November 29-én imavirrasztást tartottak a római Santa Maria Maggiore-bazilikában a megszentelt élet évének megnyitása alkalmából. A liturgia végén José Rodríguez Carballo érsek elmondta, hogy a Szentatya egy imával is megajándékozta a megszentelt személyeket, melyet a helyszínen elimádkoztak.

Ábrahám, Izsák és Jákob Istene,
Urunk, Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk,
fogadd el imánkat, amellyel hozzád fordulunk.
Nézd kegyesen jóra való törekvésünket,
és segíts szenvedéllyel megélni hivatásunk ajándékát.
Atyánk, ingyenes szereteted tervével arra hívsz,
hogy keressük a te arcodat a Lélekben,
akár helyben lakunk, akár úton vagyunk.
Add, hogy magunkban hordozzuk emlékezetedet,
és élet forrásává legyen az számunkra
az egyedüllétben és a testvériségben,
s hogy szereteted visszfénye lehessünk
a ma élő emberek élettörténetében!

Krisztus, az élő Isten Fia,
te tisztán, szegényen és engedelmesen jártál
itt, a földön, a mi útjainkon,
és társunkká szegődtél a csendben és a hallgatásban.
A szeretet forrásaként őrizd meg bennünk
gyermeki hozzátartozásunkat az Atyához.
Segíts, hogy megéljük a találkozás evangéliumát:
hogy humanizáljuk a földet, építsük a testvériséget,
osztozzunk a megfáradtak, a keresést feladók fáradalmaiban
és a várakozók, a keresők, a remény magvait őrzők örömeiben.

Szentlélek, lángoló tűz,
világosítsd meg utunkat az egyházban és a világban.
Önts belénk bátorságot az evangélium hirdetésére,
és segíts, hogy örömünket leljük a mindennapi szolgálatban.
Nyisd meg lelkünket a szépség szemlélésére.
Őrizd meg bennünk a teremtett világ hálás csodálatát,
és add, hogy felismerjük mindazt a csodát,
amelyet te viszel végbe minden élőlényben.

Mária, Isten Igéjének anyja,
virrassz megszentelt életünk felett,
hogy az öröm, melyet Isten szava ébresztett bennünk,
betöltse egész lényünket,
és felhívásod, hogy tegyünk meg mindent,
amit csak kér a Mester (vö. Jn 2,5),
az ő szavának tevékeny értelmezőiként találjon minket
Isten országának hirdetésében.

Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Magyar Kurír

Ferenc Pápa kérése

NE azért sírjatok, ami nincs, azért harcoljatok, ami van!

NE azért sírjatok, ami halott, azért harcoljatok, ami megszületett bennetek!

NE azért sírjatok, aki elhagyott, azért küzdjetek, aki veletek van!

NE azért sírjatok, aki gyűlöl Titeket, azokért küzdjetek, akiknek szüksége van Rátok!

NE a múltatokért sírjatok, a jelenlegi küzdelmeteket harcoljátok meg!

NE sírjatok a szenvedésekért, harcoljatok a boldogságotokért!

Életige

Evangélium mindennap

„Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs! S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen!” (Lk 3,11)

Ebben az adventi időszakban, amikor karácsonyra készülünk, újra előtérbe kerül Keresztelő Szent János alakja. Isten azért küldte őt, hogy előkészítse az eljövendő Messiás útját. Akik hozzá fordultak, azoktól életük gyökeres megváltoztatását kérte: „Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét!” És aki azt kérdezte tőle: „Mit tegyünk tehát?” , annak így válaszolt:

„Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs! S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen!”

Miért adjak a másiknak a magaméból? A másikat is Isten teremtette, úgy, mint engem. Testvérem ő, lényem része. „Nem tudok kárt tenni benned anélkül, hogy meg ne sebezném saját magamat is” – mondta Gandhi. Ajándéknak lettünk teremtve egymás számára, Isten képmására, aki Szeretet. A szeretet isteni törvénye be van írva génjeinkbe. Jézus, amikor közénk jött, világosan kinyilatkoztatta ezt nekünk, amikor új parancsot adott: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is!” Ez a „mennyország törvénye”, a Szentháromság élete itt a földön, az evangélium szíve. Amint az Atya, a Fiú és a Szentlélek teljes közösségben élnek a mennyben, annyira, hogy teljesen egyek , ugyanúgy a földön mi is olyan mértékben vagyunk önmagunk, amennyire megéljük a szeretet kölcsönösségét. Amint a Fiú ezt mondja az Atyának: „mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém” , úgy közöttünk is akkor valósul meg teljes mértékben a szeretet, ha nemcsak a lelki javakat osztjuk meg, hanem az anyagiakat is.

Felebarátunk szükséglete mindenki szükségletévé kell, hogy váljon. Valakinek nincs állása? Mintha nekem nem lenne. Valakinek beteg az édesanyja? Úgy segítem őt, mintha az enyém lenne. Van, aki éhes? Mintha én lennék éhes, és úgy próbálom előteremteni az ételt, mintha saját magamnak tenném.

Ez a jeruzsálemi első keresztények tapasztalata: „A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.” Olyan vagyonközösség volt ez, amelyet bár nem volt kötelező, mégis nagyon intenzíven gyakoroltak. Pál apostol megmagyarázza: nem arról van szó, hogy egyeseket nehéz helyzetbe kellene hozni azért, hogy másokon segítsünk, hanem arról, hogy megvalósuljon az „egyenlő mérték szerint” elve.

Cezáreai Szent Vazul ezt mondja: „Az éhezőket illeti meg az a kenyér, amit félreteszel, a ládafiában őrzött kabátod a mezítelennek jár, rejtve őrzött pénzed pedig a szükséget szenvedőké.”

Szent Ágoston szerint: „A gazdagok feleslege a szegényeket illeti.”

„A szegényeknek is segíteniük kell egymáson: egyikük lábát kölcsönözheti a sántának, a másikuk szemét a vaknak; ismét más meglátogathatja a betegeket.”

„Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs! S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen!”

Ma is élhetünk úgy, mint az első keresztények. Az evangélium nem utópia. Ezt bizonyítják például azok az új mozgalmak, amelyeket a Szentlélek hozott létre az egyházban, hogy az első keresztények evangéliumi radikalitását hívja újra életre frissességével, és hogy válaszoljon az óriási igazságtalanságban és szegénységben élő mai társadalom nagy kihívásaira.

Emlékszem a Fokoláre Mozgalom kezdetére, amikor az új karizma a szegények iránti különleges szeretetet ültette a szívünkbe. Amikor találkoztunk velük az utcán, felírtuk egy kis jegyzetfüzetbe a címüket, hogy felkereshessük őket, hogy segítsünk nekik. Jézust láttuk bennük, aki azt mondta: „nekem tettétek” . Miután meglátogattuk őket viskóikban, meghívtuk őket magunkhoz ebédre. Nekik tartogattuk a legszebb asztalterítőt, a legjobb evőeszközöket, a legjobb falatokat. Az első fokolárban az asztalnál így foglaltunk helyet: egy fokolarina, egy szegény, egy fokolarina, egy szegény…

Egy nap úgy éreztük, az Úr azt kéri tőlünk, hogy váljunk mi magunk szegénnyé, hogy így szolgálhassuk a szegényeket és mindenkit. Ezért mindegyikünk az első fokolár egyik szobájának közepére tette mindazt, amiről úgy gondolta, hogy felesleges a számára. Volt ott tavaszi kabát, egy pár kesztyű, kalap, még egy szőrmebunda is… Azóta pedig, hogy adni tudjunk a szegényeknek, olyan vállalatokat alapítottunk, amelyek munkahelyet biztosítanak, nyereséget termelnek, amelyet a rászorulók kapnak meg. Azonban még sokat kell tennünk a szegényekért.

„Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs! S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen!”

Lehet, hogy észre sem vesszük, milyen sok kincsünk van, amit közösbe tehetünk. Finomítani kell érzékenységünkön, és el kell sajátítanunk bizonyos ismereteket ahhoz, hogy ténylegesen segíteni tudjunk, hogy megtaláljuk a testvériség megélésének módját. Adhatjuk szívünk szeretetét, kinyilváníthatjuk baráti szándékunkat, átadhatjuk örömünket, rendelkezésre bocsáthatjuk időnket, imáinkat; szóban vagy írásban közösbe tehetjük belső gazdagságunkat. Vannak ezen kívül olyan tárgyaink is, mint például táskák, tollak, könyvek, de lehet pénz, lakás vagy jármű is, amit rendelkezésre bocsáthatunk. Lehet, hogy sok mindent összegyűjtünk arra gondolva, hogy egyszer majd szükségünk lesz rá, miközben környezetünkben valakinek sürgősen éppen arra volna szüksége.

Ahogyan minden növény csak annyi vizet szív fel a talajból, amennyire szüksége van, úgy mi is próbáljunk meg csak annyit birtokolni, amennyi nélkülözhetetlen. Jobb, ha időnként azt vesszük észre, hogy hiányzik valami; jobb kicsit szegénynek lenni, mint kicsit gazdagnak.

„Ha mindannyian megelégednénk a szükségessel – mondta Szent Vazul –, és fölöslegünket a nélkülözőknek adnánk, nem lenne többé sem gazdag, sem szegény.”

Próbáljuk meg, kezdjünk el így élni! Jézus biztosan nem fog megfeledkezni arról, hogy elküldje nekünk a százszorost; így további lehetőségünk lesz arra, hogy adjunk. Végül pedig azt fogja mondani, hogy amit bárkinek is adtunk, azt Neki adtuk.

Chiara Lubich

Magyar Kurír

Karitász születésnap

A 10 éves évfordulón, november 22-én, a teltházas Közösségi Házban megrendezett jubileumi est igazán méltóra sikeredett. Remek szervezés mellett a fellépők,- óvodásoktól az általános iskolásainkon és zeneiskolásainkon keresztül a nyugdíjasokig - szívet melengető, könnyet megindító remekbe szabott előadásaikkal csak elismerést érdemelnek. Dombai Szilvia Karitász csoportvezető ismertette a csoport eddigi tevékenységet, melyből kiderül, ezek a lányok-asszonyok munka és család mellett önzetlenül, szabadidejüket feláldozva szervezik karitatív tevékenységüket, és segítik szükséget szenvedő embertársaikat. Mindannyiunk elismerését a legmesszebbmenőkig megérdemlik! Az est folyamán szóba került a Szent Kamill az érsekvadkerti beteg gyermekekért alapítvány, (mely szintén 10 éve működi) és a Karitász csoporttól elválaszthatatlan. Dombai Szilvia kuratóriumunk elnökének, Magyarosné Temela Marika tagnak, a karitászosok szervező munkájának köszönhetően e két szervezet az eltelt években több millió forinttal tudta támogatni a sajnos egyre nagyobb számban rászoruló családokat. Külön köszönetet érdemelnek a támogatók, akik lehetőségeikhez mérten támogatták e két szervezetet. (Szent Kamill adószám:18641107-1-12  és az adó  1 %!)

Mindemellett, remélhetőleg e nemes lelkű KARITÁSZOSOK munkája példaértékű, lesz és az adományozottakból adományozók lesznek - amit kemény munkával, tanulással érhetnek el -, és magukénak vallják a katolikus egyház egykori (10 évvel ezelőtti) örök érvényű jelmondatát: „JÓT TENNI JÓ... "

 (Káplár András)

Hol a boldogság mostanában

A választ Petőfi Sándortól sokan tudják. Barátságos, meleg szobában. Karácsony és újév környékén a hívők áldott ünnepeket kívánnak, a boldog új esztendőt remélők pedig legalább kicsivel boldogabb új évet várnak, vagy rosszabbat nem, mint az előző év volt. Az isteni kegyelem és a boldogság szétszakíthatatlanul összefügg, bár az emberek többsége az egyikben valami természetfölötti ajándékot sejt, a másikban pedig földi boldogságot, bőséget, egészséget, elégedettséget az életben.

A karácsony a születés családi ünnepe, az új év köszöntése azonban az óév temetését is jelenti, a remény keveredik a szomorúsággal, jövőtől való félelemmel és az elmaradt boldogság siratásával. A karácsony keresztény, a szilveszter pogány ünnep, bár a mostani globális civilizációban és új szokásrendben Jézus helyére a Mikulás lépett, a tömegek számára a vásárlás ünnepe lett. A szeretet és béke álmának jelképei azonban áttörik más vallások és ideológiák falait és korlátait is, mert karácsony a maga egyszerűségében és ígéretében minden ember szívére hat, még azokban is titokban megrezdül valami, akik más Istent imádnak, vagy tagadják Isten létezését. A születés, a szeretet és béke üzenete univerzális és támadhatatlan, ahogyan a kereszt szimbóluma is, mert az két, egymásra merőlegesen ácsolt fadarab a kezdet és a vég találkozása, a szenvedésé, a halálé és a feltámadásé. A sötétség és a világosság örök küzdelme és váltakozása az emberiség első kozmikus élménye, minden azt súgja nekünk, hogy didergetően egyedül vagyunk a végtelen, hideg űrben, a távoli csillagok hideg pislákolása alatt, az emberiség nagy része nem keresi a betlehemi csillagot, sohasem hallott róla, vagy naiv mesének tartja, hiszen csak egy üstökös csóváját látták a csillagjósok és a pásztorok. Mi azonban hiszünk, mert hinni akarunk, ez a hit kegyelme, mert nem lehet, hogy a boldogság csak egy barátságos, meleg szobát jelentsen, bár a Szent Családnak még ez sem jutott. Többek vagyunk a változó anyag és energia bennünket is formáló formáinál, a látszólag kaotikus és közömbös világnál, az általunk észlelt dimenziók térben és időben szűkösek, mert lélek magasabbra tör, mint a romlandó test.

A lélek Isten rendjére, törvényére, legfőképp szeretetére vágyik, arra az örök ígéretre, hogy magunk esendő és bűnös voltában is hasonmásai, meghívott vendégei vagyunk. Ezért cseng oly hamisan a jókívánság: Kelleme ünnepeket! Hát persze, jó, ha az ünnepek „kellemesek”, mint valami meleg fürdő és „kényeztetés” egy szálloda wellness-részlegében; jó pihenni, enni-inni, ajándékot kapni és adni, de mindez végzetes félreértése az ünnepnek, akárcsak a szilveszteri durrogtatás és trombitálás. A szeretet és a béke nagyon csendes, csak a gyertya lángja lobban néha, mulandóságunkra emlékeztetve. A boldogság nemcsak mostanában, hanem mindig is abban rejlik, ahogyan az örök világosság visszatükröződik otthonunk, menedékünk, barlangunk faláról. Ezért kívánok minden Kedves Olvasónak, minden jóakaratú embernek isteni kegyelemmel teljes, áldott ünnepeket, a számvetés, az újrakezdés és a hit boldogságát!

(Néhai szszp,2013. KÉ)                                                

Gáspár, Menyhért, Boldizsár

„Gáspár, Menyhért, Boldizsár, mind a három szent király”. Így hangzik népünk éneke vízkereszt, más szóval Háromkirályok napján. Jó alkalom ez számunkra, hogy megkérdezzük: honnan vette magyar népünk ezt a három nevet? Mert bizonyos, hogy nem a Bibliából, bár a Napkeleti bölcsek érkezését még az is népies elbeszélés műfajában mondja el: „Bölcsek jöttek napkeletről…” A „királyokra” az Ószövetség jövendölése utal. Isajás prófétánál (Iz 60,1-6.) az alábbiakat olvashatjuk erről: „Népek jönnek világosságodhoz, királyok a benned tündöklő fényességhez. Aranyat, tömjént hoznak”. A prófétai üzenet már arra utal, hogy Isten a pogány népeket is meghívja az üdvösségre, közvetlenebbül: a Megváltóhoz, a betlehemi jászol Kisdedéhez. „Eljönnek mindnyájan”. Hiszen a pogány népek is várták és várják a megváltást. A háromkirályok valójában csillagkutató mágusok, s még a hármas számuk is az Ószövetségben jelzett három ajándékhoz kapcsolódik: az aranyhoz, a tömjénhez és a mirhához. A népi vallásosság képviselői nevet is adtak nekik. Ilyen nevekkel azonban sem az Ó-, sem az Újszövetségben nem találkozunk. Honnan van tehát a három név? Vegyük szemügyre a magyar néphitnek ezt a ránk maradt szép emlékét, amely a betlehemes játéktól is elválaszthatatlan.

GÁSPÁR. Eredetiben feltehetően Kasper. Az „er” embert jelentett, még a magyar ember szóban is. És őstörténetünk messzi századaiba vezet vissza. Még a magyarral azonosított Mauger-Moger névben is ott az „er”, amely Meótisz tájait és a Kr. u. 6. század első felét idézi meg, a szabir-magyarokkal. Az „er” embert jelent, s mivel Meótisz a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között volt, a Kaukázusi hegység fölött, a Gáspár a Kasper magyaros változata lehet, tehát „kaszpi ember”. Eredeti szóalakját a németek őrizték meg, amely Walter Kasper püspök rangos dogmatikai könyvében is olvasható.

MENYHÁRT vagy Menyhért név szintén germán eredetű. A Hartmannak van ilyen változata is: „Manhart”, vagyis Menyhért. A székelyeknél ez a név a Manhartból eredeztethető Menyhárt. Ez bátor harcost, szó szerint kemény embert jelent. Ez is a Keletet idézi, mert a keleti gótok jó ideig a Krim-félszigeten éltek, s ottani maradékuk a bizánci hittérítők révén ismerkedett meg a kereszténységgel.

A BOLDIZSÁR viszont már törökös név. Nálunk azonban talán a besenyők révén lett használttá, akkor is, ha benne a babiloni király, Balthazár lehetne távoli ős. Kisgimnazista koromban, Ipolyságon volt egy osztálytársam - feltehetően besenyő eredetű -, akit Boldizsár Zoltánnak hívtak (a Zoltán egyébként a szultán magyar megfelelője).

Mindhárom név a Keletet idézi, csak éppen Magyarország s talán Erdély felől nézve. A székelyeknél még ma is jobban megmaradt ízesen népies szövegeivel a betlehemes játék. Nekünk ilyen nevűek jelentették a hajdanában keletről jött „királyokat”.

A Szentírás népies elbeszélése így még magyarosan népies formát is öltött a betlehemes játékban. Az üdvösséget adó és Jézusban a pogányokat is meghívó Isten hiteles képe él a betlehemes játékban. S még valami. A más népeket is befogadó, s magyar részről nekik hazát adó, őket megbecsülő nemes gesztus olvasható ki a „háromkirályok” neveiből. Talán az egykor Erdélybe behívott germánok és az ott letelepedett besenyők emlékét is őrzi a háromkirályok neve. Népük utódai magyarokká váltak, és keresztényekké is. Ugyanakkor szép emléke ez a keletről jött honfitársainkkal kapcsolatban a kereszténység és a magyarság összefonódásának.

(+ béel)

Karácsonyi angyalok

Karácsony van. Az angyalok köztünk járnak.

De ne keress rajtuk hatalmas fehér szárnyat!

Az angyalok ragyogó szemű, mosolygó emberek,

Kinek szívében lángol az őszinte, tiszta szeretet.

Kik megkérdezik: Hogy vagy? Miben segíthetek?

Hogy tehetném szebbé a karácsonyi ünnepedet?

Ölelésre vágysz? Vagy csupán egy kedves szóra?

Mondd el, mi bánt, mi az, mi szíved nyomja?

Szép lassan eszedbe jut a gyermekkori emlék,

Mikor még bátran megfogtad egy idegen ember kezét,

mert érezted, hogy szeret, és soha sem bánthat.

Emlékszel, akkor még láttad a hatalmas fehér szárnyat.

Időközben felnőttél, s mindezt elfeledted.

Régóta úgy gondoltad, hogy angyalok nincsenek.

Most melléd lép valaki, s ragyogó szemmel mondja:

Ölelésre vágysz? Vagy csupán egy kedves szóra?

Önkormányzati hírek

Az Önkormányzat állandó bizottságainak megválasztása. A pénzügyi bizottság Szabó János elnökletével dr. Kovács János és Molnár János tagságával látja el a törvényben előírt feladatokat. A szociális bizottság elnöke Molnár János lett. Az öttagú bizottság tagjai még Antal Jánosné, dr. Kovács János képviselőként, valamint Hustyava Lászlóné és Ruzsin Lászlóné kültagként. A szavazást követően a kültagok eskütételére került sor. Ezt követte az SZMSZ tárgyalása és a vélemények ütköztetését követő elfogadása. Rendeletet fogadtunk el a szociális célú tűzifa ellátásról, és elfogadásra került az ÖNO szakmai programja is.

Döntés született a már megépült mezőgazdasági feltáró út területrendezéséről, és határozatot fogadtunk el a Hunyadi út sebesség- és súlykorlátozása tárgyában. Elutasításra került a Fölső kocsmát bérlő Csordás Pálné kérelme, ami a havi egy hétvégi alkalommal reggel 6-ig történő zenés rendezvény tartásáról szólt. Támogatást szavaztunk meg a Kolping család szervezésében, advent 3. vasárnapján a templomban megrendezendő Karácsonyi Hangversenyhez. Döntés született a BURSA HUNGARCA pályázat nyerteseiről is. Az „A” tipusú  ösztöndíjat Kruzslik Dalma és Sipos Imre, míg a „B” tipusút Kovács Nikolett nyerte.

Az egyéb ügyek, tájékoztatók címszó alatt az új óvoda építése, a Műfüves pályát övező futópálya borításának megoldása, a Tájház jövőbeni személyi kérdése, az Erdősor út állapotának soron kívüli javítása, Bohán István csarnok felállítási tervének későbbi ismertetési lehetősége, a Homonyik-koncert nem támogatása és a Káposztások területrendezési lehetősége szerepelt. Az egyebek tárgykörben kerültek ismertetésre képviselő társunk, dr. Őszi Attila Csaba beadványai és a polgármester asszony ezekre adott válaszai is.

(emje)

Kolping hírek

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.

Vissza az újság tetejére