„A Zsoltárok
könyve
Izrael vallásos énekeinek gyűjteménye” – olvassuk
az 1973-as Biblia ide
vonatkozó bevezetőjében. Maradandó jellegüket
bizonyítja teológiai szempontból,
hogy a zsoltárok az Újszövetségben is
érvényesnek elfogadott imaformák, sőt az
Egyház rendszeresítet imaszövegei, a
miseliturgiában és a zsolozsmában.
Ha azonban azt a
kérdést
tesszük föl, hogy mi bennük a kinyilatkoztatás
üzenete, akkor azt nem lehet a
Miatyánkkal egyenértékűnek tekinteni.
Miért? Mert a Miatyánkot maga Jézus
tanította az apostoloknak. Ezért mintegy direkt
módon kinyilatkoztatott imának
tekintjük. Jézus Krisztus által ugyanis magát
a személyes kinyilatkoztatást
jelentő személy adta nekünk. S a Miatyánk minden
mondata igazolható
teológiailag. A zsoltárok telve vannak Isten
dicsőségének megvallásával és a
szorongatott ember könyörgéseivel. Alapvetően az Isten
iránti bizalom és remény
hatja át imáikat. Ez bennük a
kinyilatkoztatás üzenete, ami teológiailag is
hitelesíthető,
és persze az a hitigazság, amely főként a teremtő
Isten dicsőítése és
nagyságának megvallása a zsoltárokban.
Ugyanakkor van
köztük
olyan átokzsoltár is, a 109., amelyben a zsoltáros
voltaképpen a saját
sérelmeit panaszolja föl és mond átkot
ellenségeire, sőt annak gyermekeire is,
holott azok neki nem ártottak: „ne akadjon, aki
könyörül árváin” (Zs 109,12).
Nyilvánvaló, hogy ez a kérés még nem
az Újszövetség szemléletét
tükrözi. Az
ilyen imaforma nem illenék Pál apostol leveleibe.
Ugyanakkor mi is mondunk
számos olyan magánkönyörgést, amit
teológiailag kifogásolni lehetne. Előfordul,
hogy a nem készülő diák Isten
segítségét kéri a sikeres vizsgához.
Van, hogy
gyakorlatilag nem vallásos ember imádkozni kezd a
zuhanó repülőgép
életveszélyében. Az ilyen ima tartalmilag vagy az
emberi érdekek motivációja
miatt teológiailag kifogásolható.
Igazolható érték viszont benne mindezek
ellenére az Istenhez fordulás bizalma.
Többször
hallhatunk
szentmisékben a Makkabeus könyvekből is.
Üzenetét megértjük, ha tudjuk azt,
hogy ezek a könyvek az elnyomatás éveiben
íródnak és a bátor
helytállásra
hívják fel a figyelmet. Tehát elsősorban a
bátorság erényét csatolja az
Istenhez és a Törvényhez való
hűséghez, amelynek hitvallója akár a
vértanúságot
is kész vállalni. A különös az, hogy ebben
az ellenállásban nem csupán a
hellenista hatalmak elnyomása szerepel, hanem olyan
diktatórikus zsidó
uralkodóé is, mint amilyen Alexander Jannáj,
Makkabeus Simon unokája volt, aki
nyolcszáz lázadó zsidót keresztre
feszítetett az Olajfák hegyén, s jellemző
módon épp az akkori farizeus párt és vele a
nép vallásosabb rétege iránt volt
kérlelhetetlen. Érdekes viszont, hogy a
személyét érintő, egyre inkább
kiszélesedő ellenszenv egyik oka az lehetett, hogy a több
száz éves
uralkodóhiány után, a nép a
Messiás-királyt várta. Megkapta viszont helyette a
vallásosságot csak imitáló pogány
egyiptomi hercegnő fiát, aki az akkori
hellenista uralkodók módszerét alkalmazta,
és uralmának megszilárdítása
érdekében minden eszközt igénybe vett, mint
később Heródes. A nép csalódottsága
nyilván elkeseredést és lázadó
ellenállást eredményezett. Ezt törte le
véres
kegyetlenséggel Alexander Jannáj, akinek az előneve
jellemzően hellenista görög
név, és Nagy Sándort idézi. Uralma
egyúttal megmutatja, hogy a politikai
Messiásba vetett remény mennyire hiábavaló
volt a Krisztus előtti században.
A két Makkabeusi
könyvvel kapcsolatban fölvethető az a kérdés
is: egyáltalán mennyiben lehet
témája a történelem a
kinyilatkoztatásnak? Annyiban, amennyiben a
történelem az
üdvösség történetévé
magasztosul. Nem véletlen, hogy a Biblia történeti
könyvei, amelyeket szent szerzők írtak, Makkabeus Simon
halálával befejeződnek.
Utána már Josephus Flavius profán
történetírása következik.
(U Boda L., fotó:
Barák B.)
„Áldozattal
járul hozzád ó nagy Isten hív néped,
hogy végtelen jóságodért
hálát adjon te
néked.”
Ezzel
a hálatelt szívvel töltöttük meg
már huszonötödik alkalommal templomunkat az
augusztus utolsó vasárnapi
terményhálaadó szentmisére, még
akkor is, ha a nyár
vége ellenére őszi időjárás
köszöntött ránk ezen a vasárnapon.
A
szentírási
szakaszokat hallgatva ezt az évközi 21. vasárnapot a
döntés vasárnapjának is
nevezhetjük. Józsué döntés elé
állítja népét: döntsenek, kinek
akarnak
szolgálni. A választott nép ígéretet
tesz, hogy az Úr lesz az Istene, akit
szolgálni fog.
Az
evangéliumból halljuk, hogy többen Jézus
szavait kemény beszédnek tartják, van,
akik többé nem is tartanak vele. Jézus a
tizenkét apostolt is döntésre készteti:
„Ti is el akartok menni?” Az apostolok nevében Péter
apostol mondja ki a
döntést, tesz hitvallást, hogy az örök
életet csak egyedül Jézus adhatja meg
számukra.
A
mai vasárnap mi is egy döntést hoztunk, akik az esős
idő ellenére vettük a
fáradságot, hogy eljöttünk a templomunkba,
eldöntöttük, hogy meg kell köszönnünk,
hogy sok szép termény meg annyi gyümölcs
díszíti szentélyünket.
Döntöttünk
Jézus mellett, hogy meg kell köszönjük a
kenyeret, amit a legfőbb imában
naponta kérünk, valamint hálásnak kell
lennünk azért is, hogy volt egészségünk,
el tudtunk jönni hálaadásra.
(Vitéz
T. Fotó: Kristók J.)
Manapság
szokás úgy élni, hogy az ember kiválogatja,
hogy mi tartozik rá, s mi nem: ez
sem, meg az sem, amaz pedig még kevésbé. Semmi
közöm hozzá. Általában semmi nem
az én ügyem, ami gondot okoz, netán feladatot
ró rám, ami kínos kötelesség tud
lenni – és így tovább. Ki ne tudná
folytatni a fölsorolást? A liberális
szabadságeszme oktat ilyesmire, mivel éppenséggel
ez a lényege. Nem
garázdálkodom, adómat befizetem, a többivel
senki se zaklasson: nem rám
tartozik. A többi minden egyebet jelent, ha úgy tetszik a
világmindenség
egészét, amire nem terjed ki a munkaköri
leírásom, s amiért nem kapok fizetést.
Máténál
van egy igen érdekes, pici, de roppant értékes
történet. Lelki esemény, tehát a
lehető leglényegesebbek közül való (Mt
12,43-45). Így kezdődik. „Mikor a
tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár
helyeken bolyong, nyugtot keres, de
nem talál”. Hogyan is találhatna? Hiszen ő maga a
nyugtalanság, a mohóság, a
kielégíthetetlenség. Miért? Mert ő Isten, a
béke, a tiszta öröm, a jó, a
szeretet ellenlábasa. S amíg nem győz, addig
hőbörög. Nem buta, tehát tudja,
hogy semmi esélye! Hogyha győzne, háborgása akkor
sem csitulna, mert bár
hatalma szinte végtelen, ám éppen ez az, ami az
erején túl van: őbenne magában,
Isten, a Jó elutasításában, sőt,
gyűlöletében, a tisztátalan lélek mindenkori
frontvonalával átellenes parton áll. Hol? A
háborgás bugyrában.
Kisdi
Benedek (1598 k. -1660) püspök gyűjtötte ezt az igen
egyszerű népéneket. Ez az
ének erőt önt a hívekbe: „Jézusomnak
szívén, megnyugodni jó.” A népének
vallásos népi dal. Keletkezése, és ami
még több: fönnmaradása a hívő
közösség
műve. Az éneklők megtapasztalták a hatását!
A
gonosz lélek tervet forral. „Azt mondja hát:
Visszatérek elhagyott házamba.
Amikor odaér, üresen, kisöpörve,
feldíszítve találja. Erre nyomban elsiet, s
hoz magával másik hét lelket,
magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak.
Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt.
Hasonló sors vár erre
a gonosz nemzedékre is.”
Tudható,
hogy a helyszín, azaz a „ház” a sátán
célpontja, az ő kiszemelt
ember-áldozatának lelke. Ez a lélek szépem
ki van takarítva. Ez még nem baj, de
nem elég. Sőt, biztatás arra, hogy a hívatlan
látogató megkaparintsa, és ott
úgy rendezkedjék be, ahogy neki kedvére
való. Az üresség kapóra jön neki!
Éppen
ilyen lakásra vágyik: lélektől lakatlanra,
istentelenre. Amelyik lélek Isten
nélkül él, az kiszolgáltatott, mert a Gonosz
ellen csak Isten véd meg
bennünket. Az Úrral való teljesség elriasztja
a Gonoszt! Ahol a mi Atyánk
lakik, oda a leggonoszabb lélek sem képes behatolni.
Az
Úr a mi menedékünk.
(Czakó
Gábor)
A
rendszerváltást megelőző évtől minden szeptember
első vasárnapján a háborúk
áldozataira emlékezünk. Az ünneplés az
idén is, mint eddig minden évben, most
is szentmisével vette kezdetét. A szentmise
prédikációja is a mi jövőnkért
adott áldozat részünkről történő
megköszönését adta feladatul. Áldozatot
hoztak
a harctereken, de nem kis áldozattal járt az itthon
maradottakra háruló
feladatok tisztességes megoldása sem. Hősnek lenni ma is
akarni kell, hogy
megmaradhassunk magyarnak és kereszténynek.
A
szentmisét követően a Hősök terén
folytatódott a megemlékezés, melynek
rangját
emelte a honvéd hagyományőrzők és a Gitáros
énekkar aktív részvétele is. Engem
különösen meghatott az „Ismeretlen katona imája”,
melyet zárszóként megosztok Kedves
Olvasóinkkal.
Íme, Uram, én
soha nem
szólítottalak meg Téged, most mégis
szeretnék Neked jó napot kívánni. Az
emberek
azt mondták nekem, hogy Te nem is létezel, s a buta
fejemmel mindezt el is
hittem nekik. Tegnap este egy
gránáttölcsérből néztem fel a
csillagos égboltra.
S abból következtettem arra, hogy hazudtak nekem. Ha
szakítottam volna időt
arra, hogy megnézzem műveidet, magamtól
rájöttem volna arra, hogy a bolondját
járatták velem. Szeretném tudni, Istenem, hogy
idenyújtanád-e nekem a kezedet.
Az érzésem azt súgja, hogy Te megértesz.
Különös, ide kellett jönnöm, ebbe a
földi pokolba, hogy legyen időm belenézni az arcodba.
Úgy gondolom, most nem
kell sokat beszélnem; de örülök, hogy ma
Rád találtam. Azt hiszem, hamarosan üt
a támadás órája, de amióta tudom,
hogy közel vagy hozzám, nem félek. Hallom a
jelet. Istenem, mennem kell. Szeretlek Téged, s ezt meg akarom
mondani Neked.
Kemény harc lesz, ki tudja, hátha ezen az
éjszakán odaérkezem a Te lakásodhoz.
Azelőtt nem voltam Hozzád nagyon barátságos,
éppen ezért gondolkodom azon,
vajon ott vársz-e az ajtóban. Íme, sírok,
hullnak a könnyeim! Igen. Most mennem
kell, Istenem, a viszontlátásra. Különös.
Amióta Rád találtam, nem félek
attól,
hogy Hozzád kell mennem.
(Érsekvadkert,
2018. 09. 02. Fotó: Csabák I.)
Idén
már kegyes volt az időjárás hozzánk, hisz
nem mosta el az eső a Kálvária-dombi
szabadtéri szentmisét, mint tette az két
éve a kápolna és a stációk
megújítása
és a tavalyi búcsúhoz elkészült
kerítés esetében. Pedig mint akkor, úgy
most is
sok férfi és női kéz, köztük még
közmunkások is, szorgoskodtak azon, hogy
méltó
helyszíne legyen itt Égi Édesanyánk
köszöntésének, és a Szent Kereszt
felmagasztalásának. Máriát és
Jézust köszönteni körmenetben
érkeztünk a
helyszínre, majd a szentmise végén ugyanúgy
haladva a templomban záródott le e
meghitt ünnepünk.
Azok
számára, akik nem voltak ott, a teljesség
igénye nélkül megosztanék
néhány
gondolatot András atyánk
tanításából.
Van
egy település, melynek tornya nélkülözi a
keresztet. Mintha azt sugallná, hogy
„trendivé” vált menekülni a mindennapok
keresztjétől, mert azok felhívják
figyelmünket hibáinkra. A kereszt fényében a
bűn az bűn, nem pedig jópofaság, a
nemzet alapja és túlélése pedig a
házasságon alapuló család, melyben nem
mossák
össze az édesanya, édesapa és a gyermekek
szerepét.
A
kereszt a legjobb tankönyv, vallotta Szent Konrád a
halálos ágyán. Áttekintve
életét rájött, hogy a keresztre vetett
tekintet nélkül nem tudott volna
önzetlenül jót tenni baráttal és
ellenséggel egyaránt. Ám nem elég csak a
keresztre tekinteni, mint Mózes idején a
rézkígyóra. A rátekintésnek
párosulnia
kell a valaha rajta függött tanításának
életre váltó elfogadásával.
Látva
korunk történéseit, kitűnik, milyen sokan
tüntetik és utasítják el közelükből
a
keresztet. Sokan vannak olyanok is, akik ugyan tudomásul veszik
létét, de
mindennapi életük nem tükrözi vissza annak
tanítását. Ne csodálkozzunk hát
azon, hogy a családi kötelék
megbontásával a Római Birodalom bukása
előtti
helyzet látszik körvonalazódni a meg nem
született gyermekek miatt vénülő
Európában.
A
feladat adva van. Merjük Máriát követni
igenjeinkkel, még akkor is, ha
„leszavaznak” bennünket, mint tették azt pár nappal
ezelőtt Franciaországban.
(Érsekvadkert,
2018.09.16.
emjé, fotó: Kristók J.)
Augusztus
13-án kora reggel a Rákóczi Szövetség
támogatásával Sági Judit, a nézsai
csoport vezetőjének szervezésében indultunk
Kárpátalja
„visszafoglalására”. A csapat tagjait Péteriből,
Monorról, Ősagárdról,
Nézsáról
és Érsekvadkertről induló harcosok
alkották, akik az indulásnál még
különálló
személyekből formálódtak csapattá a
„hadjárat” során. Megjegyezni kívánom, hogy
már a honfoglalást követően része volt
hazánknak ez a bércekkel övezett szép
táj. Azt is tudnunk kell a történelmi
tanulmányainkból, hogy politikai döntések
következtében, magyarjaival és ruszinjaival
együtt sokszor cserélt gazdát e
terület, ám a mostoha és agyonhallgatott sorsuk
ellenére is a szülőföldön
maradás szándékával magyarok és
ruszinok maradtak napjainkig is.
Első
megállónk még közel a határhoz,
Magyarországon volt.
Csarodán tekintettük meg az „Árpád-kori”
református templomot. Istennek ez a
hajléka a XIII. században katolikus templomként
épült, mely 450 éve került a
református egyház birtokába. Hála Istennek,
az akkori emberek nem verték le a
freskókat, csak levakolták az egyszínűre
festéshez. A felújítás során
kerültek
elő az ember nagyságú oldalfali freskók, melyeket
ünnepükön a lőrés ablakokon
beszűrődő napfény teljes alakban megvilágít.
Három
és félórai „határharc” után
jutottunk első
kárpátaljai helyszínünkre,
Beregszászra. A belvárosban tett sétánk
látnivalói
szótlanul is közös múltunkról
beszéltek. Rákóczi tér, Szent István
király, Bem
apó, Petőfi Sándor szobra, a millenniumi időszakban
épült kávéház és még sok
épület a rajta lévő
emléktáblákkal jelezték számunkra,
hogy itt is otthon
vagyunk. Idegenvezetőnk, Kohut Oreszt is itt csatlakozott
csoportunkhoz, aki
ötödéves történész
hallgatóként számos információval
gazdagította hiányos
ismereteinket utunk során. (12 európai főváros van
közelebb Beregszászhoz, mint
fővárosuk, Kijev.)
Beregszász
után a tiszaböki Rákóczi-emlékmű
következett a
megtekintett helyek sorában. Elénekeltük a Himnuszt,
és koszorút helyeztünk el
a Rákóczi szabadságharc első (1703.07.14.) győztes
csatájára emlékeztető turul madaras
obeliszknél, megismerve annak identitást
eltörülni szándékozó hányattatott
sorsát is.
Csetfalva
református templomának megtekintése volt a
soron következő állomásunk. A templomba egy 37
méteres fatorony lábai alatt
lehet bejutni, ahol Szent Mihály freskója tárult
szemünk elé a diadalív
oldalán. Kazettás mennyezetét 64
táblakép ékesíti, ami engem
rögtön a 64
vármegyére emlékeztetett. Már lemenőben
volt a nap, amikor megérkeztünk
Makkosjánosiba. A Helikon Hotel lett szállásunk,
egyben ismeretszerző utunk
bázisa is.
Kipihenve
a tegnapi nap fáradalmait, kedd reggel Munkács
várának bevételére indultunk. Csapatunk
sokkal nagyobb sikerrel járt, mint az
egykori hódítók, hisz közel négy
óra alatt a belső vár is a miénk volt.
Zrínyi
Ilonáról, Thököly Imréről, II.
Rákóczi Ferencről, a névtelen
várvédőkről és a
vár kialakításából
adódó védelemről sok új ismerettel
gazdagodtunk ez idő
alatt.
Újabb
régi épület meghódítása
következett hadjáratunk
során. A beregszentmiklósi kastélyba mentünk,
amit annak tulajdonosa, Bartos
József mutatott be számunkra. A középkori
ruhába öltözött, igaz magyar embertől
megtudtuk, hogy e kisvár kereskedelmi útvonalak
találkozási pontjának védelmére
jött létre annak idején. Falaiban közlekedő
üregek is vannak, amely a korban
lehallgatás és menekülés
számára egyaránt alkalmas volt. A
szabadságharc
leverését követően II. Rákóczi Ferenc
itt töltötte a száműzetése előtti
napokat, de e falak között ismerkedett meg Thököly
Imre és Zrínyi Ilona.
A
Vereckei-hágó felé indultunk az ódon falak
közül.
Szerpentines út vezetett úticélunkhoz. Az
emlékmű lábától vélhetően ugyanaz a
látvány tárult szemünk elé, mint
Árpád vezérünknek. Nem is lehet azon
csodálkozni, hogy hazánkul hagyta ránk az ettől
nyugatra elterülő, Duna és Tisza
által átszelt területet. Az életfát
szimbolizáló emlékműnél zengett
általunk
ősi himnuszunk, a Boldogasszony anyánk, miközben
fürkésztük az emlékmű
üzenetét. Az életfából több
helyen is kirajzolódik a hetes szám, ami utalhat a
hét vezérre éppúgy, mint arra, hogy
hazánk az egyedüli olyan ország, ami körben
(hét ország ma) önmagával határos.
Leereszkedve
a hágóról, a XX. század elejéig
Lengyelországhoz tartozó területeken haladva
érkeztünk meg Felsőgerebenbe. Itt
az Árpád-vonal feltárt részének
megtekintése volt a célunk. A katonai
objektumról tudni kell, hogy az 1939-től épített
hármas bunker rendszere a
lengyel Beszkidek vonulatától az erdélyi
Gyimesekig nyújtott védelmet a II.
világháború idején.
Kialakításában érsekvadkerti
építőmunkások is részt vettek,
Réti István kőművesmester vezetésével,
olvasható az emléktáblán. Azon
átjutni
csak árulással lehetett. A megtekintett bunkerrendszer
praktikusan készült.
Cikkcakkban menő folyosói védelmet nyújtottak az
esetleges légnyomás ellen, és
a lövedéket is felfogták. Lejtős padozata mai napig
elviszi a vizet, és most
mis működik a természetes vízforrása is.
Útban
a bázisunk felé még megálltunk
Szojván. A háború
utáni időszak térségi
gyűjtőtáborának helyén létesült
emlékparkban Himnuszunk
eléneklésével és koszorú
elhelyezésével emlékeztünk a
„málenykij robortra”
elhurcoltakra. Idegenvezetőnk elmondta, hogy közel 40 ezer 16
és 55 év közötti
férfisors pecsételődött meg ezen a helyen és
14 ezer sosem tért vissza
családjához. Megtudtuk azt is, hogy a
térség asszonyaitól férfiak
szabadulásának ígérvényével
aláírást gyűjtöttek a nagy szovjethez
történő
csatlakozáshoz, melynek eredményéről fentebbi
számok tanúskodnak.
Gyorsan
elérkezett a harmadik nap. Reggeli után a szálloda
tulajdonosa, Bíró Tibor megköszönte, hogy őt
választottuk. Számára és az
itteni, olykor számkivetett sorsra jutott magyarok
számára az életet jelenti
minden látogatásunk, egyben nagy pofont ad minden
távoltartást célzó politikai
döntésnek.
Hazafelé
vezető utunk első megállója Ungvár volt, ahol a
várat a magyar volttól napjainkig időszakot
bemutató kiállítótermeivel, és a
mellette fekvő skanzent, 32 helyről érkező múltbeli
épületeivel tekintettük
meg, amit kétórás szabadprogram követet.
Nagyboldogasszony ünnepe lévén a
csoport egy része magyar nyelvű görög katolikus
szentmisével köszöntötte égi
édesanyját,
megszívlelve az atya által kapott tanítást.
(Merjünk igent mondani a jóra, mint
tette azt Mária. Akkor a mi életünk is
kapcsolódik Máriáéhoz, akit Jézus az
igenjéért testestül-lelkestül vett
magához.)
Fél
négyre Csapnál értünk a határhoz.
Gyors átjutásra
gondoltunk, de tévedtünk. Közel négy
órát marasztaltak a senki földjén az
átjutásig. Ez sem szegte kedvünket, hanem feladatul
állítja mindannyiunk
számára a kárpátaljai testvéreink
nagyobb létszámú anyaországi
látogatását, ami
neki erőt ad a megmaradáshoz, az odalátogatónak
pedig az önzetlen szeretet
érzését adja cserébe. Megtapasztalhattuk
azt is, ami követendő példa számunkra
is, hogy nehezebb sorsuk ellenére sem panaszkodnak. Náluk
a félig üres pohár,
az mindig félig tele van. Ebből következik az, hogy nem
azon siránkoznak,
amijük nincs, hanem arra büszkék, amit a
múltból sikerült átmenteni a jelenbe.
Látogassuk meg őket és tanuljunk tőlük, mert ezzel a
mentalitással a mi kis
világunk is szebbé válik.
(Kárpátalja
- Érsekvadkert, 2018. 08. 15. emjé, Fotó: Zachar
L))
Ebben
az évben is a Kolping Üdülési
Alapítvány tulajdonát képező
balatonfenyvesi
apartmanház volt bázisa az alapító
korosztálynak. Augusztus 15. és 21. között
kötetlen programmal alkottunk pihenő közösséget
úgy, hogy a velünk lévő
gyermekek és unokák egyaránt
ráérezhessenek arra, hogy közösségben
lenni jó.
Mivel nagy létszámú családi egyesület
vagyunk, és nem nagyon van baráti áron
olyan hely, ahol mindannyian együtt lehetünk, a fiataljaink
gyermekeikkel
együtt ez idő tájt Zalakaroson üdültek.
Az
idő is kegyes volt hozzánk, mert az ideiglenes
lakóhelyünktől 200 méterre lévő
Balaton vize már 25 fokos volt. Ezért sok időt
töltöttünk a vízben, de mindig
voltak közülünk, akik Tihanyba, Badacsonyba
látogattak, várnézésre,
madárgyűrűzésre indultak, a sportosabbak pedig
hajókázással összekötött
kerékpártúrára vállalkoztak.
Ám a szerzett élményeik nem maradtak titokban,
mert a késő estig tartó beszélgetések
során megosztották azokat a fürdőzők
csapatával is. Nem feledkeztünk meg az időszak
egyházi ünnepeinek megüléséről
sem, de a közös ima sem volt idegen a csapat
számára. Nyaralásunkra szinte
mindig esik személyes ünnep is. Most tortával
köszöntöttük a 21. életévét
betöltött Fábián Zsófit az egy időre
szervezett, batyus vacsora keretében.
Voltunk
Szent István életét felelevenítő
zenés koncerten, láttuk a Balaton felett
megrendezett tűzijátékot, a gyerekek
vízibicikliztek és csónakáztak, udvarunkon
épültek a homokvárak, és sosem pihent a
trambulin.
Csapatunk
jól érezte magát ezen a helyen. Meg is hagytuk a
lehetőségét annak, hogy
otthoni és időbeni egyeztetés után, 2019-ben is
ezen a helyszínen töltjük
nyarunk közös részét.
(Balatonfenyves,-
Érsekvadkert,
2018. 08. 21. emjé, Fotó: Kristók J.)
Fogadd
el Szentatya, mindenható örök Isten,
ezt a szeplőtelen adományt, mit áldozunk itt lenn.
Melyet felajánlunk az igaz Istennek,
oltalmába téve, minden küzdelmünket.
Felajánljuk
szívből minden napunkat,
családunk életét, s teljes önmagunkat.
Elhoztuk jó szívvel, mit földünk megtermett,
megköszönjük neked, puha kenyerünket.
Bár bűneink súlya, nyomja a lelkünket,
még is megáldottál ez évben is minket.
Áldd
meg szerszámaink, és minden gépünket,
áldd meg Istenünk dolgos
két kezünket.
Áldd meg földjeinket, a virágos mezőket,
háziállatainkat, s a vadonélőket.
Add, hogy minden élő szent nevedet áldja,
s legyünk együtt Isten szerető családja.
Kezedbe
ajánljuk, kedves, szép falunkat,
egész nemzetünket, egész világunkat.
Add a rend nyugalmát, jöjjön el országod,
az egész magyar föld, egy szívvel imádjon.
Te is ó Nagyasszony, hazánk védasszonya,
anyai palástod, terítsd rá e honra.
Vezess minket Anyánk, Szent Fiad honába,
hogy mind eljuthassunk, a boldog mennyországba.
A
legnagyobb kihívást előzetesen a
szálláskeresés okozta, mivel olyan helyet
kerestünk, ahol egyrészt mindenki kényelmesen
elfér és más nyaralókkal nem kell
a helyen osztozni, másrészt megfelelő közös
főzési és közösségi színterek
állnak rendelkezésre. Sikerrel jártunk,
idén negyvenhatan (24 felnőtt, 22
gyerek) vettünk részt közös családi
nyaraláson, melynek helyszíne Zalakaros
volt.
Így
a kialakult menetrendnek megfelelően napi szinten két
család volt a közös
ellátás (közös imák, reggeli és
vacsora készítése, tálalása)
felelőse, fontos
közösségi kapocs és nyaralási
elvünk is, hogy az együtt töltött héten
időnket
és munkánkat is adjuk, áldozzuk
egymásért.
A
gyerekek eltérő életkora miatt napközben
közös programot nem szerveztünk
(egyéni programjaink - főleg a strandon - persze gyakran
találkoztak), de a
gyereksereg reggel és este folytonos zsivajjal és
nyüzsgéssel töltötte meg a
szállást.
Az,
hogy a gyerekek jól egymásra találtak,
önmagában öröm. Külön hozadéka
volt -
főleg a már önállóan közlekedő és
játszó gyerekek mellett -, hogy ez
lehetőséget adott a felnőtteknek is a
beszélgetésre.
Beszélgetések.
Régi,
újra és újra előbukkanó
történetek, jelenkori élmények, gondok
és örömök, jövőbeli
vágyak és tervek… Ezek megosztása fenntartja a
köteléket és megtartja a
közösséget. Figyelünk egymásra, amivel
adunk és kapunk egyaránt.
Gyakorta
használt kifejezés a win-win szituáció,
amiben minden érintett nyer és
győztesnek érezheti magát. Ilyen volt ez az egy
hét gyermeknek és felnőttnek
egyaránt. Volt miért hálát adni a
nyaralást záró szentmisén.
Amikor
pedig hullócsillagot láttunk, bizakodva
kívánhattuk a jövő évi folytatást.
Molnár
Arnold
Angyalok
az égben, fennen...
harcolnak a gonosz ellen...
Kiáltanak, s zeng a minden:
„KI OLYAN, AKÁR AZ ISTEN?”
Senki... senki... senki nincsen...!
Mihály,
a Fény tiszta fia...
szent karddal kell harcolnia
tiporva a lázadókat,
s ajkán így tör fel a szózat:
„KI OLYAN, AKÁR AZ ISTEN?”
Senki... senki... senki nincsen!
Seregeknek
fejedelme,
vele van az Úr kegyelme.
Hű angyal ő, erős, bátor,
Menny-Föld robajlik szavától:
KI OLYAN, AKÁR AZ ISTEN?
SENKI, SENKI, SENKI NINCSEN!
(B.
Böbe)
Ismét
felelevenítem, hogy Érsekvadkert község
képviselő-testületének ülései
nyilvánosak. Tehát, aki hallgatóként
részt vesz ezeken, első kézből szerezhet
információkat az ott elhangzottakról.
Természetesen, akik nem jönnek el erre a
fórumokra, az ott elhangzottak alapján
készült jegyzőkönyvekből
tájékozódhatnak
a törvényben előírt időponttól. Ezekhez a
könyvtárban és a honlapunkon juthat
hozzá minden választópolgárunk.
A
soron következő ülés 2018. augusztus 28-án
volt. Határozat született a II.-es
számú háziorvosi körzet
munkakörének
pályáztatásáról, és
határoztunk a
sportpálya Egyesület által történő
használatáról.
Tájékoztató
hangzott el a rendkívüli önkormányzati
támogatásra benyújtandó
pályázatról, a
Kulcsos Ház üzemeltetéséről, és
arról, hogy a csapadékvíz elvezető projekt
munkálatai a Lókos-pataktól a víz
folyásával szemben haladva elkezdődtek.
Egyebekben
halhattunk arról, hogy iskolás gyermekeink lengyel
testvértelepülési focitornára
utaztak, és már csak két nap van az energetika
pályázatunk kivitelezésére
nevezés leadására. A
kerékpárút engedélyezési terve
elkészült, és kezdetét
veszi a közbeszerzés előkészítése. Az
új óvoda kivitelezésére kiírt
pályázat
ismét eredménytelen. Tárgyalások
folytatódnak a politikai és gazdasági szereplőkkel.
Előre
jelezzük, hogy 2018. november 2. kegyeleti nap lesz
Érsekvadkerten. Ekkor kerül
a Hősök terén már elhelyezett Don-kanyari föld
mellé az olasz frontról már itt
lévő, és a galíciai katonatemetőkből érkező
föld, hogy emlékeztesse az adott kort
eleink értünk hozott áldozatára.
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2018. október 15.
hétfő
Október
2-án, kedden este héttől lesz a következő
Bibliaóránk. Helyszín a benti Kolping
ház.
Október
7-én, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén buszos
szentkúti zarándoklatot
szervezünk, ahol lehetőség kínálkozik a
gyöngyösi és az egri kolpingosokkal
történő találkozóra is. Pontos
információkat a templomi hirdetésekből és a
vasárnapi megbeszéléseknél tudhatunk meg.
Október
26-án az esti szentmise Kolping mise is lesz. Előtte fél
hatos kezdettel mi
vezetjük a rózsafüzér imádságot
is.
A
francia borest tervezett időpontja november 17-én este
8-tól. Helyszín a Kolping
ház nagyterme.
Már
előre jelezzük, hogy 2018. év utolsó Kolping
miséje november 23-án lesz.
Legyünk ott minél többen megköszönni a
leköszönő év ajándékait.
Telefonszámaink.
06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
Az esti
szentmisék szept.16 után már 6 órakor
kezdődnek.
Az
első
rózsafüzér ájtatosság okt.
1-én, fél 6-kor itt a templomban a szentmise előtt
lesz. A rózsafüzért Hétfő-kedd-szerda:
fél 6-kor a Kálvária
kápolnánál,
csütörtök-péntek-szombat este az esti szentmise
előtt fél 6-kor a templomban
végezzük.
Októberben szerdai napokon a szentolvasót
fél 6-kor a Kálvária
kápolnánál végezzük, a
szentmisével együtt.
Október 7-én
Mátraverebély-Szentkúti Magyarok Nagyasszonya
búcsú.
Október 21-én,
vasárnap a távoli országok hithirdetőire, misszionáriusaira
gondolunk, imával, és pénzbeli
adományainkkal.
Okt.
23-án, kedden: NEMZETI ÜNNEPÜNKÖN it
a templomban fél 6-kor a rózsafűzért
és a szentmisét MAGYAR
HAZÁNKÉRT AJÁNLJUK FEL.
Az
Új síremlékek megáldása
október utolsó
vasárnapján okt. 28-án vasárnap du. 3
órakor lesz. - Kérjük
előre bejelenteni a síremlék
megáldás szándékát.
Mindenszentek napja, tehát nov.
1-e CSÜTÖRTÖK parancsolt ünnep, a
szentmisén részt venni lelkiismereti
kötelesség. Nem hivatkozhatunk a munkára,
mert munkaszüneti nap. A temető látogatás miatt
pedig a szentmise ne maradjon
el. ELŐTTE
ESTE OKT. 31-ÉN, szerdán itt
a
templomban végezzük AZ UTÓLSÓ
Rózsafüzért, után MINDENSZENTEKI ELŐESTI
SZENTMISE lesz.
Nov-1-én fél 9-kor, Pusztaberkiben
fél11-kor
lesz ünnepi szentmise.
A megholtakról nov. 2-án,
pénteken reggel 7-kor,
és este 6 órakor emlékezünk meg az
összes megholtról.
KERESZTELTÜNK:
16./ Virág
Szkarlett, Kiara (Virág Patrik –
Virág
Klaudia)
17./ Rafael Laurent,
Adrián (Rafael Adrián- Virág Alexandra)
18./ Virág
Dzsasztin (József (Virág Loretta)
19./ Bottyán
Márton, Imre (Bottyán Imre- Kovács Adrienn)
20./ Bicskei
Kamilla (Bicskei Viktor – Járja Katalin)
21./ Pistyúr
Villő, Mária (Pistyúr Attila
József –
Magyaros Judit)
22./ Kovács
Vencel (Dr. Kovács Miklós – Pál Ágnes)
HÁZASSÁGKÖTÉS:
6./
Ottó Tibor – Laczó Piroska
Halottaink:
32./Csóka
András (1936, Pusztaberki)
33./ Őszi
József (1963)
1. hétfő -
2. kedd
-
3. szerda
-
4. csütörtök - Fábián Ferenc,
felesége Kristók Mária, szüleik,
nagyszülők
5. péntek -
Kristók János, apósa Mrekvicska József,
felesége Csillag
Mária, Vitéz István, vejük, szüleik
és a család halottai
-
Pálinkás István, felesége Csillag
Erzsébet, szüleik és hozzátartozók
-
Szabó János, szülei, anyósa, apósa
és Czinege Ferenc
6. szombat
- Kaba János, felesége Kordics Mária, a
Balogh és a Kordics
család elhunytjaiért
-
Szabó Kornél és testvére Olivér,
édesanyjuk Mák Brigitta 2. évforduló
-
Pálinkás János, felesége Benyó
Erzsébet 10. évforduló, fiuk, vejük,
szüleik,
testvéreik, élő és elhunyt
hozzátartozókért
7. vasárnap - Bulejka János 5.
évforduló, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Kovács Péter, felesége Csabák Margit, 2
lányuk, 2 vejük és unokavejük János
-
Ferenczi Jenőné Homuth Anna, testvére, szülei,
nagyszülei és a család halottai
8. hétfő -
Kocsis Péterné Urbán Erzsébet
9. kedd
- Szabó János, szülei, testvérei, Kaba
család halottaiért
(Alapítványi)
10. szerda
-
11. csütörtök - Súth János, felesége Varga
Mária, szüleik, vejük, élő és elhunyt
családtagok
-
Jakubecz Lajos, felesége Kaba Piroska, szüleik, Csillag
István, szüleik és
hozzátartozók
12. péntek - Fábián
János, felesége Jakubecz Mária, szüleik
és testvéreik
-
Kiss Lászlóné Péter Margit 1.
évforduló
13. szombat
- Zöllei és Horváth család élő
és elhunyt hozzátartozóiért
-
Kalmár István, felesége Fábián
Rozália, fiuk és a család élő és
elhunyt
hozzátartozóiért
-
Hoszpodár Józsefné Szabó Julianna,
szülei és a család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
14. vasárnap - Koza Kálmán, felesége
Kosztrihán Ilona, Szúnyogh Sándor, Péter
András, szüleik, élő és elhunyt
hozzátartozókért
-
Erdős János, szülei, apósa, anyósa és
hozzátartozók
-
Verebes Ignác, felesége Szabó Ilona 8.
évforduló, fiuk Ignác, Csontos János,
felesége Keresztes Rozália, nagyszülők, élő
és elhunyt családtagok
15. hétfő -
Fábián Jánosné Dósa Erzsébet,
szülei és elhunyt
hozzátartozók
16. kedd
-
17. szerda
-
18. csütörtök - dr. Légrády László 29.
évforduló, élő és elhunyt családtagok
-
Hálából
19. péntek - Jakubecz János 39.
évforduló, felesége Varga Piroska, testvére
Varga János 25. évforduló, Varga és
Jakubecz család élő és elhunyt tagjaiért
-
Záhorszki József, szülei, gyermekei, vejei,
apósa, anyósa, Záhorszki és Boda
család
élő és elhunyt tagjaiért
-
Dósa János, szülei, apósa, két
sógora
20. szombat
- Molnár, Kaba, Kristók család élő
és elhunyt tagjaiért
-
Boda Istvánné Csillag Anna, szülei, anyósa,
apósa, nászuk Zachar László és a
család élő és elhunyt tagjaiért
-
Boda János, két felesége, szüleik,
testvéreik és hozzátartozók
21. vasárnap - Bozsonyik István, szülei, élő
és elhunyt családtagok
-
Urbán István, felesége Csernák
Mária, vejük Temela János, élő és
elhunyt
hozzátartozók
-
Kristók István, szülei, anyósa, apósa,
valamint Mitasz Imre, felesége Szrenka
Emerencia
22. hétfő -
23. kedd
-
24. szerda
-
25. csütörtök - Zöllei József és a
család élő és elhunyt tagjaiért
26. péntek - Szabó Ignác,
felesége Záhorszki Margit, három fiuk, menyük
Margit, szüleik, testvéreik és elhunyt
családtagok
-
Szabó Ignác, felesége Kosztihán Emerencia,
szüleik, testvéreik és menyük Szabó
Józsefné
-
Hálából 40. házassági
évfordulón, valamint Fejes Gáborné Gyurcsek
Julianna és a
család halottaiért
-
Kolping család élő és elhunyt tagjaiért
27. szombat
- Murányi István, felesége Dombai
Erzsébet, fiuk, menyük, Kristóf
Sándor, szülei, élő és elhunyt
családtagok
-
Szabó János, anyósa és szülei
-
Puzsár László, Puzsár, Kovács
és Kökény család halottaiért
28. vasárnap - Percsina Pál, felesége
Csernák Margit, fiuk, és a család élő
és
elhunyt tagjaiért
-
ifj. Temela József, nagyszülei és a család
halottai
-
Konopás István, felesége Nagy Ilona, szüleik,
testvéreik, a család élő és
elhunyt tagjai, Vitéz István, felesége Erdős
Mária és szüleik
29. hétfő -
30. kedd
-
31. szerda
-