Szentháromság
vasárnapjának
Evangéliumában a feltámadt Krisztus a világ
népeihez küldi apostolait, és
meghagyja, hogy tanítványaivá téve
kereszteljék meg őket az Atya, a Fiú és a
Szentlélek nevében. A
Szentháromságtól ered megváltásunk
és kegyelméből táplálkozik
keresztény életünk.
A
Szentháromság titkát Jézus
kinyilatkoztató szavaiból és az Ő
tanítása nyomán az apostoli igehirdetésből
ismerjük meg. Jézus nemcsak Isten
küldöttjének mondja magát, hanem a Mennyei
Atyával szemben a Fiúnak: „Senki sem ismeri az
Atyát, csak a Fiú és akinek a
Fiú ki akarja nyilatkoztatni”, olvashatjuk Mt 11,27 alatt, „
Ahogy az Atyának
élete van önmagában, úgy megadja a
Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában”
írja
János evangéliuma a17,5 vers alatt.
Állítja, hogy a világ teremtése előtt az
Atyánál dicsőségben volt része, s neki is
ugyanaz a tisztelet és imádás ját,
mint az Atyának. „Én és az Atya egyek vagyunk”(Jn
5,30); nemcsak „egyek”
valaminek a végrehajtásában, de egy létező,
egy hatalmasság.
Jézus
a Szentlélekről is
beszél. Az utolsó vacsorán szavai szerint, Ő
küldi a Szentlelket az Atyától,
vagy az Atya küldi Őt a Fiú nevében (Jn 15,26, Jn
14,26). Pál apostol szerint a
Szentlélek egyformán az Atyának és a
Fiúnak Lelke. Ő is és az evangéliumok is
megkülönböztetés nélkül,
egyféleképpen tisztelik az Atyával és a
Fiúval.
Az
ember a keresztségben már
itt a földön kapcsolatba kerül a
Szentháromság életével. Ezért kapnak
parancsot
Krisztustól az apostolok, rajtuk keresztül az
Egyház: „Menjetek tehát, tegyetek
tanítványommá minden népet,
kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és
a
Szentlélek nevében” (Mt 28,19). Az evangélista a
Jézustól kapott küldetést az
ősegyház keresztelési szavaival fejezi ki, amely
egyformán dicsőíti a három
személyt, és megvallja a Szentháromságba
vetett hitét.
A
keresztény, aki naponta
többször keresztvetéssel kezdi és zárja
imáit, nem arra gondol, hogy ezzel egy
elméleti hittitkot ismétel. Számunkra már
természetes, hogy így üdvösségünk
szerzőjéhez, a Szentháromság Egyistenhez
fordulunk, aki bevont minket belső
életáramába, és a színről
színre látás örömével
teljesíti be emberi
valóságunkat. Hódoljunk Pál apostol
szavaival a titkát kinyilatkoztató Isten
előtt: „Mekkora a mélysége Isten
gazdagságának, bölcsességének
és tudásának!
Mily megfoghatatlanok szándékai, mily
kifürkészhetetlenek útjai! Minden belőle,
általa és érte van, dicsőség neki
mindörökké! Ámen.”
(Rózsa
Huba írása alapján,
fotó kájé)
Ma
olyan világban él az
ember, melyben felbomlanak a hagyományos keretek, és
eltűnnek az értékek; a
hatalom és a pénz uralma átértékeli
a kultúra minden területét, melyben
elhalványul az Istenbe vetett hit és hűség. Sok
jóakaratú és hívő ember aggódva
figyeli a társadalom ölén céltalanul tengődő
vagy sodródó közömbös tömeget.
Talán új pünkösd kellene, Szentlélek
látható és hallható
kiáradása, hogy
felrázza a mai tömegeket? Romano Gaurdini „Az Úr
Krisztus” című, magyarul is
pár éve újra megjelent könyvének
gondolatai ma is újdonságként hatnak.
A
mostani idők sok
szempontból különböznek azoktól, melyben a
könyv szerzője élt és dolgozott. De
manapság éppen úgy igaz, mint az ő
idejében, hogy az Egyházat, sőt az
emberiséget fenyegető veszély a Jézus- Krisztus
kép kifosztásában leselkedik,
abban az igyekezetben, hogy Jézust a saját
mércénkhez alakítsuk, hogy ne
kövessük Őt engedelmes tanítványként,
hanem újraalkossuk Őt saját képmásunkra.
A Szentlélek azonban éppen ezt nem engedi meg.
Krisztust
ugyanis csak az
értheti meg, akiben él az, ami Krisztusé. Honnan
jött Krisztus? Miből él?
Milyen erőből való a hatása? A
Szentlélek Istenből. Általa lépett be a
történelembe. Amikor a Jordánban
megkeresztelkedik, a Szentlélek Isten kiönti
fölötte ereje teljességét. S az
emberek mindig érezték Isten Lelkének titokzatos
hatalmát abban, amit tett és
mondott. Ennek a Léleknek kell eljönnie az emberbe, ennek
kell megadnia a belső
érzéket, fogékonyságot, s
összekapcsolnia Krisztussal az embert, hogy az ember
megismerje, azaz higgye Krisztust.
A
hit a Szentlélek műve. A
hit nem csupán természetes megismerésnek
fokozása, elmélyítése vagy
finomítása;
nem is általános megnyilvánulása a
vallási élménynek. A hit az a különleges
válasz, melyet a megszólított ember ad Krisztus
szavára és személyének. Az
Írás
felfogása szerint „hívőnek” lenni annyit jelent, mint
Krisztusban hinni.
„Hinni” csak az az ember képes, akiben új élet
fakadt. Ennek az új élet
szívverése a hit. Az ember, úgy, ahogy van,
magától nem tud hinni. A hit már az
új ember élettevékenysége; előbb
tehát meg kell születnie, hogy hihessen. De
csak Istentől, pontosabban: csak a Szentlélekből
születhetik. Erre hívja fel
figyelmünket a Szentírás is, amikor ezt
olvassuk:”Bizony, bizony mondom neked: Aki nem
vízből és Szentlélekből születik,
az nem megy be az Isten országába.
A
hívő keresztény, aki a
Szentlélek újrateremtő erejéből él, meg
tudja érteni a világot, de a világ őt
nem. Ezzel nem azt mondjuk, hogy hívő tehetségesebb,
okosabb önállóbb, mint a
többiek. Még kevésbé mondjuk azt, hogy a
többiek azért nem értik a hívőt, mert
az titokzatos üzelmekkel foglalkozik, idegenszerű szempontokat
vagy rejtett célokat
követ. Nem. Hanem a lelki ember azért képes a
világot megfigyelni és megbírálni,
mert az életcsíra, melynek birtokába jutott, a
krisztusi szabadságnak csírája.
Ez képesíti őt arra, hogy a világot bizonyos
távolságból nézze. Ettől
eltekintve, itt nincs szó semmiféle előnyről, mintha a
hívők jobbak, az okos,
becsületes magatartásra hajlamosabbak lennének.
Minden tekintetben bárki felülmúlhatja
a keresztényt. Nincs szó semmi olyasmiről, amivel
dicsekedhetnénk. Amiről itt
szó van – ha megvan-, Istentől származik, s
voltaképpen követelmény,
felszólítás arra, hogy éljünk
új életet. Az újjászületés nem
valami varázslat
nem is rejtett misztériumokba történő
beavatás, nem is valami magasabb rendű
tudás megszerzése, hanem nagyon szerény dolog:
MEGTÉRÉS. Ha kereszténnyé lenni
annyit jelent, hogy a hit csírája lelkünkben
megfogamzott, akkor kereszténynek
lenni annyit jelent, hogy a csírát ki kell bontakoztatni.
Úgy kell
gondolkoznunk, ahogy Ő gondolkozik; úgy kell
éreznünk, ahogy Ő érez, és
életünket az Ő élete szerint kell
alakítanunk. Mer-e ebben valaki dicsekedni?
Hogy Hozzá mehessünk, kérnünk kell Őt,
küldje segítségünkre a Szentlelket.
Magunktól
kell megszabadulnunk és bátran nekivágnunk, arra
számítva hogy Ő felfog, és
Magához von minket. Ha így gondolkodunk, és
bízunk, még ha az első lépésnél
tartunk is, már megtörtént az, amit
reméltünk.
(KÉ,
fotó: Barák B)
A
Pécsi Egyházmegye ezeréves
fennállásának ünneplésekor tette fel
ezt a kérdést
Schönborn bíboros úr, az ünnepi szentmise
prédikációjában.
Kérdésével a már ma
szent II. János Pál pápa első
franciaországi látogatásánál
elhangzott kérdését
idézte: „Franciaország, mit tettél
keresztségeddel?” – Schönborn bíboros most
ugyanezt kérdezte (kérdezhetné ma is itt
Érsekvadkerten is) tőlünk, szegény
magyaroktól, de egész Európától is,
mert minden vigasztaló gondolat ellenére, a
realitás egészen más, keserű és nem
vigasztaló! Mi lett a keresztény
Magyarországból, Mi lett Európából?
Nemde réges- rég eltávolodott keresztény
gyökereitől? Manapság Magyarország, mint ahogy
egész Európa is, nemde a
posztkommunista és posztkapitalista szekularizáció
áldozata, amely egy
keresztény Európa eszméjéből aligha hagy
meg valamit? Nemde a legjobb úton van
a kereszténység Magyarországon és
Európában is a marginalitás, a mellékes
jelenséggé válás felé? – tette fel a
fájdalmasan igaz kérdést a bíboros, majd
arra buzdította a híveket, ne csüggedjenek,
kezdjék újra, menjenek el azokhoz,
akik az Evangéliumot most még nem, vagy már nem
ismerik. Bizony, ha tetszik, a
bécsi bíboros politizálni merészelt,
még azt is mondta, hogy Magyarország a
rendszerváltozás
vesztese. Az új szabadság mindennapjai
fáradságosnak és terhesnek bizonyultak,
és meggyengülve, kigúnyolva, megalázva,
elszegényedve és nem dicsőségesen
léptünk át a huszonegyedik századba, mi
magyarok, keresztények, valóban
európaiak.
Nagy
dolog, ha valaki szembenéz a kellemetlen igazsággal, a
rideg tényekkel, ha nem
szépíti a valóságot és nem hazudik
nekünk rózsás jövőt. Az igazsággal
sokszor
nagyon nehéz szembenézni. A gyarló ember
hajlandó a múltba vagy jövőbe
menekülni a jelen elől. Sokszor magam is így teszek, amikor
nehezen viselem a
jelen otrombaságait. Kissé öncsaló
módon elmerülök a régi dicsőség meghitt
homályában, vagy a jövő reménytelibb
ábrándjaiban, ahogy Jókai is tette A jövő
század regényében. Vajon hány politikus
olvasta ezt a könyvet? Nemcsak az
igazságtól félünk, pedig szabaddá
tesz, hanem már szabadok sem akarunk igazán
lenni, mert úgy vagyunk ezzel, mint egykor a rabszolgák,
jobbágyok: Nem akarunk
szabadok lenni, hogy aztán proletárok legyünk ,
úr és gazda nélkül, és persze
munka és bér nélkül. A modern
rabszolgaság új formái és
elnevezései nem
vonzanak minket. Szívesebben lennénk Szent István
korának jobbágyai egy
jóindulatú úr birtokán, ha ez az úr
garantálná biztonságunkat, szerény
gyarapodásunkat és mindennapi
jólétünket. Ezer évvel ezelőtt a
feltámadás
reménysége nagyobb hajtóerő volt, mint a
mulandó javak megszerzése e földi
siralomvölgyben. Templomokat építettek az
Úrnak, ma pedig templomokat
fosztogatnak, eladnak. Nemcsak a műkincseke, kegytárgyakat
viszik el, hanem egy
esetben a harangot is. Lebontják a csatornát,
kiürítik a perselyt, s ha
hagyják, a sírköveket is széthordják
az új pogányok, akik a „kultúrát”
legfeljebb a sötét, aljas szórakoztató
televíziókból kapnak. Magyarország –
és
egész Európa- missziós terület. Őseink
szégyenkeznek miattunk és helyettünk is,
ha letekintenek a sok vérrel váltott és
őrzött hazára.
(szszp írás alapján)
A
világ tele van titokkal. A nagy természetet még ma
is ezer fátyol borítja.
Titok az élet is. Azon sem csodálkozhatunk tehát,
a hit, a vallás is tele van
titokkal. Titok a megtestesülés, titok az
Oltáriszentség, titok az isteni
kegyelem és az emberi szabad akarat
együttműködése és megannyi más! A titkok
titka azonban a Szentháromság. A titok előtt az
ész leveszi a kalapját és a
hitnek adja át a szót.
Urunk
mennybemenetelének ünnepén,
május 17-én nagy ünnepe volt
Egyházközségünknek. Az ünnep
felhívja figyelmünket
arra, hogy Jézust ettől a naptól csak lelki szemeinkkel
láthatjuk az
Oltáriszentség színe alatt. Erre hívta fel
András atya a fehér ruhába öltözött
gyermekek, a gyermekeiket idevezető szülők, és mindannyiunk
figyelmét. A fehér
ruhán minden folt meglátszik és kimosható.
A lélek a bűn által
válik foltossá, ami a
szentgyónással tisztítható, a szeretet
nyelvének elsajátításával
megőrizhető,
melyre ezek a fiatalok is készültek és az
alábbi verssel tudtunkra is adtak:
Eljött
életünknek egy csodálatos napja,
Mikor
szívünkbe száll ég és föld
Királya.
Ó,
ha megértené sok ember e titkot,
Futna
Jézusához, a lelki orvoshoz.
Ó,
drága vendégünk, oly nagyon szeretünk,
Hogy ma belépsz
hozzánk, boldogan
köszöntünk.
Angyalok
sem kaptak ily nagy égi kincset,
Hogy
magukhoz vehessék az oltáriszentséget.
Minket
kitüntettél, magadhoz öleltél,
Szent
szívedben nekünk lakást
készítettél.
Terített
asztalod mindig elénk tárod,
Tedd
méltóvá bennünk, kérünk
fogadásod.
Drága
jó Jézusunk, esedezve kérünk,
Ne
hagyj el bennünket, maradj mindig velünk.
Hogy a
gonosz lélek ne árthasson nekünk,
Szent
kegyelmed által benned növekedjünk.
Szeretnénk
ezentúl gyakran hozzád jönni,
Áldott
szent Testedet szívünkbe fogadni.
Hálát
adni Néked, kérni kegyelmedet,
Hogy
soha meg ne bántsuk jóságos Szívedet.
Kedves
szeretteink és jó testvéreink,
Minden
jelenlévő kedves vendégeink.
Imátokat
kérjük és a jó példátok,
Hogy
gyakran áldozzunk, ne csak e szép napon.
Elsőáldozóink
voltak:
3.a
Balatoni Gergő, Cseri Bálint, Gajdos Gergő, Gáspár
Réka, Kristóf Anna, Szabó
Fruzsina, Takács Korina Lujza, Urbán Emma.
3.b
Bernhardt Dávid, Csejk Attila, Gerliczki Botond, Gyurenka Alexa,
Gyurkovics
Vivien, Halaj Dorina, Halaj Dorottya, Homolya Barnabás,
Kovács Zalán, Magyar
Levente, Mészáros Karina, Tóth Dóra
Vidéken
tanulók Boda Zalán, Dósa Rebeka,
Murányi Fanni, Murányi Márk
„De Isten, aki gazdag az irgalmasságban,
igen
nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt
halottak
voltunk, Krisztussal együtt életre keltett” (Ef 2,4-5
Isten,
az Úr megjelent
Mózesnek a Sínai hegyen, és e szavakkal
nyilvánította ki, hogy ki is Ő: „Jahve,
Jahve irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő,
gazdag kegyelemben és
hűségben” (Kiv 34,6). A héber Biblia ennek az irgalmas
szeretetnek a leírására
egy olyan szót használ (raḥămîm), amely az
anyaméhet idézi, ahonnan az élet
fakad. Isten „irgalmasnak” nevezi magát, és ezzel
elmondja, mennyire gondját
viseli minden teremtményének, akár egy
édesanya gyermekének: szereti, vele van,
óvja és gondoskodik róla. A Biblia egy
másik szót is használ (ḥesed), hogy még
inkább kifejezze az irgalom-szeretet jellegét:
hűség, jóakarat, jóság,
szolidaritás. Jézus is beszél Isten
szeretetéről, és azt mondja, olyan, mint
egy „Atya”, aki velünk van és odafigyel minden
szükségünkre, kész megbocsátani,
és mindent megad, amire szükségünk van:
„fölkelti napját jókra is, gonoszokra
is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.” (Mt 5,45) Szeretete
valóban „nagy” és
„gazdag”, ahogy olvassuk az efezusiakhoz írt levélben,
amelyből az élet igéjét
vettük:
„De
Isten, aki gazdag
az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel
szeretett minket, noha
bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre
keltett.”
Pál
szinte
örömujjongásban tör ki Isten
rendkívüli tetteit látva: halottak voltunk és
életre keltett, új élettel
ajándékozott meg minket. Az emberiség tragikus
körülmények között élt a
vétkek és a bűnök terhe alatt, rossz és
önző vágyak
fogságában, az Isten ellen lázadó rossz
erők hatalmában. Isten azonban nem
bünteti meg, hanem életre kelti: nem a harag
vezérli, hanem az irgalom és a
szeretet. Jézus már utalt erre, amikor elmondta a
példabeszédet a két fiú
apjáról, aki tárt karokkal fogadta vissza
embertelen körülmények közé süllyedt
kisebbik fiát. Ez hangzott el a jó
pásztorról szóló
példabeszédben is, aki az
elveszett bárány keresésére indul,
vállára veszi és hazaviszi; vagy az irgalmas
szamaritánus története is, aki bekötözte a
rablók kezére került ember sebeit (vö.
Lk 15,11-32, 3-7; 10,30-37). Isten, az irgalmas Atya, akiről a
példabeszédek
szólnak, nem csak megbocsátott, hanem fia, Jézus
életét ajándékozta nekünk, az
isteni élet teljességét. Ezért zeng a
hála himnusza:
„De
Isten, aki gazdag
az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel
szeretett minket, noha
bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre
keltett.”
Az
élet igéje hallatán
a mi szívünkből is öröm és hála
törhet fel, mint annak idején Pál és az első
keresztény közösség szívéből.
Isten mindannyiunknak megmutatja, hogy „gazdag az
irgalmasságban”, és „nagy szeretetéből”
kész megbocsátani és újra bízni
bennünk. Nincs olyan helyzet – bármilyen bűnös,
fájdalmas vagy magányos
körülmények között legyünk is –, hogy Ő
ne lenne velünk, ne szegődne mellénk az
úton. Mindig bizalommal van irántunk, lehetőséget
ad és erőt, hogy föltámadjunk,
és mindig újrakezdjünk.
Ferenc
pápa két évvel
ezelőtt március 17-én az első Úrangyala
imádság alkalmával Isten irgalmáról
beszélt. Aztán újra és újra előhozta
ezt a témát. Akkor így szólt: „Isten arca
egy irgalmas Atya arca, aki mindig türelmes… megértő, aki
vár ránk és soha nem
fárad bele, hogy megbocsásson…” Rövid
üdvözletét így zárta: „Ő szerető Atya,
aki mindig megbocsát, aki irgalmas szívű mindannyiunk
iránt. Tanuljunk meg mi
is irgalmasnak lenni mindenkivel.”
Felhívása
konkrét
útmutatás számunkra, hogy hogyan éljük
meg ezt az igét.
Ha Isten gazdag az irgalomban és nagy szeretettel van
irántunk, akkor mi is
arra kapunk meghívást, hogy irgalmasok legyünk a
többi emberrel. Ha Isten
szereti a rosszakat is, akik az ellenségei, akkor nekünk is
meg kell tanulnunk,
hogy szeressük azokat, akik nem „szeretetreméltóak”,
sőt még az ellenségeinket
is. Talán nem azt mondta Jézus: „Boldogok az irgalmasok,
mert majd nekik is
irgalmaznak”? (Mt 5,7) Nem azt kérte: „Legyetek irgalmasok,
amint Atyátok is
irgalmas”? (Lk 6,36) Pál is arra hívja meg az Istentől
kiválasztott és
szeretett közösségeket, hogy öltsék
magukra „az irgalmasságot, a jóságot,
alázatot, szelídséget és a türelmet”
(Kol 3,12). Ha hiszünk Isten szeretetében,
akkor mi is tudunk majd szeretni, és felebarátaink
mellé állunk a fájdalmas
helyzetekben és a szükségben, mindent
megbocsátunk, oltalmunkba vesszük őket és
gondoskodunk róluk.
Ha
így élünk,
tanúságot teszünk Isten szeretetéről,
és akivel találkozunk, annak segítünk
fölfedezni, hogy Isten gazdag az irgalomban és
iránta is nagy szeretettel van.
Fabio
Ciardi OMI
Ki
tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös
úton, sötét éjjelen.
Vezesd
még egyszer győzelemre néped,
Csaba
királyfi, csillagösvényen.
Maroknyi
székely úgy áll, mint a szikla,
Népek
harcának zajló tengerén.
Fejünk
az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne
hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Áldott
hazánk délvidéki népe,
Ezred
év óta drága kincs nekünk.
Győztes
hatalmak elrabolták tőlünk,
De
szívünkben mi sosem feledünk!
Szabadka,
Zombor, Újvidék és Bácska,
Mennyit
kell szótlan ma is tűrnötök.
De
sziklasírban, régen eltemetve,
Vigyáz
s erőt ád sok- sok ősötök.
Szép
Felvidék éd te, Kárpátalja,
Hazánk
ősi, gazdag tájai,
Történelmünk
hősi korszakában,
De
sokszor védtek büszke várai!
Ungvár
és Munkács, Kassa, Krasznahorka,
Lakóid
ma is egytestvér velünk.
Segítsd
őket, magyarnak maradni,
Védd
nemzetünket, kérünk, Istenünk!
(Szomor
Iván)
Fontos,
hogy főleg életünk legkeményebb pillanataiban
számíthassunk olyan bölcs
személyek javaslataira, akik szeretnek bennünket. A
jó tanács ajándéka révén
maga Isten Szentlelke világítja meg
szívünket, hogy megértesse velünk a helyes
beszéd módját, hogy miként
viselkedjünk, és melyik utat kövessük.
Amikor
befogadjuk és vendégül látjuk
szívünkben a Szentlelket, azonnal fogékonnyá
tesz
bennünket hangja iránt, és Isten szíve
szerint irányítja gondolatainkat,
érzelmeinket és szándékainkat. Ugyanakkor
egyre afelé irányít bennünket, hogy
belső tekintetünket Jézusra szegezzük, legyen Ő a
példaképünk
cselekedeteinkben, az Atyaistenhez és testvéreinkhez
fűződő kapcsolatainkban. A
jó tanács az az ajándék, amellyel a
Szentlélek képessé teszi lelkiismeretünket,
hogy az Istennel való szeretetközösséget tudjuk
választani, Jézus logikája
szerint. Így a Szentlélek révén bensőleg
pozitív módon növekszünk, a
közösségben is. A Szentlélek segít, hogy
ne váljunk az önzés, saját
látásmódunk
rabjává.
Ennek
az ajándéknak a megőrzéséhez alapvetően
fontos az ima. Mondjuk el azokat az
imákat, amelyeket mindnyájan gyerekkorunktól
ismerünk, de imádkozzunk saját
szavaikkal is, kérjük Istent: Uram, segíts nekem,
adj tanácsot! Mondd, mit
tegyek? Az imával helyet készítünk a
Szentléleknek. Imádkozzunk, hogy a
Szentlélek adományozza nekünk a jó
tanács ajándékát. Az Istennel való
bensőséges kapcsolatban, szava meghallgatásában
lassanként meghaladjuk
személyes logikánkat, amelyet leginkább
bezártságaink, előítéleteink,
ambícióink diktálnak.
Mint
a Szentlélek összes többi ajándéka, a
jó tanács is kincset jelent az egész
keresztény közösség számára. Az
Úr nemcsak a szívünk belsejében szól
hozzánk,
hanem testvéreink hangja és
tanúságtétele által is. Valóban nagy
ajándék, hogy
találkozhatunk olyan hitvalló férfiakkal és
nőkkel, akik életünk
legbonyolultabb és legfontosabb szakaszaiban segítenek
nekünk, hogy
megvilágosítsuk szívünket és
felismerjük az Úr akaratát.
Egy
alkalommal, amikor kedvenc kegyhelyemen gyóntattam, a
várakozók sorában ott
állt egy fiatalember, divatosan öltözve,
kitetoválva, fülbevalóval. Azért jött,
hogy elmondja mi történt vele. Nagy
problémával küzdött. „És mit
tettél?”-
kérdeztem. „Elmondtam mindezt az anyámnak, aki azt
tanácsolta: menj el a
Szűzanyához, és ő majd megmondja, hogy mit kell tenned” –
válaszolta a fiú.
Íme, egy asszony, aki rendelkezett a jó tanács
ajándékával. Nem tudta
megmondani fiának, hogy hogyan oldja meg
problémáját, de megjelölte
számára a
helyes utat: „Menj el a Szűzanyához, és ő megmondja
neked”. Az az alázatos,
egyszerű asszony a legigazabb, legszebb tanácsot adta
fiának, aki ezt mondta
nekem: „Rátekintettem a Szűzanyára, és
éreztem, hogy ezt és ezt kell tennem.”
Nekem
nem is kellett már beszélnem, fejezte be a
történetet a pápa. Mindent
elintézett az anyuka, a Szűzanya és a fiú. Ez a
jó tanács ajándéka.
(2014.
május; VR)
Ugráló
vár, arcfestés és kézműves
foglalkozások mellett ügyességi
játékok várták a
családokat, akik 2015. május 16-án
ellátogattak a Tizenhárom almafa Alapítvány
és a Kolping Család által szervezett
Családi napra.
A
Kolping ház kertjében nagy öröm volt
látni, hogy ennyi család ellátogatott a
rendezvényre. A Dósa Krisztiék által
kitalált kézműves foglalkozások rendre
lekötötték a gyerekeket és szüleiket is
(készíthettek pl. gólyát és
csigát,
utóbbit versenyeztethették is), míg Boda Bianka
arcfestése már művészi volt,
állt is a sor folyamatosan előtte.
A
Temela Zoltán által beszerzett ugráló
vár mellett a Pistyúr Attila által
készített népi játékokon
ügyeskedhettek a gyerekek. Újdonság volt idén
a magunk
készítette kosárpalánk és a
rúgó/dobófal, ahol a célzó
képesség tesztelésére és
fejlesztésére nyílt lehetőség.
Idén
sem maradtak el Pásztor János vezetésével
megjelent népszerű tűzoltók, akik a
szirénás kör mellett a poroltó
használatát mutatták be a gyerekeknek. (Ki is
lehetett próbálni!)
A
családi nap vendége volt a 10 éves KATÁNG
együttes, akik hitvallásuk szerint a
gyerekeknek írt dalokon, megzenésített verseken
keresztül kívánnak szólni az
egész családhoz. Az egy órás koncert
alapján – amelybe a gyerekek és a szülők
is bekapcsolódtak - bizton állítható:
sikerült nekik. Köszönet az
élményért!
Összefogás
és tenni akarás kellett a családi nap
megvalósításához. Ebben nagy szerepet
vállalt még Boda Norbert, Fábián
András és Molnár Balázs. (És persze
még mások
is.) De jóleső volt a Szamovill Kft és a Vadkerti
(Horváth) szikvíz támogatása
is.
Ennek
az összefogásnak a következménye, hogy a nap
során a gyerekek önfeledten
játszhattak és játék közben
azokká válhattak, akik csak szeretnének lenni.
Már
ezért megérte.
Molnár
Arnold
Minap,
munkámból hazatérve fáradtan roskadtam le a
kényelmes fotelba. Milyen jó,
gondoltam, pünkösd közeleg, végre három
nap, amikor nem kell dolgozni.
Leheveredhetünk a fűre, fürödhetünk az ég
kékjébe, csodálhatjuk a kergetődző
bárányfelhőket.
Pihenhetünk az erdő tövében, lombsátrak hűs
menedékében. Folyók, tengerek
hullámzó vizének szikrázó
gyémántjaiban fürödhetünk. Kuksolva a
szilvafák
között vagy részegítő szénaillatú
mező tövében. Messzi idegen tájakon; olyan,
mint az álom! Erdély – Tündérország!
Lelkünkben patakok zuhognak, s keringőzve
táncolunk a reggeli harmatban. Vad fény tör elő az
égből a zivatarban. Bokrok
lubickolnak a langyos esőben. Mikor elvonul a vihar,
szivárványkapun búg a
gerlice, s kergetik a legyeket az énekes madarak. Nyár
van. Újra itt van a
nyár! Kapor, hagyma, bazsalikom, zeller illata kavarog a kertben.
Nyár
– mennyi emlék! Ahogy múlnak az évek, egyre
több album sorakozik a
könyvespolcon. Tipegő gyermekeimből
felnőttek lettek. A nyárban a legszebb élmény,
amikor velük vagyunk.
Nyáron
sokan útra kelünk. De ne feledkezzünk meg, hogy van
Valaki, aki visszavár,
hazavár minket: Isten! Nyáron se feledkezzünk meg
Róla! Álljunk meg egy
pillanatra, köszönjük meg mindazt, amit kaptunk Tőle: a
sok szép élményt, a vidám
perceket, a meghitt együttlétet, a napsugarat, a nyarat.
Térjünk be egy – egy
hűs templomba, fürödjünk a csendben, s mondjuk el
Istennek, hogy boldogok
vagyunk. Mert mindezt Neki köszönhetjük.
(Balássy
Péter)
Április
28-án
ülésezett az Önkormányzat képviselő
testülete és az
alábbi témaköröket tárgyalta:
A
2014. Évi mérleg elfogadása, mely az Állam
kincstár felé történő
elszámolás
alapját képezi. Módosításra
került az Intézmények konyhájának
alapító okirata,
megteremtve általa a központon lévő volt butikban a
BÜFÉ konyhai hátterű
működésének jogi feltételeit. Megjegyezni
kívánom, hogy minden féle
híresztelés
ellenére a testületi döntéssel született
annak idején a vásárlás és ott a
büfészolgáltatás beindítása
Módosításra
került a temetői rendeletünk is a J 54-55 sorban, megteremtve
ezzel azon a
helyen egy hatszemélyes családi sírbolt
építésének jogi hátterét.
Tájékoztató
hangzott el a Települési értéktár
létrehozásáról is, amely hivatott lesz
múltunk
értékeinek feltárására,
megörökítésére és a
másokkal történő megismertetésére.
Döntöttünk arról is, hogy nem
kívánjuk a továbbiakban fenntartani
tagságunkat a
Duna- Ipoly Önkormányzati
Településfejlesztési Program
Társulásban.
Május
7-én
rendkívüli ülés keretében
egyhangúan kifejeztük
akaratunkat a BÜFÉ
beindítása mellett. A
személyek felvétele folyamatban van. Rövidesen
megérkezik a pénztárgép, ami
egyben a nyitás kezdete is. Az érintettek
figyelmébe ajánljuk jegyzőkönyvi
rögzítés mellett, hogy hagyjanak fel a
kifogás menedzsmettel. Ne azt harsogják,
hogy hogy nem lehet, hanem mutassák meg, hogyan lehet mindezt
jól csinálni.
Május
12-én
újabb rendkívüli ülésünk volt. Az
Erdősor út
folytatásánál lévő 4ha
területünkre beruházó érkezett, akihez
az ülésen
kérdéseket intéztek a képviselők. Tudni
kell a beruházóról, hogy Úriban
csokoládé üzeme indult, Tolmácson az ipari
parkkal szemben elkészült a
csarnoka, melybe szeptemberi kezdéshez rövidesen
érkeznek a CNC megmunkáló
gépek, hogy az autógyárak részére
három műszakban alkatrészek készülhessenek.
Az érsekvadkerti beruházása is a kormány
munkahelyteremtő kezdeményezését
szolgálja. A testület úgy döntött, hogy az
értékbecslő által megadott áron
eladja számára a területet.
Május
19-én
a munkatervében is szereplő ülése volt a
testületünknek: Az alábbi témakörök
szerepeltek a napirendben, Összefoglaló
jelentés a 2014. Évi belső ellenőri jelentésről,
Beszámoló a Gyermekjóléti
Szolgálat és az I. fokú
gyámhatóság tavalyi
tevékenységéről. Határozat
született a 2015-16 évi óvodatej programban
történő részvételről, s számos
szülő és óvoda pedagógus
jelenlétében terítékre került az
óvoda működési
problémája is. Az ülés témái
között napirenden volt ifj. Temela József
telekalakítási kérelme is, míg egyebek
tárgykörben az Intézmények konyhája
felújítására kiírt
pályázaton való részvételünk
valamint a pályázható összeg
függvényében az Erdősor út, Zrínyi
út a
Kossuth és Táncsics
út közti szakaszának
vagy a Hősök tér útjának
felújítása került most
rögzítésre.
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2015. június 15.
hétfő
Közreműködésünkkel
április 18-án, lapzártánk idején,
immár harmadik alkalommal megkezdődött a Foci
bajnokság. Öt csapat nevezett, név szerint a Focit,
Elit alakulat, Jamaica,
Kolping és a Rajkert. A műfüves pályán
szombat esténkét 18:00-tól tekinthetők
meg a mérkőzések.
Május
16-án a Tizenhárom almafa alapítvány
családi napot szervez a benti Kolping ház
udvarán. Részletes program plakátokon jelenik meg.
Minden érdeklődőt
szeretettel várnak a rendezők, hisz közösségben
lenni jó.
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
Falubajnokság / Műfüves
pálya bérlése
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
1./
Június 7-ÉN LESZ AZ Oltáriszentség nagy
ünnepe: Úrnapja, a fél 10-es szentmise
körmenettel. (Pusztaberkiben du. 5 órakor)
2./ A Papszentelés a Váci Székesegyházban
június 20-án, szombaton 10 órakor lesz.
Egyik új papunk PÁLFALVI
Tamás, akinek
Érsekvadkerti gyökerei is vannak. Újmiséje a
Dunakeszi Szent Imre templomban
lesz jún. 21-én du.6 órakor.
3./ A Váci Egyházmegyei Találkozó
jún.
27-én, szombaton lesz NAGYOROSZIBAN. A
program a hirdetőtáblán tanulmányozható.
4./ Jeles
ünnepnapok júniusban: június12: péntek:
Jézus Szentséges Szívének ünnepe.
Szentmise este 7-kor, majd Jézus Szíve litánia.
24-én keresztelő szent János
születésének ünnepe, június
29-én, szent Péter és szent Pál főapostolok
ünnepe
lesz.
KERESZTELTEK
8./
Molnár
RÓZA (Molnár Balázs- Fábián
Ágnes)
9./
Magyar
EMESE,Mária (Magyar Attila – Csizmadia Tímea)
HÁZASSÁGKÖTÉS
1.
Május 9.
Karman Pál – Kruzslik Gyöngyi
HALOTTAINK:
25./
Jakubecz
Józsefné, szül. Bugyi Terézia (1928)
26./
Szabó
Ferenc (1941)
27./
Boda
Kálmánné, szül. Valkó Ilona (1927)
28./
Temela
János (1937)
29./
Berényi
Jánosné, szül. Főfai Mária (1920)
30./
Kuris
Jánosné, szül. Kakas Erzsébet (1955)
31./
Kajtor
Pálné, szül. Majoros Erzsébet (1919)
32./
Macska
Andrásné, szül. Szabó Ilona (1926)
1. hétfő -
Kukkel János, szülei, testvérei és élő
családtagok
2. kedd
-
3. szerda
-
4. csütörtök -
5. péntek -
6. szombat
- Konopás Jánosné Csernák Margit 7.
évforduló, szülei, testvére
József, apósa, anyósa
-
Záhorszki Erzsébet 5. évforduló,
szülei, testvérei és veje
7. vasárnap -
8. hétfő -
9. kedd
-
10. szerda
- Pálinkás és Hotzi család
halottaiért
-
ifj. Brezniczki János, édesanyja, felesége Sipos
Erzsébet és a család összes
hozzátartozóiért
11. csütörtök -
12. péntek -
13. szombat
-
-
Zsiga Gyula, felesége Szabó Mária, lányuk
Mária, és vejük, élő és elhunyt
családtagok
-
Záhorszki János 1. évforduló, a
család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
14. vasárnap - Rith József, felesége
Sztrecskó Sarolta, Rith és Sztrecskó család
élő és elhunyt hozzátartozóiért
-
Nagy Lajos, felesége, lányuk Nagy Mária és
nagyszülők
-
Vitéz István, felesége Kosztrihán
Mária, szüleik, Ferencsik és Pinke család
élő
és elhunyt tagjaiért
15. hétfő -
16. kedd
-
17. szerda
-
18. csütörtök - Szabó János, szülei,
testvére és a Kaba család halottaiért
(Alapítványi)
19. péntek -
20. szombat
- Holman József, Holman és Molnár
család elhunyt tagjaiért
-
Pincze András, felesége Nagy Anna, szüleik, fiuk
Ferenc, Busai Kázmér és szülei
21. vasárnap - Jelen János, élő és elhunyt
családtagok
-
22. hétfő -
23. kedd
-
24. szerda
-
25. csütörtök -
26. péntek - Molnár,
Szabó és Németh család halottaiért
-
Pásztor János, felesége Antal Ágnes
és szüleik
27. szombat
- Varga Gergely, felesége Péter Anna,
szüleik, gyermekeik,
unokájuk János és Ferenc, élő és
elhunyt családtagok
-
Boskó Tibor 1. évforduló, szülei,
apósa, anyósa
28. vasárnap - Koza János, szülei és
testvérei
-
Csűri István 20. évforduló, felesége, Csűri
és Mocsaran család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
-
Vincze János, feleséfe Fábián Mária,
szüleik és hozzátartozók
29. hétfő -
Vitéz Sándor, felesége Nagy Mária,
szüleik, gyermekeik és
hozzátartozók
30. kedd
-