Nyár van, viharok, sokfelé ítéletidő, szélvész és árvíz. Hánykódik a Föld: túl nehéz már neki a gazdaságkori civilizáció, ami leginkább csak fosztogatni tudja javait. Aki teheti, nyaralni húzódik valami biztonságos és békés helyre, de létezik-e ilyen? Még az iskola, vagy a norvég üdülősziget sem paradicsom, sőt a mozi sem, ahol – elvileg – csak a filmekben lőnek, bár azokban szakadatlan a mészárlás – nyilvánvalóan oktató-nevelő célzattal, máskülönben miért gyilkolásznának? Csoda-e, hogy immár tüzelnek ott élőben is: a minap Amerikában ölt és sebesített meg közel száz embert egy ifjú pszichiáter-jelölt egy filmbemutatón. Állítólag jó tanuló. Erről meggyőződhettünk: kihallgatásán igen meggyőzően alakította a hatóságok etetésére kidolgozott elmeroggyant-szerepet. Különös, nehezen megszokható, noha roppant gyakori lét-lyukadás szenvedője ő: az emberi valóságból egyszer csak átpottyant a Betmen-féle szörny-mese filmek világába. Ún. tanult ember létére egy idő múlva képtelen volt megkülönböztetni az életet a nyilvánvalóan kitalálttól, a semmitől. A szépet a förtelmestől, a jót a gonosztól. Megpróbált azonosulni a sátáni film fő-rémével.

Miért éppen azzal?

Talán nem kell vitát nyitni arról, hogy a világtörténelemben eleddig nem létezett ennyire kultúra nélküli, röviden: oly végtelenül primitív civilizáció, mint a mai, és amelyben Batman, Szuperman, Csillagok háborúja és hasonló bárgyúságok előfordulhattak volna szórakoztatás, vagy ne adj’Isten, kultúra gyanánt.

Hajdan az Iliászt mesélték a regősök, Gilgamest, Ráma királyfi vagy Fehérlófia kalandjait. A kereső ifjú lélek természetesen csüggött rajtuk, átélte a történeteket, megpróbálta utánozni a hősöket. Elsőként azt vette észre, hogy példaképei kiemelkedtek a társadalomból, ami annyit tesz, hogy fölülmúlták az átlagot erényekben. Az erény az „er” gyökből er-ed akár az er-ő, de leginkább szellemi gazdagságot jelent: okosságot, jóságot, segítőkészséget, bátorságot, önzetlenséget. Tessék megvizsgálni például a népmesehősök jellemét! A nemes tulajdonságok nem terhelik őket, hanem éppenséggel emelik: lehetővé teszik, hogy barátaik, köztük segítő állataik legyenek, akiknek támogatásával aztán legyőzik a gonosz boszorkányt, a sárkányt, az alvilág rémeit. Ilyenek mindenkor támadták az embert: kívül is, belül is.

Ismételjük meg: a hősök kiemelkednek az átlagból, mert föl, az Ég felé törekszenek, akár a szentek. Abban mind egyeznek, hogy segíteni igyekeznek a gyöngébbeken, helyettük is vállalják az áldozatot, akár életüket is kockára teszik, hogy emeljék őket. Kizárólag a gonosz ellen harcolnak. Soha nem ölnek, kivéve, ha meg kell vívniuk a sátánnal, a sárkánnyal.

Ellenben a gazdaságkori filmvilág csúcshősei csúcsmészárosok, egyedül ebben a legislegjobbak, kiváltképpen csodafegyvereik révén. Vegyük észre: a csodafegyver nem segítő állat, vagyis nem jó szellem, hanem dolog, a „műszaki fejlődés” eredménye, pénzből és hatalomból készül. Utánzóik átlátnak az olcsó dramaturgiai cselfogásokon, melyek egyiket ún. jó tömeggyilkossá, a másikat rossz tömeggyilkossá festik – az egyik kutya, a másik eb! Jól látszik ez jelmezeiken: denevér mindenkor alvilági jelkép volt, a pók szintén, és a színek: a vörös – vérszín! A fekete – pokolszín! Megértik a tanítást: semmi képmutatás! Ők a gonosz oldalán ropogtatják gépfegyvereiket, hiszen ő a pénzes, ő a hatalmas, vagyis ő képviseli a kor alapértékeit, vele kell tartani!

Az Antikrisztus oldalán a létirány tehát nem a föl, hanem a le!

Mi pedig vele tartunk, amíg tűrjük, nézzük, hallgatjuk, bámuljuk…

Czakó Gábor

Uram, add, hogy a törvények között a szeretet az első legyen, üljön jóindulat a kormányszékeken. Az igazság előtt haljon meg a fegyver, s élhessen szabadon e Földön minden ember.

Legyen egy akol és legyen egy pásztor, növelj pásztorbotot virágzó rózsaszálból. S ha mindezeket elrendezted, e képen, a népek között, Uram, nekem is van egy népem. Ha érdemeit kegyednek szenvedéssel méred, úgy egynek sincs annyi szent jussa, mint a magyar népnek.

Mások bűneiért is őt verte ostorod, súlyos nagy keresztet szó nélkül hordozott. Legjobb fiait vitte mindig a Golgotára, jó tettének soha, csak bűnének volt ára.

Uram! Adj nekünk békességet a Kárpátok között! Sehol még földet annyi könny és vér nem öntözött. Sehol annyi virág és sehol annyi bánat. Szeresd Uram jobban, az én szegény hazámat.

(Wné küldte Győrből)

(Ahol Jézus jelen van, ott van remény.)

„Ahol jelen van Jézus, ott a testvérek szeretik egymást, elkötelezik magukat életük, egészségük védelmében, tiszteletbe tartva a környezetet és a természetet”, vezeti be üzenetét a Szentatya.

Jézus is egyszerű szavakkal fordul hallgatóságához, olyan szavakkal, amelyeket mindenki meg tudott érteni. Így van ez a mennyország szántóföldben elrejtett kincshez, vagy a nagyon értékes igazgyöngyhöz hasonlítása esetében is. Jézus nem törődik azzal, hogy elmagyarázza, , mi a mennyek országa. Inkább hagyja, hogy megsejtsük, példabeszédek és hasonlatosságok által, elsősorban a mennyek országának hatását mutatva meg. A mennyek országa képes megváltoztatni a világot, mint a tésztában elrejtett kovász. Kicsiny és alázatos, mint egy mustármag, amely hatalmas fává terebélyesedik. A példabeszédek megértetik velünk, hogy Isten országa magában Jézus személyében válik jelenvalóvá. Ő az elrejtett kincs, Ő a nagy értékű gyöngyszem.

Érthető a földműves és a kereskedő öröme: megtalálták, amit kerestek! Mindannyiunk öröme, amikor felfedezzük Jézus közelségét azu életünkben. Jelenléte átalakítja életünket és nyitottá tesz testvéreink szükségletei iránt; jelenléte arra szólít fel, hogy fogadjuk be minden más jelenlétét. Az idegent és a bevándorlót is. A befogadó jelenlét örömteli, termékeny jelenlét. Így az ország saját magunkban, bennünk van. Mindnyájunknak sajátos életútja van. Mindenkinek más és más az életútja. Van, aki várja, kívánja, régóta keresi a Jézussal való találkozást, amint ezt a kereskedő példabeszéde mutatja, aki járja a világot, hogy valami értékeset találjon. Mások számára váratlanul történik, szinte véletlenül, mint a földműves esetében. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy Isten az, aki keres minket; azért jött el, hogy a „velünk való Isten” legyen. És Jézus közöttünk van, ma is, itt is.

Ő az, aki keres minket, és hagyja, hogy megtaláljuk, emelte ki e gondolatot Ferenc pápa. Olykor szokatlan helyeken és váratlan időben találunk rá.  Amikor megtaláljuk Jézust, magával ragad és meghódít bennünket. Nagy öröm, hogy felhagyunk szokásos életmódunkkal, ami olykor sivár és lehangolt, és befogadjuk az evangéliumot. Hagyjuk vezetni magunkat a szeretet , az alázatos és önzetlen  szolgálat új logikája által.

Ma, amikor  e helyszínre érkeztem, valaki közületek odajött hozzám és azt mondta : Atyám, adjon nekünk reményt. Én azonban nem tudok reményt adni nektek. De megtudom mondani: ahol Jézus jelen van, ott van a remény, ahol Jézus jelen van, ott a testvérek szeretik egymást, elkötelezik magukat életük, egészségük védelmében, tiszteletben tartva  a környezetet és a természetet. Ez az a remény, amely soha nem csal meg, amelyet Jézus ad

(VR nyomán)

Kolping hírek