Vadkerti harangok
2015. március


A Passió
Szentmiseszándékok
Lelki nap az erdőben
Nagyböjt és a keresztség
Felkészülés a gyónásra I.rész
Korunk paradoxona
Ferenc pápa üzenetei XVI.rész
Zsinati hírek
Gyümölcoltó Boldogasszony
Tanulunk-e hibáinkból?
Ingyenes jogi tanácsadás
Kolping híreink
Falubajnokság
Híreink



Vissza az előző menüre

A Passió


Kétarcú ünnep. Egyszerre „Virágvasárnap” és a „Szenvedés vasárnapja”. A kettő együtt jeleníti meg a liturgikus ünnepi emlékezést, , amelyet a fekete vasárnapot követően fehér vasárnapnak is hívnak. Mert miközben az Evangélium Jézus ünnepélyes bevonulását mondja el, és megjelenik előttünk a kép, ahogyan virágok és pálmaágak hullnak elé, ám a kórus már Passiót énekel.

Passió. A szenvedéstörténet latin neve, amely sajátos módon elevenedik meg a keresztutat végzőknek, fogalommá vált a képzőművészetben, fogalommá a zeneirodalomban és fogalommá a hívő népünk liturgiájának múltjában, jelenében.. Világszerte adnak elő passiót. Sokan is látogatják ezeket. De falusi híveinknek a maguk, a saját templomaikban elhangzó passiók a legemlékezetesebbek. Amikor a kántor gondosan kiválasztja, ki lesz Pilátus, ki lesz Péter, és ki énekli majd Jézus szavait, miközben az evangélista szerepét többnyire maga vállalja. Valahogy érezni, hogy annak van különös lelki hatása, amikor a hívő közösség nemcsak hallgatja az Igét, de aktív módon megeleveníti, az imádságnál is többre értékelt ének formájában. A Passióban személyes szereplők az üdvösségtörténet legnagyobb hatású drámájának megelevenítői. Egyes szólisták nevét falvainkban olykor még utólag is emlegetik: „Amikor a Kisbíró Pista volt a Pilátus a passióban.”

Hányan megzenésítették már a Passiót, Jézus szenvedéstörténetét. Johann Sebastian Bachtól az ismeretlen, de alkotóképes kántorokig.. A zeneirodalom kimagasló remekei: a Máté Passió, vagy a ános Passió. Olyan ez, min t amikor egy gótikus székesegyház kivételes művészi értékű, forgatható oltárképét összehasonlítjuk egy kis falusi templom helyi mester által festett oltárképével. A Passió éneklése mindig emlékezetes a liturgiában. A bevezetés különösképpen, amikor az összekötő szöveget éneklő ünnepélyesen elkezdi: „A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése Szent Lukács  evangélista írása szerint”.

Chesteron egyik legemlékezetesebb verse a szamárcsikót idézi meg, amely büszkén emlékezik élete nagy pillanatára, amikor virágok és pálmaágak hullottak a lábai elé. Mert nem neki szánták ugyan, de mégis az ő lábai elé hullottak. Hiszen ő, a gyakran lesajnált és lekicsinylő jelzőnek használt „szamár” volt az állatvilág kiválasztottja. Az ő hátára ült a Názáreti Jézus, amikor bevonult Jeruzsálembe

Megelevenednek bennünk az eucharisztikus körmenetek hosszú és színes virágszőnyegei. Akarva, akaratlanul, de Jézus Urunk diadalmas bevonulását juttatják eszünkbe. A pálma levél és a pálma pedig a győzelem jele, már a görög olimpikonok óta. A templom kórusán azonban megszólal a Passió, és már előre jelzi a nagypénteket. A keresztút is Jeruzsálem utcáin vette kezdetét. Annak jelképe azonban nem a virágszőnyeg és a pálmaág, hanem a kikövezett útra lehulló vér, és töviskorona.

Passió! Emlékezetünkben két kórus hangáradata vegyül egymásba. Az Evangéliumból az „Áldott, aki az Úr nevében jön. Hozsanna a magasságban”, a Passióból pedig a „Feszítsd meg őt!”

S a végén, mielőtt letérdelne a hívek sokasága, hogy csendben elmélkedjék egy pár percig Jézus kereszthaláláról, nagypéntek előzeteseként még ide halljuk az agonizáló Üdvözítő szavait: „Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet”.

(béel nyomán, fotó:  Kristók J)

Vissza az újság tetejére

Lelki nap az erdőben


Elgondolkodva ünnepeinken, jelenesetben a most közeledő Húsvéton, nagy lehetőségünk adódik arra, hogy átgondoljunk életünket és felismerve hibáinkat újratervezzük azt. Fontos az is, hogy tudjuk, kik vagyunk, hol állunk és hová tarunk. A célhoz hosszú út vezet, melynél mindig a következő lépés a legfontosabb, hisz annak sikeres meglépése örömmel végzett leckeként rögzül életünkben. Ez volt a bevezető gondolatsora a Merlás Tibor atya által vezetett napunknak, melyen közel száz testvérünk képviselte a Csepelen, Esztergomban, Érsekvadkerten, Ferencvárosban, Herminamezőn, Istenhegyen, Kispesten, Pécelen, Szatmárnémetiben és Székesfehérvárott működő kolping közösségeket.

Az életünk térben és időben folyik. Sokan és sokszor panaszkodunk, hogy nincs időnk. Gondolkodjunk hát el egy kicsit az időről. Vizsgálódjunk úgy, hogy meg tudjuk állapítani azt, valójában kik is vagyunk és hová tartunk. Az időre az ókori görögök két szót is használtak. Az egyik a kronosz, mely mögött a személytelenül pergő perceink állnak és a való világon túlmutató, cselekvő és hitéletre is vonatkozó kairoszt.

Vizsgálva életünket sokszor azon kapjuk magunkat, hogy csakúgy lepergett egy –egy időszakunk, szinte semmi nyomot nem hagyva magunk után. Telik, múlik. és egyszer csak elfogy. Tudjuk is ezt, de oly sokszor nem ennek tudatában viselkedünk, cselekszünk. Inkább színjátékot játszunk, majd sajnálkozunk, hogy valakinél véget ért az idő, ahelyett, hogy köszönetet mondanánk az eddig tartó köztünk létéért. Adott esetben el kell tudni fogadni a közelgő véget is. Az álságos elhallgatást váltsa fel életünkben az elengedni tudás, mely átvisz bennünket az idő bensőségesen megélt formájához, a kairoszhoz.

A kairosz tehát bensőségesen megélt idő. Ekkor ott vagyok valakivel és semmi nem vonja el figyelmemet róla. Jól érzem magam ebben az időben, hisz ekkor nem én vagyok a fontos. Erősítő, építő és minőséget adó idő ez. Megtanít lassítani a való világ általreklámozott, pörgős időben. Így észre tudjuk venni mások örömét, bánatát, az életünk részét képező tárgyakat és személyeket. Autós példával élve, nagy sebesség mellett, ugye nem sokat észlelünk az útmentén lévő fákból és virágokból, de ha lassabban haladuk, a facsemeték integetését is észrevesszük,  Feladatunk tehát az, hogy ne hagyjuk elfolyni kezein között a kapott időt, hanem töltsük meg azt tartalommal Máris felmerül egy fontos kérdés. Istenre vajon mennyi időt szánunk? Milyen mélységű a Rá szánt időnk?  Ha el tudunk mélyedni a kérdésekben, megérezzük Isten közelségét, és nem is érezzük az idő múlását.

Az idő ott lakik, ahová a kezünket tettük. Vigyázzunk rá!  A „szürke urak”, az „időtolvajok”, akik a világ megannyi csalijával arra törekszenek, hogy elvonva figyelmünket az értékteremtő tevékenységtől, ellopják az időnket.  Az idő maga az élet, és a szívedbe lakik. Ha meg tudom osztani az időmet, az életem is igazivá válik, és nem múlik el, mintha nem is lett volna. S ha másoknak tudsz időt ajándékozni, akár csak meghallgatva is őket, nem fognak legyőzni az időrablók. Hallgatni, meghallgatni másokat nem egyszerű, de őket boldogabbá, bennünket pedig erősítő folyamat. Tanuljunk meg másokra is figyelni, ami belőlünk is előhozza, kik vagyunk, és mit hagyunk magunk után. Mások meghallgatása kérdéseket is hozhat a felszínre. Ne hirtelenkedjünk a válasszal. Senkinek sem árt meg, ha a válasz előtt egy kicsit gondolkodik, mert ezzel csökken a valószínűsége annak, hogy a kimondott szavakon utólag bánkódunk, hisz tudjuk azt is, hogy szó veszélyes fegyver. Ezek tudatban feladatunk az, hogy osszuk meg életünket másokkal, hogy igazi életünk legyen, ami nem úgy múlik el, mintha nem is lett volna.

Az időutazást követően a gyónásról beszélgettünk. Tudjuk azt, hogy Jézus sohasem a bűnöst, hanem a bűnt ítélte el. A bűnösnek a hit útján van menekvése a bűn terhei alól. Erről tanúskodik a Szentírás is, amikor Jézus kimondja a hited meggyógyított téged, vagy bűneid bocsánatot nyertek. E szavak érvényüket ma sem vesztették el, hisz Jézus közvetlen munkatársain, az apostoloknak és ma élő utódaiknak egyaránt feladatul adta a bűnök bocsánatát.

Kaptunk információkat a gyónási formák fejlődéséről. Megtudtuk azt is, hogy már a VI. században működött. Felismerték az emberek, fertőtleníti és eltünteti a bűn okozta sebeket. Ne féljünk hát a gyónástól, hisz ha nem szégyelltük elkövetni, ne szégyelljük az bevallani és megbánni sem, mert általa életutunk és időbeosztásunk egyaránt újraterveződik.

A napot a Szentlélek segítségül hívásával kezdtük és szentmisével zártuk. Útravalóul most is a fülembe cseng a sokunk által ismert gitáros énekünk felhívása, miszerint: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, karjaimba zártalak, mert örökre enyém vagy”.

(Érsekvadkert,2015.március 14. Emjé. Fotó:Fater)

Vissza az újság tetejére

Nagyböjt és a keresztség

(Gondolatok az országos Kolping lelki napról)

 

A kolping családok lelki napjának Kalocsa adott otthont 2015. Február 21.-én.  A Budaőrs – Pécs vonalától Keletre egészen Nyíregyházáig működő egyesületek közel 200 tagja 10:30- kor az érseki palota előtt találkozott. A hosszú utazást követően, a lelki napra történő ráhangolódásként először az érseki palota könyvtárának barokk szárnyát tekintettük meg. Megtudtuk, hogy a könyvtárat Pattatich Ádám érsek úr alapította 1724-ben. Az egész könyvtárban 160000, míg a megtekintett barokk részben 16000 és egyforma kötésű, vallási és az adott kor tudományát, művészetét megörökítő könyv található. A legidősebb könyv egy 1040-es keltű kódex.

A könyvtári felüdülésünket és csodálatunkat a kincstárban folytattuk. A bejárattal szemben a közelmúltban elhunyt pap és művész, Prokop Péter életútját is leíró képe fogadott bennünket. A tárlatvezetőnk elmondta, hogy az érsekséget Szent István királyunk alapította 1001-ben, és az első érseke Asztrik volt. Jelenlegi utóda, a lelki napot vezető dr. Bábel Balázs érsek úr 91. –ként követi őt az érseki székben.  A szebbnél szebb darabok közül számomra a legértékesebb egy kereszt volt, amit az első érsek is látott annak idején. Számtalan liturgikus tárgyról, egyházi személyek használati tárgyáról lehetne szót ejteni, de a célja, amiért Kalocsára jöttünk, az nem a szemnek, hanem a léleknek szólt, melynek színhelye, az Iskolanővérek Munkás Szent József titulusú temploma volt.

Kíváncsian vártuk az érsek atya tanítását, mely a Szentlélek segítségül hívásával vette kezdetét, majd Balázs érsek úr vette át a szót. A nagyböjt készület a Húsvétra kijelentéssel vezette be az elmélkedés az érsek atya. Az ősegyházban a Húsvétra történő készület egyben a keresztségre történő felkészülést is jelentette. Ezért a mai nap négy elmélkedésében mi is a keresztség szentségét, annak jelképrendszerével, jártuk körbe. Ugye sokan voltak már tanúi keresztelésnek. Akkor azt is láthatták, hogy a keresztelendőt a pap megkeni olajjal. Az olajról tudni kell azt, hogy Keleten nélkülözhetetlen anyag volt. Használták ételként, gyógyszerként, illatszerként, ajándékként, de a birkózók is ezzel kenték be testüket azért, hogy az ellenfél ne találjon rajtuk fogást.

A keresztség minden bűnt eltöröl, de sportnyelven szólva az ellenfél, jelen esetben a Sátán fogáskeresésétől nem mentesít. A keresztelésünknél használt olaj így jelképe annak, hogy azt akarjuk elérni általa, hogy kicsússzunk a Sátán karmai közül.

Krizmával, amivel a királyokat is felkenték, megkeni a pap a keresztelendőt Ez azt jelenti, hogy a felkent személy abban a megtiszteltetésben részesül, hogy Isten elkötelezettjévé válik a keresztsége kapcsán. Ebből adódik, hogy nem az Egyháznak és Istennek teszünk szívességet, hanem a feladattal járó keresztény méltóság és elkötelezettség útjára lépünk a Szentség vétele által. Ezért fontos a keresztégben felvett név érték hű legyen. Tudatosodjék bennünk az, hogy a névválasztásnál értéket jelentő  neveket részesítsük előnybe a szappanoperák divatos neveivel szemben, hogy figyelmeztessen bennünket egy életen át tartó értékhűségre.

A keresztelés során a keresztelendő egy kis fehér ruhácskát is kap, mely a keresztény méltóság jelképe. Az Ószövetségből tudjuk, hogy kezdetben az emberek mezítelenek voltak. Nem is szégyellték ezt az első bűn elkövetéséig. A mezítelenség a bűn végett rendezetlenné váló ember megalázottságát is jelenti.  Mint már mondtam, a keresztség eltöröl minden bűnt, és felöltöztet bennünket testileg, lelkileg. Igaz életünk során sokszor elbotlunk. Ilyenkor folt esik a fehér ruhánkon. Ám a lelkiismeret vizsgálatot követő jó gyónás során, Krisztus kiontott vére által ismét fehérré változik az. Ismét elénk áll kereszténységünk örök eszménye, Jézus Krisztus. és emelt fővel történő keresztvitelünk melletti követére hív.

Keresztelésünknél jelen van az égő gyertya is. Életünkben először, de nem utoljára. Vedd Krisztus világosságát, mondja a pap.  Az ember egyébként az alvást leszámítva nem szeret a sötétben lenni. A gyertya Istent jelenti, aki nem más, mint a világ világossága. Ezt a fényt kell keressük és kövessük életünk folyamán. Ebben segít Jézus mind jobb megismerése és követése, hisz  aki Őt követi, nem jár sötétségben (bűnben) A sötétség a bűn jele is. Legtöbb bűncselekményt is az éjszaka leple alatt követnek el, köztük Jézus elárulását is.

Az égő gyertya fényt ad, ami az isteni bölcsesség tovább adásának jele is. Isten bölcsességét Jézus adta át nekünk. Hogy milyen jövő vár ránk, az attól is nagyban függ, hogy mi azt miként adjuk tovább (hittel, vagy csak formailag a nagymama kedvéért). Ti vagytok a világ világossága! Úgy kell hát világítanunk, hogy észrevegyék az emberek a hit fényét, s hatására dicsőítsék az Istent. Ez a keresztségben vállalt legfőbb feladatunk.

Tudjuk azt, hogy a gyertya élete véges. Meleget adva csonkig elég. Nekünk is így kell élnünk, csonkig égve elvetve a sötétség cselekedeteit.

A röviden vázolt három részt a csepeliek által vezetett keresztút követte. Végig járva a Gogotára vivő utat. Rövid és beszédes csend után, az öt órakor kezdődő, az érsek úr vezetéséve, több pap közre működésével celebrált záró szentmise zárta a napunkat. A szentmise prédikációja képezte az elmélkedésünk záró részét, amit víz szerepének ismertetésével, az alábbiak szerint lehetne összefoglalni.

A keresztség Krisztus halálára és föltámadására mutat rá. Vételével a víz és Szentlélek által ujjá születünk és leszünk Isten gyermekeivé.

A víz lehet pusztító hatású is.  Láthatjuk ezt a vörös-tengeri átkelésnél, Noé idejében i vízözönkor, de napjaink számos árvize során egyaránt. A keresztségnél felhasznált vízbe testileg még senki sem halt bele, ám bűneink eltörlésével a Krisztusi életre, az üdvösségre születünk újjá. Olvashatunk erről a Szentírásban i, amikor „Aki hisz, és megkeresztelkedik, az Üdvözül!” sorok tárulnak szemünk elé.

Olyan világban élünk,, itt Európában, ahol már a kereszténység romokban hever. Keresztelkedünk ugyan, de azt követően jól elkerüljük az Isten házát. Még első áldozók is leszünk a templomi esküvő reményében, de a kor szellemében nem hogy templomi, de semmilyen házasságot nem kötünk. Istent kihagyva mindennapjainkból rendezetlenné válik életünk. Földhöz ragadva keressük a megoldásokat, de nem találjuk. Pedig mindig jelen van az igazi megoldás, ami a minden jótettünket számon tartó föltámadás tényében tárul elénk. Ha nem lenne feltámadás, hiába való lenne egész keresztény életünk, amely az Egyházban, mint az élet tengerén haladó bárkában teljesedik ki a legjobban. És erre hajóra csak belépő jeggyel lehet felszállni, ami nem más, mint a keresztség.

(Kalocsa- Érsekvadkert, 2015.02.21. emjé. Fotó:  Fater)

Vissza az újság tetejére


Felkészülés a gyónásra I.rész

(Az Istenszeretetünk tükrében)

 „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!” Mit is jelent ez, Istent szeretni annyit jelent, hogy törekszem Őt mind jobban megismerni, örülök jelenlétében az imádságban, elmélkedésben, csendben, ünneplem őt testvéreimmel, akik társaim a hit útján. Ennek szelemében gondoljuk át a következő három témakört.

Isten mindenek felett. Hiszek Istenben? Mennyit számít Isten a döntéseimben? Mire pazarlom erőimet, miben károsítom magam, érzelmi életemet, biztonságomat?  Isten ügyei a legfontosabbak számomra az életben? Mágiára, okkult dolgokra (pl. energiafelvétel) bízom magam?  Babonás vagyok? Bekapcsolódom- e a hit és egyházellenes mozgalmak (pl. táltosok) szertartásaiba, terjesztem azok tanítását (pl. Jézus zsidóságának tagadása, ősanya kultusz)?

Bensőséges beszélgetéseim Istennel (imádság) területe: Csak azért imádkozom, hogy dolgaim sikerüljenek? Mindig csak kérek, s főként magamért kérek? Csak gépiesen imádkozom? Szoktam-e arra gondolni, hogy egy élő és jelenlévő személlyel beszélgetek, aki meghallgat engem? Az imádság párbeszéd Istennel. Vajon meghallom-e, amit nekem mond? Gondolok-e arra, hogy Isten akar tőlem valamit, vagy csak arra van igényem, hogy Ő megtegye az én akaratomat? A szentmisék, a szentségek, a vasárnapok, az ünnepek mind – mind alkalmai a lelki felfrissülésnek, és leki növekedésnek. Élek-e ezekkel a lehetőségekkel, Hogyan készülök rájuk?

A szeretett Isten, akit számra veszek, akiről tanúságot teszek: Tisztelem Istent, az ő Nevét, mindazt, ami hozzá tartozik: a szenteket, az Egyházat, papjait és munkatársait, a keresztény hívő közösséget? Káromkodtam-e? Meséltem- e olyan vicceket vagy dolgokat, amelyek sértik az Istenre való szent emlékezést? Gondolok-e arra, hogy mint keresztény és Krisztus tanítványa példa kellené,hogy legyek mások számára? Fölvállalom-e, hogy keresztény vagyok, vagy inkább elrejtőzöm? Miért teszem ezt? Az Egyházhoz tartozónak gondolom és érzem magam?  Megfogadom-e amit lelkipásztorai tanítanak? Építeni szeretném az Egyházat, vagy nem is vagyok jelen benne? Netán idegen, ellenséges vagyok vele szemben?

Vissza az újság tetejére

Korunk paradoxona

(Tükör önmagunknak, önmagunkról)

Ma nagyobbak a házaink, mégis kisebbek a családjaink. Több a kényelem és kevesebb az idő.

Több a tudásunk, ám az ítélőképességünk az kevesebb. A szakértőink száma is több, de jóval több a problémás ügyünk.

Sokszorosára nőtt az orvosságaink száma, de a jó egészségünk az kevesebb lett.

Nagyon keveset olvasunk, de a tévézésre és a számítógépekre tömérdek időt szánunk.

Túl gyorsan leszünk mérgesek, és kevésbé figyelmesek!

Magasabb bevételünk van, de nagyot esett az erkölcsi szintünk.

Túl átgondolatlanul költekezünk, és nagyon keveset nevetünk.

Megtöbbszöröztük a tulajdonunkat, ám az értékeink szintje nagyot zuhant. Több számítógépet építünk az adatok tárolására, több másolat készítésére, de kevesebb lett a személyes kommunikációnk. Mennyiségben jól, ám minőségben rosszul állunk.

Túl sokat beszélünk, túl keveset szeretünk, túl gyakran hazudunk.

Több a szabadidő, de kevesebb az igazi kikapcsolódás.

Megtanultuk azt, hogyan biztosítsuk megélhetőségünket, de azt nem, hogyan éljünk. Éveket adunk az élethez, és nem életet az évekhez.

Magasabbak lettek épületeink, de a kedélyállapotunk az rosszabbá vált. Az útjaink is szélesebbek, ám nézőpontjaink szűkebbé lettek.

Megjártuk az utat a Holdig és vissza, de problémát jelent átmenni az út túloldalára, hogy a szomszéddal, netán egy rászoruló magányossal találkozzunk. Meghódítottuk hát a világűrt, de a bensőnket, azt nem sikerült.

Több fajta az ételünk, de azok táplálék szintje kevesebb. A gyors étel és a lassú emésztés korszakát éljük.

A családban két jövedelem és egyre több széteső (váló) család. Szép házak és összetört szívek?

Végül még egy pár megszívlelendő gondolat.

Mától ne tartogass semmit különleges alkalomra, mert életed minden napja különleges alkalom.

Tölts több időt a családoddal és barátaiddal, edd a kedvenc ételed, látogasd meg azokat a helyeket, amit szeretsz.

Töröld a szótáradból az olyan kifejezéseket hogy: „a napokban”, „majd egyszer” és „most nem”. Írd meg a levelet, amit a „napokban” akartál megírni. Most mondd el, ne „majd egyszer” a családodnak és a barátaidnak, hogy mennyire szereted őket. A „most nemet” pedig azért kerüld, mert mindennap, minden óra , minden perc különleges és Isten ajándéka, és nem tudhatod nem az utolsó-e számodra.

(Wné  győri küldeménye alapján)

Vissza az újság tetejére

Ferenc pápa üzenetei XVI. rész

(Mindennap Istent választani)

A keresztény embernek az élet minden helyzetében Istent kell választania. Nem szabad engedni, hogy eltérítsék olyan megszokások a való világ által sugalmazott élethelyzetek (más sem köt házasságot, csak együtt él, más is lop és adót csal, más sem fizet egyházi adót, stb) eltávolítsák Istentől. Válasszuk Istent, válasszuk a jót, így nem bukunk bele a sikerhajhászásba. Hiába éljeneznek a tömegek, ha a végén kicsiny, mulandó dolgok csodálói vagyunk. Ma, március 8-án, a tízparancsolat kapcsán Mózesról hallhattunk a szentmise olvasmányában. Isten Mózesnak azt is mondta, hogy „Nézd eléd tártam ma az életet és a jót, de halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain” (MTörv 30, 15).

Mózes előtt olyan választás áll, mint a keresztények előtt nap, mint nap, szögezte le ennek kapcsán a Szentatya.  Könnyebb hagyni, hogy magával sodorjon az élet (a korszellem), a helyzetek, a szokásaink. Tulajdonképp könnyebb más istenek (pl Mammonnak) szolgálóivá lenni.

Választani kell Isten és más istenek között, akiknek nincs hatalmuk arra, hogy bármit is adjanak nekünk, csupán aprócska, mulandó dolgokat. És nem könnyű választani. Megvan az a szokásunk, hogy oda menjünk, ahová az emberek mennek, hogy úgy tegyünk, ahogy mindenki tesz. Mint mindenki. Mindenki és senki. És ma azt mondja: „De állj meg! Állj meg és válassz!” Ez egy jó tanács. Jó hatással van ránk, ha megállunk és végiggondoljuk egy kicsit: milyen az életstílusom? Milyen utakon járok?”

Ezzel a kérdéssel együtt még mélyebbre kell ásnunk, fel kell tennünk magunknak azt a kérdést is, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel, Jézussal?  Milyen a kapcsolatom szüleimmel, a testvéreimmel, a feleségemmel, vagy férjemmel, a gyermekeimmel?  Ezzel kapcsolatban egy evangéliumi részre is utalt Ferenc pápa, amelyben Jézus elmagyarázza tanítványainak, hogy az olyan ember, aki „az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall”, nem jut semmiféle előnyhöz.

Téves az az út, amely mindig a sikert keresi, a maga javát, anélkül, hogy az Úrra gondolna, a családjára gondolna. Ez a kettő kérdés: milyen a kapcsolatom Istennel, milyen a kapcsolatom családommal? Az ember megnyerhet mindent, de a végén csak vesztes marad. Kudarcot vall, mert nem tudott jól választani az élet és a halál között.

Kérdezzük meg magunktól, milyen sebességgel halad az életünk. Elgondolkodtunk-e azokról a dolgokról, amiket teszünk. És kérjük-e Isten kegyelmét, hogy meglegyen az a kis bátorságunk, ami ahhoz kell, hogy mindennap Őt válasszuk. Bízunk-e az Úrban, aki ezt tanácsolja nekünk: „Állj meg! Válassz ma, válassz”, és ekkor nem hagy egyedül minket. Velünk van és segíteni akar. Nekünk csak bíznunk kell Őbenne. És amikor megállunk és döntést hozunk, tudjuk hogy az Úr mellettünk áll. Soha nem hagy el, hogy egyedül menjünk. Mindig velünk van. A döntés pillanatában is zárta üzenetét a Szentatya

(VR alapján)

Vissza az újság tetejére

Zsinati hírek

Immár nyolcadik alkalommal jöttünk össze 2015. Február 26-án Nagyorosziban, hogy az Egyház anyagi helyzetéről „zsinatoljunk. Varga Lajos püspök úr jelenlétében, papok és világiak, mintegy hetvenen, egy rövid imát követően láttunk a munkának. A témakör vezetője egykori káplánunk, Varga András volt, aki rövid bevezető után segítőivel hat csoportra osztotta a jelenlévőket. A kis csoportoknak egy óra jutott, hogy a kiadott anyagon átrágja magát, amit a csoportok szóvivőinek diktafon rögzítés melletti összegzője követett. Most az elhangzott gondolatok közül, a teljesség igénye nélkül, megosztok néhány gondolatot a kedves olvasóinkkal.

Egyházunk létalapját és küldetését Márk evangéliumának 16.15 versében olvashatjuk. A feladat világos és így hangzik: „Menjetek az egész világra és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek!” A folytatás egyenesen következik ebből. Aki hisz, kereszteljétek meg az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében.  Innen indul az Egyházunk, ami tehát nem emberi elgondolás, hanem isteni elrendelés.

Az Egyház működése sokrétű tevékenységből adódik össze, mely nem nélkülözheti az anyagi alapot sem. Általunk is tudatosítani kell a testvéreinkkel azt, hogy az Egyház jó vagy rossz működése nagyban függ attól, hogy ahol élünk, hogyan végezzük munkánkat. Egy biztos, hogy a szomszéd faluból senki sem fog átjönni hozzánk, hogy helyettünk dolgozzon és támogassa egyházközségeinket. Ezért főként nekünk kell megteremteni a működés anyagi feltételeit.

Minden magát kereszténynek valló embernek kötelessége anyagilag is támogatni Egyházközségét és rajta keresztül az Egyházat. Ennek legfontosabb alkotója az egyházi hozzájárulás, más néven egyházi adó. Mint már arról a templomainkban felolvasott körlevélből is hallhattuk, ennek elvárt mértéke a keresőnkénti éves kereset 1%-a. Sajnos a korszellem bennünket sem kímél. Nem szeretünk fizetni az államnak, de az Egyháznak szánt 1 %-ot  a lelkiismeretünk becsapásával csonkítjuk. Beszéltünk a beszedési formákról is Van ahol több részletben fizetik be, van ahol év elején, de a legnagyobb befizetés évvége környékére tehető. Fizetünk helyi pénzintézeteknél, sekrestyésnél és plébánosnál, de vannak helyek ahol beszedő személyek, vagy képviselő testületi tagok  árnak házról – házra. Nem lehet eldönteni mely módszer a leg célra vezetőbb. Ezt a helyi közösségek tudják a legjobban eldönteni.

Bevétel képződik a templomi gyűjtések során is, Jó dolog az, hogy előre felhívják a figyelmet a vasárnapi hirdetések, netán egyházközségi hírleveleken keresztül a következő gyűjtés céljára, mert egyöntetűvolt az a vélemény, hogy jó célra a szívek mellett a pénztárcák is jobban megnyílnak.

A szentmise értéke pénzben nem mérhető, hisz a z abból áradó kegyelemnek nincs fizikai mértékegysége (perc, forint, kilométer, stb). A Szentmisének és egyéb liturgikus eseményeknek azonban van stóladija. Minél több a szentmise, és minél több az ott megjelenő testvérünk, annál több az ebből származó adomány. Itt is nagy a mi feladatunk. Azon kell dolgoznunk, hogy minél több embert lélekben is visszahozzunk a templomba, A nagy számok törvényéből következik az is, hogy nem csak a szegény asszony két fillérje működteti majd közösségeinket

Működést segítő bevételek között szerepelt még az állam hitéleti támogatása, egyházközségi vendégházak bevételei, pályázaton nyert összegek. A pályázat figyelés és írás sok kis közösség erejét meghaladó feladat. Kérésként vetődött fel az egyházmegyei pályázatíró alkalmazása és igénybevétele.

Mire használjuk a befolyt összegeket, Ugye a munkás méltó a maga bérére. Tehát az alkalmazottaink bérét mindenkor biztosítanunk kell. Meg kell őriznünk,s ha lehet javítanunk kell épületeink állagát. Természetese az, hogy a kis egyházközségek nem biztos, hogy meg tudnak birkózni ezzel a feladattal. Őket a tehetősebb közösségek az egyházmegyei szolidaritási alapjába befizetett összegekből támogatja az Egyházmegye vezetése,, ezzel is jelét adva annak, hogy a keresztények között nincsenek szükölködők.

Befejezésként a pénzkezelésről beszéltünk. Fontos, hogy precíz és áttekinthető legyen a pénzmozgás. Mindenki nem érthet a könyveléshez, az építkezések lebonyolításához, a pályázatok megírásához, a park gondozásához. Itt van fontos szerepe a a tenni és nem mással tetetni szándékozó világiakra. Nagyon jó dolog az is, ha minél többen tájékozottak a közösség életéről. Így vészhelyzetben sem akadozik a közösség élete. Zárszóként elhangzott a tájékoztatás szükségessége is, ami erősíti a közösség enyém voltát is.

Évad- Noroszi.2015. 02 26. emjé

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Gyümölcsoltó Boldogasszony, Urunk Megtestesülésének hírüladása, egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Az ünnep tartalma, hogy Szűz Mária, Jézus édesanyjává lett. Mária ünnepként tartjuk számon, de természetesen elsősorban Jézus Krisztusról szól az ünnep. Ugyanis Jézus világba lépése, a hírüladás rejtett eseményével kezdődött el. A tegnapi napon az Úrangyalát követő beszédében Benedek pápa is erről elmélkedett a szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt. Azt mondta: „Az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumának elbeszélésében egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant és általa új korszak kezdődött a történelemben…...”

Mária megértette Isten akaratát, és igent mondott a Szentlélektől való foganásra. A Szentírás magyarázók szerint, Máriának az a mondata, hogy „történjék velem a te szavaid szerint” egy örömteli sürgetést jelentett, egy készenlétet arra, hogy Isten akarata minél előbb megvalósuljon.

Mária erénye a hit és az engedelmesség volt. Nyitott volt az isteni kegyelemre, befogadta azt és együttműködött vele. Erre a bűntelen, kegyelmi állapota tette képessé. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy meghozhassa élete legnagyobb döntését.

Ő volt Istennek az a teremtménye, aki teljesen szabadon, tiszta szívvel ajándékozta oda magát Isten elgondolásának. Szintén Benedek pápa beszél arról, hogy „valójában Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött, ahogy a Zsidókhoz írt levél idézi a 39. zsoltárt: „Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” (Zsid 10,7)”….. „Mária válasza az angyalnak tovább folytatódik az egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével.”Nagyböjtben vagyunk. Most valahogy fogékonyabbak kellene, hogy legyünk a vallásos élet dolgaira. Most Isten, az Egyházon keresztül még bővebben megajándékoz az ő kegyelmével. A nagyböjti gyakorlatok, mint a keresztút, szentmise, gyónás-áldozás, lelkigyakorlatok, bőséges kegyelmi források. Mindezek segítenek, hogy nyitottabbak és befogadóbbak lehessünk arra, amivel Isten meg akar ajándékozni. Mária példaképünk és közbenjárónk segít, hogy ne szalasszuk el a kegyelmi lehetőségeket, hogy kihasználhassuk az alkalmas időt. A nagyböjti szentidőnek hátra levő része legyen egy buzgón megélt időszak, amelyben mintegy válaszolunk Isten kegyelmi ösztönzéseire.

Zárjuk Benedek pápa szavaival:„A nagyböjti időszakban gyakrabban elmélkedünk Szűzanyáról, aki a Kálvárián megpecsételte Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az Atya szeretetének tanújával egyesülve Mária megtapasztalta a lélek vértanúságát. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy az egyház, küldetéséhez hűen, bátran tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egész világnak.” (Internet)

Vissza az újság tetejére

Tanulunk-e hibáinkból?

Egész életünkben tanulunk, még akkor is, ha ez nem mindig tudatos tevékenység. Mindennap tudomást szerzünk valami új dologról, bár az is igaz, sokat felejtünk is. Az agykutatás egyre több információt ad idegrendszerünk biokémiai és bioelektromos működéséről, maga a tanulási folyamat azonban nagyjából olyan, mint száz vagy ezer évvel ezelőtt: rengeteget kell valamit ismételnünk, hogy agyunk rögzítse azt a valamit, amit „nem akar” egykönnyen befogadni, elraktározni. Az örömmel és őszinte érdeklődéssel végzett tanulás jóval eredményesebb, mint a kötelességszerű, számonkéréstől rettegő ismeretszerzés.

Általánosságban kijelenthetjük, hogy sosem vagyunk teljességgel urai tudatunknak, gondolataink elkóborolnak, szinte ellenőrizhetetlen, miről mi jut éppen eszünkbe. Saját lelkiismeretünk vizsgálatánál vagy elmélyült imádság közben is gyakran észleljük, hogy elménk nem feltétlenül követi az akaratunk  parancsát, hiszen érzékszerveinket nem tudjuk kikapcsolni, elég egy váratlan zaj vagy egy felvillanó kép, hogy összpontosításunkat megzavarja.

A keresztény embert különösen érdekelheti, képes-e saját hibáiból tanulni, amelyek nem biztos hogy bűnök is. Csak hiányosságok, melyekhez mintegy hozzászoktunk, és észrevétlenül egyéniségünk kijavítatlan részeivé válnak. Rossz szokások, apró gyarlóságok, inkább lustaságból származó beidegződések, melyeket már barátaink, ismerőseink is elfogadnak, mint ránk jellemző vonásokat, jellemhibákat. Másként fogalmazva: amivel „csak” magunknak ártunk, azt még hibának sem tekintjük gyakorta, már csak azért sem, mert önszeretetünk és hiúságunk még a hibákat is hajlamosak szépnek látni. Megfigyelésem szerint minél ostobább valaki, annál inkább elégedett önmagával, legfeljebb a „világ„ gonosz, amely nem értékeli őt kellőképpen. Másik gyakorlati tapasztalatom szerint a „sikeres” emberek általában úgy nyilatkoznak, hogy amennyiben újrakezdhetnék az életüket, mindent ugyanúgy tennének, hiszen ez az életút vezetett a sikerhez, hírnévhez, elismertséghez, gazdagsághoz. A rejtett üzenete ezeknek az önképeknek az, hogy sohasem hibáztak, szinte tökéletesek.

A valódi önismerettel rendelkező, keresztény ember ilyet sosem mondhat, mert visszatekintve –legalább utólag- felismeri az általa elkövetett hibákat, tévedéseket, és csak akkor lehet elégedett, ha ezeket valamelyest kiküszöbölte, korrigálta. A szentek életét ismerve aligha találunk egyetlen szentet is, aki elégedett lett volna önmagával, vagy azt állította volna, hogy a bűntelenség és a hibátlanság mintaképe lenne. Nagy kár, hogy a mai politikusok, művészek, közszereplők (bankárokat is beleértve)jelentős többsége világszerte az önreflexió hiányában szenved, vagyis hazugságban él, és önmagát is becsapja. A kívülről irányítottság együtt jár az önértékelés zavaraival, a „modern” ember a többségi véleménynek hízeleg, mivel a belső, szellemi, lelki, erkölcsi iránytűvel nem rendelkezik. A jó és a rossz közötti különbségtétel kizárólag azt a kérdést veti fel a tömegek számára, vajon ez vagy az a dolog számomra jó-e vagy rossz. A hívő, vallását gyakorló keresztény embernek azonban állandóan tanulnia kell saját hibáiból, mert ha ezt nem teszi az már nem hiba, hanem a mulasztás bűne.

(+szszp)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2015. április 20. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek



Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Falubajnokság / Műfüves pálya bérlése


 

A Tizenhárom almafa Alapítvány és az Érsekvadkerti Önkormányzat, immár harmadik alkalommal is focibajnokságot szervez a Falu Bajnoka címért.

 Helyszín: MŰFÜVES pálya

Játéknapok: 2015. 04. 11 és 06.13. között (szombatonként 18 órától)

Nevezési díj: 1000 Ft/ csapattagok száma

Jelentkezési határidő: 2015. 04.04.

 
Nevezési lap, bővebb információt ad:

Molnár János személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon és az emje52@gmail.com emailon.

***********************************************

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek


Márc. 29-én, vasárnap reggelre kell az órákat 1 órával előre igazítani a Nyári időszámításhoz.

 

Március 22-én, Nagyböjt 5. Vasárnapján a gyűjtés a Szentföldi keresztények, és szenthelyek támogatására történt.

 

 Márc.29-én, VIRÁGVASÁRNAP fél 10-kor a SZENTMISE a barkaszenteléssel a Lurdi Barlang előtt kezdődik, majd Jézus bevonulására emlékezve vonulunk mi is a templomba a szentmisére. A szentmisén a Passiót hallgatjuk meg. 

Április 16-án lesz ÉVES SZENTSÉGIMÁDÁSI NAPUNK. De. 10-kor szent-misével, kezdjük, majd a szokásos módon óránként tartsák a körzetek az imaórákat. Este fél 7-kor rövid szentségimádás, majd szentmise.

 

 Nagycsütörtökön-pénteken és a húsvéti vigílián is este 7 órakor kezdődnek a szertartások.

Nagycsütörtökön 7-kor az utolsó Vacsora emlékmiséje, majd utána  szentségimádás 9-ig,  9-10 óráig a felnőttek tartanak közös imaórát.

Nagypénteken este 7-kor Igeliturgia, Passióval, majd közös könyörgések, Keresztleleplezés, hódolat a kereszt előtt, és szentáldozással fejeződik be meg-emlékezésünk.  

**Nagypénteken szigorú böjt van, vegyük egészen komolyan Jézus halálának napján. Ő életét áldozta értünk, mi legalább a böjt áldozatát hozzuk meg mindnyájan iránta való szeretettel.úsvét vigiliáján )szombat) este 7 órakor kezdjük a szertartáso

A Szentsírnál nagyszombaton du. 2 órától fél 7-ig lesz szentsír látogatásra alkalom.

A  HÚSVÉTI VIGILIA a tűzszenteléssel, a Húsvéti gyertya ünnepélyével, majd az Olvasmányok, keresztvíz megáldása, szentmise, és utána a Feltámadási körmenet. Gyertyát hozzanak magukkal  a körmenetre! (Házaknál gyertya!)

 

Ápr. 26-án, ami egyben a Papi Hivatások Világnapja is, Könyörögjünk a földi mindennapi kenyérért, de új papokért is, akik az Örök Élet kenyerét nyújtják nekünk.

 

Elsőáldozás május 17-én lesz, azoknak, akik hitoktatáson és szentmiséken készültek a Jézussal való találkozásra.

 

Az 1%-os befizetett személyi adóról ne feledkezzenek el rendelkezni!  

A Katolikus egyház technikai száma (0011) megjelölésével.

Akinek munkáltatója számolja el adóját, az zárt borítékban, a borítékra írt Név,

Lakcím, adóazonosító felirattal, rendelkezhet az Egyház javára 1%-ról, és valamely Alapítvány javára a másik 1%-ról. (Pl. Érsekvadkerten: Szent Kamill – az érsekvadkerti beteg gyermekekért közhasznú alapítvány javára (A kedvezményezett adószáma: 18641107-1-12)

KERESZTELTEK

3. Csernák Olivér (Csernák Dávid - Farkas Andrea)  

4./ Szabó Panna (Szabó Zoltán- Genorovo Xénia)

 
HALOTTAINK:

13./ Homuth Mihályné,  szül. Családi Margit (1920)

14./ Pobori Péter (1992)

15./ Boda Istvánné, szül. Varga Mária (1943)

16./ Szakács Ferencné, szül. Viktor Erzsébet (1939)

17./ Szabó Gergelyné, szül. Kristók Mária (1934)

18./ Sípos Ákos (1983)

19./Paczolai Istvánné szül. Vitéz Erzsébet (1933 )

20./Súth Jánosné szül. Varga  Mária  (1925 )

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Április

1. szerda        -

2. csütörtök    -

3. péntek        -

4. szombat     -

5. vasárnap   -

6. hétfő           -

7. kedd           -

8. szerda        -

9. csütörtök    - Boda Gyula, szülei, nagyszülők és Nagy Ignác

                        - Laczó András, felesége Kácsor Erzsébet, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Halaj Károly, szülei, testvére és férje

10. péntek     - Fábián Istvánné Laczó Ilona és szülei

                        - Bozsonyík János, szülei, testvérei, élő és elhunyt családtagok

11. szombat   - Murányi István, felesége Dombai Erzsébet, fiuk, vejük, Kristóf Sándor, szülei és hozzátartozók

                        - Kristók József 1. évforduló, élő és elhunyt hozzátartozókért

                        - Fábián Ferenc, felesége Kristók Mária és hozzátartozók

12. vasárnap - Csillag Gyula, szülei, Mrekvicska Ignác, szülei, Szabó Vince, felesége Kormosói Ilona és szülei

                        - Lipcsei Ferenc, Lipcsei és Kajtor család elhunyt tagjaiért

                        - Buzás Ildikó, Kovács és Buzás család élő és elhunyt tagjaiért

13. hétfő        -

14. kedd         -

15. szerda      -

16. csütörtök - Molnár Bálint, felesége Kristók Emerencia, szüleik, gyermekeik és unokájuk

17. péntek     - Pinke András, felesége Csabák Mária, szüleik, élő és elhunyt hozzátartozók

18. szombat   - Hálából 2 család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Kristóf Ferenc, felesége Pálinkás Julianna, élő és elhunyt családtagok

                        - Kukkel József, felesége Kristóf Erzsébet, és elhunyt családtagok

19. vasárnap - Borsa Mihály, szülei, hozzátartozói, Vitéz István, felesége Erdős Mária és hozzátartozói, Nagy Ignác, Csernák és Káposzta család halottaiért

                        - Szabó Ignác 1. évforduló, édesapja, édesanyja Vitéz Mária, apósa Záhorszki János, felesége Péter Anna

                        - Szrenka József 15. évforduló, szülei, apósa Kristók János, élő és elhunyt hozzátartozók

20. hétfő        -

21. kedd         -

22. szerda      -

23. csütörtök -

24. péntek     - Szakács János, felesége Kovács Rozália 20. évforduló, Halaj József, felesége Konopás Mária, fiuk Attila és hozzátartozók

25. szombat   - Jamrik Antal, felesége Kordics Borbála, fia, menye, veje, Jamrik és Kordics család elhunyt tagjaiért

                        - Molnár István, felesége Murányi Margit, szüleik, vejük Pistyúr József, szülei és hozzátartozói

                        - Szabó János, felesége Boda Ilona, szüleik, élő és elhunyt hozzátartozók

26. vasárnap - Élő családért

                        - Koza János és a Jakubecz család halottaiért

                        - Vitéz Ferenc, felesége Nagy Erzsébet

27. hétfő        -

28. kedd         -

29. szerda      -

30. csütörtök - Papp Ádám 1. évforduló

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre