Füzes
Ádámot, az Esztergomi
Hittudományi Főiskola levelező tagozatának
liturgikatanárát kérdeztük a
nagyböjtről – a készületről és annak
eszközeiről –, hogy könnyebben válaszolhassunk
az Úr hívására ebben a kegyelmi időszakban
(is).
1.
Hogyan lehetséges, hogy közel másfél
hónapja
ünnepeltük Jézus születését,
és máris itt a szenvedésére,
megváltó kereszthalálára
felkészítő időszak?
Húsvétot
a tavaszi nap-éj
egyenlőséget követő holdtölte utáni
vasárnap ünnepeljük, ez március 22. és
április 25. között mozoghat. Ennek megfelelően a
nagyböjt kezdete lehet akár
február 4-e is, ami igazán rövid farsangot
eredményezne, míg a leghosszabb
karneváli idény március 10-éig tartana.
2.
Miért negyven napig tart a nagyböjt?
A negyvenes
szám ma
sokaknak az életközepet juttatja az eszébe, de a
korai kereszténység – kezében
az Ószövetséggel – a készület
idejét látta benne: Mózes negyven napig
böjtöl a
törvény kihirdetése előtt, negyven évig tart
a pusztai vándorlás, Illés negyven
napig megy a Hórebre, Jónás negyvennapos
bűnbánatra hívja Ninivét. A
keresztények számára azonban a legfontosabb
példa Jézus negyvennapos böjtje.
3.
Honnan ered a hamvazkodás szertartása?
A
hamu már az Ószövetségben
a bűnbánat jele volt, és Jézus is említi. A
korai Egyházban a bűnbánókat
nagyböjt elején, miután bűneiket
megvallották, és kirótták rájuk az
elégtételt,
szőrzsákba öltöztették, a püspök
hamut hintett a fejükre, és kiutasította őket
a templomból, ahogyan a bűnbe esett első emberpárt Isten
a paradicsomból. Egyes
hívők bűnbánatuk jeléül magukra vették
a hamu jelét, és a 11. századtól ez
általános előírás lett.
4.
Miből van a hamvazószerdán használt hamu,
és mit
jelképez?
A
hamut a hagyomány szerint
az előző évi virágvasárnapi barkák
elégetésével (és
szitálásával) nyerjük. A
hamvazkodás fentebb leírt eredeti jelentése miatt
fontos lenne a nagyböjt eleji
gyónás, és így az időszakban a
meggyónt, megbánt bűnök fölötti
vezeklés jele
lehetne a hamu.
5.
Kötelező templomba menni hamvazószerdán?
Nem,
de nagyon ajánlott.
6.
Ha összeszámoljuk a napokat hamvazószerda és
húsvét
között, több mint negyven nap jön ki. Miért?
Eredetileg
kétnapos böjt volt
húsvét előtt, ez bővült egyhetesre, majd hat
vasárnappal korábban (a mostani
első vasárnap) kezdődött a böjt, végül
magánszorgalomból kezdték még négy
nappal korábban. A vasárnap ugyanis böjttiltó
nap, és így – egyes számítások
szerint – nem része a negyven napnak. Tehát a
6×6=36-hoz kellett még 4 nap. A
11. századtól lett a nyugati rítusban
általános előírásként szerda a
böjt
kezdete.
7.
A görögkatolikusok korábban elkezdik a
böjtöt. Honnan
ered ez a szokás?
A
nagyböjt kezdete az első
évezredben nagy változatosságot mutatott, volt,
ahol hat, hét vagy akár nyolc
hétig is tartott. A görögkatolikusok
ötvenedvasárnap után kezdik a böjtöt,
két
nappal korábban a latin rítusúaknál.
8.
Miért nagyböjtnek hívjuk ezt az időszakot? Van
„kisböjt” is?
Igen,
minden egyes péntek
böjti nap, Krisztus halála iránt tiszteletből. A
negyvennapos böjtölés pedig
ennek az éves megünneplése, a nagypénteki
böjt kiterjesztése.
9.
Miért nem éneklünk Alleluját
és Dicsőséget
nagyböjtben?
Az Alleluja sajátosan
húsvéti, a feltámadást hirdető liturgikus
rész, ezért nagyböjtben traktus
(folyamatos szólózsoltározás)
helyettesíti a misében. A Dicsőség pedig
karácsonyi „misealkatrész”, ami
népszerűsége miatt terjedt el az egész
egyházi
évben, azonban adventben és nagyböjtben
nélkülözzük.
10.
Mi a különbség a szigorú böjti nap
és a sima böjti
nap között?
A
böjtöt a 4. századi
forrásaink szerint mindenki maga szabta meg magának,
sokan egyáltalán nem ettek
nagycsütörtök estétől a feltámadási
szertartás végéig, mások egész
nagyböjtben
különféle fogadalmak szerint böjtöltek, csak
kenyeret és vizet, csak nyers
zöldségeket fogyasztottak, vagy csak naponta egyszer
étkeztek. A későbbiekben
szabályozta az Egyház a böjti napokat, de ez az
előírás az újkorban egyre
inkább enyhült. Eredetileg az egész nagyböjt
során csak egyszer, este lehetett
enni (ezért a középkorban délre hozták
előre az esti zsolozsmát, hogy hamarabb
„este” legyen). Idővel egy kisebb étkezés, majd
még egy engedélyezetté vált. A
francia nyelvben a déjeuner és petit
déjeuner szavak őrzik
a böjtmegszakítást és kis
böjtmegszakítást (ebéd és reggeli).
A
jelenlegi szabályozás a
korábbi enyhe böjtöt írja elő szigorú
böjtnek (napi háromszori étkezés, melyből
egy a szokásos bőségben), és péntekekre az
egyszerű hústilalmat rendeli.
11.
Mit jelent a gyakorlatban az, hogy csak egyszer
szabad jóllakni?
A
jelenlegi böjti fegyelmet
1966-ban határozta meg a püspöki kar, és az nem
szól „jóllakásról”, hanem
arról, hogy „csak egyszer van (teljesebb) étkezés,
de megengedett reggel és
este némi étel fogyasztása”. Az, hogy
délben vagy este van a teljesebb étkezés,
szabadon eldönthető.
12.
Mi az a minimális lemondás, amit az Egyház
előír a
nagyböjtre?
Péntekenként
hústilalom 14
éves kortól halálig, hamvazószerdán
és nagypénteken pedig a fent leírt
szigorúbb böjtöt kell tartani.
13.
Ha én ennél többet szeretnék tenni, milyen
lehetőségeim vannak?
A
lehetőségek szinte
korlátlanok, de a józanész kikapcsolása
nagyböjtben sem megengedett. Tehát
mindenki életkorának, testi adottságainak,
egészségügyi állapotának,
munkájának, idegrendszerének megfelelő
böjtöt, önmegtagadást vállaljon. Azonban
az Egyház mindig hármas egységben gondolkodott:
böjt/lemondás, több imádság,
alamizsna/jótékonykodás.
14.
Mi a lelki célja a testi böjtnek?
A
böjtnek elsődlegesen testi
célja van. Vagyis az, hogy „megfegyelmezzük” a
testünket, hogy „ne a farok
csóválja a kutyát”, hanem az értelem adja
ki a parancsokat, és ne a test
kényelme, önzése vezessen. A mai, kényelemre
épített fogyasztói
kulturálatlanságban ez még fontosabb, mint ezer
éve. Visszanyerni a lélek, a
szellem uralmát: emberségünket adja vissza. A
győzelem erkölcsi: ura vagyok
magamnak. Ezután beszélhetünk további lelki
haszonról, hiszen a testi
visszafogottság több teret enged a léleknek – ez
olyan egyetemes emberi
tapasztalat, amely minden vallásban jelen van, és
érdemes visszatérnünk hozzá
nekünk, nyugati keresztényeknek is.
15.
Kiválthatjuk jó cselekedetekkel a testi
böjtölést?
Nem.
A böjt, böjt, a jó
cselekedet pedig jó cselekedet. Mindkettő fontos része a
nagyböjti készületnek.
16.
Miért pont a húsról való lemondással
böjtölünk?
A
hús egy maradék minimum a
korábbi böjti fegyelemből. Régen semmiféle
állati eredetű ételt nem ettek,
aztán az újkorban engedményként megjelent a
tojás, a tejtermék, de csak a 19.
század végén engedték meg a zsír
használatát a főzéshez.
17.
Miért lehet halat enni?
A
hal hidegvérű állat, és a
húsának szerkezete nem hasonlít a
melegvérűekéhez, ezért is engedték meg
ennek
fogyasztását.
18. Hogyan
böjtölhet egy vegetáriánus?
A
böjt lényege nem a
hústilalom, hanem az önmegtartóztatás. A
vegetáriánus találjon ki és fogadjon
meg nagyböjt elején más, testhez álló
erénygyakorlatot.
19.
Ha mégis eszem húst egy nagyböjti pénteken,
az
mennyire súlyos bűn?
Halálos.
Kimutatták, hogy
előbb-utóbb mindenki meghalt, aki evett valaha is húst.
Komolyra
fordítva a szót: a bűn a súlya miatt nem komoly,
azonban a szándék, a lelkület
fontos itt. Ha szándékosan fittyet hányok az
Egyház előírására, az komoly gond,
ha dilemmát oldok fel vele (például nem akarok
megbántani valakit, akinek aznap
van a születésnapja, és a szeretet
sérülne, ha visszautasítanám), akkor az nem
súlyos.
20.
A vasárnapok nem számítanak bele a negyven napba
– így vasárnaponként nem is kell
böjtölni? Például ha elhatároztam, hogy
nagyböjtben lemondok a csokoládéról,
vasárnap mégis ehetek, anélkül hogy
megtörném a böjtöt?
A
negyven napba jelenleg nem
számítanak bele, és nem is előírt
böjti napok a vasárnapok. A böjti
fogadalmainkat megtehetjük úgy is, hogy a negyven
hétköznapra vonatkozzanak, de
úgy is, hogy végig megtartjuk a nagyböjtben. Az
alkoholböjtöt például nem
érdemes vasárnap megszakítani, mert a
májnak három hétre van szüksége a
regenerációhoz.
(Magyar
Kurír)
Barkahamu
a homlokon,
örömöm,
s egyben bánatom:
öröm,
hisz van még kegyelem,
s
bánat, mert bűnös életem.
Barkahamu
a homlokon,
porból
vétettem, jól tudom.
A
kereszt szentjel: oltalom,
magam
Krisztusra bízhatom.
Barkahamu
a homlokon,
porba
térek majd egy napon.
Emlékezz
hát velem, ember,
s
térj meg bűnbánó lélekkel!
(Szné
Babik Erzsébet)
Jézus
példabeszédei azért könnyen
befogadhatóak és érthetőek a
hallgatóság számára, és
azért tudnak hatást kiváltani, mert a szereplők
helyébe képzelheti magát az ember.
A példabeszéd tehát megszólítja a
hallgatót, bevonja az események menetébe, s ennek
köszönhetően a példázat
középpontjában találja magát, nem
érzi magát idegennek vagy
kívülállónak, hanem megérti, hogy a
tanítás róla szól, őt akarja
átalakítani, átformálni.
A magvetőről szóló példabeszédre is igaz
mindez. A történet nagyon egyszerű: a magvető
mindennapi munkáját végzi, elveti a földbe a
magokat, amelyek egy része terméketlen
talajra, útszélre, kövek vagy éppen
bogáncsok közé hullik. Ezek nem fognak
termést
hozni, de emiatt nem aggodalmaskodik feleslegesen a magvető, hiszen a
magok nagyobb
része jó földbe, termékeny talajra hull, s
joggal remélheti, hogy majd bőséges termést
hoz. A példabeszéd jézusi magyarázata
szerint a jó mag az Isten tanítása, az
üdvözítő
igazság, amit ha szívébe fogad az ember, sok lelki
gyümölcsöt hoz, a legfőbb pedig
az, hogy az örök életre jut. A hagyományos
magyarázat előnyben részesíti azt az
elképzelést, miszerint mi vagyunk, a mi lelkünk
és szívünk a talaj, ahová az igazság
örömhíre hull.
Gondoskodnunk
kell arról, hogy lelkünk ne legyen terméketlen
föld, a gonosz kísértései ne
fojthassák
el benne a növekedést, a bűn ne akadályozza meg
törekvésünket az üdvösségre.
Bár
helyénvaló ez a magyarázat és megfelel az
evangéliumi lelkületnek, van egy olyan
érzésem és bizonyára ezzel nem vagyok
egyedül, hogy Jézus egykori hallgatósága
más
füllel hallgatta ezt a példázatot, más
szempontból közelítette meg a mondanivalót.
Ők talán szívesebben képzelték magukat a
magvető ember helyébe, aki munkáját végzi.
Ebben az értelemben más üzenet kristályosodik
ki a hasonlatból, amely így
felszólító,
cselekvésre buzdító értelmet nyer.
Legyél magvető! Legyél Isten munkatársa, aki
az igehirdetést végzi! Isten azt a feladatot
szánja neked, hogy tanításának hirdetője
legyél! Ne aggódj amiatt, hogy hová hull a
tanítás jó magja és ne törődj azzal,
hogy hoz-e majd termést, hanem csak végezd el a
rád bízott feladatot! Ha megtetted
a kötelességed, akkor bízhatsz abban, hogy Isten
majd gondoskodni fog a mag kikeléséről
és növekedéséről.
Úgy
gondolom, hogy ez az értelmezés közelebb áll
ahhoz, amit Jézus mondani akart. Persze
könnyebb volna egy passzív helyzetbe képzelni
magunkat, amikor kevesebb a teendőnk,
de Isten többet vár tőlünk. Korunkban is
szükség van arra, hogy legyenek olyan fiatalok,
akik vállalják az igehirdetés feladatát,
mert megértik, hogy Isten ezt a hivatást
adja nekik. Természetesen igaz az, hogy csak az válhat
magvetővé, az végezheti hitelesen
az igehirdetést, aki előzetesen befogadta a krisztusi
igazságot, azaz az ő szívében
jó talajba hullt a tanítás.
Különböző szintekről van itt tehát szó,
először saját
magunknak is meg kell értenünk és
követnünk kell a tanítást, hogy aztán
annak hirdetői,
tovább adói lehessünk, de ne rettenjünk meg
ettől a feladattól sem! Jézus egyértelmű
kívánsága az, hogy ne csak követői, hanem
tanúi is legyünk! Tanúskodjunk arról,
hogy az örök élet igéi nála vannak,
és őt követve juthatunk el az örök életre.
(c)
Horváth István Sándor
Urunk
születése hírüladásának
ünnepét 692-ben említik először, amikor a III.
konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a
nagyböjtben történő ünneplését. E
jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az
Úrangyala-imádságokat.
E
Mária-ünnep elsősorban a második isteni
személy megtestesüléséről szól, hiszen
Jézus világba lépése hírül
adásának rejtett eseményével kezdődött
el. XVI.
Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent
Lukács evangéliumában „egy
rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem
látta, senki sem tudott róla, csak
Mária –, mégis meghatározó
jelentőségű az egész emberiség
történelmében. Amikor
a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére,
Jézus megfogant, és általa új
korszak kezdődött a történelemben.
Kilenc
hónappal Jézus születése előtt Isten
elküldte Gábriel arkangyalt, hogy hírül
vigye Szűz Máriának a megtestesülés
örömhírét, a Megváltó
születését.
Beteljesedett Isten ígérete, valóra vált a
prófétai szó: a Szentlélek teremtő
erejével a Boldogságos Szűz Istenanyává
lett. Az Angyali Üdvözlet művészi
ábrázolásain Gábor arkangyal kezében
vagy vázában liliom látható.
„Mária
igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a
világba jött. Mária válasza
az angyalnak tovább folytatódik az egyházban,
amely arra hivatott, hogy
Krisztust megjelenítse a történelemben,
készséggel kínálva fel
szolgálatát,
hogy Isten továbbra is meglátogathassa az
emberiséget az ő kegyelmével – mondta
XVI. Benedek. „A nagyböjti időszakban gyakrabban
elmélkedünk a Szűzanyáról, aki
a Kálvárián megpecsételte
Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az
Atya
szeretetének tanújával egyesülve Mária
megtapasztalta a lélek vértanúságát.
Kérjük bizalommal az ő
közbenjárását, hogy az egyház,
küldetéséhez hűen, bátran
tanúságot tegyen Isten szeretetéről az
egész világnak.”
Hazánkban
sok helyütt e napon oltják a fákat, hisz' a magyar
néphagyomány szerint
Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás,
szemzés napja: ekkor kell elkezdeni a fák
oltását a bőséges termés
érdekében – Szűz Mária is ekkor fogadta
méhébe Jézust.
„Fecskehozó” napként is számon tartják
március 25-ét: elérkezett a tavaszi
munkák ideje – intik a gazdákat az érkező
fecskék. A gyermekáldásra vágyó
asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan
imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra
előtt térdelve.
(Magyar
Kurír, fotó: Urbán E).
Az
emberek szeretnek a fociról beszélni. Olyanok is, akiknek
gőzük sincs róla.
Mégpedig azért, mert valamelyik csapat győz, a
másik nem. A dolog tehát izgi,
de tétje nincs, mert végső fokon tök mindegy, ki
nyer.
Jézus
szavait és vitáit mindenütt tömegek
lesték, mint manapság a Real Madrid-Barcelona
meccset a tévében. Függetlenül attól, ki
értette - érti, ki nem, ki félt tőle,
ki szerette.
Jézus
egyszer (Mt 21,23-27) „bement a templomba és tanított.”
Vajon véletlen-e, hogy
az eset a terméketlen fügefa megátkozása
után történt?! Nos, a főpapok meg a
nép vénei megkérdezték: „Miféle
hatalommal teszed ezeket? Ki adta a neked a
hatalmat ehhez?” Ezzel mindent elárultak magukról. Őket –
bölcs vén főpap
létükre nem az Úr érdekli, nem az
Örökkévaló, hanem teljesen más dolog
izgatja
és mozgatja: a mindennapi hatalom. Azt kéne
megkaparintani. A többi mellékes.
Így
van ez ma is. Többségünk a hatalom nyomát
szimatolja, mert akinek hatalma van,
annak mindenre futja. Mi az a minden? Ami pénz, az anyag, az
erő, netán a
csalafintaság és a bűn útján megszerezhető.
Tehát Kajafáséknak eszük ágában
sem
volt Isten országát keresni, inkább ellenkező
irányba szimatoltak. Ha nem az Úr
szerető, végtelenül türelmes Fia előtt állnak,
nem is tudom mi lett volna
velük. Tán meneten zúgva szálltak volna, mint
a hírhedett „győzedelmi zászló”,
a pokolba.
Jézus,
egyelőre nem ítélt, sőt, irgalmasan súgni
próbált: „Én is kérdezek tőletek
valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal
teszek így.
Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az
emberektől?” Azok tanakodni
kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: mennyből volt, azt
feleli: hát akkor miét
nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: az emberektől,
félnünk kell a néptől,
mert Jánost mindenki prófétának tartja.”
Hát
igen. A menny és a nép, kutyaszorító. Ajaj!
A nép istenérzéke megsúgta az
embereknek, hogy kicsoda János. Kinek a küldötte. Ezt
a főpapok is sejtették,
talán tudta is némelyikük, de nagy politikai
eszükkel kockázatot láttak a dologban:
Mit szól hozzá Pilátus? Heródes, Galilea
fejedelme, a magasságos Róma? Ó,
mennyi szempont, és mindet még fel sem soroltuk!
Eszelésükben
csak egy vélemény nem merült föl, az
Istené. Ez volt az Úr és a zsidóság
vezetői, a főpapok közti ellentét lényege.
Nyíltan fogalmazva a főpapi kar
hitetlensége és érdekkövetése az
élő Isten élete árán is.
Ezért
hazudták Jézusnak: „Nem tudjuk”. Mi egyebet
válaszolhatott erre a Megváltó:
„Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” –
felelte Ő. Egyszerűen
értelmetlen lett volna újra, a csodák tömege
után századszor is beavatni a
főpapokat, hiszen tudták ők, hogy „mi az igazság”, sőt,
azt is, hogy „Ki az
igazság”. Ott állt leköpdösve az orruk előtt,
ott gúnyolták, verették, de nem
pártolták, hanem megtagadták, mert eldobták
az igazság picike i-jét és a gazság
mellé álltak. Többnek és erősebbnek
vélték. Reálpolitikusokká
nyilvánították
magukat és az Egyetlen Valóságot elvetve
istentagadók lettek.
(Czakó
Gábor, fotó: Barák B.)
Az
emberek szeretnek a fociról beszélni. Olyanok is, akiknek
gőzük sincs róla.
Mégpedig azért, mert valamelyik csapat győz, a
másik nem. A dolog tehát izgi,
de tétje nincs, mert végső fokon tök mindegy, ki
nyer.
Jézus
szavait és vitáit mindenütt tömegek
lesték, mint manapság a Real Madrid-Barcelona
meccset a tévében. Függetlenül attól, ki
értette - érti, ki nem, ki félt tőle,
ki szerette.
Jézus
egyszer (Mt 21,23-27) „bement a templomba és tanított.”
Vajon véletlen-e, hogy
az eset a terméketlen fügefa megátkozása
után történt?! Nos, a főpapok meg a
nép vénei megkérdezték: „Miféle
hatalommal teszed ezeket? Ki adta a neked a
hatalmat ehhez?” Ezzel mindent elárultak magukról. Őket –
bölcs vén főpap
létükre nem az Úr érdekli, nem az
Örökkévaló, hanem teljesen más dolog
izgatja
és mozgatja: a mindennapi hatalom. Azt kéne
megkaparintani. A többi mellékes.
Így
van ez ma is. Többségünk a hatalom nyomát
szimatolja, mert akinek hatalma van,
annak mindenre futja. Mi az a minden? Ami pénz, az anyag, az
erő, netán a
csalafintaság és a bűn útján megszerezhető.
Tehát Kajafáséknak eszük ágában
sem
volt Isten országát keresni, inkább ellenkező
irányba szimatoltak. Ha nem az Úr
szerető, végtelenül türelmes Fia előtt állnak,
nem is tudom mi lett volna
velük. Tán meneten zúgva szálltak volna, mint
a hírhedett „győzedelmi zászló”,
a pokolba.
Jézus,
egyelőre nem ítélt, sőt, irgalmasan súgni
próbált: „Én is kérdezek tőletek
valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal
teszek így.
Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az
emberektől?” Azok tanakodni
kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: mennyből volt, azt
feleli: hát akkor miét
nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: az emberektől,
félnünk kell a néptől,
mert Jánost mindenki prófétának tartja.”
Hát
igen. A menny és a nép, kutyaszorító. Ajaj!
A nép istenérzéke megsúgta az
embereknek, hogy kicsoda János. Kinek a küldötte. Ezt
a főpapok is sejtették,
talán tudta is némelyikük, de nagy politikai
eszükkel kockázatot láttak a dologban:
Mit szól hozzá Pilátus? Heródes, Galilea
fejedelme, a magasságos Róma? Ó,
mennyi szempont, és mindet még fel sem soroltuk!
Eszelésükben
csak egy vélemény nem merült föl, az
Istené. Ez volt az Úr és a zsidóság
vezetői, a főpapok közti ellentét lényege.
Nyíltan fogalmazva a főpapi kar
hitetlensége és érdekkövetése az
élő Isten élete árán is.
Ezért
hazudták Jézusnak: „Nem tudjuk”. Mi egyebet
válaszolhatott erre a Megváltó:
„Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” –
felelte Ő. Egyszerűen
értelmetlen lett volna újra, a csodák tömege
után századszor is beavatni a
főpapokat, hiszen tudták ők, hogy „mi az igazság”, sőt,
azt is, hogy „Ki az
igazság”. Ott állt leköpdösve az orruk előtt,
ott gúnyolták, verették, de nem
pártolták, hanem megtagadták, mert eldobták
az igazság picike i-jét és a gazság
mellé álltak. Többnek és erősebbnek
vélték. Reálpolitikusokká
nyilvánították
magukat és az Egyetlen Valóságot elvetve
istentagadók lettek.
(Czakó
Gábor, fotó: Barák B.)
Összetákolt
gerendák sértik „mások” szemét,
Melyen
Üdvözítőnk törte meg életét.
Nihil
kell helyette, s dominál a semmi...
Le
a templomokkal! Keresztet levenni!
Nézd
a mecseteket, nézd, mint emelkednek!
Nem
fáj egy cseppet sem éhező lelkednek?
Elárulták
csúnyán hitünk és Mesterünk.
Könyörtelen
való... Tényleg kell ez nekünk?
Kakasszóra
alszunk, háromszor tagadva.
A
könny Istenünké..., míg a szívünk
balga.
A
mi szívünk fásult, törődött és
beteg...
A
kereszt oltalom... Kín, és véres szegek...!
Áldás...
S íme: mégis lelkeknek halála
Sír
az Istenfia árulásunk látva.
Könnye
értünk árad... Fájó lelke zokog,
letekint
e népre, mely torz, hitehagyott,
mely
inkább leborul a sátán szavára,
Fagyos
lehelet száll, s a szívek bezárva.
Dőlnek
a templomok, kövek zúzzák szerte,
előttünk
teljesül a gonosz zord terve...
Ó,
hát gyilkos e kor! Démoni űr... Végzet...
Ember,
nyisd fel szemed! Nyílj ki, szépen kérlek!
Az
úrnak temploma ma még nyitva, tárva.
A
szíved rá szomjas... Fáj Isten hiánya...
Összetákolt
fákon merő fájdalomban
a
te megváltásod tárt karokkal ott van.
Ne
tagadd őt, soha! Ismerd el, ismerd meg!
S
zúzzuk szét hitünkkel az ördögi tervet!
(Szné
Babik Erzsébet)
„Ne az
legyen, amit
én akarok, hanem amit te!” (Mk 14,36)
Jézus
az Olajfák
hegyén volt, a Getszemáni kertben. Elérkezett a
várva-várt óra, egész
életének
kulcspillanata. Földre borult, és bensőséges
bizalommal „Atyjának” nevezve
Istent hozzá fohászkodott, hogy ne kelljen „kiinnia a
kelyhet”, vagyis szenvednie
és meghalnia. Azt kérte Tőle, hogy múljon el ez az
óra, aztán mégis teljesen az
Ő akaratára hagyatkozott:
„Ne az
legyen, amit
én akarok, hanem amit te!”
Jézus
tudta, hogy
szenvedése nem a véletlen műve, és nem is
egyszerűen emberi döntések eredménye,
hanem Isten terve. Az emberek ítélik el és
utasítják őt vissza, de a „kehely”
Isten kezéből származik.
Jézus azt tanítja nekünk,
hogy az Atya
személyes szeretettel szeret minket, és
mindannyiunkról van egy szeretet-terve.
Ha hiszünk ebben a szeretetben és válaszolunk
rá – ez ugyanis feltétel –, akkor
Ő mindent a javunkra fordít.
Jézus életében semmi sem
történt véletlenül,
még a szenvedés és a halál sem. Ezt
követte a Feltámadás, amit ebben a hónapban
ünneplünk.
A Feltámadt Jézus
példája fény kell, hogy
legyen életünkben. Mindent, ami bekövetkezik, ami
történik, vagy ami körülvesz
bennünket, azt is, ami fájdalommal tölt el, tudnunk
kell úgy látni, hogy az a
minket szerető Isten akarata – vagy pedig megengedte, mert ezzel is
szeret
bennünket. Így minden értelmet nyer.
Felfedezzük, hogy minden végtelenül
hasznos: az is, ami érthetetlennek és abszurdnak tűnik az
adott pillanatban,
sőt az is, ami olyan halálos gyötrődéssel tölt
el, mint amit Jézus is átélt.
Elég, ha az Atya szeretetébe vetett teljes bizalommal
Vele együtt ismételjük:
„Ne az
legyen, amit
én akarok, hanem amit te!”
Az Ő
akarata nem
olyan, mint amilyennek sokszor gondoljuk: nem olyan
elrendeltetés, amelybe bele
kell nyugodnunk, különösen, ha fájdalmas;
és nem is monoton cselekedetek
szórványos ismétlődése
életünkben. Az Ő akarata az, hogy éljünk, hogy
örömmel
adjunk hálát Neki az élet
ajándékaiért.
Isten akarata az a hang, amely folyton
megszólít és hív; az a mód, ahogyan
Isten kifejezi szeretetét, hogy nekünk adja
Élete teljességét.
Úgy lehetne legjobban
ábrázolni, mint a Napot,
amelynek a sugarai olyanok, mint az Ő akarata rólunk
mindannyiunkról. Mindenki
a saját sugarán halad, amely különbözik a
mellette lévő sugártól, de mindegyik
a Nap sugara, Isten akarata. Mindannyian egyetlen akaratot
teszünk, Istenét, de
ez mindenki számára különböző. A sugarak
pedig minél közelebb kerülnek a
Naphoz, annál közelebb kerülnek egymáshoz is.
Mi is, minél közelebb jutunk
Istenhez azáltal, hogy egyre tökéletesebben
tesszük isteni akaratát, annál
közelebb jutunk egymáshoz, amíg végül
mindnyájan egy leszünk.
Ha így élünk, akkor
életünkben minden
megváltozhat. Ahelyett, hogy csak azok felé
fordulnánk szeretettel, akik
szimpatikusak, képesek leszünk odalépni mindenkihez,
akit Isten akarata mellénk
állít. Ahelyett, hogy a számunkra kedves dolgokat
keresnénk, tudni fogjuk azt
választani, amit Isten sugall nekünk. Ha
próbálunk ráfeszülni az adott
pillanatra vonatkozó isteni akaratra („amit te akarsz”), el
tudunk majd
szakadni mindentől, még önmagunktól is („ne az
legyen, amit én akarok”). Így
teszünk majd, annak ellenére, hogy nem az
elszakadást keressük, hanem egyedül
Istent; örömünk pedig teljes lesz. Elég, ha
belemerülünk az adott pillanatba,
és teljesítjük az Ő akaratát a jelenben, ezt
ismételgetve:
„Ne az
legyen, amit
én akarok, hanem amit te!”
Az elmúlt pillanat nem létezik
többé, az
eljövendő pedig nincs még birtokunkban. Olyan ez, mint az
utazás a vonaton:
azért, hogy célba érjünk, nem
járkálunk fel és alá, hanem nyugodtan
ülünk a
helyünkön. Ugyanígy kell a jelen pillanatba
helyezkednünk: az idő vonata halad
magától. Istent csak a nekünk megadatott jelenben
tudjuk szeretni úgy, hogy
kimondjuk erős, teljes és aktív „igenünket” az Ő
akaratára.
Szeressük tehát azt a mosolyt,
amelyet adnunk
kell, azt a munkát, amelyet el kell végeznünk, az
autót, amelyet vezetünk, azt
az ételt, amelyet el kell készítenünk, a
tevékenységet, amelyet szervezünk, azt
az embert, aki szenved mellettünk!
A próbatételek és
fájdalmak sem tölthetnek el
félelemmel bennünket, ha Jézussal fel tudjuk fedezni
bennük Isten akaratát,
irántunk való szeretetét. Sőt, így
imádkozhatunk: „Uram, add meg nekem, hogy
semmitől se féljek, mert mindaz, ami történik, nem
más, mint a Te akaratod!
Uram, add meg, hogy ne vágyjak semmire, mert nincs
kívánatosabb, mint a Te
akaratod!
Mi az, ami számít az
életben? A Te akaratod.
Add, hogy semmi ne csüggesszen el, mert
minden
mögött a Te akaratod van! Add, hogy semmi miatt ne helyezzem
dicsfénybe magam,
mert minden a te akaratod szerint van!”
(Chiara
Lubich)
Adj
időt a gondolatnak, hisz erőd forrása ez. Adj időt az
imának, mert a legnagyobb
erő a Földön ez. Adj időt a mosolynak is, mert a mosoly a
lélek zenéje. A
játéknak is adj időt, az örök
ifjúságnak titka az. Adj időt a szeretetnek, s
légy szeretet, ami nem más, mint Isten adománya.
Adj
időt az adakozásnak, az önzésre nem juthat időd. Adj
időt az olvasásnak, mert
ez a bölcsesség kútja. A barátságnak
is adj időt, hisz ez a boldogság útja. Adj
időt a munkának, mert ez a siker ára. Adj időt a
szeretetnek, ami nem más, mint
a Mennyek kulcsa.
A
csend gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A
hit gyümölcse a szeretet. A
szeretet gyümölcse a béke. Ámen!
(KÁES-től)
Az
Országos Kolping Lelki Napnak 2019. március 9-én a
szegedi dóm (Magyarok
Nagyasszonya székesegyház) adott otthont, amelynek
altemplomában tartott
előadáson és az azt követő szentmise
prédikációjában Dr. Kiss-Rigó
László szeged-csanádi
megyéspüspök tanítását
hallgathatta az ország minden részéről
összegyűlt,
mintegy 180 fős zarándokcsapat.
A
püspök atya előadásában rámutatott arra,
hogy a húsvét évszázadokig a
keresztség ünnepe is volt, mivel a hosszú
készület után a felnőtteket ekkor
keresztelték meg. A felkészülés
utolsó, intenzív időszaka volt a nagyböjt. Ezt,
a felkészülőknek szánt időszakot tették
utóbb gyakorlatukká a már
megkereszteltek is. A nagyböjt felkészülés
és önrevízió, megújulás
és
megerősödés.
A
bűnbánat ezért nem depresszió, hanem apró
korrekció, hogy önmagunkba nézzünk és
korrigáljunk, céltudatosabban próbáljunk
élni. A bűnbánat ezért hatalmas öröm
forrása a keresztény ember számára.
A
készület három fő eszköze az alamizsna, az ima
és a böjt.
Az
alamizsna fogalma átalakult már, jelenleg ez alatt azt
értjük, hogy az
embertársi kapcsolataink javítására kell
törekednünk. Az imádságban pedig az
Istennel való kapcsolatunk felülvizsgálata és
javítása a cél. Végül pedig a
böjt által a saját magunkkal való viszonyt is
újra kell értelmezni. A böjt
segítségével még jobban megismerjük
és neveljük magunkat, annak érdekében, hogy
felismerjük: miben tudunk jobbak lenni. Az imádság
kapcsán a püspök atya
kiemelte: az ima személyes kapcsolat, nem az arra szánt
idő számít, hanem annak
ténye, hogy időt szánunk rá és annak
mélysége.
A
megtérés ezért nem külsőség, hanem
mentalitásváltoztatás, önmagunkon kell
változtatni.
Ennek
kapcsán a tékozló fiú
történetén keresztül rámutatott a
püspök atya arra, hogy
bár hajlamosak vagyunk egyetértően helyeselni az idősebb
fiú panaszaira, de
gondolkozzunk el azon, mit mondott az atya fiának: itt vagy
velem, mindened
megvan, mindenem a tiéd – ennél többet nem tudok
adni. Ezért nem a megtérő
miatti örömet kell sérelmezni, hanem
értékelni és jóra kell fordítani
saját
(kivételezett) helyzetünket.
A
ránk bízott képességeket, talentumokat
ugyanis kamatoztatni kell annak
érdekében, hogy még több jót tudjunk
tenni. A talentumokról szóló
példabeszéd
is arra tanít, hogy annak adnak még, akinek sok van, hogy
még többet, még több
jót tudjon tenni.
Persze
ez nem vezethet oda, hogy saját szolidaritásunk
által, saját magunkban bízva
kell cselekednünk. Amikor Mózes így tett, a
nép elfordult tőle. De amikor az
Isten hívta a feladatra és Isten szemével -
másként látva - tudott nézni, a nép
követte őt. Isten szemével nézve ugyanis a
valóság teljességét látjuk.
A
szentmise evangéliumában Lévi, a vámos
meghívását hallhattuk, aki azonnal ott
hagyott mindent, amikor Jézus hívta. A püspök
atya elmélkedésében kiemelte, hogy
Lévi barátai, akiket a lakomára meghívott,
nem a köztiszteletben álló
farizeusok, hanem a hozzá hasonlóan lenézettek
közül kerültek ki. „Nem az
egészségeseknek kell az orvos” – de
itt nem ’gyógyítás helyett megelőzés’
helyzetről van szó, mert az igazán
betegek valójában nem azok, akiket lenéznek, hanem
azok, akik azt hiszik, hogy
nem betegek, akiknek nincs betegségtudata… lásd
farizeusok.
Jézus
személyesen szólít meg. Péter és
Andrást munka közben hívta meg, és minket is
meghívott a keresztségben. Ebbe sokan
belenövünk, de elmarad a személyes
találkozás, a kapcsolat. Van-e élő kapcsolatom a
feltámadt Jézussal? Ez a
többlet. De hívőként se higgyük, hogy mi
vagyunk a társadalom krémje. Ajándék,
amit kaptunk és farizeusok vagyunk, ha hivalkodunk vele.
Szolgálatra
használjuk.
Záró
gondolatként a vendéglátó püspök
atya kihangsúlyozta, hogy kereszténynek
mondott társadalmunk nem vallásosságot, hanem a
kultúra átvételét jelenti.
Európának a keresztény identitás a
biztosítéka, de ettől még nem leszünk
keresztények. Ehhez kell a személyes kapcsolat, amit
élni és ápolni kell.
Személyes
útravalóul pedig a dómban lévő
edényből az alábbi szentírási
részletet
„kaptam”: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben
és bennem is
higgyetek!” (Jn 14,1)
(Lejegyezte:
Molnár Arnold, Fotó: Szabó J.)
2019.
február 26-án, kedden este hattól tartotta soron
következő ülését
önkormányzatunk képviselő-testülete. Az
ülésen az alábbi napirendi pontok
szerepeltek:
A
2019. évi költségvetési rendelet
megalkotása Pénzügyi Bizottsági
véleményezését
követően. Csak információként jelezzük,
hogy 1.326.353 ezer Ft-tal
gazdálkodhatunk a jelenlegi állás szerint, mely a
840.000 ezer Ft beruházási
pénzt is magában foglalja.
Vis
maior helyzet előállásának kezelése
érdekében Ivóvíz korlátozási
terv került
jóváhagyásra.
Döntés
született Holman József földcserével
kapcsolatos beadványának tárgyában is.
Jóváhagyásra
került a polgármester asszony 2019. évi
szabadságolási ütemterve.
Ipari
parkunk megvalósulása a kiviteli tervek
készítésének szakaszába
lépett. A
beérkezett ajánlatok alapján a SALGOTERV KFT. lett
a pályázat nyertese.
Mint
a híradásokból hallhattuk, a kormány Magyar
falvak címen pályázati lehetőséget
kínál az 5 000 fő alatti települések
élhetőbbé tételéhez.
Önkormányzatunk is
benevezett 12 ingatlan (benne az egyházközségi
tulajdonú Cserkészház is), 6
nagyon rossz út és többkilométeres
járdaszakaszok megnevezésével.
Egyebek
között foglakoztunk a március 15-i programmal, benne a
Díszpolgári címek
adományozásának ünnepi ülés
keretében történő
megvalósulásával; a volt SERKÖV
területén működő sertéstelep a
szennyvízét a balassagyarmati szennyvíz- telepen
köteles elhelyezni; tovább kell finomítani,
szabályzatba foglalni a Tájház
működését.
Március
12-én rendkívüli ülés keretében
iskolánk nyertes energetikai beruházásának
ügyében döntöttünk. Az első körös,
jelentkező hiányában sikertelen
pályáztatást
követően a második körben a piackutatást
követően öt gazdasági szereplő is
jelezte érdeklődését.
Ülésünkön elfogadtuk a közbeszerzés
ajánlati felhívását.
Állást
foglaltunk abban is, hogy a Zöld Híd gyűlésein
elsősorban a polgármester
asszony képviseli településünket.
Akadályoztatása esetében meghatalmazással
önkormányzati képviselő is elláthatja ezt a
feladatot. Ismertetésre került a
hulladékszállítás
(zöldhulladék, lomtalanítás) rendje is,
melyet az önkormányzat
honlapján mindenki megismerhet.
Mozgalmas
napja volt március 15-e községünknek. Nyolc
órakor kezdődött a hazánkért
felajánlott szentmise, és az azt követő Hősök
téri színvonalas ünnepség méltó
emléket állított nemzeti ünnepünknek,
tudatosítva mindannyiunkban, hogy a haza,
a kereszténység és az európaiságunk
egymástól elválaszthatatlan és a jövő
záloga. Az ünnepség önkormányzatunk
díszülésével folytatódott, ahol
Érsekvadkert fizikális és lelki
fejlődéséért kifejtett
munkálkodásukért Balla
Mihály országgyűlési képviselőnk,
Lukács András plébános atyánk
és Nógrádi
László volt polgármesterünk
részesült az Érsekvadkert Díszpolgára
kitüntető
címben, melyhez a Vadkerti Harangok is gratulál.
(emjé,
fotó: Kristók J.)
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2019. április 15.
hétfő
Telefonszámaink.
06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
Nagyböjti,
Húsvétra felkészítő lelkigyakorlatunkat, Ft. Nagy Richárd, Nagybárkányi
plébános atya tartja április 4-5-6 este
a 7 órás szentmisén.
A lelkigyakorlat 3 estéjén
fél 6-tól lesz
alkalom a szentgyónás elvégzésére.
Használják ki a lehetőséget, ne
halasszák utolsó napokra szentgyónásuk
elvégzését. Az ünnepnapokon
nagycsütörtöktől húsvéthétfőig nem
lesz gyóntatás.
Április
6-án, a lelkigyakorlat befejező
szentmiséjén és azt követő vasárnap a
fél 9 órás szentmisén,
részesülhetnek a BETEGEK
SZENTSÉGÉBEN AZOK, akik a szentmisén
áldoztak is, idős koruk, gyengeségük miatt
különösen rászorulnak Jézus
segítségére. (Áldozás
nélkül nem lehet, a betegek kenet SZENTSÉG, amit
csak
tiszta szívvel fogadhatunk)
(A
lelkigyakorlat hetében, hétfőn és kedden) keresem
föl az idős testvéreket
otthonukban, hogy el tudják végezni ők is
húsvéti szentgyónásukat, jelentsék
be
őket időben.)
A
Húsvéti szent 3 napon:
Nagycsütörtökön – Nagypénteken és a
Húsvéti vigília szentmisén este 7
órakor
ünnepeljük együtt Megváltásunk legnagyobb
eseményét: Krisztus Urunk
halálát és feltámadásának
szent napjait.
Húsvét vasárnap és
Húsvéthétfőn reggel fél
9-kor lesz ünnepi szentmise. Pusztaberkiben fél 11-kor.
Április 16-án. NAGYKEDDEN
éves szentségimádási
napunkat a szokott módon 10 órás
szentmisével kezdjük és este fél 7-kor a
Jézus
Vére litánia elimádkozásával,
szentség-betétellel zárjuk.
Húsvét utáni
vasárnap, ápr. 28-án. Az Isteni
Irgalmasság vasárnapja: A papi
hivatásokért, és a jó
termésért,
Búzaszenteléssel könyörgünk.
Az 1%-os befizetett személyi
adóról ne feledkezzenek el rendelkezni!
A Katolikus egyház technikai
száma (0011)
megjelölésével. rendelkezhet
az Egyház
javára 1%-ról, és valamely
Alapítvány javára a másik 1%-ról.
(Pl.
Érsekvadkerten:
Szent Kamill – az érsekvadkerti beteg
gyermekekért közhasznú
alapítvány javára A kedvezményezett
adószama: 18641107-1-12
Tizenhárom Almafa
Alapítvány 18397042-1-12 )
KERESZTELTÜNK:
4./ Karman Marcell (Karman Pál- Kruzslik Gyöngyi)
5./ Gerliczki Zara, Veronika (Gerliczki Zsolt – Valent
Veronika)
HÁZASSÁGKÖTÉS:
-
Halottaink:
13. Vasas János
(1949)
14. Borbély István
(1931)
15. Kakas János
(1937)
1. hétfő -
2. kedd
-
3. szerda
-
4. csütörtök -
5. péntek - Dombai
Gábor 6. évforduló, szülei, testvérei,
apósa, anyósa
és hozzátartozók, valamint nászasszonya
Murányi Lajosné
6. szombat
- Szabó Ignác 5. évforduló,
édesapja, édesanyja, Vitéz Mária,
apósa Záhorszki János, felesége
Péter Anna és hozzátartozók
-
Kristók József 5. évforduló, szülei
és hozzátartozók, Szabó József,
felesége
Halaj Margit, szüleik és testvéreik
-
Híves András 4. évforduló, szülei,
testvéreik, apósa, anyósa, nagyszülők
és
hozzátartozók
7. vasárnap - Dr. Borsa Mihály,
testvérei, szülei, hozzátartozók,
Vitéz
István, felesége Erdős Mária és
hozzátartozók, Nagy Ignác, Csernák
és Káposzta
család halottaiért
-
Bozsonyik István, testvére, szülei, apósa,
násza, élő és elhunyt családtagokért
8. hétfő -
9. kedd
-
10. szerda
-
11. csütörtök -
-
Laczó Andrásné, élő és elhunyt
hozzátartozókért
12. péntek -
13. szombat
- Csillag Gyula, Szabó Vince, felesége
Kormosói Ilona, Mrekvicska
Ignác, felesége Szabó Margit és szülők
-
Szabó László 2. évforduló,
Kovács Lászlóné 45.
évforduló, férje, fia és unokája
-
Pálinkás János, 2 fia, Pálinkás,
Glózik és Pribeli család halottaiért
14. vasárnap -
15. hétfő -
16. kedd
- Kovács Lajos, felesége Bugyi Mária, vejei
és a család élő
és elhunyt tagjaiért
17. szerda
-
18. csütörtök -
19. péntek -
20. szombat
-
21. vasárnap -
22. hétfő -
Szakács János, felesége Kovács
Rozália, Halaj József,
felesége és fiuk Attila 10. évforduló,
szüleik és testvéreik
-
Buzás Ildikó, Buzás István 10.
évforduló, Buzás és Kovács
család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Szrenka József, szülei, apósa Kristók
János, élő és elhunyt
hozzátartozókért
23. kedd
-
24. szerda
-
25. csütörtök - Boda István, felesége Csillag Anna,
szüleik, élő és elhunyt
családtagok
26. péntek -
Hálából
-
Urbán József, szülei, testvérei, Hustyava
József, felesége Jakubecz Ilona, Kakas
Mihály, felesége Hustyava Mária és a
Jakubecz család halottaiért
-
Halaj Ferenc, szülei, testvérei, anyósa,
apósa és a család halottaiért
27. szombat
- Murányi István, felesége Dombai
Erzsébet, fiuk, menyük, Kristóf
Sándor, szülei, élő és elhunyt
hozzátartozókért
-
Pap Ádám 5. évforduló, nagyszülők
és élő családtagok
-
Fábián János, felesége Jakubecz
Mária, Szabó Ignác, felesége
Kosztrihán
Emerencia, szüleik, testvéreik és elhunyt
családtagokért
28. vasárnap - Jamrik Antal, felesége Kordics
Borbála, 2 fiuk, menyük, vejük,
Jamrik és Kordics család halottaiért
-
Bulejka Pál, szülei, apósa, anyósa és
sógorai
-
Holman Tibor
29. hétfő -
30. kedd
-