Vadkerti harangok
2019. május


Az apostolkodás szolgálatában
Szentmiseszándékok 
A Szentlélek csodája
Somlyó ege
Hitetlen Európa
Diagnózis
A pásztor
Életige
Apák tízparancsolata
A pletyka ellentétes Isten irgalmával
Felhívás
Testületi ülésről jelentjük
Ingyenes jogi tanácsadás
Kolping híreink
Híreink


Vissza az előző menüre

Az apostolkodás szolgálatában

Gondolatok Urunk mennybemenetelének ünnepén

Urunk mennybemenetelének ünnepe a világtól és az apostoloktól búcsúzó Úrjézus végtelen szeretetét tárja elénk, melyről hitelesen számol be Szent Lukács evangélista az Apostolok Cselekedeteiből vett tanításban.

Isteni Üdvözítőnk dicsőséges feltámadása után még negyven napig köztünk élt, megjelent édesanyjának, az apostoloknak és több száz embernek. Az a rövid idő, amit megdicsőült voltában töltött szerettei körében, fényesen bizonyította, hogy van élet a halál után, és megerősített a személyéhez ezer szállal kötődő apostolok és őskeresztények hitét és életét.

A búcsúzó Úrjézusban ott feszült az erős honvágy: visszatérni az Atyához és a Szentlélekhez a küldetése teljesítése után, de szerette a megváltott világot és benne az apostolokat is, akik a távozása után olyan gyöngének és elesetteknek látszottak.


Szerette és sajnálta őket, ezért adta nekik parancsba, hogy maradjanak Jeruzsálemben, naponta jöjjenek össze az utolsó vacsora termében, ahol imádkozva várják az Atya ígéretét, a Szentlelket.

A világból távozó Úrjézus még az édesanyját is megkérte, hogy szeretetével segítse, gyámolítsa és erősítse a szegény, félénk, de a jövő ígéretét hordozó apostolokat.

Szent Pál apostol az Efezusiakhoz írt levelében a szervezeti és lelki egységre nevel bennünket. Az egységben élő nép és nemzet csodákra képes, mert elsődlegesen Isten országát építik, de egyúttal az emberhez méltó világot is megalkotják. Ezért hangsúlyozza a nemzetek apostola: „Egy az Úr, egy a hit, egy a szentség, egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll…”

A társadalmi, nemzeti és vallási egységért való fáradozásunk és nehéz munkánk nem azt jelenti, hogy az egységre törekvés terén minden ember egyenlő, egyforma. Vannak vezetők, elöljárók, igazgatók, elnökök, de a vezetettek nem elnyomottak, lelki robotok, hanem a közösség megbecsült tagjai, akik nélkül az egység nem valósítható meg a világban. Ezt már Szent Pál is tökéletesen látta, ezért írja levelében: „Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutnak a hitben és Isten Fia megismerésében az egységre.”

Szent Márk az evangéliumban a búcsúzó Jézus parancsát hozza életközelbe számunkra. Krisztus Urunk, Örök Főpapunk világosan és egyértelműen szól az apostolokhoz: „Menjetek az egész világra, és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek.”

Az apostolok példáját, hivatását és életét követő Egyház immár 2000 év óta teljesíti az Úrjézus parancsát: tanít, apostolkodik és vezeti Krisztus Egyházát a világban. Ezt még a világ is sokszor elismeri: „A katolikus egyház a barbárokból embert faragott, az emberekből keresztényt, a keresztényekből szenteket.” Az Egyház ősi múltja, küzdelmes jelene arra kötelez minket is, az Egyház gyermekeit - pápát, püspököket, papokat, szerzeteseket és híveket -, hogy nekünk is szól Krisztus parancsa: tanulókká és tanítókká kell lennünk! Ezt a feladatot így fogalmazta meg Bangha Béla jezsuita atya a ma emberének: „Mindenki apostolkodhat, elsősorban jósággal, szeretettel teljes, példaadó életével.”

Az örökké időszerű apostoli tevékenység a szívünk mélyéig hatol, rámutat hibáinkra, mulasztásainkra és bűneinkre is, melyektől meg kell szabadulnunk, hogy még buzgóbban fáradozzunk Isten országának építése terén.

Azok a keresztény testvéreink, akiket ma kegyetlen módon gyilkolnak meg hitükért, vértanúk és szentek. Élhetnének boldogan, ha áttértek volna a muzulmán hitre, de számukra a világtól búcsúzó Úrjézushoz való kötődésük erősebb volt, mint az életükhöz való ragaszkodás.

Hitvalló és példamutató keresztényekké kell lennünk nekünk is. Sajnos nem mindenki egyformán erős a hit dolgában és a keresztény erkölcs világában. De a gyengék sem kapnak felmentést az apostoli tevékenység alól. Az egyszerű és csetlő-botló híveknek, a jó szándékú embereknek is meg kell szívlelniük a régi, de bölcs arab közmondást: „Ha nem lehetsz csillag az égen, légy mécses a házban (az egyházban).”

(Marics József cikke alapján)

Vissza az újság tetejére

A Szentlélek csodája

Olyan világban élünk, amelyet harc sebez nap mint nap. Nemzetek közötti háborúkról, emberek között fegyveres konfliktusokról, terrortámadásokról hallunk. De vannak szellemi háborúságok is: egymást gyűlölő csoportok, kirekesztés, az olykor a keresztényeket magával ragadó ítélkezés, lenézés, ellenszenv, ellenségeskedés.

A harag főbűne közösségi és egyéni, testi és lelki dimenzióinkat is elborítja: késedelmesek vagyunk a kiengesztelődésben, szívünk beragad a rossz gondolatba, érzésbe. Szavaink már sokszor ösztönösen „harcosak”, bántják az „ilyeneket”, tépázzák az „olyanokat”. Borzasztó, hogy mindehhez már hozzászoktunk. Hiszen mindig „meg van az okunk rá”! A másik tehet róla, az, aki nem úgy él, szemléli a világot, mint én, aki nekem ártott.


„Békesség nektek!”- mondja Jézus a pünkösdvasárnapi evangéliumi szakaszban, amely az első húsvét estéjét idézi fel. „Békesség nektek!”- ismétli meg, amikor a csodálkozás és az öröm érzései eltöltik az apostolokat. Nem egyszerű köszönési formula ez, hanem olyan gondolat, amely a keresztény hit felé nyit utat számunkra. A béke igénye a szentmisében is elénk tárul. A Miatyánk után végzett imában a pap szájából hallhatjuk, hogy „adj békét napjainkban”, és a szentáldozás előtt az Isten bárány énekben is felcsendül a záró fohászként, hogy „adj nekünk békét!” A liturgia egyértelművé teszi, hogy a békesség Isten hatalmas adománya, s a hívő ember legszentebb feladata. Aki elimádkozza a Miatyánkot, nem lehet békétlen ember. Aki áldozáshoz járul, annak a lelke, szíve nem lehet béke nélkül való. Ezért is mondja Jézus a hegyi beszédben, amely Szent II. János Pál pápaszavai szerint Isten országának alkotmánya: „Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat” (Mt 5,23-24). Mi megtesszük ezt? Mi hányszor hordozzuk a megbékélni nem akaró háborúságot, a sebeket és bántásokat felemlegető rossz lelkületet a szentmisén? Hányszor megyünk áldozni úgy, hogy a szívünkben ott a szeretetlenség, a harag, a gyűlölség, a kiengesztelődésre való képtelenség? Minden ilyen alkalom lázadás a hegyi beszédet elmondó Jézus, a feltámadt húsvéti Krisztus ellen.

A béke rendkívüli fontosságú a húsvétot elbeszélő szakaszban, hiszen tagadó, gyáva, kétkedő apostolokat lát viszont azon az estén a Mester. Ott az öröm a szívükben, de ez az öröm nem válhat teljessé bennük, amíg nem lehetnek biztosak benne: van bocsánat, van gyógyulás a bűnükből. Jézus szava – „Békesség nektek” – olyan, mint a gyógyszer, a feloldozás a gyóntatószékben. Mintha csak ezt mondaná: „Én nem haragszom rátok, én nem nehezteléssel, váddal jövök hozzátok, hanem békével.”

Kérdezzük meg most magunktól: mi hányszor hangoztatjuk a hazug, közhelyes és keresztényietlen, igazságnak álcázott embertelen hazugságot, miszerint, „ahhoz, hogy megbocsássak, előbb bocsánatot kell kérnie tőlem?” Milyen gőg, milyen álszentség, milyen Isten elleni érzület ez! Megköveteli Jézus az apostoloktól, hogy bocsánatot kérjenek tőle? Nem éppen azzal mutatja meg nekik gyarlóságuk, vétkük igazi sötétségét, hogy ingyen, feltételekhez nem kötve, már eleve megbocsát? Nem ugyanazt a lelkületet kellene ápolnunk magunkban, amely Jézusban is volt?

Ez a gesztus, a megbocsátás és kiengesztelődés húsvéti örömben betelő pillanata azért fontos, mert az apostolok csak így, csupán ezt követően fogadhatják be a Szentlelket, akinek erejében hivatásuk lesz, hogy ők is „megbocsátók” legyenek. Ha nem bocsánatot nyert, bűnüknek tudatában lévő emberek kapnák meg ezt a karizmát a Lélekben, akkor könnyen büszkének, privilegizáltnak érezhetnék magukat. Így azonban nagyon jól tudják, hogy ők már előbb és ingyen megkapták, amit nekik majd tovább kell adniuk a világban. Isten felszentelt szolgája nem azért bocsáthat meg, mert ő hibátlan és tökéletes, hanem azért, mert ő is bűnös, de Istentől megkapta a Szentlélek kivételes fölkentségét, Jézus szavainak erejét.


A Szentléleknek ez a legnagyobb csodája a világban: ha eljön, békességet, megbocsátást, kiengesztelődést hoz magával. A harc után nyugvást, a harag után alázatot, a csatazajt követően szent, isteni csöndöt. A Lélekben az ember belenézhet a másik ember szemébe: bűnös vagyok, mint te, de tudom, hogy van megoldás. Nincs jogom többnek, jobbnak érezni magamat nálad, mert én is csak Isten irgalmából élő, esendő teremtmény vagyok. Ez a szentlelkes csoda győzi le a megosztottságot és konfliktust, hoz harmóniát és egységet, teszi egyetlen Egyházzá, Isten új népévé a sok különböző nyelvű, kultúrájú embert. Pünkösd közeleg: Békesség nektek a Lélekben! Békesség a z egész világnak, mindem egyes embernek az Úr Szentlelkében!

(Török Csaba cikke alapján, Fotó: Kristók J)

Vissza az újság tetejére

Babík Erzsébet: Somlyó ege

A Nyeregben, mint tarka rét,

ezerféle gyönyörűség:

tiszta szívű magyar lelkek

énekelnek, ünnepelnek....

 

Felettük jó anyánk szeme

Somlyó egét ragyogja be,

szórva földre is sugarát...

Minden magyar hozzá kiált...

 

S boldognak hívja őt, szentnek...

Tudják, nélküle elvesznek...

Hívják, kérik erős hittel...

Oly nagyon kevés az ember...

 

És segítség alig akad…

Ám Mária, ő megmarad...

Ő, mint édesanyánk, szeret...

ezért zengi őt a Nyereg...

 

Székely, csángó, drága testvér...

Míg teheted, ide menjél!

S hívd égi segítőnk kérve,

nézzen a magyar szívébe...

 

S lássa, hűek vagyunk ma is...

Legyen bár a világ hamis,

megalkudni mégsem fogunk,

Mi ma is magyarok vagyunk...

 

Csíki hegyek ormán a Nap

szelíd fényével simogat,

s elárasztja eme népet,

ki szent anyjához így tér meg...

 

Somlyó ege szép kék, íme,

s azon van már kiterítve

a Szűz szíve szeretettel....

Árva magyar, szeresd, vedd el!

Vissza az újság tetejére

Hitetlen Európa

Egy felmérés szerint Európában több a hitetlen, mint Észak-Amerikában. Az Európai Unió tagországaiban a lakosságnak csak a fele hívő, Észak-Amerikában az emberek háromnegyede. Nem gondolnám, hogy az efféle felmérések túl sok hitelt érdemelnének, hiszen rengeteg múlik a kérdés feltevésén, de azért nyugtalanító, hogy a franciák egyharmada ateistának vallja magát, szemben az amerikaiak négy százalékával. Persze ennek vannak történelmi és szociológiai magyarázatai, kezdve a francia forradalom és felvilágosodás hatásaitól egészen a puritán amerikai alapító atyák vallásosságáig, mégis nyugtalanító, hogy a megkérdezetteknek csupán egyharmada tekinti kereszténynek Európát.

Az európai vallástalanság tükrözi azt a normahiányt és erkölcsi káoszt is, amely a „szabadság” téves értelmezéséből adódik, s amely az individualizmus és a fogyasztói gondolkodás önérzését erősítette az utóbbi évtizedekben, a közösség, a társadalom és a jövő nemzedékei kárára. Európa felének hitetlensége a kollektív öngyilkosság rémképét vetíti elénk: a balliberális eszmevilág itt találkozik a mindent árunak tekintő globalizmussal. A „vasárnapi kereszténység” és a papság elöregedése, illetve hiánya már régóta - talán száz éve is - fenyegeti Európát, de csak most látszik világosan, a vallásra nézve talán nagyobb veszélyt jelent a liberális kapitalizmus szabadossága, mint a kommunista diktatúrák üldözése. A vallási eklekticizmus, a különféle keleti vallások, a szekták, New Age zavaros filozófiái és babonái meggyengítették a nyugati történelmi egyházakat. Így a felmérés adatai még riasztóbbak lehetnek, hiszen a „maguk módján” vallásosak valószínűleg Észak-Amerikában vannak többen, ahol gyakorlatilag bármilyen „egyház” bejegyezhető, és adómenetes vállalkozásként működhet.

Magyarországon a keresztény egyházakat, főként a Katolikus Egyházat a „rendszerváltozás” óta is sok támadás éri, a balliberális oldal ugyanis folyamatosan azt követeli, az Egyház ne politizáljon, ne vegyen részt a közéletben, ne nyilvánítson véleményt, kizárólag hitéleti kérdésekben. Azt is hirdetik, hogy a vallás magánügy, hogy valakinek a vallása iránt érdeklődni ugyanolyan inkorrekt, mint nemi identitása után. Egészen leegyszerűsítve a problémát: a hívők azt szeretnék, ha az Egyház minden lényeges kérdésben kifejtené álláspontját, a hitetlenek pedig legszívesebben múzeumot (vagy gabonasilót) csinálnának minden templomból, mint az egykori Szovjetunióban.

A globális társadalomban ez a szembenállás élesen mutatkozik meg, hiszen a piac és a kereslet-kínálat önszabályozását hirdető haszonelvűek mindent feleslegesnek és értelmetlennek tartanak, ami pénzzel nem mérhető. A mammon követői gyűlölik Isten szolgáit és híveit. Talán azért, hogy ne kelljen meggyűlölniük és megvetniük saját magukat.

A hívő Európa még megmentheti Európa hitetlen felét. Fordítva azonban ez lehetetlen!

(†SzSzP)

Vissza az újság tetejére

Diagnózis

Az Úr klinikájára mentem rutinvizsgálatra, és azt mondta, hogy beteg vagyok. Jézus megmérte a vérnyomásomat. Látta, hogy alacsony a gyöngédségérzetem. Megmérte a lázamat, a lázmérő 40 fokos aggódást mutatott. Az EKG kimutatta, hogy bypass műtétre van szükségem, mert nem áramlik a szeretet: az artériákat elzárja a magányosság, és nem tudom kiüresíteni a szívemet.

Aztán az ortopédiára mentem, mert nem tudok sétálni a testvérem mellett, nem tudom megölelni a barátaimat, mert összetörtem magam irigységgel utazás közben.

Azt mondta, hogy rövidlátó vagyok, mert nem látok túl a testvéreim hiányosságain. Amikor süketségre panaszkodtam, megállapította, hogy nem figyelek Jézus hangjára, pedig naponta szólt hozzám.

Kaptam Jézustól egy díjmentes konzultációt, mivel ő irgalmas, ezért megfogadtam, hogy amint elhagyom a klinikáját, csak természetes gyógymóddal élek, ahogy ezt felírta nekem az ismeret szava által:

Minden reggel egy pohár hálával kezdd a napot!

Munkába menet vegyél be egy kanál békét!

Óránként egy tabletta türelem, egy adag testvériség és egy pohár alázat!

Amint hazaérsz, vegyél be egy adag szeretetet!

Lefekvéskor vegyél be két adag tiszta lelkiismeretet!

Ne merülj szomorúságba vagy kétségbe azért, ami történik veled.

Isten tudja, mit érzel...

Isten tökéletesen tudja, hogy mit kell megengednie, hogy megtörténjen veled az életed során.

Isten célja egyszerűen tökéletes.

Olyan dolgokat akar megmutatni neked, amiket csak te tudsz megérteni saját életed által és ott, ahol vagy.

(NET-en küldte Szabó Ildikó)

Vissza az újság tetejére

A pásztor

Egyházunk ma, húsvét negyedik vasárnapján a papi és szerzetesi hivatások világnapját tartja, amelyet az evangéliumi szöveg alapján Jó Pásztor vasárnapnak is nevezünk. E napon tehát a papokra emlékezünk, akik Jézusnak, az örök pásztornak példáját követve maguk is jó pásztorai akarnak lenni a rájuk bízottaknak.

A pásztor alakja végigvonul a Szentíráson. Mindjárt a teremtés leírása után találkozunk Ábellel, Ádám és Éva fiával, aki pásztor volt és nyájának legszebb bárányát áldozta fel Istennek. Utána pedig ott vannak a választott nép ősatyái, Ábrahám, Izsák és Jákob, valamennyien pásztorok. Még tovább olvasva a bibliai történeteket találkozunk Mózessel, aki apósának, Jetrónak a bárányait legeltette, amikor az égő csipkebokorban megjelent neki Isten. Nem feledkezhetünk el az ószövetségi idők nagy alakjáról, Dávid királyról, aki gyermekként szintén pásztorkodott, s a pásztorfiúból lett Izrael egyik legjelentősebb uralkodója. Szintén ószövetségi példa, hogy a 23. zsoltárban maga Isten a jó pásztor, aki biztos legelőre vezeti övéit. Az újszövetségben Jézus születésénél találkozunk pásztorokkal, ők tudják meg elsőként az angyalok híradásából, hogy Betlehemben megszületett a Megváltó, s nyomban el is indulnak, hogy hódolatukat kifejezzék. Másrészt Jézus példabeszédeiben találkozunk a pásztor alakjával, aki például egy időre otthagyja a kilencvenkilenc bárányt, hogy az egyetlen elveszettet megkeresse és visszavezesse a nyájhoz. A mai evangéliumban pedig Jézus önmagát nevezi pásztornak, ezt mondja: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik.”


Jézus olyan pásztor, aki őrzi juhait, vigyáz rájuk, jól ismeri az őket fenyegető veszélyeket. Ezért mondja: „senki nem ragadja ki őket kezemből.” Felelősséget érez azokért, akiket az Atya rábízott, ezért semmilyen körülmények között nem hagyja el helyét. Az Úr hűséges pásztori feladatához, közösségét, az Egyházat, szelíd szeretettel védelmezi. Ha a krisztusi közösséghez tartozunk, soha nem érezzük magunkat védtelennek vagy kiszolgáltatottnak, mert örök pásztorunk gondunkat viseli, többek között oly módon, hogy szíve szerinti pásztorokat ad minden korban a nyáj élére, akik az ő nevében végzik pásztori szolgálatukat.

Másrészt ki kell emelnünk az Úrnál azt a pásztori jellemzőt, hogy összetartja, egy közösségbe fogja a nyájat, amelyből senkit nem akar kizárni. Ezzel kapcsolatban így fogalmazza meg nagy vágyát: „Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor” (Jn 10,16). Ma hálát kell adnunk azokért a pásztorokért, akik az Egyház történelme folyamán megértették az Úr vágyát és pásztori szolgálatukkal, igehirdetésükkel és életpéldájukkal előmozdították a krisztusi közösség egységét.

A jó pásztor harmadik tulajdonsága, hogy „ismeri juhait.” A juhok pedig ismerik pásztorukat és hallgatnak rá. A Mester és tanítványainak kapcsolatáról van itt szó, a kölcsönös barátságról és szeretetről. Adjunk ma hálát azokért a papokért, akik Krisztushoz vezettek és az ő szeretetére tanítottak minket.

Befejezésül még egy tulajdonságot kell kiemelnünk, amit Jézus más helyen így említ: „Életemet adom a juhokért” (Jn 10,15). Az Úr által rendelt pásztoroknak ebben is követniük kell Jézust, s ha a vértanú papokra és püspökökre gondolunk, akkor számos példát találunk olyanokra, akik megértették és megtették ezt, életüket is készek voltak feláldozni.

Hallgatok-e Jézus és az általa rendelt pásztorok szavára? Engedem-e, hogy az örök élet ösvényén vezessenek?

(2019.05.12. © Horváth István Sándor. Fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)

Jézus erős és mélyreható búcsúbeszédet intéz az apostolokhoz, és többek között arról biztosítja őket, hogy újra látni fogják egymást. Jézus ugyanis kinyilatkoztatja magát azoknak, akik szeretik Őt.

Ekkor Júdás, nem a karióti, megkérdezte tőle, hogy miért nekik nyilatkoztatja majd ki magát, és miért nem a tömeg előtt. A tanítvány arra vágyott, hogy Jézus nagyszabású, külsődleges módon nyilatkoztassa ki magát, ami — szerinte — megváltoztathatta volna a történelem menetét, és alkalmasabb lett volna a világ megváltására. Az apostolok ugyanis azt gondolták, hogy Jézus az idők végezetének várva-várt prófétája, aki azért jött el, hogy mindenki előtt Izrael királyának nyilatkoztassa ki magát, és Isten népének élére állva véglegesen helyreállítsa Isten Országát.

Jézus ellenben azt válaszolja, hogy nem látványos és külsődleges módon fogja magát kinyilatkoztatni, hanem oly módon, hogy ahol hit és szeretet van, ott a Szentháromság egyszerűen és rendkívülien a hívek szívébe költözik.

Jézus ezzel a válaszával pontosítja, hogy halála után milyen módon marad övéi között, és azt is elmagyarázza, hogyan lesz majd lehetséges kapcsolatban maradni vele.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.”

Jézus jelenléte a keresztény emberben és a közösségben tehát már mostantól fogva megvalósulhat, nem csak a halál után, ezért nem kell a jövőre várni. Jézus jelenlétét elsősorban nem a kőből épült templom fogadja be, hanem a keresztények szíve, és így ez a szív új tabernákulummá, a Szentháromság élő hajlékává válik.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.”

De hogyan érheti el a keresztény ezt a szintet? Hogyan hordozhatja bensőjében magát Istent? Melyik az az út, amely ehhez a mély, vele való közösséghez vezet?

A Jézus iránti szeretet.

Olyan szeretet ez, amely nem pusztán a szentimentalizmusban, hanem a konkrét életben nyilvánul meg, elsősorban abban, hogy éljük az Igét.

Erre a tettekben megnyilvánuló szeretetre válaszol Isten saját szeretetével: a Szentháromság a keresztény ember szívébe költözik.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.”

„… megtartja tanításomat.”

Melyik az a tanítás, aminek a megtartására a keresztény meghívást kapott?

János Evangéliumában a “tanításom” és a “parancsaim” kifejezések gyakran ugyanazt jelentik. A keresztény tehát arra kapott meghívást, hogy megtartsa Jézus parancsolatait, de ezeket ugyanakkor nem tekinthetjük egyfajta törvénykönyvnek. Azt kell inkább észrevennünk, hogy mindegyik parancsolat a kölcsönös szeretet parancsában foglalható össze, amelyről Jézus adott példát, amikor megmosta tanítványai lábát. Isten azt parancsolja minden kereszténynek, hogy a másikat egészen önmaga teljes odaajándékozásáig szeresse, úgy, ahogyan azt Jézus tanította és tette.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.”

 

Hogyan éljük tehát jól ezt az Igét? Hogyan juthatunk el arra a szintre, ahol maga az Atya szeret minket, és a Szentháromság vesz hajlékot bennünk?

Úgy, hogy teljes szívünkből, radikálisan és kitartással éljük a kölcsönös szeretetet.

Ebben találja meg a hívő alapjában véve azt a mély keresztény aszkézist, amelyet a Keresztrefeszített vár el tőle. A kölcsönös szeretet által virágoznak ki ugyanis szívében a különböző erények; és általa tud megfelelni hivatásának, annak, hogy szentté váljon.

(Chiara Lubich)

Vissza az újság tetejére

Apák tízparancsolata


Az előző számban olvashattunk a Szent József napi alsópáhoki trídiumról, Takács Lajos írásában. A fotón látható jelenlévő érsekvadkertiek hozták nekünk ajándékul a címben jelölt jó tanácsokat. Érdemes megszívlelnünk, nekünk, édesapáknak, és erre alapozva a további életvitelünket az anyák napját követően.

1.    Merj megajándékozható lenni!

2.    Merj sebezhető lenni!

3.    Merj csak meghallgatni (és csöndben maradni)!

4.    Merj kíváncsi lenni!

5.    Merj bocsánatot kérni!

6.    Merj simogatni és átöleni!

7.    Merj alulmaradni!

8.    Merj elérhető lenni!

9.    Merj elismerő lenni!

10. Merj együttérezni (együtt rezdülni)!

Főparancs: Szeresd Anyát!

(Közzétette Takács Lajos)

Vissza az újság tetejére

A pletyka ellentétes Isten irgalmával

A nagyböjti időszak lehetőséget adott, hogy felkészítsük szívünket Isten bocsánatára, és arra, hogy mi is megbocsássunk, úgy, mint Ő, vagyis elfeledve a másik vétkeit.

Ferenc pápa idevonatkozó üzenetében Mt 18,21 evangéliumi szakaszból indult ki, utalva Péter híres kérdésére, amit Jézusnak tett föl: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer? Jézus így felelt: Nem mondom hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” A megbocsátásnak nem lehet halasztó oka. Ha felnyitjuk a Szentírást Dániel könyvénél, a fiatal Azariás imáját olvashatjuk Dan 3,25. 34-43 versében, akit tüzes kemencébe vetettek, mert nem volt hajlandó imádni egy aranybálványt. A lángok között Isten irgalmáért könyörög a nép, s egyben bocsánatért önmaga számára. Ez az ima helyes módja - állapította meg a Szentatya -, tudva, hogy számíthatunk Isten jóságának egy sajátos aspektusára.

Amikor Isten megbocsát, az Ő bocsánata olyan nagy, mintha felejtene. Éppen ellentétes azzal, amit mi teszünk a pletykálkodással: de hiszen ezt meg ezt tette…, sok-sok régi és új történetet tudunk az emberekről, és nem felejtünk. Miért? Mert nem irgalmas a szívünk. Bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint. Üdvözíts minket, kéri az ifjú Azariás. Ez felhívás Isten irgalmához, hogy adja meg a bocsánatot és az üdvösséget, és felejtse el bűneinket.

Az evangéliumi szakaszban Jézus az adós példabeszédével magyarázza el Péternek, hogy miért kell megbocsátani. Amint a király elengedte szolgájának az adósságát, úgy kellene a szolgáknak is elengedni társa tartozását, vagyis irgalmat gyakorolnia. A Miatyánkban így imádkozunk: Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Ez egy egyenlet, a két dolog együtt jár, fejtette ki Ferenc pápa. Ha te nem vagy képes megbocsátani, hogyan tud majd Isten megbocsátani neked? Ő meg akar bocsátani neked, de hogyan tud, ha zárva a szíved és az irgalom nem képes belépni rajta? „De atyám, én megbocsátok, csak nem tudom elfelejteni azt a csúnya dolgot, amit velem tett.” Akkor kérd az Urat, hogy segítsen neked elfelejteni. A megbocsátok, de aztán visszafizetem, nem működik. Úgy kell megbocsátanunk, ahogy Isten: teljesen.

Irgalmasság, együttérzés, megbocsátás, emelte ki Ferenc pápa, emlékeztetve rá, hogy a megbocsátás szíve, amit Isten ad nekünk, mindig az irgalmasság. Különösen gondoljunk erre az Irgalmasság vasárnapján, hogy befogadjuk mi is Isten megbocsátását. Befogadjuk, aztán másokkal mi is ugyanazt tegyük: szívből megbocsássunk. Talán soha nem köszönsz nekem, de a szívemben már megbocsátottam neked. S ekkor közeledünk Isten nagy irgalmasságához. Amikor pedig megbocsátunk, kinyitjuk szívünket, hogy Isten irgalma belépjen rajta, és megbocsásson nekünk. Mert mindannyiunknak kérnünk kell a megbocsátást, mindenkinek. Megbocsátunk és nekünk is megbocsáttatik. Legyünk irgalommal mások iránt, és meg fogjuk érezni Isten irgalmát, aki, mikor megbocsát nekünk, felejt.

(Vatikáni Rádió nyomán)

Vissza az újság tetejére

Felhívás

Az Érsekvadkerti Öregek Egyesített Szociális Intézménye szeretettel várja új igénybevevőit!

Alapszolgáltatásaink:

-         Idősek nappali ellátása (ingyenes): felügyelet, gondozás, ügyintézés, szállítás, szabadidő hasznos eltöltése - nem feltétele az egész napos itt tartózkodás, 3x-i étkezés kérhető.

Jogosultság: 18. életévüket betöltött egészségi állapot vagy idős kor miatt.

-         Szociális étkeztetés (térítési díj jövedelem alapján): meleg ebéd étlap alapján hétfőtől péntekig bármely napokon, elvitellel, kiszállítással.

Jogosultság: 65 év feletti/ megromlott egészségi állapot/ szenvedélybetegség/ fogyatékosság, pszichiátriai betegség/ hajléktalanság.

Bővebb információ: Gyurcsek Anna – Tel: 06-35-341-008, 06-20-2867515 vagy személyesen: 2659 Érsekvadkert, Rákóczi út 136.

Vissza az újság tetejére

Testületi ülésről jelentjük

Az április 30-án megtartott soron következő ülésén önkormányzatunk az alábbi témakörökkel foglalkozott, melynek részleteiről a jegyzőkönyvekben a község honlapján és a könyvtárban betekintést nyerhet minden érdeklődő.

Döntés született (ismét) a Jókai út felújítására benyújtandó pályázatról és az önkormányzatok rendkívüli támogatása c. pályázaton való részvételről, továbbá elfogadásra került az ÖESZI aktualizált szabályzata is. Az otthon működéséről a FELHÍVÁS cím alatt olvashatunk. Beszámolót hallhattunk Csabák Istvántól az általa vezetett intézmények 2018. évi munkájáról is. Döntés született a következő tanévi óvodatej tárgyában, az orvosi ügyelet finanszírozásáról. Nevesítve lett, hogy a polgármester asszony akadályoztatása esetén ki képviseli Érsekvadkertet a Zöld Híd társulási ülésein. Elfogadásra került a polgármesteri hivatal nyári igazgatási szünete, ekkor csak ügyelet lesz a hivatalban, melyről megfelelő tájékoztatást fog nyújtani a jegyző. Továbbá foglalkoztunk a megüresedett és pályázat útján eddig be nem töltött háziorvosi praxis kérdésével.

Zárt ülés keretében döntés született a kerékpárút, az iskola energetikai és az óvoda megvalósulásához szükséges közbeszerzési eljárásokról.

Vissza az újság tetejére


Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2019. június 17. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Április utolsó szombatján és május elsején két csapatba szerveződve tavaszi nagytakarítás keretében megújult a játszótér, megszépült a rendezvényeknek helyet adó udvar, de a patakon túli gyümölcsösön is meglátszik a szorgos kezek munkája.

Május 4-én a Kolping ház adott otthont a XVI. Nemzetköz Labdarúgótorna zárünnepségének. Az esős idő sajnos a műfüves pályáról a romhányi sportcsarnokba kényszerítette a csapatokat. A tornát Székelykeresztúr csapata nyerte.

Május 11-én 10 és 18 óra között családi nap volt a Kolping házban. Ezen minden településen élő részt vehetett. Több mint 200-an éltek is a lehetőséggel. Öröm volt látni a sok mosolygó gyermekarcot, akiknél nagy sikere volt a bűvésznek és a tűzoltóautónak, de egy percet sem volt üresen az ugráló vár, a trambulin és a „buborékgyár”.

Május 18-án este 8-tól Fábián Balázs és Szrenka Ágoston szervezésében jól sikerült borest volt házunkban. A hó eleji munka után most az ország hat borászatába - köztük a pannonhalmi és szekszárdi - nyerhetett betekintést a közel negyvenfős „borbíráló bizottság”.

Lapzártánk idején megkezdődik a Kolping ház tetejének felújítsa is, ami e számunk megjelenésekor már be is fejeződik.

Június 4-én este 7-től lesz a nyári szünet előtti bibliaóra. Ez a rendezvény is nyitott, ahová szeretettel hívunk minden hitében növekedni vágyó testvérünket.

Júniusban nem lesz külön Kolping mise, hisz másnap, Péter-Pál ünnepén 11 órakor András atyánk aranymiséje lesz. Ünnepeljünk együtt vele ezen a szentmisén!


(fotó: Kristók J.)


Kolping Támogató Szolgálat


FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

1./ Június 9-e Pünkösd vasárnapja. Pünkösdhétfő Máriának, az Egyház Anyjának ünnepe. Mindkét napon a szentmise fél 9-kor lesz.

-- Pünkösdhétfőn Pusztaberkiben nem lesz szentmise.

2./ Június 23-án, ÚRNAPJÁN fél 9-KOR LESZ AZ OLTÁRISZENTSÉG KÖZÖS NAGY ÜNNEPE, SZENTMISE, KÖRMENET. – Azon a vasárnapon C S A K  fél 9-kor lesz szentmise.  

Akiknek nem alkalmas az időpont, előtte szombaton előesti 7 órás szentmisén megünnepelhetik az Oltáriszentség nagy napját. Pusztaberkiben vasárnap de. 11 órakor lesz a kis Úrnapi körmenet.

3./ Papszentelés június 22- én szombaton de. 10 órakor lesz a Váci Székes-egyházban.

4./  A Váci Egyházmegyei Találkozó jún. 29-én, szombaton lesz Kókán.

5./ Jeles ünnepnapok júniusban: június 28: péntek: Jézus Szentséges Szívének ünnepe. Szentmise este 7-kor, majd Jézus Szíve litánia.  

6./ Június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe. – Plébánosunk papszentelésének, első szentmiséjének 50. évfordulója. – A meghívott papok és régi működési helyéről jött vendégekkel 11 órakor lesz a Hálaadó szentmise.

A szombat esti  (vasárnap előesti) szentmisét 6 órára tudta vállalni az egyik paptestvér.


KERESZTELTÜNK:
   

6./ Berecz Claudia (Berecz Barnabás – Maria Del Consuelo Senoret Malagón.

7./ Jakubecz Borbála (Jakubecz Arnold – Őszi Alexandra)

8./ Dósa Klára (Dósa Márton – Madaczki Blanka)

9./ Tuza András (Tuza Gyula – Balázs Bernadett)

10./ Kutka Nasira Eugénia Margaréta (Kutka Richárd Márk – Szőrös Eugénia Mercédesz)

11./ Kutka Rubina Lina (Kutka Antal Tamás – Szőrös Nikolett)

HÁZASSÁGKÖTÉS:   

           -

Halottaink:                               

19./ Szabó Mihályné, szül. Hegedűs Ilona (1931)

20./ Szabó Gáborné, szül. Csabák Mária (1942)

21./  Soós Miklós (1946)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Június

1. szombat     - Szabóné Erdős Ilona, férje, szülei és nagyszülei

                        - Lovász Ferenc, felesége Homolya Margit, fiuk, vejük, élő gyermekeik, Híves József, felesége Erdős Margit, fiuk, vejük, unokájuk és nagyszülők

                        - Kovács István 1. évforduló, bátyja Lajos, szülei, élő hozzátartozók

2. vasárnap   - Vitéz István, felesége Kosztrihán Mária, Ferencsik József, felesége Pinke Mária, szüleik és hozzátartozók

                        - Lencsés és Bozsó család halottaiért

                        - Urbán István, felesége Csernák Mária 20. évforduló, szüleik, vejük Temela János

3. hétfő           -

4. kedd           - Sándor Jánosné 1. évforduló és elhunyt hozzátartozók

5. szerda        -

6. csütörtök    -

7. péntek        - Kristók János, apósa Mrekvicska József, felesége Csillag Mária, Vitéz István, vejük, szüleik, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Pálinkás István, felesége Csillag Erzsébet, szüleik és hozzátartozók

                        - Fábián József, felesége Vitéz Mária, élő és elhunyt hozzátartozók

8. szombat     - Kovács László, szülei, fia, Kácsor Dezső, neje Kordics Veronika, szüleik, testvéreik

                        - Záhorszki Ferenc, felesége Kovács Erzsébet 1. évforduló

                        - Kovács István, felesége Mrekvicska Erzsébet, szüleik, testvéreik és nászuk, Híves András és hozzátartozók

9. vasárnap   - Szabó Ferenc, felesége, Molnár és Németh család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Lipcsei Ferenc, Kajtor Pálné, a Lipcsei és Kajtor család halottaiért

10. hétfő        -

11. kedd         -

12. szerda      -

13. csütörtök -

14. péntek     -

15. szombat   - Mrekvicska Ignác, felesége Szabó Margit, Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona, Csillag Gyula és szülők

                        - Konopás Jánosné Csernák Margit, szülei, testvére József, apósa, anyósa, élő és elhunyt családtagokért

                        - Mrekvicska János, felesége Krizsan Rozália, gyermekeik, szüleik, vejük Kovács István, testvéreik és hozzátartozók

16. vasárnap - Záhorszki János 5. évforduló, a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Vincze János, felesége Fábián Mária, fiuk István és hozzátartozók

17. hétfő        -

18. kedd         - Soós Miklós, szülei, sógora, élő és elhunyt családtagokért

19. szerda      -

20. csütörtök -

21. péntek     - Kovács Sándor, felesége Káposzta Margit 40. évforduló, fiuk Sándor, nászaik, nászasszonyaik

22. szombat   - Kristók József, felesége, fiuk István, Kaba és Molnár család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Valent József 8. évforduló, szülei, testvérei és apósa, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Konopás András, felesége Kovácspál Ilona, szüleik, testvéreik, nászasszonyuk, élő és elhunyt hozzátartozók

23. vasárnap -

24. hétfő        - Molnár János és hozzátartozók, Pásztor Ignác, dr. Mészáros Ede és felesége Margit (Alapítványi)

25. kedd         -

26. szerda      -

27. csütörtök - Vitéz Sándor, felesége Nagy Mária, gyermekeik, szüleik, testvéreik és elhunyt hozzátartozók

                        - Pásztor János, felesége Antal Ágnes, a család élő és elhunyt tagjaiért

28. péntek     - Boda Istvánné Csillag Anna 4. évforduló, férje, szüleik, élő és elhunyt családtagok

                        - Pistyur István 1. évforduló, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Híves Mihály 2. évforduló, szülei, nevelőanyja, Pistyúr Károly, felesége, élő és elhunyt hozzátartozók

29. szombat   - Fábián Ferenc, felesége Kristók Mária, nagyszüleik, és szüleik, Kristók János és Híves Katalin és hozzátartozók

                        - Varga Gergely, Péter Anna, nagyszülők, unokájuk János és Ferenc

30. vasárnap -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre