Esztergomban
nemrégiben
megnyitották a felújított, újjá
rendezett Vármúzeumot. Hadd ajánljam mindenki
szíves figyelmébe: érdemes megnézni. Mindig
nagy örömmel megyek haza, és
gyakran felsétálok a Várhegyre, ahová
kisiskolás korom óta sok élmény köt.
Másodikos koromban ugyanis itt kezdtem németül
tanulni. Zoli atya, az egykori
bencés szerzetestanár a Bazilika akkori
káplánja a vár akkoriban lakásokká
(szükséglakásokká) alakított egyik
részében lakott. Hozzá jártam német
órákra,
amelyeket olykor csengő szakított félbe. Ha
turistacsoport érkezett, Zoli atya
vezetésével végigjárhatták a
mainál jóval kisebb vármúzeumi
részt. Én is mentem
velük, és szájtátva hallgattam
történelmünk első évszázadának
történetét. Szent
István nyomát ne keressék itt, az ő
palotája a Várhegy északi részén
állt, és
abból semmi sem maradt – intette a romantikus lelkű
látogatókat Zoli atya, mert
legtöbben az első királyunk felől érdeklődtek.
István
király születési
helye évtizedek óta meg van jelölve a Bazilika
északi oldalán. Sokan hoznak ide
kis koszorút vagy virágcsokrot. Legutóbb, amikor
ott jártam, egy kis csoport
érkezett éppen az emlékhelyhez. Letették
koszorújukat és elénekelték a régi
szép egyházi éneket. Odaballagtam hozzájuk,
és velük énekeltem: „Hol vagy,
István király?”Az első magyar szent és az első
magyar király iránti tisztelet
mellett valami mást is kihallottam ebből a spontán
éneklésből, legalább is a
magaméból. Alighanem a hiányérzetet. Nem a
tízezer forintos bankjegyre gondolok
elsősorban, bár abból is lehetne valamivel több -
nekem is, az országnak is -,
de van, ami ennél sokkal jobban hiányzik.
Hol
vagy, István király? Én
már a demokráciában, pontosabban (és
akaratomon kívül) szocialista
demokráciában nevelődtem, amelyben legyalulódtak
az évezredes erények és lazultak
a megtartó formák, ezért kérlek, ne vedd
zokon, hogy - mint elvtárs az
elvtársat - tegezlek, mert magam is a te elveidet vallom,
bár, mi tagadás, nem
ugyanazzal a szilárdsággal.
Kedves
elvtársam, Szent
István király, legutóbb néhány napja
sóhajtottam utánad ismét, amikor egy
reggel azt láttam, hogy szorgos kezek kiásták a
ház melletti autóparkoló
szélére ültetett bokrokat. Első dühöm
múltán eltűnődtem: miért éppen a bokrokat
ne lopnák? Lopnak itt mindent, ami mozdítható. A
mai törvénykezés mintha az elkövetők
jogait féltőbben óvná az
áldozatokénál: úgy húsz évvel
ezelőtt például a
bűnüldözésért felelős miniszter bevezette a
magyar szóhasználatba a
„megélhetési bűnözés” fogalmát.
Biztosan a megélhetési bokorkiásók
vitték el
bokrainkat is, mint a nem is olyan rég szinte nemzeti
hőssé stilizált
megélhetési whiskys rabló a bankból
mások pénzét.
Hol
vagy, István király? Te
szigorú ember voltál. Nemcsak törvényt
hoztál - a megfellebbezhetetlen törvény
szellemében -, de ha kellett, kész voltál
érvényt is szerezni neki. A
történelemkönyv tanúsága szerint a
visszaeső tolvajoknak levágattad a kezét.
Könyörtelen voltál? De hiszen a tolvaj tudta, mire
számíthat! Te csak nem
engedted, hogy elbizonytalanodjék a dolgok rendjét
illetően: hogy mindennek van
következménye.
Talán
nem gondoltál arra,
amire ma én: ha nem így cselekszel annak idején,
Asztrik püspök talán nem
találta volna a fejedre teendő koronát. Hol vagy,
István király?
(Kipke
Tamás, fotó: Kristók J.)
„Sziklahitű
László, ki nem ismersz félelmet,
Légy ereje, pajzsa, gyenge szívű népednek
Ingadozó lelkek, sok
csapással vertek,
Tőled kérnek védelmet.”
Egyházmegyénk
Szent László
évi ünnepségére 2017. július
29-én került sor a tereskei templom
környezetében.
Ennél aktuálisabb helyszínt találni sem
lehetett volna, hisz e templom falai a
mai határokon belül egyedül őrizték meg a szent
király legendáját. A 11 órakor
kezdődött szentmise előtt - a feltárást a hatvanas
évek elején megkezdő, akkori
plébános - Pálos Frigyes atya tartott
előadást Szent László királyunkról
és a
freskó mondanivalójáról.
A
freskótöredék egy a XIII.
században festett prédikáció. A
hazánkra törő kunok egyik harcosa elrabol egy
kislányt, aki a sebesült Szent László
király közreműködésével szabadul
elrablójától, végrehajtva a rablóra
tettéért járó büntetést.
Érdekes
megfigyelni, hogy az elrabolt kislány a szabadulásakor
már felnőtt hölgy
benyomását kelti. A lány
kiszabadítása a más kultúrát
képviselő karmai közül
jelzi azt, hogy a magyarság szemében az asszony sohasem
volt eszköze a
férfinak. Ezzel mintegy üzeni számunkra, hogy a
hölgyekben lássuk meg Szűz
Máriát. De a hölgyeknek is üzen, hogy
vegyék észre a férfiakban Szent Józsefet.
Ha ez megvalósul, akkor elfogynak a futtatók
éppúgy, mint az országút koptatók!
Az
előadást a tereskei
énekkar Szent Lászlóról szóló
dalai követték, melyet a palóc himnusszal
zártak
le, átadva a teret az ünnepi szentmisének. A
szentmisét megyés főpásztorunk,
dr. Beer Miklós püspök atya mutatta be sok
atyával együtt.
Szent
László halálának
emléknapját üljük most Tereskén, melynek
temploma egyedül őrizte meg freskótöredékein
szent királyunk üzenetét. Ez az ünnep
szolgáljon segítségül mindannyiunk
számára abban, hogy nem szabad leragadnunk a
mánál, hanem mindig távlatokban
kell gondolkodnunk. Ezért úgy kell szolgálnunk a
földi hazánkat, hogy
szolgálatunk által az égi hazába
történő törekvésünk ne szenvedjen
csorbát.
Magyar
népünk vezetőjére
emlékezünk most, aki korában a
támadások kereszttüzében állott. A
harcát akkor
megvívta, hisz még most is itt vagyunk a ránk
hagyott területen. Most az égi
hazában azon fáradozik, hogy továbbra is
helyünk legyen a Kárpát-medencében. Szent
királyunk küldetése az volt, hogy megmentse a
hazát. Ez ma sincs másként, hisz
nekünk, itt, Európa közepén
példájából tanulva szintén
küldetésünk van. A Jézus
Krisztusban megismert békét hirdetni, hitünket
megtartani, kovásza lenni
Európával a V4-kel egységben.
A
szentmise áldása előtt
Frici atya köszöntötte a jelen lévő lengyel
nagykövetet, átadva számára a
tereskei templomért sokat tevők számára
alapított emlékérmet. A nagykövet úr
egyébként 40 éve már járt itt, hogy
megtekintse a lengyel és magyar nép közös
szentjének, Szent László királyunknak
freskótöredékét. A mostani
látogatása,
mint azt el is mondott köszönő beszédében,
jelzése annak, hogy a lengyel és a
magyar nép régi jó barát. Bízunk
benne, hogy ez napjainkban is testet ölt
Érsekvadkert és Spytkowyce testvér
települési kapcsolatának
erősödésében is.
Nem
lehet elmenni Kozma Imre
atya áldás előtti bejelentése mellett sem, hisz a
freskó teljes körű
felújítására mától van
már mecénás, de az állami
hozzájárulás sem kerülne
visszautasításra.
A
délutáni program része
volt a közös ebéd a Polgármesteri Hivatal
udvarában, a fél kettőkor kezdődő
freskó és altemplom megtekintése a
legilletékesebb személy, Frici atya
közreműködése mellett.
A
napot a délután ötkor
kezdődött közös ima zárta, amivel az i betűre
felkerült a pont is.
(Tereske-Érsekvadkert,
2017.07.29., emjé; fotó :Kristók J.)
A
nyári hónapok a kirándulásoknak, a
felhőtlen kikapcsolódásnak az időszaka, ezért
döntött úgy András atya, hogy az
oltár szolgálatában hozzá legközelebb
állókat, a ministránsokat egynapos
kirándulásra hívja, és bemutatja
nekünk az általa igen közkedvelt Mátra
hegységet, Bagolyirtást, Mátraszentimrét
és környékét.
Július
17-én verőfényes hétfő reggelen
tizenöten indultunk útnak. A több mint
másfélórás buszozás után
szinte jól
esett megmásznunk a galyatetői kilátót, mint
kirándulásunk első állomást. A
kilátóból lejövet elsétáltunk a
galyatetői templomba, melyet Kodály templomként
is emlegetnek, hiszen Kodály Zoltán 1942-ben itt
komponálta egyik legszebb
egyházi művét, a csendes mise
orgonaváltozatát.
Ezt
követően Mátraszentimre,
Mátraszentlászló
és Mátraszentistván közös
templomát, az úgynevezett három falu
templomát
tekinthettük meg. Addigra már kellően
megéheztünk, így következő úti
célunk
Bagolyirtásra vezetett, ahol finom ebéd várt
bennünket, persze az ebéd
elfogyasztása után, a játék és a
jókedv sem maradhatott el.
A
délután folyamán egy
búcsújáró helyre
Fallóskútra is ellátogattunk. Jókedvben,
sok szép látnivalóban hamar eltelt a
nap a mátrai jó levegőn. Ezúton is
szeretnénk megköszönni András atyának
ezt a
szép napot, bízunk abban, hogy hűséges
szolgálatunkért még sokszor lesz
részünk
hasonlóban.
A
kiránduló
ministránsok
Már
hagyomány, hogy
augusztus első napjaiban idősek és betegek
búcsúját tartják
Mátraverebély-Szentkúton. Ebben az évben
augusztus 2-án várták a zarándokokat
erre az ünnepre, az érsekvadkerti Idősek
Otthonából is többen vállalták, hogy
ezen a napon elzarándokolnak a nemzeti kegyhelyre.
Az
ünnepi szentmise keretében a betegek
szentségében
kérhették Jézus segítségét az
idősek.
Fotó:
Gyurcsek A.
Mint
arról márt hírt adtunk előző lapszámunkban,
szeretnénk megismertetni veled,
Kedves Olvasó, a településünkön
működő kisközösségek életét. A
Kalász csoport
után a Kolping családdal ismerkedhetsz meg. Ez a
közösség az, ami az idén éppen
negyed évszázada, hogy megalakult nálunk, 2017.
szeptember 9-én ünnepli életre
hívásának 25. évfordulóját.
Kolping
Család
Érsekvadkerten
Kolping
Egyesületünk Érsekvadkert legnagyobb
taglétszámú, mintegy 120 fős szervezett csoportja.
Kolping
Családunkban minden generáció (a
gyermekkorútól kezdődően egészen a
nyugdíjas korúakig)
megtalálható, ami biztosítja nemcsak a
rendezvények, hanem a közösség
sokszínűségét, egyben
perspektíváját és jövőjét is.
Programjaink
valamennyi generációt lefedik, ezáltal minden
korosztály számára - külön és
együtt is - kapcsolódási lehetőséget
kínálnak a tagokon túl az egyéb
érdeklődők
számára is. Ezért a Kolping Családban
minden korosztály megtalálja a helyét. A
különböző generációk koruknak megfelelően
járulnak hozzá a közösség
életének
kiteljesedéséhez. A fiatalok kezdeményező
kedvét és lendületét az idősebbek
megfontoltsága és élettapasztalata
egészíti ki.
A
közösség mintaképe a természetes
család, melyben az egyes tagok
megtapasztalják, hogy egymáshoz tartoznak és
elfogadják egymást. A családot a
közös hit köti össze, ereje ebben rejlik.
A Kolping
mozgalom egyik legfontosabb feladata, hogy tagjaival egyre
mélyebben
megismertesse a keresztény értékeket és
ezáltal tettekre serkentse őket. Ebben
alapvető útmutatás Kolping Adolf
életpéldája és műve, valamint a katolikus
társadalmi tanítás. A tagok a Kolping
Családban megélhetik és kibontakoztathatják
kereszténységüket azáltal, hogy a tagok
egymással szolidáris közösséget
alkotnak, életproblémáik
megoldásában egymás
segítségére lehetnek. A Kolping
családok nyitottak mindazok felé, akik hitük szerint
kívánnak élni.
Kolping
Adolf a mai napig is időtálló négyes célt
fogalmazott meg a tagok felé:
-
legyenek
igaz istenhívők;
-
legyenek
jó családapák, családanyák, mert a
család a társadalom lelki
megújulásának
alapja;
-
váljanak
szakmájuk igazi mestereivé, akik tanultak, műveltek,
és készek az állandó
önképzésre - szeressék és
becsülettel végezzék munkájukat;
-
váljanak
a kereszténység talaján álló igazi
polgárokká, szerezzenek polgári erényeket,
amelyek a hazához, a néphez és az Egyházhoz
kötik őket.
Fontosnak
tartjuk, hogy ne csak helyi szinten, hanem - lehetőségeink
szerint - azon kívül
is aktívak legyünk. Ezért bár helyi szinten
működő közösség vagyunk,
országszerte és határokon túl is
építünk ki kapcsolatokat.
Programjaink
az évek során kialakult tematika szerint zajlanak, amit
az adott év specifikus
eseményei egészítenek ki. Rendszeres
hétvégi összejöveteleinken lehetőség
nyílik az aktuális ügyek és feladatok
megbeszélésére, személyes ünnepeink
közösségi megünneplésére, valamint
személyes eszmecserére.
A Kolping
házban megvalósuló programok egy része
nyitott külső érdeklődők számára is (pl.
a Kolping ház udvarában és a Gödörben
megvalósított családi rendezvényeink a
település életének
részévé váltak), így mind a
kulturált szórakozás
lehetőssége, mind a hitélet vagy kulturális
és ismeretterjesztő programok
számukra is elérhetők.
A
kezelésünkben lévő ingatlan számos alkalommal
ad otthont más szervezetek
rendezvényeinek is. Ifjúsági csoportok és
egyéb közösségi szintér
nélkül maradt
csoportosulások rendszeres vendégei a Kolping
háznak. Otthont adunk továbbá a
Kolping Kistérségi Támogató
Szolgálatnak is.
Fontos
kiemelni: közülünk többen bekapcsolódnak az
egyéb rendezvényekbe is, ami azt
mutatja, hogy a közösségünkben otthonos és
baráti közegre találtak.
Tagjaink
aktivitását és szervezetünk erejét
mutatja, hogy egyesületünk mind az egyházi,
mind a települési képviselőtestületben
több taggal van jelen.
A
Kolping Család vezetését ez év
februárjától a következő személyek
végzik.
Prézes: Berta László, Nagyoroszi, Patak és
Borsosberény plébánosa,
tiszteletbeli prézresként Lukács András
plébános atyánk is figyelemmel
kíséri a
közösség tevékenységét. Az
elnöki tisztséget Dr. Molnár Arnold, a
titkári
feladatokat ifj. Fábián András, a gazdasági
feladatokat Szabó János, az ifjúság
összefogását és
mozgósítását Fábián
Péter végzi az idei évtől immár
egyházi
szervezetként.
Minden
hónap utolsó péntekén szentmisén
imádkozunk a Kolping Család élő és elhunyt
tagjaiért, ahol az egyesület tagjaiból alakult
gitáros énekkar teljesít
szolgálatot. Havonta egy kedd estén a prézes atya
vezetésével a Kolping Házban
bibliaórára gyűlünk össze.
Programjaink
dokumentálására törekszünk,
rendezvényeinkről rendszeresen hírt adunk a
Vadkerti Harangok c. helyi lapban, valamint a szövetség
lapjában a Kolping
újságban. a hirdetőtáblákon is
beszámolunk.
A
Kolping Család imája:
Urunk
Jézus Krisztus, Te azt a feladatot adtad
Egyházadnak,
hogy hirdesse és tettekre váltsa üzenetedet.
Köszönjük Neked testvérünket, Adolf
Kolpingot, aki e feladatban példaképünk
lett.
Add nekünk azokat az adományokat, amelyekkel Ő művét
megvalósította: hitet és önbizalmat,
komolyságot és örömet,
önmagunk iránti felelősséget és
szolidaritást másokkal.
Add, hogy felismerjük korunk problémáit, s hogy
tevékenyen
részt vegyünk megoldásukban.
Erősítsd hitünket, hogy a világot és
kihívásait ne kerüljük ki.
Ébreszd bennünk a reményt, hogy, amikor az
emberekért
fáradozunk, örömet viszünk
közéjük.
Erősítsd szeretetünket, hogy felelősségteljesen
munkálkodjunk az egyház és egy emberibb
társadalom fejlődésében.
Legyen a mi Kolping közösségünk a Te
eljövendő országod kezdete!
Ámen!
(Fotó:
Kristók J.)
Az
eucharisztikus kongresszusra
készülődve nagy jelentőséget kap az Úr
Legszentebb Testének és Vérének
ünneplése. A nemrégiben megünnepelt
úrnapja és a kongresszus előkészületei
indokolják, hogy ne csak az ünnep
misztériumában, hanem az eucharisztikus
kultusz egészében elmélyedjünk.
Érdekességként említhetjük, hogy az
úrnapját
megelőző Szentháromság vasárnapjának
szülővárosa szintén a belgiumi Liège
(Luik). A Szentháromságról szóló
zsolozsmát szerkesztő és az ünnepet bevezető
püspök, István (901–920) működését
követő későbbi herceg püspök, Robert de
Thourotte (1240–1246) alapította Krisztus Legszentebb
Testének ünnepét Jacques
Pantaléon prépost, a későbbi IV. Orbán
pápa és Boldog (Liège-i) Julianna
látomásainak hatására. Az ünnep
keletkezésének kora már csak
történelmi
szempontból is érdekes: III. Ince pápasága
idején vagyunk, 1209-ben Assisi
Szent Ferenc összeállítja az első ferences
regulát; tart az 1197-től kiújult
harc a guelfek és ghibellinek között; a pápa
„keresztes hadjáratot” indít az
albigensek ellen. Mégis, ebben a korban csodálatos
folyamatok bontakoznak ki: a
Gratianus kamalduli szerzetes által
összeállított Decretum, az addig
legteljesebb törvénygyűjtemény és a
Peñaforti Rajmund által szerkesztett Liber
Decretalium egyre szélesebb körben
szilárdítja meg az Egyház jogait és
kormányzatát. 1123 és 1215 között
négy egyetemes zsinatot tartottak a Lateráni
Szent János-bazilikában. Ennek jelentőségét
emeli, hogy a középkor legfényesebb
három ülésén terminológiai
síkon elfogadták az Aversai Guitmond (1085) által
már előkészített
átlényegülés kifejezését
(transsubstantiatio), valamint ez a
zsinat kötelezte a híveket az évi legalább
egyszeri szentgyónásra és
szentáldozásra húsvétkor. Ez a skolasztika
kora is egyben, amelynek kiváló
alakjai között tartjuk számon Nagy Szent Albertet
és Aquinói Szent Tamást.
Liturgiatörténeti szempontból fontos
megemlítenünk, hogy 1210-ben a párizsi
Notre-Dame-ban jelent meg liturgikus elemként az
úrfelmutatás, Eudes (Odo) de
Sully püspök (1196–1208) rendelete nyomán.
Sztankó
Attila
Zengett
a fenti ének sora mindazok ajkáról, akik
július 22-én a temetői Szent Anna
kápolnához kijöttek, hogy részt vegyenek a
nagyszülők védőszentjének
tiszteletére bemutatott szentmisén, és
imádkozzanak a nagyszülőkért, majd a
szentmise végén az unokákkal jelen lévő
nagyszülők áldást kérjenek magukra az
Úrtól.
Már
tíz éve, hogy András Atyánk
kezdeményezésére a templomból
körmenetben kivittük a Szent Annát
ábrázoló képet
a temetői kis kápolnába, azóta minden évben
hívek sokasága kéri itt a
nagyszülők védőszentjének közben
járását.
A
következő hétvégén ismételten Szent
Anna gyűjtött össze bennünket Palócország
fővárosába, Balassagyarmatra, hiszen
huszonkettedik alkalommal rendezte meg a város és a
főplébánia a palóc búcsút.
A közös ünneplés már a
búcsút megelőző délután elkezdődött,
amikor is a palóc
hagyományéltető napok keretében
Érsekvadkert is bemutatkozhatott a nagyközönség
előtt a balassagyarmati művelődési ház udvarán.
Szép
számmal képviseltette magát
településünk a búcsú ünnepen is,
Érsekvadkert táblája és a Szent Anna
képünk
mögé sorakozva énekelve, körmenetben
értünk a ligetbe a szabadtéri szentmise
helyszínére. A nagy meleg ellenére többen
ezen a napon is magukra öltötték
falunk ékét, a népviseletet. Az ünnepi
Szentmisét Böjte Csaba ferences
szerzetes mutatta be.
Gondolatok
Csaba testvér elmélkedéséből
Szentbeszédében
Csaba testvér arról szólt, hogy a világ
egyik legszebb hivatása a nagyszülői
hivatás. Az unokákért való
imádságra buzdította a nagyszülőket. A
szeretet
megszépít, megszépíti a
házastársakat, a gyermeket és az unokát,
szeress és szeresd
a szülőföldet.
Nagyon
sokszor gyermekek, unokák
külföldre mennek, jobb megélhetést keresve.
Ezért sokszor mi is felelősek
vagyunk, mondta, hiszen ha azt halja tőlünk a fiatal, hogy szidjuk
az
országunkat, akkor inkább elmenekül. Nem
azért kell imádkozni, hogy a fiatalok
külföldön megtalálják a helyüket,
hogy ott munkájuk legyen, hanem azért, hogy
hazajöjjenek, hogy itt legyen boldog az élete a
nagyszülőnek, gyermeknek és
unokának, hogy egymásba kapaszkodva
harmóniában, szeretetben éljenek. Soha nem
éltünk ilyen jólétben, mint most, hiszen ha
40-50 éve megkérdezték, hány pár
cipőd van, azt mondtad kettő, és ma meg sem tudod
számolni, légy hálás azért,
amid van, a kapott talentumaiddal pedig úgy gazdálkodj,
hogy arról számot kell,
hogy adj.
A
kis Jézus kétezer éve merte magát
Mária és Szent József karjaira bízni. Mi
merjük magunkat Jézusra bízni? A
nagyszüleink kezében ott volt a
rózsafüzér, higgyünk az imádság
erejében,
higgyük el, hogy az imádság hegyeket mozgat
és az imádság képes lesz ezt a
világot átreformálni.
Máriát
a térden álló mindenhatóságnak is
nevezik, te is mindenható lehetsz, ha térdre borulsz
és imára kulcsolod a
kezedet.
Összeállította:
Vitéz
T.
Különös
kirándulásra hívott bennünket Dobák
Gábor atya, mátraszentimrei plébános Szent
Ignác napján, fogadalmi ünnepünk
szentmiséjének tanításával. Mint
tudjuk, Ignác
korának kiemelkedő katonatisztje volt. Egy ostromnál
azonban „ellőtték” az
egyik lábát, ami a katonai pálya
végét is jelentette földi viszonylatban. A
betegségét sem tragédiaként kezelte, hanem
Isten felé fordulva az Ő katonájává
lett.
Most
kezdjük mi is meg a bevezetőben jelzett
kirándulásunkat, ám mindenki maradjon a
helyén. A lélek útján induljunk a nagy
útra, az énünk belseje felé. Már az
indulás pillanata felénk szegezi
kérdését. Ki is vagyok én
valójában? Mindig az
az ember vagyok-e, akinek mutatom magam mások felé?
Netán az vagyok, akinek
hiszem magamat, vagy aki valójában is vagyok? Gondoljuk
át életünket,
megnyilvánulásainkat (Ugyanarról a
témáról a munkahelyen, otthon vagy baráti
sörözés közepette) ennek tükrében! S
ha átgondoltuk, rájövünk arra, hogy az
adott helyzethez igazodva sokszor szerepet játszunk, és
ahhoz a szerephez is
hasonlítjuk magunkat. Ám jön egy
kijózanító megrázkódtatás,
és máris
rádöbbenünk arra, hogy nem is azok vagyunk, akinek az
előbb még hittük
magunkat.
A
tékozló fiú esetét jól
ismerjük. Honnan indult, és a nagylábon
élés elmúltával
hogyan tér vissza az induláskor elvetett atyai
házhoz. Hatalmas utat tett meg
lélekben is. A disznókat látva döbben
rá arra, hogy ki is ő. Elhagyta a
boldogságot adó atyai házat, mekkora
mélységbe tudott süllyedni. Nem süllyedhet
tovább, születik meg benne az elhatározás.
Sokszor átgondolva az idevezető
utat, rádöbben arra, hogy van visszaút. A
kondától az atyai ház felé kell venni
az irányt. Nagy útra indul ezzel az
elhatározással. A lénye mélyéig
leás, ahol
a mindig szerető Atyával találkozik.
Átlépve minden szerepén ismét
hazatér.
Tudja, ahová megy, ott nem nevetik ki visszatérése
miatt. Ezzel az
elhatározással ismét él, valóban
él, mert érzi, nincs egyedül ezen az úton.
Tovább süllyedés helyett előre menekül az
egészséges önérzet és a
korlátait is
ismerő alázat jegyében. Hatalmas bűnvallomás ez a
lépéssor. Ezt mi sem
spórolhatjuk ki életünkből, mert mi is mily sokszor
eltávolodunk az Atyai
Háztól. Számunkra is van visszaút, az
őszinte gyónással, a hármas énünk
egybeesésére irányuló
törekvéssel, mert tudjuk, a mi Atyánk a legnagyobb
tékozló irányunkban.
(Érsekvadkert,
2017.07.31.,
emjé ; fotó: Kristók J.)
Szeptembertől
minden hónap
második csütörtökén
Kalász-gyűlést tartunk, majd részt veszünk a
szentségimádáson és az esti
szentmisén.
Várunk
minden kedves Kalász testvért szeptember 14-én,
csütörtökön este fél 6-ra a
Kalász házba, fél 7-kor
szentségimádás, 7 órakor szentmise.
Dr.
Kovácsné Nagy Mária
Kalász-vezető
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2017. szeptember 18.
hétfő
Telefonszámaink.
06 35 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
A
szokásos,
évi terményhálaadó
ünnepünk, augusztus
27-én vasárnap lesz a fél 9-es szentmise
keretében. – A pusztaberki
szentmise de. fél 11 órakor.
SZEPTEMBER
3-ÁN HŐSÖK ÜNNEPE, a
fél 9-es szentmisét követően emlékezés a
Hősök emlékművénél.
Szeptember 8-án, Pénteken: Kisboldogasszony
napja. Szentmisék
a
hétköznapi ünnepek rendje szerint reggel
7-kor és este 7 órakor lesznek.
Köszöntsük Égi Édesanyánkat
születésének
napján
A KÁLVÁRIA BÚCSÚ:
SZEPTEMBER 17-én LESZ. Előtte szombaton fél 6-kor
keresztúti ájtatosság, majd
szentmise.
Vasárnap
17-én fél-9-kor indul a
körmenet a Kálváriához, ott ünnepi
szentmise.
Pusztaberki
szentmise vasárnap de. fél 11-kor lesz.
Szeptember
utolsó vasárnapja SZENTÍRÁS
VASÁRNAP.
Pusztaberki
búcsú: Szeptember 29-én, Szent
Mihály főangyal ünnep-napján pénteken lesz. Az Ünnepi szentmise du. 4 órakor.
A hétköznapi és szombati szentmisék
szept.17-től (Kálvária búcsútól)
este 6 órakor kezdődnek.
Vasárnap
megünneplése továbbra is: Szombaton este, és
vasárnap de. fél 9-kor, vagy
Pusztaberkiben fél 11-kor.
KERESZTELTÜNK:
17./
Kovács Fruzsina (Kovács Tamás-
Viczián Erzsébet)
18./ Szabó
Eszter (Szabó Zoltán- Jakubecz Timea)
19./ Dósa
Márk (Dósa Gábor – Zsembe Erika)
HÁZASSÁGKÖTÉS:
7./
Scheerlinck Benoit – Őszi Nikolett
8./
Boda Szabolcs – Kanalas Noémi
Halottaink:
31.
Hörömpő Imre (1935)
1. péntek -
Kovács János, felesége Paulicsek Erzsébet,
szüleik és
nagyszüleik
-
Kaba Antalné Mészáros Anna és szülei
2. szombat
- Murányi János, felesége Boda Katalin,
fiuk János, valamint élő
és elhunyt hozzátartozókért
-
Vincze János és Dombai István 4.
évforduló, valamint Vincze, Dombai, Balga
család élő és elhunyt tagjaiért
-
Verebes Ignác, felesége Szabó Ilona, fiuk
Ignác, Csontos János, felesége
Keresztes Rozália és hozzátartozók
3. vasárnap - Hazánkért
4. hétfő -
Laczó János, felesége Erdős Rozália,
lányuk és vejük
5. kedd
-
6. szerda
-
7. csütörtök - Jegyesekért
8. péntek -
Fábián Ferenc, felesége Kristók
Mária, szüleik, nagyszüleik
és hozzátartozók
9. szombat
- Urbán Ignác, Urbán és Kaba
család halottaiért (Alapítványi)
-
Pálinkás István, szülei, testvérei, a
Dósa család halottaiért, élő és
elhunyt
családtagokért
-
Boda János, 2 felesége, szüleik, testvéreik
és hozzátartozók
10. vasárnap - Bulejka János, apósa, szülei
és sógora Kristóf József és
hozzátartozók
-
Szabó jános, felesége Urbán Ilona,
szüleik, valamint Sulcz Pál, szülei,
testvérei, a család élő és elhunyt
hozzátartozói
-
Sipos Ferenc 10. évforduló, unokái, Sipos
és Pataki család élő és elhunyt
tagjaiért
11. hétfő -
12. kedd
-
13. szerda
- Édesapáért
14. csütörtök - Bartók László, szülei,
apósa, anyósa, élő és elhunyt
hozzátartozók
15. péntek - Szabó Ignác,
felesége Záhorszki Margit, 3 fiúgyermekük,
menyük
Margit, szüleik, testvéreik és elhunyt
családtagok
16. szombat
- Jakubecz János 25. évforduló,
felesége Szabó Erzsébet 10.
évforduló és szüleik, lányuk Margit,
férje Péter és hozzátartozók
-
Szabó István, bátyja Sándor, szülők
és nagyszülők
17. vasárnap - Konopás István, felesége Nagy
Ilona, szüleik, valamint Vitéz
István, felesége Erdős Mária és szüleik
18. hétfő -
19. kedd
-
20. szerda
-
21. csütörtök -
22. péntek -
23. szombat
- ifj. Valkó János és élő
hozzátartozók
-
Gálik István, szülei, apósa, anyósa
és hozzátartozók
-
Pistyur Gergely, bátyja Sándor, felesége,
szülei, apósa, anyósa és
hozzátartozók
24. vasárnap - Verebes Ignác, szülei,
nagyszülei, élő és elhunyt
hozzátartozók
25. hétfő -
26. kedd
-
27. szerda
-
28. csütörtök - Csillag József 30. évforduló,
szülei, testvérei, anyósa, apósa,
sógora, Csillag és Antal család élő
és elhunyt hozzátartozóiért
39. péntek -
30. szombat
- Híves Mihály, 2 felesége, szüleik,
gyermekeik József, István és
Mihály, 2 menyük és hozzátartozók
-
Halaj Ignác, felesége Kosztrihán Mária 15.
évforduló, fiuk Ignác, lányuk
Margit, férje és hozzátartozók
-
Kristók Sándor, felesége Molnár Ilona 5.
évforduló, fiuk József, szüleik és
testvéreik