Vadkerti harangok
2018. szeptember

A Biblia erkölcsi üzenete
Szentmiseszándékok 
Termény-hálaadási gondolatok
Az üresség pokoli veszedelme
Hőseinkre emlékezünk
Kálvária Búcsú 2018
S mégis magyarnak lenni
Balatoni nyár
Hívek felajánló imája
Családi nyaralás Zalakaroson
Mihály, seregek fejedelme
Ingyenes jogi tanácsadás
Önkormányzati hírek
Kolping híreink
Híreink




Vissza az előző menüre

A Biblia erkölcsi üzenete

Mi a kinyilatkoztatás a zsoltárokban?

„A Zsoltárok könyve Izrael vallásos énekeinek gyűjteménye” – olvassuk az 1973-as Biblia ide vonatkozó bevezetőjében. Maradandó jellegüket bizonyítja teológiai szempontból, hogy a zsoltárok az Újszövetségben is érvényesnek elfogadott imaformák, sőt az Egyház rendszeresítet imaszövegei, a miseliturgiában és a zsolozsmában.

Ha azonban azt a kérdést tesszük föl, hogy mi bennük a kinyilatkoztatás üzenete, akkor azt nem lehet a Miatyánkkal egyenértékűnek tekinteni. Miért? Mert a Miatyánkot maga Jézus tanította az apostoloknak. Ezért mintegy direkt módon kinyilatkoztatott imának tekintjük. Jézus Krisztus által ugyanis magát a személyes kinyilatkoztatást jelentő személy adta nekünk. S a Miatyánk minden mondata igazolható teológiailag. A zsoltárok telve vannak Isten dicsőségének megvallásával és a szorongatott ember könyörgéseivel. Alapvetően az Isten iránti bizalom és remény hatja át imáikat. Ez bennük a kinyilatkoztatás üzenete, ami teológiailag is hitelesíthető, és persze az a hitigazság, amely főként a teremtő Isten dicsőítése és nagyságának megvallása a zsoltárokban.


Ugyanakkor van köztük olyan átokzsoltár is, a 109., amelyben a zsoltáros voltaképpen a saját sérelmeit panaszolja föl és mond átkot ellenségeire, sőt annak gyermekeire is, holott azok neki nem ártottak: „ne akadjon, aki könyörül árváin” (Zs 109,12). Nyilvánvaló, hogy ez a kérés még nem az Újszövetség szemléletét tükrözi. Az ilyen imaforma nem illenék Pál apostol leveleibe. Ugyanakkor mi is mondunk számos olyan magánkönyörgést, amit teológiailag kifogásolni lehetne. Előfordul, hogy a nem készülő diák Isten segítségét kéri a sikeres vizsgához. Van, hogy gyakorlatilag nem vallásos ember imádkozni kezd a zuhanó repülőgép életveszélyében. Az ilyen ima tartalmilag vagy az emberi érdekek motivációja miatt teológiailag kifogásolható. Igazolható érték viszont benne mindezek ellenére az Istenhez fordulás bizalma.

Többször hallhatunk szentmisékben a Makkabeus könyvekből is. Üzenetét megértjük, ha tudjuk azt, hogy ezek a könyvek az elnyomatás éveiben íródnak és a bátor helytállásra hívják fel a figyelmet. Tehát elsősorban a bátorság erényét csatolja az Istenhez és a Törvényhez való hűséghez, amelynek hitvallója akár a vértanúságot is kész vállalni. A különös az, hogy ebben az ellenállásban nem csupán a hellenista hatalmak elnyomása szerepel, hanem olyan diktatórikus zsidó uralkodóé is, mint amilyen Alexander Jannáj, Makkabeus Simon unokája volt, aki nyolcszáz lázadó zsidót keresztre feszítetett az Olajfák hegyén, s jellemző módon épp az akkori farizeus párt és vele a nép vallásosabb rétege iránt volt kérlelhetetlen. Érdekes viszont, hogy a személyét érintő, egyre inkább kiszélesedő ellenszenv egyik oka az lehetett, hogy a több száz éves uralkodóhiány után, a nép a Messiás-királyt várta. Megkapta viszont helyette a vallásosságot csak imitáló pogány egyiptomi hercegnő fiát, aki az akkori hellenista uralkodók módszerét alkalmazta, és uralmának megszilárdítása érdekében minden eszközt igénybe vett, mint később Heródes. A nép csalódottsága nyilván elkeseredést és lázadó ellenállást eredményezett. Ezt törte le véres kegyetlenséggel Alexander Jannáj, akinek az előneve jellemzően hellenista görög név, és Nagy Sándort idézi. Uralma egyúttal megmutatja, hogy a politikai Messiásba vetett remény mennyire hiábavaló volt a Krisztus előtti században.

A két Makkabeusi könyvvel kapcsolatban fölvethető az a kérdés is: egyáltalán mennyiben lehet témája a történelem a kinyilatkoztatásnak? Annyiban, amennyiben a történelem az üdvösség történetévé magasztosul. Nem véletlen, hogy a Biblia történeti könyvei, amelyeket szent szerzők írtak, Makkabeus Simon halálával befejeződnek. Utána már Josephus Flavius profán történetírása következik.

(U Boda L., fotó: Barák B.)

Vissza az újság tetejére

Ternény-hálaadási gondolatok

„Áldozattal járul hozzád ó nagy Isten hív néped, hogy végtelen jóságodért hálát adjon te néked.”

Ezzel a hálatelt szívvel töltöttük meg már huszonötödik alkalommal templomunkat az augusztus utolsó vasárnapi terményhálaadó szentmisére, még akkor is, ha a nyár vége ellenére őszi időjárás köszöntött ránk ezen a vasárnapon.


A szentírási szakaszokat hallgatva ezt az évközi 21. vasárnapot a döntés vasárnapjának is nevezhetjük. Józsué döntés elé állítja népét: döntsenek, kinek akarnak szolgálni. A választott nép ígéretet tesz, hogy az Úr lesz az Istene, akit szolgálni fog.

Az evangéliumból halljuk, hogy többen Jézus szavait kemény beszédnek tartják, van, akik többé nem is tartanak vele. Jézus a tizenkét apostolt is döntésre készteti: „Ti is el akartok menni?” Az apostolok nevében Péter apostol mondja ki a döntést, tesz hitvallást, hogy az örök életet csak egyedül Jézus adhatja meg számukra.

A mai vasárnap mi is egy döntést hoztunk, akik az esős idő ellenére vettük a fáradságot, hogy eljöttünk a templomunkba, eldöntöttük, hogy meg kell köszönnünk, hogy sok szép termény meg annyi gyümölcs díszíti szentélyünket. Döntöttünk Jézus mellett, hogy meg kell köszönjük a kenyeret, amit a legfőbb imában naponta kérünk, valamint hálásnak kell lennünk azért is, hogy volt egészségünk, el tudtunk jönni hálaadásra.

(Vitéz T. Fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Az üresség pokoli veszedelme

Manapság szokás úgy élni, hogy az ember kiválogatja, hogy mi tartozik rá, s mi nem: ez sem, meg az sem, amaz pedig még kevésbé. Semmi közöm hozzá. Általában semmi nem az én ügyem, ami gondot okoz, netán feladatot ró rám, ami kínos kötelesség tud lenni – és így tovább. Ki ne tudná folytatni a fölsorolást? A liberális szabadságeszme oktat ilyesmire, mivel éppenséggel ez a lényege. Nem garázdálkodom, adómat befizetem, a többivel senki se zaklasson: nem rám tartozik. A többi minden egyebet jelent, ha úgy tetszik a világmindenség egészét, amire nem terjed ki a munkaköri leírásom, s amiért nem kapok fizetést.

Máténál van egy igen érdekes, pici, de roppant értékes történet. Lelki esemény, tehát a lehető leglényegesebbek közül való (Mt 12,43-45). Így kezdődik. „Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál”. Hogyan is találhatna? Hiszen ő maga a nyugtalanság, a mohóság, a kielégíthetetlenség. Miért? Mert ő Isten, a béke, a tiszta öröm, a jó, a szeretet ellenlábasa. S amíg nem győz, addig hőbörög. Nem buta, tehát tudja, hogy semmi esélye! Hogyha győzne, háborgása akkor sem csitulna, mert bár hatalma szinte végtelen, ám éppen ez az, ami az erején túl van: őbenne magában, Isten, a Jó elutasításában, sőt, gyűlöletében, a tisztátalan lélek mindenkori frontvonalával átellenes parton áll. Hol? A háborgás bugyrában.

Kisdi Benedek (1598 k. -1660) püspök gyűjtötte ezt az igen egyszerű népéneket. Ez az ének erőt önt a hívekbe: „Jézusomnak szívén, megnyugodni jó.” A népének vallásos népi dal. Keletkezése, és ami még több: fönnmaradása a hívő közösség műve. Az éneklők megtapasztalták a hatását!

A gonosz lélek tervet forral. „Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. Erre nyomban elsiet, s hoz magával másik hét lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is.”

Tudható, hogy a helyszín, azaz a „ház” a sátán célpontja, az ő kiszemelt ember-áldozatának lelke. Ez a lélek szépem ki van takarítva. Ez még nem baj, de nem elég. Sőt, biztatás arra, hogy a hívatlan látogató megkaparintsa, és ott úgy rendezkedjék be, ahogy neki kedvére való. Az üresség kapóra jön neki! Éppen ilyen lakásra vágyik: lélektől lakatlanra, istentelenre. Amelyik lélek Isten nélkül él, az kiszolgáltatott, mert a Gonosz ellen csak Isten véd meg bennünket. Az Úrral való teljesség elriasztja a Gonoszt! Ahol a mi Atyánk lakik, oda a leggonoszabb lélek sem képes behatolni.

Az Úr a mi menedékünk.

(Czakó Gábor)

Vissza az újság tetejére

Hőseinkre emlékeztünk

A rendszerváltást megelőző évtől minden szeptember első vasárnapján a háborúk áldozataira emlékezünk. Az ünneplés az idén is, mint eddig minden évben, most is szentmisével vette kezdetét. A szentmise prédikációja is a mi jövőnkért adott áldozat részünkről történő megköszönését adta feladatul. Áldozatot hoztak a harctereken, de nem kis áldozattal járt az itthon maradottakra háruló feladatok tisztességes megoldása sem. Hősnek lenni ma is akarni kell, hogy megmaradhassunk magyarnak és kereszténynek.


A szentmisét követően a Hősök terén folytatódott a megemlékezés, melynek rangját emelte a honvéd hagyományőrzők és a Gitáros énekkar aktív részvétele is. Engem különösen meghatott az „Ismeretlen katona imája”, melyet zárszóként megosztok Kedves Olvasóinkkal.

Íme, Uram, én soha nem szólítottalak meg Téged, most mégis szeretnék Neked jó napot kívánni. Az emberek azt mondták nekem, hogy Te nem is létezel, s a buta fejemmel mindezt el is hittem nekik. Tegnap este egy gránáttölcsérből néztem fel a csillagos égboltra. S abból következtettem arra, hogy hazudtak nekem. Ha szakítottam volna időt arra, hogy megnézzem műveidet, magamtól rájöttem volna arra, hogy a bolondját járatták velem. Szeretném tudni, Istenem, hogy idenyújtanád-e nekem a kezedet. Az érzésem azt súgja, hogy Te megértesz. Különös, ide kellett jönnöm, ebbe a földi pokolba, hogy legyen időm belenézni az arcodba. Úgy gondolom, most nem kell sokat beszélnem; de örülök, hogy ma Rád találtam. Azt hiszem, hamarosan üt a támadás órája, de amióta tudom, hogy közel vagy hozzám, nem félek. Hallom a jelet. Istenem, mennem kell. Szeretlek Téged, s ezt meg akarom mondani Neked. Kemény harc lesz, ki tudja, hátha ezen az éjszakán odaérkezem a Te lakásodhoz. Azelőtt nem voltam Hozzád nagyon barátságos, éppen ezért gondolkodom azon, vajon ott vársz-e az ajtóban. Íme, sírok, hullnak a könnyeim! Igen. Most mennem kell, Istenem, a viszontlátásra. Különös. Amióta Rád találtam, nem félek attól, hogy Hozzád kell mennem.

(Érsekvadkert, 2018. 09. 02. Fotó: Csabák I.)

Vissza az újság tetejére

Kálvária Búcsú 2018

Idén már kegyes volt az időjárás hozzánk, hisz nem mosta el az eső a Kálvária-dombi szabadtéri szentmisét, mint tette az két éve a kápolna és a stációk megújítása és a tavalyi búcsúhoz elkészült kerítés esetében. Pedig mint akkor, úgy most is sok férfi és női kéz, köztük még közmunkások is, szorgoskodtak azon, hogy méltó helyszíne legyen itt Égi Édesanyánk köszöntésének, és a Szent Kereszt felmagasztalásának. Máriát és Jézust köszönteni körmenetben érkeztünk a helyszínre, majd a szentmise végén ugyanúgy haladva a templomban záródott le e meghitt ünnepünk.

Azok számára, akik nem voltak ott, a teljesség igénye nélkül megosztanék néhány gondolatot András atyánk tanításából.


Van egy település, melynek tornya nélkülözi a keresztet. Mintha azt sugallná, hogy „trendivé” vált menekülni a mindennapok keresztjétől, mert azok felhívják figyelmünket hibáinkra. A kereszt fényében a bűn az bűn, nem pedig jópofaság, a nemzet alapja és túlélése pedig a házasságon alapuló család, melyben nem mossák össze az édesanya, édesapa és a gyermekek szerepét.

A kereszt a legjobb tankönyv, vallotta Szent Konrád a halálos ágyán. Áttekintve életét rájött, hogy a keresztre vetett tekintet nélkül nem tudott volna önzetlenül jót tenni baráttal és ellenséggel egyaránt. Ám nem elég csak a keresztre tekinteni, mint Mózes idején a rézkígyóra. A rátekintésnek párosulnia kell a valaha rajta függött tanításának életre váltó elfogadásával.

Látva korunk történéseit, kitűnik, milyen sokan tüntetik és utasítják el közelükből a keresztet. Sokan vannak olyanok is, akik ugyan tudomásul veszik létét, de mindennapi életük nem tükrözi vissza annak tanítását. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy a családi kötelék megbontásával a Római Birodalom bukása előtti helyzet látszik körvonalazódni a meg nem született gyermekek miatt vénülő Európában.

A feladat adva van. Merjük Máriát követni igenjeinkkel, még akkor is, ha „leszavaznak” bennünket, mint tették azt pár nappal ezelőtt Franciaországban.

(Érsekvadkert, 2018.09.16. emjé, fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

S mégis magyarnak lenni

Augusztus 13-án kora reggel a Rákóczi Szövetség támogatásával Sági Judit, a nézsai csoport vezetőjének szervezésében indultunk Kárpátalja „visszafoglalására”. A csapat tagjait Péteriből, Monorról, Ősagárdról, Nézsáról és Érsekvadkertről induló harcosok alkották, akik az indulásnál még különálló személyekből formálódtak csapattá a „hadjárat” során. Megjegyezni kívánom, hogy már a honfoglalást követően része volt hazánknak ez a bércekkel övezett szép táj. Azt is tudnunk kell a történelmi tanulmányainkból, hogy politikai döntések következtében, magyarjaival és ruszinjaival együtt sokszor cserélt gazdát e terület, ám a mostoha és agyonhallgatott sorsuk ellenére is a szülőföldön maradás szándékával magyarok és ruszinok maradtak napjainkig is.


Első megállónk még közel a határhoz, Magyarországon volt. Csarodán tekintettük meg az „Árpád-kori” református templomot. Istennek ez a hajléka a XIII. században katolikus templomként épült, mely 450 éve került a református egyház birtokába. Hála Istennek, az akkori emberek nem verték le a freskókat, csak levakolták az egyszínűre festéshez. A felújítás során kerültek elő az ember nagyságú oldalfali freskók, melyeket ünnepükön a lőrés ablakokon beszűrődő napfény teljes alakban megvilágít.

Három és félórai „határharc” után jutottunk első kárpátaljai helyszínünkre, Beregszászra. A belvárosban tett sétánk látnivalói szótlanul is közös múltunkról beszéltek. Rákóczi tér, Szent István király, Bem apó, Petőfi Sándor szobra, a millenniumi időszakban épült kávéház és még sok épület a rajta lévő emléktáblákkal jelezték számunkra, hogy itt is otthon vagyunk. Idegenvezetőnk, Kohut Oreszt is itt csatlakozott csoportunkhoz, aki ötödéves történész hallgatóként számos információval gazdagította hiányos ismereteinket utunk során. (12 európai főváros van közelebb Beregszászhoz, mint fővárosuk, Kijev.)

Beregszász után a tiszaböki Rákóczi-emlékmű következett a megtekintett helyek sorában. Elénekeltük a Himnuszt, és koszorút helyeztünk el a Rákóczi szabadságharc első (1703.07.14.) győztes csatájára emlékeztető turul madaras obeliszknél, megismerve annak identitást eltörülni szándékozó hányattatott sorsát is.

Csetfalva református templomának megtekintése volt a soron következő állomásunk. A templomba egy 37 méteres fatorony lábai alatt lehet bejutni, ahol Szent Mihály freskója tárult szemünk elé a diadalív oldalán. Kazettás mennyezetét 64 táblakép ékesíti, ami engem rögtön a 64 vármegyére emlékeztetett. Már lemenőben volt a nap, amikor megérkeztünk Makkosjánosiba. A Helikon Hotel lett szállásunk, egyben ismeretszerző utunk bázisa is.

Kipihenve a tegnapi nap fáradalmait, kedd reggel Munkács várának bevételére indultunk. Csapatunk sokkal nagyobb sikerrel járt, mint az egykori hódítók, hisz közel négy óra alatt a belső vár is a miénk volt. Zrínyi Ilonáról, Thököly Imréről, II. Rákóczi Ferencről, a névtelen várvédőkről és a vár kialakításából adódó védelemről sok új ismerettel gazdagodtunk ez idő alatt.

Újabb régi épület meghódítása következett hadjáratunk során. A beregszentmiklósi kastélyba mentünk, amit annak tulajdonosa, Bartos József mutatott be számunkra. A középkori ruhába öltözött, igaz magyar embertől megtudtuk, hogy e kisvár kereskedelmi útvonalak találkozási pontjának védelmére jött létre annak idején. Falaiban közlekedő üregek is vannak, amely a korban lehallgatás és menekülés számára egyaránt alkalmas volt. A szabadságharc leverését követően II. Rákóczi Ferenc itt töltötte a száműzetése előtti napokat, de e falak között ismerkedett meg Thököly Imre és Zrínyi Ilona.

A Vereckei-hágó felé indultunk az ódon falak közül. Szerpentines út vezetett úticélunkhoz. Az emlékmű lábától vélhetően ugyanaz a látvány tárult szemünk elé, mint Árpád vezérünknek. Nem is lehet azon csodálkozni, hogy hazánkul hagyta ránk az ettől nyugatra elterülő, Duna és Tisza által átszelt területet. Az életfát szimbolizáló emlékműnél zengett általunk ősi himnuszunk, a Boldogasszony anyánk, miközben fürkésztük az emlékmű üzenetét. Az életfából több helyen is kirajzolódik a hetes szám, ami utalhat a hét vezérre éppúgy, mint arra, hogy hazánk az egyedüli olyan ország, ami körben (hét ország ma) önmagával határos.

Leereszkedve a hágóról, a XX. század elejéig Lengyelországhoz tartozó területeken haladva érkeztünk meg Felsőgerebenbe. Itt az Árpád-vonal feltárt részének megtekintése volt a célunk. A katonai objektumról tudni kell, hogy az 1939-től épített hármas bunker rendszere a lengyel Beszkidek vonulatától az erdélyi Gyimesekig nyújtott védelmet a II. világháború idején. Kialakításában érsekvadkerti építőmunkások is részt vettek, Réti István kőművesmester vezetésével, olvasható az emléktáblán. Azon átjutni csak árulással lehetett. A megtekintett bunkerrendszer praktikusan készült. Cikkcakkban menő folyosói védelmet nyújtottak az esetleges légnyomás ellen, és a lövedéket is felfogták. Lejtős padozata mai napig elviszi a vizet, és most mis működik a természetes vízforrása is.

Útban a bázisunk felé még megálltunk Szojván. A háború utáni időszak térségi gyűjtőtáborának helyén létesült emlékparkban Himnuszunk eléneklésével és koszorú elhelyezésével emlékeztünk a „málenykij robortra” elhurcoltakra. Idegenvezetőnk elmondta, hogy közel 40 ezer 16 és 55 év közötti férfisors pecsételődött meg ezen a helyen és 14 ezer sosem tért vissza családjához. Megtudtuk azt is, hogy a térség asszonyaitól férfiak szabadulásának ígérvényével aláírást gyűjtöttek a nagy szovjethez történő csatlakozáshoz, melynek eredményéről fentebbi számok tanúskodnak.

Gyorsan elérkezett a harmadik nap. Reggeli után a szálloda tulajdonosa, Bíró Tibor megköszönte, hogy őt választottuk. Számára és az itteni, olykor számkivetett sorsra jutott magyarok számára az életet jelenti minden látogatásunk, egyben nagy pofont ad minden távoltartást célzó politikai döntésnek.


Hazafelé vezető utunk első megállója Ungvár volt, ahol a várat a magyar volttól napjainkig időszakot bemutató kiállítótermeivel, és a mellette fekvő skanzent, 32 helyről érkező múltbeli épületeivel tekintettük meg, amit kétórás szabadprogram követet. Nagyboldogasszony ünnepe lévén a csoport egy része magyar nyelvű görög katolikus szentmisével köszöntötte égi édesanyját, megszívlelve az atya által kapott tanítást. (Merjünk igent mondani a jóra, mint tette azt Mária. Akkor a mi életünk is kapcsolódik Máriáéhoz, akit Jézus az igenjéért testestül-lelkestül vett magához.)

Fél négyre Csapnál értünk a határhoz. Gyors átjutásra gondoltunk, de tévedtünk. Közel négy órát marasztaltak a senki földjén az átjutásig. Ez sem szegte kedvünket, hanem feladatul állítja mindannyiunk számára a kárpátaljai testvéreink nagyobb létszámú anyaországi látogatását, ami neki erőt ad a megmaradáshoz, az odalátogatónak pedig az önzetlen szeretet érzését adja cserébe. Megtapasztalhattuk azt is, ami követendő példa számunkra is, hogy nehezebb sorsuk ellenére sem panaszkodnak. Náluk a félig üres pohár, az mindig félig tele van. Ebből következik az, hogy nem azon siránkoznak, amijük nincs, hanem arra büszkék, amit a múltból sikerült átmenteni a jelenbe. Látogassuk meg őket és tanuljunk tőlük, mert ezzel a mentalitással a mi kis világunk is szebbé válik.

(Kárpátalja - Érsekvadkert, 2018. 08. 15. emjé, Fotó: Zachar L))

Vissza az újság tetejére

Balatoni nyár

Ebben az évben is a Kolping Üdülési Alapítvány tulajdonát képező balatonfenyvesi apartmanház volt bázisa az alapító korosztálynak. Augusztus 15. és 21. között kötetlen programmal alkottunk pihenő közösséget úgy, hogy a velünk lévő gyermekek és unokák egyaránt ráérezhessenek arra, hogy közösségben lenni jó. Mivel nagy létszámú családi egyesület vagyunk, és nem nagyon van baráti áron olyan hely, ahol mindannyian együtt lehetünk, a fiataljaink gyermekeikkel együtt ez idő tájt Zalakaroson üdültek.


Az idő is kegyes volt hozzánk, mert az ideiglenes lakóhelyünktől 200 méterre lévő Balaton vize már 25 fokos volt. Ezért sok időt töltöttünk a vízben, de mindig voltak közülünk, akik Tihanyba, Badacsonyba látogattak, várnézésre, madárgyűrűzésre indultak, a sportosabbak pedig hajókázással összekötött kerékpártúrára vállalkoztak. Ám a szerzett élményeik nem maradtak titokban, mert a késő estig tartó beszélgetések során megosztották azokat a fürdőzők csapatával is. Nem feledkeztünk meg az időszak egyházi ünnepeinek megüléséről sem, de a közös ima sem volt idegen a csapat számára. Nyaralásunkra szinte mindig esik személyes ünnep is. Most tortával köszöntöttük a 21. életévét betöltött Fábián Zsófit az egy időre szervezett, batyus vacsora keretében.

Voltunk Szent István életét felelevenítő zenés koncerten, láttuk a Balaton felett megrendezett tűzijátékot, a gyerekek vízibicikliztek és csónakáztak, udvarunkon épültek a homokvárak, és sosem pihent a trambulin.

Csapatunk jól érezte magát ezen a helyen. Meg is hagytuk a lehetőségét annak, hogy otthoni és időbeni egyeztetés után, 2019-ben is ezen a helyszínen töltjük nyarunk közös részét.

(Balatonfenyves,- Érsekvadkert, 2018. 08. 21. emjé, Fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Hívek felajánló imája

Fogadd el Szentatya, mindenható örök Isten,
ezt a szeplőtelen adományt, mit áldozunk itt lenn.
Melyet felajánlunk az igaz Istennek,
oltalmába téve, minden küzdelmünket.

Felajánljuk szívből minden napunkat,
családunk életét, s teljes önmagunkat.
Elhoztuk jó szívvel, mit földünk megtermett,
megköszönjük neked, puha kenyerünket.
Bár bűneink súlya, nyomja a lelkünket,
még is megáldottál ez évben is minket.

Áldd meg szerszámaink, és minden gépünket,
 áldd meg Istenünk dolgos két kezünket.
Áldd meg földjeinket, a virágos mezőket,
háziállatainkat, s a vadonélőket.
Add, hogy minden élő szent nevedet áldja,
s legyünk együtt Isten szerető családja.

Kezedbe ajánljuk, kedves, szép falunkat,
egész nemzetünket, egész világunkat.
Add a rend nyugalmát, jöjjön el országod,
az egész magyar föld, egy szívvel imádjon.
Te is ó Nagyasszony, hazánk védasszonya,
anyai palástod, terítsd rá e honra.
Vezess minket Anyánk, Szent Fiad honába,
hogy mind eljuthassunk, a boldog mennyországba.

Vissza az újság tetejére

Családi nyaralás Zalakaroson

A legnagyobb kihívást előzetesen a szálláskeresés okozta, mivel olyan helyet kerestünk, ahol egyrészt mindenki kényelmesen elfér és más nyaralókkal nem kell a helyen osztozni, másrészt megfelelő közös főzési és közösségi színterek állnak rendelkezésre. Sikerrel jártunk, idén negyvenhatan (24 felnőtt, 22 gyerek) vettünk részt közös családi nyaraláson, melynek helyszíne Zalakaros volt.


Így a kialakult menetrendnek megfelelően napi szinten két család volt a közös ellátás (közös imák, reggeli és vacsora készítése, tálalása) felelőse, fontos közösségi kapocs és nyaralási elvünk is, hogy az együtt töltött héten időnket és munkánkat is adjuk, áldozzuk egymásért.

A gyerekek eltérő életkora miatt napközben közös programot nem szerveztünk (egyéni programjaink - főleg a strandon - persze gyakran találkoztak), de a gyereksereg reggel és este folytonos zsivajjal és nyüzsgéssel töltötte meg a szállást.


Az, hogy a gyerekek jól egymásra találtak, önmagában öröm. Külön hozadéka volt - főleg a már önállóan közlekedő és játszó gyerekek mellett -, hogy ez lehetőséget adott a felnőtteknek is a beszélgetésre.

Beszélgetések.

Régi, újra és újra előbukkanó történetek, jelenkori élmények, gondok és örömök, jövőbeli vágyak és tervek… Ezek megosztása fenntartja a köteléket és megtartja a közösséget. Figyelünk egymásra, amivel adunk és kapunk egyaránt.

Gyakorta használt kifejezés a win-win szituáció, amiben minden érintett nyer és győztesnek érezheti magát. Ilyen volt ez az egy hét gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Volt miért hálát adni a nyaralást záró szentmisén.

Amikor pedig hullócsillagot láttunk, bizakodva kívánhattuk a jövő évi folytatást.

Molnár Arnold

Vissza az újság tetejére

Mihály, seregek fejedelme

Angyalok az égben, fennen...
harcolnak a gonosz ellen...
Kiáltanak, s zeng a minden:
„KI OLYAN, AKÁR AZ ISTEN?”
Senki... senki... senki nincsen...!

Mihály, a Fény tiszta fia...
szent karddal kell harcolnia
tiporva a lázadókat,
s ajkán így tör fel a szózat:
„KI OLYAN, AKÁR AZ ISTEN?”
Senki... senki... senki nincsen!

Seregeknek fejedelme,
vele van az Úr kegyelme.
Hű angyal ő, erős, bátor,
Menny-Föld robajlik szavától:
KI OLYAN, AKÁR AZ ISTEN?
SENKI, SENKI, SENKI NINCSEN!

(B. Böbe)

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

Testületi ülésről jelentjük

Ismét felelevenítem, hogy Érsekvadkert község képviselő-testületének ülései nyilvánosak. Tehát, aki hallgatóként részt vesz ezeken, első kézből szerezhet információkat az ott elhangzottakról. Természetesen, akik nem jönnek el erre a fórumokra, az ott elhangzottak alapján készült jegyzőkönyvekből tájékozódhatnak a törvényben előírt időponttól. Ezekhez a könyvtárban és a honlapunkon juthat hozzá minden választópolgárunk.

A soron következő ülés 2018. augusztus 28-án volt. Határozat született a II.-es számú háziorvosi körzet munkakörének pályáztatásáról, és határoztunk a sportpálya Egyesület által történő használatáról.

Tájékoztató hangzott el a rendkívüli önkormányzati támogatásra benyújtandó pályázatról, a Kulcsos Ház üzemeltetéséről, és arról, hogy a csapadékvíz elvezető projekt munkálatai a Lókos-pataktól a víz folyásával szemben haladva elkezdődtek.

Egyebekben halhattunk arról, hogy iskolás gyermekeink lengyel testvértelepülési focitornára utaztak, és már csak két nap van az energetika pályázatunk kivitelezésére nevezés leadására. A kerékpárút engedélyezési terve elkészült, és kezdetét veszi a közbeszerzés előkészítése. Az új óvoda kivitelezésére kiírt pályázat ismét eredménytelen. Tárgyalások folytatódnak a politikai és gazdasági szereplőkkel.

Előre jelezzük, hogy 2018. november 2. kegyeleti nap lesz Érsekvadkerten. Ekkor kerül a Hősök terén már elhelyezett Don-kanyari föld mellé az olasz frontról már itt lévő, és a galíciai katonatemetőkből érkező föld, hogy emlékeztesse az adott kort eleink értünk hozott áldozatára.

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2018. október 15. hétfő

Vissza az újság tetejére


Kolping hírek

Október 2-án, kedden este héttől lesz a következő Bibliaóránk. Helyszín a benti Kolping ház.

Október 7-én, a Magyarok Nagyasszonya ünnepén buszos szentkúti zarándoklatot szervezünk, ahol lehetőség kínálkozik a gyöngyösi és az egri kolpingosokkal történő találkozóra is. Pontos információkat a templomi hirdetésekből és a vasárnapi megbeszéléseknél tudhatunk meg.

Október 26-án az esti szentmise Kolping mise is lesz. Előtte fél hatos kezdettel mi vezetjük a rózsafüzér imádságot is.

A francia borest tervezett időpontja november 17-én este 8-tól. Helyszín a Kolping ház nagyterme.

Már előre jelezzük, hogy 2018. év utolsó Kolping miséje november 23-án lesz. Legyünk ott minél többen megköszönni a leköszönő év ajándékait.


Kolping Támogató Szolgálat


FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek

Az esti szentmisék szept.16 után már 6 órakor kezdődnek.

Az első rózsafüzér ájtatosság okt. 1-én, fél 6-kor itt a templomban a szentmise előtt lesz. A rózsafüzért Hétfő-kedd-szerda: fél 6-kor a Kálvária kápolnánál, csütörtök-péntek-szombat este az esti szentmise előtt fél 6-kor a templomban végezzük.

Októberben szerdai napokon a szentolvasót fél 6-kor a Kálvária kápolnánál végezzük, a szentmisével együtt. 

Október 7-én Mátraverebély-Szentkúti Magyarok Nagyasszonya búcsú.

Október 21-én, vasárnap a távoli országok hithirdetőire, misszionáriusaira gondolunk, imával, és pénzbeli adományainkkal.

Okt. 23-án, kedden: NEMZETI ÜNNEPÜNKÖN  it a templomban fél 6-kor a  rózsafűzért és a szentmisét MAGYAR HAZÁNKÉRT AJÁNLJUK FEL.

Az Új síremlékek megáldása október utolsó vasárnapján okt. 28-án vasárnap du. 3 órakor lesz.  - Kérjük előre bejelenteni a síremlék megáldás szándékát.

 Mindenszentek napja, tehát nov. 1-e CSÜTÖRTÖK parancsolt ünnep, a szentmisén részt venni lelkiismereti kötelesség. Nem hivatkozhatunk a munkára, mert munkaszüneti nap. A temető látogatás miatt pedig a szentmise ne maradjon el.  ELŐTTE ESTE OKT. 31-ÉN,  szerdán itt a templomban végezzük AZ UTÓLSÓ Rózsafüzért, után MINDENSZENTEKI ELŐESTI SZENTMISE lesz.  

 Nov-1-én fél 9-kor, Pusztaberkiben fél11-kor lesz ünnepi szentmise.

 A megholtakról nov. 2-án, pénteken reggel 7-kor, és este 6 órakor emlékezünk meg az összes megholtról. 


KERESZTELTÜNK:    

    16./ Virág Szkarlett, Kiara  (Virág Patrik – Virág Klaudia)

    17./ Rafael Laurent, Adrián (Rafael Adrián- Virág Alexandra)

    18./ Virág Dzsasztin (József (Virág Loretta)

    19./ Bottyán Márton, Imre (Bottyán Imre- Kovács Adrienn)

    20./ Bicskei Kamilla (Bicskei Viktor – Járja Katalin)

    21./ Pistyúr Villő, Mária  (Pistyúr Attila József – Magyaros Judit)

    22./ Kovács Vencel (Dr. Kovács Miklós – Pál Ágnes)

HÁZASSÁGKÖTÉS:   

    6./ Ottó Tibor – Laczó Piroska

Halottaink:      

    32./Csóka András (1936, Pusztaberki)

    33./ Őszi József (1963)

    34./.Záhorszki József (1961)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Október

1. hétfő           -

2. kedd           -

3. szerda        -

4. csütörtök    - Fábián Ferenc, felesége Kristók Mária, szüleik, nagyszülők

5. péntek        - Kristók János, apósa Mrekvicska József, felesége Csillag Mária, Vitéz István, vejük, szüleik és a család halottai

                        - Pálinkás István, felesége Csillag Erzsébet, szüleik és hozzátartozók

                        - Szabó János, szülei, anyósa, apósa és Czinege Ferenc

6. szombat     - Kaba János, felesége Kordics Mária, a Balogh és a Kordics család elhunytjaiért

                        - Szabó Kornél és testvére Olivér, édesanyjuk Mák Brigitta 2. évforduló

                        - Pálinkás János, felesége Benyó Erzsébet 10. évforduló, fiuk, vejük, szüleik, testvéreik, élő és elhunyt hozzátartozókért

7. vasárnap   - Bulejka János 5. évforduló, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Kovács Péter, felesége Csabák Margit, 2 lányuk, 2 vejük és unokavejük János

                        - Ferenczi Jenőné Homuth Anna, testvére, szülei, nagyszülei és a család halottai

8. hétfő           - Kocsis Péterné Urbán Erzsébet

9. kedd           - Szabó János, szülei, testvérei, Kaba család halottaiért (Alapítványi)

10. szerda      -

11. csütörtök - Súth János, felesége Varga Mária, szüleik, vejük, élő és elhunyt családtagok

                        - Jakubecz Lajos, felesége Kaba Piroska, szüleik, Csillag István, szüleik és hozzátartozók

12. péntek     - Fábián János, felesége Jakubecz Mária, szüleik és testvéreik

                        - Kiss Lászlóné Péter Margit 1. évforduló

13. szombat   - Zöllei és Horváth család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Kalmár István, felesége Fábián Rozália, fiuk és a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Hoszpodár Józsefné Szabó Julianna, szülei és a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

14. vasárnap - Koza Kálmán, felesége Kosztrihán Ilona, Szúnyogh Sándor, Péter András, szüleik, élő és elhunyt hozzátartozókért

                        - Erdős János, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

                        - Verebes Ignác, felesége Szabó Ilona 8. évforduló, fiuk Ignác, Csontos János, felesége Keresztes Rozália, nagyszülők, élő és elhunyt családtagok

15. hétfő        - Fábián Jánosné Dósa Erzsébet, szülei és elhunyt hozzátartozók

16. kedd         -

17. szerda      -

18. csütörtök - dr. Légrády László 29. évforduló, élő és elhunyt családtagok

                        - Hálából

19. péntek     - Jakubecz János 39. évforduló, felesége Varga Piroska, testvére Varga János 25. évforduló, Varga és Jakubecz család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Záhorszki József, szülei, gyermekei, vejei, apósa, anyósa, Záhorszki és Boda család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Dósa János, szülei, apósa, két sógora

20. szombat   - Molnár, Kaba, Kristók család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Boda Istvánné Csillag Anna, szülei, anyósa, apósa, nászuk Zachar László és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Boda János, két felesége, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

21. vasárnap - Bozsonyik István, szülei, élő és elhunyt családtagok

                        - Urbán István, felesége Csernák Mária, vejük Temela János, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Kristók István, szülei, anyósa, apósa, valamint Mitasz Imre, felesége Szrenka Emerencia

22. hétfő        -

23. kedd         -

24. szerda      -

25. csütörtök - Zöllei József és a család élő és elhunyt tagjaiért

26. péntek     - Szabó Ignác, felesége Záhorszki Margit, három fiuk, menyük Margit, szüleik, testvéreik és elhunyt családtagok

                        - Szabó Ignác, felesége Kosztihán Emerencia, szüleik, testvéreik és menyük Szabó Józsefné

                        - Hálából 40. házassági évfordulón, valamint Fejes Gáborné Gyurcsek Julianna és a család halottaiért

                        - Kolping család élő és elhunyt tagjaiért

27. szombat   - Murányi István, felesége Dombai Erzsébet, fiuk, menyük, Kristóf Sándor, szülei, élő és elhunyt családtagok

                        - Szabó János, anyósa és szülei

                        - Puzsár László, Puzsár, Kovács és Kökény család halottaiért

28. vasárnap - Percsina Pál, felesége Csernák Margit, fiuk, és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - ifj. Temela József, nagyszülei és a család halottai

                        - Konopás István, felesége Nagy Ilona, szüleik, testvéreik, a család élő és elhunyt tagjai, Vitéz István, felesége Erdős Mária és szüleik

29. hétfő        -

30. kedd         -

31. szerda      -

 

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre