Vadkerti harangok
2016. február

A dicsőség királya és az Úr szenvedő szolgája
Szentmiseszándékok 
Betegek Világnapja
Teljes szívemből
Egy zarándoklat utóélete
Az irgalmaság arca II. rész
Ferenc pápa üzenetei XXVI.rész
Új népvándorlás
Ilyen is van
Életige
Konkolyos világ
Köszönöm, Uram!
Ingyenes jogi tanácsadás
Önkormányzati hírek
Kolping híreink
Híreink




Vissza az előző menüre

A dicsőség királya és az Úr szenvedő szolgája


A közelgő nagyhét egy dicsőséges pillanattal kezdődik, de drámai módon folytatódik. Jézus utolsó földi napjai az ember üdvössége kinyilatkoztatásának titkai rejtik. Miután tanítványaival bejárta a városokat és falvakat, és mindenhol hirdette Isten országának örömhírét, elérkezik életének utolsó szakasza, melyben minden szónak, minden eseménynek jelentése van. A názáreti Jézus erre készült, ezért testesült meg, ezért vállalta az emberi lét minden adottságát, hogy ne „kívülről”, hanem „belülről”, vagyis szinte eggyé válva a teremtménnyel mutassa meg szeretetét.

A nép lelkesedik érte, ám a háttérben a főpapok és az írástudók a letartóztatásáról egyeztetnek. A vidéki rabbi körül lassan „tömegek” gyűlnek össze, és a húsvét előtti napokban szamár hátára ültetik, hogy mint király vonuljon be Jeruzsálembe, megadva egyúttal a Messiásnak kijáró tiszteletet is, önfeledten kiáltva: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében érkezik.” Jézus ezen a ponton megkapja mindazt, ami az Emberfiában felismert Isten Fiának kijár. Ezt nem is utasítja vissza, mivel „már elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia”. A nép önfeledten ünnepel, ám Jézus nem hagyja magát elsodorni az ujjongó tömeggel, Ő tudatosan és pontosan teljesíti Zakariás próféta jövendölését: „Nézd, királyod jön szamár hátán.” Az elismerés csodáinak, s leginkább Lázár feltámasztásának szólt, melynek híre azonnal bejárta egész Jeruzsálemet. Mindenki erről beszélt.

Jézus azonban tudja, hogy a Mennyei Atya elgondolása nem mehet végbe az áldozat vállalása nélkül, és a szenvedő szolgáról szóló próféciát is be kell teljesítenie. A farizeusok és a főtanács tagjai már szövetkeznek, képtelenek elviselni Jézus „sikerét”, és megjegyzik: „Nézzétek, az egész világ követi.” A túlzásban, mely később igazság lesz, leplezetlenül ott van az irigység, és az a szándék, hogy Jézust eltegyék láb alól, mert más megoldást nem találnak saját hatalmuk biztosítására. Kaifás majd kimondja: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem az egész nép elpusztuljon.” A főpapi kijelentés azonban jövendöléssé alakul, mert Jézus valóban meghal a népért, sőt azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

Virágvasárnaptól a Golgotáig minden napnak, minden történésnek súlya van, mert Jézus most dicsőíti meg az Atyát. A szenvedés hete olyan, mint egy „nagy óra”, amelyről Jézus kimondja, hogy éppen ezért az óráért jött. Tanítványait már korábban igyekezett erre felkészíteni, de ők egyelőre csak a dicsőséges részt választják, a másikról hallani sem akarnak, vagy értetlenkedve fogadják. Úgy érzik, hogy a Mestert elismeréséből, a pálmaágak lengetéséből nekik is jut valami.

A virágvasárnapi bevonulással ugyanakkor egy küzdelem is kezdődik, mégpedig a világosság és a sötétség között. Jézus kijelenti, hogy „ítélet van most a világon”. Nem véletlenül kezdődik meg a szenvedés órája, hanem azért, hogy Isten gyermekei az általa hozott megváltásban eggyé váljanak. Jézus tudja, hogy mi vár rá, pontosan ismeri, hogy a Szentírásban mit írtak le Róla, és engedelmes lélekkel követi Isten üdvözítő elgondolását, mely a mindenkiért feltáruló szeretet. Földi élete során Jézus többször is beszélt erről, hogy felkészítse övéit a nehéz pillanatokra. Ő nemcsak véletlen áldozata egy szerencsétlen kimenetelű történetnek, hanem tudatos megvalósítója az Atya elgondolásának: „Abba! Atyám! Neked minden lehetséges.  Vedd el Tőlem ezt a kelyhet! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tiéd”.

Jézus szenvedése a kereszténység nagy misztériuma. Megtehette volna, lett volna rá hatalma, hogy egyetlen szavával üdvözíti az emberiséget, a dicsőséges jeruzsálemi bevonulás napján. Ő mégis az emberi „sors” mellett döntött. Ebben áll az Isten nagysága, hogy az emberek iránt érzett nagy szeretetében Fiában még a szenvedést is vállalja. Amikor nemsokára mi is elindulunk a nagyhét útján, belépünk Isten misztériumába, mert bár teljes, tökéletes és logikus választ adni nem tudunk a szenvedéssel kiérdemelt megváltásra, de felismerjük, hogy Jézus azt teljesíti, amit a próféták ezekről a napokról jövendöltek: „ezeket kell elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe”.

(Kránitz Mihály; fotó: Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Betegek Világnapja

Az egyház február 11-én emlékezik meg a Boldogságos Szűz 1858-as Lurdes-i jelenéseire. Mint azt sokan tudják, e dél-franciaországi kisváros a világ egyik legnagyobb zarándokhelyévé vált azóta. Évente mintegy 4 millió hívő, főleg testi-lelki betegségektől szenvedők zarándokolnak oda. Számos csodálatos gyógyulás történt ott, de annál sokkal több azoknak a száma, akik hitükben megerősödve tudják elfogadni sorsukat, betegségüket. A Szentatya nem találhatott alkalmasabb napot arra, hogy figyelmünket beteg testvéreinkre irányítsa. Szent II János Pál pápa, aki az ellene elkövetett merényletet követően egyre inkább megtapasztalta a betegek keresztjét, különös együttérzéssel fordult a betegekhez. 1992-ben rendelte el, hogy február 11-e legyen a Betegek Világnapja. Ilyenkor nemcsak a betegekhez, hanem mindnyájunkhoz szól, hiszen mindnyájunk környezetében vannak betegek.

„Salvifici doliris” kezdetű, 1984-ben megjelent enciklikájában az emberi szenvedés keresztény értelméről tanított: „Ahhoz, hogy a szenvedés «miértjére» adott igazi választ megérthessük, tekintetünket az isteni szeretet kinyilatkoztatása felé kell fordítanunk. Ez minden létező végső forrása. S egyben leggazdagabb forrása a szenvedés értelmének is, mely titok marad. Krisztus önként és ártatlanul szenvedett. Az emberi szenvedés Krisztus szenvedésében érte el tetőpontját. S ezzel egészen új dimenzióba, új létrendbe lépett át: egybenőtt a szeretettel. Azzal a szeretettel, amelyről Nikodémusnak beszélt Krisztus, azzal a szeretettel, amely úgy teremti a jót, hogy még a rosszból is képes megteremteni, épp a szenvedés útján, miként a legfőbb jót, a világ megváltását is Krisztus Keresztje hozta meg. Amilyen mértékben részt vesz az ember Krisztus szenvedéseiben, olyan mértékben egészíti ki a maga módján azt a szenvedést, melynek árán Krisztus megváltotta a világot. A megváltás ugyanis, amely az engesztelő szeretet erejében valósul, szüntelenül nyitva áll minden, az emberi szenvedésben kifejeződő szeretet előtt.”

Vissza az újság tetejére

Teljes szívemből


Hogyan tehetem igazán gyümölcsözővé az idei nagyböjtöt? Hiszen Megváltóm most személyesen nekem mondja: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa”, eljött Isten atyai szeretetének uralma. Jézus megtérést sürget. Ez a szó görögül (metanoia) arra az oszlopra utal, melyet annakidején az olimpiai versenyszámokon az atléták megkerültek, hogy onnantól kezdve ellenkező irányba fussanak. Arról van tehát szó, hogy életünk az igazi cél, Isten felé forduljon. A szó latinul (conversio) már arra a bánatra utal, amelyet a lélek Isten megbántása végett érez. Az Evangélium szerint Isten országa „elközelgett”. Az el igekötő valaminek a megtörténtét jelzi (pl elintéz, elmegy stb.). Az elközelgett tehát annyit tesz, hogy valami folyamatosan közeledőben van. Még nincs egészen közel, de valamiképpen mégis jelenvaló. Mindez bátorítást és intelmet is kifejez. Az „elközelgett” szóban nyelvünk négy féle árnyalatot is képes kimondani.

1.    Az Úr Jézus Személyében már jelen van az Isten Országa. A hit által a szívünkben lakik. Velünk is marad a világ végéig. Aki tehát bűnt követ el, egyúttal valami egészen mély, személyes kapcsolatot vesz semmibe. Személyes bűnömmel azt bántottam meg ugyanis, aki érettem a halált is vállalta, aki barátom, testvérem, és legnagyobb jótevőm. Ezért mondom a gyónásban: „Teljes szívemből…”

2.    Isten országa, uralma csak a történelem végével valósul meg teljesen. Jézus ekkor igazságot szolgáltató Bíránk lesz. Félelmetesen jelenik majd meg és foglal helyet fönséges trónján. Minden egyes ember örök sorsát Ő dönti el. Most kell tehát elhatároznom, hogy nem maradok meg a Tőle való elfordulás útján. Bizalommal kell hát kimondanom: Légy felemelő Bírám! Rátérek a Feléd vezető útra! Szíved óhaja, hogy bemehessek Országodba, és nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet. Így már felszabadultan, Isten Országa polgáraként, örömmel várhatom üdvözítőm dicsőséges eljövetelét és az örök boldogságot.

3.    A keresztségben részese lettem a Szentháromság életének. Testem, egész emberi valóm valamiképpen Isten Országának részévé lett. A Szentlélek templomává. És mégis, időnként bizony megtűröm benne a bálványokat is. Elutasítottam Isten szeretetét, mely a nekem ajándékozott Szentlélek által áradt ki szívembe. Ennek ellenére mindig számíthatok az Úr megigazulást szerző ingyenes kegyelmére. Erős elhatározással ledönthetem „házi bálványaimat”! Újra elmondhatom: Istenem, gyermeked vagyok, hadd legyek hát Országod hűséges polgára!

4.    Egyszer megkérdezték Jézust: „Mikor jön el az Isten Országa?” A válasz így szólt: „Isten Országa közöttetek van”.Bizonyára úgy is értendő ez, hogy ezt az Országot már itt, az emberek világában, a társadalomban, a közéletben is keresnünk és építenünk kell. Csak ezzel lehetünk a megvalósulás felelős munkatársai. Olyan fájdalmas látni, hogy bizony mi, keresztények is gyakran inkább romboljuk, vagy legalább is gátoljuk Istennek az emberek boldogságát elősegítő munkáját.

Teljes szívemből bánom, hogy olykor talán én is ilyen voltam. S kérem, hogy Isten segítségével, főleg jó példámmal, én is irányíthassam embertársaimat az Ország felé. A bűnbánat a gyónásunk leglényegesebb eleme, a megbocsátás feltétele. Ezt komolyan kell tehát vennem. Így választom a halál helyett az életet, teljes szívemből. És ekkor újra szabad leszek. Élvezem a belső lelki békét. És amint megfogadtam, hogy a jóra törekszem, immár nagyobb tettrekészségre sarkall. Örömöm teljessé vált.

(Hevenesi János SJ. Fotó:  Urbán E.)

Vissza az újság tetejére


Egy zarándoklat utóélete

Már négy hónap telt el azóta, hogy „nemzetközi, de mégis magyar” zarándokcsoportunk hazaérkezett Medjugorjéból. Ám a sok közös lelki élmény azt suttogta szíveinkbe, hogy de jó volna újra találkozni! S a csoda 2016. január 30-án be is következett. A 48 zarándok közül a négy fő igazolt távollévő nélkül a felvidéki Ipolybélen a délután három órakor kezdődő lelki nap keretében találkozott zarándokúti lelki vezetőnk, Marian atya egyik szolgálati helyén. A rövid, már ismerősi üdvözlések után elfoglaltuk helyünket a béliek Szent Márton titulusú templomában, hogy kezdetét vehesse az imádságos együttlét.


Zarándokutunk során sokszor vettük kezünkbe „Szent Pio atya fegyverét”, a rózsafüzért. A lourdes-i jelenések közelsége most is e fegyver használatára késztette csapatunkat, hogy az örvendetes rózsafüzér elimádkozásával szeretettel kérjük a Szűz Anyát, hogy mentse meg magyar népünket, amit hiszünk, hogy könnyeivel kiesdve meg is tud tenni.

Az imaóra szentmisével folytatódott. Marian atya a szentmise tanítórészében hallottakat járta körül való világunk eseményeihez kapcsolódva. Külön kiemelte azt a tényt, hogy az igazságot, annak kinyilvánítását sokszor nagyon nehezen viseljük el. Haragra lobbanunk és szeretetlenségünkben megfeledkezünk a szeretet gyakorlásáról. Pedig nekünk a nehézségekre is szeretettel kell válaszolnunk úgy, hogy a rossz dolgainkat nem söpörhetjük a szőnyeg alá, hanem nevükön kell azokat neveznünk még akkor is, ha az fájdalmas számunkra. Ezen munkálkodik a Szűz Anya napjainkban is, hisz az Ő hazája egyben a mi hazánk is, ami az Egyházban öltött testet földi vándorutunk során. Kezünkbe adta a legerősebb fegyvert, a rózsafüzért, melytől még az Ördög is fél, főként ha használói igazi bűnbánat birtokosai is. A bűnbánatra egyébként már több száz éve figyelmeztet égi édesanyánk. Ám oly sokszor nem vesszük komolyan felhívását, azután pedig hüledezünk a bennünket ért csapásokon, ami a migránsválságtól a természeti csapásokon keresztül a békétlenség számtalan változatában lép az életünkbe. A Szűzanya ma is működik. Ma sem mond mást, mint a kánai menyegzőn mondott: Tegyétek azt, amit a Fiam mond!

A szentmisét követően rövid szentségimádás zárta imanapunkat. A Szentségtartóba helyezett Oltáriszentség előtt ismét Máriához, az „első szentségtartóhoz” fohászkodtunk, hogy nézzen le ránk, szánja meg magyar hazánkat, még akkor is, ha oly sok bűn tépi lelkeinket.

A pápai és a magyar himnusz eléneklése után buszra szálltunk és az egyik zarándok társunk ipolyszakállosi mézfeldolgozó üzemébe utaztunk. Itt fehér asztal mellett folyt a kapcsolatépítés, melynek egyaránt gyümölcse lehet egy érsekvadkerti találkozó, netán a csapat közös lengyelországi zarándoklata is. Ez jelezné azt, hogy a „csoda” tovább élése bizonyságul szolgál arra, hogy (ima)közösségben lenni jó!

(Ipolybél-Érsekvadkert, 2016. 01.02. Molnár J.; Fotó: Urbán E.)

Vissza az újság tetejére

Az irgalmasság arca II.rész

Gondolataink most az Irgalmasság Anyja felé forduljanak. Tekintetének édessége kísérjen bennünket a Szentévben, hogy valamennyien felfedezhessük Isten gyöngédségének örömét. Az emberré lett Isten misztériumának mélységét senki sem ismerte meg úgy, mint Mária. Az ő életében mindent a megtestesült Irgalmasság jelenléte határozott meg. A feltámadott Megfeszített anyja belépett az irgalmasság szentélyébe, mert bensőségesen részesült az ő szeretetének misztériumába.

Miután kiválasztotta Isten, hogy Fiának anyja legyen, Máriát az Atya szeretete öröktől fogva arra készítette, hogy a Szövetség Szekrénye legyen Isten és az emberek között. Fiával, Jézussal tökéletes összhangban őrizte szívében az isteni irgalmasságot. Dicsérő éneke, mely Erzsébet házának küszöbén hangzott el, az irgalmasságról szól, mely „nemzedékről nemzedékre” kiterjed. Szűz Mária prófétai szavaiban mi is jelen voltunk. Ez bátorít és erősít bennünket, hogy mi is megtapasztaljuk az isteni irgalmasság gyümölcseit. Mária a kereszt alatt – Jánossal, a szeretett tanítvánnyal – tanúja volt a Jézus ajkáról elhangzó megbocsátó szavaknak. A legnagyobb megbocsátás azoknak szól, akik őt keresztre feszítették, megmutatja, hogy milyen messzire képes elhatolni Isten irgalmassága. Mária tanúsítja, hogy Isten Fiának irgalmassága határtalan, és kivétel nélkül mindenkihez eljut. Forduljunk hozzá a Salve Regina ősi, de mégis mindig új imádságával, hogy bele ne fáradjon irgalmas szemeit felénk fordítani, és tegyen méltóvá bennünket Fiának, Jézusnak, az irgalmasság arcának szemlélésére.

Vissza az újság tetejére

Ferenc pápa üzenetei XXVI.rész

A világiasság elaltatja a lelket

Az üzenet a koldus Lázár történetéből indul ki, melyben a gazdag ember bíborban és patyolatban jár. Mindennap lakomát rendezett. Az írás nem mond róla semmi rosszat. Lehet, hogy vallásos ember volt, a maga módján. Néha imádkozott, évente kétszer biztosan a templomba is elment, hogy áldozatot mutasson be. Nagyobb pénzösszegeket is adott a papoknak, akik a klerikusok gyávaságával köszönetet is mondtak neki, és díszpáholyba ültették. De a gazdag ember azt nem vette észre, hogy a kapujában ott van a koldus Lázár, éhesen, sebektől borítva, jelezve azt, hogy milyen nagy szüksége lenne a segítségre.

A gazdag ember alakját Ferenc pápa így alkalmazta a mai körülményekre. „Amikor kilépett az utcára, talán terepjáróval, vagy elsötétített üvegű autóval, ami talán azért volt így kialakítva, hogy ne lássák, ki ül benne. De az biztos, hogy a lelke, lelki szemei el voltak sötétítve, hogy ne lásson. Csak a saját életén belül látott, nem vette észre, mi történt ezzel az emberrel. Nem volt rossz ember, beteg volt. A világiasság betege. A világiasság (én vagyok a város leggazdagabbja, és ebből nem is engedek) átalakítja a lelket, az ember elveszíti miatta a valóságérzékét. Az ilyen emberek egy mesterséges, maguk teremtette világban élnek. A világiasság elaltatja a lelket. Éppen ezért ez a világias lelkű ember nem volt képes arra, hogy a valóságot lássa.

A valóság ugyanis annak a rengeteg (munkalehetőségre váró) szegénynek a valósága, akik mellettünk élnek. Rengeteg ember él nehéz körülmények között, és ha a szívünk világias, nem értjük meg ezt. Világias szívvel nem lehet megérteni, mire van szüksége másoknak, netán egy egész településnek. Világias szívvel lehet templomba járni és imádkozni, sokféle dolgot lehet csinálni. Emlékezzünk csak, hogy Jézus az utolsó vacsorán az Atyjához fordulva mit is imádkozott? „Kérlek, Atyám, őrizd meg ezeket a tanítványokat, hogy ne essenek el a világban, ne essenek világiasságba!”

A példabeszédben a gazdag ember, amikor meghal, a pokol szörnyű szenvedései közé kerül. Onnét kéri Ábrahámot, hogy valakit küldjön el a halottak közül az élő családtagokhoz. Ábrahám azt feleli, hogy nem hallgattak Mózesre, a prófétákra, a kor felhívásaira, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki feltámadna a halálból. A világias emberek rendkívüli megnyilvánulásokat akarnak. Jóllehet az Egyházban minden világos, Jézus nyíltan beszélt, merre van az út.

A végén ott van egy vigasztaló szó. Amikor ez a világias ember gyötrődéseiben Lázárt kéri, hogy egy kis vízzel segítsen rajta, mit válaszol Ábrahám? Ábrahám most az Isten, az Atya alakja. Azt mondja: „Fiam emlékezzél! A világias emberek elveszítik a nevüket, miként mi is, ha világias a szívünk, elveszítjük nevünket.” Ám nem maradunk árvák végig, az utolsó pillanatig él a bizonyosság, hogy van Atyánk, aki vár bennünket. Bízzuk magunkat őrá, aki még a világiasságunk közepén is a fiának tart bennünket.

(Vatikáni Rádió cikke alapján)

Vissza az újság tetejére

Új népvándorlás

Nem szeretnék dicsekedni vele, de évtizedekkel korábban magam is tudtam, hogy minden eddiginél nagyobb népvándorlás elkerülhetetlen az emberiség történetének ebben a globális szakaszában. Az emberiség létezése óta vándorol, egyre nagyobb számban, a demográfiai növekedés és a rejtőzködő súgók megtévesztő intenzitás fokozódása arányában. Vagy menekülnek valami vagy valakik elől, vagy jobb életet keresnek, biztonságot, jól fizető munkát, művelhető földet, netán a megtagadott hit helyébe hoznak valamit. Az első vándorlók annak idején a felfedezők voltak, aztán jöttek a kereskedők, a katonák, a gyarmatosítók, a kalózok, szerencsevadászok. Először zömmel férfiak, aztán a nők, a család és a rokonság.

A ki- és bevándorlás egyre gyakoribb. A régi időkben gyalog, lóháton vagy hajón kerestek új életet az emberek (ma ez tömegszállító üzletággá nőtte ki magát), már abban a korban is, amikor léteztek államok és határok. Tömegeket akkor sem fogadták szívesen, főleg ha képzetlen és szegény. A valahol már egyszer megtelepedett lakosság ragaszkodik szülőföldjéhez, vallásához, nyelvéhez, szokásaihoz, s ha új helyet kell választania, többnyire szeretné is megőrizni egykori hovatartozásának emlékeit és jelképeit. A szegényebb országokból mindig is erős volt a népesség kiáramlása a gazdag államokba; a telepesek, menekültek, üldözöttek, emigránsok, kalandorok egész kontinenseket hódítottak meg. Az élőhelyek változása is minden élőlényt vándorlásra késztet. Egy-egy természeti katasztrófa, netán a ma annyit hangoztatott globális felmelegedés hatására új lakóhelyek felé indulnak el az állatok is, az emberek pedig kénytelenek menekülni az éhínség a járványok, háborúk elől.

A kereszténység (Mi csak vándorok vagyunk itt a Földön gitáros ének is kimondta) és a magyarság egész históriája jellemezhető az örökös vándorúttal. Menedéket nyújtottunk és menedéket kértünk, befogadtunk és befogadtak minket, elűztünk vagy elűzettünk. A sok tényező közül kiemelésre érdemes az arányok problémája. Ez érzékelhető az új népvándorlás célországaiban, Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, ahol egyes helyeken már több mint száz különböző nyelvű és etnikumú bevándorlót kellene nem is asszimilálni, de legalább integrálni a már létező társadalomba, jog- és szokásrendszerbe, életmódba és munkamódszerbe. A liberális „multikulturalizmus” minden kisebbséget, így a bevándorlókat is felruházza a helyi lakosoknak járó jogokkal anélkül, hogy a már ott évszázadok netán évezredek óta kialakult érték- vagy szokásrendhez való alkalmazkodást is előírná. Az idegen pedig akkor szép (és jó), ha képes az együttélés érdekében elfogadni azt a rendet, mely őt előzékenyen és emberszeretettől vezérelve egyenjogúvá tette. Nagy dilemma ez, hiszen jó szívvel egyetlen nemzet vagy vallás sem szokott lemondani saját múltjáról, értékeiről, erkölcséről és hagyományairól (ha csak elhallgatással meg nem tette ezt).

A globálissá vált népvándorlás próbára teszi az egyént, a közösséget, a társadalmat és intézményrendszerét. A megindult folyamat még az elején tart, és bármennyire is kényelmetlen, egyre többször felmerül a kérdés: Milyen eszmerendszer zászlaja alatt következik be a jelenkori emberiség egységesülése? Ez rajtunk is múlik. Hallhattuk az ünnepek alatt a Messiás kisgyermekként jött a képmására teremtett ember megmentésére. Kétezer éve itt vagyunk. A recept is adott. Jövőnk milyensége a megszületett gyermekekben!

(… Szentmihályi Szabó Péter írása alapján)

Vissza az újság tetejére

Ilyen is van

Ebben az egyre inkább eldurvuló világban, ahol mindennaposak a kegyetlenkedések, lopások, rablások, más országokba történő illetéktelen behatolások. Ilyen hírekkel vannak tele a lapok és a különböző médiumok. Ilyen borús körülmények között igazán szívmelengető az a felhívás, melyet a napokban olvastam egy újságban. Ebben a felhívásban valaki, egy névtelenségbe burkolódzó személy keresi azt a károsultat, akinek a kocsijában véletlenül kárt okozott. Most a sérült kocsi tulajdonosát kéri, jelentkezzék, hogy megtéríthesse kárát. Egy ilyen hirdetésre felkapja a fejét az ember. Olyan szokatlan ez, mert inkább az ellenkezőjére van sok példa, amikor a kárt okozót keresik, persze legtöbbször eredménytelenül. Az ilyen szép gesztusok, bizony kivétel számba mennek, ritka az ilyen, mint a fehér holló. De hogy nem hibátlanul szép a világ, itt van ugyanabban a lapban egy másik, inkább megszokott, de megszokottságában is felháborító, arcpirító hír. Szilveszter éjjelén kifosztották egy idős asszony lakását, amíg Pesten, a lányánál volt néhány napig. Elvitték - mert fiatal korában élsportoló volt - a hölgy érmeit, trófeáit, és elvitték elektromos hajtású kerekesszékét, melynek használatára rá volt kényszerülve a szerencsétlen asszony, és az árát is sok lemondással kuporgatta össze.

Fény és árnyék. Fényt lát az ember még ebben ködös nyálkás téli időben is, ha szép emberi gesztusokkal találkozik. Ám napsütésben is beborul számára az ég, ha tragédiáról, aljasságról értesül. Hála az égnek, van azért jó a világban, dereng némi fény.

Kezdő vezető korában, még nyomdaszagú jogosítvánnyal a zsebében a feleségem lerobban koros autónkkal egy forgalmas úton. A hirtelen támadt nyári záporban nem nagyon siettek a segítségére, de végül egy középkorú férfi megállt mögötte, és felajánlotta segítségét. Hazavontatta a csökönyös autót, pityergő vezetőjével együtt. Mondanom se kell, a segítőkész férfi bőrig ázott. Ruhája rég megszáradt, de mi még mindig hálával gondolunk rá.

Egyszer a postára menet elveszítettem egy feladásra szánt, megcímzett levelet, amelyben hivatalos irat lapult. Ennek ellenére a címzett megkapta a küldeményt. Az történhetett, hogy aki megtalálta a megcímzett borítékot, saját pénzén föladta azt. Ez is szóra érdemes nemes emberi gesztus, életem végéig sem feledhetem. Mert ilyen is van. Jóság, fény is a világban, még ha ezek ritkán is szerepelnek az újságok hasábjain, alig- alig kapnak helyet a tévében, rádióban. Pedig megérdemelnék.

Itt a nagyböjt. Jó alkalom, hogy köszönetet nem várva növeljük mi is az elhallgatott jócselekedetink számát!

(Fecske Csaba írása alapján)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

„Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket” (Iz 66,13)

Ki ne látott volna még síró kisgyermeket, aki az anyja ölelő karjába veti magát? Bármi történt is, kicsi vagy nagy dolog, az anyja letörli könnyeit, gyöngédséggel veszi körül, a gyermek pedig hamarosan újra mosolyog. Elég, ha érzi édesanyjának jelenlétét és szeretetét. Isten is így tesz velünk, olyannak mondja magát, mint egy édesanya.

Ezekkel a szavakkal Isten a babiloni fogságból visszatért népéhez szól, miután látták, hogy rombolják le házaikat és a templomot, majd idegen földre száműzték őket, ahol kiábrándulásban és csüggedésben volt részük. Onnan tértek vissza saját hazájukba, és a pusztítás romjai fölött kellett mindent újrakezdeniük.

Izrael tragédiája ismétlődik meg sok háborútól szenvedő nép életében, akik a terrorcselekmények vagy az embertelen kizsákmányolás áldozatai. Körülöttük kifosztott házak és utcák, nemzeti emlékhelyeiket pedig földig rombolták. Vagyonukat elrabolták, szentélyeiket megsemmisítették. Rengeteg embert elraboltak, milliók kényszerültek menekülésre, sokan a sivatagban vagy a tengerben lelték halálukat. Apokaliptikus események szemtanúi vagyunk.

Az élet igéje arra hív, hogy higgyünk Isten szeretettel teljes munkálkodásában ott is, ahol nem érzékeljük a jelenlétét. Reményre szólít ez az ige. Ő ott van azokkal, akik üldöztetést szenvednek, akiket igazságtalanság ér, és száműzetésbe kényszerülnek. Itt van velünk, a családunkkal, a népünkkel. Ismeri személyes fájdalmainkat és az emberiség fájdalmait is. Egy lett közülünk, egészen a kereszthalálig. Ezért megért és meg tud vigasztalni minket. Éppen úgy, mint az édesanya, aki ölébe veszi gyermekét, és megvigasztalja. Ki kell nyitnunk a szemünket és a szívünket, hogy „meglássuk” őt. Minél inkább megtapasztaljuk gyengéd szeretetét irántunk, annál inkább képesek leszünk ezt továbbadni azoknak, akik fájdalmak és megpróbáltatások közt élnek, és vigasztalásuk eszköze leszünk. A korintusi híveknek is ezt ajánlja Pál apostol: „mi is megvigasztaljuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet Ő nyújt nekünk” (2Kor 1,4).

Chiara Lubich is mélyen és konkrétan megtapasztalva ezt így ír: „Uram, add nekem az összes magányost… Megéreztem szívemben, micsoda szenvedés szorongatja a tiedet mindazért az elhagyatottságért, amelybe az egész világ elmerül. Szeretek mindenkit, aki beteg és magányos.

Ki vigasztalja őket könnyeikben? Ki siratja el lassú halálukat? Ki szorítja szívére a kétségbeesett szívet? Add meg nekem, Istenem, hogy szereteted fogható szentsége legyek a világban: legyek a Te karod, amely magához öleli és szeretetével föloldja a világ minden magányát.” (Chiara Lubich,Elmélkedések, Új Város, Budapest, 2008, 19.)

Különböző egyházakhoz tartozó testvéreinkkel együtt éljük ezt az igét, amelyet egy német ökumenikus csoport választott, hogy ez az ígéret egész év folyamán kísérjen bennünket.

Fabio Ciardi

Vissza az újság tetejére

Konkolyos világ

A mennyek országáról Jézus mindig képekben beszélt. Nyilván azért, mert fogalmakkal aligha írható le. Hasonlóan az „emberi jelenséghez”, aki nem fér be semmilyen kalickába. Ráadásul a mennyek országa Isten otthona, tehát ismét nem vélhető holmi H2O-nak, ugyanakkor a Mindenható nem önmagának alkotta, hanem mindnyájunknak. Tehát az Ő világa vegyül a miénkkel, hiszen befogad bennünket.

Máté evangéliumának 13. fejezetének 24-30. versében a Mester így beszél róla: „hasonlít az Isten országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor mindenki aludt, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán eltávozott. Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de felütötte fejét a konkoly is. Erre a szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, jó magot vetettél szántóföldedbe? Honnan került belé a konkoly? Mire ő azt felelte: Ellenséges emberek műve az. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? Nem, válaszolta, hogy a konkolyt gyomlálva ki ne tépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjék össze és kössék kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsék csűrömbe”.

Később mondatról mondatra megvilágította a példabeszéd lényegét, ezért azt nem is másolom ide. Egyikünknek sem árt, ha elővesszük (és el se tesszük) Bibliánkat, s mindennap olvassuk. Különösen értékesek a jézusi magyarázatok, hiszen Megváltónk észjárását is fölragyogtatják. Mégpedig olyan részleteket emelnek ki, amelyek az ő szájából esetleg visszásan hatnának. Jelesül azokra gondoljunk, amelyek az Ő valamely kiválóságát idézik, például figyelmét és tapintatát. Itt éppen erről van szó! Tapasztaltuk sokszor, hogy ez mennyire ritka!

Jézus arra tanít paraszti példázatával, hogy lelkesült vallásosságunkban se feledkezzünk meg soha azokról az embertársainkról, akiket a sors konkolyos helyre sodort, az ördög mérges veteményei közé: őket különös figyelem illeti! Helyzetük létrejöttében jobbára ártatlanok, emberi kézzel-ésszel alig választhatók el a minden porcikájukban mérgező konkolytól, ami magával ragadta, befonta őket. Bölcsen járunk el, ha nem heveskedünk, nehogy elhamarkodásunkban végleges és visszavonhatatlan döntésekre ragadtassuk magunkat.

Az ítélet joga Őt illeti, mert Ő tisztán látja a jó és a gonosz közti legrejtettebb határokat is, hiszen Ő az Úr.

(Czakó Gábor)

Vissza az újság tetejére

Köszönöm, Uram

Uram, köszönöm Neked ezt a halom szennyes edényt, mert bőven volt mit ennünk belőle!
Uram, köszönöm a kupac koszos ruhát, mert vannak szép ruháink, amit viselhetünk!
És szeretném megköszönni a bevetetlen ágyakat, jó meleg kuckó volt tegnap éjjel és olyan sok embert látok, akinek nincs hova lehajtani a fejét!
Köszönet Uram a fürdőszobáért a maszatos tükrével, összegyűrt törülközőivel és fogkrémes mosdójával, olyan kényelmes!
Köszönjük az ujjlenyomatos hűtőszekrényünket, amit annyira le kellene olvasztanom; oly régóta szolgál minket. Tele van hideg itallal, és mindig van egy kis maradéka számunkra.
Köszönöm Uram, hogy a tűzhelyet muszáj már megtisztítanom, annyi finomságot sütött nekünk!
Az egész család hálás a fűért, amit megint nyírni kell, olyan jó benne feküdni!
Istenem, köszönök minden becsapott ajtót, összetört poharat, kiöntött kakaót, mert ezek azt jelentik, hogy gyermekeink tudnak szaladni, egyedül inni, és egészségesek!
Uram, e rám váró feladatok mindegyike azt mondja, megáldottad családunkat. Örömmel és hálával kell ezeket elvégeznem!
Köszönöm, Uram!
Isten áldja meg mindannyiunk családját!

Ámen.

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

2016. január 26-án tartotta ez évi első ülését Önkormányzatunk képviselő testülete, melyen elfogadásra került a testület első féléves munkaterve. Állásfoglalás született a betelepítési kvóta elutasításáról, és tájékoztató hangzott el a tárgyévi költségvetés-készítés irányelveiről. A megváltozott törvényhez igazodóan módosításra került az ÖNO alapító okirata. A Rákóczi Szövetség kérelme elutasításra, míg Csabákné Szalma Judit beadványa támogatásra került az ülésen.

Február 9-én volt a következő ülés. Itt az intézményvezetőkkel kiegészülve a tárgyévi költségvetés került megtárgyalásra első fordulóban. Elemezve a bevételi források (állami normatíva, helyi adó és egyéb bevételek) és az intézményeink működési költségigényeit, az intézmények kisebb-nagyobb költségcsökkentésével kerülhet a február 23-i ülésen az elfogadásra. Ezen az ülésen került megerősítésre a kisebbségi önkormányzatunkkal történő együttműködési szerződés, és a Közösségi Házunk aulájában április 16-án elhelyezendő, annak zsidó imaház voltát megerősítő emléktábla elhelyezéséről.

Ingatlanegyesítés érdekében határozat született a Kisáruházzal szemben, már a tulajdonunkban lévő épülethez tartozó, más helyrajzi számon futó kertrészek megvásárlásáról. Ugyancsak határozat született az Ipari Park kialakításához szükséges földterületek megvásárlásáról, amik ezzel elősegítik az érsekvadkerti munkahelyteremtés lehetőségét. Emlékezni fog rájuk az utókor, de emlékezni fog azokra is, akik bár megtehetnék, de nem érezvén maguknak településünk ügyét és nem csatlakoznak a földeladók táborához.

A most induló EU-s pályázatokon a nagyobb érsekvadkerti megvalósulás reményében tulajdonos társai leszünk egy erre a célra alakuló Nyugat-Nógrádi Non-Profit Kft-nek.

Egyebek között tájékoztatást kaptunk arról, hogy a 22-es út belterületi szakaszát márciustó felújítják. Jól halad a kerékpárút, Érsekvadkert csapadékvíz elvezetésének, a Katolikus iskola helyén megvalósuló bölcsődei csoporttal bővülő hat csoportos óvoda ügye is. „Hatalmi harcok” miatt továbbra sincs nyugvóponton a Derek-pataki víztározó ügye. Az UFC több mint 2000 kilométerre szóló kisbusz igénylését a testület nem támogatta, de a költségvetésbe foglalt támogatását évi 300 000 Ft-ról 500 000 Ft-ra emeli.

Még egy mindenki számára fontos tájékoztatás is elhangzott: a LOMTALANÍTÁS időpontja április 23-a.

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2016. március 21. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Márciusban nem lesz Kolping mise, mert az a nagyhétre esne. Vegyünk részt a lelkigyakorlaton, a nagyheti liturgiákon!

Gitáros énekpróbák péntekenként (kivétel a nagypéntek) továbbra is lesznek a Kolping házban, az esti miséket követően. A jelenlét nincs Kolping tagsághoz kötve.

A Vadkerti Harangok márciusi számának lapzártája március 10., csak a jelzett időpontig beérkező cikkek képezhetik a húsvéti számunk tartalmát.

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói


Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek


 Nagyböjti péntekeken katolikus ember hústól tartózkodik. (Kivétel a betegek, és az idegen konyhán étkezők. Ők másfajta lemondással, önmegtagadással vállaljanak engesztelést vétkeikért.)

 KERESZTÚTI ÁJTATOSSÁGOT a nagyböjti vasárnapokon du. 3-kor   pénteken pedig esti szentmise előtt fél 6-kor végezzük a templomban.

 Nagyböjti, Húsvétra felkészítő lelkigyakorlatunkat, az új Nagyoroszi plébános atya, Berta László atya tartja március 10-11-12-én este a 6 órás szentmisén.

 A lelkigyakorlat 3 estéjén fél 5 órától lesz alkalom a szentgyónás elvégzésére.  Használják ki a lehetőséget, ne halasszák utolsó napokra szentgyónásuk elvégzését. Az ünnepnapokon nagycsütörtöktől húsvéthétfőig nem lesz gyóntatás.

 Márc. 12-én, a lelkigyakorlat befejező szentmiséjén és azt követő vasárnap a fél 10 órás szentmisén, részesülhetnek a BETEGEK SZENTSÉGÉBEN AZOK, akik a szentmisén áldoztak is, idős koruk, gyengeségük miatt különösen rászorulnak Jézus segítségére. (Áldozás nélkül nem lehet, a betegek kenet SZENTSÉG, amit csak tiszta szívvel fogadhatunk) ( A lelkigyakorlat hetében hétfőn-kedden (márc.8-9) keresem föl az idős testvéreket otthonukban, hogy el tudják végezni ők is húsvéti szentgyónásukat, jelentsék be őket időben.)

 Február 28-án, Vasárnapján lesz gyűjtés a Szentföldi keresztények, és szenthelyek támogatására.

 
 Márc.20-án, VIRÁGVASÁRNAP fél 10-kor a SZENTMISE a barkaszenteléssel a Lurdi Barlang előtt kezdődik, majd Jézus bevonulására emlékezve vonulunk mi is a templomba a szentmisére. A szentmisén a Passiót hallgatjuk meg. 

 Mindhárom nagy napon, Nagycsütörtökön-pénteken és a húsvéti vigílián is este 6 órakor kezdődnek a szertartások.(Közelgő óraállítás végett)

 Nagycsütörtökön 6-kor az utolsó Vacsora emlékmiséje, majd utána  szentségimádás 8-ig,  8-tól-9 óráig a felnőttek tartanak közös imaórát,amely pontosítás alatt van

 Nagypénteken este 6-kor Igeliturgia, Passióval, majd közös könyörgések, Keresztleleplezés, hódolat a kereszt előtt, és szentáldozással fejeződik be meg-emlékezésünk. Nagypénteken este 10 órakor a Kálváriánál a fiatalok végeznek közös keresztutat.

 Nagypénteken szigorú böjt van, vegyük egészen komolyan Jézus halálának napján. Ő életét áldozta értünk, mi legalább a böjt áldozatát hozzuk meg mindnyájan iránta való szeretettel.úsvét vigiliáján )szombat) este 7 órakor kezdjük a szertartáso

 A Szentsírnál nagyszombaton du. 2 órától fél 6-ig lesz a szentsír látogatásra alkalom.

 A HÚSVÉTI VIGILIA a tűzszenteléssel, a Húsvéti gyertya ünnepélyével, majd az Olvasmányok, keresztvíz megáldása, szentmise, és utána a Feltámadási körmenet. Gyertyát hozzanak magukkal  a körmenetre! (Házaknál gyertya!)

 Márc. 31-én  (Húsvétvasárnap) reggelre kell az órákat 1 órával előre igazítani a Nyári időszámításhoz.


Az 1%-os befizetett személyi adóról ne feledkezzenek el rendelkezni!  

 A Katolikus egyház technikai száma (0011) megjelölésével.
Akinek munkáltatója számolja el adóját, az zárt borítékban, a borítékra írt Név, Lakcím, adóazonosító felirattal, rendelkezhet az Egyház javára 1%-ról,
és valamely Alapítvány javára a másik 1%-ról. (Pl. Érsekvadkerten: Szent Kamill – az érsekvadkerti beteg gyermekekért közhasznú alapítvány javára
(A kedvezményezett adószama: 18641107-1-12)

KERESZTELTEK   

2. Virág László (Virág László- Kovács Vivien

HÁZASSÁGKÖTÉS

-

HALOTTAINK:  

         7./ Zachar Ottóné, szül. Híves Zsuzsanna (1971)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Március

1. kedd           -

2. szerda        -

3. csütörtök    - Papi hivatásokért

4. péntek        - Fábián József, felesége Vitéz Mária, szüleik, testvéreik és Nagy Ignác

5. szombat     - Szakács Ferenc, felesége Viktor Erzsébet 1. évforduló, szüleik, testvéreik

                        - Sipos Ákos 1. évforduló

                        - Percsina, Berta és Babinszki család élő és elhunyt hozzátartozóiért

6. vasárnap   - Barák és Orem család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Kovács Lajos, felesége Bugyi Mária és vejük, Gyurkovics Sándor 10. évforduló, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Fábián János, felesége Jakubecz Mária, szüleik és testvéreik

7. hétfő           -

8. kedd           -

9. szerda        - Lukács József atya, szülők, nagyszülők

10. csütörtök - Kristók József, felesége, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Kukkel József, felesége és elhunyt hozzátartozók

                        - Varga János 10. évforduló, felesége Pálinkás Julianna, Kaba János 25. évforduló, felesége Kordics Mária, élő és elhunyt hozzátartozók

11. péntek     - Kovács István, felesége Csillag Mária, fiuk István, Pálinkás József, felesége Híves Erzsébet, élő és elhunyt családtagok

                        - Holman István 5. évforduló, szülei, testvére Tibor, Tomis József, felesége Szabó Erzsébet, Krizsan István, felesége Szabó Emerencia és hozzátartozók

12. szombat   - Fábián Ignác, felesége Kovács Erzsébet, vejük Dósa József és szüleik, valamint a Boda és a Trombitás család halottaiért

                        - Kovács János és hozzátartozók

                        - Pobori Lászlóné Kiss Mária és hozzátartozók

13. vasárnap - Vitéz István, felesége Kosztrihán Mária, szüleik, a Ferencsik és Pinke család élő és elhunyt hozzátartozói

                        - Pistyúr Gábor, szülei, testvére János, élő és elhunyt családtagok

                        -

14. hétfő        -

15. kedd         -

16. szerda      -

17. csütörtök - Zöllei és Horváth család élő és elhunyt hozzátartozói

                        - Kalmár István, felesége Fábián Rozália, fiuk, a család élő és elhunyt hozzátartozói

                        - Hoszpodár Józsefné Szabó Julianna, szülei, a család élő és elhunyt hozzátartozói

18. péntek     - Suth János, felesége Varga Mária 1 évforduló, szüleik, vejük, élő és elhunyt családtagok

                        - Szabó Ignác, élő családtagok, Laczó és Szabó család halottaiért

                        - Nagy Ignác 20. évforduló, felesége Vitéz Anna, szülők, testvére, élő és elhunyt hozzátartozók

19. szombat   - Murányi István, felesége Komlós Ilona, szüleik, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Boda István, felesége Varga Mária 1. évforduló és szülei

                        - Pataki András, felesége Bimbó Mária 1. évforduló, Tóth István, Beszkovszki Istvánné Rohácsi Erzsébet, Magyar Csenge és a család minden halottjáért

20. vasárnap - Virág Ernő Gyula és fia Gyula

21. hétfő        -

22. kedd         -

23. szerda      -

24. csütörtök -

25. péntek     -

26. szombat   -

27. vasárnap -

28. hétfő        -

29. kedd         -

30. szerda      -

31. csütörtök - Boda Istvánné Csillag Anna, szülei, anyósa, apósa, a család élő és elhunyt tagjai 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre