Ahogy
múlnak az évek felettünk, egyre gazdagodunk. Persze
nem anyagi javakban, hanem
tudásban, élettapasztalatban és emlékekben.
Az utóbbi a legnagyobb kincsünk,
hisz az emlékezés megszépíti napjainkat.
Kinek ne lennének emlékei, melyekre
olyan jó visszagondolni?
Elég
csak rápillantanom íróasztalomon a
naptárra, emlékeim könyve már ki is
nyílik
az éppen aktuális oldalon. Sorra eszembe jutnak olyan
dolgok, melyekről már azt
hittem, már rég megfeledkeztem. Ilyenkor június
végén különösen sok emlék rohan
meg. Szinte látom a nagy sürgést-forgást a
konyhában, ahogy édesanyám
készülődik apám és fivérem
névnapjára, hisz Péter és Pál
ünnepe nálunk mindig
nagy becsben volt tartva. Nagyapámnak, mint uradalmi
számtartónak ilyenkor
megsokasodtak a feladatai, mert kezdődött a
felelősségteljes munka, az aratás.
A falunkban legalább olyan izgalommal készültek az
aratásra, mint Szentháromság
vasárnapján a búcsúra. Nagyapám
minden esztendőben elmesélte, hogy a
Felvidéken, ahol született, nem Péter-Pálkor
kezdték az aratást, hanem július
2-án, Sarlós Boldogasszony napján.
Szerettem
hallgatni nagyapám történetét,
kiváltképp azért, mert tőle más
mesét nem igen
hallhattunk. Gyermeki képzeletemben a Felvidék úgy
szerepelt, mint egy távoli
ország, mint a mesék Óperenciás tengere.
Szép
kis szokás, ünnepnapon kezdeni az aratást! –
morgolódott féltékenykedve
nagyanyánk, amiért kivételesen most nem rá
figyeltünk. A mesélés ugyanis az ő
előjoga volt. El sem hinném, ha nem te mondanád, tette
még hozzá.
Ne
gondold, hogy felénk nem tartották meg az ünnepet,
felelte nagyapánk
megmosolyogva nagymamánk duzzogását. Sarlós
Boldogasszony ünnepén az aratók
először a templomba mentek. A kaszákat a templom
falához támasztották, ők pedig
bementek a templomba misét hallgatni. Mise után a
plébános úr megáldotta őket
és a szerszámaikat is. Ezután kimentek a mezőre,
ám valójában nem dolgoztak,
csupán ünneplő ruhában vágtak egy rendet a
gabonatáblában, majd hazamentek
ünnepelni. Faluhelyen az emberek az Úr napját
mindenkor méltóképpen
megszentelték. Másnap kora reggel aztán
megkezdődött az aratás.
Így
már egészen más, enyhült meg
nagyanyánk. Jegyezzétek meg, gyerekek, hogy Szűz
Mária az aratás patrónája! -
egészítette ki a történetet. Azért
nevezik Sarlós
Boldogasszonynak. Sarlós Boldogasszony napján nemcsak az
aratás megkezdését
ünnepeljük, jegyezte meg nagyanyánk. Az egyház
ezen a napon emlékezik meg Szűz
Mária látogatásáról
unokatestvérénél, Erzsébetnél, aki
áldott állapotban
segítségre szorult. Erre emlékeznek
mifelénk azzal, hogy a házuk elé virággal
feldíszített széket tesznek ki a szintén
áldott állapotban lévő Máriának,
hogy
ha arra jár, legyen mire leülnie, megpihenni, szólt
közbe nagyapánk. Ez arrafelé
népszokás nálunk.
A
nyugati határszélen, ahol anyám született, az
a szokás járta, hogy aratás
közben nem vágtak le minden egyes búzaszálat,
vette át a szót a nagymama.
Meghagyták az ég madaraink, hogy nekik is jusson a
termésből. Azt is mondták,
hogy Szent Péter lovának van rá
szüksége, ha véletlenül arra vetődne.
Érthető,
hogy szájtátva hallgattuk nagyszüleinket, amikor
annyi érdekes dolgot tudtak.
Aratás végeztével a nagypapa minden évben
felakasztotta az ebédlő falára a
búzából font koszorút, amely ott
díszelgett heteken át.
Gyakran
eszembe jut nagyapám bölcs mondása, miszerint a
fejlődés mindig változással jár.
Milyen igaza is volt! Csak ne változnának gyakran rossz
irányba a dolgok! Néha
úgy érzem, teljesebb és boldogabb életet
éltek eleink, mint amilyenben nekünk
kell élnünk. Igaz, ők nem zárták ki
mindennapjaikból az Istent, ahogy a ma
embere teszi. Tudták, mikor van ideje a munkának,
és mikor kell pihenni. Tudtak
hálát adni mindenért, belenyugodva a Teremtő
akaratába. Képesek voltak alázattal
elfogadni a sorscsapásokat is. Mélyen hittek Mária
oltalmazó szeretetében,
akiben gondoskodó édesanyjukat látták. Nem
szégyelltek gondjukban-bajukban
hozzá fohászkodni. Forduljunk bizalommal a
szegények és szükségben szenvedők
gondviselőjéhez, a betegségben és fogságban
sínylődők pártfogójához, de
mindenekelőtt az aratás és a várandós
édesanyák patrónusához, Sarlós
Boldogasszonyhoz!
(Lévay
Mária cikke alapján. Fotó: Kristók J.)
750
körül Lanciano egyik
templomában egy fiatal papot gyötrő kétség
szállt meg: vajon tényleg Krisztus
testévé és vérévé
változott-e a kenyér és a bor, mely
fölött az átváltoztatás
szavait imádkozta. Egyszerre forróság
öntötte el, és megrendülten látta, hogy a
panétán lévő ostya színe pirossá
vált és felduzzadt: vérző hús lett belőle,
a
kehelyben pedig piros vér pezsgett. A pap sírva borult
térdre, miközben Szent
Tamás szavait suttogta: „én Uram, én Istenem”.
A
néhány éve elhunyt Laurus atya,
akit idős korában szenteltek pappá, a következőket
mondta nekünk egy
rekollekció alkalmával: „Tíz éve vagyok
pap, de a mai napig remegő lábakkal
lépek az oltárhoz, amikor Krisztus
áldozatát mutatom be”.
Hitünk
szerint Jézus jelen
van a kenyér és a bor színe alatt, egyik
alkalommal mégis azt mondta egy pap:
„Sokkal jobban félek, amikor nagyobb összeget kell a bankba
vinnem, mint amikor
beteghez viszem az Oltáriszentséget. Hát ma
mégis a pénz az isten?”
A
pénz nagyhatalom, de nem
mindenható. A jó orvost dicsérik, de a
gyógyulást nem ő adja. A szorgos gazdát
tisztelik, de a növekedést nem ő adja. Az édesanya
világra hozza gyermekét, de
az élet nem tőle van. A Nap fényt ad, melyre
szükségünk van, de mégsem ez az
igazi világosság. A kenyér jóllakat, de
csak ideig-óráig.
Az
élet kenyerében jelen van
a Mindenható, a testi-lelki orvosunk, az Élet Ura, aki a
növekedést adja, a
világ világossága, a
gyöngédség, az irgalom és a szeretet: a mi
Megváltónk.
Egy
templomba nagy zajjal
becsörtetett egy gyereksereg, fiatal tanár
kíséretében. A gyerekek fején
baseball-sapka, szájukban rágógumi. (Ez
utóbbi alól a tanár sem volt kivétel.)
Egyszer csak odamentek egy csendesen imádkozó idős
bácsihoz, és a tanár
gúnyolódva megkérdezte: „És mondja, papa,
mekkora az Isten?” A bácsi nem jött zavarba,
halkan ennyit mondott: „Olyan kicsi, hogy a szívembe
elfér, de olyan nagy, hogy
a maga fejébe nem fér bele”.
Krisztus
a kenyér, s bor
színében Úr, s Király a föld felett.
Nap mint nap a szentmisében a földre
száll, hogy vándorlásunk társa legyen.
Jézus társunk, ezért részt kér
magának
az életünkből. Ha arra törekszünk, hogy nap mint
nap hosszabb időt töltünk az
Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal, akkor
talán később sem fogjuk magunkat
társtalannak érezni. Jézus hűséges
társunk, ahogy Pál apostol írta
Timóteusnak:
„ha mi hűtlenné válunk, Ő hű marad, mert
önmagát nem tagadhatja meg.” Jézus azt
ígérte: „Én veletek vagyok mindennap a
világ végezetéig”. Ezt olvashatjuk
Máté
evangéliumának 28,20 versében is. Ennek az
ígéretnek kézzel fogható
beteljesülése maga az Oltáriszentség, s a
legnagyobb ajándék, amit az Egyháztól
kapunk, hogy a pap szavára közénk jön az Isten,
akit az úrnapi körmenet
alkalmával a világ felé is megmutatunk,
függetlenül attól, hogy vevő-e rá.
Jézus
nekünk és mindenkinek
hagy időt arra, hogy igent mondjunk állandó
hívására, még ha az
útkereszteződésben
is ért minket a Király menyegzőre hívó
szava (Mt22,9). De nekünk is időt kell
adnunk neki életünkből, hogy jelenlétében
maradva, bűnbánatból, alázatból, a
tőle kapott hitből és szeretetből fakadó
cselekedeteinkből készítse el „menyegzős
ruhánkat.”
(Fábry Kornél cikke alapján, fotó: Kristók J.)
A
csodálatos kenyérszaporítás után
Jézus Kafarnaumba ment, ahová a tömeg nagy
része követte. Amikor megtalálták,
megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél
ide?” Furcsa, s ha úgy tetszik, butácska, mert
fölösleges kérdés. Az a
fölösleges kérdés, ami a föltevőjét
sem érdekli igazán, ráadásul ezzel ő maga
sincsen egészen tisztában. Miért?
Történt vele valami, ami lényét
megrendítette, de nem tudja pontosan, hogy mi, miként,
miért esett vele. Olyan
emberrel találkozott, amilyennel eddig soha. Nem érti,
és nem is tudja
pontosan, hogy mit kéne kérdezni tőle. Zavarban van.
Nyelvével kavargatja
gondolatait, locsog. Próbálja felvenni a
társalgás fonalát. Jézus
tökéletesen
ismerte követői lelkiállapotát, ezért
így válaszolt: „Bizony, bizony mondom
nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodát
láttatok, hanem mert ettetek
a kenyérből és jóllaktatok.”(Jn 6,25-26)
A
Mester a kisebb csodáról, az ötezer férfiből
álló tömeg megetetésénél
nagyobb
csodára próbálja terelni figyelmüket. Ami
szintén megesett velük, csak éppen
nem vették észre, holott az volt a
találkozásuk lényege! Az igazi
táplálék
vétele!
Nem
volt könnyű dolga. Az apostoloknak és nekünk sincs.
Talán gondolkodtunk már
Urunk fölfoghatatlanul finom tapintatáról.
Arról, hogy a kenyerek és a halak
szaporítása minden látványosság
nélkül történt. Nem jött elő se
cipóhegy, se
halraj a kiválasztott, helyesebben a küldött gyermek
tarisznyájából. Meg se
nőttek az apostolok kezében az élelemdarabok, egyszerűen
csak elégségesek
lettek a hatalmas tömegnek. A másik, a nagyobb csoda
ennél rejtettebb.
Hogy
jól értsük, messzebbre kell mennünk, a
„jóllaktatok” fogalmának
megértéséhez.
Jóllakni, annyit tesz, mint eleget enni. Annyit, amivel
kibírjuk reggelitől
ebédig, ebédtől vacsoráig? Vagy, ha csak
kétszer eszünk napjában, akkor
reggelitől estebédig? Hanem, ha az étel fogalmát
kiterjesztjük az életünk
fenntartásához szükséges javakra is, akkor
kívánságaink menetelése megtorpan
ugyan, de miért ne? Azzal máris nyomul tovább,
egészen a csillagos égig, sőt
még azon is túl. Nagyjából ez a
pogány világ története néhány
szóban. Az
istentagadó „racionalistának” tartja magát, de
annyi esze sincs, hogy belássa:
A véges földgolyó nem bírja
kielégíteni az ő végtelen
habzsolhatnékját. Egyedül
a lelkes ember tudja kimondani, hogy elég! Nekem elég az
Iluskám, elég a
kertem, a ruhám, a Mindenható Atyám kegyelme.
Miért?
Honnan-e felismerő képesség? Jézus így
próbálja belénk oltani: „Ne fáradozzatok
veszendő eledelért, hanem azért, amely az örök
életre megmarad, amelyet az
Emberfia ad majd nektek.” (Jn 6, 27)
Amióta
a Teremtő belénk lehelte, azóta nekünk lelkünk
is van, ami ugyancsak éhes, de
semmi földi falat nem csillapíthatja
sóvárgását. Gondoljunk a
Napóleonokra, a
Rothschildokra, akárhány országuk van,
akárhány ezermilliárd dollárjuk, nem
bírják abbahagyni a szerzést. A testi
éhség csillapíthatatlan. Bennünket -
lehetünk jók vagy gonoszok! - egyedül az lakat
jól, ami Istentől van, akitől a
lelkünk is való. Jézus ezt így
magyarázta meg: „Az én eledelem az, hogy annak
akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy
elvégezzem művét.” (Jn 4,34) Tehát
a valódi, az emberhez méltó, az örök
életet adó étel is Istentől való. Az ő
akaratát teljesíteni, az ő útját
járni, az ő művét folytatni a magunk csip-csup
körében. A táplálék Isten akarata,
gondolata, amit magunkévá teszünk.
A
testi éhség tudatunkban képes összekeveredni
a lelkivel, és ha az istentelenség
hiánybetegsége gyötri az embert, akkor falni kezdi a
világ javait, és nem érti,
hogy miért korog tovább a gyomra. Sőt, egész
mivolta. Nem érti az Urat, nem fér
a fejébe, amit Jézus már itt, a földi
életében megmondott: „Én vagyok a
mennyből alászállott élő kenyér. Aki e
kenyérből eszik, örökké él. A
kenyér,
melyet adni fogok, az én testem a világ
életéért.” (Jn 6, 51) A
föltámadás óta
két évezred telt el, és mégsem
értjük, hogy a megfeszített és
föltámadt Krisztus
az élet kenyere. Legyen a megértésben
segítségünkre minden szentmise és az
Úrnapi körmenet.
(Czakó
G. írása alapján. Fotó: Barák B.)
Hónapokkal
ezelőtt olvastam az érdekes hírt, hogy a halfogás
terén az az ember tartja a
világrekordot, aki 1000 különféle halat fogott
már. A sikeres fogások után
mindig lefényképezte a halat, aztán a
legtöbbjüket visszaengedte a vízbe. E
szép teljesítményhez nem kevesebb, mint 10
évre volt szüksége, s minden
szabadidejét ezzel töltötte. Bejárta már
a fél világot, halászott már tengeren,
folyón és tavon egyaránt. Nem szeretném
lekicsinyelni teljesítményét, de
tulajdonképpen nem is olyan sok az 1000 féle hal, ha
figyelembe vesszük, hogy
legalább 30 ezer halfajtát tartanak nyilván.
Napjainkban a horgászat hobbinak,
kikapcsolódásnak számít, de
természetesen vannak olyanok is, akik számára a
halászat komoly mesterség. A horgászok
könnyen túlzásba esnek, s emlékezetükben
az idő múlásával egyre nagyobbra
nőnek a
halak. Az igazi halásznak nem érdeke a
nagyotmondás, mert abból aligha tudna
megélni. Számára létkérdés,
hogy sikeres-e a mindennapi munka.
Péter,
az ő testvére András, valamint a másik
testvérpár, Jakab és János
számára,
akikről a mai evangéliumban hallottunk, nem hobbi volt a
halfogás. Nekik ez
volt a mesterségük, s ebből tartották el magukat
és családjukat. A halászat
kemény, mindennapi munka volt számukra, amit
bizonyára már évek óta gyakoroltak.
Minden megváltozik azonban számukra, amikor Jézus
elszólítja őket
mesterségüktől: „Kövessetek engem, és én
emberek halászává teszlek titeket!”
(Mt 4,19). A meghívottak érzik, hogy rögtön
indulniuk kell, s feleletük nem tűr
halasztást. Nem késlekednek, nem kezdenek el azon
tűnődni, hogy mi vár rájuk, s
tulajdonképpen nem mérlegelik gyors válaszuk
következményeit. Azonnal indulnak,
s Jézus követői lesznek. Bizonyára nem
értették, hogy mit jelent az emberhalász
kifejezés, de nem kérdezték meg, hanem egyszerűen
és határozottan rábízták
magukat Jézusra, akit ezzel elfogadtak Mesterüknek. Ennek
háttérében azonban
ott húzódik Jézus bizalma is irántuk,
hiszen előzetesen ő sem kérdezett tőlük
semmit, nem kérdezte őket képességeikről és
szándékaikról, nem vizsgálódott
családi körülményeikkel kapcsolatban. Csak
egyszerűen meglátta és meghívta
őket.
A
bizalomteljes meghívásra, csak ugyanilyen bizalommal
lehet felelni, s e kölcsönösség
lesz az alapja a Mester és a tanítványok
kapcsolatának. Jézus tanítványaivá
fogadja őket, a halászok pedig elfogadják
mesterüknek őt.
Az
emberhalászat igazi jelentését akkor
érthetjük meg igazán, ha a történetet
nem
csupán úgy értelmezzük, hogy Jézus
tanítványokat gyűjt maga köré, hanem
kiszélesítjük abban az értelemben, hogy
Jézus társakat választ magának,
munkatársakat választ az emberhalászatra. Hiszen ő
maga is emberhalász, akinek
hivatása az emberek összegyűjtése és
megmentése. Ugyanerre a feladatra hívja
meg a két testvérpárt és később a
többi tanítványt is. Péterről, a
halászról ma
nem tudnánk semmit, ha annak idején Jézus nem
emelte volna ki bárkájából és nem
bízta volna rá az Egyház hajója
vezetését. Nevét nem jegyezték volna le az
evangélisták, ha halász maradt volna. Jézus
egy új, nagyszerű feladattal bízta meg,
kiemelte őt a hétköznapi szintről.
Napjainkban
is sok fiatal szeretni kiemelkedni a hétköznapok
középszerűségéből. Szeretnének
valami nagyot alkotni, valami maradandót létrehozni,
szeretnének valami igazán
értékesért fáradozni. Szeretnék az
életüket egy nagyszerű célra felajánlani.
Milyen jó volna, ha ez a bennük élő nemes
szándék, ez a tettrekészség
belesimulna Isten tervébe, s megéreznék, hogy az
emberhalászat, az emberek
szolgálata a legnagyszerűbb feladat, amire az ember
vállalkozni képes. Milyen jó
lenne, ha meghallanák a Jézus
követésére hívó szót és
az első tanítványokhoz
hasonlóan azonnal indulnának. Nem ezer, nem is csak
tízezer, hanem még ennél is
több ember várja az emberhalászok
munkáját. Nincs csodálatosabb hivatás, mint
megvalósítani
Krisztus szavát, s gyakorolni az emberhalászatot.
©
Horváth
István Sándor
Mennyei
Atyánk, minden élet forrása! Küldd el
Szentlelkedet, hogy az önmagát értünk
feláldozó és az Oltáriszentségben
velünk lévő Krisztust felismerjük, és egyre
jobban szeressük!
Ő
Urunk és Mesterünk, barátunk és
táplálékunk, orvosunk és
békességünk.
Adj
bátorságot, hogy az ő erejét és
örömét elvigyük minden emberhez! Add, hogy a
készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus
ünneplése egész hívő
közösségünk, fővárosunk,
népünk, Európa és a világ lelki
megújulására
szolgáljon! Ámen.
(iec2020.hu)
Amikor
Manchesterben egy koncert végén 22 ember meghalt egy
robbantásban, az egész
világ hangos volt a hírektől. Színes képek,
interjúk, a hozzátartozók szívet
tépő történetei, a túlélők
részletes beszámolói töltötték
meg a médiát napokon,
heteken át… Az egész világ gyászolt.
Öt
nappal később 29 egyiptomi keresztény meghalt, amikor a
buszukat terroristák
támadták meg. Még negyvenketten súlyosan
megsérültek, a merénylők elmenekültek.
Ez a történet két napig sem élt a
médiában. Nem láttunk képeket,
interjúkat, a
részleteket sem hallottuk a hírekben.
Nos,
akkor álljon itt, amiről valószínűleg kevesen
hallottak:
Keresztények
egy csoportja – szülők, nagyszülők, gyerekek – egy
kolostorhoz indultak
zarándoklatra, két busszal utaztak. Minya városa
mellett terroristák állították
meg őket. Miután a gyilkosok körülvették az
egyik buszt, egyesével
kiszállították az utasokat. Ahogy az ajtón
kiléptek, egy álarcos fegyveres
mindegyiküktől megkérdezte: „Muzulmán vagy?”
Egyikük sem volt az. Ezután
mindegyikük kapott egy esélyt arra, hogy megtagadja
Jézus Krisztust és áttérjen
az iszlámra.
Egymás
után minden egyes utast, miután az megvallotta Krisztust
és elutasította az
áttérést, a terroristák pár
lépéssel arrébb hurcoltak és
elvágták a nyakát vagy
fejbe lőtték.
Egyesével,
tizenkilenc felnőttet és tíz gyereket
kényszerítettek választás elé: az
iszlám
vagy a halál. És amikor nem voltak hajlandóak
megtagadni Krisztust, azonnal
meggyilkolták őket. A másik busz utasai a
történteket látva megpróbáltak
elmenekülni, buszukra tüzet nyitottak a terroristák,
42 embert sebesítve meg.
Miért
van az, hogy egy manchesteri tragédia annyival érdekesebb
és fontosabb, mint a
minyai mészárlás? Mert az előbbi fehér
embereket érintett, vagy mert a mi
kontinensünkön történt? Más okai is
lehetnek. A média inkább azért „menekült
el” a keresztény vértanúk elől, mert
túlságosan is erős tanúságot tesznek a
keresztény hitről. Ha szerencsétlen
koncertlátogatók, akik rosszkor voltak
rossz helyen, a terror áldozatául esnek,
sajnálkozunk – és közben szerencsésnek
érezzük magunkat: mi megúsztuk! De amikor
keresztények azért halnak meg, mert
elutasítják, hogy megtagadják hitüket, az
már arról az erőről és szabadságról
beszél, amit hétköznapi emberek Krisztusban
felfedeztek! Egyetlen épeszű ember
sem hal meg tudatosan valamiért, amit nem tart
mélységesen igaznak, az életénél
is fontosabbnak. A történelemben láthattuk, hogy a
keresztény mártírok arra
inspiráltak másokat is, hogy kövessék az
Üdvözítőt. A világi média éppen
ezt
nem akarja. Így aztán egy homályos
szalagcímmel, hogy emberek haltak meg egy
busztámadásban, „letudták” a rossz hír
közlését anélkül, hogy a Jó
Hír előtérbe
kerülne… De a Nyugatnak még a keresztény
polgárai is hajlamosak hátat fordítani
az ilyen mártír-történeteknek. A
vértanúk hitének ereje mellett ugyanis rossz
megvilágításba kerülhet az ő saját
hitük gyengesége. Amíg az üldözés
földjén a
keresztények hűségesen eljárnak misére,
imádságra úgy, hogy tisztában vannak
vele: bármelyik pillanatban életüket veszthetik – mi
a szabadság földjén könnyedén
elhagyjuk a vasárnapi misét, ha ebédre várt
vendégekről, a gyerekünk
fociedzéséről vagy épp egy kis
fejfájásról van szó.
Nehéz
közel engedni magunkhoz a mai vértanúk
történetét, mert ők szembesítenek minket
azzal, hogy nekünk is meg kellene halnunk Krisztusért –
meghalnunk legalább a
bűnös szokásainknak, ragaszkodásainknak, egy
rendetlen kapcsolatnak,
komfortérzetünknek.
A
templomainkban azt énekeljük Jézusnak:
„Készebb vagyok meghalni, mint Téged
megbántani”.
A
házasságok több mint fele kudarccal
végződik. Mit tehet egy jegyespár azért, hogy
sikerüljön a házassága? Nagyon
sokat! Íme, néhány ötlet:
Ne
siettessétek az esküvőt!
Mindennek
megvan a maga ideje, mondja az Írás, és ez
vonatkozik a jegyességre is.
Akárcsak az évszakok váltakozását, a
jegyesség idejét sem lehet és nem is
szabad siettetni. Együtt akarjátok nyakatokba venni a
világot, s ez nem megy
egyik napról a másikra – főleg ha közben
lázasan szervezitek életetek
legnagyobb társas eseményét. Úgy
érdemes tehát kitűzni az esküvő
dátumát, hogy
bőven legyen időtök a kapcsolatotok ápolására.
Legyetek
türelemmel – és szabjatok megfelelő határokat!
A
szexuális kísértést mindenki
megtapasztalja, akár házasságban él,
akár egyedül.
Így próbálja a Sátán
tönkretenni Isten ajándékát – és
azután sem adja fel, hogy
az ember az oltárnál kimondta a boldogító
igent. Ha most nem állsz ellen,
lehet, hogy később sem fogsz! Akkor sem lesz könnyebb!
Amúgy pedig ami igazán
értékes, arra megéri várni.
Ismerjétek
meg egymás családját!
A
mai rohanó világban a legtöbben távol
élnek szeretteiktől. A házasság sikeréhez
viszont közösségre és családra van
szükség. Tehát: látogassátok őket!
Telefonáljatok! Küldjetek nekik ajándékot!
És bátran menjetek kerítést
javítani! Ma nagyobb szükség van a családra,
mint valaha.
Beszélgessetek
boldog házaspárokkal!
Keressetek
olyan házaspárokat, akiknek öt, tíz,
húsz éve volt az esküvőjük – és
figyeljetek, füleljetek, tanuljatok! Akinek sikerült
végigmennie ezen a rögös
úton, jól ismeri a problémákat, és
sok hasznos tanáccsal szolgálhat.
Keressetek
jó jegyes felkészítést!
A
felkészülés segít, hogy jobban
megértsétek a társas
viselkedésmintákat –
amelyeket általában a családból hozunk
magunkkal –, mégpedig jóval azelőtt,
hogy a kapcsolatotokban problémák jelentkeznének.
A jó felkészítés a lehetséges
konfliktusforrásokra is kitér és megoldási
javaslatokat is ad.
Imádkozzatok
közösen, és együtt járjatok templomba!
Ez
lesz házasságotok alapja. A közös ima
erősíti összetartozásotokat, és
lehetővé
teszi, hogy megnyissátok egymás előtt a
szíveteket. Úgyhogy máris elkezdhetitek!
Hosszú
távon gondolkodjatok!
Ami
az esküvői kiadásokat illeti,
csábítónak tűnhet az egyedi
készítésű
menyasszonyi ruha vagy egy drága gyűrű. Később azonban,
amikor autó- vagy
lakásvásárlásra kerül sor, mindez
komolytalannak tűnik. Az adósság is hatalmas
feszültséget tud okozni a házasságban.
Tehát: legyetek megfontoltak a
vásárlásban!
Forrás: Magyar
Kurír
Az
idei évben 31-en készültek az első
szentáldozásra és gyónásra!
Becsületesen
szentmisére jártak és szorgalmasan tanultak, hogy
a nagy napon – május 21-én a
nagymise keretében – valóban
méltóképpen egyesülhessenek az Úr
Jézussal!
Köszönöm
nekik, hogy megint csodaszép ünnep volt az
egyházközségnek, és köszönöm a
gitáros fiatalok közreműködését is, akik
mindig lelkesen segítenek nekünk.
Elsőáldozók
voltak: Dávid Dorka, Fésűs Korina, Híves
Áron, Kaba Luca, Kollár, Máté,
Lukács
Máté, Nagy Júlia, Pusama Dominik, Richter Laura,
Soós Balázs, Tóth Franciska,
Boda Balázs, Boskó Noel, Bozsonyik Balázs, Csejk
Evelin, Dinnyés Dániel, Gáspár
Véda, Görbe Sára, Gubik Milán, Kovács
Zsombor, Körtvélyesi Nóra, Kristóf Fanni,
Nagy Lili, Nagy Sebestyén, Petényi Immánuel,
Rácz Nimród, Rinkács Gréta, Szalai
András, Tokodi Emília, Urbán Hanna,
Zsadányi Csenge.
(Fotó:
Kristók János)
Az
idei évben 31-en készültek az első
szentáldozásra és gyónásra!
Becsületesen
szentmisére jártak és szorgalmasan tanultak, hogy
a nagy napon – május 21-én a
nagymise keretében – valóban
méltóképpen egyesülhessenek az Úr
Jézussal!
Köszönöm
nekik, hogy megint csodaszép ünnep volt az
egyházközségnek, és köszönöm a
gitáros fiatalok közreműködését is, akik
mindig lelkesen segítenek nekünk.
Elsőáldozók
voltak: Dávid Dorka, Fésűs Korina, Híves
Áron, Kaba Luca, Kollár, Máté,
Lukács
Máté, Nagy Júlia, Pusama Dominik, Richter Laura,
Soós Balázs, Tóth Franciska,
Boda Balázs, Boskó Noel, Bozsonyik Balázs, Csejk
Evelin, Dinnyés Dániel, Gáspár
Véda, Görbe Sára, Gubik Milán, Kovács
Zsombor, Körtvélyesi Nóra, Kristóf Fanni,
Nagy Lili, Nagy Sebestyén, Petényi Immánuel,
Rácz Nimród, Rinkács Gréta, Szalai
András, Tokodi Emília, Urbán Hanna,
Zsadányi Csenge.
(Fotó:
Kristók János)
2017.
május 23-án soron következő
ülésén az alábbi napirendi pontok
kerültek
megtárgyalásra:
Módosításra
került Önkormányzatunk 2016. évi
költségvetése.
Felhasználhatósági helyhez
igazodóan épültek be a
költségvetésünk tervezését
követően érkezett, előre nem
tudott összegek. Ezzel a törvényi megfelelésnek
is eleget tettünk (még dicséret
is érkezett a Kormányhivataltól). Ez a
költségvetés képezi a második
napirendben megalkotott zárszámadási
rendeletünk alapját is.
Rendelet
alkottunk a nyílt téri égetésről is, melyet
az Önkormányzatnál alkalmazott
módokon ismertetünk a lakossággal. Ezúton is
kérjük a rendelet betartását! Ne
bosszantsuk a szomszédokat a rendelet
megszegésével!
Beszámolók
hangzottak el a Gyermekjóléti Szolgálat és
az elsőfokú gyámhatóság 2016. évi
működéséről, partnerségi rendeletet
alkottunk, s döntöttünk a vízi közműbeni
képviseletről.
Az
ÖNO vezetőjének munkaszerződése a
közeljövőben lejár. A törvényi
követelményeknek eleget téve pályázati
kiírás született az állás
betöltésére.
A
megnyert pályázatokkal (Új Óvoda
bölcsődei csoporttal, Csapadékvíz-elvezetés,
Iskola energetikai fejlesztése) bővítettük a 2017.
évi Közbeszerzési tervünket,
a törvényi változásokhoz igazítottuk
Közbeszerzési tervünket.
Döntöttünk
abban is, hogy a következő tanévben is benevezünk az
iskolatej programba.
Egyebekben
információt cseréltünk a sportpálya
új öltözőjének tervéről, az Újsor
út
felújításának megkezdéséről,
földügyekről, Jánoska-parkról, az azóta
kilépett
jegyzőasszony tartós betegségéről is.
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2017. július 17.
hétfő
Eltelt
már néhány hét a családi nap
óta, amikor visszanéztem a készített
képeket.
Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy mennyi minden
történt, eseményekben milyen
gazdag napunk volt.
Pedig
nehezen indult. A hajnali zápor kitartó volt és
még reggel is esett az eső. Úgy
tűnt, talán el is mossa a kinti mókát és
beszorít a falak közé. Az Úr
jóságát
és szeretetét különféle módokon
érzékeljük. Ezen a napon abban nyilvánult meg
felénk, hogy az eső elállt, az ég kiderült
és gyönyörű napsütéses idő
kerekedett ki, a Kolping-udvar pedig benépesült. Így
a Dósa család ötletes
kézműves-műhelye mellett a gyerekek
kipróbálhatták az
óriásbuborék-készítést
(Bandi titkos receptje), és az új
ugrálóvárat (amit a Tizenhárom almafa
Alapítvány az 1%-os felajánlások
felhasználásával vásárolt, a
felajánlásokért
köszönet), emellett a gyerekek többletenergiája
trambulinban, a csúszdán, a
hintán vagy a mini-focipályán is levezethető volt.
Évek
munkája révén már mintegy tucatnyi fajta
népi játék áll a gyerekek
rendelkezésére, köszönhetően Atesz
álhatatosságának.
Az
arcfestés az évek során semmit sem vesztett
népszerűségéből, szerencsére
Biankának ebben besegített Rita is. Töretlen sikere
volt a tűzoltóautónak is,
idén a Rétsági Katasztrófavédelmi
Őrs vonult fel Pásztor Jani vezetésével, a
leszervezésért
köszönet Oravecz Tominak. A felújított
jármű igazán lenyűgöző volt!
A
nap mozgalmasságát fokozta a Borda Zsolti által
vezetett zumba bemutató, amibe
néhányan becsatlakoztunk, az utolsó szuszig. Beke
Annának köszönet, hogy
elhozta őket! A dal címét, előadóját nem
tudom, de ha meghallom a rádióban, ma
is a bemutató jó hangulata jut eszembe. Szuper volt!
Majd
következett a balassagyarmati Dallamos együttes műsora, amely
ismert dalok és
megzenésített versek igényes csokra volt -
és egy igaz csoda, varázslat.
Koraeste
befutottak a Soós Évi vezette szalkai lányok is,
akik aznap a szécsényi Karitász
napon voltak énekelni gitáros énekkarunkkal.
Így egy rögtönzött focimeccs után
felvették a pörgős szoknyát és a
kopogós cipőt, és a nap levezetéseként
jöhetett
az élőzenés táncház. Simon Kati ügyes
tanárként vonta be a jelenlévőket és
vezette a lépéseket.
Technikával
és díszítőelemekkel segítette a
családi napot Tóth Gábor, a
háttérben pedig
Norbi és Balázs őrködött a zökkenőmentes
lebonyolításon. Persze segítettek még
a láthatatlan kezek, amelyek üdítőt vagy sütit
hoztak, szendvicset készítettek
vagy a pakolásban segítettek.
A
2017. május 13-án megjelent több mint 170 ember
(Peti rendületlenül vezette a
jelenléti ívet) igazolta vissza, hogy
Érsekvadkerten szükség van a kisgyermekes
családoknak szóló tartalmas programra. Ebben
szolgálta településünket a Kolping
Család és a Tizenhárom almafa
Alapítvány közös rendezvénye, amelyet
ebben az
évben már az Érsekvadkert
Jövőjéért Alapítvány is
támogatott.
Jövőbeli
programjaink között szerepel a június 24-i
László-Péter nap, amelyet a Drégely
vár délelőtti gyalogos bevétele vezet be. A
várbevételt Kolping házi vetélkedő,
a gitárosaink előadásában elhangzó
slágerek, majd az ünnepeltek köszöntése
követ. Június 30-án az esti mise keretében a
Kolping család élő és elhunyt
tagjaiért imádkozunk Július 4-én este
fél nyolctól hittan óra Berta László
atya
vezetésével. A téma Sarlós Boldogasszony
Mária ünnep megbeszélése lesz. Az
augusztusi nyaralásokat követően szeptember 9-én
ünnepeljük 25.
születésnapunkat. Az ünnep sikeréhez
ötleteket és vállalásokat egyaránt
örömmel
fogadunk.
Telefonszámaink.
06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
KERESZTELTÜNK:
8. Molnár
Boldizsár, András (Molnár Balázs –
Fábián Ágnes)
9. Boda
Botond (Boda Zoltán – Kollár Renáta Margit)
10. Urbán
Levente (Urbán Dávid – Babcsán Éva)
11. Szabó
Emese, Ágnes (Szabó Adrián – Szinovszki Helga)
12. Tenczer
Máté (Tenczer Róbert – Balla Gabriella)
13. Klekler
Petra (Klekler András – Klinger Anita)
HÁZASSÁGKÖTÉS:
3. Jún. 3:
Bakó László – Tóth Gabriella
4. Jún. 3:
Papp Ádám – Mácsik Viktória
Halottaink:
23. Barát
József
(Bgy. 1940)
24. Dergecz
Józsefné, szül. Habony Irén (1939)
25. Pauer
Lajos (1951)
26. Boda
Istvánné, szül. Jakubecz Mária (1923)
27. Szabó
Károly (1935)
1. szombat
- Pásztor János 8. évforduló,
felesége Antal Ágnes, élő
hozzátartozók
-
Valent József 6. évforduló, szülei,
testvérei és apósa
-
Valent István 4. évforduló, szülők,
nagyszülők és Kmetty Mihály
-
Élő és elhunyt KALÁSZ-tagokért
2. vasárnap - Urbán István,
felesége Csernák Mária, szüleik, vejük
Temela
János
-
Mrekvicska János 10. évforduló, szülők
és a családok halottai
3. hétfő -
Maglódi József, felesége Madaczki Mária1.
évforduló,
fiuk, szüleik, nagyszüleik, testvéreik, a
család élő és elhunyt tagjai
4. kedd
- Rádai Lászlóné Brezniczki
Mária 1. évforduló, szülei és
testvérei
5. szerda
-
6. csütörtök - Görbe Imréné
Makrai Zsuzsanna
7. péntek -
Boskó Tibor 3. évforduló, szülei,
apósa, anyósa és sógora
-
Dombai János, felesége Kácsor Margit,
szüleik, élő és elhunyt hozzátartozók
-
Gzéczi István, felesége Boda Mária,
szüleik, testvéreik és fiuk István
8. szombat
- Pálinkás István, szülei,
testvérei, élő és elhunyt
családtagok, valamint Varga Ilonáért
-
Boda István, Halaj Gyula és hozzátartozók
-
Megyeri János 3. évforduló, szülei, Nagy
László, felesége Gyurkovics Erzsébet,
fiuk, menyük és nagyszülők
9. vasárnap - Ségi János,
felesége Kristóf Franciska 40. évforduló,
lányuk
Franciska és hozzátartozók
-
Szarvas Imre 30. évforduló, felesége Sági
Mária és gyermekeik, a Szarvas család
élő és elhunyt tagjaiért
-
Vitéz Sándor, édesapja, apósa,
anyósa, a Szabó és Czinege család
élő és elhunyt
hozzátartozóiért
10. hétfő - Czinege
János, felesége Híves Borbála,
szüleik, testvéreik,
nagyszülők és hozzátartozók
13. csütörtök - Jegyesmise Sipos Dávid – Szűcs Edit
14. péntek -
15. szombat
- Csernák József, felesége Záhorszki
Margit, szüleik, testvéreik,
gyermekük, a család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Kristók Ignác, szülei, apósa, anyósa,
élő és elhunyt hozzátartozók, valamint
Urbán Andrásné, 2 férje és a
család halottai
-
Záhorszki jános, felesége Gréczi
Mária 1. évforduló, gyermekeik, élő
és elhunyt
családtagok
16. vasárnap - Záhorszki Jánosné
Kovács Borbála, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Varga Ignácné Pistyúr Margit és
hozzátartozók
-
Pistyúr Gábor, szülei, testvére János,
élő és elhunyt hozzátartozók
20. csütörtök - Kordics Károly 10. évforduló,
felesége Kristók Erzsébet, a család
élő és elhunyt tagjaiért
21. péntek -
22. szombat
-
23. vasárnap - Konopás István, felesége Nagy
Ilona 5. évforduló, szüleik,
testvéreik, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Berta József, felesége Boda Erzsébet, kisfiuk
Tibor lelki üdvéért
-
Varga János, felesége Pálinkás Julianna, a
Balogh és a Kaba család élő és
elhunyt tagjaiért
28. péntek - Jakubecz János,
édesapja, Major János, felesége Keresztes
Ilona, élő és elhunyt hozzátartozók
29. szombat
- Koza József, felesége Nagy Erzsébet,
Urbán István, felesége
Csernák Mária, Szabó István és
Záhorszki János
-
Urbán Andrásné, férje, szüleik,
testvéreik, valamint Pistyúr András, apósa,
anyósa és hozzátartozók
-
Varga Ignác 5. évforduló, édesapja,
testvére, apósa, Hogál József,
felesége
Molnár Ilona és 2 gyermekük
30. vasárnap -
31. hétfő -