Kétarcú
ünnep. Egyszerre „Virágvasárnap” és a
„Szenvedés vasárnapja”. A kettő együtt
jeleníti meg a liturgikus ünnepi emlékezést,
, amelyet a fekete vasárnapot
követően fehér vasárnapnak is hívnak. Mert
miközben az Evangélium Jézus
ünnepélyes bevonulását mondja el, és
megjelenik előttünk a kép, ahogyan virágok
és pálmaágak hullnak elé, ám a
kórus már Passiót énekel.
Passió.
A szenvedéstörténet latin neve, amely sajátos
módon elevenedik meg a
keresztutat végzőknek, fogalommá vált a
képzőművészetben, fogalommá a
zeneirodalomban és fogalommá a hívő
népünk liturgiájának múltjában,
jelenében..
Világszerte adnak elő passiót. Sokan is
látogatják ezeket. De falusi híveinknek
a maguk, a saját templomaikban elhangzó passiók a
legemlékezetesebbek. Amikor a
kántor gondosan kiválasztja, ki lesz Pilátus, ki
lesz Péter, és ki énekli majd
Jézus szavait, miközben az evangélista
szerepét többnyire maga vállalja.
Valahogy érezni, hogy annak van különös lelki
hatása, amikor a hívő közösség
nemcsak hallgatja az Igét, de aktív módon
megeleveníti, az imádságnál is többre
értékelt ének formájában. A
Passióban személyes szereplők az
üdvösségtörténet
legnagyobb hatású drámájának
megelevenítői. Egyes szólisták nevét
falvainkban
olykor még utólag is emlegetik: „Amikor a
Kisbíró Pista volt a Pilátus a
passióban.”
Hányan
megzenésítették már a Passiót,
Jézus szenvedéstörténetét. Johann
Sebastian
Bachtól az ismeretlen, de alkotóképes
kántorokig.. A zeneirodalom kimagasló
remekei: a Máté Passió, vagy a ános
Passió. Olyan ez, min t amikor egy gótikus
székesegyház kivételes művészi
értékű, forgatható oltárképét
összehasonlítjuk
egy kis falusi templom helyi mester által festett
oltárképével. A Passió
éneklése mindig emlékezetes a liturgiában.
A bevezetés különösképpen, amikor az
összekötő szöveget éneklő
ünnepélyesen elkezdi: „A mi Urunk Jézus Krisztus
kínszenvedése Szent Lukács evangélista
írása szerint”.
Chesteron
egyik legemlékezetesebb verse a szamárcsikót
idézi meg, amely büszkén emlékezik
élete nagy pillanatára, amikor virágok és
pálmaágak hullottak a lábai elé. Mert
nem neki szánták ugyan, de mégis az ő lábai
elé hullottak. Hiszen ő, a gyakran
lesajnált és lekicsinylő jelzőnek használt
„szamár” volt az állatvilág
kiválasztottja. Az ő hátára ült a
Názáreti Jézus, amikor bevonult Jeruzsálembe
Megelevenednek
bennünk az eucharisztikus körmenetek hosszú és
színes virágszőnyegei. Akarva,
akaratlanul, de Jézus Urunk diadalmas bevonulását
juttatják eszünkbe. A pálma
levél és a pálma pedig a győzelem jele, már
a görög olimpikonok óta. A templom
kórusán azonban megszólal a Passió,
és már előre jelzi a nagypénteket. A
keresztút is Jeruzsálem utcáin vette
kezdetét. Annak jelképe azonban nem a
virágszőnyeg és a pálmaág, hanem a
kikövezett útra lehulló vér, és
töviskorona.
Passió!
Emlékezetünkben két kórus hangáradata
vegyül egymásba. Az Evangéliumból az
„Áldott, aki az Úr nevében jön. Hozsanna a
magasságban”, a Passióból pedig a
„Feszítsd meg őt!”
S
a végén, mielőtt letérdelne a hívek
sokasága, hogy csendben elmélkedjék egy pár
percig Jézus kereszthaláláról,
nagypéntek előzeteseként még ide halljuk az
agonizáló Üdvözítő szavait:
„Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet”.
(béel
nyomán, fotó: Kristók
J)
Elgondolkodva
ünnepeinken, jelenesetben a most közeledő
Húsvéton, nagy lehetőségünk adódik
arra, hogy átgondoljunk életünket és
felismerve hibáinkat újratervezzük azt.
Fontos az is, hogy tudjuk, kik vagyunk, hol állunk és
hová tarunk. A célhoz
hosszú út vezet, melynél mindig a következő
lépés a legfontosabb, hisz annak
sikeres meglépése örömmel végzett
leckeként rögzül életünkben. Ez volt a
bevezető gondolatsora a Merlás Tibor atya által vezetett
napunknak, melyen
közel száz testvérünk képviselte a
Csepelen, Esztergomban, Érsekvadkerten,
Ferencvárosban, Herminamezőn, Istenhegyen, Kispesten,
Pécelen, Szatmárnémetiben
és Székesfehérvárott működő kolping
közösségeket.
Az
életünk térben és időben folyik. Sokan
és sokszor panaszkodunk, hogy nincs
időnk. Gondolkodjunk hát el egy kicsit az időről.
Vizsgálódjunk úgy, hogy meg
tudjuk állapítani azt, valójában kik is
vagyunk és hová tartunk. Az időre az
ókori görögök két szót is
használtak. Az egyik a kronosz, mely mögött a
személytelenül pergő perceink állnak és a
való világon túlmutató, cselekvő és
hitéletre is vonatkozó kairoszt.
Vizsgálva
életünket sokszor azon kapjuk magunkat, hogy csakúgy
lepergett egy –egy
időszakunk, szinte semmi nyomot nem hagyva magunk után. Telik,
múlik. és
egyszer csak elfogy. Tudjuk is ezt, de oly sokszor nem ennek
tudatában viselkedünk,
cselekszünk. Inkább színjátékot
játszunk, majd sajnálkozunk, hogy valakinél
véget ért az idő, ahelyett, hogy köszönetet
mondanánk az eddig tartó köztünk
létéért. Adott esetben el kell tudni fogadni a
közelgő véget is. Az álságos
elhallgatást váltsa fel életünkben az
elengedni tudás, mely átvisz bennünket az
idő bensőségesen megélt formájához, a
kairoszhoz.
A
kairosz tehát bensőségesen megélt idő. Ekkor ott
vagyok valakivel és semmi nem
vonja el figyelmemet róla. Jól érzem magam ebben
az időben, hisz ekkor nem én
vagyok a fontos. Erősítő, építő és
minőséget adó idő ez. Megtanít lassítani a
való világ általreklámozott, pörgős
időben. Így észre tudjuk venni mások
örömét, bánatát, az életünk
részét képező tárgyakat és
személyeket. Autós
példával élve, nagy sebesség mellett, ugye
nem sokat észlelünk az útmentén lévő
fákból és virágokból, de ha
lassabban haladuk, a facsemeték integetését is
észrevesszük, Feladatunk
tehát az, hogy
ne hagyjuk elfolyni kezein között a kapott időt, hanem
töltsük meg azt
tartalommal Máris felmerül egy fontos kérdés.
Istenre vajon mennyi időt
szánunk? Milyen mélységű a Rá szánt
időnk?
Ha el tudunk mélyedni a kérdésekben,
megérezzük Isten közelségét, és
nem
is érezzük az idő múlását.
Az
idő ott lakik, ahová a kezünket tettük.
Vigyázzunk rá! A
„szürke urak”, az „időtolvajok”, akik a
világ megannyi csalijával arra törekszenek, hogy
elvonva figyelmünket az
értékteremtő tevékenységtől,
ellopják az időnket. Az idő maga az
élet, és a szívedbe lakik. Ha
meg tudom osztani az időmet, az életem is igazivá
válik, és nem múlik el,
mintha nem is lett volna. S ha másoknak tudsz időt
ajándékozni, akár csak
meghallgatva is őket, nem fognak legyőzni az időrablók.
Hallgatni, meghallgatni
másokat nem egyszerű, de őket boldogabbá, bennünket
pedig erősítő folyamat.
Tanuljunk meg másokra is figyelni, ami belőlünk is
előhozza, kik vagyunk, és
mit hagyunk magunk után. Mások meghallgatása
kérdéseket is hozhat a felszínre. Ne
hirtelenkedjünk a válasszal. Senkinek sem árt meg,
ha a válasz előtt egy kicsit
gondolkodik, mert ezzel csökken a
valószínűsége annak, hogy a kimondott
szavakon utólag bánkódunk, hisz tudjuk azt is,
hogy szó veszélyes fegyver. Ezek
tudatban feladatunk az, hogy osszuk meg életünket
másokkal, hogy igazi életünk
legyen, ami nem úgy múlik el, mintha nem is lett volna.
Az
időutazást követően a gyónásról
beszélgettünk. Tudjuk azt, hogy Jézus sohasem a
bűnöst, hanem a bűnt ítélte el. A bűnösnek a
hit útján van menekvése a bűn
terhei alól. Erről tanúskodik a Szentírás
is, amikor Jézus kimondja a hited
meggyógyított téged, vagy bűneid bocsánatot
nyertek. E szavak érvényüket ma sem
vesztették el, hisz Jézus közvetlen
munkatársain, az apostoloknak és ma élő
utódaiknak egyaránt feladatul adta a bűnök
bocsánatát.
Kaptunk
információkat a gyónási formák
fejlődéséről. Megtudtuk azt is, hogy már a VI.
században működött. Felismerték az emberek,
fertőtleníti és eltünteti a bűn
okozta sebeket. Ne féljünk hát a
gyónástól, hisz ha nem szégyelltük
elkövetni,
ne szégyelljük az bevallani és megbánni sem,
mert általa életutunk és
időbeosztásunk egyaránt újraterveződik.
A
napot a Szentlélek segítségül
hívásával kezdtük és
szentmisével zártuk.
Útravalóul most is a fülembe cseng a sokunk
által ismert gitáros énekünk
felhívása, miszerint: „Ne félj, mert
megváltottalak, neveden szólítottalak,
karjaimba zártalak, mert örökre enyém vagy”.
(Érsekvadkert,2015.március
14. Emjé. Fotó:Fater)
A
kolping családok lelki napjának Kalocsa adott otthont
2015. Február
21.-én. A Budaőrs – Pécs
vonalától
Keletre egészen Nyíregyházáig működő
egyesületek közel 200 tagja 10:30- kor az
érseki palota előtt találkozott. A hosszú
utazást követően, a lelki napra
történő ráhangolódásként
először az érseki palota könyvtárának
barokk szárnyát
tekintettük meg. Megtudtuk, hogy a könyvtárat
Pattatich Ádám érsek úr
alapította 1724-ben. Az egész könyvtárban
160000, míg a megtekintett barokk
részben 16000 és egyforma kötésű,
vallási és az adott kor tudományát,
művészetét megörökítő könyv
található. A legidősebb könyv egy 1040-es keltű
kódex.
A
könyvtári felüdülésünket és
csodálatunkat a kincstárban folytattuk. A
bejárattal szemben a közelmúltban elhunyt pap
és művész, Prokop Péter
életútját
is leíró képe fogadott bennünket. A
tárlatvezetőnk elmondta, hogy az érsekséget
Szent István királyunk alapította 1001-ben,
és az első érseke Asztrik volt.
Jelenlegi utóda, a lelki napot vezető dr. Bábel
Balázs érsek úr 91. –ként
követi őt az érseki székben. A
szebbnél
szebb darabok közül számomra a
legértékesebb egy kereszt volt, amit az első
érsek is látott annak idején. Számtalan
liturgikus tárgyról, egyházi személyek
használati tárgyáról lehetne szót
ejteni, de a célja, amiért Kalocsára
jöttünk,
az nem a szemnek, hanem a léleknek szólt, melynek
színhelye, az Iskolanővérek
Munkás Szent József titulusú temploma volt.
Kíváncsian
vártuk az érsek atya tanítását, mely
a Szentlélek segítségül
hívásával vette
kezdetét, majd Balázs érsek úr vette
át a szót. A nagyböjt készület a
Húsvétra
kijelentéssel vezette be az elmélkedés az
érsek atya. Az ősegyházban a Húsvétra
történő készület egyben a keresztségre
történő felkészülést is jelentette.
Ezért a mai nap négy elmélkedésében
mi is a keresztség szentségét, annak
jelképrendszerével, jártuk körbe. Ugye sokan
voltak már tanúi keresztelésnek.
Akkor azt is láthatták, hogy a keresztelendőt a pap
megkeni olajjal. Az olajról
tudni kell azt, hogy Keleten nélkülözhetetlen anyag
volt. Használták ételként,
gyógyszerként, illatszerként,
ajándékként, de a birkózók is ezzel
kenték be
testüket azért, hogy az ellenfél ne találjon
rajtuk fogást.
A
keresztség minden bűnt eltöröl, de sportnyelven
szólva az ellenfél, jelen
esetben a Sátán fogáskeresésétől nem
mentesít. A keresztelésünknél használt
olaj így jelképe annak, hogy azt akarjuk elérni
általa, hogy kicsússzunk a
Sátán karmai közül.
Krizmával,
amivel a királyokat is felkenték, megkeni a pap a
keresztelendőt Ez azt
jelenti, hogy a felkent személy abban a
megtiszteltetésben részesül, hogy Isten
elkötelezettjévé válik a keresztsége
kapcsán. Ebből adódik, hogy nem az Egyháznak
és Istennek teszünk szívességet, hanem a
feladattal járó keresztény
méltóság és
elkötelezettség útjára lépünk a
Szentség vétele által. Ezért fontos a
keresztégben felvett név érték hű legyen.
Tudatosodjék bennünk az, hogy a
névválasztásnál
értéket jelentő neveket
részesítsük
előnybe a szappanoperák divatos neveivel szemben, hogy
figyelmeztessen
bennünket egy életen át tartó
értékhűségre.
A
keresztelés során a keresztelendő egy kis fehér
ruhácskát is kap, mely a
keresztény méltóság jelképe. Az
Ószövetségből tudjuk, hogy kezdetben az emberek
mezítelenek voltak. Nem is szégyellték ezt az első
bűn elkövetéséig. A
mezítelenség a bűn végett rendezetlenné
váló ember megalázottságát is
jelenti. Mint már mondtam, a
keresztség
eltöröl minden bűnt, és felöltöztet
bennünket testileg, lelkileg. Igaz életünk
során sokszor elbotlunk. Ilyenkor folt esik a fehér
ruhánkon. Ám a lelkiismeret
vizsgálatot követő jó gyónás
során, Krisztus kiontott vére által ismét
fehérré
változik az. Ismét elénk áll
kereszténységünk örök eszménye,
Jézus Krisztus. és
emelt fővel történő keresztvitelünk melletti
követére hív.
Keresztelésünknél
jelen van az égő gyertya is. Életünkben
először, de nem utoljára. Vedd Krisztus
világosságát, mondja a pap. Az
ember
egyébként az alvást leszámítva nem
szeret a sötétben lenni. A gyertya Istent
jelenti, aki nem más, mint a világ
világossága. Ezt a fényt kell keressük
és
kövessük életünk folyamán. Ebben
segít Jézus mind jobb megismerése és
követése,
hisz aki Őt követi, nem jár
sötétségben
(bűnben) A sötétség a bűn jele is. Legtöbb
bűncselekményt is az éjszaka leple
alatt követnek el, köztük Jézus
elárulását is.
Az
égő gyertya fényt ad, ami az isteni
bölcsesség tovább adásának jele is.
Isten
bölcsességét Jézus adta át
nekünk. Hogy milyen jövő vár ránk, az
attól is
nagyban függ, hogy mi azt miként adjuk tovább
(hittel, vagy csak formailag a
nagymama kedvéért). Ti vagytok a világ
világossága! Úgy kell hát
világítanunk,
hogy észrevegyék az emberek a hit fényét, s
hatására dicsőítsék az Istent. Ez a
keresztségben vállalt legfőbb feladatunk.
Tudjuk
azt, hogy a gyertya élete véges. Meleget adva csonkig
elég. Nekünk is így kell
élnünk, csonkig égve elvetve a
sötétség cselekedeteit.
A
röviden vázolt három részt a csepeliek
által vezetett keresztút követte. Végig
járva a Gogotára vivő utat. Rövid és
beszédes csend után, az öt órakor kezdődő,
az érsek úr vezetéséve, több pap
közre működésével celebrált
záró szentmise
zárta a napunkat. A szentmise prédikációja
képezte az elmélkedésünk záró
részét,
amit víz szerepének ismertetésével, az
alábbiak szerint lehetne összefoglalni.
A
keresztség Krisztus halálára és
föltámadására mutat rá.
Vételével a víz és
Szentlélek által ujjá születünk
és leszünk Isten gyermekeivé.
A
víz lehet pusztító hatású is. Láthatjuk
ezt a vörös-tengeri átkelésnél,
Noé idejében i vízözönkor, de napjaink
számos
árvize során egyaránt. A
keresztségnél felhasznált vízbe testileg
még senki sem
halt bele, ám bűneink eltörlésével a
Krisztusi életre, az üdvösségre
születünk
újjá. Olvashatunk erről a Szentírásban i,
amikor „Aki hisz, és
megkeresztelkedik, az Üdvözül!” sorok tárulnak
szemünk elé.
Olyan
világban élünk,, itt Európában, ahol
már a kereszténység romokban hever.
Keresztelkedünk
ugyan, de azt követően jól elkerüljük az Isten
házát. Még első áldozók is
leszünk a templomi esküvő reményében, de a kor
szellemében nem hogy templomi,
de semmilyen házasságot nem kötünk. Istent
kihagyva mindennapjainkból
rendezetlenné válik életünk.
Földhöz ragadva keressük a megoldásokat, de nem
találjuk.
Pedig mindig jelen van az igazi megoldás, ami a minden
jótettünket számon tartó
föltámadás tényében tárul
elénk. Ha nem lenne feltámadás, hiába
való lenne
egész keresztény életünk, amely az
Egyházban, mint az élet tengerén haladó
bárkában teljesedik ki a legjobban. És erre
hajóra csak belépő jeggyel lehet
felszállni, ami nem más, mint a keresztség.
(Kalocsa-
Érsekvadkert, 2015.02.21. emjé. Fotó:
Fater)
Isten
mindenek felett.
Hiszek Istenben? Mennyit számít Isten a
döntéseimben?
Mire pazarlom erőimet, miben károsítom magam,
érzelmi életemet,
biztonságomat? Isten ügyei a
legfontosabbak számomra az életben?
Mágiára, okkult dolgokra (pl.
energiafelvétel) bízom magam? Babonás
vagyok?
Bekapcsolódom- e a hit és egyházellenes mozgalmak
(pl. táltosok)
szertartásaiba, terjesztem azok tanítását
(pl. Jézus zsidóságának tagadása,
ősanya kultusz)?
Bensőséges
beszélgetéseim Istennel
(imádság) területe:
Csak azért
imádkozom, hogy dolgaim sikerüljenek? Mindig csak
kérek, s főként magamért
kérek? Csak gépiesen imádkozom? Szoktam-e arra
gondolni, hogy egy élő és
jelenlévő személlyel beszélgetek, aki meghallgat
engem? Az imádság párbeszéd
Istennel. Vajon meghallom-e, amit nekem mond? Gondolok-e arra, hogy
Isten akar
tőlem valamit, vagy csak arra van igényem, hogy Ő megtegye az
én akaratomat? A
szentmisék, a szentségek, a vasárnapok, az
ünnepek mind – mind alkalmai a lelki
felfrissülésnek, és leki növekedésnek.
Élek-e ezekkel a lehetőségekkel, Hogyan
készülök rájuk?
A
szeretett Isten, akit számra veszek,
akiről tanúságot teszek:
Tisztelem Istent,
az ő Nevét, mindazt, ami hozzá tartozik: a szenteket, az
Egyházat, papjait és
munkatársait, a keresztény hívő
közösséget? Káromkodtam-e? Meséltem- e
olyan
vicceket vagy dolgokat, amelyek sértik az Istenre való
szent emlékezést?
Gondolok-e arra, hogy mint keresztény és Krisztus
tanítványa példa kellené,hogy
legyek mások számára? Fölvállalom-e,
hogy keresztény vagyok, vagy inkább
elrejtőzöm? Miért teszem ezt? Az Egyházhoz
tartozónak gondolom és érzem magam?
Megfogadom-e amit lelkipásztorai tanítanak?
Építeni szeretném az Egyházat, vagy nem is
vagyok jelen benne? Netán idegen,
ellenséges vagyok vele szemben?
Ma
nagyobbak a házaink, mégis kisebbek a családjaink.
Több a kényelem és kevesebb
az idő.
Több
a tudásunk, ám az
ítélőképességünk az kevesebb. A
szakértőink száma is több, de
jóval több a problémás ügyünk.
Sokszorosára
nőtt az orvosságaink száma, de a jó
egészségünk az kevesebb lett.
Nagyon
keveset olvasunk, de a tévézésre és a
számítógépekre tömérdek időt
szánunk.
Túl
gyorsan leszünk mérgesek, és kevésbé
figyelmesek!
Magasabb
bevételünk van, de nagyot esett az erkölcsi
szintünk.
Túl
átgondolatlanul költekezünk, és nagyon keveset
nevetünk.
Megtöbbszöröztük
a tulajdonunkat, ám az értékeink szintje nagyot
zuhant. Több számítógépet
építünk az adatok tárolására,
több másolat készítésére, de
kevesebb lett a
személyes kommunikációnk. Mennyiségben
jól, ám minőségben rosszul állunk.
Túl
sokat beszélünk, túl keveset szeretünk,
túl gyakran hazudunk.
Több
a szabadidő, de kevesebb az igazi kikapcsolódás.
Megtanultuk
azt, hogyan biztosítsuk megélhetőségünket, de
azt nem, hogyan éljünk. Éveket
adunk az élethez, és nem életet az évekhez.
Magasabbak
lettek épületeink, de a kedélyállapotunk az
rosszabbá vált. Az útjaink is
szélesebbek, ám nézőpontjaink szűkebbé
lettek.
Megjártuk
az utat a Holdig és vissza, de problémát jelent
átmenni az út túloldalára, hogy
a szomszéddal, netán egy rászoruló
magányossal találkozzunk. Meghódítottuk
hát
a világűrt, de a bensőnket, azt nem sikerült.
Több
fajta az ételünk, de azok táplálék
szintje kevesebb. A gyors étel és a lassú
emésztés korszakát éljük.
A
családban két jövedelem és egyre több
széteső (váló) család. Szép
házak és
összetört szívek?
Végül
még egy pár megszívlelendő
gondolat.
Mától
ne tartogass semmit különleges alkalomra, mert életed
minden napja különleges
alkalom.
Tölts
több időt a családoddal és barátaiddal, edd a
kedvenc ételed, látogasd meg
azokat a helyeket, amit szeretsz.
Töröld
a szótáradból az olyan kifejezéseket hogy:
„a napokban”, „majd egyszer” és
„most nem”. Írd meg a levelet, amit a „napokban” akartál
megírni. Most mondd
el, ne „majd egyszer” a családodnak és a
barátaidnak, hogy mennyire szereted
őket. A „most nemet” pedig azért kerüld, mert mindennap,
minden óra , minden
perc különleges és Isten ajándéka,
és nem tudhatod nem az utolsó-e számodra.
(Wné győri küldeménye alapján)
A
keresztény embernek az élet minden helyzetében
Istent kell választania. Nem
szabad engedni, hogy eltérítsék olyan
megszokások a való világ által
sugalmazott élethelyzetek (más sem köt
házasságot, csak együtt él, más is lop
és adót csal, más sem fizet egyházi
adót, stb) eltávolítsák Istentől.
Válasszuk
Istent, válasszuk a jót, így nem bukunk bele a
sikerhajhászásba. Hiába
éljeneznek a tömegek, ha a végén kicsiny,
mulandó dolgok csodálói vagyunk. Ma,
március 8-án, a tízparancsolat kapcsán
Mózesról hallhattunk a szentmise
olvasmányában. Isten Mózesnak azt is mondta, hogy
„Nézd eléd tártam ma az
életet és a jót, de halált és a
rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te
Istenedet, járj az ő útjain” (MTörv 30, 15).
Mózes
előtt olyan választás áll, mint a
keresztények előtt nap, mint nap, szögezte le
ennek kapcsán a Szentatya. Könnyebb
hagyni, hogy magával sodorjon az élet (a korszellem), a
helyzetek, a
szokásaink. Tulajdonképp könnyebb más istenek
(pl Mammonnak) szolgálóivá lenni.
Választani
kell Isten és más istenek között, akiknek nincs
hatalmuk arra, hogy bármit is
adjanak nekünk, csupán aprócska, mulandó
dolgokat. És nem könnyű választani.
Megvan az a szokásunk, hogy oda menjünk, ahová az
emberek mennek, hogy úgy
tegyünk, ahogy mindenki tesz. Mint mindenki. Mindenki és
senki. És ma azt
mondja: „De állj meg! Állj meg és válassz!”
Ez egy jó tanács. Jó hatással van
ránk, ha megállunk és végiggondoljuk egy
kicsit: milyen az életstílusom? Milyen
utakon járok?”
Ezzel
a kérdéssel együtt még mélyebbre kell
ásnunk, fel kell tennünk magunknak azt a
kérdést is, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel,
Jézussal? Milyen a kapcsolatom
szüleimmel, a
testvéreimmel, a feleségemmel, vagy férjemmel, a
gyermekeimmel? Ezzel kapcsolatban egy
evangéliumi részre is
utalt Ferenc pápa, amelyben Jézus elmagyarázza
tanítványainak, hogy az olyan
ember, aki „az egész világot megnyeri,
önmagát pedig elveszíti, vagy magára
nézve kárt vall”, nem jut semmiféle előnyhöz.
Téves
az az út, amely mindig a sikert keresi, a maga javát,
anélkül, hogy az Úrra
gondolna, a családjára gondolna. Ez a kettő
kérdés: milyen a kapcsolatom
Istennel, milyen a kapcsolatom családommal? Az ember megnyerhet
mindent, de a
végén csak vesztes marad. Kudarcot vall, mert nem tudott
jól választani az élet
és a halál között.
Kérdezzük
meg magunktól, milyen sebességgel halad az
életünk. Elgondolkodtunk-e azokról a
dolgokról, amiket teszünk. És kérjük-e
Isten kegyelmét, hogy meglegyen az a kis
bátorságunk, ami ahhoz kell, hogy mindennap Őt
válasszuk. Bízunk-e az Úrban,
aki ezt tanácsolja nekünk: „Állj meg! Válassz
ma, válassz”, és ekkor nem hagy
egyedül minket. Velünk van és segíteni akar.
Nekünk csak bíznunk kell Őbenne.
És amikor megállunk és döntést hozunk,
tudjuk hogy az Úr mellettünk áll. Soha
nem hagy el, hogy egyedül menjünk. Mindig velünk van. A
döntés pillanatában is
zárta üzenetét a Szentatya
(VR
alapján)
Immár
nyolcadik alkalommal jöttünk össze 2015. Február
26-án Nagyorosziban, hogy az
Egyház anyagi helyzetéről „zsinatoljunk. Varga Lajos
püspök úr jelenlétében,
papok és világiak, mintegy hetvenen, egy rövid
imát követően láttunk a
munkának. A témakör vezetője egykori
káplánunk, Varga András volt, aki rövid
bevezető után segítőivel hat csoportra osztotta a
jelenlévőket. A kis
csoportoknak egy óra jutott, hogy a kiadott anyagon
átrágja magát, amit a
csoportok szóvivőinek diktafon rögzítés
melletti összegzője követett. Most az
elhangzott gondolatok közül, a teljesség igénye
nélkül, megosztok néhány
gondolatot a kedves olvasóinkkal.
Egyházunk
létalapját és küldetését
Márk evangéliumának 16.15 versében
olvashatjuk. A
feladat világos és így hangzik: „Menjetek az
egész világra és hirdessétek az
Evangéliumot minden teremtménynek!” A folytatás
egyenesen következik ebből. Aki
hisz, kereszteljétek meg az Atya, Fiú és a
Szentlélek nevében. Innen
indul az Egyházunk, ami tehát nem
emberi elgondolás, hanem isteni elrendelés.
Az
Egyház működése sokrétű
tevékenységből adódik össze, mely nem
nélkülözheti az
anyagi alapot sem. Általunk is tudatosítani kell a
testvéreinkkel azt, hogy az
Egyház jó vagy rossz működése nagyban
függ attól, hogy ahol élünk, hogyan
végezzük
munkánkat. Egy biztos, hogy a szomszéd faluból
senki sem fog átjönni hozzánk,
hogy helyettünk dolgozzon és támogassa
egyházközségeinket. Ezért főként
nekünk
kell megteremteni a működés anyagi feltételeit.
Minden
magát kereszténynek valló embernek
kötelessége anyagilag is támogatni
Egyházközségét és rajta keresztül
az Egyházat. Ennek legfontosabb alkotója az
egyházi hozzájárulás, más
néven egyházi adó. Mint már arról a
templomainkban
felolvasott körlevélből is hallhattuk, ennek elvárt
mértéke a keresőnkénti éves
kereset 1%-a. Sajnos a korszellem bennünket sem
kímél. Nem szeretünk fizetni az
államnak, de az Egyháznak szánt 1 %-ot a
lelkiismeretünk becsapásával csonkítjuk.
Beszéltünk a beszedési formákról is
Van ahol több részletben fizetik be, van ahol év
elején, de a legnagyobb
befizetés évvége környékére
tehető. Fizetünk helyi pénzintézeteknél,
sekrestyésnél és plébánosnál,
de vannak helyek ahol beszedő személyek, vagy
képviselő testületi tagok árnak
házról –
házra. Nem lehet eldönteni mely módszer a leg
célra vezetőbb. Ezt a helyi
közösségek tudják a legjobban eldönteni.
Bevétel
képződik a templomi gyűjtések során is, Jó
dolog az, hogy előre felhívják a
figyelmet a vasárnapi hirdetések, netán
egyházközségi hírleveleken keresztül a
következő gyűjtés céljára, mert
egyöntetűvolt az a vélemény, hogy jó
célra a
szívek mellett a pénztárcák is jobban
megnyílnak.
A
szentmise értéke pénzben nem mérhető, hisz
a z abból áradó kegyelemnek nincs
fizikai mértékegysége (perc, forint,
kilométer, stb). A Szentmisének és egyéb
liturgikus eseményeknek azonban van stóladija.
Minél több a szentmise, és minél
több az ott megjelenő testvérünk, annál
több az ebből származó adomány. Itt is
nagy a mi feladatunk. Azon kell dolgoznunk, hogy minél több
embert lélekben is
visszahozzunk a templomba, A nagy számok
törvényéből következik az is, hogy nem
csak a szegény asszony két fillérje működteti
majd közösségeinket
Működést
segítő bevételek között szerepelt még az
állam hitéleti támogatása,
egyházközségi vendégházak
bevételei, pályázaton nyert összegek. A
pályázat
figyelés és írás sok kis
közösség erejét meghaladó feladat.
Kérésként vetődött
fel az egyházmegyei pályázatíró
alkalmazása és igénybevétele.
Mire
használjuk a befolyt összegeket, Ugye a munkás
méltó a maga bérére. Tehát az
alkalmazottaink bérét mindenkor biztosítanunk
kell. Meg kell őriznünk,s ha
lehet javítanunk kell épületeink
állagát. Természetese az, hogy a kis
egyházközségek nem biztos, hogy meg tudnak
birkózni ezzel a feladattal. Őket a
tehetősebb közösségek az egyházmegyei
szolidaritási alapjába befizetett
összegekből támogatja az Egyházmegye
vezetése,, ezzel is jelét adva annak, hogy
a keresztények között nincsenek
szükölködők.
Befejezésként
a pénzkezelésről beszéltünk. Fontos, hogy
precíz és áttekinthető legyen a
pénzmozgás.
Mindenki nem érthet a könyveléshez, az
építkezések lebonyolításához,
a
pályázatok megírásához, a park
gondozásához. Itt van fontos szerepe a a tenni
és nem mással tetetni szándékozó
világiakra. Nagyon jó dolog az is, ha minél
többen tájékozottak a közösség
életéről. Így vészhelyzetben sem akadozik a
közösség élete. Zárszóként
elhangzott a tájékoztatás
szükségessége is, ami
erősíti a közösség enyém voltát
is.
Évad-
Noroszi.2015. 02 26. emjé
Gyümölcsoltó
Boldogasszony, Urunk Megtestesülésének
hírüladása, egyik legrégibb egyházi
ünnepünk. Az ünnep tartalma, hogy Szűz Mária,
Jézus édesanyjává lett. Mária
ünnepként tartjuk számon, de természetesen
elsősorban Jézus Krisztusról szól az
ünnep. Ugyanis Jézus világba lépése, a
hírüladás rejtett eseményével
kezdődött
el. A tegnapi napon az Úrangyalát követő
beszédében Benedek pápa is erről
elmélkedett a szent Péter téren összegyűlt
tömeg előtt. Azt mondta: „Az Angyali
Üdvözlet Szent Lukács evangéliumának
elbeszélésében egy rejtve történt,
egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott
róla, csak Mária –, mégis
meghatározó jelentőségű az egész
emberiség történelmében. Amikor a Szűz
kimondta igenjét az Angyal bejelentésére,
Jézus megfogant és általa új korszak
kezdődött a történelemben…...”
Mária
megértette Isten akaratát, és igent mondott a
Szentlélektől való foganásra. A
Szentírás magyarázók szerint,
Máriának az a mondata, hogy „történjék
velem a te
szavaid szerint” egy örömteli sürgetést
jelentett, egy készenlétet arra,
hogy Isten akarata minél előbb megvalósuljon.
Mária
erénye a hit és az engedelmesség volt. Nyitott
volt az isteni kegyelemre,
befogadta azt és együttműködött vele. Erre a
bűntelen, kegyelmi állapota tette
képessé. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy
meghozhassa élete legnagyobb
döntését.
Ő
volt Istennek az a teremtménye, aki teljesen szabadon, tiszta
szívvel
ajándékozta oda magát Isten
elgondolásának. Szintén Benedek pápa
beszél arról,
hogy „valójában Mária igenje Krisztus
igenjét vetítette előre, amikor a világba
jött, ahogy a Zsidókhoz írt levél
idézi a 39. zsoltárt: „Nézd, megyek, Istenem,
hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben
rólam írva van.” (Zsid
10,7)”….. „Mária válasza az angyalnak tovább
folytatódik az egyházban,
amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a
történelemben, készséggel
kínálva fel szolgálatát, hogy Isten
továbbra is meglátogathassa az emberiséget
az ő kegyelmével.”Nagyböjtben vagyunk. Most valahogy
fogékonyabbak kellene,
hogy legyünk a vallásos élet dolgaira. Most Isten,
az Egyházon keresztül még
bővebben megajándékoz az ő kegyelmével. A
nagyböjti gyakorlatok, mint a
keresztút, szentmise,
gyónás-áldozás, lelkigyakorlatok,
bőséges kegyelmi
források. Mindezek segítenek, hogy nyitottabbak és
befogadóbbak lehessünk arra,
amivel Isten meg akar ajándékozni. Mária
példaképünk és
közbenjárónk segít,
hogy ne szalasszuk el a kegyelmi lehetőségeket, hogy
kihasználhassuk az
alkalmas időt. A nagyböjti szentidőnek hátra levő
része legyen egy buzgón
megélt időszak, amelyben mintegy válaszolunk Isten
kegyelmi ösztönzéseire.
Zárjuk
Benedek pápa szavaival:„A nagyböjti időszakban gyakrabban
elmélkedünk Szűzanyáról,
aki a Kálvárián megpecsételte
Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az
Atya
szeretetének tanújával egyesülve Mária
megtapasztalta a lélek vértanúságát.
Kérjük bizalommal az ő
közbenjárását, hogy az egyház,
küldetéséhez hűen, bátran
tanúságot tegyen Isten szeretetéről az
egész világnak.” (Internet)
Egész
életünkben tanulunk, még akkor is, ha ez nem mindig
tudatos tevékenység.
Mindennap tudomást szerzünk valami új
dologról, bár az is igaz, sokat felejtünk
is. Az agykutatás egyre több információt ad
idegrendszerünk biokémiai és
bioelektromos működéséről, maga a tanulási
folyamat azonban nagyjából olyan,
mint száz vagy ezer évvel ezelőtt: rengeteget kell
valamit ismételnünk, hogy
agyunk rögzítse azt a valamit, amit „nem akar”
egykönnyen befogadni,
elraktározni. Az örömmel és őszinte
érdeklődéssel végzett tanulás jóval
eredményesebb, mint a kötelességszerű,
számonkéréstől rettegő ismeretszerzés.
Általánosságban
kijelenthetjük, hogy sosem vagyunk teljességgel urai
tudatunknak, gondolataink
elkóborolnak, szinte ellenőrizhetetlen, miről mi jut
éppen eszünkbe. Saját
lelkiismeretünk vizsgálatánál vagy
elmélyült imádság közben is gyakran
észleljük, hogy elménk nem feltétlenül
követi az akaratunk parancsát,
hiszen érzékszerveinket nem tudjuk
kikapcsolni, elég egy váratlan zaj vagy egy
felvillanó kép, hogy
összpontosításunkat megzavarja.
A
keresztény embert különösen érdekelheti,
képes-e saját hibáiból tanulni,
amelyek nem biztos hogy bűnök is. Csak hiányosságok,
melyekhez mintegy
hozzászoktunk, és észrevétlenül
egyéniségünk kijavítatlan
részeivé válnak.
Rossz szokások, apró gyarlóságok,
inkább lustaságból származó
beidegződések,
melyeket már barátaink, ismerőseink is elfogadnak, mint
ránk jellemző
vonásokat, jellemhibákat. Másként
fogalmazva: amivel „csak” magunknak ártunk,
azt még hibának sem tekintjük gyakorta, már
csak azért sem, mert önszeretetünk
és hiúságunk még a hibákat is
hajlamosak szépnek látni. Megfigyelésem szerint
minél ostobább valaki, annál inkább
elégedett önmagával, legfeljebb a „világ„
gonosz, amely nem értékeli őt kellőképpen.
Másik gyakorlati tapasztalatom
szerint a „sikeres” emberek általában úgy
nyilatkoznak, hogy amennyiben
újrakezdhetnék az életüket, mindent
ugyanúgy tennének, hiszen ez az életút
vezetett a sikerhez, hírnévhez, elismertséghez,
gazdagsághoz. A rejtett üzenete
ezeknek az önképeknek az, hogy sohasem hibáztak,
szinte tökéletesek.
A
valódi önismerettel rendelkező, keresztény ember
ilyet sosem mondhat, mert
visszatekintve –legalább utólag- felismeri az
általa elkövetett hibákat,
tévedéseket, és csak akkor lehet elégedett,
ha ezeket valamelyest kiküszöbölte,
korrigálta. A szentek életét ismerve aligha
találunk egyetlen szentet is, aki
elégedett lett volna önmagával, vagy azt
állította volna, hogy a bűntelenség és
a hibátlanság mintaképe lenne. Nagy kár,
hogy a mai politikusok, művészek,
közszereplők (bankárokat is beleértve)jelentős
többsége világszerte az
önreflexió hiányában szenved, vagyis
hazugságban él, és önmagát is
becsapja. A
kívülről irányítottság együtt
jár az önértékelés zavaraival, a
„modern” ember a
többségi véleménynek hízeleg, mivel a
belső, szellemi, lelki, erkölcsi
iránytűvel nem rendelkezik. A jó és a rossz
közötti különbségtétel
kizárólag
azt a kérdést veti fel a tömegek
számára, vajon ez vagy az a dolog számomra
jó-e vagy rossz. A hívő, vallását
gyakorló keresztény embernek azonban
állandóan tanulnia kell saját
hibáiból, mert ha ezt nem teszi az már nem hiba,
hanem a mulasztás bűne.
(+szszp)
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2015. április 20.
hétfő
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
Falubajnokság / Műfüves
pálya bérlése
A
Tizenhárom almafa Alapítvány és az
Érsekvadkerti Önkormányzat, immár harmadik
alkalommal is focibajnokságot
szervez a Falu Bajnoka címért.
Játéknapok:
2015. 04. 11 és 06.13. között (szombatonként 18
órától)
Nevezési
díj:
1000 Ft/ csapattagok száma
Jelentkezési
határidő: 2015. 04.04.
Nevezési lap,
bővebb információt ad:
Molnár
János
személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon és
az emje52@gmail.com emailon.
***********************************************
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
Márc.
29-én,
vasárnap reggelre kell az órákat 1
órával előre igazítani a Nyári
időszámításhoz.
Március 22-én, Nagyböjt 5.
Vasárnapján a gyűjtés a
Szentföldi keresztények,
és szenthelyek támogatására
történt.
Márc.29-én, VIRÁGVASÁRNAP
fél 10-kor a SZENTMISE a barkaszenteléssel a Lurdi
Barlang előtt kezdődik, majd Jézus bevonulására
emlékezve vonulunk mi is a
templomba a szentmisére. A szentmisén a Passiót
hallgatjuk meg.
Április 16-án lesz ÉVES
SZENTSÉGIMÁDÁSI NAPUNK.
De. 10-kor szent-misével, kezdjük,
majd a szokásos módon óránként
tartsák a körzetek az imaórákat. Este
fél 7-kor
rövid szentségimádás, majd szentmise.
Nagycsütörtökön-pénteken
és a húsvéti vigílián is este 7
órakor kezdődnek a szertartások.
Nagycsütörtökön
7-kor az utolsó Vacsora emlékmiséje, majd
utána szentségimádás
9-ig, 9-10 óráig a felnőttek
tartanak közös imaórát.
Nagypénteken este 7-kor
Igeliturgia, Passióval, majd
közös könyörgések, Keresztleleplezés,
hódolat a kereszt előtt, és
szentáldozással fejeződik be
meg-emlékezésünk.
**Nagypénteken
szigorú böjt van, vegyük egészen komolyan
Jézus halálának napján. Ő
életét
áldozta értünk, mi legalább a böjt
áldozatát hozzuk meg mindnyájan iránta
való
szeretettel.
A
Szentsírnál
nagyszombaton du. 2 órától fél 7-ig lesz
szentsír látogatásra alkalom.
A HÚSVÉTI
VIGILIA a tűzszenteléssel, a Húsvéti gyertya
ünnepélyével, majd az
Olvasmányok, keresztvíz megáldása,
szentmise, és utána a Feltámadási
körmenet.
Gyertyát hozzanak magukkal a
körmenetre!
(Házaknál gyertya!)
Ápr.
26-án, ami
egyben a Papi Hivatások Világnapja is,
Könyörögjünk a földi mindennapi
kenyérért, de új papokért is, akik az
Örök Élet kenyerét nyújtják
nekünk.
Elsőáldozás
május
17-én lesz, azoknak, akik hitoktatáson és
szentmiséken készültek a Jézussal
való találkozásra.
Az 1%-os befizetett
személyi adóról ne
feledkezzenek el rendelkezni!
A
Katolikus egyház technikai száma (0011)
megjelölésével.
Akinek
munkáltatója számolja el adóját, az
zárt borítékban, a borítékra
írt Név,
Lakcím,
adóazonosító felirattal, rendelkezhet az
Egyház javára 1%-ról, és valamely
Alapítvány javára a másik 1%-ról.
(Pl. Érsekvadkerten: Szent Kamill – az
érsekvadkerti beteg gyermekekért közhasznú
alapítvány javára (A kedvezményezett
adószáma: 18641107-1-12)
KERESZTELTEK
3.
Csernák Olivér
(Csernák Dávid - Farkas Andrea)
4./
Szabó Panna
(Szabó Zoltán- Genorovo Xénia)
HALOTTAINK:
13./ Homuth
Mihályné,
szül. Családi Margit (1920)
14./ Pobori
Péter (1992)
15./ Boda
Istvánné, szül. Varga Mária (1943)
16./ Szakács
Ferencné, szül. Viktor Erzsébet (1939)
17./ Szabó
Gergelyné, szül. Kristók Mária (1934)
18./ Sípos
Ákos (1983)
19./Paczolai
Istvánné szül. Vitéz Erzsébet (1933 )
20./Súth
Jánosné szül. Varga
Mária (1925 )
1. szerda
-
2. csütörtök -
3. péntek -
4. szombat
-
5. vasárnap -
6. hétfő -
7. kedd
-
8. szerda
-
9. csütörtök - Boda Gyula, szülei,
nagyszülők és Nagy Ignác
-
Laczó András, felesége Kácsor
Erzsébet, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Halaj Károly, szülei, testvére és férje
10. péntek - Fábián
Istvánné Laczó Ilona és szülei
-
Bozsonyík János, szülei, testvérei,
élő és elhunyt családtagok
11. szombat
- Murányi István, felesége Dombai
Erzsébet, fiuk, vejük, Kristóf
Sándor, szülei és hozzátartozók
-
Kristók József 1. évforduló, élő
és elhunyt hozzátartozókért
-
12. vasárnap - Csillag Gyula, szülei, Mrekvicska
Ignác, szülei, Szabó Vince,
felesége Kormosói Ilona és szülei
-
Lipcsei Ferenc, Lipcsei és Kajtor család elhunyt
tagjaiért
-
Buzás Ildikó, Kovács és Buzás
család élő és elhunyt tagjaiért
13. hétfő -
14. kedd
-
15. szerda
-
16. csütörtök - Molnár Bálint, felesége
Kristók Emerencia, szüleik, gyermekeik és
unokájuk
17. péntek - Pinke András,
felesége Csabák Mária, szüleik, élő
és elhunyt
hozzátartozók
18. szombat
- Hálából 2 család élő
és elhunyt hozzátartozóiért
-
Kristóf Ferenc, felesége Pálinkás Julianna,
élő és elhunyt családtagok
-
Kukkel József, felesége Kristóf Erzsébet,
és elhunyt családtagok
19. vasárnap - Borsa Mihály, szülei,
hozzátartozói, Vitéz István,
felesége Erdős
Mária és hozzátartozói, Nagy Ignác,
Csernák és Káposzta család
halottaiért
-
Szabó Ignác 1. évforduló, édesapja,
édesanyja Vitéz Mária, apósa
Záhorszki
János, felesége Péter Anna
-
Szrenka József 15. évforduló, szülei,
apósa Kristók János, élő és elhunyt
hozzátartozók
20. hétfő -
21. kedd
-
22. szerda
-
23. csütörtök -
24. péntek - Szakács
János, felesége Kovács Rozália 20.
évforduló, Halaj
József, felesége Konopás Mária, fiuk Attila
és hozzátartozók
25. szombat
- Jamrik Antal, felesége Kordics Borbála, fia,
menye, veje, Jamrik
és Kordics család elhunyt tagjaiért
-
-
Szabó János, felesége Boda Ilona, szüleik,
élő és elhunyt hozzátartozók
26. vasárnap - Élő családért
-
Koza János és a Jakubecz család halottaiért
-
Vitéz Ferenc, felesége Nagy Erzsébet
27. hétfő -
28. kedd
-
29. szerda
-
30. csütörtök - Papp Ádám 1. évforduló