Vadkerti harangok
2017. november

Hívom a családokat
A negyedik jaj
Adventi imádság
Fogadalom megújítás
Életige
András apostol és a magyar nemzet
Az Eucharisztia ünneplése 4.
Közösségek Érsekvadkerten
Önkormányzati hírek
Kolping híreink
Híreink

Vissza az előző menüre

Királyi arc

Az ember számára a két legnagyobb kísértés a vagyon és a hatalom, mert a gazdagság fogságba ejti a szívét, a hatalomért pedig eladja a lelkét. Gondolhatnánk, hogy minket, egyszerű embereket nem fenyeget egyik kísértés sem, hiszen nem vagyunk milliárdosok és országok vezetését sem bízták ránk. De talán jobb volna óvatosnak lennünk, mert ezek a veszélyek nem csak nagyban, hanem egészen kicsiny, jelentéktelennek tűnő dolgokban is jelentkeznek. Amikor valaki kicsiny vagyonához ragaszkodik, gyűjtöget magának és soha nem adakozik semmilyen jó célra, akkor már engedett is a kísértésnek, a szívét rabul ejtik az anyagi javak. Amikor valaki fölényeskedik beosztottjával, házastársával vagy gyermekével, máris engedett a hatalomvágy, az uralkodási vágy kísértésének. Vigyáznunk kell ezekkel a kísértésekkel, mert szívünk és lelkünk szabadságát veszíthetjük el. Márpedig sokkal nemesebb célra is használhatjuk életünket, ezért adott nekünk Isten szeretni tudó szívet és igazságot kereső lelket.

Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztust, a mindenség királyát ünnepeljük. A földi királyok nagy vagyonnal és hatalommal rendelkeznek. A mesékben olykor nagyobb a gazdagságuk, mint a valóságban, de a hatalommal fordított a helyzet. A valódi királyoknak, uralkodóknak és országot irányító vezetőknek nagyobb a hatalma, mint a mesebeli királyoké, ráadásul ez utóbbiak inkább jóra, nemes célok megvalósítására, a polgárok javára használják hatalmukat, míg az igazi uralkodók bizony gyakran megfeledkeznek erről. Krisztus azonban más király, ő nem a gazdagság vagy a hatalom bűvöletében él. Földi élete során nem gyűjtött magának semmit, nem volt háza vagy földbirtoka, nincstelenül járta a városokat és falvakat, kereste az embereket, hogy szeretetének és jóságának gazdagságával ajándékozza meg őket. Hatalma viszont kétségtelenül volt, isteni hatalma megnyilvánult tanításában és cselekedeteiben. Csodáiban megmutatkozott isteni ereje, rendkívüli hatalma, de ezt mindig jóra, az irgalmasság kifejezésére, a betegségek megszüntetésére, a bűnök megbocsátására használta fel, és nem ártott egyetlen embernek sem. Védelmébe vette a gyermekeket, a szegényeket, az özvegyeket, a kitaszítottakat, a betegeket, egyszóval mindazokat, akik semmiféle hatalommal nem rendelkeztek. Hatalmát megmutathatta volna a kereszten is oly módon, hogy nem enged a vele erőszakosan bánóknak.

A mai ünnep evangéliuma szerint a Golgota hegyén állók azt kérték a kereszten függő Jézustól, hogy mutassa meg hatalmát. Mutassa meg oly módon, hogy leszáll a keresztről és megszabadítja magát. Jézus ezt nem teszi, mert felismeri a kérésben a kísértést, az emberi szó mögött a gonosz lélek szándékait. Elutasítja ezt a kísértést, mert a mennyei Atyának engedelmeskedik. A kereszten Jézus teljesen kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott a gonoszságnak, az emberi gyűlöletnek, az emberek akaratának. Hatalmával ellen tudna állni, de ő tudatosan vállalja ezt a kiszolgáltatottságot, mert tudja, hogy a végső szó nem az embereké, hanem Istené. A keresztre feltekintve királyi vonásokat fedezünk fel arcán, a szenvedésben is méltóságot sugárzó arcán. A feltámadt Krisztus arcán pedig meglátjuk azt a ragyogást, amely minden emberre vár a mennyországban.

Vissza az újság tetejére

Hívom a családokat

Hívom a családokat, a házaspárokat, a jegyeseket és a szerelmeseket, a szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!

Képzeld, a kisebbik fiam otthagyta a családját – mondta barátnőjének egy nagymama –, és elköltözött egy ismerőséhez. A kezdetben jól indult házasságuk már néhány éve ingadozni kezdett, nem jöttek jól ki egymással, sokat veszekedtek, a családi légkör is megromlott. Pedig eleinte olyan szép család volt, a gyerekek is olyan aranyosak voltak. Most meg szétesett a család, azt hiszem, el is fognak válni. Attól félek, az unokáim ezt látva, nem is vágynak majd házasságra, családra.

A statisztikák azt mutatják, hogy a házasságkötések száma csökken, a megkötött házasságok közül pedig egyre több végződik néhány éven belül válással. Az egyéb, a házasságnál eleve bomlékonyabb párkapcsolatok esetében a termékenység is alacsonyabb, az így létrejött család még könnyebben esik szét. Ferenc pápa így ír erről: „A család – mint minden közösség és társadalmi kapcsolat – mély kulturális válságon megy keresztül. A család esetében a kapcsolatok törékenysége különösen súlyos következményekkel jár, mert a társadalom alapvető sejtjéről van szó; a család az a hely, ahol meg lehet tanulni a különbözőségben való együttélést, a másokhoz tartozást, és ahol a szülők átadják a hitet gyermekeiknek.” (EG 66).

Minden szétesett család kiüt egy téglát a társadalom építményéből, minél több tégla esik ki, annál közelebb kerülünk az épület összeomlásához.

Milyen jeleit látjátok környezetetekben a társadalom szétesésének? Mit tehetünk ez ellen; hol kezdjük a gyógyítást: az egyes embereknél, a családoknál, vagy a társadalomnál?

Vannak, akik úgy okoskodnak, hogy mivel a házasság a szerelemre épül, csak addig tartható fenn, ameddig a szerelem tart. Szerintük ha elszállt a szerelem, akkor jobb felbontani, mint örökös feszültségben élni; ez sem a házastársnak, sem a gyerekeknek nem tesz jót. Nem hagyható azonban figyelmen kívül hogy a házasságnak nem csak érzelmi síkja van, hanem van objektív oldala is. Az érzelmeket tekintve egy megromlott házasságban élni valóban nem jó, de milyen következményei vannak a házasság felbontásának, a család szétesésének másokra? Hogyan hat objektíve ez a gyerekekre, a rokonságra, a nagyszülőkre? A polgári törvények rögzítik a házasfelek jogait és kötelességeit, meghatározzák ezek alakulását egy válás esetén. Tudni lehet, hogy milyen anyagi juttatások illetik meg a volt házastársat, hogyan osztják fel az eddig közös javakat, de arra senki sem gondol, hogy a sebeket be kellene gyógyítani. Pedig a házas feleknek nem csak jogai és kötelességei vannak, hanem felelősségei is: felelősek egymásért, gyermekeikért, közösen megszerzett javaikért, sőt, magáért a hazásságukért is. Minthogy minden házasság a társadalom fejlődését is szolgálni hivatott, minden felbomlott család bomlasztja a társadalmat is, tehát felmerül a társadalommal szembeni felelősség kérdése is.

„Egyetlen egy ember sem „birtoka” a másiknak, mint ahogyan a dolgok birtokai. A gyermekek sem „tulajdonai” a szülőknek, a házastársak sem „birtokai” egymásnak. Ám sokkal mélyebben „egymáséi” mint pl. egy fadarab, vagy egy telek, vagy bármi, amit tulajdonnak neveznek. A gyermekek a szülőkhöz „tartoznak”, de mégis Isten szabad teremtményei, mindegyiküknek saját hivatása van, saját újdonságával és páratlanságával Isten előtt. Nem birtokként tartoznak egymáshoz, hanem felelősségben. Éppen azáltal tartoznak egymáshoz, hogy elfogadják a másik szabadságát és szeretetben, kölcsönös megismerésben hordozzák egymást – azáltal, hogy ebben az egymással való létben örökre szabadok és ugyanakkor egyek,” írja XVI. Benedek pápa A názáreti Jézus c. könyvében (8. fejezet, 2. pont, 236. old.).

Miért fontos minden családtag személyi méltóságának tiszteletben tartása? Hogyan kerülhető el a házastárs, a gyermek tárgyként, dologként való kezelése?

A férfi és a nő életre szóló szövetséget köt, amikor összeházasodnak. Különböznek egymástól, de a Teremtő akaratából kiegészítik egymást, és a kiegészülés révén teljesedik ki életük. Kölcsönösen egymást keresik, és egymásra találásuk a boldogság ígéretét hordozza. „Az egymás kiegészítése a házasság és a család alapja, a családban tanulhatjuk meg egymás ajándék voltát értékelni, és ott sajátíthatjuk el az együttélés művészetét. Legtöbbünk a családban kezd ráeszmélni az értékekre és eszményekre, itt bontakoztatja ki az erényeit és a szeretetét. Ugyanakkor tudjuk, hogy a családban sokszor adódnak feszültségek az egoizmus és az önzetlenség, az észérvek és a szenvedélyek, a vágyak azonnali kielégítése iránti igény és az objektív lehetőségek között. Fontos hogy ezek a feszültségek a családon belül oldódjanak meg. A férfi és a nő ebben az összefüggésben is kiegészítik egymást, különbözőségük akkor nem zavarja meg együttműködésüket, ha a szerepük és a kapcsolatuk nem sablonos modellre épül. Az egymás kiegészítésének számos területe van, mert minden férfi és minden nő személyesen járul hozzá házassága kibontakoztatásához és a gyermekek neveléséhez. Saját személyes vagyonát, a saját személyes karizmáját adja, és ezzel gazdagítja házasságukat. Ez pedig nem csak jó, ez szép is.” (Ferenc pápa beszéde a Hittani Kongregáció nemzetközi szimpóziumán Vatikánvárosban, 2014. nov.14.)

„Mi tehát a házasság? Valódi hivatás, épp úgy, mint a papi vagy szerzetesi hivatás. Két keresztény akkor határozza el, hogy összeházasodnak, amikor szeretetkapcsolatuk alakulása során felismerik az Úr hívását, hogy két emberből, egy férfiből és egy nőből egy testet, egy, közös életet hozzanak létre. Ez az ajándék, ennek a hívásnak a félreismerhetetlen felismerése a biztos kiindulópont: nincs mitől félnünk, együtt mindent megoldunk.” (Ferenc pápa beszéde a fiatalokhoz Assisiben, 2013. okt. 4.)

Hogyan látjátok, mennyiben segítették családotokban, rokoni, baráti körben a női, ill. férfi alkat sajátosságai a családi élet kiteljesedését?

A családból kilépett férjet és apát te nem pótolhatod, – mondta a barátnője a nagymamának. –Mondd csak, most már kevésbé szereted a fiadat, a menyedet és az unokáidat? Nagyon szeretem őket – válaszolta a nagymama –, nem tudom megmondani, hogy jobban vagy kevésbé, de most látom, hogy mindnyájan szenvednek. Szenved a fiam, mert tudja, noha magának sem vallja be, hogy kudarcot vallott, nem tudott jó férj, jó apa lenni. Szenved a menyem, mert nyomasztja a megromlott házassága. Szenvednek a gyerekek, mert esélyük sincs a nyugodt, békés családi fészekre, ahol mindenki mindenkiért él. Egyébként én is szenvedek, mert mindnyájukkal együtt érzek. Igyekszem az én szeretetemmel pótolni azt, amit most elveszítettek. Nálunk megérezhetik, milyen a meleg, szeretetteljes családi légkör. És most még többet fogok imádkozni értük.

Bíró László,
az MKPK családreferens püspöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Vissza az újság tetejére

A negyedik jaj

Támpontok az adventi készülethez

Akad az Evangéliumban néhány olyan tanítás, amelyről - miért, miért nem - ritkán esik szó. Ezek igen jót tudnak tenni az adventi elmélkedőknek, hogy mélyebben értsék a karácsonyi gyermek eljövetelét.

Miért is lépett Ő a Földre? Miért úgy, ahogy? Mire tanít, és hogyan? Mely tulajdonságaink támogatják, melyek támadják bölcsessége befogadását?

Segítségünkre lehet például a hegyi beszéd Lukács feljegyzésében. Annak is az utolsó gondolata, az úgynevezett negyedik jaj. Mert Lukács a nyolc helyett csak négy boldogságot említ, ám hozzáfűz négy jajt is. A negyedik így hangzik: „Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáik épp így tettek a hamis prófétákkal!” (Lk 6,26)

Ez az utolsó jaj mintegy árnyéka a Máténál elsorolt boldogságok nyolcadikjának: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek: övék a mennyek országa.”(Mt 5, 10) Lukács nem részletezi a hízelgés mikéntjét, de aki akarja, érti. (Érthette akkor, s értheti napjaink vonatkozásában) Aki élvezi, ha hízelegnek neki, az is jobban jár, ha próbálja fölfogni a dolog lényegét, mert sorsát úgysem kerülheti el.

Ó, mintha parfümös hájjal kenegetnének, amikor hízelegnek nekünk! Törődünk-e azzal, rászolgáltunk-e jótetteinkkel a dicséretre. Vagy igen? Jók vagyunk, okosak, ügyesek, különbek a többieknél? Naná! Nem naná? Könnyen válik e kérdéskör hiúsági kérdéssé a válaszadásban. Fontos ismerni azt a régi kérdésként felmerülő mondást is, hogy ki mennyire hiú , annyi esze hiányzik!?

Máténál Krisztus világosan elmondja, hogy a világivá szikkadt ember nem állhatja az igazságot. Már a hírétől is felbőszül, és ráront hirdetőjére. Miért? Mert az igazság utáni vágy az istenszomjúság ikertársa az emberben. A hiú ezt sikeresen fölszámolta. Azóta a túloldalon él, az igazságnélküliségben. Ott pedig az érdek a tettek motorja. Röviden szólva a pénz. Az emberekre is úgy tekint, mint hasznot hajtó vagy veszteséget okozó jelenségekre. Akár az üzleti műveletekre. A pénzről pedig tudjuk, hogy nincs gazdája, ellentétben a kutyával vagy a lóval. Nem hűséges, jár ide, lódul amoda, nem tartozik senkihez, akár a kódarab, ami alól kimossa a földet az eső, menten otthagyja szülőjét, a hegyet.

A pénzemeber – ezt vegyük most szó szerint, a pénzért él, pénze a vére meg a lelke. Ő a megtestesült hűtlenség, ezért nem tart ki senki mellett. Bármennyire is leplezi, előbb-utóbb kiderül róla az igazság: még a kutyája sem bízhat benne. Ilyenformán nem is szeret igazán senkit. Ám lelke lehet bármilyen aszott tapló, mégsem létezhet szeretet nélkül. Legalább a szeretet látszatát kívánja talpnyalóitól, akik hízelegnek neki, magasztalják, ajnározzák. Természetesen ki nem állhatja őket, minden füllentésükön átlát, de mégis beképzeli magának, hogy odavannak érte. Minduntalan tapasztalják erejét, okosságát, hatalmát, ezért nincs más választásuk: szeretik ezek az alattomos, hízelgő, hazug emberek. Miért? Mert ő ő. Lelke mélyén mérhetetlenül sóvárog valamire, amit kimondani sem mer. Ezért örömmel téveszti össze a szeretet a hízelgők nyálas lihegésével.

Egymásra találtak: az ördögi kör bezárult. A környezetében agyon dicsőített Leninnek, Sztálinnak, Maónak, Hitlernek, Castrónak, világsztárnak és Rothchildnak eszébe sem jutott, hogy ő hamis próféta volna. Nem is értette ezt a kifejezést, annyira eltöltötte az igazságtól való irtózás. Az igazság pillanatából sem tanulnának: ha szemük előtt játszódna le, ami 1945-ben Budapesten, vagy a nagy jugoszláv inflációk idején mindennapos volt: szél sodorta százezermilliárdos pengős, dínáros bankjegyeket a piactéren, de már senki sem hajolt le értük. Előttük…

(Czakó Gábor nyomán)

Vissza az újság tetejére

Adventi imádság

Uram Jézus Krisztus, Te azt akarod, hogy várjunk Téged! Taníts meg hát várni! Taníts meg a Te szent pillanatodra, taníts meg a Te idődre várni! Hogy legyen időm Téged hallgatni, legyen bátorságom hozzád imádkozni, legyen erőm neked engedelmeskedni, hogy rátaláljak az útra, amelyiken követhetlek Téged!

Uram, taníts meg a másik emberre várni! Hogy legyen erőm őt megkeresni, legyen bátorságom megismerni, legyen erőm rajta segíteni: hogy rátaláljak az útra, amelyiken találkozhatom vele!

Uram, taníts meg a szent igédre várni! Hogy legyen időm átgondolni, legyen bátorságom elmondani, legyen erőm felelni rá: hogy megtaláljam az utat a hirdetésre, hogy beteljedhessék rajtam, ha Te úgy akarod!

Uram, mutasd meg nekünk, hogyan lehet a kapukat szélesre tárni ezen a világon! Mutasd meg, hogyan hirdethetjük, hogy eljöttél és eljövendő vagy. Mutasd meg, hogyan élhetünk, mint olyanok, akik hozzád tartoznak ma és mindörökké! Ámen

(te)

Vissza az újság tetejére

Fogadalom megújítás

„Senki sem bonthatja vagy lazíthatja meg,

azt a szent köteléket, amivel a szeretet fűz össze minket.”

(Adolf Kolping)

Október 28-án, Adolf Kolping boldoggá avatásának évfordulóján a Belvárosi Főplébánia Templom adott az egyházi szervezetté alakult Kolping családok ünnepélyes fogadalom megújításának. A helyszín is találó, hisz 1856-ban maga Kolping atya is ebben a templomban járt az első magyarországi egyesületek megalakulása alkalmából. A szentmise előtt már fél órával megtelt a templom az országot lefedő 33 Kolping család képviselőivel, hogy szentmise keretében erősítsék meg fogadalmukat, egyben kérjék Isten áldását és segítségét az emberek javát szolgáló munkálkodásukra. Külön öröm volt számomra, amit a szentmise könyörgéseinek olvasásakor minden jelenlévő megtapasztalhatott, hogy velünk ünnepeltek a lengyel, a cseh, a szlovák és szlovén egyesületek képviselői is, mintegy jelét adva a bővülő V4-ek morális válságból Európát kivezetni akaró szándékának.

A szentmise főcelebránsa országos prézesünk, Kövesi Ferenc atya volt, több - az ország különböző pontjáról érkezett - atyával az oldalán. A teljesség igénye nélkül a szentmise tanításából néhány gondolatot megosztanék olvasóinkkal, hisz azok jól illeszkednek korunk problémáihoz.

Az atya abból a szentírási részből indult ki, ahol a főparancsra irányuló kérdéssel Jézust csapdába akarják csalni ellenségei. Jézus nem megy bele az emberi fondorlatok áradatába. Egyértelmű választ ad számukra: Szeresd az Istent és szeresd az embert (felebarátodat), mint önmagadat. A kettő együtt alkotja a Főparancsot, mert aki nem szereti embertársát, az az istent is csak képmutatóként szereti. Nekünk, most induló Egyházi Kolping Családoknak, sem lehet más feladatunk, mint az Isten szeretete. Isten maga a szeretet, ami viszont szeretet nélkül egyirányú utca képét idézi fel.

Isten minden nap, minden órában és percben szeret minket Észrevesszük-e ezt a nagyvonalú és nem mérlegelő szeretetet? Válaszolunk-e rá? Mert ha az isteni szeretetre elmaradnak a válaszaink a Kolping egyesületünk is a gittegylet rangjára süllyed.

A szeretet nem múló hangulat, hanem tettekben testet öltő tevékenység. Tegyük fel most magunknak a kérdést: Hogyan állok én a főparanccsal? Mit teszek azért, hogy ne távoli legyen életemben az Isten, hanem köztünk és bennünk élő? Tudom-e a szeretetet vissza is juttatni, mint ahogyan a tükör is teszi a ráirányuló fényforrás fényével?

Szeresd Felebarátodat! Ez a felszólítás is rámutat arra, hogy Isten közösségi lénynek, saját képmására és hasonlatosságára teremtett bennünket. Szeresd az Istent az emberekben, mondja az egyik gitáros ének, rávilágítva arra, hogy a felebaráti szeretet nélkül nem létezik az Istenszeretet. Korunk emberét leginkább az önszeretet irányítja. Látjuk és tapasztaljuk is ennek „keserű gyümölcseit”, az önzővé válás és a másik embert sárba tipró érvényesülés keserű piruláiban.

Isten bátorságot kíván tőlünk a hitét vesztett világunkban. A szeretet gyakorlásával sónak, kovásznak és lámpásnak kell lennünk azokban a közösségekben (egyházközség, település közösség stb.), ahol élünk. Át kell adnunk vajúdó világunknak az isteni szeretetet, hogy a Te országod kezdetét jelentő, új világgal járó szebb jövő képe körvonalazódhasson már napjainkban is. A szentmise záró részében a fogadalomtételt követően imádkoztunk Kolping atyánk emléktáblája előtt, mielőbbi szentté avatásáért, majd a Sapientia Hittudományi Főiskola aulájában ismerkedéssel egybekötött agapéval zártuk le ünnepnapunk eseményeit.

Budapest-Érsekvadkert, 2017. 10 28. emjé. Fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Életige

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3)

Jézus nyilvános működésének kezdetén áll: megtérésre hív mindenkit, hírül adja, hogy Isten országa közel van, és meggyógyít mindenfajta betegséget. Tömegek kezdik követni Őt. Ekkor fölmegy egy hegyre, és a körülállókhoz fordulva hírül adja életprogramját: ezt nevezzük „hegyi beszédnek”.

Jézus üzenetének újdonsága már beszédének első szavaiból kitűnik. Nem a gazdagokat nevezi boldogoknak, hanem a szegényeket, az alázatosakat, a kicsiket, a tisztaszívűeket, azokat, akik sírnak, és az elnyomottakat. Ezzel feje tetejére állítja a megszokott gondolkodásmódot, különösen korunk társadalmában, amelyben gyakran a konzumizmus, a hedonizmus, a presztízs kerül előtérbe. Ez a Jézus által hirdetett örömhír derűt és reményt ad a legelesettebbeknek is. Bizalommal tölt el a szerető Isten iránt, aki közel áll azokhoz, akik fájdalmakon, próbatételeken mennek keresztül. Az öröm és az üdvösség hírüladása ez, melynek tömör összefoglalása a nyolc boldogság közül már az elsőben megtalálható, amely a mennyek országát ígéri a lélekben szegényeknek:

„Boldogok a lélekben szegények…”

De mit jelent „lélekben szegénynek” lenni?

Azt, hogy el tudunk szakadni az általunk birtokolt javaktól és dolgoktól, a teremtményektől, önmagunktól. Egyszóval azt jelenti, hogy háttérbe helyezünk szívünkben mindent, ami megakadályozza, hogy nyitottan álljunk Isten előtt, hogy tegyük az Ő akaratát. A felebarátban pedig váljunk eggyé Vele! Úgy szeressük, ahogyan kell; arra is készen, hogy mindent elhagyjunk: apát, anyát, „földet” és hazát, ha Isten ezt kérné tőlünk!

„Lélekben szegénynek” lenni azt jelenti, hogy nem a gazdagságban bízunk, hanem Isten szeretetében és gondviselésében. Gyakran az egészségünk iránti aggodalom a gazdagságunk, vagy a rokonok miatti szorongás, egy bizonyos munka miatti nyugtalanság, a „hogyan is viselkedjek” bizonytalansága, vagy a jövőtől való félelem. Mindez gúzsba kötheti és önmagába zárhatja lelkünket. Megakadályozhatja, hogy kinyíljon Istenre és a felebarátra. Pontosan ezekben a bizonytalan pillanatokban hisz a „lélekben szegény” ember Isten szeretetében, Őrá veti minden aggodalmát, és megtapasztalja atyai szeretetét.

Akkor vagyunk „lélekben szegények”, ha hagyjuk, hogy a mások iránti szeretet vezessen bennünket. Ebben az esetben ugyanis megosztjuk vagy rendelkezésre bocsátjuk, amink van, a szükséget szenvedők javára: mosolyunkat, időnket, javainkat, képességeinket. Mivel szeretetből mindent odaadtunk, szegények vagyunk; más szóval üresek, semmik, szabadok, tiszta szívűek.

Ez a szeretet gyümölcseként megélt szegénység a szeretet forrásává válik: mivel kiüresítettük önmagunkat, tehát szabadok vagyunk, képesek leszünk arra, hogy teljes mértékben, fenntartások nélkül befogadjuk Isten akaratát, és minden testvérünket, akivel találkozunk.

Aki megéli a szívnek ezt a tisztaságát és ezt a lelki szegénységet, annak Jézus megígéri a mennyek országát: boldogok,

„… mert övék a mennyek országa.”

A mennyek országát nem vásárolhatjuk meg pénzért, nem hódíthatjuk meg hatalommal. Ajándékba kapjuk. Jézus ezért kéri tőlünk, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek, vagy mint a szegények, akik – amint a gyermekek is – rá vannak szorulva arra, hogy mindent másoktól kapjanak. A Szentlélek, akit vonzani fog ez a szeretettel teli űr, be tudja majd tölteni lelkünket, mert nem fog olyan akadályt találni, ami a vele való teljes közösség útjában állna.

Aki „lélekben szegény”, mivel nem tartott meg magának semmit, mindent birtokolni fog. Mivel önmagától szegény, Istennel gazdagodik. Erre is érvényes az evangéliumi ige: „adjatok, és akkor ti is kaptok”[1]: adjuk, amink van, és nem kevesebbet kapunk cserébe, mint a mennyek országát.

Egy argentin édesanya mesélte a következő tapasztalatot:

„Anyósom nagyon ragaszkodik fiához, a férjemhez, annyira, hogy féltékeny rá. Ez a magatartása mindig nehézséget szült közöttünk, és megkeményítette a szívemet vele kapcsolatban. Egy éve daganatot állapítottak meg nála. Kezelésekre és ápolásra volt szüksége, amelyet egyetlen lánya nem tudott megadni neki. Az evangélium igéi, melyeket egy idő óta próbálok életté váltani, megváltoztatták a szívemet: kezdtem megtanulni szeretni. Minden félelmemet felülmúlva magunkhoz fogadtuk anyósomat. Megpróbáltam új szemmel nézni rá, és szeretni őt: Jézus az, akin őbenne segítek.

Anyósom, aki nem érzéketlen a szeretetre, nagy meglepetésemre minden mozdulatomra hasonló szeretettel válaszolt. Isten kegyelme létrehozta a kölcsönösség csodáját!

Áldozatos hónapok következtek, amik mégsem tűntek nehéznek; és amikor anyósom itt hagyva minket derűsen átment az Égbe, mindannyiunkban béke volt.
Azokban a napokban vettem észre, hogy gyermekem lesz, akire már 9 éve vártunk! Számunkra ez a gyermek Isten túlcsorduló szeretetének kézzel fogható jele.”

Chiara Lubich

[1] Lk 6,38

Vissza az újság tetejére

András apostol és a magyar nemzet

András apostol nagyon fontos személy a magyar nemzet emlékezetében. Annál is inkább, mivel a magyarság önmagát szkítának jelölte meg ezer éven át, és számtalan szkíta-hagyomány mutatható ki a mai napig a gazdag magyar kultúrában. Továbbá a honfoglalás kori arab és európai írók mind, de a magyarság szövetségesei és ellenfelei is mindannyian szkítának nevezik a magyarokat. A szkíta emlékezet ezért megtartotta azt a hagyományt, hogy a magyarság a jó hírt elsőként nem térítőpapoktól, hanem András és Fülöp apostoltól, Jézus két tanítványától kapta. Éppen ezért nem véletlen, hogy a Kárpát-medencében épített első keresztény templomok zöme Szent András tiszteletére épült. Valószínűleg eme régi keresztény hit miatt jellemző lelete a magyar honfoglalás kori síroknak a kereszt. Továbbá fennmaradt egy kevés információ a magyar táltos-hagyományokból is, mely alapján a magyar táltosok önmagukat az András apostol által hozott hit őrzőinek tartották, az általuk újnak nevezett, „római hittel” szemben. Ez a hivatástudatuk még a 20. században is élénken élt. (Wass Albert: Hagyaték)

(Részlet a Wikipédiából)

Vissza az újság tetejére

Az Eucharisztia ünneplése 4.

Jean Eppes püspök nem foglalkozott komolyabban Julianna kérésével, miszerint egy új ünnepre van szükség, amelyen a közösség nagyobb méltósággal tudja ünnepelni az Eucharisztiát, mint nagycsütörtökön, amikor az Egyház sokkal inkább a lábmosás szertartására és az Úr szenvedéseire összpontosít.

Az ellenállás a Szent Lambert-székesegyház kanonokjainak és papjainak részéről is megmutatkozott. Emellett Juliannát megvádolták, hogy eltékozolja a leprásház pénzét. Ebben közrejátszott az általa megkövetelt szigorú rend és fegyelem is, amely miatt a nővérek sokat panaszkodtak. Julianna távozásra kényszerült.

1240-ben, Jean Eppes püspök halálát követően az új püspök, Robert de Thourotte a kegyeibe fogadta Juliannát, így visszatérhetett. Nem sokkal később, 1246. október 16-án azonban elhunyt Robert püspök, aki a papsághoz írott utolsó levelében meghagyta, hogy egyházmegyéjében a Szentháromság ünnepét követő csütörtökön tartsák meg az Eucharisztia ünnepét.

Halálát követően ismét nehéz idők köszöntöttek Juliannára, aki 1247-ben előbb a robermonti Val-Benoît-, majd a Val-Notre-Dame-kolostorban talált menedékre. Reklúzaként halt meg 1258. április 5-én, a brabanti Fosses-ban, Namur mellett.

Nevéhez fűződik az úrnapi zsolozsma első változata Animarum cibus kezdettel. A zsolozsma-antifóna szövegezésében közreműködött Lausanne-i János is. A kézirat – Notre-Dame de Tongres-i Antiphonale – ma is megtalálható a Hágai Nemzeti Könyvtárban (KB 70.E.4). Juliannát IX. Piuszpápa avatta szentté 1869-ben. Illő, hogy Szent Juliannáról megemlékezve az általa írt és komponált antifónát imádkozzuk: „Animarum cibus dei sapientia nobis carnem assumptus proposuit in edullium ut per cibum humanitatis invitaret ad gustum divinitatis.” (Lelkek kenyere, Isten Bölcsessége testet öltvén nékünk ételként ajánlja magát, hogy az emberség kenyere által meghívjon az istenség ízlelésére.)

Sztankó Attila

Vissza az újság tetejére

Közösségek Érsekvadkerten: Vadkerti Szittyák Íjász Kör

A vadkerti szittyák íjász kör 2009-ben alakult Érsekvadkerten, néhány lelkes embernek köszönhetően. Célunk, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsük a tradicionális íjászatot és ez által ápoljuk őseink hagyományait és szokásait. Tagjaink különböző pusztai, merevszarvú, reflexíjakat használnak.

Az íjász kör megalakulása óta számos versenyen részt vettünk, ahol szép eredményeket értünk el. Az íjászat népszerűsítése érdekében már több nagy sikerű íjászbemutatót is tartottunk és a jövőben is szívesen vállalunk, amennyiben meghívnak bennünket.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt, akik szeretnének megismerkedni ezzel a sporttal és ápolni szeretnék őseik hagyományait. Szívesen látjuk az íjászat iránt érdeklődőket, az edzéseket vasárnap délutánonként tartjuk.

Érdeklődni a 06-30-246-4793-as telefonszámon lehet.

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

Október 30-án tartotta soron következő ülését községünk képviselő-testülete. Az ülésen a következő témakörök szerepeltek.

Rendeletalkotás a 2017. évi szociális tűzifa ellátásról.
Rendeletalkotás a helyi népszavazás kezdeményezésének kezdeményezői létszám minimumáról.
Határozat Érsekvadkert község csapadékvíz-elvezetési projekt műszaki ellenőri feladat ellátásáról.
Tájékoztató a vízi közművagyon üzemeltetési szerződés tervezetéről.
Határozat a Balassagyarmati Kistérségi társulattal kapcsolatos szerződés módosításáról, aktualizálásáról.
Az Érsekvadkerti Pedagóguskórus beszámolójának ismertetése, támogatási kérelmének elbírálása.
Az Érsekvadkerti Tűzoltó Egyesület támogatási kérelmének elbírálása
A műfüves pályát is figyelő kamerarendszerhez kapcsolódóan az Érsekvadkerti UFC támogatási kérelmének elbírálása.
Egyebekben foglalkoztunk a következő költségvetés bevételi oldalának növelési lehetőségeivel, a közfoglalkoztatottak hatósági ellenőrzésének pozitív eredményeivel, az Erzsébet-Katalin bállal, a Hősök terén történő adventi gyertyagyújtásokkal, de szóba került az élő betlehem kérdése is. Tájékoztatást hallhattunk arról is, hogy elfogadták a Honvéd út és a Káplár Fatelep közti kerékpárút pályázatunkat, és a Derék-pataki víztározó feltáró útjának terület rendezésével kapcsolatos lépésekről, ellenlépésekről is hallhattunk.

A november 15-i ülésen az ÖESZI (Öregotthon) 2016. évi beszámolója, a szakmai programjának módosítása és az SZMSZ aktualizálása mellett áttekintettük a Balassagyarmati Tankerületi Központ Fejlesztési tervét is. A napirendi pontok előtt bemutatkozott új jegyzőnk, név szerint dr. Szabó Bence. Egyebek közt informálódtunk a földvásárlási igényeink jelen állásáról, az óvodai beruházást megvalósító leendő cégekről is.

FONTOS közlemény! December hónapban az Ingyenes jogi tanácsadás szünetel.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

Lapzártánk idején, november 18-án este 7 órától a gasztrokulturális rendezvények sorába illeszkedően - a borestek mintájára - előadásokkal egybekötött pálinkaest volt a Kolping házban.

Lapunk megjelenésekor a Kolping mise keretében emlékeztünk meg „zenész barátunkról”, Molnár Istvánról, aki immár 10 éve odaátról kíséri figyelemmel tevékenységünket. A misét követően vetítés keretében idéztük föl az együtt töltött éveket.

December 5-én este 7-től Bibliaóra lesz a Kolping házban, ezzel is készülve a Budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra. Minden érdeklődőt örömmel várunk!

Az idén is lesz adventi gyertyagyújtás a Hősök terén és családoknál egyaránt. A Szent Család is szállás keresésre indul! Legyünk fogékonyak a felhívásokra!

December 31-én 23:45-től ebben az évben is tervezzük a templomi óévbúcsúztatást és a Jézussal való újévkezdést. Megjelenésünknél ne a kényelmi szempont legyen mérvadó!

A VADKERTI HARANGOK ez évi utolsó számának lapzártája 12.08., péntek. Csak a megnevezett időpontig beérkezett anyagok képezhetik az újságunk tartalmát!

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk hívását! A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén: 4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál: 3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

1. A karácsonyi előkészület, ádvent 1 vasárnapjával kezdődik DECEMBER 3-án.

Előtte szombaton az esti szentmise után a Hősök terén az első Ádventi gyertya meggyújtása, megáldása lesz.

2. November 30-án, csütörtökön templomunk búcsúnapja, Szent András apostol ünnepe. Este 6 órakor ünnepi szentmise, amit Varga András salgótarjáni plébános mutatja be, aki ez évben ünnepli szentelésének 25. évfordulóját, azaz ezüstmisés.

3. Az első hajnali szentmise december 4-én hétfőn reggel 6 órakor lesz.

A hajnali szentmisék rendje: Hétfőn- kedden-szerdán reggel 6 órakor, a többi napokon este 6-kor lesznek adventi szentmiséink. Minden szentmise előtt fél órával gyóntatás. (Használják ki az időt, mert lelkigyakorlatunkkor nem lesz több gyóntatónk. – Az utolsó hajnali szentmise dec.22-én, pénteken reggel 6-kor lesz.

23-án, szombaton advent 4. vasárnap előesti szentmise.

24-én advent 4. vasárnapja, fél 9-kor, Pusztaberkiben fél 11-kor lesz szentmise.

Vasárnapról - hétfőre éjfélkor éjféli szentmise.

4. Az idősek, betegek karácsony előtti gyóntatása: Az elsőpéntekeseké: DEC. 7-én, csütörtökön. -- A külön erre alkalomra bejelentetteké dec. 11-én hétfőn délelőtt lesz.

5. December 8-án, pénteken: Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe, szentmise: reggel 6 (hajnali) és este 6 óra.

6. Ádventi lelkigyakorlatos készületünk dec. 10-11-12-én VASÁRNAP- HÉTFŐN, KEDDEN este 6-kor. Előtte Fél 5-től gyóntatás. Az ádventi lelkigyakorlatos szentbeszédeket, Dóbiás Zalán, Balassagyarmat, Szalézi templom plébánosa mondja.

7. Ádvent 3. vasárnapján (dec.17-én) de. fél 9-kor JUBILÁNS HÁZASOKAT VÁRJUK KÖZÖS HÁLAADÓ SZENTMISÉRE (25, 50, 55, 60 évesek és az azon túliak bármely évfordulót ünnepelnek.)

8. KARÁCSONYI MISERENDÜNK tervünk szerint:

Dec. 25: éjféli szentmise 0 óra -- r. fél 8 - de. fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)

Dec.26-án r. fél 8 - de. fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)

9. Dec. 31-én, vasárnap ÚJÉVI előesti szentmisén, Szilveszter napján, Hálaadás szentmisével este 6 órakor. – Újév napján csak fél 9-kor lesz szentmise.

KERESZTELTÜNK:

27. BRINDZA DÁVID (Brindza Tamás-Fodor Georgina fia) Kórházban szükség-keresztelésben részesült.
28. Cserni Nándor (Cserni Miklós- Kristofová Lydia)

HÁZASSÁGKÖTÉS:

Halottaink:

39. Fábián Ignácné, szül. Halaj AKtalin (1937)
40. Brindza Dávid Pusztaberkiben (Brindza Tamás - Fodor Georgina fia, élt 77 órát)
41. Kovács Sándor (1951)
42. Kocsis Péterné, szül. Urbán Erzsébet (1974)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

December

1. péntek - Pistyur János, felesége Erdős Margit, szüleik, gyermekeik, unokáik és hozzátartozók

2. szombat - Klinger József, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

- Pálinkás József, felesége Mrekvicska Margit, gyermekeik, vejeik, élő és elhunyt hozzátartozók

- Erdős János, Nagy Károly családjainak élő és elhunyt hozzátartozóiért

3. vasárnap - Márton Sándor, szülei, Márton és Molnár család elhunyt tagjaiért

- Mrekvicska Ignác, felesége Szabó Margit, Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona, Csillag Gyula és szülők

- Vitéz János, testvére József, szülők, nagyszülők

4. hétfő - Fábián József, felesége Mrekvicska Rozália és a család halottaiért

5. kedd - Kristók, Dósa, Valkó és Gréczi család élő és elhunyt hozzátartozóiért

6. szerda -

7. csütörtök - Szabó Ignác, felesége Kosztrihán Emerencia, szüleik, testvéreik és menyük Szabó Józsefné

- Pincze András, felesége Nagy Anna, szüleik, fiuk Ferenc, Busai Kázmér és szülei

- Murányi István, felesége Zsiga Mária, szüleik és hozzátartozók

8. péntek - Fábián Ferenc, felesége Kristók Mária, szüleik és hozzátartozók

- Erdős István, felesége Erdős Margit, fia, lánya, a Percsina és Erdős család halottaiért

- Fábián István, felesége Kövér Margit, testvére Rozália, szülők, Laczó János, felesége Szrenka Erzsébet, fiuk János, szülők és élő hozzátartozók

9. szombat - Szabó Gergely, felesége Kristók Mária, élő és elhunyt hozzátartozók (Alapítványi)

- Pálinkás István 2. évforduló, szülei, testvérei és hozzátartozók

- Boda János, 9. évforduló, szülei, veje és a család élő és elhunyt tagjaiért

10. vasárnap - Péter András, felesége Kácsor Ilona, fiuk András, élő és elhunyt hozzátartozók

- Koza Kálmán, felesége Kosztrihán Ilona, vejük Szúnyogh Sándor, élő és elhunyt hozzátartozók

- Pistyúr Gábor hősi halott, felesége Boda Mária, fiai János és Gábor, Jakubecz János, felesége Szabó Erzsébet, szüleik, lányuk Margit, férje Péter

Este - Szarka Zoltán 1. évforduló és szülei

- Krizsan István, felesége Szabó Emerencia, szülei, Majer István, szülei, testvérei, anyósa, apósa, Fábián család élő és elhunyt tagjaiért

11. hétfő - Tomis József 4. évforduló, felesége Szabó Erzsébet, szüleik, valamint vejük Holman István, testvére, szüleik, élő és elhunyt hozzátartozók

- Krizsan István, felesége Szabó Emerencia, szüleik, testvéreik, Szabó János hősi halott és hozzátartozók

12. kedd - Kocsis Péterné Urbán Erzsébet

13. szerda - elhunyt édesapáért

14. csütörtök - Kordics Károly, felesége Kristók Erzsébet, a család élő és elhunyt tagjaiért

15. péntek - Pistyur József, apósa, anyósa, szülei, nagyszülei, testvére

- ifj. Nagy József, szülei, testvérei, veje, apósa Murányi Lajos, felesége

- Szabó János, felesége Boda Ilona, szüleik, élő és elhunyt hozzátartozók

16. szombat - Nagy Ignác, felesége Molnár Mária, szüleik és testvéreik

- Bozsonyik János és szülei 7. évforduló és a család élő és elhunyt tagjaiért

- Paulicsek József, szülei, nevelőanyja, Szabó és Czinege család, valamint Csűri István

17. vasárnap -

18. hétfő -

19. kedd -

20. szerda -

21. csütörtök - Molnár Lajosné Pistyúr Erzsébet 27. évforduló, anyósa, apósa, szüleié és testvéreik

- Bahorecz Antal 1. évforduló, szülei, testvérei

22. péntek -

23. szombat - Molnár, Szabó és Németh család halottaiért

- Száz István, felesége Boda Mária, lányuk Mária és nagyszülők, valamint Boda János és fia László

- Nagy Ignác, felesége Vitéz Anna, szüleik, a család élő és elhunyt tagjaiért

24. vasárnap -

25. hétfő -

26. kedd - Bozsonyik István, felesége Kristók Mária 2. évforduló, a család élő és elhunyt tagjaiért

- Czinege József, szülei, nővérei, sógorai, valamint a Czinege és a Szabó család élő és elhunyt tagjaiért

- Pap Ádám, sógora, nagyszülei és élő családtagok

27. szerda - Molnár János, Pásztor Ignác, dr. Mészáros Ede, felesége Margit (Alapítványi)

- Szabó Péter Pál 13. évforduló, Erdélyi Béla, felesége Dombai Margit, élő és elhunyt hozzátartozók

28. csütörtök - Boda Istvánné Csillag Anna, szülei, anyósa, apósa, Boda éa Csillag család élő és elhunyt tagjaiért

39. péntek - Kristók János, felesége Híves Katalin, szüleik, gyermekeik és hozzátartozók

30. szombat - Híves Mihály, felesége Mrekvicska Julianna, a Híves és a Mrekvicska család halottaiért

- Fülöp Miklós, édesanyja, édesapja, élő és elhunyt hozzátartozók

- Paulicsek Ignác, fia, a család élő és elhunyt tagjaiért

31- vasárnap - Boda János, felesége Kakas Margit, szüleik, testvéreik, 2 nászuk, Kakas és Vincze család élő és elhunyt tagjaiért

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre