Vadkerti harangok
2015. április

A hivatás
Szentmiseszándékok
Búzaszentelés
Felkészülés a gyónásra II., befejező rész
Még rászorul
Május első vasárnapján az Édesanyákra gondolunk
Lelkigyakorlatunkon hallottam
Ferenc pápa üzenetei XVII.rész
Húsvéti levél az Areopáguszról
Önkormányzati hírek
Ingyenes jogi tanácsadás
Kolping híreink
Falubajnokság
Híreink



Vissza az előző menüre

A hivatás

Gondolatok a hivatások világnapján


A hivatásszónak rangja van. A hivatásban ott van a hívás, amely Istentől jön. A hivatás azt jelenti, hogy kivételes személytől kaptam meghívást, és ennek különleges jelentősége van. Egy király asztalához meghívottnak lenni nagy megtiszteltetés. Ha pedig a meghívás a királyok királyától és az uralkodók urától érkezik, az minden meghívást fölülmúl. Ehhez persze a kinyilatkoztatás hite kell. E nélkül is érvényes azonban, hogy a hivatás szónak teológiai atmoszférája van, és ezáltal vallási töltete.

A szentírási gyökereket elsősorban a páli levelek jelzik. Az apostolnak ilyen üzenete van: „Mindenki éljen úgy, ahogyan Isten meghívta (1Kor 7,17). Hivatásunk a közös reményre irányul (Ef 4,4). Az efezusi híveket arra kéri, hogy a Lélek által megvilágosodva értsék meg, milyen reményre hívta meg őket Isten Jézus Krisztusban (Ef 1,18). Az Ószövetségben főleg a prófétai küldetés az, amit a Biblia dramatizált formában úgy fogalmaz, hogy Isten megszólítja az embert. Nagyobb visszhangja van annak, hogy Isten néven szólítja azt, akit erre a küldetésre kiválaszt, sőt még nagyobb nyomatékot kap a hívás, amikor a nevet megkettőzve szerepel, mint „Sámuel, Sámuel” esetében. A hívás és a megszólítás tehát lényegében ugyanazt jelenti és mindkét esetben személy szólít meg személyt. A hivatás tehát bibliai értelemben azt jelenti, hogy Isten a lelkiismeret hangján megérint valakit.

Isten hívásának az Újszövetségben Jézus Krisztus a közvetítője. S miközben ez a hívás mint belső megszólítás, személyes jellegében különbözik, mondjuk a kanti kategorikus etikai parancstól, egyben különbözik a bibliai parancsoktól is. A tízparancsolat vagy az Egyház öt parancsa jellemzően az Ószövetség szemléletét tükrözi. Az Újszövetség hangvétele más. Jézus megszólítja és meghívja azokat, akik őt követni akarják. Nem véletlen, hogy azt mondja az üdvössége ügyében hozzáforduló fiatal embernek: „Tartsd meg a parancsolatokat”. Ez még az ószövetségi elvárást veszi tekintetbe. Amikor aztán kiderül, hogy azokat megtartotta, de többre vágyik, akkor hangzik el az Újszövetségre jellemző meghívás: „Jöjj, kövess engem”.

A papi és szerzetesi hivatás ilyen belső szólításon alapul. Jellemző, hogy olykor ez a világi hivatást is fölülmúlja, amikor mérnök vagy orvos kapja meg, és vállalja a papi, szerzetesi életformát. De a keresztény élethivatás is ehhez tartozik. Mert a világi munkakört is föl lehet emelni, és kell is, a hivatás rangjára, amely az elhatározott Isten- és emberszolgálatot jelenti egy adott munkakörben.

Oly korban élünk, amely motivációs elgyengülésben szenved. Jelszava: a kényelem. Ha pedig nem az, akkor a „hívás” helyébe a „kihívás” kerül. Nemzetközi konferenciákon kap hangsúlyt az „etikai minimum”. Legalább az. Számosan lehetnek olyanok is, akik a bibliai fiatalemberhez hasonlóan érzik ugyan magukban a hivatást és vele a magasabb motivációt, de nem elég bátrak, hogy kövessék. Aki a hívást már elfogadta, annak is további feladata marad, hogy hivatását Krisztusban életre váltsa, akár egyházi pályán, akár a világban. Ezért írja Pál apostol az efezusi híveknek: „Éljetek méltóan ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok” (Ef 4,1).

(néhai béel nyomán)

Vissza az újság tetejére

Búzaszentelés


A régi rómaiak április 25-én körmenetet tartottak, kérve az isteneket, hogy vetéseiket a ROZSDÁTÓL MEGÓVJA.

Ezt a körmenetet a keresztények is megtartották már Nagy Konstantin óta - elhagyva a pogány szokásokat. Hazánkban is, már a középkorban volt búzaszentelés. Az ősi hagyományt követve sokfelé a mezőn, a határban lobogókkal, imádkozva énekelve könyörögtek, és könyörögnek ma is a jó termésért.

Voltak, akiknek földjét nem járták körül, maréknyi zöld búzát vittek, és áldatták meg, majd hazavitték, kertjükbe kitették, kérve az Isten áldását földjeikre, munkájukra. Most szent Márk evangélista ünnepéhez közeli vasárnapon mi is Isten áldását kérjük. Látva a nagy árvizek, belvizek rémítő képeit, még inkább kell - nemcsak a víz ellen védekezni - de bűnbánattal, bizalommal az Irgalmas Istenhez fordulni. Azért, hogy munkánk gyümölcseként a jó Isten adja meg nekünk a mindennapi kenyeret.

Bátorítást adnak nekünk az Úr Jézusnak az evangéliumban leírt szavai, amikor arra biztatta tanítványait, hogy „Ne nyugtalankodjanak. Higgyenek Istenben és Őbenne is, higgyenek.” A mennyei Atyáról beszélve pedig többszörösen hangsúlyozta: Bízzunk benne, mert ő gondját viseli gyermekeinek. Eledelt ad az ég madarainak, öltözteti a mezők virágait, hát hogyne gondoskodna még sokkal inkább rólunk, gyermekeiről, akik sokkal többet érünk, mint a verebek, vagy a ma viruló, holnap elhervadó mezei virág.

Miért kell kérnünk a jó Istentől? Hiszen tudja ő, hogy mi mindenre van szükségünk!

Hitünknek, bizalmunknak a megnyilvánulása az imádság, a kérő imádság is.

Hiszen aki megszólítja a jó Istent, az már hitéről tesz bizonyságot. Istent szólító szavunk jelzi a jó Isten felé: Hiszünk benne. De mást is jelez. Jelzi, hogy bízunk is benne, hiszünk jóságában, abban, hogy figyel ránk, törődik velünk, segít bennünket.

Imádságunkkal megvalljuk azt is, hogy az Úristent hatalmasnak tartjuk. Hiszen legtöbbször végső kétségbeesésében fordul hozzá sok embertestvérünk. „Hol már ember nem segíthet.” A jó Isten elvárja tőlünk ezt a gyermeki lelkületet.

Édesanyánk is tudta, hogy mire van szükségünk, mégis sokszor megvárta, amíg kérjük az ennivalót. Abból azt is megtudta, hogy most jól fog esni, mert éhezünk.

A jézusi tanítás nyomán nemcsak a bencés szerzetesek jelmondata az, hogy „Imádkozzál és dolgozzál!”, hanem minden keresztény lelkületű emberé is.

Tudja, hogy az Úristen csak a puszta vándorlás idején röpítette a fürjeket a zsidók tábora közelébe, de senki ne várja, hogy megsütve röpüljön a sült galamb a szájába. Munka nélkül… Kell a mi közreműködésünk, de kell a jó Isten áldása is ahhoz, hogy ne az éhezők milliói közé tartozzunk.

Testvérek! Sajnos gyakran megfeledkezünk arról, hogy minden falat kenyér, minden jóízű falat nemcsak kezünk munkájának eredményeként kerül asztalunkra.

Például ha jó a termés, olyan büszkén tudja mondani sok ember: meg is dolgoztunk érte. Meg lett a munkánk eredménye.

De ha nem jó, akkor rögtön tudjuk mondani: Most nem adott a jó Isten, vagy csak ennyit adott.

Ne csak akkor okoljuk az Istent, amikor hiányérzetünk van, akkor is legyünk hálásak – tudva, hogy neki köszönhetjük! – amikor bővelkedhetünk.

Ezzel a tudattal, Istenbe vetett bizalommal, és a magunk munkájával könyörögjünk ma azért, hogy a bőségben el ne bizakodjunk, a nélkülözésben soha kétségbe ne essünk, hanem imádkozva és dolgozva bízzunk a gondviselő Isten szeretetében.

Az Emberé a munka, Istené az áldás! Kérjük mindannyian az áldást megkezdett munkánkra.

(András atya)

Vissza az újság tetejére

Felkészülés a gyónásra II.,befejező rész

Kérdések az emberszeretetünk tükrében

„Szeressétek egymást, amint én szerettelek Titeket” - mondja Jézus tanítványainak, és mondja nekünk késői utódainak. Szeretni, ahogy az Isten szeret minket olyan feladat, amit Isten ruházott az emberekre. Az ember értékes és szent. A mellettem élő testvér nem „hódoltsági terület”. Nem birtokolhatom őt. Nem tiporhatom el. Meg sem alázhatom, és nem rövidíthetem meg életszükségletében. Mindez ugyanis testvér elleni bűn. Nem elegendő az, hogy nem teszek rosszat neki. Isten arra kér, hogy szeressem a testvért. Ez azt jelenti, hogy odamegyek hozzá, és nem várok arra, hogy ő közeledjen. A szeretet mindig tevékeny és kreatív. Ezen bevezető után, a gyónásra készületünk során, öt témakörben gondoljuk át életünket.

Az élet növekedésének helye, a család. Elfogadom és szeretem szüleimet? Tisztelem őket? Gondoskodom-e róluk? Mennyi időt szánok a családtagjaimmal történő beszélgetésre? Felszínesség vagy az egymásra történő odafigyelés jellemzi-e azokat? Nehéz helyzetben segítem-e családtagjaimat? Észreveszem-e kimondatlan igényeiket? Tiszteletben tartom-e érzéseiket? Magatartásom, szavaim pozitív és elfogadó légkört teremtenek családomban? Konstruktív akarok lenni, vagy inkább el nem érhető vagyok, netán agresszív vagy ellenséges? A házastársak közötti összhang, a szeretet, a párbeszéd, az együttműködés a legnagyobb tanítás a gyermekek számára, amit csak adni lehet. Hogyan élem meg házasságomat? Hogyan nevelem gyermekeimet? Szeretem, meghallgatom, vezetem, javítom, a hitre nevelem őket? Vagy kizárólag fizikai és anyagi életükkel foglalkozom, menekülve felelősségem elől? Megadom nekik azt a tiszteletet, amit elvárok tőlük? Tisztelem-e felnőtt gyermekeim önálló akaratát? Netán saját elgondolásaim érvényesítésével, hangulatkeltéssel, féltékenykedéssel megnyomorítom családi életüket?

A szexualitás: Út a közösség felé – Az önátadás útja. A szexualitás személyiségünk nélkülözhetetlen része, kapcsolataink alapvető eleme. Isten akarata és elgondolása szerinti, és az Egyház hűséggel őrzi és hirdeti Isten tervét. Törekedtem-e megismerni és befogadni ezt a tervet? Igyekeztem-e eszerint élni? A pornográfia, a prostitúció áruvá, közönségessé alakítják a személyt és az intimitást: Hogyan viselkedem ezen a téren? A házasságon kívüli szexuális együttlét megrontja Istennek az emberről és a szexualitásról elgondolt tervét. Van-e házasságon kívüli kapcsolatom? Hogyan élem meg a jegyesi kapcsolatot vagy az „együtt járást” e tekintetben? Hűséges vagyok? Hogyan élem meg érzelmi életemet? Házasoknak: Használok-e fogamzásgátló eszközöket?

Anyagi javak: Az ember szolgálatára. Az Úr mondja: Ne lopj! Kisajátítom más javát? Csaltam-e, Tisztességes vagyok? Betartom a polgári törvényeket? Munkaadóként igazságos vagyok az alkalmazottak kifizetésében? Milyen a magatartásom alkalmazottaimmal szemben? Alkalmazottként munkámat nyűgként élem-e meg, vagy hivatásszerűen űzöm? Beérem-e azzal, amim van, vagy föláldozom időmet, egész életemet a keresetért? Irigy vagyok? Szerencsejátékot űzök, hazardírozom? Mennyit költök? A gazdag fölöslege enyhít a szegény nyomorán. Mutogatni a gazdagságot, tékozolni a pénzt fölösleges dolgokra, megengedni magunknak bármiféle luxust nem evangéliumi magatartás. Hogyan viselkedem ezen a téren? Megtudom-e osztani javaimat azzal, akinek szüksége van rá? Tettem-e kárt más javaiban és/vagy a köztulajdonban?

Az élet: Jó, szent, Istenre bízott. Vigyáztam életemre és testi egészségemre? Vigyáztam felebarátom testi épségére, életére? Hogyan viselkedem vezetés közben? Ha foglalkozásom révén mások élete rám van bízva, felelősen viselkedem-e? Fogyasztottam drogot, mértéktelenül alkoholt? Kívántam-e bárkinek a halálát? A keresztény ember szereti mindenki életét és visszautasítja a halál kultúráját; abortusz, eutanázia, halálbüntetés, háború. Ismerem Egyházunk ezzel kapcsolatos tanítását? Terjesztettem azzal ellenkező nézeteket? Az abortusz bűn egy védtelen és ártatlan személy élete ellen. Részt vettem abortusz végrehajtásában, tanácsoltam vagy biztattam bárkit is erre? Miért?

Közösségben élni. A keresztény ember a világosság fia: hazudtam-e, állítottam-e valótlanságot, elferdítettem-e az igazságot érdekeim végett? A gyűlölet, a harag ellenkeznek a szeretettel. Meg tudok bocsátani, vagy legalább törekszem rá? Táplálok magamban bosszúvágyat bárkivel kapcsolatban? A nyelv a kardnál is élesebb. Hogyan beszélek felebarátomról? Agresszív voltam-e beszédben, cselekedetben, magatartásban? Durva vagyok-e a beszédben? Mennyire fontos nekem a karrierem? Hogyan gyakorlok tekintélyt a rám bízott személyeken? Azt akarom, hogy mindig nekem legyen igazam? Képes vagyok-e meghallgatni azt, aki mellettem van? Tudom értékelni azokat az embereket, akik velem élnek és dolgoznak? Voltam-e gőgös?

Vissza az újság tetejére


Még rászorul

Jézus feltámadt a halálból, s ez már érvényesül a megkeresztelt ember életében, igaz még nem egészen. A hiányt éppen az mutatja, hogy még rászorulunk a földi dolgokra. Sőt egyesek kifejezetten ebbe az irányba mennek el. Kiiktatják életükből a szellemi dolgokat, s annál nagyobb anyagdarabokat birtokolnak, legyen az luxusautó, villa, hajó vagy miegymás. Ők az embereket is csak fogyasztóknak nézik.

Több-kevesebb anyagi értékre mindenki rászorul, szellemi dolgok vonalán a versenyre, az összehasonlításra, és amire rászorulunk, az jár. Amire viszont nem szorulunk rá, az ajándék vagy luxus. Minél inkább krisztusi életet él valaki, annál kevesebb dologra szorul rá. Hiszen Isten sem szorul rá senkire és semmire. Nincs benne hiány, mert teljes.

Rászorultságunk részben bűnös, részben bűntelen. Ha valaki tudatosan mindig azt táplálja magában, hogy neki minden jár, ami az eszébe jut, ez bűnös dolog. S ha nem bírja megszerezni, panaszkodik. De ha valaki odáig eljutott, hogy fáj neki a bűnös kötődés, az jó úton jár. Benne a Szentlélek már kezdi lebontani a földi értékek hálóját. Rászorul, de már csak a gyónásra.

Így lesz a kényszerből önkéntesség, és a félelemből szeretet.

(Sánta János, Magyar Kurír)

Vissza az újság tetejére

Május első vasárnapján az Édesanyákra gondolunk


Fejet hajtunk, hogy vállalták az új életet, amikor gyermeket hordoztak szívük alatt, vállalták azok nevelgetését örömmel, áldozattal, sok-sok bánattal is.

Azt olvastam, hogy a legszebben az ÉDESANYÁKRÓL megboldogult Mindszenty József bíboros úr írt, az Édesanya c. könyvében.

Ebből néhány sort olvassunk:

„Az édesanyákról már sokan írtak. Különb tollak, mint az enyém. De talán néhány gondolat, amit leírni érdemes volt és megszívlelni jó lesz, akad ebben a könyvben.

Csodálom az édesanyai lelket: csodálni, szeretni a szívem tanított meg rá. Csodálom a gyenge nemnek hatalmas erejét az édesanyai erényekben, amelyeket ott látok ragyogni a történelem lapjain, és amelyek éppúgy alakították és alakítják a történelmet, mint a nagy férfiak.

Elmondom őszintén: mint lelkipásztor működési teremen gyakran együtt haladok az édesanyával. Tartozom egy vallomással is.

Elmondhatom én is a költővel, Tárkányi Bélával:„Ha futva áttekintek éltemen, Miként az Isten egy hív angyalát, sorsom felett őrködve szüntelen. Anyámat látom, a legjobb anyát. Egy sejtemény kel ekkor szívemben, S lelkemben egy hiteszme villan át: Hogy jó anyámban tán őrszellemem Van itt a földi harcokon velem.ˮ

Én is éreztem az édesanyai szeretet melegét. Nekem is adott az Isten jó édesanyát, aki – apámmal együtt – nehéz munkával gondoskodott rólam, nevelt imádságos lélekkel, imádkozott értem és könnyezet sokat.

Az otthonon belül és kívül tanultam meg, hogy szent az anya homlokredője, mert a szeretet mélyítette ki. És mert nem tudom, hogy „Megadhatom-e én még egykoron Mindazt, amivel Néked tartozom.ˮ (Korda Pál: Viszontlátás)

Azért ezzel a pár gondolattal akarom leróni a hála csekélyke adóját az iránt, akiről én is elmondhatom Szent Ágostonnal: „Amivé lettem, anyám érdemeinek, imáinak köszönhetem.”

Az anya sokat gondol a jövőre, emberi eshetőségeire. Ezért imára kulcsolja gyermeke kis kacsóit: imádkozni tanítja türelemmel, szeretettel. Mily kedves fáradság ez, s mily örömet érezhet, amikor az ártatlan ajkakról hallja égbe szállni. „Istenem áldd meg jó anyámat, apámat.” És nagy lészen az ő jutalma, mert megértette a Mester szavát: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket.” – Ő nemcsak engedte, nemcsak vissza nem tartotta, de vezette…

Báró Eötvös azt mondja: „Kereshetjük az Isten eszünkkel, de megtalálni csak szívünkkel lehet.” A nők, az anyák a szívük után indulnak, meg is találják az Istent.

Ne csodáljuk hát, ha az édesanya oly hamar imára kulcsolja a kis kezeket, mert ha valaki, akkor ő bizonyára átérti Arany János szavainak igazságát, hogy gyermekének drága kincs a hit, amely majdan küzdeni, remélni megtanít.

Dúsgazdag anyák adhatnak fiaiknak mesés örökséget, de ennél értékesebbet nem. Ha szegény anya ennél többet nem adhat, drága kincset hagyott fiára: és ez a gyermek, ha előbb nem, a sírhalmon könnyes szemekkel rebegi el: „Köszönöm neked édesanyám, hogy erre megtanítottál.”

Bougaud mondta: „Boldog a gyermek, ki így egyszerre születik a földi és mennyei élet számára, s ki mikor az életre ébred, anyja szeméből olvashatja a hitet, a tisztaságot, a becsületet és erényt.” (Mindszenty: Az édesanya c. könyvéből)

Áldjuk Istent, ha ilyen hitre, szép életre nevelő édesanyát adott. Köszönjük meg, ne későn sirassuk, hogy „Most látom milyen óriás ő.”

Kérjük az Élet és Jövő Urát, hogy lányok, fiatalasszonyok gyermekeiket erre a kétféle életre, földire és örök életre szüljék és neveljék.

A Bíboros úr, aki nagyon szerette édesanyját, még az Amerikai Követségen találkozhatott vele néhány alkalommal, de amikor 1959 februárjában édesanyja meghalt, legnagyobb szívfájdalma volt, hogy temetésére, sőt később még a sírjához sem mehetett el (Ez volt az a bizonyos Kádári időszak vallásszabadsága…)

(András atyától)

Vissza az újság tetejére

Lelkigyakorlatunkon hallottam

Komplex világban élünk, ahol minden oly gyorsan változik, és sokat változunk mi is, emberek. Ám a fejlődés életünk nem minden területén állt elő. Rengeteg időt szánunk az ész pallérozására, az élet erkölcsi oldalát pedig gyermeki szinten felejtjük, vezette be a három este elmélkedését egyházközségünk lelkigyakorlatán dr. Mátrai Benedek atya.

Nekünk, hívő embereknek nem lehet elég csak az ész pallérozása, az erkölcsi fejlődéssel is követni kell, hogy ne csússzon ki lábunk alól a talaj, további csökkenést hozva magával a sorainkban. Nem siránkozni kell a kialakult helyzeten, mert a siránkozás nem hoz változást. Nekünk ebben a környezetben kovászként kell Isten követőknek maradnunk, nem helyettesítve Őt a földi javak csillogó-villogó bálványaival, akik nekünk is pompás, ám nem maradandó hajlékot emelnek a fejünk fölé. Mi tudjuk, hogy maradandó hajlékot csak az Isten ad számunkra, ha nem engedjük sorainkba férkőzni a közömbösséget, a bűnbánattalan szívet. A bűnét megbánni nem tudó szív kiszorítja Istent az ember életéből. Hiába lesz a rengeteg anyagi dolog, nem fog igazi boldogságot adni, mert az igazi boldogság forrása az Isten, nem kapott ott szerepet. Láthatjuk a jólétinek nevezett nyugati világ, ahol már a templomokat is eladják, mivel hátat fordítva Istennek, már nincs szükségük rá. Az eredmény is jól látható. Némi anyagi előny, rengeteg depressziós ember, aki nem igazán boldog. Ne kövessük ebben őket. Vegyük észre, hogy a boldogság forrása azonos az élet forrásával, ami nem más, mint az Isten.

Isten tehát a lét forrása, erőnk oka és záloga. Az Istenbe vetett hitnek is látható következményei vannak életünkben. Aki hisz Benne, az nem parancsból, hanem szeretetből teljesíti a törvényeket. Szeretetből, hogy emberibbé váljék a világ s benne az életünk. Jól észlelhető ez, ha a csend hangján vizsgálódunk sorsunk alakulásán. Ekkor vehető igazán észre Ő, s ha észrevettük, hagyjuk, hogy alakítson bennünket.

Aki hisz Istenben, az isteni igazságszolgáltatásban, annak életfelfogása is nagyban különbözik az Isten nem ismerőétől. Aki hisz, az tudja, honnan jön és hová tart, míg a hitetlen csak úgy van. A keresztény ember minden élethelyzetben kitart Isten mellett, aki az élet és az igazság.

Feltevődik a kérdés, hogy milyen következményei vannak az Istenhitnek az emberi életben. Erre nagyszerűen megadja a választ a Szentírás, ha átelmélkedjük annak nyolc boldogság verseit. Rájövünk ezen sorok által arra, hogy  gyakorlati életünkben mily sokszor nem is ott keressük igazi boldogságunkat, ahol az valóban megtalálható. Fedezzük fel e sorokban is Isten szeretetét, és legyen válaszunk rá a viszontszeretet. S ha ezt így sikerül megvalósítanunk, elmondható, hogy a megtérés útjára léptünk, ami mindig önvizsgálattal is jár. Az önvizsgálat gyümölcse pedig a korrigált élet, ahol szakítva a bűnnel Istenhez fordulunk. Belátva azt, hogy a rossz forrása maga az önzés, és elismerve azt a tényt, hogy nem magunknak teremtettünk, hanem mások önfeláldozó szolgálatára. Ekkor már oda tudom adni magam a másiknak, hogy időajándékozó szolgálatom által kiteljesedjék.

A hibáink belátásában segítségünkre van a bűnbánati időszak is (nagyböjt, advent). Különös hangsúlyt kap ekkor lelkünk „karbantartása” is, ami felszínre hozza azokat a dolgokat, amelyek legjobban eltávolítottak Istentől. A „lelki szervizt” (gyónást) követően pedig legyünk résen, eszünk maradjon mindig a helyén, s minden helyzetben lássuk meg Isten jóságát. Vele és benne élve, az áldozatokkal is tarkított úton is, biztos, hogy eljutunk a vele való találkozáshoz.

(Érsekvadkert,2015.03.21. emjé)

Vissza az újság tetejére

Ferenc pápa üzenetei XVII.rész

A mindennapok szentjei reményt adnak

Nagyon sok rejtett szent él köztünk: férfiak, nők, családanyák és családapák, betegek, papok, akik mindennap átültetik Jézus szeretetét, és reményt adnak nekünk.

Nem elég kijelenteni, hogy hiszünk: az a valódi keresztény, aki megvalósítja a gyakorlatban Isten szavát. Ne legyünk homokra építő látszat keresztények, netán kisminkelt keresztények, mert mihelyt jön egy kis eső, lemossa rólunk a sminket. Nem elég egy mélyen katolikus családhoz vagy egy társulathoz tartozni. Nem elég jótevőnek lenni, ha közben nem követjük Isten akaratát. Sok látszat keresztény összeomlik az első kísértésnél, mert nincs mögötte tartalom, mert homokra épített. Ezzel szemben sok szent van Isten népében, akiket ugyan nem avattak szentté, de szent életűek: sok férfi és nő, aki gyakorlatban megvalósítják Jézus szeretetét. Sziklára építettek, aki maga Krisztus.

Gondoljunk a kicsinyekre; a betegekre, akik felajánlják szenvedéseiket az Egyházért, másokért. Gondoljunk a sok magányos idős emberre, akik imádkoznak. Gondoljunk a sok édesanyára, édesapára, akik küszködve tartják el családjukat, nevelik a gyermekeiket a napi munka és gondok közepette, de mindig remélve Jézusban. Nem páváskodnak, hanem megteszik a tőlük telhetőt. Ők a mindennapok szentjei, jelenti ki a szentatya.

Gondoljunk most arra a sok papra is, akik nem látványosan, de nagy szeretettel végzik munkájukat a plébániákon. Hittant oktatnak a gyermekeknek, gondozzák az időseket és betegeket, felkészítik a jegyespárokat. És mindennap ugyanazt teszik. Nem unják meg, mert ők is sziklára, Jézusra építettek. Ez adja az Egyház szentségét, ez adja meg a jövőbe vetett reményt, zárta gondolatsorát Ferenc pápa.

(VR)

Húsvéti levél az Areopáguszról


Az Areopáguszon, Arész hadisten dombján és csarnokában hajdan Athén vezetői a lényeges ügyeket intézték. A római megszállás korában is jelképe maradt az antik szellemiségnek. Ott kérdezték meg Pál apostoltól: „Mi az új tanítás, amelyet hirdetsz?ˮ Az összes athéniek, meg az ott időző idegenek nem töltötték mással idejüket, mint az újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával. Vajon miben különböztek tőlünk? Vajon ma mit gondolna Pál apostol Berlinben, Budapesten, netán Érsekvadkerten, vagy a tévé, a telefonkeresőjét bizgető ember láttán?

Pál így beszélt: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásosak vagytok. Amint megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölirat állott: Az ismeretlen Istennek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek.” Ezzel a tömérdek bálvány, azaz a kultúra káprázatát az apostol félretolta.

A gazdaságkori ember is tudhatna az ős-kinyilatkozással eleinket útra bocsátó Ismeretlen Istenről, csak éppen nem akar számolni vele. Fél átugrani istentelensége miatt lelkiismeret furdalása gátját, mert bizony a föld alásüllyedne szégyenében, amiért imádja a szórakoztatóipar által az ő hülyítésére kitalált Semmit, a Szétszórót.

Itt van a választóvonal, az ismeretlen, de mégis valóságos Isten, az Egyetlen Valóság, és vele szemben a szellemi tartalom és erő nélküli, ámde tárgyi mivoltukban csillogó bálványszobrok meg okostelefonok között. Vagy Hozzá igyekszünk, vagy itt ragadunk a Semmiben.

Szent Pál ezután bámulatos tömörséggel jellemzi az Atyát. „A világot és minden benne lévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, hiszen Ő a mennynek és földnek Ura. Semmiben sem szorul az emberi kéz szolgálatára, hiszen Ő ad mindenkinek életet, leheletet, mindent”.

Most közeledünk a beszéd szívéhez: „S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem.” A bűnbeesés után bizony elhomályosodott a szívünk. Elvesztettük természetes otthonunkat, az Édent, mert föltaláltuk a hazugságot. Már ott, a Paradicsomkertben hazudtunk a levélruhánkkal a bokorba bújással, a felelősség egymásra tologatásával. A hazugság ugyanis a Semmi körébe rántja az embert, mivel ő a „hazugság atyja.”

Isten a valóság, ezért nincs messze egyikünktől sem. Páltól sem volt távol, amikor még Saulként, gyűlölettől eltelve üldözte Istent és az ő híveit. A damaszkuszi úton tőle kapta a vakság áldott kegyelmét, hogy ne lássa többé a mulandót, ami nincs. Tanuljon meg a szívével látni.

Ezt magyarázza az apostol a bálványimádó athéni és mai barbiknak: „Benne élünk, mozgunk és vagyunk, amint ezt már egyik-másik költőnk is megmondta: Az ő fiai vagyunk.”A mondat első részének magva Jézus búcsúbeszédéből való, ami Jn14, 20 vesében így olvasható: „Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek. Benne!” Föl tudjuk ezt fogni? Sőt! Benne fogunk lakni az Atyában, mert ő maga a menny! Az üdvben, az Atyában nem egyszerűen öregotthoni vendégszobát kaphatunk, hanem örömöt, boldogságot. Emberi szóval leírhatatlan nászt. Jézus a főpapi imájában már nyíltan kimondja: „Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk.”

Pál apostol tudóskodó hivatkozás nélkül avatja be hallgatóit az emberlét alaptitkába. Ha „benne élünk, mozgunk és vagyunk, továbbá ha Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és tervek szerint formált aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló”. A tudás nem anyagi, műszaki vagy értelmi, hanem lelki. Akkor eleven, ha továbbadjuk az isteni meghívást. Isten eddig is szemet hunyt a tudatlanság ideje fölött, most azonban tudomására hozza az embereknek, hogy mindenhol, mindenkinek meg kell térnie. Minden perccel közelebb a végelszámolás. Ez nem fenyegetés, hanem igazságszolgáltatás. Igen finoman beszél erről Szent Pál: „Kiszemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos ítéletet ül majd a világ felett egy arra rendelt férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyújtott azzal, hogy föltámasztotta őt halottaiból”.

Azon a napon föltámadunk mi is. És célba érünk a tetteink által kijelölt úton az Örök Bíró elé.

(KÉ, Czakó G)

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek



Március 31-én tartotta soron következő ülését az Önkormányzat képviselő testülete. Az ülésen elfogadásra került az Önkormányzat 2014-2020 évekre szóló Gazdasági és Fejlesztési Terve, amely az ipari park kialakításával munkahelyek teremtését, utak, járdák felújítását, új óvodát és számos, a települést élhetőbbé tevő fejlesztést egyaránt tartalmazza. Részletesen tájékozódhatnak erről a tisztelt olvasók az ülésen készült és a könyvtárban is megtalálható jegyzőkönyv elolvasásával.

Rendelet készült a Műfüves pálya használatáról is. Tanítási napokon 8:00-17:00 között az iskolánk rendelkezik a pálya időbeosztásával. Iskolai lefoglalt időt követően, valamint hétvégéken 22:00-ig a sportolni vágyó lakosság rendelkezésére áll a pálya, térítési díj ellenében. A térítési díj eseti használatkor 4500Ft/óra, míg a rendszeres használók esetében ez az összeg 3500 Ft/óra. A használatot mindenkinek előre egyeztetni kell a pálya gondnokával, Molnár Jánossal.

Elfogadtuk a 2015. évi közbeszerzési tervünket is, amely tartalmazza az új óvoda pályáztatását is. Döntöttünk a Káposztások területén lévő jelzálog törléséről. Határozat született a vízi közmű vagyon ügyében, annak üzemeltetésének tárgyában is.

Egyebek közt szó volt a Műfüves pálya húsvét utáni karbantartásáról, a kisbusz bérlési feltételeiről, a sportegyesület megyei jó szerepléséről, a csapatok utaztatásáról, a tó körüli út sártalanításáról és a Start munkaprogram keretén beindult és 15 főt foglalkoztató, viacolort gyártó betonüzemről is.

Április 11-én, szombaton 8:00-14:00 között Pádár Zoltán szervezésében 7 csapat részvételével került megrendezésre az Első Reus Kupa. A színvonalas mérkőzések győztese a Jöttünk, láttunk fantázia névre hallgató szlovák-magyar vegyes csapat lett, megelőzve a focibajnokságunkról is ismert Jamaicát. A bronz meccsen a Knaus (Nagyoroszi) diadalmaskodott az eddigi szereplése során legjobb eredményét elérő, a fotón is látható Elit Alakulat felett. A tornát szereplésükkel színesítette még Bánk, a Pádi és a Szeszpártiak csapata. Köszönet minden szereplőnek az emlékezetes és hagyományteremtő tornáért. Köszönet a körültekintő és gazdaként dolgozó szervezőknek. Köszönet a nézőknek. Köszönet a helyt adó Petőfi Sándor Általános Iskolának és Önkormányzatnak, hogy közösen dolgoztak egy hírnevet hozó sportrendezvény sorozat megszületésénél.

(emjé, fotó: Vitéz A.)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2015. május 18. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Közreműködésünkkel április 18-án, lapzártánk idején, immár harmadik alkalommal megkezdődött a Foci bajnokság. Öt csapat nevezett, név szerint a Focit, Elit alakulat, Jamaica, Kolping és a Rajkert. A műfüves pályán szombat esténkét 18:00-tól tekinthetők meg a mérkőzések.

Május 16-án a Tizenhárom almafa alapítvány családi napot szervez a benti Kolping ház udvarán. Részletes program plakátokon jelenik meg. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők, hisz közösségben lenni jó.


Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Falubajnokság / Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek


1./  Május 1-én este 7-kor szentmise és utána az első májusi ájtatosság. Májusban a szerda kivételével mindennap este 7 – kor lesz a szentmise, utána Májusi ájtatosság A BARLANGNÁL. – Szerdán a szentmise reggel, a májusi ájtatosság este 7-kor a Kálváriánál.

 
2./  Május 17-én lesz a fél 10-es szentmisén az elsőáldozás. Előtte szombaton du. 5 órától lesz gyóntatás nekik, szüleiknek, hozzátartozóknak.

Az 1%-os befizetett személyi adóról ne feledkezzenek el rendelkezni!  

A Katolikus egyház technikai száma (0011) megjelölésével.

Akinek munkáltatója számolja el adóját, az zárt borítékban, a borítékra írt Név,

Lakcím, adóazonosító felirattal, rendelkezhet az Egyház javára 1%-ról, és valamely Alapítvány javára a másik 1%-ról. (Pl. Érsekvadkerten: Szent Kamill – az érsekvadkerti beteg gyermekekért közhasznú alapítvány javára (A kedvezményezett adószáma: 18641107-1-12)

KERESZTELTEK

5./ Molnár Bence (Molnár László- Vozik Katalin)

6./ Bertus Maja Mária  (Bertus Róbert – Csejk Kitti)

7./ Bozsonyik Zsófia, Hanna (Bozsonyik Tamás – Kristók Krisztina Katalin)

 
HALOTTAINK:

21./ Híves András (1933)

22./ Halaj Gyula  (1941)

23./ Krizsán János (1922)

24./ Urbán József  (1939)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Május

1. péntek        - Szűzanya tiszteletére

                        - Szent József tiszteletére

2. szombat     - Rózsafűzér társulat élő és elhunyt tagjaiért

                        - szi József 5. évforduló, felesége Molnár Mária, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

                        - Erdős János, felesége Halaj Mária, élő és elhunyt hozzátartozók

3. vasárnap   - Molnár Ignác 30. évforduló, felesége, fia, Kaba és Kristók család élő és elhunyt tagjai

                        - Murányi István, felesége Zsiga Mária, szüleik, élő és elhunyt családtagok

4. hétfő           - Fábián Jánosné Dósa Erzsébet, szülei és elhunyt hozzátartozók

5. kedd           -

6. szerda        - Urbán Ignác, Urbán és Kaba család elhunyt tagjaiért (Alapítványi)

7. csütörtök    - Kristály Mihályné Gyurkovics Rozália 1. évforduló és elhunyt hozzátartozók

8. péntek        - Vitéz István 1. évforduló, felesége Csillag Mária és a család halottaiért

9. szombat     - Kristóf ferenc, felesége Pálinkás Julianna, élő és elhunyt családtagok

                        - Kukkel József, felesége Kristók Erzsébet és elhunyt családtagok

                        - Halaj Sándor, Boda, Valkó és Bajnok család élő és elhunyt tagjaiért

10. vasárnap - Jakubecz Mihály, felesége Mrekvicska Mária, gyermekei, Németh és Varga család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Szabó, Czinege és Paulicsek család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Sztrecskó, Pintér és Breuer családokért

11. hétfő        -

12. kedd         -

13. szerda      -

14. csütörtök - Fábián Ferenc, felesége Kristók Mária és hozzátartozók

15. péntek     - Molnár János, felesége Valacsik Borbála, veje Híves András és hozzátartozók

16. szombat   - Viczián József, szülei és apósa

                        - Koza család és Czinege András

                        - Híves József, felesége Erdős Margit 1. évforduló, fiuk, vejük, unokájuk, élő és elhunyt családtagok

17. vasárnap - Szabó Ignác, felesége Vitéz Mária 14. évforduló, fiuk Ignác, nászuk Vitéz Sándor

                        - Babik Mihály, felesége Mikó Margit 15. évforduló, fiuk, menyük, a család élő és elhunyt tagjaiért

18. hétfő        -

19. kedd         -

20. szerda      -

21. csütörtök -

22. péntek     - Jakubecz, Kalmár és Zöllei család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Konopás András, felesége Kovácspál Ilona, nászuk, nászasszonyuk, szülők és hozzátartozók, valamint Konopás Károly, felesége Záhorszki Anna, szülők és hozzátartozók

23. szombat   - Fábián József, felesége Czinege Margit, szüleik, vejük Merkvicska János és hozzátartozók

                        - Fábián Ignác, felesége Halaj Anna és szüleik

                        - Szabóné Erdős Ilona, szülei és nagyszülei

24. vasárnap - Holman Sándor 1. évforduló, apósa, anyósa, élő és elhunyt hozzátartozók

25. hétfő        - Kristók, Pinke és Urbán család élő és elhunyt tagjaiért

26. kedd         -

27. szerda      -

28. csütörtök -

39. péntek     -

30. szombat   - Valkó Vince, felesége Halaj Erzsébet, gyermekei, szüleik, unokavejük János, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Deszpót Mihály, szülei, apósa, a Jakubecz és Raduly család élő és elhunyt tagjai

31- vasárnap - Vitéz Ferenc, felesége Nagy Erzsébet

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre