Vadkerti harangok
2018. március

Feltámadt Krisztus, reményetek
Szentmiseszándékok 
Lelkiismeret
Életige
Az üres sír
Elégedetlenség
Fohász
Jézus bátorító szavai hozzád -Befejező rész
Közösségek Érsekvadkerten
Utolsó útjára kísértük Kovács Sándor atyát
Az önátadás imája
Virágvasárnap
Ingyenes jogi tanácsadás
Önkormányzati hírek
Kolping híreink
Híreink




Vissza az előző menüre

Feltámadt Krisztus, reményetek!

A francia katolikus költő Charles Péguy írt egy verset, nem is verset, hanem egy hosszabb költeményt, amely reményről, pontosabban a keresztény reményről szól. A költemény szerint az emberiség története egy körmenetszerű nagy vonuláshoz hasonlít, amelyben egymás után sorakoznak a nemzedékek, a körmenet élén pedig három nőalak halad egymás mellett, akik a hitet, a reményt és a szeretetet, azaz a három isteni erényt jelképezik.


A bal oldalon a legidősebb nő lépked, nagyon céltudatosan, ő a hit jelképe. A jobb oldalon egy középkorú nő, egy édesanya, ő szintén biztos léptekkel halad előre. Középen pedig a legfiatalabb nő, egy kislány, aki kettőjük kezébe kapaszkodik. Ez a kislány szinte elveszne köztük, ha nem tartanák szorosan a kezét. Jobban szemlélve azonban kiderül, hogy valójában ez a legkisebb alak halad elől, ő vezeti az egész menetet, a remény húzza maga után a hitet és a szeretetet.

A húsvéti szentmise sajátos eleme a Szekvencia, amelyet az Alleluja és az Evangélium előtt éneklünk. Ebben hangzik el az üres sír első tanúja felé a kérés: „Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!” És ő válaszolja: „Az élő Krisztusnak sírját, feltámadt Urunk nagy diadalmát, angyalok jelenését, Urunk halotti leplét. Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába megy előttetek.” És itt gondolkozzunk el egy kicsit ezen a kijelentésen, hitvalláson: a feltámadt Krisztus a mi reményünk. A negyven napig tartó böjti időszak elmúlta után átadjuk magunkat az örvendezésnek. Krisztus földi élete szomorúan zárult, rengeteg bántalmazást kellett elviselnie az emberek részéről, szenvednie kellett és meghalt. De ezzel nem ér véget a történet, mert a mennyei Atya közbelép, feltámasztja őt a halálból és ezzel új fejezet kezdődik az emberiség történetében. A megváltás megtörtént a kereszten, egy pillanatra mintha megállt volna az emberiség nagy menetének előrehaladása, mintha senki sem tudná, hogy most merre kellene továbbhaladni, egyáltalán érdemes-e továbbmenni bármerre is, de aztán a feltámadt Krisztus, aki a mi reményünk, a menet élére áll és továbbvezet minket az örök élet felé. Reményünknek, az örök életbe vetett reményünknek egyetlen szilárd alapja létezik: Krisztus feltámadása, ezt ünnepeljük a mai napon.

Az evangéliumban az imént említett Mária Magdolnáról olvasunk, aki János evangélista szerint elsőként ment Jézus sírjához és elsőként láthatta azt, hogy a sír üres. A többi evangélista szerint ő és más asszonyok is mentek a sírhoz hajnalban, hogy a pénteken este elmaradt balzsamozást elvégezzék. Újra és újra elcsodálkozunk azon, hogy a feltámadás első tanúi asszonyok és nem férfiak Jézus férfiakat, tizenkét férfit választott ki, akiket apostoloknak nevezett, hogy ők legyenek egész életének tanúi. És most, a egyik leglényegesebb eseménynél nem ezek a férfiak, nem az apostolok voltak az első tanúk, hanem asszonyok, akiket a zsidó társadalomban nem tartottak egyenrangúnak a férfiakkal. Abban a korban vitás ügyekben a nők tanúskodása érvénytelen volt, meg sem hallgatták őket, és most mégis asszonyok lesznek az Úr feltámadásának tanúi, akik megviszik az örömhírt az apostoloknak. A fentiek ismeretében persze, hogy üres asszonyi fecsegésnek tartották, amit mondtak. Péter és János azonnal a sírhoz szaladnak, hogy személyesen lássák, valóban üres-e a sír, mint ahogy azt az asszonyok állítják.

Mindegy, hogy az asszonyokkal vagy az apostolokkal, de induljunk lélekben, szaladjunk mi is az Úr sírjához! Hirdessük mi is: Krisztus feltámadt a halálból, ő a mi reményünk!

© Horváth István Sándor, fotó: Kristók J.

Vissza az újság tetejére

Lelkiismeret

Pusztába kiáltott szó?!

Modern korunkban már nincsenek próféták, vagy ha igen, nem így nevezik őket. Valamikor a próféták Isten szavának hírnökei vagy magyarázói voltak. Beszélniük kellett, mert Isten üzent általuk, és nem hallgathattak. A látomásban vagy sugalmazás révén kapott isteni üzenetet mindegyik próféta más-más módon és formában közvetítette. Az üzenet tartalma vagy a jelenre, vagy a jövőre vonatkozott. Szigorú ítéletet mondtak a jelenről, megfenyegették azokat, akik szembeszálltak Isten törvényeivel, várták a Messiást és vigasztalták a szenvedőket. Elsősorban prédikátorok voltak, akik szónoklataikkal hatottak, de voltak próféták, akik írásba foglalták látomásaikat. Persze bőségesen akadtak hamis próféták is, mai fogalmakkal élve tehetségtelen költők és gyatra politikusok.

„Mert Jézus a prófétaság lelke” - írja Szent János apostol a Jelenésekben, és a Megváltó valóban próféta is volt földi működésében, miként a muszlimok is így tisztelik. A próféciák többsége azonban „pusztába kiáltott szó” maradt, és próféták többségére üldöztetés és halál várt, mint általában a „korán jött emberekre”, akik felismertek valamilyen igazságot, és amikor hirdetni kezdték, nemcsak a világi hatalommal kerültek szembe, hanem az éppen uralkodó, netán uralkodni akaró vallás vezetőivel is. Az olyan mondások is, mint a „senki sem lehet próféta saját hazájában”, ugyancsak megfogalmazták a sok ezer éves felismerést: nem éppen vonzó, kellemes és gyümölcsöző pálya a prófétáké. De hát nem is pálya ez, hanem küldetés, belső parancs, kimondani a szót, ha senki sem érti, akkor is, kimondani az igazságot, akár belekiáltva a „pusztába” is, nemcsak élni valamiért, hanem szenvedni és meghalni érte, ha kell.

Nem véletlenül említettem a próféták közül a költőket és a politikusokat, bár talán jobb lenne államférfiakról beszélnem, hisz lassan ezek is kihalnak, mint a próféták.

De maga az Egyház és annak kiemelkedő vezetői is prófétai szerepre kényszerülnek a modern korban, hiszen erkölcsi tekintélyüket nem támasztja alá anyagi, politikai, fegyveres hatalom. Az Egyház maga is mint élő Jel és tanúságtétel működik, a pápa pedig hatalmas tekintélyével ennek a - a pusztába kiáltott - Igének a prófétája.

A jelennel vívott szakadatlan küzdelmünkben két nagy segítőtársunk van: a múlt és a jövő. A történelem tanulságai már felfoghatók, a jövő kapui azonban zárva vannak, de résnyire azért néha kinyílnak. Ma is szükségünk van prófétákra, vagyis igaz költőkre, államférfiakra, tudósokra, messze látó főpapokra, hogy átvészeljük a mindig tanácstalan ás nyugtalanító jelent. Mert csak akkor tudjuk felismerni a hamis prófétákat, ha valódi próféták is szólnak hozzánk.

(… Szentmihályi Szabó Pétertől)

Vissza az újság tetejére

Életige

„Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, a gyümölcshozót pedig megtisztítja, hogy még többet teremjen.” (Jn 15, 1-2)

 

Jézus arra készül, hogy visszatér az Atyához. Közelgő halálában és feltámadásában valóra válik a búzaszemről szóló példabeszéd, amely a földbe hullva elhal, és kalászba szökkenve termést hoz. Jézus végbeviszi művét: a kereszten teljes mértékben odaajándékozza önmagát (mint a búzamag, amely elhal), a feltámadással pedig egy új emberiségnek ad életet (mint a sok szemből álló, tömött kalász). Ugyanakkor azt is akarja, hogy tanítványai folytassák művét: nekik is egészen életük feláldozásáig kell szeretniük, hogy ezáltal megszülethessen a közösség. Az utolsó vacsorán ezért hasonlítja őket a szőlővesszőhöz, amely arra hivatott, hogy gyümölcsöt teremjen.

A gyakorlatban hogyan is lehetünk beoltva a szőlőtőbe? Jézus elmagyarázza: Benne maradni azt jelenti, hogy megmaradunk a Szeretetében[1]; hogy hagyjuk, hogy az Ő szavai éljenek bennünk[2]; és hogy megtartjuk parancsait[3], mindenekelőtt azt a parancsot, amelyet „sajátjának” nevez: a kölcsönös szeretetet[4]. Az utolsó vacsorán testét és vérét is nekünk adta. Ő tehát – bennünk és közöttünk – továbbra is gyümölcsöt terem majd, és beteljesíti művét. Ha azonban visszautasítjuk ezt a szeretetteljes kapcsolatot, akkor lemetsz minket a szőlőtőről.

 

„Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt bennem, [Atyám] lemetsz rólam…”

 

Lehetetlen, hogy az Atyának ez a kíméletlen viselkedése ne ébresszen istenfélelmet bennünk. Nem élhetünk ugyanis vissza az Ő szeretetével. Isten, pontosan azért, mert Szeretet, Igazság is. Azért metsz, mert látja, hogy a szőlővessző már halott, önmagát ítélte halálra: visszautasította az éltető nedveket, és ezért nem hoz több gyümölcsöt.

Abba a hibába eshetünk, hogy azt hisszük: gyümölcsöt aktivizmussal lehet teremni, vagyis ha eseményeket szervezünk, ha hatékonyak vagyunk… Elfelejthetjük azt, aminek igazán értéke van: hogy egyesüljünk Jézussal, az Ő kegyelmében éljünk, vagy legalább hallgassunk a lelkiismeretünkre. Az Atya tehát lemetszi ezt a szőlővesszőt, mert a látszat ellenére nincs benne többé élet.

Nincs hát semmi remény? Az Úr szőlőskertje titokzatos. Ő képes újra beoltani a levágott szőlővesszőt: mindig megtérhetünk, mindig újrakezdhetünk.

 

„… a gyümölcshozót pedig [Atyám] megtisztítja, hogy még többet teremjen.”

 

Miből tudhatom meg, hogy termek-e gyümölcsöt?

Bárki, aki jót tesz, törvényszerűen próbatételeken megy át. Isten szeretetének kifejeződése ez, mely megtisztítja cselekedeteinket, hogy még több gyümölcsöt hozzunk: ugyanúgy, mint a szőlő a metszés után. Ezért ér bennünket fizikai és lelki szenvedés, betegség, kísértés, kétely, az érzés, hogy Isten elhagyott minket: a legkülönfélébb helyzetek, amelyek nem annyira az életről, mint inkább a halálról szólnak.

Miért? Isten talán a halált akarja? Nem, sőt, Ő az életet szereti. A teljes és termékeny életet, amelyet mi – minden jóra, pozitívumra és békére való törekvésünk ellenére – el sem tudunk képzelni. Ő pontosan ezért metsz meg bennünket.

 

„Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, a gyümölcshozót pedig megtisztítja, hogy még többet teremjen.”

 

Ez az életige biztosít bennünket arról, hogy a próbatételek és nehézségek sohasem öncélúak. Azért érkeznek, hogy „még többet” teremjünk. És nem csak az számít gyümölcsnek, ha termékeny az apostolkodásunk, ha hitre ébresztünk másokat és építjük a keresztény közösséget. Jézus másfajta gyümölcsökről is beszélt. Megígérte nekünk, hogy ha megmaradunk az Ő szeretetében és az Ő Igéi bennünk maradnak, kérhetünk bármit, amit akarunk, és megkapjuk[5]. Így megdicsőítjük az Atyát[6], és az öröm teljessége lesz bennünk[7].

Megéri az Atya hozzáértő kezére bízni magunkat, és hagyni, hogy Ő munkáljon meg bennünket.

 

Chiara Lubich


[1] V.ö.: Jn 15,9

[2] V.ö.: Jn 15,7

[3] V.ö.: Jn 15,10

[4] V.ö.: Jn 15, 12.17

[5] Jn 15,7.16

[6] V.ö.: Jn 15,8

[7] V.ö.: Jn 15,11

Vissza az újság tetejére

Az üres sír

Néhány évvel ezelőtt lehetőségem nyílt arra, hogy ellátogassak abba az országba, ahol kétezer évvel ezelőtt élt és tanított, meghalt és feltámadt Jézus Krisztus. Szentföldi működésének sok emlékhelyét felkeresve, az egyiknél eltöltött idő különösen mély nyomokat vésett emlékezetembe, amikor számos zarándoktársammal együtt álltunk a sorban.


Egy különös sorban. Ezek a sorban állók azt a sírhelyet akarták megtekinteni, ahová a drámai események után a Golgotán Jézus holttestét eltemették. A várakozás már önmagában is különös élményt nyújtott. Nem csupán azért, mert azokon a helyeken álltunk, amelyeken az Isten Fia ott hagyta nyomait. Nem csak azért, mert erre a helyre futott Péter és János apostol, amikor jelentették nekik, hogy Jézus nincs a sírban. Nem csak azért, mert valahol ezen a helyen állt a síró Magdolna. A várakozás során különleges élmény volt nézni és látni a sírkamrából kifelé jövő embereket. Csupa megrendült arc. A szemekben könny csillant. A mozgó ajkakon az imádság szavai.

Mi hatott rájuk ilyen erővel odabenn? Mi érintette ennyire meg ezeket az embereket? Tényleg különös. Végig állták a hosszú sort, hogy végül betekintsenek abba a sírba, amelyben senki sem fekszik. Többnyire azért vagyunk hajlandóak türelmesen várakozni, hogy meglássunk valakit vagy valamit, hogy megtaláljunk valakit, találkozzunk valakivel. Itt az embereket az nyűgözte le, hogy az a Valaki nincs ott. Ebben a ki sírkamrában a 40 éve pápává választott Boldog II. János Pál letérdelt az egyszerű kőpad előtt, hogy azután megrendülten megcsókolja.

Tehát újra felmerül a kérdés: a Föld leglátogatottabb sírja miért egy üres sír? Ez az üresség miért vonja magára olyan ellenállhatatlan erővel figyelmünket? Az emberek miért tekintenek ilyen megrendülten arra helyre, ahol nincs senki? Éppen ezért. Mert mintha ez a hely választ adna arra a kérdésre, amelyet talán sokan meg sem mernek fogalmazni: a sírhely, a temető, a kripta, az urna az utolsó és végső állomása az emberi életnek? Az ember tényleg véglegesen és visszafordíthatatlanul teljes halálra van ítélve? A megsemmisülésre? A nihilre? Ezzel szemben természetszerűleg védekezik bennünk valami: élni akarunk, túlélni, lenni, szeretni, alkotni! Honnét és miért van bennünk ez az erős életösztön, ha valóban a halál győzedelmeskedne?

De a halál nem győz! Ennek bizonyítéka a húsvét, Jézus ünnepélyes győzelme a halál felett. „Ne féljetek, én vagyok” - mondja győztes, aki belép tudatunk zárt ajtaján keresztül, kéz- és lábsebeit mutatva bizonyítja, hogy tényleg meghalt, és most valóban él.

Amikor két évezreddel ezelőtt tanítványai a sírjához futottak, hallották a kérdést: Miért keresitek az élőt a holtak között? Ez a kérdés - úgy tűnik - ma is nagyon időszerű.

Nem temettük el Jézust egy történelmi korszakba, könyvekbe, elméleti tanulmányokba, vallási elemzésekbe? Vajon nem keressük az élőt újból a halottak között? Az itt élőt, a most élőt, köztünk élőt.

(Halko József pozsonyi püspök 2012. évi írása alapján. Fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Elégedetlenség

Nemcsak hazánkban, hanem az egész világon igen kevés a sorsával elégedett ember. Nem is csoda, hiszen a reneszánsz korszak óta egyebet sem hallanak ifjak és vének, hogy fejlődni, változni, versenyezni, gyarapodni kell, új dolgokat feltalálni, kipróbálni, megízlelni és megtanulni. A modern, kapitalista civilizáció lényege az állandó mozgás, hely- és szerepcsere akár háborúk révén, akár gazdasági vetélkedésben, a piacon. Állítólag ez a haladás motorja, ez teremt egyre jobb, szabadabb és tartalmasabb életet, pezsgőbb és sokszínűbb kultúrát, vagyis mindenki ereje és tehetsége által „megvalósíthatja önmagát”, és a verseny a bölcsőtől a sírig tart. A szegényebb ázsiai és afrikai országokban lassúbb, megfontoltabb még az élet, de a feltörekvő államok megkísérlik behozni a lemaradást, felhőkarcolókat emelnek, és milliónyi új autó tanúskodik arról évről évre, hogy a civilizáció számára nem léteznek határok. A globalizáció népvándorlása megszokott jelenséggé válik: ahol nagyobb a haszon, ott az ideiglenes vagy végleges haza. Vagyis szemünk láttára megy végbe az emberiség egységesülése, nem pontosan úgy, ahogyan az utópista álmodozók megjósolták: nem az egyre tökéletesebb és nemesebb nemzedékek kényszerítik ki a Világállamot, hanem az emberi értékekre és viszonylatokra vak és süket technikai, pénzügyi, üzleti logika. Ma már ugyanazokat az árukat hirdetik a világ minden táján, ugyanazok a sorozatok mennek a helyi televíziós csatornákon, és csak egy ugrásnyira vagyunk attól, hogy egy végtelenül lecsupaszított angol nyelv váljék a közös nyelvvé. Mindez talán nem is lenne baj, sőt lehetséges, hogy elkerülhetetlen, csak egy nagy baj van: az emberek ettől nem lettek boldogabbak, sőt az elégedetlenség átjárja és beteggé teszi a nemzeteket, családokat, s végső soron az egyént is.

Ez a fentebb vázolt egységesülési folyamat az Anyag, a materializmus és az egyre nagyobb fogyasztás célkitűzésének megfelelően ment végbe néhány száz év alatt, egyre gyorsabb ütemben, ahogyan a közlekedés, a kereskedelem és a kommunikáció lehetőségei fejlődtek. Nem kétséges, jobb egy óra alatt eljutni valahová, mint több nap alatt, és jobb az internetes levélküldés, mint a lovas posta. Azt azonban nem lehet elvárni, hogy a bankok könyörületesebbek lesznek, mint elődeik, az uzsorások és adószedők. Abban is felesleges reménykedni, hogy senki sem lop a közösből, ha nagyobb büntetés nélkül módja van rá. Vagyis az emberi természet nem változott: mindenki feljebb akar jutni a ranglétrán és le akarja győzni a többieket. Meglehet, tényleg ez az emberi faj végzetes hajtóereje, a Madách-féle „küzdelem maga”, csak időközben az emberiség jelentős részétől ellopták a vallást, a hitet, a reményt, s leginkább a szeretetet. Ebben az egyre rémültebb és falanszterszerűbb világban a civilizáció legyőzte a kultúrát, a tömegek forradalma előbb legyőzte az egyént, aztán magukat a tömegeket is. A „mindenki egyért, egy mindenkiért” romantikus vágyát felváltotta a „mindenki értem, én senkiért” nihilizmusa. Sokan a jelek alapján közelgő apokalipszist jósolnak. A magam részéről inkább azt javaslom, próbáljuk átgondolni újra, mit ér az ember, ha ember, keresztény magyar, mielőtt beszippant minket az ördögi fekete lyuk, ahonnan Shakespeare szerint „még nem tért meg utazó”. Vagyis egyvalaki igen: JÉZUS.

(…Szentmihályi Szabó Péter)

Vissza az újság tetejére

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságnak megítéléséhez! Erőt kérek fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékira is méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal, vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetítsek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!

(Saint-Exupéry)

Vissza az újság tetejére

Jézus bátorító szavai hozzád - Befejező rész

Befejező rész

Gyermekem, hadd szeresselek. A szívedet akarom! Idővel biztosan átalakítalak, ma azonban mégis úgy szeretlek, ahogyan vagy. Azt akarom, hogy te is úgy szeress Engem, amilyen vagy! Látni akarom, hogyan válik nyomorúságod mérhetetlen mélysége szereteted forrásává.

Szeretem benned gyengeségeidet is. Szeretem a szegények és nyomorultak szeretetét. Azt akarom, hogy a nyomorúságosaktól szüntelen nagy kiáltás hangozzék: „Jézusom, szeretlek!”

Egyedül és kizárólag a szíved énekét akarom. Nincs szükségem bölcsességedre és képességeidre! Csak egy a fontos Számomra: Láthassam, hogy szeretettel dolgozol.

Nem az erényeidet kívánom. Ha ilyesmiket adnék neked, ezek csak önszeretetedet táplálnák, mert te olyan gyenge vagy. De ne törődj vele! Nagy dolgokra is rendelhettelek volna - nem, te a haszontalan szolga leszel. Sőt még azt a keveset is elveszem tőled, ami a tied, mert téged csak a szeretetre teremtettelek.

(NN)

Vissza az újság tetejére

Közösségek Érsekvadkerten

Polgárőrség

Az érsekvadkerti lakosság biztonságérzetének növelése, az utcai randalírozások csökkentése és a betörések célpontjául szolgáló épületek (templom, plébánia boltok és intézmények stb.) megóvásának szándékával, valamint a sorozatos betörések miatt elsőnek a templomőrség jött létre 1990 augusztusában, mint a polgárőrség előszervezete. Létének hatékonysága felkeltette a figyelmet a faluban és a környező településeken egyaránt, hisz visszahallottuk azt, hogy ne menjetek Vadkertre, mert a „parasztok” éjszakánként őrségbe vannak. Szilágyi István szervezésében már ez év december 6-án létre is jött a falusi polgárőr egyesület, hivatalos nevén az Érsekvadkert Polgárőrség Bűnmegelőzési és Önvédelmi Egyesület. Ehhez az egyesülethez csatlakozott, az ekkorra okafogyottá váló templomőrség számos tagja is, hogy hatékonyabban láthassák el vállalt feladataikat. A jól működő szervezetünk 1991. március 28-án megalakult Országos Szövetséghez is csatlakozott, hogy mások tapasztalatát megismerve tegyék hatékonyabbá munkájukat.


A kezdeti időszakban gyalogosan, olykor-olykor saját kocsikkal ellátott szolgálat figyelte az éjszakai mozgásokat és történéseket, s ha valami kirívót észlelt CB-rádión keresztül jelezte azt a FORCON portáján működő helyi központ felé. Mivel nálunk akkor tájt a mobiltelefon ismeretlen fogalom volt, ott pedig éjszaka is működő vonalas telefon állt rendelkezésünkre a hír rendőrség felé történő továbbítására.

Szilágyi Istvánt Percsina Norbert követte az egyesület élén, és közel tíz évig szervezte annak működését. A 2007. szeptember 6-án tartott tisztújító közgyűlés Doman László nyugdíjas rendőrzászlóst választotta meg az egyesület vezetőjének, aki napjainkban is vezeti a csapatot.

A megválasztást követő időszakban új működési szabályzat készült, együttműködési megállapodás köttetett a NAV-val, a rendőrséggel, az önkormányzattal, a tűzoltósággal, a Magyar Postával, ami azt is jelenti, hogy elismerik egyesületünk munkáját.

Az idő előre haladtával már nosztalgia lett a gyalogos szolgálat. Először a fotón látható használt Skoda segítette munkánkat (Kálvária búcsúi körmenet felvezetés), melyben már zárt láncú telefonok is a járőrtársak rendelkezésére álltak. Ma egy az eseményeket időponttal is rögzítő kamerával felszerelt új Suzuki, kézi reflektorok és állandóan hívható zöldszám segíti munkánkat.

A szolgálatot vállalók szolgálatba lépésük előtt célirányos eligazításban részesülnek írott formában is. Ezen a dokumentumon a járőrözés során észlelt események, környezetben észlelt változások is rögzítésre kerülnek.

Működésünk anyagi hátterét a polgárőrök évi 1200 Ft-os tagdíja, az Önkormányzat és az Országos Szövetség támogatása mellett a szolgálatot adni nem tudó civilek támogatása adja. A civil adományok a helyi Takarékszövetkezetben ma is befizethetők, a 64000015-1016327 számú számlaszámra.

E cikk megjelenésekor 34 főből áll a tagságunk. A hatékonyabb munkához legalább 100 főre lenne szükség. A növekedett létszám lehetővé tenné például a faluból kivezető utak egyidejű figyelését is, ami hátráltathatná a mozgó bűnözés „áldásos” tevékenységét. Azzal, hogy egymásra vagy a rendőrségre mutogatunk, semmi nem oldódik meg. Eredményt csak a tettek hoznak!

Ki lehet polgárőr? (Nem önkéntes rendőr, hanem polgárőr.) Minden büntetlen előéletű magyar vagy Magyarországon tartózkodási hellyel rendelkező nem magyar állampolgár, aki önkéntesen és díjazás nélkül vállalja a szervezet célkitűzéseit. Ehhez kéri felvételét és sikeres polgárőr vizsgát tesz.

Természetesen nagy segítség számunkra a lakosság ébersége is. Ezért zárszóként felhívjuk a figyelmet arra, ha valaki gyanús alakokat, eseményeket, dolgokat lát, netán valamiben segítségre szorul, nyugodtan hívja polgárőrségünket a 06-30-621-8066 telefonszámon, hogy hatáskörünkhöz igazodóan segíthessünk.

(Doman László)

Vissza az újság tetejére

Utolsó útjára kísértük Kovács Sándor atyát

A településünkről származó Kovács Sándor atya 2018. február 21-én visszaadta lelkét teremtőjének. Temetése február 24-én volt a balassagyarmati temetőben. A következő sorokkal őrá emlékezünk.

1934-ben született Bánkon. Gyermekkorát Érsekvadkerten töltötte, itt járt iskolába. Fiatalon a papi hivatásra készült, szemináriumba ment. 1956-ban több társával együtt kitették a szemináriumból. Civil foglalkozásban helyezkedett el. Házasságkötését követően Balassagyarmatra költözött, három gyermeke született. Miután gyermekei felnőttek, 15 évi özvegység után befejezte teológiai tanulmányait és pappá szentelését kérte.

2002-ben szentelte pappá Keszthelyi Ferenc akkori váci megyéspüspök. Az alábbi állomáshelyeken működött:

2002-2005 között káplánként szolgált Balassagyarmat fő plébánián.

2005-2007 plébániai kormányzó Varsányban.

2007-2010 Kisegítő a Hatvan Belvárosi plébánián.

Ezt követően nyugdíjasként nagy segítségére volt balassagyarmati és a környékbeli plébániáknak. Több alkalommal készségesen segített nálunk is lelkigyakorlatok alkalmával a gyóntatásban, de szentmise bemutatásban is.

Lelkipásztori buzgólkodásáért legyen jutalma az örök élet boldogsága.

Akikkel találkoztam Érsekvadkerten

című könyv segítségével összeállította: Tamás

Vissza az újság tetejére

Az önátadás imája

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretetből teremtettél, és úgy szeretsz, ahogy vagyok. Köszönöm, hogy életet adtál, jónak és értékesnek alkottál engem! Beismerem, hogy ennek ellenére bűnös vagyok, de megváltott és szeretett vétkes. Hiszem és vallom, hogy Jézus Krisztus értem is meghalt és megváltott minden bűnömből. Feltámadásával egy örömteljes új életet hozott nekem.

Jézus Krisztus, élő Isten fia, átadom magam Neked, átadom életem irányítását, mert Nálad van legjobb helyen. Légy úr magányomban és minden kapcsolatomban! Légy úr munkámban és pihenésemben! Légy úr vágyaimban és anyagi helyzetemben! Légy úr életem minden területén! Kérlek, küldd el nekem a Szentlelket, akit megígértél, hogy általa hűséges maradjak hozzád!

Szentlélek Úristen, erősíts meg az Egyház szeretetében, a közösség és Isten országának építésében. Add meg azt az erőt, amit az apostolok megkaptak Tőled, hogy bátran és tüzes lélekkel tegyek tanúságot, Egyházunk felelős tagjaival együtt Isten szeretetéről, Jézus Krisztus szent nevében! Ámen!

(NN)

Vissza az újság tetejére

Virágvasárnap

Ez az Úr virágvasárnapja. Pálmák és olajfaágak lengnek feléje, a tavasz illata csapja meg az Olajfák hegyéről, s a nép önkéntes lelkesülése rögtönzött fogadtatásban részesíti. Jézus ezt a nyitányt, a nyilvánosságnak ezt a megnyilatkozását célozta, hogy megmutassa nekünk, hogy szenvedéseinek útjára pálma- és olajágak között lép.

Fogd pálmádat és olajágadat, lengesd meg, és mondd: Így akarok járni, küzdeni és győzni. Virágvasárnapi hangulatom van: a pálmaágak és a rajtuk rengő könnyek. De ez nem baj, ez a hősök hangulata. Sírnom is szabad, de hősnek is kell lennem.

(Prohászka Ottokár)

Vissza az újság tetejére


Önkormányzati hírek

Mint már az előző számunkban érintettük a február 15-i ülés első fordulóban tárgyalta Önkormányzatunk a 2018. évi költségvetés tervezetét. Javaslatokat tett a módosításokra, és azok beépítésével kerülhet sor az anyag Költségvetési Rendeletként történő tárgyalására, elfogadására.

Ugyanezen az ülésen határoztunk arról is, hogy minden Érsekvadkertet szebbé, élhetőbbé tevő pályázaton indulunk ebben az évben is. Kedvező elbírálás esetén a pályázaton nyert pénzből és források bevonásával megújítjuk a Jánoska parkot, újabb térfigyelő kamerákkal segítjük több helyszín, benne az Újsor út lakosainak nyugalmát. Élünk a népi hagyományok és természeti értékek védelmét szolgáló pályázati lehetőséggel is, hogy például még színesebbé tehessük közös ünnepünket, a falunapot.

Határozat született a Petőfi Sándor Általános Iskola nyertes energetikai pályázata kivitelezésének megkezdhetőségét segítő műszaki ellenőr és a kivitelező kiválasztást bonyolító közbeszerző kiválasztásában.

Határozat született a Rákóczi út 208. előtti öreg fák kivágásáról, és egy perces csenddel emlékeztünk a halva fekvő díszpolgárunkra, Réti Zoltánra.

A február 22-én tartott testületi ülés elfogadta az előző ülésen tárgyalt és annak szellemében módosított ezévi költségvetést. Megválasztásra kerültek az április 8-i választás szavazatszámláló bizottság i tagok is.

A megnyert óvodai pályázatunk kivitelezése ügyében döntés született a közbeszerzési eljárás megindításáról is. Ennek részleteiről az önkormányzati lapban kapunk részletesebb tájékoztatást.

Az ülések egyebek részében foglalkoztunk a rendezési tervvel, melynek részleteiről a későbbiekben egy lakossági fórum keretében és a testületi ülések jegyzőkönyveiből tájékozódhatnak az érdeklődők.

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2018. április 16. hétfő

Vissza az újság tetejére


Kolping hírek


Én veletek vagyok, Ti adjatok nekik enni!

A rákoskeresztúri Szent Pál Katolikus Általános Iskola és Gimnázium adott otthont március 3-án az Országos Kolping lelki napnak. Az imádságos együttlétünket Schnell György Esztergom–Budapest Egyházmegye segédpüspöke vezette, aki egyben a Szent István Bazilika plébánosa is. Hogy jelenlétünk ne maradjon öncélú esemény, megosztanék néhány ott elhangzott gondolatot Kedves Olvasóinkkal.

„Én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig” idézettel kezdte elmélkedésünket a püspök atya. Mélyreható kijelentése a ma emberének is Jézusnak a mennybemenetele előtti kijelentése. Velünk a legnagyobb jótevőnk. Ennek ellenére mi pedig félünk az élet háborgó tengerén, mint ahogyan az apostolok is féltek az alvó Jézus jelenlétében, amikor csónakjukat dobálta a tenger felborzolt hullámhada.


A ma embere ki sincs a panaszok áradatából. Pedig ilyen jó világ még nem volt. Nem győzzük sorolni, mi minden hiányzik a rengeteg, általunk birtokolt tárgyak közül. Feltehető máris a kérdés: Ha minden kérésünket teljesítené az Isten, vajon a javunkra válnának azok? Isten tudja, mire van szükségünk. Lássuk be, hogy az öröm az, ami rettenetesen hiányzik az életünkből. Keressük meg nap, mint nap személyenként, a családban, a kisebb-nagyobb közösségeinken belül a jót, az örömöket, hisz ez a „pohár” nem félig üres, hanem félig teli van. Tudatosodjék bennünk, hogy a keresztény élet nem sétagalopp. Abban benne rejlik a Tábor-hegyi ragyogás és a golgotai keresztút egyaránt. Tanuljuk hát meg az egymás terheinek hordozását és az együtt örülést egyaránt, mert ekkor ölt testet velünk az Isten ténye. Figyeljünk hát Isten szavára, s vegyük azt komolyan, hisz e szavak szeretetéről tanúskodnak.

Isten szeretete a Szentírásból kiolvasható, ami mindig meghozza gyümölcsét. Ezért is szükséges minden korban a szóval és élettel megvalósított evangelizáció, mert általa is testet ölt való világunkban is, hogy veletek vagyok (és nem voltam vagy majd leszek) minden nap.

A lelki nap további elmélkedése a Szentségeken keresztül erősítette meg bennünk a püspök atya a „veletek vagyok mindennap” valódiságát. Néhány gondolatot emelnék ki az elhangzottak közül. Ilyen például az, hogy a keresztség nem más, mint a megkezdett örök élet. A folytatása a kezünkben van! Erre erősít rá a bérmálás, ami egyben a keresztségünk megerősítése is. E szentségben az Atya ajándékaként kapott Szentlélek az, aki eligazít bennünket hite hagyott világunkban.

A csúcsot az Eucharisztia jelenti, hiszen a szentségben testet öltött a velünk lévő Isten. Velünk van, táplál bennünket, köztünk jár-kel az Úr.

A betegek kenete is csodákra képes, amit papi pályafutása alatt számtalanszor megtapasztalt a püspök atya. Sokszor tapasztalta meg azt, hogy e szentségben részesülő testvérünket végtelem nyugalom hatja át, a halálba szenderülését pedig az arcán kivirágzó angyali mosoly jelzi felénk.

Sok példát hallhattunk az Egyházi rend és a Házasság szentségének bemutatásakor is. Mindkét szentség alapja az elkötelezettség és közös vonásának kell lennie annak, hogy ebbe szentségbe illik belehalni!

A gyógyulás szentségével, a Bűnbánattal zárta előadását az atya. A ma emberét jellemzi, hogy hajlamos erről megfeledkezni. Sokszor uralkodik el rajtunk a szabadgondolkodás szelleme, a Sátán sugallata, ami a bűnt legfeljebb jópofaságnak nevezi, hogy eltávolítson bennünket Isten egyik legnagyobb ajándékától, a gyónástól. E szentség őszinte megvalósításával Isten újra, meg újra elhiszi a javulásunkra tett ígéreteinket. Elhiszi, mert övéiként ismer bennünket. A nagyböjt elején vagyunk. Használjuk fel e bűnbánati időt, hogy az őszinte bánat útján lehessünk Isten gyermekeikét a húsvét örömhírének hordozói, továbbadói.

A lelki nap szentmisével folytatódott, melyben a tékozló fiúról szólt a tanítás. A történet ma is élő esemény. Fel is merülhet a kérdés: Mennyi tékozló ember van a világban és a környezetünkben? Az idevonatkozó „miért hagyja ezt az Atya” kérdések nem állják meg a helyüket. Érdemesebb lenne azon elgondolkodni, hogy mi miért hagyjuk, hogy így legyen.

A szentmisét finom ebéd követte az iskola étkezdéjében, majd a jövő építéssel kapcsolatban szót váltottunk az Esztergomból, Dányból, Tóalmásról, Csepelről, Esztergomból és sok más településről megjelent testvérekkel.

A lelki napunkat egy órás szentségimádással, lelki élményekkel gazdagodva, a mielőbbi találkozások reményében zártuk le.

Közeljövő Kolping szervezésű programok:

Bibliaóra Berta László atya vezetésével április 10-én este 7-től a benti Kolping házban.

A Vadkerti Harangok következő számának lapzártája április 17.

Kolping miséink az első félévben április 27-én és május 25-én este 7-kor kezdődnek.

Családi nap az erdei háznál május 26-án több Kolping család és a helyi érdeklődők részvételével.

Napközis zenei tábor a benti házban július 2-6 között!

Zenekari tábor az erdei házban július 12-15 között!

 

(Budapest, Érsekvadkert, 2018. március 4. emjé, Fotó: Kristók J.)

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek

            A húsvét ünnepére 3 esti lelkigyakorlattal, bűnbánattal, szentgyónással készültünk. A végső ráhangolás a Nagycsütörtöki Utolsó Vacsora emlékmiséje, a Nagypénteki Passió, kereszthódolat, és a AZ ÜNNEPLÉS CSÚCSA a nagyszombati HÚSVÉTI VIGILIA SZERTARTÁSA, SZENTMISE, KÖRMENET.

Mindhárom este 7 órakor kezdődnek a szertartások

            Húsvét vasárnap és Húsvéthétfőn reggel fél 9-kor lesz ünnepi szentmise. Pusztaberkiben fél 11-kor.

            Az Angyali üdvözlet, azaz az Ige megtestesülésének emléknapja a nagyhét miatt húsvét 2. vasárnapját követő hétfőn lesz.

            Április 16-án éves szentségimádási napunkat a szokott módon 10 órás szentmisével kezdjük és este fél 7-kor szentségbetétellel, szentmisével zárjuk.

            Ápr. 22-én A PAPI HIVATÁSOK NAPJÁN imádkozzunk papjainkért, új papi és szerzetesi hivatásokért.

            Ápr. 29-én fél 9-kor jó termésért könyörgünk, Búzaszentelés szertartásával kérjük Isten áldását munkánkra, hogy áldja meg és tegye azt termékennyé, hogy senkinek ne kelljen a szükséges dolgokban nélkülöznie.

 

            A bérmálás időpontját Püspök atya határozza meg, és mi ahhoz tudjuk igazítani majd az elsőáldozás napját.

KERESZTELTÜNK:

5./ Szabó Dávid (Szabó László- Erdős Judit)

HÁZASSÁGKÖTÉS:

-

Halottaink:

            10. Pálinkás József (1936)

            11./ Csatai László (Pusztaberki, 1927)

            12./ Káplár István (1932)

            13./ Nándori László (1955)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Április

1. vasárnap   -

2. hétfő           - Buzás Ildikó, Buzás és Kovács család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Fábián Istvánné Kövér Margit, élő hozzátartozók, Fábián és Laczó család halottai

3. kedd           - dr. Hegyi Györgyné Légrádi Erzsébet 28. évforduló, élő és elhunyt családtagok

4. szerda        -

5. csütörtök    -

6. péntek        -

7. szombat     - Kristók József 4. évforduló, szülei, Kristók Sándor, felesége Molnár Ilona és elhunyt hozzátartozók, Halaj család elhunyt tagjaiért

                        - Murányi István, felesége Dombai Erzsébet, fiuk, vejük, Kristóf Sándor, szülei, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Szabó Ignác 4. évforduló, édesapja, édesanyja Vitéz Mária, apósa Záhorszki János, felesége Péter Anna és hozzátartozók

8. vasárnap   - Szarvas József 1. évforduló, felesége Kocsis Margit, veje és szülők

                        - Kocsis Péterné Urbán Erzsébet

9. hétfő           -

10. kedd         - Fábián Istvánné Laczó Ilona és szülei

11. szerda      -

12. csütörtök -

13. péntek     - Molnár István, felesége, szülei, vejük Pistyúr József, szülei, nagyszülei és testvérei

                        - ifj. Nagy József, szülei, testvérei, veje, apósa Murányi Lajos, felesége és hozzátartozók

                        - Szabó János, felesége Boda Ilona, szüleik, menyük és elhunyt hozzátartozók

14. szombat   - Szabó László és elhunyt hozzátartozók

                        - Csillag Gyula, Mrekvicska Ignác, felesége Szabó Margit, Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona és szülők

15. vasárnap - Dr. Borsa Mihély kanonok, szülei, testvérei, hozzátartozók

                        - Vitéz István, felesége, hozzátartozók, Nagy Ignác, Csernák és Káposzta család halottaiért

                        - Szrenka József, szülei, apósa Kristók János, élő és elhunyt hozzátartozók

16. hétfő        -

17. kedd         -

18. szerda      -

19. csütörtök -

20. péntek     - Halaj Ferenc, szülei, testvérei, apósa, anyósa, hozzátartozók

                        - Urbán József és hozzátartozók, Hustyava József, felesége Jakubecz Ilona, Kakas Mihály, felesége Hustyava Mária és a Jakubecz család halottai

21. szombat   - Híves András 3. évforduló, szülei, testvérei, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Egy elhunyt édesapáért és jó testvéréért

                        - Kristók János, felesége Halaj Margit, lányuk, a család élő és elhunyt hozzátartozói

22. vasárnap - Bulejka Pál 20. évforduló, szülei, apósa, anyósa és sógorai, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Jamrik Antal, felesége Kordics Borbála, 2 fia, veje, menye, Jamrik és Kordics család megholtjaiért

                        - Nagy László, felesége Nagy Mária, Varga Ignác, felesége Pistyúr Margit és hozzátartozók

23. hétfő        -

24. kedd         -

25. szerda      -

26. csütörtök -

27. péntek     - Kolping család élő és elhunyt tagjaiért

28. szombat   - Őszi József 8. évforduló, felesége Molnár Mária 3. évforduló, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

                        - Pap Ádám 4. évforduló, nagyszülei és élő családtagjaiért

                        - Hálából egy családért

29. vasárnap - Péter András 1. évforduló és szülei

30. hétfő        -

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre