Kövessük a szenteket
Szentmiseszándékok 
Mindenszentek
Kapisztrán Szent János áldozópap
Örök vággyal
Családi nap 2018
Ami számít
Magyarok Nagyasszonya, Rózsafüzér Királynője
A kereszt
A láthatatlan világ titkai
Ingyenes jogi tanácsadás
Önkormányzati hírek
Kolping híreink
Híreink

Kövessük a szenteket

Kapisztrán Szent János áldozópap

Október 23-án emlékezünk az olasz származású ferences papra, hitszónokra, a nándorfehérvári ütközet egyik hősére.

Giovanni de Capestrano 1386. június 24-én született Capestranóban. Jogot tanult, és egy ideig Perugiában bíró volt. Később ferences pap lett. Ő és Sienai Szent Bernardin voltak talán a legeredményesebb missziós népszónokok. Nemcsak Itáliát, hanem Németországot, Morvaországot, Ausztriát, Lengyelországot és hazánkat járta be népmissziókat tartva. Pápai tanácsadó és pápai legátus is volt. A keresztények seregét Hunyadi Jánossal együtt vezetve kivívták a nándorfehérvári győzelmet. Ennek emlékére rendelte el III. Kallixtusz pápa az Úr színeváltozásának ünnepét és a déli harangszót.

Kapisztrán János 1416-ban csatlakozott a ferences rend akkor szerveződő legszigorúbb irányzatához, az obszervánsokhoz. Lelkes terjesztője volt a Szent Név tiszteletének. Tanulmányai befejeztével vándorprédikátorként tevékenykedett: negyven éven át prédikált. Prédikációinak idegen nyelvterületeken is nagy hatása volt, noha beszédeit fordítani kellett, mert csak olaszul és latinul tudott.

Pápai követ Európa-szerte; először a huszita mozgalom visszatérítése során kerül kapcsolatba Magyarországgal. Őt bízza meg a pápa a török világhódító áradat ellen való keresztes védelmi hadjárat meghirdetésével (1453-tól). Ebben igazi támogatást csak a magyar néptől és a szentéletű Hunyadi János törökverő hőstől kapott. A két Jánost barátság kötötte össze, hadi téren Hunyadi műve, lelkileg Kapisztráné a nagy nándorfehérvári (ma belgrádi) diadal (1456. július 21–22.). Ennek emlékét hirdeti a déli harangszó, az Angelus (Úrangyala) és Urunk Színeváltozása ünnepe.

II. Mohamed Európa elleni nagy támadása összeomlott, Magyarországról is jó hetven évig távol maradt még a török. Mindkét hőst a harcterek járványa, a pestis vitte halálba még azon évben. Kapisztrán Szent János 1456. október 23-án halt meg. Sírja az akkor magyar szerémi Újlakon (Ilok) volt. A magyar honvédségnek hivatalosan is védőszentje volt 1945-ig.

A Katonai Ordinariátus védőszentje.

Istenünk, ki Szent János hitvallód által híveidnek győzelmet adtál a kereszt ellenségeivel szemben, kérünk, engedd, hogy közbenjárására a lelki ellenség minden cselvetésén győzelmet arassunk, és az igazság koronáját Tőled elnyerhessük!

Évtizedes hagyomány, hogy október 23-án, Kapisztrán Szent János liturgikus emléknapján hivatalos magyar küldöttség vesz részt a szent szülőhelyén, Abruzzo tartomány Capestrano városában a polgári és egyházi ünnepségeken. A hagyomány megteremtése Mihályi Géza, ’56-os forradalmár, a menekült magyar diákok szövetségének elnöke nevéhez fűződik.

Magyar Kurír

Olykor úgy tűnik, mintha a dolgok maguktól mennének.

 

A 2018. május 26-án a Kolping ház udvarában megtartott családi napon legalábbis úgy tűnt. A segítők rutinosan eljárva rendezték el a terepet, állították fel a sátrakat és a hangtechnikát, valamint a hangulatjavító (design)elemeket.
 

Különösképpen hirdetni, reklámozni sem kellett az eseményt, mert a településen élők ezt májusban már várják. Ezt igazolta az is, hogy – a korábbi évekkel ellentétben – kapunyitásra is sokan jöttek már. 

A gyerekeket idén is sok lehetőség várta.

Az arcfestés révén átalakulhattak kedvenc mesehőseikké, a kreatív kézműves foglalkozások során pedig elképzeléseiknek adhattak formát. 

Az óriásbuborék-készítés, az ugráló vár és a trambulin nem veszít népszerűségéből, de a csúszdán, a hintán vagy a mini-focipályán is folyamatosan mozogtak a gyerekek.

Emellett népi játékok garmadája állt a gyerekek rendelkezésére. 

A helyi önkéntes tűzoltók elvitték a gyerekeket egy körre, majd rögtönzött bemutatót tartottak.

A nap mozgalmasságát fokozta a latin elemeket felvonultató táncbemutató, amelyet az általános iskola Virgöncök néptánc-csoportjának előadása követett, amely táncházba váltott. A néptáncot élő zene kísérte. 

A napot sütögetés majd a BL-döntő közös – három generációs – megtekintése zárta.

Minden közösségi összejövetel érték, különösen, ha az alkalmas a családok megerősítésére.

(Molnár Arnold)

Vissza az újság tetejére

Ami számít

Vissza az újság tetejére

Magyarok Nagyasszonya, Rózsfüzér Királynője

A szentkúti búcsú gondolatai

„Óh, Szűzanyánk, te jól tudod, nekünk csak szenvedés jutott.
Vesd áldó két szemed reánk, és felragyog majd a Golgotánk!
Magyarokra nézz, sorsuk mily nehéz,
hát szánd meg őket, és védd meg őket,
viharban  annyit szenvedőket!”

Október 7-én, vasárnap reggel 8 órakor két busszal és több személykocsival indult zarándokcsapatunk Mátraverebély-Szentkútra, hogy nemzeti kegyhelyünkön köszöntse a Magyarok Nagyasszonyát. Köszönteni és megköszönni mentünk első szent királyunk országfelajánlásának 980., az első világháború befejezésének 100. évében. Van mit megköszönni, hisz oly sok vihar után is itt vagyunk az eleinktől reánk hagyott területen, és itt is maradunk, ha merünk hallgatni Égi Édesanyánk szavaira.

Utazásunk során imával és énekléssel készültünk a Máriával történő lelki találkozásra. A parkolóban keresztaljába szerveződve indultunk a kegyhely felé, melynek kapujában egy ferences testvér köszöntött bennünket, majd a kegyszobor előtt jeleztük Országunk Pártfogójának érkezésünket.

A 11 órakor kezdődő ünnepi szentmise előtt énekpróba és katekézis részesei lehettünk. A katekézist Csizmadia László egri atya tartotta, melyben sajátos megvilágításban hallhattunk a szentségekről és a szertartásokról. Ezekből idéznék fel néhányat, hogy akik ott voltak, azokban felelevenedjék, az olvasók pedig így lehessenek részesei annak.

A szentségekhez járulás, a szertartásokon történő részvétel olyan esemény, mint a Jézus ruháját a tömegben történt megérintés volt az ismert evangéliumi jelenetben. Erő áradt ki akkor, és erő árad ki ezen esetekben is. Az erő kiáradása nem függ életállapotaink sokszínűségétől, csak a bennünk élő hittől.

A szentségekből kegyelem fakad. Isten ajándékozó jósága még azt is megadja nekünk, amit egyébként kérni sem merünk. Isten nemcsak megteremtett bennünket, hanem jóságával is elhalmoz, ha arra fogadókészek vagyunk. A hívő ember nem félelemből áll Isten elé, mert tisztában van azzal, hogy Isten jóságos volt a történelem mögöttünk hagyott részében. Ez az isteni tulajdonság a mában és a jövőben sem változik meg, legfeljebb mi nélkülözzük annak fogadását. És csodálkozunk, hogy sorsunk mily nehéz nélküle!

A megváltottak közösségébe tartozunk, mert Isten ez eredeti bűnt követően, a megváltás által fiaivá fogadott, ami szinte nagyobb dolog, mint a paradicsomi állapot volt.

Az ünnepi nagymisét és a körmenetet Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok püspöke végezte. Mátraverebély-Szentkútra zarándokoltunk. Szentolvasót imádkoztunk, Máriához fohászkodtunk, vezette be tanítását a püspök atya. Sokan kételkedve fogadják Mária tiszteletünket. Számukra felesleges dolog. Nekünk, akik itt vagyunk, nélkülözhetetlen esemény, erőforrás Égi Édesanyánk tisztelete.

A hívő keresztények ma is buzgón imádkozzák a rózsafüzért, s zarándokhelyeket keresnek fel életükben többször is. Eleinket követve mi is a rózsafüzérbe, mint túlvilági mentőövbe kapaszkodunk, mert ez mai győzelemre visz bennünket a ránk leselkedő veszélyekkel szemben, mint vitte az őseinket a lepantói csatában és sok-sok nehéz ütközetben. Amikor a kereszténység került veszélybe, akkor mindig kiemelt szerepe lett a rózsafüzér imáknak. S az imák hatása nem maradt el, hisz még most is itt vagyunk a Kárpát-medencében.

Az ima fegyver volt és fegyver ma is. Ne szégyelljük hát kézbe venni e kegyelemközvetítő eszközt, mert a veszély ma sem kicsi. Nyugodtan forduljunk Máriához ezzel az imával, mert Ő mindig észreveszi rászorult voltunkat, mint észrevette Erzsébet látogatása előtt vagy a kánai menyegzőn.

Mária közbenjárására túl tudunk jutni a veszélyeken. Túl, mint Szent II. János Pál pápa az ellene elkövetett merénylet esetében. Ő maga hangsúlyozta, hogy egy kéz, „Agcsáé” elindította gyilkos golyót, ám egy másik kéz, Máriáé, eltérítette azt.

Történelmünk számtalan eseménye is erről tanúskodik, hisz megannyi viharon és vészen jutott túl országunk Szent István királyunk 1038-ban történő ország felajánlása óta. Ma sem veszhet ki szíveinkből a Mária-tisztelet, hisz közvetítésével nyílnak meg az üdvösség rendelői, testi és lelki gyógyulásunk helyei.

Nagyasszonyunk kérése ma sem más, mint a kánai menyegzőn volt: Tegyétek azt, amit a Fiam mond!

Ne szégyelljük hát imádkozni a rózsafüzért, mert napjainkban is sok baj leselkedik ránk. Égi Édesanyánk vigyáz ránk, ha bizalommal, tiszta szívvel fordulunk hozzá.

A délutáni program litániával zárult. Ám még volt egy üde színfoltja zarándokutunknak. A három zászlójával is megjelent Kolping család (Eger, Érsekvadkert, Gyöngyös) a gyöngyösiek szervezésben körzeti találkozót szervezett. A megjelent testvérek sorsolás útján 11 hat fős asztalnál foglaltak helyet. Minden asztalhoz jutott minden családból. Így az ismerkedésé volt az első szó, amit szentírási részeket, Kolpinggal kapcsolatos kérdéseket tartalmazó vetélkedő zárt. Győztest is hirdetett a helyben megalakult zsűri. Az eredménytől függetlenül győztes lett minden résztvevő, hisz ráérezhetett arra, hogy közösségben lenni jó.

A körzeti találkozót követően elbúcsúztunk a szűzanyától, majd keresztünk után felsorakozva, imádkozva, és lelkileg feltöltődve mentünk a bennünket váró buszokhoz, hogy hazavigyük Mária üzenetét.

(Szentkút-Érsekvadkert, 2018 10. 07. emjé, Fotó: Percsináné Urbán Piroska)