Vadkerti harangok
2014. november

Adventi csönd!
Szentmiseszándékok
Adventi mestereink, a próféták
Igen, király vagyok
In memoriam Tarnai Imre
Másik kontinens, ugyanaz a nyelv
Hagyomány, megszokás
Hol vannak a tetteink?
A magyar nép nagy dolgokra képes
Ferenc pápa üzenetei XII.rész
Meghívó helyett
Ingyenes jogi tanácsadás
Kolping híreink
Műfüves pálya bérlése
Híreink

Vissza az előző menüre

Adventi csönd


A csönd ma üldöztetést szenved; a diszkókon, az utcákon kívül olykor még a templomokban és a lelkekben. Tévedés összetéveszteni s csöndet a hangtalansággal pusztán azért, mert bizonyos zajok elmaradása jár vele. Mondhatjuk azt is, hogy a csönd olyan lélekállapot, amelyben a rögtöni érvénytelenség, a handabanda, a siker, a hazudozás, egyszóval a semmi tolakodó zörejei megkímélik az embert. A cinke, Mozart, a gregorián recitálás, a fák suhogása, a széltől gyötört ágak vagy éppen a zsalu nyikorgása maradhat.

A csönd nem fény, nem villogás, nem milliárd cucc káprázata, hanem világosság. Világ, virág és valóság. Derültség. A csönd advent: várakozás és úrjövet. A zaj pedig a semmi lármája. Talán az úrjövet szó magyarázza meg a lényegét. A csönd szent hely a lényemben, a lelkemben, ezért s egyúttal készség, sőt sóvárgás Valaki után.

Üresnek kell lennem, vagyis csordultig a Rá való várakozással, hogy legyen bennem hely, amit a Létező megtöltsön. Nálánál nincs tapintatosabb. Ha látja, hogy teli vagyok zajjal, a csilliárd cuccom csalfa tüneményével, megérti, hogy pillanatnyilag semmi nem fér belém. Legkivált az Ő kicsinysége, üldözöttsége, megalázottsága nem fér össze az én mohó és dölyfös zajgásommal.

A csöndbeszélgetés néma társalgás a Gyermekkel. Néma, ugyan mi újat mondhatnék Neki én? Mit kérhetnék, amiről Ő ne tudná, hogy tényleg szükségem van-e rá, vagy éppen ellenkezője hiányzik a lelkemből, a boldogságomhoz? Miért? Mert tele vagyok önmagammal? Énem, az egóm gőgjével, harsány nagyravágyásával, örökké viszálykodó, lármázó önzésével? Enmagammal? Énemmel? Énzésemmel? Pörlekedő énteltséggel?

A csönd nem koplalás, önsanyargatás, hanem élvezet és ujjongás. Lelkem csöndje rajtam múlik: csöndet teremteni igazi művészet. A csönd nem magány, hanem társaság szeretteinkkel, legkivált Ővele.

(Czakó Gábor)

Vissza az újság tetejére

Adventi mestereink, a próféták

A pfóféták (Isten helyett beszélőket jelent a görögben) Isten választott emberei voltak, akik Isten igazságát, üzenetét képviselték a földön. Tanúi voltak a láthatatlan Istennek, mindenek Urának, képviselői az Isten akarta helyes útnak, bátor szószólói a bűnbánatnak, őrei és egyre több fényt gyújtó előhírnökei az eljövendő Messiásnak, Krisztusnak, akiben áldást nyer a föld minden nemzedéke.

Ők tehát elsősorban útmutató példaképeink abban, hogy megismerték Istent, az ő üzenetét, és számon tartották ígéreteit. Tény, hogy rendkívüli utak is a rendelkezésükre álltak, mint a látomások, természetfölötti élmények, magán kinyilatkoztatások, de az alap náluk is a tudatos istenkeresés, Isten igazságainak a tanulmányozása. Egyszóval kemény emberi munka megismerni az embert üdvözítő Istent és az ő ügyét.

Az advent és minden Istent kereső előkészület azóta sem más. Érdeklődés, kutatás, tanulás. Régen, az írás, az olvasás kora előtt ez puszta szóbeli hagyományátvétel volt, majd a könyvek olvasása, ma pedig már számtalan kommunikációs eszköz is rendelkezésünkre áll.

Tény azonban, hogy Isten a hitetlen is megismerheti. A próféták sem csupán az ismeret, hanem az Istenhez való ragaszkodásuk révén voltak Isten emberei. Megismerték, megszerették, és soha el nem hagyták az élet, a jövendő Urát, az ember legnagyobb jóakaróját. Istennel eltöltött, imádságos perceik, óráik és éveik alakították ki ezt a hűséget és ragaszkodó szeretetüket. A mi keresztény életünk megújításához is hozzá kell hogy tartozzon az imádság. Nem szavak szaporítása, hanem életünk Isten előtti megbeszélése, lelkiismeretünk Isten előtti megvizsgálása.

Végül is a próféták nemcsak ismerték Istent, nemcsak ragaszkodtak hozzá, hanem szószólói is voltak, tanúi mások előtt. Akkor és ott, amikor Isten küldte őket, ahová életük körülményei állították őket. Voltak, akik leírták mindazt, amit hirdettek, mások csak szóban mondták el, ismét mások az életükkel voltak szótlan tanúi az igazságnak. Mi is lehetünk bármelyik módon. Van, akinek írnia kell, mint egy hittankönyv szerzőjének. A keresztény szülőknek szólnia kell Istenről, beszélnie Jézus Krisztusról, nevelnie gyermekét a jóra, hogy majd megállhasson Isten ítélőszéke előtt. Életünk pedig mindenhol plakátja keresztény nevünknek, kirakata keresztény meggyőződésünknek, melyet megnéznek és megítélnek a kívülállók. Rajtunk múlik, hogy Krisztushoz vonz vagy tőle eltaszít a mi életünk tanúbizonysága.

(Seregély érsekúrtól)

Vissza az újság tetejére

Igen, király vagyok

Az egyházi év utolsó, Krisztus királyról nevezett vasárnapjának evangéliumában Jézus önmagáról és küldetéséről tanít. Pilátus előtt királynak vallja magát, akinek az a küldetése, hogy tanúságot tegyen Istenről, az „Igazságról”, uralma pedig azokra terjed ki, akik elfogadják tanúságát és hisznek benne.

A kortársakat elöntötte a messiási várakozás, amely a vallásos reményeken túl evilági, nemzeti reményeket is hordozott. A Messiás Izrael királya, egyben az egész világ királya is lesz, aki lesújt a pogányokra és választott népe ellenségeire. Jézus Messiásnak vallotta magát, olvashatjuk Márk evangéliumának 14,61-62 versében, de küldetését kizárólag vallási jellegűnek tartotta, és elhatárolta magát az evilági várakozásokat tápláló messianizmustól. A félreértés lehetősége miatt kerülte a Messiás cím használatát. Küldetését az emberiség üdvözítésével teljesítette azzal, hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.

Jézust azzal a váddal vezetik Pilátus elé, hogy a „zsidók királyának” tartja magát, de királyságának egyoldalúan csak politikai vonatkozását hangsúlyozzák: evilági hatalom igénylése, és így elvitatja Róma uralmát. A helytartó kihallgatja őt, és Jézus nem tagadja királyi voltát, hanem kifejti uralma valódi természetét. Van „országa”, királyi hatalma és méltósága, de ez nem evilági jellegű és nem evilágból való: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból való volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való” - olvashatjuk János evangéliumának 18,36 soraiban. Jézus királysága nem emberi eredetű, és törvényesítését sem emberi tekintélyektől kapja. Lényegét tekintve különbözik a világtól és annak hatalmi berendezkedéseitől. Nincsenek szolgái sem, akik fegyverrel védelmére kelnének.

Királyságának célját Jézus így fogalmazza meg: „Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat a szavamra” - írja evangéliumában János, a 19, 37 sorokban. Mint Isten fia azért jött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról, az isteni életről, amelyről a szemlélés közvetlenségéből eredő biztos tudása van: „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” (Jn.1, 18) Az igazság azonban nem elvont tanítás formájában, hanem Jézus Krisztusban, Isten Fiában jelent meg, aki maga az igazság személyesen. A világ benne, a testet öltött Igazságban találkozik az üdvözítő isteni élettel, és állásfoglalásra, mellette vagy ellene való döntésre kényszerül. Akik az igazságból valók, hallgatnak Jézus szavára, amely átformálja életüket. Hallgatnak Jézusra és befogadják igazságát, elismerve Őt Isten küldöttjének. Ők Jézushoz tartoznak, tagjai királyságának.

Jézus országa nem ebből a világból való, de ebben a világban létezik. A keresztény a bűn és a halál hiábavalóságának alávetett világban él, azonban tudja, hogy Jézus új élettel ajándékozta meg, amely a szentség és örök élet távlatait biztosítja számára. Az elfogadásból eredő üdvösség és az elutasításból következő kárhozat még csak a hit fényében bizonyosság. Jézus világvégi eljövetelével válik nyilvánvalóvá királysága és sorsunkat beteljesítő ereje.

(R. Huba)

Vissza az újság tetejére


In memoriam Tarnai Imre

(Budapest, 1927 - Nagyoroszi, 2014)


Húsvéti díszbe öltözött a nagyoroszi templom 2014. október 5-én, Szent Imre napján. Hálaadásra gyűlt össze a hívek serege az ország számos pontjáról élén Beer Miklós és Varga Lajos püspök atyákkal, közel 70 fehérbe öltözött pappal és diakónussal, a Bokor közösség és egyéb egyesületek képviselőivel, hogy jelenlétükkel köszöntsék égi születésnapján sokunk Imre bácsiját.

A Tarnai Imre lelki üdvéért felajánlott szentmise 10 órakor kezdődött, de már fél tíztől a templom és előkertje - ami Imre atya a feltámadásig tartó nyughelye is - megtelt ünneplő emberekkel. A sok testvér így adott hangot a pátriárka kort megélt, de az utolsó pillanatig fiatalos pap sikeres magvetéséért, s kérve őt, hogy odaátról is segítse lelki gyermekeit.

A földi találkozásaink most véget értek. Megfáradt tested a nagyoroszi templom bejáratánál pihen, amit 31 éven át nap mint nap megnyitottál híveid számára.

Imre atya! Ugye nagyon régen volt már 1952. Téged akkor szenteltek pappá Esztergomban, amikor én megszülettem. Ebben a nehéz időszakban álltál be a magvetők sorába, s kezdted meg munkádat Szécsényben, első kápláni helyeden. Azt, hogy már akkor is jó munkát végeztél, mindannyiunk számára tanúsította Papp Tihamér ferences atya a koporsód előtt elmondott tanúságtételével. 1958-66 között sok helyen (Annavölgy, Tarján, Csolnok, Kemence, Máriahalom) és csak rövid ideig szolgálhattál, hogy a hatóságok megtörjék ezzel a fiatalokkal történő törődésedet. Első plébánosi helyed Nógrádmegyer volt, ami 1968-83 között hagyott maradandó nyomokat a térségben. Ottani aktivitásod kisugárzott, s híre ment köreinkben ifjúsági hittanjaidnak is. Néhányszor mi is elutaztunk oda Vadkertről, amit az itteni hittanok és számos kirándulás követett, kezdetben Dorn Antal és Kozma György kocsival is rendelkező káplánok közreműködésével. Mondtál német nyelvű szentmisét az Erdei háznál, amikor Kolping családunk testvéri kapcsolatot létesített a németországi Günzburggal, de 2005-ben velünk ünnepeltél a német Kolping család 150. éves születésnapján is az augsburgi egyházmegyében.

1983-ban érkeztél a halálodig tartó második plébánosi helyedre, Nagyorosziba. Életkorod szépen haladt itt előre, ám az Egyház iránti tenni akarásod nem lankadt. Nagyoroszi feladataid mellet sokszor segítettél Borsosberényben, Érsekvadkerten és Patakon. Aktív résztvevője voltál egyházmegyénk rendezvényeinek, élükön az egyházmegyei zsinattal, s készítetted elő a 2015. évi egyházmegyei találkozót egyházközséged szervezésében.

Most, hogy a látványos lendületedet megtörte a halál, nem csüggedünk, mert tudjuk, odaátról is gondunkat viseled, melyet ezzel a cikkel és imáinkkal próbálunk kiérdemelni úgy, hogy megköszönjük a Mennyei Atyának, a Te Atyácskádnak, a velünk megosztott földi életedet.

Érsekvadkert, 2014.10.05. emjé)

Vissza az újság tetejére

Másik kontinens, ugyanaz a "nyelv"


2014. szeptember 25-én hét kolpingos társammal útra keltünk Kölnből, hogy egy tanulmányút keretében meglátogassuk három kelet-afrikai ország Kolping Szövetségeit és kolpingosait. Hazánkat országos titkárasszonyunkkal, Hudson Judittal képviseltük, s velünk utaztak még az Ukrán-, Román-, Lengyel- és a Nemzetközi Kolping Szövetség képviselői is.

Elsőként Ugandába látogattunk, ahol közel 12 000 Kolping-tag alkotja a helyi szövetséget. Összehasonlításképpen: hazánk Kolping Szövetsége 1800 tagot számlál. Az ugandai kolpingosok munkája döntő részben a mezőgazdaságra fókuszál, hiszen - mint a legtöbb afrikai országban - itt is az egyik legnagyobb gondot a megfelelő élelmezés biztosítása okozza. A Kolping Szövetség agrárismereti oktatásokkal és egyéb gyakorlati képzésekkel segíti tagjait, hogy minél hatékonyabban tudjanak termelni banánt, babot, borsót, kukoricát, kávét és egyéb növényeket, melyek termését vagy saját fogyasztásra használják fel, vagy értékesítik a piacokon. A felnőttek részére szóló mezőgazdasági oktatások mellett több általános iskolát is működtet az Ugandai Kolping Szövetség. A diákoknak naponta akár 6-8 kilométert is kell gyalogolniuk, hogy eljussanak az iskolába, azonban ez se szegi kedvüket a tanulástól – ezzel szemben mi sokszor azért panaszkodunk, hogy nehéz az iskolatáska, vagy nincs minden oktatási intézményben kakaóálló billentyűzet a számítógépekhez. Az egyik általunk is meglátogatott iskola diákjainak körülbelül egynegyede árva. E gyermekek szülei jellemzően AIDS-ben hunytak el, s már ők is HIV fertőzötten jöttek a világra. Sokuk csak az iskolában étkezik, ahol – a szűkös anyagi körülmények következtében – csak napi egyszeri étkezést tudnak biztosítani számukra.

Az oktatási feladatok mellett pénzügyi segítséget is nyújt az ugandai Kolping tagjai számára: kisebb vállalkozásaik beindításához, vagy más célú pénzszükséglet megteremtéséhez igénybe vehetik a Kolping Szövetségük által üzemeltetett mikro-hitel iroda szolgáltatásait, ahol a banki kamatnál kedvezőbb feltételekkel és alacsonyabb kamattal tudnak pénzhez jutni, legyen szó a vállalkozás kezdő tőkéjéről, eszközök beszerzéséről vagy akár tandíjfizetésről.

A Tanzániai Kolping Szövetség munkája is jellemzően az oktatás és a pénzügyi szolgáltatások köré épül fel. Ugandához hasonlóan itt is mezőgazdasági témájú oktatásokat szerveznek tagjaiknak, de emellett más szakmákat is elsajátíthatnak az emberek (nem csak Kolping-tagok) a képző központjaikban, mint például motorszerelés, fodrászat, szabás-varrás stb. Tanzániában is találhatóak a Kolping által működtetett mikro-hitel irodák, melyekhez– az ugandai mintához hasonlóan – szükség esetén pénzért folyamodhatnak nem csak a Kolping-tagok, hanem más, nem a Kolping szervezethez tartózók is.

A Ruandai Kolping Szövetség jóval fiatalabb (2002-ben alapították) és jóval kisebb (kb. 1600 tag), mint a másik két ország szervezetei, azonban ők is rendkívül aktívak, s taglétszámuk is egyre jobban növekszik. Itt egyelőre csak oktatással foglalkoznak a kolpingosok: mezőgazdasági valamint szakmai képzéseket szerveznek, azonban terveik között szerepel a másik két országban már jól működő mikro-hitel rendszer elindítása is.

Összesen hét Kolping-családot látogattunk meg a három országban, de mindenhol ugyanazzal a kitörő örömmel és szeretettel fogadtak bennünket. Szívmelengető érzés volt azt tapasztalni, hogy annak ellenére, hogy egy másik kontinensről érkeztünk, az övékétől merőben különböző kultúrával rendelkezünk, más az anyanyelvünk, de otthonunktól ilyen messze, az erdők mélyén olyan emberekkel találkozhattunk, akikkel egyből barátnak, testvérnek éreztük magunkat, mert közös volt a lelkület és a nyelv: KOLPING.

Az utazást a Nemzetközi Kolping Szövetség támogatta és szervezte, melyért külön köszönettel tartozunk nekik, hiszen egész életünkre szóló tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak résztvevőtársaimmal együtt.

 Szabó Gellért

Vissza az újság tetejére

Hagyomány, megszokás

Először Nyugaton láttam annak idején, kicsit megdöbbenve, hogy szinte minden árura ráírják feltűnő nagy betűkkel: új! Aztán, mint minden, amit könnyű átvenni, utánozni, nálunk is megjelentek ezek a magukat és a termékeket kellető reklámok. Új! Persze ez alatt értendő, hogy jobb, mint a régi, mert minden új természetesen jobb is, olcsóbb is, ízletesebb is, környezetkímélőbb és így tovább. És most már felnőtt egy nemzedék, mely ezen már el sem gondolkodik. Ez magától értetődő alapigazság. Az új jobb, mint a régi, és a holnapi új jobb lesz, mint a mai új. Az új emberfajta nem érzelgős, nosztalgiázó, őrizgető típus. Nem ragaszkodik semmihez, ami tegnapi, ami nem divatos. Tegnapi önmagát sem őrizgeti, nincs hozzá köze. Csak olyasmit akar tudni, ami holnap is hasznos lesz. Pragmatista nemzedék, politikában, szerelemben, kultúrában. Illúziótlan, realista nemzedék. Jogászok, bankárok, közgazdászok. Olyan céltudatosan haladnak az információs sztrádán, ahogyan mi annak idején a bicikliúton.

Leendő újságírókat vizsgáztattam XX. századi magyar irodalomból. Amúgy kedves lányok és fiúk, csak hát rémesen unatkoztak, szemlátomást nem is titkoltan. Ők nem akarnak Ady, Móricz, Tóth Árpád nyomdokaiba lépni, újságíróként sem. Számukra igazából a rádió, televízió, újabban a világháló létezik, a gyorsan elröppenő pillanat igézete. És nem tudnak megnevezni, egy-két kivétellel, egyetlen ma élő írót, költőt sem. Újságírók akarnak lenni, de még újságot sem igen olvasnak. Még az új-ság sem érdekli őket, mert jól tudják, minden hír azonnal elavul, mihelyt kimondják, leírják. Úgy suhannak végig az időben, saját idejükben, mint az állandóan költöző madarak. Nincs hol megállapodjanak, családot alapítsanak,gyermekeket neveljenek. Félelmetesen kevés útravalóval vágnak neki a világnak, a jövőnek. Számukra a történelem tanulságok nélkül való, mert nem ismerik a történelmet. Nekik a fasizmus, a kommunizmus ugyanolyan távoli, idegen szó, mint az expresszionizmus vagy dadizmus.

Nem ismerik a nagyszüleik, a szüleik történetét, történeteit. A hagyomány számukra lusta megszokás. A templom nem vonzza őket. Ott mindig „ugyanazt” játsszák. Ami ott zajlik, annak nyelve, zenéje, ritmusa számukra vontatott, unalmas, félelmetesen idegen. Nem új. Nem holnapi.

Aztán egyszer csak megtorpan alattuk az idő futószalaga, zökkenve megáll, egymásnak dől a sok újat akaró ifjú. Egymásra bámulnak: mind öregek. Nagyon öregek. És senki sem kíváncsi történetükre, történeteikre. És a futószalagról nem lehet leszállni. Az elején már feltűntek az újabb nemzedékek, garantáltan új nemzedékek. Ártatlan arcúak, mosolygósak, tiszták, jól öltözöttek. Holnapiak.

(+szszp)

Vissza az újság tetejére

Hol vannak a tetteink?

Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 21,28-32)

A két fiúról szóló példabeszéd a lelkesen, képmutatóan igent mondó, de semmit sem tevő testvért és a nemet mondó, de aztán mégis engedelmeskedő testvért állítja szembe egymással. A Máté evangélium aztán összekapcsolja ezt a példabeszédet egy másik krisztusi tanítással a Keresztelő Jánosra hallgatókról, illetve az őt elutasítókról.

Ez az összekapcsolás utólagos, és nem egészen illik a példabeszéd mondanivalójához, hiszen a nép vezetői nem mondtak igent János tanítására (mint a példabeszédbeli fiú), illetve a vámosok és az utcanők sem elsősorban János szavaira tértek meg, hanem Jézus volt az, aki őket is befogadta, megtérésre vezette.

Maradjunk most a példabeszéd üzeneténél. Jézus arra figyelmeztet: nem nagy szavakon, hanem a tetteken múlik az, hogy hiteles-e az életünk, hogy helyes úton járunk-e. Ahogyan más helyen is halljuk: „Nem az megy be a mennyek országába, aki mondja nekem, Uram, hanem az, aki cselekszi mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). Az utolsó napon az Emberfia ezt fogja majd kérdezni tőlünk: Éhes voltam, adtál-e ennem? Szomjas voltam, adtál-e innom? (vö. Mt 25,35). A Krisztus korabeli rabbik tanítása gyakran ugyanezt hangsúlyozza: „Tégy sokat, beszélj keveset!” (Ab 1,15). „Az igazak keveset mondanak, de sokat tesznek. Az istentelenek sokat mondanak, de semmit sem tesznek” (BM 87a).

A későbbi keresztény magyarázat a két fiú példabeszédét sokféle embertípusra alkalmazta. Így például egyházi emberekre, akik nagyokat mondanak, de keveset cselekszenek, és egyszerű világi keresztényekre, akik keveset mondanak, de hűségesen követik Krisztust (Opus imperfectum, 40).

A szentek nem nagy szavakkal akarták megmutatni Isten iránti szeretetüket, hanem mindenekelőtt tettekkel: ebben a szeretetben éltek.

Árpád-házi Szent Erzsébet korának szerencsésebb, gazdagabb felére született, de nagyon hamar átment a kerítés túlsó oldalára. Naponta lejárt a wartburgi kastély alatt fekvő falu piszkos, koldusszegény kunyhóiba. A körmeneteken egyszerű ruhában jelent meg, és nem a kastély előkelői, hanem a szegények közé állt. A kastély lábánál árvaházat létesített. Az ott levő gyerekeket naponta látogatta, azok pedig édesanyának szólították.

Boldog Frédéric Ozanam európai hírű irodalomprofesszor volt a párizsi Sorbonne egyetemen. Fiatalon azt mondogatta a barátainak: „Elegem van már a szavakból, tegyünk végre valamit!” Megalapították a szegények segítését megszervező Szent Vince Köröket, amelyek futótűzként terjedtek az akkori Európában. Nagyszerű professzor volt. Gyakran előfordult, hogy az óráin megtért egy-egy hallgató. Pedig nem a hitéről beszélt, hanem az irodalomról, de sugárzott a hiteles élete. Számos országba hívták előadni, folyóiratokat szerkesztett, családja volt, feleségének sérült testvérét is ők fogadták be, mégis, ha csak tehette, minden délután kiment a városszéli nyomornegyedekbe, ennivalót vitt a szegényeknek, és segített a nehézségeiken.

Egy alkalommal nagyon megrendített egy budapesti család nyomora. Egy fűtetlen, piszkos szobában laktak tél kezdetén. Említettem a helyzetüket a vasárnapi prédikációban. A mise végén bejött egy fiatal pár. Segíteni akartak. Kiderült, hogy a lány akkor volt életében először vagy másodszor szentmisén, mégis ő volt az - nem a tősgyökeres keresztények közül valaki -, aki a vőlegényének azt mondta, hogy menjenek, és segítsenek. Hol vannak a tetteink? Nem pusztán szavakban merül ki gyakran a jó szándékunk? „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettekkel és igazsággal!” (1Jn 3,18).

Székely János

A magyar nép nagy dolgokra képes

„Hit és bizalom nélkül részeire hullik szét a világ.
Ezért keresztény életünk legfőbb feladata:
A tökéletesre való törekvés”. (Kolping)


Adolf Kolping 1856 májusában járt először Magyarországon. A belvárosi templom volt a találkozások központi helyszíne. Itt ismertette elgondolásait a nehéz körülményekkel küzdő fiatalokkal, amit nagy lelkesedéssel fogadtak eleink. Akkor meg is alakult hazánk első legényegylete, amit az esztergomi hercegprímás, Scitowszky József támogatásával rövidesen több is követett, egészen a napjainkban működő Kolping családokig.

Figyelemre méltó ország Magyarország, mondta akkor tapasztalatai alapján a ma már boldogként tisztelt Kolping atya. Figyelemre méltó, mert nagyon jelentős szerepet játszott (lásd tatár és török seregek megállítása) a történelemben, s népéről is sok jót lehetett és lehet ma is hallani, ami magában hordozza a nagy dolgokra való képesség valóra váltását.

158 év után, 2014. október 25-én a váci Kolping család meghívására, immár az ereklyéje látogatott el egyházmegyénk központi templomába, a székesegyházba, hogy együtt ünnepelve erősítse egyházmegyénk Kolping egyesületeit (Dány, Érsekvadkert, Romhány, Tóalmás, Vác) korunk kihívásainak keresztény módon történő megoldásában.

Országos prézesünk, Kövesi Ferenc atya közreműködésével hozzánk érkező ereklyét Varga Lajos püspök atya fogadta a bazilika bejáratánál, majd az orgona hangjára, zászlónk kíséretével vonultunk be a templomba. Együtt létünk Kolpinggal imaórával kezdődött, amit a rózsafüzér elimádkozása követett. Ünnepségünk középpontjában a szentmise állt, melyet megyéspüspökünk, dr. Beer Miklós mutatott be prézes atyák és diakónusok közreműködésével. Püspök atyánk párhuzamot vonva a mával felidézte azt az időszakot, melyben Kolping atya élt (Marx Károly kortársa volt), láttatva tanításának mai aktualitásait. Néhány gondolatot most megosztok kedves olvasóinkkal, hogy távollétükben is részeseivé váljanak e szép ünnepnek.

Az ipari forradalom (ma az informatika forradalmát éljük) idején küldte a Jóisten Adolf Kolpingot, hogy korának hibáinak kijavításán dolgozzon úgy, hogy erősödjék a szakma szeretete és növekedjék az erkölcsi tartás. A feladat ma is aktuális. Azért jött most hozzánk a boldog ereklyéje, hogy a ma fiatalsága, az új nemzedék is a hit alapján nevelődjön, helyre állítva a munka becsületét, az élet minden területén krisztusi alapokon nyugvó tevékenykedést. S ha nem követjük ezt az utat, ha nem térünk meg ismét, elveszünk. Nekünk, akik elődeinktől átvettük a zászlót, kötelességünk tartalommal töltött továbbadása a bennünket követőknek, melynek középpontját mindig a keresztény hit, igazság és szeretet képezi. Ennek hiánya, mint azt napjainkban láthatjuk, nyomasztó súllyal tud nehezedni a társadalmi és politikai életre, mely az elviselhetetlenné váló életbe torkollik.


A szentmisét elmélkedés követte, melyben felhívta a figyelmünket Boldog Adolf Kolping arra, hogy a világ nem folytathatja ugyanazt az utat (énközpontúság, növekvő szerzési vágy stb.), amelyen most jár. Nem szabad tétlenkednünk! Lássuk be, hogy változásra van szükség, melyben az ÉN helyébe a TE lép, mellyel feltárul előttünk egy új világ és szebb jövő közelsége.

(Vác-Érsekvadkert, 2014. 10.25. emjé)

Vissza az újság tetejére

Ferenc pápa üzenetei XII.rész

A hit kapuja

A „Credo mondata három részre osztható fel: hiszek, egyetlen keresztség, valamint a bűnök bocsánata”. A hiszek, megvallom kifejezés ünnepélyes és jelöli a hit tárgyának, a keresztség szentségének fontosságát. Amikor ezeket a szavakat kiejtjük, megvalljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk. A keresztség bizonyos értelemben a keresztény személyi igazolványa, születési bizonyítványa, hangoztatja a Szentatya.

A keresztség kapcsolódik ahhoz, hogy hiszünk a bűnök bocsánatában. A bűnbánat vagy a gyónás szentsége ugyanis egyfajta második keresztség, amely mindig visszautal az elsőhöz, hogy azt megszilárdítsa és megújítsa. Ebben az értelemben keresztségünk napja a kiindulási pontja egy nagyon szép útnak, amely Isten felé vezet, és egész életünkben tart. A megtérés útja, amelyet szüntelenül segít a kiengesztelődés szentsége. Gondoljátok csak el: amikor elmegyünk, hogy meggyónjuk gyengeségeinket, bűneinket, bocsánatot kérünk Jézustól, de egyben meg is újítjuk a keresztség szentségét ezzel a bűnbocsánattal. Így a gyónás nem kínzókamrában történő esemény, hanem keresztségünk ünneplése. A gyónás a megkereszteltek számára van. Azért, hogy tisztán tartsuk keresztény méltóságunk fehér ruháját, zárta gondolatmenetét Ferenc pápa egy novemberi pápai kihallgatáson.

(vr)

Vissza az újság tetejére

Meghívó helyett


Már ismét új egyházi év vette kezdetét a Harangok megjelenésekor, hisz adventhoz, a karácsonyi készülethez érkeztünk. Pár hét és az örömvasárnap is elérkezik, ami lassan két évtizede a Karácsonyi hangverseny időpontja is templomunkban. A december 14-én délután ½ 5-kor kezdődő zenei ünnepre a szeretet jegyében hívjuk a szolgálattevő szereplőket, a jószívű támogatókat, a zene hullámhosszán karácsonyra hangolódni akaró hallgatókat, hogy a felcsendülő dallamok is alakítsák a kisded befogadására méltóvá szíveinket.

Az elhangzó dallamok csokrát Gyimesi László, a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola tanára állítja össze, a megvalósulásban pedig a Tizenhárom Almafa Alapítvány is közreműködik. A hangversenyre belépődíjat most sem szedünk, hisz minden jelenlévőnek ajándékként adjuk ezt a műsort. Adományokat – sütemény, üdítő, élelmiszer, pénz, segítő kezek –, szívesen elfogadunk, melyeket előre jelezve, a hangverseny kezdetéig adhatnak át Beke László, Fábián András és Molnár János szervezőknek.

Buzdítva az adományozásra ismét megköszönjük a tavalyi adományokat, hogy adományikkal maradandó emléket szereztek a szereplőnek, öregítve ezzel Érsekvadkert hírnevét.

Támogatóink voltak: Egyházközség, Érsekvadkert Jövőjéért Alapítvány, Kolping Család, Vadkerti Harangok, Halaj TÜZÉP, Horváth Szikvíz, Mede Szerszámszaküzlet, Nyugat-Nógrád COOP Zrt., Szamovill Kft, Boda István, Dósa Józsefné, Kristók János, Major Ferencné

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2014. december 15. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek


1. A karácsonyi előkészület, ádvent 1 vasárnapjával kezdődik November 30-án.

2.  November 30-a egyben templomunk védőszentjének, Szent András apostolnak, az ünnepe. Az ünnepi szentmisét fél 10-kor Hajdú Jenő apát úr mutatja be.

3. Az első hajnali szentmise december 1-én, Hétfőn reggel  6 órakor lesz.

A hajnali szentmisék rendje: Hétfőn-kedden-szerdán reggel 6 órakor, a többi napokon este 6-kor lesznek adventi szentmiséink. Minden szentmise előtt fél órával gyóntatás. (Használják ki az időt, mert nem biztos, hogy lelkigyakorlatunkkor lesz több gyóntatónk.)

4. Az elsőpéntekesek karácsony előtti gyóntatása rendesen elsőpénteken (dec.5-én) lesz,  akiket külön bejelentenek a karácsonyi készületre, azokat a rákövetkező héten csütörtökön, vagy pénteken (dec.11-12-én) keresem föl. Időben jelezzék a plébánián, vagy a sekrestyében.  

5. December 8-a, hétfő: Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe, szentmise: reggel 6 (Hajnali szentmise időpontjában) és este 6 óra. 

6. Ádventi lelkigyakorlatos készületünket Dr. Csiba Tibor, a Balassagyarmati, Szalézi templom plébánosa dec. 18-19-20-án tudta vállalni. 

7. Ádvent 3. vasárnapján (dec.14-én) de. fél 10-kor JUBILÁNS HÁZASOKAT VÁRJUK KÖZÖS HÁLAADÓ SZENTMISÉRE (25, 50, 55, 60 évesek és az azon túliak bármely évfordulót ünnepelnek.)

8. KARÁCSONYI MISERENDÜNK: dec. 25 éjféli szentmise 0 óra 

            Dec.25-én r. fél 8 - de. fél 10  (Pusztaberkiben fél 12)

            Dec.26-án r. fél 8, de. fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)

10. Dec. 31-én, szerdán, Szilveszter napján, Hálaadás szentmise este 6 órakor.

            Újév napján rendes vasárnapi miserenddel kezdjük az Új esztendőt.

KERESZTELÉSEK:

30.   Dósa Kristóf (Dósa Gábor- Zsembe Erika)

31.   Maglódi István, János (Maglódi János-Farkas Nárcisz)

32.   Cserni Izabella (Cserni Miklós - Krisofova Lydia)

33.   Péter Lili, Bernadett (Péter Csaba - Kalácska Henrietta)

34.   Bozsér Regina (Bozsér György- Laczkó Henrietta)

 

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

            13. Nov.15: Péter Csaba – Kalácska Henrietta)

HALOTTAINK:

46.     Gresina Józsefné, sz. Pazgyera Erzsébet (1949)

47.     Gresina József (1943)

48.     Pásztor Jánosné, sz. Antal Ágnes (1933)

49.     Boda László (1963)

50.     Kovács Ignácné, sz. Nagy Mária (1937)

51.     Dr. Mácsik Ferencné, sz. Ríth Mária (1933)

52.     Kovács Mária Valéria (1963)

53.     Hegyi János (1931)

54.     Őszi Józsefné, szül. Molnár Mária (1932)

55.     Kordics János (1941)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

December

1. hétfő           -

2. kedd           -

3. szerda        -

4. csütörtök    - Szrenka József, felesége Laczó Margit, fiuk, szüleik, Laczó Mihály és hozzátartozók

                        - Murányi István, felesége Zsiga Mária, szüleik és hozzátartozók

5. péntek        -Pistyúr János, felesége Erdős Margit, szüleik, gyermekeik és hozzátartozók

                        - Nagy Károly, felesége Vidó Mária, lányuk, élő és elhunyt családtagok

                        - Pincze András, felesége Nagy Anna, szüleik, fiuk Ferenc, Busai Kázmér és szülei

6. szombat     - Márton Sándor, szülei, élő és elhunyt családtagok

                        - Mrekvicska Ignác, szülei, Szabó Vince 20. évforduló, felesége Kormosói Ilona, szüleik, Cillag Gyula, szülei, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Vitéz János, szülei, testvére, anyósa és hozzátartozók

7. vasárnap   - Klinger József, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók, valamint Kakas Mihályné Hustyava Mária és hozzátartozók

                        - Hegyi János, édesapja és hozzátartozók

                        - Rith Veronika, szülei, Szeitlében Lajosné és a Rith család élő és elhunyt tagjaiért

8. hétfő           - Kovács Istvánné Paulicsek Anna 1. évforduló, veje és Záhorszki József hősi halott

                        - Erdős István, felesége Erdős Margit, Erdős és Percsina család halottaiért

                        - Fábián István, felesége Margit, testvére Rozália, szüleik, Laczó János, felesége Erzsébet, szüleik, fiuk János, élő és elhunyt hozzátartozók

9. kedd           - Szabó Gergely, élő és elhunyt hozzátartozók (Alapítványi)

10. szerda      -

11. csütörtök -

12. péntek     - Tomis József 1. évforduló, felesége Szabó Erzsébet, vejük Holman István, Krizsan István, felesége Szabó Emerencia, szüleik, testvéreik, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Kordics Ignác és hozzátartozók és Sisa és Tolnai család elhunyt tagjaiért

                        - Erdős István, felesége Boda Erzsébet, szüleik, vejük, unokájuk, élő és elhunyt hozzátartozókért

13. szombat   - Boda István, szülei, apósa, anyosa és nagyszülők

                        - Pálinkás József, felesége Mrekvicska Margit és szüleik

                        - Boda János 6. évforduló, szülei, veje és a család halottaiért

14. vasárnap - dr. Antall József volt miniszterelnökért (Alapítványi)

                        - Pistyúr Gábor hősi halott, felesége Boda Mária, fiuk János 60. évforduló, fiuk Gábor és hozzátartozók, Jakubecz János, felesége Szabó Erzsébet, szüleik, lányuk Margit és férje Péter

                        - Bozsonyík János, szülei, 4. évforduló, élő és elhunyt családtagok

15. hétfő        -

16. kedd         -

17. szerda      -

18. csütörtök -

19. péntek     - Pistyúr József, apósa,anyósa, szülei, nagyszülei, testvérei és hozzátartozók

                        - ifj. Nagy József, szülei, testvérei, veje, apósa Murányi Lajos, felesége és hozzátartozók

                        - Molnár, Szabó és Németh család élő és elhunyt tagjaiért

20. szombat   - Vitéz Sándor, fia Sándor, élő és elhunyt családtagokért

                        - Pinke András, felesége Csabák Mária, szülőkért és hozzátartozókért

                        - Kordics Károly, felesége Kristók Erzsébet, szüleik, testvéreik, él és elhunyt hozzátartozók

21. vasárnap - Molnár Lajosné Pistyúr Erzsébet, apósa, anyósa, testvérei János és József és szülei

                        - Kaba János, felesége Kordics Mária, lánya, veje, Varga János, felesége Pálinkás Julianna és hozzátartozók

                        - Urbán István, felesége Csernák Mária, szüleik, Gresina István, felesége Molnár Mária, fia József és menye

22. hétfő        -

23. kedd         -

24. szerda      -

25. csütörtök -

26. péntek     - Pap Ádám, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Kristók Imre 10. évforduló, felesége Glózik Mária, valamint a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Záhorszki József, édesapja, élő és elhunyt hozzátartozók

27. szombat   - Molnár János és hozzátartozók és Pásztor Ignác lelkiüdvéért, dr. Mészáros Ede, felesége Margit (Alapítványi)

                        - Híves, Mrekvicska és Valcz család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Szabó Péter Pál 10. évforduló, Erdélyi Béla, felesége Dombai Margit, élő és elhunyt hozzátartozók

28. vasárnap - Kristók János, felesége Híves Katalin, szüleik és vejük

                        - Krizsán István, felesége Szabó Emerencia, szüleik, testvéreik, sógoraik

                        - Csabák János, felesége Kovács Mária, szüleik, testvéreik, sógoraik

29. hétfő        - Csillag és Boda család halottaiért

                        - Nagy Ignácné Vitéz Anna 1. évforduló

30. kedd         -

31. szerda      -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre