Vadkerti harangok
2016. augusztus

Hála és hálátlanság
Szentmiseszándékok 
Tíz éve a vadkerti hívek szolgálatában
Ferenc pápa üzenetei XXXI.rész
Az irgalmasság arca VIII.rész
Fontos a hit
Segíts hitetlenségemen
Mi a gond
Szeretettel vezet bennünket
Életige
Ingyenes jogi tanácsadás
Kolping híreink
Híreink




Vissza az előző menüre

Hála és hálátlanság

Gondolatok a terményekért adott hála napján

„A köszönetnek és a lekötelezettségnek jótevőink iránti érzése”. Határozza meg a hála fogalmát - kissé sután - az értelmező szótár. A hálátlanság nyilván ennek az érzésnek a hiánya, pontosabban az érzés kifejezésének hiánya. Mindenki számára világos, gyakran átélt érzés ez, bár inkább érett korban döbben rá az ember, kinek volt vagy lehetett volna hálás, legyen az a termények színes kavalkádja, vagy egy nehéz helyzetben kapott bátorító szó. A hálaadás vallási szempontból is fontos gesztus, hiszen minden vallás lényegéhez tartozik, hogy a gyarló, esendő ember hálát ad Teremtőjének minden adományáért. A modern világban egyre felszínesebbek és üzletiesebbek az emberi kapcsolatok, a szerelmek és barátságok is. Évekkel ezelőtt, amikor a Katolikus Egyház óriásplakátokon hirdette, hogy „Jót tenni jó!”, alighanem sokan értetlenkedve bámultak: vajon miféle reklám ez? A jó és a rossz fogalma is egyre viszonylagosabbá vált. Ha a mai gyermeket megkérdeznénk, szerinte mi a különbség, valószínű azt felelné: jó az, ami nekem örömet szerez, rossz pedig az, ami nekem kellemetlen vagy fáj. A hála is kezd ilyen régi, divatból kiment fogalommá válni, a szót hétköznapjainkban legfeljebb a „hálapénz” összetétel őrzi, nem éppen eredeti értelmében, hiszen régen rossz, ha a hálát pénzben kell kifejezni.


A szentmisében többször is hálát adunk istennek, de nem biztos, hogy minden alkalommal át is érezzük ezt a hálát, mert gyarló emberként minden adományt, jótéteményt természetesnek veszünk, és csak akkor eszmélünk fel és sértődünk meg, ha egyik-másik ajándék elmarad. Valóban, sokszor gyermeki hálátlansággal viselkedünk Istennel szemben, legfeljebb életünk végének közeledtével, a számvetés idején jut eszünkbe, milyen sok mindennel maradtunk adósok. Az sem tekinthető valódi hálának, ha valakivel azért teszünk jót, mert valamilyen viszontszolgáltatást várunk el tőle. Haszonelvű társadalmunkban a „valamit valamiért” törvénye az élet minden területén megmutatkozik, következtetésképpen a legtöbb ember számára üres szó lett a hála, egy „köszönömmel” nem lehet elintézni azt, amiért borravaló jár.

Az ember szinte észrevétlenül, fokozatosan maga is árucikké vált, pénzben is kifejezhető értékké, életkora, munkaköre, bankszámlája és kapcsolati tőkéje szerint. A legtöbb közösséget nem a kölcsönös szeretet, hanem az érdek tarja össze, mert már csak egyének vagyunk, és jogaink is egyéniek. Nem véletlen, hogy az Európai Unió kezdettől fogva elzárkózik a közösségi, így a kisebbségi jogok kinyilvánításától és védelmétől, mert a Kozmopoliszban ilyen nem létezek. Had áramoljon szabadon az áru, az eszme és az emberek sokasága. Ördögi rendszert működtetünk akarva-akaratlanul, és nem tudunk kilépni belőle. Farizeusi magatartásra kényszerülnek a hívő emberek is, mert olyan rendszerben, ahol 7 milliárd ember összes erőforrásának és tartalékának legalább 90%-át egy szűk csoport birtokolja, álságos dolog demokráciáról és szolidaritásról szónokolni.

Csak annyit tehetünk, hogy e körmenettel is hálát adunk Istennek a megtermett javainkért, azért, hogy még élünk és együtt imádkozunk azért, hogy múljék el tőlünk ez a keserű pohár, az emberiség nyomorúsága a bőségben, és a szegénység, mely reménytelenné és hálátlanná tesz milliókat.

(… Szentmihályi Szabó Péter írása alapján, fotó: Barák B.)

Vissza az újság tetejére

Tíz éve a vadkerti hívek szolgálatában

Lukács András atya tíz évvel ezelőtt került közénk. Szeretném megismertetni a kedves olvasóval, hogy vezetett az Atya útja Érsekvadkertig.

András Atya 1945. szeptember 3-án született Boldogon. Másfél évesen villámcsapás következtében édesapját elvesztette, édesanyja ekkor már várandósvolt testvérével, a későbbi Lukács József atyával. Már kisgyermek kora óta a papi hivatásra készült, elmondta, hogy bár több kilométerre laktak a templomtól, még is minden szentmisén és litánián igyekezett ott lenni, és ministránsként szolgálni az oltár körül.

Az esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett 1964-ben. Ezt követően felvételt nyert a váci egyházmegye kispapjai közé. Az egri szemináriumban végezte teológiai tanulmányait. 1969. június 22-én Vácott szentelte pappá Bánk József érsek püspök úr a váci egyházmegye szolgálatára. A papságban két év szolgálat után követte őt testvére, ami igen ritkaságnak számít, hogy egy családból ketten is ezt a szép és magasztos hivatást választják.


Papi szolgálatát Fóton kezdte (1969-1972), majd Tápiógyörgyén (1972-1974), innen Gödöllőre került (1974-1977), majd Kerekegyháza következett, ahol 1977-1978 között szolgált.

Kilenc év káplánság után a püspöke Ecseg plébánosának nevezte ki, melyhez még Kozárd, majd Csécse lelkipásztori ellátása is tartozott. Hamar megszerették őt a kis nógrádi falu hívei.

Ám öt év szolgálat után püspöke nagyobb helyre helyezte, így lett 1983-ban a majdnem nyolcezres Tura plébánosa. Itt fiatalos lendülettel kezdett a munkába, a templom teljes körű felújítása, egy teljesen új plébánia felépítése őt és a turai híveket dicséri. Tura mellett hosszabb-rövidebb ideig több szomszédos település lelkipásztori feladatait is rábízták. Volt Galgahévíz, majd szülőfalujának, Boldognak, valamint Valkó és Vácszentlászló plébánosa is. Nem volt egyedül e nem kis feladatok ellátására, eleinte káplánok szolgáltak mellette, amikor azonban káplán nélkül maradt, nyugdíjas atyákat kért fel, hogy kisegítőként támogassák őt lelkipásztori szolgálatában, így három atyának is szebbé tette öreg napjait, akik vele együtt végezhették a hívek szolgálatát.

2006-ban Beer Miklós püspök atya arra kérte, hogy legyen Érsekvadkert plébánosa. Nem volt könnyű számára a váltás, de vállalta, hogy huszonhárom évi turai szolgálatot követően hatvanegy évesen, 2006. augusztus 1-jével a mi papunk legyen. Nagy szeretettel fogadtuk őt, hiszen olyanok voltunk „mint a pásztor nélküli juhok”. Mindjárt az elején éreztük, hogy meg akar ismerni minket, nyitott szívvel és érdeklődéssel fordult mindenki felé. Ide érkezésekor elkezdte kutatni az egyházközség múltját és életét, ennek eredménye a 2007 karácsonyán megjelent: Amit láttam Érsekvadkerten és Akikkel találkoztam Érsekvadkerten című könyve. A Szentekről röviden a Szentek képeivel című könyv szintén az ő alkotása. Felkészült prédikációiban hétről hétre tanít, buzdít és int bennünket. Mindig alkalmat teremt szentgyónásunk elvégzésére, és örömmel, jó szóval fogadja a templomba érkező fiatal és idősebb híveit. Egyre kevesebb helyen mondhatják el azt, amit még mi elmondhatunk, hogy az év mindennapján szentmisére hív bennünket a harangszó. Hála Istennek sokan eleget teszünk ennek a hívásnak. Nem minden helyen mondhatják el azt, hogy a hétköznapi szentmiséken résztvevők száma 50 fő közeli.

A lelkieken túl örülünk, ha valaminek a megszépülését, megújítását láthatjuk. Az eltelt tíz évben sok minden megújult és megszépült. A templom villanykályháit felváltotta a padfűtés. A templom fali lámpái kicserélésre kerültek. A plébánia tetőcseréje, a templom külső felújítása, a hozzánk tartozó pusztaberki templom külső-belső rendbetétele után most pedig a Kálvária tizennégy stációja, valamint a kápolna külső-belső megújítása folyik. Mindezek András atya kezdeményezésére a vadkerti hívek nagylelkű adományából valósulhattak meg.

Munkájáért és híveiért végzett buzgólkodásáért 1998-ban Keszthelyi Ferenc püspök atya Péter monostori címzetes apáttá nevezte ki. 2011-ben Beer püspök úr váci székesegyházi kanonoki címmel jutalmazta.

Kérjük, a Jó Istent tartsa meg még sokáig közöttünk jó egészségben András atyát, hogy együtt örülhessünk sok szépnek, és együtt építhessük itt a földön Isten országát.

Plébános atyánk közelgő születésnapja alkalmából és hálából az eltelt tíz év szolgálatáért az alábbi, Andráskor elhangzott verssel szeretném köszönteni Őt Érsekvadkert hívő közössége nevében:

Tekints le az égből édes jó Istenünk, ezen a szép napon legyél mostan velünk.

Hozzád száll hő imánk fel a magas égbe a mi lelkipásztorunk köszöntésére.

Aki a hívekért feláldozta magát, mint Isten oltárán a jón szelíd bárány.

A menyei Atya kiválasztotta, legyen a híveknek mindig hű pásztora,

És reá bízta a legdrágább kincset, Krisztus Testét az Oltáriszentséget,

Amit eddig is kiosztott és híveivel együtt imádkozott.

Mi is a szívünk tiszta örömével köszönjük Istenünk, hogy segítetted őt.

Kérjük, Szűzanyánkat ő is vigyázzon rá, lépteit kísérje élete folyamán.

Legyen nagyon boldog egész életében, mi is, az érsekvadkertiek imádkozunk érte.

(V. T. 2016. augusztus, fotó Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Ferenc pápa üzenetei XXXI.rész

Jézus nem ítéli el a gazdagságot, csak a gazdagsághoz ragaszkodást, mely megosztja a családokat és háborúkat provokál .A gazdagsághoz ragaszkodás bálványimádás, üzeni a Szentatya. Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni, Istennek és a gazdagságnak. Jézus nem ellenzi a gazdagságot önmagában, de óva int attól, hogy a saját biztonságunkat a pénztől várjuk, mert az a vallást biztosító társasággá teszi. A pénzhez való ragaszkodás megoszláshoz is vezet, amit jól mutat az Evangélium, amikor az örökségükön veszekedő két testvérről ír.

Gondoljunk csak arra, hány olyan családot ismerünk, ahol veszekednek az örökség miatt, gyűlölködnek, és nem beszélnek egymással. Számukra már nem a szeretet az igazán fontos a családban, hanem a pénz, hívja fel a figyelmünket Ferenc pápa. Ez pedig rombol és háborút okoz, háborúkat, amiket manapság is láthatunk a világban.

Pedig Jézus világosan beszél. Azt mondja: „Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”. Erre hallhatunk utalást a közelmúltban olvasott evangéliumi szakaszból is. Egy derék vállalkozónak bőséges termést hozott a földje. Tele volt gazdagsággal. Ahelyett, hogy így gondolkodott volna: „Megosztom a munkásaimmal a gazdagságomat, hogy nekik is jusson egy kicsi, legalább a családjaik számára!” Inkább így okoskodott: „Mit is tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termést. Tudom már, mit teszek. Lebontom csűrjeimet, és nagyobbakat építek, odagyűjtöm a termést és minden vagyonomat.”

Nagyobbakat építeni! A gazdagsághoz való ragaszkodás soha nem ér véget. Ha szíved a gazdagsághoz ragaszkodik, amikor már annyi mindened van, még többet akarsz belőle, adja ismérvül számunkra a pápa.

Az üdvösség útja a boldogmondásoké. Az első a lélekben szegényeké, vagyis ne ragaszkodjunk a gazdagsághoz, mely, ha van, akkor arra való, hogy másokat szolgáljunk vele, hogy megosszuk másokkal. De ne csak a feleslegből adjunk, hanem abból is, amitől én is nélkülözni fogok, hangsúlyozza üzenetében a pápa. Majd három kérdést ajánl számunkra. Az első: „Adok?” A második: „Mennyit adok?” A harmadik pedig: „Hogyan adok?”

Úgy, mint Jézus, a szeretet gyengédségével, vagy pedig úgy, mint aki adót fizet? Hogyan adok? Megkérdezheted: „De atyám, mit akar ezzel mondani?” Azt, hogy amikor adakozol valakinek, nézz a szemébe! Érints meg a kezeddel! Ő Krisztus teste, ő a fivéred és a nővéred. Ha így jársz el, akkor olyan leszel, mint a mennyei atya, aki nem engedi, hogy az ég madarai táplálék nélkül maradjanak! És mekkora szeretettel ad az Atya!- zárta üzenetét Ferenc pápa.

(Magyar Kurír)

Vissza az újság tetejére

Az irgalmasság arca VIII.rész

A jubileumhoz kapcsolódik a búcsú is (megújult Kálváriánké, egyházmegyei, szentkúti stb.), mely az Irgalmasság Szentévében különleges jelentőséget nyer. A bűneinkre adott megbocsátásnak Istennél nincsenek határai. Jézus Krisztus halálában és feltámadásában teszi nyilvánvalóvá szeretetét, mely odáig megy, hogy szétrombolja az emberek bűnét. Istennel való kiengesztelésünk a húsvéti misztérium és az Egyház közvetítése által lehetséges. Isten mindig kész a megbocsátásra, és soha nem fárad bele, hogy mindig új és meglepő módon kínálja fel azt. Mi azonban mindezek ellenére valamennyien vétkezünk. Tudjuk, hogy tökéletesnek kell lennünk, ugyanakkor nagyon is érezzük a bűn súlyát. Miközben megtapasztaljuk a minket átformáló kegyelem erejét, tapasztaljuk a bennünket akadályozó bűn hatalmát is. A megbocsátás ellenére életünkben hordozzuk bűneink következményeinek ellentmondásait. A kiengesztelődés szentségében Isten megbocsátja a bűnöket és azokat valóban eltörli, ám annak negatív lenyomata begyógyult sebhelyként magatartásunkban és gondolatainkban ott marad. Isten irgalmassága viszont még ennél is erősebb. Az Atyától nyert búcsúvá válik, mely Krisztus Jegyesének közvetítésével érkezik a bocsánatot nyert bűnöshöz, megszabadítja a bűn minden következményének maradványától, és képessé teszi arra, hogy szeretettel cselekedjen, és inkább a szeretetben növekedjék, mint hogy visszaessen a bűnbe.

Az Egyház mint a szentek közössége él. E közösség az Eucharisztiában, mely Isten ajándéka, olyan spirituális egységként valósul meg, mely bennünket, hívőket a szentek és boldogok megszámlálhatatlan seregéhez kapcsol. Az ő szentségük törékenységünk segítésére siet, és így az Anyaszentegyház imádságával és életével képes arra, hogy egyesek szent volta megsegítse mások gyöngeségét. A Szentévben búcsúban részesülni tehát azt jelenti, hogy azzal a bizonyossággal közeledünk az atya irgalmasságához, hogy a megbocsátása kiterjed a hívő egész életére. A búcsú a Krisztus megváltása minden jótéteményben részesülő Egyház szentségének megtapasztalása, mert a megbocsátás kiterjed a legvégső következményekig, ameddig csak Isten szeretete elér. Intenzíven éljük át a jubileumot, kérve az Atyától a bűnök bocsánatát és irgalmas búcsújának kiáradását.

Vissza az újság tetejére

Fontos a hit

Tanévkezdési gondolatok

Apró falucska valahol Magyarországon. Mesebeli település, a látogató úgy érzi, visszarepült az időben. Bűbájos, parasztbarokk házak, takaros utcácskák, kedves, szolgálatkész emberek. A helyiek úgy mosolyognak a betévedt idegenre, mintha messzi földről hazatérő földijük lenne. Mindenkinek jut kedves mosoly, jó szó. A házak előtt fejkendős nénikék üldögélnek a kispadokon, s szapora nyelvvel vitatják meg a világ dolgait, benne az októberi népszavazáson történő szereplést is.

Az iskolában régi, felhajtható fedelű padokban ülnek a gyerekek, egy osztályteremben négy évfolyam tanul párhuzamosan. Az első oszlopban a legkisebbek, a másodikban a másodikosok, a harmadikban a harmadik évfolyam képviselői, a negyedikben pedig a legnagyobbak. Szépen, rendben. A tanító néni, mint valami tündér, egyszerre több helyen is jelen tud lenni. Az elsősöknek betűt tanít, a másodikosokkal a szorzást gyakorolja, a harmadikosok verset tanulnak, a legnagyobbak pedig szöveges feladatokat oldanak meg matematikából. Ebben az elvarázsolt iskolában magától értetődő, a nagyobbak segítenek a kisebbeknek akár tanulásról, akár öltözködésről van szó.

A tanítás természetesen az előírt tantervek szerint zajlik, de a tanító nénik nem arra kíváncsiak, ki mit nem tanult meg aznapra, hanem arra, hogy mit sikerült megjegyezni az apró kobakoknak a tananyagból. A befektetett energia a későbbiekben megtérül. Szükség van az alaposan elsajátított ismeretekre, hiszen felső tagozatban már nagyobb városi iskolákban tanulnak a diákok, ahol lépést kell tartaniuk társaikkal. S ekkor mutatkozik meg a rengeteg gyakorlás eredménye. A biztosan elsajátított alapokra nyugodtan építkezhetnek a továbbiakban.


A tanulást nagymértékben segíti a közös játék. Az idejáró gyerekek szerencsés helyzetben vannak, jóval többet játszanak, mint a nagyobb iskolákba járó társaik. Jut idő mindenre. Nincs kapkodás, idegeskedés. Ebben az életkorban éppen erre van szükség. A kötetlen mozgásokra, a koordináció fejlesztésére, nyugalmas, fejlesztő légkörre, vidám játékra. A tolerancia, a csapatszellem megtapasztalására.

Mindennek következtében nem is csodálkozhatunk azon, hogy ebben a faluban szeretnek iskolába járni a gyerekek. Számukra az iskola nem teher, amin hamar túl kell enni, hanem varázsvilág, ahová jó megérkezni, s még jobb benne élni. A tanító nénik mesékbe szövik a tananyagot, játékot komponálnak a legnehezebb matematika feladatból is, s a gyerekek mesehősként kalandozzák végig az első négy évfolyam próbatételeit.

Az ember életében fontos a hit, vallja a falu polgármestere. Mai világunkban egyre fontosabb. Imádkozó ember vagyok magam is. Hit nélkül mindannyian elveszett lelkekként bolyongunk útjelzők nélküli ismeretlen ösvényeken, s végül nem érkezünk meg sehová. Pedig az út kijelölése és végigjárása után fontos a megérkezés. Megérkezés az általunk remélt célhoz. Megérkezés önmagunkhoz, hogy béke legyen legalább a lelkünkben, ha már a világban nem tudunk békét teremteni.

Az iskolában ezt tanítjuk a gyerekeknek. Tanítás és nevelés egyenrangú, egyformán kiemelkedő feladatunk. Nevelni azonban csak személyes példával lehet a legjobban. Ha a gyerekek azt látják, hogy a körülöttük élő felnőttek számára a hit az élet természetes velejárója, akkor ők is ezt a mintát követeik majd, s majd megtanítják a saját gyermekeiknek is egykoron.

A közösséghez tartozás éltető erő, a hit átsegít a legnagyobb problémákon is. Kis falunkat a hit és az összefogás élteti. Mi itt, Érsekvadkerten hogy vagyunk ezzel?

(Bozsó Zsuzsanna -KÉ- írása alapján, fotó Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Segíts hitetlenségemen!

Mindhárom szinoptikus (Máté, Márk, Lukács) evangéliumában szerepel egy megszállott fiú meggyógyítása, akit Máté holdkórosnak nevez. Akad, aki talán epilepsziásnak mondaná, de nem ez a lényeg.

Olvassuk csak el Szent Márk evangéliumának ezt a részét, mely a Szentírásban a Mk 9. 17-19 sorok alatt található. A gyermek apja ezt mondta: „Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”

Jézus nem orvosként szemlélte az esetet. Most sem, máskor sem, amikor gyógyított. Bizonyára megtehette volna, mert mindentudása és mindenhatósága birtokában fölülmúlta volna Aszklépioszt, meg az ókor, a jelenkor és a jövő összes orvosát, de ő nem ezért jött. Nem azért, hogy tudományos forradalmat robbantson ki, és hirtelen kibővítse az ismereteinket. Jól látta ugyanis, hogy nem az értelmünkkel van baj, hanem a szívünkkel. Nagyon világosan szól erről a következő mondatában: „Hitetetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek Titeket? Hozzátok ide hozzám!” A találkozás rögtön igazolta döntése helyességét: nem szervi elváltozás, vagy mikrobák okozták a bajt, hanem a sátán, aki itt sündörög körülöttünk is, és rögtön rátelepszik gyöngeségeinkre, és hitetlenséget csinál belőlük.

„Mihelyt meglátta őt a lélek, elkezdte ide-oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett.” A gonosz tehát fölismerte az Urat, és istengyűlöletében nekivadultan őrjöngeni kezdett. Az apa elmondta, hogy a fiú gyermekkora óta szenved, és könyörgött a Mesternek: „Ha van lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk.”

Jézus így felelt: „Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz.” Érdemes ezt a mondatot sokszor elismételnünk, hogy szívünkbe véssük. Megtörtént? Hallgassunk, és gondolkodjunk el, hogy lehetőségeink nem az orvostudomány határáig tartanak, hanem korlátlanok. Jó tudni, hogy korunk tudománya milyen hatalmas eredményeket hajszol és gyűjt egyre óriásibb beruházások árán. Kisebb országok és cégek boldogok, ha egy pici feladattal megszánják őket. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az egész folyamat arra az ódon Mühlbeck karikatúrára emlékeztet, amelyen egy kutya hátára kötözött rúdról az orra elé lógatott hurkát üldözi.

Mindezzel szemben a hit semmilyen külső befektetést nem kíván, csak bensőt: szeretetet. Embertársaink és Isten szeretetét. Ez a hit hajtóereje.

Mennyire őszinte és pár szavában is tökéletes dráma a 24. vers. Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: „Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!” Gyermeke iránti szeretetében bármire képes volt, arra is, hogy azt hazudja az előtte álló Istennek: „Hiszek!” De lehet, hogy nem is hazudott, sőt, erősen valószínű, hogy a hit útjára lépett, mert a következő félmondatban lélekben leborult és bevallotta, hogy nem mondott igazat, és az Úr segítségéért könyörgött: adja meg neki a hit kegyelmét! Jézus átélte az édesapa vergődését, teljesítette kérését. Ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belőle, és soha ne térj vissza belé.” Erre a „süket és néma lélek” hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment a fiúból. Igencsak megviselte a Megváltóval való találkozás.

Hazatérve tanítványai megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Mire ő így felelt: „Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.” Mondhatta volna úgy is, hogy még sokat kell imádkoznotok meg böjtölnötök, és a fiú apjával kiáltanotok: „segíts hitetlenségemen!”- hogy hitetek élő legyen.

(Czakó Gábor KÉ)

Vissza az újság tetejére

Mi a gond?

A keresztény embernek semmire sincs gondja, a gondját Isten viseli. Ő a Gondviselő. A keresztény embernek feladata van.

Mi okoz gondot neked? Betegségek, elvárások, amelyek meghaladják erőd, megoldhatatlan problémák. Gondot okoz, hogy nem tudod, mit hoz a jövő, ezért félsz tőle. Ezeket a gondokat nyugodtan a Gondviselésre bízhatod.

Úgy érzed, gondot okoz, hogy megkeresd a mindennapi kenyeredet, hogy otthont teremts, hogy fel kell nevelned a gyermekeidet. Csakhogy ez nem gond, ez feladat. A munka, amellyel megkeresed a mindennapi kenyered, nem gond, hanem ez a dolgod, ez a te feladatod. Gond az, hogy akármelyik vállalat csődbe mehet, te pedig munka nélkül maradsz, de ez sem a te gondod. Ha esetleg bekövetkezik, akkor az a feladatod, járj utána, keress másik munkahelyet. Hogy találsz-e, az megint nem rád tartozik, hanem a Gondviselésre.

Egy ház felépítése sem gond, hanem szép feladat. Hogy leéghet, elviheti az árvíz, az már nem a te gondod, bízzál a Gondviselésben. A gyerekek fölnevelése sem gond, hanem örömteli feladat. A betegségük sem a te gondod, de a te feladatod, hogy óvjad egészségüket, ha betegek, vidd orvoshoz és ápold őket.

Ha küldetésed van, szállj repülőre vagy hajóra, mint Szent Pál, aztán, hogy megérkezel-e, az már nem a te gondod. Neked csak feladatod van, hogy elvégezzed a küldetésedet, mint Szent Pál a hajótörés után.

A jövőre se legyen gondod, te csak szervezz és tégy meg mindent a jobb jövőért, mert ez a te feladatod. A jövőd az Isten gondja. Még az örökélet sem a te gondod, mert nem te üdvözülsz, hanem a Megváltó üdvözít. Neked csak úgy kell élned, gondolkodnod, cselekedned, hogy méltó légy Krisztus ígéreteire, mert ezt a feladatot kaptad a Teremtőtől.

Ezért a keresztény embernek gondja nincs. Csak feladatai vannak, amelyek bizony olykor irgalmatlan nehezek. De, hát erre születtünk. Jézussal együtt minden ember elmondhatja: „Azért jöttem a világra, hogy Atyám akaratát cselekedjem.”

(Makk Attila cikke alapján)

Vissza az újság tetejére

Szeretettel vezet bennünket

1083. augusztus 20. óta, amikor Székesfehérvárott oltárra emelték első királyunkat, Szent Istvánt, ez a nap egész magyarságunk szent ünnepe. A hála, a tisztelet és a szeretet érzületével emlékezünk az ország- és egyházalapító apostoli királyunkra. Szerte a nagyvilágban, ahol magyarok élnek, méltósággal, a lélek örömével és a jövőbe vetett szent reménnyel ünnepelnek és tisztelegnek a nagy király előtt.

Szent István édesapja, Géza fejedelem halála után, 997-ben foglalta el az uralkodói széket. A lázadó Koppány leverése és a II. Szilveszter pápától kapott koronával történő megkoronázásakor már fölkent királyként és keresztény uralkodóként kormányozta magyar népünket a Kárpátok övezte gyönyörű hazában.

A külföldi betolakodó hadak ellen hősies küzdelmei és győzelmei után a nyugati uralkodók is megtanulták és elfogadták, hogy Magyarország nem könnyű préda vagy ingatag állam az európai királyságok között, hanem olyan ország, amellyel lehet és érdemes jó viszonyt kialakítani és barátságot kötni.


Szent István olyan hazát adott népünknek, mely a nyugati kultúrának és az európai közösségnek méltó és erős állama lett. Bevezette nemzetünket a keresztény Európába. Azóta is ott a helyünk, mert végérvényesen odatartozunk.

Szent István királyunk már uralkodása kezdetén világosan látta, hogy a laza törzsszövetségben élő magyarságot csak úgy lehet egy erős, öntudatos, ütőképes egységbe vonni, ha népünket bevezeti az európai kereszténység táborába. Két érsekség (Esztergom, Kalocsa), a nyolc püspökség (Veszprém, Győr, Pécs, Vác, Csanád, Eger, Erdély, Bihar) és a néhány bencés apátság (Pannonhalma, Zalavár, Pécsvárad, Bakonybél és Zoborhegy) fellegvárai és lelki-szellemi műhelyei lettek annak a missziós tevékenységének és krisztusi küldetésének, melynek révén Magyarország a keresztény Európa nagy és erős bástyája, a hősöket és szenteket adó Pannónia lett.

Szent István olyan királyunk volt, aki a családjával (Boldog Gizella, Szent Imre herceg) együtt példát adott, miként kell keresztény emberhez méltóan élni. Számukra a vasárnapi szentmise, a szentségek fölvétele, a napi imádság és jócselekedetek gyakorlása keresztény hitüknek és vallásosságuknak volt a fokmérője. Szent István királyunk máriás lelkületének köszönhető, hogy a nyugati világban elsőként ajánlotta fel hazánkat, egész magyarságunkat a Boldogságos Szűz Mária oltalmába. Fölajánlásával megvetette az alapját a Regnum Marianum, Mária országa keresztény eszméjének. Ezáltal került a Szent Korona a Szűzanya fejére, és váltunk Mária különösen kedves gyermekeivé, aki nékünk most is királynőnk, nagyasszonyunk, akit szent kötelességünk különös módon tisztelni, szeretni és pártfogásáért könyörögni, hogy a magyar haza és az Egyház a jelenben is magán viselje a Regnum Marianum kitüntető és elkötelezett lelki karakterét.

Szent István államférfiúi nagysága a magyar jogalkotásban és a törvények megtartásában is megnyilvánult. Törvényei megóvták az országot a szétesésétől, népünket pedig a széthullástól. Rávezették nemzetünket a keresztény eszmék és a hazaszeretet ötvöződéséből származó előnyök felismerésére és a jövő útjának áldozatos vállalására.

Szent királyunk jóságos édesapaként is ott él nemzetünk tudatában. Fiához, Szent Imre herceghez intézett intelmei örök érvényűek, minden magyar embernek szólnak, mert üzenetük nem emberi okoskodásokat és pártos gondolatokat, hanem az isteni törvényeket tartalmazzák.

Szent István királyunk élete minden bizonnyal kedves volt a Jóisten előtt, mert az évszázadok viharában és megannyi veszély között is megmaradt a jobb keze, a Szent Jobb, mely ma is mutatja számunkra az utat, melyen haladnunk kell Európában és a világban. A szentek minden korban és mindig hatni akarnak a rájuk figyelőkre. Így van ez ma is. Segíteni akar a jövő építésben, nemzeti karakterünk formálásában. Ehhez erős elszántsággal és vasakarattal kell vállalni sorsunkat, és szívós munkával teljesíteni a ránk váró feladatokat.

A jelen világ szellemi és politikai zűrzavarában és sokszor kilátástalanságában Szent István királyunk szeretettel vezet bennünket a küzdelmek és harcokon át a szebb és jobb jövő felé.

(Marics József cikke alapján, fotó Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap


„Mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.” (Jn 13,1) 1

Tudod, hol szerepel az Evangéliumban ez a mondat? János evangélista írja, mielőtt beszámolna arról, hogy Jézus megmosta tanítványai lábát és felkészült a szenvedésre.

Az övéi körében töltött utolsó órákban Jézus a maga teljességében és félre nem érthető módon fejezi ki szeretetét, melyet kezdettől fogva táplált irántuk.

„Mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.”

A „mindvégig” szó azt jelenti: élete végéig, utolsó leheletéig. De a tökéletesség gondolata is ott rejlik benne. Arról szólnak ezek a szavak, hogy teljességgel, tökéletesen, mélységesen szerette őket, egészen a legvégsőkig.

A tanítványok a világban maradnak akkor is, amikor Jézus már megdicsőül. Egyedül fogják érezni magukat, sok megpróbáltatást kell majd kiállniuk. Jézus éppen ezek miatt a pillanatok miatt akarja, hogy biztosak legyenek a szeretetében.

„Mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.”

Talán nem világlik ki ebből Krisztus életstílusa, az, ahogyan ő szeret? Megmossa tanítványai lábát. Szeretete olyan szolgálatra készteti, amit abban az időben kizárólag a rabszolgák végeztek. Jézus a kálvária tragédiájára készül, hogy a rendkívüli igéken, a csodákon és minden cselekedetén túl az életét is odaadja „övéinek” és mindenkinek. Szükségük volt rá, hiszen minden embernek leginkább arra van szüksége, hogy megszabaduljon a bűntől, azaz a haláltól, hogy beléphessen a mennyek országába. Békét és örömet kellett találniuk abban az Életben, amely soha nem ér véget.

Jézus halálra adta magát, elhagyottságában az Atya után kiáltott, míg végül azt mondhatta: „minden beteljesedett”.

„Mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.”

Az isteni szeretet hűségét és a testvéri szeretet gyöngédségét tükrözik e szavak.

Mi keresztények is szerethetünk így, mert Krisztus bennünk él.

Mégsem azt akarom most mondani, hogy abban utánozd Jézust, ahogy meghalt másokért (amikor eljött az órája). Nem akarok olyan egyértelmű példákra hivatkozni, mint Kolbe atya, aki meghalt egy fogolytársa helyett, vagy Damián atya, aki leprás lett a leprásokkal, és meghalt velük és értük.

Lehet, hogy életed folyamán soha nem fogják azt kérni, hogy fizikailag is áldozd fel magad a testvéreidért. Azt viszont biztosan kéri Isten, hogy szeresd őket mindvégig, a végsőkig, egészen addig, hogy te is elmondhasd: „minden beteljesedett”.

Így tett a tizenegy éves Cetti egy olasz városban. Észrevette, hogy vele egyidős barátnője és osztálytársa, Giorgina mennyire szomorú. Próbálta vigasztalni, de sehogy sem sikerült. Mindent meg akart tenni érte, és megtudakolta bánatának okát. Giorginának meghalt az édesapja, anyja pedig a nagymamánál hagyta, mert egy másik férfivel élt. Cetti érezte, hogy nagy baj van, és segíteni akart.

Bár gyerek volt, megkérte barátnőjét, hogy beszélhessen a mamájával. Giorgina pedig arra kérte, hogy előbb menjenek el az édesapja sírjához. Cetti nagy szeretettel elkísérte őt a temetőbe, és hallotta, amint Giorgina sírva könyörög apjának, hogy jöjjön el érte és vigye magával.

Cetti szíve majd meghasadt. Nem messze tőlük egy romos kis templom állt. Beléptek. Csak egy tabernákulumot és egy feszületet találtak benne. Cetti megszólalt: „Látod, a világon minden elpusztul, de a feszület és a tabernákulum megmarad.”

„Igen, igazad van!” – válaszolta Giorgina, és letörölte könnyeit. Aztán Cetti kedvesen kézen fogta őt, és elkísérte édesanyjához. Alighogy odaértek, Cetti határozott hangon így szólt: „Tudom, nem rám tartozik, és ne tessék haragudni, mégis meg kell mondanom, hogy megfosztotta Giorginát az anyai szeretettől, pedig nagy szüksége lenne rá. Azt is meg kell mondanom, hogy nem fogja megtalálni a lelki békét, amíg magához nem veszi őt, és meg nem bánja, amit tett.”

Másnap az iskolában Cetti megint szeretettel vette körül Giorginát. De váratlan esemény történt: tanítás után egy autó jött a barátnőjéért. Az édesanyja vezette. Ettől kezdve mindig ez az autó jött érte, mert Giorgina újra az édesanyjával élt, aki végérvényesen szakított azzal a férfival.

Cetti kicsi, de hősies tettéről el lehet mondani, hogy abban „minden beteljesedett”. Mindent megtett, teljes mértékben, és sikerrel járt.

Gondolkozz csak el! Hányszor kezdtél törődni valakivel, aztán magára hagytad, és ezer kifogással elhallgattattad a lelkiismeretedet? Hányszor fogtál valamibe nagy lelkesen, aztán a nehézségek miatt félbe hagytad, mert úgy tűnt, hogy az erődet meghaladja?

Jézus ma erre tanít:

„Mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.”

Tégy így!

S ha majd egy nap Isten valóban az életedet fogja kérni, te sem fogsz bizonytalankodni. A vértanúk énekelve mentek a halálba. A legnagyobb dicsőség lesz a jutalmad, mert – ahogy Jézus mondta – „senkinek a világon nincs nagyobb szeretete annál, mint aki vérét ontja barátaiért.”

(Chiara Lubich)

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2016. szeptember 19. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


A Tizenhárom Almafa Alapítvány és a Kolping Család szervezésében ismét megrendezésre kerül a Mozdulj Vadkert! rendezvényünk, mely sokszínes kreatív programmal vár Benneteket!

Helyszín: Érsekvadkert, Gödör

Időpont: 2016. 09. 03.

Kapunyitás 15 órától

 

Szeptember 10-én Börzsöny túrát szervezünk. A részletes programról  érdeklődni lehet Beke Krisztiánnál


Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 06 35 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói


Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek


 

 

A szokásos, évi terményhálaadó ünnepünk, augusztus 28-án vasárnap lesz a nagymise keretében. – A pusztaberki szentmise du. 5 órakor.

 SZEPTEMBER 4-ÉN HŐSÖK ÜNNEPE, a fél 10-es szentmisét követően emlékezés  a Hősök emlékművénél.

Szeptember 8-án, Csütörtökön: Kisboldogasszony napja. Szentmisék a hétköznapi ünnepek rendje szerint reggel 7-kor és este 7 órakor lesznek. Köszöntsük Égi Édesanyánkat születésének napján 

 A KÁLVÁRIA BÚCSÚ: SZEPTEMBER 17-én LESZ. Szombaton du. 4-kor indul a körmenet a templomtól a Kálváriához, ott 5 órakor lesz az ünnepi szentmise – amit az ígéret szerint Dr. Beer Miklós megyéspüspök atya mond, és áldja meg felújított Kálvária kápolnánkat és a stációkat. –

Másnap, vasárnap – a Kálváriánál nem lesz szentmise – de ha az időjárás engedi persze – du. 4 órakor keresztúti ájtatosságot végzünk a felújított keresztútnál.

Pusztaberki szentmise a szokott időben, vasárnap de. fél 12-kor lesz.

Szeptember utolsó vasárnapja SZENTÍRÁS VASÁRNAP.

Pusztaberki búcsú napja: Szeptember 29, Csütörtökön. Ünnepi szentmise du. 5 órakor

A hétköznapi és szombati szentmisék szept.17-től (Kálvária búcsútól)  este 6 órakor kezdődnek.

KERESZTELTÜNK:

19. Kaba Anna (Kaba Lóránt- Pincze Dorottya)

20. Mócsány Bence (Mócsány Roland – Pincze Ágnes)

21. Szabó Bence (Szabó Balázs – Hegedűs Anett)

22. Kristóf Noel (Kristóf Imre – Budai  Ildikó)

23. Jelen Dávid Mihály (Jelen Richárd – Kristóf Dorina)

24. Kuris Kamilla Fausztina (Kuris Roland – Zsiga Judit)

 

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

5. Dósa Márton – Madaczki Blanka

 
HALOTTAINK:

23. Füle Béláné, szül. Kovács Mária (1945)

24. Kristóf József (1952)  

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Szeptember

1. csütörtök    - Papi hivatásokért

2. péntek        - Súth Antal, felesége Bicskei Anna, fiuk, menyük, szüleik és unokájuk

                        - Laczó János, felesége Erdős Rozália, lányuk és vejük

                        - Kovács János, felesége Paulicsek Erzsébet, szüleik, testvéreik és nagyszüleik

3. szombat     - Szabó János, felesége Boda Ilona, Vitéz János, felesége Kopisz Rozália és elhunyt hozzátartozók

                        - Pál Jánosné, Pál István és elhunyt hozzátartozók

                        - Vitéz János 2. évforduló, szülei, nagyszülei

4. vasárnap   - Szabó János, felesége Urbán Ilona, szüleik, Sulcz Pál, szülei, testvérei

                        - Szabó, Czinege, Paulicsek és Csűri család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Pistyúr Gergely, testvére Sándor, felesége Hustyava Ilona, szüleik és hozzátartozók

5. hétfő           -

6. kedd           -

7. szerda        -

8. csütörtök    - Szűzanya tiszteletére

este     - Fábián Ferenc, felesége Kristók Mária, szüleik és nagyszüleik

                        - Elhunyt énekkari tagokért

9. péntek        - Urbán Ignác, Urbán és Kaba család elhunyt tagjaiért

                        - Bartók László, szülei, Kovácspál János, felesége Tomis Erzsébet, szülei, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Sipos Ferenc, unokái, Sipos és Pataki család élő és elhunyt tagjaiért

10. szombat   - Pálinkás István, szülei, élő és elhunyt hozzátartozók, valamint Varga Ilona

                        - Halaj Ignác, felesége Kosztrihán Mária, szüleik, testvéreik, fiuk Ignác, vejük Szabó József, élő családtagok

                        - Kristók Sándor, felesége Molnár Ilona, fiuk József, szüleik, testvéreik és élő családtagok

11. vasárnap - Konopás István, felesége Nagy Ilona, szüleik, testvéreik, élő és elhunyt hozzátartozók, Vitéz István, felesége Erdős Mária, szüleik, testvéreik

                        - Bulejka János 3. évforduló, apósa, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Keresztes József, 15. évforduló, szüleik, testvéreik, valamint Molnár Balázs, felesége Halaj Margit, élő és elhunyt hozzátartozók

12. hétfő        -

13. kedd         -

14. szerda      -

15. csütörtök -

16. péntek     - Kovács Gergelyné 2 férje, 2 fia, veje és hozzátartozók

                        - Jakubecz János, felesége Szabó Erzsébet, lányuk Margit, férje Péter, szüleik és hozzátartozók

                        - Szabó Ignác, felesége Záhorszki Margit, gyermekeik, szüleik, testvéreik és elhunyt családtagok

17. szombat   -

18. vasárnap -

19. hétfő        -

20. kedd         -

21. szerda      -

22. csütörtök -

23. péntek     -

24. szombat   - ifj. Valkó János, nagyszülők, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Gálik István 6. évforduló, szülei, apósa, anyósa, testvérei és hozzátartozók, valamint Fülöp Miklós

                        - Híves Mihály, 2 felesége, szüleik, gyermekeik és a család halottaiért

25. vasárnap - Hálából

26. hétfő        -

27. kedd         -

28. szerda      -

29. csütörtök -

30. péntek     -

 

 

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre