Keresztény
hitünk alapján
elmondhatjuk, hogy a világtörténelem legfontosabb
eseménye a második isteni
személy, az Ige megtestesülése Jézus
Krisztusban. A Teremtő és a teremtmény -
az isteni és az emberi természet - titokzatos
módon mintegy egyesül a Názáreti
Jézusban, aki kétezer évvel ezelőtt
megszületett a júdeai Betlehemben. Ő
emberként egy lett közülünk, de közben
istenségével, mint Megváltó és
Üdvözítő
ki is emelkedett az emberi családból. Egyedül Ő -
aki maga a Szeretet - teljesítette
be minden ember vágyát az Istennel való
találkozás után. Általa lehetővé
vált a
teremtmény találkozása Teremtőjével itt a
Földön, és teljesebb mértékben majd
odaát, a megdicsőült világban, az Isten
országában.
Karácsony
Isten szeretetének
fogható megnyilvánulása minden ember
életében és mindenki számára
meghatározó
esemény, mert a szeretet olyan közös nyelv, melyet
mindenki képes felfogni és
értelmezni. Az Ige megtestesülése mutatja Isten nagy
hatalmát, hogy Ő képes
arra, hogy az emberi természetünket fölvéve
mindennapi életünk része legyen, s
ezáltal megszenteljen minden emberi körülményt
és helyzetet. Nem gyengeség,
hogy gyermekként született közénk, hanem ez
annak a végső reménynek
felcsillanása, hogy majd egyszer találkozhatunk az
élő Istennel.
A
Messiás eljövetelével az
is nyilvánvalóvá vált, hogy nem mi
kényszerítjük le Istent az égből, hanem ő
maga dönti el, hogy mikor és hogyan érkezik
hozzánk. A kusza emberi, történelmi
szálak közé bátran belép az Isten Fia,
hogy megmutassa Emmanuel voltát, vagyis,
hogy velünk az Isten.
Az
isteni gyermek
születésének nagy üzenete
történelmi tény, nyilvános
működése tapasztalati
valóság és az ő föltámadott
örök élete hitbeli elfogadás. Nem lehet őt
kitörülni a történelemkönyvekből, bár
erre sokszor történt próbálkozás,
azonban
e kísérletek után mindig beigazolódott,
hogy élhet ugyan az ember Isten nélkül,
de az Isten sosem lehet ember nélkül.
Jézus
születésnapja ezért a
mi újjászületésünk esélye is,
mert ő nemcsak kétezer évvel ezelőtt élt itt a
Földön, hanem valóságosan
közöttünk maradt, s ez közvetlen módon
megváltoztatja
a mi életünket is. Számunkra is
szükséges a „pásztorok hite”, vagyis hogy a
megszületett gyermekben, a Názáreti Jézusban
felismerjük az Isten Fiát.
Az
Egyház minden
karácsonykor erre szólítja fel gyermekeit:
„Menjünk Betlehembe, hadd lássuk, ami
történt.”(Lk 2,15) Ez minden egyes ember feladata, aki
meghallja az Egyház
tanítását: „megszületett a
Megváltótok, Krisztus, az Úr Dávid
városában.” (Lk
2,11) Szent II. János Pál pápa
célként azt tűzte ki, hogy a keresztények,
„gyorsan keljenek útra”, és vigyék el a „nagy
örömet”olyanoknak is, akik
eltávolodtak az Egyháztól, vagy még nem is
találkoztak a kereszténységgel.
A
karácsony olyan kiemelkedő
ünnep, amikor meg tudjuk mutatni másoknak is a világ
világosságát, és ilyenkor
talán befogadóbbak is az emberek, hogy
érdeklődjenek életük és a világ
céljairól, és Isten köztünk való
jelenlétéről.
Mivel
Isten Fia személyesen
jött el hozzánk, el kell juttatnunk azt az
életadó üzenetét, hogy a
megtestesült Ige az üdvösség egyetlen
forrása. Ha Őt nem vesszük figyelembe,
akkor életünk tévúton jár.
Kitölthetjük éveinket, évtizedeinket
sokféle
elfoglaltsággal, szórakozással, de akkor
épp abból a teljességből nem
részesülünk,
amelyet a Messiás hozott el nekünk.
Az
Egyház ereje sajnos akkor
csökken, ha a keresztények belesimulnak ebbe a
világba, és elfelejtik „pásztori
küldetésüket”. Induljunk el, és ne hagyjuk
szó nélkül az üdvösség
történetének
legnagyobb eseményét, Krisztus
születését! Éljük meg ezért
először mi magunk a
feltétel nélküli szeretetnek a közénk
érkezését, fogadjuk be lelkünk
otthonába
a szívünk ajtaján kopogtató gyermeket. A
Fiú megtestesülésének ünnepén
bizalommal forduljunk a Mennyei Atyához, és már
itt a Földön éljük, és adjuk is
tovább az általa hozott természetfölötti
életet.
Karácsonykor
megajándékozzuk
egymást. Érezzük át most mi is, és
rajtunk keresztül mások is, hogy a
legnagyobb ajándék maga Krisztus, aki az Atya
ajándéka, az Ő irgalmas szeretete
által. Mindenki tudni akarja és keresi az
igazságot, mely egy ahhoz hasonló
életprogram, amelyet a háromkirályok
vándorlásuk során megvalósítottak,
akik
amikor a „csillagot meglátták, nagyon
megörültek” (Mt 2, 10). Az örömhír
továbbadásával ma minket küld az
Egyház, hogy hirdessük: „Krisztus
megszületet!” A minden emberben meglévő keresés
így éri el célját, az örök
Szeretetet és Igazságot, s egyúttal
reményét is az Atya irgalmában.
Ezekkel
a gondolatokkal
kíván a Vadkerti Harangok szerkesztősége
kegyelmekben gazdag karácsonyt!
(Kránitz
Mihály, fotó: Kristók J.)
Nagy
örömmel és izgalommal jöttem közétek
2018 adventjának lelkigyakorlatára.
Messziről jött ember azt mond, amit akar, tartja a
közmondás. Az én szándékom
az, hogy ezzel a három estével közelebb vigyük
egymást Istenhez.
Ezután
egy történettel vezette be tanítását
Fekete Roland atya, dorogházi plébános.
Egy tízéves kisfiú rosszul lett az
iskolában. Azonnal kórházba vitték, ahol
megállapították, hogy azonnali
szívműtétre van szüksége, melyből a
felépülés
esélye csak 50%. A szülők az orvos őszinte szavának
hallatán nem akarták
aláírni a műtéti beavatkozást.
Végül az édesanya még egyszer
kérdést intézett
az orvoshoz: Doktor úr! Ugye meggyógyul a kisfiunk? A
doktor válasza mély
hitről tett tanúságot, amikor ezt válaszolta:
Rajtam, mint orvoson nem fog
múlni a műtét sikere, de tudják meg azt, hogy
gyermekük sorsa az Isten kezében
van. Odaát dől el minden! Lett műtét. A kisfiú
megmenekült.
Kiolvasható
ebből a történetből az, hogy egyedül Isten az, akiben
minden helyzetben
bízhatunk. Ő mondja ki a végső szót
életünkről.
A
testi bajok mellett így vagyunk a lelki betegségeink,
bűneink területén is.
Megválni azoktól csak Isten megelőző szeretetével
lehetséges. Ezért kell
befogadnunk Isten irgalmas szeretetét. Rá kell erre
hangolódni, mondjam, úgy
kell behangolni lelkünk húrjait, hogy általuk
szép dallamok keljenek szárnyra.
Erre ad most alkalmat a szentgyónási lehetőséggel
egybekötött adventi készület
is.
A
kisded születésére történő
ráhangolódás az egyedüllét és
nem magányosság
csendjében a legtermékenyebb. Kikapcsolva a
külvilág villogásait, gondjainkat,
a lelki készületre kell koncentrálnunk. Az
egyedüllét egyébként önmagunk
túlcsordulása, amikor rátalálunk magunkra
és az Istenre.
Isten
egyébként senkit sem a magányosságra
teremtett, hisz ő mindig „kéznél” van.
Mindannyiunkat hív azzal, hogy vegyük észre a
másik emberben is az ő arcát.
Házi
feladatként tegyük fel magunknak a kérdést.
Mi kié vagyunk? Hová tart az
életünk? Bízom a válaszban is: az Úr
Istenhez!
Szeplőtelen
Fogantatás ünnepén, a hit-remény-szeretet
előtérbe helyezésével ismét rövid
történetekkel kezdődött a második
elmélkedés. Az első esetben hosszú
szárazság
után úgy határozott egy közösség,
hogy kivonulnak a határba esőért imádkozni.
Szinte az egész falu lakossága ki is ment, ám
esernyőt csak egy kisfiú vitt
magával. Ez ám hit igazából!
A
bizalmat és a reményt a mindennapok során mi is
megéljük, hisz már a korai
ébresztéseinket is rábízzuk az erre a
célra beállított eszközeinkre. De
merünk-e
ráhagyatkozni a másik emberre vagy az Istenre, mint tette
azt Mária?
Ugye,
sokan láttunk már olyan esetet, amikor az édesapa
magasba dobja gyermekét, majd
elkapja. A gyermek ez alatt hangosan nevet, mert tudja, hogy
édesapja szereti,
és a feldobást követően el is kapja őt. Isten
gyermekeinek valljuk magunkat,
mégsem merünk Istenre hagyatkozni egy-egy nehéz
szituációban.
A
fentiek tükrében, most néhány
példát említenék az olvasóinkban,
mellyel Roland
atya tanított bennünket.
Mária
hitte, hogy Isten szándékánál nincsen jobb.
Még akkor sem, ha annak eredményét
akkor nem is látta. Mária erre építette
életét, melyről mi oly gyakran
feledkezünk meg. Mária életéhez is
hozzátartozott az öröm és a szenvedés
egyaránt, de az Istenbe vetett hittel értelmet adott
ezeknek, mely számunkra is
követendő példa.
Mária
anyja és ajándékozója a reménynek,
hisz Isten akaratában bízva tudta kimondani
az IGENT. Kövessük őt ebben is, és tiszteljük,
mint tette ezt Szent István
királyunk, mert a történelem tanúsága
szerint is ez a jövőnk alapja.
Mária
legnagyobb kincse a szüzesség és az anyaság,
amit olyannyira figyelmen kívül
hagy a kor embere. Csodálkozunk, hogy egyre kevesebb
lakás válik otthonná.
Ennek megváltoztatása a férfinak és nőnek
együtt és összhangban kell lépéseket
tennie Máriára figyelve. Ezzel válhatunk
igazán az Ő gyermekeivé, aki gondunkat
viseli, és nem engedi meg azt, hogy a letűnt népek
sorát gyarapítsuk.
De
gyorsan elérkezett a harmadik este, amit most is egy kis
történettel vezetett
be az atya. Bergen lakói elhatározták, hogy
hosszú idő után úgy ünneplik meg
templomuk védőszentjének ünnepét, hogy az
ünnepi szentmisét követően a
jelenlévők a szent képe előtt elvonulva is kifejezik
tiszteletüket iránta. Úgy
is tettek, amit egy író az alábbiak szerint
jegyzett föl. Az idősek arcáról a
régi emlékek képei felelevenedése jelent
meg. A kisgyermekek arca szinte sugárzott,
de volt egy korosztály, amelyik rezzenéstelen arccal
haladt el a kép előtt Meg
is jegyezte róluk, hogy oly korban születtek, ahol nem volt
divat emlékezni a
templomuk védőszentjére, így ehhez kötődő
élményük sincs.
Teszem
most fel a kérdést: Mi milyen világban
élünk? Mi az első, amikor hazamegyünk,
vagy hazajön a gyermekünk? Bekapcsoljuk a tévét
vagy az okos telefont (ha nem
azt hallgattuk egészen hazáig). Eszközeink
főszereplővé váltak életünkben,
melyekből ömlenek a rosszabbnál rosszabb hírek,
melyek lopakodva épülnek be
életünkbe. Lassan már meg sem rendülünk
egy-egy közelünkben történt
tragédián.
A világ zaja mindent elnyom. Így nem is vesszük
észre, mi hiányzik az
életünkből.
Ennek
visszafordítása érdekében van
szükség a csendre, mely mégis termékeny, ha
el
tudunk merülni Isten csendjében, ami szinte ordítja
felénk az igazságot.
Építsük hát be életünkbe a
csendet, hogy ne váljunk felületes
keresztényekké,
tüskék közé szóródott
magokká! A csend sokszor szebben beszél, mint a
szó, mert
a legmélyebb valósággal, Istennel tudunk ekkor
találkozni. A csend egyaránt
elvezet Istenhez és a másik emberhez.
Egy
tanúságos történettel zárult a
lelkigyakorlatunk. Egy neves hegedűművész több
millió dolláros hegedűjével megállt egy
forgalmas helyen és Bach műveket
játszott negyven percen át. Több ezer ember haladt
el előtte úgy, hogy sokan
figyelmet sem fordítottak rá. Volt kisgyermek is, aki
megállt volna, de
anyukája kézen fogva tovább vitte. Volt, aki
elhaladva a művész előtt pár
dollárt dobott a hegedű tokjába, de meg sem állt
egy pillanatra sem. Húszan
lehettek, akik végig várták a
rögtönzött előadást, melynek hozama 32
dollár
volt a helyszínen. Ez a művész ugyanezt a műsort napokkal
ezelőtt teltházas
előadás keretében mutatta be, ahol a legolcsóbb
jegy is száz dollárba került.
Mi
hányszor rohanunk el dolgok, események mellett az
életünk során? Nem tudunk
megállni és észrevenni a bennünket
körülvevő igazi értékeket, a felénk
áradó
szeretetet, a jót, amit Isten készített a
számunkra. Legyen ebben
segítségünkre az advent csendje,
hogy szíveinkbe költözhessen a legfőbb jó, az
Isten!
(Érsekvadkert,2018.12.09.
emjé¸fotó Kristók J.)
Megváltó
született nekünk Betlehemben.
menjünk,
hozsannázzunk, mint angyalok, szenten!
Daloljunk
szívünkből, miként a pásztorok,
hisz
velünk az Isten, amint megmondatott!
Megváltó
születet, Üdvözítő nékünk,
bezárja
a poklot, hogy Istennek éljünk!
Magához
vonz egyre, s visz a fellegekbe.
Azt
súgja, hogy: Ember, te vagy Isten terve!
Megváltó
született egykor Júdeában.
Menjünk
hozzá, ahol csillagsugár van!
Ott
vár minket az ég szerelmes Gyermeke.
Azért
jött, hogy a bűnt halállal győzze le.
Megváltó
született, Felkent Szabadító.
Menjünk
Hozzá, hiszen gyermek-szava hívó:
A
Mennyei Atya örökösen szeret!
Ne
várjunk, siessünk Elébe, gyermekek!
(Szné
Babik E.)
Kezdődik
az ének az Úr Fölségének, kezdődik a
szent áldozat - zengett a bevezető ének a
templom-búcsúi szentmisénk kezdetén.
Zengett is, hisz hála Istennek, a
hétköznap ellenére is sokan ünnepeltünk
Isten színe előtt.
Az
ünnep kiemelkedő eseménye volt, hogy egy „papi
közösség” - Krizsán Zoltán
Karancslapujtő,
Balázs András Karancskeszi, Marián Krizán
Ipolyszakállos és Lukács András
Érsekvadkert - vette körül az oltárt, hogy
Isten közvetítő eszközeként
bemutassa a legszentebb áldozatot. Egy ilyen papi
közösség kiemelkedő ünnepek
sorába emeli minden templom búcsúját,
így Érsekvadkertét is, még akkor is, ha
Szent András ünnepe pénteki napra esett.
Szentmisénk
főcelebránsa Krizsán Zoltán atya volt, kinek
fiatalos lendületéből és bevezető
gondolataiból kicsengtek jövőbéli feladataink:
ápolni és át kell adni az
eleinktől örökölt ünnepeink lelkületét,
ami megmaradásunk záloga.
Marián
atya, már nem első alaklommal érkezett hozzánk az
Ipoly túlpartjáról, hogy
velünk ünnepeljen. Már puszta jelenléte is azt
üzeni, hogy a felvidéki
magyarság is velünk ünnepelt ezen az estén.
Balázs
András atyától - az üldözött
keresztények között eltöltött ideje
alapján - a
prédikációjában elhangzottakkal
megerősítést nyertünk az emberi szolidaritás
fontosságáról. Kiindulópontként a
„Boldogok a békességben élők, mert őket Isten
fiainak hívják” ismert evangéliumi sorokat
használta fel. Több megtapasztalt
eseményt mesélt el nekünk a mohamedán
tengerben élő keresztény testvéreink
ínséges sorsáról, akiknek a hitük ad
erőt az élethez. Vallják, hogy nincs
idejük a fájdalmak miatti siránkozásra, mert
hisznek Istenben, és tudják azt,
hogy Jézus minden rossznál erősebb. Egy régi
hittan emléke villant fel ekkor
bennem, ami a világ és a jézusi béke
közti különbséget állította
elénk. A két
béke közötti különbség jól
kitűnik azok rövid megfogalmazásából.
Azért nem
bántalak, mert félek tőled, mondja a világ
békéje. Ne félj Tőlem, mert én nem
bántalak téged, üzeni számunkra a
jézusi béke! Ezzel a béke tudattal kell
élnünk, mert ahol ilyen béke uralkodik, ott
Jézus is jelen van, és senki sem
szűkölködik.
Az
áldozatbemutatók sorából a mi András
atyánk sem maradhat ki, hisz személye
nélkül ebben a formában ez az ünnep nem
jöhetett volna létre. Köszönjük neki,
hogy fiatal atyákkal lepett meg bennünket, ami
erősíti a jövőbe vetett
hitünket.
Köszönjük
az atyáknak, hogy velünk ünnepeltek. Isten
áldása kísérje további
szolgálatukban. Az András atyákat névnapjuk
alkalmából köszöntjük azzal, hogy
őrizze meg őket az Úr a híveik körében
történő magvetésben.
(Érsekvadkert,
2018. 11. 30. emjé, fotó: Kristók J.)
Engedjék
meg, hogy most, Szent Család vasárnapján megosszam
Testvéreimmel a bennem élő
aggodalmakat, ugyanakkor a lelkemet betöltő
reménységet és örömet is.
1.Ami
aggodalommal tölt el, az elsősorban Európa
látványos elkereszténytelenedése,
amit latin szóval dekrisztianizálódásnak is
mondhatunk.
A
Szentatyával való két órás
együttlétünk alkalmával világossá
vált előttünk,
hogy ezt Szent Péter utódja is látja. Ő maga
mondta, hogy vannak olyan európai
pályázatok, amelyek nyertesei közül eleve
kizárják azokat az országokat,
amelyekben még nem törvényesítették a
“melegházasságot” és nem hoztak létre a
gender-ideológiát népszerűsítő
intézményeket. A gender-ideológia alapjaiban
akarja megsemmisíteni a hagyományos családi
életet, meg akarván szüntetni a nők
és a férfiak közt lévő
különbségeket, összetévesztve az
egyenlőséget az
egyformasággal.
Az
Európai
Unió vezető politikusai és a nyugat-európai
országok vezetői közt alig találunk
hívő keresztényeket, és igen kevés a
normális családi életet élők száma
is. Ha
valaki nagy nyilvánosság előtt közzéteszi
„másságát”, például azt, hogy ő se
nem férfi, se nem nő, azt valóságos hősként
ünneplik, selejtes produkcióval is
megnyerhet bizonyos versenyeket …
Az
Unió
illetékeseinek keresztény-ellenessége
megnyilatkozott abban is, hogy
alkotmányának előszavában hivatkozott ugyan a
görög-római örökség és a
felvilágosodás jelentőségére, de nem
említette meg Európa keresztény gyökereit,
pedig a görög-római kultúra
értékeit a keresztények – ezen belül főleg
papok és
szerzetesek – őrizték meg, és a
felvilágosodás által meghirdetett:
szabadság,
egyenlőség, testvériség is csak a
keresztény államokban érvényesül.
(Keressük
meg a szabadságot és az egyenlőséget az
iszlám országokban, Indiában,
Kínában
vagy Japánban…! Ezekben az országokban a legfőbb
erény nem a szabad akaratot
feltételező szeretet, hanem az engedelmesség.)
Döbbenetes
volt számomra, hogy a templomokkal zsúfolt
Rómában az egyik állami egyetemre
meghívták XVI. Benedek pápát egy
előadás megtartására, majd visszamondták a
meghívást,
mondván, hogy az ő intézményük nem
egyházi, hanem világi egyetem… Ez olyan
tettnek minősíthető, mintha mi templomainkba,
múzeumainkba senkit sem engednénk
be, aki nem tudja igazolni, hogy keresztelkedett és
bérmálkozott.
A
különbség
csak az, hogy minket azonnal kirekesztőnek minősítenének,
miközben önmagukat
nem tartják kirekesztőnek. (Erre mondjuk mi, hogy: kettős
mércét alkalmaznak.)
Ugyancsak
döbbenetes a karácsonyfák, betlehemek és
keresztek eltávolítása Nyugat-Európa
közterületeiről. Azt az angers-i (olv.: anzséi)
regionális közgyűlés elnökétől
hallottam Veszprémben, hogy én az ő
intézményeikbe püspöki mellkereszttel a
nyakamban nem léphetnék be… A tilalom
természetesen az általuk legfontosabbnak
tartott szabadság jegyében született meg…
Az
Európai
Bizottság 2016-ban kiadott 3 millió
példányban egy naptárt, amelyben
megtalálhatók az Unió keletkezésének
fontosabb dátumai és a világ nagy
vallásainak ünnepei is. Hogy-hogysem: a keresztény
ünnepeket kifelejtették.
December 25-nél egy üres lapot találunk, egy
mondattal a lap alján: „A jóbarát
megosztja foglalatosságaidat és osztozik
örömödben.” Angliában a karácsonyt
csak „gyermekek napjának” hívják,
Franciaországban „karácsony-apóról”
énekelnek.
Ezek
után
talán nem járunk messze az igazságtól, ha
feltételezzük, hogy a migráció
támogatása mögött is a
kereszténység elleni megmagyarázhatatlan –
és talán
ördöginek is nevezhető – gyűlölet húzódik
meg. Ahogy kétezer évvel ezelőtt az
írástudók és a farizeusok
segítségül hívták az általuk
gyűlölt Pilátust, hogy
megszabaduljanak Jézustól, úgy
hívják ma is segítségül az
ultraliberálisok az
ultrakonzervatív muszlimokat, hogy véglegesen
felszámolják az európai
kereszténységet, hogy megszabadítsák
Európát Jézus híveitől. Azt
természetesen
nem állítjuk, hogy ez a migráció
támogatásának egyetlen célja, de hogy az
alapcélok közt jelen van, abban biztosak lehetünk. Ha
pedig a migráció okait kutatjuk,
ezek közül nem felejthetjük ki az európai
kereszténység meggyengülését.
És
ebben mi is bűnösök vagyunk. Mi hoztuk létre azt a
vallási és demográfiai
(népesedési) vákuumot (légüres teret),
amely szinte magától hívja az erősebb
vallást és az életképesebb
társadalmat.
2.Ezek
után
mire alapozhatjuk a reményt, hogy hazánk mégis
megszabadul az
iszlamizálódástól, illetve az
elkereszténytelenedéstől? - Vannak apró jelek,
amelyekből párat felsorolok:
a) Van egy
szép alkotmányunk, amelyet a hanyatló
európai erők dühösen támadnak, de ez csak
azt mutatja, hogy jövőbe mutató. Ebben olvassuk az
alábbiakat:
„Elismerjük
a kereszténység nemzetmegtartó erejét.
Becsüljük országunk különböző
vallási
hagyományait.”
–
„Valljuk,
hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez
vezető évtizedei után
múlhatatlanul szükségünk van a lelki és
szellemi megújulásra.”
„Valljuk,
hogy együttélésünk legfontosabb keretei: a
család és a nemzet, összetartozásunk
alapvető értékei: a hűség, a hit és a
szeretet.” – Magyarország védi a házasság
intézményét, mint férfi és nő
közt, önkéntes elhatározás
alapján létrejött
életközösséget, valamint a családot mint
a nemzet fennmaradásának alapját. –
Magyarország támogatja a gyermekvállalást.”
Hálásak vagyunk
azoknak a szülőknek,
akik szívesen vállalják a gyermeknevelés –
akár a több gyermek nevelésének –
felelősségét és feladatát. Jutalmazza őket
a jó Isten sok-sok örömmel és el nem
múló boldogsággal.
Az is
biztató, hogy a házasságkötéseknek
és a születéseknek (ezzel együtt a
kereszteléseknek) száma is pár éve
lassú emelkedést mutat. Az ország még most
is öregszik, de az elöregedés csökkenőben van.
Hazánk
világi vezetői közt egyre többen
vállalják nyíltan a hitüket, s akik nem
gyakorolják vallásukat, azok is jó kapcsolatokra
törekszenek a vallási vezetőkkel
és támogatják az egyházakat. Magam is egyre
nehezebben tudok eleget tenni a
meghívásoknak, amelyek világi objektumok, illetve
felújított keresztek,
keresztutak, szentkutak megáldására
szólnak. A szent helyek profanizálódása
után elindult egy ellenkező folyamat: szakralizáljuk azt
is, ami profán.
Eredményesen
és szépen folyik a legtöbb
egyházmegyében, így nálunk is a
családpasztoráció,
ezzel együtt a Schönstatt Mozgalom családi ága
is, amelynek Óbudaváron van a
központja, s eredményesen működik.
Elbizakodottságra természetesen semmi ok,
annál inkább okunk van a bizalomra. Ezt a bizalmat
erősíti bennünk az Ige
megtestesülésének titka, amelyet örvendező
lélekkel ültünk meg mi, akik már
korábban is “Krisztusba vetettük reményünket”
(Ef 1,12). Ebben a reményben
kívánok áldásos új évet
Paptestvéreimnek, főegyházmegyénk
családjainak és
minden Krisztushívő Testvéremnek főpásztori
áldással:
Veszprém,
2017. december 17-én
(+ Gyula
érsek,
fotó: Urbán E.)
Karácsonykor
a Szentírásnak a Jézus
születésével kapcsolatos megható
történeteit szoktuk
olvasni, a pásztorokról, a jászolról,
Betlehemről, az angyalokról.
Természetesen szóba jön az is, hogy a Szent
Családot nem fogadták be a
betlehemiek. Ennek a ténynek mély üzenete van. Ez a
tanítás fölbukkan más
helyeken is. Katolikusok közt itt-ott szokás a
Szállást keres a Szent Család
nevezetű lelkiségi gyakorlat: adventban fölkeresik
egymást a családok közös
imádkozásra, elmélkedésre,
éneklésre, némi gyümölcsre,
süteményre.
Lukács
evangéliumában (Lk 14,15) olvassuk: „… az
asztaltársak egyike felsóhajtott:
Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!” Erre
ő így válaszolt: „Egy ember
nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Mikor
eljött a lakoma ideje,
elküldte szolgáját és azt üzente a
meghívottaknak: Jöjjetek, (minden) el van
már készítve.” A lakoma ünnepi
étkezés, az ünnep pedig szent nap, Isten napja.
Különösen
ilyenkor, a téli napforduló előtt a
Megváltó eljövetele, amit évezredeken
át
várt az emberiség. A szolga, a futár, a csillag
eljutott mindenkihez, hiszen
mindenki látta, de csak a napkeleti bölcsek fogták
fel üzenetét. Siettek is a
nagy eseményre, fölkészültek szép
ajándékokkal.
Hanem
a többiek, akikhez az üzenet szólt volna,
süketnek és érzéketlennek
bizonyultak. Szent Pál az apostolok cselekedeteinek
utolsó fejezetében Izajás
szavaival dorgálta a Rómában élő
zsidóság vezetőit:
„Hallani
fogtok, de nem értetek. Nézni fogtok, de nem
láttok.
Megkérgesedett
ennek a népnek a szíve:
Fülükre
nagyot hallanak, és behunyják szemüket,
hogy
ne lássanak, és ne halljanak fülükkel.
Szívükben
értelem ne legyen, és meg ne térjenek,
hogy
meggyógyítsam őket.”
Szóról
szóra másként, de lényegében
ugyanerről a benső vakságról és
süketségről, a
Lélek iránti érzéketlenségről
beszél a mi Krisztusunk is a föntebb kezdett
példabeszéd folytatásában. „Azok sorra
mentegetőzni kezdtek. Az első azt
üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem.
Kérlek, ments ki. Egy
másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, ki kell
próbálnom. Kérlek, ments ki! Ismét
másik: Most nősültem, nem mehetek.”
A
föld parancsa ez: mulandó fontosabb az
örökkévalónál.
Szinte
saját mentegetőzésemet hallom, hogy miért csak
motyogok imádság helyett, miért
nem teszem a jót merő lustaságból, miért
nem „élem körül” Üdvözítőmet.
Az
evangéliumban a gazda az Úr, elküldte
szolgáját az utcákra és a terekre, hogy
onnan szerezzen vendégeket. A szolga be is terelte őket a
lakomára, mert „még
mindig volt hely.” Az Atya házában
mérhetetlenül sokan férnek el, mivel Ő úgy
számolt, hogy mindenki hivatalos az üdvösségre.
Hely hiány miatt senki se maradhat
ki.
Hanem
a hivatalosak sorra elmaradtak: az egyik főpapi „felelőssége”, a
másik
farizeusi „nagy esze”, a harmadik negyedes fejedelmek
szolgálatában vállalt
„közéleti feladatai” miatt, a negyediknek meg éppen
„feszítsd meg”-et kellett
kiáltania. Szóval az „életrevalóak”, az
„okosak”, az „ügyesek” és a hasonlóak
nem törődnek a meghívással?
Jaj,
talán én sem, aki Isten szolgálata helyett a magam
piszlicsáré ügyeiben
sündörgök?
Add
Uram, hogy fölébredjek, és bocsásd meg, hogy
egy pillanatig nem gondoltam Rád!
Ezekkel
a gondolatokkal kíván
szerkesztőségünk kegyelmekben gazdag karácsonyt
és áldásos új évet
(Czakó
Gábortól)
„Az
új év kezdetén
jókívánságokkal fordulunk egymáshoz
és megújítjuk így a vágyat,
hogy ami ránk vár, az jobb lehet”-
köszöntötte Ferenc pápa a Szent Péter
téren
újév alkalmából összegyűlt
zarándokokat. „Ennek alapja a reménység jele, mely
éltet bennünket és arra hív, hogy
higgyünk az életben. Tudjuk azonban, hogy az
új év nem változtat meg mindent, hanem a tegnap
megannyi problémája megmarad
holnapra is. Ezért most valós reménység
fönntartotta jókívánságokkal fordulok
hozzátok, amit az újévi liturgiából
veszek.
Ezek
pedig magának az Úrnak a szavai, melyekkel
megáldja népét: Ragyogtassa
rád arcát az Úr, s legyen
hozzád jóságos! Fordítsa feléd
arcát az Úr, és szerezzen neked
üdvösséget!
(Szám 6,25-26) Én is ezt kívánom nektek,
folytatta a Szentatya, az Úr fordítsa
felétek tekintetét és örvendhessetek,
tudván, hogy irgalmas arca, mely a napnál
sugárzóbb, mindennap ragyogjon rátok és
soha ne nyugodjék le! Az Isten arcának
felfedezése megújítja az életünket.
Azért, mert az Atya szerelmesen szereti az
embert, és soha nem fárad bele, hogy újra kezdje
velünk megújításunkat. De
ehhez nem ígér varázslatos
változásokat, Ő soha nem használ
varázspálcát. A
dolgokat belülről szereti megváltoztatni, türelemmel
és szeretettel, és kéri,
hogy beléphessen életünkbe, olyan gyengéden,
mint ahogy az eső hull a földre,
hogy gyümölcsöt teremjen. Minden reggel, amikor
felébredünk, elmondhatjuk: Ragyogtasd
fölém, Uram, ma, a te arcodat!
A
bibliai áldás így folytatódik: Az
Úr
adjon neked békét! (Szám 6,26)
Újévkor tartjuk a Béke Világnapja
ünnepét,
melynek témája: Győzd le a
közömbösséget és szerezd meg a
békét. A békét, amit
Isten szeretne elültetni a világban, nekünk kell
gondozni, hangsúlyozta ki a
pápa. Ezt nem elég „megszerezni”. Ez együtt
jár egy igazi és valódi harccal,
egy lelki küzdelemmel, mely szívben történik.
Hiszen a béke ellensége nemcsak a
háború, hanem a közömbösség is,
mely csak önmagadra enged gondolni, és
akadályokat, gyanút, félelmet és
bezárkózást eredményez. Kezdjük
megnyitni a
szívünket, ébresszük fel a felebarát
iránti figyelmünket! Ez az az út, mely
megszerzi a békét”.
„A
Béke Királynője, az Isten Anyja segítsen ebben
bennünket, akinek most tartjuk a
főünnepét. Az evangéliumban olvashatjuk:
Mária szívébe véste a szavaikat, és
el-elgondolkodott rajtuk (Lk 2,19). Miről van itt szó? Biztosan
a Jézus
születése fölötti örömről, de
azokról a nehézségekről is, amelyekkel
találkozott. Hiszen jászolba kellett tennie a
Fiát, mert nem maradt hely
számukra a szálláson (Lk 2,7), és a
jövő is nagyon bizonytalan volt. A
reménység és az aggodalom, a hála és
a problémák: mindaz, ami megtörtént az
életben, mindez Mária szívében
imádsággá lett, az Istennel folytatott
párbeszédé. Íme, Isten Anyja titka! Ő ezt
teszi velünk is: megőrzi az
örömeinket és feloldja életünk
csomóit, mert az Úr elé viszi azokat.
Bízzuk
Máriára az új évet, hogy gyarapodjon a
béke és az irgalom!”
(Vatikáni
Rádió , Fotó: Kristók J.)
Ilyenkor
decemberben, amikor
a hópihék és angyalszárnyak
neszezését hallja az ember, igyekszik a szürke
hétköznapokban bekormozódott szívét
egy kicsit megtisztogatni, hogy jobbik énje
érvényesüljön, amely – meggyőződésem -
ott lapul, ott rejtőzködik
mindannyiunkban, csak valahogy túlságosan szerény
és szégyenlős. A csúnyább
arcunk látszik leginkább, az tolakodik előrébb.
Kicsik és nagyok a Kisded
érkezését várjuk nagy izgalommal.
Eszembe
jutnak a régi, mai
szemmel szegényes karácsonyok. Ezek a karácsonyok
valamiképpen mindig havasak
voltak, legalábbis az emlékezetemben. Vastag
hó-bunda alatt szuszogott a falu,
menyasszonyi ruhába, zúzmarába öltöztek
a fák, szekerek helyett szánok suhantak
az úton, csak a csengőszót lehetett hallani. Fülelek
izgatottan, hátha már a
Jézuska szánjának csengőjét hallom, de a
szomszéd, Pista bácsi érkezett haza. Ha
már izgatottságom tetőfokára hágott a
szívszorító várakozásban,
édesanyám azt
javasolta, menjek át Piriékhez, hozzájuk
megérkezett-e már a Jézuska. Mire a
szomszédból
hazaértem, már ott illatozott az öreg láda
tetején a karácsonyfa. Örvendezve
ugráltam körül, pedig csak igen ritkán volt
alatta valamilyen ajándék.
Szegényes idők voltak azok. A Jézuskának nem
nagyon telt ilyesmire. A
búgócsigát nagyon megbecsültem hát,
még a mi gyerekeink is játszottak vele,
hangja még ma is visszhangzik a fülemben.
Gyermekeink
gyermekei
viszont dúskálkodnak az ajándékokban.
Elkényeztettük őket. Nem is tudják igazán
megbecsülni azt, amit kapnak. Elanyagiasodott a világ, az
emberek boltokban,
szupermarketekben tolonganak ilyenkor, karácsony
táján. A lélek bizony kicsit
el van hanyagolva. Nem marad elegendő idő és energia
ünneplőbe öltöztetni.
A
karácsony előtti napokban
gyermeklelkű nagybátyám sokszor talált az udvaron
egy-két szaloncukrot, mint
mondta, biztosan a készülődő angyalok hullajtották
el. Aztán szenteste
kigyulladtak a gyertyák a karácsonyfán. Nagy-nagy
fényesség töltötte be a
szobát, de ezt a nagy fényességet - ahogy
visszagondolok rá - inkább a szívünk
árasztotta, mint a gyertyák, nem anyagi természetű
volt. Néhányan, mi
gyermekek, olykor a felnőttek is összeverődtünk és
kántálni mentünk,
ismerősökhöz, rokonokhoz. Almát, diót,
kalácsot kaptunk, vagy pár fillért. És
boldogan dörzsölgettük átfagyott kezünket,
mert tudtuk, megszületett a JÉZUSKA.
(Fecske
Csabától)
Nem
divat ma Jézus. Nem divat a kereszt.
Lassan
titkolni kell a keresztény hitet?
Katakomba-mélyre
süllyedünk mi vissza,
hisz
a sátán újra a vérünket issza...
Nem
divat ma Jézus. Szégyenlik is sokan.
Nem
kell a kereszt sem. Európa, mi van?
Ne
szégyelljük Istent, aki meghalt értünk,
mert
ha ekképp teszünk, mindörökre végünk!
(Szné
Babik E.)
November
27-én tartotta közmeghallgatással
egybekötött ülését
önkormányzatunk
képviselő-testülete.
Az
ülésen tájékoztatót hallottunk az első
háromnegyedév
gazdálkodásáról, majd a
beérkező pályázati pénzek és
normatív támogatási növekmények miatt
módosításra
került költségvetési rendeletünk.
Döntés
született a közterületen lévő
veszélyessé vált fák
kivágásáról, melyet
lakossági kezdeményezés előzött meg. Tudni
kell azt, hogy közterületre csak
engedéllyel telepíthető fa, valamint az onnan
kivágott fák pótlására
törvényi
előírás van!
Egyebek
közt tájékoztatás hangzott el a
csapadékvíz projekt kivitelezési
munkálatairól,
egyes szakaszokon felmerült problémák a szakemberek
által egyeztetés alatt álló
legjobb megoldásáról.
Hallhattunk
a Zöld Híd ügy jelen
állásáról, ahol
vezetőváltásra kerül sor a közel jövőben.
Az önkormányzat azt képviseli és várja
el addig is, hogy változatlan kondíciók
mellett, a katasztrófavédelem szervezésébe
- a megnyugtató megoldás
megszületéséig - az eddigi gyakorlatnak megfelelően
kerüljön elszállításra az
Érsekvadkerten keletkező hulladék.
Ismertetésre
kerültek az év hátralévő szakaszának
programjai is, benne a Hősök téri adventi
gyertyagyújtások, az adventi forgatag programja, az
élő betlehemes műsor, az
öregek napja, melyek már a honlapunkon is olvashatók.
A
2018.
évi utolsó tervezett testületi
önkormányzati képviselő-testületi
ülésre
lapzártánk után került sor. Az
ülés kiküldött napirendi pontjai között
egyebek
mellett a 2019. évi belső ellenőrzi terv és az
Érsekvadkert község
településrendezési eszközeinek
módosításával kapcsolatos
partnerségi egyeztetés
szerepel. Az ezzel kapcsolatos bővebb információk, mint
ahogy az eddigi ülések
esetében is informatikai úton, az
önkormányzat honlapján, nyomtatott formában
pedig a könyvtárban szerezhetők be.
Amint
a fotó is mutatja, november 17-én jól
sikerült a Fábián Balázs által
előkészített Borest. A magyar borokból már
több alkalommal is kaphattunk
ízelítőt. Most hat különböző francia
borvidék bora került terítékre, miközben
halk zenei aláfestéssel, kivetítéssel
betekintést nyertünk a különböző
borvidékek és városok szépségeibe.
Nem
mehetünk el szó nélkül a december 2-i esti
program mellett sem. Kellő
előkészítést követően az első adventi gyertya
Hősök téri meggyújtása utá,
fehér
asztal mellett köszöntöttük Ignác
testvérünket a 70. születésnapja
alkalmából.
Eddigi
hagyományainkhoz hűen ebben az évben is szilveszterkor
éjfél előtt negyedórával
a templomban köszönjük meg Istennek a 2018. év
minden ajándékát, egyben társul
hívjuk a 2019. évi tevékenységeinkhez.
Jövőre
is lesz Bibliaóra, Berta László atya
vezetésével. Időpontja: 2019. január 8.,
19 óra. Ezen az estén Urunk
megkeresztelkedésének ünnepének
(január 13.)
evangéliumáról fogunk elmélkedni. Sok hely
van a Kolping házban. Gyertek minél
többen!
Már
előre jelezzük, hogy január 25-én
az
esti szentmise Kolping családunkért lesz.
Jelenlétre buzdítok, hogy ne váljunk
vasárnapi keresztényekké! A program ezen az
estén a Kolping házban folytatódik:
19:00 órától éves
közgyűlés!
Telefonszámaink.
06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
KARÁCSONYI
MISERENDÜNK - tervünk szerint:
December
25: éjféli szentmise 0 óra, de. fél 8
és fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)
December
26-án de. fél 8 és fél 10 (Pusztaberkiben
fél 12)
December
31-én, hétfőn este 6-kor ÚJÉVI előesti
szentmisén, Szilveszter napi, hálaadás
szentmisével.
Újév napján
csak fél 9-kor lesz szentmise. - (Pusztaberkiben fél
11-kor)
Január 6-a, Vízkereszt ÜNNEPE.
Szombaton este 6-kor előesti, vasárnap fél
9 órakor van szentmise. A VÍZ
megáldását szombaton este végezzük,
keresztségi
fogadásunk megújítását
mindkét Vízkereszti szentmisén.
Január
20-án
kérem a jövő évben házasságra
készülő fiatalok jelentkezését
megbeszélésre a
plébánián du. 3 órakor.
Január
25-én,
pénteken. Szent Pál, megtérése
napján este 6-kor a szentmisét az egyház
egységéért ajánljuk fel. Így
imádkozunk a Krisztushoz tartozók
egységéért.
KERESZTELTÜNK:
28. Bakó László,
Mátyás (Bakó László- Tóth
Gabriella)
29./ Rafael Emerencia (Rafael
László- Kovács
Veronika)
HÁZASSÁGKÖTÉS:
-
Halottaink:
46.
Dénes
Ferencné, szül. Kormosói Mária (1946)
47.
Deszpót
Miklósné, szül. Szapkovics Mária (1937)
48.
Kovács
Sándor (1951)
1. kedd
-
2. szerda
- Urbán Ignác, felesége Kaba Mária
1. évforduló és
hozzátartozók (Alapítványi)
-
Kaba Antalné Mészáros Anna és szülei
3. csütörtök - Morcz Csaba lelki
üdvéért
4. péntek - Vincze
Ignácné Boda Ilona 1. évforduló, Kakas
József 5.
évforduló, Kakas és Boda család
halottaiért
-
Záhorszki Imre, szülei és testvérei
-
Végh József 1. évforduló, szülei,
apósa, anyósa, valamint élő és elhunyt
hozzátartozók
5. szombat
- Kristók István, élő és elhunyt
családtagok
-
Kovácspál János, felesége Tomis
Erzsébet, fiuk János, vejük Bartók
László és a
család élő és elhunyt tagjaiért
-
Murányi István, felesége Komlós Ilona,
Répássy Lászlóné, 2 férje
és a családok
élő és elhunyt tagjaiért
6. vasárnap - Kordics János, felesége
Pálinkás Anna, szüleik, valamint Híves
András, szülei és hozzátartozók
-
Kristók, Kopcsák és Konopás család
élő és elhunyt tagjaiért
7. hétfő -
Kiss András, felesége Kristóf Julianna és
hozzátartozók
(Alapítványi)
12. szombat
- Záhorszki János, élő és elhunyt
családtagok
-
Péter István 15. évforduló, szülei,
testvére János és hozzátartozók,
Boda és
Kovács család halottaiért
-
Varga Szilárd, felesége Erdős Margit, gyermekeik,
Bakó László, élő és elhunyt
családtagokért
13. vasárnap - Dósa János 2.
évforduló, 2 sógora és apósa
Vitéz József
-
Boda Kálmán 30. évforduló, Boda és
Beke család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
-
Vincze János, felesége Fábián Mária,
fiuk István és hozzátartozók
14. hétfő -
15. kedd
-
16. szerda
-
17. csütörtök - Szabó Károly, felesége
Híves Margit, Vitéz István, felesége
Csillag Mária és a család élő és
elhunyt tagjaiért
18. péntek -
19. szombat
- Pálinkás László, felesége
Rozália, 2 lányuk és 2 vejük
-
Boda István, felesége Csillag Anna, szüleik,
élő és elhunyt családtagok
-
dr. Boda János, testvérei és elhunyt
hozzátartozók
20. vasárnap - Erdős János, felesége, fia, veje
és hozzátartozók
-
Záhorszki Mihály, felesége Gubik Gizella,
szüleik, testvéreik, hozzátartozók,
35 éve ezen a napon balesetben meghaltakért
-
Czinege László, édesanyja Holman Ilona és
nagyszülők
21. hétfő -
22. kedd
-
23. szerda
-
24. csütörtök -
25. péntek - Kolping család
élő és elhunyt tagjaiért
26. szombat
- Csabák László 2. évforduló,
édesanyja, testvére, a család élő és
elhunyt tagjaiért
27. vasárnap - Dósa János 15.
évforduló, Dósa és Boda család
élő és elhunyt
tagjaiért
28. hétfő -
29. kedd
-
30. szerda
-
31. csütörtök -