Az
újszövetségi könyvek semmit nem mondanak Szűz
Mária szüleiről, nevüket sem
említik. Egy 2. századi apokrif könyv szerint
Mária édesanyját Annának,
édesapját Joachimnak hívták. Az Anna
név annyit jelent: kegyelemmel áldott, a Joachim
pedig: Isten megvigasztal.
Szent
Anna és Szent Joachim ünnepe a 13–14. században
terjedt el Európában, annak az
érdeklődésnek következményeként,
amellyel Krisztus emberi természete és emberi
valósága felé fordultak a hívők – ekkor
élénkült fel az Üdvözítő
nagyszülei
iránti tisztelet is.
Az
ünnep dátuma a Mária feltételezett
szülőhelye fölé épített templom
fölszentelésének
évfordulójából ered. A hagyomány
ugyanis úgy tartotta, hogy
Mária Jeruzsálemben született, és
szülőháza a Bethesda-tó közelében
állt. Az
5–6. században e föltételezett születési
hely fölé bazilikát építettek, melyet
július 26-án szenteltek föl. A bizánci
rítusban július 25-én ülik Szent Anna
asszony halála napját, amely napon
Konstantinápolyban 550 körül templomot
szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12.
századtól terjedt el a július 26-i
ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de
1583-ben ismét felvették a római
naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től
március 20-án, 1738-tól a
Nagyboldogasszony oktávája utáni
vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án
ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent
Annával.
A
legenda szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és
Emerenciának hívták, és
Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő
Joachimnak lett a felesége, mindketten
Júda nemzetségéből és Dávid
házából származtak. Húsz évig
éltek már együtt, de
nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre
osztották: egy részt maguknak
tartottak meg, a másik részt a templomnak és a
papoknak adták, a harmadik részt
pedig szétosztották a szegények között.
Gyermektelenségük
fájdalmát továbbfokozta egy eset: a
templomszentelés ünnepére fölmentek
Jeruzsálembe, és Joachim áldozati
ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár
nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a
megokolással, hogy bűnös kézből
nem fogadja el. Joachim házasságának
terméketlenségét ugyanis bűnössége
nyilvánvaló jelének látta.
Joachimot
ez a megszégyenítés olyan érzékenyen
érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem
marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe
és a mezőre a pásztorok
közé. És így is tett. Nem sokkal
később azonban megjelent neki Isten angyala és
megvigasztalta. Megígérte neki, hogy
imádságaiért és alamizsnáiért
Anna
gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd
Máriának kell nevezniük. Az
angyal azt is megmondta, hogy a gyermek
fogantatásától fogva telve lesz
Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt
adta, hogy Joachim menjen föl
Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a
templomban, az Arany Kapunál találkozni
fog a feleségével, akit ugyanígy angyali
jelenés indít arra, hogy a templomba
menjen. Így is történt. Joachim és Anna
találkoztak, boldogan elmondták
egymásnak a látomásukat, majd hálát
adván Istennek, visszatértek otthonukba,
Názáretbe. Anna az ígéret szerint fogant
és megszülte a kislányt, akit Máriának
neveztek el.
Máriát
három éves korában a jeruzsálemi templomban
Istennek szentelték. Joachim ezután
hamarosan meghalt, Anna azonban megérte Jézus
születését. A kicsi Jézus ott
volt halálos ágya mellett, és békés,
nyugodt halállal ajándékozta meg
nagyanyját.
Nyugaton
a keresztes háborúk
Szentföld-élményének hatására
és a ferencesek nyomán lett
népszerű Szent Anna ünnepe.
Hazánkban
Szent Annát Szent Anna asszonyként,
a szegedi hagyományban Kedd asszonyaként
emlegették. Kiváltságos
patrónájaként
tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép.
Anyák, családok, gyermeket várók,
vajúdók kérik oltalmát.
Anna
az
asztalosok, bognárok, botfaragók, csipkeverők,
esztergályosok, gazdaasszonyok,
harisnyakötők, lovászok, molnárok, orvosok,
szülésznők, takácsok, varrónők,
vászonkereskedők védőszentje. Céhpatrónaként
tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az
oltárszekrény elkészítése a
mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig
Anna volt méltó arra, hogy az
élő tabernákulumot, Máriát a
méhében hordozza. A kádárok is
tisztelték, nyilván
abból a megfontolásból, hogy Jessze
törzséből, Anna és Mária
méhéből sarjadt a
Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora. A barokk korban
Szent Anna külön
tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.
Urunk,
atyáink Istene, te Szent Joakimnak és Szent
Annának megadtad azt a kegyelmet,
hogy tőlük szülessék megtestesült Fiad
édesanyja. Kettejük imájára add, hogy mi
is eljussunk az üdvösségre, amelyet népednek
megígértél. A mi Urunk Jézus
Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és
uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön örökké. Ámen.
(Diós
István: A
szentek éle; fotó: Barák B.I. és
Kristók J.)
Nagy
termetű Kristóf régen,
Lükiában
élt szerényen,
Ám
szolgálni vágyott szíve...
De
kinek legyen ő híve?
A
király félt az ördögtől,
Az
ördög meg a kereszttől....
Így
jutott Krisztushoz végre,
S
befogadta őt szívébe.
Egy
széles folyónál szolgált...
Vállán
hordott mindenkit át,
de
egy éjjel gyermekhangra
ébredt,
segített hát rajta...
A
fiút vàllára kapta,
El
azonban alig bírta,
mégis
átvitte a folyón.
Nagyot
nézett, csodálkozón.
Elmondta
végül a gyermek:
Krisztus
vagyok, ki teremtett.
S
az óriás szíve dobbant,
e
szavakra egyre jobban.
Szolgált
tovább, ahogy mindég,
Hite
miatt bár kikezdték...
S
lett vértanú, mily nagy erő!
Utazók
védszentje lett ő.
Egy
törvénytudó és Jézus
párbeszédét olvashatjuk az Szent Lukács
evangéliumának
10,25-37 alatt található szakaszában. A
beszélgetést a törvénytudó
kezdeményezi, akit az evangélista megjegyzése
szerint nem éppen jószándék
vezet, hanem „próbára akarja tenni” Jézust. A
megszólítás nagyon hízelgő,
hiszen „Mesternek” nevezi Jézust, s ezzel legalábbis
látszólag elismeri a
megkérdezett személy tudását és
követendőnek tartja életvitelét. Ezt kérdezi:
„Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Látszólag a kérdés is jóra
irányul, az örök élet elnyerése a
kérdező célja, de nem tudható, hogy mennyire
gondolja ezt komolyan. Pozitívum a kérdésben, hogy
nem elméleti tanítást vár,
hanem gyakorlati útmutatást, hogy mi a konkrét
teendője annak érdekében, hogy
az üdvösségre jusson. Azt is ki kell még
emelnünk, hogy a beszélgetés során nem
vitatkozik Jézussal, a tanítást és a
példabeszéd mondanivalóját megérti,
hiszen
a történet végén helyesen válaszol
Jézus kérdésére.
Kérdését
Jézus viszontkérdése követi, amelyben jelzi,
hogy a mózesi törvényben
megtalálható a válasz, amelyet a
törvénytudó rögtön idéz is:
„Szeresd Uradat,
Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből
és teljes
elmédből, felebarátodat pedig, mint saját
magadat.” A törvénytudó tehát
pontosan tudja a választ az általa feltett
kérdésre, s tudását Jézus is
elismeri, majd elhangzik a felszólítás, hogy amit
elméletben olyan jól tud, azt
valósítsa is meg életében. A
törvénytudó azonban nem elégszik meg
ennyivel,
hanem újabb kérdést tesz fel Jézusnak: „De
hát ki az én felebarátom?” Ez a
kérdés lehetőséget ad Jézusnak arra, hogy
kifejtse nézeteit. Most már nem
kérdez vissza, hanem elmond egy példabeszédet,
amely talán nem is kitalált
történet. Könnyen elképzelhető, hogy az eset a
gyakorlatban is megtörtént. A
Jeruzsálemből hazafelé tartó embert
megtámadják és kifosztják. A
bántalmazás
súlyosságát jelzi, hogy „félholtan” fekszik
az út mellett, azaz teljesen
magatehetetlen, segítség nélkül meg fog
halni. Ketten is elmennek mellette
anélkül, hogy segítenének rajta.
Felelősségük nem vonható kétségbe,
mulasztásuk
nyilvánvaló, hiszen mindkettőjük esetében
hangsúlyos, hogy észreveszik, látják
a bajba jutott embert, tehát nem védekezhetnek azzal,
hogy nem vették őt észre.
Bűnös mulasztásukra nincs mentség, nem
gyakorolták az irgalmat, mert nem
tekintették felebarátjuknak a kifosztott embert.
Elméletben bizonyára jól
ismerték a szeretet parancsát, amit Jézus
példabeszéde előtt a törvénytudó is
elmondott, hiszen mindketten a templom szolgálatában
álltak, egyikük pap, a
másikuk pedig egy levita volt, de a gyakorlatban elbuktak, nem
tették meg azt,
amit a törvény kért. Utánuk
harmadikként egy szamaritánus érkezik, aki azonnal
megáll, bekötözi az ember sebeit, majd elviszi egy
szálláshelyre és nagylelkűen
gondoskodik róla, hogy felépülhessen. Mondjuk ki
nyíltan cselekedetének
jelentőségét: megmentette a félholtra vert ember
életét.
A
példa elmondása után Jézus tesz fel
kérdést: „Ki volt az igazi felebarátja
annak, aki a rablók kezébe került?” Ez a
kérdés azonban éppen a fordítottja
annak, amit a törvénytudó eredetileg
kérdezett. A hangsúly megfordítása nem
véletlen, hanem szándékos Jézus
részéről. Jogos az a kérdés, hogy kit
tekintsek
felebarátomnak, kit kell szeretnem, kivel kell jót tennem
és irgalmasságot
gyakorolnom. De még ennél is fontosabb, hogy én
felebarátja vagyok-e azoknak,
akik segítségre szorulnak, s akiknek a
személyében maga Jézus kéri, várja
az én
segítségemet.
Kettős
feladatunk van tehát: felismerni a felebarátot a
másik személyben és
felebarátjává
válni mindenkinek.
©
Horváth István Sándor
Pietrelcinai
Szent Pio, a stigmatizált ferences rendi szerzetes pap, akinek
Isten különleges
adományokat és karizmákat adott, minden
erejét arra fordította, hogy megmentse
a lelkeket. Íme pár tanítása, amely a mi
életünket is felrázhatja.
1.
Ne törődj a holnappal, azzal foglalkozz, hogy ma jót
tegyél!
2.
Ha Jézus ilyen boldoggá tesz minket a földön,
milyen lesz a mennyben?
3.
Ha a félelem megbénít, mondd, ahogy Szent
Péter: „Ments meg, Uram!” Ő kinyújtja
a kezét – szorítsd meg erősen, és járj
boldogan!
4.
Igyekezz mindig a legjobbat tenni: ma jobbat, mint tegnap, holnap
jobbat, mint
ma!
5.
Ha az ördög nem alszik, hogy elveszejtsen minket, a Szűzanya
nem hagy el minket
egy pillanatra sem.
6.
Amikor időt vesztegetsz, lekicsinyled Isten
ajándékát, azt az ajándékot,
amelyet Ő, a végtelenül jó a te szeretetedre
és nagylelkűségedre bíz.
7.
Legyetek lelki méhecskék, amelyek a kaptárjukba
nem visznek mást, mint mézet és
viaszt! Otthonotok legyen csurig tele édes
szelídséggel, békével,
egyetértéssel, alázatossággal és
kegyességgel, így beszéljetek másokkal!
8.
Munkálkodj a jón bárhol, amíg bárki
azt nem mondhatja: „Ez Krisztus fia.”
Viseld el a gyötrelmeket, a betegséget, a kínokat
Isten szerelméért és a
szegény bűnösök
megtéréséért!
9.
Egy megtért ember beszélt Pio atyának az
attól való félelméről, hogy újra
elesik. Pio atya azt mondta neki: „Veled leszek. Gondold meg, fiam,
hagynék
újra elesni egy lelket, amelyet fölemeltem? Menj
békében, és bízz bennem!”
10.
Akinek van ideje, ne várjon időt! Ne halasszuk holnapra, amit ma
megtehetünk! A
jövő ígéretéből a „lehetett volna” marad,
és ki mondja meg nekünk, hogy holnap
élünk-e? Hallgassuk meg lelkiismeretünknek, az igazi
prófétának a hangját: „Ha
ma halljátok az Úr hangját, ne akarjátok
becsukni a fületeket!” Térjünk észhez,
és értékeljük, hogy egyedül az
elillanó pillanat van a mi birtokukban. Pillanat
és pillanat közé ne tuszkoljunk időt, mert az nem a
tulajdonunk!
A
szépség a világ ruhája. A világ
tavasszal így öltözködik, ősszel úgy, de
sosem piperézi
magát, beéri az erdők-mezők, városok
szagával, ráadásul tükre sincs. A
versenyló, a csiga, a gémeskút, a Balaton, de az
anyaszült meztelen ember is
fel van öltöztetve, mégpedig saját, legjobb
kinézetébe, Isten adta szépségébe.
Rondaságába? Valamilyenségébe? Így
is nevezhetjük, mivel amiről itt szó van,
amiről szó esik, amiről esik a szó, akár a
szózápor szóviharban, az maga a
fölöltözöttség. Az, mert a halott olyan,
amilyen. De amíg élünk, addig
állandóan
öltözködünk: frakkba-klakkba,
fürdőgatyába, mosolyba, sírásba,
önbecsülésbe,
szorongásba, sikerbe, ilyen-olyan szerepbe, ami olykor
ránk ég és évekig,
esetleg halálunkig nem tudjuk levetni.
De
ott igen. Mert nem vihetünk át semmit,
legkevésbé a jól sikerültnek vélt
szerepeinket.
És
mi lesz z elszúrtakkal?
Mivel
a jelzőket mi aggatjuk ruhára, társunkra, életre,
sőt, magunkra! – előzőleg
minden érintettet megfosztunk saját benső
vonásaitól, s helyette rájuk fogunk
ezt-azt – hangulatunk, céljaink, érdekeink szerint. Vagy
csak úgy. Ahogy jön.
Ha így, akkor legyen Háromkerekű Gaál, ha
amúgy, akkor Lábatlan Trafikos.
Platón
(Kr. e. 427-347) szerint a művészet a halandó embernek a
halhatatlanság iránti vágyából
fakad. Szerinte a művészet célja: „megismerni a
szépséget a maga valójában”.
Ehhez pedig csak úgy juthatunk el, ha életünk
során sok szépnek tartott
tárggyal ismerkedünk meg, s így, az egyedi
tárgyak, jelenségek által megismert
sokféle „szép”-ből elvonódik számunkra
magának a szépségnek fogalma, képe,
amibe mintegy belekapaszkodhatunk, hogy a Lét
fölszínén maradhassunk.
Mások
ellenben úgy vélik, hogy a szépség
bennünk van. Minden egyes emberben, hiszen
akármelyikünk éppenséggel a legszebb, mivel
az ÉLŐ ISTEN képmása. A sánta, a
púpos,
a ragyás, a göthös – mind. Vagy merjük
észrevenni, vagy nem. Isten bennünk élő
képmása bátorságra biztat bennünket.
Önbizalomra, mert Ő maga ragyog
lelkünkben.
Gyávaságunk,
még inkább velejáró hiúságunk
agyonnyom, mert szépségünket valahonnan
kívülről,
a világpiacról igyekszünk beszerezni, hiszen ott
óriási az árubőség és
folyamatos az árleszállítás. És
benne a nagy tanítás: Minden mulandó
percről-percre
értéktelenedik…
Néha
igen hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy
fölébredjünk, s rájöjjünk, hogy
minősítésünk egyáltalán nem illik a
vele eltakart áldozatunkra. Ő ugyanis ember,
aki minden egyedében másmilyen, sőt, annál is
másmilyenebb. Hajszálra olyan,
amilyen, s ezen semmiféle rászórt
szóvirággal, vagy „műtrágyával” nem tudunk
változtatni.
(Czakó
Gábor, Fotó Urbán E.)
Jézus,
árassz el teljességeddel! Tested és véred
legyen ételem és italom! Szenvedésed
és halálod legyen erőm és életem!
Jézus, Te velem vagy, így mindent megkaptam.
Kereszted árnyéka legyen keresett menedékem. Ne
engedd, hogy elfussak
felajánlott szereteted elől, és őrizz meg a gonosz
hatalmától! Mindennapi kis
halálaimat ragyogja be szereteted fénye! Hívj
engem állandóan, amíg el nem
érkezeik az a nap, amikor szentjeiddel örökké
dicsőíthetlek Téged! Ámen.
(Loyolai
Szent Ignác)
Rendkívüli
esemény tanúi lehettek mindazok, akik június
29-én Péter és Pál apostolok
főünnepén
eljöttek az Érsekvadkerti Római Katolikus Templomba.
Lukács András plébános
atya pappá szentelésének 50.
évfordulóját ünnepelte ezen a napon. Nagy
várakozás és előkészület előzte meg
ezt a napot, hiszen 1890 óta nem volt példa
arra, hogy közöttünk működő plébános
aranymiséjét ünnepelheti templomunkban.
A
hálaadó szentmise délelőtt 11 órakor
kezdődött. Az ünnepelt hálaadásához
tizennyolc paptárs és szülőfalujának,
valamint egykori és jelenlegi
állomáshelyének hívei is csatlakoztak.
A
szentmise elején az esperesi kerület papsága
nevében Tóth Ferenc kerületi
esperes, rétsági plébános
köszöntötte András atyát.
A
szentbeszédben maga az ünnepelt szólt
paptársaihoz és a hívekhez. Felidézte,
hogy már kisgyermek kora óta készült a papi
hivatásra, az Esztergomi Ferences
Gimnáziumban szerzett érettségi vizsga után
kérte felvételét a Váci Egyházmegye
kispapjai közé, majd az Egri Szemináriumban
készült a szolgálatra.
Bánk
József váci megyéspüspök 1969.
június 22-én szentelte pappá a Váci
Székesegyházban. Az atya mozaikszerűen egy-egy kis
történettel emlékezett
vissza minden szolgálati helyére.
Káplánként
szolgált Fóton, Tápiógyörgyén,
Gödöllőn és Kerekegyházán, kilenc
káplánságban
eltöltött év után Ecseg, Kozárd
és Csécse plébánosa lett. A hívek
lelkiéletének
gazdagításán túl szépítette a
templomot és a plébániát,
tevékenységére hamar
felfigyeltek Vácon.
Visszaemlékezett
arra, amikor 1983-ban hívatta püspöke és
rámutatott „Te vagy a turai plébános.”
Elmondta, hogy félve vállalta el Turát, hiszen
nyolcezer hívőjével nagy helynek
bizonyult számára, de hamar megtalálta
feladatát. A lelkiélet alakításán
túl a
templom külső-belső felújítását, majd
egy új plébánia
építését is levezette,
közben több szomszédos település
lelkipásztoraként és a hatvani kerület
esperesként is tevékenykedett.
Beer
Miklós püspök atya 2006. augusztus elsejével
Érsekvadkert plébánosává nevezte
ki, ahová öregfaként ültetődött át,
ám sikeresen gyökeret vert. Mi sem
bizonyítja ezt jobban, mint a hitélet
gazdagítása, egyházi épületeink
szépítése, könyveinek írása.
A
hálaadó szentmise végén Molnár
János, az egyházközség világi
elnöke, Dr. Kovácsné
Nagy Mária Érsekvadkert polgármestere és
Brindza Sándor Pusztaberki polgármestere
köszöntötték az atyát, és
virágcsokor kíséretében adták
át a hívek jelképes
ajándékát,
a szentmise bemutatásánál használatos
stólát és egy televíziót. Az
érsekvadkerti és pusztaberki hívek
köszöntését követően
szülőfalujának,
Boldognak és a huszonhárom éven át
szolgált Turának hívei is
tolmácsolták
köszöntőjüket, köszönetüket.
András
atya a keresztjét nap mint nap felvéve hűségesen
végzi közöttünk azt a
szolgálatot, amit ötven évvel ezelőtt
vállalt. Kérjük Urunkat, élete
végéig
tartsa közöttünk szeretetben András
atyánkat.
(Tamás;
fotó: Kristók J.)
Búcsúzó
megyés püspökünk, dr. Beer Miklós 1943-ban
Budapesten született. Gyermekként
átélte a kitelepítést, és
Zebegényben nevelkedett. A fővárosi Központi
Papnevelő Intézetben (szemináriumban) eltöltött
évek után, 1966-ban szentelték
pappá, majd teológia doktorrá avatták.
Papi
szolgálatát kőbányai
káplánként kezdte meg 1967-ben. Később
Szobon,
Márianosztrán, Pilismaróton,
Dömösön és Esztergomban volt
plébános. Már
plébánosi szolgálata során is tudtunk
egymásról, hisz egykori káplánunk, Kozma
György kapcsán már járt az akkor még
Esztergomi Egyházmegyéhez tartozó
Érsekvadkerten.
2000
áprilisában az Esztergomi Főegyházmegye
segédpüspökévé szentelték. Mint
segédpüspök ismét keresztezték
egymást útjaink. Nagymaroson 2002 novemberében,
volt plébánosunk (Néder Géza)
temetésén együtt misézett a betegeskedő
Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök
atyával. Ekkor meg is fogalmazódott
bennem, hogy mellettem az utódom. Ezt későbbi
találkozásaink alkalmával Miklós
atyának el is mondtam.
Nem
is sokat kellett várni a megérzés
beigazolódására, hiszen 2003
májusától az új
egyházmegyénk, a Váci Egyházmegye
főpásztora lett, ahol napjaikig,
„Rendületlenül a hitben” jelmondat szellemében
szolgálta egyházunk javát. Erről
tanúskodnak a Szeressek ott, ahol gyűlölnek, az
Örömet hozzak, hol gond
tanyázik, a Mindig velem és a Most már
látom cím alatt megjelent, Réti József
által készített interjúsorozata is.
A
katolikus egyház előírásainak megfelelően 75.
életévének betöltése előtt, még
2018-ban felajánlotta püspöki tisztéről
történő lemondását Ferenc
pápának, ám a
Vatikán szolgálatának folytatására
kérte mindaddig, amíg nincs más jelölt a
posztra. Ez történt meg a mai napon (VII. 12.) a
Szentatyánk Marton Zsolt
atyának, a központi szeminárium rektorának
Váci püspökké történő
kinevezésével.
Püspökké szentelése és beiktatása
2019. augusztus 24-én 10 órától a
Váci
Székesegyházban lesz, melyről a szeptemberi
számunkban olvashatunk.(A
történelmi hűség kedvéért megjegyzem,
hogy egykori káplánunkat, Udvardy Györgyöt
a pécsi püspöki székből veszprémi
érsekké ugyanezen a napon nevezte ki a
Szentatyánk.)
Püspöki
szolgálata idején több díjjal ismerték
el munkásságát. Így részesült a
Szent
Cirill és Metód emlékéremben (2013), a
Magyar Érdemrend középkeresztje (2015),
Radnóti Miklós antirasszista díj, Raoul
Wallenberg-díj (2017), a Hazám Díj (2018)
és a Magyar Szabadságért Díj (2019.
július 5-én).
Püspök
atya! Köszönjük imáit, az együtt
töltött és nekünk ajándékozott
idejét, s
kívánjuk, hogy Isten áldása és
imáink kísérjék további
életében.
(Vadkerti
Harangok szerkesztősége, 2019. július 12., Fotó:
Barák B.)
A
gyermeknek meg kell tanulnia, hogy az élet harcában a
gyűlöletet könnyen
legyőzheti szeretettel, a tudatlanságot igazsággal, az
erőszakot saját
szenvedésével.
Az
igazság alázatos keresője vagyok. Aki az igazság
útján jár, sohasem fél, még
attól sem, hogy higgyen ellenfelének.
Aki
legyőzi érzékeinek kísértéseit, arra
is képes, hogy úrrá legyen az erőszakon,
gyűlöleten, hazugságon és haragon.
Egyáltalán
nem aggodalmaskodunk már, ha igazán elszakadtunk a
dolgoktól, a személyektől és
még saját testünktől is.
Az
élet iránti érzék abban áll, hogy
megszilárdítsuk Isten uralmát a Földön,
vagyis hogy az önző, gyűlölködő, erőszakos és
észellenes életet a szeretet,
testvériség, szabadság és
észszerűség életével váltsuk fel.
Hagyjuk
csak, hadd dicsekedjen ellenségünk vélt
vereségünkkel! Jobb, ha gyengeséggel
vádolnak minket, mintha az igazságtalanság
vádja hárul ránk.
A
szeretet és az igazság olyan szoros egységet
alkot, hogy gyakorlatilag nem is
lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az
éremnek a két oldala.
A
szeretet a legalázatosabb erény, egyben a leghatalmasabb
a világon. A
megbocsátás a harcoló érdeme, nem a
gyáváé.
A
szeretet nem csupán negatív állapot, nemcsak azzal
egyenértékű, hogy nem
teszünk rosszat, hanem pozitív állapot is, s azt
jelenti, hogy szeretünk, és
mindenkihez jók vagyunk, még ahhoz is, aki rosszat tesz
velünk.
(Mahátma
Gandhi)
A
világon élő hívő és nem hívő emberek
valamilyen ősi, titokzatos módon nagyjából
egyetértenek abban, mi a jó és mi a rossz. Minden
vallás, minden ideológia,
minden társadalom valamiképp megfogalmazza saját
tételeit, akár szóban, akár
írásban, törvényekben vagy szentnek tekintett
könyvekben. A legtöbb ilyen
tanítás azt is hangsúlyozza, hogy a Jó
és a Rossz fogalma lelkiismeretünkben
élő, kezdettől fogva működő törvény,
mások szerint pedig mindez a környezet, az
utánzás, a tanulás, nevelés műve. Nem
szeretnék visszamenni Ádámig és
Éváig, nem
akarok kitérni a felvilágosodás tanaira, melyek
szerint mindenki jónak
születik, és nem bonyolódnék bele az
öröklődés és a genetika rejtelmeibe sem.
Tényszerűen megállapítható, hogy a
különböző társadalmak meglehetősen eltérő
véleményeket fogalmaztak meg, mi a jó és mi
a rossz az egyén, illetve a
közösség szempontjából, és voltak
életellenes, emberellenes hitek, ideológiák
is, melyek már-már létrehozták a
halál kultúráját, de végül
mindig elbuktak. A
teremtés műve, az élet mindig keresztülhúzza
a halála halál számításait,
és a
rövid földi létezéssel szemben mindig ott a
végső, legnagyobb érv, az örök
élet, a lélek halhatatlansága.
A
jót és a rosszat évszázadok óta
szorgosan igyekeztek viszonylagossá tenni, összemosni,
a tudományos élet kiválóságai
próbálták bebizonyítani filozófiai,
szociológiai,
biológiai, antropológiai, pszichológiai és
százféle egyéb szempontból, hogy az
embernek nevezett főemlős késztetései,
motivációi, múltja és jövője az
állatvilághoz köthetők, vagyis a darwini
evolúciós elmélet alapjában véve
igaz,
és jóról és gonoszról csupán
annyiban érdemes beszélni, amennyiben az magának
az emberi fajnak a meglehetősen viharos és véres
történetét egy bizonytalan
végcél felé irányítja, s ez a
végcél a faj fennmaradása. Ami ezt
szolgálja, az
jó, ami pedig ellene szól, az rossz. Ez a rideg
materializmus több szempontból
is cáfolható, és erkölcsileg
visszataszító, mégis van benne szemernyi
igazság:
ugyanis a fejlődéselmélet ilyen értelemben
életpárti. Jó az, ami az életet
szolgálja. Ha az emberiség ezt az egészen egyszerű
alaptörvényt képes lett
volna megtartani, az írott történelemben feljegyzett
háborúk feleslegesek lehettek
volna. Vagyis a Jó mégis létezik, miként
vele szemben a Rossz is, mert különben
az élet minden körülményében
diadalmaskodott volna, gyökerében eltiporva,
megsemmisítve a Rosszat.
A
keresztény tanítás - sok más
világvallással egyetemben - tételezi és
megnevezi
a Rosszat, a Sátánt, akinek a legsikeresebb
találmánya önnön
létezésének elszánt
tagadása. Hiszen ha nincs Rossz, nem is kell vele
szembeszállni. Ostoba, naiv,
agymosott, „hamis tudatú”, aki a gonosz erő
létezésében hisz, összeesküvés
elméletek
rabja, aki Ádám és Éva jelképes
történetében a kígyóra
célozgat. Pedig jó és a
rossz tudása bennünk él, minden emberben,
kiirthatatlan és feledhetetlen módon.
A teremtés életparancsa és a krisztusi
szeretetparancs, az élő lelkiismeret.
Isten a tudója és megmondhatója, az egyes emberben
mindez mennyire él, és
aszerint fog ítélni élőket és holtakat,
hogy mennyire szolgálták az életet – az
örök életet.
(†SzSzP)
Végiggondolni
is alig merem, mennyire szeretsz… Lemondtál mindarról,
ami egyenlővé tett az
Istennel, hogy egészen eggyé válhass velem…
És
ember lettél, mint én, aztán elmondtad és
elém élted a boldog élet útját:
megmutattad, hogy szentháromságos élet
élhető a földön is. Szenvedéseddel,
haláloddal lehetővé tetted, hogy valóban isteni
életet élhessek.
És
még ez sem volt elég… még ennél is jobban
szerettél.
Azt
mondtad, nemcsak az utat mutatom meg neked, nemcsak
képessé teszlek az isteni életre,
de életed minden napján veled leszek, egészen
maradok veled.
Nem
tudok válaszolni a szeretetedre, itt most üres,
kevés minden szó. Csak
igyekszem kitárni a szívemet, hogy ami ott van, minden a
Tiéd legyen.
Először
is magamat akarom Neked adni, úgy, ahogy vagyok, úgy,
amilyennek Te látsz:
gyöngének, gyarlónak, a nagy
elhatározások és újrakezdések
után is mindig újra
elesőnek.
S
megint megdöbbentesz: így is kellek Neked! Te el tudod
fogadni, szeretettel
tudod elfogadni azt a semmit, aki vagyok. Nem tartod
értelmetlennek, hogy az
életedet add értem. És velem együtt elfogadsz
mindent, ami a szívemben van.
Egy
lettél velem, a gondjaim most már a Te gondjaid, a
fájdalmaim a Te fájdalmaid.
Nincs mit kérnem: Te az enyém vagy, én pedig
mindenestül a Tiéd.
Sorolnám
azokat, akiket különösen a szeretetedbe akarok
ajánlani… azokat, akik valamiért
nehéz helyzetben vannak, azokat, akiket nagyon szeretek. De
ahogy mondom a
nevüket, már tudom – Te is a szívedben hordozod
őket. Mégis újra és újra Neked
adom azokat, akik nekem kedvesek.
És
most ezekben az egészen Veled töltött percekben
már biztos vagyok benne, hogy
ez a legtöbb, amit bárkiért tehetek. Most nincs
bennem aggódás, problémázgatás,
félelem, gond: Neked adtam ezeket is.
Már
nincs bennem más, csak öröm és hála.
Öröm és hála, hogy a világ legnagyobb
kincse, Te, az enyém lettél és így
bekapcsoltál abba a szeretetközösségbe,
amellyel
Te és az Atya szeretitek egymást a Szentlélekben.
Befogadtál,
bekapcsoltál, valósággal belesodortál a
Szentháromság életébe. Az embert
magába
ölelte az Isten. Ezt a mindent felülmúló
csodát már nem lehet szavakba önteni.
Most már nincs mit szólni itt már nincs más
csak a csend… De már a csend is Te
vagy…
Erdő
mélyén madárdal száll,
mint lelkemben a hála...
senki sincs már, mint te voltál,
olyan jó, Nagymamácska!
Tűz
ropog a kandallóban
fényesen és melegen,
gyermeklelkem mégis jobban
felengedne szíveden...
Folyók
zúgnak éltet adva
hegyen, völgyön, síkságon,
ám szíved, az istenadta,
éltetőbb volt, belátom...
Ezer
virágillat mesél,
mégsem igéz annyira,
mint a te jó lelked. Ezért
áldlak téged, ó, mama!
Dallok
néked sírod tövén,
csak te halld az énekem:
Szerettél. Megköszönöm én!
Áldjon érte Istenem!
2019.
június 25-i soron következő ülésén
képviselő-testületünk az alábbi
témakörökkel
foglalkozott:
A
testület II. félévi munkaterve időpont és
témakör megjelöléssel.
Határozat
a Hulladékszállítási szerződés
módosításáról, mely a
változott jogszabályokat
és vezetést aktualizálja.
Az
Ary Erzsébet óvoda fejlesztési ügye a
megnyert pályázat, a megígért állami
kiegészítés, egyházmegyei
támogatás és önkormányzati banki hitel
tükrében.
Megépült
új útjaink a nem megfelelő használat
következtében gyorsan tönkre mennek. Most
a József Attila úti súlykorlátozás
ügyében foglaltunk állást.
Tájékoztatás
hangzott el a folyamatban lévő
pályázatainkról is. Ezek az alábbiak:
csapadékvíz-hálózat fejlesztése,
óvoda fejlesztése, energetikai
korszerűsítés
az iskolában, iparterület kialakítása
és fejlesztése, konyhafelújítás a
pályázat nyertes Bátony Trade
kivitelezésével, a Jókai út
felújítása (nyár
végére várható a pályázat
elbírálása), Ifjúsági Ház
tetőfelújítása, orvosi
eszközök beszerzése, orvosi rendelő energetikai
korszerűsítés. Az utóbbi három
pályázatunkat a Magyar falu program keretében
befogadták, melyről a törvényi
határidők betartásával születik
döntés a bíráló
hatóságnál.
Június
26-i közmeghallgatást követően július 1-től
indul a kerékpárút építése,
ami a
Petőfi úti járda hiányokat is pótolja,
valamint egy kerékpáros KRESZ park
megépülését magába foglalja az Erdősor
úti víztorony mellett.
Július
6-án Lászlókat és Pétereket
köszöntöttük a megújult tetejű Kolping
házban. Ünnepeltünk, de
terveztük a soron következő
ház körüli feladatokat is, köztük a
szeptemberi országos Kolping nap vadkerti
lebonyolításának feladat megoldási
törekvéseit is.
Július
13-án két fiatalunk, dr. Holman Eszter és Beke
Krisztián gitárosaink zenei
szolgálatával szentmise keretében
házasságot kötöttek. A jó Isten
áldása legyen
a most megkezdett útjukon, hogy mindhalálig tudjanak
szeretni, szolgálni,
hálával áldozni és Jézusra mutatni
fel.
Augusztus
1. és 4. között a tavalyi évhez
hasonlóan gitáros tábor lesz az erdei
háznál,
melyet a Kolping család és a Gitáros
énekkar közösen szervez. Lesznek olyan
események a tábor idején, ahová mindenkit
szeretettel várnak a táborlakók.
Bővebb információ a megjelenő hirdetések
alapján szerezhető be.
Augusztus
5-9. között a benti Kolping házban, a Gitáros
Énekkar és a Kolping család közös
szervezésében zenei tábor lesz a zenét
szerető, általános iskoláskorú
diákok
számára.
A
közösség ereje az együtt töltött időből
táplálkozik. Ezért hagyományainkhoz
hűen most is közösségben töltjük a
nyaralásunkat Gyula és Balatonfenyves
helyszínnel augusztus első felében.
Már
most jelezzük, hogy az Országos Kolping Családi nap
Érsekvadkerten kerül
megrendezésre 2019. szeptember 7-én. Programokról
a következő számban és a
megjelenő felhívásokban olvashatunk.
Telefonszámaink.
06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
1./
Ebben az évben a Szűzanya legnagyobb ünnepe,
Nagyboldog-asszony, Augusztus15-e csütörtöki
napra esik. Szerdán este 7-kor
előesti szentmise lesz,
Csütörtökön de. fél 9-kor és este 7
órakor lesz szentmise. Parancsolt ünnep.
Igyekezzen mindenki beosztani idejét, hogy eljusson a
szentmisére.
2./
Augusztus 20-án, kedden, Szent István
első királyunk ünnepe. Reggel fél 9-kor lesz
szentmise. – Pusztaberkiben
de. fél 11 órakor.
3./
Dr. Beer Miklós püspök atyát 76 éves
korára való tekintettel, saját
kérésére
Ferenc pápa felmentette az egyházmegye vezetése
alól. - Helyette Marton
Zsoltot, a Központi Szeminárium rektorát nevezet ki.
– Püspökszentelése a Váci
Székesegyházban augusztus 24-én de. 10
órakor lesz, és ez egyben az egyházmegye
szolgálatának átvétele, beiktatás is
lesz.
4./
A szokásos, évi terményhálaadó
ünnepünk,
augusztus 25-én a
Fél
9-es nagymise
keretében lesz. – A pusztaberki szentmise fél 11
órakor.
5./ A Kálvária búcsúnk
szeptember15-én lesz. Szombaton
fél 6-kor keresztúti ájtatosság,
majd szentmise a Kálváriánál.
KERESZTELTÜNK:
12.
Nagy Ábel (Nagy
Balázs- Dósa Renáta)
13.
Selmeczi Szófia
(Selmeczi Péter-
Bihari Klaudia)
14.
Bozsonyik Sára
(Bozsonyik Gábor-
Muladi Rita)
HÁZASSÁGKÖTÉS:
3./
Július13: Beke Krisztián – Dr.
Holman Eszter
Halottaink:
24. Sevcsik Tibor (Pusztaberki,
1927)
25. Sevcsik Tiborné, Borsos Magdolna
Mária (Pusztaberki, 1930)
26.
Makai Ádám, Viktor (1994)
27. Pálinkás Istvánné, sz.
Dósa
Erzsébet (1929)
28. Kristóf Sándor (1963)
29. Pálfi József (1961)
1. csütörtök - Papi hivatásokért
2. péntek -
Kristóf Sándor
3. szombat
- Jakubecz Jánosné Varga Piroska 1.
évforduló
-
Pál Jánosné, Pál István és
elhunyt hozzátartozók
-
Szabó János, felesége Boda Ilona, Vitéz
János, felesége Kopisz Rozália és
elhunyt hozzátartozók
4. vasárnap - Jakubecz, Czinege és Varga
család élő és elhunyt családtagokért
-
Füle Béláné Kovács Mária 3.
évforduló, a Füle és a Kovács
család élő és elhunyt
tagjainak lelki üdvéért
-
Nagy Lajos, felesége Mária, élő és elhunyt
családtagok
5. hétfő -
6. kedd
-
7. szerda
-
8. csütörtök -
9. péntek - Pistyur
János (1941), szülei, testvérei, apósa,
anyósa,
nagyszülei, nászasszonya és élő
családtagok
-
Tomis József, felesége Szabó Erzsébet,
vejük, Holman István, szüleik,
testvéreik, élő és elhunyt családtagok,
valamint Krizsan István, felesége Szabó
Emerencia
-
Hálából
10. szombat
- Kristóf Imre, szülei és testvérei
-
Vitéz István, felesége Csillag Mária, 2
fiuk és nagyszülők
-
Urbán Sándor, Benyovics, Szabó és Bozsonyik
család halottaiért
11. vasárnap - Vitéz Ferenc, felesége Nagy
Erzsébet, szülők, nagyszülők,
testvéreik, a család élő és elhunyt
tagjaiért
12. hétfő -
13. kedd
-
14. szerda
-
15. csütörtök - Csabák Csaba, nagyszülők,
Csabák és Gubik család élő és
elhunyt
hozzátartozók
-
Szakács János, felesége Kovács
Rozália, Halaj József, felesége Konopás
Mária,
szüleik, testvéreik
-
Konopás István, szülei, és a Szlúka
család élő és elhunyt tagjaiért
16. péntek - Jakubecz György,
felesége Csernák Ilona, testvéreik, szüleik,
élő és elhunyt családtagok
-
Murányi János, felesége Boda Katalin, fiuk
János, vejük József, valamint élő és
elhunyt hozzátartozókért
17. szombat
- Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona,
Csillag Gyula, Mrekvicska
Ignác, felesége Szabó Margit és szülők
-
Boda István, felesége Molnár Margit, szüleik,
gyermekeik, vejeik, a Záhorszki
család élő és elhunyt tagjaiért
-
Kaba, Molnár és Kristók család élő
és elhunyt tagjaiért
18. vasárnap - Holman József, felesége
Molnár Ilona, Molnár és Holman család
halottaiért
-
Pénzes Ilona, nagyszülei Péter András,
Verebes Ágnes és hozzátartozók
-
Szrenka János, felesége Szabó Ilona, Lukács
János, a család élő és elhunyt
tagjaiért
19. hétfő -
20. kedd
-
21. szerda
-
22. csütörtök - Boda István, felesége Csillag Anna,
szüleik, élő és elhunyt
családtagok
-
23. péntek - Csabák János
15. évforduló, szülei, testvére,
apósa, anyósa,
élő és elhunyt családtagok
24. szombat
- Kovács és Kökény család
halottaiért
25. vasárnap -
26. hétfő -
27. kedd
-
28. szerda
-
29. csütörtök -
30. péntek - Záhorszki
Ignác, felesége Nagy Erzsébet, szüleik
és testvéreik
-
Urbán és Molnár család élő és
elhunyt tagjaiért
31. szombat
- Vitéz József 2. évforduló,
édesapja, nagyszülei és 2 sógora
-
Vitéz Ignác 9. évforduló, apósa,
szülei, nagyszülei
-
Kristók Imre László 1. évforduló,
szülei, apósa, anyósa, élő és elhunyt
hozzátartozók