Hiszekegyünk
imádságába foglalt vallomás a
háromszemélyű egy Istenről, olyan
misztériumról,
amely felülmúlja a kozmológusok és a
filozófusok ismereteit. A Szentháromságban
való hit szembesít minket a titkok titkával, hogy
felvessük a kérdést: „mit
hiszünk” és „miért hisszük”, amikor e titkot a
szívünkbe fogadjuk?
„Amit
hiszünk”, az a háromszemélyű egy Isten
misztériuma. Ezt a kinyilatkoztatásból
ismerjük meg. S a nagy titokkal szembesülve sejtjük meg
igazán, mit jelent az a
Valóság, aki előtt megáll a tudomány,
megakad az emberi szó, és a filozófia is
kiteszi a legnagyobb kérdőjelet. Isten a legnagyobb
kérdőjel, aki nélkül
viszont minden kérdőjel. A középkori teológia
megpróbált a kinyilatkozás
üzenetének belsejébe hatolni, nyomában
azonban be kell látnunk fogalmaink
korlátait, és be kell érnünk a hasonlatokkal.
Egy művészre gondolhatunk, aki
egyszerre apa is, festő is, és tanítványainak
művészeti oktatója is. Igaz nem
három különböző személyiség, de
még is egy embernek három jól
elkülöníthető
megnyilatkozási formája.
A
mai keresztény számára többet mond minden
elméleti fejtegetésnél a
háromszemélyű egy Isten kapcsolata a világgal,
amelyet a katekizmus
egyszerűségével így fogalmazhatunk meg: az Atya
teremt, a Fiú megvált, a
Szentlélek megszentel. Még a személyek
sajátos kapcsolata is megvilágosodik
előttünk ebben a történelmi levetülésben:
az Atya küldi a Fiút, a Fiú küldi a
Szentlelket. Jézus szavai ugyanakkor azt is
tanúsítják, hogy nem három
különböző valóságról van
szó. „Én és az Atya egy vagyunk.” Ugyanez
elmondható a
Szentlélekről is. Közelebb jutunk tehát a titokhoz,
ha arra gondolunk, hogy
Isten mintegy „belép” a történelembe,
háromságos Egy mivoltában is. A teremtés
nincs befejezve, a megváltásnak is van folytatása,
bennünk. A megszentelés
pedig Isten szent Valóságának
kiáradása a Lélek által, a kegyelemben. A
teológiai eszmefuttatások a teológusokra
tartoznak. Nekünk a Szentírásban és a
keresztény életben tárul föl a titkok titka.
Hatásaiban válik
megtapasztalhatóvá.
A
„miért hiszem” kérdésre is válaszolnunk
kell. Nem azért hiszem, mert
érzékeimmel tapasztalom. A tapasztalás
ritkán szorul a hitre. Ez a titok messze
túlemelkedik a tapasztaláson. A 2x2=4 az, amit
értelemmel azonnal elismerek.
Ebben a titokban csak azt látom be, hogy nem mond ellent a
matematikának, mert
nem abban három, amiben egy. Aki tehát azt veti ellen –
megtetté – , hogy a
keresztény tanítás szerint egy egyenlő
hárommal, rosszindulatú vádaskodó,
és
kiforgatja a szavak értelmét. Az igazi probléma
nem az „egy” és a „három”. Azt
kell felismernünk a kinyilatkoztatás nyomán, hogy az
isteni Élet nem biológiai,
hanem szellemi élet. Így fogalmaz erről Nazianszi Szent
Gergely: „Ha ez
Egységre kezdek gondolni, körülvesz a
Háromság fénye. Ha a
Háromságról kezdek
gondolkodni, magával ragad az Egység.”
A
háromságos Egyben való hitünket azonban az
szilárdítja meg igazán, hogy ez a
hit „keresztény életünk központi
misztériuma”, ahogyan a Katolikus Egyház
Katekizmusa a 261. pontban megfogalmazta. A Szentháromság
nevében keresztelkedünk
meg. A Szentháromság nevében kapjuk a
föloldozást, amikor gyónunk. A
Szentháromság dicsőítésével
fejeződnek be a szentmise könyörgései. A
Miatyánk
pedig mindennapi kenyerünkként fogalmazza meg ezt az
elszakíthatatlan
kapcsolatot a titokkal: mert a legszentebb imádsággal az
Atyához fordulunk, a
Fiú által, a Szentlélekben.
Imádságaink különfélék. A
magaslatot azonban nem a
kérő, hanem a dicsőítő imával érhetjük
el. Annak csúcsát pedig a Szentháromság
megvallása jelenti. Ez az, ami beragyogja a
Szentírás üzenetét. Ez az, ami
dicsőítő imaként összeköti a földi
létet a földön túlival:„Dicsőség az
Atyának,
a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen
kezdetben, most és mindörökké”.
(†
Boda László fotó)
A
trianoni diktátum margójára
„Árpád
apánk vérrel szerzé e drága hont,
Küzdj érte hűséggel, vitéz vármegye,
Hont!”
Március
20-án kora délután a
Kedd esti beszélgetések szervezésében
közel harmincan indultunk az Ipoly
túlpartján, Drégelypalánkkal
átellent fekvő Ipolybalogra. Célunk az volt, hogy
a balogi plébános, György Ferenc atya
tolmácsolásban hiteles képet kapjunk a ma
is élettel megtöltött erődtemplom ezeréves
történetéről, történelmünkről,
Lőrincz Aranka Sarolta tájházi bemutatója
kapcsán pedig meggyőződhessünk eleink
életének közös vonásairól.
Félórányi
buszozás után egy
fenyőfákkal övezett ligetnél állt meg a
járművünk, miután elérkeztünk a
célállomásunkhoz. A ligetet lőrésekkel
ellátott erődfal vette körül. A fal déli
oldalán a millenniumunk évében, 1896-ban
állított faragott tölgyfa kapu
található. Az ősi jelképeket
ábrázoló kapun keresztül jutottunk be a
fák közül
kiemelkedő és a tornyán a magyar korona
másolatát viselő ezeréves templomba.
Itt Ferenc atya fogadott bennünket, majd rengeteg ismerettel
gazdagította
hiányos tudásunkat. A teljesség igénye
nélkül néhány információt
megosztanék e
rövid írásban, hogy ezzel is felkeltsem az
érdeklődést a környezetünkben
található értékeink
megismerésére. Erre itt bejelentkezés
nélkül is van
lehetőség, mert minden hónap 13-án
16:30-tól nyitva van a templom, mivel Szentmise
és azt követően Fatimai imaóra van a
magyarság megmaradásáért.
Az
atya elmondta, hogy az
Árpád ház kihalását követően
hatalmi harcok folytak a megüresedett magyar
királyi trónért. Anjou Károly Róbert
és a cseh II. Vencel vitáját a cseh király
nyerte, aki a koronázást követő mulatság
alatt kíséretével a Budai várból
kilopta a koronát és a koronázási
ékszereket, hogy fia számára Prágába
vigye.
Tolvaj vonulásuk Vác-Rétság-Dejtár
útvonalon vezetett Ipolybalogra, ahol a
templom szószéke alatt rejtették el a
Szentkoronát 1304. augusztus12-én.
Magyar
történelmünkben nem
ritka esemény a korona-eltulajdonítás. Hunyadi
Mátyás az akkori eltulajdonítási
kísérlet miatt, a korona biztonságos őrzése
érdekében 1464-ben dekrétumban
rögzítette a koronaőrzés szabályait. Ennek a
dekrétumnak ismeretében még ebben
az évben a Szentkorona másolata került fel a
templomuk tornyára, s viseli is
minden megpróbáltatást követően is.
Belépve
az imákkal, kérésekkel
és hálákkal átitatott ősi falak
közé, egy ékszerdobozban érezhettük
magunkat
itt, az Isten közelében. A barokk stílusú
főoltár képe Szent Miklóst
ábrázolja.
Az oltár valószínű a szécsényi
ferencesektől került ide annak idején. Ferences
voltára utal a főoltár Assisi Szent Ferencet és
Páduai Szent Antalt ábrázoló
szobrai is.
Az
oltár mögött a
közelmúltban feltárt keskeny időablak a
románkori építészetre utaló nyoma a
templomnak. Az ablakon át beszűrődő fény a tavaszi-őszi
napéjegyenlőség napján
reggel 8 órakor az oltár középpontját
világítja meg.
A
kórus mellvértjén középen
Jézus, két oldalán pedig meghívásuk
sorrendjében a tizenkét apostol faragott
szobra látható. Az apostolok tekintete -
Judásét leszámítva - Jézusra
irányul,
ami jelzésként szolgálhat számunkra is.
Szívmelengető érzés volt látni az
apostolok lába alatt sorakozó címereket, melyből
64 db van, a hatvannégy
vármegyénkről tanúskodva az utókor
számára.
Lenyűgöző
látvány a hajó
mennyezetét lefedő 20 db faragott dombormű. A domborművek
kórusról történő
megvilágításával Szent István, Szent
László, Boldog Gizella, az Esztergomi
Bazilika, Pannonhalma képe elevenedik meg szemünk
láttára. A kazettás mennyezet
az Árpád-kori templomok korát és
üzenetét hivatott átadni számunkra azzal a
kéréssel, hogy minden magyar Szent és boldog
könyörögjön érettünk, mert mint
akkor, most sem egyszerű az életünk.
A
templom oldalfalában
elhelyezett fehér márványtábla az
alábbi felirattal jelzi a Szentkorona ittlétét:
„A magyar Szentkorona 1304. augusztus 14-én ideiglenes, hiteles
másolatának
2005. augusztus 14-től állandó őrzőhelye.” A
koronát egyébként ugyanott, a 2
méter vastag falban, páncélszekrényben
őrzik a templomhoz illő „álcázás”
mellett.
Néhány
adat a koronamásolatról.
Ezüstből készült, arannyal bevont koronaváz,
és egy milliméterrel kisebb az
eredetinél, valamint a tetején lévő kereszt
dőlésszöge is készakarva eltér az
eredetiétől. Tizenkilenc tűzzománc kép
díszíti. A korona tetején a
világmindenség teremtő ura és Istene, a
Pantokreator képe látható, kinek
szívéből egy kereszt mered az ég felé. A
több ismert szentet és arkangyalt
ábrázoló képek mellett kiemelkednek
számomra a felső keresztpántok által
hordozottak. Ők két csoportra osztva láthatók a
pántokon. Az egyik pánton azok
az apostolok láthatók, akik földi
életükben láthatták Jézus
Istenségét, név szerint
Szent Péter, Szent Jakab, Szent János és Szent
Pál.
A
másik pánton Szent András,
Szent Tamás, Szent Bertalan és Szent Fülöp
apostolok vannak, akik ázsiai
működésük során magyar népünkkel is
találkozhattak.
Imával
kezdtük, és a Boldog
asszony Anyánk énekkel zártuk templomi
tartózkodásunkat azzal az érzéssel, hogy
a lassan százéves trianoni diktátum, de a
bevándorlás sem szakíthat el
gyökereinktől akkor, ha a ma embere is ápolja
múltját, megtartja ősei hitét,
közösségben, egymás boldogulására
építi a jövőt. Ehhez adjon támpontot a
templomban olvasható Széchenyi István gondolat: „Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem
fogja pártját nemzetének –
nem derék ember”.
A
templommal szemben áll a
temető. Pillantást vetve a régi és új
síremlékeken lévő idézetekre, a nevekre,
a közelmúltban eltemetett testvérünk
sírcsokor felirataira egyértelművé válik a
felejtő ember számára, hogy a kiemelten idézett
Széchenyi gondolatot a zaklatott
mában is kötelességünk élettel
megtölteni.
Hazafelé
megtekintettük a
tájházukat is. Az ott látható
tárgyak a kapcsolatépítést sürgető
közös
múltunkat tárták szemünk elé, melynek
tekinthetjük nyitó alkalmának ezt a
napot.
(Ipolybalog
- Érsekvadkert, 2018.03.20. emjé, Fotó:
Margó)
A
mai emberek nagy része talán magát a szót
sem ismeri, a fogalmat pedig végképp
képtelen volna megmagyarázni – mi az, hogy
tekintély? Mi a tekintély egy olyan
korban, melyben gyakorlatilag senkinek és semminek nincs
már valódi tekintélye.
Mondhatni, hogy a modern, liberális demokrácia
lényege, hogy nem tisztel
semmiféle tekintélyt, semmiféle megszerzett
tudást és előjogot. (A vélt többség
tüntet a választások után, a kisdiák
beint a tanárának, a nagyobb netán meg is
veri őt, a rendőr is több esetben inkább elkerüli a
direkt intézkedést, hogy
elkerülje a helyes tett magyarázatát.) Az amerikai
mintára szétterjedt
életmodell a teljes önállóságot
hirdeti. A család, az iskola a munkahely, sőt
az Egyház is szabadon választott és szabadon
elhagyható vagy felcserélhető,
akár az ember neve, sőt még a neme is. Ebben a
világban valódi tekintélye
igazából a pénznek van, a „tőkeerő” parancsol csak
tiszteletet. Pontosabban a
tőke révén mozgatható a politikai,
gazdasági, katonai hatalom. Ez a folyamat
valamikor a XVIII. századi Angliában indult el. Ott
vesztették el legelőször
hagyományos és örökletes
tekintélyüket mindazok, akik nem rendelkeztek
egyúttal
tekintélyes vagyonnal is. Akkortájt és
azóta Angliában, majd egyre inkább
mindenütt a világon, az számított
úrnak, akinek volt pénze, jó ruhája,
szép
háza, s mellette a beszéde sem volt pórias. A
külsődleges értékek fokról fokra
kiszorították a belsőket, a tekintélytisztelet
divatja múlt lett. A feltörekvő
polgárság gyűlölte a tekintélyeket, a
nemesség születési előjogait, és a
papság
tudásából származó
monopóliumát, de idővel maga is igyekezett
tekintélyt
szerezni a pénze mellé, s most már ő
védelmezte a polgári lét tekintélyét
a
hatalomból részt kérő proletariátussal
szemben.
A
volt szocialista országokban, így hazánkban is
különösen nagy sebet kapott
mindenféle tekintély, hiszen a megszálló
szovjeteket kiszolgáló réteg a
társadalom legaljáról származott, nem
voltak továbbörökíthető erkölcsi
hagyományai, az ismét meghonosított
kapitalizmusnak pedig nem voltak polgárai,
csupán hazai ügynökei. Így vált
egészen széles körben megfigyelhetővé az a
családmodell, hogy az iskolázatlan
munkásőr-karhatalmista leszármazottja már
diplomataként, cégvezetőként vagy
bankárként folytatta a munkát, nem szerezve a
család nevének sem tekintélyt, sem
megbízható erkölcsi tartást. S legyünk
kíméletlenül őszinték: a keresztény
létezés parancsolatai szinte lehetetlenné is
teszik a „sikeres” üzleti működést. Aligha
véletlen, hogy keresztény tulajdonú
jelentős vállalatról alig tudunk szerte a világon.
Mindennek eredménye az, hogy
a „tekintély” fogalma is kihalóban van. Az utolsó
erkölcsi tekintélyt talán II.
János Pál pápa testesítette meg (akit a
cikk születése után már az Egyházunk a
szentek közé is emelt), akinek szavára még
azok is kénytelen- kelletlen
odafigyeltek, akik csak tankokban és
dollármilliókban gondolkodtak.
Vészesen
megritkultak a számottevő gondolkodók, az erkölcsi-
szellemi tekintélyt is
képviselő filozófusok, írók, akik meg
tudják fogalmazni egy- egy korszak
kritikáját, és a legsürgetőbb
tennivalókat is. Nem várhatunk a csodára,
magunknak kell cselekednünk, mindenkinek a maga
területén, szívós mindennapi
munkával, a példa erejével kell
visszaállítani a tekintély hitét és
hitelét: a
szülőét, a tanítóét, az
orvosét, a munkásét, a parasztét, a
papét és a
politikusét, hogy végre ismét hihessünk
egymásnak, s tisztelhessük egymást.
(†Szentmihályi
Szabó Péter)
Sok
ember elégedetlen a mai világban. Ez persze az
ördög műve. Az okait keresve
rájövünk, hogy saját gyarlóságunk
terméke ez. Mert olyanra vágyunk, ami nincs
nekünk. Ahelyett, hogy megelégednénk azzal, amit
Isten adott.
A
fogyasztói társadalom sok olyan terméket
kínál, ami elérhetetlen, akkor
születik meg az átkozott lelki fék, ami
visszahúz. Nem édes a lemondás
művelése, viszont gyümölcse meghozza lelkünk
békéjét, és akkor nyerünk. Persze
az út a lelki békéhez nem könnyű,
tövissel van kirakva. És fájnak a
szúrások.
Néha borzasztóan fájnak. Mert az utat a lelki
békéhez szépnek szeretnénk.
Ragaszkodunk ahhoz, hogy könnyű legyen az út. Ez
téveszmének bizonyul. A
győzelem viszont édes. Ez kell, hogy lobogjon előttünk
életünk keserves
perceiben.
(Varga
Gábor, Nagybánya)
Hittudósok
fejtik titkát,
mégsem
sejtik, fel nem fogják;
oly
csoda, amit szem nem lát:
háromszor
szent Szentháromság!
Atya,
Fiú és Szentlélek,
dicséri
őket sok ének,
de
legszebben a mennyország:
háromszor
szent Szentháromság!
Most
tudásunk töredékes,
szemünk
látni még nem képes,
hisz
színük felhők takarják:
háromszor
szent Szentháromság!
„Örvendetes
napunk támadt!”
Csengett
a fenti ének május 6-án a 10 órakor kezdődő
megyéspüspökünk által celebrált
szentmise elején. Méltán van okunk az
örvendezésre, hiszen amellett, hogy húsvét
6. vasárnapját ünnepeltük huszonöt
felkészült fiatal testvérünk kérte Dr.
Beer
Miklós püspök atyától a
keresztény nagykorúságnak a
bérmálás szentségét.
A
püspök atya szentbeszédében kiemelte, hogy a
mai vasárnapot a szeretet
vasárnapjának is nevezhetjük, hiszen mind a Szent
János Apostol első leveléből
hallott szentlecke, mind az evangéliumban Jézus szavai a
szeretetről szólnak.
A
prédikációja
elején megemlékezett arról, hogy anyák
napja van. Milyen csodálatos, hogy az
Úristen gondoskodó édesanya szeretetére
bízott bennünket, aki gondunkat viseli,
amit sosem szabad elfelejtenünk megköszönni. Égi
édesanyánk felé is szeretettel
forduljunk, akit ebben a hónapban naponta
köszöntünk.
„Nagyobb
szeretete senkinek nincs annál, mint annak, aki
életét adja barátaiért.” Erre
az evangéliumból vett mondatra utalva felidézte,
hogy május 1-én, ő is részt
vett Szombathelyen Brenner János boldoggá
avatásán, aki 1957-ben az életét adta
övéiért. Örüljünk annak, hogy mi
magyarok Boldog Brenner János személyében egy
újabb szentet adtunk egyházunknak, aki
életében a szeretetet sugározta övéi
felé.
Jó
hallani, és örömre ad okot Jézus szava
számunkra, hogy bármit kérünk az
atyától,
az ő nevében megadja nekünk. A püspök arra
kérte a bérmálkozó fiatalokat, hogy
legyenek a szeretet tanúságtevői
egyházközségünkben és a világban.
A
szentmise elején a házigazda Lukács András
atya köszöntő, a végén pedig a
megbérmált fiatalok köszönő szavakkal fordultak
püspök atya felé, hogy a
Szentlélek ajándékát hozta el
számukra.
A
következő személyek részesültek a
bérmálás szentségében: Bakó
László, Balla Boglárka, Benyó Bence,
Bozsonyik
Mihály, Csabák Dániel, Fábián
Flóra, Farkas Diána, Fésűs Sára,
Fövényesi Márk, Halaj
Benedek, Híves Fanni, Kónya Ádám,
Kovács Péter, Lukács Leila, Magyaros Réka,
Máté
Bence (Rétság), Nagy Alexandra, Nagy Nándor,
Rácz Anna Luca, Szabó Lilla
(Patak), Szrenka Franciska, Szrenka Mátyás, Szunyogh
Balázs, Valcz Anna, Zachar
András.
Érsekvadkert,
2018.05.06.
Vitéz
Tamás, Fotó: Kristók J.
„Gyere kicsi barátom, menjünk gyorsan,
Jézus vár reánk a templomban!
Jöjj hát kicsi barátom, fogjunk kezet,
Mondjuk együtt: Béke veled!
Ha a szívem tiszta, boldog vagyok,
Jézusnak is otthont adok!
Jöjj hát kicsi barátom, énekeljünk,
Boldog szívvel ünnepeljünk!
Jézus hív, Jézus vár: a templom nyitva
áll!
Ragyog ránk a napsugár, mert Jézus minket
vár!”
Ez
a jól ismert gitáros ének csendült fel
templomunkban
május 13-án az ünnepi szentmise elején. A
bérmálást követő vasárnapon
ismételten nagy ünnepe volt
egyházközségünknek, hiszen huszonhét 3.
osztályos
hittanosunk fogadta először szívébe Jézust a
szentáldozásban.
András
atya prédikációjában a mai ünnep
kettős
jelentőségéről beszélt. Urunk
menybemenetelének ünnepe van és az
elsőáldozás napja.
Jézus a feltámadását követően,
még negyven napig, igaz már megdicsőülten, de
itt élt a földön, az apostoloknak még
többször megjelent, tanítgatta őket. A
feltámadást követő negyvenedik napon az apostolok az
olajfák hegyén összegyűlve
látják, ahogy dicsőségesen az égbe
emelkedik, hogy ott helyet készítsen
számunkra. Ahogyan őt a fehér felhő szépen
eltakarta, úgy a tiszta, hófehér
szívetekbe költözik ma titokzatos módon.
Ő
elment, de nem akar magunkra hagyni bennünket, hanem
azt akarja, hogy földi életünk során
lelkünket tápláljuk az örök élet
kenyerével. Ezért az elsőáldozókat a
minél gyakoribb szentáldozásra biztatja.
Majd
feleleveníti, hogy a hittanórán
megtanulták, hogy
Jézus születésekor József és az
áldott állapotban lévő Mária Betlehemben
szállásért kopogtatnak, de mindenünnen
elutasítást kapnak, és senki nem fogadja
be őket. Most azonban, hogy örül az Úr Jézus,
hogy huszonheten ti a szívetekbe
fogadjátok őt.
Törekedjünk
arra, hogy Isten szeretetében,
embertársainkat megbecsülve, szeretve éljük itt
a földön életünket, hogy ennek
az életnek a végén méltón
foglalhassuk el azt a helyet, amit Jézus számunkra
készített.
András
atya megköszönte a szülőknek, hitoktatónak, hogy
a
gyermekeket idáig elvezették, de mindjárt
hozzá tette, nem szabad, hogy itt
vége legyen, ahogyan iskolába is még sokáig
kell, járjatok, új dolgokat kell,
hogy megtanuljatok ugyan így van ez a hit dolgába is
tovább kell, hogy
erősödjetek, fejlődjetek.
A
mise végén az atya biztatta az
elsőáldozókat, hogy a
fiúk a ministrálás, a lányok a
felolvasás szolgálatára jelentkezzenek.
Elsőáldozóink
névsora: Boda Bálint, Csabák
István, Cseman Petra, Deszpót Ádám,
Fehér Levente, Gajdos Cseke, Gulyás Nadin
Zsuzsanna, Halaj Sára, Homolya Míra Sára,
Horváth Levente, Laczkó Dániel, Lakatos
Melissza, Lakatos Rebeka, Nagy Márk, Pataki Viktória,
Raduly Dániel Balázs, Rafael
Ingrid Veronika, Szabó Máté, Szabó
Mátyás, Szilágyi Gyula Máté,
Takács
Boldizsár, Valent Ákos, Valusz Vivien, Virág
Vanda, Virág Zsanett Zsaklin, Vitéz
Gergely, Zsiga Luca.
(Érsekvadkert,
2018.05.13. Tamás, fotó: Suba)
A
Szentlélek eljövetelét beszéli el
Lukács evangélista, az Apostolok
cselekedeteinek szerzője. Olyan időben írja művét, amikor
az Egyház már átlépte
Palesztina határát, és a Római Birodalom
keleti részén a helyi egyházak láncolata
alakult ki. Valósággá vált Jézus
missziós parancsa: „megkapjátok a Szentlélek
rátok leszálló erejét, s tanúim
lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában
és
Szamariában, sőt egészen a föld végső
határáig.” Lukács a pünkösdi
eseményében
jelöli meg az Egyház világra szóló
missziójának kezdetét, ezért a
Szentlélek
eljövetelét úgy írja le, hogy abban
már láthatóvá váljék a
későbbi világegyház.
Lukács
ezt írja: „Amikor elérkezett pünkösd napja,
ugyanazon a helyen mindnyájan
együtt voltak” (ApCsel 2,1). A mindnyájan az
apostolokból, az asszonyokból,
Máriából, Jézus anyjából
és rokonaiból álló kis csoportot jelenti,
amely a
mennybemenetel után együtt imádkozott (ApCsel
1,12-14). Velük lehettek még
Jézus szűkebb tanítványi körének
más tagjai is. Ők, akik a Szentlelket
fogadják, valamennyien már az eljövendő
Egyházat képviselik: „Egyszerre olyan
zúgás támadt az égből, mintha heves
szélvész közeledett volna, és egészen
betöltötte a házat, ahol ültek. Majd
lángnyelvek jelentek meg nekik
szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.
Mindannyiukat eltöltötte a
Szentlélek, különböző nyelveken kezdtek
beszélni, úgy, ahogy a Lélek
szólásra
indította őket” (ApCsel2,2-4).
A
Szentlélek eljövetele és az általa
kiváltott hatás, a nyelveken beszélés,
külsőleg is érzékelhető jelenség volt,
amelyez a jeruzsálemi zsidók éppúgy
észleltek, mint az ünnepre a világ minden
tájáról érkezők. A pünkösd a
húsvét
után a hetedik hétre, vagyis az ötvenedik napra
esett. Jellege szerint
eredetileg az aratás ünnepe volt, később
összekötötték a Sínai-hegyen
történt
törvényhozás emlékével.
Amikor
tehát zúgás támadt, nagy tömeg
verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert
mindenki a saját nyelvén hallotta az apostolokat
és tanítványokat beszélni.
Csodálkozva mondták: „Hogyan hallja hát őket
mindegyikünk a saját anyanyelvén?
Mi pártusok, médek, elamiták és
Mezopotámiának, Júdeának,
Kappadóciának,
Pontusznak, Ázsiának, Frigiának,
Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene
körüli részének lakói, a
Rómából való zarándokok,
zsidók és prozeliták,
krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi
nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit”
(ApCsel2,8-11).A nyelveken beszélés a
Szentlélektől ihletett beszédet jelenti,
és emlékeztet Jézus
ígéretére, hogy a hívők új nyelveken
fognak beszélni (Mk
16,18).
A
nyelveken beszélés a Szentlélek pünkösdi
eljövetelében azonban különleges
értelmet kap. A népnevek és lakóhelyük
felsorolása egyetemes jelentésű, és a
mindenki által megértett beszéddel együtt azt
jelenti, hogy az Evangéliumot a
világ minden nyelvén hirdetik.
Összességében az Egyház által
Jézus parancsára
teljesített világmisszióra emlékeztet,
amely az Apostolok Cselekedeteinek
megírása idején valósággá
vált. Pünkösd ünnepe azt idézi, hogy a
misszió az
Egyház lényegéhez tartozik, és azt
teljesíteni fogja az idők végéig.
(Rózsa
Huba , Keresztény
Élet)
(Brenner
János emlékére)
Zsida
felé rohant szegény,
mert egy beteg várja, hitte...
A szentostyát, lelki segélyt
ifjú szíve odavitte...
S
lám, a téli ég ragyogva
simogatta meg homlokán;
Így szaladt e kedves szolga
Jó Krisztusának nyomdokán...
Mígnem
közrefogták zordan
papvérre éhes farkasok...
S marcangolták bűnös torban...
Nem, nem emberek voltak ott...
Sötét
korban sötét lelkek;
s ördög tobzódása mindben...
Taposd meg a papot, s verjed!
Ne hirdesse itt az Istent!
Lépj
nyakára, hadd szenvedjen!
A szó kevés volt hát neked...?
Harminckét késszúrás... rendben...
Csak egy csuhással kevesebb...
Brenner
János... Immár szenten,
s szétszaggatva feküdt ottan,
miképp Krisztus a kereszten,
halál karjába omoltan...
Egy
szerető, mártír lélek
lett akkor vértanú, tiszta...
Ki jól szolgált Istenének:
A menny hősen kapta vissza.
Soron
következő ülését 2018. április
24-én tartotta a képviselő-testületünk, melyen
az alábbi témakörök szerepeltek:
Határozat
született, hogy a megnyíló pályázat
keretében a Jókai utca
megújítására
készítjük el a beadandó
pályázati anyagot. Ugyancsak határoztunk abban is,
hogy
a következő iskolaévben is részt veszünk az
„Óvodatej” programban, és a
tárgyévben is benevezünk a rendkívüli
önkormányzati támogatásra kiírt
pályázatba.
Döntés
született abban is, hogy ha meg lesz a nyertes
csapadékvíz pályázatunk
kivitelezője, telkenkénti előegyeztetés és
lakossági fórum keretében egyaránt
lehetőséget kínálunk a legjobb megoldás
megalkotásra törekvő lakossági
aktivitásnak (a kifogás menedzsment csak
visszahúz!).
A
doktornő 2018. június elsejével betegsége miatt
felmondta a háziorvosi
szerződését. Praxisjogát
értékesíteni eddig nem tudta, ami a
jogszabályba
foglaltak szerint visszaszáll az Önkormányzatra.
Ennek megtörténte után van
módunk az állás betöltésére
irányuló pályázat
kiírására.
Már
előre tájékoztatjuk a lakosságot, hogy 2018.
szeptember 22-én Érsekvadkert adja
helyszínét a Megyei Közgyűlés ünnepi
ülésének, ami egyben megyenap is. Az
ülést
színes kulturális programok követik. Ez a nap egyben
falunap is lesz!
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2018. június 18.
hétfő
Előző
lapzártánk időpontján, április 14-én
került sor a már hagyománnyá vált
borestünkre, ami mind a résztvevők számában,
mind pedig a kapcsolatépítő
beszélgetések terén betöltötte a
hozzáfűzött reményeinket.
Az
április 27-i Kolping misét követő éves
közgyűlésen képes vetítés mellett
beszámolót hallhattunk a mögöttünk hagyott
évről, és rögzítésre kerültek a
2018. évi programjaink, amelyek személyi
aktivitással tovább is bővíthetők.
Másnap,
április 28-án népes csapat jött össze,
hogy elvégezze a házunk körül esedékes
tavaszi munkálatokat. Volt
sövényvágás, fűnyírás,
Vadkert-patak tisztítása,
gyümölcsfák
körbetányérozása.
szőlőlugas-támrendszer megerősítés,
veszélyes fák
kivágása és konyhakésszé
tétele, helységek takarítása. A munka
után fehér asztalnál
köszöntöttük a hatvanadik
születésnapját ünneplő Sági
Pétert.
Május
26-án, mint már a kihelyezett plakátokon is
olvasható nyitott Családi Nap lesz
a Kolping házban. Gyertek minél többen, és
tapasztaljátok meg, hogy közösségben
lenni jó!
Június
2-án, Úrnapja előestéjén a Gitáros
énekkarunk szervezésében Érsekvadkert is
csatlakozik a Szentségimádási lánc a
világ körül imalánchoz. Az
imaórára a
jelzett napon 18 és 19 óra között kerül
sor a templomunkban. A kongresszusra
történő készület jegyében, az
imaóra keretében megérezhetjük az
Őáltala, Ővele
és az Őbenne embert formáló erejét.
A
következő Bibliaóra időpontja június 5., kedd 19:30.
Májusban Boldog Brenner
János életét tekintettük át,
felelevenítve életünk az ő korához
igazodó
általunk is megtapasztalt papi egyházközségi
tevékenységeket.
(Fotó:
Kristók J.)
Telefonszámaink.
06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
1./ Június 3-án, ÚRNAPJÁN fél 9-KOR LESZ AZ OLTÁRISZENTSÉG KÖZÖS NAGY ÜNNEPE, SZENTMISE, KÖRMENET. – Azon a vasárnapon C S A K fél 9-kor lesz szentmise. (indok: egészségi állapotom miatt.)
KERESZTELTÜNK:
-
HÁZASSÁGKÖTÉS:
1./
Ápr.28: Csejk Dávid – Keresztes Márta
Halottaink:
18.
Kovács István (1937)
19.
Szabó László (1954)
20.
Brindza Mihály (Pusztaberki, 1951)
21.
özv. Záhorszki Ferencné: Kovács
Erzsébet (1960)
1. péntek -
Hálából az általános iskolát
50 éve végzettekért és
tanáraikért
2. szombat
- Urbán István, felesége Csernák
Mária, szüleik, vejük Temela
János és szülei
-
Halaj Sándor, Boda, Valkó és Bajnok család
halottaiért
-
Híves József, felesége Erdős Margit, fiuk,
unokájuk, szülők, Lovász Ferenc,
felesége Homolya Margit, fiuk, vejük, unokájuk,
szülők, élő hozzátartozók
3. vasárnap -
4. hétfő -
dr. Kiss István kanonok plébános
5. kedd
-
6. szerda
-
7. csütörtök - Szrenka József,
felesége Laczó Margit, szüleik, fiuk József,
Laczó Mihály, szüleik és
hozzátartozók
8. péntek - Kocsis
Péterné Urbán Erzsébet
-
Fábián József, felesége Vitéz
Mária, szüleik és testvéreik
9. szombat
- Mrekvicska Ignác, felesége Szabó Margit,
Szabó Vince, felesége
Kormosói Ilona, Csillag Gyula és szülők
-
Konopás Jánosné Csernák Margit 10.
évforduló, szülei, testvére József,
apósa,
anyósa és hozzátartozók
-
Kovács László, szülei, fia, Kácsor
Dezső, felesége Kordics Veronika, szüleik,
testvéreik
10. vasárnap - Vitéz István, felesége
Kosztrihán Mária, szüleik, Ferencsik
József, a Ferencsik és Pinke család
halottaiért
-
Nagy Lajos és felesége, lányuk Márta
és nagyszülőkért
11. hétfő -
12. kedd
-
13. szerda
-
14. csütörtök - Jegyesekért
15. péntek - Boda
Istvánné Jakubecz Mária 1.
évforduló, férje, testvére
Erzsébet, férje és nagyszülők
-
Kristók János, apósa Mrekvicska János,
felesége Csillag Mária, Vitéz István,
vejük, szüleik és elhunyt családtagok
-
Pálinkás István, felesége Csillag
Erzsébet, szüleik, hozzátartozók
16. szombat
- Záhorszki János 4. évforduló, a
család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
-
Szarvas József, felesége Kocsis Margit, Szarvas Imre,
felesége Ondrusek Margit,
6 gyermeke és hozzátartozók
-
Hálából
17. vasárnap - Holman József, felesége
Molnár Ilona, Holman és Molnár család
élő
és elhunyt tagjaiért
18. hétfő -
19. kedd
-
20. szerda
- Szabó János, szülei, testvére, Kaba
család elhunyt tagjaiért
(Alapítványi)
21. csütörtök -
22. péntek - Temela József,
élő és elhunyt hozzátartozókért
-
Jakubecz István 10. évforduló, Jakubecz és
Varga nagyszülők, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Boda, Gréczi, Kovács és a Csabák
család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
23. szombat
- Molnár János, Pásztor Ignác, dr.
Mészáros Ede, felesége Margit
és hozzátartozók (Alapítványi)
-
Valent József, 7. évforduló, szülei,
testvérei, apósa és a család élő
és
elhunyt tagjaiért
-
Varga Gergely, felesége Péter Anna, gyermekeik,
hozzátartozókért, unokájuk
János és Ferenc
24. vasárnap - Pistyúr családért
hálából
25. hétfő -
26. kedd
-
27. szerda
-
28. csütörtök - Híves Mihály 1.
évforduló
29. péntek - Fábián
Ferenc, felesége Kristók Mária és
hozzátartozók,
Kristók János, felesége Híves Katalin,
testvéreik és nagyszüleik, Kristók
Ignác, felesége Molnár Katalin és
szüleik
-
Konopás Andrés, felesége Kovácspál
Ilona, szülők, nászaék, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Kovács Gyula, felesége Szabó Erzsébet,
Molnár István, felesége Molnár
Mária,
élő és elhunyt hozzátartozók, gyermekeik
56. házassági évfordulóján
hálából
30. szombat
- Szabó József, felesége Mák Margit,
gyermekeik, szüleik és
hozzátartozók
-
Kristók, Kaba, Molnár család élő és
elhunyt tagjaiért
-
Boda Istvánné Csillag Anna halálának 3.
évfordulója, szülei, anyósa, apósa,
nászuk Zachar László és a család
élő és elhunyt tagjaiért