Mivel
a Szentírás a láthatatlan Isten
látható formában való megjelenése
köztünk,
azért minden szentírásolvasáskor Istenhez
kell emelkednünk. Ugyanolyan
imádságos lélekkel kell a Szentírás
után nyúlnunk, mint ahogyan a
legméltóságosabb Oltáriszentséghez
közeledünk. Valahányszor a Szentírást
olvassuk, a tanító Jézus lábainál
ülünk. Őt hallgatjuk. Ezt a gondolatot
idézzük fel minden olvasás előtt.Ezt az
imádságos lelkületet természetesen
külsőleg is biztosítani kell. A
társaságtól elvonulva, minden külső zajt
elkerülve,
a magány csendjében tudunk csak találkozni
Istennel. Ha másutt nem lehetséges,
térjünk be arra a negyedórára a templomba,
és ott végezzük el az olvasást.
Lassan,
nyugodtan, elmélkedve olvassuk. Nem az a célunk, hogy
minél előbb „elolvassunk”
egy könyvet, hanem hogy Isten üzenetét minél
alaposabban ismerjük meg. Tehát
nem sokat olvasunk, hanem sokat gondolkodunk az olvasottakról.
Iparkodunk minél
jobban megismerni Istent: az Úr Jézus
személyében keressük az isteni
tulajdonságokat; a mindenhatóságot, a
bölcsességet, legfőképpen pedig a
végtelen jóságot és irgalmat, és
meggondoljuk, hogy ez a hatalmas Isten a mi
szerető Atyánk, aki minket is be akar kapcsolni fenséges
életébe. Azért
ismerteti meg titkait, hogy még közelebb jussunk
hozzá.
Isten
saját képére és
hasonlatosságára teremtett bennünket. Jézus
parancsa, hogy
legyünk tökéletesek, miként a Mennyei
Atyánk is tökéletes. Ezért az isteni
igazságokat magunkra alkalmazva kell megfontolnunk: mennyire
tettem eleget a
parancsnak? Mennyire iparkodtam Istenre hasonlítani? Mennyire
igyekeztem
kiirtani lelkemből minden olyan tulajdonságot, ami
elcsúfítja lelkemben az
Isten- képmását? Az Úr Jézus emberi
egyénisége legyen állandó
példaképünk: Őt
akarjuk utánozni, Őt akarjuk követni életünk
minden napján. Különösen sokat
elmélkedjünk az isteni Mester
tanításáról, és keressük meg
azokat az
intelmeket, amelyek a mi bűneinkre, hibáinkra,
gyarlóságainkra vonatkoznak.
Bőven fogunk találni részleteket, melyek
olvasásakor az lesz az érzésünk: ez
most egyenesen nekem, csakis nekem szól!A megismert
igazságoknak a magam
életében való alkalmazására tegyek
gyakorlati jótételt.
Mindennapra
tűzzünk ki valamilyen erénygyakorlatot! Így
aztán állandó csiszolgatással
sikerülni fog egyre jobban alakítgatni lelkünkben az
Isten-képmást. Tehát a
Szentírás olvasása át fogja
alakítani egész életünket. Ezért
nagyon fontos hogy
szentírásolvasásunkban legyen bizonyos
rendszeresség. Sokan nekibuzdulnak, és
egy napon elolvassák Szent János
evangéliumának mind a 21 fejezetét. Máskor
viszont megunják az egészet, és napok, sőt hetek
telnek el anélkül, hogy a
Szentírásba belenéznének. Ez az
eljárás semmiképpen sem helyeselhető.
Inkább
kevesebbet olvassunk, de abban legyen céltudatos
beosztás, rend, hogy lelkünk
is megkapja a maga táplálékát.
Ha
így olvassuk a Szentírást, az csak közelebb
fog vinni Jézus Krisztushoz,
Istenhez, a mi legfőbb célunkhoz .
(KÉ,
fotó Barák B.I.)
Ha
úgy közelítesz az Evangéliumhoz, mint emberi
könyvhöz, akkor csak emberi
gondolatokat és recepteket találsz benne. Ha úgy
közelítesz hozzá, mint
Szentlélek diktálta műhöz, szavai benned és
életedben az örökkévalóság
magjává válnak.
Jézus
Krisztus az Egyházra hagyta Testét, de ránk hagyta
szavait is. Jézus az
Eucharisztiában közöttünk él, az
Evangéliumban pedig szól hozzánk. Közeledj az
Evangéliumhoz úgy, amint az Eucharisztiához
közeledsz; szüntelenül részed lehet
az Isten Igéjében, az sohasem merül ki, mert „Isten
szava eleven”, mondja Szent
Pál.
A mai ember sokszor tűnik a
cselekvés és az állandó
tevékenykedés megszállottjának. Sok esetben
igaz ez az
egyházi életre is. A tervezés, a gondos
előkészítés és a
megvalósítás valóban
fontos és elengedhetetlen. De valóban ez viszi előbbre
Egyházunk életét? Ha
igennel válaszolnánk erre, akkor az emberi
tevékenységet nagyobbra értékelnénk,
mint Isten művét. Fel kell fedeznünk, hogy a
keresztény ember és az egész
Egyház sorsát Krisztus szenvedése és
keresztje határozza meg, s mindazoknak a
benne hívőknek a szenvedése, akik az ő
keresztjéből merítettek erőt a
megpróbáltatások
elviseléséhez. Bármilyen programot vagy tervet
készítünk, mindennek Krisztus
keresztjéből kell kiindulnia, s ehhez kell csatlakoznia a mi
áldozatvállalásainknak. Jézus
keresztútja azt mutatja, hogy az elesésekből fel
lehet állni, s tovább lehet haladni. Nem elegendő
számunkra, ha például a
nagyböjti időben évente egyszer
átelmélkedjük Jézus
szenvedésének útját, hanem
minden nap fel kell vennünk életünk keresztjét,
hogy utunkat végigjárva
eljuthassunk a feltámadásra. Ma, Szent Kereszt
felmagasztalásának ünnepén Isten
üdvözítő tervéről és annak
megvalósulásáról olvashattunk az
evangéliumban. Ezek
szerint „Isten azért küldte el Fiát a
világba, hogy általa üdvözüljön a
világ.”
Krisztus keresztjében felismerni az üdvösség
eszközét és csak a megfeszített
Jézus Krisztusról tudni, ez jelenti Szent Pál
apostol számára az igazi bölcsességet,
s ez útmutatás lehet minden kereszténynek. Ezt az
igazi bölcsességet szeretnénk
mindannyian elsajátítani, amikor a mi Urunk
keresztjére tekintünk, s
valahányszor előtte imádkozunk. Sok titkot rejt e
kereszt, de a Megfeszítettet
szemlélve megérthetjük, hogy számunkra is
csak a szenvedésen és a halálon át
vezet út az örökkévalóságba.
Időnként a kereszt útjában van valakinek. Olvasom
a hírt, hogy Franciaországban egy
ápolónővér okozott országos riadalmat
azzal,
hogy nyakláncán egy kis kereszt függött. Mit
keres egy kórházban kereszt? Más alkalommal
egy tanár nehezményezte, hogy kereszt függ annak a
teremnek a falán, ahol a
tanulók érettségi vizsgát tesznek. Mit
keres egy iskolában kereszt?
Valószínűleg nem az ellenzők szemét bántja,
hanem a lelkiismeretüket. Nehezükre
esik a keresztre nézni, mert akkor önmagukba kellene
nézniük. Mert Krisztus
keresztje már csak ilyen: önmagával
szembesíti az embert. Előtte elnémul, aki
máskor a maga emberi bölcsességét hirdeti.
Előtte kicsinek érzi magát az is,
aki földi hatalommal rendelkezik. Szent Pál apostol
arról írt egykor, hogy
egyeseknek botrány, másoknak ostobaság a kereszt,
a hívőknek viszont Isten
ereje és bölcsessége (vö. 1Kor 13,24).
Titokzatos erő rejlik benne, mert Isten
Fia hordozta, őt feszítették rá, és ő halt
meg hozzá szegezve. Ez Krisztus
keresztjének titka. A hitetlen világ évezredek
óta birkózik a kereszttel. A
hitetlen ember küzd a kereszttel. Nem akarja látni sehol.
Nem akarja hordozni
soha. Nem akarja elfogadni. A keresztet elfogadni csak a szeretet
képes. Mert Krisztus
is szeretetből fogadta el. A kereszt megtalál minket. Le lehet
vetetni egy
keresztet az iskolák és kórházak
faláról. El lehet távolíttatni a
nyakláncokról. De a kereszt mégis megtalál
minden embert.
© Horváth István Sándor
Nagy
és értékes kincs a kereszt, mert Isten
szenvedésének és győzelmének a jele.
Szenvedésének, mert rajta vállalta Krisztus
önként a kínhalált, de győzelmének
is jele, mert rajta sebezte meg a Sátánt. Itt győzte le a
halált, itt tört össze
az alvilág kapuja és a földkerekség minden
népének lett üdvössége a Szent
Kereszt. Ezért nevezzük a keresztet Krisztus
dicsőségének és Krisztus
felmagasztalásának. Tekinthetjük
kívánatos helynek, de tekinthetjük Krisztus
értünk elszenvedett gyötrelmei
befejezésének is
/Szent
András krétai püspök/
„Ki
tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus
keresztjének tövében érett
apostollá az apostolok lelke, és a bitófák
tövében kell forradalmárrá érnie a
magyar lelkeknek” – ezek voltak Lázár Vilmos,
honvédezredes utolsó mondatai,
mielőtt a hóhér a nyakára tette a kötelet
Aradon. Minő hazaszeretet, mekkora
lelkierő kellett hozzá, hogy büszkén, emelt fővel
elfogadja a magas rangú
honvédtisztekhez méltatlan kötél
általi halált. Fiatal volt még, mindössze 34
éves, amikor élete ily módon ért
véget. Nála csak Leininger-Westerburg Károly
gróf, honvéd tábornok a maga harminc
évével volt fiatalabb, amikor a magyar
sereg Világos közelében lévő szőlősi mezőn
megadta magát az orosz csapatoknak.
Ha a magyarok az osztrákok előtt teszik le a fegyvert, azzal
elismerték volna,
hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott.
Így azonban a
fegyverletételnek az volt az üzenete, hogy a két
nagyhatalom fegyveres erőivel
szemben nem lehet tovább folytatni a harcot.
Az
oroszok, noha ígéretet tettek az ellenkezőjére,
foglyaikat némi habozás után
végül átadták az osztrákoknak, akik
számára így elérkezett a pillanat, hogy
elégtételt vehessenek a magyarokon. A nagy
sértés, hogy nem előttük, hanem az
orosz csapatok előtt tették le a fegyvert,
bosszúért kiáltott. Ezért
küldték bitóra
– golyó általi halál helyett – a magyar
tábornokokat. Az ítéletek kimondása, a
kivégzések mikéntje és sorrendje alapos
meggondolás szerint történt. Mivel a
legtöbb bosszúságot Damjanich János okozta a
császáriaknak, őt illette volna
meg az utolsó hely, ám Haynau személyes
bosszúja ezt felülírta. Így Vécsey
Károly grófra került utoljára a sor, aki
minekután már nem volt kitől
elbúcsúznia, Damjanich előtt térdelt le, neki
csókolt kezet, így búcsúzott el
az élettől.
Nem
akarom felsorolni a tizenhárom nevet, hisz azok
számára, akiknek szívében ott
él az aradi tizenhárom emléke, nem ismeretlenek.
Akinek pedig érdektelen, mi is
történt 1849 október 6-án Aradon, akik
közömbösen vállat rándítanak, ha
ezt a
dátumot hallják, azoknak úgy sem jelent semmit a
tizenhárom magyar hős, ahogy
gróf Batthyány Lajos, első
magyar miniszterelnök sem, akit ugyanezen a napon végeztek
ki Pesten, az
Újépületben. Kivégzésének
helyén áll ma a
Batthyány-örökmécses.
Aradon
a katonai elit kivégzése már
valójában jóval előbb, augusztus 22-én
elkezdődött,
amikor felakasztották Ormai Norbert ezredest. Később, az
aradi tizenhárom
kivégzését követően, október
25-én agyonlőtték Kazinczy Lajos ezredest, akit
néha a 14. aradi vértanúként is emlegetnek.
Lenkey János tábornokot azért nem
végezték ki, mert a börtönben
megtébolyodott, és néhány hónappal
később az
aradi kazamatában meghalt.
Október
hatodika nemzeti gyásznap. Ezen a napon a magyar nemzet
gyászol és emlékezik.
Az aradi tizenhárom vértanú utolsó
mondatait olvasva Kiss Ernő szavai különösképp
elgondolkodtatóak. Mintha csak megsejtette volna a távoli
jövőt, amikor így
szólt: „Istenem, az újkor ifjúsága
egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei,
virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy
Krisztusé legyen a szívük és a
hazáé
életük”.
(Lévay
Mária KÉ)
Itt
van újra, visszhangzik fülemben Petőfi versének
kezdő sora. Ezt a verset annak
idején kívülről kellett fújni az
iskolában. Persze akkor még meg se kottyant
egy ekkora terjedelmű szöveg megtanulása. Persze most, egy
négysoroshoz is idő
kell.
Hát
igen, a testünket pecsenyére sütő nyár
után megérkezett az ősz, az olykor
szentimentális, olykor depressziós évszak.
Házunk előtt a juharfák levelei már
fémesen zörögnek. Becsöngettek az
iskolába. Megnőtt csendes kis utcánkban a
forgalom, kis nebulók igyekeznek az iskolába, mely az
utca végében van. Szüleik
hozzák autóval a gyerekeiket, sokan még a
közeli utcából is, el ne kopjon a
gyerek lába, gondolom azért, vagy hogy kerekedjenek
szépen ülőgumóik.
Iskolatáskát
vesz hátára Zolika és Áronka, és
anya kezét szorongatva elindulnak abba a
titokzatos valamibe, az iskolába. Napok óta izgalommal
várják ezt a pillanatot,
minden nap minden órájában ez a téma
otthon. Az izgalom természetesen érthető,
hiszen nem tudják, mi vár rájuk. Rajtam is izgalom
lesz úrrá, vajon hogyan élik
meg az első perceket, az első napokat – heteket. Visszarévedek
csaknem hatvan
évvel ezelőttre. Emlékszem az iskolakezdés előtti
napra, emlékszem, mintha csak
tegnap lett volna, nagyon beleivódott az emlékezetembe. A
répaföldön voltam a
szüleimmel, akik a terményt fuvarozták haza a
tehén fogatú szekéren. Ülök a
répahalom tetején, és az iskoláról
folyik a beszéd közöttünk. Hogy milyen lesz,
hogy milyen kedves tanító néni fog
tanítani. Komlóssy Gizella tanító
néni
tanította a bátyámat is, ismertem én is,
hiszen a bátyám néhányszor magával
vitt az iskolába, amikor a szüleink nem voltak otthon,
óvoda pedig nem lévén a
faluban. De már szüleimet is aez a drága
emlékű tanítónő tanította, őt Isten
erre a hivatásra teremtette. Puha hangjával,
kedvességével megszelídítette a
tüskés kis vadoncokat is.
Iskolás
lett hát az unokatestvér Zolika és Áronka,
cipelik az iskolatáskát a dolgos,
szürke hétköznapokon. Szép ugyan az
iskolatáska, ám nehéz. A tudásért
meg kell
szenvedni, nem adják ingyen. Ingyen semmit sem adnak.
Nálunk az ingyenes
oktatás is valahogy nagyon sokba kerül. Elképedek
azon mindig, hogy az alsós
kisdiáknak is hány szebbnél szebb könyve van,
és szinte iskolánként más és
más.
Tudom
demagógiának hangzik, de a mi korosztályunknak
egyetlen könyve volt, mégis
megtanultuk, amit kellett. És ez az egy sem változott
évről évre, melyhez talán
kezdünk ismét menetelni. Ekkor még meg tudtuk
fölöttünk járó pajtásainktól
fél
pénzen vásárolni azokat, s egy év
után tovább is adtuk a bennünket követőknek.
Fejlődik a világ, a technika, a tudomány és az
oktatás is. De olykor mintha
visszafelé fejlődne, legalábbis nagy- nagy
kacskaringókat tesz, némelykor
teljesen fölöslegesen.
Két
kis unokám iskolás lett, kíváncsi vagyok,
hogyan állnak helyt. Drukkolok nekik.
Annyit tehetek csak, hogy jó tanulást
kívánok nekik. És minden mostani
kisdiáknak.
(Fecske
Cs 2013.szept)
Már
rég nem írtam arról, mi is történik
Érsekvadkerten. Minden esemény
megérdemelné, hogy bővebb
tájékoztatót adjon az programokra
váró, ezektől
távolmaradóknak. A teljesség igénye
nélkül, az utókor számára is,
pár gondolattal
összefoglalom, milyen események voltak és mik
várhatók a lapzártánkat követően.
Augusztus
8. Immár 15. alkalommal Gödör fesztivál
keretében megtelt a központ. Minden
jelen lévő találhatott neki tetsző programot a több
„fellépő csapat” és az utcabál
keretében. Nekem még most is itt cseng a fülembe a
Varga Miklós- ék élő
koncertjének „Vén Európa” című dala, s
elgondolkodtat azon, hogy a migráció
végett nem megy-e át a vénség a
halálba.
Augusztus
20. A nyolcórai szentmisével vette kezdetét
államalapításunkra és Szent István
királyunkra történő emlékezés, hogy
erősödjék tudatunkban az ezer éves tény,
miszerint nekünk és Európának a jövője
is kereszténység és nemzet tudat
nélkül nem
létező dolog. Az ünnepség a Hősök terén
folytatódott, ahol sajnos nem sokkal
voltunk többen, mint a templomban. A központon lévő
ünnepség az Amatőr Alkotók
Ifjúsági házi tárlatának
megnyitójával zárult, de az ünnepség
nem ért véget. A
helyszín a Pástra tevődött át, ahol a
„Nagygönc Fesztivál” keretében kaphatott
felüdülést a nagyszámú jelenlévő. A gönc
kóstolás és az azt követő torok
öblítés mellett,kirakodó vásár,
népi játékok,
bűvész, bohóc, humorista, folklór műsorok, az
Érsekújvári operettesek előadása,
a tűzijáték és a hajnalig tartó bál
egyaránt az ünneplést és
közösség
formálását szolgálta.
Augusztus
23. Ezen a napon a megtermett javakét adtunk Hálát
Istennek. A nagymise díszeit
a szorgos kezek által készített gyümölcs
és virágkompozíciók és a
népviseletünk
egyaránt alkotta. A
megáldott
terményeket a népviseletbe öltözöttek, a
nagyszámú hálát adó
kíséretében
körmenet keretében kivittük a faluba,
mintegy felhívva a világ figyelmét arra, hogy nem
azon kell siránkoznunk, amink
nincs, hanem azért kell hálát adnunk, amivel a
Jóisten megajándékozott.
Szeptember
3. Csütörtök. Hétköznap van, mégis
ünnep. Ezt jelezte az esti szentmise
kezdetére megtelt templom és a sok ministráns is.
A szentmisén való
jelenlétünkkel, az azt követő rövid műsorokkal
köszöntöttük András atyát, a mi
papunkat, 70. Születésnapja alkalmából.
Szeptember
5. Két egymásba illeszkedő program is futott
szülőfalunkban. Négy órától a
teltházas Közösségi házban került
sor az értéktárunk megnyitására, ami
rövid
műsorokkal és népi ételek
kóstolásával a Tájházban ért
végett. Ekkora már a
Gödör is életre kelt a Tizenhárom Alamafa
Alapítvány, az Önkormányzat és a
Kolping család közös szervezésében, a
Mozdulj Vadkert” program keretében. A 150
regisztrált résztvevő kipróbálhatta
tudását a népi játékok
használatában, a
fezekasságban, a fafaragásban, íjászatban
és a koszorúkészítésben
egyaránt. A
gyerekek a nézők közreműködésével
részesei lehettek egy mesevilágnak tanulhattak
táncokat élő zene kíséretében.
Szeptember
6. 1989-től szeptember első vasárnapján a hőseinkre
emlékezünk. Így volt ez
most is. Értünk imádkoztunk a nagymisén,
koszorúk, virágok és mécsesek
kíséretében rájuk emlékeztünk a
Hősök terén, jelét adva annak, ha bár
arcaikra
sokan nem emlékezhetünk, de sohasem felejtjük őket.
Szeptember
12-13. Kálvária búcsú.
A búcsút megelőző
napokban az esős idő ellenére is közel harminc „ember
szorgoskodott, hogy a
Szent Kereszthez méltó környezetben tarthassuk meg a
„kis templomunk
búcsúnapját. Szombat este keresztút, majd
szentmise a szabadtéri oltárnál. A
vasárnapi szentmise a rendszerváltozást
követően ismét életre kelt körmenettel
kezdődött. A plébánia templomtól a
polgárőreink által biztosított útvonalon, a
kereszt vezetésével , lobogóik alatt haladt az
énekekkel imádkozó testvérek
sokasága, jelezve a világ felé, hogy
életük része a Megfeszített. András
atya
tanítása körbe járta keresztből
áradó szeretet megnyilvánulásait, a
misék végén
pedig imádkoztunk az otthonaik elhagyására
kényszerített testvéreinkért is.
Lapzárta
van, de az élet nem áll meg a faluban. A
megjelenésünk napján ismét
benépesül a
pást, hisz szeptember utolsó szombatján, aki
még nem tudná, színes műsorokkal
falunap van a helyszínen. Vélhetően még Gönc
kupa is lesz a Műfüvön. Október
első vasárnapján zarándoklat
szerveződik a megújult Nemzeti kegyhelyünkre és
október 23-án megemlékezünk az
utolsó szabadságharcunkról is. Lesz szüreti
bál és szerveződnek
színházlátogatások is. A fentiekről
és a most meg nem nevezett programok
részleteiről hirdetések és plakátok
útján juthatunk információkhoz.
A
Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád megyei
Irodájának kezdeményezésére, a
megyében több településen elindult a helyi
értéktárak kialakításának
folyamata.
A kezdeményezéshez a mi településünk is
csatlakozott és szeptember 5-én
megtarthatta értéktár bemutatóját,
amit hosszú kutató és gyűjtő munka előzött
meg.
A
helyi értéktár bemutatónk program sorozata
délután 4 órakor a Közösségi
Házban
vette kezdetét, ahol Dr. Kovácsné Nagy
Mária polgármesterasszony köszöntő
szavait Pistyúr Zsófia szavalata követett.
Ezután egy kis filmet láthattunk, amely
szépen összefoglalta a település
történetét és életét. A műsort
Bene Annamária
fuvolajátéka zárta. Képekben
kiállítva láthattuk épített
és vallási
értékeinket, valamint falunk
történelmét és programjait
dióhéjban. Kiállításra
kerültek neves személyiségeink portréi is, de
a település régi és mai sport
életébe is betekintést nyerhettek a
látogatók a képek, cikkek érmék
és kupák
által. .Ezek mellett láthatók voltak még a
TSZ krónikák, Érsekvadkertről szóló
könyvek, valamint azok a fotófelszerelések is,
melyekkel az 50-60 évek vadkerti
fotói készültek.
A
program második részeként az
Ifjúsági Házban lehetőségünk
nyílt megtekinteni
azt a kiállítást, mely a helyi alkotók
munkáiból valósult meg. Hála Istennek
nagyon sok amatőr alkotó él közöttünk.
Erről tanúskodnak az őket dicsérő
szebbnél szebb kézimunkák, festmények
és fafaragások.
A
szervezők ezt követően a Helytörténeti
Emlékház udvarára invitáltak
bennünket,
ahol Nagy Nándor meséje és Villant Anna
éneke mellett az idén 10 éves
jubileumát ünneplő Érsekvadkerti
népdalkör nóta csokrát halhattuk. A műsor után körbejárhattuk
az emlékházat,
ahol erre az alkalomra és a Hősök napjára
való emlékezésként az I. és II.
világháborúban elesett áldozatainknak is
emléket szenteltek. A kis műsor és az
emlékház megtekintése után a
kemencét körbe ülve kóstolhattuk meg
gasztronómiai
értékünket, a nagygöncöt, amit ebben az
évben Nógrádikumok közé
választottak.
A
Tizenhárom almafa alapítvány
szervezésében a gyerekeket egész
délután kézműves
foglalkozás, este pedig táncház várta.
Ezzel ért véget az értéktár
bemutatójának színes programja.
Azt gondolom, mi vadkertiek szerencsés
helyzetben lehetünk, hiszen több évtizeddel ezelőtt a
Réti házaspár elkezdte
összegyűjteni településünk múltját,
értékeit. Az ő munkájuk
eredményeként jött
létre a Helytörténeti Emlékházunk,
amiért nagyon hálásak vagyunk.
Továbbá köszönet mindazoknak, akik
települési
értéktárunk kialakítását
segítettek. Megjegyezni kívánom, hogy a helyi
értékek
feltárása folyamatos, ezért továbbra is
várjuk az itt élők észrevételeit,
javaslatait, gyűjtéseit.
Egy
jelenlévő
Augusztus
a családi nyaralások időszaka. Kolping
családunknál is így van ez már két
évtizede. S mivel népes tábort alkotunk nem
igazán találni olyan, a
pénztárcánkhoz is jól igazodó,
és hetvennél több személy egyidejű
befogadására
alkalmas helyet. Ezért a főleg kisgyermekes családok,
míg az „öregek” a balatonfenyvesi
nyaralóházunkat választották
bázisul, immár többedik alkalommal.
Most
megosztok a kedves olvasókkal néhány
pillanatképet a Balatonfenyvesen
közösségben eltöltött időszakról. A
nyaralót kis csoportokba szerveződve
foglaltuk el úgy, hogy senkinek se jelentsen gondot az
utazás. Az öt apartman
és a nagy és jól felszerelt ebédlő a
játékokkal teli, középen fedett kiülővel
rendelkező tágas udvarra nyílott. A három
és tizennyolc év közötti gyerekeknél
nagy sikert aratott a „trambulin”, amit keveset pihent
ottlétünk alatt. Míg a
csillaghullást is onnan figyelték, versenyezve, hogy ki
számol meg többet
közülük.
Programjaink
szabadon választottak voltak. Volt család, aki egy- egy
nap útra kelt, hogy
megismerje Tihanyt, Badacsonyt, vagy a közelben
található bivalyfarmot,
kihagyva a Balaton 28 fokos vízben történő
lubickolást. Ám az esték mindig
közösek voltak. Sokszor éjfél utánig
beszélgettünk. Terítékre került sok
más
mellett a napi politika, Érsekvadkert helyzete, a Kolping
családunk működésében
a lelki tartalom növelése.
Nem
múlik el üdülés, hogy személyes
ünnepet közösségben üljünk meg,
Így közösen
elfogyasztott vacsora keretében, a képen is
látható nagy tortával
köszöntöttük
Fábián Zsófikát, aki épp most lett
18 éves.
Üdülésünk
most sem múlhatott el lelki töltekezés
nélkül. A közös imák mellett
elzarándokoltunk az andocsi Szűzanyához, hogy
Nagyboldogasszony napján előtte
köszönjük meg Istennek mindazt a fizikai és lelki
ajándékot, amelyben az
egyhetes együttlétben részesültünk,
mintegy megerősítve általa azt a tényt,
hogy közösségben lenni és élni
jó, maradandót alkotó. Ezt támasztja a
lá Szent
István királyunk életpéldája is,
hisz még annyi balszerencse és oly sok viszály
után él nemzetünk e hazán, melynek
tovább folytatása a mi kezünkben van.
A
vasárnapi szentmisének Balatonfenyvesen voltunk
részesei. A Szent Erzsébet tiszteletére
szentelt templomban, a tegnapi nap folytatásra
szólító felvetésével
kapcsolatba, már megéreztük, hogy van remény,
hisz a mise kezdetéig nemcsak a
templom, de a kihangosított templomkert is megtelt
imádkozó emberekkel. A Hit
pajzsa címet kiérdemelt György-deák
Márton atya felhívta figyelmünket arra,
hogy a bölcsesség nagy kincs. Olyan, mint az
örökmécses lángja, amelyről újabb
tüzeket lehet fellobbantani, anélkül, hogy az
örök forrássugárzó fénye
megfogyatkoznék. A bölcsesség tanulható is az
életünk során. Nagy segítség
ebben, ha nem azon kesergünk, ami nincs, hanem minden
boldogság morzsának
örülni tudunk, megköszönve azt Istennek.
Hétfőre
elromlott az idő. A hőséget viharok és hatalmas
záporok váltották fel. Ennek
ellenére sem unatkoztunk. A fürdőzést a
beszélgetések és a
társasjátékok
váltották fel, amit a hazautazásra
történő előkészület követett.
Összegezve az
üdülésünk milyenségét egy
naplót is író kis gyereket idézek: Sokszor
voltam már
veletek, de ilyen jól még nem éreztem
magam.2016-ban is folytassuk!
(Évadkert,
2015.08.24. emjé; fotók Fater)
Sokszor
torzan ítéljük meg az Isten
látszólagos„tévedéseit”,
különösen a kereszt
botrányát. Pedig Isten szeretetének győzelme
éppen a kudarcokon, elvetettségen,
leselejtezésen keresztül valósul meg, mondta a
Szentatya a Szent Márta –házban.
Az elvetett kő is szegletkő lett. Egy botrányos
szégyenfa, mely látszólag a
remény egész történetének
végét jelenti, végül
a világ üdvösségének kezdete
lesz. Isten a gyengeségre épít, de ha valaki
az Isten és a népe közötti szeretet
történeteinek lapjait olvassa, az a
tévedések történetének tűnik. Egy
gazdaember gyönyörű szőlőt telepít, de a
munkások megölik, bárkit is küld
hozzájuk az uruk. Valójában az élet
éppen
ezekből a halálokból vesz kezdetet.
A
prófétákat, akik Isten embereiként
beszéltek a néphez, nem hallgatták meg,
kidobták, leselejtezték őket, de végül is ők
válnak Isten dicsőségévé. A Fiú
pedig, az utolsó küldött, akit tényleg
elvetettek, elítéltek, nem hallgattak
meg, ő maga lett a szegletkő. Ez a történet, mely a
szeretetről szóló álommal
kezdődik, és látszólag annak a szeretet
története, ami aztán a kudarcok
történetébe fordul látszólag, de Isten
nagy szeretetével végződik, aki az
elvetettből teremt üdvösséget.
Itt
azonban a tévedések logikája megfordul.
Jézus ezt a nép vezetői emlékezetébe
idézi, a Szentírást olvasva: „A kő, amit az
építők elvetettek, az lett a
házának szegletköve. Az Úr műve ez, a csoda
szemünk láttára történik”.
Szép dolog a Szentírásban ezt olvasni,
még
amikor Isten siralmairól is olvasunk, az
Atyáéról, aki sír, amikor népe nem
akar engedelmeskedni, mert ő maga akar az Isten lenni akkor és
napjainkban
egyaránt.
A
megváltás a kudarcok útja. Az utolsó, a
kereszt kudarca egy botrány. De éppen
itt győz a szeretet. És atörténet, mely a szeretet-
álommal kezdődik, a
kudarcok történetével folytatódik, hogy
aztán a szeretet győzelmével végződjön:
ez Jézus keresztje. Nem szabad elfelejteni ezt az utat, mely egy
nehéz út!
Miként a miénk is! Ha valaki közülünk
lelkiismeret vizsgálatot tart, meglátja,
hányszor űzte el a prófétákat,
hányszor mondta Jézusnak:”Távozz tőlem!,
hányszor akarta megváltani magát, hányszor
gondolta azt, hogy ő az igaz.
Tehát
ne felejtsük, hogy a Krisztus keresztjével való
halálban nyilvánul meg Istennek
népe iránti szeretete. Hasznos lesz, ha
emlékezünk arra, hogy a szeretet
történetének ez az emlékezete
látszólag kudarcba fullad, de végül
győzedelmeskedik. Saját életünk
történetét szemlélve is láthatjuk azt
a magot,
melyet Isten vetett el, tegyük ezért ugyanazt, amit
Jézus tett: „Megalázta
magát”.
(VR
nyomán)
Ferenc
pápa, ha teheti rózsafűzért osztogat az
embereknek. Kicsi gyógyszeres dobozban
és az alábbi használati utasítással
A
gyógyszer neve így hangzik: Misericordia
(Irgalmasság). Az összetételében sincs
ismeretlen anyag. Tartalmaz 50 Üdvözlégyet, 5
Miatyánkot, 5 dicsőséget és egy
Salve Reginát. Aktív
alkotórészként az
Isten kegyelme szerepel benne, ezért pezsdítő
hatású. Javasoljuk a
túladagolást, mivel nagy dózisban pezsdítő
hatású. A nagy dózis a következő
szimptómákban nyilvánul meg. Lázas
örömkitörés, hirtelen felfakadó
dicséret
Isten felé, az irgalmasság és
könyörületesség.
Kölcsönhatások:
Jobb hatásfok érdekében javasolt, hogy más
imákkal együtt vegyük, együtt a
szentségekkel, különösen az
Eucharisztiával.
Gyógyászati
tünetei az alábbiakban érzékelhető: lelki
langyosság esetén nagyon ajánlatos,
segíti a megszentelődést, elriasztja a
kísértéseket, elmulasztja a lelkiismeret
elnehezülését és savtartalmát, kihozza
a lelket a tisztítótűzből.
Adagolása
szájon át történik odaadás és
nagyfokú koncentráció
kíséretében. Hatásfoka
fokozódik csoportos alkalmazása esetén. Mindennap
elmondva folyamatokat
indíthat el az agyban.
A
szavatossága is tökéletes. Semmilyen formában
nem romlandó, minőségét korlátlan
ideig megőrzi.
Figyelmeztetés:
Tartsa a gyógyszert mindig a gyermekekhez közel,
könnyen elérhető távolságban. Az sem
árt meg, ha mondjuk most kezdődő
októberben rózsafűzéreket velük együtt
mondjuk a templomban
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2015. október 19.
hétfő
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
Az első rózsafüzér ájtatosság okt.
1-én, csütörtökön este fél 6-kor lesz.
Pusztaberki Szent Mihály templombúcsú
szeptember 29-én lesz. Ünnepi szentmise du. 5 órakor.
A rózsafüzér: Hétfő-kedd-szerda 6-kor
a Kálvária kápolnánál,
csütörtök-péntek-szombat este az esti szentmise
előtt fél 6-kor a templomban.
Vasárnap pedig a nagymise előtt.
Október 4-én Mátraverebély -
Szentkúti
Magyarok Nagyasszonya búcsú.
Okt. 18-án, Missziós vasárnapon a
szentmiséken a missziókban munkálkodó
papokért, szerzetesekért, segítőikért
imádkozunk, és támogatásokra
küldjük persely adományainkat.
Okt. 23-án, NEMZETI ÜNNEPÜNKÖN, pénteken
a SZENTOLVASÓT ÉS A
SZENTMISÉT MAGYAR HAZÁNKÉRT
AJÁNLJUK FEL.
Az Új
síremlékek megáldása Mindenszentek
előtti vasárnap, okt. 25-én, és Mindenszentek
napján (nov.1.) du. 3 órakor
lesz. Kérjük, hogy jelezzék
szándékukat azok, akik kérik
hozzátartozóik új
síremlékének megáldását.
KERESZTELTEK
-
HÁZASSÁGKÖTÉS
4./ Dr.
Kovács Miklós - Pál Ágnes
5./
Jakus
Zoltán – Szabó Viktória
HALOTTAINK:
42.Holman
Józsefné, szül. Molnár Ilona (1931)
43.Homuth
Mihály (1951)
44.Árpás
Béláné, szül. Gulya Ilona (Pusztaberki, 1934)
1.
Csütörtök -
2.
Péntek -
3. Szombat
- Halaj Ignác, felesége. Kosztrihán
Mária, fiuk: Ignác, 2 vejük,
szüleik, Kristók család élő és elhunyt
tagjai
- Madaczki István 1.
évforduló, szülei, anyósa, apósa
és a család hozzátartozói
- Varga István, szülei,
apósa, anyósa és
hozzátartozókért
4.
Vasárnap - Konopás
István, és szülei, Szlúka család
élő
és + tagjaiért
- Nagy István, felesége:
Kristók Emer, fiuk, menyük és elhunyt
családtagokért
5.
Hétfő
-
6.
Kedd
-
7.
Szerda -
8.
Csütörtök - Szabó
János, szülei, testvérei, Kaba család
halottaiért
- Fábián Ferenc,
felesége: Kristók Mária, szüleik és
nagyszüleik
9.
Péntek -
Kristók János, veje, szülei apósa,
Mrekvicska József, felesége: Csillag Mária,
Vitéz István és a család
halottaiért
- Pálinkás István,
felesége, Csillag Erzsébet, szüleik és a
család halottaiért
10.
Szombat - Mrekvicska János,
felesége. Krizsán Rozália,
gyermekeik, szüleik, vejük: Kovács István,
testvéreik és
családtagokért
11.
Vasárnap:-
Súth János, felesége. Varga Mária,
szüleik, vejük, élő és elhunyt
hozzátartozókért
12.
Hétfő -
13.
Kedd -
14.
Szerda -
15.
Csütörtök -
Fábián Jánosné, szül: Dósa
Erzsébet, szülei és elhunyt
hozzátartozókért
16.
Péntek -
17.
Szombat - Pásztor János,
felesége. Antal Ágnes 1.
évforduló
- Boda János, 2
felesége, szüleik, testvéreik,
hozzátartozóik, és Csabák István
- Valkó Ignác, felesége:
Szarvas Erzsébet, szüleik, élő és elhunyt
hozzátartozókért
18.
Vasárnap - Jakubecz János,
Jakubecz és Varga
család élő és elhunyt tagjaiért
- Molnár János 10. évf.
szülei, Kaba és Kristók család élő
és elhunyt hozzátartozóiért
- Erdős János, ső és
elhunyt hozzátartozókért
19.
Hétfő -
20.
Kedd -
21.
Szerda -
22.
Csütörtök -
23.
Péntek: - Magyar
hazánkért
24.
Szombat - Zöllei István 5.
évf. Zöllei és Horváth
család élő és elhunyt tagjaiért
- Kalmár István,
felesége. Fábián Julianna, fiuk és elhunyt
hozzátartozókért
- Hoszpodár Józsefné,
szül. Szabó Julianna és
a család élő és
elhunyt tagjaiért
25.
Vasárnap -
Kiss András élő és lehunyt
hozzátartozókért
- Csillag Ferenc,
felesége: Jakubecz Margit, szüleik, élő és
elhunyt családtagokért
- Molnár József,
felesége. Boda Anna, szüleik és
hozzátartozókért
26.
Hétfő -
27.
kedd -
28.
Szerda -
29.
Csütörtök
- Boda Istvánné, szül. Csillag Anna, szülei,
apósa, anyósa és
hozzátartozókért
30.
Péntek - Kolping
család élő és elhunyt tagjaiért
- Pataki András,
felesége: Bimbó Mária, Beszkovszki
Jánosné, Tóth István és a
családok élő és
elhunyt tagjaiért
31.
Szombat - Erdős István, felesége:
Boda Erzsébet,
szüleik, testvéreik, vejük: József,
unokájuk: István élő és elhunyt
hozzátartozókért
- Szabó János 15. évf.
szülei, anyósa és
hozzátartozókért