Azért
nevezi így a Szűzanyát a magyar nép, mert
ünnepe az aratás idejére esik.
Régebben ugyanis nem kombájnokkal, kaszákkal,
hanem sarlóval arattak. Az első
Sarlós Boldogasszony napon rokonánál,
Erzsébetnél tett látogatása
alkalmával
Máriának szárnyaló háladal
csendül az ajkán. A Magnificat emléknapja ez.
Hány
neves költő, kiváló festő és jeles
szónok örökítette meg e szép
eseményt.
Egyébként ezt ábrázolja váci
székesegyházunk oltárképe is.
Mi
is történt tulajdonképpen? Amikor Szűz Mária
Gábor arkangyal révén tudomást
szerzett róla, hogy a Szentlélek csodás kegyelme
révén az Ő áldott méhe lesz
Isten megtestesülésének eszköze,
csodálatos öröm töltötte el lelkét.
Örök
igazság, hogy az ember a nagy örömet és a nagy
fájdalmat nem tudja egyedül
elviselni. A jóság nem öncél:
szétárasztja magát. Ezért Szűz Mária
felkeresi
rokonát, Erzsébetet és annak férjét,
Zakariást, a születendő Keresztelő Szent
János szüleit a Jeruzsálemtől 7 km-re fekvő, Ain
Karim városkában.
Ha
öröm van az ember szívében, gyorsabb a
járása. Nem ismer fáradtságot.
Máriát is
hajtotta az öröm. Meg akarta osztani szívének
túlcsorduló boldogságát. A nagy
távolság sem tartotta vissza. A megtestesülés
égi boldogságát akarta közölni
velük. De a rokoni szeretet is hajtotta. Erzsébet
nagynénje idős, már a hatodik
hónapjában van. Segítőre szorul. A fiatal
Mária siet segítségére.
Amikor
belép a kis hajlékba, örökszép
hálaének csendül fel ajkán: a Magnificat.
Mária
háladalából kicsendül a
bátorság is, amikor ezt mondja: „Mostantól fogva
boldognak hirdet minden nemzedék.” Az alázatosság
és a bátorság összetartozása
ez. A bátorság alázatosság
nélkül vakmerőség. Az alázatosság
bátorság,
önbizalom nélkül gyengeség.
A
Szűzanyában a bizakodó bátorság is
szóhoz jut. Isten választott eszköze Ő a
megváltás művében! És bennünk
él-e a hála, és bensőnkben ott él-e szent
hitünk
megvallásának bátorsága? Tekintsünk
hát magunkba e nyár eleji Mária ünnepen, s
odafigyelve, útravalóul olvassuk el a Magnificatot.
(Bánk
József nyomán,Fotó
Kristók J.)
Magasztalja
lelkem az Urat
És
ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben.
Hiszen
tekintetre méltatta alázatos szolgáló
leányát:
Lám,
ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.
Mily
nagydolgot művelt velem
Ő,
a Hatalmas és Szent!
Irgalma
az istenfélőkre száll
Nemzedékről
nemzedékre.
Nagyszerű
dolgot művel karja erejével,
Szétszórja
a szívük szándékában
gőgösködőket,
Uralkodókat
taszít le trónjukról,
De
fölemeli az alázatosakat.
Éhezőket
tölt be minden jóval,
De
üres kézzel bocsátja el a gazdagokat.
Fölkarolja
szolgáját, Izraelt,
S
amint megigérte atyáinknak,
Nem
feledi irgalmasságát
Ábrahám
és utódai iránt mindörökre.
(Lk
1, 47-55)
Pünkösd
szombatján a televízió
jóvoltából tanúi lehettünk a
magyarság legnagyobb
lélekszámú közös ünnepének,
a Csíksomlyói búcsúnak. De minden templom,
így a
megyénkben lévő Nemzeti kegyhely is lehetőséget
adott arra, hogy megünnepeljük Egyházunk
születésnapját. Most röviden beszámolok
a Szentkúton hallottakról, ahol
számomra meglepően sok testvér hagyta maga
mögött a világ zaját, hogy a közös
imában és a csendben, a szentmisék
prédikációiban és a misék előtti
katekéziseken hallottak alapján rádöbbenjen
Isten jóságára.
Nagyon
tetszett Varga Kapisztrán (nálunk is járt egy
fogadalmi ünnepünkön) vasárnap
mise előtti, a szentmisére ráhangoló
tanítása, amely a megszentelt élet
évéhez
igazította mondanivalóját. Párhuzamot vont
a papság és a szerzetesség között,
melyben a papságot szolgálatnak, míg a
szerzetességet életformának nevezte. Nem
helyezte egyiket a másik elé, mert mindkettőre nagy
szüksége van a világnak,
hisz nélkülük, mint a Szentírásban
szereplő só, ízetlenné válna az. Haszna nem
mérhető anyagi mércékkel.
Munkálkodásuk az élet minőségét
javítja azzal, hogy
megteremti a fizikumnak és a léleknek
összhangját.
A
szerzetesi élet, a papság, a családi élet
felé történő elköteleződés
egyaránt
meghívással kezdődik. Ez a meghívás mindig
valamilyen környezetben születik
meg, legyen az a család, az Egyházközség, a
bennük folyó imádságos élet. Ám
meghallani Isten hívó szavát, minden megkeresztelt
ember feladata, nemcsak
annak, aki a papi vagy szerzetesi hivatást vállalja. A
meghívás hangja más és más.
A kérdés abban merül fel igazából,
hogy él-e bennünk a meghallás
szándéka. Vagy
valamilyen kötöttség (vagyon, család stb.)
gátol meg attól, hogy az legyek,
aminek az Isten szánt engem, igazi boldog.
Az
igazi boldogságot nem a dolgokban kell keresni. Az belül, a
szívekben lakozik.
Mindannyian ismerhetünk az anyagi javaik számát sem
tudó és mégis boldogtalan
embert. Az anyagi teher visszahúzza őket Jézus
követésétől. Tíz körömmel
ragaszkodnak ahhoz, így nem marad idejük megosztani
életüket másokkal és Jézussal.
Püspök
atyánk, Varga Lajos tanításában
képet kaphattunk a Szűzanya köszöntése
és a
Szentlélek kiáradásának
kapcsolatáról. Ária a Szentlélek
mátkája, amit hittel
vallunk. Jézus Krisztus világra jötte a
Szentlélek műve, és Máriához kötődik,
de az apostolok is Máriával együtt
várták a Szentlélek
kiáradását.
Az
Egyház Jézus Krisztus titokzatos teste, mondja Szent
Pál. Mi is ennek a testnek
válunk részeivé a Szentlélek
közreműködésével a keresztségünk
által. Az Egyház
Krisztus titokzatos teste. Krisztus teste Mária
méhében nyugodott. Mária
hordozta magában először Jézust. Mi, az
Oltári szentség méltó
vételével
követhetjük égi édesanyánkat, s
válunk az Egyházhoz tartozó, Jézust
hordozó
emberekké.
Pünkösd
van. A Szentlélek ünnepe, aki nem más, mint Teremtő
Lélek. Isten szava által a
semmiből született meg a világ, mert előtte csak az Isten
létezett. Ez a
folyamat a Szentlélek által ma is tart, mert Isten
kegyelméből születik meg az
újjászületett ember, az az ember, akit Isten
elképzelt, aki hűséges és képes
tanúskodni
teremtőjéről.
A
hűség forrása az imádság, vezette be
elmélkedését Zatykó László
ferences atya,
pünkösdhétfő reggelén. Az ima
hiányának mértéke, a
széthullás növekedését vonja
magával, legyen az család, egyesület, egyén
és közösség. Ezt statisztikai
adatok is alátámasztják például a
válások elemzésekor.
Mi
is az imádság? Mit is ért alatta? - hangzottak el
a kérdések. Az adott válaszok
egyszerűek és nagyszerűek voltak. Idézem: „Uram, itt
vagyok Neked, aki vagy, az
Atya, Fiú és Szentlélek egységében.”
Ez azt jelenti, hogy gondolatban is az ima
világában élek, és nem a világ
dolgaihoz kötődök ezalatt. Ki kell tudni
szakadni a mindennapok környezetéből és megtanulni
Istenre figyelni.
Pünkösdhétfő
van. A karácsonynak és húsvétnak van
másnapja. A pünkösdnek nincs, hisz a
pünkösdhétfő nem másnap, hanem Egyházunk
első napja. Isten szeretetének
kiáradását ünnepeljük. Isten, aki maga a
szeretet, nem is tud nem szeretni.
Ennek a szeretetnek kell áramolnia a családokban is, a
férjek és feleségeik
között is. Ennél kevesebb nem elég! Csak
így válik szentséggé a
házastársak
holtomiglan, holtáiglan (nem az untomiglan-untáiglan)
tartó szövetsége, a
házasság. Ebből az is következik, hogy a jó
házassághoz három személy kell.
Kell a férj, kell a feleség és kell az Isten.
Tehát férj, feleség és Isten
(szeretet). Ha ebből a kapcsolatból Istent kihagyjuk,
problémák sorával
találjuk szembe magunkat. Jól vázolja ezt Tolsztoj
a Kreutzer szonátában.
Érdemes elolvasni! E hármas kapcsolatot úgy is
nevezhetjük, hogy hárman örökös
ölelésben élni. Ez a ma kreatív
kisebbség nagyon kell ennek a nyomorék
világnak, mert csak ez viszi előbbre világunkat.
Útravalóul a jubiláns házasok
megáldásakor mindannyiunknak adta, hogy merjünk
pozitív deviánsok lenni!
Birtokoljuk a Szentlelket, a bennünket körül vevő
javakat pedig nem érettük
élve használjuk.
Szentkút
- Érsekvadkert, 2015 pünkösdjén, emjé
Úrnapja
megünneplése abból a keresztény lelki
törekvésből fakad, hogy nagycsütörtökön
túl- melyet már beárnyékol a
nagypéntek, Jézus kereszthalálának
emlékezete –
külön is középpontba állítsa az
eucharisztia titkát. Az evangéliumok ilyenkor a
csodálatos kenyérszaporításról
szólnak. A biblia magyarázók már
régebben
felfigyeltek arra, hogy az evangéliumi leírások
úgy fogalmazódtak meg, hogy
belevittek elemeket az utolsó vacsora
alapítóeseményeiből, és a
közösség eucharisztia-ünnepléséből.
Ez különösen Lukácsnál
érvényesül, aki hangsúlyozottabban jegyzi
meg, hogy a
nap már lemenőben van (Emmauszi tanítványok), az
embereket ötvenes csoportokba
telepítik le, ami megfelel az őskeresztények
házankénti eucharisztia ünneplésének.
Nála Jézus nem egyszerű en étkezés előtti
áldást mond, hanem a kenyeret (és a
halat) áldja meg. Jézus gesztusai szinte ugyanazok, mint
az utolsó vacsorán, és
a leírás bizonyos liturgikus
ünnepélyességgel cseng. Már az első
őskeresztények
úgy értelmezték az első
kenyérszaporítás csodáját, hogy
abban Jézus nagy
ajándékát, az Oltáriszentségnek
előképét látták. De a leírás
felidéz
ószövetségi képeket is. Szent lukács
kiemeli, hogy puszta helyen vannak,
sejtetve ezzel, hogy Isten úgy táplálja
népét most is, mint egykoron a
pusztában. Nyilvánvaló a szándék:
Jézus csodája az ószövetségi nagy
próféták,
Mózes és Illés üdvtörténeti
vonalában értelmezendő. Jézus az új
tanító és
üdvösséget hozó, akire az élet tragikus
helyzeteiben is építhetünk!
Az
evangélium első része jól ecseteli a Jézus
köré gyűlt emberek hirtelenjében
tudatosuló nehéz helyzetét: előttük az
éjszaka, puszta helyen vannak, élelem és
szállás nélkül. Természetesen nem
szabad túl dramatizálni ezt a
kiszolgáltatottságot. Az evangélium sem ezt teszi,
de észre kell vennünk, hogy
a méltó emberi lét legalapvetőbb
meghatározója mind a mai napig az élelem és
a
szállás biztonsága. Értelmezhető
tehát mindenfajta testi- lelki ínségre, mely
képes ellehetetleníteni emberi sorsunkat. A
leírásban nem lehet mellékesként
tekinteni arra sem, hogy a tanítványok
felhívják Jézus figyelmét a nehéz
helyzetre. Ők fogják, Jézus
megbízásából, megszervezni a tömeg
táplálását, ők
lesznek majdan az eucharisztikus közösség vezetői,
akiknek figyelniük kell a
közösség tagjainak ínségeire is. Ugye
ismerősen hangzik Jézus felszólítása: „Ti
adjatok nekik enni!” A csoda közvetlen
előkészítése ez a
felszólítás. Ugyanis,
ahol az ember rádöbben képességeinek
korlátaira, ott van a helye az isteni
kibontakozásnak. Amikor az ember megéli
tehetetlenségét, akkor tudja csak
igazán megragadni Isten kezét. Ez nem azt jelenti, hogy
üljünk ölbe tett
kézzel! Isten segítő jósága
feltételezi az emberi közreműködést.
Jézus nem a
semmiből lakatja jól a tömeget, hanem abból az
öt kenyérből és két halból, amit
az ember elé tesz. Vajon én oda tudom-e adni
Üdvözítőmnek a magam kis
„kenyerét”, rá merem-e
bízni bármilyen
szerény képességű önmagamat az Ő
jóságára, hogy sokasítsa meg Ő,
tetszése
szerint.
A
leírás csúcspontja, Jézus
áldása és a kenyerek a szétosztása,
ami átvezet
bennünket az eucharisztia ünneplésébe. Az
oltáriszentségben az étkezés
formájában, a kenyér és a bor színe
alatt Jézus valóságos jelenléttel
ajándékoz
meg bennünket. A személyes találkozás
különleges pillanatai ezek, melyre
komolyan fel kell készülnünk. Imádság
és imádás erejével kell
körülvennünk,
hogy valóban életünk tápláléka,
éltetője legyen.
A
II. Vatikáni zsinat felhívja a figyelmet az eucharisztia
titkának horizontális,
emberi, e világi síkon működő erejére, a
közös étkezés, a közös asztal emberi
közösséget megalapozó és működtető
vonására. Nem
véletlen, hogy Szent Pál az egyház
közösségét az eucharisztiára vezeti
vissza. A mai világban, a nagy
„elmagányosodások” korszakában, az idők
jeleként foghatjuk fel az egymást
ismerő, az úrnapi körmenetben tevékenyen
résztvevő, szeretetben egybenövő
eucharisztikus közösség igényét,
ahol a
testvérek találkoznak, mindegyik hozza a maga
személyes adottságainak kis
„kenyerét”, hogy a jelen lévő Jézus abból
az egész „testet” táplálja,
jóllakassa, mint e3gykor a kenyérszaporítás
csodájában, a puszta világában
(Gál
Endre nyomán, Fotó Kristók J)
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A
most olvasható katekézis egyfajta
bejárati ajtóként szolgál az ezután
következő megfontolásokhoz a családi
életről, annak valós problémáiról,
időszakairól, történéseiről. Erre a
bejárati
ajtóra az a három szó van felírva,
amelyekről már többször is beszéltem itt, a
téren. Erről a három szóról van szó:Megengeded?
Köszönöm! Bocsáss meg! Ezek
a szavak nyitják meg ugyanis az utat afelé, hogy a
családban jól és békésen
tudjunk élni. Egyszerű szavak, de mégsem olyan egyszerű a
megvalósításuk! Nagy
erőt rejtenek magukban: segítenek megőrizni az otthont,
még ha ezernyi
nehézséggel és feladattal kell is
megbirkózni, ám ha hiányoznak, repedések
keletkeznek a falon, melyek akár az egész házat is
romba dönthetik.
Általában
a „jólneveltséghez” tartozó
szavakként értjük őket. Elfogadom, egy jól
nevelt ember engedélyt kér,
köszönetet mond, és bocsánatot kér, ha
hibázik. Ez így van rendjén, nagyon
fontos, hogy mindenki jó nevelést kapjon. Egy
tekintélyes püspöknek, Szalézi
Szent Ferencnek volt a szavajárása: „A
jólneveltség már fél
életszentség.”
Vigyázzunk azonban, mert a történelem
folyamán a jó modorból származó
formalizmusnak is tanúi lehettünk, amely lelki
ürességet és mások iránti
közönyt rejtő álarc lehet. Szokás mondani:
„Jó modor mögött rossz viselkedés
rejtőzik.” A vallás sem mentes ettől a veszélytől, amely
a szabályok formális
betartását spirituális világiasságba
süllyesztheti. A Jézust megkísértő
sátán
is jó modorral lép fel – igazi úrként,
lovagként viselkedik –, és idézi a
Szentírást, mintha teológus lenne. Stílusa
korrektnek tűnik, szándéka azonban
az, hogy letérítsen az istenszeretet
igazságának útjáról. Mi azonban a
jólneveltséget a maga hiteles formájában
értjük, amelyben a jó érintkezési
stílus mélyen a jó iránti szeretetből
és a másik iránti tiszteletből
gyökerezik. A család az egymás iránti
szeretetnek ebből a finomságából él.
Nézzük
tehát az első szót: Megengeded? Amikor
odafigyelünk arra, hogy azt is kedvesen kérjük, amiről
úgy véljük, akár
követelhetjük is, akkor jelentős támogatást
nyújtunk a házas és családi
együttélés szellemének. Ahhoz, hogy
belépjünk a másik életébe, még
ha az a mi
életünk részét képezi is, tapintatra
van szükségünk, olyan nem lehengerlő
magatartásmódra, amely táplálja a bizalmat
és a tiszteletet. A bizalmas
kapcsolat tehát önmagában nem jogosít fel
arra, hogy mindent adottnak vegyünk.
Minél bensőségesebb és mélyebb a szeretet,
annál inkább megköveteli a másik
szabadságának tiszteletben tartását,
valamint a képességet annak
kivárására,
hogy a másik megnyissa szívének ajtaját.
Emlékezzünk csak Jézus szavára a
Jelenések könyvében: „Nézd, az ajtóban
állok, és kopogok. Aki meghallja szavam,
és ajtót nyit, ahhoz bemegyek, vele étkezem, ő meg
velem” (3,20). Tehát az Úr
Jézus is engedélyt kér, hogy bemehessen! Ezt ne
felejtsük! Mielőtt megtennénk
valamit a családban, kérdezzük meg: „Megengeded? Mit
szólsz hozzá? Jónak
látod?” Igen, ez a jólneveltség nyelvezete, de
tele szeretettel! Ez igencsak hasznára
van a családoknak!
A
második szó a „köszönöm”.
Időnként azt gondolhatná az ember, hogy a rossz modor
és a durva szavak
civilizációja van kialakulóban, mintha csak ez
jelentené az emancipációt.
Nyilvánosan is hányszor vagyunk ennek tanúi?! A
kedvességet és köszönetmondást
a gyengeség jelének tartják, mi több, ezek
még bizalmatlanságot is kelthetnek.
Ezzel a tendenciával már a család ölén
szembe kell szállni. Tántoríthatatlanul
a hálára és mások
elismerésére kell nevelnünk: a személy
méltósága és a társadalmi
igazságosság is itt kezdődik. Ha a családi
élet elhanyagolja ezt a stílust,
akkor a társadalmi élet is elveszíti. A
hála pedig egy hívő ember számára
hitének lényegéhez tartozik: az a
keresztény, aki nem tud köszönetet mondani,
az elveszítette Isten nyelvét. Ez csúnya dolog!
Emlékezzünk csak Jézus
kérdésére, amikor meggyógyított
tíz leprást, de utána csak egy jött vissza
közülük köszönetet mondani (vö. Lk
17,18). Egyszer egy idős, bölcs, jóságos,
egyszerű ember azt mondta nekem, de az igazán istenhívő,
az élet iskoláját
megjárt ember bölcsességével: „A hála
olyan növény, amely csak a nemes lelkek
földjén terem.” A léleknek a nemessége,
Istennek a lélekben működő kegyelme
indít minket a hálaadásra. A
köszönetmondás a nemes lélek virága.
Milyen gyönyörű
ez!
A harmadik szó a „bocsáss meg”. Nehéz
szó, nyilván, mégis oly nagy
szükségünk van rá. Amikor hiányzik, a
kis repedések kitágulnak – akaratunk
ellenére is –, és mély árkokká
válnak. Nem véletlen, hogy a miatyánkban, a
Jézus által tanított imában, amely
egybegyűjti az élet számára alapvető
kéréseket, ezt találjuk: „Engedd el
tartozásunkat, ahogyan mi is elengedjük
mások tartozását” (Mt 6,12) Ha elismerjük
hiányosságainkat, ha vágyunk arra,
hogy megadjuk az elmaradt tiszteletet, őszinteséget és
szeretetet, az méltóvá
tesz minket a megbocsátásra. Abban a házban, ahol
nem kérnek bocsánatot, elkezd
fogyni a levegő és megposhad a víz. Sok érzelmi
sérülés, sok fájdalom a
családokban azzal kezdődik, hogy elvész ez az
értékes szó: „Bocsáss meg!” A
házaséletben sokszor van veszekedés…,
tányérok is repkednek, de hadd adjak egy
tanácsot: soha ne érjen véget a nap
kibékülés nélkül!
Értsétek
meg: veszekedtetek, férj és
feleség? Gyerekek a szülőkkel? Durván veszekedtetek?
Ez nem jó, de nem ez az
igazi probléma! A probléma az, ha még
másnap is ez az érzelem tölt el titeket.
Épp ezért sose fejezzétek be úgy a napot,
hogy nem békültetek ki egymással a
családban. Hogyan béküljek ki? Talán
letérdeljek? Nem! Csak egy apró gesztusra
van szükség, és visszatér a családi
összhang. Elég egy szavak nélküli
simogatás. De sose fejezzétek be úgy a napot a
családban, hogy nem békültök ki
egymással! Értitek? Nem egyszerű, de meg kell tenni.
Így az élet szebbé válik.
Egy apró gesztus is elegendő!
A
családi életnek ez a három kulcsfogalma
mind egyszerű, s talán elsőre meg is mosolyogtatnak. Ha azonban
elfelejtjük
őket, nem lesz többé min mosolyogni, nem igaz? A
gyermeknevelésben talán
túlságosan is elhanyagoljuk ezeket a szavakat. Az
Úr segítsen minket, hogy
ismét a helyükre kerüljenek: a szívünkben,
az otthonunkban és a társadalmi
együttélésben. Ezek ugyanis épp azok a
szavak, amelyek a belépést jelentik a
családon belüli szeretet megélésébe.
(Ferenc
pápa)
A
mulasztásból eredő vétkek sokszor
súlyosabbak és fájdalmasabbak, mint a
ténylegesen elkövetett bűnök.
Visszavonhatatlanságuk,
jóvátehetetlenségük
tudata és emléke ott lappang minden gondolatunk
mélyén. Amikor szeretteink,
barátaink eltávoznak az élők
sorából, általában bűntudatot
érzünk, ha
felidézzük mulasztásainkat. Nem voltunk velük
eleget, nem segítettünk
kellőképp, talán elfordultunk tőlük, magukra hagytuk
őket.
Önmagunkkal
szemben is követhetünk el súlyos mulasztásokat,
téves döntésekkel, lustasággal,
felületességgel, óvatlansággal,
tudatlansággal. Személyes
életpályánk
kudarcaiban, vargabetűiben, csak utólag ismerjük fel
saját felelősségünket. Az
is súlyos mulasztás, ha vakmerően bizakodunk az isteni
gondviselésben,
végzetszerűen fogva fel saját sorsunkat, lebecsülve
saját erőnket, munkánkat,
szabad akaratunkat. Erre figyelmeztet a népi
bölcsesség is: „Segíts magadon, s
Isten is megsegít!”
A
különböző közösségek együttesen is
vétkezhetnek mulasztással. Közös
felelősségük van a családoknak,
településeknek, szervezeteknek, pártoknak,
gyülekezeteknek, nemzetnek, s végső soron az egész
emberiségnek is. A kollektív
felelősség megállapítása azonban
utólag nagyon nehéz, inkább
történészi
feladat. Nemzeti tragédiáink
–például
Mohács vagy Trianon- kollektív mulasztások
következményei is voltak, a
széthúzás, tétlenség,
kicsinyhitűség, téves vezetői döntések ezeket
csak
felerősítették. 1989 óta is sok lehetőséget
mulasztottunk el, fájdalmasan
sokat. A rendszerváltozás után nem jött
létre a nemzeti egység, az emberek
többsége a társadalmi
igazságtalanságok, megszorító
intézkedések folytán nem
tudott őszintén örülni a szabadságnak, melyből
csak a lét- és közbiztonság
romlását és a szabadosságot
érzékelte. Idősebbek hallhattak a „szocialista
erkölcsről”, a „kapitalista erkölcsről” azonban már
nem próbált beszélni senki
sem. Pedig piacgazdaságot sem lehet építeni
közbizalom és közakarat
érvényesülése nélkül, figyelmen
kívül hagyva a természeti erkölcsi alapokat is.
A
legsúlyosabb mulasztásokat azonban gyermekeink,
ifjúságunk ellen követhetjük
el, egyben önmagunkat is megfosztva a békés nyugodt
jövőtől. Minden meg nem
született gyermek örökre elmulasztott lehetőség
(a bevándorlók nem pótolják,
(jól látható tőlünk Nyugatra), az Égi
Gyermek elleni merénylet. Amit ma nem adunk
meg gyermekeinknek szeretetből, biztonságból,
műveltségből és hitből, azt
holnap már nem pótolhatjuk.
(néhai
szszp nyomán)
Uram,
itt lenne már az imádság ideje. Hadd
beszélgessek most Veled íróasztalom
lámpájának fényénél, amikor
az utolsó dolgozatfüzetet is kijavítottam. Igen,
mára ez volt az utolsó, de holnap elölről kezdődik
minden. Látom magam előtt az
osztályt, negyven buksi fejet, melybe sokszor olyan dolgokat
kell
belesulykolnom, ami nem nagyon érdekli őket. Látom azt a
kis kócost, aki
sohasem készíti el a házi feladatát, s a
másikat, aki egész óra alatt úgy
fészkelődik, mintha parázson ülne. Aztán ott
van az a szomorú képű, aki mindig későn
érti meg a dolgokat, ha egyáltalán
megérti.
De
ma kifárasztottak a jók is. Mindannyiukat itt
érzem belül; a nyugodtakat, az
izgágákat, az igényeseket és a
nemtörődömöket egyformán. Ma nem hagytak egy
pillanatra sem nyugton, akár jók voltak, akár
rosszak.
Uram,
nem tudok Neked ma este különösebbet felajánlani,
csak agyonhajszolt idegeimet,
rossz kedélyemet és rekedt hangomat. A
lehangoltságomat, amelyet azonban nem
akarom, hogy eluralkodjék rajtam, mert holnap reggel
ismét frissnek kell lennem
és nyugodtnak, hogy ne harsogva, hanem
barátságosan mondhassam: Gyerekek, egy
kicsit csendesebben. Mint minden reggel évek óta.
Holnap,
Istenem, de jó lenne újra abból a régi
lelkesedésből, az első esztendők naiv
büszkeségéből!
Uram, most csak miattuk, értük kérek Tőled holnapra
nyugodt hanghordozást,
derűs arcot és fáradhatatlan türelmet. Hadd tudjam
elfogadni őket úgy, ahogy
vannak, a nagy kamaszaimat, akik szakasztott olyanok, amilyen én
lehettem annak
idején, diákkoromban.
Dolgozni,
tenni akarok értük anélkül, hogy ezért
különös elismerést, köszönetet
várnék.
Ne feledjem: ők sem csupán kedvtelésből jönnek
iskolába. De hogy egy kicsit
szeressenek itt lenni, az rajtam is múlik. Gyakrabban kellene
gondolnom erre!
Csak
ma este már ne, Uram! Ma este már pihennem, aludnom kell.
Érettük, Uram.
(Hetényi
Varga Károly KÉ,
2009. június 7.)
Két
kispap évődik egymással.
-
Megtennél nekem egy igazi, keresztény
szívességet?
-
Persze, örömmel!
-
Ezt a tízezrest légy olyan kedves felváltani nekem
tizenegy darab ezer forintosra!
-
Öööö… csak tízre, nem?
- Az
nem lenne szívesség.
A skót és a persely
Három
skót ül a templomban. A sekrestyés egyre
közelebb jön
perselyével...
Már
csak öt méter... három... egy: ebben a pillanatban
az
egyik skót elájul, a másik kettő meg kiviszi.
Bocsánatos plágium
A
híres prédikátornak így gratulál
tréfás kedvű barátja:
-
Igazán csodálatos volt a beszéded! De, amit
mondtál, azt
régi kedves ismerősként köszönthettem, ugyanis
könyvtáram egyik könyvében már
olvastam minden szavadat.
A
prédikátor savanyú képpel feleli:
-
Ó, igen? Kölcsönkaphatnám azt a könyvet?
-
Természetesen! - És a
barát másnap a prédikátor kezébe
nyomta a szótárt...
A
plébános meg a kocsma
Jóval
éjfél után cseng a telefon a
plébánián.
-Halló.
Tátika kocsma? - szól bele egy kissé kapatos hang.
-
Kocsmáros úr, küldjön még tíz
üveg sört Kovácsékhoz!
-
Sajnálom, kérem - szakítja félbe a pap,
én nem a kocsmáros
vagyok, hanem a plébános.
-
Igen? - csodálkozik a férfi.
-
És szabad kérdeznem, mit keres egy plébános
ilyen későn a
kocsmában?
(Amin a barátok is nevetnek c.
viccgyűjteményből BB)
„Márta,
Márta! Sok mindenre gondod van
és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a
szükséges.” (Lk 10,41-42)
Micsoda
szeretettel ejti ki Jézus ezt a
nevet: Márta, Márta. Gyakran meg szokott állni
ebben a betániai házban, Jeruzsálem
kapujában megpihenni tanítványaival. Kint a
városban vitába kell szállnia,
szembeszegülnek vele és visszautasítják, itt
viszont békére és befogadásra
talál.
Márta
tevékeny és kezdeményező. Ezt
bizonyítja testvére halálának az esete is,
amikor nem hagyja annyiban a
beszélgetést Jézussal, hanem tovább
kérleli őt. Márta erős asszony és mély
hitről tesz tanúságot: „Én vagyok a
feltámadás és az élet. Hiszed ezt?” –
kérdezi tőle Jézus, és ő habozás
nélkül válaszol: „Igen, Uram, hiszem.” (vö. Jn
11,25-27)
Most
is sürög-forog, hogy méltóképpen
fogadja a Mestert és tanítványait. Ő a
háziasszony (a neve, Márta is azt
jelenti, úrnő, gazdaasszony), tehát felelősnek
érzi magát. Valószínű vacsorát
készít a tisztelt vendégnek. Mária, a
húga magára hagyja őt teendőivel. A
keleti szokásokkal ellentétben nem a konyhában
tartózkodik, hanem a férfiak
között hallgatja Jézust. A lábához
ül, az igazi tanítványokra jellemző módon.
Ezért jegyzi meg Márta méltatlankodva: „Uram, nem
törődöl vele, hogy húgom
elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj
neki, hogy segítsen nekem!” (Lk
10,40) Erre válaszol aztán Jézus nagy szeretettel,
de határozottan:
„Márta,
Márta! Sok mindenre gondod van
és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a
szükséges.”
Talán
nem örült Jézus a
tevékenykedésnek, Márta nagylelkű
szolgálatának? Nem értékelte a
vendéglátást,
és nem kóstolta volna meg szívesen az
ételt, amit éppen készített neki? Nem
sokkal ez után az eset után
példabeszédeiben méltatja az intézőket, a
vállalkozókat és a szolgákat, akik
jól gazdálkodnak és kamatoztatják
talentumaikat (vö. Lk 12,42; 19,12-25). Még a
fineszességüket is megdicséri
(vö. Lk 16,1-8). Hogy ne örülne, amikor látja,
micsoda lendület van ebben az
asszonyban, és micsoda ragyogó vendégséget
rendez nekik.
Amit
kifogásol, az a türelmetlenség, az
aggodalom, ami a munkáján érződik. Márta
„sürög-forog” (Lk 10,40), izgul és
nyugtalan. Már nem ő irányítja a munkát,
hanem a munka kerekedett felül rajta
és az uralja őt. Már nem szabad, hanem az
elfoglaltságának rabja lett.
Talán
nem esik meg néha velünk is, hogy
beleveszünk ezernyi tennivalónkba? Magával ragad
és elvonja figyelmünket az
internet, a chat, a sok fölösleges sms. Vagy akkor is, amikor
komoly
elfoglaltságok kötnek le: elfeledkezünk arról,
hogy figyelmesek legyünk mások
iránt és meghallgassuk, aki mellettünk van.
Főként fennáll a veszélye, hogy
szem elől tévesztjük, miért is, kiért is
dolgozunk. A munka és más elfoglaltságuk
önmagukban válnak céllá.
Más
esetekben a nyugtalanság, a félelem
ragad magával különböző problémák
miatt: családi, anyagi, munkahelyi vagy
iskolai nehézségek aggasztanak, saját jövőnk
vagy a gyermekeinké, és
elfelejtjük Jézus szavait: „Ne aggodalmaskodjatok
hát, és ne kérdezgessétek:
Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei
Atyátok tudja, hogy
ezekre szükségetek van.” (Mt 6,31-32) Mi is
megérdemeljük a dorgálást
Jézustól:
„Márta,
Márta! Sok mindenre gondod van
és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a
szükséges.”
Vajon
mi az egyetlen szükséges? Az, hogy
meghallgassuk és megéljük Jézus igéit.
Ezzel szemben – és Jézussal, aki szól –
nem lehet semmi ellenvetésünk. Ha valóban
vendégül akarjuk látni az Urat, hogy
otthon érezze magát, akkor be kell fogadnunk, amit mond.
Úgy, ahogyan Mária
tette, ő mindenről elfeledkezett, Jézus lábaihoz
ült, és egyetlen szavát sem
hagyta figyelmen kívül. Ne akarjunk kitűnni vagy
példát mutatni, csak Jézus
kedvét keressük, azt, amivel az ő országát
szolgálhatjuk!
Amint
Márta, mi is meg vagyunk hívva,
hogy „sürögjünk-forogjunk” mások javára.
Jézus azt tanította, hogy az Atya
örül, ha „sok gyümölcsöt” termünk
(vö. Jn 15,8), és még nála is nagyobb
dolgokat fogunk tenni (vö. Jn 14,12).
Elkötelezettséget, odaadást kér a
munkában, találékonyságot,
merészséget és vállalkozó szellemet.
De nem kedves
előtte a nyugtalanság és a félelem, azt akarja,
hogy béke töltsön el bennünket,
mert tudjuk, hogy Isten akaratát teljesítjük.
Az
egyetlen szükséges tehát az, hogy
Jézus tanítványaivá váljunk,
hagyjuk, hogy Ő éljen bennünk, és figyeljünk a
sugallataira, halk hangjára, amely pillanatról pillanatra
vezet bennünket. Így
Ő fog irányítani minden tettünkben.
Így
nem leszünk szétszórtak és nem
fogunk beleveszni a „sürgés-forgásba”, mert
Jézus igéit követve csak a szeretet
vezet majd bennünket. Bármilyen elfoglaltság
közepette is csak egyetlen dolgot
fogunk tenni: szeretünk.
Fabio
Ciardi OMI (MK)
Az
elkötelezett hívő, vallásos emberek és
családok jobb testi-lelki állapotban
vannak, nagyobb náluk a gyermekvállalási kedv,
és még a várható földi
élettartamuk is hosszabb lesz. Hát ez az Isten humora: mi
az üdvösségre
vágyunk, és már ezen a földön is
hosszabb életet ad nekünk. A Szentlélek jó
tanácsokat is ad, mint ahogy adott Szűz Máriának.
Ott volt a kánai menyegzőn,
és egy megszívlelendő szót mondott
mindörökre. Azt mondta a szolgáknak:
„Tegyétek, amit Jézus mond!” Mi is tegyük azt! Mit
mond nekünk Jézus? Keressük
parancsait: Ti elsősorban keressétek Isten
országát és az ő igazságát!
Szüntelenül imádkozzatok, és bele ne
fáradjatok! Úgy szeressétek egymást, ahogy
én szerettelek titeket! S mindezt részletezi a hegyi
beszédben és a nyolc boldogságban,
amely magában foglalja a tízparancsolatot.
(2009.
június Bábel Balázs
érsek)
Az
utolsó lapzártánkat követően két
rendkívüli ülése volt az
önkormányzati
testületnek. Mindkettő a folyamatban lévő ügyek
gyorsítása érdekében történt.
Május 26-án a FORCON melletti 4 hektáros,
már ipari terület
értékbecslésének
ismertetése volt a téma. A
négyzetméterenkénti ár
Két
halasztást nem tűrő ügy tárgyalása és
határozat meghozatal céljából június
4-én
ismét ülés volt.
Útfelújítási pályázathoz az
önrészt biztosító határozat
kellett a sikeres pályázathoz. Egyébként a
Zrínyi, Kossuth és Táncsics utak
közti szakasz nagy valószínűséggel nyerő lesz!
Ugyanezen
az ülésen határoztunk a megüresedett konyha
vezetői állásának betöltésére
kiírandó pályázatról is.
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2015. július 20.
hétfő
2015.
április25-én Érsekvadkertől húszan
vettünk részt, s az ország más
részéről
sokan, a megújult KALÁSZ
születésnapjának megünneplésén.
Az ünnepség helyszíne
a Lakitelki Népfőiskola volt. A
Kecskemét közelében található helyre a
hosszúnak tűnő utunkat virágzó fák
kísérték, s gyönyörködtettek
bennünket.
A
hálaadó szentmisét Bábel Balázs
kecskemét – kalocsai érsek mutatta be Kocsis
Fülöp érsek –metropolita
társaságában.
Ekkor Kalász tagfelvétellel is bővült az
országos hálózatunk.. Ezt
követően az elmúlt 25 évre emlékeztek a
régebbi és az új vezetők és a fiatalok.
Még ebéd előtt a „Magvető” rajzpályázat
csodás alkotásaiban
gyönyörködhettünk.
A megérdemelt díjakat Kocsis Fülöp,
hajdúdorogi érsek- metropolita adta át.
Ebéd
után igen sok finom süteménnyel kényeztettek
minket a „süteményverseny”
résztvevői, akik közül egy vadkert tagunk is
díjat kapott: Dóbiásné aratott
nagy sikert habrolójával.
Fél
háromkor kezdődött a sokszínű, ünnepi
gálaműsor. Volt misztérium játék a
rózsafűzér titkokról, a kiskalászosok
szavaltak, népdalcsokor hangzott el, majd
a „Ne tessék itt idegeskedni!” című jeleneten
derültünk. Végül
kalásztestvérünk, Hegyi Éva csodás
verseiben gyönyörködhettünk. Az
ünnepségen sok szép ének hangzott el a
különböző csoportok részéről, melyek
közül a nagykátai csoportét és a
mieinkét
egyaránt ajánlom.
Hazafelé
már rövidebbnek tűnt az út. Kissé
elfáradva, de élményekkel gazdagodva
érkeztünk haza.
(Kati
néni)
Május
utolsó hétvégéjén immár 12.
alkalommal szervezte meg az Érsekvadkerti Kolping
Család a Nemzetközi Kolping
Labdarúgótornát, melyen ebben az évben
Blansko
(Cseh Köztársaság), Székelykeresztúr,
Gyergyószentmiklós, Csíkszereda
(mindhárom Erdély), Ipolyszakállos
(Felvidék), Budapest-Víziváros és
Érsekvadkert csapata képviseltette magát. A
rendezvényt Balla Mihály, körzetünk
országgyűlési képviselője nyitotta meg, majd
kezdődhettek a mérkőzések. A
rekkenő hőség ellenére színvonalas
mérkőzéseket láthattak az érdeklődők, s a
torna zárásaként a Parlamenti Sportegyesület
labdarúgócsapatával mérkőzött meg
a résztvevő csapatok játékosaiból alkotott
válogatott.
Az
első helyezést – Székelykeresztúr, valamint
Gyergyószentmiklós csapatait
megelőzve – az érsekvadkerti kolpingos csapat szerezte meg.
Községünk
önkormányzatának különdíját,
melyet a legjobb helyezést elérő határon
túlról
érkezett csapat érdemelt ki, Valent József,
településünk alpolgármestere adta
át a székelykeresztúri fiataloknak. A
díjátadót, valamint a közös
vacsorát
követően a budapesti Bartók
Néptáncegyüttes fellépését
tekinthették meg a
résztvevők, majd az előadást követően egy izgalmas
és színvonalas táncházon
vehettek részt azok, akiknek volt elég erejük az
egész napos focit követően.
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
Falubajnokság / Műfüves
pálya bérlése
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
1./ Június
29-én, hétfőn Szent
Péter és Szent Pál apostolok főünnepe,
szentmisék r. 7
és este 7 órakor lesz szentmise. Az
ünnepet követő vasárnap lesz a Péter
fillér néven ismer gyűjtés, amivel a
Szentatya segítő lehetőségét
támogatjuk.
Az ígéret
szerint Pálfalvi Tamás újmisés atya
végzi a szentmisét, a szentmise végén
újmisés áldással imádkozik
egyházközségünkért.
Július 26-án
lesz a szokásos Balassagyarmati Palóc Szent Anna
búcsú de. 10 órakor kezdődik,
az ünnepi szentmisét Dr. Udvardy György pécsi
püspök atya mutatja be.
4./ Szent
Kristóf ünnepét követő vasárnap,
július 26-án a szentmisék után
imádkozunk az
utazók védőszentjéhez, és megáldjuk
a templom körül az autókat, járműveket.
KERESZTELTEK
10./ Gulyás Dorka (Gulyás Árpád –
Zsiga Eszter)
11./Nagy
Sebestyén (Nagy Krisztián – Vitéz Anita)
HÁZASSÁGKÖTÉS
-
HALOTTAINK:
33. Molnár Lajos (1941)
34. Babik János (1951)
35.
36. Boda Margit (1938)
37. Mrekvicska Ignácné, Szabó Margit
(1937)
1. szerda
-
2. csütörtök - Szűzanya tiszteletére
3. péntek - Valent
József 4. évforduló, szülei, testvérei
és apósa
-
Boda János, felesége Kakas Margit 5.
évforduló, szüleik, és a Kakas család
élő
és elhunyt tagjaiért
-
Vincze János 2. évforduló és
édesapja, Dombai István 2. évforduló
és szülei
4. szombat
- Boda István és hozzátartozók,
valamint Halaj Gyula
-
Dósa Pál és felesége,
Pálinkás Ignác és felesége,
élő és elhunyt családtagok
-
Varga Ignác 3. évforduló, édesapja,
testvére, apósa, anyósa, sógora és
hozzátartozók
5. vasárnap - Megyeri János 1.
évforduló, szülei, anyósa, apósa
és a Nagy
család halottaiért
-
Szarvas Józsefné Kocsis Margit 6.
évforduló, veje János, Kocsis Péter,
felesége
Csabák Margit, Szarvas Imre, felesége Ondrusek Margit
és a család halottai
-
Csűri István 20. évforduló, felesége
Mocsaran Margit, vejük, Csűri és Mocsaran
család élő és elhunyt tagjaiért
6. hétfő -
10. péntek - Pásztor
János, felesége Antal Ágnes
-
Konopás István és szülei
-
Jakubecz János, édesapja, Keresztes Ilona és
férje
11. szombat
-
-
Valent István 2. évforduló, szülők és
nagyszülők
-
Konopás István, felesége Nagy Ilona 3.
évforduló, szüleik, testvéreik, a
család
élő és elhunyt tagjaiért
12. vasárnap - Záhorszki Jánosné
Kovács Borbála, szülei, testvérei, élő
és
elhunyt hozzátartozókért
-
Pistyúr Gábor 9. évforduló, szülei,
testvére János és hozzátartozók
-
Csernák József, felesége Záhorszki Margit,
szüleik, testvéreik, gyermekeik, élő
és elhunyt hozzátartozókért
13. hétfő - Czinege
János, felesége Híves Borbála,
szüleik, testvéreik
és hozzátartozók
-
Urbán István, felesége Csernák
Mária, vejük Temela János, élő és
elhunyt
hozzátartozók
17. péntek - Kosztrihán
József 30. évforduló, fia István.
Szülei,
testvérei, apósa, anyósa, Kosztrihán
és Erdős család halottaiért
-
Kristók János, felesége Halaj Margit 4.
évforduló, a család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Jakubecz István, nagyszülei, élő és elhunyt
hozzátartozókért
18. szombat
- Koza József, felesége Nagy Erzsébet,
Urbán István felesége
Csernák Mária, unokavejük és vejük
-
Urbán Andrásné, 2 férje, szüleik,
testvéreik és hozzátartozók
-
Kristók Ignác, szülei, apósa, anyósa,
élő és elhunyt családtagok
19. vasárnap - Szabó János, felesége
Urbán Ilona, szülei, Sulcz Pál, szülei,
testvérei, élő hozzátartozók
-
Verebes Ignác, felesége Szabó Ilona 4.
évforduló, fiuk, szüleik, Csontos János,
felesége Keresztes Rozália és szülei
20. hétfő -
21. kedd
-
22. szerda
-
23. csütörtök -
24. péntek - Kolping család
élő és elhunyt tagjaiért
-
Pistyúr János (1941), szülei, testvérei,
apósa, anyósa, nagyszülei és
nászasszonya
25. szombat
-
26. vasárnap - Pinke Istvánné Kovács Anna,
szülei, apósa, anyósa és
hozzátartozók, Varga násza és Babik
nászasszonya
-
Pinke Kálmán, felesége Szabóki
Rozália és családtagjaik
27. hétfő -
28. kedd
-
29. szerda
-
30. csütörtök - Boda István, felesége Molnár
Margit, szüleik, gyermekeik, vejeik,
és a Záhorszki család halottaiért
31. péntek -