Az örökség

Gondolatébresztő Szent István  király ünnepén

A középkori uralkodók, amikor kiadtak egy-egy rendeletet, előbb felsorolták jelzőiket. Szent István sógora például így mutatkozott be oklevelein: „a legdicsőbb és legyőzhetetlen II. Henrik német császár”. Nyilván az volt a célja, hogy így értékeljék őt. Sőt, nemcsak őt személy szerint, hanem népét is. Ezek a jelzők egyfajta identitást fogalmaztak meg: önmagunkat is így tekintsük, s aki idegen ránk gondol, az is úgy vélekedjen rólunk, hogy a „legdicsőbbek és legyőzhetetlenek” vagyunk.

Ezen szokás ismeretében igen elgondolkodtató, hogy Szent István (akinek európai léptékkel mérve is jelentős birodalma volt, s egész élete állandó hadviselésben telt el a belső lázadások és a külső betörések miatt, és egyetlen csatát sem veszített el) nem a szokásos jelzőket, az erő és rettenthetetlenség formuláit írta okleveleire. Ő így mutatkozott be rendeletein: „a magyarok jámbor és kegyes királya”. Ezek szerint ő jámbor és kegyes akart lenni, ilyennek akart látszódni. S azt akarta, hogy népének tagjai, a magyarok is a jámborságra és kegyességre törekedjenek, mint olyan értékekre, melyek meghatározzák arculatukat a népek családjában.

Érdemes e két, manapság igen ritkán használt és ódonnak vélt jelző eredeti tartalmát megvizsgálni. A „jámborságot” így fejti ki A keresztény szellemiség lexikona: „Olyan erény, amelyhez hozzátartozik az eleven vallásgyakorlat, a napi imádság, a lelkiismeret vizsgálat, a felebaráti szeretet, az egyházias lelkület gyakorlása éppúgy, mint a lelkivezető iránti nyíltság. A jámbor ismeri Isten és a felebarát iránti szeretet egységét, összeköti az erényt és az ügyességet, az Isten tiszteletéért végzett fáradozást az emberi méltóságért és békéért folytatott harccal.” A kegyes szó tartalmát megismerhetjük a Magyar értelmező szótárból is az alábbiként: kegyet osztogató, nagylelkű, szíves, kedves, kegyelmes, irgalmas”.

Megállapíthatjuk, hogy mindkét szó nemcsak hogy vállalható a XXI. század elején, hanem kifejezetten irányt mutató. Egyik a vallásgyakorlatra teszi a hangsúlyt, a másik pedig az embertárs iránti nemeslelkűségre. Mindkettőben benne van az önmagunkhoz való szigorúság és következetesség, de a felebarát felé megnyilatkozó megbocsátás és könyörület is. A jámbor és kegyes ember így egyszerre a folytonos önnevelés, a lelki edzés és erőgyűjtés bajnoka, s ugyanakkor az erejét a többiek javára szolgálattá kovácsoló, másokon segíteni tudó, létével utat mutató, a közösség számára fontos értékeket birtokló létező.

Ilyen akart lenni Szent István. Ilyennek akarta láttatni és látni magyar népét: jámbornak és kegyesnek. Tudta, hogy személyes és mélyen elkötelezett vallásossága a krisztusi hitre, a péteri sziklaalapra és a Mária iránti különleges tiszteletre építkezvén nemzetét is nélkülözhetetlen értékekkel ruházza fel. Ezért írja fiához, Imre herceghez szóló Intelmeiben a zárófejezet gondolatai közé, mintegy az eddigi kulcsszavainkat kifejtve a következőket: „Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Ennek okából kérlek, megparancsolom, hogy légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz. Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos és mértékletes. Légy szelíd, hogy soha se harcolj az igazság ellen. Légy mértékletes, becsületen és szemérmes. Mindez alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen!”

E néhány mondat azt jelzi, hogy valami nagyon fontosra jött rá Szent István király. Arra, hogy az igazi - földi és vallásos értelemben lévő - dicsőséget és legyőzhetetlenséget éppen a jámborság és a kegyesség értékvilágába belenövéssel lehet kiküzdeni és kiérdemelni. Ezen felismerés a mindenkori magyarság Szent István-i öröksége. Tessék hát élni vele minden szinten!

(Tarjányi Z. írása alapján, fotó Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Örök időkre megfogadjuk

Az ember, létének kezdetén, amikor tudatára ébredt, rájött arra, hogy teremtmény. Ösztönösen kereste is a kapcsolatot a teremtőjével. Ezzel a ténymegállapítással vezette be fogadalmi ünnepünk tanítását Snell György püspök atya, a Budapest-Esztergom Egyházmegye segédpüspöke, aki egyben a Szent István Bazilika plébánosa is.

Kezdetben a barlangjának falára készített rajzokat az ember, majd az ember életének legfontosabb építményeit, templomokat épített hálájának jeléül. Így történt ez Érsekvadkerten is. A jelenlegi formájában immár 275 éves templomotok falai között fohászkodtak őseitek, amikor a létüket veszélyeztető dögvész tizedelte a munkaeszközként is tartott állatállományát. Imáik meghallgatásra találtak, hisz Szent Ignác napján (XVIII. század) szűnt meg a dögvész. Erre emlékeztek most Ti is, a szentély oldalfalára szegeződő tekintettel, és hálát adva létünkért, eleink hagyatékáért.

A templom az a hely, ahol az ég és a föld összeér. Ide bármikor be lehet térni. A templom soha sem lakatlan. Itt mindig várnak bennünket.

Őseitek a vészhelyzetben is itt kapták meg reményük beteljesülését. Ma is sok veszély fenyeget bennünket a liberalizmus és a vadkapitalizmus következményeként. Ne szégyelljük őseink hagyatékának, „az örök időkre megfogadjuk” életre váltását. Kövessétek a freskón látható embereket. Tudjatok és merjetek megállni és közösségben ünnepelni. Megállni és hálát adni minden kis örömért, a családért az egyházért, a hazáért itt, e tomplom átimádkozott falai között.

(emjé, fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen.” (Lk. 9,23)

Ne gondold, hogy azért, mert jársz-kelsz a világban, nyugodtan megnézhetsz bármilyen plakátot, és válogatás nélkül megvásárolhatsz bármilyen kiadványt az újságosnál vagy a könyvesboltban.

Ne hidd, hogy azért, mert a világban vagy, bármilyen életstílust választhatsz magadnak: a könnyű kalandokat, az erkölcstelenséget, az abortuszt, a válást, a gyűlöletet, az erőszakot, a lopást.

Nem, nem. A világban vagy. Ez egyértelmű.

De keresztény vagy, tehát nem vagy „a világból való”, és ez nagy különbséget jelent! Ezáltal azok közé tartozol, akik nem a világból származó dolgokkal táplálkoznak, hanem azzal, amit a lelkük mélyén élő Isten hangja mond nekik. Ez a hang ott van minden ember szívében, és — ha hallgatsz rá — egy olyan országba léphetsz be általa, mely nem ebből a világból való; ahol az igazi szeretet, az igazság, a tisztaság, a szelídség, a szegénység és az önmegtartóztatás érvényes.

Miért van az, hogy sok fiatal a keleti vallásokat követi azért, hogy megtalálja a csendet, hogy felfedezze azoknak a nagy lelki embereknek a titkát, akik éveken át önmegtartóztató életet éltek, s ezáltal olyan mértékű szeretetre jutottak el, amely mély benyomást tesz mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülnek?

A világ zajára adott természetes reakció ez; a bennünk és körülöttünk lévő hangzavarra, amely nem enged teret annak a csendnek, amelyben meghalljuk Isten hangját.

Valóban Kelet felé kell elindulnod, holott Jézus már kétezer évvel ezelőtt azt mondta neked: „Tagadd meg önmagad… tagadd meg önmagad”?

A világ folyama teljesen ellep, és az árral szemben kell menned. A keresztény számára a világ olyan, mint egy sűrű bozótos, ahol ügyelnie kell arra, hogy hova lépjen. És hova kell lépnie? Azokba a lábnyomokba, melyeket maga Krisztus hagyott, amikor itt járt a földön: az Ő Igéit kell követnünk, melyek ma ezt ismétlik neked:

„Aki követni akar, tagadja meg magát…”

Ezzel talán kiteszed magad annak, hogy lenéznek, hogy nem értenek meg, hogy kigúnyolnak, hogy megrágalmaznak, hogy elszigetelődsz másoktól; sőt, azt is kéri tőled, hogy elfogadd, ha rossz véleménnyel vannak rólad, és hogy hagyd ott a megszokásra épülő kereszténységet.

De ennél többet is:

„… vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen.”

Akár akarod, akár nem, a fájdalom minden létező életét megkeseríti, a tiédet is. Mindennap érnek minket kisebb vagy nagyobb fájdalmak.

Ki akarod őket kerülni? Lázadsz ellenük? Szitkozódást váltanak ki belőled? Akkor nem vagy keresztény.

A keresztény szereti a keresztet, szereti a fájdalmat, könnyek között is, mert tudja, hogy értéke van. Nem véletlen, hogy Isten a számtalan rendelkezésére álló eszköz közül a fájdalmat választotta ki ahhoz, hogy üdvözítse az emberiséget.

De — emlékezzetek rá — miután hordozta a keresztet, és megfeszítették, feltámadt.

A te sorsod is a feltámadás, ha nem becsülöd alá azt a fájdalmat, ami a következetes keresztény élet velejárója, vagy amit az élet hoz magával, hanem elfogadod szeretettel. Megtapasztalod, hogy a kereszt már itt a földön az út egy soha meg nem tapasztalt öröm felé, és lelked élete fejlődésnek indul: Isten országa megerősödik benned, a kinti világ pedig lassan-lassan eltűnik szemedből, és csak rajzvázlatnak fogod látni. Senkit sem fogsz irigyelni többé.

Akkor majd valóban Krisztus követőjének mondhatod magad.

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen.”

És Krisztushoz hasonlóan, akit követtél, fény és szeretet leszel a mai emberiséget kínzó számtalan seb gyógyításához.

(Chiara Lubich)

Az Érsekvadkerti Kolping Család idén júliusban először rendezte meg egyházzenei táborait, amelyek az Összehangolva nevet kapták.

Az első, napközis tábor (július 2–6. között) célközönsége azon általános iskolás diákok voltak, akik a tanév során zeneiskolai oktatásban vettek részt, vagy általános iskolai énekkarban énekeltek. Célunk az volt, hogy a tábor során bemutassuk az egyházzene sokszínűségét a gregoriántól a népéneken át a mai gitáros énekekig. Így alakult ki a tábor 25 fős létszáma segítőkkel együtt.

A napi menetrendbe egy előadás, ritmusgyakorlatok,  ebéd utánra pedig egy ének, illetve zenekari próba valamint sok játék és kézműveskedés fért bele. A heti előadások során megismerkedtünk a templomi orgona működésével, a gitáros énekek keletkezésével, egy népénekkutató szót ejtett a gregoriánról, valamint a népénekek keletkezéséről és a 17–18. századi énekeskönyvekről, s hogy ezek közül mit éneklünk ma is, valamint a szécsényi kiránduláson a szerzetességgel találkoztunk.

Ezen a kiránduláson megnéztük a szécsényi ferences rendi kolostort és a templomot, és egy órára a klarisszák is fogadták csoportunkat, ahol megmutatták, mi az a liturgikus tánc, amit a táborozók ki is próbálhatták. A délután folyamán a Kubinyi Ferenc Múzeumban betekintést nyújtottak a megye múltjába a gyermekeknek.

A tábor végén a diákok egy hálaadó szentmisén a tábori énekfüzetben lévő és a héten gyakorolt miseénekeket énekelték és játszották az Érsekvadkerti Gitáros Zenekarral.

A második turnus során az elsőre épülve, de azt kiegészítve egyházzenei gitáros tábor jött létre. Itt a cél az volt, hogy az énekes és/vagy hangszeres jelentkezők elmélyülhessenek a gitáros egyházzenében, valamint új dalok tanulása mellett hasznos szakmai ismereteket szerezzenek a gitáros énekek liturgián belüli és liturgián kívüli szerepéről, alkalmazhatóságáról. Felhívásunkra a tábor résztvevői közt voltak a Magyarországi Kolping Családhoz tartozó csoportok (Érsekvadkert mellett Veszprémből is), valamint helyi, balassagyarmati és budapesti táborozók, de a határon túlról, Ipolyszalkáról is érkeztek táborozók.

Pénteki témánkat a szentmisén énekelhető gitáros énekek jelentették. Ebben Sillye Jenő segítségét kértük és kaptuk is meg, aki új misetételeit tanította nekünk. Az ő tapasztalatai nagy segítséget nyújtottak ebben a ma is kényes kérdésben. Szombaton fő előadónk, Antal László az áhitatok szervezésébe, ezen belül a dicsőítések szervezésébe, levezetésébe engedett bepillantást, és adott hasznos tanácsokat.

Ezen turnus is nagy súlyt fektetett a megszerzett új ismeretek alkalmazására. A turnus során igeliturgián, dicsőítésen valamint vasárnapi szentmisén való zenei szolgálatban mutathatták meg a résztvevők, mit tanultak a hétvége során.

Végső soron elmondható, hogy a kijelölt céljainkat – azt, hogy az egyházzene minden formája értékvédő és teremtő közösségeket hoz létre – elértük, és ha Isten is úgy akarja, jövő júliusban ismét összehangolódunk.

(Szádoczki B. Fotó Fábián A.)

Vissza az újság tetejére

Eucharisztikus himnusz

Vissza az újság tetejére

A "kis-nagy" emberek

Sokan vannak közöttünk, kik tiszteletünkre rászolgáltak, de nem kapják meg, igaz nem is várják. Nemcsak a „hősök Naplójában” megörökített, háborúban, csatatéren kitűnt eleinkre gondolok most, bár eszembe jut, micsoda pimasz, „sehonnani bitang” (nincs Petőfi meghatározásánál tökéletesebb jelző) ember az, aki értéktelen belsőjéből és külső, dezinformációs förmedvényekből merítve ismereteit, karosszékben, bárpulton, szónoki emelvényeken megítélni meri, a lövészárkok sarában hasaló, bajtársakért életüket adó eleit és azok kortársait?

Nem, én most azokra gondolok, akiknek nem jut gondolat az „ismeretlen katona” sírja mellett és emléksor sem emlékezik rájuk a „városunkért sokat tettek” rendezvényeken. Kik ők, a naggyá lett kisemberek?

Az anyák, akik az út menti Keresztek lábához, a templom elárvult Krisztusához virágot visznek. Akik kicserélik a vizet.

Akik észreveszik a fészkéből kiesett madárfiókát, a kivert kutyakölyköt. S tesznek is valamit. Nem lehet minden kölyköt hazavinni, de kis fáradsággal, esélyt adni, igen.

Akik nem dobják el a szemetet, akkor sem, ha kuka szájáig több métert kell vinniük azt.

Azok, akik megállnak a kérdezőnek és útbaigazítják.

Akik a rettenetes falanszter házaik elé, kicsiny előkertet varázsolnak, hozzájárulva egy embertelen kor és eszme - remélhetőleg - kegyelemdöféséhez.

Akik bár panaszkodnak, szidják a „Főnököt”, de mindennap bemennek.

Akik büszkék arra, hogy dolgoznak, és soha nem hangzik el a szájukból „ennyiért én ugyan nem.”

Akik éveken át ápolják hozzátartozójukat, majd, amikor meghal, a feladat súlya alóli megkönnyebbülés néhány napja vagy hete után rádöbbennek arra, hogy életük értelme szűnt meg.

Akikre támaszkodhat az ország és a nemzet, akik nem önmagukat, hanem annál valami sokkal, de sokkal fontosabbat akarnak megvalósítani.

Akik majd nyugodtan adják át helyüket a munkahely és az élet porondján, mert bár szoronganak az utánuk jövő generáció arcától és cselekedeteitől, biztosak abban, hogy nemcsak az ő tetteik vannak megszámlálva.

Akik névtelenül és életükben adakoznak, és nem „gazdag örökhagyóként” a halál árnyékában is saját emlékük továbbélésére gondolnak. Akik valóban nem várnak hálát.

Ők a „kisnagy emberek”, a névtelen hősök, akiknek sora sokkal, de sokkal hosszabb, mint a nevesítetteké, sőt, talán végtelen…

(Pfliegler György)

Vissza az újság tetejére

Futunk, rohanunk, de hova is?

Ha összefutunk rég látott ismerőssel, föl-fölmerül, hogy de rég láttuk egymást! Mielőtt jól kitalálkoznánk magunkat, elkap bennünket a hév: jó volna összejönni máskor is. Naptárak bújnak elő: melyik időpont felel meg neked, melyik nekem? Örülünk egymásnak, de… Ez nem jó, az se, de emez jó. Talán… Talán, de kár, mert mégse… Lassan kihűl az újrabarátkozás heve. Persze, nem hagyjuk abba, lapozzuk tovább a naptárt, de már érezzük, hogy nem olyan lesz. És tényleg.

Korunk embere állandóan hajszolja magát, leginkább a vadonatújnál frissebb készítésű tárgyak után. Keresztelő Szent János egyszer egy kérdésre így válaszolt „Az ember semmit nem vallhat magáénak, hacsak nem a mennyből kapta.”(Jn 1,3) Mi olyasmire ácsingózunk, ami nem a miénk, de ha a zsebünkben lenne, a bankszámlánkon, tányérunkon, szobánkban, ágyunkban, hamar elvesztenénk az érdeklődésünket iránta, hogy finoman fejezzem ki magam. Egy-két óra, nap, hét alatt megunnánk.

Rohanunk, de hova rohanunk? Főként miért?

Mindig is nyargalásztunk, amióta kétágúak vagyunk, de ennyire sebesen?!

Talán a gépek, a gyorsulás, bizonyára a vonat föltalálásával kezdődött a XIX. században? Idézhetnék számos kortárs sipákolást, hogy mennyi baleset, sérülés keletkezik majd a vasúthasználat során, hiszen a mozdony gyorsabban és kitartóbban száguld a legsebesebb paripánál.

No, tudjuk mi történt azóta.

Motorok, egyre erősebb motorok húzzák-vonják a kocsikat, hajókat, több mint száz éve a repülőket, meg a rakétákat. A levegő már lassan tömör égésbűz. Hovatovább már oda se kell mennünk, ahol dolgunk van: fénysebességgel röpülnek a leveleink, újabbnál újabb gépek tervrajzai, ezer oldalas könyvek, teljes operák. Sőt, a tengerentúlon elkészült holmik hirtelen megképlenek, majd megformálódnak előttünk, akár meg is markolhatjuk őket. Van-e ízük? Milyen? És ezzel még nincs vége!

Semminek sincs vége, mert a legújabbnál is frissebb találmányok lökdösik egymást a fejlődés nyílegyenes útján, meg persze le az útról, le a mellékvágányokra, az enyészetbe. Kell a hely…

A hulladéktelepre tart minden? A legcsilivilibb, a legokosabb gép - és eszmecsoda is, mert a mögötte tülekedő máris utolérte, s egy-kettőre löki le a sárba. Sírba?

Amióta Istent elkezdtük feledni, majd kivetni lelkünkből, hogy verseny közben ne terheljen bennünket, s gyorsabban haladhassunk, azóta…

Mi is történt azóta? Tényleg nőtt a sebességünk, de mintha lágyulna az agyunk. A szomorúan intő (integető) jelek szerint elfeledtük úti célunkat, küldetésünket, elődeinktől ránk bízott hagyományok ápolását, ünnepeink megülését, legyen az akár a terményekért történő hálaadás.

Ezért nem jut eszünkbe, hogy mi végett van e fene nagy tipródás? Netán magát a kérdést sem sikerült föltennünk. minek loholunk és hová tartunk?

(Czakó Gábor cikke alapján, Fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Bemutatkoznak a Váci Egyházmegye újmisés papjai

Június hónap hagyományosan a pap és diakónus szentelések hónapja. Dr. Beer Miklós megyés püspök úr ebben az évben két új papot szentelt egyházmegyénk szolgálatára, a következő sorokban, a két újmisés atya bemutatkozó gondolatai olvashatók.

Kovács Zsolt: 1980-ban Jászberényben született. Életének első szakaszát Jászkiséren élte, majd a szülei korai válása miatt édesanyjával és öccsével először Szajolba, majd Szolnokra költöztek, ahol gyökeret vertek. Ebben a városban járta az általános iskolát és a gimnáziumot, majd Debrecenben folytatta szociológiai tanulmányait BA szakon, lehetősége nyílt egy félévig Finnországban is tanulnia. Ezt követően az ELTE Társadalomtudományi Karán tanult tovább, ahol okleveles szociálpolitikus diplomát szerzett.

Teológiai tanulmányait Budapesten a Központi Papnevelő Intézet falai között kezdte, majd másod év után Rómában folytatta, német jezsuita atyák gondos nevelése alatt töltötte az utolsó három évet. A diakónus szentelés után első állomáshelyéül püspökatya Balassagyarmatot jelölte ki, hogy a pasztorációban is megtapasztalhassa Isten végtelen szeretetét és szabadító erejét.

Papi jelmondatául Pál apostol kijelentését választotta a Galatákhoz levélből: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.” (Gal 2,20)

Torma Zsolt Joel: 1985-ben született Cegléden, első éveiben a családjával Cegléden lakott, majd Abonyba költöztek. Nyolcan vannak testvérek.

Már gyerekként megfogalmazódott benne a papi hivatás. A gondviselésnek köszönhetően sok jó pappal és szerzetessel találkozott, akik példák számára. Érettségi után a francia alapítású Betlehemi Monasztikus Közösséggel ismerkedett meg. Négy évet a közösséggel élt Franciaországban és Izraelben. Ebben a közösségben érlelődött meg a végleges elhatározás, hogy jelentkezzen Dr. Beer Miklós püspök atyánál. Ő küldte, hogy teológiai tanulmányait az Egri Hittudományi Főiskolán kezdje meg. Itt készült fel a papi szolgálatra. A diakónusszentelés után a gyakorlati évet a Vác-alsóvárosi plébánián töltötte.

Jelmondatának Jézus egyik mondatát választotta Máté evangéliumából: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.ˇ” (Mt 9,13)

Augusztus elsejétől Kovács Zsolt atya Balassagyarmaton, Torma Zsolt Joel atya a Vác- alsóvárosi plébánián teljesít kápláni szolgálatot. Imádkozzunk értük, hogy Krisztus hűséges papjai legyenek.

(forrás: www.vaciegyhazmegye.hu)

Vissza az újság tetejére

Termelés, fogyasztás

Az egész Földre kiterjedő, megállíthatatlan és ellenőrizhetetlen folyamatok rémületesen terjednek. A globalizmussal nem azért próbálunk szembeszállni, mert ellene vagyunk az emberiség észszerű együttműködésének, hanem mert ez az egész téves alapokon és gonosz célok érdekében következik be. Nem a teremtett világ megóvása érdekében, hanem a céltalan pusztítás és a terméketlen, öngyilkos és pazarló fogyasztás érdekében. A keresztény vallás Isten- és emberpárti, vagyis megőrző és fenntartó jellegű, mondhatjuk konzervatív. Ezért nevetséges az, amikor a keresztény egyházak szemére hányják, nem tud kellő távolságot tartania politikai és társadalmi mozgalmak között, nem áll mindentől függetlenül, pontosan középen. Az Egyház lényegét tekintve nem támogathat mást, mint a Teremtés rendjét, annak fenntartását, megőrzését. Az Egyház sosem mondhatja azt, hogy a Tízparancsolat egyik vagy másik pontja revízióra, reformra, módosításra szorul. Egyszerűen nem teheti meg, ahogyan Jézus tanítását sem írhatja át és bírálhatja felül. Az Egyház és a hívő keresztény a teremtés és az alkotás, a munka pártján van, és nem a fogyasztás és a pénz pártján. Az Egyház egyetlen pillanatig sem állította, hogy az egykor elhíresült mondás: A „Termelj többet, jobban élsz!” szocialista ostobaságával meg lehet barátkozni, s most sem állítja, hogy a „Fogyassz többet, megérdemled!” kapitalista csábítással meg lehet békülni.

A teremtés rendje észszerű, s mi több, csodálatos rend, melyben minden mindennel összefügg. Minden láncszemnek fontos szerepe van, az egysejtűektől az emberig, a mikro- és makrokozmosz végtelenségében. Ezt a felséges rendet és ennek szabályszerűségét sérti az ember a féktelen és őrületig hajszolt fogyasztással, abban az irgalmatlan pénzuralomban, mely nem ismer sem Istent, sem embert, csak a „Szent Piacot”. Kalmár és kufár népek vették kezükbe a világ irányítását, a felfedezők és gyarmatosítók törékeny vitorlásai helyett a számítógépek és lehallgató készülékek elektromos csápjai keresnek új s még újabb piacot, még olcsóbb munkaerőt, és még nagyobb hasznot.

Az a „jóléti állam”, melyet sokáig joggal irigyelt az egész világ Nyugat-Európában, most szemünk láttára szűnik meg, és süllyed el a globális kapitalizmus iszonyatos nyomása alatt. Megszűnik a szolidaritás, megszűnik mindenféle közösség megtartó ereje, csak elhülyült, magányos új proletárok ülnek a tévé előtt, s vágyakozva nézik a legújabb, agyonreklámozott bóvlikat, az agyonvakolt és mázolt férfias nőket és nőies férfiakat, megannyi „sztárt” ebben a szép, új világban, akik könyveket írnak egymásról, önmagukról, s akikről vastag, színes könyveket írnak.

A világot most nem a tudatlanság, az információhiány fenyegeti, hanem éppen az ellenkezője: az információdömping, a felesleges, önismétlő, ostoba információzuhatag. Ma egy kereskedelmi tévéken és bulvárlapokon élő (élősködő?) átlagember egyetlen nap alatt több álhírt, pletykát, rémhírt tud meg, mint száz éve a legpletykásabb vénasszonyok egész életükben. A teremtés gyönyörű világa helyett a mesterséges és mesterkélt világ képeit és híreit fogyasztják, még csak bele nem pusztul Néző és Nézett, termelő és fogyasztó. Míg csak színre nem lép az Új Ember, Isten embere, aki harmóniában él a számára teremtett világgal.

(USzSzP)

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

Testületi ülésről jelentjük

A július 24-én tartott önkormányzati testületi ülésen az alábbi napirendi pontok szerepeltek.

Ismét sikertelen volt a z óvoda kialakítására kiírt kivitelezői pályáztatás. További lépéseket teszünk a mielőbbi megoldásra.

Sikeres volt viszont a sok vitát kiváltott csapadékvíz-elvezetés kivitelezői pályáztatása. A nyertes a PENTA KFT lett, amely a törvényi előírásokhoz igazodóan és előzetes egyeztetés mellett fogja elkezdeni a kivitelezést.

A Petőfi Sándor Általános Iskola nyertes energetikai pályázatának megvalósítására hét cég jelentkezett. Várjuk a törvényi elvárásoknak megfelelő, a megvalósítás anyagi és pénzügyi adatokat rögzítő pályázatokat.

Véleményezésre került a bölcsődei ellátási feladatunk szerződéstervezete. Mint arról már tudósítottunk, a szerződés Szente bölcsődéjével kerül megkötésre.

Változás történt a gázszolgáltatónál. Az új tulajdonos vételi ajánlatot küldött az ott lévő részvényeink vételére. A testület a részvények megtartásáról döntött. Határozat született arról is, hogy ismét pályázunk szociális tűzifára.

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2018. szeptember 17. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

Vadkerti kézműves forgatag

2018. szeptember 1-én 15 órától Tizenhárom Almafa Alapítvány, a Kolping család, az Önkormányzat és a Szécshenyi 2020 összefogásával a Gödörben ismét működésbe lép a kézműves forgatag.

Főbb programok:

15:30 – 18:30 Kézműveskedés a virágkötészettől a kürtős kalácson át a kézműves sörig

18:30-tól Moldvai táncház, ami a következő program után folytatódik

19:30-tól Interaktív mese a Piramisi Társulat tolmácsolásában

Rossz időesetés sem marad el a program, csak a helyszín a Kolping ház lesz!

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

  

 A szokásos, évi terményhálaadó ünnepünk, augusztus 26-án vasárnap lesz a fél 9-es szentmise keretében.  – A Pusztaberki szentmise de. 11 órakor.

  SZEPTEMBER 2-ÁN HŐSÖK ÜNNEPE, a fél 9-es szentmisét követően emlékezés a Hősök emlékművénél.

 Szeptember 8-án, Szombaton: Kisboldogasszony napja. Szentmisék a hétköznapi ünnepek rendje szerint reggel 7-kor és este 7 órakor lesznek. Az esti szentmise már vasárnap előesti szentmisének számít. Köszöntsük Égi Édesanyánkat születésének napján 

 A KÁLVÁRIA BÚCSÚ: SZEPTEMBER 16-án LESZ. Előtte szombaton fél 6-kor keresztúti ájtatosság, majd szentmise.

 Vasárnap 16-án fél-9-kor indul a körmenet a Kálváriához, ott ünnepi szentmise.  Pusztaberki szentmise vasárnap de. 11-kor lesz.

 Szeptember utolsó vasárnapja SZENTÍRÁS VASÁRNAP.

Szeptember 22-én Megyenap. Az ünnepség sorozat de. fél 9-kor szentmisével kezdődik. – A programok miatt azon a szombaton este nem lesz szentmise. De a rákövetkező vasárnap 23-án fél 9 és fél 11 a szent misék időpontja.

 A megyenapon Pusztaberkiben du.4-kor lesz előesti szentmise, - mint majd rákövetkező szombaton is, ami a Pusztaberki templom Szent Mihály napi búcsúja.

 Pusztaberki búcsú: Szeptember 29-én, Szent Mihály főangyal ünnep-napján  szombaton lesz.  Az Ünnepi szentmise du. 4 órakor.

 A hétköznapi és szombati szentmisék szept.16-tól (Kálvária búcsútól) este 6 órakor kezdődnek.  

KERESZTELTÜNK:   

    14./ Klekler Livi (Klekler András – Klinger Anita

    15./Virág Leila (Virág Rudolf – Rácz Kinga)    

HÁZASSÁGKÖTÉS:   

    4./ Aug.11 Kovács Ferenc – Raduly Edina

    5./ Aug.25: Vitéz Bálint – Percsina  Anna

Halottaink:      

    28./ Laczkó István (1926)

    29./ Kristók István (1946)

    30./Jakubecz Jánosné, szül,. Varga Piroska (1930)

    31./ Boda Jánosné, szül. Pelczeder Éva (1940)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Szeptember

1. szombat     - ifj. Vitéz József, édesapja József, 2 sógora, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Vitéz Ignác 4. évforduló, szülei, nagyszülei és hozzátartozók

                        - Molnár János, felesége Valacsik Borbála, szüleik, testvéreik és vejük Híves András

2. vasárnap   - Kristók István

                        - Hősi halott Paulicsek Ignác és felesége, fiuk Ignác és felesége, unokáik Ignác, Erzsébet és férje János

3. hétfő           -

4. kedd           - Laczó János, felesége Erdős Rozália, lányuk és vejük

5. szerda        -

6. csütörtök    - Boda Iván, felesége Pistyúr Mária, szüleik, testvéreik, gyermekeik és hozzátartozók

                        - Súth Antal 40. évforduló, felesége Bicskei Anna 20. évforduló, szüleik, fiuk, menyük, unokavejük és élő családtagok

7. péntek        -

8. szombat     - Pálinkás István, szülei, testvérei, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Kocsis Péterné Urbán Erzsébet

                        - Fábián Ferenc, felesége Kristók Mária, szüleik és nagyszüleik

9. vasárnap   - Laczó András, felesége Szabó Rozália, Szabó András, felesége Csernák Rozália

10. hétfő        - Urbán Ignác, Urbán és Kaba család megholtjaiért (Alapítványi)

11. kedd         -

12. szerda      -

13. csütörtök -

14. péntek     - Kovács Gergelyné, 2 férje, valamint 2 fia, veje, szüleik és hozzátartozók

                        - Szanó Ignác, felesége Záhorszki Margit, 3 fiuk, menyük Margit, szüleik, testvéreik és elhunyt hozzátartozók

                        - Bozsonyik János, felesége Dombai Mária 1. évforduló, szülők, vejük és a Dombai család halottai

15. szombat   - Jakubecz, Czinege és Varga család élő és elhunyt családtagjai

                        - Jakubecz János, felesége Szabó Erzsébet, szüleik, lányuk Margit, férje Péter és hozzátartozók

                        - Néder Géza

16. vasárnap -

17. hétfő        -

18. kedd         -

19. szerda      -

20. csütörtök -

21. péntek     - Gálik István, szülei, apósa, anyósa, veje Miklós, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - ifj. Temela József, és a Temela család elhunyt tagjai

                        - Sipos Ferenc, unokái Ákos és Tamás, Sipos és Pataki család élő és elhunyt hozzátartozóiért

22. szombat   -

23. vasárnap - Élő családért

24. hétfő        -

25. kedd         -

26. szerda      -

27. csütörtök -

28. péntek     - Major János, felesége Keresztes Ilona, vejük és unokájuk János

                        - Hálából 50. házassági évfordulón Guba Sándor – Jakubecz Mária

29. szombat   - ifj. Valkó János, nagyszülők, élő hozzátartozók

                        - Híves Mihály 25. évforduló, 2 felesége, szüleik, gyermekeik, 2 menyük és unokáik, élő és elhunyt családtagokért

                        - Verebes Ignác 5. évforduló, szülei, apósa, anyósa

30. vasárnap -

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre