Az Egyház az apostolok szilárd alapjain nyugszik. Minden háznak van fundamentuma, tehát az egyháznak is. Egy épületben a legfontosabbak az oszlopok és a tartógerendák. Ilyen, az Egyház épületét is meghatározó két személy Szent Péter és Szent Pál apostol. Meghatározóak a mindenkori keresztények számára, mert őket választotta ki az Isten, hogy a Krisztus által felépített művet, az Egyházat elterjesszék az egész világon. Bár minden apostol ezt a feladatot kapta ­„Menjetek el az egész világra és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek” ­, de ők a különösen is kiválasztott közösség élén álltak, a vezetés fontos munkáját látták el.

Péter egyszerű halászemberből lett kiválasztott tanítvány, és élt három éven át a Jézust követő közösségben. Magatartása, szeretete és elkötelezettsége már ekkor megmutatkozott, és a Mester az ő tanítványának a Péter, „szikla” nevet adta. Az Úr ismerte övéit, ismerte Pétert is, akit többször megajándékozott bizalmával. Számított rá, és tudta, hogy az emberi gyengeségből elkövetett tagadása nem tántorítja el tőle, hanem bűnbánattal visszatér, ahogy ezt előre megjövendölte: „Imádkoztam érted, nehogy meginogj hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd testvéreidet”. Péter megújult hitét és szeretetét háromszorosan is megvallotta, amikor a Feltámadott erre rákérdezett: „Simon, János fia, szeretsz engem? – Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek”. Ekkor már nem emberi módon gondolkodott, hanem megadta magát a kegyelemnek és kész volt arra is, életét adja oda szeretett Mesteréért, amint ezt később meg is tette.

Pál egészen más, de hűségben, kitartásban, Jézus szeretetének viszonzásában ő is ugyanolyan sziklaszilárd, mint apostoltársa. A Feltámadt Krisztus megjelenése és meghívása apostollá tette és egy életre szóló feladatot adott számára. Nagy missziós útjaival ő lett a pogányok apostola. Mindig kész volt a tanúságtételre, a teljes élet átadásra Jézusért és testvéreiért. Saját példáján mutatta meg, hogy a keresztény élet nem mentes az áldozattól és a szenvedéstől, mert mi Krisztussal szenvedünk, érjen bármilyen megpróbáltatás a hitünk miatt. A kereszt nem botrány, hanem a megdicsőülés lehetősége, és ez bármilyen furcsa is, büszkeséggel tölthet el bennünket is, mert a szenvedő Jézusra tekintve a saját szenvedéseinkkel az Egyházat építjük.

Mindkét főapostolt a Gondviselés Rómába vezette, és ott is adták életüket a kezdődő keresztényüldözés idején Jézusért és a hitükért. Az ő életáldozatuk, tanításuk nagy erőt adott a születő Egyháznak, melynek tagjai sokszor ugyanazt a hősiességet tudták felmutatni, mint Péter és Pál.

Az Egyház kétezer éve él. Egy kicsinyke mustármagból hatalmas fává terebélyesedett. Sokan, mindenki helyet talál magának ebben a közösségben, mely az apostolok szilárd alapjára épült. Ők a hitüket sikeresen továbbadták. Ezért apostoli a mi hitünk. Ezt Jézus így akarta: Rád bízom Egyházamat, szólt Péterhez, míg Pált a nemzetek apostolává tette, hogy az üdvösség eljusson a föld végső határáig.

Péter és Pál ünnepe adjon számunkra is bátorítást, hogy a mai sokszor összetett helyzetben készek legyünk hirdetni az Evangéliumot, a kereszt erejével, ahogy ezt tették a főapostolok, mert erre maga az Üdvözítő szólít fel minket: „Legyetek tanúim!” (ApCsel 1,8), és ezt hozzátehetjük a köztünk élő Jézus nevében: „Legyetek mai apostolaim!”

(Kránitz Mihály cikke alapján; Fotó Barák B.)

Az idén került először megrendezésre a közös hittanverseny a szécsényi esperesi kerülettel együtt. A hittanverseny témája Szent Márton élete és az irgalmasság éve. A gyerekek négy hónapon keresztül oldottak meg feladatokat, a kisebbek pedig rajzolhattak Szent Márton életéről.

Mi is beneveztünk, és szorgalmasan, aktívan vettek részt jó páran a hittanosaink közül. Íme, az eredmények és a résztvevők névsora.

Köszönöm mindenkinek az aktív részvételt!

ÉRSEKVADKERT összesen 58 fő

I. korcsoport                       23 fő

Gáspár Véda 2.b     I.
Kosik Sarolta 2.a    II.
Cseman Petra 1.b  III.

A további résztvevők: Kovács Zsombor 2.b, Nagy Júlia 2.a, Takács Boldizsár Lajos 1.a, Boda Balázs 1.a, Tokodi Emília 2.b, Boskó Noel 2.b, Deszpót Ádám 1.a, Gubik Milán 2.b, Győrfi Roland 2.b, Pusama Nikolasz 1.a, Gajdos Cseke 1.a, Dávid Dorka 2.a, Oroszlán Rebeka 2.a, Lakatos Melissza Kinga 2.a, Bozsonyik Balázs 2.b, Görbe Sára 2.b, Kovács Bodza 1.a, Valent Ákos 1.a

II. korcsoport                      19 fő

Valent Réka 3.a         I.
Keresztes Anna 3.a  II.
Raduly Gréta 3.b       III.

A csapat tagjai voltak még: Antal Milán 3.b, Balazs Gemma 3.b, Bencsik Anna 3.a, Csabák Ivett 3.b, Englóner Mia Leticia Mária 3.b, Fábián Mária Zita 3.a, Fekete Anna 3.b, Gáspár Réka 4.a, Híves Emese 3.b, Híves Sarolta 3.b, Molnár Réka 3.b, Nagy Enikő 4.a, Szúnyogh Gréta 3.b, Takács Korinna Lujza 4.a, Villant Veronika 3.b, Virág Boglárka 3.b

 
III. korcsoport                     14 fő

Mulik Zoltán 6.b     I.
Híves Dóra    6.a   II.

Ebben a csoportban versenyeztek még: Bozsonyik Boldizsár 5.a, Cseri Gergő 5.a, Farkas Gerda Rita 5.a, Farkas Gina 5.a, Gálik Gréta 6.b, Gulyás Zsófia 6.b, Halaj Szilárd 5.b, Holman Sebestyén 5.a, Kovács Bence 5.a, Kristóf Krisztián 5.a, Orem Vanda 5.a,Villant Anna 5.a

A falubajnokságról dióhéjban

Idén tavasszal is felsorakozott a műfüves pálya „gyepére” négy csapat (Elit alakulat, Foci Bt., Jamaica, Kolping), hogy megküzdjön a Falubajnokság első helyéért. Persze, ahogyan az elmúlt években, úgy most sem volt ez vérre menő küzdelem, de azért az egészséges küzdelem jelen volt a pályán, természetesen a sportszerűség határain belül. Voltak igen magas színvonalú, izgalmas meccsek, és voltak ennél egyhangúbbak is, de még az utóbbi meccseken is láthatóan élvezte mindenki a játékot, és természetesen a jó hangulatot, illetve társaságot. Gyorsan el is repült ez a hat hétvége, mely alatt lezajlott a két teljes forduló. A május 21-i záró fordulóra már nem maradt sok nyitott kérdés, így a díjátadóval egybekötött „ünnepség” alatt a résztvevő csapatok a Jamaicának gratulálhattak megérdemelt bajnoki címéhez, de a többi csapat (a második Kolping, a gólkülönbséggel harmadik FOCI BT és a negyedik Elit Alakulat) is megtett mindent a minél jobb szereplésért, senkinél nem érhette szó a ház elejét! A bajnokság gólkirálya Mácsik Levi lett. Gratulálunk neki is! Jövőre pedig folytatás, reméljük még több csapattal!

(Edvin)

Vissza az újság tetejére

Kolping focibajnokság egy erdélyi fiatal szemszögéből

Június 4-én került megrendezésre a XIII. Nemzetközi Kolping Labdarúgó Torna Érsekvadkert településén, Magyarországon. Erre a tornára meghívás alapján lehet eljutni, idén minket is ért a megtiszteltetés, hogy itt részt vehettünk. Ezen az eseményen 10 csapat vett részt, különböző országok képviseltették magukat: Magyarország, Csehország, Szlovákia és Románia, köztük volt a tasnádi Kolping Család csapata is.

A mi csapatunk nyolc aktív fiatalból állt össze. A mi utunk pénteken 15 óra körül indult, egyesek reggel érkeztek Kolozsvárról, mások egyenesen a munkahelyről.

Este 21 óra körül, magyarországi idő szerint, megérkeztünk Érsekvadkertre, az Erdei Kolping Házhoz, ami nagyjából 4 km található egy erdőben Érsekvadkerttől, egy csendes helyen, a természet ölén. A házigazdák vacsorával vártak minket, majd egy közös beszélgetésre és ismerkedésre került sor.

Másnap reggel 8-kor gyülekeztünk a helyi csapat labdarúgó pályáján, ami két kisebb pályára volt felosztva. Az idő tökéletes volt a focihoz, enyhén borult volt reggel, majd később teljesen kisütött a nap. A csapatok 2 ötös csoportba voltak sorolva. Mi Blansko (Csehország), Nyíregyháza (Magyarország), Csíkszereda és Székelykeresztúr (Székelyföld) csapataival kerültünk össze.

Három győzelemmel és egy vereséggel a második helyen végeztünk a csoportban, majd következett az elődöntő Kézdivásárhely csapatával. A mérkőzés 1­0-ra végződött az ellenfél csapat javára, így kisdöntőbe kerültünk, ahol a szlovák csapattal mérhettük össze tudásunkat. A meccs végül a döntetlen eredmény miatt büntetőkkel, 5-4-re a mi csapatunk javára dőlt el, ezzel megszereztük a torna 3 helyét.

A bajnokságot Kézdivásárhely csapata nyerte meg, Székelykeresztúr előtt, melyet a mi csapatunk (Tasnád) követett, majd a következő sorrendben folytatódott: Ipolyszakállos, Érsekvadkert, Víziváros, Blansko, Nyíregyháza, Gyergyószentmiklós és Csíkszereda.

A díjátadásra a helyi Közösségi Házban került sor, élő zenével, tánccal, vacsorával és jó kedvvel. A torna nagyon jól volt megszervezve, és barátságos hangulatban töltöttük az estét és együtt szórakoztunk a többi csapattal.

Vasárnap reggeli után részt vettünk fél 10-kor a szentmisén a helyi templomban, ami után haza indultunk.

Ez úton szeretnénk gratulálni a szervezőknek és megköszönjük áldozatos munkájukat, mert egy ilyen esemény megszervezése nem kis odaadással és precizitással jár.

Vissza az újság tetejére

Lecke gyerekektől

avagy újra családi nap a Kolping házban

Tanulhatnánk a gyerekektől. Felnőttként olykor a múltba révedünk, vagy a jövőt tervezzük, esetleg aggodalmaskodunk. A gyerekek ugyanakkor a jelenben élnek, csak a most van számukra, nem terveznek és nem aggodalmaskodnak - az éppen aktuálist élik meg teljes intenzitással.

A megélt jelennek lehettünk részesei 2016. május 21-én a Kolping ház udvarában megtartott családi napon. A gyerekhad teljesen megtöltötte az udvart. Az ugráló vár és a trambulin, valamint a labda- és ügyességi játékok felszabadították (levezették) a gyerekek energiáit. Pihenésképp a kreativitás tesztelhető volt a kézműves foglalkozásokon, ahol remekművek születtek gyurmából, papírból és csuhéból is. A népi játszótéren pedig próbára tehető volt a horgász- és az építésztudás is. Aki pedig nem fért a bőrébe, arcfestés után belebújhatott valami másba. De önkéntes tűzoltóból sem volt hiány, a gyerekek – többször is – zsúfolásig töltötték meg a szirénázó tűzoltóautót. Délután Csernik Szende székely lábbábos előadása (világa) bűvölte el a gyerekeket (felnőtteket is), majd zárásként – tánctanítással fűszerezve ­ az Ebgondolat húzta a talpalávalót.

Csodás nap volt! A Kolping Család és a Tizenhárom almafa Alapítvány két tucat önkéntese nélkül a családi nap nem jött volna létre, de az igazi főszereplők a gyerekek voltak. Akik példát mutattak abban, hogyan éljük meg bátran és önfeledten azt, ami éppen történik velünk.

Molnár Arnold

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek