Via Nomentanán temploma áll ma is,

szűzi vértanú volt, aki sosem hamis.

Mert 300 körül életének árán

sem tagadta Jézust, eme drága bárány.

 

Róma tiszteli még e tiszta hajadont,

Ki átfénylik most is oly sok évszázadon...

Hisz' Ágnes, a gyermek, vállalta a halált...

Tizenkét évesen hite mellett kiállt.

 

Bátorsága példa. Mély volt a kín kútja...

Bármit tettek vele, bízott, Isten tudja...

Vért hullajtva győzött hóhérai felett,

s e keresztény vérből sok hajtás született...

 

(Szné Babik E.)

Krisztus által hinni tudtok a jövőben, akkor is, ha nem tudjátok felismerni még a körvonalait sem. Ti az Úrra bízhatjátok magatokat a jövőben is, és így felülkerekedhettek a bátortalanságokon, amit a feladat nehézségével és a jutalom értékével szemben éreztek. Az emmaiszi úton megrémült tanítványoknak azt mondta az Úr: „Nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Az felteszi nektek is ugyanezt a kérdést. Ezért ne féljetek odaszentelni az életeteket békében és igazságban, mert ti tudjátok, hogy az Úr veletek van minden utatokon!

(Szent II. János Pál pápa)

Vissza az újság tetejére

Vadkerti Harangok 2018

Múlnak az évek, amit az újságunk is jelez azzal, hogy immár a 28. évfolyam első számát tarthatja kezében minden kedves olvasónk. Hála Istennek a kihelyezett becsületkasszába elhelyezett forintjaik - jelentős társadalmi munkával - lehetővé tették, hogy minden hónapban 500 példányban meg tudott jelenni, nyomot hagyva egyházközségünkről a történelemben.

Az első szó tehát a köszöneté. Legelőször köszönjük minden olvasónknak, akik minden hónap végén már várják a Harangok megjelenését. Támogatásuk minden hónapban megteremtette a megjelenés költségeit, melyek 2019. januártól a nyomdai és egyéb segédanyagok beszerzési költségei miatt 7% körül fognak emelkedni. Külön köszönet azoknak a testvéreknek, akik februárban, júniusban, augusztusban, szeptemberben, novemberben és decemberben 2000-5000 Ft-tal (28.000Ft) járultak hozzá a stabilitásunkhoz. Támogatásuk eredményeként a 2017. évi 80.180 Ft maradvány összegünk 2018. december 31-én 95.515 Ft-ban realizálódott, ami kéthavi megjelenési költséget fed le.

Köszönet jár minden beküldött írásért és fotóért, melyek nélkül nem is lehetne sajátunk ez az újság. A neveiket nem sorolnám most fel, hisz a megjelent írásoknál azok rendszeresen olvashatók.

Köszönet jár azoknak is, akik neve ugyan nem jelenik meg a lapunkban, amit most, a számadás keretében pótolunk. Köszönjük András atyának az egyházközségi híreket és az Ez történt rovatot, valamint a tartami ellenőrzéseit. A kántor urat is megilleti a köszönet, hisz a miseszándékok összesítője az ő keze munkája minden hónapban. Köszönet jár Pálinkás Katalin tanárnőnek, aki a szövegek nyelvtani helyességét ellenőrzi a szerkesztésbe kerülés előtt. Köszönet jár Fábián Istvánnak, aki a 27 év összes számát megformázva előkészítette a nyomdai kiadáshoz. Köszönet jár Horváth Zoltán nyomdásznak is, aki a hó végi megjelenést még szabadnapi munkával is biztosította, ha valami probléma adódott a mi oldalunkon. Köszönjük Barák Barnáéknak, hogy számaink hosszú ideje és visszamenőleg is, színes fotók kíséretében olvashatóak az Egyházközség honlapján.

Még egyszer köszönet mindenkinek, aki bármivel is segítette a Vadkerti Harangok tartalommal megtöltését. Legyen ez a köszönet egyben bátorítás is minden eseményt szervező felé azzal, hogy rövid tájékoztatójukkal lapunkban is osszák meg a rendezvény tartalmát, hogy cikkeikkel kilépve az öncélú rendezvények homályából, még vadkertibbé tegyék a Vadkerti Harangokat!

(emjé 2019. 01. 03.)

Plébánosi hozzáadás:

Nyilván Molnár János testvérünk önmagának nem mond köszönetet, ezt nekünk kell megtennünk. – Ő köszönetet mond Annak, akitől ennyi éven át lelkesedést, áldozatkészséget, kitartást kapott, Istennek. – Vele köszönjük, hogy összefogja, összeszervezi, kierőszakolja, hogy minden hónapban kézbe vehessük a mi Újságunkat. – A legnagyobb köszönet, ha elfogy, és otthon olvasva lelkiekben gyarapodunk. Sok idős asztalán látom, akik szívesen lapozzák, és a miseszándékoknál nyitva elárulják, hogy velünk együtt gondolnak azokra, akik hozzánk tartoztak, és akik felé mi is tartunk. János! Áldjon meg az Isten, és serkents minket is kitartásra, hogy azok a Harangok még sokáig hirdessék a lelkipásztorral együtt az Isten Üzenetét.

(2019.01.09. András atya)

Vissza az újság tetejére

Francia borest

A 2010-ben létrehozott Kolping Borest a hazai borvidékek és borkultúra bemutatását és az igényes kikapcsolódás lehetőségének biztosítását tűzte ki célul. De emellett - ami talán sokkal fontosabb - lehetőséget teremt a találkozásra, a rohanás nélküli, kedélyes beszélgetésre és a bor csodájának megtapasztalására.

Rohanó, felfokozott világunkban az első benyomások felértékelődtek, a döntések, a vélemények gyorsan születnek sokszor elhamarkodva. Az igényesen berendezett környezet, a hangulatvilágítás homálya, a pislákoló mécsesek fénye és a háttérben szóló zene segít abban, hogy egymásra jobban figyeljünk, emellett a borok kóstolására is idő hagyva lehetővé teszi, hogy az íz mellett az illatra és a közvetített hangulatra, érzésre is kiterjedjen érzékelésünk.

Több szempontból is különleges volt a 2018. november 17-én este megtartott találkozásunk.

A Boresetek történetében első alkalommal nem hazai, hanem francia borok szerepeltek az itallapon. Ennek apropóját az adta, hogy Fábián Balázs ifjú kolpingos testvérünk az elmúlt (tan)évet a vendéglátásban és konyhaművészetben elmélyedve Franciaországban töltötte, így az általa válogatott és beszerzett borok kerültek most terítékre.

A háttérben szóló sanzonok és a borokat kísérő - bort és borvidéket bemutató - vetítések, személyes történetek pedig valódi „franciás” hangulatot teremtettek. A borokhoz illő sajtok kínálása pedig gasztronómiailag is különlegessé tette a kóstolást.

Az est különleges volt azonban abból a szempontból is, hogy a szervezők csapatához új korosztály társult, ők a - remélhetőleg hosszú távú - folytatás letéteményesei. Nemcsak a borászok mellett nő fel egy ifjú generáció, új lendülettel és ötletekkel…

Az est igazi, új élményeket adó kirándulás volt, de mint a mondás is tartja: mindenütt jó, de legjobb otthon. A szívünk a magyar borokhoz húz.

(Molnár Arnold, fotó Kristók János)

Vissza az újság tetejére

A szív tisztasága

Pilinszky Jánostól származnak a következő gondolatok: „Minden bűn oka a szeretet hiánya, az önzés, az ember kiválása a tiszta jóból, lázadása Isten ellen. Enélkül tulajdonképpen nincs is bűn. Mivel pedig a bűn mindig a szeretet elleni vétek, ezért orvosolni is egyedül a szeretet síkján lehet. A bánat egyedül abból a felismerésből fakadhat, hogy vétettünk bármit is, lényege szerint mindig a szeretet ellen vétettünk. Aki ezt világosan látja, már megbánta bűneit. Enélkül viszont nincs bánat, csak félelem és szégyen van.”

E gondolatok jól megvilágítják a bűn forrását, gyökerét, a szeretet hiányát. Jézus is ezt kéri számon az írástudóktól és farizeusoktól. A vitát nem ő kezdeményezi, hanem az említett vallási csoportok képviselői, akik nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem tartják meg pontosan a mózesi törvényben meghatározott tisztasági előírásokat. Márk evangélista szükségesnek tartja, hogy mindjárt az elején megmagyarázza a zsidó tisztasági hagyományokat, vélhetően azért, mert írását nem zsidó származásúaknak szánta. Az ő magyarázata alapján úgy tűnik, hogy az étkezés előtti kézmosás egy külső cselekedet, amelynek főként egészségügyi oka van. A valóságban azonban többről van szó. A zsidó vallásban a tisztasági előírások és más törvények megtartása vagy meg nem tartása közvetlenül érinti az Istennel való kapcsolatot. Tisztának az számít, ami Istennek tetsző, az ő akaratának megfelelő, azaz megerősíti az ember kapcsolatát Istennel. Ezzel szemben tisztátalan mindaz, ami ellenkezik Isten akaratával, eltávolítja az embert Istentől.

A farizeusok azt kérik tehát számon Jézustól, hogy rabbiként, tanítóként, miért nem gondoskodik arról, hogy tanítványai megtartsák a törvényeket, hiszen a Mesternek felelősséget kell vállalnia minden tanítványáért. Válaszában Jézus nagyon határozottan és keményen bírálja a kérdezőket, mégpedig nem is vélekedésük, törvényértelmezésük, hanem magatartásuk miatt. Bíráló szavai szerint a farizeusok vallásossága teljesen kiüresedett, amely abból fakad, hogy rosszul értelmezik a törvényeket és nem értik a törvények mögött meghúzódó isteni szándékot. Aztán Izajás prófétát idézi, aki által Isten kimondja: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.”

Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a Jézushoz érkező farizeusok és írástudók azt követően, hogy felteszik kérdésüket, többé nem jutnak szóhoz, a vita folyamán nem szólalnak meg. Mindvégig Jézus beszél, aki szavait először kifejezetten nekik, majd további figyelmeztetéseit, tanácsait a néphez intézi. A farizeusok hallgatása nem azt jelenti, hogy egyetértenek Jézus kijelentéseivel és elismerik saját hibáikat, hanem ezzel szemlélteti az evangélista, hogy a vitában egyértelműen Jézusnak van igaza, egyedül az ő törvényértelmezése a helyes.

Jézus válasza a külső tisztaságtól a szív tisztasága felé halad, azaz visszavezeti a hallgatóságot a törvény eredeti értelméhez. Az embernek ügyelnie kell szívének tisztaságára. Hogyan értelmezhető ez a kijelentés? Mi az értelme, hiszen a szívet nem lehet vízzel megmosni, megtisztítani, miként más testrészeinket, például a kezünket? A szív tisztasága azt jelenti, hogy nincs benne helye a bűnnek, mert a bűn eltávolítja a szívet és nyilvánvalóan az egész embert Istentől. A bűnt kell távol tartanunk magunktól, hogy szívünkben csak a szeretetnek legyen helye.

© Horváth István Sándor

Vissza az újság tetejére

Pillanatképek az életünkből

Már hagyománnyá vált Érsekvadkerten, hogy az advent szombat estéin a templomi adventi koszorú lángja egy- egy intézmény szervezésében előadott műsor keretében lobbantja lángra a Hősök terén álló települési koszorú egy-egy gyertyáját.

Ennek csúcsát adventnegyedik szombatja jelentette, hiszen az idén is volt élő betlehemünk, melyről a pásztorok bárányinak hangja is tanúskodott. Külön öröm volt a csoportképen látható testvérek ajándékából részesedni, melyben a Kisded születésének körülményeit varázsolták szemünk elé. Többször vetettem pillantást a lassító átmenő forgalomból feléjük irányuló, csodálkozó arcokra. Hát ilyen is lehetséges, gondolhatták többen. Igen. Lehetséges, csak merni és akarni kell! Köszönjük a történelmi tényt elénk állító műsort, hisz addig, míg ilyen eseménnyel számolhatunk a jövőben, nem kell félni attól, hogy valamelyik gazdátlan lakóház helyén mecset épüljön.

Gyertyák gyulladtak ki a templomi, a községi adventi koszorún. De gyertyák gyulladtak több otthonban is. Az otthoniakak élére kívánkozik az, amikor minden alkalommal más családnál összegyűlve szülők és kisgyermekeik, imaközösséget (volt ahol 40 fölött voltak együtt) alkotva gyertyagyújtással emlékeztek a közelgő eseményre.

Beke Krisztián szervezésében ebben az évben is megvalósult az „Egy doboz jótett” akció. 63 db ajándékcsomag gyűlt össze december 14-ig, melyeket önkéntes felnőttek rendszereztek és juttattak el 31 családhoz, hogy a rászorultak gyermekeinek karácsonya boldogabb legyen. Az átvevők és gyermekeik őszinte mosolya megerősítette bennünk, hogy adni és örömet szerezni jó! Köszönet mindenkinek, aki hozzá tudott járulni ehhez a megmozduláshoz.

Múlnak az évek, s mi újra együtt lépünk már – ez motiválta a szilvesztert kisebb nagyobb közösségben ünneplőket, hogy éjfél előtt a templomban találkozva, Isten színe előtt mondjanak köszönetet a Teremtőnek a letűnő év minden ajándékáért, és társként meghívják Őt 2019-beni tevékenységükhöz. Rövid imák, csönd, a magyar és a székely himnusz éneklése identitásukat megvalló közösséggé formálta a padsorokat megtöltő együtt imádkozókat.

(emjé, fotó Kristók J.)

Vissza az újság tetejére