A
február másodikán lévő
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének rangja ugyan nem
ér fel
Nagyboldogasszonnyal, de a „boldog” szóelem összeköti
a kettőt. Itt a boldog
anya, ott a mennybe fölvett, de mindkettő „Boldogasszony”. A
gyermekükre
mosolygó fiatalasszonyokra mondják, és okkal, hogy
„boldog anya”.
A
Gyertyaszentelő
boldogasszony úgy jeleníti meg Máriát,
amint bemutatja a kisded Jézust a
templomban, és teljesíti a tisztulási
áldozat előírását. A szegényebb
családoknál ez galamb felajánlása is
lehetett. A gyertyaszentelés voltaképpen
az ünneppel kapcsolatos népi szokás
befogadása a liturgiába, amely nevet adott
az ünnepnek. Tegyük hozzá. Méltó nevet!
Mert a gyertyáknak szavak nélkül is
fontos üzenetük van. Emberségünk legjavát
tanúsítják, nemcsak halottak napján,
amikor az egész világ keresztényei
meggyújtják a gyertyák kimondhatatlan
sokaságát a síroknál, vagy a templomokban,
kápolnákban az erre kijelölt
helyeken.
A
gyertyák a megváltó fény
tanúi. Akkor is, amikor a külföldre utazók
bemennek a neves katedrálisokba,
templomokba, és nem kulturális
látványosságot keresnek ott, nem is csak
imádkoznak, hanem vesznek egy kis mécsest vagy
gyertyát, meggyújtják azt egy
Miatyánk és Üdvözlégy
kíséretében, fölajánlva azt a
szándékukra. Gyakran láttam
ilyet, és szívet megérintő, számomra
felejthetetlen látvány volt, amely
követésre buzdít.
Az
ünnep két emlékezetes
eseményt is felidéz: Az idős Simeont, aki karjába
veszi a gyermek Jézust, és
prófétai szívvel megérzi a Messiást,
és úgy érzi, hogy most már kész a
halálra.
És boldog, mint a kis unokájukat karjukban tartó
nagyapák. Aztán ott van Anna
próféta asszony is. Lukács
evangéliumának 2,22-38 szakaszában olvashatunk
erről. Ő akkor már 84 éves volt, s buzgón
vallásos özvegy, aki szintén jövendöl
a Gyermekről. S a hét tőr inkább az ő
jövendölése lehetett, mint az agg
Simeoné. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy talán nem
is sejtettük, mennyire
tartalmas ez az ünnep, és hogy mennyire helye van a
Mária ünnepek között.
Az
ünnep liturgiájához pedig
szervesen csatlakoznak az égő gyertyák. S nemcsak a
gyertyák! Vegyük észre,
hogy a gyertyatartók is tanúskodnak a maguk
módján. Azok se maradjanak ki.
Bongart emlékezetesen szép versének (Nem akarok mást, csak gyertyát hordani
vállamon. A Fényt üzenni s a szolgálat lángját ébren tartani a
nehéz
napok alázatában)
indítására, Gyertyaszentelő Boldogasszony
tiszteletére.
(+béel
nyomán, fotó BB)
Meggyúlt
a világnak világossága.
Simeon
örvendez, hogy szeme látta,
Ki
szívén hordozta, Mária hozta,
Egy
bokor galambját híven áldozta.
Zúgjon
a templomban győzelmi ének
Megvalósulásán
a szent Igének!
Égjenek
a gyertyák, szálljon a tömjén,
Szenteltvíz
permeteg árja ömölvén!
Mária
felgyógyult, a szíve súgta,
Hogy
templomba légyen legelső útja.
Bár
tőle ezt senki nem követelte,
A
szokás törvényét önként tisztelte.
Jertek
avatóra, hív keresztények!
Világítson,
Jézus, ránk örömfényed!
Lobogjon
a szent láng, orgona zengjen,
Dalaink
hullámán áhítat zengjen!
Mária,
dicsőség drága nevednek,
Az
üdvnek gyümölcsét Te érlelted meg.
A
Megváltó Krisztust szűz méhed hordta,
Mégis
alázattal estél a porba!
Égiháborúban,
zivatar éjén
Te
tündökölj mindig a szívünk
mélyén!
A
szentelt gyertyákat híven égetjük,
És
az üdvözítőt áldva követjük.
(Radvánszky
Gyula)
A
gyermekeknek szokták
mondani: „Nézz a lábad elé, nehogy eless!” A
három alkalmat magában foglaló
lelkigyakorlatunk gondolatsorát dr. Csiba Tibor, a
balassagyarmati Szalézi
templom plébánosa fogalmazta meg így. Ám
egy keresztény embernek csak a lába
elé nézés már kevés kell, hogy
legyen. Nekünk az ég felé is néznünk
kell. Ha
csak a lábunk elé nézünk, ugyan nem
esünk el, de az emelt fővel történő
járás
és Isten észrevétele nélkül nem lesz
jövőnk. Vigyázzunk a járással, ami
napjainkban már a rohanás felé tart. Nekünk
nem kell rohannunk a világgal,
hanem úgy kell haladnunk, hogy észre tudjuk venni
környezetünk szépségeit, a
másik emberben rejtőzködő Istenarcot.
Advent
negyedik hetének vége
felé járunk. Határozzuk el most, hogy nem
rohanunk, hanem megpróbálunk Jézus
útján járni, melybe az esetenkénti
virrasztásnak is helye van úgy, hogy az
életemet is oda merjem adni Jézusnak, aki ekkor felemel,
magához ölel. Ekkor
érezzük meg igazán a keresztény
örömöt, ami képes átvinni a ránk
zúduló
bajokon, amiből bőven oszt mindannyiunknak a bennünket
körül vevő világ, s nem
is rejtve véka alá, hanem a médián
keresztül is folyton harsogva azokat. Ennek
tudatában jogunk van fájdalmat érezni, és
jogunk van szomorkodni is. Mi azonban
nem állhatunk meg itt, hisz a mi örömünk
túlmutat a Földön, mert a mi örömünk
Jézusból fakad. Ennek ismeretében tudjuk, hogy
akármilyen gödörbe is került
életünk, mindig van lehetőségünk az
újrakezdésre. Merjük hát most az advent
utolsó napjaiban is megújítani kapcsolatunkat
Istennel (felfelé nézünk),
embertársainkkal (kifelé figyelünk) és
átgondolni önmagunk életét (befelé
figyelés).
Közeledik
Jézus születésének
ünnepe. A szentmisék olvasmányai
felhívják figyelmünket arra, hogy Istennél
semmi sem lehetetlen. Erősítsen ez a gondolat bennünket,
hogy Jézus akaratát
teljesíteni akaró szándékkal
megvívott napi küzdelmeinkben. Ne veszítsük el
a
remény sugarát, és minden helyzetben
bízzunk Isten irgalmasságában. Változnunk
kell! S ha ez a szándékunk őszinte, abban Isten is mindig
partner lesz. Ne
fordítsunk időt az önsajnálatra, mert az a
tevékenység idejét rabolja csak. Ne
essünk pánikba sem. Lépjünk a Szűzanya
nyomába, hisz Ő sem esett pánikba az
angyali hírre, hanem Istenre bízta sorsát azzal,
hogy őszintén kimondta:
„Legyen nekem a te igéd szerint”! S ha mi is ki tudjuk ezt
mondani, akkor
bennünket is magához ölel az Úr, s ha
életutunk sivatagi homokjában csak egy
ember lábnyoma is látszódna, az a
nehézségek idején az Istené volt, aki
éppen
akkor a karjai közt hordozott bennünket.
(Érsekvadkert
2014. 12. 21.)
Uram,
köszönöm Neked az
ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm
életem
Uram,
kérlek bocsásd meg, amit rosszul tettem és amit
elmulasztottam. Köszönöm, hogy
Te nem mész nyugdíjba, hanem mindent megteszel
üdvösségemre.
Uram,
adj nekem hálás szívet, hogy mindig
észrevegyem: több okom van a hálára, mint a
panaszra. Ments meg az irigységtől,
elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a
mindent-tudás látszatától és a
mindent-jobban tudás hazugságától, a
gyanútól,
hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a
közönytől, a házsártos,
barátságtalan viselkedéstő, az
örökös zsörtölődéstől, a rút
önzéstől, a mindent
elborító keserűségtől és a
hiábavalóság nyomasztó
érzésétől.
Uram,
adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit,
humorral fogadjam
feledékenységem jeleit, erőtlenségemet,
érzékszerveim tompulását.
Uram,
adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről
itt, és a kezdetről odaát.
Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még
elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne
érezzem
csak tehernek magam, és adj alázatot, hogy
belássam, egyre inkább másokra
szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való
beszélgetéshez. Adj
világosságot, hogy jól lássam magam
és jól lássak másokat is. Ad
jókedvet és
nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és
ad szeretetet, hogy ne csak
panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam
szereteted melegét.
Uram,
maradj az, aki mindig voltál: megbocsátó
Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én
is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt
legyek a
köszönetmondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is
abbahagyjam dicséretedet. Tartsd
meg és növeld hitemet. Szólj Uram, még hallja
a Te szolgád. Amen
Istennek
jó a humora. 1955.
december 8-án szavazták meg egyhangúan az EU
zászlót. Hatvan éve, szeplőtelen
fogantatás napján, a 101 beérkezett
pályázatból került
kiválasztásra a ma oly
sok helyen látható zászló. A
pályázatnál kikötés volt az, hogy nem
lehet sem
politikai, sem pedig vallási utalás a beérkezett
pályaművekben. Mi ugye
tisztában vagyunk azzal, hogy a Szűzanya színe a
kék, a 12 csillag pedig
szerepel a jelenések könyvében, hisz ott a napba
öltözött asszony fejdíszében
is ennyi a csillagok száma. A szavazók egyike sem gondolt
erre, amikor
kiválasztották a ma is használt európai
lobogót. Isten szerencsére nem fáradt
bele a megbocsátásba, ám mi oly sokszor
fáradunk bele a bocsánatkérésbe, mondta
nemrégiben Ferenc pápa. Ne adjuk hát fel,
még ha sokasodó tüntetés és
túszdráma
is zajlik közelünkbe, hisz látható, hogy
vajúdik az Istent kiutasító világ. Ne
adjuk fel, ne fáradjunk, mert jó úton haladunk,
ami hazánk felemelkedését
eredményezi.
(Csókay
András idegsebész cikke alapján)
Megannyi
rossz hírt hallunk
a médiákon keresztül. A szépnek, a
jónak szinte nyoma sincs. Ezt a tendenciát
igyekszünk megtörni azzal, hogy a jubiláns
örömvasárnapi szentmise keretében
történt közös ünnepléséről
tudósítunk. Az a tény, hogy 25, 50, 55, 60 vagy
annál több házasságban töltött
év birtokában megújították
házassági
fogadalmukat, minden házasságban élőnek
követendő példa és elérendő cél kell,
hogy
legyen. Ugye ők komolyan vették a holtomiglan–holtáiglan
ígéretüket és
semmilyen hatásra sem változtatták azt, a ma oly
divatos untomiglan–untáiglan
kapcsolattá, ami követendő példa számunkra.
Biztos
ma is él bennük az a
pillanat, amikor elhatározták, hogy együtt
szeretnék leélni életüket. Egymás
szívén elhelyezett pecsétként
kötötték össze annak idején
életük fonalát. Ez a
kötés sok mindent kibírt az együtt
töltött évek során, hiszen tudták, hogy
minden helyzetben számíthatnak egymásra. Az
évek is összecsiszolták és egyre
több szállal kötötték őket jóban
és rosszban. És most itt állnak ők előttünk
követendő példaként 25, 50 60 és hatvan
fölött eltöltött év után is,
név
szerint Beke Zoltán – Kordics Erika, Bihari Tamás –
Dósa Magdolna, Hegedűs
József – Gálik Éva, Kiss József –
Deszpót Zsuzsanna, Klinger József – Kakas
Zsuzsanna, Cseri Károly – Kristóf Mária,
Urbán István – Koza Erzsébet, Valkó
József – Kristók Mária, Csáki Mihály
– Gyurkovics Mária, Fábián Ignác –
Szabó
Ilona.
Köszönjük
követendő példátokat! Isten segítse
tovább
közös életeteket!
(emjé,
fotó Kristók J.)
Életünk
során
igazságérzetünk sokszor lázadozik, mert azt
tapasztaljuk, hogy a gonoszság
büntetlen marad, a jóságot viszont megbüntetik.
A hívő ember könnyebben
megbékél ezzel, mert szeme előtt lebeg Jézus, az
apostolok és vértanúk sora és
története. Mégis minden kor alapvető vágya,
hogy közelebb jussunk egy igazságos
földi társadalomhoz. Az igazságosság
nevében törtek ki forradalmak és
háborúk,
megpróbálták bölcs törvényekkel
szabályozni az emberi életet, igazságra oktatni
és nevelni a gyermekeket, de ha az ókori
filozófusok műveit figyelmesen
olvassuk, meg kell állapítanunk, hogy évezredek
óta nem sokat változott a
helyzet: az emberi természet és
gondolkodásmód nagyjából ugyanaz maradt,
legfeljebb a gonoszság módszerei váltak
tömegessé és technikai értelemben
„korszerűbbé”.
A
tízparancsolatot nem
kellett átírni, bővíteni, abban benne van minden,
amit az embernek tennie
kellene, s az is, amit nem szabad elkövetnie. Elvileg egyre
több lenne annak az
esélye, hogy az igazságot mindenki megismerje, de az
információk bősége inkább
elfedi vagy viszonylagossá teszi a tényeket is. A
relatív igazság fogalma
annyit jelent, hogy a demokráciában a szabad ember
bármit hihet, állíthat vagy
tagadhat, ha az földi törvényekbe nem
ütközik. A földi törvényeket azonban
kezdettől fogva sokan megsértik vagy kijátsszák,
majd bizonyos idő elteltével
új, szigorúbb vagy enyhébb törvényeket
hoznak, a korábbi törvényszegőket utólag
felmentik, esetleg ki is tüntetik. Az igazságtétel
általában elmarad vagy
annyit késik, hogy értelmetlenné válik.
Mivel az igazságszolgáltatás
valójában
jogszolgáltatás, a bírák,
ügyészek, ügyvédek, a bűnösök
és az ártatlanok, a
bűnözők és az áldozatok a legritkább esetben
erkölcsi alapon vesznek részt a
sokszor évekig eltartó folyamatban, ami azt
eredményezi, hogy mint a mosógépbe
helyezett fekete és fehér ruha egyformán és
egyenletesen szürkévé lesz.
Természetesen ez az emberi világ
működésének pesszimista értelmezése,
de a jóra
való törekvés és a jobbító
szándék ellenére az igazság
érvényre juttatása
többnyire az önzés, az ostobaság és a
haszonszerzés falaiba ütközik.
A
keresztény ember mindezzel
tisztában van, s talán jobban fel is van vértezve
az örökös „népboldogítók”
tanaival szemben, mert sorsát az égi,
végtelenül bölcs
Ítélőbíróra bízza,
akinek nincs szüksége peres eljárásra,
tanúkra, bizonyítékokra és
vallomásokra.
Az emberiség története arról
árulkodik, hogy az isteni és emberi
törvényeket
semmibe vevők aránya nagyjából
állandó, a helyes útról letérők
létszáma az
emberiség létszámának
növekedésével arányosan gyarapszik. Isten
országa csak az
emberi lélekben valósulhat meg itt a Földön,
csak azt a reménységet oszthatjuk
meg egymással, hogy a feltámadásunk
pillanatában belépünk a végtelen
szeretetnek abba a körébe, ahová egész
életünkben igyekeztünk eljutni. A földi
igazság olyan gyönyörű álom, mint az
örök béke és boldogság.
Törekednünk szabad
az álom megvalósítására, de tudnunk
kell, hogy az álom ideát elérhetetlen.
(+szszp)
Minden
évben advent 3.
vasárnapján kerül megrendezésre az
Érsekvadkerti Karácsonyi Hangverseny a
Katolikus Templomban.
A
hely, a miliő adott,
minden más feladat a fellépőké, a
szervezőké és a támogatóké.
Az
Érsekvadkerti Népdalkör
és az Érsekvadkerti Pedagóguskórus
vezetője, a Rózsavölgyi Márk Művészeti
Iskola tanára, Gyimesi László a lelke és
főszervezője ennek az estének. Sok
munkát, egyeztetést kíván minden
évben, hogy összejöjjön az esemény, de
hála a
sok-sok embernek, akik a háttérben tevékenykedik,
mindig van karácsonyi koncert
Vadkerten!
Idén
Korda Péter
orgonajátéka nyitotta meg a hangversenyt - kellemes
hangulattal alapozva meg az
estét. A második fellépő a Petőfi Sándor
Általános Iskola Gyerekkórusa volt
Temeláné Csernák Bernadett
vezetésével, akik gitár, fuvola, hegedű és
zongora
kísérettel olyan színes és
színvonalas műsort tártak elénk, amit
gyerekkórusoktól igen ritkán hallani.
Ezután
Fábián Annamária
gitárjátéka következett: ő utaztat,
megbűvöl, elvarázsol - mint mindig.
Az
Érsekvadkerti Népdalkör,
főként a vezetőjük kreativitásának és
fantáziájának köszönhetően - nagyon
hangulatos műsorral készültek, fuvola- és
gitárjátékkal színezték
előadásukat.
Karácsonyi
vers, Szarvas
Anna és Korda Péter fuvola-orgona duója és
a Balassagyarmati Dalegylet
színesítették tovább a műsort.
Ezután
a Zeneiskola volt és
jelenlegi diákjaiból, tanáraiból
álló furulyaegyüttes következett. Majd az est
fővendégei, az ipolysági Musica Aurea lépett
színpadra Béres Gábor és Balaz
Martina vezényletével. Műsorukból kiemelném
Csajkovszkij Szvjatij Bozse című
alkotását, mely a pravoszláv zene és
hangulat méltó és csodás
megjelenítése
volt. 14 férfihang a kórusban kellős testet adott az
előadásnak, a hölgyek
hangja pedig szárnyalt e test felett.
A
Bene Annamária - Fábián
Annamária fuvola-gitár duó egy 19.
században született francia zeneszerző
meditációját adta elő.
A
koncert zárásaként
következett az Érsekvadkerti Pedagóguskórus,
mint házigazda fellépő. Műsorukban
többek között szerepelt Bárdos Lajos
Karácsonyi bölcsődala - hiszen a szerzőnek
115. születési évfordulóját
ünnepeltük 2014-ben.
„Ráadásként”
pedig a
Balassagyarmati Dalegylet, a Musica Aurea és az
Érsekvadkerti Pedagóguskórus három
mű erejéig eggyé vált, mely igen
látványos, csodás befejezése volt a
karácsonyi
hangversenynek.
A
Balassagyarmaton működő
Ipoly TV felvételt készített a koncertről, melyet
karácsony napjaiban adtak le.
Az sem utolsó, hogy a kistérségben viszi majd a
hírét ez a műsor annak, hogy
milyen remek programok vannak itt, Érsekvadkerten.
Köszönjük
a közönségnek a
lelkes tapsot, a fellépőknek és szervezőknek a
kitartó és eredményes munkát, a
támogatóknak anyagi és természetbeni
segítségét, hogy egy önmagán
túlmutató, az
embereket egymáshoz közelebb hozó, remek két
órában, közösségben hagyhattunk
nyomot a történelemben.
Támogatóink
voltak:
Boda István, Egyházközség,
Érsekvadkert
Jövőjéért Alapítvány, Fater BT, Halaj
Tüzép, Horváth Szikvíz, KARITÁSZ,
Kolping
Család, Kristók János, Major Ferencné, Mede
Szerszámszaküzlet, Nyugat-Nógrád
COOP Zrt., Önkormányzat, SZAMOVILL Kft, Vadkerti Harangok,
NN-ek
(Érsekvadkert,
2014. 12. 17. Duda Zsófia, fotó Kristók
J.)
Múlnak
az évek, s mi újra
egyet lépünk már. Lehull a hó, de tudjuk,
eljön majd a nyár. Utazunk, érkezünk,
találkozunk és búcsúzunk, s egy új
világról álmodunk, hangzott a Himnusz utáni
első ének 2015 első perceiben, a templomunkban már
hagyománnyá vált „évváltó”
szentségimádáson.
Érsekvadkert
utcáin már
durrogtak a petárdák és villogtak a
tűzijátékok, mialatt a több helyszínen
ünneplők, megszakítva az ottlétüket, a
templomunk felé igyekeztek, hogy
részesei legyenek a ¾ 12-kor kezdődő
szentségimádásunknak. Eljöttek, mert a
szívükben megfogalmazódott az Isten iránti
hála és köszönet úgy, hogy nem
feledkeztek meg a hibáikért történő
bocsánatkérésről sem. Ezt jól
tükrözték a
közös imák, melyet röviden most
megosztanék.
Istentől
kaptuk az elmúlt
esztendőt. Az Ő színe előtt áll most minden tettünk
és mulasztásunk. Tudatában
vagyunk annak, hogy önmagunk mellett másokért, az
időnkért is felelősek
vagyunk.
Mire
használtuk fel a 2014
évet? Közeledtünk-e ez időszak alatt Istenhez?
Mennyire segítettük a mögöttünk
hagyott évben embertársainkat? Ellenfelet vagy istenarcot
láttunk-e bennük?
Sikerült-e a lélekben növekedésünk?
Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden
napunkban az Isten? Mennyire mertem hozzákötni az
életem? Mertem-e az Ő útján
járni?
Véget
ért egy esztendő, ami
a földi élet véges voltát is szemünk
elé tárja. Új évet lehet kezdeni. Sőt kell
is! Lehet új elhatározásokat is tenni, hisz erre
megkaptuk most az időt. Sok
mindent lehet újra kezdeni, de a földi életet nem,
mert annak folytatása már
más dimenzióban van, és örök
életnek hívják. Ennek tudatában
térdelünk most
előtted Istenünk. Kérünk, hogy a sok
gyűlölködés ellenére is áldásod
kísérje a
népünket, nemzetünket, közösségeinket
a születésed utáni 2015. évben is.
(Érsekvadkert,
2015.01.01. emjé)
A
Szentatya az ökumenikus
imahét alkalmából a keresztények
egységéről beszélt a Szent Péter
téren tavaly
január 22-én, az általános
kihallgatáson. Az egységhetet méltatva Ferenc
pápa
megállapította: Ez a rendkívül
értékes spirituális kezdeményezés az
egész
keresztény közösséget mozgósítja
már több mint 100 éve. Minden évben a
világ
egy-egy térségén működő ökomenikus
csoport javasol egy témát és
elkészíti az
imahét segédkönyvét. Tavaly ezt a feladatot a
kanadai egyházak és egyházi
közösségek végezték el. Utalnak arra a
kérdésre, amelyet Szent Pál tett fel a
korintusi keresztényeknek: „Hát részekre
szakítható-e Krisztus?” (1Kor 1,13)
Természetesen
Krisztus nem
osztható részekre. Azonban őszintén és
fájdalommal el kell ismernünk, hogy
közösségeink továbbra is megosztottan
élnek, ami botrány. Krisztus azért jött
el, hogy szeretetközösséget hozzon létre
közöttünk, nem pedig azért, hogy
megosszon bennünket. A keresztség szentsége
és a kereszt a keresztény
tanítványság központi elemei. A
megosztottságok ezzel szemben gyengítik
evangelizáló elkötelezettségünk
hihetőségét és hatékonyságát,
továbbá azt
kockáztatják, a keresztet megfosztjuk erejétől.
A
pápa megállapította: Pál
szemrehányást tett a korintusiaknak vitáik miatt,
de hálát adott az Úrnak.
Idézte szavait: „Szüntelenül hálát adok
Istenemnek miattatok Isten kegyelméért,
amelynek Krisztus Jézusban részesei lettetek. Benne
meggazdagodtatok minden
tanításban és ismeretben.” Az apostol szavai – a
sajnos még mindig fennálló
megosztottságok miatti szenvedés ellenére is –
bátorítást jelenthetnek minden
keresztény közösség számára, hogy
örömmel ismerjék fel Isten ajándékait,
amelyek a többi közösségben vannak jelen. Hiszen
ugyanabban a keresztségben
részesültünk mindannyian, ugyanaz a Szentlélek
adta nekünk a kegyelmeket.
Ismerjük el ezt és örüljünk neki.
Szép
felismerni a kegyelmet,
amellyel Isten megáld bennünket, és még
szebb, amikor más keresztényekben
találunk valamit, amire szükségünk van;
valamit, amit ajándékként fogadhatunk
el fivéreinktől és nővéreinktől. Az
előkészítők felhívták a figyelmet arra,
hogy a közösségek ne azon gondolkozzanak, mit tudnak
nyújtani keresztény
szomszédjaiknak, hanem arra buzdítottak, hogy
találkozzanak egymással, hogy
megértsék, mi az, amit alkalmanként
mindnyájan kaphatnak a többiektől. Ez
valami többet: sok imát, alázatot,
elmélkedést és szüntelen
megtérést igényel
mindannyiunktól, mondta a Szentatya. Haladjunk előre ezen az
úton, imádkozzunk
a keresztények egységéért, hogy vége
legyen ennek a botránynak, és ne legyen
többet közöttünk megosztottság, adta
útravaló zárógondolatul számunkra
Ferenc
pápa.
(VR)
„Abból,
hogy az istenes élet néha nehéz, és hogy
kitartás nélkül semmit sem ér, téves
volna arra következtetni, hogy istenfélelem
nélkül, egyáltalán Isten nélkül
könnyebb, boldogabb, gondtalanabb élet vár
ránk, és sokkal kevesebb
megpróbáltatás. Egy darabig lehet önmagunkban
bízni, tehetségünkben, erőnkben,
pénzünkben. Amíg az istentelen ember fiatal,
és nem találkozik túl sok testi
szenvedéssel, amíg testét,
szépségét, egészségét
áruba bocsáthatja különböző
gyönyörökért, amíg van pénze
és vannak, akik körülrajongják, addig
talán
igazolva látja életvitelét.
Amikor
azonban rádöbben, hogy az idő véges, amikor
először találkozik súlyosabb
betegséggel, amikor elhagyják barátai,
egész addigi élete meddőnek és
értéktelennek tűnik fel előtte. Korábbi
önbizalma elpárolog, és
kétségbeesetten
keres valakit vagy valamit, hogy belekapaszkodva
próbáljon megbirkózni az
előtte tornyosuló nehézségekkel.
Számára minden szenvedés kétszeresen
súlyos:
egyrészt a külső fájdalom miatt, amit el kell
viselnie, másrészt a miatt a nem
kevésbé fájdalmas belső tapasztalat miatt, hogy az
egésznek nincs semmi célja,
semmi értelme. Ha ekkor megaláztatása
mélyén megtanul őszintén imádkozni, akkor
még nem késő, de élete végéig
bánni fogja, hogy addig Isten nélkül élt.
Az
Istenben hívő, benne bízó ember ezzel szemben a
legnagyobb megpróbáltatás
közepette is tudja, hogy a szenvedés mögött egy
szerető személy áll, aki
növekedését, fejlődését akarja.
Ezért egész élete a teremtő és halottakat
feltámasztó Istenbe vetett bizalomra épül,
tudva, hogy Jézus Krisztus Istene
nemcsak az utolsó percig szeret és segít, hanem
szeretete hatalmasabb a
halálnál, és még az utolsó perc
után is képes megmenteni."
(Barsi
Balázs ofm)
Ismét
mögöttünk egy esztendő. Ilyenkor személyek
és közösségek rövid visszatekintést
készítenek, hogy hibáikból tanulva egy jobb
év megvalósításán
fáradozzanak.
Először
tekintsük át nagy néhány adat
feltüntetése mellett nagy családunk, az
Egyházközség
életét. 2014-ben az előző évi 30-cal szemben 39
kis kereszténnyel gyarapodott
közösségünk a keresztség
szentségének vételével,28
kisgyermekünk volt
elsőáldozó, míg 20 fiatalunk vált
keresztény nagykorúvá a
bérmálás szentségének
vételével. A tavalyi 9 pár után 13
pár kötött házasságot a templomunkban
is,
jelezve ezzel, hogy bevonják közös
életükbe az Istent. Óvodástól a
középiskolásokig 301 gyermek hall Istenről a hittan
órák keretein belül is.
Sajnos csak harmaduk jár rendszeresen a vasárnapi
szentmisékre. De jó volna
látni, hogy még több szülő együtt van
ünnepnapokon szentmisén! A mögöttünk
hagyott évben 615 esetben kerestük fel betegeinket
és 203 testvérünk részesült
a betegek szentségében. Sajnos nőtt a temetések
száma is. 60 testvérünket
kísértük
utolsó útjára az előző évi 49-cel szemben.
Megnyugtató, hogy közülük 48-an
szentségekkel ellátva ment számadásra Isten
elé.
Még
egy fontos adat, a szentáldozások száma.
Hétköznapokon átlagosan 40 áldozó van,
míg éves szinten ez a szám 36 ezer. Ennyien
fogadták a lakomára történő
meghívást, igaz ennél többen voltak ott, csak
éppen „nem voltak éhesek”.
Néhány
szó anyagi helyzetünkről. Az Egyház mi vagyunk! Az
egyházat nem az állam
működteti, hanem mi. A működéshez szükség
van bevételekre, amit a perselybe
helyezett adományok, az egyéni adományok és
az EGYHÁZI HOZZÁ JÁRULÁS (egyházi
adó, tagsági díj) biztosít. Fontos
tisztában lenni azzal, hogy az egyházi hozzá
járulás minden keresettel rendelkezőre vonatkozik. Ennek
mértéke az éves
jövedelem 1%-a, de legalább
Az
egyházközségi adatok után
néhány gondolat újságunkról, a
Vadkerti Harangokról,
melynek immár XXIV. évfolyamának első
számát tartja kezében a kedves olvasó.
Örömmel jelenthetem, hogy minden hónap utolsó
vasárnapján, havi 500 példányban
sikerült megjelenni nyomtatásban és a honlapunkon
egyaránt. Ezért az első szó a
köszöneté. Először köszönjük
olvasóinknak, hogy igénylik ezt a kiadványt, hisz
támogatásuk nélkül nem tudna létezni a
történelemben is nyomot hagyó lapunk.
Köszönet minden cikkírónak, hisz helyi
írásaik nélkül nem lenne az
újság, a mi
újságunk. Köszönet a fotókért,
ami az újságban csak fekete- fehérben
látható,
de a Barák család által működtetet
honlapunkon színesben is láthatók.
Köszönet
illeti meg András atyát a tartalmi, a
Pálinkás családot a nyelvtani
ellenőrzésekért. Köszönet jár
Fábián Istvánnak, kinek kezei között
kezdettől
elnyeri megjelenési formáját a lapunk. S
végül köszönet Horváth Zoltán
nyomdásznak, aki mindig szívén viseli időbeni
megjelenésünket.
Zárszóként
néhány szám a lap anyagi helyzetéről.
2013-ban
A
2014.
év kiadásai, benne a többszöri
javítást követő új nyomtató
beszerzési
költségével,
(A.
atya - emjé 2015.01.05.)
„Szállást
keres a Szent Család. De senki sincs ki helyet ád.
Nincsen, aki befogadja Őt,
ki égnek, földnek ura” - hangzott közös
énekünk 2014. december 9. és 19. között
kilenc estén a befogadó családok kapujában.
Ekkor őket kereste fel a hajnali
misén András atya által megáldott Szent
Család szobor, hogy ne kelljen neki
újból átélni a betlehemi hideg
éjszakát. Az este 7 órakor kezdődő közös
imádkozás, éneklés, majd az azt követő
kötetlen beszélgetés (alkalmanként 25-35
fő részvételével) egyaránt jele volt annak,
hogy közösségben lenni jó.
Megnyíltak és befogadó hellyé lettek
otthonaink.
A
megszentelt élet évét hirdette meg
Szentatyánk, Ferenc pápa. Ennek tudatában
imádkoztunk, elmélkedtünk, hogy a Szent
Család szelleme hassa át a magyar családok
életét úgy, hogy a férjek
feleségükben Szűz Máriát szeressék, a
feleségek pedig
férjükben Szent Józsefet lássák
és tiszteljék. S ha ez a törekvésünk
valóra
válik, akkor minden ember Jézust szereti és
követi, így minden korban és
nemzedékben, nemzetben és közösségben,
családban és személyben Jézus
győzedelmeskedik.
2014.XII.20.
emjé, fotó KáJé
A
2014. év utolsó ülését december
16-án tartotta képviselő testületünk, ami
egyben közmeghallgatás is volt. Naprendi pontontok voltak a
2015. évi belső
ellenőri munkaterv és a kisebbségi
önkormányzattal kötendő együtt
működési szerződés
megtárgyalása. A jelenlévő képviselők (dr.
Őszi Attila Csaba és Szabó János
hiányzott) elfogadták az előterjesztést. Az
egyebekben tájékoztatást
hallhattunk arról, hogy két pályázatunk
megvalósulásával kapcsolatos
(egészség
ügyi blokk, Hunyadi út felújítása)
ellenőrzések voltak önkormányzatunknál,
melynek eredményét így sommázta az
ellenőrök csapata: „Kevés olyan település
van, ahol hiba nélkül tudnak pályázatokat
lezárni”.
Újabb
ellenőrzések is
lesznek. Ezek a „Tó” körüli útra és a
Műfüves pályára terjednek majd ki.
Két
pályázatunk is nyertesen került ki az év
végén. Igaz csak hat térfigyelő
kamerával bővülhet rendszerünk, amivel már
központ védelme erősítettebbé tehető
a közeljövőtől. Mintegy 16,5 millió forint
kiegészítő támogatást is nyertünk, ami
biztosítja azt, hogy nem marad kiegyenlítetlen
tartozásunk.
Közmeghallgatás
során a Petőfi út sebesség
korlátozásáról és
javításáról hangzott el sok
felvetés, de szóba került az Érsekvadkert
zászló állandó
kihelyezéséről, a
Gépállomás úti
trágyatárolás tűrhetetlen helyzetéről, a
kertek az oda betolt
föld miatti művelhetetlenségéről is.
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2015. február 16.
hétfő
Körzeti
lelki napunk február 21-én Kalocsán lesz. A lelki
napot Dr. Bábel Balázs érsek atya vezeti.
Jelentkezés február 8-ig, vasárnapi
összejöveteleinken Szabó Jánosnál.
Kolping
családunk lelkigyakorlatát március 14-én az
Erdei háznál az erdélyi születésű
Merlás
Tibor atya vezeti. Bővebb információ
vasárnaponként a nagymise után szerezhető.
Már
előre jelezzük, hogy szeptember 26-án ünnepli
újjáalakulásának 25.
évfordulóját
a Magyar Kolping Szövetség. A véglegessé
váló programról időben
tájékoztatást
adunk.
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
Január 18-án kérem az
ebben az évben házasságra
készülő fiatalok jelentkezését a
plébánián du. 3 órakor.
Febr.11-e a Szűzanya Lourdes-i
megjelenésének napja.
Előtte szokásos módon végezzük a Lourdes-i
kilencedet.
Febr.18-a HAMVAZÓSZERDA, a
nagyböjt kezdő napja,
szigorú böjti nap. Régen egész
nagyböjtben hőstilalom volt, mai egyházi
törvény
hamvazószerdán és Nagypénteken ír
elő szigorú böjtöt, - 3-szori
étkezéssel, de
csak 1-szeri jóllakással. Nagyböjt péntekein
minden pénteken Bűnbánat
jeléül és a szenvedő Krisztus iránti
szeretetből tartózkodjunk a húsos ételektől. A
törvény felnőttekre vonatkozik.
Hamvazószerdán
és a nagyböjti vasárnapokon du. 3 órakor
keresztúti ájtatosságot végzünk,
ugyanúgy
pénteki napokon esti szentmise előtt fél 6-kor.
KERESZTELTEK
2014
35. Beluczki Áron (Beluczki Zsolt –
Varga Judit)
36.Nagy Norina, Margit, (Nagy Viktor
– Antal Dóra)
37. Kovács Leila, Rita (Kovács
Róbert – Lendvai Éva)
38. Rafael Zselyke, Borbála (Rafael
László- Kovács Veronika)
39. Halaj András, István ( Halaj
András – Kovács Nikolett)
2015. 1./
Kovács Janka Margit (Kovács Árpád-
Szabó Márta)
HALOTTAINK:
2014.
56. Saját István (1955)
57. Péter András (1932)
58. Koza Kálmánné sz. Kosztrihán
Ilona (1926)
59. Fülöp Miklós (1957)
60. Száz Istvánné, szül. Boda
Mária
(1936)
2015. 1./
Péter Istvánné, szül. Oravec Julianna (1933)
2./ Csévári Báláné, Szabó
Ilona
(Pusztaberki, 1920)
1. vasárnap -
-
Balogh János, felesége Pistyúr Emerencia, Tokodi
László, élő és elhunyt
hozzátartozók
2. hétfő -
-
Záhorszki József 15. évforduló,
szülei, veje, apósa, anyósa és a
családok
halottaiért
3. kedd
-
4. szerda
-
5. csütörtök -
6. péntek -
7. szombat
- Hrapan Pál, szülei és
hozzátartozók,
-
Híves Mihály, felesége Mrekvicska Julianna 10.
évforduló, szülei, élő és
elhunyt családtagok
8. vasárnap - Kiss András, élő
és elhunyt hozzátartozók
(Alapítványi)
-
Szabó Ignác 1. évforduló, felesége
Vitéz Mária, fiuk Ignác, szülők,
nagyszülők,
valamint a család élő és elhunyt
hozzátartozóiért
-
9. hétfő -
10. kedd
-
11. szerda
- Szűzanya tiszteletére betegekért
12. csütörtök -
13. péntek - Csernák Katalin
és édesapja
-
Csillag István, szülők, nagyszülők, Jakubecz Lajos,
Kaba Piroska és szülei
-
Sipos Ferenc, Sipos és Pataki család élő és
elhunyt tagjaiért
14. szombat
- Őszi István, felesége Boda Mária 1.
évforduló, a család élő és
elhunyt tagjaiért
-
Szabó János, felesége Boda Ilona, Vitéz
János, felesége Kopisz Rozália és
elhunyt hozzátartozókért
-
Kristóf Sándor, szülei, Murányi
István, felesége, fiuk, vejük és
hozzátartozók
15. vasárnap - Buzás Ildikó és
nagyszüleiért
-
Kristóf István, felesége Pálinkás
Mária és gyermekeik
-
Farkas Istvánné Horváth Ágnes Gizella
16. hétfő -
17. kedd
-
18. szerda
- Urbán Ignác, Urbán és Kaba
család elhunyt tagjaiért
(Alapítványi)
19. csütörtök -
20. péntek - Urbán és
Molnár család élő és elhunyt
családtagok, valamint
Fábián Ferencné
-
Záhorszki Ignác, felesége Nagy Erzsébet,
szüleik és testvéreik
21. szombat
- Pinke Kálmán, felesége Szabóki
Rozália, szüleik és testvéreik,
Urbán és Kristóf család halottaiért
-
Boda István, Kovács, Boda és Dósa
család halottaiért
22. vasárnap - Jakubecz János, felesége
Szabó Ilona, szülők, testvéreik, élő
és
elhunyt hozzátartozók
-
Záhorszki János és édesapja
-
Konopás István, felesége Nagy Ilona, szüleik,
testvéreik, élő és elhunyt
hozzátartozók
23. hétfő -
24. kedd
-
25. szerda
-
26. csütörtök - Pásztor István, felesége
Pálinkás Mária és szüleik
27. péntek -
28. szombat
- Őszi István, élő és elhunyt
hozzátartozókért
-
Boda Gergely, szülei, apósa, anyósa, élő
és elhunyt hozzátartozókért
-
Csernák József, 40, évforduló, élő
és elhunyt családtagok