Vadkerti harangok
2018. július

275 éves a ma látható templomunk...
Szentmiseszándékok 
Fogadalmi ünnepünk szentjei: Loyolai Szent Ignác
A hallgatás erénye
Mindig velünk van!
Válaszd Jézust!
Három nővér
Vidám mama
Életige
Templomunk jubileumám
Hittantábor
Mese a gyerekekről
Érdemes végigolvasni
12 végzetes tanács a szülőknek,ha gyerekeiket bűnözővé akarják nevelni
Ingyenes jogi tanácsadás
Önkormányzati hírek
Kolping híreink
Híreink




Vissza az előző menüre

275 éves a ma látható templomunk külső formája

Nyilván, mint az Esztergomi érsekség birtoka, ahol már említik a plébániát 1223-ban, első plébánosát (Kylianus) 1283-ban név szerint is, - volt temploma… Ez a tatárok, majd törökök, majd kuruc labanc küzdelmek során pusztult.

            Az 1598-as évben szomorú bejegyzés, hogy a 3 részből álló Vadkert falu teljesen elpusztult. 1634-ben mindössze 8 háza volt. 1715-ben 37 magyar és 5 tót háztartás volt. – Majd az 1789-es Püspöki látogatás jegyzőkönyve szerint már a vidék legnagyobb településévé fejlődve, kb. 1800 lakója volt.

            A török-tatár harcok idején szétszéledt néhány emberrel egy „vadkerti származásúnak” tartott ferences atya vezetésével, Boda Mátyással jöttek vissza az első új honfoglalók.


1710-ben a Romhányi csata idején, - mivel a falut a császári labanc seregek tartották uralmuk alatt, a harcokban – talán nem véletlenül égett le a templomunk. (ugyanakkor ugyanilyen körülmények között égett le a Turai templom is.)

            Újjáépítették az előbb fakazettás templomot boltívesen, de amikor kicsinek bizonyult, és megromlott állaga, Eszterházy Imre Esztergomi érseksége alatt épült a ma látható templomunk.  – A korabelei leírások szerint a külső forma azóta sem változott.

            Belsőről a leírások említi az 1789-es Canonica Visitatió, hogy a Főoltáron  Szent András képe. Szent Adalbert, Szent  Miklós, Szent István és Szent László királyok, szent Katalin és Borbála vértanúk képe vette körül.

– A templomnak ezen kívül még 4 oltára volt. Szeráfi szent Ferenc, A Boldogságos Szűz, A mennybe fölvett Boldogságos Szűz tiszteletére, és Szent István király tiszteletére.

            Mint érdekességet jegyzek meg, hogy a kuruc-labanc harcok idején Eszterházy Imre Váci püspök volt, de alig tudott Vácon a  harcok miatt tartózkodni. Zágrábi, majd Veszprémi püspökség után kapta meg az Esztergomi érseki széket, és ezek után támogatta templomunk felépítését.

            Váci kapocs: a főoltáron lévő 2 vértanú ereklyéjét 1811-ben Kámánházy László Mihály váci püspök hitelesítette és konszekrálta.

            Hogy hányszor újították fel, festették újjá, azt nem jegyzeték föl, vagy a feljegyzések nem kerültek elő.

            De akkor, amikor teljes erővel a materialista, kommunista elnyomás alatt élt az egyház, Mindszenty József esztergomi érsek is börtönben, - ebben a megfélemlített, „kolhozosított” faluban 1954-ben festették a mai belsőt, köztük a Mennyezet mennybe fölvett Boldogasszony képét is. – Majd 1959-ben – megint csak az egyházra nézve nehéz időkben, már nem az Érseki támogatással, hanem az itt lakó hívek buzgóságával, adakozásával kezdte a Festés felújítását Szabó Lajos esperes, amit Kiss István kanonok fejezett be, ugyanúgy a Kálvária kápolna felújítása, a templom szobrainak felújítását is. – Horváth kanonok úr az új szembemiséző oltárral, padlóburkolattal stb.. szépített rajta, de Néder Géza atya idején újult meg a teljes tetőszerkezete is az Isten házának. - Mindezek a hívek és papjaik templom szeretetének bizonyságai.

            2013-ban újra a teljes felújítás történt, a terep rendezésével, amihez az Emberi erőforrás Minisztériuma 8 milliót Ft. támogatást adott ugyan, de a többi 29 milliót Ft-ot a templom-szerető hívek adták. A Kálvária teljes felújítása is bizonyság: A környék „legvallásosabbnak tartott népének” templom szeretetéről. –

            Néhány érdekes adat: 1743-ban, a 275 éve épült templomban 45 keresztelés volt, 11 templomi esküvő. Mindössze 7 temetésről szól az Anyakönyv. (Pedig a lakosság kb. 1600 körüli volt!)

            Sajnos a statisztika ma fordított: a temetések száma sok (Átlagban 50-60) de a kereszteléseké (25-30 körül) is, meg az egyházi házasságkötéseké (10 körül) is kevés.

De ma kb. 3000 magát katolikusnak tartó lakója van községünknek.

            Kissé módosítva lehetne énekelni. „Virágos kert vala híres Pannónia… Katolikus hitnek bő volt szép virága, de megsötétedett örvendetes napja.. SZVU. 294.)

            Vigyázzunk: Nem elég örülni a szép templomnak! – Sokszor hangoztatom: „Akkor igazán szép, amikor a hívek megtöltik és zeng a kicsik-nagyok imádsága, éneke, és sokan oda sorakoznak a gyóntatószékekhez is, főként nagy ünnepek előtt – meg naponta is engedik, hogy Jézus a szentáldozásban szívükbe térve, őket tegye Élő, eleven templomává.

            Örüljünk az Esztergomi érsekség ajándékaként kapott templomnak, - megbecsülésünk jele, áldozatkészségünké, hogy rendben tartjuk, és nem „múzeumi mutogatásra, hanem Isten dicsőítésére és lelkünk megszentelő helyeként használjuk.

            Isten áldja meg mindazokat, akik 735 éve már hitükkel megszentelik ezt a Vadkerti földet, és 275 év után is szeretik, „koptatják” templomunkat.

(  2018. július András atya, fotó Kristók J)

Vissza az újság tetejére

Fogadalmi ünnepünk szentje: Loyolai Szent Ignác



Ignác, eredeti nevén Inigo López de Loyola, 1491-ben született egy baszk nemesi család sarjaként. Udvari apródként, később lovagként ambiciózus tervei voltak, amint későbbi bizalmasai utalnak rá, bátor volt „a játékban, a nők körüli forgolódásban, a verekedésben és a hadakozásban. Megkísértette a test, és le is győzte”.

Inigo nem volt hivatásos katona. A spanyol király felhívására azonban hadba indult, mint lovag. 1521 pünkösd vasárnapján Pamplona várának védelmében súlyosan megsebesült egy francia ágyúgolyótól. Az egyik lába azonban rövidebb maradt a másiknál. Hosszú ideig otthon kellett feküdnie, loyolai kastélyukban. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél, és egy Szentek élete. A sebesült először kedvetlenül lapozgatta őket, de aztán egyre jobban elámult, s végül egészen e művek hatása alá került. Először a szent remeték nagy vezekléseit és hosszú imádságait próbálta utánozni. Díszes nemesi ruháját egy koldus rongyos öltözetével cserélte fel, és egy Manréza nevű kis város melletti barlangba vonult vissza, ahol majdnem egy egész évet töltött. Ez az időszak először a küzdelem ideje volt, a már-már kétségekig fokozódó lelki gyötrődésé, később pedig a misztikus átalakulásé.

Itt született meg a Lelkigyakorlatos könyv magja, amely később nagy segítségére volt abban, hogy társakat verbuválva közelebb vigye Istenhez a világot.

Sok terv, tapasztalat, kudarcélmény után Ignác arra jutott, hogy tanulnia kell.

Több mint tíz évet szentelt a tanulásnak, többek közt Párizsban és Barcelonában. Gyerekekkel kellett együtt ülnie az iskolapadban, hogy latinból az elemi ismereteket elsajátítsa. Közben azonban nagy figyelmet szentelt az embereknek is.

Mindez persze nem ment nehézség nélkül. Apostoli munkálkodását egyesek gyanakodva nézték, ezért többször is az inkvizíció börtönébe került, de mindig felmentették.

Már Barcelonában fölébredt benne a vágy, hogy néhány embert maga köré gyűjtsön. Azonban csak Párizsban sikerült neki közösséget kovácsolnia. Az első társak: François Xavier, Pierre Favre, Diego Laínez, Simon Rodrigues, Nicolas Bobadilla, Alfonso Salmerón voltak. Miután elvégezték nála a lelkigyakorlatokat, arra a következtetésre jutottak, hogy „teljesen szakítanak a világgal, és a szegénység és a kereszt útjára lépnek. Ideáljuk az apostolok élete volt.

1534. augusztus tizenötödikén közös fogadalommal pecsételték meg barátságukat Párizsban. Elhatározták, hogy segítenek a lelkeknek, és elmennek a Szentföldre; ha azonban egy éven belül nem sikerül oda eljutniuk, vagy ha nem maradhatnak tartósan Palesztinában, akkor Rómában felajánlják szolgálataikat a pápának.

Tanulmányaik befejezése és papszentelésük után Velencében várták a lehetőséget, hogy a Szentföldre induljanak. Ez azonban meghiúsult. Így elmentek Rómába jelentkezni a pápánál.

Itt lelkipásztori munkákkal és lelkigyakorlat adással kezdtek foglalkozni. A nép nyelvén ők voltak a „zarándok papok”. Közben vártak a pápa döntésére: hova is küldi őket? Hosszas tanácskozás után elhatározták, hogy közösségüket renddé alakítják át, amelynek „Jézus Társasága” lesz a neve. 1540. szeptember huszonhetedikén elkészült a Regimini Militantis Ecclesiae című ünnepélyes dokumentum, amellyel III. Pál pápa jóváhagyta az új alapítást. Társai egyhangúlag Ignácot választották meg első generálisuknak.

Ignác jó tíz évig dolgozott a Rendalkotmányon, ami főleg misztikus imáiból nőtt ki, de a szabályok létrehozásában szerepe volt a tapasztalatnak, a társaival való tanácskozásnak, más szerzetesrendek tanulmányozásának és az alapos megfontolásnak is.

Mindemellett a Rend ügyeinek intézése is Ignác vállát nyomta. A Jézus Társasága gyorsan terjedt Európa-szerte; Indiában és Távol-Keleten az első jezsuiták elkezdték a missziós munkát. Létrejöttek az első jezsuita kollégiumok, többek közt a Római Kollégium (a mai Gergely Egyetem).

Ignác betegeskedései mellett is fáradhatatlan volt. Egyszer maga is megállapította: „Harminc esztendő alatt akár esett, akár fújt, semmi nem tartott vissza attól, hogy az Isten szolgálatára tervbe vett munkát órára pontosan el ne kezdjem”.

1556. július harmincegyedikén véget ért Ignác földi élete. Titkára azt írta, hogy úgy halt meg, mint bárki más, de műve, a Jézus Társasága, kb. ezer taggal szilárdan állt. Ignácot 1622-ben avatták szentté, s ünnepét a következő évben felvették a római naptárba.

(fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

A hallgatás erénye

Végtelenül gazdag a magyar nyelv, a „hallgatás” a némasággal egyenértékű, de jelentésében benne rejlik, hogy mindent hallunk, de nem válaszolunk, nem szólalunk meg. Ma, a demokrácia és a szólásszabadság fénykorában a hallgatás bölcs erényével egyre ritkábban találkozunk. Elképesztő mértékű a fecsegés és a pletyka a mobiltelefonokon és az interneten, mintha az önmegvalósítás egyetlen formája lenne a szócséplés, az érdektelen és felesleges információ forgalmazása. Szomorú tény, hogy minél ostobább valaki, annál több a mondanivalója, az ember sokszor megrémül, mennyire nincsenek tisztában sokan az értelmes kommunikáció elemi szabályaival.

A rögeszmés közléskényszer nyilvánvalóan pótcselekvés, vagy inkább az unaloműzés formája: az emberek már alig olvasnak, a másikat meg sem hallhatják, csak beszélnek. Gondolat alig akad, csak a folytonos „virtuális jelenlét” elégedettsége, a létezés bizonyítéka: telefonálok, az interneten üzenek, tehát vagyok. Különösen szánalmas ez a magatartás többszörösen megbukott politikusok, közéleti személyiségek részéről, akik a megérdemelt hírnév helyett a hírhedetséget is örömmel vállalják, ha ezzel egy pillanatra ismét reflektorfénybe kerülhetnek, akár a bohóc szerepét is örömmel fogadva.

A szavak egyre súlytalanabbá válnak, a vádaskodások egyre durvábbak és kíméletlenebbek. A szólás- és véleményszabadságból így lesz trágárság, káromkodás, butaság és becstelenség, vagyis a szabadságból szabadosság. A világ médiaipara lefelé nivellálódik, vagyis a nézettség, olvasottság és az ezzel járó hirdetések érdekében bulvársajtóvá lesz, egymástól lopkodva az unaloműző híreket, furcsaságokat, képtelen állításokat és hazugságokat.

A természet vagy a kolostorok csendje egyre kevesebb embert vonz, a lárma, a „zajszemét” életünk része lett. A hallgatás a lélekre való figyelés művészete, a gondolatok kiérlelésének műhelye. A megfontolt hallgatás nem jelent beleegyezést abba, ami rossz, inkább felkészülés a jóvá alakításra. Nem is a hallgatni arany óvatos bölcsessége, hanem a kellő pillanatban való megszólalás döntése. Jakab apostol levelében így fogalmaz: „Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra”. Majd később hozzáteszi: „Mert ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság”.

Az emberiség nagy részét ma is az irigység és az önzés mozgatja, és a tömegkommunikáció jelentős hányada ezt az irigységet és önzést szolgálja, táplálja, mert azoknak akar tetszeni, akik ezért fizetik. Valóban sátáni az a módszer, ahogyan a gonosz és a silány válik értékessé sokak szemében. Pedig már a Példabeszédek könyvében is le van írva: „Még a bolond is, mikor hallgat, bölcsnek ítéltetik: mikor ajkait bezárja, eszesnek.” A hallgatás erénye kevesek adománya nyugtalan századunkban, de mindig elérkezik az idő, amikor a hallgatagok szava messzebbre eljut, mint a rikácsolóké. Így van ez jó papok, írók, tanítók esetében is: csöndes igéiket megőrzik a századok.

(USzSzP)

Vissza az újság tetejére

Mindig velünk van!

Nemrég egyik ismerősömet látogattam meg otthonában. Sajnos, már hónapok óta tudjuk, hogy súlyos betegségben szenved. Hosszasan beszélgettünk mindennapjairól, arról, hogy a halál fenyegetése mennyire felkavarta, s hogy könyvekkel, tévézéssel próbálja gondolatait a bajokról elterelni. Búcsúzáskor ígértem neki, hogy imádkozni fogok érte, s buzdítottam, hogy próbálja meg ő is ezt tenni. Vittem neki egy betegekről szóló kis imafüzetet. De ő csak legyintett. „Imádkozás!? –mondta – itt az már nem segít.” Próbáltam meggyőzni, hogy az imádság a legfőbb erő, hogy az ima nem „csak” nyugtató (ahogyan ő gondolja), hanem „minden”. Az az eszköz, amely helyreállíthatja a kapcsolatot Isten és az ember között. Teremtő és teremtett között. Amelynek révén kitisztul a lelki égbolt és megvilágosodik a jövő. Ez már a gyógyulás előszobája.

Pár nap múlva csengett a telefon, ismerősöm boldogan számolt be róla, hogy imádkozott a füzetecskéből és emlékezetből is, hiszen gyermekkorában a családjában rendszeres volt a közös imádság. „Nem is gondoltam, hogy tudok imádkozni” – mondta. Majd elszoruló hangon hozzátette: „s nem hittem, hogy Isten még meghallgat engem”.

Emánuel! Velünk az Isten! Hallhatjuk és énekeljük a karácsonyi áhítatban. Isten nem hagyja el az embert soha, jóllehet az ember néha úgy megy el Isten mellett, hogy észre sem veszi, vagy úgy tesz, mintha nem látná meg. És sokszor elfordítja arcát tőle, mint a gyerek, aki úgy véli, ha befogja a szemét, őt sem látják. Levente Péter, a jeles színész-pedagógus mesélte gyerekkoráról: egy alkalommal megkérdezte édesapját, mi az a háromszög a templomban, melynek közepén egy fekete kör van. „Isten szeme” – mondta az apja. Mire ő mosolyogva idézte a tisztelendő bácsit, aki a hittanórán szokta skandálni: Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát.” De édesapja elmagyarázta neki: „Isten nem ellenőriz, hanem őriz, fiam! Hogy ne érezd magad soha egyedül, ha én már nem leszek, vagy nagyon távol leszek tőled, mert az Úr mindig veled lesz és őriz téged…”

(Toldi Évától)

Vissza az újság tetejére

Válaszd Jézust!

Július első vasárnapjának evangéliuma két csodát kapcsol össze. A történet azzal kezdődik, hogy a zsinagóga elöljárója, egy Jairus nevű ember Jézus segítségét kéri haldokló kislánya miatt. Jézus elindul, de útközben egy vérfolyásban szenvedő, őt megérintő asszony meggyógyul betegségéből. Mire az elöljáró házába érnek, a kislány már meghalt, de Jézus feltámasztja, visszahívja őt az életbe. A két elbeszélést több elem összekapcsol. Mindkettőnél nő szerepel, egy fiatal lány és egy idősebb asszony. Jelentősége van Jézus érintésének is. Jairus ugyanis azt kéri, hogy Jézus tegye kezét kislányára, érintse meg őt, s ez majd gyógyulást fog hozni. Az asszony pedig maga érinti meg az Urat és szintén gyógyulásában reménykedik. Közös elem továbbá, hogy az egyik történetben egy tizenkét esztendős lányról van szó, a másikban pedig ugyanennyi ideje szenved betegségében az asszony. Mindkét esetben valamilyen leküzdhetetlen akadály szerepel, azaz olyan élethelyzetek ezek, ahol az ember már tehetetlen. Jairus a halálán lévő kislányához hívja Jézust, tehát olyan állapotban van gyermeke, amikor ember már aligha segíthet rajta, majd pedig ez a határhelyzet tovább fokozódik, még jobban nyilvánvalóvá válik, amikor meghozzák a kislány haláláról a hírt a szolgák. Az asszony esetében szintén emberileg kilátástalan helyzetről van szó, hiszen Márk evangélista hangsúlyozza, hogy a kellemetlen orvosi kezelések egyáltalán nem hoztak eredményt a beteg asszony számára, hiába költötte rájuk egész vagyonát.

Mindezek mellett a legfontosabb közös elem, hogy Jézus a hitre adott válaszként gyógyít. Jairus így fejezi ki hitét: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Ha nem hinne Jézus gyógyító erejében, aligha kérne ilyet. Aztán pedig, amikor kislánya halálhírét hozzák, ő nem tartja feleslegesnek, hogy az Úr házába fáradjon, azaz továbbra is hisz abban, hogy Jézus képes segíteni. Ezért bátorítja őt Jézus: „Ne félj, csak higgy!” Az asszony abban a hitben, abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy ez az érintés gyógyulást fog hozni számára. Ha nem hitt volna erősen ebben, aligha tett volna ilyet.

Érdemes észre vennünk a történetekben a szereplőkre, Jairusra és az asszonyra ható kétféle erőt. Jairus egyrészt a szolgák elkeseredett szavát hallja, ami alapján nincs oka reményre, semmi értelme nincs annak, hogy Jézus eljöjjön házába. Másrészt pedig Jézus bátorítását hallja, aki szerint a hit csodákra képes. Az asszony esetében is észrevehető ez a kettős hatás, de itt nem kimondott szavak, hanem az ő gondolatai formájában jelentkeznek. Egyrészt azt gondolja, hogy egyetlen orvos sem tudott rajta segíteni korábban, tehát nincs esélye arra, hogy meggyógyuljon, másrészt pedig nem adja fel a reményt, bízik abban, hogy Jézus képes vele csodát tenni, s ehhez elég lesz az is, ha meg tudja őt érinteni. Mindketten engedik azt, hogy a jó hatás győzzön bennük és éppen ennek köszönhetően teljesül vágyuk. A zsinagógai elöljárót nem tudják lebeszélni a szolgák arról, hogy Jézust házába hívja gyermekéhez, és az asszonyt sem bizonytalanítják el a korábbi sikertelenségek és kellemetlen élmények, bátran, bizalommal, hittel megteszi, amit elhatározott, amit jónak tart, megérinti Jézus ruháját.

Életünk bizonyos helyzeteiben a hit és a kételkedés, a bizalom és a tehetetlenség, a bátorság és a félelem között őrlődünk. Érdemes mindig Jézust választanunk!

(c) Horváth István Sándor

Vissza az újság tetejére

Három nővér

Egyik este a „96” éves, az emeleti fürdőszobában fürdéshez készülődik, teleereszti a kádat vízzel. Ahogy az egyik lábát beleteszi a kádba, megáll, gondolkodik, majd lekiabál a húgainak:

- Most nem tudom, hogy kilépek a kádból vagy belépek a kádba?!!

A „94 éves” válaszol:

- Én azt innen nem tudhatom, mindjárt megyek és megnézlek! – ezzel elindul a lépcsőn felfelé, de félúton megáll, gondolkodóba esik és ő is elkezd kiabálni:

- Most én felfele megyek vagy lefele?

A „92 éves” a konyhaasztalnál ül, teázik és hallgatja a nővéreit. Rosszallóan ingatja a fejét s közben megjegyzi, hogy ‘remélem, én sose leszek ilyen feledékeny’ s hogy nyomatékot is adjon a dolognak, lekopogja háromszor alulról felfelé az asztal lapján.

Aztán felkiabál:

- Mindjárt felmegyek és segítek rajtatok, csak előbb kinézek az ajtón, hogy ki kopogott!

(Könyvtári küldemény)

Vissza az újság tetejére

Vidám mama

Vidám nagymamácskámra gondolok...
pedig gondja az volt, bizony, de sok!
Mégis mosolyát az ég rajzolta
arcára, angyal által csókolva...

Vidám volt szíve és küzdő lelke,
bajai fölött győzött nevetve..
Sírva-nevetve. Ej, a mindenét! -
megrázta magát, s ment egyre elébb!!

Vidám teremtés, kit vert az élet...
Ez volt ő, kiről mostan mesélek...
Földöntúli volt felém, mosolya...
ez volt a lelkem minden vigasza...

Vidám mamácska, taníts engemet,
hogy mint te voltál, én is úgy legyek!
Angyalcsókoddal rajzold arcomat,
s add, hogy reám is mosolyogjanak!!

(Babik B., fotó: Barák B.)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

“Akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” (Mt 13,12)

 Annyira fontos Jézusnak ez az igéje, hogy Máté kétszer is idézi evangéliumában.  Világosan kimondja, hogy Isten máshogy “gazdálkodik”, mint mi. Számításai mindig különböznek a mieinktől, például amikor ugyanazt a bért adja az utolsó óra munkásának, mint az elsőként munkába állónak.

 Jézus tanítványainak válaszolt ezekkel a szavakkal, akik azt kérdezték tőle, miért van az, hogy velük nyíltan beszél, másokhoz viszont példabeszédekkel, burkoltan szól. Jézus a teljes igazságot, a fényt adta tanítványainak, pontosan azért, mert követték Őt, mert számukra Ő volt a minden. Azoknak, akik megnyitják neki szívüket, akik teljesen készek arra, hogy befogadják Őt, akik már birtokolják Jézust, azoknak teljesen odaajándékozza magát.

 Hogy megértsük ezt a viselkedésmódot, segítségünkre lehet egy másik, hasonló ige, Lukács evangéliumából: “Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe.” A két mondatban Jézus logikája szerint a birtokolni (akinek van, annak még adnak) ugyanazt jelenti, mint adni (adjatok, és akkor ti is kaptok).

 Biztos vagyok abban, hogy ezt az evangéliumi igazságot már te is megtapasztaltad. Vajon amikor segítettél egy betegnek, amikor megvigasztaltál valakit, aki szomorkodott, vagy amikor társa lettél egy magányos embernek, nem tapasztaltál-e néha olyan örömöt és békét, amiről nem tudtad, hogy honnan származik? Ez a szeretet logikája. Minél teljesebben ajándékozzuk oda magunkat, annál gazdagabbak leszünk.

 Tehát akár így is érthetnénk az e havi igét: akiben van szeretet, aki szeretetben él, annak Isten megadja azt a képességet, hogy még jobban szeressen, és a szeretet teljességét, hogy olyanná váljon, mint Ő, aki a Szeretet.

“Akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

 Igen, a szeretet által élünk. Azért létezünk, mert szeretünk. Ha nem szeretnénk, nem élnénk. És minden alkalommal, amikor nem szeretünk, megszűnünk létezni (“attól még azt is elveszik, amije van”).

 Tehát nem marad más számunkra, mint hogy szeressünk, magunkat nem kímélve. Isten csak így fogja nekünk adni Önmagát, és minden ajándékát.

 Adjunk először is azoknak, akik körülöttünk vannak, és legyünk biztosak abban, hogy ha nekik adunk, akkor Istennek adunk! Adjunk mindig mindent: egy mosolyt, a megértésünket, a megbocsátásunkat, azt hogy meghallgatjuk a másikat; adjuk intelligenciánkat, készségünket, az időnket, a tehetségünket, az ötleteinket, ténykedésünket; adjuk a tapasztalatainkat, a képességeinket, és osszuk meg másokkal javainkat, hogy semmi se halmozódjon föl, hanem minden kézről-kézre járjon! Ha adunk, megnyitjuk Isten kezét, aki gondviselő szeretetében túláradó mértékkel áraszt el bennünket ajándékaival, hogy aztán még többet adhassunk és kaphassunk, és így sok szükséget szenvedő embertársunkon segíthessünk.

“Akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

 A legnagyobb ajándék, amelyben Jézus részesíteni akar bennünket: Ő maga. Mindig jelen akar lenni közöttünk: ez az élet teljessége, ez az a bőség, amelyben részesíteni akar bennünket. Jézus akkor adja magát tanítványainak, ha azok egyként követik Őt. Ez az életige tehát emlékeztet minket lelkiségünk közösségi dimenziójára is. Így is értelmezhetjük: akik között ott van a kölcsönös szeretet, akik egységben élnek, azok megkapják Jézus közöttük lévő jelenlétét.

 Sőt, még többet is kapunk. Akinek van, mert szeretetben él és ezért megkapja a százszorost itt a földön, annak ráadásként megadatik majd a jutalom: a Mennyország. És bőségben lesz.

 Akinek nincs, és a százszorost sem tapasztalja meg, mert nem él szeretetben, az a jövőben sem örvendhet mindannak, amit már itt a földön birtokolt, mert a pokolban nem lesz más, csak gyötrődés.

 Szeressünk tehát, szeressünk mindenkit! Szeressünk egészen addig, amíg a másik nem válaszol erre! Így a szeretet kölcsönössé válik, és miénk lesz az élet teljessége.

Chiara Lubich

Vissza az újság tetejére

Templomunk jubileumán

Köszöntünk templom, Isten dicső háza,

Jézusunk lakása, ki népét itt várja.

Áldott pihenő, hol leszáll a lélek,

örök frigyszekrénye az Újszövetségnek.

 

275 éve föl lettél szentelve,

s az Úr kegyelme árad a buzgó hívekre.

Azóta hull a keresztvíz és látunk násznépet,

s egykor értünk is itt hangzik a gyászének.

 

Kit a bánat letör, kinek fáj a szíve,

minden bajt, gyászt, gondot csak hozzon el ide.

Akit meg öröm ér, mindig adjon hálát,

s mindent megköszönni keresse fel Urát.

 

Szeresd a templomot és áldozzál érte,

mint tették apáink 275 éve.

Legyen ez a templom a mi sziklánk, várunk,

ahol erőt kapunk, hogy mindig helyt álljunk.

 

Legyen e templomnak áldott minden papja,

igaz, szent életű jó pásztor, jó atya.

Áldott legyen benne a hívek serege,

Istenét, egyházát, pásztorát szeresse.

Szolgáljon e templom nekik égi útnak,

s legyen dicsőségül Istennek, az Úrnak!

 

(Küldte: Gyné,.)

 

Vissza az újság tetejére

Hittantábor

Az iskola befejezését követő héten hittantáborba mentünk. Ebben az évben a lélek gyümölcseivel ismerkedtünk meg, melyek a következőek: szeretet, öröm, békesség, jóság, türelem, önmegtartóztatás, szelídség, hűség, kedvesség.

Ági néni a gyerekeket öt csapatra osztotta, mindegyik csapatnak egy gyümölcs volt a neve: alma, szilva, körte, cseresznye és barack. A csapatok a hét folyamán különböző feladatokban mérték össze tudásukat, például sorverseny, szellemi akadályverseny, de egy színdarabot is be kellett mutatni a tékozló fiú történetéből, azt mai környezetbe helyezve - jókat nevetünk a csapatok előadásán. Kicsik és nagyobbak együtt dolgoztak azért, hogy csapatuk minél sikeresebb legyen. A versenyt végül az Alma csapat nyerte, második a Barack, harmadik a Körte csapat lett.


A szerdai kiránduláson Márianosztrára mentünk, megcsodáltuk a kegytemplomot, végigjártuk az öröm útját a Kálvárián, megnéztük a börtönmúzeumot is. Hazafelé fagyiztunk. A feladatok mellett sok idő jutott játékra is. Csütörtök délután kézműveskedtünk, Franciska nénivel szappant öntöttünk, a többi segítővel készíthettünk könyvjelzőt és hűtőmágnest, míg Anna nénivel pillangót csináltunk.


Minden nap más-más évfolyamos gyerekek hoztak sütit, amit délután együtt ettünk meg, ebédet a Közösségi Házban kaptunk.

Köszönjük a sok munkát Ági néninek és a segítőinek, reméljük jövőre újra találkozhatunk a táborban.

Valent Ákos és Réka

Vissza az újság tetejére

Mese a gyerekekről

Gyermekeim, egy mese. Jó Uram, te csodálatos sorsa méltattál, hogy 4-5 kis csodát bíztál rám és hites feleségemre! Magokat nevelünk, öntözünk, de nem mi növelünk.

Semmiből nőnek valamivé, senkiből valakivé. Vagy Valakivé? Igen, elvben tudom, hogy szenteket kell belőlük nevelnem. Pedig eredetileg szentként jöttek a világra. Morbid, de ha nem lenne az, meg kellene ölnöm őket születésük után, így csak én kárhoznék el, ők garantáltan a mennybe kerülnének. De ez még viccből leírni is bűn, bocsáss meg. (A professzorom azt mondta egyszer maga elé: „egy jó poénért eladnánk a lelkünket is...")

Nem fogod, hiszen mennyivel több nagyobb bűnöm van, s azokért sem adtad! Fiad vére által nem adtad. Őáltala, aki az egyetlen közöttünk, aki sosem volt morbid. Nem ölt szóval. Pedig ha valaki megtehette volna, hát Ő bizony... Amikor azt mondta, én vagyok, a főpap szolgái a földre estek a hangjától. Nem kiabált, mint én a gyerekekkel, csak a leghétköznapibbat mondta: Én vagyok. Nem akart morbid lenni. Csak meghalt. Pedig Ő élet volt. Ő volt az élet.

A gyerekeimben bontakozik az élet, s nekem megadtad, hogy láthatom. Sőt! Részt adtál nekem az életben. Mivel magaddal egyenrangúnak tartasz, hihetetlenül nehéz részt adtál.

Egyfelől bontakoztassam ki belőlük azt a csodálatos csírát - szárat - törzset - virágot - gyümölcsöt, amit nem láttál meg az elátkozott fügefán. Hihetetlenül nagy átalakítás!

Másfelől tartsam meg őket szentnek, hogy olyanok maradjanak, mint a gyerekek. Hihetetlen be nem avatkozás...

Ments meg engem, emelj fel, mint Mátyás az okos asszonyt: hogy CSAK a Te kegyelmedből dolgozzak! De abból aztán nagyon!

Ámen

Vissza az újság tetejére

Érdemes elolvasni

Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végében levő kerítésbe. Az első napon 37 darab szöget ütött bele a kerítésbe. Az elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma napról-napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint a szögeket beütni a kerítésbe. Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött a kerítés fajába. Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütni. Ekkor az apja azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát és senkivel nem veszik össze, húzzon ki egy szöget a kerítésből. A napok teltek, amikor; egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben. Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt hozzá:

Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen. Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen. Belemártasz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad. Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad. A szavakkal okozott seb is olyan, mint egy fizikai seb.

(Jáki templom hirdetőtáblájáról)

Vissza az újság tetejére

12 végzetes tanács a szülőknek,ha gyerekeiket bűnözővé akarják nevelni

Brémában a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó törvényszéken jelent meg az alábbi szövegű plakát, érdemes elgondolkodni rajta.

1.    Adj meg gyermekednek mindent, amit csak akar, így arra a meggyőződésre jut majd, hogy övé az egész világ!

2.    Ha gyermeked trágár, ízléstelen kifejezésekkel él, csak nevess rajta, hogy annál érdekesebbnek tartsa magát.

3.    Semmiféle vallásos nevelésben ne részesítsd! 18 éves korában majd ő maga választhat, miben higgyen!

4.    Sose mondd gyermekednek: „nem jó", „nem helyes"! Ezáltal esetleg még bűntudata támadna.

5.    Minden hibáját, hazugságát igyekezz helyette elrendezni! Így biztos lesz abban, hogy a saját vétségeiért is mások felelősek.

6.    Olvasson, amit csak akar! Evőeszközét viszont gondosan fertőtlenítsd!

7.    Házassági perpatvaraitoknak legyen a tanúja! Ha majd elváltok, legalább nem csodálkozik.

8.    Bármit megkívánna, adj neki pénzt rá, nehogy valaha is rádöbbenjen, hogy a pénzért meg kell dolgozni!

9.    Gondoskodj arról, hogy minden lehetséges ételt, italt, luxust megkapjon, különben a reklámok láttán esetleg depresszióba esik.

10. Adj neki mindig igazat, hiszen a szomszédok, a tanárok és mindenki más is csak bosszantják és kárát akarják!

11. Ha végül haszontalan csibész lesz belőle, mondd el mindenkinek, nem tehetsz róla, hiszen mindent megtettél érte.

12. Készülj fel időben a rögös, tövises életre!

Ha a fentieket megtartod, mindenképpen lesz részed benne!

(Jáki templom hirdetőtáblájáról)

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

2018. június 26-án az Ifjúsági Házban tartotta soron következő ülését az önkormányzat képviselő-testülete. Ezen az ülésen határozat született a testület második féléves munkatervéről, melyről a honlapunkon keresztül vagy a könyvtárban elhelyezett jegyzőkönyvből szerezhetünk részletesebb információkat. Ugyanezen a helyeken mindenki hozzájuthat az üléseken elhangzottakhoz is.

Mivel az óvoda megépülése objektív okok miatt 2019-re áthúzódik, januártól pedig bölcsődei ellátási kötelezettsége van önkormányzatunknak, határoztunk arról, hogy a szentei Bóbita Bölcsődével kötöttünk megállapodást a helybeli bölcsődei igények kielégítésére.

Tájékoztatót hallhatunk a csapadékvizes projektre beérkezett kérdések tárgykörében és a Derék-pataki víztározó funkcióváltási beadványával kapcsolatban is.

Módosításra került a Nyugat-Nógrád Családsegítő Szolgálat szerződése, mellyel a jelenben élő jogi környezetnek megfelelőség volt a célja. Ugyanekkor került véleményezésre a Nógrád Megyei Rendezési terv is.

Egyebek közt hallhattunk a sportkör vezetőségében beálló változásokról, a sportpálya használatáról, az ipari park fejlesztés II. ütemére beadott pályázatunk eredményességéről, a szeptember 22-én Érsekvadkerten megrendezésre kerülő MEGYENAPRÓL (most ez lesz a falunap is egyben), a lomtalanításról, amit részletesen a községi honlapon olvashatunk el.

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2018. augusztus 27. hétfő

Vissza az újság tetejére


Kolping hírek


Kolping Támogató Szolgálat


FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek

  

 1./ Ebben az évben a Szűzanya legnagyobb ünnepe, Nagyboldogasszony, Aug. 15-e szerdai napra esik.  Reggel 7-kor és este 7 órakor lesz szentmise. Parancsolt ünnep. Igyekezzen mindenki beosztani idejét, hogy eljusson a szentmisére.

 2./ Augusztus 20-án, hétfőn, Szent István első királyunk ünnepe. Reggel fél 9-kor lesz szentmise. – Pusztaberkiben de. fél 11 órakor.

 3./A szokásos, évi terményhálaadó ünnepünk, augusztus 26-án a

Fél 9-es nagymise keretében lesz. – A pusztaberki szentmise fél 11 órakor.

 4./ A Kálvária búcsúnk szeptember 16-án lesz.  Szombaton fél 6-kor keresztúti ájtatosság, majd szentmise a Kálváriánál.

 16-án, vasárnap a templomból fél 9-kor indul a körmenet a Kálváriához, majd ott szentmise, és körmenetileg jövünk vissza. (természetesen az időjárástól függően)  

 Pusztaberki szentmise de. fél 11 órakor


KERESZTELTÜNK:   

13. Hegedűs Vilma (Hegedűs Kornél – Szrenka Veronika)  

HÁZASSÁGKÖTÉS:

          -

Halottaink:      

25.    Farkas  István   (1931)               

26.    Pistyúr István   /1959)

27.    Kristóf Imre László (1953)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Augusztus


1. szerda        -

2. csütörtök    - Pistyur János(1941) szülei, testvérei, apósa, anyósa, nagyszülei és nászasszonya

3. péntek        - Fábián Istvánné Csillag Margit

4. szombat     - Zacharné Híves Zsuzsanna, szülei és nagyszülei

                        - Bozsonyik János, szülei, testvérei, apósa, anyósa 1. évforduló és hozzátartozók

                        - Pásztor János, felesége Antal Ágnes és hozzátartozók

5. vasárnap   - Füle Béláné Kovács Mária 2. évforduló, a Kovács és Füle család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Kristók István, felesége Dósa Erzsébet, sógora Dósa János és szülők

                        - Kristóf Imre 15. évforduló, a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

6. hétfő           -

7. kedd           - Tomis József, felesége Szabó Erzsébet 10. évforduló, vejük Holman István, testvére, szüleik, élő és elhunyt hozzátartozók, valamint Krizsan István, felesége Szabó Emerencia és hozzátartozók

8. szerda        - Kocsis Péterné Urbán Erzsébet és nagyszülők

9. csütörtök    - Kovács Ferenc Raduly Edina jegyesekért

10. péntek     - Nagy Ignác, felesége Vitéz Anna, elhunyt családtagok

                        - Kovács János, felesége Paulicsek Erzsébet és elhunyt családtagok

                        - Tomis Jánosné 7. évforduló és hozzátartozók

11. szombat   - Vitéz István, felesége Csillag Mária, fiaik János és József, szülők, nagyszülők

                        - Varga Ignác 6. évforduló, szülei, testvére József, Hogál József, felesége, 2 gyermekük

                        - Pistyúr András, apósa, anyósa és ifj. Temela József

12. vasárnap - Berta József, felesége Boda Erzsébet, kisfiuk Tibike lelki üdvéért

                        - Vitéz Ferenc, felesége Nagy Erzsébet, szülei, nagyszülei, testvére

                        - Szakács János, felesége Kovács Rozália, Halaj József, felesége Konopás Mária, szüleik, testvéreik

13. hétfő        -

14. kedd         -

15. szerda      - Nagy Ignác, felesége Vitéz Anna, szüleik

                        - Konopás István, szülei, és a Szlúka család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Hálából

16. csütörtök - Kovácspál János, felesége Tomis Erzsébet, fiuk János, vejük Bartók László élő és elhunyt családtagok

17. péntek     - Szabó János, szülei, testvére, Kaba család eihunyt tagjaiért (Alapítványi)

                        - Fábián Istvánné Laczó Ilona és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Jakubecz György, felesége csernák Ilona, szüleik, testvéreik, élő és elhunyt hozzátartozók

18. szombat   - Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona, Csillag gyula, Mrekvicska Ignác, felesége Szabó Margit és szülők

                        - Kaba, Molnár, Kristók család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Mrekvicska János, felesége Krizsan Rozália, gyermekeik, vejük Kovács István, testvéreik és hozzátartozók

19. vasárnap - Holman József, felesége Molnár Ilona, Molnár és Holman család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Pénzes Ilona, Péter András, felesége Verebes Ágnes és hozzátartozók

                        - Laczó János, felesége Szrenka Erzsébet 4. évforduló, fiuk János, szülők, Fábián család élő és elhunyt hozzátartozók

20. hétfő        - Vitéz Bálint Percsina Anna jegyesekért

21. kedd         -

22. szerda      -

23. csütörtök - Csabák Jónos, szülei, anyósa, apósa, élő és elhunyt hozzátartozók

24. péntek     - ifj. Temela József

25. szombat   - Csabák Csaba, nagyszülei, a Gubik és Csabák család élő és elhunyt hozzátartozói

                        - Pál István, Pál Jánosné és elhunyt hozzátartozók, valamint Szabó és Vitéz család elhunyt tagjaiért

                        - Hálából élő családért 30. házassági évforduló

26. vasárnap - Kaba Antalné Mészáros Anna, szülei, valamint Krizsan József, felesége, szüleik, Krizsan és Mészáros család halottaiért

27. hétfő        -

28. kedd         -

29. szerda      -

30. csütörtök - Boda Istvánné Csillag Anna, szülei, apósa, anyósa, a Boda és a Csillag család élő és elhunyt tagjaiért

31. péntek     - Záhorszki Ignác, felesége Nagy Erzsébet, szüleik és testvéreik

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre