Vadkerti harangok
2017. június

Gondolatok Úrnapján
Jézus az élet kenyere
Emberhalász leszel
Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért
Iszlám vagy halál?
Esküvőre készültök, vagy házasságra?
Elsőáldozás 2017
Ima a Szentlélekhez
Önkormányzati Hírek
Ingyenes jogi tanácsadás
Kolping híreink
Híreink

Vissza az előző menüre

Sarlós Boldogasszony

Ahogy múlnak az évek felettünk, egyre gazdagodunk. Persze nem anyagi javakban, hanem tudásban, élettapasztalatban és emlékekben. Az utóbbi a legnagyobb kincsünk, hisz az emlékezés megszépíti napjainkat. Kinek ne lennének emlékei, melyekre olyan jó visszagondolni?

Elég csak rápillantanom íróasztalomon a naptárra, emlékeim könyve már ki is nyílik az éppen aktuális oldalon. Sorra eszembe jutnak olyan dolgok, melyekről már azt hittem, már rég megfeledkeztem. Ilyenkor június végén különösen sok emlék rohan meg. Szinte látom a nagy sürgést-forgást a konyhában, ahogy édesanyám készülődik apám és fivérem névnapjára, hisz Péter és Pál ünnepe nálunk mindig nagy becsben volt tartva. Nagyapámnak, mint uradalmi számtartónak ilyenkor megsokasodtak a feladatai, mert kezdődött a felelősségteljes munka, az aratás. A falunkban legalább olyan izgalommal készültek az aratásra, mint Szentháromság vasárnapján a búcsúra. Nagyapám minden esztendőben elmesélte, hogy a Felvidéken, ahol született, nem Péter-Pálkor kezdték az aratást, hanem július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján.

Szerettem hallgatni nagyapám történetét, kiváltképp azért, mert tőle más mesét nem igen hallhattunk. Gyermeki képzeletemben a Felvidék úgy szerepelt, mint egy távoli ország, mint a mesék Óperenciás tengere.

Szép kis szokás, ünnepnapon kezdeni az aratást! – morgolódott féltékenykedve nagyanyánk, amiért kivételesen most nem rá figyeltünk. A mesélés ugyanis az ő előjoga volt. El sem hinném, ha nem te mondanád, tette még hozzá.

Ne gondold, hogy felénk nem tartották meg az ünnepet, felelte nagyapánk megmosolyogva nagymamánk duzzogását. Sarlós Boldogasszony ünnepén az aratók először a templomba mentek. A kaszákat a templom falához támasztották, ők pedig bementek a templomba misét hallgatni. Mise után a plébános úr megáldotta őket és a szerszámaikat is. Ezután kimentek a mezőre, ám valójában nem dolgoztak, csupán ünneplő ruhában vágtak egy rendet a gabonatáblában, majd hazamentek ünnepelni. Faluhelyen az emberek az Úr napját mindenkor méltóképpen megszentelték. Másnap kora reggel aztán megkezdődött az aratás.

Így már egészen más, enyhült meg nagyanyánk. Jegyezzétek meg, gyerekek, hogy Szűz Mária az aratás patrónája! - egészítette ki a történetet. Azért nevezik Sarlós Boldogasszonynak. Sarlós Boldogasszony napján nemcsak az aratás megkezdését ünnepeljük, jegyezte meg nagyanyánk. Az egyház ezen a napon emlékezik meg Szűz Mária látogatásáról unokatestvérénél, Erzsébetnél, aki áldott állapotban segítségre szorult. Erre emlékeznek mifelénk azzal, hogy a házuk elé virággal feldíszített széket tesznek ki a szintén áldott állapotban lévő Máriának, hogy ha arra jár, legyen mire leülnie, megpihenni, szólt közbe nagyapánk. Ez arrafelé népszokás nálunk.

A nyugati határszélen, ahol anyám született, az a szokás járta, hogy aratás közben nem vágtak le minden egyes búzaszálat, vette át a szót a nagymama. Meghagyták az ég madaraink, hogy nekik is jusson a termésből. Azt is mondták, hogy Szent Péter lovának van rá szüksége, ha véletlenül arra vetődne.

Érthető, hogy szájtátva hallgattuk nagyszüleinket, amikor annyi érdekes dolgot tudtak. Aratás végeztével a nagypapa minden évben felakasztotta az ebédlő falára a búzából font koszorút, amely ott díszelgett heteken át.

Gyakran eszembe jut nagyapám bölcs mondása, miszerint a fejlődés mindig változással jár. Milyen igaza is volt! Csak ne változnának gyakran rossz irányba a dolgok! Néha úgy érzem, teljesebb és boldogabb életet éltek eleink, mint amilyenben nekünk kell élnünk. Igaz, ők nem zárták ki mindennapjaikból az Istent, ahogy a ma embere teszi. Tudták, mikor van ideje a munkának, és mikor kell pihenni. Tudtak hálát adni mindenért, belenyugodva a Teremtő akaratába. Képesek voltak alázattal elfogadni a sorscsapásokat is. Mélyen hittek Mária oltalmazó szeretetében, akiben gondoskodó édesanyjukat látták. Nem szégyelltek gondjukban-bajukban hozzá fohászkodni. Forduljunk bizalommal a szegények és szükségben szenvedők gondviselőjéhez, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogójához, de mindenekelőtt az aratás és a várandós édesanyák patrónusához, Sarlós Boldogasszonyhoz!

(Lévay Mária cikke alapján. Fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Gondolatok Úrnapján

750 körül Lanciano egyik templomában egy fiatal papot gyötrő kétség szállt meg: vajon tényleg Krisztus testévé és vérévé változott-e a kenyér és a bor, mely fölött az átváltoztatás szavait imádkozta. Egyszerre forróság öntötte el, és megrendülten látta, hogy a panétán lévő ostya színe pirossá vált és felduzzadt: vérző hús lett belőle, a kehelyben pedig piros vér pezsgett. A pap sírva borult térdre, miközben Szent Tamás szavait suttogta: „én Uram, én Istenem”.

A néhány éve elhunyt Laurus atya, akit idős korában szenteltek pappá, a következőket mondta nekünk egy rekollekció alkalmával: „Tíz éve vagyok pap, de a mai napig remegő lábakkal lépek az oltárhoz, amikor Krisztus áldozatát mutatom be”.

Hitünk szerint Jézus jelen van a kenyér és a bor színe alatt, egyik alkalommal mégis azt mondta egy pap: „Sokkal jobban félek, amikor nagyobb összeget kell a bankba vinnem, mint amikor beteghez viszem az Oltáriszentséget. Hát ma mégis a pénz az isten?”

A pénz nagyhatalom, de nem mindenható. A jó orvost dicsérik, de a gyógyulást nem ő adja. A szorgos gazdát tisztelik, de a növekedést nem ő adja. Az édesanya világra hozza gyermekét, de az élet nem tőle van. A Nap fényt ad, melyre szükségünk van, de mégsem ez az igazi világosság. A kenyér jóllakat, de csak ideig-óráig.

Az élet kenyerében jelen van a Mindenható, a testi-lelki orvosunk, az Élet Ura, aki a növekedést adja, a világ világossága, a gyöngédség, az irgalom és a szeretet: a mi Megváltónk.

Egy templomba nagy zajjal becsörtetett egy gyereksereg, fiatal tanár kíséretében. A gyerekek fején baseball-sapka, szájukban rágógumi. (Ez utóbbi alól a tanár sem volt kivétel.) Egyszer csak odamentek egy csendesen imádkozó idős bácsihoz, és a tanár gúnyolódva megkérdezte: „És mondja, papa, mekkora az Isten?” A bácsi nem jött zavarba, halkan ennyit mondott: „Olyan kicsi, hogy a szívembe elfér, de olyan nagy, hogy a maga fejébe nem fér bele”.

Krisztus a kenyér, s bor színében Úr, s Király a föld felett. Nap mint nap a szentmisében a földre száll, hogy vándorlásunk társa legyen. Jézus társunk, ezért részt kér magának az életünkből. Ha arra törekszünk, hogy nap mint nap hosszabb időt töltünk az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal, akkor talán később sem fogjuk magunkat társtalannak érezni. Jézus hűséges társunk, ahogy Pál apostol írta Timóteusnak: „ha mi hűtlenné válunk, Ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.” Jézus azt ígérte: „Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”. Ezt olvashatjuk Máté evangéliumának 28,20 versében is. Ennek az ígéretnek kézzel fogható beteljesülése maga az Oltáriszentség, s a legnagyobb ajándék, amit az Egyháztól kapunk, hogy a pap szavára közénk jön az Isten, akit az úrnapi körmenet alkalmával a világ felé is megmutatunk, függetlenül attól, hogy vevő-e rá.

Jézus nekünk és mindenkinek hagy időt arra, hogy igent mondjunk állandó hívására, még ha az útkereszteződésben is ért minket a Király menyegzőre hívó szava (Mt22,9). De nekünk is időt kell adnunk neki életünkből, hogy jelenlétében maradva, bűnbánatból, alázatból, a tőle kapott hitből és szeretetből fakadó cselekedeteinkből készítse el „menyegzős ruhánkat.”

(Fábry Kornél cikke alapján, fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Jézus az élet kenyere

A csodálatos kenyérszaporítás után Jézus Kafarnaumba ment, ahová a tömeg nagy része követte. Amikor megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” Furcsa, s ha úgy tetszik, butácska, mert fölösleges kérdés. Az a fölösleges kérdés, ami a föltevőjét sem érdekli igazán, ráadásul ezzel ő maga sincsen egészen tisztában. Miért? Történt vele valami, ami lényét megrendítette, de nem tudja pontosan, hogy mi, miként, miért esett vele. Olyan emberrel találkozott, amilyennel eddig soha. Nem érti, és nem is tudja pontosan, hogy mit kéne kérdezni tőle. Zavarban van. Nyelvével kavargatja gondolatait, locsog. Próbálja felvenni a társalgás fonalát. Jézus tökéletesen ismerte követői lelkiállapotát, ezért így válaszolt: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.”(Jn 6,25-26)

A Mester a kisebb csodáról, az ötezer férfiből álló tömeg megetetésénél nagyobb csodára próbálja terelni figyelmüket. Ami szintén megesett velük, csak éppen nem vették észre, holott az volt a találkozásuk lényege! Az igazi táplálék vétele!

Nem volt könnyű dolga. Az apostoloknak és nekünk sincs. Talán gondolkodtunk már Urunk fölfoghatatlanul finom tapintatáról. Arról, hogy a kenyerek és a halak szaporítása minden látványosság nélkül történt. Nem jött elő se cipóhegy, se halraj a kiválasztott, helyesebben a küldött gyermek tarisznyájából. Meg se nőttek az apostolok kezében az élelemdarabok, egyszerűen csak elégségesek lettek a hatalmas tömegnek. A másik, a nagyobb csoda ennél rejtettebb.

Hogy jól értsük, messzebbre kell mennünk, a „jóllaktatok” fogalmának megértéséhez. Jóllakni, annyit tesz, mint eleget enni. Annyit, amivel kibírjuk reggelitől ebédig, ebédtől vacsoráig? Vagy, ha csak kétszer eszünk napjában, akkor reggelitől estebédig? Hanem, ha az étel fogalmát kiterjesztjük az életünk fenntartásához szükséges javakra is, akkor kívánságaink menetelése megtorpan ugyan, de miért ne? Azzal máris nyomul tovább, egészen a csillagos égig, sőt még azon is túl. Nagyjából ez a pogány világ története néhány szóban. Az istentagadó „racionalistának” tartja magát, de annyi esze sincs, hogy belássa: A véges földgolyó nem bírja kielégíteni az ő végtelen habzsolhatnékját. Egyedül a lelkes ember tudja kimondani, hogy elég! Nekem elég az Iluskám, elég a kertem, a ruhám, a Mindenható Atyám kegyelme.

Miért? Honnan-e felismerő képesség? Jézus így próbálja belénk oltani: „Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem azért, amely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek.” (Jn 6, 27)

Amióta a Teremtő belénk lehelte, azóta nekünk lelkünk is van, ami ugyancsak éhes, de semmi földi falat nem csillapíthatja sóvárgását. Gondoljunk a Napóleonokra, a Rothschildokra, akárhány országuk van, akárhány ezermilliárd dollárjuk, nem bírják abbahagyni a szerzést. A testi éhség csillapíthatatlan. Bennünket - lehetünk jók vagy gonoszok! - egyedül az lakat jól, ami Istentől van, akitől a lelkünk is való. Jézus ezt így magyarázta meg: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.” (Jn 4,34) Tehát a valódi, az emberhez méltó, az örök életet adó étel is Istentől való. Az ő akaratát teljesíteni, az ő útját járni, az ő művét folytatni a magunk csip-csup körében. A táplálék Isten akarata, gondolata, amit magunkévá teszünk.

A testi éhség tudatunkban képes összekeveredni a lelkivel, és ha az istentelenség hiánybetegsége gyötri az embert, akkor falni kezdi a világ javait, és nem érti, hogy miért korog tovább a gyomra. Sőt, egész mivolta. Nem érti az Urat, nem fér a fejébe, amit Jézus már itt, a földi életében megmondott: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” (Jn 6, 51) A föltámadás óta két évezred telt el, és mégsem értjük, hogy a megfeszített és föltámadt Krisztus az élet kenyere. Legyen a megértésben segítségünkre minden szentmise és az Úrnapi körmenet.

(Czakó G. írása alapján. Fotó: Barák B.)

Vissza az újság tetejére

Emberhalász leszel

Hónapokkal ezelőtt olvastam az érdekes hírt, hogy a halfogás terén az az ember tartja a világrekordot, aki 1000 különféle halat fogott már. A sikeres fogások után mindig lefényképezte a halat, aztán a legtöbbjüket visszaengedte a vízbe. E szép teljesítményhez nem kevesebb, mint 10 évre volt szüksége, s minden szabadidejét ezzel töltötte. Bejárta már a fél világot, halászott már tengeren, folyón és tavon egyaránt. Nem szeretném lekicsinyelni teljesítményét, de tulajdonképpen nem is olyan sok az 1000 féle hal, ha figyelembe vesszük, hogy legalább 30 ezer halfajtát tartanak nyilván. Napjainkban a horgászat hobbinak, kikapcsolódásnak számít, de természetesen vannak olyanok is, akik számára a halászat komoly mesterség. A horgászok könnyen túlzásba esnek, s emlékezetükben az idő múlásával egyre nagyobbra nőnek a halak. Az igazi halásznak nem érdeke a nagyotmondás, mert abból aligha tudna megélni. Számára létkérdés, hogy sikeres-e a mindennapi munka.

Péter, az ő testvére András, valamint a másik testvérpár, Jakab és János számára, akikről a mai evangéliumban hallottunk, nem hobbi volt a halfogás. Nekik ez volt a mesterségük, s ebből tartották el magukat és családjukat. A halászat kemény, mindennapi munka volt számukra, amit bizonyára már évek óta gyakoroltak. Minden megváltozik azonban számukra, amikor Jézus elszólítja őket mesterségüktől: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” (Mt 4,19). A meghívottak érzik, hogy rögtön indulniuk kell, s feleletük nem tűr halasztást. Nem késlekednek, nem kezdenek el azon tűnődni, hogy mi vár rájuk, s tulajdonképpen nem mérlegelik gyors válaszuk következményeit. Azonnal indulnak, s Jézus követői lesznek. Bizonyára nem értették, hogy mit jelent az emberhalász kifejezés, de nem kérdezték meg, hanem egyszerűen és határozottan rábízták magukat Jézusra, akit ezzel elfogadtak Mesterüknek. Ennek háttérében azonban ott húzódik Jézus bizalma is irántuk, hiszen előzetesen ő sem kérdezett tőlük semmit, nem kérdezte őket képességeikről és szándékaikról, nem vizsgálódott családi körülményeikkel kapcsolatban. Csak egyszerűen meglátta és meghívta őket.

A bizalomteljes meghívásra, csak ugyanilyen bizalommal lehet felelni, s e kölcsönösség lesz az alapja a Mester és a tanítványok kapcsolatának. Jézus tanítványaivá fogadja őket, a halászok pedig elfogadják mesterüknek őt.

Az emberhalászat igazi jelentését akkor érthetjük meg igazán, ha a történetet nem csupán úgy értelmezzük, hogy Jézus tanítványokat gyűjt maga köré, hanem kiszélesítjük abban az értelemben, hogy Jézus társakat választ magának, munkatársakat választ az emberhalászatra. Hiszen ő maga is emberhalász, akinek hivatása az emberek összegyűjtése és megmentése. Ugyanerre a feladatra hívja meg a két testvérpárt és később a többi tanítványt is. Péterről, a halászról ma nem tudnánk semmit, ha annak idején Jézus nem emelte volna ki bárkájából és nem bízta volna rá az Egyház hajója vezetését. Nevét nem jegyezték volna le az evangélisták, ha halász maradt volna. Jézus egy új, nagyszerű feladattal bízta meg, kiemelte őt a hétköznapi szintről.

Napjainkban is sok fiatal szeretni kiemelkedni a hétköznapok középszerűségéből. Szeretnének valami nagyot alkotni, valami maradandót létrehozni, szeretnének valami igazán értékesért fáradozni. Szeretnék az életüket egy nagyszerű célra felajánlani. Milyen jó volna, ha ez a bennük élő nemes szándék, ez a tettrekészség belesimulna Isten tervébe, s megéreznék, hogy az emberhalászat, az emberek szolgálata a legnagyszerűbb feladat, amire az ember vállalkozni képes. Milyen jó lenne, ha meghallanák a Jézus követésére hívó szót és az első tanítványokhoz hasonlóan azonnal indulnának. Nem ezer, nem is csak tízezer, hanem még ennél is több ember várja az emberhalászok munkáját. Nincs csodálatosabb hivatás, mint megvalósítani Krisztus szavát, s gyakorolni az emberhalászatot.

Vissza az újság tetejére

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Mennyei Atyánk, minden élet forrása! Küldd el Szentlelkedet, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztust felismerjük, és egyre jobban szeressük!

Ő Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.

Adj bátorságot, hogy az ő erejét és örömét elvigyük minden emberhez! Add, hogy a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon! Ámen.

(iec2020.hu)

Vissza az újság tetejére

Iszlám vagy halál?

Amikor Manchesterben egy koncert végén 22 ember meghalt egy robbantásban, az egész világ hangos volt a hírektől. Színes képek, interjúk, a hozzátartozók szívet tépő történetei, a túlélők részletes beszámolói töltötték meg a médiát napokon, heteken át… Az egész világ gyászolt.

Öt nappal később 29 egyiptomi keresztény meghalt, amikor a buszukat terroristák támadták meg. Még negyvenketten súlyosan megsérültek, a merénylők elmenekültek. Ez a történet két napig sem élt a médiában. Nem láttunk képeket, interjúkat, a részleteket sem hallottuk a hírekben.

Nos, akkor álljon itt, amiről valószínűleg kevesen hallottak:

Keresztények egy csoportja – szülők, nagyszülők, gyerekek – egy kolostorhoz indultak zarándoklatra, két busszal utaztak. Minya városa mellett terroristák állították meg őket. Miután a gyilkosok körülvették az egyik buszt, egyesével kiszállították az utasokat. Ahogy az ajtón kiléptek, egy álarcos fegyveres mindegyiküktől megkérdezte: „Muzulmán vagy?” Egyikük sem volt az. Ezután mindegyikük kapott egy esélyt arra, hogy megtagadja Jézus Krisztust és áttérjen az iszlámra.

Egymás után minden egyes utast, miután az megvallotta Krisztust és elutasította az áttérést, a terroristák pár lépéssel arrébb hurcoltak és elvágták a nyakát vagy fejbe lőtték.

Egyesével, tizenkilenc felnőttet és tíz gyereket kényszerítettek választás elé: az iszlám vagy a halál. És amikor nem voltak hajlandóak megtagadni Krisztust, azonnal meggyilkolták őket. A másik busz utasai a történteket látva megpróbáltak elmenekülni, buszukra tüzet nyitottak a terroristák, 42 embert sebesítve meg.

Miért van az, hogy egy manchesteri tragédia annyival érdekesebb és fontosabb, mint a minyai mészárlás? Mert az előbbi fehér embereket érintett, vagy mert a mi kontinensünkön történt? Más okai is lehetnek. A média inkább azért „menekült el” a keresztény vértanúk elől, mert túlságosan is erős tanúságot tesznek a keresztény hitről. Ha szerencsétlen koncertlátogatók, akik rosszkor voltak rossz helyen, a terror áldozatául esnek, sajnálkozunk – és közben szerencsésnek érezzük magunkat: mi megúsztuk! De amikor keresztények azért halnak meg, mert elutasítják, hogy megtagadják hitüket, az már arról az erőről és szabadságról beszél, amit hétköznapi emberek Krisztusban felfedeztek! Egyetlen épeszű ember sem hal meg tudatosan valamiért, amit nem tart mélységesen igaznak, az életénél is fontosabbnak. A történelemben láthattuk, hogy a keresztény mártírok arra inspiráltak másokat is, hogy kövessék az Üdvözítőt. A világi média éppen ezt nem akarja. Így aztán egy homályos szalagcímmel, hogy emberek haltak meg egy busztámadásban, „letudták” a rossz hír közlését anélkül, hogy a Jó Hír előtérbe kerülne… De a Nyugatnak még a keresztény polgárai is hajlamosak hátat fordítani az ilyen mártír-történeteknek. A vértanúk hitének ereje mellett ugyanis rossz megvilágításba kerülhet az ő saját hitük gyengesége. Amíg az üldözés földjén a keresztények hűségesen eljárnak misére, imádságra úgy, hogy tisztában vannak vele: bármelyik pillanatban életüket veszthetik – mi a szabadság földjén könnyedén elhagyjuk a vasárnapi misét, ha ebédre várt vendégekről, a gyerekünk fociedzéséről vagy épp egy kis fejfájásról van szó.

Nehéz közel engedni magunkhoz a mai vértanúk történetét, mert ők szembesítenek minket azzal, hogy nekünk is meg kellene halnunk Krisztusért – meghalnunk legalább a bűnös szokásainknak, ragaszkodásainknak, egy rendetlen kapcsolatnak, komfortérzetünknek.

A templomainkban azt énekeljük Jézusnak: „Készebb vagyok meghalni, mint Téged megbántani”.

Vissza az újság tetejére

Esküvőre készültök, vagy házasságra?

Hét jó tanács jegyeseknek

A házasságok több mint fele kudarccal végződik. Mit tehet egy jegyespár azért, hogy sikerüljön a házassága? Nagyon sokat! Íme, néhány ötlet:

Ne siettessétek az esküvőt!

Mindennek megvan a maga ideje, mondja az Írás, és ez vonatkozik a jegyességre is. Akárcsak az évszakok váltakozását, a jegyesség idejét sem lehet és nem is szabad siettetni. Együtt akarjátok nyakatokba venni a világot, s ez nem megy egyik napról a másikra – főleg ha közben lázasan szervezitek életetek legnagyobb társas eseményét. Úgy érdemes tehát kitűzni az esküvő dátumát, hogy bőven legyen időtök a kapcsolatotok ápolására.

Legyetek türelemmel – és szabjatok megfelelő határokat!

A szexuális kísértést mindenki megtapasztalja, akár házasságban él, akár egyedül. Így próbálja a Sátán tönkretenni Isten ajándékát – és azután sem adja fel, hogy az ember az oltárnál kimondta a boldogító igent. Ha most nem állsz ellen, lehet, hogy később sem fogsz! Akkor sem lesz könnyebb! Amúgy pedig ami igazán értékes, arra megéri várni.

Ismerjétek meg egymás családját!

A mai rohanó világban a legtöbben távol élnek szeretteiktől. A házasság sikeréhez viszont közösségre és családra van szükség. Tehát: látogassátok őket! Telefonáljatok! Küldjetek nekik ajándékot! És bátran menjetek kerítést javítani! Ma nagyobb szükség van a családra, mint valaha.

Beszélgessetek boldog házaspárokkal!

Keressetek olyan házaspárokat, akiknek öt, tíz, húsz éve volt az esküvőjük – és figyeljetek, füleljetek, tanuljatok! Akinek sikerült végigmennie ezen a rögös úton, jól ismeri a problémákat, és sok hasznos tanáccsal szolgálhat.

Keressetek jó jegyes felkészítést!

A felkészülés segít, hogy jobban megértsétek a társas viselkedésmintákat – amelyeket általában a családból hozunk magunkkal –, mégpedig jóval azelőtt, hogy a kapcsolatotokban problémák jelentkeznének. A jó felkészítés a lehetséges konfliktusforrásokra is kitér és megoldási javaslatokat is ad.

Imádkozzatok közösen, és együtt járjatok templomba!

Ez lesz házasságotok alapja. A közös ima erősíti összetartozásotokat, és lehetővé teszi, hogy megnyissátok egymás előtt a szíveteket. Úgyhogy máris elkezdhetitek!

Hosszú távon gondolkodjatok!

Ami az esküvői kiadásokat illeti, csábítónak tűnhet az egyedi készítésű menyasszonyi ruha vagy egy drága gyűrű. Később azonban, amikor autó- vagy lakásvásárlásra kerül sor, mindez komolytalannak tűnik. Az adósság is hatalmas feszültséget tud okozni a házasságban. Tehát: legyetek megfontoltak a vásárlásban!

Forrás: Magyar Kurír

Vissza az újság tetejére

Elsőáldozás 2017

Az idei évben 31-en készültek az első szentáldozásra és gyónásra! Becsületesen szentmisére jártak és szorgalmasan tanultak, hogy a nagy napon – május 21-én a nagymise keretében – valóban méltóképpen egyesülhessenek az Úr Jézussal!

Köszönöm nekik, hogy megint csodaszép ünnep volt az egyházközségnek, és köszönöm a gitáros fiatalok közreműködését is, akik mindig lelkesen segítenek nekünk.

Elsőáldozók voltak: Dávid Dorka, Fésűs Korina, Híves Áron, Kaba Luca, Kollár, Máté, Lukács Máté, Nagy Júlia, Pusama Dominik, Richter Laura, Soós Balázs, Tóth Franciska, Boda Balázs, Boskó Noel, Bozsonyik Balázs, Csejk Evelin, Dinnyés Dániel, Gáspár Véda, Görbe Sára, Gubik Milán, Kovács Zsombor, Körtvélyesi Nóra, Kristóf Fanni, Nagy Lili, Nagy Sebestyén, Petényi Immánuel, Rácz Nimród, Rinkács Gréta, Szalai András, Tokodi Emília, Urbán Hanna, Zsadányi Csenge.

(Fotó: Kristók János)

Vissza az újság tetejére

Ima a Szentlélekhez

Köszönöm nekik, hogy megint csodaszép ünnep volt az egyházközségnek, és köszönöm a gitáros fiatalok közreműködését is, akik mindig lelkesen segítenek nekünk.

(Fotó: Kristók János)

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

2017. május 23-án soron következő ülésén az alábbi napirendi pontok kerültek megtárgyalásra:

Módosításra került Önkormányzatunk 2016. évi költségvetése. Felhasználhatósági helyhez igazodóan épültek be a költségvetésünk tervezését követően érkezett, előre nem tudott összegek. Ezzel a törvényi megfelelésnek is eleget tettünk (még dicséret is érkezett a Kormányhivataltól). Ez a költségvetés képezi a második napirendben megalkotott zárszámadási rendeletünk alapját is.

Rendelet alkottunk a nyílt téri égetésről is, melyet az Önkormányzatnál alkalmazott módokon ismertetünk a lakossággal. Ezúton is kérjük a rendelet betartását! Ne bosszantsuk a szomszédokat a rendelet megszegésével!

Beszámolók hangzottak el a Gyermekjóléti Szolgálat és az elsőfokú gyámhatóság 2016. évi működéséről, partnerségi rendeletet alkottunk, s döntöttünk a vízi közműbeni képviseletről.

Az ÖNO vezetőjének munkaszerződése a közeljövőben lejár. A törvényi követelményeknek eleget téve pályázati kiírás született az állás betöltésére.

A megnyert pályázatokkal (Új Óvoda bölcsődei csoporttal, Csapadékvíz-elvezetés, Iskola energetikai fejlesztése) bővítettük a 2017. évi Közbeszerzési tervünket, a törvényi változásokhoz igazítottuk Közbeszerzési tervünket.

Döntöttünk abban is, hogy a következő tanévben is benevezünk az iskolatej programba.

Egyebekben információt cseréltünk a sportpálya új öltözőjének tervéről, az Újsor út felújításának megkezdéséről, földügyekről, Jánoska-parkról, az azóta kilépett jegyzőasszony tartós betegségéről is.

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2017. július 17. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

Eltelt már néhány hét a családi nap óta, amikor visszanéztem a készített képeket. Ekkor tudatosult bennem igazán, hogy mennyi minden történt, eseményekben milyen gazdag napunk volt.

Pedig nehezen indult. A hajnali zápor kitartó volt és még reggel is esett az eső. Úgy tűnt, talán el is mossa a kinti mókát és beszorít a falak közé. Az Úr jóságát és szeretetét különféle módokon érzékeljük. Ezen a napon abban nyilvánult meg felénk, hogy az eső elállt, az ég kiderült és gyönyörű napsütéses idő kerekedett ki, a Kolping-udvar pedig benépesült. Így a Dósa család ötletes kézműves-műhelye mellett a gyerekek kipróbálhatták az óriásbuborék-készítést (Bandi titkos receptje), és az új ugrálóvárat (amit a Tizenhárom almafa Alapítvány az 1%-os felajánlások felhasználásával vásárolt, a felajánlásokért köszönet), emellett a gyerekek többletenergiája trambulinban, a csúszdán, a hintán vagy a mini-focipályán is levezethető volt.

Évek munkája révén már mintegy tucatnyi fajta népi játék áll a gyerekek rendelkezésére, köszönhetően Atesz álhatatosságának.

Az arcfestés az évek során semmit sem vesztett népszerűségéből, szerencsére Biankának ebben besegített Rita is. Töretlen sikere volt a tűzoltóautónak is, idén a Rétsági Katasztrófavédelmi Őrs vonult fel Pásztor Jani vezetésével, a leszervezésért köszönet Oravecz Tominak. A felújított jármű igazán lenyűgöző volt!

A nap mozgalmasságát fokozta a Borda Zsolti által vezetett zumba bemutató, amibe néhányan becsatlakoztunk, az utolsó szuszig. Beke Annának köszönet, hogy elhozta őket! A dal címét, előadóját nem tudom, de ha meghallom a rádióban, ma is a bemutató jó hangulata jut eszembe. Szuper volt!

Majd következett a balassagyarmati Dallamos együttes műsora, amely ismert dalok és megzenésített versek igényes csokra volt - és egy igaz csoda, varázslat.

Koraeste befutottak a Soós Évi vezette szalkai lányok is, akik aznap a szécsényi Karitász napon voltak énekelni gitáros énekkarunkkal. Így egy rögtönzött focimeccs után felvették a pörgős szoknyát és a kopogós cipőt, és a nap levezetéseként jöhetett az élőzenés táncház. Simon Kati ügyes tanárként vonta be a jelenlévőket és vezette a lépéseket.

Technikával és díszítőelemekkel segítette a családi napot Tóth Gábor, a háttérben pedig Norbi és Balázs őrködött a zökkenőmentes lebonyolításon. Persze segítettek még a láthatatlan kezek, amelyek üdítőt vagy sütit hoztak, szendvicset készítettek vagy a pakolásban segítettek.

A 2017. május 13-án megjelent több mint 170 ember (Peti rendületlenül vezette a jelenléti ívet) igazolta vissza, hogy Érsekvadkerten szükség van a kisgyermekes családoknak szóló tartalmas programra. Ebben szolgálta településünket a Kolping Család és a Tizenhárom almafa Alapítvány közös rendezvénye, amelyet ebben az évben már az Érsekvadkert Jövőjéért Alapítvány is támogatott.

Jövőbeli programjaink között szerepel a június 24-i László-Péter nap, amelyet a Drégely vár délelőtti gyalogos bevétele vezet be. A várbevételt Kolping házi vetélkedő, a gitárosaink előadásában elhangzó slágerek, majd az ünnepeltek köszöntése követ. Június 30-án az esti mise keretében a Kolping család élő és elhunyt tagjaiért imádkozunk Július 4-én este fél nyolctól hittan óra Berta László atya vezetésével. A téma Sarlós Boldogasszony Mária ünnep megbeszélése lesz. Az augusztusi nyaralásokat követően szeptember 9-én ünnepeljük 25. születésnapunkat. Az ünnep sikeréhez ötleteket és vállalásokat egyaránt örömmel fogadunk.

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk hívását! A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén: 4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál: 3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

1./ Június 29-én, csütörtökön, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe, szentmisék r. 7 és este 7 órakor lesz szentmise. Az ünnepet követő vasárnap lesz a Péter fillér néven ismer gyűjtés, amivel a Szentatya segítő lehetőségét támogatjuk.

2./ JÚLIUS 2-ÁN, Sarlósboldogasszony napja most vasárnapra esik. A szombati előesti szentmisén kérjük a Szűzanya oltalmával Isten áldását a KALÁSZ ÉS A Kolping Család közösségeire.

3./ Július 22-án, Szent Anna ünnepét megelőző szombaton este 7 órakor a Temetői Szent Anna kápolnánál lesz a szentmise, utána az unokákkal együtt résztvevő nagyszülőket megáldjuk, kérve, hogy Isten áldása sok örömet adjon nekik általuk.

4./ Szent Kristóf ünnepét követő vasárnap, július 30-én a szentmisék után imádkozunk az utazók védőszentjéhez, és megáldjuk a templom körül az autókat, járműveket.

5./ Július 31-én, HÉTFŐN FOGADALMI NAPUNKON ESTE 7-KOR szentmisét ajánljuk fel egyházközségünkért, annak megújulásáért.

KERESZTELTÜNK:

8. Molnár Boldizsár, András (Molnár Balázs – Fábián Ágnes)

9. Boda Botond (Boda Zoltán – Kollár Renáta Margit)

10. Urbán Levente (Urbán Dávid – Babcsán Éva)

11. Szabó Emese, Ágnes (Szabó Adrián – Szinovszki Helga)

12. Tenczer Máté (Tenczer Róbert – Balla Gabriella)

13. Klekler Petra (Klekler András – Klinger Anita)

HÁZASSÁGKÖTÉS:

3. Jún. 3: Bakó László – Tóth Gabriella

4. Jún. 3: Papp Ádám – Mácsik Viktória

Halottaink:

23. Barát József (Bgy. 1940)

24. Dergecz Józsefné, szül. Habony Irén (1939)

25. Pauer Lajos (1951)

26. Boda Istvánné, szül. Jakubecz Mária (1923)

27. Szabó Károly (1935)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Július

1. szombat - Pásztor János 8. évforduló, felesége Antal Ágnes, élő hozzátartozók

- Valent József 6. évforduló, szülei, testvérei és apósa

- Valent István 4. évforduló, szülők, nagyszülők és Kmetty Mihály

- Élő és elhunyt KALÁSZ-tagokért

2. vasárnap - Urbán István, felesége Csernák Mária, szüleik, vejük Temela János

- Mrekvicska János 10. évforduló, szülők és a családok halottai

3. hétfő - Maglódi József, felesége Madaczki Mária1. évforduló, fiuk, szüleik, nagyszüleik, testvéreik, a család élő és elhunyt tagjai

4. kedd - Rádai Lászlóné Brezniczki Mária 1. évforduló, szülei és testvérei

5. szerda -

6. csütörtök - Görbe Imréné Makrai Zsuzsanna

7. péntek - Boskó Tibor 3. évforduló, szülei, apósa, anyósa és sógora

- Dombai János, felesége Kácsor Margit, szüleik, élő és elhunyt hozzátartozók

- Gzéczi István, felesége Boda Mária, szüleik, testvéreik és fiuk István

8. szombat - Pálinkás István, szülei, testvérei, élő és elhunyt családtagok, valamint Varga Ilonáért

- Boda István, Halaj Gyula és hozzátartozók

- Megyeri János 3. évforduló, szülei, Nagy László, felesége Gyurkovics Erzsébet, fiuk, menyük és nagyszülők

9. vasárnap - Ségi János, felesége Kristóf Franciska 40. évforduló, lányuk Franciska és hozzátartozók

- Szarvas Imre 30. évforduló, felesége Sági Mária és gyermekeik, a Szarvas család élő és elhunyt tagjaiért

- Vitéz Sándor, édesapja, apósa, anyósa, a Szabó és Czinege család élő és elhunyt hozzátartozóiért

10. hétfő - Czinege János, felesége Híves Borbála, szüleik, testvéreik, nagyszülők és hozzátartozók

13. csütörtök - Jegyesmise Sipos Dávid – Szűcs Edit

14. péntek -

15. szombat - Csernák József, felesége Záhorszki Margit, szüleik, testvéreik, gyermekük, a család élő és elhunyt tagjaiért

- Kristók Ignác, szülei, apósa, anyósa, élő és elhunyt hozzátartozók, valamint Urbán Andrásné, 2 férje és a család halottai

- Záhorszki jános, felesége Gréczi Mária 1. évforduló, gyermekeik, élő és elhunyt családtagok

16. vasárnap - Záhorszki Jánosné Kovács Borbála, élő és elhunyt hozzátartozók

- Varga Ignácné Pistyúr Margit és hozzátartozók

- Pistyúr Gábor, szülei, testvére János, élő és elhunyt hozzátartozók

20. csütörtök - Kordics Károly 10. évforduló, felesége Kristók Erzsébet, a család élő és elhunyt tagjaiért

21. péntek -

22. szombat -

23. vasárnap - Konopás István, felesége Nagy Ilona 5. évforduló, szüleik, testvéreik, élő és elhunyt hozzátartozók

- Berta József, felesége Boda Erzsébet, kisfiuk Tibor lelki üdvéért

- Varga János, felesége Pálinkás Julianna, a Balogh és a Kaba család élő és elhunyt tagjaiért

28. péntek - Jakubecz János, édesapja, Major János, felesége Keresztes Ilona, élő és elhunyt hozzátartozók

29. szombat - Koza József, felesége Nagy Erzsébet, Urbán István, felesége Csernák Mária, Szabó István és Záhorszki János

- Urbán Andrásné, férje, szüleik, testvéreik, valamint Pistyúr András, apósa, anyósa és hozzátartozók

- Varga Ignác 5. évforduló, édesapja, testvére, apósa, Hogál József, felesége Molnár Ilona és 2 gyermekük

30. vasárnap -

31. hétfő -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre