Vadkerti harangok
2019. július


Szent Anna és Szent Joachim
Szentmiseszándékok 
Szent Kristóf
Kettős feladat
Pio atya tíz tanítása
A szépség a világ ruhája
Árassz el teljességededel!
Rendskívüli esemény tanúi lehettünk Érsekvadkerten
Névjegy
Útkeresés
A Jó és a Rossz
A csend is te vagy
Mint mamácska
Testületi ülésről jelentjük
Kolping híreink
Híreink


Vissza az előző menüre

Szent Anna és Szent Joachim

Az újszövetségi könyvek semmit nem mondanak Szűz Mária szüleiről, nevüket sem említik. Egy 2. századi apokrif könyv szerint Mária édesanyját Annának, édesapját Joachimnak hívták. Az Anna név annyit jelent: kegyelemmel áldott, a Joachim pedig: Isten megvigasztal.

Szent Anna és Szent Joachim ünnepe a 13–14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők – ekkor élénkült fel az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is.


Az ünnep dátuma a Mária feltételezett szülőhelye fölé épített templom fölszentelésének évfordulójából ered. A hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5–6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, melyet július 26-án szenteltek föl. A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.

A legenda szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.

Gyermektelenségük fájdalmát továbbfokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Arany Kapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Így is történt. Joachim és Anna találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe. Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el.

Máriát három éves korában a jeruzsálemi templomban Istennek szentelték. Joachim ezután hamarosan meghalt, Anna azonban megérte Jézus születését. A kicsi Jézus ott volt halálos ágya mellett, és békés, nyugodt halállal ajándékozta meg nagyanyját.

Nyugaton a keresztes háborúk Szentföld-élményének hatására és a ferencesek nyomán lett népszerű Szent Anna ünnepe.

Hazánkban Szent Annát Szent Anna asszonyként, a szegedi hagyományban Kedd asszonyaként emlegették. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép. Anyák, családok, gyermeket várók, vajúdók kérik oltalmát.


Anna az asztalosok, bognárok, botfaragók, csipkeverők, esztergályosok, gazdaasszonyok, harisnyakötők, lovászok, molnárok, orvosok, szülésznők, takácsok, varrónők, vászonkereskedők védőszentje. Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza. A kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.

Urunk, atyáink Istene, te Szent Joakimnak és Szent Annának megadtad azt a kegyelmet, hogy tőlük szülessék megtestesült Fiad édesanyja. Kettejük imájára add, hogy mi is eljussunk az üdvösségre, amelyet népednek megígértél. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

(Diós István: A szentek éle; fotó: Barák B.I. és Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Szent Kristóf

Nagy termetű Kristóf régen,

Lükiában élt szerényen,

Ám szolgálni vágyott szíve...

De kinek legyen ő híve?

 

A király félt az ördögtől,

Az ördög meg a kereszttől....

Így jutott Krisztushoz végre,

S befogadta őt szívébe.

 

Egy széles folyónál szolgált...

Vállán hordott mindenkit át,

de egy éjjel gyermekhangra

ébredt, segített hát rajta...

 

A fiút vàllára kapta,

El azonban alig bírta,

mégis átvitte a folyón.

Nagyot nézett, csodálkozón.

 

Elmondta végül a gyermek:

Krisztus vagyok, ki teremtett.

S az óriás szíve dobbant,

e szavakra egyre jobban.

 

Szolgált tovább, ahogy mindég,

Hite miatt bár kikezdték...

S lett vértanú, mily nagy erő!

Utazók védszentje lett ő.


Vissza az újság tetejére

Kettős feladat

Egy törvénytudó és Jézus párbeszédét olvashatjuk az Szent Lukács evangéliumának 10,25-37 alatt található szakaszában. A beszélgetést a törvénytudó kezdeményezi, akit az evangélista megjegyzése szerint nem éppen jószándék vezet, hanem „próbára akarja tenni” Jézust. A megszólítás nagyon hízelgő, hiszen „Mesternek” nevezi Jézust, s ezzel legalábbis látszólag elismeri a megkérdezett személy tudását és követendőnek tartja életvitelét. Ezt kérdezi: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Látszólag a kérdés is jóra irányul, az örök élet elnyerése a kérdező célja, de nem tudható, hogy mennyire gondolja ezt komolyan. Pozitívum a kérdésben, hogy nem elméleti tanítást vár, hanem gyakorlati útmutatást, hogy mi a konkrét teendője annak érdekében, hogy az üdvösségre jusson. Azt is ki kell még emelnünk, hogy a beszélgetés során nem vitatkozik Jézussal, a tanítást és a példabeszéd mondanivalóját megérti, hiszen a történet végén helyesen válaszol Jézus kérdésére.

Kérdését Jézus viszontkérdése követi, amelyben jelzi, hogy a mózesi törvényben megtalálható a válasz, amelyet a törvénytudó rögtön idéz is: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” A törvénytudó tehát pontosan tudja a választ az általa feltett kérdésre, s tudását Jézus is elismeri, majd elhangzik a felszólítás, hogy amit elméletben olyan jól tud, azt valósítsa is meg életében. A törvénytudó azonban nem elégszik meg ennyivel, hanem újabb kérdést tesz fel Jézusnak: „De hát ki az én felebarátom?” Ez a kérdés lehetőséget ad Jézusnak arra, hogy kifejtse nézeteit. Most már nem kérdez vissza, hanem elmond egy példabeszédet, amely talán nem is kitalált történet. Könnyen elképzelhető, hogy az eset a gyakorlatban is megtörtént. A Jeruzsálemből hazafelé tartó embert megtámadják és kifosztják. A bántalmazás súlyosságát jelzi, hogy „félholtan” fekszik az út mellett, azaz teljesen magatehetetlen, segítség nélkül meg fog halni. Ketten is elmennek mellette anélkül, hogy segítenének rajta. Felelősségük nem vonható kétségbe, mulasztásuk nyilvánvaló, hiszen mindkettőjük esetében hangsúlyos, hogy észreveszik, látják a bajba jutott embert, tehát nem védekezhetnek azzal, hogy nem vették őt észre. Bűnös mulasztásukra nincs mentség, nem gyakorolták az irgalmat, mert nem tekintették felebarátjuknak a kifosztott embert. Elméletben bizonyára jól ismerték a szeretet parancsát, amit Jézus példabeszéde előtt a törvénytudó is elmondott, hiszen mindketten a templom szolgálatában álltak, egyikük pap, a másikuk pedig egy levita volt, de a gyakorlatban elbuktak, nem tették meg azt, amit a törvény kért. Utánuk harmadikként egy szamaritánus érkezik, aki azonnal megáll, bekötözi az ember sebeit, majd elviszi egy szálláshelyre és nagylelkűen gondoskodik róla, hogy felépülhessen. Mondjuk ki nyíltan cselekedetének jelentőségét: megmentette a félholtra vert ember életét.

A példa elmondása után Jézus tesz fel kérdést: „Ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Ez a kérdés azonban éppen a fordítottja annak, amit a törvénytudó eredetileg kérdezett. A hangsúly megfordítása nem véletlen, hanem szándékos Jézus részéről. Jogos az a kérdés, hogy kit tekintsek felebarátomnak, kit kell szeretnem, kivel kell jót tennem és irgalmasságot gyakorolnom. De még ennél is fontosabb, hogy én felebarátja vagyok-e azoknak, akik segítségre szorulnak, s akiknek a személyében maga Jézus kéri, várja az én segítségemet.

Kettős feladatunk van tehát: felismerni a felebarátot a másik személyben és felebarátjává válni mindenkinek.

© Horváth István Sándor

Vissza az újság tetejére

Pio atya tíz tanítása

Pietrelcinai Szent Pio, a stigmatizált ferences rendi szerzetes pap, akinek Isten különleges adományokat és karizmákat adott, minden erejét arra fordította, hogy megmentse a lelkeket. Íme pár tanítása, amely a mi életünket is felrázhatja.

1. Ne törődj a holnappal, azzal foglalkozz, hogy ma jót tegyél!

2. Ha Jézus ilyen boldoggá tesz minket a földön, milyen lesz a mennyben?

3. Ha a félelem megbénít, mondd, ahogy Szent Péter: „Ments meg, Uram!” Ő kinyújtja a kezét – szorítsd meg erősen, és járj boldogan!

4. Igyekezz mindig a legjobbat tenni: ma jobbat, mint tegnap, holnap jobbat, mint ma!

5. Ha az ördög nem alszik, hogy elveszejtsen minket, a Szűzanya nem hagy el minket egy pillanatra sem.

6. Amikor időt vesztegetsz, lekicsinyled Isten ajándékát, azt az ajándékot, amelyet Ő, a végtelenül jó a te szeretetedre és nagylelkűségedre bíz.

7. Legyetek lelki méhecskék, amelyek a kaptárjukba nem visznek mást, mint mézet és viaszt! Otthonotok legyen csurig tele édes szelídséggel, békével, egyetértéssel, alázatossággal és kegyességgel, így beszéljetek másokkal!

8. Munkálkodj a jón bárhol, amíg bárki azt nem mondhatja: „Ez Krisztus fia.” Viseld el a gyötrelmeket, a betegséget, a kínokat Isten szerelméért és a szegény bűnösök megtéréséért!

9. Egy megtért ember beszélt Pio atyának az attól való félelméről, hogy újra elesik. Pio atya azt mondta neki: „Veled leszek. Gondold meg, fiam, hagynék újra elesni egy lelket, amelyet fölemeltem? Menj békében, és bízz bennem!”

10. Akinek van ideje, ne várjon időt! Ne halasszuk holnapra, amit ma megtehetünk! A jövő ígéretéből a „lehetett volna” marad, és ki mondja meg nekünk, hogy holnap élünk-e? Hallgassuk meg lelkiismeretünknek, az igazi prófétának a hangját: „Ha ma halljátok az Úr hangját, ne akarjátok becsukni a fületeket!” Térjünk észhez, és értékeljük, hogy egyedül az elillanó pillanat van a mi birtokukban. Pillanat és pillanat közé ne tuszkoljunk időt, mert az nem a tulajdonunk!

Vissza az újság tetejére

A szépség a világ ruhája

A szépség a világ ruhája. A világ tavasszal így öltözködik, ősszel úgy, de sosem piperézi magát, beéri az erdők-mezők, városok szagával, ráadásul tükre sincs. A versenyló, a csiga, a gémeskút, a Balaton, de az anyaszült meztelen ember is fel van öltöztetve, mégpedig saját, legjobb kinézetébe, Isten adta szépségébe. Rondaságába? Valamilyenségébe? Így is nevezhetjük, mivel amiről itt szó van, amiről szó esik, amiről esik a szó, akár a szózápor szóviharban, az maga a fölöltözöttség. Az, mert a halott olyan, amilyen. De amíg élünk, addig állandóan öltözködünk: frakkba-klakkba, fürdőgatyába, mosolyba, sírásba, önbecsülésbe, szorongásba, sikerbe, ilyen-olyan szerepbe, ami olykor ránk ég és évekig, esetleg halálunkig nem tudjuk levetni.

De ott igen. Mert nem vihetünk át semmit, legkevésbé a jól sikerültnek vélt szerepeinket.

És mi lesz z elszúrtakkal?


Mivel a jelzőket mi aggatjuk ruhára, társunkra, életre, sőt, magunkra! – előzőleg minden érintettet megfosztunk saját benső vonásaitól, s helyette rájuk fogunk ezt-azt – hangulatunk, céljaink, érdekeink szerint. Vagy csak úgy. Ahogy jön. Ha így, akkor legyen Háromkerekű Gaál, ha amúgy, akkor Lábatlan Trafikos.

Platón (Kr. e. 427-347) szerint a művészet a halandó embernek a halhatatlanság iránti vágyából fakad. Szerinte a művészet célja: „megismerni a szépséget a maga valójában”. Ehhez pedig csak úgy juthatunk el, ha életünk során sok szépnek tartott tárggyal ismerkedünk meg, s így, az egyedi tárgyak, jelenségek által megismert sokféle „szép”-ből elvonódik számunkra magának a szépségnek fogalma, képe, amibe mintegy belekapaszkodhatunk, hogy a Lét fölszínén maradhassunk.

Mások ellenben úgy vélik, hogy a szépség bennünk van. Minden egyes emberben, hiszen akármelyikünk éppenséggel a legszebb, mivel az ÉLŐ ISTEN képmása. A sánta, a púpos, a ragyás, a göthös – mind. Vagy merjük észrevenni, vagy nem. Isten bennünk élő képmása bátorságra biztat bennünket. Önbizalomra, mert Ő maga ragyog lelkünkben.

Gyávaságunk, még inkább velejáró hiúságunk agyonnyom, mert szépségünket valahonnan kívülről, a világpiacról igyekszünk beszerezni, hiszen ott óriási az árubőség és folyamatos az árleszállítás. És benne a nagy tanítás: Minden mulandó percről-percre értéktelenedik…

Néha igen hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy fölébredjünk, s rájöjjünk, hogy minősítésünk egyáltalán nem illik a vele eltakart áldozatunkra. Ő ugyanis ember, aki minden egyedében másmilyen, sőt, annál is másmilyenebb. Hajszálra olyan, amilyen, s ezen semmiféle rászórt szóvirággal, vagy „műtrágyával” nem tudunk változtatni.

(Czakó Gábor, Fotó Urbán E.)

Vissza az újság tetejére

Árassz el teljességeddel!

Jézus, árassz el teljességeddel! Tested és véred legyen ételem és italom! Szenvedésed és halálod legyen erőm és életem! Jézus, Te velem vagy, így mindent megkaptam. Kereszted árnyéka legyen keresett menedékem. Ne engedd, hogy elfussak felajánlott szereteted elől, és őrizz meg a gonosz hatalmától! Mindennapi kis halálaimat ragyogja be szereteted fénye! Hívj engem állandóan, amíg el nem érkezeik az a nap, amikor szentjeiddel örökké dicsőíthetlek Téged! Ámen.

(Loyolai Szent Ignác)

Vissza az újság tetejére

Rendkívüli esemény tanúi lehetünk Érsekvadkerten

Rendkívüli esemény tanúi lehettek mindazok, akik június 29-én Péter és Pál apostolok főünnepén eljöttek az Érsekvadkerti Római Katolikus Templomba. Lukács András plébános atya pappá szentelésének 50. évfordulóját ünnepelte ezen a napon. Nagy várakozás és előkészület előzte meg ezt a napot, hiszen 1890 óta nem volt példa arra, hogy közöttünk működő plébános aranymiséjét ünnepelheti templomunkban.

A hálaadó szentmise délelőtt 11 órakor kezdődött. Az ünnepelt hálaadásához tizennyolc paptárs és szülőfalujának, valamint egykori és jelenlegi állomáshelyének hívei is csatlakoztak.

A szentmise elején az esperesi kerület papsága nevében Tóth Ferenc kerületi esperes, rétsági plébános köszöntötte András atyát.


A szentbeszédben maga az ünnepelt szólt paptársaihoz és a hívekhez. Felidézte, hogy már kisgyermek kora óta készült a papi hivatásra, az Esztergomi Ferences Gimnáziumban szerzett érettségi vizsga után kérte felvételét a Váci Egyházmegye kispapjai közé, majd az Egri Szemináriumban készült a szolgálatra.

Bánk József váci megyéspüspök 1969. június 22-én szentelte pappá a Váci Székesegyházban. Az atya mozaikszerűen egy-egy kis történettel emlékezett vissza minden szolgálati helyére.

Káplánként szolgált Fóton, Tápiógyörgyén, Gödöllőn és Kerekegyházán, kilenc káplánságban eltöltött év után Ecseg, Kozárd és Csécse plébánosa lett. A hívek lelkiéletének gazdagításán túl szépítette a templomot és a plébániát, tevékenységére hamar felfigyeltek Vácon.

Visszaemlékezett arra, amikor 1983-ban hívatta püspöke és rámutatott „Te vagy a turai plébános.” Elmondta, hogy félve vállalta el Turát, hiszen nyolcezer hívőjével nagy helynek bizonyult számára, de hamar megtalálta feladatát. A lelkiélet alakításán túl a templom külső-belső felújítását, majd egy új plébánia építését is levezette, közben több szomszédos település lelkipásztoraként és a hatvani kerület esperesként is tevékenykedett.

Beer Miklós püspök atya 2006. augusztus elsejével Érsekvadkert plébánosává nevezte ki, ahová öregfaként ültetődött át, ám sikeresen gyökeret vert. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hitélet gazdagítása, egyházi épületeink szépítése, könyveinek írása.

A hálaadó szentmise végén Molnár János, az egyházközség világi elnöke, Dr. Kovácsné Nagy Mária Érsekvadkert polgármestere és Brindza Sándor Pusztaberki polgármestere köszöntötték az atyát, és virágcsokor kíséretében adták át a hívek jelképes ajándékát, a szentmise bemutatásánál használatos stólát és egy televíziót. Az érsekvadkerti és pusztaberki hívek köszöntését követően szülőfalujának, Boldognak és a huszonhárom éven át szolgált Turának hívei is tolmácsolták köszöntőjüket, köszönetüket.

András atya a keresztjét nap mint nap felvéve hűségesen végzi közöttünk azt a szolgálatot, amit ötven évvel ezelőtt vállalt. Kérjük Urunkat, élete végéig tartsa közöttünk szeretetben András atyánkat.

(Tamás; fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Névjegy

Köszönjük szolgálatát

Búcsúzó megyés püspökünk, dr. Beer Miklós 1943-ban Budapesten született. Gyermekként átélte a kitelepítést, és Zebegényben nevelkedett. A fővárosi Központi Papnevelő Intézetben (szemináriumban) eltöltött évek után, 1966-ban szentelték pappá, majd teológia doktorrá avatták.

Papi szolgálatát kőbányai káplánként kezdte meg 1967-ben. Később Szobon, Márianosztrán, Pilismaróton, Dömösön és Esztergomban volt plébános. Már plébánosi szolgálata során is tudtunk egymásról, hisz egykori káplánunk, Kozma György kapcsán már járt az akkor még Esztergomi Egyházmegyéhez tartozó Érsekvadkerten.

2000 áprilisában az Esztergomi Főegyházmegye segédpüspökévé szentelték. Mint segédpüspök ismét keresztezték egymást útjaink. Nagymaroson 2002 novemberében, volt plébánosunk (Néder Géza) temetésén együtt misézett a betegeskedő Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök atyával. Ekkor meg is fogalmazódott bennem, hogy mellettem az utódom. Ezt későbbi találkozásaink alkalmával Miklós atyának el is mondtam.


Nem is sokat kellett várni a megérzés beigazolódására, hiszen 2003 májusától az új egyházmegyénk, a Váci Egyházmegye főpásztora lett, ahol napjaikig, „Rendületlenül a hitben” jelmondat szellemében szolgálta egyházunk javát. Erről tanúskodnak a Szeressek ott, ahol gyűlölnek, az Örömet hozzak, hol gond tanyázik, a Mindig velem és a Most már látom cím alatt megjelent, Réti József által készített interjúsorozata is.

A katolikus egyház előírásainak megfelelően 75. életévének betöltése előtt, még 2018-ban felajánlotta püspöki tisztéről történő lemondását Ferenc pápának, ám a Vatikán szolgálatának folytatására kérte mindaddig, amíg nincs más jelölt a posztra. Ez történt meg a mai napon (VII. 12.) a Szentatyánk Marton Zsolt atyának, a központi szeminárium rektorának Váci püspökké történő kinevezésével. Püspökké szentelése és beiktatása 2019. augusztus 24-én 10 órától a Váci Székesegyházban lesz, melyről a szeptemberi számunkban olvashatunk.(A történelmi hűség kedvéért megjegyzem, hogy egykori káplánunkat, Udvardy Györgyöt a pécsi püspöki székből veszprémi érsekké ugyanezen a napon nevezte ki a Szentatyánk.)

Püspöki szolgálata idején több díjjal ismerték el munkásságát. Így részesült a Szent Cirill és Metód emlékéremben (2013), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2015), Radnóti Miklós antirasszista díj, Raoul Wallenberg-díj (2017), a Hazám Díj (2018) és a Magyar Szabadságért Díj (2019. július 5-én).

Püspök atya! Köszönjük imáit, az együtt töltött és nekünk ajándékozott idejét, s kívánjuk, hogy Isten áldása és imáink kísérjék további életében.

(Vadkerti Harangok szerkesztősége, 2019. július 12., Fotó: Barák B.)

Vissza az újság tetejére

Útkeresés

A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy az élet harcában a gyűlöletet könnyen legyőzheti szeretettel, a tudatlanságot igazsággal, az erőszakot saját szenvedésével.

Az igazság alázatos keresője vagyok. Aki az igazság útján jár, sohasem fél, még attól sem, hogy higgyen ellenfelének.

Aki legyőzi érzékeinek kísértéseit, arra is képes, hogy úrrá legyen az erőszakon, gyűlöleten, hazugságon és haragon.

Egyáltalán nem aggodalmaskodunk már, ha igazán elszakadtunk a dolgoktól, a személyektől és még saját testünktől is.

Az élet iránti érzék abban áll, hogy megszilárdítsuk Isten uralmát a Földön, vagyis hogy az önző, gyűlölködő, erőszakos és észellenes életet a szeretet, testvériség, szabadság és észszerűség életével váltsuk fel.

Hagyjuk csak, hadd dicsekedjen ellenségünk vélt vereségünkkel! Jobb, ha gyengeséggel vádolnak minket, mintha az igazságtalanság vádja hárul ránk.

A szeretet és az igazság olyan szoros egységet alkot, hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az éremnek a két oldala.

A szeretet a legalázatosabb erény, egyben a leghatalmasabb a világon. A megbocsátás a harcoló érdeme, nem a gyáváé.

A szeretet nem csupán negatív állapot, nemcsak azzal egyenértékű, hogy nem teszünk rosszat, hanem pozitív állapot is, s azt jelenti, hogy szeretünk, és mindenkihez jók vagyunk, még ahhoz is, aki rosszat tesz velünk.

(Mahátma Gandhi)

Vissza az újság tetejére

A Jó és a Rossz

A világon élő hívő és nem hívő emberek valamilyen ősi, titokzatos módon nagyjából egyetértenek abban, mi a jó és mi a rossz. Minden vallás, minden ideológia, minden társadalom valamiképp megfogalmazza saját tételeit, akár szóban, akár írásban, törvényekben vagy szentnek tekintett könyvekben. A legtöbb ilyen tanítás azt is hangsúlyozza, hogy a Jó és a Rossz fogalma lelkiismeretünkben élő, kezdettől fogva működő törvény, mások szerint pedig mindez a környezet, az utánzás, a tanulás, nevelés műve. Nem szeretnék visszamenni Ádámig és Éváig, nem akarok kitérni a felvilágosodás tanaira, melyek szerint mindenki jónak születik, és nem bonyolódnék bele az öröklődés és a genetika rejtelmeibe sem. Tényszerűen megállapítható, hogy a különböző társadalmak meglehetősen eltérő véleményeket fogalmaztak meg, mi a jó és mi a rossz az egyén, illetve a közösség szempontjából, és voltak életellenes, emberellenes hitek, ideológiák is, melyek már-már létrehozták a halál kultúráját, de végül mindig elbuktak. A teremtés műve, az élet mindig keresztülhúzza a halála halál számításait, és a rövid földi létezéssel szemben mindig ott a végső, legnagyobb érv, az örök élet, a lélek halhatatlansága.

A jót és a rosszat évszázadok óta szorgosan igyekeztek viszonylagossá tenni, összemosni, a tudományos élet kiválóságai próbálták bebizonyítani filozófiai, szociológiai, biológiai, antropológiai, pszichológiai és százféle egyéb szempontból, hogy az embernek nevezett főemlős késztetései, motivációi, múltja és jövője az állatvilághoz köthetők, vagyis a darwini evolúciós elmélet alapjában véve igaz, és jóról és gonoszról csupán annyiban érdemes beszélni, amennyiben az magának az emberi fajnak a meglehetősen viharos és véres történetét egy bizonytalan végcél felé irányítja, s ez a végcél a faj fennmaradása. Ami ezt szolgálja, az jó, ami pedig ellene szól, az rossz. Ez a rideg materializmus több szempontból is cáfolható, és erkölcsileg visszataszító, mégis van benne szemernyi igazság: ugyanis a fejlődéselmélet ilyen értelemben életpárti. Jó az, ami az életet szolgálja. Ha az emberiség ezt az egészen egyszerű alaptörvényt képes lett volna megtartani, az írott történelemben feljegyzett háborúk feleslegesek lehettek volna. Vagyis a Jó mégis létezik, miként vele szemben a Rossz is, mert különben az élet minden körülményében diadalmaskodott volna, gyökerében eltiporva, megsemmisítve a Rosszat.

A keresztény tanítás - sok más világvallással egyetemben - tételezi és megnevezi a Rosszat, a Sátánt, akinek a legsikeresebb találmánya önnön létezésének elszánt tagadása. Hiszen ha nincs Rossz, nem is kell vele szembeszállni. Ostoba, naiv, agymosott, „hamis tudatú”, aki a gonosz erő létezésében hisz, összeesküvés elméletek rabja, aki Ádám és Éva jelképes történetében a kígyóra célozgat. Pedig jó és a rossz tudása bennünk él, minden emberben, kiirthatatlan és feledhetetlen módon. A teremtés életparancsa és a krisztusi szeretetparancs, az élő lelkiismeret. Isten a tudója és megmondhatója, az egyes emberben mindez mennyire él, és aszerint fog ítélni élőket és holtakat, hogy mennyire szolgálták az életet – az örök életet.

(†SzSzP)

Vissza az újság tetejére

A csend is te vagy

Végiggondolni is alig merem, mennyire szeretsz… Lemondtál mindarról, ami egyenlővé tett az Istennel, hogy egészen eggyé válhass velem…

És ember lettél, mint én, aztán elmondtad és elém élted a boldog élet útját: megmutattad, hogy szentháromságos élet élhető a földön is. Szenvedéseddel, haláloddal lehetővé tetted, hogy valóban isteni életet élhessek.

És még ez sem volt elég… még ennél is jobban szerettél.

Azt mondtad, nemcsak az utat mutatom meg neked, nemcsak képessé teszlek az isteni életre, de életed minden napján veled leszek, egészen maradok veled.

Nem tudok válaszolni a szeretetedre, itt most üres, kevés minden szó. Csak igyekszem kitárni a szívemet, hogy ami ott van, minden a Tiéd legyen.

Először is magamat akarom Neked adni, úgy, ahogy vagyok, úgy, amilyennek Te látsz: gyöngének, gyarlónak, a nagy elhatározások és újrakezdések után is mindig újra elesőnek.

S megint megdöbbentesz: így is kellek Neked! Te el tudod fogadni, szeretettel tudod elfogadni azt a semmit, aki vagyok. Nem tartod értelmetlennek, hogy az életedet add értem. És velem együtt elfogadsz mindent, ami a szívemben van.

Egy lettél velem, a gondjaim most már a Te gondjaid, a fájdalmaim a Te fájdalmaid. Nincs mit kérnem: Te az enyém vagy, én pedig mindenestül a Tiéd.

Sorolnám azokat, akiket különösen a szeretetedbe akarok ajánlani… azokat, akik valamiért nehéz helyzetben vannak, azokat, akiket nagyon szeretek. De ahogy mondom a nevüket, már tudom – Te is a szívedben hordozod őket. Mégis újra és újra Neked adom azokat, akik nekem kedvesek.

És most ezekben az egészen Veled töltött percekben már biztos vagyok benne, hogy ez a legtöbb, amit bárkiért tehetek. Most nincs bennem aggódás, problémázgatás, félelem, gond: Neked adtam ezeket is.

Már nincs bennem más, csak öröm és hála. Öröm és hála, hogy a világ legnagyobb kincse, Te, az enyém lettél és így bekapcsoltál abba a szeretetközösségbe, amellyel Te és az Atya szeretitek egymást a Szentlélekben.

Befogadtál, bekapcsoltál, valósággal belesodortál a Szentháromság életébe. Az embert magába ölelte az Isten. Ezt a mindent felülmúló csodát már nem lehet szavakba önteni. Most már nincs mit szólni itt már nincs más csak a csend… De már a csend is Te vagy…

Vissza az újság tetejére

Mint mamácska

Erdő mélyén madárdal száll,
mint lelkemben a hála...
senki sincs már, mint te voltál,
olyan jó, Nagymamácska!

Tűz ropog a kandallóban
fényesen és melegen,
gyermeklelkem mégis jobban
felengedne szíveden...

Folyók zúgnak éltet adva
hegyen, völgyön, síkságon,
ám szíved, az istenadta,
éltetőbb volt, belátom...

Ezer virágillat mesél,
mégsem igéz annyira,
mint a te jó lelked. Ezért
áldlak téged, ó, mama!

Dallok néked sírod tövén,
csak te halld az énekem:
Szerettél. Megköszönöm én!
Áldjon érte Istenem!

Vissza az újság tetejére

Testületi ülésről jelentjük

2019. június 25-i soron következő ülésén képviselő-testületünk az alábbi témakörökkel foglalkozott:

A testület II. félévi munkaterve időpont és témakör megjelöléssel.

Határozat a Hulladékszállítási szerződés módosításáról, mely a változott jogszabályokat és vezetést aktualizálja.

Az Ary Erzsébet óvoda fejlesztési ügye a megnyert pályázat, a megígért állami kiegészítés, egyházmegyei támogatás és önkormányzati banki hitel tükrében.

Megépült új útjaink a nem megfelelő használat következtében gyorsan tönkre mennek. Most a József Attila úti súlykorlátozás ügyében foglaltunk állást.

Tájékoztatás hangzott el a folyamatban lévő pályázatainkról is. Ezek az alábbiak: csapadékvíz-hálózat fejlesztése, óvoda fejlesztése, energetikai korszerűsítés az iskolában, iparterület kialakítása és fejlesztése, konyhafelújítás a pályázat nyertes Bátony Trade kivitelezésével, a Jókai út felújítása (nyár végére várható a pályázat elbírálása), Ifjúsági Ház tetőfelújítása, orvosi eszközök beszerzése, orvosi rendelő energetikai korszerűsítés. Az utóbbi három pályázatunkat a Magyar falu program keretében befogadták, melyről a törvényi határidők betartásával születik döntés a bíráló hatóságnál.

Június 26-i közmeghallgatást követően július 1-től indul a kerékpárút építése, ami a Petőfi úti járda hiányokat is pótolja, valamint egy kerékpáros KRESZ park megépülését magába foglalja az Erdősor úti víztorony mellett.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Július 6-án Lászlókat és Pétereket köszöntöttük a megújult tetejű Kolping házban.  Ünnepeltünk, de terveztük a soron következő ház körüli feladatokat is, köztük a szeptemberi országos Kolping nap vadkerti lebonyolításának feladat megoldási törekvéseit is.

Július 13-án két fiatalunk, dr. Holman Eszter és Beke Krisztián gitárosaink zenei szolgálatával szentmise keretében házasságot kötöttek. A jó Isten áldása legyen a most megkezdett útjukon, hogy mindhalálig tudjanak szeretni, szolgálni, hálával áldozni és Jézusra mutatni fel.

Augusztus 1. és 4. között a tavalyi évhez hasonlóan gitáros tábor lesz az erdei háznál, melyet a Kolping család és a Gitáros énekkar közösen szervez. Lesznek olyan események a tábor idején, ahová mindenkit szeretettel várnak a táborlakók. Bővebb információ a megjelenő hirdetések alapján szerezhető be.

Augusztus 5-9. között a benti Kolping házban, a Gitáros Énekkar és a Kolping család közös szervezésében zenei tábor lesz a zenét szerető, általános iskoláskorú diákok számára.

A közösség ereje az együtt töltött időből táplálkozik. Ezért hagyományainkhoz hűen most is közösségben töltjük a nyaralásunkat Gyula és Balatonfenyves helyszínnel augusztus első felében.

Már most jelezzük, hogy az Országos Kolping Családi nap Érsekvadkerten kerül megrendezésre 2019. szeptember 7-én. Programokról a következő számban és a megjelenő felhívásokban olvashatunk.


Kolping Támogató Szolgálat


FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

          

            1./ Ebben az évben a Szűzanya legnagyobb ünnepe, Nagyboldog-asszony, Augusztus15-e csütörtöki napra esik.  Szerdán este 7-kor előesti szentmise lesz, Csütörtökön de. fél 9-kor és este 7 órakor lesz szentmise. Parancsolt ünnep. Igyekezzen mindenki beosztani idejét, hogy eljusson a szentmisére.

 

2./ Augusztus 20-án, kedden, Szent István első királyunk ünnepe. Reggel fél 9-kor lesz szentmise. – Pusztaberkiben de. fél 11 órakor.

 

3./ Dr. Beer Miklós püspök atyát 76 éves korára való tekintettel, saját

kérésére Ferenc pápa felmentette az egyházmegye vezetése alól. - Helyette Marton Zsoltot, a Központi Szeminárium rektorát nevezet ki. – Püspökszentelése a Váci Székesegyházban augusztus 24-én de. 10 órakor lesz, és ez egyben az egyházmegye szolgálatának átvétele, beiktatás is lesz.

 

4./ A szokásos, évi terményhálaadó ünnepünk, augusztus 25-én a

Fél 9-es nagymise keretében lesz. – A pusztaberki szentmise fél 11 órakor.

 

            5./ A Kálvária búcsúnk szeptember15-én lesz.  Szombaton fél 6-kor keresztúti ájtatosság, majd szentmise a Kálváriánál.

15-én, vasárnap a templomból fél 9-kor indul a körmenet a Kálváriához, majd ott szentmise, és körmenetileg jövünk vissza. (természetesen az időjárástól függően)
Pusztaberki szentmise de. fél 11 órakor 


KERESZTELTÜNK:
   

12.    Nagy Ábel (Nagy Balázs- Dósa Renáta)

13.    Selmeczi Szófia (Selmeczi Péter- Bihari Klaudia)

14.    Bozsonyik Sára (Bozsonyik Gábor- Muladi Rita)           

HÁZASSÁGKÖTÉS:   

            3./ Július13: Beke Krisztián – Dr. Holman Eszter

Halottaink:                               

            24. Sevcsik Tibor (Pusztaberki, 1927)

            25. Sevcsik Tiborné, Borsos Magdolna Mária (Pusztaberki, 1930)

            26. Makai Ádám, Viktor (1994)

            27. Pálinkás Istvánné, sz. Dósa Erzsébet (1929)

            28. Kristóf Sándor (1963)

            29. Pálfi József (1961)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Augusztus

1. csütörtök    - Papi hivatásokért

2. péntek        - Kristóf Sándor

3. szombat     - Jakubecz Jánosné Varga Piroska 1. évforduló

                        - Pál Jánosné, Pál István és elhunyt hozzátartozók

                        - Szabó János, felesége Boda Ilona, Vitéz János, felesége Kopisz Rozália és elhunyt hozzátartozók

4. vasárnap   - Jakubecz, Czinege és Varga család élő és elhunyt családtagokért

                        - Füle Béláné Kovács Mária 3. évforduló, a Füle és a Kovács család élő és elhunyt tagjainak lelki üdvéért

                        - Nagy Lajos, felesége Mária, élő és elhunyt családtagok

5. hétfő           -

6. kedd           -

7. szerda        -

8. csütörtök    -

9. péntek        - Pistyur János (1941), szülei, testvérei, apósa, anyósa, nagyszülei, nászasszonya és élő családtagok

                        - Tomis József, felesége Szabó Erzsébet, vejük, Holman István, szüleik, testvéreik, élő és elhunyt családtagok, valamint Krizsan István, felesége Szabó Emerencia

                        - Hálából

10. szombat   - Kristóf Imre, szülei és testvérei

                        - Vitéz István, felesége Csillag Mária, 2 fiuk és nagyszülők

                        - Urbán Sándor, Benyovics, Szabó és Bozsonyik család halottaiért

11. vasárnap - Vitéz Ferenc, felesége Nagy Erzsébet, szülők, nagyszülők, testvéreik, a család élő és elhunyt tagjaiért

12. hétfő        -

13. kedd         -

14. szerda      -

15. csütörtök - Csabák Csaba, nagyszülők, Csabák és Gubik család élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Szakács János, felesége Kovács Rozália, Halaj József, felesége Konopás Mária, szüleik, testvéreik

                        - Konopás István, szülei, és a Szlúka család élő és elhunyt tagjaiért

16. péntek     - Jakubecz György, felesége Csernák Ilona, testvéreik, szüleik, élő és elhunyt családtagok

                        - Murányi János, felesége Boda Katalin, fiuk János, vejük József, valamint élő és elhunyt hozzátartozókért

17. szombat   - Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona, Csillag Gyula, Mrekvicska Ignác, felesége Szabó Margit és szülők

                        - Boda István, felesége Molnár Margit, szüleik, gyermekeik, vejeik, a Záhorszki család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Kaba, Molnár és Kristók család élő és elhunyt tagjaiért

18. vasárnap - Holman József, felesége Molnár Ilona, Molnár és Holman család halottaiért

                        - Pénzes Ilona, nagyszülei Péter András, Verebes Ágnes és hozzátartozók

                        - Szrenka János, felesége Szabó Ilona, Lukács János, a család élő és elhunyt tagjaiért

19. hétfő        -

20. kedd         -

21. szerda      -

22. csütörtök - Boda István, felesége Csillag Anna, szüleik, élő és elhunyt családtagok

                        - Fábián Istvánné Laczó Ilona és a család halottai

23. péntek     - Csabák János 15. évforduló, szülei, testvére, apósa, anyósa, élő és elhunyt családtagok

24. szombat   - Kovács és Kökény család halottaiért

25. vasárnap -

26. hétfő        -

27. kedd         -

28. szerda      -

29. csütörtök -

30. péntek     - Záhorszki Ignác, felesége Nagy Erzsébet, szüleik és testvéreik

                        - Urbán és Molnár család élő és elhunyt tagjaiért

31. szombat   - Vitéz József 2. évforduló, édesapja, nagyszülei és 2 sógora

                        - Vitéz Ignác 9. évforduló, apósa, szülei, nagyszülei

                        - Kristók Imre László 1. évforduló, szülei, apósa, anyósa, élő és elhunyt hozzátartozók

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre