Zeng a harang hívó szóval, e szép ünnep estelén - zengett a bevezető ének Szent András ünnepén, templomunk búcsúi szentmiséjén. Ünnep is ez Egyházközségünknek, és hisszük, hogy ünnep is marad a hagyományainkhoz való hűségünk eredményeként.

Különleges volt ez a templombúcsú, mert az utóbbi időben ritkán fordult elő, hogy az ünnepi szentmisét négy valamilyen szinten érsekvadkerti kötődésű, három generációt képviselő atya mutatta be.

A szentmise főcelebránsa Varga András atya volt, aki salgótarjáni plébánosként ebben az évben ünnepelte pappá szentelésének 25 éves jubileumát. Köszönjük, hogy számos teendője ellenére is visszatért hozzánk, egykori kápláni helyére, hogy szóljon hozzánk és velünk ünnepeljen. Vele jött káplánja, Pálfalvi Tamás is, aki a templomunkban bemutatott újmiséje után, a velünk történő ünnepléssel is megerősítette vadkerti gyökereit.

Már-már tiszteletbeli vadkertiként részese volt a legszentebb áldozat bemutatásának az Ipoly túlpartjáról érkezett Marian atya is, aki a határokon átnyúlóvá tette közösségünk ünnepét.

Negyedik, egyben rangidős papként András atyánk, immár tizenkettedszer működött közre névnapján abban, hogy a kenyér és a bor Krisztustestévé és vérévé váljék.

Most megosztanék néhány gondolatot Olvasóinkkal egykori káplán atyánk tanításából. Már a bevezetőjében kijelentette, hogy nemcsak az Andrások, hanem minden ebbe a templomba járó testvérünk védőszentje is Szent András apostol. Tanításának további része a szentmise evangéliumához kapcsolódott, melyben hallhattuk Péter és András apostolok meghívását. Az esemény a kiválasztottság képét tárja szemünk elé. Rájuk tekintett az Úr és megkedvelte őket. Jézus szavára otthagyják mindenüket, és mérlegelés nélkül követésére indulnak.

Az Úr minket is hív és meg is tart bennünket, ha rá merjük bízni magunkat. Tehát, ha valóban hisszük, hogy van Isten, nem tehetünk mást, minthogy tanúságot teszünk létezéséről az életnek azon a területén, ahol vagyunk.

Az apostolok az Utolsóvacsora terméből indultak el „evangelizációs” útjukra. Fülükbe csengett és szívükbe vésődtek Jézus szavai: „Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre!” Ma is felcsendültek a szentmisében ezek a szavak, ahol Istennel találkoztunk. Mert jó tudatosítani magunkban azt a tényt, hogy Istennel találkozunk minden szentmisében. A találkozás pedig feladattal jár. Feladat, hogy vinni kell az örömhírt, az egyre inkább evangelizációs területté váló környezetünkbe és a nagyvilágba egyaránt.

A szentmise ezüstmisés áldással, a himnuszok eléneklésével zárult és hagyott maradandó nyomokat szíveinkben.

(Érsekvadkert, 2017. 11. 30. Szent András ünnepén: emjé; fotó: Kristók J.)

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt:

Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátottalak téged is, mint mindenkit. Felelős vagy minden emberért, aki veled él. El kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.

Most eredj, és élj, mert a világ a tiéd!

(Hamvas Béla: A láthatatlan történetéből)

„Mindenek fölött pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke!” (Kol 3,14)

 Meghatározó ez az Ige életünk és világ előtti tanúságtételünk szempontjából.

Pál többször használja azt a hasonlatot, hogy a keresztényre jellemző viselkedés olyan, mint a ruha, melyet Krisztus követőjének magára kell öltenie. A Kolosszeiekhez írt levélben is úgy beszél az erényekről – melyeknek gyökeret kell vernie szívünkben –, mint megannyi ruhadarabról. Ezek az erények az irgalom, a jóság, az alázat, a szelídség, a türelem, a másik elviselése, a megbocsátás.

De “mindenek fölött – mondja, mintha egy övre gondolna, mely összeköt mindent, és tökéletessé teszi az öltözéket – szeressétek egymást!”

Tehát szeretni egymást; mert egy kereszténynek nem elég, ha jó, irgalmas, alázatos, szelíd, türelmes… hanem ezen felül szeretettel kell viseltetnie testvérei iránt is.

De a szeretet talán nem azt jelenti – jegyezhetné meg valaki –, hogy az ember jó, irgalmas, türelmes és tud megbocsátani? Igen, de nem csak ezt.

Az igazi szeretetre Jézus tanított meg minket, mely abban áll, hogy életünket adjuk másokért.

A gyűlölet elveszi a másik életét (“aki gyűlöl, az gyilkos”), a szeretet pedig életet ad neki. A keresztényben csak akkor van meg ez a szeretet, ha meghal önmaga számára, azért, hogy másokért éljen.

De ha ott van benne a szeretet – mondja Pál –, akkor tökéletes lesz, és minden más erény tökéletességre jut benne.

“Mindenek fölött pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke!”

Minden bizonnyal sokan közülünk úgy viszonyulnak a testvérhez, hogy készek megbocsátani neki és elviselni őt. De ha jól megnézzük, akkor láthatjuk, hogy sokszor pontosan a szeretet hiányzik belőlünk. Legszentebb szándékaink ellenére, természetünkből fakadóan, önmagunkba zárkózunk, és ebből adódóan a többiek iránti szeretetet szűkebben mérjük.

De nem vagyunk keresztények, ha csak itt tartunk.

A szívünket maximális hőfokra kell állítanunk. Minden felebaráttal szemben, akivel a nap folyamán találkozunk (a családban, a munkahelyen, bárhol) ismételjük önmagunk számára: “Bátorság, válaszolj Istennek! Itt a pillanat, hogy szeress, olyan határtalan szeretettel, mely még az életét is kockára teszi!”

“Mindenek fölött pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke!”

Az Apostolnak ez a mondata arra hív meg tehát minket, hogy megvizsgáljuk: keresztény életünket milyen mértékig hatja át a szeretet. A szeretet a tökéletesség köteléke, vagyis az a kapocs, amely a legmagasztosabb egységre vezet el bennünket Istennel és egymás között.

Adjunk hálát tehát az Úrnak, hogy szeretetét a szívünkbe árasztja. Így egyre inkább képessé tesz minket arra, hogy felebarátaink problémáit meghallgassuk és azonosuljunk velük; hogy megosszuk kenyerünket, örömünket és fájdalmunkat; hogy ledöntsünk olyan gátakat, amelyek még megosztanak minket; hogy félretegyük a gőgből, vetélkedésből, irigységből vagy sértettségből fakadó reakcióinkat; hogy felülmúljuk a kritizálásra való borzalmas hajlamunkat; hogy kilépjünk elszigetelő önzésünkből a rászorulók vagy magányosak megsegítésére; hogy mindenhol azt az egységet építsük, amit Jézus szeretne.

Mi, keresztények ezzel járulhatunk hozzá a világbékéhez és a népek közötti egyetemes testvériséghez, különösen a történelem e tragikus pillanataiban.

(Chiara Lubich)

Tanmese a mának

Egy ember a mennyország küszöbére kerül. Szent Péter leül vele szemben:

- Kicsit modernizáltuk az eljárást, 100 pontot kell gyűjteni, tudod, mint a tévés vetélkedőkben.

- Rendben, értem. Kezdhetjük!

- Szerinted mivel lehet pontot gyűjteni?

- Hát, tízparancsolat?

- Remek!

- Nos, sosem paráználkodtam. Volt egy feleségem, vele éltem le az életem, hűségben. Öt évig udvaroltam neki, az alatt csak a kezét fogtam meg. Semmilyen tiltott fogamzásgátlást nem követtünk el, 12 gyerekünk született...

- Rendben, ismerem a sztorit. Egy pont!

- Hmmm... Ja igen, mindig jártam misére, minden nap, nem csak vasárnaponként! Na jó, egyszer nagyon lázas voltam, akkor kimaradt egy hét, s háromszor el is késtem az Evangéliumról...

- OK, láttalak, ráadásul oda is figyeltél. Ez is egy fél pont!

- Másfél pont??? ... Hát akkor én itt biztosan nem fogok bemenni... Esetleg Isten kegyelméből...

- Rendben, 98,5 pont!

Forrás: www.igen.hu

Nem győzöm csodálni stílusodat, Uram!
Mennyire eszköztelenül
léptél a világba,
és milyen eszköztelenné tetted
még anyád szeretetét is!

Hiszen Názáretben
bizonyára felkészültek érkezésedre,
s Te a hatalom szavával
kiszólítottad őket
a jól elkészített otthonukból,
s vezetted őket
a barlang rémes pusztaságába.

Uram, mi mindig
helyzeteink alkalmatlansága mögé
rejtőzünk,
és eszközeink hiányára hivatkozunk,
amikor tehetetlenségünk
s tétlenségünk kibúvóit keressük.

A szeretetnek nem kellenek eszközök,
az szegényen is,
felszereletlenül is
tud betlehemi boldogságot teremteni.

Az emberiség nem a szeretet eszközeire,
hanem magára a szeretetre éhes!
És Te is erre vágyol Istenem!
A szeretet eszközei
becsaphatnak és
félrevezethetnek,
de a szeretet sohasem! (1 Kor 13,1-3)

(Belon Gellért)

Az esztendő fordulója újra és újra a mögöttünk lévő időre és az előttünk lévőre irányítja gondolatainkat. Keresztény hitünk a teremtő isteni szándékban fedezi fel mindennek az eredetét és kezdetét, beleértve emberi természetünket is. Ugyanakkor a teremtés végső céljára a világ beteljesedésére, az ember újjászületésére is gondolunk, mert nem élhetünk csupán a múltból, hanem jövőnket is terveznünk kell, sőt, Istennek is terve van velünk a jövőben, mind a közeliben, amit földi életnek nevezünk, mind a távoliban, amit örök életnek. A keresztény hit nem egyszerűen csak visszatekintés a múlt év eseményeire, amelyeket személyesen megéltünk és nem csak felidézése az elmúlt évszázadok eseményeinek, amelyeket elődeink átéltek, hanem szüntelen előretekintés. Előre tekintés és várakozás arra, hogy a jövőben Isten és a világ úgy találkozik, hogy Isten lesz a világban és a világ megújul Istenben. Vonatkozik ez a teremtett világra és az emberre, mint teremtményre egyaránt. Minden létező számára Isten a kezdet és ő a végső cél, hozzá szeretnénk mi is eljutni. És hogy ez az út, az Istenre találás és az Istenhez érkezés útja milyen hosszú, hány évig vagy évtizedig tart, az bizonyos szempontból nem is lényeges, mert egyedül az a fontos, hogy megérkezzünk hozzá. Éveink számához mindig hozzáadhatunk egyet a születésnapunkon és a történelmi időt az új év kezdetétől eggyel nagyobb évszámmal jelölhetjük, de ez már nem lesz fontos, amikor megérkezünk az örökkévalóságba.

© Horváth István Sándor

Amiért a múltban lelkesedtem még,

távolinak tűnik, elfeledtem rég.

Az évek teltével másnak látom már,

szinte félek tőle, holnap rám mi vár.

Ha az értékrendem ennyit változik,

ami keménynek tűnt, az is elkopik.

Így nem csak a világ, én is változom,

akkor utóvégre mért csodálkozom?

Van valami mégis, mi nem változott,

csak a változáshoz alkalmazkodott,

az ad nekem tartást, biztosan hiszem:

Szüleimtől kapott mély istenhitem.

Bármi történjék, semmitől sem félek,

Isten szeret, én e hittel élek.

(Baritz L. Erdély, 2017. 02.)

Irgalmas Istenem és Atyám! Az egész világon hálás örömmel gondolnak rád a keresztények, hogy e szent estén Fiadat e világ sötétségébe küldted. Nem akarsz távoli Isten lenni számunkra, hanem Jézus Krisztusban egészen közel kívánsz jönni hozzánk. Mióta Ő testvérünk lett, tudjuk, hogy mennyire szeretsz bennünket, embereket. Imádkozva állok meg szeretetednek e csodája előtt, és hálásan örvendek, hogy Fiad megtestesülése által gyermekeddé fogadtál. Ajándékozz meg minden embert e szent időszak vigaszával. Ámen

November 28-án tartotta soron következő, közmeghallgatással egybekötött ülését a képviselő-testületünk.

Az ülésen áttekintettük az első háromnegyed év gazdálkodását, melyre egyszóval az idő arányossággal lehet összefoglalni. Az év folyamán több pályázati pénz érkezett hozzánk. Óvoda kialakítás, csapadékvíz-elvezetés. Iskolánk energetikai pályázati pénze igényelte a költségvetésünk módosítását, amit a második napirendi pontban meg is tettünk

Ezen az ülésen a közelmúltban hozott döntések és a jogszabályi változások szükségessé tették az ÖESZI alapító okiratának módosítását, amit egyhangú szavazással meg is tettünk.

Jóváhagyásra kerültek az új DMRV ivóvíz-, szennyvízszolgáltatást rögzítő szerződések is.

Zárt ülés keretében döntés született a BURSA Hungarica pályázattok és az Arany János programban jelentkezettek ügyében, melyről az érintettek értesítést kapnak.

Egyebekben hallhattunk a Hősök téri adventi gyertyagyújtásokról, az elutasított Hátrányos helyzetű önkormányzatok című pályázat eredményéről, a normatíva szerinti „címkézett” összegek törvényhez igazodó felhasználhatóságáról is.

A 2017. év utolsó tervezett testületi ülése lapzártánk után, december 18-án 17 órától volt a település arculatát tárgyaló napirendi pontot is magába foglalta.

Az ingyenes jogi tanácsadás helyszíne pontosítás alatt van. Bővebb információ erről a Hivatal előterében kifüggesztett telefonszámon vagy a titkárságon keresztül szerezhető be.