Vadkerti harangok
2018. december

Krisztus megszületett
Szentmiseszándékok 
Adventi lelkigyakorlat 2018
Megváltó született
Templombúcsú 2018
Főpásztori üzenet Szent Család vasárnapjára
Örök karácsony
Bízzuk Máriára az új évet!
Karácsony
Nem divat ma Jézus...
Önkormányzati hírek
Kolping híreink
Híreink




Vissza az előző menüre

Krisztus megszületett

Keresztény hitünk alapján elmondhatjuk, hogy a világtörténelem legfontosabb eseménye a második isteni személy, az Ige megtestesülése Jézus Krisztusban. A Teremtő és a teremtmény - az isteni és az emberi természet - titokzatos módon mintegy egyesül a Názáreti Jézusban, aki kétezer évvel ezelőtt megszületett a júdeai Betlehemben. Ő emberként egy lett közülünk, de közben istenségével, mint Megváltó és Üdvözítő ki is emelkedett az emberi családból. Egyedül Ő - aki maga a Szeretet - teljesítette be minden ember vágyát az Istennel való találkozás után. Általa lehetővé vált a teremtmény találkozása Teremtőjével itt a Földön, és teljesebb mértékben majd odaát, a megdicsőült világban, az Isten országában.


Karácsony Isten szeretetének fogható megnyilvánulása minden ember életében és mindenki számára meghatározó esemény, mert a szeretet olyan közös nyelv, melyet mindenki képes felfogni és értelmezni. Az Ige megtestesülése mutatja Isten nagy hatalmát, hogy Ő képes arra, hogy az emberi természetünket fölvéve mindennapi életünk része legyen, s ezáltal megszenteljen minden emberi körülményt és helyzetet. Nem gyengeség, hogy gyermekként született közénk, hanem ez annak a végső reménynek felcsillanása, hogy majd egyszer találkozhatunk az élő Istennel.

A Messiás eljövetelével az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem mi kényszerítjük le Istent az égből, hanem ő maga dönti el, hogy mikor és hogyan érkezik hozzánk. A kusza emberi, történelmi szálak közé bátran belép az Isten Fia, hogy megmutassa Emmanuel voltát, vagyis, hogy velünk az Isten.

Az isteni gyermek születésének nagy üzenete történelmi tény, nyilvános működése tapasztalati valóság és az ő föltámadott örök élete hitbeli elfogadás. Nem lehet őt kitörülni a történelemkönyvekből, bár erre sokszor történt próbálkozás, azonban e kísérletek után mindig beigazolódott, hogy élhet ugyan az ember Isten nélkül, de az Isten sosem lehet ember nélkül.

Jézus születésnapja ezért a mi újjászületésünk esélye is, mert ő nemcsak kétezer évvel ezelőtt élt itt a Földön, hanem valóságosan közöttünk maradt, s ez közvetlen módon megváltoztatja a mi életünket is. Számunkra is szükséges a „pásztorok hite”, vagyis hogy a megszületett gyermekben, a Názáreti Jézusban felismerjük az Isten Fiát.

Az Egyház minden karácsonykor erre szólítja fel gyermekeit: „Menjünk Betlehembe, hadd lássuk, ami történt.”(Lk 2,15) Ez minden egyes ember feladata, aki meghallja az Egyház tanítását: „megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr Dávid városában.” (Lk 2,11) Szent II. János Pál pápa célként azt tűzte ki, hogy a keresztények, „gyorsan keljenek útra”, és vigyék el a „nagy örömet”olyanoknak is, akik eltávolodtak az Egyháztól, vagy még nem is találkoztak a kereszténységgel.

A karácsony olyan kiemelkedő ünnep, amikor meg tudjuk mutatni másoknak is a világ világosságát, és ilyenkor talán befogadóbbak is az emberek, hogy érdeklődjenek életük és a világ céljairól, és Isten köztünk való jelenlétéről.

Mivel Isten Fia személyesen jött el hozzánk, el kell juttatnunk azt az életadó üzenetét, hogy a megtestesült Ige az üdvösség egyetlen forrása. Ha Őt nem vesszük figyelembe, akkor életünk tévúton jár. Kitölthetjük éveinket, évtizedeinket sokféle elfoglaltsággal, szórakozással, de akkor épp abból a teljességből nem részesülünk, amelyet a Messiás hozott el nekünk.

Az Egyház ereje sajnos akkor csökken, ha a keresztények belesimulnak ebbe a világba, és elfelejtik „pásztori küldetésüket”. Induljunk el, és ne hagyjuk szó nélkül az üdvösség történetének legnagyobb eseményét, Krisztus születését! Éljük meg ezért először mi magunk a feltétel nélküli szeretetnek a közénk érkezését, fogadjuk be lelkünk otthonába a szívünk ajtaján kopogtató gyermeket. A Fiú megtestesülésének ünnepén bizalommal forduljunk a Mennyei Atyához, és már itt a Földön éljük, és adjuk is tovább az általa hozott természetfölötti életet.

Karácsonykor megajándékozzuk egymást. Érezzük át most mi is, és rajtunk keresztül mások is, hogy a legnagyobb ajándék maga Krisztus, aki az Atya ajándéka, az Ő irgalmas szeretete által. Mindenki tudni akarja és keresi az igazságot, mely egy ahhoz hasonló életprogram, amelyet a háromkirályok vándorlásuk során megvalósítottak, akik amikor a „csillagot meglátták, nagyon megörültek” (Mt 2, 10). Az örömhír továbbadásával ma minket küld az Egyház, hogy hirdessük: „Krisztus megszületet!” A minden emberben meglévő keresés így éri el célját, az örök Szeretetet és Igazságot, s egyúttal reményét is az Atya irgalmában.

Ezekkel a gondolatokkal kíván a Vadkerti Harangok szerkesztősége kegyelmekben gazdag karácsonyt!

(Kránitz Mihály, fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Adventi lelkigyakorlat 2018

Nagy örömmel és izgalommal jöttem közétek 2018 adventjának lelkigyakorlatára. Messziről jött ember azt mond, amit akar, tartja a közmondás. Az én szándékom az, hogy ezzel a három estével közelebb vigyük egymást Istenhez.

Ezután egy történettel vezette be tanítását Fekete Roland atya, dorogházi plébános. Egy tízéves kisfiú rosszul lett az iskolában. Azonnal kórházba vitték, ahol megállapították, hogy azonnali szívműtétre van szüksége, melyből a felépülés esélye csak 50%. A szülők az orvos őszinte szavának hallatán nem akarták aláírni a műtéti beavatkozást. Végül az édesanya még egyszer kérdést intézett az orvoshoz: Doktor úr! Ugye meggyógyul a kisfiunk? A doktor válasza mély hitről tett tanúságot, amikor ezt válaszolta: Rajtam, mint orvoson nem fog múlni a műtét sikere, de tudják meg azt, hogy gyermekük sorsa az Isten kezében van. Odaát dől el minden! Lett műtét. A kisfiú megmenekült.

Kiolvasható ebből a történetből az, hogy egyedül Isten az, akiben minden helyzetben bízhatunk. Ő mondja ki a végső szót életünkről.


A testi bajok mellett így vagyunk a lelki betegségeink, bűneink területén is. Megválni azoktól csak Isten megelőző szeretetével lehetséges. Ezért kell befogadnunk Isten irgalmas szeretetét. Rá kell erre hangolódni, mondjam, úgy kell behangolni lelkünk húrjait, hogy általuk szép dallamok keljenek szárnyra. Erre ad most alkalmat a szentgyónási lehetőséggel egybekötött adventi készület is.

A kisded születésére történő ráhangolódás az egyedüllét és nem magányosság csendjében a legtermékenyebb. Kikapcsolva a külvilág villogásait, gondjainkat, a lelki készületre kell koncentrálnunk. Az egyedüllét egyébként önmagunk túlcsordulása, amikor rátalálunk magunkra és az Istenre.

Isten egyébként senkit sem a magányosságra teremtett, hisz ő mindig „kéznél” van. Mindannyiunkat hív azzal, hogy vegyük észre a másik emberben is az ő arcát.

Házi feladatként tegyük fel magunknak a kérdést. Mi kié vagyunk? Hová tart az életünk? Bízom a válaszban is: az Úr Istenhez!

Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a hit-remény-szeretet előtérbe helyezésével ismét rövid történetekkel kezdődött a második elmélkedés. Az első esetben hosszú szárazság után úgy határozott egy közösség, hogy kivonulnak a határba esőért imádkozni. Szinte az egész falu lakossága ki is ment, ám esernyőt csak egy kisfiú vitt magával. Ez ám hit igazából!

A bizalmat és a reményt a mindennapok során mi is megéljük, hisz már a korai ébresztéseinket is rábízzuk az erre a célra beállított eszközeinkre. De merünk-e ráhagyatkozni a másik emberre vagy az Istenre, mint tette azt Mária?

Ugye, sokan láttunk már olyan esetet, amikor az édesapa magasba dobja gyermekét, majd elkapja. A gyermek ez alatt hangosan nevet, mert tudja, hogy édesapja szereti, és a feldobást követően el is kapja őt. Isten gyermekeinek valljuk magunkat, mégsem merünk Istenre hagyatkozni egy-egy nehéz szituációban.

A fentiek tükrében, most néhány példát említenék az olvasóinkban, mellyel Roland atya tanított bennünket.

Mária hitte, hogy Isten szándékánál nincsen jobb. Még akkor sem, ha annak eredményét akkor nem is látta. Mária erre építette életét, melyről mi oly gyakran feledkezünk meg. Mária életéhez is hozzátartozott az öröm és a szenvedés egyaránt, de az Istenbe vetett hittel értelmet adott ezeknek, mely számunkra is követendő példa.

Mária anyja és ajándékozója a reménynek, hisz Isten akaratában bízva tudta kimondani az IGENT. Kövessük őt ebben is, és tiszteljük, mint tette ezt Szent István királyunk, mert a történelem tanúsága szerint is ez a jövőnk alapja.

Mária legnagyobb kincse a szüzesség és az anyaság, amit olyannyira figyelmen kívül hagy a kor embere. Csodálkozunk, hogy egyre kevesebb lakás válik otthonná. Ennek megváltoztatása a férfinak és nőnek együtt és összhangban kell lépéseket tennie Máriára figyelve. Ezzel válhatunk igazán az Ő gyermekeivé, aki gondunkat viseli, és nem engedi meg azt, hogy a letűnt népek sorát gyarapítsuk.

De gyorsan elérkezett a harmadik este, amit most is egy kis történettel vezetett be az atya. Bergen lakói elhatározták, hogy hosszú idő után úgy ünneplik meg templomuk védőszentjének ünnepét, hogy az ünnepi szentmisét követően a jelenlévők a szent képe előtt elvonulva is kifejezik tiszteletüket iránta. Úgy is tettek, amit egy író az alábbiak szerint jegyzett föl. Az idősek arcáról a régi emlékek képei felelevenedése jelent meg. A kisgyermekek arca szinte sugárzott, de volt egy korosztály, amelyik rezzenéstelen arccal haladt el a kép előtt Meg is jegyezte róluk, hogy oly korban születtek, ahol nem volt divat emlékezni a templomuk védőszentjére, így ehhez kötődő élményük sincs.

Teszem most fel a kérdést: Mi milyen világban élünk? Mi az első, amikor hazamegyünk, vagy hazajön a gyermekünk? Bekapcsoljuk a tévét vagy az okos telefont (ha nem azt hallgattuk egészen hazáig). Eszközeink főszereplővé váltak életünkben, melyekből ömlenek a rosszabbnál rosszabb hírek, melyek lopakodva épülnek be életünkbe. Lassan már meg sem rendülünk egy-egy közelünkben történt tragédián. A világ zaja mindent elnyom. Így nem is vesszük észre, mi hiányzik az életünkből.

Ennek visszafordítása érdekében van szükség a csendre, mely mégis termékeny, ha el tudunk merülni Isten csendjében, ami szinte ordítja felénk az igazságot. Építsük hát be életünkbe a csendet, hogy ne váljunk felületes keresztényekké, tüskék közé szóródott magokká! A csend sokszor szebben beszél, mint a szó, mert a legmélyebb valósággal, Istennel tudunk ekkor találkozni. A csend egyaránt elvezet Istenhez és a másik emberhez.

Egy tanúságos történettel zárult a lelkigyakorlatunk. Egy neves hegedűművész több millió dolláros hegedűjével megállt egy forgalmas helyen és Bach műveket játszott negyven percen át. Több ezer ember haladt el előtte úgy, hogy sokan figyelmet sem fordítottak rá. Volt kisgyermek is, aki megállt volna, de anyukája kézen fogva tovább vitte. Volt, aki elhaladva a művész előtt pár dollárt dobott a hegedű tokjába, de meg sem állt egy pillanatra sem. Húszan lehettek, akik végig várták a rögtönzött előadást, melynek hozama 32 dollár volt a helyszínen. Ez a művész ugyanezt a műsort napokkal ezelőtt teltházas előadás keretében mutatta be, ahol a legolcsóbb jegy is száz dollárba került.

Mi hányszor rohanunk el dolgok, események mellett az életünk során? Nem tudunk megállni és észrevenni a bennünket körülvevő igazi értékeket, a felénk áradó szeretetet, a jót, amit Isten készített a számunkra.  Legyen ebben segítségünkre az advent csendje, hogy szíveinkbe költözhessen a legfőbb jó, az Isten!

(Érsekvadkert,2018.12.09. emjé¸fotó Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Megváltó született

Megváltó született nekünk Betlehemben.

menjünk, hozsannázzunk, mint angyalok, szenten!

Daloljunk szívünkből, miként a pásztorok,

hisz velünk az Isten, amint megmondatott!

Megváltó születet, Üdvözítő nékünk,

bezárja a poklot, hogy Istennek éljünk!

Magához vonz egyre, s visz a fellegekbe.

Azt súgja, hogy: Ember, te vagy Isten terve!

Megváltó született egykor Júdeában.

Menjünk hozzá, ahol csillagsugár van!

Ott vár minket az ég szerelmes Gyermeke.

Azért jött, hogy a bűnt halállal győzze le.

Megváltó született, Felkent Szabadító.

Menjünk Hozzá, hiszen gyermek-szava hívó:

A Mennyei Atya örökösen szeret!

Ne várjunk, siessünk Elébe, gyermekek!

(Szné Babik E.)

Vissza az újság tetejére

Templombúcsú 2018

Kezdődik az ének az Úr Fölségének, kezdődik a szent áldozat - zengett a bevezető ének a templom-búcsúi szentmisénk kezdetén. Zengett is, hisz hála Istennek, a hétköznap ellenére is sokan ünnepeltünk Isten színe előtt.

Az ünnep kiemelkedő eseménye volt, hogy egy „papi közösség” - Krizsán Zoltán Karancslapujtő, Balázs András Karancskeszi, Marián Krizán Ipolyszakállos és Lukács András Érsekvadkert - vette körül az oltárt, hogy Isten közvetítő eszközeként bemutassa a legszentebb áldozatot. Egy ilyen papi közösség kiemelkedő ünnepek sorába emeli minden templom búcsúját, így Érsekvadkertét is, még akkor is, ha Szent András ünnepe pénteki napra esett.

Szentmisénk főcelebránsa Krizsán Zoltán atya volt, kinek fiatalos lendületéből és bevezető gondolataiból kicsengtek jövőbéli feladataink: ápolni és át kell adni az eleinktől örökölt ünnepeink lelkületét, ami megmaradásunk záloga.


Marián atya, már nem első alaklommal érkezett hozzánk az Ipoly túlpartjáról, hogy velünk ünnepeljen. Már puszta jelenléte is azt üzeni, hogy a felvidéki magyarság is velünk ünnepelt ezen az estén.

Balázs András atyától - az üldözött keresztények között eltöltött ideje alapján - a prédikációjában elhangzottakkal megerősítést nyertünk az emberi szolidaritás fontosságáról. Kiindulópontként a „Boldogok a békességben élők, mert őket Isten fiainak hívják” ismert evangéliumi sorokat használta fel. Több megtapasztalt eseményt mesélt el nekünk a mohamedán tengerben élő keresztény testvéreink ínséges sorsáról, akiknek a hitük ad erőt az élethez. Vallják, hogy nincs idejük a fájdalmak miatti siránkozásra, mert hisznek Istenben, és tudják azt, hogy Jézus minden rossznál erősebb. Egy régi hittan emléke villant fel ekkor bennem, ami a világ és a jézusi béke közti különbséget állította elénk. A két béke közötti különbség jól kitűnik azok rövid megfogalmazásából. Azért nem bántalak, mert félek tőled, mondja a világ békéje. Ne félj Tőlem, mert én nem bántalak téged, üzeni számunkra a jézusi béke! Ezzel a béke tudattal kell élnünk, mert ahol ilyen béke uralkodik, ott Jézus is jelen van, és senki sem szűkölködik.

Az áldozatbemutatók sorából a mi András atyánk sem maradhat ki, hisz személye nélkül ebben a formában ez az ünnep nem jöhetett volna létre. Köszönjük neki, hogy fiatal atyákkal lepett meg bennünket, ami erősíti a jövőbe vetett hitünket.

Köszönjük az atyáknak, hogy velünk ünnepeltek. Isten áldása kísérje további szolgálatukban. Az András atyákat névnapjuk alkalmából köszöntjük azzal, hogy őrizze meg őket az Úr a híveik körében történő magvetésben.

(Érsekvadkert, 2018. 11. 30. emjé, fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Főpásztori üzenet Szent Család vasárnapjára

Főtisztelendő paptestvéreim, Szeretett Krisztushívő Testvéreim!

Engedjék meg, hogy most, Szent Család vasárnapján megosszam Testvéreimmel a bennem élő aggodalmakat, ugyanakkor a lelkemet betöltő reménységet és örömet is.

1.Ami aggodalommal tölt el, az elsősorban Európa látványos elkereszténytelenedése, amit latin szóval dekrisztianizálódásnak is mondhatunk.

A Szentatyával való két órás együttlétünk alkalmával világossá vált előttünk, hogy ezt Szent Péter utódja is látja. Ő maga mondta, hogy vannak olyan európai pályázatok, amelyek nyertesei közül eleve kizárják azokat az országokat, amelyekben még nem törvényesítették a “melegházasságot” és nem hoztak létre a gender-ideológiát népszerűsítő intézményeket. A gender-ideológia alapjaiban akarja megsemmisíteni a hagyományos családi életet, meg akarván szüntetni a nők és a férfiak közt lévő különbségeket, összetévesztve az egyenlőséget az egyformasággal.


Az Európai Unió vezető politikusai és a nyugat-európai országok vezetői közt alig találunk hívő keresztényeket, és igen kevés a normális családi életet élők száma is. Ha valaki nagy nyilvánosság előtt közzéteszi „másságát”, például azt, hogy ő se nem férfi, se nem nő, azt valóságos hősként ünneplik, selejtes produkcióval is megnyerhet bizonyos versenyeket …

Az Unió illetékeseinek keresztény-ellenessége megnyilatkozott abban is, hogy alkotmányának előszavában hivatkozott ugyan a görög-római örökség és a felvilágosodás jelentőségére, de nem említette meg Európa keresztény gyökereit, pedig a görög-római kultúra értékeit a keresztények – ezen belül főleg papok és szerzetesek – őrizték meg, és a felvilágosodás által meghirdetett: szabadság, egyenlőség, testvériség is csak a keresztény államokban érvényesül. (Keressük meg a szabadságot és az egyenlőséget az iszlám országokban, Indiában, Kínában vagy Japánban…! Ezekben az országokban a legfőbb erény nem a szabad akaratot feltételező szeretet, hanem az engedelmesség.)

Döbbenetes volt számomra, hogy a templomokkal zsúfolt Rómában az egyik állami egyetemre meghívták XVI. Benedek pápát egy előadás megtartására, majd visszamondták a meghívást, mondván, hogy az ő intézményük nem egyházi, hanem világi egyetem… Ez olyan tettnek minősíthető, mintha mi templomainkba, múzeumainkba senkit sem engednénk be, aki nem tudja igazolni, hogy keresztelkedett és bérmálkozott.

A különbség csak az, hogy minket azonnal kirekesztőnek minősítenének, miközben önmagukat nem tartják kirekesztőnek. (Erre mondjuk mi, hogy: kettős mércét alkalmaznak.)

Ugyancsak döbbenetes a karácsonyfák, betlehemek és keresztek eltávolítása Nyugat-Európa közterületeiről. Azt az angers-i (olv.: anzséi) regionális közgyűlés elnökétől hallottam Veszprémben, hogy én az ő intézményeikbe püspöki mellkereszttel a nyakamban nem léphetnék be… A tilalom természetesen az általuk legfontosabbnak tartott szabadság jegyében született meg…

Az Európai Bizottság 2016-ban kiadott 3 millió példányban egy naptárt, amelyben megtalálhatók az Unió keletkezésének fontosabb dátumai és a világ nagy vallásainak ünnepei is. Hogy-hogysem: a keresztény ünnepeket kifelejtették. December 25-nél egy üres lapot találunk, egy mondattal a lap alján: „A jóbarát megosztja foglalatosságaidat és osztozik örömödben.” Angliában a karácsonyt csak „gyermekek napjának” hívják, Franciaországban „karácsony-apóról” énekelnek.

Ezek után talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a migráció támogatása mögött is a kereszténység elleni megmagyarázhatatlan – és talán ördöginek is nevezhető – gyűlölet húzódik meg. Ahogy kétezer évvel ezelőtt az írástudók és a farizeusok segítségül hívták az általuk gyűlölt Pilátust, hogy megszabaduljanak Jézustól, úgy hívják ma is segítségül az ultraliberálisok az ultrakonzervatív muszlimokat, hogy véglegesen felszámolják az európai kereszténységet, hogy megszabadítsák Európát Jézus híveitől. Azt természetesen nem állítjuk, hogy ez a migráció támogatásának egyetlen célja, de hogy az alapcélok közt jelen van, abban biztosak lehetünk. Ha pedig a migráció okait kutatjuk, ezek közül nem felejthetjük ki az európai kereszténység meggyengülését. És ebben mi is bűnösök vagyunk. Mi hoztuk létre azt a vallási és demográfiai (népesedési) vákuumot (légüres teret), amely szinte magától hívja az erősebb vallást és az életképesebb társadalmat.

2.Ezek után mire alapozhatjuk a reményt, hogy hazánk mégis megszabadul az iszlamizálódástól, illetve az elkereszténytelenedéstől? - Vannak apró jelek, amelyekből párat felsorolok:

a) Van egy szép alkotmányunk, amelyet a hanyatló európai erők dühösen támadnak, de ez csak azt mutatja, hogy jövőbe mutató. Ebben olvassuk az alábbiakat:

„Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó erejét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.”

– „Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.”

„Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei: a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei: a hűség, a hit és a szeretet.” – Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő közt, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. – Magyarország támogatja a gyermekvállalást.”

Hálásak vagyunk azoknak a szülőknek, akik szívesen vállalják a gyermeknevelés – akár a több gyermek nevelésének – felelősségét és feladatát. Jutalmazza őket a jó Isten sok-sok örömmel és el nem múló boldogsággal.

Az is biztató, hogy a házasságkötéseknek és a születéseknek (ezzel együtt a kereszteléseknek) száma is pár éve lassú emelkedést mutat. Az ország még most is öregszik, de az elöregedés csökkenőben van.

Hazánk világi vezetői közt egyre többen vállalják nyíltan a hitüket, s akik nem gyakorolják vallásukat, azok is jó kapcsolatokra törekszenek a vallási vezetőkkel és támogatják az egyházakat. Magam is egyre nehezebben tudok eleget tenni a meghívásoknak, amelyek világi objektumok, illetve felújított keresztek, keresztutak, szentkutak megáldására szólnak. A szent helyek profanizálódása után elindult egy ellenkező folyamat: szakralizáljuk azt is, ami profán.

Eredményesen és szépen folyik a legtöbb egyházmegyében, így nálunk is a családpasztoráció, ezzel együtt a Schönstatt Mozgalom családi ága is, amelynek Óbudaváron van a központja, s eredményesen működik. Elbizakodottságra természetesen semmi ok, annál inkább okunk van a bizalomra. Ezt a bizalmat erősíti bennünk az Ige megtestesülésének titka, amelyet örvendező lélekkel ültünk meg mi, akik már korábban is “Krisztusba vetettük reményünket” (Ef 1,12). Ebben a reményben kívánok áldásos új évet Paptestvéreimnek, főegyházmegyénk családjainak és minden Krisztushívő Testvéremnek főpásztori áldással:

Veszprém, 2017. december 17-én

(+ Gyula érsek, fotó: Urbán E.)

Vissza az újság tetejére

Örök karácsony

Karácsonykor a Szentírásnak a Jézus születésével kapcsolatos megható történeteit szoktuk olvasni, a pásztorokról, a jászolról, Betlehemről, az angyalokról. Természetesen szóba jön az is, hogy a Szent Családot nem fogadták be a betlehemiek. Ennek a ténynek mély üzenete van. Ez a tanítás fölbukkan más helyeken is. Katolikusok közt itt-ott szokás a Szállást keres a Szent Család nevezetű lelkiségi gyakorlat: adventban fölkeresik egymást a családok közös imádkozásra, elmélkedésre, éneklésre, némi gyümölcsre, süteményre.

Lukács evangéliumában (Lk 14,15) olvassuk: „… az asztaltársak egyike felsóhajtott: Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!” Erre ő így válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Mikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját és azt üzente a meghívottaknak: Jöjjetek, (minden) el van már készítve.” A lakoma ünnepi étkezés, az ünnep pedig szent nap, Isten napja. Különösen ilyenkor, a téli napforduló előtt a Megváltó eljövetele, amit évezredeken át várt az emberiség. A szolga, a futár, a csillag eljutott mindenkihez, hiszen mindenki látta, de csak a napkeleti bölcsek fogták fel üzenetét. Siettek is a nagy eseményre, fölkészültek szép ajándékokkal.

Hanem a többiek, akikhez az üzenet szólt volna, süketnek és érzéketlennek bizonyultak. Szent Pál az apostolok cselekedeteinek utolsó fejezetében Izajás szavaival dorgálta a Rómában élő zsidóság vezetőit:

„Hallani fogtok, de nem értetek. Nézni fogtok, de nem láttok.

Megkérgesedett ennek a népnek a szíve:

Fülükre nagyot hallanak, és behunyják szemüket,

hogy ne lássanak, és ne halljanak fülükkel.

Szívükben értelem ne legyen, és meg ne térjenek,

hogy meggyógyítsam őket.”

Szóról szóra másként, de lényegében ugyanerről a benső vakságról és süketségről, a Lélek iránti érzéketlenségről beszél a mi Krisztusunk is a föntebb kezdett példabeszéd folytatásában. „Azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki. Egy másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki! Ismét másik: Most nősültem, nem mehetek.”

A föld parancsa ez: mulandó fontosabb az örökkévalónál.

Szinte saját mentegetőzésemet hallom, hogy miért csak motyogok imádság helyett, miért nem teszem a jót merő lustaságból, miért nem „élem körül” Üdvözítőmet.

Az evangéliumban a gazda az Úr, elküldte szolgáját az utcákra és a terekre, hogy onnan szerezzen vendégeket. A szolga be is terelte őket a lakomára, mert „még mindig volt hely.” Az Atya házában mérhetetlenül sokan férnek el, mivel Ő úgy számolt, hogy mindenki hivatalos az üdvösségre. Hely hiány miatt senki se maradhat ki.

Hanem a hivatalosak sorra elmaradtak: az egyik főpapi „felelőssége”, a másik farizeusi „nagy esze”, a harmadik negyedes fejedelmek szolgálatában vállalt „közéleti feladatai” miatt, a negyediknek meg éppen „feszítsd meg”-et kellett kiáltania. Szóval az „életrevalóak”, az „okosak”, az „ügyesek” és a hasonlóak nem törődnek a meghívással?

Jaj, talán én sem, aki Isten szolgálata helyett a magam piszlicsáré ügyeiben sündörgök?

Add Uram, hogy fölébredjek, és bocsásd meg, hogy egy pillanatig nem gondoltam Rád!

Ezekkel a gondolatokkal kíván szerkesztőségünk kegyelmekben gazdag karácsonyt és áldásos új évet

(Czakó Gábortól)

Vissza az újság tetejére

Bízzuk Máriára az új évet!

„Az új év kezdetén jókívánságokkal fordulunk egymáshoz és megújítjuk így a vágyat, hogy ami ránk vár, az jobb lehet”- köszöntötte Ferenc pápa a Szent Péter téren újév alkalmából összegyűlt zarándokokat. „Ennek alapja a reménység jele, mely éltet bennünket és arra hív, hogy higgyünk az életben. Tudjuk azonban, hogy az új év nem változtat meg mindent, hanem a tegnap megannyi problémája megmarad holnapra is. Ezért most valós reménység fönntartotta jókívánságokkal fordulok hozzátok, amit az újévi liturgiából veszek.

Ezek pedig magának az Úrnak a szavai, melyekkel megáldja népét: Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget! (Szám 6,25-26) Én is ezt kívánom nektek, folytatta a Szentatya, az Úr fordítsa felétek tekintetét és örvendhessetek, tudván, hogy irgalmas arca, mely a napnál sugárzóbb, mindennap ragyogjon rátok és soha ne nyugodjék le! Az Isten arcának felfedezése megújítja az életünket. Azért, mert az Atya szerelmesen szereti az embert, és soha nem fárad bele, hogy újra kezdje velünk megújításunkat. De ehhez nem ígér varázslatos változásokat, Ő soha nem használ varázspálcát. A dolgokat belülről szereti megváltoztatni, türelemmel és szeretettel, és kéri, hogy beléphessen életünkbe, olyan gyengéden, mint ahogy az eső hull a földre, hogy gyümölcsöt teremjen. Minden reggel, amikor felébredünk, elmondhatjuk: Ragyogtasd fölém, Uram, ma, a te arcodat!


A bibliai áldás így folytatódik: Az Úr adjon neked békét! (Szám 6,26) Újévkor tartjuk a Béke Világnapja ünnepét, melynek témája: Győzd le a közömbösséget és szerezd meg a békét. A békét, amit Isten szeretne elültetni a világban, nekünk kell gondozni, hangsúlyozta ki a pápa. Ezt nem elég „megszerezni”. Ez együtt jár egy igazi és valódi harccal, egy lelki küzdelemmel, mely szívben történik. Hiszen a béke ellensége nemcsak a háború, hanem a közömbösség is, mely csak önmagadra enged gondolni, és akadályokat, gyanút, félelmet és bezárkózást eredményez. Kezdjük megnyitni a szívünket, ébresszük fel a felebarát iránti figyelmünket! Ez az az út, mely megszerzi a békét”.

„A Béke Királynője, az Isten Anyja segítsen ebben bennünket, akinek most tartjuk a főünnepét. Az evangéliumban olvashatjuk: Mária szívébe véste a szavaikat, és el-elgondolkodott rajtuk (Lk 2,19). Miről van itt szó? Biztosan a Jézus születése fölötti örömről, de azokról a nehézségekről is, amelyekkel találkozott. Hiszen jászolba kellett tennie a Fiát, mert nem maradt hely számukra a szálláson (Lk 2,7), és a jövő is nagyon bizonytalan volt. A reménység és az aggodalom, a hála és a problémák: mindaz, ami megtörtént az életben, mindez Mária szívében imádsággá lett, az Istennel folytatott párbeszédé. Íme, Isten Anyja titka! Ő ezt teszi velünk is: megőrzi az örömeinket és feloldja életünk csomóit, mert az Úr elé viszi azokat.

Bízzuk Máriára az új évet, hogy gyarapodjon a béke és az irgalom!”

(Vatikáni Rádió , Fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Karácsony

Ilyenkor decemberben, amikor a hópihék és angyalszárnyak neszezését hallja az ember, igyekszik a szürke hétköznapokban bekormozódott szívét egy kicsit megtisztogatni, hogy jobbik énje érvényesüljön, amely – meggyőződésem - ott lapul, ott rejtőzködik mindannyiunkban, csak valahogy túlságosan szerény és szégyenlős. A csúnyább arcunk látszik leginkább, az tolakodik előrébb. Kicsik és nagyok a Kisded érkezését várjuk nagy izgalommal.

Eszembe jutnak a régi, mai szemmel szegényes karácsonyok. Ezek a karácsonyok valamiképpen mindig havasak voltak, legalábbis az emlékezetemben. Vastag hó-bunda alatt szuszogott a falu, menyasszonyi ruhába, zúzmarába öltöztek a fák, szekerek helyett szánok suhantak az úton, csak a csengőszót lehetett hallani. Fülelek izgatottan, hátha már a Jézuska szánjának csengőjét hallom, de a szomszéd, Pista bácsi érkezett haza. Ha már izgatottságom tetőfokára hágott a szívszorító várakozásban, édesanyám azt javasolta, menjek át Piriékhez, hozzájuk megérkezett-e már a Jézuska. Mire a szomszédból hazaértem, már ott illatozott az öreg láda tetején a karácsonyfa. Örvendezve ugráltam körül, pedig csak igen ritkán volt alatta valamilyen ajándék. Szegényes idők voltak azok. A Jézuskának nem nagyon telt ilyesmire. A búgócsigát nagyon megbecsültem hát, még a mi gyerekeink is játszottak vele, hangja még ma is visszhangzik a fülemben.

Gyermekeink gyermekei viszont dúskálkodnak az ajándékokban. Elkényeztettük őket. Nem is tudják igazán megbecsülni azt, amit kapnak. Elanyagiasodott a világ, az emberek boltokban, szupermarketekben tolonganak ilyenkor, karácsony táján. A lélek bizony kicsit el van hanyagolva. Nem marad elegendő idő és energia ünneplőbe öltöztetni.

A karácsony előtti napokban gyermeklelkű nagybátyám sokszor talált az udvaron egy-két szaloncukrot, mint mondta, biztosan a készülődő angyalok hullajtották el. Aztán szenteste kigyulladtak a gyertyák a karácsonyfán. Nagy-nagy fényesség töltötte be a szobát, de ezt a nagy fényességet - ahogy visszagondolok rá - inkább a szívünk árasztotta, mint a gyertyák, nem anyagi természetű volt. Néhányan, mi gyermekek, olykor a felnőttek is összeverődtünk és kántálni mentünk, ismerősökhöz, rokonokhoz. Almát, diót, kalácsot kaptunk, vagy pár fillért. És boldogan dörzsölgettük átfagyott kezünket, mert tudtuk, megszületett a JÉZUSKA.

(Fecske Csabától)

Vissza az újság tetejére

Nem divat ma Jézus

Nem divat ma Jézus. Nem divat a kereszt.

Lassan titkolni kell a keresztény hitet?

Katakomba-mélyre süllyedünk mi vissza,

hisz a sátán újra a vérünket issza...

 

Nem divat ma Jézus. Szégyenlik is sokan.

Nem kell a kereszt sem. Európa, mi van?

Ne szégyelljük Istent, aki meghalt értünk,

mert ha ekképp teszünk, mindörökre végünk!

 

(Szné Babik E.)

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

November 27-én tartotta közmeghallgatással egybekötött ülését önkormányzatunk képviselő-testülete.

Az ülésen tájékoztatót hallottunk az első háromnegyedév gazdálkodásáról, majd a beérkező pályázati pénzek és normatív támogatási növekmények miatt módosításra került költségvetési rendeletünk.

Döntés született a közterületen lévő veszélyessé vált fák kivágásáról, melyet lakossági kezdeményezés előzött meg. Tudni kell azt, hogy közterületre csak engedéllyel telepíthető fa, valamint az onnan kivágott fák pótlására törvényi előírás van!

Egyebek közt tájékoztatás hangzott el a csapadékvíz projekt kivitelezési munkálatairól, egyes szakaszokon felmerült problémák a szakemberek által egyeztetés alatt álló legjobb megoldásáról.

Hallhattunk a Zöld Híd ügy jelen állásáról, ahol vezetőváltásra kerül sor a közel jövőben. Az önkormányzat azt képviseli és várja el addig is, hogy változatlan kondíciók mellett, a katasztrófavédelem szervezésébe - a megnyugtató megoldás megszületéséig - az eddigi gyakorlatnak megfelelően kerüljön elszállításra az Érsekvadkerten keletkező hulladék.

Ismertetésre kerültek az év hátralévő szakaszának programjai is, benne a Hősök téri adventi gyertyagyújtások, az adventi forgatag programja, az élő betlehemes műsor, az öregek napja, melyek már a honlapunkon is olvashatók.

A 2018. évi utolsó tervezett testületi önkormányzati képviselő-testületi ülésre lapzártánk után került sor. Az ülés kiküldött napirendi pontjai között egyebek mellett a 2019. évi belső ellenőrzi terv és az Érsekvadkert község településrendezési eszközeinek módosításával kapcsolatos partnerségi egyeztetés szerepel. Az ezzel kapcsolatos bővebb információk, mint ahogy az eddigi ülések esetében is informatikai úton, az önkormányzat honlapján, nyomtatott formában pedig a könyvtárban szerezhetők be.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

Amint a fotó is mutatja, november 17-én jól sikerült a Fábián Balázs által előkészített Borest. A magyar borokból már több alkalommal is kaphattunk ízelítőt. Most hat különböző francia borvidék bora került terítékre, miközben halk zenei aláfestéssel, kivetítéssel betekintést nyertünk a különböző borvidékek és városok szépségeibe.


Nem mehetünk el szó nélkül a december 2-i esti program mellett sem. Kellő előkészítést követően az első adventi gyertya Hősök téri meggyújtása utá, fehér asztal mellett köszöntöttük Ignác testvérünket a 70. születésnapja alkalmából.

Eddigi hagyományainkhoz hűen ebben az évben is szilveszterkor éjfél előtt negyedórával a templomban köszönjük meg Istennek a 2018. év minden ajándékát, egyben társul hívjuk a 2019. évi tevékenységeinkhez.


Jövőre is lesz Bibliaóra, Berta László atya vezetésével. Időpontja: 2019. január 8., 19 óra. Ezen az estén Urunk megkeresztelkedésének ünnepének (január 13.) evangéliumáról fogunk elmélkedni. Sok hely van a Kolping házban. Gyertek minél többen!

Már előre jelezzük, hogy január 25-én az esti szentmise Kolping családunkért lesz. Jelenlétre buzdítok, hogy ne váljunk vasárnapi keresztényekké! A program ezen az estén a Kolping házban folytatódik: 19:00 órától éves közgyűlés!

Kolping Támogató Szolgálat


FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek

 

KARÁCSONYI MISERENDÜNK - tervünk szerint:

December 25: éjféli szentmise 0 óra, de. fél 8 és fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)

December 26-án de. fél 8 és fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)

December 31-én, hétfőn este 6-kor ÚJÉVI előesti szentmisén, Szilveszter napi, hálaadás szentmisével.

Újév napján csak fél 9-kor lesz szentmise. - (Pusztaberkiben fél 11-kor) 

Január 6-a, Vízkereszt ÜNNEPE. Szombaton este 6-kor előesti, vasárnap fél 9 órakor van szentmise. A VÍZ megáldását szombaton este végezzük, keresztségi fogadásunk megújítását mindkét Vízkereszti szentmisén.

Január 20-án kérem a jövő évben házasságra készülő fiatalok jelentkezését megbeszélésre a plébánián du. 3 órakor.   

Január 25-én, pénteken. Szent Pál, megtérése napján este 6-kor a szentmisét az egyház egységéért ajánljuk fel. Így imádkozunk a Krisztushoz tartozók egységéért.


KERESZTELTÜNK:   

 28. Bakó László, Mátyás (Bakó László- Tóth Gabriella)

 29./ Rafael Emerencia (Rafael László- Kovács Veronika)

HÁZASSÁGKÖTÉS:   

    -

Halottaink:               

46. Dénes Ferencné, szül. Kormosói Mária (1946)

47. Deszpót Miklósné, szül. Szapkovics Mária (1937)

48. Kovács Sándor (1951)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Január

1. kedd           -

2. szerda        - Urbán Ignác, felesége Kaba Mária 1. évforduló és hozzátartozók (Alapítványi)

                        - Kaba Antalné Mészáros Anna és szülei

3. csütörtök    - Morcz Csaba lelki üdvéért

4. péntek        - Vincze Ignácné Boda Ilona 1. évforduló, Kakas József 5. évforduló, Kakas és Boda család halottaiért

                        - Záhorszki Imre, szülei és testvérei

                        - Végh József 1. évforduló, szülei, apósa, anyósa, valamint élő és elhunyt hozzátartozók

5. szombat     - Kristók István, élő és elhunyt családtagok

                        - Kovácspál János, felesége Tomis Erzsébet, fiuk János, vejük Bartók László és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Murányi István, felesége Komlós Ilona, Répássy Lászlóné, 2 férje és a családok élő és elhunyt tagjaiért

6. vasárnap   - Kordics János, felesége Pálinkás Anna, szüleik, valamint Híves András, szülei és hozzátartozók

                        - Kristók, Kopcsák és Konopás család élő és elhunyt tagjaiért

7. hétfő           - Kiss András, felesége Kristóf Julianna és hozzátartozók (Alapítványi)

12. szombat   - Záhorszki János, élő és elhunyt családtagok

                        - Péter István 15. évforduló, szülei, testvére János és hozzátartozók, Boda és Kovács család halottaiért

                        - Varga Szilárd, felesége Erdős Margit, gyermekeik, Bakó László, élő és elhunyt családtagokért

13. vasárnap - Dósa János 2. évforduló, 2 sógora és apósa Vitéz József

                        - Boda Kálmán 30. évforduló, Boda és Beke család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Vincze János, felesége Fábián Mária, fiuk István és hozzátartozók

14. hétfő        -

15. kedd         -

16. szerda      -

17. csütörtök - Szabó Károly, felesége Híves Margit, Vitéz István, felesége Csillag Mária és a család élő és elhunyt tagjaiért

18. péntek     -

19. szombat   - Pálinkás László, felesége Rozália, 2 lányuk és 2 vejük

                        - Boda István, felesége Csillag Anna, szüleik, élő és elhunyt családtagok

                        - dr. Boda János, testvérei és elhunyt hozzátartozók

20. vasárnap - Erdős János, felesége, fia, veje és hozzátartozók

                        - Záhorszki Mihály, felesége Gubik Gizella, szüleik, testvéreik, hozzátartozók, 35 éve ezen a napon balesetben meghaltakért

                        - Czinege László, édesanyja Holman Ilona és nagyszülők

21. hétfő        -

22. kedd         -

23. szerda      -

24. csütörtök -

25. péntek     - Kolping család élő és elhunyt tagjaiért

26. szombat   - Csabák László 2. évforduló, édesanyja, testvére, a család élő és elhunyt tagjaiért

27. vasárnap - Dósa János 15. évforduló, Dósa és Boda család élő és elhunyt tagjaiért

28. hétfő        -

29. kedd         -

30. szerda      -

31. csütörtök -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre