Gitáros énekkar

Érsekvadkerten a gitáros egyházi éneklésnek a műfaj megjelenésétől kezdve nagy keletje volt, mára – mondhatni – hagyománnyá vált. Ennek megteremtéséről egyházi vonalon Székely János, jelenlegi szombathelyi püspökatya gondoskodott, a világiak közül pedig Gyurcsek Gyuláné Marika néni és Molnár István lett a gitáros énekkar szíve-lelke, „Pityu” tíz évvel ezelőtti halála után azonban nagy űr támadt.

2015 nagyböjtjén a Kolping-házban a közösség ifjai minden szombaton elmélkedéssel és gitáros énekekkel készültek a közelgő húsvétra, és a március 14-i nagyböjti kolpingos lelkigyakorlat zárómiséjén először muzsikált együtt a jelenleg is működő Érsekvadkerti Gitáros Zenekar. Ez az élmény adott új lendületet mindnyájunknak: nem szabad abbahagyni, s ha lehet, rendszeressé kell tenni a próbákat és a szolgálatot. Ezért 2015 húsvétjától kezdve, ha csak lehet, péntekenként összeülünk, próbálunk, csiszoljuk az eddig ismert és újonnan megszeretett dalokat.

Komoly lendületet adott hivatásunknak, hogy 2015 májusában lehetőséget kaptunk, hogy havonta egyszer szolgáljunk a romhányi egyházközségben, s a helyi hitoktatóval szervezzük minden hó utolsó vasárnapján a családi miséket, amelyeken ő a gyermekevangelizációt, mi a zenei szolgálatot képviseljük.

Gondolni sem mertük, hogy első évünket azzal zárhatjuk, hogy bemutatkozhattunk Balassagyarmaton az egyházmegye katolikus gitáros zenekarjai körében, valamint, hogy a hónap harmadik vasárnapjai újabb szolgálatot hoznak: Nagyorosziban a gyermekszentmiséken.

A zenekar tagjai a helyi Kolping-család tevékeny résztvevőiként vállalták, hogy a hónap utolsó péntekjein – amikor a Kolping-család szándékára ajánlják föl a szentmiseáldozatot – szolgálnak a szentmiséken is. Bár még településünk plébánosa nem kért föl rendszeres zenei szolgálatra a liturgiában, de támogatja a különböző gitáros áhítatok végzését az egyházközségben. Így sikerült két ízben Sillye Jenő keresztútját elvégeznünk, szerveztünk húsvéti időszakban örömutat a keresztutak mintájára, végeztünk szentségimádást és keresztelőkkor, nászáldásokon is énekeltünk már. Zenekarunk magáénak érzi a falu közösségében való aktív részvételt is, ennek kapcsán idén már másodszor készültünk rövid műsorral a hősök napjára.

Feladatunknak érezzük, hogy ápoljuk a kapcsolatot a környező települések gitáros énekkaraival, és ha tudunk, segítsünk akár határon túli magyar testvéreink evangelizálásában is. A 2016-os adventi „villámcsődület” remek alkalmat adott, hogy szoros testvéri kötelék alakuljon ki a balassagyarmati Don Bosco Zenekarral, valamint az ipolyszalkai Vox Iuvenilis énekkarral.

A zenei szolgálatba szívesen vonjuk be az ifjabb generáció tagjait is, és örülünk, amikor egy-egy új hang érkezik a pénteki próbára, és lelkesen kapcsolódik munkánkba. Ez elől jelenleg sem zárkózunk el, sőt, buzdítunk a csatlakozásra! Az alábbi linken tájékozódhatnak az érdeklődők:

https://www.facebook.com/ersekvadkerti.gitarosenekkar/

(Sz. Bálint)

Vissza az újság tetejére

Keresztút gitáros zenei szolgálattal

Virágvasárnap délután fél öttől gitáros énekkarunk kiegészülve az ipolyszalkai énekesekkel, Sillye Jenő- Kovács Gábor keresztútjával hozta élet közelbe Megváltónk szenvedéstörténetét. A csend, a gitár kísérettel felcsendülő énekek, az állomásoknál felolvasott gondolatok jól kifejezték a kétezer éves történet mának szóló üzenetét. Ezek közül az ötödik állomás, ahol Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszt vitelében, gondolatait javaslom tovább gondolásra.

Ez a családapák állomása. Ez az állomás az apák áldozatának megszentelése. Itt megérthetjük az édesapák kereszthordozását is. A családjáért dolgozó apák szeretete és felelőssége Isten szemében is nagy jelentőségű. Hiszen a teremtő Atya, saját gondolkodó jóságát oltotta az apák szívébe. A munka fáradságát és örömét szenteli meg, ha nem csak családjáért teszi, hanem Jézusért is. Cirenei Simon fiai a Szentírás szerint követték apjukat a Krisztus- Követésben. Ez a nagy titka ennek az állomásnak, amelyet először még a Cirenei sem értett meg, ezért vonakodott a kereszttől. Csak akkor kívánhatja egy szülő gyermekétől, hogy vallásos legyen, ha először ő maga jár Krisztus nyomában. Csak akkor teljesíti szülői gondoskodását, ha gyermekei legdrágább kincsével és jövőjüknek legfontosabb mozzanatával is törődik: a gyermekei lelkével és az örök üdvösségével. Ettől a kereszttől nem szabad vonakodniuk.

Vissza az újság tetejére

Ima a papi hivatásokért

Istenem, adj nekünk papokat,

hogy megszakítás nélkül bemutassák a szent Áldozatot,

hogy kisgyermekeket vezessenek hozzád,

hogy a keresztény népet a hitben megvilágosítsák,

hogy az Evangéliumot hirdessék, azoknak, akik nem ismerik,

hogy a bűnbánó bűnösöknek bocsánatodat ajándékozzák,

hogy a haldoklókat támogassák és a szenvedőket vigasztalják,

hogy minden embert emlékeztesenek arra, hogy egymásnak testvérei,

hogy otthonunkat, hegyeinket és mezőinket megáldják,

hogy általuk terjedjen a Te országod.

Istenem adj nekünk papokat!

Istenem adj nekünk szent papokat!

(fotó: Kristók J)

Vissza az újság tetejére

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek-

Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

 

Istenem, add, hogy ne bíráljak:

Erényt, hibát és tévedést

Egy óriás összhangnak lássak-

A dolgok olyan bonyolultak

És végül mégis mindenek

Elhalkulnak és kisimulnak

És lábaidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyűen ítélünk

S a dolgok olyan bonyolultak.

 

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek-

Versben és a mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő

S mégis egyre inkább simogatás:

Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más, mint egy

szelíd igen vagy nem.

 

De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van

Minden azonfelül.

Vissza az újság tetejére

Nagyböjti lelki gyakorlatunk gondolatai

Március 18-19-20-án, az esti szentmisék keretében volt egyházközségünk lelkigyakorlata. Ezeken a napokon, már fél öttől három atya is gyóntatott, az első estén pedig sok testvérünk részesült a betegek szentségében is. A húsvétra felkészítő elmélkedéseket Láng András atya, Dunaharaszti plébános vezette.

Első este a megváltás misztériumát jártuk körbe, amely elénk is állít örömöket és fájdalmakat egyaránt. Így volt ez Jézus érkezésének hírüladáskor, de azután is több alkalommal a Szent Család esetében is. Ezekről a Szentírásban olvashatunk. Jézus Isten is és ember is egy személyben. Jézus, mint ember szintén érzi a fájdalmakat. Megérti azok miértjét és engedelmes marad a Mennyei Atyának. Érettünk és tudatosan vállalja azokat, hogy felemeltetve vonzzon magához bennünket.

Rá figyelve, ne féljünk a velünk szembejövő problémáktól. Ne essünk pánikba. Inkább arra koncentráljunk, hogy minden tőlünk telhetőt tegyünk meg. S ha már úgy érezzük, hogy most nincs látható hatása tetteinknek, akkor is, az utolsó leheletünkig is, tudjunk imádkozni másokért, mint tette az Jézus is a kereszten.

A második este a hét főbűnön keresztül elmélkedtük át, hogy a bennünk lévő ösztönök Isten vagy a Sátán irányába visznek-e bennünket.

A kevélység uralma alatt senkit sem ismerek el magam fölött. Ezért nem tudok és nem is akarok szolgálni senkit, még akkor sem, ha segítségem életet is mentene. A Sátán is kimondta, hogy nem hajlandó szolgálni az Istent. Én vajon teszek így gondolattal, szóval és cselekedettel?

A fösvénységre jó példa a Zsugori uram című irodalmi alkotás. Ugye mindannyian üres kézzel jöttünk a világba?  És mit viszünk magunkkal, amikor az Úr az egyik kezéből a másikba vesz át? Mire megyünk az erőn felüli gyűjtögetéssel, az anyagi javak másoktól történő elorozásával? Az öncélú gyűjtögetést váltsa fel az anyagi javak értelmes célokra történő használata, mert azt nem eszi meg a rozsda.

A bujaság, mint főbűn a szenvedélyek rabságát jelenti. Szenvedélyeim úgy elhatalmasodnak bennem, hogy már a másik embert észre sem veszem. A szenvedélyeim irányítják életem, amiről senki kérésére nem vagyok hajlandó lemondani. Láthatjuk ennek a bűnnek kesernyés gyümölcsét is a rengeteg tönkre ment családok esetében is.

Az irigység azt sugallja, hogy a másik kertje mindig zöldebb. Irigy az az ember, aki mástól sajnálja, amije annak van és neki pedig nincs. Az irigy ember sohasem elégedett, ami számtalan bűn forrásává válik Káin és Ábel történetétől napjaink sok-sok eseményéig. Mint mindennek, ennek is lehet pozitív töltete is az irigységnek. Több munkával jobbnak lenni a sportban, a munkában, a családban, a közösségben.

A torkosság úgy jelenik meg életünkben, hogy ételben, italban nem tudunk magunknak parancsolni. Pótcselekvések egész sorát idézi elő életünkben annyira, hogy mindenünktől (vagyon, barát, család) meg tud fosztani bennünket e „hamis barát”. Nem minősül torkosságnak a gasztronómia, vagy a borkultúra ismerete, használata, mert e főbűn ellen tud hatni életünkben.

A harag, a megbocsátani tudás szándékos kiiktatása életünkből. Sokszor még édestestvérek között is előáll ez az állapot. Oka lehet például egy rossznak vélt örökségmegosztás, de számtalan vélt és valós sérelem. Tudjunk és merjünk tiszta szívvel megbocsátani, mert a hosszan tartó harag a test mellett a lelket is megöli.

A lustaság a jóra való restséget is kőkeményen magában hordozza. Tehetném ugyan a jót, de kényelmi szempontból nem teszem. Kétszer ugyanabba folyóba belépni nem lehet! Amit elmulasztottam, már nem tehető meg akkor. Ez a hajó elment! Nem jelent lustaságot a jogos pihenéssel töltött idő. Mindannyiunk kötelessége a testi-lelki egyensúly fönntartása, ami például a családdal közösen eltöltött időben jól realizálható.

Kedd este a gyakorlati kereszténységről gondolkodtunk közösen. Az elmélkedést tanmesével vezette be az András atya. Egy nagyratörő és hitetlen fiatal német szobrász elhatározta, hogy megalkotja a világ legszebb szobrát, amely a fellegekbe repíti ismertségét. Az elkészült remekműben önmagát mutatja be, ahol a férfialak jobb keze az ég felé mutat, miközben az egyik lába a fekvő keresztet, másik pedig a rózsacsokrot tapossa. A művész jelenlétében történő kiállításon egyszer csak megáll a szobor előtt egy középkorú, fekete ruhás hölgy. Nézi, nézi a szobrot majd elkezd sírni. Látja ezt a művészünk és érdeklődik is a könnyhullatás okáról. A következő választ kapja a hölgytől: Valóban nagyon szép szobor, amit itt látok, de valótlanságot sugall. Most temettük az édesanyámat, akit nagyon szerettem. E szobor láttán pedig a temetést követően mondom önnek. hogy a hitet és a szeretetet a szobor sugallata ellenére sem lehet eltaposni, mert azok nagyon mélyen gyökereznek az emberek szívében. A művészünket úgy meghatották az őszinte szavak, hogy a következő alkotása az irgalmasságot és szeretetet sugárzó szenvedő Krisztust ábrázolta immár hitvallása jeleként.

A történet kapcsán gondolkodjunk el azon, hogy mi vár ránk itt Európában, ha az első szobor lesz életünk mozgató rugója? Ha mindenre szánunk időt, csak Istenre nem. Hittan helyett etikára íratjuk gyerekeinket az iskolában, mert ott nem kérik a vasárnapi szentmise látogatást! Nem tanítjuk meg őket sem a ház körüli munkára, sem az imádságra, sem a templomi viselkedésre. Mástól elvárjuk, hogy legyen ministráns a miséken, legyen papunk, mindezek nélkülünk! Elküldjük ugyan a gyerekeket templomba, de mi nem megyünk! Már egyre láthatóbb e magatartás gyümölcse. Se hit, se munka, se családi közösség és egyre nagyobb elköteleződési hiány.

Útravalóul adva van a házi feladat. Példánkkal vessük el a hit, a munkaszeretetet és az elköteleződés magvát, mert csak ekkor lesz keresztény és magyar jövőnk!

(Érsekvadkert, 2018.03.23. emjé; fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

A legszentebb

Egy édesanya mesélte nekem évekkel ezelőtt, hogy hogyan járt gyermeke egyszer a kenyérvásárlással. Valószínűleg hiába mondanám, hogy a gyermek kisfiú volt, János Pálnak hívták, mert szülei, akik nagy tisztelői voltak az azóta boldoggá avatott pápának, így kereszteltették meg, ezt úgy sem hinnék el sokan. Maradjunk inkább annyiban, hogy Eszternek hívták és tízéves volt, amikor az eset történt. Egy alkalommal édesanyja elküldte őt, hogy hozzon kenyeret. Sokszor mentek már együtt a boltba, a kislány jól ismerte már az utat, könnyen odatalált egyedül is, s tudta, hol találja a kenyereket és a pékárut. Eszter azonban igencsak meglepődött, amikor az üzletben a megszokott helyen kenyér helyett csokoládékat és édességeket talált. Az történt ugyanis, hogy néhány nappal korábban átrendezték a polcokat. Talpraesett kislány volt, nem esett kétségbe, rögtön megkérdezett egy eladót, aki megmutatta neki, hogy ezentúl hol találja a kenyereket, így a vásárlás végül is sikerült. A történethez még hozzátartozik, hogy néhány hét múlva visszarendezték az üzletet, mert a vezetőség rájött, hogy az eredeti hely jobb volt a kenyerek számára.

Ma Úrnapja van, Jézus szent Testének és Vérének ünnepe. Az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust ünnepeljük a szentmisével és a körmenettel. Krisztust ünnepeljük, aki jelenvalóvá válik a kenyérben, hogy aztán Élő Kenyérként önmagát adja nekünk és táplálékunk legyen.

Mai elmélkedésünkben kérdezzük meg magunktól: Hol van a helye az életemben Krisztusnak, az Élő Kenyérnek? Hol van a helye az életemben a szentáldozásnak, azaz az Élő Kenyérrel való táplálkozásnak? Sok ember úgy járkál az élet nagy bevásárlóközpontjában, hogy soha semmit nem talál. Mintha egy láthatatlan erő naponta átrendezné számukra a mindennapi élethez szükséges dolgokat. Összevásárolnak mindenféle feleslegeset, s talán észre sem veszik, hogy ettől még nem lesz boldogabb az életük. Mindennap kenyér nélkül térnek haza, s kenyér helyett jóllaknak egy kis szórakozással és kikapcsolódással. Pedig ők is megszokott helyen találhatnák meg az Élő Kenyeret, Krisztust!

A szentmisére járó emberek ennél egy kicsit jobb helyzetben vannak. Egy részük eljön megnézni az Élő Kenyeret, de nem kíván élni vele. Nem kíván szentáldozáshoz járulni, mert úgy gondolja, hogy e nélkül is éppen eleget tett. Mikor válik gyümölcsözővé számunkra a szentmise? Csak akkor, ha befogadó, Isten ajándékát elfogadó vagyok. Isten meghív, megszólít a szentmise első részében. Befogadom-e az Igét, a tanítást? És engedem-e hogy Isten szava megkezdje bennem a csendes átváltoztatást? Ezután következik az áldozati rész. Elfogadom-e a Krisztustól kapott Kenyeret, amely az ő Teste? Élek-e a szentáldozás lehetőségével?

Az úrnapi körmenet könnyen félrevezethet bennünket az Oltáriszentség iránti helyes tiszteletben. A pompás és nagy külsőségekkel megünnepelt körmenet láttán ugyanis azt gondolhatnánk, hogy e szentségnek az a lényege, hogy megmutassuk a világnak, aztán visszavigyük templomunkba a megszokott helyre. Valójában az Oltáriszentségben jelenlévő és a szentáldozásban szívünkbe költözött Krisztust el kell vinnünk otthonunkba és a világba. A tiszteletünk legmélyebb jele az, hogy állandóan vágyakozunk a Krisztussal való kapcsolatra és közösségre, amelynek meghatározó eleme a szentáldozás. A szentmise során a legszentebb helyen a legszentebb dolog történik meg. És ezt nem csupán az átváltozásra értem, azaz arra, hogy Krisztus valóságosan megjelenik a kenyérben és a borban, hanem a szentáldozásra is, amikor önmagát adja nekünk. Ez a legnagyobb csoda.

 
© Horváth István Sándor, Fotó: Kristók János

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

Vissza az újság tetejére