Kálvária búcsú
Szentmiseszándékok
A megbocsátás szeretetből fakad
Hála a terményekért
Életige
I love Madrid
Felhívás Polgárőrség
Önkormányzati hírek
Ingyenes jogi tanácsadás
Kalász hírek
Kolping híreink
Híreink

Kálvária búcsú

Az augusztus végi terményekért hálát adó ünnepség után szeptember 17-18-án ismét ünnepelt az érsekvadkerti egyházközség. A színhely most a 107 éve épült, szorgos kezek által megszépült környezetben álló Kálvária Kápolnánk volt. A Szent Kereszt felmagasztalására emlékeztünk most, átgondolva a ma emberének kereszt által szóló üzeneteket, vádakat, bízva abban, hogy megértve azokat, csökkenő tendenciát mutat majd a világunkban eluralkodott önzés. Ehhez adott támpontokat a szombat esti keresztút és az azt követő szabadtéri szentmisén hallott gondolatok.

Az ünnep fő része vasárnapra esett. Régi hagyományainkat felelevenítve, immár 15. alkalommal, népviseletesekkel és lobogókkal ékesített, a kereszt által vezetett, énekkel imádkozó körmenetben, a templomunktól indulva mentünk a másfél kilométerre lévő Kálváriához, a búcsúi szentmise színhelyére. A körmenetben haladva öröm volt látni az abban haladók sokaságát, akik Csíksomlyóra emlékeztető módon ölelték át a szentmise főcelebránsát, Szilágyi Szabolcs újmisés atyát és plébánosunkat, Lukács András apát urat. Öröm volt látni a már helyszínen lévő, a kálvária dombot megtöltő embereket is, akik bekapcsolódva a körmenetben érkezők énekébe váltak a körmenet részeseivé, együtt hangolódva rá Isten üzenetének befogadására. Az ünnepi szentmise rövid, az alábbi részeket is tartalmazó köszöntőkkel vette kezdetét. ,,Magasan áll a Golgota ormán, a Szent Kereszt elhagyottan árván'' - mondja a helyhez illó énekünk bevezető sora. Itt és most érdemes elgondolkodni azon, vajon mi mennyire vagyunk okozója kereszten függő magárahagyatottságának! Közel ezren vagyunk itt, kálvária búcsúnk alkalmából, az eleink által meg-annyiszor átimádkozott szent helyen, hogy Szabolcs atya személyében, gyökereiben érsekvadkerti papunkat köszöntve, belássuk azt, hogy a bennünket érő számtalan kihívás sem térítheti el tekintetünket, a keresztet tartó magaslat felől, hisz onnan mindig életerő sugárzik a csendet nem tűrő való világunk felé.

Meg kell hát értenünk a csend szavát, hisz az lelki békét eredményez. Az olvasmányok kapcsán Szabolcs atya is a testi békére kisugárzó lelki békéről beszélt. A történet egy ismerőséről szólt, aki feltűnően nagy lelki békében áll önmagában, ám másokhoz mindig szeretettel fordul. Mi okozza ezt a viselkedést, képezheti a vizsgálódásunk tárgyát. A válasz egyszerű. Amit tesz, azt másokért teszi. Látva a hatást, olyan ez, mint a jó zongorista esete, aki látva hallgatóságának feldobottságát, tovább tökéletesíti szolgálatba állított tudását. Vajon én hol tartok ezen a szolgáIattevő úton? Miről szól az életem? Csak magamról? És ha csak magamról szól, miért csodálkozom, hogy megunom, mint a zsidó nép a pusztai vándorlás során a mannát?

Ők siránkoztak a megjelenő mérges kígyók miatt, bennünket pedig a panaszáradat önt el segítőkészségünk elaltatásának következtében.

Itt állunk most a kereszt lábánál. Mit mutat nekünk a kereszten függő Jézus? Ugye a

tekintete a kínok közepette is az Atyára irányul. Bennünket szolgálva üresíti ki Önmagát. Élete nem róla, hanem rólunk szól. Itt a kereszten összpontosul az az isteni gondolat, miszerint meghalok értetek, hogy általa életünk legyen. Irányt mutató szolgálat ez számunkra is. Irányt mutat az útra, melyen haladva egyre kevesebb lesz a csak önmagára gondoló, élő-halott ember és emberi közösség. S ahol élet van, ott születik meg az önzetlenségen alapuló, élhetőbb és új világ, a szebb jövő. A szentmisét újmisés áldás zárta, majd a jelenlévők jelét adva a világnak a krisztusi jelenlét elengedhetetlen voltára, körmenetben tértek vissza a templomba. Az ott elhangzó elbocsátó szavak után, ki-ki családjában folytatta e szép ünnepet.

Érsekvadkert,

2011. szeptember 19.

emjé

A megbocsátás szeretetből fakad

Vissza az újság tetejére

Hála a terményekért

(Hálaadás utáni gondolatok)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

,,Megyek, hogy teljesítsem akaratodat." (Zsid 10,9)

Ez a mondat a 40. zsoltár egyik sora, amelyet a Zsidókhoz írt levél szerzője ad Isten Fiának ajkára, aki az Atyával folytat párbeszédet. A levél írója így akarja még inkább hangsúlyozni Isten Fiának szeretetét, aki azért lett emberré, hogy az Atya akaratának engedelmeskedve elvégezze megváltói művét.

E szavak szövegkörnyezetéből kiderül: a szerző rá akar mutatni, hogy Jézus áldozata mennyivel magasabb rendű az ószövetségi törvény áldozatainál, amikor állatáldozatokat mutattak be Istennek, vagy az emberen kívül eső (nem közvetlenül embert érintő) áldozatokat. Jézus viszont végtelen szeretettől indíttatva saját akaratát, teljes önmagát ajánlotta fel az Atyának, amikor a földön élt.

„Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.”

Ez az ige a nyitja annak, hogy megértsük Jézus életét. Segít életének mélységéig hatolni, felfedezni az aranyszálat, amely összefűzi földi létének különböző szakaszait: gyermekkorát, rejtett életét, megkísértéseit, választásait, nyilvános működését s végül kereszthalálát. Teljesíteni az Atya akaratát: ez volt Jézus egyetlen szándéka minden pillanatban, minden helyzetben; és valóban kizárólag azt tette. Semmit sem tett, ami azon kívül esett. visszautasította a legcsábítóbb ajánlatokat, ha nem álltak teljes összhangban az Atya akaratával.

,,Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.”

Ez az ige megérteti velünk azt a nagyszerű tanítást, amely Jézus egész életében irányadó volt: a legfontosabb, hogy az Atya akaratát tegyük és ne a magunkét, hogy így képesek legyünk nemet mondani önmagunknak, és igent mondani neki. Az igazi szeretet Isten iránt nem a szép szavakban, gondolatokban, érzésekben rejlik, hanem abban, hogy valóban engedelmeskedünk parancsainak. A dicsőítő áldozat, amelyet tőlünk vár, az, hogy nagy szeretettel felajánljuk neki legbensőbb dolgainkat, azt, ami leginkább a miénk: az akaratunkat.

„Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.”

Hogyan éljük tehát ennek a hónapnak az igéjét? Ez az ige egyike azoknak, amelyek rávilágítanak, hogy az evangélium természete az,hogy az árral szemben halad, hiszen szembeállít minket azzal a mélyen gyökerező hajlandóságunkkal, hogy a saját akaratunkat keressük, az ösztöneinket, érzéseinket kövessük.

Ugyanakkor ez az ige váltja ki leginkább a modern ember megütközését.

Olyan korban élünk, amikor az én került előtérbe, az egyén autonómiája, az öncélú szabadság. Az ember a saját kedvtelései kielégítésében láda önmegvalósulását, az élvezetek keresése válik a döntések mozgatórugójává, a boldogság titkává, pedig tisztában vagyunk vele, hogy ez milyen szörnyű következményekhez vezet.

Jézus kultúrája tehát szemben áll a saját akaratunk keresésére alapozott mai kultúrával. Az ő kultúrája teljesen Isten akaratának a teljesítésében áll, és csodálatos gyümölcsöket ígér életünkben.

 Próbáljuk meg tehát úgy élni az e havi igét, hogy mi is az Atya akaratát választjuk, és ahogy Jézus, mi is erre alapozzuk egész életünket, ez legyen cselekedeteink ösztönző ereje! Így elindulunk a felé az isteni kaland felé, amelyért egy örökkévalóságon át hálásak leszünk Istennek.

Igy leszünk szentek, és sok szívben fogjuk elültetni Isten szeretetét.

Chiara Lubich

Vissza az újság tetejére

I love Madrid

Augusztus 15-én eljött a már lassan egy éve várt és tervezett Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó kezdőnapja, mely idén a 14. alkalommal került megrendezésre és mottója a következő volt: „Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben” (Kol 2:7).

A délelőtti nagy pakolászás és bőröndméregetés után elindultunk a repülőtérre, ahonnan a kora esti órákban indult gépünk Madrid felé. Közel háromórás utazás után megérkeztünk a Barajas reptérre, ahonnan rögtön a regisztrációs központ felé vettük az irányt, ahol megkaptuk a résztvevők számára összeállított csomagot.

Amerre mentünk, lépten-nyomon fiatalok éneklő, táncoló csoportjaival találkoztunk, akik nemzeti színű zászlóikkal vették birtokukba a spanyol fővárost az Ifjúsági Világtalálkozó idejére. A látvány és a hangulat felidézte bennünk a 2005-ös kölni Találkozót – és újra átélhettük azt a felejthetetlen élményt, amit hat évvel ezelőtt tapasztaltunk

A regisztrációt követően egy külvárosi plébániára mentünk, ahol a szállásadónkkal találkoztunk volna, de mivel későn értünk oda, már zárva találtuk a parókiát. Egy közeli iskolában kértünk szállást, ahol – szintén a Találkozóra érkezett fiatalok – szívesen láttak minket vendégül. Másnap a plébánián bemutatták a szállásadó családot, s csomagjaink lepakolása után nyakunkba vettük a várost, hogy minél több nevezetességet láthassunk, és a közös lelki programokról se maradjunk le.

A kulturális programunkat követően a Cibeles tér felé vettük az irányt, ahol a madridi érsek tartotta az Ifjúsági Világtalálkozó nyitó szentmiséjét. A tömeg olyan hatalmas volt, hogy a térre el se jutottunk, így a térre vezető sugárúton kihelyezett kivetítőkön követhettük a nyitányt.

Következő nap délelőtt egy angol nyelvű katekézisen vettünk részt egy szálláshelyünkhöz közeli templomban. Ebéd után megcsodáltuk az üzleti negyed felhőkarcolóit, majd a sokak által kedvelt, a Real Madrid labdarúgócsapatának otthont adó Santiago Bernabéu stadionban tettünk egy nagy túrát, ahol megcsodálhattuk, milyen tisztelet övezi hazánk egykori kiváló focistáját, Puskás Ferencet. A kora estét egy hatalmas parkban töltöttük, ahol koncertek, előadások üdítették a Találkozó fiataljainak jókedvét.

Csütörtökön a korábbi fővárosba, Toledoba kirándultunk. 20 perc vonatút után egy gyönyörű, régi stílusában megmaradt város fogadott minket. A kopár sziklás hegyre épített városból kimagasló várat és Katedrálist körülvevő árnyákos utcáiból nyugodtan meg lehetett tekinteni a keresztény és mór kultúra keveredésében épített tereket, bástyákat, díszes épületeket. A hosszas nézelődés után visszaindultunk Madridba, hogy részt vehessünk a pápa ünnepélyes fogadásán. Késő estig eltartott XVI. Benedek vonulása az érseki palotától a Cibeles térig, s megható volt látni azt a rajongó tiszteletet és szeretetet, amit a fiatalok a Szentatya felé tanúsítottak ottléte alatt. A nap zárásaként egy labdarúgó mérkőzésre is sikerült eljutnunk és megtapasztalhattuk azt a stadionbeli hangulatot, amit eddig csak a televízió képernyője előtt láthattunk.

Pénteki reggelink alkalmából megkóstoltunk néhány tradicionális spanyol sonkát és sajtot. Ezt követően a város turisták által kevésbé ismert helyei felé vettük az irányt, s eldugott kis utcácskákon keresztül eljutottunk a Szent Ferenc Katedrálishoz, majd megtekintettük a bikaviadalok helyszínét, a Plaza del Torost, s ezenkívül még sok kis templomot és kápolnát sikerült felfedeznünk Madrid kevésbé frekventált helyein.

Este fél nyolctól a Szentatya vezette keresztúton vettünk részt, amit a város egyik sugárútja mentén épített hatalmas, életnagyságú és élethű stációknál végeztek. Az utolsó metró – amelyik a szálláshelyünkre vitt volna – indulása előtt még egy gyönyörű és lélegzetelállító körmeneten vettünk részt, amelyen életnagyságú, feldíszített, különböző szenteket ábrázoló szobrokat vittek a vállukon tízes csoportokban az emberek. Őket egy rézfúvós együttes zenével kísérte, melynek szövegét együtt énekeltük a többi fiatallal.

A szombat reggeli városnézés után a délutáni órákban indultunk ki a Madrid déli részén fekvő Cuatro Vientos reptérre, ahol aznap virrasztás, másnap pedig a záró szentmise volt. Egész nap verőfényes napsütés volt, ám ahogyan az este közeledett és gyűltek az emberek, úgy gyűltek felettünk a felhők is. Hatalmas vihar támadt az esti szertartás közben, de ennek ellenére a Szentatya megtartotta a közös imádkozást. Ezt követően rengeteg fiatal útnak indult, mivel úgy látták, nem lenne biztonságos a szabadban tölteni az éjszakát. A viharra való tekintettel mi is visszatértünk a szállásunkra, majd másnap keltünk újra útra, hogy részt vegyünk a záró szentmisén.

A Szentatya celebrálta záró szertartás délelőtt fél 10-kor kezdődött. Közel kétmillió, javarészt fiatal vett részt ezen a csodálatos ünnepen. Felemelő érzés volt látni ennyi embert, akik egy cél érdekében jöttek a spanyol fővárosba: hogy együtt tölthessünk testben és lélekben egy egész hetet, és közösen mondjunk hálát mindezért. Megható volt 2005 után újra részt venni az Ifjúsági Világtalálkozón és tanúságot tenni hitünkről.

Köszönjük ezt az örök élményt és lélekben való gazdagodást mindenkinek, aki imádkozott értünk és támogatott minket.

 Krisztián  és Gellért