A
francia katolikus költő Charles Péguy írt egy
verset, nem is verset, hanem egy hosszabb
költeményt, amely reményről, pontosabban a
keresztény reményről szól. A költemény
szerint az emberiség története egy
körmenetszerű nagy vonuláshoz hasonlít, amelyben
egymás után sorakoznak a nemzedékek, a
körmenet élén pedig három nőalak halad
egymás
mellett, akik a hitet, a reményt és a szeretetet, azaz a
három isteni erényt jelképezik.
A
húsvéti szentmise sajátos eleme a Szekvencia,
amelyet az Alleluja és az Evangélium
előtt éneklünk. Ebben hangzik el az üres sír
első tanúja felé a kérés: „Mária
Magdolna,
mondd, mit láttál utadon!” És ő válaszolja:
„Az élő Krisztusnak sírját, feltámadt
Urunk nagy diadalmát, angyalok jelenését, Urunk
halotti leplét. Feltámadt Krisztus,
reményetek: Galileába megy előttetek.” És itt
gondolkozzunk el egy kicsit ezen a
kijelentésen, hitvalláson: a feltámadt Krisztus a
mi reményünk. A negyven napig
tartó böjti időszak elmúlta után
átadjuk magunkat az örvendezésnek. Krisztus
földi
élete szomorúan zárult, rengeteg
bántalmazást kellett elviselnie az emberek
részéről,
szenvednie kellett és meghalt. De ezzel nem ér
véget a történet, mert a mennyei
Atya közbelép, feltámasztja őt a
halálból és ezzel új fejezet kezdődik az
emberiség
történetében. A megváltás
megtörtént a kereszten, egy pillanatra mintha
megállt
volna az emberiség nagy menetének előrehaladása,
mintha senki sem tudná, hogy most
merre kellene továbbhaladni, egyáltalán
érdemes-e továbbmenni bármerre is, de aztán
a feltámadt Krisztus, aki a mi reményünk, a menet
élére áll és továbbvezet minket
az örök élet felé. Reményünknek, az
örök életbe vetett reményünknek egyetlen
szilárd
alapja létezik: Krisztus feltámadása, ezt
ünnepeljük a mai napon.
Az
evangéliumban az imént említett Mária
Magdolnáról olvasunk, aki János evangélista
szerint elsőként ment Jézus sírjához
és elsőként láthatta azt, hogy a sír
üres.
A többi evangélista szerint ő és más
asszonyok is mentek a sírhoz hajnalban, hogy
a pénteken este elmaradt balzsamozást
elvégezzék. Újra és újra
elcsodálkozunk azon,
hogy a feltámadás első tanúi asszonyok és
nem férfiak Jézus férfiakat, tizenkét
férfit választott ki, akiket apostoloknak nevezett, hogy
ők legyenek egész életének
tanúi. És most, a egyik leglényegesebb
eseménynél nem ezek a férfiak, nem az apostolok
voltak az első tanúk, hanem asszonyok, akiket a zsidó
társadalomban nem tartottak
egyenrangúnak a férfiakkal. Abban a korban vitás
ügyekben a nők tanúskodása érvénytelen
volt, meg sem hallgatták őket, és most mégis
asszonyok lesznek az Úr feltámadásának
tanúi, akik megviszik az örömhírt az
apostoloknak. A fentiek ismeretében persze,
hogy üres asszonyi fecsegésnek tartották, amit
mondtak. Péter és János azonnal a
sírhoz szaladnak, hogy személyesen lássák,
valóban üres-e a sír, mint ahogy azt
az asszonyok állítják.
Mindegy,
hogy az asszonyokkal vagy az apostolokkal, de induljunk
lélekben, szaladjunk mi
is az Úr sírjához! Hirdessük mi is: Krisztus
feltámadt a halálból, ő a mi reményünk!
©
Horváth István Sándor, fotó: Kristók
J.
Modern
korunkban már nincsenek próféták, vagy ha
igen, nem így nevezik őket. Valamikor
a próféták Isten szavának
hírnökei vagy magyarázói voltak.
Beszélniük kellett,
mert Isten üzent általuk, és nem hallgathattak. A
látomásban vagy sugalmazás
révén kapott isteni üzenetet mindegyik
próféta más-más módon és
formában
közvetítette. Az üzenet tartalma vagy a jelenre, vagy
a jövőre vonatkozott.
Szigorú ítéletet mondtak a jelenről,
megfenyegették azokat, akik szembeszálltak
Isten törvényeivel, várták a Messiást
és vigasztalták a szenvedőket. Elsősorban
prédikátorok voltak, akik szónoklataikkal
hatottak, de voltak próféták, akik
írásba foglalták látomásaikat.
Persze bőségesen akadtak hamis próféták is,
mai
fogalmakkal élve tehetségtelen költők és
gyatra politikusok.
„Mert
Jézus a prófétaság lelke” - írja
Szent János apostol a Jelenésekben, és a
Megváltó valóban próféta is volt
földi működésében, miként a muszlimok is
így
tisztelik. A próféciák többsége
azonban „pusztába kiáltott szó” maradt, és
próféták többségére
üldöztetés és halál várt, mint
általában a „korán jött
emberekre”, akik felismertek valamilyen igazságot, és
amikor hirdetni kezdték,
nemcsak a világi hatalommal kerültek szembe, hanem az
éppen uralkodó, netán
uralkodni akaró vallás vezetőivel is. Az olyan
mondások is, mint a „senki sem
lehet próféta saját hazájában”,
ugyancsak megfogalmazták a sok ezer éves
felismerést: nem éppen vonzó, kellemes és
gyümölcsöző pálya a
prófétáké. De hát
nem is pálya ez, hanem küldetés, belső parancs,
kimondani a szót, ha senki sem
érti, akkor is, kimondani az igazságot, akár
belekiáltva a „pusztába” is,
nemcsak élni valamiért, hanem szenvedni és
meghalni érte, ha kell.
Nem
véletlenül említettem a
próféták közül a költőket és
a politikusokat, bár talán
jobb lenne államférfiakról beszélnem, hisz
lassan ezek is kihalnak, mint a
próféták.
De
maga az Egyház és annak kiemelkedő vezetői is
prófétai szerepre kényszerülnek a
modern korban, hiszen erkölcsi tekintélyüket nem
támasztja alá anyagi, politikai,
fegyveres hatalom. Az Egyház maga is mint élő Jel
és tanúságtétel működik, a
pápa pedig hatalmas tekintélyével ennek a - a
pusztába kiáltott - Igének a
prófétája.
A
jelennel vívott szakadatlan küzdelmünkben két
nagy segítőtársunk van: a múlt és
a jövő. A történelem tanulságai már
felfoghatók, a jövő kapui azonban zárva
vannak, de résnyire azért néha kinyílnak.
Ma is szükségünk van prófétákra,
vagyis igaz költőkre, államférfiakra,
tudósokra, messze látó főpapokra, hogy
átvészeljük a mindig tanácstalan ás
nyugtalanító jelent. Mert csak akkor tudjuk
felismerni a hamis prófétákat, ha valódi
próféták is szólnak hozzánk.
(
Szentmihályi Szabó Pétertől)
„Én
vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a
szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt
bennem, lemetsz rólam,
a gyümölcshozót pedig megtisztítja, hogy
még többet teremjen.” (Jn 15, 1-2)
Jézus
arra készül,
hogy visszatér az Atyához. Közelgő
halálában és feltámadásában
valóra válik a
búzaszemről szóló példabeszéd, amely
a földbe hullva elhal, és kalászba
szökkenve termést hoz. Jézus végbeviszi
művét: a kereszten teljes mértékben
odaajándékozza önmagát (mint a
búzamag, amely elhal), a feltámadással pedig egy
új emberiségnek ad életet (mint a sok szemből
álló, tömött kalász). Ugyanakkor
azt is akarja, hogy tanítványai folytassák
művét: nekik is egészen életük
feláldozásáig kell szeretniük, hogy
ezáltal megszülethessen a közösség. Az
utolsó vacsorán ezért hasonlítja őket a
szőlővesszőhöz, amely arra hivatott,
hogy gyümölcsöt teremjen.
A
gyakorlatban hogyan
is lehetünk beoltva a szőlőtőbe? Jézus elmagyarázza:
Benne maradni azt jelenti,
hogy megmaradunk a Szeretetében[1];
hogy hagyjuk, hogy
az Ő szavai éljenek bennünk[2];
és hogy megtartjuk
parancsait[3],
mindenekelőtt azt a parancsot, amelyet „sajátjának”
nevez: a kölcsönös
szeretetet[4].
Az utolsó vacsorán testét és
vérét is nekünk adta. Ő tehát – bennünk
és
közöttünk – továbbra is gyümölcsöt
terem majd, és beteljesíti művét. Ha azonban
visszautasítjuk ezt a szeretetteljes kapcsolatot, akkor lemetsz
minket a
szőlőtőről.
„Minden
szőlővesszőt, mely nem hoz
gyümölcsöt bennem, [Atyám] lemetsz rólam…”
Lehetetlen,
hogy az
Atyának ez a kíméletlen viselkedése ne
ébresszen istenfélelmet bennünk. Nem
élhetünk ugyanis vissza az Ő szeretetével. Isten,
pontosan azért, mert
Szeretet, Igazság is. Azért metsz, mert látja,
hogy a szőlővessző már halott,
önmagát ítélte halálra:
visszautasította az éltető nedveket, és
ezért nem hoz
több gyümölcsöt.
Abba a
hibába
eshetünk, hogy azt hisszük: gyümölcsöt
aktivizmussal lehet teremni, vagyis ha
eseményeket szervezünk, ha hatékonyak vagyunk…
Elfelejthetjük azt, aminek
igazán értéke van: hogy egyesüljünk
Jézussal, az Ő kegyelmében éljünk, vagy
legalább hallgassunk a lelkiismeretünkre. Az Atya
tehát lemetszi ezt a
szőlővesszőt, mert a látszat ellenére nincs benne
többé élet.
Nincs
hát semmi
remény? Az Úr szőlőskertje titokzatos. Ő képes
újra beoltani a levágott szőlővesszőt:
mindig megtérhetünk, mindig újrakezdhetünk.
„… a
gyümölcshozót pedig [Atyám]
megtisztítja, hogy még többet teremjen.”
Miből
tudhatom meg,
hogy termek-e gyümölcsöt?
Bárki,
aki jót tesz,
törvényszerűen próbatételeken megy át.
Isten szeretetének kifejeződése ez, mely
megtisztítja cselekedeteinket, hogy még több
gyümölcsöt hozzunk: ugyanúgy, mint
a szőlő a metszés után. Ezért ér
bennünket fizikai és lelki szenvedés,
betegség, kísértés, kétely, az
érzés, hogy Isten elhagyott minket: a
legkülönfélébb
helyzetek, amelyek nem annyira az életről, mint inkább a
halálról szólnak.
Miért?
Isten talán a
halált akarja? Nem, sőt, Ő az életet szereti. A teljes
és termékeny életet,
amelyet mi – minden jóra, pozitívumra és
békére való törekvésünk
ellenére – el sem
tudunk képzelni. Ő pontosan ezért metsz meg
bennünket.
„Én
vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a
szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt
bennem, lemetsz rólam,
a gyümölcshozót pedig megtisztítja, hogy
még többet teremjen.”
Ez az
életige biztosít
bennünket arról, hogy a próbatételek
és nehézségek sohasem öncélúak.
Azért
érkeznek, hogy „még többet” teremjünk.
És nem csak az számít gyümölcsnek, ha
termékeny az apostolkodásunk, ha hitre
ébresztünk másokat és
építjük a
keresztény közösséget. Jézus
másfajta gyümölcsökről is beszélt.
Megígérte
nekünk, hogy ha megmaradunk az Ő szeretetében és az
Ő Igéi bennünk maradnak,
kérhetünk bármit, amit akarunk, és megkapjuk[5].
Így megdicsőítjük az Atyát[6],
és az öröm teljessége lesz
bennünk[7].
Megéri
az Atya
hozzáértő kezére bízni magunkat, és
hagyni, hogy Ő munkáljon meg bennünket.
Chiara
Lubich
[1]
V.ö.: Jn 15,9
[2]
V.ö.: Jn 15,7
[3]
V.ö.: Jn 15,10
[4]
V.ö.: Jn 15, 12.17
[5]
Jn 15,7.16
[6]
V.ö.: Jn 15,8
[7]
V.ö.: Jn 15,11
Néhány
évvel ezelőtt lehetőségem nyílt arra, hogy
ellátogassak abba az országba, ahol
kétezer évvel ezelőtt élt és
tanított, meghalt és feltámadt Jézus
Krisztus.
Szentföldi működésének sok
emlékhelyét felkeresve, az egyiknél
eltöltött idő
különösen mély nyomokat vésett
emlékezetembe, amikor számos
zarándoktársammal
együtt álltunk a sorban.
Egy
különös sorban. Ezek a sorban állók azt a
sírhelyet akarták megtekinteni, ahová
a drámai események után a Golgotán
Jézus holttestét eltemették. A
várakozás már
önmagában is különös élményt
nyújtott. Nem csupán azért, mert azokon a helyeken
álltunk, amelyeken az Isten Fia ott hagyta nyomait. Nem csak
azért, mert erre a
helyre futott Péter és János apostol, amikor
jelentették nekik, hogy Jézus
nincs a sírban. Nem csak azért, mert valahol ezen a
helyen állt a síró
Magdolna. A várakozás során különleges
élmény volt nézni és látni a
sírkamrából
kifelé jövő embereket. Csupa megrendült arc. A
szemekben könny csillant. A
mozgó ajkakon az imádság szavai.
Mi
hatott rájuk ilyen erővel odabenn? Mi érintette ennyire
meg ezeket az
embereket? Tényleg különös. Végig
állták a hosszú sort, hogy végül
betekintsenek abba a sírba, amelyben senki sem fekszik.
Többnyire azért vagyunk
hajlandóak türelmesen várakozni, hogy
meglássunk valakit vagy valamit, hogy
megtaláljunk valakit, találkozzunk valakivel. Itt az
embereket az nyűgözte le,
hogy az a Valaki nincs ott. Ebben a ki sírkamrában a 40
éve pápává választott
Boldog II. János Pál letérdelt az egyszerű kőpad
előtt, hogy azután megrendülten
megcsókolja.
Tehát
újra felmerül a kérdés: a Föld
leglátogatottabb sírja miért egy üres
sír? Ez az
üresség miért vonja magára olyan
ellenállhatatlan erővel figyelmünket? Az
emberek miért tekintenek ilyen megrendülten arra helyre,
ahol nincs senki?
Éppen ezért. Mert mintha ez a hely választ adna
arra a kérdésre, amelyet talán
sokan meg sem mernek fogalmazni: a sírhely, a temető, a kripta,
az urna az
utolsó és végső állomása az emberi
életnek? Az ember tényleg véglegesen és
visszafordíthatatlanul teljes halálra van
ítélve? A megsemmisülésre? A nihilre?
Ezzel szemben természetszerűleg védekezik bennünk
valami: élni akarunk,
túlélni, lenni, szeretni, alkotni! Honnét
és miért van bennünk ez az erős
életösztön, ha valóban a halál
győzedelmeskedne?
De
a halál nem győz! Ennek bizonyítéka a
húsvét, Jézus ünnepélyes győzelme a
halál
felett. „Ne féljetek, én vagyok” - mondja győztes, aki
belép tudatunk zárt
ajtaján keresztül, kéz- és lábsebeit
mutatva bizonyítja, hogy tényleg meghalt,
és most valóban él.
Amikor
két évezreddel ezelőtt tanítványai a
sírjához futottak, hallották a
kérdést:
Miért keresitek az élőt a holtak között? Ez a
kérdés - úgy tűnik - ma is nagyon
időszerű.
Nem
temettük el Jézust egy történelmi korszakba,
könyvekbe, elméleti tanulmányokba,
vallási elemzésekbe? Vajon nem keressük az
élőt újból a halottak között? Az itt
élőt, a most élőt, köztünk élőt.
(Halko
József pozsonyi
püspök 2012. évi írása alapján.
Fotó: Kristók J.)
Nemcsak
hazánkban, hanem az
egész világon igen kevés a sorsával
elégedett ember. Nem is csoda, hiszen a
reneszánsz korszak óta egyebet sem hallanak ifjak
és vének, hogy fejlődni,
változni, versenyezni, gyarapodni kell, új dolgokat
feltalálni, kipróbálni,
megízlelni és megtanulni. A modern, kapitalista
civilizáció lényege az állandó
mozgás, hely- és szerepcsere akár
háborúk révén, akár gazdasági
vetélkedésben,
a piacon. Állítólag ez a haladás motorja,
ez teremt egyre jobb, szabadabb és
tartalmasabb életet, pezsgőbb és sokszínűbb
kultúrát, vagyis mindenki ereje és
tehetsége
által „megvalósíthatja önmagát”,
és a verseny a bölcsőtől a sírig tart. A
szegényebb ázsiai és afrikai országokban
lassúbb, megfontoltabb még az élet, de
a feltörekvő államok megkísérlik behozni a
lemaradást, felhőkarcolókat emelnek,
és milliónyi új autó tanúskodik
arról évről évre, hogy a civilizáció
számára
nem léteznek határok. A globalizáció
népvándorlása megszokott jelenséggé
válik:
ahol nagyobb a haszon, ott az ideiglenes vagy végleges haza.
Vagyis szemünk
láttára megy végbe az emberiség
egységesülése, nem pontosan úgy, ahogyan az
utópista álmodozók megjósolták: nem
az egyre tökéletesebb és nemesebb
nemzedékek kényszerítik ki a
Világállamot, hanem az emberi értékekre
és viszonylatokra
vak és süket technikai, pénzügyi, üzleti
logika. Ma már ugyanazokat az árukat
hirdetik a világ minden táján, ugyanazok a
sorozatok mennek a helyi televíziós
csatornákon, és csak egy ugrásnyira vagyunk
attól, hogy egy végtelenül
lecsupaszított angol nyelv váljék a
közös nyelvvé. Mindez talán nem is lenne
baj, sőt lehetséges, hogy elkerülhetetlen, csak egy nagy
baj van: az emberek
ettől nem lettek boldogabbak, sőt az elégedetlenség
átjárja és beteggé teszi a
nemzeteket, családokat, s végső soron az egyént is.
Ez
a fentebb vázolt
egységesülési folyamat az Anyag, a materializmus
és az egyre nagyobb fogyasztás
célkitűzésének megfelelően ment végbe
néhány száz év alatt, egyre gyorsabb
ütemben, ahogyan a közlekedés, a kereskedelem
és a kommunikáció lehetőségei
fejlődtek. Nem kétséges, jobb egy óra alatt
eljutni valahová, mint több nap
alatt, és jobb az internetes levélküldés,
mint a lovas posta. Azt azonban nem
lehet elvárni, hogy a bankok könyörületesebbek
lesznek, mint elődeik, az
uzsorások és adószedők. Abban is felesleges
reménykedni, hogy senki sem lop a
közösből, ha nagyobb büntetés nélkül
módja van rá. Vagyis az emberi természet
nem változott: mindenki feljebb akar jutni a
ranglétrán és le akarja győzni a
többieket. Meglehet, tényleg ez az emberi faj
végzetes hajtóereje, a Madách-féle
„küzdelem maga”, csak időközben az emberiség jelentős
részétől ellopták a
vallást, a hitet, a reményt, s leginkább a
szeretetet. Ebben az egyre rémültebb
és falanszterszerűbb világban a civilizáció
legyőzte a kultúrát, a tömegek
forradalma előbb legyőzte az egyént, aztán magukat a
tömegeket is. A „mindenki
egyért, egy mindenkiért” romantikus vágyát
felváltotta a „mindenki értem, én
senkiért” nihilizmusa. Sokan a jelek alapján közelgő
apokalipszist jósolnak. A
magam részéről inkább azt javaslom,
próbáljuk átgondolni újra, mit ér az
ember,
ha ember, keresztény magyar, mielőtt beszippant minket az
ördögi fekete lyuk,
ahonnan Shakespeare szerint „még nem tért meg
utazó”. Vagyis egyvalaki igen:
JÉZUS.
(
Szentmihályi
Szabó Péter)
Uram,
nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések
művészetére! Tégy leleményessé
és ötletessé, hogy a
napok sokféleségében és forgatagában
idejében rögzítsem a számomra fontos
felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a
helyes időbeosztásban!
Ajándékozz
biztos érzéket a dolgok fontossági
sorrendjének, elsőrangú vagy csak
másodrangú
fontosságnak megítéléséhez! Erőt
kérek fegyelmezettséghez és
mértéktartáshoz,
hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen
osszam be napjaimat, észleljem a
váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz
meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek
simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,
hogy a nehézségek, kudarcok,
sikertelenségek, visszaesések az élet
magától adódó ráadásai,
amelyek révén
növekedünk és érlelődünk!
Küldd
el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete
az igazság kimondásához! Az igazságot az
ember nem magának mondja meg, azt
mások mondják meg nekünk.
Tudom,
hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg,
hogy nem teszünk semmit. Kérlek,
segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy
szükségünk van a
bátorságra. Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb ajándékira is
méltók lehessünk!
Ajándékozz
elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban
és a megfelelő helyen -
szavakkal, vagy szavak nélkül - egy kis
jóságot közvetítsek!
Őrizz
meg az élet elszalasztásának
félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok,
hanem
azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis
lépések művészetére!
(Saint-Exupéry)
Gyermekem,
hadd szeresselek. A szívedet akarom! Idővel biztosan
átalakítalak, ma azonban
mégis úgy szeretlek, ahogyan vagy. Azt akarom, hogy te is
úgy szeress Engem,
amilyen vagy! Látni akarom, hogyan válik
nyomorúságod mérhetetlen mélysége
szereteted forrásává.
Szeretem
benned gyengeségeidet is. Szeretem a szegények és
nyomorultak szeretetét. Azt
akarom, hogy a nyomorúságosaktól szüntelen
nagy kiáltás hangozzék: „Jézusom,
szeretlek!”
Egyedül
és kizárólag a szíved énekét
akarom. Nincs szükségem bölcsességedre
és
képességeidre! Csak egy a fontos Számomra:
Láthassam, hogy szeretettel
dolgozol.
Nem
az erényeidet kívánom. Ha ilyesmiket adnék
neked, ezek csak önszeretetedet
táplálnák, mert te olyan gyenge vagy. De ne
törődj vele! Nagy dolgokra is
rendelhettelek volna - nem, te a haszontalan szolga leszel. Sőt
még azt a
keveset is elveszem tőled, ami a tied, mert téged csak a
szeretetre
teremtettelek.
(NN)
Az
érsekvadkerti lakosság
biztonságérzetének növelése, az utcai
randalírozások
csökkentése és a betörések
célpontjául szolgáló épületek
(templom, plébánia
boltok és intézmények stb.)
megóvásának szándékával,
valamint a sorozatos
betörések miatt elsőnek a templomőrség jött
létre 1990 augusztusában, mint a
polgárőrség előszervezete. Létének
hatékonysága felkeltette a figyelmet a
faluban és a környező településeken
egyaránt, hisz visszahallottuk azt, hogy ne
menjetek Vadkertre, mert a „parasztok”
éjszakánként őrségbe vannak.
Szilágyi
István szervezésében már ez év
december 6-án létre is jött a falusi polgárőr
egyesület, hivatalos nevén az Érsekvadkert
Polgárőrség Bűnmegelőzési és
Önvédelmi Egyesület. Ehhez az egyesülethez
csatlakozott, az ekkorra okafogyottá
váló templomőrség számos tagja is, hogy
hatékonyabban láthassák el vállalt
feladataikat. A jól működő szervezetünk 1991.
március 28-án megalakult Országos
Szövetséghez is csatlakozott, hogy mások
tapasztalatát megismerve tegyék
hatékonyabbá munkájukat.
A
kezdeti időszakban gyalogosan, olykor-olykor saját kocsikkal
ellátott szolgálat
figyelte az éjszakai mozgásokat és
történéseket, s ha valami kirívót
észlelt
CB-rádión keresztül jelezte azt a FORCON
portáján működő helyi központ felé.
Mivel
nálunk akkor tájt a mobiltelefon ismeretlen fogalom volt,
ott pedig éjszaka is
működő vonalas telefon állt rendelkezésünkre a
hír rendőrség felé történő
továbbítására.
Szilágyi
Istvánt Percsina Norbert követte az egyesület
élén, és közel tíz évig
szervezte
annak működését. A 2007. szeptember 6-án
tartott tisztújító közgyűlés Doman
László nyugdíjas rendőrzászlóst
választotta meg az egyesület vezetőjének, aki
napjainkban is vezeti a csapatot.
A
megválasztást követő időszakban új
működési szabályzat készült,
együttműködési
megállapodás köttetett a NAV-val, a
rendőrséggel, az önkormányzattal, a
tűzoltósággal,
a Magyar Postával, ami azt is jelenti, hogy elismerik
egyesületünk munkáját.
Az
idő előre haladtával már nosztalgia lett a gyalogos
szolgálat. Először a fotón
látható használt Skoda segítette
munkánkat (Kálvária búcsúi
körmenet
felvezetés), melyben már zárt láncú
telefonok is a járőrtársak rendelkezésére
álltak. Ma egy az eseményeket időponttal is
rögzítő kamerával felszerelt új
Suzuki, kézi reflektorok és állandóan
hívható zöldszám segíti
munkánkat.
A
szolgálatot vállalók szolgálatba
lépésük előtt célirányos
eligazításban
részesülnek írott formában is. Ezen a
dokumentumon a járőrözés során észlelt
események, környezetben észlelt
változások is rögzítésre kerülnek.
Működésünk
anyagi hátterét a polgárőrök évi 1200
Ft-os tagdíja, az Önkormányzat és az
Országos Szövetség támogatása mellett
a szolgálatot adni nem tudó civilek
támogatása adja. A civil adományok a helyi
Takarékszövetkezetben ma is befizethetők,
a 64000015-1016327 számú számlaszámra.
E
cikk megjelenésekor 34 főből áll a tagságunk. A
hatékonyabb munkához legalább
100 főre lenne szükség. A növekedett
létszám lehetővé tenné
például a faluból
kivezető utak egyidejű figyelését is, ami
hátráltathatná a mozgó bűnözés
„áldásos” tevékenységét. Azzal, hogy
egymásra vagy a rendőrségre mutogatunk,
semmi nem oldódik meg. Eredményt csak a tettek hoznak!
Ki
lehet polgárőr? (Nem önkéntes rendőr, hanem
polgárőr.) Minden büntetlen
előéletű magyar vagy Magyarországon
tartózkodási hellyel rendelkező nem magyar
állampolgár, aki önkéntesen és
díjazás nélkül vállalja a szervezet
célkitűzéseit. Ehhez kéri felvételét
és sikeres polgárőr vizsgát tesz.
Természetesen
nagy segítség számunkra a lakosság
ébersége is. Ezért zárszóként
felhívjuk a
figyelmet arra, ha valaki gyanús alakokat, eseményeket,
dolgokat lát, netán
valamiben segítségre szorul, nyugodtan hívja
polgárőrségünket a 06-30-621-8066
telefonszámon, hogy hatáskörünkhöz
igazodóan segíthessünk.
(Doman
László)
A
településünkről származó
Kovács Sándor atya 2018. február 21-én
visszaadta lelkét teremtőjének. Temetése
február 24-én volt a balassagyarmati temetőben. A
következő sorokkal őrá
emlékezünk.
1934-ben
született Bánkon. Gyermekkorát Érsekvadkerten
töltötte, itt járt iskolába.
Fiatalon a papi hivatásra készült,
szemináriumba ment. 1956-ban több társával
együtt kitették a szemináriumból. Civil
foglalkozásban helyezkedett el.
Házasságkötését követően
Balassagyarmatra költözött, három gyermeke
született.
Miután gyermekei felnőttek, 15 évi özvegység
után befejezte teológiai
tanulmányait és pappá szentelését
kérte.
2002-ben
szentelte pappá Keszthelyi Ferenc akkori váci
megyéspüspök. Az alábbi
állomáshelyeken működött:
2002-2005
között káplánként szolgált
Balassagyarmat fő plébánián.
2005-2007
plébániai kormányzó Varsányban.
2007-2010
Kisegítő a Hatvan Belvárosi
plébánián.
Ezt
követően nyugdíjasként
nagy segítségére volt balassagyarmati és a
környékbeli plébániáknak. Több
alkalommal készségesen segített nálunk is
lelkigyakorlatok alkalmával a
gyóntatásban, de szentmise bemutatásban is.
Lelkipásztori
buzgólkodásáért legyen jutalma az
örök élet boldogsága.
Akikkel
találkoztam Érsekvadkerten
című
könyv segítségével
összeállította: Tamás
Mennyei
Atyám, köszönöm, hogy szeretetből
teremtettél, és úgy szeretsz, ahogy vagyok.
Köszönöm, hogy életet adtál, jónak
és értékesnek alkottál engem! Beismerem,
hogy
ennek ellenére bűnös vagyok, de megváltott és
szeretett vétkes. Hiszem és
vallom, hogy Jézus Krisztus értem is meghalt és
megváltott minden bűnömből.
Feltámadásával
egy örömteljes új életet hozott nekem.
Jézus
Krisztus, élő Isten fia, átadom magam Neked,
átadom életem irányítását,
mert
Nálad van legjobb helyen. Légy úr
magányomban és minden kapcsolatomban! Légy
úr
munkámban és pihenésemben! Légy úr
vágyaimban és anyagi helyzetemben! Légy úr
életem minden területén! Kérlek, küldd
el nekem a Szentlelket, akit megígértél,
hogy általa hűséges maradjak hozzád!
Szentlélek
Úristen, erősíts meg az Egyház
szeretetében, a közösség és Isten
országának
építésében. Add meg azt az erőt, amit az
apostolok megkaptak Tőled, hogy bátran
és tüzes lélekkel tegyek tanúságot,
Egyházunk felelős tagjaival együtt Isten
szeretetéről, Jézus Krisztus szent nevében!
Ámen!
(NN)
Ez
az Úr virágvasárnapja. Pálmák
és olajfaágak lengnek feléje, a tavasz illata
csapja meg az Olajfák hegyéről, s a nép
önkéntes lelkesülése rögtönzött
fogadtatásban részesíti. Jézus ezt a
nyitányt, a nyilvánosságnak ezt a
megnyilatkozását célozta, hogy megmutassa
nekünk, hogy szenvedéseinek útjára
pálma- és olajágak között lép.
Fogd
pálmádat és olajágadat, lengesd meg,
és mondd: Így akarok járni, küzdeni és
győzni. Virágvasárnapi hangulatom van: a
pálmaágak és a rajtuk rengő könnyek.
De ez nem baj, ez a hősök hangulata. Sírnom is szabad, de
hősnek is kell
lennem.
(Prohászka
Ottokár)
Mint
már az előző számunkban érintettük a
február 15-i ülés első fordulóban
tárgyalta Önkormányzatunk a 2018. évi
költségvetés tervezetét. Javaslatokat
tett a módosításokra, és azok
beépítésével kerülhet sor az anyag
Költségvetési
Rendeletként történő
tárgyalására, elfogadására.
Ugyanezen
az ülésen határoztunk arról is, hogy minden
Érsekvadkertet szebbé, élhetőbbé
tevő pályázaton indulunk ebben az évben is.
Kedvező elbírálás esetén a
pályázaton nyert pénzből és források
bevonásával megújítjuk a Jánoska
parkot,
újabb térfigyelő kamerákkal segítjük
több helyszín, benne az Újsor út
lakosainak nyugalmát. Élünk a népi
hagyományok és természeti értékek
védelmét
szolgáló pályázati lehetőséggel is,
hogy például még színesebbé
tehessük közös
ünnepünket, a falunapot.
Határozat
született a Petőfi Sándor Általános Iskola
nyertes energetikai pályázata
kivitelezésének megkezdhetőségét
segítő műszaki ellenőr és a kivitelező
kiválasztást bonyolító közbeszerző
kiválasztásában.
Határozat
született a Rákóczi út 208. előtti öreg
fák kivágásáról, és egy
perces csenddel
emlékeztünk a halva fekvő díszpolgárunkra,
Réti Zoltánra.
A
február 22-én tartott testületi ülés
elfogadta az előző ülésen tárgyalt és annak
szellemében módosított ezévi
költségvetést. Megválasztásra
kerültek az április
8-i választás szavazatszámláló
bizottság i tagok is.
A
megnyert óvodai pályázatunk kivitelezése
ügyében döntés született a
közbeszerzési eljárás
megindításáról is. Ennek
részleteiről az önkormányzati
lapban kapunk részletesebb tájékoztatást.
Az
ülések egyebek részében foglalkoztunk a
rendezési tervvel, melynek részleteiről
a későbbiekben egy lakossági fórum
keretében és a testületi ülések
jegyzőkönyveiből tájékozódhatnak az
érdeklődők.
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2018. április 16.
hétfő
Én
veletek vagyok, Ti adjatok nekik enni!
A
rákoskeresztúri Szent Pál
Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
adott otthont március 3-án az Országos
Kolping lelki napnak. Az imádságos
együttlétünket Schnell György Esztergom–Budapest
Egyházmegye segédpüspöke vezette, aki egyben a
Szent István Bazilika plébánosa
is. Hogy jelenlétünk ne maradjon öncélú
esemény, megosztanék néhány ott
elhangzott gondolatot Kedves Olvasóinkkal.
„Én
veletek vagyok
mindennap, a világ végezetéig” idézettel
kezdte elmélkedésünket a püspök atya.
Mélyreható kijelentése a ma emberének is
Jézusnak a mennybemenetele előtti
kijelentése. Velünk a legnagyobb jótevőnk. Ennek
ellenére mi pedig félünk az
élet háborgó tengerén, mint ahogyan az
apostolok is féltek az alvó Jézus
jelenlétében,
amikor csónakjukat dobálta a tenger felborzolt
hullámhada.
A
ma embere ki sincs a
panaszok áradatából. Pedig ilyen jó
világ még nem volt. Nem győzzük sorolni, mi
minden hiányzik a rengeteg, általunk birtokolt
tárgyak közül. Feltehető máris a
kérdés: Ha minden kérésünket
teljesítené az Isten, vajon a javunkra
válnának
azok? Isten tudja, mire van szükségünk. Lássuk
be, hogy az öröm az, ami
rettenetesen hiányzik az életünkből. Keressük
meg nap, mint nap személyenként,
a családban, a kisebb-nagyobb közösségeinken
belül a jót, az örömöket, hisz ez
a „pohár” nem félig üres, hanem félig teli
van. Tudatosodjék bennünk, hogy a
keresztény élet nem sétagalopp. Abban benne rejlik
a Tábor-hegyi ragyogás és a
golgotai keresztút egyaránt. Tanuljuk hát meg az
egymás terheinek hordozását és
az együtt örülést egyaránt, mert ekkor
ölt testet velünk az Isten ténye.
Figyeljünk hát Isten szavára, s vegyük azt
komolyan, hisz e szavak szeretetéről
tanúskodnak.
Isten
szeretete a
Szentírásból kiolvasható, ami mindig
meghozza gyümölcsét. Ezért is
szükséges
minden korban a szóval és élettel
megvalósított evangelizáció, mert
általa is
testet ölt való világunkban is, hogy veletek vagyok
(és nem voltam vagy majd
leszek) minden nap.
A
lelki nap további
elmélkedése a Szentségeken keresztül
erősítette meg bennünk a püspök atya a
„veletek vagyok mindennap” valódiságát.
Néhány gondolatot emelnék ki az
elhangzottak közül. Ilyen például az, hogy a
keresztség nem más, mint a
megkezdett örök élet. A folytatása a
kezünkben van! Erre erősít rá a
bérmálás,
ami egyben a keresztségünk megerősítése is. E
szentségben az Atya ajándékaként
kapott Szentlélek az, aki eligazít bennünket hite
hagyott világunkban.
A
csúcsot az Eucharisztia
jelenti, hiszen a szentségben testet öltött a
velünk lévő Isten. Velünk van,
táplál bennünket, köztünk jár-kel
az Úr.
A
betegek kenete is csodákra
képes, amit papi pályafutása alatt
számtalanszor megtapasztalt a püspök atya.
Sokszor tapasztalta meg azt, hogy e szentségben
részesülő testvérünket végtelem
nyugalom hatja át, a halálba
szenderülését pedig az arcán
kivirágzó angyali
mosoly jelzi felénk.
Sok
példát hallhattunk az
Egyházi rend és a Házasság
szentségének bemutatásakor is. Mindkét
szentség
alapja az elkötelezettség és közös
vonásának kell lennie annak, hogy ebbe
szentségbe illik belehalni!
A
gyógyulás szentségével, a
Bűnbánattal zárta előadását az atya. A ma
emberét jellemzi, hogy hajlamos erről
megfeledkezni. Sokszor uralkodik el rajtunk a szabadgondolkodás
szelleme, a
Sátán sugallata, ami a bűnt legfeljebb
jópofaságnak nevezi, hogy eltávolítson
bennünket Isten egyik legnagyobb
ajándékától, a
gyónástól. E szentség őszinte
megvalósításával Isten újra, meg
újra elhiszi a javulásunkra tett
ígéreteinket.
Elhiszi, mert övéiként ismer bennünket. A
nagyböjt elején vagyunk. Használjuk
fel e bűnbánati időt, hogy az őszinte bánat
útján lehessünk Isten gyermekeikét
a húsvét örömhírének
hordozói, továbbadói.
A
lelki nap szentmisével
folytatódott, melyben a tékozló
fiúról szólt a tanítás. A
történet ma is élő
esemény. Fel is merülhet a kérdés: Mennyi
tékozló ember van a világban és a
környezetünkben? Az idevonatkozó „miért hagyja
ezt az Atya” kérdések nem állják
meg a helyüket. Érdemesebb lenne azon elgondolkodni, hogy
mi miért hagyjuk,
hogy így legyen.
A
szentmisét finom ebéd
követte az iskola étkezdéjében, majd a
jövő építéssel kapcsolatban szót
váltottunk
az Esztergomból, Dányból,
Tóalmásról, Csepelről, Esztergomból
és sok más
településről megjelent testvérekkel.
A
lelki napunkat egy órás
szentségimádással, lelki élményekkel
gazdagodva, a mielőbbi találkozások
reményében
zártuk le.
Közeljövő
Kolping szervezésű programok:
Bibliaóra
Berta László atya
vezetésével április 10-én este 7-től a
benti Kolping házban.
A
Vadkerti Harangok
következő számának lapzártája
április 17.
Kolping
miséink az első
félévben április 27-én és
május 25-én este 7-kor kezdődnek.
Családi
nap az erdei háznál
május 26-án több Kolping család és a
helyi érdeklődők részvételével.
Napközis
zenei tábor a benti
házban július 2-6 között!
Zenekari
tábor az erdei
házban július 12-15 között!
(Budapest,
Érsekvadkert, 2018. március 4. emjé, Fotó:
Kristók J.)
Telefonszámaink.
06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
A húsvét
ünnepére 3 esti lelkigyakorlattal, bűnbánattal,
szentgyónással készültünk. A
végső ráhangolás a Nagycsütörtöki
Utolsó Vacsora emlékmiséje, a Nagypénteki
Passió, kereszthódolat, és a AZ
ÜNNEPLÉS CSÚCSA a nagyszombati HÚSVÉTI
VIGILIA
SZERTARTÁSA, SZENTMISE, KÖRMENET.
Mindhárom
este 7 órakor kezdődnek
a szertartások
Húsvét
vasárnap és Húsvéthétfőn reggel
fél 9-kor lesz ünnepi szentmise. Pusztaberkiben
fél 11-kor.
Az Angyali
üdvözlet, azaz az Ige megtestesülésének
emléknapja a nagyhét miatt húsvét 2.
vasárnapját
követő hétfőn lesz.
Április
16-án éves szentségimádási napunkat
a szokott módon 10 órás szentmisével
kezdjük
és este fél 7-kor szentségbetétellel,
szentmisével zárjuk.
Ápr. 22-én
A PAPI HIVATÁSOK NAPJÁN imádkozzunk
papjainkért, új papi és szerzetesi
hivatásokért.
Ápr. 29-én
fél 9-kor jó termésért
könyörgünk, Búzaszentelés
szertartásával kérjük Isten
áldását munkánkra, hogy áldja meg
és tegye azt termékennyé, hogy senkinek ne
kelljen a szükséges dolgokban nélkülöznie.
A bérmálás
időpontját Püspök atya határozza meg, és
mi ahhoz tudjuk igazítani majd az
elsőáldozás napját.
KERESZTELTÜNK:
HÁZASSÁGKÖTÉS:
-
Halottaink:
10.
Pálinkás József (1936)
11./ Csatai
László (Pusztaberki, 1927)
12./ Káplár
István (1932)
13./
Nándori László (1955)
1. vasárnap -
2. hétfő -
Buzás Ildikó, Buzás és Kovács
család élő és elhunyt
tagjaiért
-
3. kedd
- dr. Hegyi Györgyné Légrádi
Erzsébet 28. évforduló, élő
és elhunyt családtagok
4. szerda
-
5. csütörtök -
6. péntek -
7. szombat
- Kristók József 4. évforduló,
szülei, Kristók Sándor, felesége
Molnár Ilona és elhunyt hozzátartozók,
Halaj család elhunyt tagjaiért
-
Murányi István, felesége Dombai Erzsébet,
fiuk, vejük, Kristóf Sándor, szülei,
élő és elhunyt hozzátartozók
-
Szabó Ignác 4. évforduló, édesapja,
édesanyja Vitéz Mária, apósa
Záhorszki
János, felesége Péter Anna és
hozzátartozók
8. vasárnap - Szarvas József 1.
évforduló, felesége Kocsis Margit, veje és
szülők
-
Kocsis Péterné Urbán Erzsébet
9. hétfő -
10. kedd
-
11. szerda
-
12. csütörtök -
13. péntek - Molnár
István, felesége, szülei, vejük Pistyúr
József, szülei,
nagyszülei és testvérei
-
ifj. Nagy József, szülei, testvérei, veje,
apósa Murányi Lajos, felesége és
hozzátartozók
-
Szabó János, felesége Boda Ilona, szüleik,
menyük és elhunyt hozzátartozók
14. szombat
- Szabó László és elhunyt
hozzátartozók
-
Csillag Gyula, Mrekvicska Ignác, felesége Szabó
Margit, Szabó Vince, felesége
Kormosói Ilona és szülők
15. vasárnap - Dr. Borsa Mihély kanonok, szülei,
testvérei, hozzátartozók
-
Vitéz István, felesége,
hozzátartozók, Nagy Ignác, Csernák
és Káposzta család
halottaiért
-
Szrenka József, szülei, apósa Kristók
János, élő és elhunyt hozzátartozók
16. hétfő -
17. kedd
-
18. szerda
-
19. csütörtök -
20. péntek - Halaj Ferenc, szülei,
testvérei, apósa, anyósa,
hozzátartozók
-
Urbán József és hozzátartozók,
Hustyava József, felesége Jakubecz Ilona, Kakas
Mihály, felesége Hustyava Mária és a
Jakubecz család halottai
21. szombat
- Híves András 3. évforduló,
szülei, testvérei, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Egy elhunyt édesapáért és jó
testvéréért
-
Kristók János, felesége Halaj Margit,
lányuk, a család élő és elhunyt
hozzátartozói
22. vasárnap - Bulejka Pál 20. évforduló,
szülei, apósa, anyósa és sógorai, a
család élő és elhunyt tagjaiért
-
Jamrik Antal, felesége Kordics Borbála, 2 fia, veje,
menye, Jamrik és Kordics
család megholtjaiért
-
Nagy László, felesége Nagy Mária, Varga
Ignác, felesége Pistyúr Margit és
hozzátartozók
23. hétfő -
24. kedd
-
25. szerda
-
26. csütörtök -
27. péntek - Kolping család
élő és elhunyt tagjaiért
28. szombat
- Őszi József 8. évforduló, felesége
Molnár Mária 3. évforduló,
szüleik, testvéreik és hozzátartozók
-
Pap Ádám 4. évforduló, nagyszülei
és élő családtagjaiért
-
Hálából egy családért
29. vasárnap - Péter András 1.
évforduló és szülei
30. hétfő -