Vadkerti harangok
2019. február


Jézus legnagyobb csodája
Szentmiseszándékok 
Siess Zakeus
Gyertyaszentelő Boldogasszony
Krisztus jelenléte
Életige
Akik Istent szeretik...
Álmodjunk jobb világot!
Bűnbánatra
Függőségünk története
Mulasztásaink
Testületi ülésről jelentjük
Isten hiánya
A legszebb a világon
Ingyenes jogi tanácsadás
Kolping híreink
Híreink


Vissza az előző menüre

Jézus "legnagyobb csodája"

Gál Jenő verbita atya igencsak meglepte a híveket avval az állításával, hogy Jézus legnagyobb csodáját az apostolok meghívásakor tette. Két testvérpárt hívott emberhasználatra, akik mindjárt követték is őt (Mt 4,20-22). Az atya így érvelt: Jézus legnagyobb csodája nem az volt, amikor egyszerre tíz leprást meggyógyított, az sem, amikor a háborgó tengert lecsendesítette és vízen járt, vagy amikor öt kenyérrel és két hallal ötezer embert jól lakatott. De még az sem, amikor a már oszlásnak indult nlgy nap óta halott Lázárt föltámasztotta. Ezektől sokkal nagyobb csoda volt, amikor négy halász Jézus hívására, egy szavára ott hagyta hálóját, foglalkozását, családját és nyomába szegődött. Pedig még nem is ismerték, mégis készek voltak neki teljesen átadni magukat. (Nekem, vagy bármelyikünknek mikor sikerülne egy szavunkra követőket találnunk valahol is, akik mindenüket elhagynák értünk?) No, de ha ezt megtették ezek az egyszerű halászok, akkor elképzelhetjük, hogy Jézus milyen végtelenül vonzó, szuggesztív, csodálatos egyéniség volt. Boldog tudattal tölthet el minket hívőket, hogy nem akárkit választottunk mi sem életünk középpontjának-értelmének, szívünk közepének, akit most még csak hitben szemlélünk, de odaát majd színről-színre látunk.


Sokat voltam már halálos betegek ágya mellett, és szerettem volna ezeket mondani: Ne félj a haláltól, hisz találkozol Jézussal, aki Téged a legközelebbi hozzátartozódnál is jobban szeret, akinek egy szavára Péter, András, Jakab és János követte, és akihez minden nap imádkoztál, beszélgettél vele. Így aztán nem egy idegen, szigorú személlyel fogsz találkozni hamarosan, hanem avval, aki magához fog ölelni. Bevallom, a legritkább esetben mondhatom ezeket, mert ehhez nagyon erős hitűnek kellett volna lenni a haldoklónak. De ritkán találkoztam a túlvilágba vetett szilárd hittel. Inkább csak a reményüket vetették belé ilyen szavakkal: „Remélem, hogy hátha Jézussal leszek a Mennyországban, hátha bekerülök.”

Az erős hitű Gajdos atya barátom édesapjának halálos ágya mellett - nem teketóriázva - ezeket mondta: Pista bácsi, majd fogjon Jézussal kezet, és mondja neki, hogy én is üdvözlöm!

Belon püspök úr mesélte, hogy Sükösdön egyszer egy halálos beteghez hívták. Miután föladta a sokat szenvedett öreg paraszt bácsinak a betegek szentségét, így vigasztalta: Hamarosan a gyönyörű szép és boldog Mennyországban lesz, ott majd imádkozzon értünk. Erre az öreg bácsi így válaszolt: Hát még ott élni köll?

Amikor olvassuk az Evangéliumot, az hol mélyen, hol csak felszínesen érint meg. De amikor ezt a részt olvassuk, ahol meghívja Jézus az apostolokat, álljunk meg fölötte és gondolkozzunk el róla, hogy mit is érezhetett a négy halász, amikor Jézus meghívta őket, és ők azonnal követve otthagyták mindenüket. Még inkább gondolkozzunk el azon, hogy Jézus minket is hasonlóképpen meghívott. Mi mit hagytunk el érte, és milyen feladatot ró ez ránk?

Mint az apostolok, mi is legyünk készek teljesen átadni magunkat Jézusnak!

(Pribitek László, Fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Siess, Zakeus!

Ki az a kis emberke ott, a fügefán?
Zakeus, a fővámos, elveszett bárány...
Jézusra oly kíváncsi, így hát felmászott...
Az Úr pedig szólítja őt, mint barátot...
Zakeusban csírát hajt az isteni mag..
A fügefát ott hagyva Jézushoz szalad...
Házába maga a Fény, az Orvos, ki tér...
Zakeusnak ez minden pénznél többet ér...
Ám a nép ítélkezik. Jézus szava ez:
A betegnek orvos kell, s Zakeus beteg...
De már gyógyulása van, hiszen változik...
S szívéből ígéret száll, amely nem hamis....
Házára így üdvösség köszöntött ekképp...
Ím, az elveszett bárány végre hazatért.

(Szné Babik E.)

Vissza az újság tetejére

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Negyven nappal karácsony, Jézus születésének ünnepe után ma, Urunk templomi bemutatását ünnepeljük, amely ünnep régi magyar elnevezése: Gyertyaszentelő Boldogasszony. A zsidó szokásokra, illetve törvényi előírásokra utal az ünnep evangéliumának bevezetése. Az újszülött gyermekeket negyven nappal születésük után elvitték a jeruzsálemi templomba, s ekkor volt szokás felajánlani az elsőszülöttek kiváltásáért az áldozati adományt. Lukács evangélista azonban nem ezekre a zsidó szokásokra irányítja figyelmünket, hanem a templomban elhangzó tanúságtételekre. Először Simeon szavait hallhatjuk, aki kinyilatkoztatást kapott Istentől, hogy még az ő életében eljön a Messiás, megláthatja a Megváltót. Az isteni ígéret valóban igaznak bizonyult, a kisded Jézusban felismeri a Megváltót. Ezt követően egy Anna nevű prófétanő beszélt arról, hogy ebben a gyermekben, azaz Jézusban teljesedtek be a megváltóról szóló jövendölések.


Szent Bernát ügyes szójátékkal foglalja össze egyik beszédében az ünnep lényegét, amikor ezt mondja: „Ma a Szűzanya a templom Urát viszi az Úr templomába.” Az egykori jeruzsálemi templom Ura és a földkerekségen minden keresztény templom Ura Jézus Krisztus. És ő az Ura a mi lelkünk templomának is. Illő, hogy ne csupán kőből épült templomépületeink, hanem szívünk temploma is méltó hajléka, méltó otthona, lakóhelye legyen az Úrnak.

© Horváth István Sándor, Fotó: Kristók J.

Vissza az újság tetejére

Krisztus jelenléte

A katolikusok tudják, vallják és hiszik, hogy Jézus jelen van az Oltáriszentségben, és azzal is tisztában vannak, hogy a legfontosabb és legszentebb kapcsolat a Megváltóval és magával az Atyaistennel. Amint XVI. Benedek írja: „Az Eucharisztia intézménye azt igazolja, hogy Jézus halála, minden erőszakossága és abszurditása ellenére, benne a szeretet legmagasabb rendű cselekvése volt és az emberiség eltökélt megszabadítása a gonosztól” Erőszak és brutalitás. Ezt éljük meg nap mint nap nemcsak kis hazánkban, hanem az egész világon. Olyan erőszakos és olyan hihetetlenül abszurd a minket körülvevő világ, hogy az Újtestamentum szavaival aligha lehetne leírni: Szent János Jelenései már-már szépítik az emberiség jelenlegi helyzetét és kiszolgáltatottságát az Antikrisztus zsoldosainak és médiaszolgáinak.

XVI. Benedek pápa arra is kitért, a szentmise folyamán a hívek békeüdvözletének nem szabad elvonnia a figyelmet magáról a miséről. A mosolygós kézfogás a hívek között szép gesztus, de valóban nem több ennél: akik a szentmisén részt vesznek, mind a szeretet és béke elkötelezett hívei, a megerősítés ugyan fontos, de jelképi értelemben nem túl meggyőző. Hát persze, kezet fogunk a mellettünk, előttünk és mögöttünk ülővel, de hát nem velük kell békét kötnünk vagy szereznünk, hanem akik a templomon kívül maradtak, tudatlanságból vagy ellenségességből.

A pápa arra is kitért, új megfogalmazást kell találnia az Egyháznak a mise végén, amikor a pap elbocsátja a híveket. „Ite, missa est”, hallhattuk a latin nyelvű misékben. Ezt kétféleképp fordították: Menjetek, vége a misének, vagy menjetek, küldetésetek van. Annak idején, pannonhalmi diákkoromban még az első változatot tudtuk, és amikor egy hosszúra nyúlt szentmise után mehettünk ebédelni vasárnap, valóban szívből jött a „Deo gratias”, Istennek legyen hála.

Bármint is legyen, a hagyományok és az újítások között mi vagyunk a fontosak, az élő Egyház, vagyis a papság és a hívek összessége és felettünk és bennünk Isten. Ha a katolikus közösségben megmarad a hit, hogy az Eucharisztiában maga Jézus Krisztus van jelen, akkor a kereszténység és benne az emberiség is fennmarad az idők végezetéig, vagyis Krisztus második eljöveteléig.

Az egyházak, ha túl szélesre tárják kapujukat (iskolák tanulói összetétele, hittanórákhoz való hozzáállás, szentségekben való részesítés, stb) a népszerűség, a világi reformok (virtuális célképzések) bűvöletében, úgy járhatnak, mint a „néppártok”, a tömegmozgalmak. Nem lehet mindenkinek békejobbot nyújtani, a Sátánnal pedig nem szabad kiegyeznünk.

 (SzSzP cikke alapján)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

„Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én valami újat viszek végbe.” (Iz 43,18-19)

 A babiloni fogság idején Izrael népe vágyakozva gondolt vissza a múltra, arra a dicsőséges korra, amikor Isten erős jobbja kiszabadította őseiket az egyiptomi rabszolgaságból. Most viszont az a gondolat kísérti őket, hogy Isten nem küld számukra még egy Mózest, és nem művel olyan nagy csodákat, mint egykor. Emiatt örökre idegen földön kell maradniuk.

 Azonban Cirusz, a perzsa király, Kr.e. 539-ben felszabadította a választott népet, mely ezután még különösebb módon tért vissza az ígéret földjére, mint amilyen az Egyiptomból való kivonulás volt.

 Isten sohasem ismétli önmagát! Végtelen szeretetével túltesz a múltban végbevitt tettein, és minden elképzelésünket felülmúlja. Ezért adja Izajás próféta ajkára az alábbi felszólítást:

„Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én valami újat viszek végbe.”

 Könyve végén Izajás egy példa nélküli, ragyogó jövőről is beszél: az új ég és az új föld teremtéséről. Isten olyan hatalmas művet hoz majd létre, hogy „a régi feledésbe merül, és eszébe sem jut többé senkinek”.

 Izajás gondolatát folytatva mondja el Pál apostol, hogy Isten rendkívüli módon lép be történelmünkbe. Jézus halála és feltámadása által újjáalkotja az embert, Fiában új életre teremti őt. A Jelenések könyvében pedig Isten bejelenti, hogy a történelem végén az egész világmindenséget újrateremti: „Íme, újjáalkotok mindent.”

 Izajás szavai tehát áthatják az egész Szentírást, és ma is ugyanazt mondják nekünk:

„Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én valami újat viszek végbe.”

 Mi vagyunk az a „valami új”, az „új teremtés”, amelyet Isten létrehoz. Fián keresztül – ha befogadjuk Őt az igében és valamennyi ajándékában – újjáalkotja létünket és cselekvésmódunkat. Így Jézus él és munkálkodik bennünk. Ő az, aki megújítja kapcsolatainkat a családban, az iskolában, a munkahelyen… Ő az, aki rajtunk keresztül megújítja a társadalmi életet, a kultúra, a pihenés, az egészségügy, a gazdaság vagy a politika világát; egyszóval az emberi tevékenység minden területét, ahol elkötelezetten dolgozunk.

 Ne gondoljunk sóvárogva az elmúlt szép dolgokra, és ne keseregjünk hibáinkon! Higgyünk inkább állhatatosan Isten munkájában, abban, hogy Ő továbbra is „valami újat” visz végbe.

 Isten megadja nekünk a lehetőséget arra, hogy mindig újrakezdjünk. Megszabadít minket a múlt befolyásától, súlyától. Az élet így egyszerűbbé válik, könnyebb, tisztább, frissebb lesz. Pál apostolhoz hasonlóan mi is, múltunkról elfelejtkezve, szabadon futhatunk Krisztushoz, aki az élet és az öröm teljessége.

„Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én valami újat viszek végbe.”

 Hogyan éljük meg tehát ezt az igét? Úgy, hogy megpróbáljuk szeretettel megtenni napunk minden pillanatában azt, amit Isten kér tőlünk: a tanulást, a munkát, a gyermekek gondozását, az imádságot, a játékot és közben elvágunk minden mást, ami abban a pillanatban nem Isten akarata. Így nyitottak maradunk arra, amit Ő akar végbevinni bennünk és körülöttünk, és készek leszünk befogadni azt a különleges kegyelmet, amit minden pillanatunkhoz meg akar adni.

 Éljünk így, és ajánljuk Istennek minden tettünket azzal, hogy kimondjuk Neki: „Érted”! Ha így teszünk, akkor a bennünk élő Jézus maradandó műveket hoz majd létre.

 (Chiara Lubich)

Vissza az újság tetejére

"Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik!"

Személyes beszámoló a január 12-i ökumenikus zenei délutánról

 

„Nekünk egy testté kell válnunk, hogy a világ hinni tudjon!” Ezt a gondolatot választottuk annak a délutánnak a mottójává, amelynek célja az volt, hogy megmutassuk a világnak, az egység a Krisztushitben, az Ő nevének zenén keresztüli dicsőítésében megvalósul.

Az Érsekvadkerti Gitáros Zenekar vendégei, a Penc United Band és a Palóc Akusztik Jam olyan együttesek, ahol gyakorlatilag megvalósult az ökumenizmus, hisz a tagok felekezeti sokszínűsége sem akadályozza őket abban, hogy együtt zenélve dicsőítsék Urunkat. A háromszor húszpercnyi énekes blokk között három felekezet lelkipásztorai mondták el a jelenlévőknek, mi is az ökumenizmus, mi a feladatunk, és hogy az egység miként jön létre.


Boldizsár Attila, a penci baptista gyülekezet lelkésze János evangéliumának 17. fejezetéből vezette le egységről szóló gondolatát (miként a Biblia és a Wikipédia is). E szerint az egység alapja a Szentháromság egységében rejlik. Ehhez kapcsolódhatunk mi is, ha engedjük, hogy Jézus Krisztus lakjon bennünk, és akkor mindenki, akiben Jézus lakik az egység részese lesz.

Molnár András, a romhányi plébániát kormányzó diakónus egy indonéz közmondást hívott segítségül: a rizzsel teli csűrben éhen halnak az egerek. Nem mindegy mivel töltjük meg otthonainkat, munkahelyünket, a buszmegállót és minden olyan helyet, ahol megfordulunk. Ha igazán keresztények szeretnénk lenni, akkor ne önmagunkat, hanem Isten tervét valósítsuk meg mindenütt, ahol megfordulunk. Éppoly fontos feladatunk van, mint az életmentő szakszolgálatoknak, csak mi, keresztények, az örök életre mentjük az emberek lelkeit. Ez a feladatunk.

Füke Szabolcs, az érsekvadkerti evangélikus közösség lelkipásztora csatlakozott az előtte szólókhoz, és Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének mondatát választotta tételmondatul: akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. Isten velünk van a világban! Erre utal a lélekjelenlét szavunk is: ha felismerem Isten jelenlétét a világban, akkor megtörténik az a változás, amire nagyon vágyódom.

A zenés dicsőítés után szerény agapé melletti beszélgetések, találkozások és ismerkedések is megerősítették a délután mondanivalóját: így közeledve megvalósulhat Krisztusban az egység.

Sajnos e szavak azt a hangulatot, szeretetteljes légkört és az Isten dicsőítésében rejlő örömet nem tudják visszaadni az olvasónak (a jó zenéről nem is beszélve), de reméljük, lesz még lehetőségünk az ökumenizmus gyakorlására itt, Érsekvadkerten – ha máskor nem, legközelebb jövő januárban.

Sz. B. – ÉGiZ- (H)

Vissza az újság tetejére

Álmodjunk job világot!

Ne féljünk álmodni arról, hogy jobbá tegyük a világot! Ne ijedjünk meg a sötétségtől, mert Jézus legyőzte azt örökre! Élj, álmodj, higgy, és ha hibázol, kelj föl újra! Ferenc pápa szerdai katekézise témájául ezúttal a reményre való nevelést választotta, mintegy nevelőként, atyaként fordulva az őt hallgató hívekhez, tegezve őket.

Pápai intelmek egy reményteli életért

A Szentatya csokorba szedte buzdításait, amelyeket megosztott a Szent Péter-téren összegyűlt zarándokokkal. Az első az, hogy ne adjunk teret a negatív gondolatoknak, mert az ellenség belül van, s nem kívül. Hinnünk kell abban, hogy ez a világ Isten első csodája, és remélnünk, mert a hit és a reménység kéz a kézben járnak. A lét végén nem hajótörés vár ránk, hiszen Isten nem okoz csalódást: ha reményt ültetett a szívünkbe, akkor nem akarja azt folytonos frusztrációval megtörni. Bíznunk kell Istenben, aki azért teremtett minket, hogy virágot hozzunk.

Ne add föl, légy türelmes, szeresd az embereket!

Egy szóval azt kéri tőlünk a pápa, hogy ne adjuk meg magunkat! Bárhol is vagy, építs! Ha a földre kerülsz, állj föl! Ne maradj a földön fekve, kelj föl, hagyd, hogy talpra segítsenek! Ha üresnek és letörtnek érzed magad, kérd a Szentlelket, hogy töltse meg újra a benned lévő ürességet! A Szentatya arra buzdít, hogy ne hallgassunk azokra, akik gyűlöletet és megosztást szítanak. Munkálkodjunk a békéért az emberek között és legyünk türelmesek, mert mindenki az igazság egy darabkájának a letéteményese. Szeresd az embereket, egyesével, mindet! Ez azt jelenti, hogy tartsd tiszteletben az életútjukat, legyen az egyenes vagy hányattatott, mert mindegyikünknek megvan a maga története. És minden születő gyermek az élet reménységét hordozza.

Mindenekelőtt pedig álmodj! Ne félj az álmodástól! Álmodj egy olyan világot, ami még nem látható! A világ ugyanis azoknak köszönhetően halad előre, akik mertek álmodni, nem törődve azokkal, akik kinevették őket. A képzelőerővel megáldott emberek tudományos és technológiai felfedezésekkel ajándékozták meg az emberiséget. Óceánokat szeltek át, olyan földekre léptek, ahová senki előttük. Azok az emberek, akik táplálták magukban a reményt, legyőzték a rabszolgaságot és jobb életfeltételeket teremtettek ezen a földön.

Legyünk tehát felelősek a világért és az emberi életekért. Minden igazságtalanság, amit a szegények ellen elkövetnek nyílt seb és saját méltóságunkat csorbítja – mutatott rá a pápa. A bátorság ajándékát pedig Istentől kell kérnünk, mert Jézus legyőzte a félelmet, legádázabb ellenségünket, ami tehetetlen a hittel szemben. Olykor előfordul, hogy megijedünk, de ilyenkor gondoljunk Jézusra, aki rajtunk keresztül akar – a maga szelíd módján – leszámolni minden ellenségünkkel: a bűnnel, a gyűlölettel, a bűnözéssel és az erőszakkal. Legyen meg benned az igazság bátorsága és ne hidd, hogy felette állsz másoknak!

Legyenek eszményképeid, élj valami olyanért, ami túlmutat az emberen, még ha egy napon ezekért az ideálokért nagy árat is kell fizetned. Ha hibázol, kelj föl újra: a tévedés a legemberibb dolog, de nem szabad beleragadnunk a hibáinkba. Keresd azok társaságát, akiknek gyermeki szívük van. Tanulj a csodából, tápláld magadban a csodálkozást. Élj, szeress, álmodj, higgy! És Isten kegyelmével soha ne veszítsd el a reményt! – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

(Vatikáni Rádió)

Vissza az újság tetejére

Bűnbánatra

Negyvennapi özönvíz a múltban...

Negyven év pusztai vándorlásban...

Negyvennapi sivatag az Úrnak...

Negyven nap s húsvéti fények gyúlnak...

 

Szórj hamut fejedre, bűnös ember!

Tisztítsd magad szennyeidtől végleg!

Homlokodon hamukereszt: szent jel...

Térj meg újra lelked Istenéhez!

 

Bánat járjon által szíved mélyén,

bűnbánatra készítsd önmagadat,

búsulj el köntösöd sötétségén,

gyermeki hószín-ruhád ma ragad...!

 

Szemed emeld fel hős Jézusodra!

A keresztje menedék, oltalom....

Lázad csakis vére csillapítja...

Melyet érted hullajtott egykoron...

 

(Szné Babik E.)

Vissza az újság tetejére

Függőségünk története

Az ember a Föld lényei között a legmagasabban áll, azonban mégis függő. Mondhatjuk, teremtésénél fogva az. Tájékozatlanabb felebarátaink kedvéért fogalmazhatunk úgy is, hogy atyakomplexusa van (Freud), esetleg természete szerint szorongó, sőt, gyáva. Ezért keresi örökké a kibúvókat, a megalkuvás lehetőségét, a „harmadik utat”, ahol nem ér a neve…

Miféle függőségtől akar megszabadulni?

Első és kezdeti függőségünk az Éden édes és boldog világában egyenesen, közvetlenül Istenhez kapcsolt bennünket, jelesül talán azért, mert a teremtés leginkább alighanem valami olyasféle lehetett Ádám és Éva számára, mint a teljes tudattal átélt születés, világba lépés. Ennél csodálatosabb élményt el sem lehet képzelni. Élmény. Érdemes elmélkedni a szón… Ebben a korszakban a harmadik út, a kibúvó lehetősége föl sem merült, hiszen Isten társaságánál magasabb rendű és élvezetesebb állapotot elképzelni sem lehet. Ősszüleink sem tudtak és mi sem, ha belegondolunk. Első kibúvójuk a bebúvó volt, az a bizonyos bokor, vagy facsoport, amelyben megpróbáltak elrejtőzni az Atya elől. Ekkor már hárman voltak: ők ketten és a bűnük. Ezt a kellemetlen társaságot azóta se tudtuk lerázni. Még a nagy szentek sem, akik gyakorta mások bűneiért is vezekeltek. Csűrhetjük-csavarhatjuk, a bűn így akarva-akaratlanul életünk társává vált, s noha sokan kergették, kirekesztették magukból, mégis folyton ott ólálkodott létük és lényük peremén- keresve azt a pici rést, ahol besurranhatna. Ha lehetett, meg is tette. Aki állandóan azon töri magát, hogy ne gondoljon a zöld elefántra, annak egyéb sem jár az eszében… Az első vétek elkövetése óta „vándorlásunk társa lett” – nemigen tudunk szabadulni tőle, legalábbis gondolatban aligha. Kortársaink nagy része, talán zöme istentelen. Szakított vele, tehát igyekszik nem gondolni Rá, s persze a bűnre sem.  Nem annyira az ősbűnre, mert arról pogány szülő-nemzedékek ivadékai véletlenül sem hallottak. Hanem egyáltalán a büntetőtörvényben föl nem sorolt vétkekre.  Esetleg ennyi elég a fölmentéshez? Mélységesen mély titokhoz érkeztünk, amiről akkor is tudunk, ha nem veszünk tudomást róla, ha léte ellen kézzel-lábbal tiltakozunk, sőt, akkor sem tarthatjuk nem létezőnek, ránk nem vonatkozónak, ha nem járunk hittanra, templomba se tettük lábunkat soha, nem tanultunk ilyesmiről még csak harangozni sem. Az ősbűn alól még sincs fölmentés? Csak kell, legyen, ha öntudatlanul kerülünk érintkezésbe vele, sőt, ha nincs is köztünk semmi érintkezés! A büntetőjog is tekintettel van az ilyesmire.  Márpedig nincs közünk semmihez. Hogyan is lehetne, amikor reggel fülkelünk, tisztálkodunk, reggelizünk, de közben már be is kapcsoltuk a kikapcsolónkat, miáltal a falatot már egy másik világban rágjuk meg, ott, ahol pukkanó manók ugrabugrálnak telefonunk képernyőjén, vagy egerek kergetik a macskát, netán pornóhősök vitézkednek a maguk módján. Mi közünk e világ nyomorúságához? A műsorból az iskolában, vagy munkába menet sem lépünk ki. Mg egyszer fölteszem a kérdést: mi közöm nekem az állítólagos bűnökhöz? Ott sem voltam, ahol betörtek a bankba! És amott sem, ahol robbantottak! Az ellenkezőjét senki sem bizonyíthatja rám, mert én bizony sehol se voltam, most sem vagyok sehol, és soha nem is leszek! Aki ne hiszi, keressen a kütyümben, vagy járjon utánam!

Czakó Gábor

Vissza az újság tetejére

Mulasztásaink

Bűnt követünk el, amikor valami jó cselekedetet elmulasztunk, vagy valami rossz cselekedetet tovább folytatunk. Ez az egyik legnehezebb lelkiismereti kérdés: vajon az óvatos döntés, a kivárás, az elnapolás valóban szándékos volt-e, valóban vétkesek vagyunk-e a helyes és időben történő cselekvés elkerülésében? A mulasztás jogi, törvényi kategória is, legtöbbször emberi vagy orvosi mulasztásról szoktak beszélni. Az oka lehet rossz helyzetfelismerés, tudatlanság, személyiségzavar, félelem a még rosszabb következményétől.

A halogatás általános pszichológiai jelenség, nem szívesen nézünk szembe sem önmagunkkal, sem a ránk váró feladatokkal, kötelezettségekkel. A gyermek is így tesz, amikor fogadkozik, holnaptól majd megjavul, de a felnőtt ember is gyakran menekül a jövőbe, amikor leszokik valamilyen káros szenvedélyről, új életet kezd, többet fog imádkozni, dolgozni, tanulni, segíteni másokon. Csak Isten a megmondhatója, mennyit mulaszt egy ember az élete során, mert az ember szívesen felejti mindazt, ami egyéniségére, jellemére, társadalmi helyzetére és családi állapotára kedvezőtlen. Hivatkozunk a körülményekre, a hirtelen döntés veszélyére, sőt eszünkbe jutnak a régi híres hadvezérek, akik úgy nyertek háborút, hogy sohasem bocsátkoztak döntő csatába. Önfelmentésben nagyon jók vagyunk, mi keresztények.

Csupán néhány rövid évig szolgáltam köztisztviselőként, de hamar megtanultam: az aktatologatás a mindennapi élet része. Fektetni kell az aktákat, az ügyeket, a legtöbbjük némi idő elteltével megoldódik vagy okafogyottá válik, vagyis a mulasztás az emberi létezés velejárója, így mulasztja az időt a rendőrség, az ügyészség, a bíróság és különböző hatóságok: az önkormányzati és kormányzati szervek így nyernek maguk számára hasznos időt, a távoli jövőbe tolják át azt, amiről még ma kellene dönteniük. Maga az Egyház is kidolgozta a saját mulasztási procedúráját, melyben sok igazság és bölcsesség van: késve és késleltetve válaszol fontos kérdésekre, hogy tévedés és ellenkezés nélkül hirdethesse az evangélium tanítását. Ugyanez a helyzet a törvényekkel is: általában akkor hozzák meg őket teljes egyetértéssel, amikor már olyan nagy a baj, hogy azonnal új törvényekre lenne szükség – ám erre még évekig kell majd várni.

A magánéletben a mulasztás tudata azért nem ilyen bonyolult. Örökké égő seb annak emlékezete, ha tudjuk, szeretteinkkel, barátainkkal, a tőlünk segítséget várókkal elutasítók voltunk, nem tettük meg, amit Krisztus megtett volna. Különösen fájdalmas, ha a jótettet sem viszonoztuk, ha az illető jótevőnk úgy halt meg, hogy vele szemben hálátlannak, szűkkeblűnek bizonyultunk.

A mulasztás megítélése talán a legszubjektívabb, talán a gyóntatók számára is problémát jelent, hiszen egész földi életünk egyetlen óriási mulasztás, talán még a szenteké is, ha nem áldozták minden órájukat Istennek és embertársaiknak.

Még bonyolultabb a probléma kisebb közösségek, egész társadalmak, nemzetek, sőt az emberiség esetében. Az óriási, védhetetlen és megbocsáthatatlan mulasztások sorát hiába vennénk szemügyre, ezeknek a mulasztásoknak Isten a bírája. Kicsik vagyunk ahhoz, hogy mindent megítéljünk, de a rettentő mulasztások súlyát mindannyian érezzük és viseljük. Pedig Isten népe vagyunk itt, a Földön, nem Őt bántjuk, hanem magunkat, minden elmulasztott lépéssel, mely hozzá vezethetne.

(USzSzP)

Vissza az újság tetejére

Testületi ülésről jelentjük

2019. január 22-én tartotta ez évi első ülését önkormányzatunk képviselő-testülete. Az ülésen az alábbi napirendi pontok kerültek megtárgyalásra:

A 4/2000 (III.28.) számú, az Érsekvadkert díszpolgára kitüntető cím adományozásáról szóló rendeletünk felülvizsgálata. Rögzítésre került, hogy egy ciklus (5 év) alatt legfeljebb három személy részesülhet e kitüntető címben, és a választások évében október 23. helyett a március 15-i ünnepség keretében adja át azokat a képviselő-testület.

A szociális tűzifa helyi szabályozásáról szóló 6/2018 rendeletünkhöz érkezett módosító javaslat tárgyalása.

A Szociális gondoskodásról szóló 2/2015 (II.25.) rendeletünk módosítása, jogszabályi változások átvezetése.

A köztisztség-viselői alapilletmény módosításáról szóló rendelet megalkotása. (Erről az országos híradásokból is értesülhettünk.)

A testületi ülések első féléves ütemtervének elfogadása.

Élni kívánunk azzal a pályázati lehetőséggel, amely a kiegyenlítő bérrendezési alaphoz nyújtható be, hisz minden Vadkertre jövő pénz településünk fejlődését szolgálja.

Felülvizsgálatra került ezen az ülésen a helyi vízkár-elhárítási tervünk is, valamint állásfoglalás született a 281., a 282., és a780. hrsz.-ú ingatlanok kapcsán benyújtott lakossági kérelmek tárgyában is.

Ezen az ülésen került sor az Önkormányzatunk és a Roma Nemzetiségi Önkormányzat közti együttműködési megállapodásának felülvizsgálatára is.

Február 12-én tartott testületi ülésünk témája a Községi Tűzoltó Egyesület 2018. évi beszámolója mellett a 2019. évi költségvetésünk első fordulós tárgyalása volt. Az itt született korrekciós javaslatok beépítésével február 26-án került sor költségvetési rendeletünk megalkotására.

Mindkét ülésen volt egyéb ügyekkel foglalkozó tájékoztató is, melyről a honlapunkon és könyvtárban olvasható jegyzőkönyvek alapján szerezhetők további információk. A tágabb körű informálódás érdekében két témakört megosztanék a Vadkerti Harangok olvasóival.

2019. március 1-től a Helytörténeti Emlékház az alábbi belépődíj befizetésével látogatható:

0 -6 éves korig a belépés díjtalan

6-18 év közötti valamint a nyugdíjas személyek látogatói díja: 200Ft /fő

A felnőtt személyek belépője 300Ft/fő

Amennyiben egész napos programra szeretnék igénybe venni az Emlékházat és annak udvarát, úgy 500 Ft/fő a jegy ára. A díj megfizetése alól a helyi intézményekben nevelkedő, tanuló gyermekek és pedagógusaik mentesülnek.

Plébánosunk, Lukács András ebben az évben ünnepli pappá szentelésének 50. évfordulóját. Az aranymise tervezett időpontja 2019.06.29. E jeles ünnep megvalósulásához Önkormányzatunk felajánlja segítségét és közreműködését.

Vissza az újság tetejére

Isten hiánya

Remekel az ember lassan minden szinten,

ámde egy kimarad mindebből: az Isten.

 

Tobzódik gyönyörben, fürdik a sok kincsben,

mégis, sosem boldog, mert nem érzi Istent.

 

Rángatja a sorsát önnön-zárt bilincsen,

fuldokol, s nem érti: Miért kéne' Isten?

 

Ha sejtetik vele, segíthet a hit... -Nem!!!

Majd megoldja másképp... Neki nem kell Isten...

 

Gyárt eszével bálványt, emberi agy-szülten,

bűnös utakon jár, kerülvén az Istent...

 

Mire észhez térne, ideje már nincsen...

S akkor váltig kiált jajgatva: Ó, Isten!

 

Fiát adta értünk, hogy rajtunk segítsen...

Íme: ekképp szeret bennünket az Isten....

 

(Szné Babik E.)

Vissza az újság tetejére

A legszebb a világon

A legszebb nap? A ma.
A legnagyobb akadály?  A félelem.
A legkönnyebb? Tévedni.
Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás? A munka.
A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók? A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagunkat ajándékozni.
Mi boldogít legteljesebben? A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot.
A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyűlölet.
A legszebb ajándék? A megértés és az együttérzés.
A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás.
A jól eső érzés? A belső béke.
A legjobb megoldás? Az optimizmus.
A legnagyobb megelégedettség? Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban? A hit. A legszebb a világon? A SZERETET.

(Teréz anya)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2019. március 18. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Január 25-én, a Kolping misét követően tartottuk meg az éves közgyűlésünket. A gyűlésen beszámolók hangzottak el a 2018-ban megvalósult eseményekről (benne az ifjúságiakról is), és ismertetésre került gazdálkodásunk eredménye is. Ezt követően főbb vázában összeállításra kerültek a 2019. évre tervezett programok és munkálatok, melyről folyamatosan tájékoztatást adunk a Vadkerti Harangokban is. A programok közül kiemelendő, hogy szeptemberben községünk ad otthont az Országos Kolping Családi Napnak, amelyre településünk lakóit is szeretettel várjuk. A közgyűlés a lemondott ifjúsági vezető, Fábián Péter helyébe társvezetőként Fábián Balázst és Szrenka Ágostont választotta meg.

A következő Kolping misénk 2019. február 22-én este lesz, míg a soron következő Bibliaóránk március 5-én este 7 órakor kezdődik. Mindkét lelki töltekezési alkalom nyitott, ahová szeretettel hívjuk és várjuk a lelkiekben növekedni vágyó testvéreket.

2019. február 9-én már hagyományosan Vácott volt a Kolping elnökök és titkárok találkozója, amelynek vezérfonala az egyház szociális tanítása volt. Ennek mentén önálló téma volt a kolpingos identitású intézményfenntartó szervezet, a KOSZISZ tevékenysége és szerepe a Kolping mozgalomban.

Az Országos lelki napunk 2019. március 9-én 10 órától kezdődően Szegeden lesz. A lelki napot dr. Kis Rigó László, Szeged-Csanádi megyéspüspök vezeti. Jelentkezni még február 28-ig lehet.

2019.március 17-19. között Szent József napok címmel férfi-konferencia lesz Alsópáhokon, amelyen Kolping Családunk is képviselteti magát.

Kolping Támogató Szolgálat


FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

 

Február 24-én, Vasárnapján lesz gyűjtés a  Katolikus

 Március 6-a: HAMVAZÓSZERDA, a nagyböjt kezdő napja, szigorú böjti nap. Régen egész nagyböjtben hústilalom volt, mai egyházi törvény hamvazószerdán és Nagypénteken ír elő szigorú böjtöt, - 3-szori étkezéssel, de csak 1-szeri jóllakással.

 Nagyböjt péntekjein - minden pénteken - Bűnbánat jeléül és a szenvedő Krisztus iránti szeretetből tartózkodjunk a húsos ételektől. A törvény felnőttekre vonatkozik.

  Hamvazószerdán és a nagyböjti vasárnapokon du. 3 órakor keresztúti ájtatosságot végzünk, ugyanúgy pénteki napokon esti szentmise előtt fél 6-kor.

 Jeles napjaink:

Március 15. péntek: 1848-as Szabadságharc nemzeti ünnepe

Március 19. kedd: Szent Józsefnek, Jézus nevelőatyjának ünnepe

 Március 25. hétfő Az Ige megtestesülésének, Gyümölcsoltó Boldogasszonynak ünnepe.

 Nagyböjti, Húsvétra felkészítő lelkigyakorlatunkat, Ft. Nagy Richárd, Nagybárkányi plébános atya tartja  április 4-5-6  este a 7 órás szentmisén.

 A lelkigyakorlat 3 estéjén fél 6-tól lesz alkalom a szentgyónás elvégzésére.  Használják ki a lehetőséget, ne halasszák utolsó napokra szentgyónásuk elvégzését. Az ünnepnapokon nagycsütörtöktől húsvéthétfőig nem lesz gyóntatás.

 Április 6-án, a lelkigyakorlat befejező szentmiséjén és azt követő vasárnap a fél 9 órás szentmisén, részesülhetnek a BETEGEK SZENTSÉGÉBEN AZOK, akik a szentmisén áldoztak is, idős koruk, gyengeségük miatt különösen rászorulnak Jézus segítségére. (Áldozás nélkül nem lehet, a betegek kenet SZENTSÉG, amit csak tiszta szívvel fogadhatunk)

( A lelkigyakorlat hetében keresem föl az idős testvéreket otthonukban, hogy el tudják végezni ők is húsvéti szentgyónásukat, jelentsék be őket időben.)

 Március 31-én reggelre kell az órákat 1 órával előre igazítani a Nyári időszámításhoz.

Az 1%-os befizetett személyi adóról  ne feledkezzenek el rendelkezni!  

 A Katolikus egyház technikai száma (0011) megjelölésével.  rendelkezhet az Egyház javára 1%-ról, és valamely Alapítvány javára a másik 1%-ról.

(Pl. Érsekvadkerten:
   Szent Kamill – az érsekvadkerti beteg gyermekekért közhasznú alapítvány javára A kedvezményezett adószama: 18641107-1-12

   Tizenhárom Almafa Alapítvány 18397042-1-12 )




KERESZTELTÜNK:
   

1./ Kuris Nándor János (Kuris Gábor- Nagy Bernadett)

            2./ Szabó Nóra (Szabó Zoltán – Generová Xénia)

            3./ Bartek Károly, (Bartek Károly- Raduly Mária Magdolna)

HÁZASSÁGKÖTÉS:   

    -

Halottaink:                         

            7./ Kiss Miklósné, szül. Nagy Ilona (1929)

            8./  Dósa József (1956)

            9./  Velki Ferencné, szül. Gálik Ilona (1932)    

            10./ Kristóf Istvánné, szül. Valusz Erzsébet (1928)

            11./ Csontos István (1944)

            12./ Záhorszki András (1936)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Március

1. péntek        -

2. szombat     - Sipos Ákos, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Boda István, Kovács, Boda és Szrenka család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Tóth István, Pataki András, felesége Bimbó Mária, Beszkovszki János, felesége Rohácsi Erzsébet, Bálint Tibor, felesége Tóth Ibolya

3. vasárnap   - Rith és Mácsik család elhunyt tagjaiért

4. hétfő           -

5. kedd           -

6. szerda        -

7. csütörtök    -

8. péntek        -

9. szombat     - Fábián József, édesapja, apósa és élő családtagjaik

                        - Kovács Lajos 10. évforduló, felesége Bugyi Mária, Gyurkovics Sándor, szülei és testvérei

                        - Fábián József, felesége Vitéz Mária, szüleik, testvéreik és Nagy Ignác

10. vasárnap - Erdős István 1. évforduló és a család halottai

                        - Percsina Pál, szülei, Csernák, Percsina és Berta család halottaiért

                        - Szakács Ferenc, felesége Viktor Erzsébet, szüleik és hozzátartozók

11. hétfő        -

12. kedd         -

13. szerda      -

14. csütörtök - Záhorszki Károly

                        - Hálából születésnapra

15. péntek     -

16. szombat   - Holman Sándor, szülei, apósa, anyósa és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Holman József

                        - Fábián István, felesége Csillag Margit 1. évforduló

17. vasárnap - Szabó Ignác, szülei, testvérei, Szabó és Laczó család halottaiért

                        - Pálinkás István, testvérei, szülei, Vigyinszki József, felesége Zachar Erzsébet, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Holman István, 8. évforduló, szülei, testvére, apósa, anyósa, a család élő és elhunyt hozzátartozói, Krizsan István, felesége Szabó Emerencia

18. hétfő        -

19. kedd         -

20. szerda      -

21. csütörtök - Boda István, felesége Csillag Anna, szüleik, élő és elhunyt családtagok

                        - Kosztrihán József, fiai József és István, szülei, apósa, anyósa, a Kosztrihán és Erdős család halottaiért

                        - Súth János, felesége Varga Mária, szüleik, vejük, élő és elhunyt hozzátartozók

22. péntek     - Konopás János, felesége Csillag Margit, szüleik, testvéreik, menyük Margit

23. szombat   - Dósa József, édesapja, nagyszülők, valamint a Boda és a Trombitás család halottaiért

                        - Kovács János és hozzátartozók

                        - Pobori László, felesége és hozzátartozók

24. vasárnap -

25. hétfő        -

26. kedd         -

27. szerda      -

28. csütörtök - Zöllei és Horváth család élő és elhunyt családtagjaiért

                        - Kalmár István, felesége Fábián Rozália, fiuk, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Hoszpodár Józsefné Szabó Julianna, szülei és hozzátartozói

29. péntek     - Kolping család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Kovács János, felesége Paulicsek Erzsébet, szüleik, testvéreik, nagyszüleik

                        - Nagy Ignác, felesége Vitéz Anna és elhunyt hozzátartozók

30. szombat   - ifj. Temela József, és hálából élő családtagokért

                        - Kovács József, testvérei, szülei, élő és elhunyt családtagok

31- vasárnap -

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre