Szent Anna és Szent Joachim
Szentmiseszándékok
Építsünk sátrat
Betegségben
A legnagyobb bolond
Életige
Scheffler János boldoggá avatása
Köszönöm Uram!
Sík Sándor: Ne félj!
Hittan tábor 2011
Egy magyar nyelvemlék
Isten szavának hirdetői
Események dióhéjban
Önkormányzati hírek
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping Híreink
Híreink

Szent Anna és Szent Joachim

Közös áldás a nagyszülőkkel

Az újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária szüleiről. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülő nevét nem tudjuk. Egy 2. századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.

Az ünnep a 13--14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők. Ez az érdeklődés a keresztes háborúkból visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus szülőföldjére és rokonságára is. Érhető, hogy az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is felélénkült.

Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26.

Szent Anna tiszteletéről Bálint Sándor a következőket írja: ,,A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétűsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.

Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza... a kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora, (a megváltó Vér)... Védőszentje volt a bányászoknak is, nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.''

A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.

Építsünk sátrat

Gondolatok Úrnapja után

Vissza az újság tetejére

Betegségben

Vissza az újság tetejére

A legnagyobb bolond

tanmese a mának

Ez a régi történet egy olyan királyról szól, aki a kor szokása szerint udvari bolondot tartott. Az ilyen bolondnak joga volt ahhoz, hogy megmondja az igazságot a királyoknak és a hercegeknek, még akkor is, ha az bántó volt. Ha ugyanis fájt az igazság, akkor egyszerűen annyit fűztek hozzá: „Hiszen ő bolond!”.

Egy alkalommal a király olyan ezüst botot adott bolondjának,melynek végén arany harangocska hintázott. Majd ezt mondta neki:  Az biztos, hogy te vagy a legnagyobb bolond, aki csak létezik a világon. De ha mégis találkoznál olyan emberrel, aki még nálad is nagyobb bolond, akkor add át neki ezt a pálcát. A bolond évekig hurcolta magával a királytól kapott különleges pálcát. Egy alkalommal meghallotta, hogy királya haldoklik. Csendben bement a betegszobába és így szólt. Királyom, hallom nagy útra akarsz indulni. Dehogy akarok, hanem kell indulnom hangzott a királyi válasz. Bizonyára hamarosan visszatérsz intézte kérdését bolondunk a király felé. Nem, sajnos nem tört ki sóhajtozva a beteg király válasza, majd így folytatta. Abból az országból, ahová utazom, nincs visszatérés. A bolond sem maradt további kérdés nélkül. Az útra készülni szoktak királyom. Ugye jól előkészítetted ezt az utat. Remélem gondoskodtál arról is, hogy királyként fogadjanak abban az országban is?  A király csak a fejét rázta. Ezt sajnos elmulasztottam. Sohasem volt időm arra,hogy előkészítsem ezt az utazást. Óh, akkor te valószínűleg nem tudtad, hogy egyszer majd el kell indulnod erre a nagy útra. Már régóta tudtam, szakadt ki a királyi válasz, de mint mondtam, sosem volt időm, hogy megtegyem a helyes előkészületeket.

A bolond ekkor csendesen letette pálcáját a király ágyára és a következőt mondta: Azt parancsoltad nekem, hogy annak adjam tovább a tőled kapott pálcát, aki még nálam is nagyobb bolond. Királyom, fogadd a pálcát! Te tudtad, hogy át kell menned az örökkévalóságba, s hogy onnan nincs visszatérés. Ennek ellenére nem törődtél azzal,hogy megnyíljanak neked az örök hajlékok.

Király, Te vagy a legnagyobb bolond!

(KK.2011)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

“Akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” (Mt 13,12)

Annyira fontos Jézusnak ez az igéje, hogy Máté kétszer is idézi evangéliumában.[1] Világosan kimondja, hogy Isten máshogy “gazdálkodik”, mint mi. Számításai mindig különböznek a mieinktől, például amikor ugyanazt a bért adja az utolsó óra munkásának, mint az elsőként munkába állónak.[2]

Jézus tanítványainak válaszolt ezekkel a szavakkal, akik azt kérdezték tőle, miért van az, hogy velük nyíltan beszél, másokhoz viszont példabeszédekkel, burkoltan szól. Jézus a teljes igazságot, a fényt adta tanítványainak, pontosan azért, mert követték Őt, mert számukra Ő volt a minden. Azoknak, akik megnyitják neki szívüket, akik teljesen készek arra, hogy befogadják Őt, akik már birtokolják Jézust, azoknak teljesen odaajándékozza magát.

Hogy megértsük ezt a viselkedésmódot, segítségünkre lehet egy másik, hasonló ige, Lukács evangéliumából: “Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe.”[3] A két mondatban Jézus logikája szerint a birtokolni (akinek van, annak még adnak) ugyanazt jelenti, mint adni (adjatok, és akkor ti is kaptok).

Biztos vagyok abban, hogy ezt az evangéliumi igazságot már te is megtapasztaltad. Vajon amikor segítettél egy betegnek, amikor megvigasztaltál valakit, aki szomorkodott, vagy amikor társa lettél egy magányos embernek, nem tapasztaltál-e néha olyan örömöt és békét, amiről nem tudtad, hogy honnan származik? Ez a szeretet logikája. Minél teljesebben ajándékozzuk oda magunkat, annál gazdagabbak leszünk.

Tehát akár így is érthetnénk az e havi igét: akiben van szeretet, aki szeretetben él, annak Isten megadja azt a képességet, hogy még jobban szeressen, és a szeretet teljességét, hogy olyanná váljon, mint Ő, aki a Szeretet.

“Akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

Igen, a szeretet által élünk. Azért létezünk, mert szeretünk. Ha nem szeretnénk, nem élnénk. És minden alkalommal, amikor nem szeretünk, megszűnünk létezni (“attól még azt is elveszik, amije van”).

Tehát nem marad más számunkra, mint hogy szeressünk, magunkat nem kímélve. Isten csak így fogja nekünk adni Önmagát, és minden ajándékát.

Adjunk először is azoknak, akik körülöttünk vannak, és legyünk biztosak abban, hogy ha nekik adunk, akkor Istennek adunk! Adjunk mindig mindent: egy mosolyt, a megértésünket, a megbocsátásunkat, azt hogy meghallgatjuk a másikat; adjuk intelligenciánkat, készségünket, az időnket, a tehetségünket, az ötleteinket, ténykedésünket; adjuk a tapasztalatainkat, a képességeinket, és osszuk meg másokkal javainkat, hogy semmi se halmozódjon föl, hanem minden kézről-kézre járjon! Ha adunk, megnyitjuk Isten kezét, aki gondviselő szeretetében túláradó mértékkel áraszt el bennünket ajándékaival, hogy aztán még többet adhassunk és kaphassunk, és így sok szükséget szenvedő embertársunkon segíthessünk.

“Akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

A legnagyobb ajándék, amelyben Jézus részesíteni akar bennünket: Ő maga. Mindig jelen akar lenni közöttünk: ez az élet teljessége, ez az a bőség, amelyben részesíteni akar bennünket. Jézus akkor adja magát tanítványainak, ha azok egyként követik Őt. Ez az életige tehát emlékeztet minket lelkiségünk közösségi dimenziójára is. Így is értelmezhetjük: akik között ott van a kölcsönös szeretet, akik egységben élnek, azok megkapják Jézus közöttük lévő jelenlétét.

Sőt, még többet is kapunk. Akinek van, mert szeretetben él és ezért megkapja a százszorost itt a földön, annak ráadásként megadatik majd a jutalom: a Mennyország. És bőségben lesz.

Akinek nincs, és a százszorost sem tapasztalja meg, mert nem él szeretetben, az a jövőben sem örvendhet mindannak, amit már itt a földön birtokolt, mert a pokolban nem lesz más, csak gyötrődés.

Szeressünk tehát, szeressünk mindenkit! Szeressünk egészen addig, amíg a másik nem válaszol erre! Így a szeretet kölcsönössé válik, és miénk lesz az élet teljessége.

 

Chiara Lubich