Vadkerti harangok
2015. június


Sarlós Boldogasszony
Szentmiseszándékok
Magnificat
Pünkösdi jegyzet
Az asztal közösség
A családi élet alapszavai: Megengeded? Köszönöm! Bocsáss meg!
Elmulasztott lehetőségek
Fáradt pedagógus esti imája
Egy kis vidámság
Életige
Isten humora
Önkormányzati hírek
Ingyenes jogi tanácsadás
Kalász hírek
Kolping híreink
Falubajnokság
Híreink



Vissza az előző menüre

Sarlós Boldogasszony


Azért nevezi így a Szűzanyát a magyar nép, mert ünnepe az aratás idejére esik. Régebben ugyanis nem kombájnokkal, kaszákkal, hanem sarlóval arattak. Az első Sarlós Boldogasszony napon rokonánál, Erzsébetnél tett látogatása alkalmával Máriának szárnyaló háladal csendül az ajkán. A Magnificat emléknapja ez. Hány neves költő, kiváló festő és jeles szónok örökítette meg e szép eseményt. Egyébként ezt ábrázolja váci székesegyházunk oltárképe is.

Mi is történt tulajdonképpen? Amikor Szűz Mária Gábor arkangyal révén tudomást szerzett róla, hogy a Szentlélek csodás kegyelme révén az Ő áldott méhe lesz Isten megtestesülésének eszköze, csodálatos öröm töltötte el lelkét. Örök igazság, hogy az ember a nagy örömet és a nagy fájdalmat nem tudja egyedül elviselni. A jóság nem öncél: szétárasztja magát. Ezért Szűz Mária felkeresi rokonát, Erzsébetet és annak férjét, Zakariást, a születendő Keresztelő Szent János szüleit a Jeruzsálemtől 7 km-re fekvő, Ain Karim városkában.

Ha öröm van az ember szívében, gyorsabb a járása. Nem ismer fáradtságot. Máriát is hajtotta az öröm. Meg akarta osztani szívének túlcsorduló boldogságát. A nagy távolság sem tartotta vissza. A megtestesülés égi boldogságát akarta közölni velük. De a rokoni szeretet is hajtotta. Erzsébet nagynénje idős, már a hatodik hónapjában van. Segítőre szorul. A fiatal Mária siet segítségére.

Amikor belép a kis hajlékba, örökszép hálaének csendül fel ajkán: a Magnificat. Mária háladalából kicsendül a bátorság is, amikor ezt mondja: „Mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék.” Az alázatosság és a bátorság összetartozása ez. A bátorság alázatosság nélkül vakmerőség. Az alázatosság bátorság, önbizalom nélkül gyengeség.

A Szűzanyában a bizakodó bátorság is szóhoz jut. Isten választott eszköze Ő a megváltás művében! És bennünk él-e a hála, és bensőnkben ott él-e szent hitünk megvallásának bátorsága? Tekintsünk hát magunkba e nyár eleji Mária ünnepen, s odafigyelve, útravalóul olvassuk el a Magnificatot.

(Bánk József nyomán,Fotó Kristók J.)

Vissza az újság tetejére

Magnificat

Magasztalja lelkem az Urat

És ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.

Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát:

Lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.

Mily nagydolgot művelt velem

Ő, a Hatalmas és Szent!

Irgalma az istenfélőkre száll

Nemzedékről nemzedékre.

Nagyszerű dolgot művel karja erejével,

Szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket,

Uralkodókat taszít le trónjukról,

De fölemeli az alázatosakat.

Éhezőket tölt be minden jóval,

De üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.

Fölkarolja szolgáját, Izraelt,

S amint megigérte atyáinknak,

Nem feledi irgalmasságát

Ábrahám és utódai iránt mindörökre.

(Lk 1, 47-55)

Vissza az újság tetejére

Pünkösdi jegyzet


Pünkösd szombatján a televízió jóvoltából tanúi lehettünk a magyarság legnagyobb lélekszámú közös ünnepének, a Csíksomlyói búcsúnak. De minden templom, így a megyénkben lévő Nemzeti kegyhely is lehetőséget adott arra, hogy megünnepeljük Egyházunk születésnapját. Most röviden beszámolok a Szentkúton hallottakról, ahol számomra meglepően sok testvér hagyta maga mögött a világ zaját, hogy a közös imában és a csendben, a szentmisék prédikációiban és a misék előtti katekéziseken hallottak alapján rádöbbenjen Isten jóságára.

Nagyon tetszett Varga Kapisztrán (nálunk is járt egy fogadalmi ünnepünkön) vasárnap mise előtti, a szentmisére ráhangoló tanítása, amely a megszentelt élet évéhez igazította mondanivalóját. Párhuzamot vont a papság és a szerzetesség között, melyben a papságot szolgálatnak, míg a szerzetességet életformának nevezte. Nem helyezte egyiket a másik elé, mert mindkettőre nagy szüksége van a világnak, hisz nélkülük, mint a Szentírásban szereplő só, ízetlenné válna az. Haszna nem mérhető anyagi mércékkel. Munkálkodásuk az élet minőségét javítja azzal, hogy megteremti a fizikumnak és a léleknek összhangját.

A szerzetesi élet, a papság, a családi élet felé történő elköteleződés egyaránt meghívással kezdődik. Ez a meghívás mindig valamilyen környezetben születik meg, legyen az a család, az Egyházközség, a bennük folyó imádságos élet. Ám meghallani Isten hívó szavát, minden megkeresztelt ember feladata, nemcsak annak, aki a papi vagy szerzetesi hivatást vállalja. A meghívás hangja más és más. A kérdés abban merül fel igazából, hogy él-e bennünk a meghallás szándéka. Vagy valamilyen kötöttség (vagyon, család stb.) gátol meg attól, hogy az legyek, aminek az Isten szánt engem, igazi boldog.

Az igazi boldogságot nem a dolgokban kell keresni. Az belül, a szívekben lakozik. Mindannyian ismerhetünk az anyagi javaik számát sem tudó és mégis boldogtalan embert. Az anyagi teher visszahúzza őket Jézus követésétől. Tíz körömmel ragaszkodnak ahhoz, így nem marad idejük megosztani életüket másokkal és Jézussal.

Püspök atyánk, Varga Lajos tanításában képet kaphattunk a Szűzanya köszöntése és a Szentlélek kiáradásának kapcsolatáról. Ária a Szentlélek mátkája, amit hittel vallunk. Jézus Krisztus világra jötte a Szentlélek műve, és Máriához kötődik, de az apostolok is Máriával együtt várták a Szentlélek kiáradását.

Az Egyház Jézus Krisztus titokzatos teste, mondja Szent Pál. Mi is ennek a testnek válunk részeivé a Szentlélek közreműködésével a keresztségünk által. Az Egyház Krisztus titokzatos teste. Krisztus teste Mária méhében nyugodott. Mária hordozta magában először Jézust. Mi, az Oltári szentség méltó vételével követhetjük égi édesanyánkat, s válunk az Egyházhoz tartozó, Jézust hordozó emberekké.

Pünkösd van. A Szentlélek ünnepe, aki nem más, mint Teremtő Lélek. Isten szava által a semmiből született meg a világ, mert előtte csak az Isten létezett. Ez a folyamat a Szentlélek által ma is tart, mert Isten kegyelméből születik meg az újjászületett ember, az az ember, akit Isten elképzelt, aki hűséges és képes tanúskodni teremtőjéről.

A hűség forrása az imádság, vezette be elmélkedését Zatykó László ferences atya, pünkösdhétfő reggelén. Az ima hiányának mértéke, a széthullás növekedését vonja magával, legyen az család, egyesület, egyén és közösség. Ezt statisztikai adatok is alátámasztják például a válások elemzésekor.

Mi is az imádság? Mit is ért alatta? - hangzottak el a kérdések. Az adott válaszok egyszerűek és nagyszerűek voltak. Idézem: „Uram, itt vagyok Neked, aki vagy, az Atya, Fiú és Szentlélek egységében.” Ez azt jelenti, hogy gondolatban is az ima világában élek, és nem a világ dolgaihoz kötődök ezalatt. Ki kell tudni szakadni a mindennapok környezetéből és megtanulni Istenre figyelni.

Pünkösdhétfő van. A karácsonynak és húsvétnak van másnapja. A pünkösdnek nincs, hisz a pünkösdhétfő nem másnap, hanem Egyházunk első napja. Isten szeretetének kiáradását ünnepeljük. Isten, aki maga a szeretet, nem is tud nem szeretni. Ennek a szeretetnek kell áramolnia a családokban is, a férjek és feleségeik között is. Ennél kevesebb nem elég! Csak így válik szentséggé a házastársak holtomiglan, holtáiglan (nem az untomiglan-untáiglan) tartó szövetsége, a házasság. Ebből az is következik, hogy a jó házassághoz három személy kell. Kell a férj, kell a feleség és kell az Isten. Tehát férj, feleség és Isten (szeretet). Ha ebből a kapcsolatból Istent kihagyjuk, problémák sorával találjuk szembe magunkat. Jól vázolja ezt Tolsztoj a Kreutzer szonátában. Érdemes elolvasni! E hármas kapcsolatot úgy is nevezhetjük, hogy hárman örökös ölelésben élni. Ez a ma kreatív kisebbség nagyon kell ennek a nyomorék világnak, mert csak ez viszi előbbre világunkat. Útravalóul a jubiláns házasok megáldásakor mindannyiunknak adta, hogy merjünk pozitív deviánsok lenni! Birtokoljuk a Szentlelket, a bennünket körül vevő javakat pedig nem érettük élve használjuk.

Szentkút - Érsekvadkert, 2015 pünkösdjén, emjé

Vissza az újság tetejére


Az asztal közösség

(Úrnapi gondolatok)


Úrnapja megünneplése abból a keresztény lelki törekvésből fakad, hogy nagycsütörtökön túl- melyet már beárnyékol a nagypéntek, Jézus kereszthalálának emlékezete – külön is középpontba állítsa az eucharisztia titkát. Az evangéliumok ilyenkor a csodálatos kenyérszaporításról szólnak. A biblia magyarázók már régebben felfigyeltek arra, hogy az evangéliumi leírások úgy fogalmazódtak meg, hogy belevittek elemeket az utolsó vacsora alapítóeseményeiből, és a közösség eucharisztia-ünnepléséből. Ez különösen Lukácsnál érvényesül, aki hangsúlyozottabban jegyzi meg, hogy a nap már lemenőben van (Emmauszi tanítványok), az embereket ötvenes csoportokba telepítik le, ami megfelel az őskeresztények házankénti eucharisztia ünneplésének. Nála Jézus nem egyszerű en étkezés előtti áldást mond, hanem a kenyeret (és a halat) áldja meg. Jézus gesztusai szinte ugyanazok, mint az utolsó vacsorán, és a leírás bizonyos liturgikus ünnepélyességgel cseng. Már az első őskeresztények úgy értelmezték az első kenyérszaporítás csodáját, hogy abban Jézus nagy ajándékát, az Oltáriszentségnek előképét látták. De a leírás felidéz ószövetségi képeket is. Szent lukács kiemeli, hogy puszta helyen vannak, sejtetve ezzel, hogy Isten úgy táplálja népét most is, mint egykoron a pusztában. Nyilvánvaló a szándék: Jézus csodája az ószövetségi nagy próféták, Mózes és Illés üdvtörténeti vonalában értelmezendő. Jézus az új tanító és üdvösséget hozó, akire az élet tragikus helyzeteiben is építhetünk!

Az evangélium első része jól ecseteli a Jézus köré gyűlt emberek hirtelenjében tudatosuló nehéz helyzetét: előttük az éjszaka, puszta helyen vannak, élelem és szállás nélkül. Természetesen nem szabad túl dramatizálni ezt a kiszolgáltatottságot. Az evangélium sem ezt teszi, de észre kell vennünk, hogy a méltó emberi lét legalapvetőbb meghatározója mind a mai napig az élelem és a szállás biztonsága. Értelmezhető tehát mindenfajta testi- lelki ínségre, mely képes ellehetetleníteni emberi sorsunkat. A leírásban nem lehet mellékesként tekinteni arra sem, hogy a tanítványok felhívják Jézus figyelmét a nehéz helyzetre. Ők fogják, Jézus megbízásából, megszervezni a tömeg táplálását, ők lesznek majdan az eucharisztikus közösség vezetői, akiknek figyelniük kell a közösség tagjainak ínségeire is. Ugye ismerősen hangzik Jézus felszólítása: „Ti adjatok nekik enni!” A csoda közvetlen előkészítése ez a felszólítás. Ugyanis, ahol az ember rádöbben képességeinek korlátaira, ott van a helye az isteni kibontakozásnak. Amikor az ember megéli tehetetlenségét, akkor tudja csak igazán megragadni Isten kezét. Ez nem azt jelenti, hogy üljünk ölbe tett kézzel! Isten segítő jósága feltételezi az emberi közreműködést. Jézus nem a semmiből lakatja jól a tömeget, hanem abból az öt kenyérből és két halból, amit az ember elé tesz. Vajon én oda tudom-e adni Üdvözítőmnek a magam kis „kenyerét”,  rá merem-e bízni bármilyen szerény képességű önmagamat az Ő jóságára, hogy sokasítsa meg Ő, tetszése szerint.

A leírás csúcspontja, Jézus áldása és a kenyerek a szétosztása, ami átvezet bennünket az eucharisztia ünneplésébe. Az oltáriszentségben az étkezés formájában, a kenyér és a bor színe alatt Jézus valóságos jelenléttel ajándékoz meg bennünket. A személyes találkozás különleges pillanatai ezek, melyre komolyan fel kell készülnünk. Imádság és imádás erejével kell körülvennünk, hogy valóban életünk tápláléka, éltetője legyen.

A II. Vatikáni zsinat felhívja a figyelmet az eucharisztia titkának horizontális, emberi, e világi síkon működő erejére, a közös étkezés, a közös asztal emberi közösséget megalapozó és működtető vonására.  Nem véletlen, hogy Szent Pál az egyház közösségét az eucharisztiára vezeti vissza. A mai világban, a nagy „elmagányosodások” korszakában, az idők jeleként foghatjuk fel az egymást ismerő, az úrnapi körmenetben tevékenyen résztvevő, szeretetben egybenövő eucharisztikus közösség  igényét, ahol a testvérek találkoznak, mindegyik hozza a maga személyes adottságainak kis „kenyerét”, hogy a jelen lévő Jézus abból az egész „testet” táplálja, jóllakassa, mint e3gykor a kenyérszaporítás csodájában, a puszta világában

(Gál Endre nyomán, Fotó Kristók J)

Vissza az újság tetejére

A családi élet alapszavai: Megengeded? Köszönöm! Bocsáss meg!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A most olvasható katekézis egyfajta bejárati ajtóként szolgál az ezután következő megfontolásokhoz a családi életről, annak valós problémáiról, időszakairól, történéseiről. Erre a bejárati ajtóra az a három szó van felírva, amelyekről már többször is beszéltem itt, a téren. Erről a három szóról van szó:Megengeded? Köszönöm! Bocsáss meg! Ezek a szavak nyitják meg ugyanis az utat afelé, hogy a családban jól és békésen tudjunk élni. Egyszerű szavak, de mégsem olyan egyszerű a megvalósításuk! Nagy erőt rejtenek magukban: segítenek megőrizni az otthont, még ha ezernyi nehézséggel és feladattal kell is megbirkózni, ám ha hiányoznak, repedések keletkeznek a falon, melyek akár az egész házat is romba dönthetik.

Általában a „jólneveltséghez” tartozó szavakként értjük őket. Elfogadom, egy jól nevelt ember engedélyt kér, köszönetet mond, és bocsánatot kér, ha hibázik. Ez így van rendjén, nagyon fontos, hogy mindenki jó nevelést kapjon. Egy tekintélyes püspöknek, Szalézi Szent Ferencnek volt a szavajárása: „A jólneveltség már fél életszentség.” Vigyázzunk azonban, mert a történelem folyamán a jó modorból származó formalizmusnak is tanúi lehettünk, amely lelki ürességet és mások iránti közönyt rejtő álarc lehet. Szokás mondani: „Jó modor mögött rossz viselkedés rejtőzik.” A vallás sem mentes ettől a veszélytől, amely a szabályok formális betartását spirituális világiasságba süllyesztheti. A Jézust megkísértő sátán is jó modorral lép fel – igazi úrként, lovagként viselkedik –, és idézi a Szentírást, mintha teológus lenne. Stílusa korrektnek tűnik, szándéka azonban az, hogy letérítsen az istenszeretet igazságának útjáról. Mi azonban a jólneveltséget a maga hiteles formájában értjük, amelyben a jó érintkezési stílus mélyen a jó iránti szeretetből és a másik iránti tiszteletből gyökerezik. A család az egymás iránti szeretetnek ebből a finomságából él.

Nézzük tehát az első szót: Megengeded? Amikor odafigyelünk arra, hogy azt is kedvesen kérjük, amiről úgy véljük, akár követelhetjük is, akkor jelentős támogatást nyújtunk a házas és családi együttélés szellemének. Ahhoz, hogy belépjünk a másik életébe, még ha az a mi életünk részét képezi is, tapintatra van szükségünk, olyan nem lehengerlő magatartásmódra, amely táplálja a bizalmat és a tiszteletet. A bizalmas kapcsolat tehát önmagában nem jogosít fel arra, hogy mindent adottnak vegyünk. Minél bensőségesebb és mélyebb a szeretet, annál inkább megköveteli a másik szabadságának tiszteletben tartását, valamint a képességet annak kivárására, hogy a másik megnyissa szívének ajtaját. Emlékezzünk csak Jézus szavára a Jelenések könyvében: „Nézd, az ajtóban állok, és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, ahhoz bemegyek, vele étkezem, ő meg velem” (3,20). Tehát az Úr Jézus is engedélyt kér, hogy bemehessen! Ezt ne felejtsük! Mielőtt megtennénk valamit a családban, kérdezzük meg: „Megengeded? Mit szólsz hozzá? Jónak látod?” Igen, ez a jólneveltség nyelvezete, de tele szeretettel! Ez igencsak hasznára van a családoknak!

A második szó a „köszönöm”. Időnként azt gondolhatná az ember, hogy a rossz modor és a durva szavak civilizációja van kialakulóban, mintha csak ez jelentené az emancipációt. Nyilvánosan is hányszor vagyunk ennek tanúi?! A kedvességet és köszönetmondást a gyengeség jelének tartják, mi több, ezek még bizalmatlanságot is kelthetnek. Ezzel a tendenciával már a család ölén szembe kell szállni. Tántoríthatatlanul a hálára és mások elismerésére kell nevelnünk: a személy méltósága és a társadalmi igazságosság is itt kezdődik. Ha a családi élet elhanyagolja ezt a stílust, akkor a társadalmi élet is elveszíti. A hála pedig egy hívő ember számára hitének lényegéhez tartozik: az a keresztény, aki nem tud köszönetet mondani, az elveszítette Isten nyelvét. Ez csúnya dolog! Emlékezzünk csak Jézus kérdésére, amikor meggyógyított tíz leprást, de utána csak egy jött vissza közülük köszönetet mondani (vö. Lk 17,18). Egyszer egy idős, bölcs, jóságos, egyszerű ember azt mondta nekem, de az igazán istenhívő, az élet iskoláját megjárt ember bölcsességével: „A hála olyan növény, amely csak a nemes lelkek földjén terem.” A léleknek a nemessége, Istennek a lélekben működő kegyelme indít minket a hálaadásra. A köszönetmondás a nemes lélek virága. Milyen gyönyörű ez!


A harmadik szó a „bocsáss meg”. Nehéz szó, nyilván, mégis oly nagy szükségünk van rá. Amikor hiányzik, a kis repedések kitágulnak – akaratunk ellenére is –, és mély árkokká válnak. Nem véletlen, hogy a miatyánkban, a Jézus által tanított imában, amely egybegyűjti az élet számára alapvető kéréseket, ezt találjuk: „Engedd el tartozásunkat, ahogyan mi is elengedjük mások tartozását” (Mt 6,12) Ha elismerjük hiányosságainkat, ha vágyunk arra, hogy megadjuk az elmaradt tiszteletet, őszinteséget és szeretetet, az méltóvá tesz minket a megbocsátásra. Abban a házban, ahol nem kérnek bocsánatot, elkezd fogyni a levegő és megposhad a víz. Sok érzelmi sérülés, sok fájdalom a családokban azzal kezdődik, hogy elvész ez az értékes szó: „Bocsáss meg!” A házaséletben sokszor van veszekedés…, tányérok is repkednek, de hadd adjak egy tanácsot: soha ne érjen véget a nap kibékülés nélkül!

Értsétek meg: veszekedtetek, férj és feleség? Gyerekek a szülőkkel? Durván veszekedtetek? Ez nem jó, de nem ez az igazi probléma! A probléma az, ha még másnap is ez az érzelem tölt el titeket. Épp ezért sose fejezzétek be úgy a napot, hogy nem békültetek ki egymással a családban. Hogyan béküljek ki? Talán letérdeljek? Nem! Csak egy apró gesztusra van szükség, és visszatér a családi összhang. Elég egy szavak nélküli simogatás. De sose fejezzétek be úgy a napot a családban, hogy nem békültök ki egymással! Értitek? Nem egyszerű, de meg kell tenni. Így az élet szebbé válik. Egy apró gesztus is elegendő!

A családi életnek ez a három kulcsfogalma mind egyszerű, s talán elsőre meg is mosolyogtatnak. Ha azonban elfelejtjük őket, nem lesz többé min mosolyogni, nem igaz? A gyermeknevelésben talán túlságosan is elhanyagoljuk ezeket a szavakat. Az Úr segítsen minket, hogy ismét a helyükre kerüljenek: a szívünkben, az otthonunkban és a társadalmi együttélésben. Ezek ugyanis épp azok a szavak, amelyek a belépést jelentik a családon belüli szeretet megélésébe.

(Ferenc pápa)

Vissza az újság tetejére

Elmulasztott lehetőségek

A mulasztásból eredő vétkek sokszor súlyosabbak és fájdalmasabbak, mint a ténylegesen elkövetett bűnök. Visszavonhatatlanságuk, jóvátehetetlenségük tudata és emléke ott lappang minden gondolatunk mélyén. Amikor szeretteink, barátaink eltávoznak az élők sorából, általában bűntudatot érzünk, ha felidézzük mulasztásainkat. Nem voltunk velük eleget, nem segítettünk kellőképp, talán elfordultunk tőlük, magukra hagytuk őket.

Önmagunkkal szemben is követhetünk el súlyos mulasztásokat, téves döntésekkel, lustasággal, felületességgel, óvatlansággal, tudatlansággal. Személyes életpályánk kudarcaiban, vargabetűiben, csak utólag ismerjük fel saját felelősségünket. Az is súlyos mulasztás, ha vakmerően bizakodunk az isteni gondviselésben, végzetszerűen fogva fel saját sorsunkat, lebecsülve saját erőnket, munkánkat, szabad akaratunkat. Erre figyelmeztet a népi bölcsesség is: „Segíts magadon, s Isten is megsegít!”

A különböző közösségek együttesen is vétkezhetnek mulasztással. Közös felelősségük van a családoknak, településeknek, szervezeteknek, pártoknak, gyülekezeteknek, nemzetnek, s végső soron az egész emberiségnek is. A kollektív felelősség megállapítása azonban utólag nagyon nehéz, inkább történészi feladat.  Nemzeti tragédiáink –például Mohács vagy Trianon- kollektív mulasztások következményei is voltak, a széthúzás, tétlenség, kicsinyhitűség, téves vezetői döntések ezeket csak felerősítették. 1989 óta is sok lehetőséget mulasztottunk el, fájdalmasan sokat. A rendszerváltozás után nem jött létre a nemzeti egység, az emberek többsége a társadalmi igazságtalanságok, megszorító intézkedések folytán nem tudott őszintén örülni a szabadságnak, melyből csak a lét- és közbiztonság romlását és a szabadosságot érzékelte. Idősebbek hallhattak a „szocialista erkölcsről”, a „kapitalista erkölcsről” azonban már nem próbált beszélni senki sem. Pedig piacgazdaságot sem lehet építeni közbizalom és közakarat érvényesülése nélkül, figyelmen kívül hagyva a természeti erkölcsi alapokat is.

A legsúlyosabb mulasztásokat azonban gyermekeink, ifjúságunk ellen követhetjük el, egyben önmagunkat is megfosztva a békés nyugodt jövőtől. Minden meg nem született gyermek örökre elmulasztott lehetőség (a bevándorlók nem pótolják, (jól látható tőlünk Nyugatra), az Égi Gyermek elleni merénylet. Amit ma nem adunk meg gyermekeinknek szeretetből, biztonságból, műveltségből és hitből, azt holnap már nem pótolhatjuk.

(néhai szszp nyomán)

Vissza az újság tetejére

Fáradt pedagógus esti imádsága

Uram, itt lenne már az imádság ideje. Hadd beszélgessek most Veled íróasztalom lámpájának fényénél, amikor az utolsó dolgozatfüzetet is kijavítottam. Igen, mára ez volt az utolsó, de holnap elölről kezdődik minden. Látom magam előtt az osztályt, negyven buksi fejet, melybe sokszor olyan dolgokat kell belesulykolnom, ami nem nagyon érdekli őket. Látom azt a kis kócost, aki sohasem készíti el a házi feladatát, s a másikat, aki egész óra alatt úgy fészkelődik, mintha parázson ülne. Aztán ott van az a szomorú képű, aki mindig későn érti meg a dolgokat, ha egyáltalán megérti.

De ma kifárasztottak a jók is. Mindannyiukat itt érzem belül; a nyugodtakat, az izgágákat, az igényeseket és a nemtörődömöket egyformán. Ma nem hagytak egy pillanatra sem nyugton, akár jók voltak, akár rosszak.

Uram, nem tudok Neked ma este különösebbet felajánlani, csak agyonhajszolt idegeimet, rossz kedélyemet és rekedt hangomat. A lehangoltságomat, amelyet azonban nem akarom, hogy eluralkodjék rajtam, mert holnap reggel ismét frissnek kell lennem és nyugodtnak, hogy ne harsogva, hanem barátságosan mondhassam: Gyerekek, egy kicsit csendesebben. Mint minden reggel évek óta.

Holnap, Istenem, de jó lenne újra abból a régi lelkesedésből, az első esztendők naiv büszkeségéből! Uram, most csak miattuk, értük kérek Tőled holnapra nyugodt hanghordozást, derűs arcot és fáradhatatlan türelmet. Hadd tudjam elfogadni őket úgy, ahogy vannak, a nagy kamaszaimat, akik szakasztott olyanok, amilyen én lehettem annak idején, diákkoromban.

Dolgozni, tenni akarok értük anélkül, hogy ezért különös elismerést, köszönetet várnék. Ne feledjem: ők sem csupán kedvtelésből jönnek iskolába. De hogy egy kicsit szeressenek itt lenni, az rajtam is múlik. Gyakrabban kellene gondolnom erre!

Csak ma este már ne, Uram! Ma este már pihennem, aludnom kell. Érettük, Uram.

(Hetényi Varga Károly KÉ, 2009. június 7.)

Egy kis vidámság

Két kispap évődik egymással.

- Megtennél nekem egy igazi, keresztény szívességet?

- Persze, örömmel!

- Ezt a tízezrest légy olyan kedves felváltani nekem tizenegy darab ezer forintosra!

- Öööö… csak tízre, nem?

- Az nem lenne szívesség.

 

A skót és a persely

Három skót ül a templomban. A sekrestyés egyre közelebb jön perselyével...

Már csak öt méter... három... egy: ebben a pillanatban az egyik skót elájul, a másik kettő meg kiviszi.

 

Bocsánatos plágium

A híres prédikátornak így gratulál tréfás kedvű barátja:

- Igazán csodálatos volt a beszéded! De, amit mondtál, azt régi kedves ismerősként köszönthettem, ugyanis könyvtáram egyik könyvében már olvastam minden szavadat.

A prédikátor savanyú képpel feleli:

- Ó, igen? Kölcsönkaphatnám azt a könyvet?

-          Természetesen! - És a barát másnap a prédikátor kezébe nyomta a szótárt...

 

A plébános meg a kocsma

Jóval éjfél után cseng a telefon a plébánián.

-Halló. Tátika kocsma? - szól bele egy kissé kapatos hang.

- Kocsmáros úr, küldjön még tíz üveg sört Kovácsékhoz!

- Sajnálom, kérem - szakítja félbe a pap, én nem a kocsmáros vagyok, hanem a plébános.

- Igen? - csodálkozik a férfi.

- És szabad kérdeznem, mit keres egy plébános ilyen későn a kocsmában?

 

(Amin a barátok is nevetnek c. viccgyűjteményből BB)

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap


„Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges.” (Lk 10,41-42)

Micsoda szeretettel ejti ki Jézus ezt a nevet: Márta, Márta. Gyakran meg szokott állni ebben a betániai házban, Jeruzsálem kapujában megpihenni tanítványaival. Kint a városban vitába kell szállnia, szembeszegülnek vele és visszautasítják, itt viszont békére és befogadásra talál.

Márta tevékeny és kezdeményező. Ezt bizonyítja testvére halálának az esete is, amikor nem hagyja annyiban a beszélgetést Jézussal, hanem tovább kérleli őt. Márta erős asszony és mély hitről tesz tanúságot: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Hiszed ezt?” – kérdezi tőle Jézus, és ő habozás nélkül válaszol: „Igen, Uram, hiszem.” (vö. Jn 11,25-27)

Most is sürög-forog, hogy méltóképpen fogadja a Mestert és tanítványait. Ő a háziasszony (a neve, Márta is azt jelenti, úrnő, gazdaasszony), tehát felelősnek érzi magát. Valószínű vacsorát készít a tisztelt vendégnek. Mária, a húga magára hagyja őt teendőivel. A keleti szokásokkal ellentétben nem a konyhában tartózkodik, hanem a férfiak között hallgatja Jézust. A lábához ül, az igazi tanítványokra jellemző módon. Ezért jegyzi meg Márta méltatlankodva: „Uram, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” (Lk 10,40) Erre válaszol aztán Jézus nagy szeretettel, de határozottan:

„Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges.”

Talán nem örült Jézus a tevékenykedésnek, Márta nagylelkű szolgálatának? Nem értékelte a vendéglátást, és nem kóstolta volna meg szívesen az ételt, amit éppen készített neki? Nem sokkal ez után az eset után példabeszédeiben méltatja az intézőket, a vállalkozókat és a szolgákat, akik jól gazdálkodnak és kamatoztatják talentumaikat (vö. Lk 12,42; 19,12-25). Még a fineszességüket is megdicséri (vö. Lk 16,1-8). Hogy ne örülne, amikor látja, micsoda lendület van ebben az asszonyban, és micsoda ragyogó vendégséget rendez nekik.

Amit kifogásol, az a türelmetlenség, az aggodalom, ami a munkáján érződik. Márta „sürög-forog” (Lk 10,40), izgul és nyugtalan. Már nem ő irányítja a munkát, hanem a munka kerekedett felül rajta és az uralja őt. Már nem szabad, hanem az elfoglaltságának rabja lett.

Talán nem esik meg néha velünk is, hogy beleveszünk ezernyi tennivalónkba? Magával ragad és elvonja figyelmünket az internet, a chat, a sok fölösleges sms. Vagy akkor is, amikor komoly elfoglaltságok kötnek le: elfeledkezünk arról, hogy figyelmesek legyünk mások iránt és meghallgassuk, aki mellettünk van. Főként fennáll a veszélye, hogy szem elől tévesztjük, miért is, kiért is dolgozunk. A munka és más elfoglaltságuk önmagukban válnak céllá.

Más esetekben a nyugtalanság, a félelem ragad magával különböző problémák miatt: családi, anyagi, munkahelyi vagy iskolai nehézségek aggasztanak, saját jövőnk vagy a gyermekeinké, és elfelejtjük Jézus szavait: „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.” (Mt 6,31-32) Mi is megérdemeljük a dorgálást Jézustól:

„Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges.”

Vajon mi az egyetlen szükséges? Az, hogy meghallgassuk és megéljük Jézus igéit. Ezzel szemben – és Jézussal, aki szól – nem lehet semmi ellenvetésünk. Ha valóban vendégül akarjuk látni az Urat, hogy otthon érezze magát, akkor be kell fogadnunk, amit mond. Úgy, ahogyan Mária tette, ő mindenről elfeledkezett, Jézus lábaihoz ült, és egyetlen szavát sem hagyta figyelmen kívül. Ne akarjunk kitűnni vagy példát mutatni, csak Jézus kedvét keressük, azt, amivel az ő országát szolgálhatjuk!

Amint Márta, mi is meg vagyunk hívva, hogy „sürögjünk-forogjunk” mások javára. Jézus azt tanította, hogy az Atya örül, ha „sok gyümölcsöt” termünk (vö. Jn 15,8), és még nála is nagyobb dolgokat fogunk tenni (vö. Jn 14,12). Elkötelezettséget, odaadást kér a munkában, találékonyságot, merészséget és vállalkozó szellemet. De nem kedves előtte a nyugtalanság és a félelem, azt akarja, hogy béke töltsön el bennünket, mert tudjuk, hogy Isten akaratát teljesítjük.

Az egyetlen szükséges tehát az, hogy Jézus tanítványaivá váljunk, hagyjuk, hogy Ő éljen bennünk, és figyeljünk a sugallataira, halk hangjára, amely pillanatról pillanatra vezet bennünket. Így Ő fog irányítani minden tettünkben.

Így nem leszünk szétszórtak és nem fogunk beleveszni a „sürgés-forgásba”, mert Jézus igéit követve csak a szeretet vezet majd bennünket. Bármilyen elfoglaltság közepette is csak egyetlen dolgot fogunk tenni: szeretünk.

Fabio Ciardi OMI (MK)

Vissza az újság tetejére

Isten humora

Az elkötelezett hívő, vallásos emberek és családok jobb testi-lelki állapotban vannak, nagyobb náluk a gyermekvállalási kedv, és még a várható földi élettartamuk is hosszabb lesz. Hát ez az Isten humora: mi az üdvösségre vágyunk, és már ezen a földön is hosszabb életet ad nekünk. A Szentlélek jó tanácsokat is ad, mint ahogy adott Szűz Máriának. Ott volt a kánai menyegzőn, és egy megszívlelendő szót mondott mindörökre. Azt mondta a szolgáknak: „Tegyétek, amit Jézus mond!” Mi is tegyük azt! Mit mond nekünk Jézus? Keressük parancsait: Ti elsősorban keressétek Isten országát és az ő igazságát! Szüntelenül imádkozzatok, és bele ne fáradjatok! Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket! S mindezt részletezi a hegyi beszédben és a nyolc boldogságban, amely magában foglalja a tízparancsolatot.

(2009. június Bábel Balázs érsek)

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

Az utolsó lapzártánkat követően két rendkívüli ülése volt az önkormányzati testületnek. Mindkettő a folyamatban lévő ügyek gyorsítása érdekében történt. Május 26-án a FORCON melletti 4 hektáros, már ipari terület értékbecslésének ismertetése volt a téma. A négyzetméterenkénti ár 350 Ft. Felhatalmazást kapott a Polgármester asszony hogy ezen adat birtokában, attól törvényi határon belüli eltéréssel tárgyaljon a beruházóval az adásvételről.

Két halasztást nem tűrő ügy tárgyalása és határozat meghozatal céljából június 4-én ismét ülés volt. Útfelújítási pályázathoz az önrészt biztosító határozat kellett a sikeres pályázathoz. Egyébként a Zrínyi, Kossuth és Táncsics utak közti szakasz nagy valószínűséggel nyerő lesz!

Ugyanezen az ülésen határoztunk a megüresedett konyha vezetői állásának betöltésére kiírandó pályázatról is.

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2015. július 20. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kalász hírek

2015. április25-én Érsekvadkertől húszan vettünk részt, s az ország más részéről sokan, a megújult KALÁSZ születésnapjának megünneplésén. Az ünnepség helyszíne a Lakitelki Népfőiskola volt.  A Kecskemét közelében található helyre a hosszúnak tűnő utunkat virágzó fák kísérték, s gyönyörködtettek bennünket.

A hálaadó szentmisét Bábel Balázs kecskemét – kalocsai érsek mutatta be Kocsis Fülöp érsek –metropolita társaságában.  Ekkor Kalász tagfelvétellel is bővült az országos hálózatunk.. Ezt követően az elmúlt 25 évre emlékeztek a régebbi és az új vezetők és a fiatalok. Még ebéd előtt a „Magvető” rajzpályázat csodás alkotásaiban gyönyörködhettünk. A megérdemelt díjakat Kocsis Fülöp, hajdúdorogi érsek- metropolita adta át.

Ebéd után igen sok finom süteménnyel kényeztettek minket a „süteményverseny” résztvevői, akik közül egy vadkert tagunk is díjat kapott: Dóbiásné aratott nagy sikert habrolójával.

Fél háromkor kezdődött a sokszínű, ünnepi gálaműsor. Volt misztérium játék a rózsafűzér titkokról, a kiskalászosok szavaltak, népdalcsokor hangzott el, majd a „Ne tessék itt idegeskedni!” című jeleneten derültünk. Végül kalásztestvérünk, Hegyi Éva csodás verseiben gyönyörködhettünk.  Az ünnepségen sok szép ének hangzott el a különböző csoportok részéről, melyek közül a nagykátai csoportét és a mieinkét egyaránt ajánlom.

Hazafelé már rövidebbnek tűnt az út. Kissé elfáradva, de élményekkel gazdagodva érkeztünk haza.

(Kati néni)

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Május 22-én, pénteken az esti szentmise folytatásaként éves közgyűlést tartott családunk. Beszámoló hangzott el a mögöttünk hagyott év megvalósult programjairól, a pénzügyi mérlegről és az idei feladatokról az egyházi és kolpingos programokon történő aktivitás növeléséről. A most esedékes tisztújítást a jelölő bizottság felállításával a január eleji közgyűlésre halasztottuk éppúgy, mint az új tagok felvételét.

Május utolsó hétvégéjén immár 12. alkalommal szervezte meg az Érsekvadkerti Kolping Család a Nemzetközi Kolping Labdarúgótornát, melyen ebben az évben Blansko (Cseh Köztársaság), Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda (mindhárom Erdély), Ipolyszakállos (Felvidék), Budapest-Víziváros és Érsekvadkert csapata képviseltette magát. A rendezvényt Balla Mihály, körzetünk országgyűlési képviselője nyitotta meg, majd kezdődhettek a mérkőzések. A rekkenő hőség ellenére színvonalas mérkőzéseket láthattak az érdeklődők, s a torna zárásaként a Parlamenti Sportegyesület labdarúgócsapatával mérkőzött meg a résztvevő csapatok játékosaiból alkotott válogatott.

Az első helyezést – Székelykeresztúr, valamint Gyergyószentmiklós csapatait megelőzve – az érsekvadkerti kolpingos csapat szerezte meg. Községünk önkormányzatának különdíját, melyet a legjobb helyezést elérő határon túlról érkezett csapat érdemelt ki, Valent József, településünk alpolgármestere adta át a székelykeresztúri fiataloknak. A díjátadót, valamint a közös vacsorát követően a budapesti Bartók Néptáncegyüttes fellépését tekinthették meg a résztvevők, majd az előadást követően egy izgalmas és színvonalas táncházon vehettek részt azok, akiknek volt elég erejük az egész napos focit követően.

Ezúton köszönjük mindenkinek a segítséget és a támogatást, hogy ismét létrejöhetett ez a rendezvény, s ennyi különféle helyre juthat el Érsekvadkert, valamint a helyi kolpingosok aktivitásának híre.


Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Falubajnokság / Műfüves pálya bérlése


 

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek


             1./  Június 29-én, hétfőn Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe, szentmisék r. 7 és  este 7 órakor lesz szentmise. Az ünnepet követő vasárnap lesz a Péter fillér néven ismer gyűjtés, amivel a Szentatya segítő lehetőségét támogatjuk. 

 2./ JÚLIUS 2-ÁN, csütörtökön Sarlósboldogasszony napján a szentmise este 7 órakor lesz. Legyen ez necsak a KALÁSZOSOK, de a többi közösségek együttes ünneplése is. 

 3./ Július 25-én, Szent Anna ünnepét megelőző szombaton este 7 órakor a Temetői Szent Anna kápolnánál lesz a szentmise, utána az unokákkal együtt résztvevő nagyszülőket megáldjuk, kérve, hogy Isten áldása sok örömet adjon nekik általuk.

Az ígéret szerint Pálfalvi Tamás újmisés atya végzi a szentmisét, a szentmise végén újmisés áldással imádkozik egyházközségünkért.

Július 26-án lesz a szokásos Balassagyarmati Palóc Szent Anna búcsú de. 10 órakor kezdődik, az ünnepi szentmisét Dr. Udvardy György pécsi püspök atya mutatja be.

4./ Szent Kristóf ünnepét követő vasárnap, július 26-án a szentmisék után imádkozunk az utazók védőszentjéhez, és megáldjuk a templom körül az autókat, járműveket.

5./ Szent Ignác fogadalmi napunkon, Július 31-én, pénteken este 7 órás szentmisén emlékezünk meg őseink ígéretéről.  Az ünnepi szentmisét és szentbeszédet Eszterházy László Máriaremetei pápai káplán, plébános atya vállalta. (Templomunkat a mai formában Eszterházy Imre esztergomi érsek építtette.

KERESZTELTEK

            10./ Gulyás Dorka (Gulyás Árpád – Zsiga Eszter)         

            11./Nagy Sebestyén (Nagy Krisztián – Vitéz Anita)

HÁZASSÁGKÖTÉS

          
-

 
HALOTTAINK:

            33. Molnár Lajos (1941)

            34. Babik János (1951)

            35. Péter János (1931)

            36. Boda Margit (1938)

            37. Mrekvicska Ignácné, Szabó Margit (1937)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Július

1. szerda        -

2. csütörtök    - Szűzanya tiszteletére

3. péntek        - Valent József 4. évforduló, szülei, testvérei és apósa

                        - Boda János, felesége Kakas Margit 5. évforduló, szüleik, és a Kakas család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Vincze János 2. évforduló és édesapja, Dombai István 2. évforduló és szülei

4. szombat     - Boda István és hozzátartozók, valamint Halaj Gyula

                        - Dósa Pál és felesége, Pálinkás Ignác és felesége, élő és elhunyt családtagok

                        - Varga Ignác 3. évforduló, édesapja, testvére, apósa, anyósa, sógora és hozzátartozók

5. vasárnap   - Megyeri János 1. évforduló, szülei, anyósa, apósa és a Nagy család halottaiért

                        - Szarvas Józsefné Kocsis Margit 6. évforduló, veje János, Kocsis Péter, felesége Csabák Margit, Szarvas Imre, felesége Ondrusek Margit és a család halottai

                        - Csűri István 20. évforduló, felesége Mocsaran Margit, vejük, Csűri és Mocsaran család élő és elhunyt tagjaiért

6. hétfő           -

10. péntek     - Pásztor János, felesége Antal Ágnes

                        - Konopás István és szülei

                        - Jakubecz János, édesapja, Keresztes Ilona és férje

11. szombat   - Fábián Ferenc, felesége Kristók Mária és hozzátartozók

                        - Valent István 2. évforduló, szülők és nagyszülők

                        - Konopás István, felesége Nagy Ilona 3. évforduló, szüleik, testvéreik, a család élő és elhunyt tagjaiért

12. vasárnap - Záhorszki Jánosné Kovács Borbála, szülei, testvérei, élő és elhunyt hozzátartozókért

                        - Pistyúr Gábor 9. évforduló, szülei, testvére János és hozzátartozók

                        - Csernák József, felesége Záhorszki Margit, szüleik, testvéreik, gyermekeik, élő és elhunyt hozzátartozókért

13. hétfő        - Czinege János, felesége Híves Borbála, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

                        - Urbán István, felesége Csernák Mária, vejük Temela János, élő és elhunyt hozzátartozók

17. péntek     - Kosztrihán József 30. évforduló, fia István. Szülei, testvérei, apósa, anyósa, Kosztrihán és Erdős család halottaiért

                        - Kristók János, felesége Halaj Margit 4. évforduló, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Jakubecz István, nagyszülei, élő és elhunyt hozzátartozókért

18. szombat   - Koza József, felesége Nagy Erzsébet, Urbán István felesége Csernák Mária, unokavejük és vejük

                        - Urbán Andrásné, 2 férje, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

                        - Kristók Ignác, szülei, apósa, anyósa, élő és elhunyt családtagok

19. vasárnap - Szabó János, felesége Urbán Ilona, szülei, Sulcz Pál, szülei, testvérei, élő hozzátartozók

                        - Verebes Ignác, felesége Szabó Ilona 4. évforduló, fiuk, szüleik, Csontos János, felesége Keresztes Rozália és szülei

20. hétfő        -

21. kedd         -

22. szerda      -

23. csütörtök -

24. péntek     - Kolping család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Pistyúr János (1941), szülei, testvérei, apósa, anyósa, nagyszülei és nászasszonya

25. szombat   -

26. vasárnap - Pinke Istvánné Kovács Anna, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók, Varga násza és Babik nászasszonya

                        - Pinke Kálmán, felesége Szabóki Rozália és családtagjaik

27. hétfő        -

28. kedd         -

29. szerda      -

30. csütörtök - Boda István, felesége Molnár Margit, szüleik, gyermekeik, vejeik, és a Záhorszki család halottaiért

31. péntek     -

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre