Február 10-én, hamvazószerdán elkezdődik a 40 napig tartó húsvéti előkészület, a nagyböjt. Ez az időszak a bűnbánatra és a megtérésre ad lehetőséget. Krisztus társaiként indulunk el a szenvedés útján, amelyet egykor végigjárt, illetve elindulunk az Istennel való kiengesztelés útján, amelyet az Ő keresztáldozata hozott meg számunkra. Ezen a napon, a szentmiséken különleges szertartás jelzi a böjti időszak kezdetét. A pap hamuval keresztet rajzol homlokunkra, ami emberi végességünkre emlékeztet, ugyanakkor bűnbánatra hív. Porból lettünk és visszatérünk a porba. Az ember számára kikerülhetetlen a halál, mégsem jelent számunkra teljes megsemmisülést, mert létezik a feltámadás. Krisztus feltámadásába vetett hitünk azt is magába foglalja, hogy Isten minket is fel fog támasztani.

Az Egyház három dolgot ajánl a nagyböjtre, amely minden esztendőben a vallási életben való megújulást szolgálja. Az imádságot, a böjtölést és az alamizsnálkodást, amit a szentmise tanító részében is hallhatunk. Természetesen az év más időszakában is fontosak ezek, de most még több figyelmet és időt kell szentelnünk erre.

Jézus kiemeli, hogy e cselekedetekkel ne az emberek előtt akarjunk hivalkodni, hanem inkább „titokban” végezzük őket, azt jelezvén ezzel, hogy egyedül Isten kedvét keressük általuk. Az elmúlást jelző hamu emlékeztessen bennünket a nagyböjt napjaiban arra, hogy el nem múló és az örök üdvösséget biztosító érdemeket szerezhetünk az ima, a böjt és az adakozás által.

(fotó: Barák B.)

2015-ben is keresett és talált is szállást Érsekvadkerten a Szent család. A december 8-án kezdődő ima kilenced során minden hétköznap este más családnál jöttünk össze, hogy a hajnali misén megáldott Szent Család szobor jelenlétében imádkozzunk, s ünnepeljünk e szürke estéken. Mert házaink, s családjaink ünnepévé lépett elő a lemondásokkal járó esti óra, mert támpontokat adott a Szent család példájának követéséhez és ismét megmutatta azt, hogy közösségben lenni és élni jó. Tudatosította bennünk az imádságos együttlét, hogy Égi Édesanyánk legfőbb vágya az, hogy Jézust minden szív szeresse, s minden ember Jézust kövesse, minden lélekben, családban, közösségben és nemzetben, hivatásban és állásban, korban és nemzedékben Jézus győzedelmeskedjék, uralkodjék és parancsoljon. A kilenced idejében három napos lelkigyakorlatunk is volt, melyről rövid tudósítás külön cikkben olvasható ebben a számban.

Advent harmadik vasárnapja, az öröm vasárnapja. Már folytatandó hagyománnyá vált, hogy a nagymise keretében a 25, 50, 55, 60 és a hatvannál több éves jubileumot ünneplő házaspárok adnak hálát az együtt töltött évekért, s részesülnek áldásban. Jelenlétük hitvallás, mellyel példát adnak mindannyiunknak, hogy az egymással megosztott gondok, az egymásért meghozott áldozatok segítségünkre vannak a holtomiglan-holtáiglan házassági eskünk megtartásában. Ebben az évben az alábbi házaspárok álltak elénk követendő példaként: Boldog József – Szarvas Ágnes, Kakas Csaba – Urbán Ilona, Nagy László – Kristók Mária, dr. Szabó János – Kristóf Márta, Temela László – Csernák Bernadett a 25., Híves Ignác – Erdős Margit, Záhorszki Sándor – Liptai Julianna az 50., Pistyúr József – Urbán Anna az 55., Jakubecz Mihály – Varga Mária, Vitéz József – Fábián Erzsébet, Záhorszki Károly – Zöllei Anna a 60., Csáki Mihály – Gyurkovics Mária, Ferencsik József – Pinke Mária a 65. és Fábián Ignác – Szabó Ilona  a 66. házassági évfordulója alkalmából tett tanúságot a szeretet győzelméről.

Ugyanezen a vasárnapon, immár 18. alkalommal karácsonyi hangverseny is volt a templomunkban. A már állandónak számító kórusok mellet az idei évben is új kórussal ismerkedhettünk meg. A Molnár Ottó vezette ipolybalogi Szent Korona Kórus a határokon átívelő módon hangolta hallgatóságát a kis Jézus közelgő megszületésére. (A hangversenyről bővebben egy másik cikkben olvashatunk.)

Egyébként advent minden vasárnapjára is jutott a programokból. A Hősök terén a már álló betlehem mellett elhelyezett adventi koszorún, a templomban lévő koszorúról hozott lánggal, rövid az ünnepkörhöz igazodó megemlékezés mellett, folyamatosan gyulladtak ki és világítottak a karácsony közelségét jelző gyertyák. Igaz, a falusi ünneplés fő részesei, mint legtöbb esetben, a templomból kijövő emberek voltak, ittlétükkel tanúskodva keresztényi gyökereink élő voltáról a közömbös emberek felé, s rajtuk keresztül a hitét megtagadó, migránsok által ostromolt Európának egyaránt. A gyertyagyújtásokhoz a második vasárnap vásár, míg a negyedik vasárnap pedig a vámosmikolai Betlehemesek előadása is kapcsolódott.

A községi programok része volt még az Öregek napja, a Petőfi Sándor Általános Iskola karácsonyi műsora Zsiga Lajos költői estje, Filharmónia koncert, Gömör Kata kiállítása, Bónizs Róbert íróval történő beszélgetés is, melyről bővebb tájékoztatást a helyi médiákon keresztül kaphatunk.

Érsekvadkert utcáin már durrogtak a petárdák, amikor az esti hálaadó szentmisét követően ¾ 12-kor, több szilveszterező helyszínről, közel százan érkeztek a templomba, hogy rövid, imákat, csendet, gitáros énekeket és a himnuszt is magába foglaló szentségimádás keretében köszönjük meg Istennek, a mögöttünk hagyott év ajándékait, egyben meghívjuk Őt útitársunknak a földi vándorutunk 2016. évi szakaszára.

(Molnár J.; fotók: Kristók J., Fater)

Karácsonyi Hangverseny - hallgassunk egy kis zenét!

           

Advent harmadik vasárnapján, Érsekvadkerten zeneművészek, kórusok és a Karácsonyra ily módon is hangolódó hallgatóság tölti meg a templomot, immár 18. alkalommal.

            Az eseményt megelőzően sorra érkeznek a segítségüket valamilyen módon felajánlók. Mindenki igyekszik valami kicsit hozzátenni, hogy a koncert összeállhasson. Goethe mondta, hogy „ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy verset, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt és amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót!” Nos, nézzük, Goethe gondolatai miként teljesülnek hangversenyünk napján.

            Délelőtt a Kolping-házban sürgés-forgás, szorgos kezek készítik a finomságokat, hipp-hopp feldíszítik a termet, minden a helyére kerül. Valami jó érzés tölt el, mintha egy pillanatra megállna az idő, aztán már rohan is tovább. Jöhet a koncert!

            Eközben a zenészek gyakorolnak, vagy ha más nem, gondolatban még végigfutnak néhányszor a kottán, bemelegítik a hangszálakat, a hangszereket hangolják. Készülnek az öröm vasárnapján!

            A templom megtelt. Szalai Lovász Emőke felkonferálja az előadókat. Karácsonyi kórusművek hangzanak el a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulóitól, Temeláné Csernák Bernadett vezetésével. Majd az Érsekvadkerti Népdalkör és az Érsekvadkerti Pedagóguskórus hangja tölti be a templomot énekével, Gyimesi László vezetésével, aki egyébként a zenei program összeállításán munkálkodik a kezdetek óta. Meghívott vendégként Mekis Péter és Molnár Ottó orgonaművészek lépnek porondra, valamint a híres ipolybalogi Szent Korona Kórus, Híves Mária énekessel, Molnár Ottó vezetésével. A falu zeneművészei következnek. Fábián Annamária (gitár), Szarvas Anna (fuvola), Gyimesiné Sepsi Erika (furulya, fuvola) virtuóz játékukkal szinte beteljesítik a fenti goethei gondolatokat, mintha máris fiatalabbak lennénk. A zenei élményt Halaj Léna, Halaj Benedek, Kremers Lívia furulyajátéka gazdagítja, Gyimesiné Sepsi Erika vezetésével. A koncert után pedig agapé, amelyen baráti, szakmai beszélgetések kezdődnek és tartanak éjszakába nyúlóan.

            Azt hiszem, mindazok, akik részt vettek a hangversenyen, szép zenei élmény részesei lehettek, amely minden bizonnyal a karácsonyi készület, várakozás meghatározó pontja volt. Legyen így jövőre is! Addig is minden nap olvassunk el egy verset, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt és tegyünk valami jót!

 

A rendezvényt támogatták: Nyugat-Nógrádi Coop Zrt., Érsekvadkert Jövőjéért Alapítvány, Érsekvadkerti Kolping Család, Mede szerszámszaküzlet, Szamovill Kft., Major Ferencné, Dósa Józsefné, Sági Péter, Záhorszki Ignác, Horváth Szikvíz, Kristók János, Romhányi Pékség, Nógrádi Korona Szociális Szövetkezet, FIDESZ Érsekvadkerti Csoportja

Ezúton is köszönjük a támogatóknak, valamint külön köszönet illeti a házi süteményt készítőket!

 

(Fábián András, fotó: Kristók János)

Vissza az újság tetejére

Harangok 2015

Immár újságunk 25. évfolyamának első számát tartod a kezedben tisztelt újságunkat olvasó testvérem. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a mögöttünk hagyott esztendőben is minden hónap végén sikerült megjelennünk, számonként ötszáz példányban. Igaz költségkímélés miatt a fotók a nyomtatásban fekete-fehérek, de a honlapunkon 2004-től fennlévő számok esetében színes képekkel is látható.

Az első szó most is a köszöneté. A legelső köszönet az olvasóinkat illeti meg, akik keresik lapunkat és érdeklődve várják a megjelenését. Köszönet jár a névvel és név nélkül beküldött írásokért, fotókért, mellyel nyomot hagyva a történelemben sajátjukká is lett ez lap. Köszönet azoknak is, akik a háttérből segítik elő ezt a kiadványt. Így Molnár Balázsnak az internetes cikkek feltérképezéséért, András atyának a tartalmi, a Pálinkás családnak a nyelvtani kontrollokért, a kántor úrnak az egyházközségi részek előkészítéséért, Fábián Istvánnak a nyomdai előkészítésért, a dejtári Horváth Zoltánnak a nyomtatás szívügynek tekintéséért, a Barák családnak pedig a számaink internetes megjelenítésért.

Néhány adat a Vadkerti Harangok anyagi helyzetéről. 54.425 Ft volt a 2015. év nyitó egyenlege. Ez az összeg a kezdeti megjelenéstől halmozódott fel. A 2015. évben is 12 X 500 példányban jelentünk meg, melynek összköltsége 426.370 Ft volt. A kihelyezett perselyekbe 428.520 Ft adományt kapott a Harangok. Tehát 2.150 Ft maradvány képződött az év alatt. Ezen kívül az év folyamán öt testvérünk 15.715 Ft külön támogatást adott a megjelenéshez. Így összesen 17.865 Ft-tal növekedve a nyitó pénzkészletünk, 75.290 Ft-tal zártuk az eddigi működésünket. Ez az összeg, a jelenlegi költségszinten két szám megjelenését fedezi. Ezért most sem tervezünk áremelést, ám önkéntes adományaikkal elősegíthetik a lap technikai színvonalának emelését.

(Molnár J.)

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek