Urunk
mennybemenetelének
ünnepe a világtól és az apostoloktól
búcsúzó Úrjézus végtelen
szeretetét tárja
elénk, melyről hitelesen számol be Szent Lukács
evangélista az Apostolok Cselekedeteiből
vett tanításban.
Isteni
Üdvözítőnk dicsőséges
feltámadása után még negyven napig
köztünk élt, megjelent édesanyjának, az
apostoloknak és több száz embernek. Az a rövid
idő, amit megdicsőült voltában
töltött szerettei körében, fényesen
bizonyította, hogy van élet a halál után,
és megerősített a személyéhez ezer
szállal kötődő apostolok és őskeresztények
hitét és életét.
A
búcsúzó Úrjézusban ott
feszült az erős honvágy: visszatérni az
Atyához és a Szentlélekhez a küldetése
teljesítése után, de szerette a megváltott
világot és benne az apostolokat is,
akik a távozása után olyan gyöngének
és elesetteknek látszottak.
Szerette
és sajnálta őket,
ezért adta nekik parancsba, hogy maradjanak
Jeruzsálemben, naponta jöjjenek
össze az utolsó vacsora termében, ahol
imádkozva várják az Atya
ígéretét, a
Szentlelket.
A
világból távozó Úrjézus
még az édesanyját is megkérte, hogy
szeretetével segítse, gyámolítsa és
erősítse a szegény, félénk, de a jövő
ígéretét hordozó apostolokat.
Szent
Pál apostol az
Efezusiakhoz írt levelében a szervezeti és lelki
egységre nevel bennünket. Az
egységben élő nép és nemzet csodákra
képes, mert elsődlegesen Isten országát
építik, de egyúttal az emberhez
méltó világot is megalkotják. Ezért
hangsúlyozza a nemzetek apostola: „Egy az Úr, egy a hit,
egy a szentség, egy az
Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött
áll…”
A
társadalmi, nemzeti és
vallási egységért való
fáradozásunk és nehéz munkánk nem
azt jelenti, hogy az
egységre törekvés terén minden ember egyenlő,
egyforma. Vannak vezetők,
elöljárók, igazgatók, elnökök, de a
vezetettek nem elnyomottak, lelki robotok,
hanem a közösség megbecsült tagjai, akik
nélkül az egység nem
valósítható meg a
világban. Ezt már Szent Pál is
tökéletesen látta, ezért írja
levelében: „Ő némelyeket
apostollá, másokat prófétává,
ismét másokat evangélistává,
pásztorrá és
tanítóvá tett, hogy szolgálatuk
betöltésére neveljék a szenteket, és
fölépítsék
Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutnak a
hitben és Isten Fia
megismerésében az egységre.”
Szent
Márk az evangéliumban
a búcsúzó Jézus parancsát hozza
életközelbe számunkra. Krisztus Urunk,
Örök
Főpapunk világosan és egyértelműen szól az
apostolokhoz: „Menjetek az egész
világra, és hirdessétek az Evangéliumot
minden teremtménynek.”
Az
apostolok példáját,
hivatását és életét követő
Egyház immár 2000 év óta teljesíti
az Úrjézus parancsát:
tanít, apostolkodik és vezeti Krisztus
Egyházát a világban. Ezt még a világ
is sokszor
elismeri: „A katolikus egyház a barbárokból embert
faragott, az emberekből
keresztényt, a keresztényekből szenteket.” Az
Egyház ősi múltja, küzdelmes
jelene arra kötelez minket is, az Egyház gyermekeit -
pápát, püspököket,
papokat, szerzeteseket és híveket -, hogy nekünk is
szól Krisztus parancsa:
tanulókká és tanítókká kell
lennünk! Ezt a feladatot így fogalmazta meg Bangha
Béla jezsuita atya a ma emberének: „Mindenki
apostolkodhat, elsősorban
jósággal, szeretettel teljes, példaadó
életével.”
Az
örökké időszerű apostoli
tevékenység a szívünk mélyéig
hatol, rámutat hibáinkra, mulasztásainkra
és
bűneinkre is, melyektől meg kell szabadulnunk, hogy még
buzgóbban fáradozzunk
Isten országának építése
terén.
Azok
a keresztény
testvéreink, akiket ma kegyetlen módon gyilkolnak meg
hitükért, vértanúk és
szentek. Élhetnének boldogan, ha áttértek
volna a muzulmán hitre, de számukra a
világtól búcsúzó
Úrjézushoz való kötődésük erősebb
volt, mint az életükhöz való
ragaszkodás.
Hitvalló
és példamutató
keresztényekké kell lennünk nekünk is. Sajnos
nem mindenki egyformán erős a hit
dolgában és a keresztény erkölcs
világában. De a gyengék sem kapnak
felmentést
az apostoli tevékenység alól. Az egyszerű
és csetlő-botló híveknek, a jó
szándékú embereknek is meg kell
szívlelniük a régi, de bölcs arab
közmondást:
„Ha nem lehetsz csillag az égen, légy mécses a
házban (az egyházban).”
(Marics
József cikke
alapján)
Olyan
világban élünk,
amelyet harc sebez nap mint nap. Nemzetek közötti
háborúkról, emberek között
fegyveres konfliktusokról,
terrortámadásokról hallunk. De vannak szellemi
háborúságok is: egymást gyűlölő
csoportok, kirekesztés, az olykor a
keresztényeket magával ragadó
ítélkezés, lenézés, ellenszenv,
ellenségeskedés.
A
harag főbűne közösségi és
egyéni, testi és lelki dimenzióinkat is
elborítja: késedelmesek vagyunk a
kiengesztelődésben, szívünk beragad a rossz
gondolatba, érzésbe. Szavaink már
sokszor ösztönösen „harcosak”, bántják az
„ilyeneket”, tépázzák az „olyanokat”.
Borzasztó, hogy mindehhez már hozzászoktunk.
Hiszen mindig „meg van az okunk
rá”! A másik tehet róla, az, aki nem úgy
él, szemléli a világot, mint én, aki
nekem ártott.
„Békesség
nektek!”- mondja
Jézus a pünkösdvasárnapi evangéliumi
szakaszban, amely az első húsvét estéjét
idézi fel. „Békesség nektek!”- ismétli meg,
amikor a csodálkozás és az öröm
érzései eltöltik az apostolokat. Nem egyszerű
köszönési formula ez, hanem olyan
gondolat, amely a keresztény hit felé nyit utat
számunkra. A béke igénye a
szentmisében is elénk tárul. A Miatyánk
után végzett imában a pap
szájából
hallhatjuk, hogy „adj békét napjainkban”, és a
szentáldozás előtt az Isten
bárány énekben is felcsendül a
záró fohászként, hogy „adj nekünk
békét!” A
liturgia egyértelművé teszi, hogy a
békesség Isten hatalmas adománya, s a hívő
ember legszentebb feladata. Aki elimádkozza a Miatyánkot,
nem lehet békétlen
ember. Aki áldozáshoz járul, annak a lelke,
szíve nem lehet béke nélkül való.
Ezért is mondja Jézus a hegyi beszédben, amely
Szent II. János Pál pápaszavai
szerint Isten országának alkotmánya: „Ha
tehát ajándékot akarsz az oltáron
felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy
embertársadnak valami panasza van ellened,
hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj,
előbb békülj ki embertársaddal,
aztán térj vissza és ajánld fel
ajándékodat” (Mt 5,23-24). Mi megtesszük ezt?
Mi hányszor hordozzuk a megbékélni nem
akaró háborúságot, a sebeket és
bántásokat felemlegető rossz lelkületet a
szentmisén? Hányszor megyünk áldozni
úgy, hogy a szívünkben ott a szeretetlenség,
a harag, a gyűlölség, a
kiengesztelődésre való képtelenség? Minden
ilyen alkalom lázadás a hegyi
beszédet elmondó Jézus, a feltámadt
húsvéti Krisztus ellen.
A
béke rendkívüli fontosságú
a húsvétot elbeszélő szakaszban, hiszen
tagadó, gyáva, kétkedő apostolokat lát
viszont azon az estén a Mester. Ott az öröm a
szívükben, de ez az öröm nem
válhat teljessé bennük, amíg nem lehetnek
biztosak benne: van bocsánat, van
gyógyulás a bűnükből. Jézus szava –
„Békesség nektek” – olyan, mint a
gyógyszer, a feloldozás a
gyóntatószékben. Mintha csak ezt mondaná:
„Én nem
haragszom rátok, én nem nehezteléssel,
váddal jövök hozzátok, hanem
békével.”
Kérdezzük
meg most magunktól:
mi hányszor hangoztatjuk a hazug, közhelyes és
keresztényietlen, igazságnak
álcázott embertelen hazugságot, miszerint, „ahhoz,
hogy megbocsássak, előbb
bocsánatot kell kérnie tőlem?” Milyen gőg, milyen
álszentség, milyen Isten
elleni érzület ez! Megköveteli Jézus az
apostoloktól, hogy bocsánatot kérjenek
tőle? Nem éppen azzal mutatja meg nekik
gyarlóságuk, vétkük igazi
sötétségét,
hogy ingyen, feltételekhez nem kötve, már eleve
megbocsát? Nem ugyanazt a
lelkületet kellene ápolnunk magunkban, amely
Jézusban is volt?
Ez
a gesztus, a megbocsátás
és kiengesztelődés húsvéti
örömben betelő pillanata azért fontos, mert az
apostolok csak így, csupán ezt követően
fogadhatják be a Szentlelket, akinek
erejében hivatásuk lesz, hogy ők is
„megbocsátók” legyenek. Ha nem bocsánatot
nyert, bűnüknek tudatában lévő emberek kapnák
meg ezt a karizmát a Lélekben,
akkor könnyen büszkének, privilegizáltnak
érezhetnék magukat. Így azonban
nagyon jól tudják, hogy ők már előbb és
ingyen megkapták, amit nekik majd
tovább kell adniuk a világban. Isten felszentelt
szolgája nem azért bocsáthat
meg, mert ő hibátlan és tökéletes, hanem
azért, mert ő is bűnös, de Istentől
megkapta a Szentlélek kivételes
fölkentségét, Jézus szavainak erejét.
A
Szentléleknek ez a
legnagyobb csodája a világban: ha eljön,
békességet, megbocsátást,
kiengesztelődést hoz magával. A harc után
nyugvást, a harag után alázatot, a
csatazajt követően szent, isteni csöndöt. A
Lélekben az ember belenézhet a
másik ember szemébe: bűnös vagyok, mint te, de
tudom, hogy van megoldás. Nincs
jogom többnek, jobbnak érezni magamat nálad, mert
én is csak Isten irgalmából
élő, esendő teremtmény vagyok. Ez a szentlelkes csoda
győzi le a
megosztottságot és konfliktust, hoz
harmóniát és egységet, teszi egyetlen
Egyházzá, Isten új népévé a
sok különböző nyelvű, kultúrájú
embert. Pünkösd
közeleg: Békesség nektek a Lélekben!
Békesség a z egész világnak, mindem egyes
embernek az Úr Szentlelkében!
(Török
Csaba cikke alapján,
Fotó: Kristók J)
A
Nyeregben, mint tarka rét,
ezerféle
gyönyörűség:
tiszta
szívű magyar lelkek
énekelnek,
ünnepelnek....
Felettük
jó anyánk szeme
Somlyó
egét ragyogja be,
szórva
földre is sugarát...
Minden
magyar hozzá kiált...
S
boldognak hívja őt, szentnek...
Tudják,
nélküle elvesznek...
Hívják,
kérik erős hittel...
Oly
nagyon kevés az ember...
És
segítség alig akad…
Ám
Mária, ő megmarad...
Ő,
mint édesanyánk, szeret...
ezért
zengi őt a Nyereg...
Székely,
csángó, drága testvér...
Míg
teheted, ide menjél!
S
hívd égi segítőnk kérve,
nézzen
a magyar szívébe...
S
lássa, hűek vagyunk ma is...
Legyen
bár a világ hamis,
megalkudni
mégsem fogunk,
Mi
ma is magyarok vagyunk...
Csíki
hegyek ormán a Nap
szelíd
fényével simogat,
s
elárasztja eme népet,
ki
szent anyjához így tér meg...
Somlyó
ege szép kék, íme,
s
azon van már kiterítve
a
Szűz szíve szeretettel....
Árva
magyar, szeresd, vedd el!
Egy
felmérés szerint
Európában több a hitetlen, mint
Észak-Amerikában. Az Európai Unió
tagországaiban a lakosságnak csak a fele hívő,
Észak-Amerikában az emberek
háromnegyede. Nem gondolnám, hogy az efféle
felmérések túl sok hitelt
érdemelnének,
hiszen rengeteg múlik a kérdés
feltevésén, de azért nyugtalanító,
hogy a
franciák egyharmada ateistának vallja magát,
szemben az amerikaiak négy
százalékával. Persze ennek vannak
történelmi és szociológiai
magyarázatai,
kezdve a francia forradalom és felvilágosodás
hatásaitól egészen a puritán
amerikai alapító atyák
vallásosságáig, mégis
nyugtalanító, hogy a
megkérdezetteknek csupán egyharmada tekinti
kereszténynek Európát.
Az
európai vallástalanság
tükrözi azt a normahiányt és erkölcsi
káoszt is, amely a „szabadság” téves
értelmezéséből adódik, s amely az
individualizmus és a fogyasztói gondolkodás
önérzését erősítette az utóbbi
évtizedekben, a közösség, a társadalom
és a jövő
nemzedékei kárára. Európa felének
hitetlensége a kollektív öngyilkosság
rémképét
vetíti elénk: a balliberális eszmevilág itt
találkozik a mindent árunak tekintő
globalizmussal. A „vasárnapi kereszténység”
és a papság elöregedése, illetve
hiánya már régóta - talán
száz éve is - fenyegeti Európát, de csak
most látszik
világosan, a vallásra nézve talán nagyobb
veszélyt jelent a liberális
kapitalizmus szabadossága, mint a kommunista
diktatúrák üldözése. A vallási
eklekticizmus, a különféle keleti vallások, a
szekták, New Age zavaros
filozófiái és babonái
meggyengítették a nyugati történelmi
egyházakat. Így a
felmérés adatai még riasztóbbak lehetnek,
hiszen a „maguk módján” vallásosak
valószínűleg Észak-Amerikában vannak
többen, ahol gyakorlatilag bármilyen
„egyház” bejegyezhető, és adómenetes
vállalkozásként működhet.
Magyarországon
a keresztény
egyházakat, főként a Katolikus Egyházat a
„rendszerváltozás” óta is sok
támadás
éri, a balliberális oldal ugyanis folyamatosan azt
követeli, az Egyház ne
politizáljon, ne vegyen részt a közéletben,
ne nyilvánítson véleményt,
kizárólag
hitéleti kérdésekben. Azt is hirdetik, hogy a
vallás magánügy, hogy valakinek a
vallása iránt érdeklődni ugyanolyan inkorrekt,
mint nemi identitása után.
Egészen leegyszerűsítve a problémát: a
hívők azt szeretnék, ha az Egyház minden
lényeges kérdésben kifejtené
álláspontját, a hitetlenek pedig
legszívesebben
múzeumot (vagy gabonasilót) csinálnának
minden templomból, mint az egykori
Szovjetunióban.
A
globális társadalomban ez
a szembenállás élesen mutatkozik meg, hiszen a
piac és a kereslet-kínálat
önszabályozását
hirdető haszonelvűek mindent feleslegesnek és
értelmetlennek tartanak, ami
pénzzel nem mérhető. A mammon követői gyűlölik
Isten szolgáit és híveit. Talán
azért, hogy ne kelljen meggyűlölniük és
megvetniük saját magukat.
A
hívő Európa még megmentheti
Európa hitetlen felét. Fordítva azonban ez
lehetetlen!
(†SzSzP)
Az
Úr klinikájára mentem
rutinvizsgálatra, és azt mondta, hogy beteg vagyok.
Jézus megmérte a
vérnyomásomat. Látta, hogy alacsony a
gyöngédségérzetem. Megmérte a
lázamat, a
lázmérő 40 fokos aggódást mutatott. Az EKG
kimutatta, hogy bypass műtétre van
szükségem, mert nem áramlik a szeretet: az
artériákat elzárja a magányosság,
és
nem tudom kiüresíteni a szívemet.
Aztán
az ortopédiára mentem,
mert nem tudok sétálni a testvérem mellett, nem
tudom megölelni a barátaimat,
mert összetörtem magam irigységgel utazás
közben.
Azt
mondta, hogy rövidlátó
vagyok, mert nem látok túl a testvéreim
hiányosságain. Amikor süketségre
panaszkodtam, megállapította, hogy nem figyelek
Jézus hangjára, pedig naponta
szólt hozzám.
Kaptam
Jézustól egy
díjmentes konzultációt, mivel ő irgalmas,
ezért megfogadtam, hogy amint
elhagyom a klinikáját, csak természetes
gyógymóddal élek, ahogy ezt felírta
nekem az ismeret szava által:
Minden
reggel egy pohár hálával kezdd a napot!
Munkába
menet vegyél be egy kanál békét!
Óránként
egy tabletta türelem, egy adag testvériség és
egy pohár alázat!
Amint
hazaérsz, vegyél be egy adag szeretetet!
Lefekvéskor
vegyél be két adag tiszta lelkiismeretet!
Ne
merülj szomorúságba vagy kétségbe
azért, ami történik veled.
Isten
tudja, mit érzel...
Isten
tökéletesen tudja, hogy mit kell megengednie, hogy
megtörténjen veled az életed
során.
Isten
célja egyszerűen tökéletes.
Olyan
dolgokat akar megmutatni neked, amiket csak te tudsz megérteni
saját életed
által és ott, ahol vagy.
(NET-en
küldte Szabó Ildikó)
Egyházunk
ma, húsvét
negyedik vasárnapján a papi és szerzetesi
hivatások világnapját tartja, amelyet
az evangéliumi szöveg alapján Jó
Pásztor vasárnapnak is nevezünk. E napon
tehát
a papokra emlékezünk, akik Jézusnak, az
örök pásztornak példáját
követve maguk
is jó pásztorai akarnak lenni a rájuk
bízottaknak.
A
pásztor alakja végigvonul
a Szentíráson. Mindjárt a teremtés
leírása után találkozunk Ábellel,
Ádám és
Éva fiával, aki pásztor volt és
nyájának legszebb bárányát
áldozta fel
Istennek. Utána pedig ott vannak a választott nép
ősatyái, Ábrahám, Izsák és
Jákob, valamennyien pásztorok. Még tovább
olvasva a bibliai történeteket
találkozunk Mózessel, aki apósának,
Jetrónak a bárányait legeltette, amikor az
égő csipkebokorban megjelent neki Isten. Nem feledkezhetünk
el az ószövetségi
idők nagy alakjáról, Dávid
királyról, aki gyermekként szintén
pásztorkodott, s
a pásztorfiúból lett Izrael egyik legjelentősebb
uralkodója. Szintén
ószövetségi példa, hogy a 23.
zsoltárban maga Isten a jó pásztor, aki biztos
legelőre vezeti övéit. Az újszövetségben
Jézus születésénél találkozunk
pásztorokkal, ők tudják meg elsőként az angyalok
híradásából, hogy Betlehemben
megszületett a Megváltó, s nyomban el is indulnak,
hogy hódolatukat kifejezzék.
Másrészt Jézus példabeszédeiben
találkozunk a pásztor alakjával, aki
például
egy időre otthagyja a kilencvenkilenc bárányt, hogy az
egyetlen elveszettet
megkeresse és visszavezesse a nyájhoz. A mai
evangéliumban pedig Jézus önmagát
nevezi pásztornak, ezt mondja: „Juhaim hallgatnak szavamra.
Ismerem őket, és ők
követnek engem. Örök életet adok nekik.”
Jézus
olyan pásztor, aki
őrzi juhait, vigyáz rájuk, jól ismeri az őket
fenyegető veszélyeket. Ezért
mondja: „senki nem ragadja ki őket kezemből.” Felelősséget
érez azokért, akiket
az Atya rábízott, ezért semmilyen
körülmények között nem hagyja el
helyét. Az
Úr hűséges pásztori feladatához,
közösségét, az Egyházat, szelíd
szeretettel
védelmezi. Ha a krisztusi közösséghez
tartozunk, soha nem érezzük magunkat
védtelennek vagy kiszolgáltatottnak, mert örök
pásztorunk gondunkat viseli,
többek között oly módon, hogy szíve
szerinti pásztorokat ad minden korban a
nyáj élére, akik az ő nevében végzik
pásztori szolgálatukat.
Másrészt
ki kell emelnünk az
Úrnál azt a pásztori jellemzőt, hogy
összetartja, egy közösségbe fogja a
nyájat, amelyből senkit nem akar kizárni. Ezzel
kapcsolatban így fogalmazza meg
nagy vágyát: „Más juhaim is vannak, akik nem ebből
az akolból valók. Őket is
vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz
és egy pásztor” (Jn
10,16). Ma hálát kell adnunk azokért a
pásztorokért, akik az Egyház
történelme
folyamán megértették az Úr
vágyát és pásztori szolgálatukkal,
igehirdetésükkel
és életpéldájukkal
előmozdították a krisztusi közösség
egységét.
A
jó pásztor harmadik
tulajdonsága, hogy „ismeri juhait.” A juhok pedig ismerik
pásztorukat és
hallgatnak rá. A Mester és tanítványainak
kapcsolatáról van itt szó, a
kölcsönös barátságról és
szeretetről. Adjunk ma hálát azokért a
papokért, akik
Krisztushoz vezettek és az ő szeretetére
tanítottak minket.
Befejezésül
még egy
tulajdonságot kell kiemelnünk, amit Jézus más
helyen így említ: „Életemet adom
a juhokért” (Jn 10,15). Az Úr által rendelt
pásztoroknak ebben is követniük
kell Jézust, s ha a vértanú papokra és
püspökökre gondolunk, akkor számos
példát találunk olyanokra, akik
megértették és megtették ezt,
életüket is
készek voltak feláldozni.
Hallgatok-e
Jézus és az
általa rendelt pásztorok szavára? Engedem-e, hogy
az örök élet ösvényén
vezessenek?
(2019.05.12.
© Horváth
István Sándor. Fotó: Kristók J.)
„Aki
szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk
és benne fogunk lakni.”
(Jn 14,23)
Jézus
erős
és mélyreható búcsúbeszédet
intéz az apostolokhoz, és többek között
arról
biztosítja őket, hogy újra látni fogják
egymást. Jézus ugyanis kinyilatkoztatja
magát azoknak, akik szeretik Őt.
Ekkor
Júdás, nem a karióti, megkérdezte tőle,
hogy miért nekik nyilatkoztatja majd ki
magát, és miért nem a tömeg előtt. A
tanítvány arra vágyott, hogy Jézus
nagyszabású, külsődleges módon nyilatkoztassa
ki magát, ami — szerinte —
megváltoztathatta volna a történelem menetét,
és alkalmasabb lett volna a világ
megváltására. Az apostolok ugyanis azt
gondolták, hogy Jézus az idők
végezetének várva-várt
prófétája, aki azért jött el, hogy
mindenki előtt Izrael
királyának nyilatkoztassa ki magát, és
Isten népének élére állva
véglegesen
helyreállítsa Isten Országát.
Jézus
ellenben azt válaszolja, hogy nem látványos
és külsődleges módon fogja magát
kinyilatkoztatni, hanem oly módon, hogy ahol hit és
szeretet van, ott a
Szentháromság egyszerűen és
rendkívülien a hívek szívébe
költözik.
Jézus
ezzel a válaszával pontosítja, hogy halála
után milyen módon marad övéi
között,
és azt is elmagyarázza, hogyan lesz majd
lehetséges kapcsolatban maradni vele.
„Aki
szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk
és benne fogunk lakni.”
Jézus
jelenléte a keresztény emberben és a
közösségben tehát már mostantól
fogva
megvalósulhat, nem csak a halál után, ezért
nem kell a jövőre várni.
Jézus jelenlétét elsősorban nem a kőből
épült templom fogadja be, hanem a
keresztények szíve, és így ez a szív
új tabernákulummá, a Szentháromság
élő
hajlékává válik.
„Aki
szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk
és benne fogunk lakni.”
De
hogyan érheti el a keresztény ezt a szintet? Hogyan
hordozhatja bensőjében
magát Istent? Melyik az az út, amely ehhez a mély,
vele való közösséghez vezet?
A
Jézus iránti szeretet.
Olyan
szeretet ez, amely nem pusztán a szentimentalizmusban, hanem a
konkrét életben
nyilvánul meg, elsősorban abban, hogy éljük az
Igét.
Erre
a tettekben megnyilvánuló szeretetre válaszol
Isten saját szeretetével: a
Szentháromság a keresztény ember
szívébe költözik.
„Aki
szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk
és benne fogunk lakni.”
„…
megtartja tanításomat.”
Melyik
az a tanítás, aminek a megtartására a
keresztény meghívást kapott?
János
Evangéliumában a “tanításom” és a
“parancsaim” kifejezések gyakran ugyanazt
jelentik. A keresztény tehát arra kapott
meghívást, hogy megtartsa Jézus
parancsolatait, de ezeket ugyanakkor nem tekinthetjük egyfajta
törvénykönyvnek.
Azt kell inkább észrevennünk, hogy mindegyik
parancsolat a kölcsönös szeretet
parancsában foglalható össze, amelyről Jézus
adott példát, amikor megmosta
tanítványai lábát. Isten azt parancsolja
minden kereszténynek, hogy a másikat
egészen önmaga teljes
odaajándékozásáig szeresse, úgy,
ahogyan azt Jézus
tanította és tette.
„Aki
szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk
és benne fogunk lakni.”
Hogyan
éljük tehát jól ezt az Igét? Hogyan
juthatunk el arra a szintre, ahol maga az
Atya szeret minket, és a Szentháromság vesz
hajlékot bennünk?
Úgy,
hogy teljes szívünkből, radikálisan és
kitartással éljük a kölcsönös
szeretetet.
Ebben
találja meg a hívő alapjában véve azt a
mély keresztény aszkézist, amelyet a
Keresztrefeszített
vár el tőle. A kölcsönös szeretet által
virágoznak ki ugyanis szívében a
különböző erények; és általa tud
megfelelni hivatásának, annak, hogy szentté
váljon.
(Chiara
Lubich)
Az
előző számban olvashattunk a
Szent József napi alsópáhoki
trídiumról, Takács Lajos
írásában. A fotón látható
jelenlévő érsekvadkertiek hozták nekünk
ajándékul a címben jelölt jó
tanácsokat. Érdemes megszívlelnünk,
nekünk, édesapáknak, és erre alapozva a
további életvitelünket az anyák napját
követően.
1.
Merj
megajándékozható lenni!
2.
Merj
sebezhető lenni!
3.
Merj
csak meghallgatni (és csöndben maradni)!
4.
Merj
kíváncsi lenni!
5.
Merj
bocsánatot kérni!
6.
Merj
simogatni és átöleni!
7.
Merj
alulmaradni!
8.
Merj
elérhető lenni!
9.
Merj
elismerő lenni!
10.
Merj
együttérezni (együtt rezdülni)!
Főparancs:
Szeresd Anyát!
(Közzétette Takács Lajos)
A
nagyböjti időszak
lehetőséget adott, hogy felkészítsük
szívünket Isten bocsánatára, és arra,
hogy
mi is megbocsássunk, úgy, mint Ő, vagyis elfeledve a
másik vétkeit.
Ferenc
pápa idevonatkozó
üzenetében Mt 18,21 evangéliumi szakaszból
indult ki, utalva Péter híres
kérdésére, amit Jézusnak tett föl:
„Uram, ha testvérem vétkezik ellenem,
hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer? Jézus így felelt: Nem mondom
hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” A
megbocsátásnak nem lehet halasztó oka. Ha
felnyitjuk a Szentírást Dániel
könyvénél, a fiatal Azariás
imáját olvashatjuk
Dan 3,25. 34-43 versében, akit tüzes kemencébe
vetettek, mert nem volt hajlandó
imádni egy aranybálványt. A lángok
között Isten irgalmáért könyörög
a nép, s
egyben bocsánatért önmaga számára. Ez
az ima helyes módja - állapította meg a
Szentatya -, tudva, hogy számíthatunk Isten
jóságának egy sajátos aspektusára.
Amikor
Isten megbocsát, az Ő
bocsánata olyan nagy, mintha felejtene. Éppen
ellentétes azzal, amit mi teszünk
a pletykálkodással: de hiszen ezt meg ezt tette…, sok-sok
régi és új történetet
tudunk az emberekről, és nem felejtünk. Miért? Mert
nem irgalmas a szívünk.
Bánj velünk könyörülettel, nagy
irgalmasságod szerint. Üdvözíts minket,
kéri az
ifjú Azariás. Ez felhívás Isten
irgalmához, hogy adja meg a bocsánatot és az
üdvösséget, és felejtse el bűneinket.
Az
evangéliumi szakaszban
Jézus az adós példabeszédével
magyarázza el Péternek, hogy miért kell
megbocsátani. Amint a király elengedte
szolgájának az adósságát, úgy
kellene a
szolgáknak is elengedni társa tartozását,
vagyis irgalmat gyakorolnia. A
Miatyánkban így imádkozunk: Bocsásd meg a
mi vétkeinket, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Ez egy
egyenlet, a két dolog együtt jár,
fejtette ki Ferenc pápa. Ha te nem vagy képes
megbocsátani, hogyan tud majd
Isten megbocsátani neked? Ő meg akar bocsátani neked, de
hogyan tud, ha zárva a
szíved és az irgalom nem képes belépni
rajta? „De atyám, én megbocsátok, csak
nem tudom elfelejteni azt a csúnya dolgot, amit velem tett.”
Akkor kérd az
Urat, hogy segítsen neked elfelejteni. A megbocsátok, de
aztán visszafizetem,
nem működik. Úgy kell megbocsátanunk, ahogy Isten:
teljesen.
Irgalmasság,
együttérzés,
megbocsátás, emelte ki Ferenc pápa,
emlékeztetve rá, hogy a megbocsátás
szíve,
amit Isten ad nekünk, mindig az irgalmasság.
Különösen gondoljunk erre az
Irgalmasság vasárnapján, hogy befogadjuk mi is
Isten megbocsátását. Befogadjuk,
aztán másokkal mi is ugyanazt tegyük: szívből
megbocsássunk. Talán soha nem
köszönsz nekem, de a szívemben már
megbocsátottam neked. S ekkor közeledünk
Isten nagy irgalmasságához. Amikor pedig
megbocsátunk, kinyitjuk szívünket,
hogy Isten irgalma belépjen rajta, és megbocsásson
nekünk. Mert mindannyiunknak
kérnünk kell a megbocsátást, mindenkinek.
Megbocsátunk és nekünk is
megbocsáttatik. Legyünk irgalommal mások
iránt, és meg fogjuk érezni Isten
irgalmát, aki, mikor megbocsát nekünk, felejt.
(Vatikáni
Rádió nyomán)
Az
Érsekvadkerti Öregek Egyesített Szociális
Intézménye szeretettel várja új
igénybevevőit!
Alapszolgáltatásaink:
-
Idősek nappali
ellátása (ingyenes):
felügyelet, gondozás,
ügyintézés, szállítás,
szabadidő hasznos eltöltése - nem feltétele az
egész
napos itt tartózkodás, 3x-i étkezés
kérhető.
Jogosultság: 18.
életévüket betöltött
egészségi
állapot vagy idős kor miatt.
-
Szociális
étkeztetés
(térítési díj jövedelem
alapján):
meleg ebéd étlap alapján hétfőtől
péntekig bármely napokon, elvitellel,
kiszállítással.
Jogosultság:
65 év feletti/ megromlott egészségi
állapot/ szenvedélybetegség/
fogyatékosság,
pszichiátriai betegség/ hajléktalanság.
Bővebb
információ: Gyurcsek Anna –
Tel: 06-35-341-008, 06-20-2867515 vagy személyesen: 2659
Érsekvadkert, Rákóczi
út 136.
Az
április 30-án megtartott
soron következő ülésén
önkormányzatunk az alábbi
témakörökkel foglalkozott,
melynek részleteiről a jegyzőkönyvekben a
község honlapján és a könyvtárban
betekintést nyerhet minden érdeklődő.
Döntés
született (ismét) a
Jókai út felújítására
benyújtandó pályázatról és az
önkormányzatok rendkívüli
támogatása c. pályázaton való
részvételről, továbbá elfogadásra
került az ÖESZI
aktualizált szabályzata is. Az otthon
működéséről a FELHÍVÁS cím
alatt
olvashatunk. Beszámolót hallhattunk Csabák
Istvántól az általa vezetett
intézmények 2018. évi
munkájáról is. Döntés született a
következő tanévi óvodatej
tárgyában, az orvosi ügyelet
finanszírozásáról. Nevesítve lett,
hogy a
polgármester asszony akadályoztatása esetén
ki képviseli Érsekvadkertet a Zöld
Híd társulási ülésein.
Elfogadásra került a polgármesteri hivatal
nyári
igazgatási szünete, ekkor csak ügyelet lesz a
hivatalban, melyről megfelelő
tájékoztatást fog nyújtani a jegyző.
Továbbá foglalkoztunk a megüresedett és
pályázat útján eddig be nem
töltött háziorvosi praxis
kérdésével.
Zárt
ülés keretében döntés
született a kerékpárút, az iskola energetikai
és az óvoda megvalósulásához
szükséges közbeszerzési
eljárásokról.
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2019. június 17.
hétfő
Április
utolsó szombatján és
május elsején két csapatba szerveződve tavaszi
nagytakarítás keretében megújult
a játszótér, megszépült a
rendezvényeknek helyet adó udvar, de a patakon
túli
gyümölcsösön is meglátszik a szorgos kezek
munkája.
Május
4-én a Kolping ház
adott otthont a XVI. Nemzetköz Labdarúgótorna
zárünnepségének. Az esős idő
sajnos a műfüves pályáról a romhányi
sportcsarnokba kényszerítette a csapatokat.
A tornát Székelykeresztúr csapata nyerte.
Május
11-én 10 és 18 óra
között családi nap volt a Kolping házban. Ezen
minden településen élő részt
vehetett. Több mint 200-an éltek is a lehetőséggel.
Öröm volt látni a sok
mosolygó gyermekarcot, akiknél nagy sikere volt a
bűvésznek és a tűzoltóautónak,
de egy percet sem volt üresen az ugráló vár,
a trambulin és a „buborékgyár”.
Május
18-án este 8-tól
Fábián Balázs és Szrenka Ágoston
szervezésében jól sikerült borest volt
házunkban.
A hó eleji munka után most az ország hat
borászatába - köztük a pannonhalmi és
szekszárdi - nyerhetett betekintést a közel
negyvenfős „borbíráló bizottság”.
Lapzártánk
idején
megkezdődik a Kolping ház tetejének
felújítsa is, ami e számunk megjelenésekor
már be is fejeződik.
Június
4-én este 7-től lesz
a nyári szünet előtti bibliaóra. Ez a
rendezvény is nyitott, ahová szeretettel
hívunk minden hitében növekedni vágyó
testvérünket.
Júniusban
nem lesz külön Kolping
mise, hisz másnap, Péter-Pál ünnepén
11 órakor András atyánk aranymiséje lesz.
Ünnepeljünk együtt vele ezen a szentmisén!
(fotó:
Kristók J.)
Telefonszámaink.
06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
1./
Június 9-e Pünkösd vasárnapja.
Pünkösdhétfő Máriának, az Egyház
Anyjának
ünnepe. Mindkét napon a szentmise fél 9-kor lesz.
--
Pünkösdhétfőn Pusztaberkiben nem lesz szentmise.
2./
Június 23-án, ÚRNAPJÁN
fél 9-KOR
LESZ AZ OLTÁRISZENTSÉG KÖZÖS NAGY ÜNNEPE,
SZENTMISE, KÖRMENET. – Azon a
vasárnapon C S A K fél 9-kor
lesz
szentmise.
Akiknek
nem alkalmas az időpont, előtte szombaton előesti 7 órás
szentmisén
megünnepelhetik az Oltáriszentség nagy
napját. Pusztaberkiben vasárnap de. 11 órakor
lesz a kis Úrnapi körmenet.
3./
Papszentelés június 22- én szombaton de. 10
órakor lesz a Váci Székes-egyházban.
4./
A Váci Egyházmegyei
Találkozó jún. 29-én,
szombaton lesz Kókán.
5./
Jeles
ünnepnapok júniusban: június 28: péntek:
Jézus Szentséges Szívének ünnepe.
Szentmise este 7-kor, majd Jézus Szíve litánia.
6./
Június 29-én,
Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe. –
Plébánosunk papszentelésének, első
szentmiséjének 50. évfordulója. – A
meghívott papok és régi működési
helyéről
jött vendégekkel 11 órakor lesz a
Hálaadó szentmise.
A szombat
esti (vasárnap
előesti) szentmisét 6 órára tudta vállalni
az egyik paptestvér.
KERESZTELTÜNK:
6./
Berecz Claudia (Berecz Barnabás – Maria Del Consuelo Senoret
Malagón.
7./
Jakubecz Borbála (Jakubecz Arnold – Őszi Alexandra)
8./
Dósa Klára (Dósa Márton – Madaczki Blanka)
9./
Tuza András (Tuza Gyula – Balázs Bernadett)
10./
Kutka Nasira Eugénia Margaréta (Kutka Richárd
Márk – Szőrös Eugénia Mercédesz)
11./
Kutka Rubina Lina (Kutka Antal Tamás – Szőrös Nikolett)
HÁZASSÁGKÖTÉS:
-
Halottaink:
19./
Szabó Mihályné, szül. Hegedűs Ilona (1931)
20./
Szabó Gáborné, szül. Csabák
Mária (1942)
21./
Soós Miklós (1946)
1. szombat
- Szabóné Erdős Ilona, férje, szülei
és nagyszülei
-
Lovász Ferenc, felesége Homolya Margit, fiuk, vejük,
élő gyermekeik, Híves
József, felesége Erdős Margit, fiuk, vejük,
unokájuk és nagyszülők
-
Kovács István 1. évforduló, bátyja
Lajos, szülei, élő hozzátartozók
2. vasárnap - Vitéz István,
felesége Kosztrihán Mária, Ferencsik
József,
felesége Pinke Mária, szüleik és
hozzátartozók
-
Lencsés és Bozsó család halottaiért
-
Urbán István, felesége Csernák Mária
20. évforduló, szüleik, vejük Temela
János
3. hétfő -
4. kedd
- Sándor Jánosné 1. évforduló
és elhunyt hozzátartozók
5. szerda
-
6. csütörtök -
7. péntek -
Kristók János, apósa Mrekvicska József,
felesége Csillag
Mária, Vitéz István, vejük, szüleik, a
család élő és elhunyt tagjaiért
-
Pálinkás István, felesége Csillag
Erzsébet, szüleik és hozzátartozók
-
Fábián József, felesége Vitéz
Mária, élő és elhunyt hozzátartozók
8. szombat
- Kovács László, szülei, fia,
Kácsor Dezső, neje Kordics
Veronika, szüleik, testvéreik
-
Záhorszki Ferenc, felesége Kovács Erzsébet
1. évforduló
-
Kovács István, felesége Mrekvicska
Erzsébet, szüleik, testvéreik és
nászuk,
Híves András és hozzátartozók
9. vasárnap - Szabó Ferenc, felesége,
Molnár és Németh család élő
és elhunyt
tagjaiért
-
Lipcsei Ferenc, Kajtor Pálné, a Lipcsei és Kajtor
család halottaiért
10. hétfő -
11. kedd
-
12. szerda
-
13. csütörtök -
14. péntek -
15. szombat
- Mrekvicska Ignác, felesége Szabó Margit,
Szabó Vince, felesége
Kormosói Ilona, Csillag Gyula és szülők
-
Konopás Jánosné Csernák Margit,
szülei, testvére József, apósa,
anyósa, élő és
elhunyt családtagokért
-
Mrekvicska János, felesége Krizsan Rozália,
gyermekeik, szüleik, vejük Kovács
István, testvéreik és hozzátartozók
16. vasárnap - Záhorszki János 5.
évforduló, a család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
-
Vincze János, felesége Fábián Mária,
fiuk István és hozzátartozók
17. hétfő -
18. kedd
- Soós Miklós, szülei, sógora,
élő és elhunyt családtagokért
19. szerda
-
20. csütörtök -
21. péntek - Kovács
Sándor, felesége Káposzta Margit 40.
évforduló, fiuk
Sándor, nászaik, nászasszonyaik
22. szombat
- Kristók József, felesége, fiuk
István, Kaba és Molnár család élő
és elhunyt tagjaiért
-
Valent József 8. évforduló, szülei,
testvérei és apósa, a család élő
és elhunyt
tagjaiért
-
Konopás András, felesége Kovácspál
Ilona, szüleik, testvéreik, nászasszonyuk,
élő és elhunyt hozzátartozók
23. vasárnap -
24. hétfő -
Molnár János és hozzátartozók,
Pásztor Ignác, dr. Mészáros
Ede és felesége Margit (Alapítványi)
25. kedd
-
26. szerda
-
27. csütörtök - Vitéz Sándor, felesége Nagy
Mária, gyermekeik, szüleik, testvéreik
és elhunyt hozzátartozók
-
Pásztor János, felesége Antal Ágnes, a
család élő és elhunyt tagjaiért
28. péntek - Boda
Istvánné Csillag Anna 4. évforduló,
férje, szüleik, élő
és elhunyt családtagok
-
Pistyur István 1. évforduló, élő és
elhunyt hozzátartozók
-
Híves Mihály 2. évforduló, szülei,
nevelőanyja, Pistyúr Károly, felesége, élő
és elhunyt hozzátartozók
29. szombat
- Fábián Ferenc, felesége Kristók
Mária, nagyszüleik, és szüleik,
Kristók János és Híves Katalin és
hozzátartozók
-
Varga Gergely, Péter Anna, nagyszülők, unokájuk
János és Ferenc
30. vasárnap -