A mai ember sokszor tűnik a cselekvés és az állandó tevékenykedés megszállottjának. Sok esetben igaz ez az egyházi életre is. A tervezés, a gondos előkészítés és a megvalósítás valóban fontos és elengedhetetlen. De valóban ez viszi előbbre Egyházunk életét? Ha igennel válaszolnánk erre, akkor az emberi tevékenységet nagyobbra értékelnénk, mint Isten művét. Fel kell fedeznünk, hogy a keresztény ember és az egész Egyház sorsát Krisztus szenvedése és keresztje határozza meg, s mindazoknak a benne hívőknek a szenvedése, akik az ő keresztjéből merítettek erőt a megpróbáltatások elviseléséhez. Bármilyen programot vagy tervet készítünk, mindennek Krisztus keresztjéből kell kiindulnia, s ehhez kell csatlakoznia a mi áldozatvállalásainknak. Jézus keresztútja azt mutatja, hogy az elesésekből fel lehet állni, s tovább lehet haladni. Nem elegendő számunkra, ha például a nagyböjti időben évente egyszer átelmélkedjük Jézus szenvedésének útját, hanem minden nap fel kell vennünk életünk keresztjét, hogy utunkat végigjárva eljuthassunk a feltámadásra. Ma, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Isten üdvözítő tervéről és annak megvalósulásáról olvashattunk az evangéliumban. Ezek szerint „Isten azért küldte el Fiát a világba, hogy általa üdvözüljön a világ.” Krisztus keresztjében felismerni az üdvösség eszközét és csak a megfeszített Jézus Krisztusról tudni, ez jelenti Szent Pál apostol számára az igazi bölcsességet, s ez útmutatás lehet minden kereszténynek. Ezt az igazi bölcsességet szeretnénk mindannyian elsajátítani, amikor a mi Urunk keresztjére tekintünk, s valahányszor előtte imádkozunk. Sok titkot rejt e kereszt, de a Megfeszítettet szemlélve megérthetjük, hogy számunkra is csak a szenvedésen és a halálon át vezet út az örökkévalóságba. Időnként a kereszt útjában van valakinek. Olvasom a hírt, hogy Franciaországban egy ápolónővér okozott országos riadalmat azzal, hogy nyakláncán egy kis kereszt függött. Mit keres egy kórházban kereszt? Más alkalommal egy tanár nehezményezte, hogy kereszt függ annak a teremnek a falán, ahol a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Mit keres egy iskolában kereszt? Valószínűleg nem az ellenzők szemét bántja, hanem a lelkiismeretüket. Nehezükre esik a keresztre nézni, mert akkor önmagukba kellene nézniük. Mert Krisztus keresztje már csak ilyen: önmagával szembesíti az embert. Előtte elnémul, aki máskor a maga emberi bölcsességét hirdeti. Előtte kicsinek érzi magát az is, aki földi hatalommal rendelkezik. Szent Pál apostol arról írt egykor, hogy egyeseknek botrány, másoknak ostobaság a kereszt, a hívőknek viszont Isten ereje és bölcsessége (vö. 1Kor 13,24). Titokzatos erő rejlik benne, mert Isten Fia hordozta, őt feszítették rá, és ő halt meg hozzá szegezve. Ez Krisztus keresztjének titka. A hitetlen világ évezredek óta birkózik a kereszttel. A hitetlen ember küzd a kereszttel. Nem akarja látni sehol. Nem akarja hordozni soha. Nem akarja elfogadni. A keresztet elfogadni csak a szeretet képes. Mert Krisztus is szeretetből fogadta el. A kereszt megtalál minket. Le lehet vetetni egy keresztet az iskolák és kórházak faláról. El lehet távolíttatni a nyakláncokról. De a kereszt mégis megtalál minden embert.

© Horváth István Sándor

Már rég nem írtam arról, mi is történik Érsekvadkerten. Minden esemény megérdemelné, hogy bővebb tájékoztatót adjon az programokra váró, ezektől távolmaradóknak. A teljesség igénye nélkül, az utókor számára is, pár gondolattal összefoglalom, milyen események voltak és mik várhatók a lapzártánkat követően.

Augusztus 8. Immár 15. alkalommal Gödör fesztivál keretében megtelt a központ. Minden jelen lévő találhatott neki tetsző programot a több „fellépő csapat” és az utcabál keretében. Nekem még most is itt cseng a fülembe a Varga Miklós- ék élő koncertjének „Vén Európa” című dala, s elgondolkodtat azon, hogy a migráció végett nem megy-e át a vénség a halálba.

Augusztus 20. A nyolcórai szentmisével vette kezdetét államalapításunkra és Szent István királyunkra történő emlékezés, hogy erősödjék tudatunkban az ezer éves tény, miszerint nekünk és Európának a jövője is kereszténység és nemzet tudat nélkül nem létező dolog. Az ünnepség a Hősök terén folytatódott, ahol sajnos nem sokkal voltunk többen, mint a templomban. A központon lévő ünnepség az Amatőr Alkotók Ifjúsági házi tárlatának megnyitójával zárult, de az ünnepség nem ért véget. A helyszín a Pástra tevődött át, ahol a „Nagygönc Fesztivál” keretében kaphatott felüdülést a nagyszámú jelenlévő.  A gönc kóstolás és az azt követő torok öblítés mellett,kirakodó vásár, népi játékok, bűvész, bohóc, humorista, folklór műsorok, az Érsekújvári operettesek előadása, a tűzijáték és a hajnalig tartó bál egyaránt az ünneplést és közösség formálását szolgálta.

Augusztus 23. Ezen a napon a megtermett javakét adtunk Hálát Istennek. A nagymise díszeit a szorgos kezek által készített gyümölcs és virágkompozíciók és a népviseletünk egyaránt alkotta.  A megáldott terményeket a népviseletbe öltözöttek, a nagyszámú hálát adó kíséretében körmenet keretében kivittük a  faluba, mintegy felhívva a világ figyelmét arra, hogy nem azon kell siránkoznunk, amink nincs, hanem azért kell hálát adnunk, amivel a Jóisten megajándékozott.

Szeptember 3. Csütörtök. Hétköznap van, mégis ünnep. Ezt jelezte az esti szentmise kezdetére megtelt templom és a sok ministráns is. A szentmisén való jelenlétünkkel, az azt követő rövid műsorokkal köszöntöttük András atyát, a mi papunkat, 70. Születésnapja alkalmából.

Szeptember 5. Két egymásba illeszkedő program is futott szülőfalunkban. Négy órától a teltházas Közösségi házban került sor az értéktárunk megnyitására, ami rövid műsorokkal és népi ételek kóstolásával a Tájházban ért végett. Ekkora már a Gödör is életre kelt a Tizenhárom Alamafa Alapítvány, az Önkormányzat és a Kolping család közös szervezésében, a Mozdulj Vadkert” program keretében. A 150 regisztrált résztvevő kipróbálhatta tudását a népi játékok használatában, a fezekasságban, a fafaragásban, íjászatban és a koszorúkészítésben egyaránt. A gyerekek a nézők közreműködésével részesei lehettek egy mesevilágnak tanulhattak táncokat élő zene kíséretében.

Szeptember 6. 1989-től szeptember első vasárnapján a hőseinkre emlékezünk. Így volt ez most is. Értünk imádkoztunk a nagymisén, koszorúk, virágok és mécsesek kíséretében rájuk emlékeztünk a Hősök terén, jelét adva annak, ha bár arcaikra sokan nem emlékezhetünk, de sohasem felejtjük őket.

Szeptember 12-13. Kálvária búcsú.  A búcsút megelőző napokban az esős idő ellenére is közel harminc „ember szorgoskodott, hogy a Szent Kereszthez méltó környezetben tarthassuk meg a „kis templomunk búcsúnapját. Szombat este keresztút, majd szentmise a szabadtéri oltárnál. A vasárnapi szentmise a rendszerváltozást követően ismét életre kelt körmenettel kezdődött. A plébánia templomtól a polgárőreink által biztosított útvonalon, a kereszt vezetésével , lobogóik alatt haladt az énekekkel imádkozó testvérek sokasága, jelezve a világ felé, hogy életük része a Megfeszített. András atya tanítása körbe járta keresztből áradó szeretet megnyilvánulásait, a misék végén pedig imádkoztunk az otthonaik elhagyására kényszerített testvéreinkért is.

Lapzárta van, de az élet nem áll meg a faluban. A megjelenésünk napján ismét benépesül a pást, hisz szeptember utolsó szombatján, aki még nem tudná, színes műsorokkal falunap van a helyszínen. Vélhetően még Gönc kupa is lesz a Műfüvön.  Október első vasárnapján zarándoklat szerveződik a megújult Nemzeti kegyhelyünkre és október 23-án megemlékezünk az utolsó szabadságharcunkról is. Lesz szüreti bál és szerveződnek színházlátogatások is. A fentiekről és a most meg nem nevezett programok részleteiről hirdetések és plakátok útján juthatunk információkhoz.

A Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád megyei Irodájának kezdeményezésére, a megyében több településen elindult a helyi értéktárak kialakításának folyamata. A kezdeményezéshez a mi településünk is csatlakozott és szeptember 5-én megtarthatta értéktár bemutatóját, amit hosszú kutató és gyűjtő munka előzött meg.

A helyi értéktár bemutatónk program sorozata délután 4 órakor a Közösségi Házban vette kezdetét, ahol Dr. Kovácsné Nagy Mária polgármesterasszony köszöntő szavait Pistyúr Zsófia szavalata követett. Ezután egy kis filmet láthattunk, amely szépen összefoglalta a település történetét és életét. A műsort Bene Annamária fuvolajátéka zárta. Képekben kiállítva láthattuk épített és vallási értékeinket, valamint falunk történelmét és programjait dióhéjban. Kiállításra kerültek neves személyiségeink portréi is, de a település régi és mai sport életébe is betekintést nyerhettek a látogatók a képek, cikkek érmék és kupák által. .Ezek mellett láthatók voltak még a TSZ krónikák, Érsekvadkertről szóló könyvek, valamint azok a fotófelszerelések is, melyekkel az 50-60 évek vadkerti fotói készültek.

A program második részeként az Ifjúsági Házban lehetőségünk nyílt megtekinteni azt a kiállítást, mely a helyi alkotók munkáiból valósult meg. Hála Istennek nagyon sok amatőr alkotó él közöttünk. Erről tanúskodnak az őket dicsérő szebbnél szebb kézimunkák, festmények és fafaragások.

A szervezők ezt követően a Helytörténeti Emlékház udvarára invitáltak bennünket, ahol Nagy Nándor meséje és Villant Anna éneke mellett az idén 10 éves jubileumát ünneplő Érsekvadkerti népdalkör nóta csokrát halhattuk.  A műsor után körbejárhattuk az emlékházat, ahol erre az alkalomra és a Hősök napjára való emlékezésként az I. és II. világháborúban elesett áldozatainknak is emléket szenteltek. A kis műsor és az emlékház megtekintése után a kemencét körbe ülve kóstolhattuk meg gasztronómiai értékünket, a nagygöncöt, amit ebben az évben Nógrádikumok közé választottak.

A Tizenhárom almafa alapítvány szervezésében a gyerekeket egész délután kézműves foglalkozás, este pedig táncház várta. Ezzel ért véget az értéktár bemutatójának színes programja.

 Azt gondolom, mi vadkertiek szerencsés helyzetben lehetünk, hiszen több évtizeddel ezelőtt a Réti házaspár elkezdte összegyűjteni településünk múltját, értékeit. Az ő munkájuk eredményeként jött létre a Helytörténeti Emlékházunk, amiért nagyon hálásak vagyunk.  Továbbá köszönet mindazoknak, akik települési értéktárunk kialakítását segítettek. Megjegyezni kívánom, hogy a helyi értékek feltárása folyamatos, ezért továbbra is várjuk az itt élők észrevételeit, javaslatait, gyűjtéseit.

Egy jelenlévő

Kolping hírek