Vadkerti harangok
2014. július


"Fölvitetett..."
Szentmiseszándékok
A modern ember
Életünk
Szent István példája
A hitről
Lélek és igazság
Ferenc pápa üzenetei VIII.rész
Életige
Falubajnokság 2014
Illatos borok estéje
A gondviselés eszközei vagyunk
Ingyenes jogi tanácsadás
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Műfüves pálya bérlése
Híreink

Vissza az előző menüre

"Fölvitetett..."


Vallási ihletű, gyönyörű énekünk kezdődik így: „Fölvitetett magas mennyországba...” Nyelvünk jól érzékelteti a teológiai különbséget Jézus „mennybemenetele” és Mária „mennybe felvétele” között. Mindkettő emberi nyelven, emberi képpel közelít a kettős titokhoz, melynek teljes teológiai összefüggése a Szentírás különböző helyeinek egybeillesztésével és a teológusok következtetésével rajzolódik ki előttünk.

Filozófiai tanulmányaim és tanításom eredménye, hogy a részleges érveknél többre tartom az összefüggő egészbe való beilleszkedést. Vannak festmények, amelyeknek egyes részletei nagyon szépek, de egészüket illetően megvan az indokolt hiányérzetünk. Egyes versek kapcsán szintén kimutatható ez. Ha pedig a költemény világirodalmi rangú, még inkább. A legismertebb példa erre Coleridge Kubla kán című vers remeke, amelyről azonban az irodalomkritikusok megállapították, hogy egy ponton mintha megszakadna a felfokozott ihlet, amire nehezen találják a magyarázatot. A vers remek, de nem egészében.

A teológiában a Szentírással jól megalapozhatóan, de ugyanakkor logikus következtetéssel kiszámítható, hogy Mária milyen lépcsőfokon emelkedik egyre följebb. Először a tizenkét éves Jézust gyöngéden megfeddő anya, aki nem érti, hogy fia ott marad a templomban, amikor ők már visszaindulnának Názáretbe. Aztán ismert a fiát féltő anya, aki Jézus merész prófétai beszédei miatt aggódik, nehogy Keresztelő János sorsára jusson. Végül, ahogyan az apostolok körében az első pünkösdkor jelen van, a Szentlélek első számú választottjaként, amiben azonban még saját érdemei is szerepet kapnak. Csakhogy ott van a legfelső lépcsőfok, és arra föllépni emberi erőfeszítéssel már nem lehet. Sajátos képpel megközelítve: Szentfia mintegy lehajol hozzá, ő pedig két kezébe kapaszkodva fölemelkedik a legmagasabbra, a mennyei dicsőségbe, mégpedig teljes emberségében, testi-lelki mivoltában, igaz, hogy szellemi vagy átszellemült testben, ahogyan Pál apostol fogalmazza.

„Fölvitetett...” Emberi hasonlat ez is, mint a mennybemenetel. Mégis lényegesen jobb hasonlat, mint az az eset, amit többször is idézünk az újkori olimpiák egyikéből. Mert megtörtént, hogy az olasz távfutó már nagyon vezetett társai előtt, és egészen közel volt a célhoz, amikor váratlanul összeesett a fáradtságtól. A leles honfitársak közül ekkor néhányan berohantak a pályára, és besegítették őt a célba. Nem ő kapta meg az aranyérmet, de akik megkapták, azokat elfelejtettük. Az ő esete viszont megmaradt emlékezetünkben. Ebben tehát jobban érezhető a hasonlat gyöngéje. Mert addig rendben, hogy nem saját erejéből ért célba, hanem oda segítették, csakhogy így nem nyerhette el az aranyérmet. Az üdvözült létbe a magasból jött segítséggel eljutni, az más. Különösen akkor, ha ez a fölemelkedés testestől-lelkestől történik. A mennybe fölvett állapot egészen különleges kiváltság, amelyet azonban épp az aranyérem elnyerésével lehetne érzékeltetni. Arra mégis jó az említett esemény, hogy hasonlataink tökéletlenségére rávilágítson, és hogy mennyire meg kell küzdenünk egy-egy találó hasonlatért. – Marad tehát egy szilárd alap, amit az Egyház vall: Mária, mint Megváltónk édesanyja, nem csupán az eredeti és a személyes bűnöktől volt mentes – a „kegyelemmel teljes” utal erre -, a teste sem maradhatott biológiai felbomlás martaléka, hiszen ebben hordozta, majd szülte a világra Megváltónkat.

Meghalt-e mennybevétele előtt Mária vagy nem? Erről nem nyilatkozik az Evangélium, de a teológus azért van, hogy következtessen. S bár egyértelmű megoldást nem találunk, az a valószínűbb, hogy ő is átment a halálon, mint Szentfia. Ez a halál azonban csak átmenetei lehetett. Nem érhette el tehát Mária testét annak biológiai felbomlása, különben a föntebbi érv elveszítené hatóképességét. Ugyanakkor még az is jól beleillik a teológiai összképbe, hogy az angyalok próbatételénél nemcsak a megtestesült Ige valóságos embersége sérthette a bukott angyalok büszkeségét, hanem Mária kiváltságos szerepe talán még inkább, hiszen egy intuitív képben talán azt is láthatták a próbatétel során, hogy majdan ő lesz a mennyország Királynője, az angyaloknál is magasabb rangfokozattal.

„Fölvitetett...” Emberi nyelven ez azt jelenti, hogy Mária a Mindenható különleges kegyelméből jutott az üdvösség állapotába, testi-lelki mivoltában. Ennek köszönhetjük, hogy a mennybe Fölvettnek és a túlvilágnak valóságát mintegy igazolják a Mária-jelenések. S ez egyben válasz a feminista teológia képviselőinek is. Mint ahogy C. G. Jung, a világhírű pszichológus, bár nem volt gyakorlóan vallásos, mégis fölismerte a női méltóság kivételes rangját ebben a hittitokban. Így válik teljessé a teológiai összkép, hogy Mária, a „Napba öltözött”, a „mennyország Királynője” is egyben. Emberi nyelven, emberi képpel közelítjük meg tehát Nagyboldogasszony titkát, amikor azt a szent ének szavaival így fejezzük ki: „Felvitetett magas mennyországba”.

Boda László

Vissza az újság tetejére

A modern ember

Érdekes lenne megtudni a mai emberek modernnek érzik-e magukat, és egyáltalán mit is jelent számukra maga a fogalom. A latin „modernus” és nyelvi leszármazottai igen sokáig csak a „jelenlegi” értelmében voltak használatosak, mai jelentésében először a XVI. század végén tűnt csak fel, azóta hívunk mindent modernnek, ami újszerű, nem régi, ódivatú és idejétmúlt. A modern kor, modern ember, művészet, tudomány, technika és persze a modern divat főleg a XX. század elejétől jelenik meg a köztudatban, mint iránymutató erő, a fejlődés mutatója, és azóta a hírközléssel és reklámmal együtt afféle civilizációs és kulturális varázsszóvá lett. A tömegtermelés fejlődésével egyre nőtt az eldobható, egyszer használatos vagy rövid életű termékek népszerűsége, az új eszközök, gépek kultusza. Manapság a „modern” szó helyett a fiatalok inkább a „trendi” szót használják, ami még világosabbá teszi, hogy nem valami jobbról, értékesebbről szól a dolog, hanem olyasmiről, amit mostanában illik viselni, használni, nézni.

A „felvilágosodás” óta a vallás egyre inkább az ódivatú, konzervatív, legkevésbé sem divatos magánüggyé kezd válni, illetve elszaporodtak a szekták, modern és divatos valláspótlékok, elsőként Amerikában, ahol az újdonság kultusza és a tömegtermelés együtt nőtt az iparosodással, a hírközléssel, a szórakoztatással, és persze az életszínvonal emelkedésével. Az elmúlt száz évben nemcsak Európa, hanem szinte az egész világ amerikanizálódott, az amerikai életforma vált követendő mintává, az amerikai filmek, nagyáruházak, gyorséttermek mindenütt megjelentek. Az egyén került középpontba, a család, a nemzet, a közösség egyre hátrébb szorult az értékek listáján, és – bizonyos túlzással – elmondható, hogy a civilizáció lassan felfalta a kultúrát. A pénz benyomult a vallás helyére, a bankok hatalmas székházai mellett eltörpültek és (jó esetben) érdekes műemlékké váltak a templomok. A modern ember ritkán jár gyalog, lehetőleg egésznap a televíziót nézi vagy az internetet böngészi, a természetből legfeljebb az időjárás érdekli, élő állatot pedig csak az állatkertben vagy a vadasparkban lát. Ha mégis volna igénye valami eleven kapcsolatra, kutyát vagy macskát tart, de ódzkodik a házasságtól, mert a tartós kapcsolat veszélyekkel jár, a gyermekek gondozása, nevelése felemészti a szabadidőt, és a karrierépítés rovására megy.

A modern ember nem hisz Istenben, legfeljebb a „maga módján” vallásos, az ünnepek közül csak a karácsonyt tartja meg, de lehetőleg nem otthon karácsonyozik, hanem külföldön, mert itthon hideg van. Isten leginkább akkor jut eszébe, ha valamely természeti vagy ipari katasztrófa közelebbről érinti, ha balesetet szenved, beteg lesz, elveszti állását, vagy éppen öregkorára egyedül marad. A modern ember ekkor (nem mindig) magába száll, megtér, újra megtanul imádkozni, elkezd templomba járni és előveszi azokat a könyveket, melyek elolvasására eddig nem volt ideje. A modern ember élete üres, szomorú, zaklatott, tehát gyorsan és nyomtalanul eltűnik. Talán súlyos bűnöket nem is követett el, mindössze sokat mulasztott drága földi idejéből, mértéktelenül többet foglalkozott testével, mint lelkével, de legalább elmondhatja önmagáról: mindig modern ember voltam, lépést tartottam a korral. De már sejti, az elszámolásnál ez bizony kevés lesz.

Szentmihályi Szabó Péter

Vissza az újság tetejére

Életünk

A keresztény élet nem állandó ünnep, olvashatjuk Ferenc pápánk üzenetében. Mit mondanak erről a szentek és hitvallók, vértanúk, bölcsek, írók és költők és mindenféle művészek a mögöttünk hagyott kétezer év alatt. Néhányuk gondolatát megosztom most a kedves olvasóinkkal.

A legtöbben csak csodáljuk a kivételes embereket, ahelyett, hogy magunk is olyanná próbálnánk válni - vallja e témában John C. Maxwell.

A lusták mindig valamit szeretnének tenni - vallja az élettel kapcsolatban Marquis de Vauvenargues.

Akik semmit sem tesznek, azok mindig elsők a kritizálásban - olvashatjuk Spurgeon gondolatai között.

Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra - vallja Ady Endre.

A fejlődéshez az embernek újra kell alkotnia önmagát, és nem alkothatja újra önmagát szenvedés nélkül. Mert ő a márvány és a szobrász egyaránt - írja e témában Alexis Carrel.

Amint a szimfóniának szüksége van minden egyes hangjegyre, amint a könyvnek szüksége van minden egyes szóra, amint a háznak szüksége van minden egyes kőre, amint az óceánnak szüksége van minden egyes vízcseppre, az egész emberiségnek is szüksége van terád, ott, ahol te vagy, egyetlen, s így helyettesíthetetlen - jegyzi föl az életről Michel Quoist.

Az élet legjobb orvosai: dr. Elégedettség, dr. Higgadtság és a dr. Jókedély, akiket mindenki elérhet - mondja C. H. Spurgeon.

Vissza az újság tetejére


Szent István példája

Életünket évről évre az ünnepek és az ünnepi események határozzák meg. Magyar történelmük meghatározó állomásaira való emlékezéssel népünk öntudatot, bátorítást és kitartást kap a mindig is gyorsan változó világban. Szent István királyunk napja népünknek, hazánknak, és benne a magyar családoknak is az ünnepe.

István ezer ével ezelőtt egységes országgá és állammá formálta a magyarságot. Ennek megvalósítására II. Szilveszter pápától kért koronát. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az első magyar király és népe végérvényesen a kereszténység mellett döntött, s ezzel kulturális irányt, továbbá vallási és erkölcsi többletet kapott, mely formálta és alakította országunk fejlődését. Ahhoz, hogy az ünnep ne csak felületes emlékezés legyen, a pihenésnek és a kikapcsolódásnak egy újabb lehetősége, tekintsünk arra a személyre, aki tulajdonképpen a mi életünket is meghatározza.

A ma embere számára is szükségesek a példaképek, s mivel az ember mindig döntéshelyzetben van, ezért fontos, hogy a fiatal vagy felnőtt nemzedék egyaránt kész legyen a fejlődésre, az egyén, a közösség, jelen esetben a magyarság egésze szempontjából. Szent királyunkat a komoly tanulás, a Szentírás ismerete és az imádság jellemezte. Szent István Jobbja azt a magatartást közvetíti mindannyiunknak, mely évszázadokon át oly nagy erőt adott a magyar nemzetnek. A Szent Jobb tiszteletét 1222-ben még az Aranybulla iktatta törvénybe. István koronája a parlamentben, kardja Prágában van – és sok más helyen, többek között Pannonhalmán, Dubrovnikban és Krakkóban is van ereklyéje. Első szent királyunk alakja az, ami köré ma is összegyűlünk, hogy részesedjünk abból az erőből és kegyelemből, amely őt is eltöltötte, és hogy ezáltal keresztény és magyar életünkhöz alapot találjunk. Szent István nemcsak az országot, hanem a saját családját is egyben tartotta. Ma a hazai és külföldi magyarságnak is újra össze kell fognia. Az Egyház pedig egy olyan közösség, egy olyan nagy család, amely képes egybegyűjteni az embereket. A tíz magyar évszázad szentjei ezt igazolják számunkra.

Szent István tudatosan nevelte fiát saját Intelmeivel, s rendelte Szent Gellért püspököt a fiatal Imre mellé. István igazi apa volt, aki nem csak a természetes, hanem természetfeletti értékekre is ráirányította fia tekintetét. Az Egyház hitét és a saját meggyőződését is átadta gyermekének. Amit épített, az megmaradt. Áll a haza, kibírta az idők viharait. Sziklára és hitre építeni számunkra is azt jelenti, hogy olyan életstílust alakítunk ki, amelyben fontos a felelősség, az otthon építése, a művelődés, adottságaink és képességeink kibontakoztatása. Amint Szent István tette, úgy nekünk is bíznunk kell a jövőben, mégpedig úgy, hogy a kereszténység helytállására építünk. Tudatosítjuk magunkban, hogy a XXI. században is át kell adni a hitet, a múlt értelmezését és magyarázatát az új nemzedéknek, hogy majd szellemileg és lelkileg is felkészülve részt vehessenek saját életük, családjuk, kisebb-nagyobb közösségük és végső soron az egész ország építésében.

Ma nincs egyházüldözés, viszont a sátán, a gonoszság és a sokféle szellemi zűrzavar továbbra is „mint ordító oroszlán körbejár, keresve, kit nyeljen el”. Ezért kell óvatosnak lennünk, és körültekintőnek a világból jövő minden hatással szemben. Ne válogatás nélkül fogyasszunk! Se étkezési, se szellemi terméket. Vizsgáljuk meg, hogy mit nézünk meg. Csak a jót szabad, a rosszat nem. Amint az otthonunkba, a családunk körébe sem engedjük be a romboló embert, ugyanúgy a fejünkbe és a szívünkbe se engedjük be az erkölcstelenséget és a lélekpusztulást. Egyéni tanulmányaink mellett olvassuk a Bibliát, szánjunk rá időt, hogy otthon együtt beszélgessünk az élet nagy kérdéseiről, közösen zarándokoljunk, vagy összefogással segítünk a betegeinken és rászoruló testvéreinken. Ahogy elődeink sem adták fel a hitüket, úgy mi is őrizzük meg azt a keresztény magatartást, mely népünket a legnehezebb körülmények között is megtartotta a történelem viharaiban.

Szent István példája arra tanít minket, hogy ne zárkózzunk be a magányba, a mindannyiunkat fenyegető önzés világába, hanem hozzunk áldozatot, és figyeljünk egymásra. Az istenszeretet összekapcsol minket, de növekedjünk a mindenki felé megnyilvánuló bölcs emberszeretetben is, ahogyan ezt az első magyar szent család tette Szent István vezetésével. A nagy elődök és példaképek szinte elérhető közelségben vannak, így hazánk és Egyházunk építésében, mindennapi és keresztény feladatainkban nem vagyunk egyedül.

Amikor szent királyunk fiú utód nélkül a Boldogságos Szűz Máriának, a Magyarok agyasszonyának ajánlotta fel koronáját, akkor Szent István közvetítésével olyan pártfogót kaptunk, akire mindig számíthatunk. Ezért Szent István példájára kérjük égi édesanyánk, a mennyekbe felvett Szűzanya, a mi védasszonyunk, a Patrona Hungariae közbenjárását hazánkra, népünkre és minden magyar családra.

K.M.

Vissza az újság tetejére

A hitről

A gazdaságkor számára idegen és értelmezhetetlen a hit, ugyanis általában ellentétes a kor egyik alapelvével, az anyagi érdekkel, ráadásul számokkal. Statisztikailag leírhatatlan, mivel lényege szerint személyes istenszeretet, ami istentelenek számára képtelenség. Ha körülnézünk, a számok nekik dolgoznak: a fölmérésekben a hívők fogynak, a csodálatos európai dómok lassan a Stonehenge és a maja templomok sorsára jutnak: jobbára csak turisták látogatják őket. Az iszlám világban sem a helyzet jobb, hanem a statisztika, mert ott a hitehagyót megölik, akár a keresztényt. Ugyanakkor – hogy csak néhány magyar példát mondjak – itt is, ott is fölbukkannak Barsi Balázsok, Bíró Lászlók, Böjte Csabák, Pál Ferencek, akiknek a miséire, hittanjaira, lelkigyakorlataira tömegesen járnak az igényes lelkek. Az ő észjárásuk az anyagelvű számtanisták számára fölfoghatatlan.

Jézus gondolkodása nemkülönben. Hallgassuk őt.

„Jézus tovább folytatta: aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” Az Atyában lakni? A Menny, maga az Atya – miként Eckhart mester tanítványa, Johannes Tauler, a nagy középkori misztikus írta. „Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tanítás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

A tanítás az Isten és emberszeretet, csakis önmagával, vagyis szeretettel oktatható. Minden tudás közül az első és a legfontosabb, mert ez tartja a világot. Rajta kívül minden más tudás rögtön avuló-porló részismeret. Ha nem szeretjük házastársunkat, gyermekeinket, hazánkat, családunk, Magyarország az első szélfuvallatra összeomlik.

Ha föntebb említett papjaink szentbeszédeit hallgatjuk, akkor gyakran látunk könnyes szemeket és magunk is elérzékenyülünk. Miért? Mert úgy érezzük, hogy a tanítás közvetlenül nekem szól – meg persze neked és neki – és a beszélő szereti őt, téged és engem.

Jézus szóban is tanított, de igazi mesterként elénk élte a tudást. Sose mondta, hogy előre, csak azt, hogy kövess engem. Például Máté 16. fejezetében: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (24. vers) Talán még szebb, ahogy ugyanezt Jánosnál mondja: „Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” (Jn 12, 26)

A kereszténység ebben is különbözik az összes többi vallástól: Isten nem kér többet senkitől, annál, amennyit ő tesz. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért.” (8Jn 15,13) Jézus így élt.

És én? Látom a világban a szeretetínséget, a rettegést. Mit teszek ellene?

Ágoston unokám két és fél éves. Mint a kicsik általában, fél bizonyos dolgoktól, például egy régi festménytől, amely egy igen megfáradt embert ábrázol. Egyszer így szólt: „Apóka, vidd ki innen a bácsit. Félek tőle. Kisvártatva hozzátette: szeretem.” Igen, a félelem egyedül a szeretettel küzdhető le. A félelem bizonyos értelemben természetes, figyelmeztet a világban előforduló rossz és fenyegető jelenségekre. A kard, a rendőrök serege, a barátok lehallgatása nem véd meg tőle, csak a szeretet. Az ellenségszeretet emészti el az ellenségeskedést.

A gyermek teljes tudással születik, és látja föladatát. Gazdaságkorban a nevelés leginkább arról szól, hogy teljes tudását elfelejtetik vele.

Ha nem tanulunk meg szeretni, az Antikrisztus elsöpör bennünket bankostul és tankostul, sőt, templomostul.

Czakó Gábor

Vissza az újság tetejére

Lélek és igazság

Létezik lelketlen igazságosság, és létezik igazságtalan lelkület is. Az egyik túl merev, a másik túl könnyelmű magatartást eredményez. Tehát mindkettő helytelen. A Mennyei Atyát Lélekben és igazságban kell imádnunk. Lélekben és Igazságban jutunk az Atyához. Az első Isteni Személy, az Atya küldi a második Isteni Személyt, aki az Igazság, és kettejük közös lelke a Szentlélek, aki Jézus feltámadása után tölti el az embert teljesen.

Személyek által imádjuk az Atyát, hogy személyes legyen az imádásunk, azaz találkozzék személyünk Isten személyeivel. Ez az imádás túl van minden szabályszerű imádáson, és mindenféle intézményes vallásossági formán. Ezekre szükség van, de soha ne váljon megszokottá, hogy Isten partnerei lehetünk.

Többet ér egy nem hívő ember őszinte felsóhajtása Istenhez, mint egy hívőnek tartott ember szokásossá merevedett imája, amelyet talán csak ezért mond el, hogy túl legyen rajta. Imádság-e az életem? Hagyom-e, hogy Isten még alakíthasson, vagy már kellően vallásosnak tartom magam? Ha a Szentlélek erejében imádkozom, akkor vagyok igaz mások felé is.

esjé-Magyar kurír

Vissza az újság tetejére

Ferenc pápa ütenetei VIII.rész

A keresztény élet nem állandó ünnep…

Május 30-án, pénteken reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén a pápa mintegy himnuszt zengett a keresztény örömről, amelyet nem lehet megvásárolni, hanem csak a Szentlélek ajándékaként kaphatjuk meg. A keresztények öröme a reménységgel teli öröm.

Az Apostolok Cselekedeteiben (18,9-18) olvasott szakaszból kiindulva Ferenc pápa megállapította: „Szent Pál nagyon bátor volt, mert erejét az Úrból merítette”. Homíliája középpontjában a keresztény öröm állt. Mindnyájunkkal megtörténik életünkben, hogy egy kicsit félünk – fejtette ki a pápa. Feltesszük a kérdést, hogy nem lenne-e jobb kissé leszállítani a színvonalat és kevésbé kereszténynek lenni, kompromisszumot keresve a világgal.

Pál tudta, hogy műve nem tetszett sem a zsidóknak, sem a pogányoknak, de nem állt le tevékenységével, ezért el kellett szenvednie a problémákat és az üldöztetéseket. Ez félelmeinkre és ijedelmeinkre irányítja a figyelmet. Jézus is félt a Getszemáni kertben, tele volt aggodalommal. Búcsúbeszédében kifejezetten megfogalmazza, hogy „ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog” (Jn 16,20-23a). Ez be is következik a Colosseum első vértanúi esetében.

Nekünk az igazságot kell mondanunk: a keresztény élet nem mindig ünnep. Nem mindig! Sokszor sírunk is. Amikor beteg vagy, amikor problémád van a gyermekeddel, a feleségeddel, a férjeddel; amikor látod, hogy nem elég a fizetésed a hónap végéig és van egy beteg gyermeked; amikor látod, hogy nem tudod a lakáskölcsönt kifizetni, és el kell hagyni otthonodat… Nekünk is nagyon sok problémánk van. De Jézus ezt mondja: „Ne félj!” Igen, szomorúak lesztek, sírtok és az emberek örülnek, mert az emberek ellenetek vannak.

Van egy másik fajta szomorúság is – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Az a szomorúság, amely mindnyájunkat érint, ha nem jó úton haladunk. Amikor például – egyszerű szavakkal kifejezve – örömet, vidámságot akarunk vásárolni, a világ, a bűn örömét, végül üresség, szomorúság marad bennünk. Ez a rossz vidámság szomorúsága. A keresztény öröm viszont olyan öröm, amely reménnyel van tele.

A megpróbáltatás pillanatában nem érezzük. Olyan öröm ez, amelyet megtisztítanak a megpróbáltatások, a mindennapok próbatételei. „Szomorúságotok örömre fordul”. Nehéz azonban azt mondani egy sokat szenvedő betegnek, hogy „Bátorság, holnap örülni fogsz”. Nem lehet ezt mondani. Éreztetnünk kell, mint ahogy Jézus éreztette velünk. Mi is, amikor sötét pillanatokat élünk át, nem látunk semmi kiutat. „Tudom, Uram, hogy ez a szomorúság örömre fordul. Nem tudom, hogyan, de tudom”. Ez az Úrba vetett hit aktusa – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Hogy megértsük az örömre forduló szomorúságot, Jézus a szülő nő példáját hozza fel: A nő ugyanis sokat szenved a szüléskor, de amikor vele van gyermeke, elfelejti szenvedését. Ami megmarad tehát, az Jézus öröme, a megtisztult öröm. Ez az az öröm, amely maradandó. Olyan öröm, amely az élet egyes pillanataiban el van rejtve, amelyet nem érzünk a rossz pillanatokban, de amely később felbukkan: reményteli öröm. Ez tehát ma az egyház üzenete: ne féljetek!

Legyünk bátrak a szenvedésben és gondoljunk arra, hogy utána jön az Úr, jön az öröm, a sötétség után felkel a nap. Az Úr adja meg mindnyájunknak ezt az örömteli reményt! A béke a jele annak, hogy reményteli öröm van bennünk. Hány beteg van, akik az életük végén járnak, fájdalmakkal és lelkükben béke lakozik… Ez az öröm magva, ez a reményteli öröm, a béke.

Békesség van a szívedben, a sötétség, a nehézség, az üldöztetés pillanatában, amikor mindenki örül, hogy neked rosszul megy a sorsod? Béke van benned? Ha béke van a szívedben, akkor benned van annak az örömnek a magva, amely majd később jön. Az Úr adja meg nekünk a képességet, hogy megértsük mindezeket! – fohászkodott homíliája végén Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió

Életige

Evangélium mindennap

 „Íme én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,20)

Evangéliumának legelején Máté azt írja, hogy Jézus az Emmánuel (vö. Mt 1,23), a velünk az Isten. Az ő történetéről számol be. Az evangélium legvégén pedig Jézus szavait idézi, az ígéretét, hogy mindig velünk marad, a Mennybe való visszatérése után is. A világ végezetéig velünk az Isten.

Jézus akkor mondta ezt tanítványainak, amikor rájuk bízta a feladatot, hogy menjenek el az egész világra hírül adni üzenetét. Úgy küldte őket, mint bárányokat a farkasok közé, és tudta, hogy ellenállásba ütköznek majd, és üldöztetést szenvednek (vö. Mt 10,16-22). Ezért nem akarta magukra hagyni őket küldetésükben. Megígérte nekik – éppen akkor, amikor eltávozott tőlük –, hogy velük marad! Nem fogják többé látni, nem hallják majd a hangját sem, nem is érinthetik, mégis ott lesz velük, mint korábban, sőt még annál is jobban. Eddig ugyanis csak meghatározott helyeken volt jelen: Kafarnaumban, vagy a tónál, vagy a hegyen, vagy Jeruzsálemben; mostantól fogva viszont ott lesz mindenütt, ahol tanítványai vannak. Jézus figyelme mindannyiunkra kiterjed, akik hétköznapi gondok között élünk. Mivel Ő a megtestesült Szeretet, azt gondolta: „Mindig az emberekkel szeretnék lenni, szeretnék megosztani velük minden aggodalmat, szeretném megvigasztalni őket; ott szeretnék járni velük az utcán, belépni az otthonukba, jelenlétemmel újra és újra örömöt szerezni nekik…”

Ezért akart velünk maradni és éreztetni közelségét, erejét, szeretetét.
Lukács evangéliuma elbeszéli, hogy a tanítványok, miután látták Őt fölmenni az Égbe, „nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe” (Lk 24,52). Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy megtapasztalták, amit mondott.

Mi is eltelünk örömmel, ha valóban hiszünk Jézus ígéretében:

„Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Jézus földi életének végét jelzik a tanítványaihoz intézett utolsó szavai. Ezek jelentik egyben az egyház életének kezdetét is, melyben sokféle módon van jelen: az Eucharisztiában, Igéjében, szolgáiban (a püspökökben és a papokban), a szegényekben, a kicsikben, a kitaszítottakban… minden felebarátban.

Mi szívesen hangsúlyozzuk Jézus különleges jelenlétét, melyet maga ajánlott fel nekünk szintén Máté evangéliumában: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Ezen a jelenléten keresztül mindenhol ott szeretne lenni.

Ha éljük mindazt, amit parancsol, különösen az új parancsot, akkor megtapasztalhatjuk ezt a jelenlétét a templomokon kívül is, az emberek között, mindenhol. Amit ehhez tőlünk kér, az a szolgáló, megértő, kölcsönös szeretet, amely osztozik a testvér fájdalmaiban, vágyaiban és örömeiben; az a tipikusan keresztény szeretet, mely mindent betakar, mindent megbocsát.
Éljünk így, hogy mindenkinek lehetősége nyíljon már itt a földön találkozni Vele!

Chiara Lubich

Magyar Kurír

Vissza az újság tetejére

Falubajnolság 2014


A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” - e gondolat jegyében zajlott a Tizenhárom Almafa Alapítvány és az Önkormányzat által a műfüves pályára kiírt focibajnokságunk.

Most néhány momentumot felidézek a május 7. és július 5. között megrendezett, immáron második tornáról. Négy csapat vágott neki a megmérettetésnek, na meg a faluban semmi sem történik cáfolatának. A Puruczki Tamás nevével fémjelzett Jamaica, az Elit Alakulat Súth Edvin szervezésében, a rendszeres játszó Foci BT, akinek kaptánya Halaj Ferenc a Tüzépről és a Szabó Gellért által menedzselt Kolping. Minden csapat kétszer találkozott egymással a torna során. A sportszerű (alig szólt a bírói síp) mérkőzéseken 96 gól született. Ebből a legtöbbet, szám szerint 14-et a Foci BT-s Szabó László (d) szerzett 1 góllal megelőzve a Jamaicás Kutyik Tamást. A legfurább gólt az Elit Alakulatból Holman Arnold jegyezte, míg a Kolping Mácsik Viktória személyében női góllövővel büszkélkedhet. Gratulálunk nekik, de gratuláció jár mindenkinek, aki játékával, szervezésével hozzájárult a tornánk sikeréhez.

Ez a bajnokság véget ért, de a folytatási szándék tovább erősödött, ez a falunapi „Gönc Kupa” és az október első szombatján induló harmadig bajnokság igénylésében nyilvánult meg a kötetlen beszélgetés alatt, mintegy megerősítve azt, hogy közösségben lenni jó.

Végezetül lássuk a záró forduló alatt készült sok szereplőt megörökítő csoportképet, és az eredmények összesítéséből született tabellát:

1.

Foci Baráti Társaság

6

6

-

-

18

37:05

2.

Jamaica

6

4

-

2

12

32:09

3.

Kolping

6

2

-

4

6

21:25

4.

Elit Alakulat

6

-

-

6

0

06:57

 

Érsekvadkert, 2014.07.07. emjé

Vissza az újság tetejére

Illatos borok estéje

Újra Borest a Kolping házban

A közismert vicc szerint a haldokló borkereskedő magához hívja a családi üzletet tovább folytató fiát, és halkan a fülébe súgja: Tudod fiam, mielőtt meghalok, egy nagy titkot szeretnék elárulni neked: Szőlőből is lehet bort csinálni!

Nem tréfa ugyanakkor – mint ahogyan azt a borászok és a borszeretők is vallják -, hogy a borkészítés egyetlen és kizárólagos alapanyaga a szőlő.

Egyetlen alapanyag - mégis mennyi íz és megannyi illat.

A jó bor illatában gyümölcsök, virágok, fűszerek aromáját is érezhetjük. Előfordul, hogy az első pillanatban biztos fellépésű, jó benyomást keltő, határozott illattal találkozunk. A borok illata azonban folyamatosan változik. Van úgy, hogy egészen visszafogottan indul, de rövidebb-hosszabb szellőztetés után kinyílik, és magához tér, vagy épp fordítva, akadnak olyan illatfelhők, amelyek gyorsan a semmibe vesznek, mintha nem is lettek volna.

Aki 2014. június 28-án eljött a Kolping házba, és hagyta magát az orránál fogva vezetni, érzékelhette az illatok változatosságát és varázsát a Muscat Blanc és Ottonel, a Cserszegi Fűszeres valamint az Irsai Olivér szőlőfajták önálló és házasított boraiban.

Egyetlen egy érzet sem hat annyira a hangulatunkra és érzelmünkre, mint az illat. A kellemes illatok pedig kellemes emlékeket idéznek fel. Így a különböző érzékelt illatok a résztvevőkben számos emléket kelthettek életre.

A bor tehát csoda, magában hordozza a természet körforgását. Ennek ismételt megtapasztalására a borest sorozat - a bor újabb arcának bemutatásával - ősszel folytatódik.

Dr. Molnár Arnold

Vissza az újság tetejére

A gondviselés eszközei vagyunk

Egykori hittanos tanítványom, akit szokásunknak megfelelően és igazi nevének elhallgatása miatt nevezzünk most is Eszternek, hívott fel telefonon a napokban, hogy elmondja: megszületett második gyermeke. A nagyobbik gyermek másfél év körüli, s most alig négy hete született a kisebb. Minden családban nagy öröm egy újszülött érkezése és a kismamák mindig sugárzó arccal osztják meg ezt az örömhírt másokkal. De ahogyan Eszter elmondta a jó hírt, valahogy éreztem a hangján, hogy nem igazán felhőtlen a boldogsága, valami nincs rendjén. Mindjárt meg is kérdeztem, hogy ugye egészséges a kisbaba, s örültem, amikor azt válaszolta, hogy hála Istennek minden rendben van, mindketten egészségesek. Hirtelen elhallgatott, majd egy kis csend után elárulta, hogy más a baj. Sírástól elcsukló hangon mondta, hogy a férje nem sokkal a szülés előtt elköltözött otthonról, elhagyta a családot. Újszülött gyermekét meg sem nézte, s hiába próbálják kérni, hogy jöjjön haza, ő hallani sem akar erről. A fiatal anyuka kétségbeesetten sírt a telefonban, mert kilátástalannak látja jövőjüket. Ki fog gondoskodni a családról? Ki vesz majd ruhákat a picinek? Bevallom, elérzékenyülve hallgattam szavait, és azzal próbáltam bátorítani, hogy az ég madarait tápláló Isten majd az ő számukra is gondoskodik táplálékról és a mező liliomait csodálatosan öltöztető Isten a kicsi gyermekek számára is gondoskodik ruhákról.

 

A gondoskodó Istenről, az isteni gondviselésről hallhatunk, olvashatunk az evangéliumban. Jézus a természetet hozza fel példaként: az ég madarait és a mezők virágait. Távol áll tőlük az emberre jellemző aggodalmaskodás, mégis szabadon szállhatnak az égben, virágozhatnak a mezőn. Mi, emberek pedig szüntelenül aggódunk a holnap, a holnapután és a jövő miatt. Az emberek egy része próbálja magát bebiztosítani a jövőre, mert attól fél, hogy a később szerényebbek lesznek a lehetőségei. Érthető az ő gondolkodásuk, ők előre gondoskodnak magukról, mert úgy érzik, hogy senki másra nem számíthatnak. Emellett sokan a véletlenben, a sorsban hisznek, s úgy vélik, hogy teljesen felesleges mindenféle előrelátó takarékoskodás, mert egyáltalán nem rajtunk múlik, hogy miként és meddig élünk. Ők nem bíznak sem magukban, sem Istenben, hanem rábízzák magukat a vak véletlenre. Ezen nézetekkel szemben a keresztény ember Isten jóságára és szeretetére bízza önmagát, hisz abban, hogy Isten megad számára mindent, ami a földi élete során szükséges, de legfőképpen megadja számára mindazt a kegyelmi segítséget, ami az örök üdvösséghez szükséges. Ezt nevezzük isteni gondviselésnek, illetve a gondviselésben való hitnek. Talán sokan azt gondolják, hogy az isteni gondviselés egy szent szöveg az Egyház és a papok részéről, vagy úgy vélik, hogy mindez egy megfoghatatlan vigasztalás az olyan emberek számára, akik nehéz helyzetbe kerültek. Én azonban úgy érzem, hogy ez egyáltalán nem igaz.

 

Az isteni gondviselés, az Isten gondoskodó szeretete igenis megtapasztalható számunkra. Hiszek abban, hogy bármelyikünk észreveheti saját életében. Visszatérve a fiatal édesanya szomorú példájához, én hiszek abban, hogy a jó Isten meg fogja őket segíteni. Mert ha Jézus szavai szerint a mennyei Atyának gondja van az ég madaraira és a rétek virágaira, akkor biztosan nem feledkezik meg egyetlen bajba került emberről sem, köztük Eszterről meg két kicsiny gyermekéről sem. Nem tudom, hogy milyen módon, milyen formában, mikor fog nekik segíteni a jó Isten, mert az én emberi gondolataim bizony nagyon kevesek az Ő nagyszerű terveihez és cselekedeteihez képest, de szilárdan hiszem, hogy meg fogják tapasztalni Isten jóságát. És hiszek abban is, hogy Isten sokszor éppen minket, embereket használ fel ahhoz, hogy a bajbajutottak megkapják a kellő segítséget és érezzék, hogy nincsenek magukra hagyatva. Igen, hiszek abban, hogy mindannyian az isteni gondviselés eszközei vagyunk!

© Horváth István Sándor

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2014. augusztus 18. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

A június 23-án megtartott községi képviselő-testületi ülésen az alábbi témakörök szerepeltek napirenden.

Önkormányzatunk 2014. évi költségvetésének módosítása, a tervezéskor még nem ismert, de azóta megnyert pályázati pénzek beépítésével.

Rendelet-gyűjtemény karbantartás rendeletek hatályon kívül helyezésével.

Beszámolót hallhattunk a Nyugat-Nógrád Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat 2013. évi munkájáról, valamint a gyámhatóság 2014. évi működéséről.

Határozat született hitelfelvétel ügyben is, hogy a pályázati önrészek fedezettel bírjanak. Ugyanekkor elfogadtuk a II. félévi munkatervünket is.

Határozatot hoztunk a Kulturális, oktatási és sportbizottság hatáskörének bővítéséről. Ugyancsak határozatban rögzítettük a Mikszáth Kálmán Közművelődési Intézményünk és a GAMESZ egyéb tevékenységének kibővítését is.

Egyéb ügyek és tájékoztatók előtt elbírálásra került Pistyúr Attila kérelme is, melyről tájékoztatást kapott a kérelmező is.

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek


1./ Ebben az évben a Szűzanya legnagyobb ünnepe, Nagyboldogasszony, Aug. 15-e péntekre esik. Mivel munkanap, azért reggel 7-kor és este 7 órakor lesz szentmise. Parancsolt ünnep, hanyagság miatt elmulasztott szentmise halálos bűn. – Igyekezzen mindenki beosztani idejét, hogy eljusson a szentmisére.

2./ Augusztus 20-án, szerdán, Szent István királyunk ünnepe. Reggel 8 órakor lesz szentmise, melyet Hazánkért ajánlunk fel.  

3,/ A szokásos évi terményhálaadó ünnepünk augusztus 24-én vasárnap lesz a nagymise keretében. 

KERESZTELÉSEK:


         18. Litavszki Levente András (Litavszki Ottó – Vitéz Martina)
         19. Villant Barnabás (Villant Norbert – Szabó Dorottya)
         20.Kuris Lehel Mihály (Kuris Gábor – Nagy Bernadett)

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

7. Viczián Tamás – Várhegyi Brigitta

HALOTTAINK:

27. Varga József 1941
28. Czinege János 1922
29. Vincze Jánosné Fábián Mária 1920
30. Boskó Tibor 1948
31. Megyeri János 1946

32. Berta József 1933

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Augusztus

1. péntek        - Tomis József, felesége Szabó Erzsébet, vejük, Krizsan István, felesége Szabó Emerencia, szüleik, élő és elhunyt hozzátartozók

2. szombat     - Vincze János 1. évforduló, édesapja, Dombai István 1. évforduló és szülei

                        - Kristók István, felesége Dósa Erzsébet

                        - Kovács Ferenc, édesapja, édesanyja, bátyja János, szüleik és nagyszülők, Tóth József és hozzátartozók

3. vasárnap   - Pál Jánosné és elhunyt hozzátartozók

                        - Hálából

                        - Urbán Sándor, szülei, apósa, anyósa, veje, 2 násza, a Benyovics és Muladi család halottaiért

4. hétfő           -

5. kedd           -

6. szerda        -

7. csütörtök    -

8. péntek        - Vitéz István, felesége Csillag Mária, Szabó Károly, felesége Híves Margit, élő és elhunyt hozzátartozókért

9. szombat     - Kristók Sándor, felesége Molnár Ilona, fiuk József, szüleik, testvéreik és a Halaj család halottaiért

                        - Kristók János, veje, szülei, apósa Mrekvicska József, felesége Csillag Mária és elhunyt hozzátartozókért

                        - Pálinkás István, felesége Csillag Erzsébet, szüleik és hozzátartozók

10. vasárnap - Berta József, felesége Boda Erzsébet 1. évforduló

                        - Vitéz Ferenc, felesége Nagy Erzsébet 1. évforduló, szülők, nagyszülők, hozzátartozók

                        - Sztrecskó Dezső, felesége Habán Ilona, valamint Jenő és Lajos testvérei és a Breuer család elhunyt tagjai

11. hétfő        -

12. kedd         -

13. szerda      -

14. csütörtök - Kovácspál János, felesége Tomis Erzsébet, vejük Bartók László, a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

15. péntek reggel    - Szűzanya tiszteletére

este     - Záhorszki Ignác, felesége Kosztrihán Ilona, Záhorszki és Kosztrihán család hozzátartozóiért

16. szombat   - Szabó János, felesége Boda Ilona, Vitéz János, felesége Kopisz Rozália és elhunyt hozzátartozókért

                        - Pintér István 1. évforduló, felesége Hellner Margit

                        - Kristóf Imre, a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

17. vasárnap - Szabó János, szülei, testvére és a Kaba család halottaiért (Alapítványi)

                        - Jakubecz János, felesége Szabó Ilona, szülei, testvérei, élő és elhunyt családtagok

                        - Kaba András 10. évforduló, Kaba, Kristók és Molnár család halottaiért

18. hétfő        - Pénzes Ilona, Péter András, felesége Verebes Ágnes és hozzátartozók

19. kedd         -

20. szerda      -

21. csütörtök - Fábián Istvánné Laczó Ilona

22. péntek     - Csabák János 10. évforduló, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

23. szombat   - Csabák Csaba, nagyszülők, Csabák és Gubík család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Kácsor és Kökény család halottaiért

24. vasárnap - Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona, szüleik, Csillag Gyula, szülei, Mrekvicska Ignác, szülei, élő és elhunyt hozzátartozókért

                        - Péter Andrásné Kácsor Ilona és hozzátartozók

                        -

25. hétfő        -

26. kedd         -

27. szerda      -

28. csütörtök - Csernák Dávid – Farkas Andrea jegyesekért

29. péntek     - Urbán és Molnár család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Virág Emil (Tobi)

                        - Záhorszki Ignác, felesége Nagy Erzsébet, szüleik és testvéreik

30. szombat   - Homolya László 1. évforduló, felesége Szandai Ilona, szüleik, testvéreik, vejük, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Varga Kálmán, felesége Szabó Ilona 15. évforduló, szüleik, Varga és Szabó család élő és elhunyt tagjai, nászasszonyuk és nászuk

31- vasárnap - Varga István 1. évforduló

                        - Csabák István, szülei, apósa, anyósa, élő és elhunyt hozzátartozók

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre