A
csönd
ma üldöztetést szenved; a diszkókon, az
utcákon kívül olykor még a templomokban
és a lelkekben. Tévedés
összetéveszteni s csöndet a hangtalansággal
pusztán
azért, mert bizonyos zajok elmaradása jár vele.
Mondhatjuk azt is, hogy a csönd
olyan lélekállapot, amelyben a rögtöni
érvénytelenség, a handabanda, a siker, a
hazudozás, egyszóval a semmi tolakodó zörejei
megkímélik az embert. A cinke,
Mozart, a gregorián recitálás, a fák
suhogása, a széltől gyötört ágak vagy
éppen a zsalu nyikorgása maradhat.
A
csönd
nem fény, nem villogás, nem milliárd cucc
káprázata, hanem világosság. Világ,
virág és valóság. Derültség. A
csönd advent: várakozás és
úrjövet. A zaj pedig
a semmi lármája. Talán az úrjövet
szó magyarázza meg a lényegét. A csönd
szent
hely a lényemben, a lelkemben, ezért s egyúttal
készség, sőt sóvárgás Valaki
után.
Üresnek
kell lennem, vagyis csordultig a Rá való
várakozással, hogy legyen bennem hely,
amit a Létező megtöltsön. Nálánál
nincs tapintatosabb. Ha látja, hogy teli
vagyok zajjal, a csilliárd cuccom csalfa
tüneményével, megérti, hogy
pillanatnyilag semmi nem fér belém. Legkivált az Ő
kicsinysége, üldözöttsége,
megalázottsága nem fér össze az én
mohó és dölyfös zajgásommal.
A
csöndbeszélgetés néma társalgás
a Gyermekkel. Néma, ugyan mi újat mondhatnék
Neki én? Mit kérhetnék, amiről Ő ne tudná,
hogy tényleg szükségem van-e rá,
vagy éppen ellenkezője hiányzik a lelkemből, a
boldogságomhoz? Miért? Mert tele
vagyok önmagammal? Énem, az egóm gőgjével,
harsány nagyravágyásával,
örökké
viszálykodó, lármázó
önzésével? Enmagammal? Énemmel?
Énzésemmel? Pörlekedő
énteltséggel?
A
csönd
nem koplalás, önsanyargatás, hanem élvezet
és ujjongás. Lelkem csöndje rajtam
múlik: csöndet teremteni igazi művészet. A
csönd nem magány, hanem társaság
szeretteinkkel,
legkivált Ővele.
(Czakó
Gábor)
A
pfóféták (Isten helyett beszélőket jelent a
görögben) Isten választott emberei
voltak, akik Isten igazságát, üzenetét
képviselték a földön. Tanúi voltak a
láthatatlan Istennek, mindenek Urának, képviselői
az Isten akarta helyes útnak,
bátor szószólói a bűnbánatnak, őrei
és egyre több fényt gyújtó
előhírnökei az
eljövendő Messiásnak, Krisztusnak, akiben
áldást nyer a föld minden nemzedéke.
Ők
tehát elsősorban útmutató
példaképeink abban, hogy megismerték Istent, az ő
üzenetét, és számon tartották
ígéreteit. Tény, hogy rendkívüli utak
is a
rendelkezésükre álltak, mint a
látomások, természetfölötti
élmények, magán
kinyilatkoztatások, de az alap náluk is a tudatos
istenkeresés, Isten
igazságainak a tanulmányozása. Egyszóval
kemény emberi munka megismerni az
embert üdvözítő Istent és az ő
ügyét.
Az
advent és minden Istent kereső előkészület
azóta sem más. Érdeklődés, kutatás,
tanulás. Régen, az írás, az olvasás
kora előtt ez puszta szóbeli
hagyományátvétel volt, majd a könyvek
olvasása, ma pedig már számtalan
kommunikációs eszköz is rendelkezésünkre
áll.
Tény
azonban, hogy Isten a hitetlen is megismerheti. A
próféták sem csupán az
ismeret, hanem az Istenhez való ragaszkodásuk
révén voltak Isten emberei.
Megismerték, megszerették, és soha el nem
hagyták az élet, a jövendő Urát, az
ember legnagyobb jóakaróját. Istennel
eltöltött, imádságos perceik,
óráik és
éveik alakították ki ezt a hűséget
és ragaszkodó szeretetüket. A mi keresztény
életünk megújításához is
hozzá kell hogy tartozzon az imádság. Nem szavak
szaporítása, hanem életünk Isten előtti
megbeszélése, lelkiismeretünk Isten
előtti megvizsgálása.
Végül
is a próféták nemcsak ismerték Istent,
nemcsak ragaszkodtak hozzá, hanem
szószólói is voltak, tanúi mások
előtt. Akkor és ott, amikor Isten küldte őket,
ahová életük körülményei
állították őket. Voltak, akik
leírták mindazt, amit
hirdettek, mások csak szóban mondták el,
ismét mások az életükkel voltak
szótlan tanúi az igazságnak. Mi is lehetünk
bármelyik módon. Van, akinek írnia kell,
mint egy hittankönyv szerzőjének. A keresztény
szülőknek szólnia kell Istenről,
beszélnie Jézus Krisztusról, nevelnie
gyermekét a jóra, hogy majd megállhasson
Isten ítélőszéke előtt. Életünk pedig
mindenhol plakátja keresztény nevünknek,
kirakata keresztény meggyőződésünknek, melyet
megnéznek és megítélnek a
kívülállók. Rajtunk múlik, hogy
Krisztushoz vonz vagy tőle eltaszít a mi
életünk tanúbizonysága.
(Seregély
érsekúrtól)
Az
egyházi év utolsó, Krisztus
királyról nevezett vasárnapjának
evangéliumában
Jézus önmagáról és
küldetéséről tanít. Pilátus előtt
királynak vallja magát,
akinek az a küldetése, hogy tanúságot tegyen
Istenről, az „Igazságról”, uralma
pedig azokra terjed ki, akik elfogadják
tanúságát és hisznek benne.
A
kortársakat elöntötte a messiási
várakozás, amely a vallásos reményeken
túl
evilági, nemzeti reményeket is hordozott. A
Messiás Izrael királya, egyben az
egész világ királya is lesz, aki lesújt a
pogányokra és választott népe
ellenségeire. Jézus Messiásnak vallotta
magát, olvashatjuk Márk evangéliumának
14,61-62 versében, de küldetését
kizárólag vallási jellegűnek tartotta, és
elhatárolta magát az evilági
várakozásokat tápláló
messianizmustól. A
félreértés lehetősége miatt kerülte a
Messiás cím használatát.
Küldetését az
emberiség üdvözítésével
teljesítette azzal, hogy szolgáljon és
életét adja
váltságul sokakért.
Jézust
azzal a váddal vezetik Pilátus elé, hogy a
„zsidók királyának” tartja magát, de
királyságának egyoldalúan csak politikai
vonatkozását hangsúlyozzák: evilági
hatalom igénylése, és így elvitatja
Róma uralmát. A helytartó kihallgatja őt,
és Jézus nem tagadja királyi voltát, hanem
kifejti uralma valódi természetét.
Van „országa”, királyi hatalma és
méltósága, de ez nem evilági jellegű
és nem
evilágból való: „Az én országom nem
ebből a világból való. Ha ebből a
világból
való volna országom, harcra kelnének
szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók
kezére. De az én országom nem innen való” -
olvashatjuk János evangéliumának
18,36 soraiban. Jézus királysága nem emberi
eredetű, és törvényesítését sem
emberi tekintélyektől kapja. Lényegét tekintve
különbözik a világtól és annak
hatalmi berendezkedéseitől. Nincsenek szolgái sem, akik
fegyverrel védelmére
kelnének.
Királyságának
célját Jézus így fogalmazza meg: „Arra
születtem, s azért jöttem a világba,
hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az
igazságból való, hallgat a
szavamra” - írja evangéliumában János, a
19, 37 sorokban. Mint Isten fia azért
jött a világba, hogy tanúságot tegyen az
igazságról, az isteni életről,
amelyről a szemlélés közvetlenségéből
eredő biztos tudása van: „Istent nem
látta soha senki, az Egyszülött Fiú
nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.”
(Jn.1, 18) Az igazság azonban nem elvont tanítás
formájában, hanem Jézus
Krisztusban, Isten Fiában jelent meg, aki maga az igazság
személyesen. A világ
benne, a testet öltött Igazságban találkozik az
üdvözítő isteni élettel, és
állásfoglalásra, mellette vagy ellene való
döntésre kényszerül. Akik az
igazságból valók, hallgatnak Jézus
szavára, amely átformálja életüket.
Hallgatnak Jézusra és befogadják
igazságát, elismerve Őt Isten
küldöttjének. Ők
Jézushoz tartoznak, tagjai királyságának.
Jézus
országa nem ebből a világból való, de ebben
a világban létezik. A keresztény a
bűn és a halál
hiábavalóságának alávetett
világban él, azonban tudja, hogy
Jézus új élettel ajándékozta meg,
amely a szentség és örök élet
távlatait
biztosítja számára. Az elfogadásból
eredő üdvösség és az
elutasításból
következő kárhozat még csak a hit
fényében bizonyosság. Jézus
világvégi
eljövetelével válik
nyilvánvalóvá királysága és
sorsunkat beteljesítő ereje.
(R.
Huba)
Húsvéti
díszbe öltözött a nagyoroszi templom 2014.
október 5-én, Szent Imre napján.
Hálaadásra gyűlt össze a hívek serege az
ország számos pontjáról élén
Beer Miklós és Varga Lajos püspök
atyákkal, közel
70 fehérbe öltözött pappal és
diakónussal, a Bokor közösség és
egyéb
egyesületek képviselőivel, hogy jelenlétükkel
köszöntsék égi
születésnapján
sokunk Imre bácsiját.
A
Tarnai Imre lelki üdvéért felajánlott
szentmise 10
órakor kezdődött, de már fél tíztől a
templom és előkertje - ami Imre atya a
feltámadásig tartó nyughelye is - megtelt
ünneplő emberekkel. A sok testvér így
adott hangot a pátriárka kort megélt, de az
utolsó pillanatig fiatalos pap
sikeres magvetéséért, s kérve őt, hogy
odaátról is segítse lelki gyermekeit.
A
földi találkozásaink most véget értek.
Megfáradt tested
a nagyoroszi templom bejáratánál pihen, amit 31
éven át nap mint nap
megnyitottál híveid számára.
Imre
atya! Ugye nagyon régen volt már 1952. Téged akkor
szenteltek pappá Esztergomban, amikor én
megszülettem. Ebben a nehéz időszakban
álltál be a magvetők sorába, s kezdted meg
munkádat Szécsényben, első kápláni
helyeden. Azt, hogy már akkor is jó munkát
végeztél, mindannyiunk számára
tanúsította Papp Tihamér ferences atya a
koporsód előtt elmondott
tanúságtételével. 1958-66 között
sok helyen (Annavölgy, Tarján, Csolnok,
Kemence, Máriahalom) és csak rövid ideig
szolgálhattál, hogy a hatóságok
megtörjék ezzel a fiatalokkal történő
törődésedet. Első plébánosi helyed
Nógrádmegyer
volt, ami 1968-83 között hagyott maradandó nyomokat a
térségben. Ottani
aktivitásod kisugárzott, s híre ment
köreinkben ifjúsági hittanjaidnak is.
Néhányszor mi is elutaztunk oda Vadkertről, amit az
itteni hittanok és számos
kirándulás követett, kezdetben Dorn Antal és
Kozma György kocsival is
rendelkező káplánok
közreműködésével. Mondtál német
nyelvű szentmisét az Erdei
háznál, amikor Kolping családunk testvéri
kapcsolatot létesített a németországi
Günzburggal, de 2005-ben velünk ünnepeltél a
német Kolping család 150. éves
születésnapján is az augsburgi
egyházmegyében.
1983-ban
érkeztél a halálodig tartó második
plébánosi
helyedre, Nagyorosziba. Életkorod szépen haladt itt
előre, ám az Egyház iránti
tenni akarásod nem lankadt. Nagyoroszi feladataid mellet sokszor
segítettél
Borsosberényben, Érsekvadkerten és Patakon.
Aktív résztvevője voltál
egyházmegyénk rendezvényeinek,
élükön az egyházmegyei zsinattal, s
készítetted
elő a 2015. évi egyházmegyei találkozót
egyházközséged szervezésében.
Most,
hogy a látványos lendületedet megtörte a
halál, nem
csüggedünk, mert tudjuk, odaátról is gondunkat
viseled, melyet ezzel a cikkel
és imáinkkal próbálunk kiérdemelni
úgy, hogy megköszönjük a Mennyei Atyának,
a
Te Atyácskádnak, a velünk megosztott földi
életedet.
Érsekvadkert,
2014.10.05. emjé)
2014.
szeptember 25-én hét
kolpingos társammal útra keltünk Kölnből, hogy
egy tanulmányút keretében
meglátogassuk három kelet-afrikai ország Kolping
Szövetségeit és kolpingosait. Hazánkat
országos titkárasszonyunkkal, Hudson Judittal
képviseltük, s velünk utaztak még
az Ukrán-, Román-, Lengyel- és a Nemzetközi
Kolping Szövetség képviselői is.
Elsőként
Ugandába látogattunk, ahol közel 12 000 Kolping-tag
alkotja a helyi szövetséget.
Összehasonlításképpen: hazánk Kolping
Szövetsége 1800 tagot számlál. Az ugandai
kolpingosok munkája döntő részben a
mezőgazdaságra fókuszál, hiszen - mint a
legtöbb afrikai országban - itt is az egyik legnagyobb
gondot a megfelelő
élelmezés biztosítása okozza. A Kolping
Szövetség agrárismereti oktatásokkal
és
egyéb gyakorlati képzésekkel segíti
tagjait, hogy minél hatékonyabban tudjanak
termelni banánt, babot, borsót, kukoricát,
kávét és egyéb növényeket,
melyek
termését vagy saját fogyasztásra
használják fel, vagy értékesítik a
piacokon. A
felnőttek részére szóló
mezőgazdasági oktatások mellett több
általános iskolát is
működtet az Ugandai Kolping Szövetség. A
diákoknak naponta akár 6-8 kilométert
is kell gyalogolniuk, hogy eljussanak az iskolába, azonban ez se
szegi kedvüket
a tanulástól – ezzel szemben mi sokszor azért
panaszkodunk, hogy nehéz az
iskolatáska, vagy nincs minden oktatási
intézményben kakaóálló billentyűzet
a
számítógépekhez. Az egyik általunk
is meglátogatott iskola diákjainak
körülbelül egynegyede árva. E gyermekek
szülei jellemzően AIDS-ben hunytak el,
s már ők is HIV fertőzötten jöttek a világra.
Sokuk csak az iskolában étkezik,
ahol – a szűkös anyagi körülmények
következtében – csak napi egyszeri étkezést
tudnak biztosítani számukra.
Az
oktatási feladatok
mellett pénzügyi segítséget is nyújt
az ugandai Kolping tagjai számára: kisebb
vállalkozásaik beindításához, vagy
más célú pénzszükséglet
megteremtéséhez
igénybe vehetik a Kolping Szövetségük
által üzemeltetett mikro-hitel iroda
szolgáltatásait, ahol a banki kamatnál kedvezőbb
feltételekkel és alacsonyabb
kamattal tudnak pénzhez jutni, legyen szó a
vállalkozás kezdő tőkéjéről,
eszközök beszerzéséről vagy akár
tandíjfizetésről.
A
Tanzániai Kolping
Szövetség munkája is jellemzően az oktatás
és a pénzügyi szolgáltatások
köré
épül fel. Ugandához hasonlóan itt is
mezőgazdasági témájú oktatásokat
szerveznek tagjaiknak, de emellett más szakmákat is
elsajátíthatnak az emberek
(nem csak Kolping-tagok) a képző központjaikban, mint
például motorszerelés,
fodrászat, szabás-varrás stb.
Tanzániában is találhatóak a Kolping
által
működtetett mikro-hitel irodák, melyekhez– az ugandai
mintához hasonlóan –
szükség esetén pénzért folyamodhatnak
nem csak a Kolping-tagok, hanem más, nem
a Kolping szervezethez tartózók is.
A
Ruandai Kolping Szövetség
jóval fiatalabb (2002-ben alapították) és
jóval kisebb (kb. 1600 tag), mint a
másik két ország szervezetei, azonban ők is
rendkívül aktívak, s taglétszámuk
is egyre jobban növekszik. Itt egyelőre csak oktatással
foglalkoznak a
kolpingosok: mezőgazdasági valamint szakmai
képzéseket szerveznek, azonban terveik
között szerepel a másik két országban
már jól működő mikro-hitel rendszer
elindítása is.
Összesen
hét Kolping-családot
látogattunk meg a három országban, de mindenhol
ugyanazzal a kitörő örömmel és
szeretettel fogadtak bennünket. Szívmelengető
érzés volt azt tapasztalni, hogy
annak ellenére, hogy egy másik kontinensről
érkeztünk, az övékétől merőben
különböző kultúrával rendelkezünk,
más az anyanyelvünk, de otthonunktól ilyen
messze, az erdők mélyén olyan emberekkel
találkozhattunk, akikkel egyből
barátnak, testvérnek éreztük magunkat, mert
közös volt a lelkület és a nyelv:
KOLPING.
Az
utazást a Nemzetközi
Kolping Szövetség támogatta és szervezte,
melyért külön köszönettel tartozunk
nekik, hiszen egész életünkre szóló
tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak
résztvevőtársaimmal együtt.
Először
Nyugaton láttam annak idején, kicsit megdöbbenve,
hogy szinte minden árura
ráírják feltűnő nagy betűkkel: új!
Aztán, mint minden, amit könnyű átvenni,
utánozni, nálunk is megjelentek ezek a magukat és
a termékeket kellető reklámok.
Új! Persze ez alatt értendő, hogy jobb, mint a
régi, mert minden új
természetesen jobb is, olcsóbb is, ízletesebb is,
környezetkímélőbb és így
tovább. És most már felnőtt egy nemzedék,
mely ezen már el sem gondolkodik. Ez
magától értetődő alapigazság. Az új
jobb, mint a régi, és a holnapi új jobb
lesz, mint a mai új. Az új emberfajta nem
érzelgős, nosztalgiázó, őrizgető
típus. Nem ragaszkodik semmihez, ami tegnapi, ami nem divatos.
Tegnapi önmagát
sem őrizgeti, nincs hozzá köze. Csak olyasmit akar tudni,
ami holnap is hasznos
lesz. Pragmatista nemzedék, politikában, szerelemben,
kultúrában. Illúziótlan,
realista nemzedék. Jogászok, bankárok,
közgazdászok. Olyan céltudatosan
haladnak az információs sztrádán, ahogyan
mi annak idején a bicikliúton.
Leendő
újságírókat vizsgáztattam XX.
századi magyar irodalomból. Amúgy kedves
lányok
és fiúk, csak hát rémesen unatkoztak,
szemlátomást nem is titkoltan. Ők nem
akarnak Ady, Móricz, Tóth Árpád nyomdokaiba
lépni, újságíróként sem.
Számukra
igazából a rádió, televízió,
újabban a világháló létezik, a
gyorsan elröppenő
pillanat igézete. És nem tudnak megnevezni,
egy-két kivétellel, egyetlen ma élő
írót, költőt sem.
Újságírók akarnak lenni, de még
újságot sem igen olvasnak.
Még az új-ság sem érdekli őket, mert
jól tudják, minden hír azonnal elavul,
mihelyt kimondják, leírják. Úgy suhannak
végig az időben, saját idejükben, mint
az állandóan költöző madarak. Nincs hol
megállapodjanak, családot
alapítsanak,gyermekeket neveljenek. Félelmetesen
kevés útravalóval vágnak neki
a világnak, a jövőnek. Számukra a
történelem tanulságok nélkül
való, mert nem
ismerik a történelmet. Nekik a fasizmus, a kommunizmus
ugyanolyan távoli,
idegen szó, mint az expresszionizmus vagy dadizmus.
Nem
ismerik a nagyszüleik, a szüleik
történetét, történeteit. A
hagyomány számukra
lusta megszokás. A templom nem vonzza őket. Ott mindig
„ugyanazt” játsszák. Ami
ott zajlik, annak nyelve, zenéje, ritmusa számukra
vontatott, unalmas,
félelmetesen idegen. Nem új. Nem holnapi.
Aztán
egyszer csak megtorpan alattuk az idő futószalaga, zökkenve
megáll, egymásnak
dől a sok újat akaró ifjú. Egymásra
bámulnak: mind öregek. Nagyon öregek. És
senki sem kíváncsi történetükre,
történeteikre. És a futószalagról nem
lehet
leszállni. Az elején már feltűntek az újabb
nemzedékek, garantáltan új
nemzedékek. Ártatlan arcúak, mosolygósak,
tiszták, jól öltözöttek. Holnapiak.
(+szszp)
A
két fiúról szóló
példabeszéd a lelkesen, képmutatóan igent
mondó, de semmit sem tevő testvért és
a nemet mondó, de aztán mégis engedelmeskedő
testvért állítja szembe egymással.
A Máté evangélium aztán összekapcsolja
ezt a példabeszédet egy másik krisztusi
tanítással a Keresztelő Jánosra
hallgatókról, illetve az őt
elutasítókról.
Ez
az összekapcsolás
utólagos, és nem egészen illik a
példabeszéd mondanivalójához, hiszen a
nép
vezetői nem mondtak igent János tanítására
(mint a példabeszédbeli fiú),
illetve a vámosok és az utcanők sem elsősorban
János szavaira tértek meg, hanem
Jézus volt az, aki őket is befogadta, megtérésre
vezette.
Maradjunk
most a példabeszéd
üzeneténél. Jézus arra figyelmeztet: nem nagy
szavakon, hanem a tetteken múlik
az, hogy hiteles-e az életünk, hogy helyes úton
járunk-e. Ahogyan más helyen is
halljuk: „Nem az megy be a mennyek országába, aki mondja
nekem, Uram, hanem az,
aki cselekszi mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). Az
utolsó napon az Emberfia
ezt fogja majd kérdezni tőlünk: Éhes voltam,
adtál-e ennem? Szomjas voltam,
adtál-e innom? (vö. Mt 25,35). A Krisztus korabeli rabbik
tanítása gyakran
ugyanezt hangsúlyozza: „Tégy sokat, beszélj
keveset!” (Ab 1,15). „Az igazak
keveset mondanak, de sokat tesznek. Az istentelenek sokat mondanak, de
semmit
sem tesznek” (BM 87a).
A
későbbi keresztény
magyarázat a két fiú
példabeszédét sokféle embertípusra
alkalmazta. Így például
egyházi emberekre, akik nagyokat mondanak, de keveset
cselekszenek, és egyszerű
világi keresztényekre, akik keveset mondanak, de
hűségesen követik Krisztust
(Opus imperfectum, 40).
A
szentek nem nagy szavakkal
akarták megmutatni Isten iránti szeretetüket, hanem
mindenekelőtt tettekkel:
ebben a szeretetben éltek.
Árpád-házi
Szent Erzsébet
korának szerencsésebb, gazdagabb felére
született, de nagyon hamar átment a
kerítés túlsó oldalára. Naponta
lejárt a wartburgi kastély alatt fekvő falu
piszkos, koldusszegény kunyhóiba. A körmeneteken
egyszerű ruhában jelent meg,
és nem a kastély előkelői, hanem a szegények
közé állt. A kastély
lábánál
árvaházat létesített. Az ott levő
gyerekeket naponta látogatta, azok pedig
édesanyának szólították.
Boldog
Frédéric Ozanam
európai hírű irodalomprofesszor volt a párizsi
Sorbonne egyetemen. Fiatalon azt
mondogatta a barátainak: „Elegem van már a
szavakból, tegyünk végre valamit!”
Megalapították a szegények
segítését megszervező Szent Vince
Köröket, amelyek
futótűzként terjedtek az akkori Európában.
Nagyszerű professzor volt. Gyakran
előfordult, hogy az óráin megtért egy-egy
hallgató. Pedig nem a hitéről
beszélt, hanem az irodalomról, de sugárzott a
hiteles élete. Számos országba
hívták előadni, folyóiratokat szerkesztett,
családja volt, feleségének sérült
testvérét is ők fogadták be, mégis, ha csak
tehette, minden délután kiment a
városszéli nyomornegyedekbe, ennivalót vitt a
szegényeknek, és segített a
nehézségeiken.
Egy
alkalommal nagyon
megrendített egy budapesti család nyomora. Egy fűtetlen,
piszkos szobában
laktak tél kezdetén. Említettem a helyzetüket
a vasárnapi prédikációban. A mise
végén bejött egy fiatal pár. Segíteni
akartak. Kiderült, hogy a lány akkor volt
életében először vagy másodszor
szentmisén, mégis ő volt az - nem a tősgyökeres
keresztények közül valaki -, aki a
vőlegényének azt mondta, hogy menjenek, és
segítsenek. Hol vannak a tetteink? Nem pusztán szavakban
merül ki gyakran a jó
szándékunk? „Ne szeressünk se szóval, se
nyelvvel, hanem tettekkel és
igazsággal!” (1Jn 3,18).
Székely
János
„Hit
és bizalom nélkül részeire hullik szét
a világ.
Ezért keresztény életünk legfőbb feladata:
A tökéletesre való törekvés”. (Kolping)
Adolf
Kolping 1856 májusában járt először
Magyarországon. A belvárosi templom volt a
találkozások
központi helyszíne. Itt ismertette elgondolásait a
nehéz körülményekkel küzdő
fiatalokkal, amit nagy lelkesedéssel fogadtak eleink. Akkor meg
is alakult
hazánk első legényegylete, amit az esztergomi
hercegprímás, Scitowszky József
támogatásával rövidesen több is
követett, egészen a napjainkban működő Kolping
családokig.
Figyelemre
méltó ország Magyarország, mondta akkor
tapasztalatai alapján a ma már
boldogként tisztelt Kolping atya. Figyelemre
méltó, mert nagyon jelentős
szerepet játszott (lásd tatár és
török seregek megállítása) a
történelemben, s
népéről is sok jót lehetett és lehet ma is
hallani, ami magában hordozza a nagy
dolgokra való képesség valóra
váltását.
158
év
után, 2014. október 25-én a váci Kolping
család meghívására, immár az
ereklyéje
látogatott el egyházmegyénk központi
templomába, a székesegyházba, hogy együtt
ünnepelve erősítse egyházmegyénk Kolping
egyesületeit (Dány, Érsekvadkert,
Romhány, Tóalmás, Vác) korunk
kihívásainak keresztény módon
történő
megoldásában.
Országos
prézesünk, Kövesi Ferenc atya
közreműködésével hozzánk érkező
ereklyét Varga
Lajos püspök atya fogadta a bazilika
bejáratánál, majd az orgona hangjára,
zászlónk kíséretével vonultunk be a
templomba. Együtt létünk Kolpinggal
imaórával kezdődött, amit a
rózsafüzér elimádkozása követett.
Ünnepségünk
középpontjában a szentmise állt, melyet
megyéspüspökünk, dr. Beer Miklós
mutatott be prézes atyák és diakónusok
közreműködésével. Püspök
atyánk
párhuzamot vonva a mával felidézte azt az
időszakot, melyben Kolping atya élt
(Marx Károly kortársa volt), láttatva
tanításának mai aktualitásait.
Néhány
gondolatot most megosztok kedves olvasóinkkal, hogy
távollétükben is részeseivé
váljanak e szép ünnepnek.
Az
ipari forradalom (ma az informatika forradalmát
éljük) idején küldte a Jóisten
Adolf Kolpingot, hogy korának hibáinak
kijavításán dolgozzon úgy, hogy
erősödjék a szakma szeretete és
növekedjék az erkölcsi tartás. A feladat ma is
aktuális. Azért jött most hozzánk a boldog
ereklyéje, hogy a ma fiatalsága, az
új nemzedék is a hit alapján nevelődjön,
helyre állítva a munka becsületét, az
élet minden területén krisztusi alapokon
nyugvó tevékenykedést. S ha nem
követjük ezt az utat, ha nem térünk meg
ismét, elveszünk. Nekünk, akik
elődeinktől átvettük a zászlót,
kötelességünk tartalommal töltött
továbbadása a
bennünket követőknek, melynek középpontját
mindig a keresztény hit, igazság és
szeretet képezi. Ennek hiánya, mint azt napjainkban
láthatjuk, nyomasztó
súllyal tud nehezedni a társadalmi és politikai
életre, mely az elviselhetetlenné
váló életbe torkollik.
A
szentmisét elmélkedés követte, melyben
felhívta a figyelmünket Boldog Adolf
Kolping arra, hogy a világ nem folytathatja ugyanazt az utat
(énközpontúság,
növekvő szerzési vágy stb.), amelyen most
jár. Nem szabad tétlenkednünk! Lássuk
be, hogy változásra van szükség, melyben az
ÉN helyébe a TE lép, mellyel
feltárul előttünk egy új világ és
szebb jövő közelsége.
(Vác-Érsekvadkert,
2014. 10.25.
emjé)
A
„Credo mondata három részre osztható fel: hiszek,
egyetlen keresztség, valamint
a bűnök bocsánata”. A hiszek, megvallom kifejezés
ünnepélyes és jelöli a hit
tárgyának, a keresztség szentségének
fontosságát. Amikor ezeket a szavakat
kiejtjük, megvalljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk. A
keresztség bizonyos
értelemben a keresztény személyi
igazolványa, születési bizonyítványa,
hangoztatja a Szentatya.
A
keresztség kapcsolódik ahhoz, hogy hiszünk a
bűnök bocsánatában. A bűnbánat
vagy a gyónás szentsége ugyanis egyfajta
második keresztség, amely mindig
visszautal az elsőhöz, hogy azt megszilárdítsa
és megújítsa. Ebben az
értelemben keresztségünk napja a kiindulási
pontja egy nagyon szép útnak, amely
Isten felé vezet, és egész életünkben
tart. A megtérés útja, amelyet
szüntelenül segít a kiengesztelődés
szentsége. Gondoljátok csak el: amikor
elmegyünk, hogy meggyónjuk gyengeségeinket,
bűneinket, bocsánatot kérünk
Jézustól, de egyben meg is újítjuk a
keresztség szentségét ezzel a
bűnbocsánattal. Így a gyónás nem
kínzókamrában történő esemény,
hanem
keresztségünk ünneplése. A gyónás
a megkereszteltek számára van. Azért, hogy
tisztán tartsuk keresztény
méltóságunk fehér ruháját,
zárta gondolatmenetét
Ferenc pápa egy novemberi pápai kihallgatáson.
(vr)
Már
ismét új egyházi év vette kezdetét a
Harangok
megjelenésekor, hisz adventhoz, a karácsonyi
készülethez érkeztünk. Pár hét
és
az örömvasárnap is elérkezik, ami lassan
két évtizede a Karácsonyi hangverseny
időpontja is templomunkban. A december 14-én
délután ½ 5-kor kezdődő
zenei ünnepre a szeretet jegyében hívjuk a
szolgálattevő szereplőket, a jószívű
támogatókat, a zene hullámhosszán
karácsonyra hangolódni akaró hallgatókat,
hogy a felcsendülő dallamok is alakítsák a kisded
befogadására méltóvá
szíveinket.
Az
elhangzó dallamok csokrát Gyimesi László, a
Rózsavölgyi Márk Zeneiskola tanára
állítja össze, a megvalósulásban pedig
a Tizenhárom Almafa Alapítvány is
közreműködik. A hangversenyre belépődíjat most
sem szedünk, hisz minden jelenlévőnek
ajándékként adjuk ezt a műsort. Adományokat
– sütemény, üdítő, élelmiszer,
pénz, segítő kezek –, szívesen elfogadunk,
melyeket előre jelezve, a
hangverseny kezdetéig adhatnak át Beke
László, Fábián András és
Molnár János
szervezőknek.
Buzdítva
az adományozásra ismét megköszönjük
a tavalyi adományokat, hogy adományikkal
maradandó emléket szereztek a szereplőnek,
öregítve ezzel Érsekvadkert
hírnevét.
Támogatóink
voltak:
Egyházközség, Érsekvadkert
Jövőjéért
Alapítvány, Kolping Család, Vadkerti Harangok,
Halaj TÜZÉP, Horváth Szikvíz, Mede
Szerszámszaküzlet, Nyugat-Nógrád COOP Zrt.,
Szamovill Kft, Boda István, Dósa
Józsefné, Kristók János, Major
Ferencné
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2014. december 15.
hétfő
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
A hajnali
szentmisék rendje: Hétfőn-kedden-szerdán reggel 6
órakor, a többi napokon este
6-kor lesznek adventi szentmiséink. Minden szentmise előtt
fél órával
gyóntatás. (Használják ki az időt, mert nem
biztos, hogy lelkigyakorlatunkkor
lesz több gyóntatónk.)
4. Az
elsőpéntekesek karácsony előtti gyóntatása
rendesen elsőpénteken (dec.5-én)
lesz, akiket külön bejelentenek
a
karácsonyi készületre, azokat a
rákövetkező héten csütörtökön,
vagy pénteken
(dec.11-12-én) keresem föl. Időben jelezzék a
plébánián, vagy a sekrestyében.
5. December
8-a, hétfő: Szűz Mária Szeplőtelen
Fogantatásának ünnepe, szentmise: reggel 6 (Hajnali
szentmise időpontjában) és este 6 óra.
6. Ádventi
lelkigyakorlatos készületünket Dr. Csiba Tibor, a
Balassagyarmati, Szalézi
templom plébánosa dec. 18-19-20-án tudta
vállalni.
7. Ádvent
3. vasárnapján (dec.14-én) de. fél 10-kor
JUBILÁNS HÁZASOKAT VÁRJUK KÖZÖS
HÁLAADÓ SZENTMISÉRE (25, 50, 55, 60 évesek
és az azon túliak bármely évfordulót
ünnepelnek.)
8.
KARÁCSONYI MISERENDÜNK: dec. 25 éjféli
szentmise 0 óra
Dec.25-én r. fél 8 - de. fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)
Dec.26-án
r. fél 8, de. fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)
10. Dec.
31-én, szerdán, Szilveszter napján,
Hálaadás szentmise este 6 órakor.
Újév napján rendes vasárnapi
miserenddel kezdjük az Új esztendőt.
30.
Dósa
Kristóf (Dósa Gábor- Zsembe Erika)
31.
Maglódi
István, János (Maglódi János-Farkas
Nárcisz)
32.
Cserni
Izabella (Cserni Miklós - Krisofova Lydia)
33.
Péter
Lili, Bernadett (Péter Csaba - Kalácska Henrietta)
34.
Bozsér
Regina (Bozsér György- Laczkó Henrietta)
HÁZASSÁGOT
KÖTÖTT:
13. Nov.15: Péter Csaba – Kalácska Henrietta)
HALOTTAINK:
46.
Gresina
Józsefné, sz. Pazgyera Erzsébet (1949)
47.
Gresina
József (1943)
48.
Pásztor
Jánosné, sz. Antal Ágnes (1933)
49.
Boda
László (1963)
50.
Kovács
Ignácné, sz. Nagy Mária (1937)
51.
Dr.
Mácsik Ferencné, sz. Ríth Mária (1933)
52.
Kovács
Mária Valéria (1963)
53.
Hegyi
János (1931)
54.
Őszi
Józsefné, szül. Molnár Mária (1932)
55.
Kordics
János (1941)
1. hétfő -
2. kedd
-
3. szerda
-
4. csütörtök - Szrenka József,
felesége Laczó Margit, fiuk, szüleik, Laczó
Mihály és hozzátartozók
-
Murányi István, felesége Zsiga Mária,
szüleik és hozzátartozók
5. péntek -Pistyúr
János, felesége Erdős Margit, szüleik, gyermekeik
és
hozzátartozók
-
Nagy Károly, felesége Vidó Mária,
lányuk, élő és elhunyt családtagok
-
Pincze András, felesége Nagy Anna, szüleik, fiuk
Ferenc, Busai Kázmér és szülei
6. szombat
- Márton Sándor, szülei, élő és
elhunyt családtagok
-
Mrekvicska Ignác, szülei, Szabó Vince 20.
évforduló, felesége Kormosói Ilona,
szüleik, Cillag Gyula, szülei, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Vitéz János, szülei, testvére, anyósa
és hozzátartozók
7. vasárnap - Klinger József, szülei,
apósa, anyósa és hozzátartozók,
valamint
Kakas Mihályné Hustyava Mária és
hozzátartozók
-
Hegyi János, édesapja és
hozzátartozók
-
Rith Veronika, szülei, Szeitlében Lajosné és
a Rith család élő és elhunyt
tagjaiért
8. hétfő -
Kovács Istvánné Paulicsek Anna 1.
évforduló, veje és
Záhorszki József hősi halott
-
Erdős István, felesége Erdős Margit, Erdős és
Percsina család halottaiért
-
9. kedd
- Szabó Gergely, élő és elhunyt
hozzátartozók
(Alapítványi)
10. szerda
-
11. csütörtök -
12. péntek - Tomis József 1.
évforduló, felesége Szabó Erzsébet,
vejük
Holman István, Krizsan István, felesége
Szabó Emerencia, szüleik, testvéreik, a
család élő és elhunyt tagjaiért
-
Kordics Ignác és hozzátartozók és
Sisa és Tolnai család elhunyt tagjaiért
-
Erdős István, felesége Boda Erzsébet,
szüleik, vejük, unokájuk, élő és elhunyt
hozzátartozókért
13. szombat
- Boda István, szülei, apósa, anyosa
és nagyszülők
-
Pálinkás József, felesége Mrekvicska Margit
és szüleik
-
Boda János 6. évforduló, szülei, veje
és a család halottaiért
14. vasárnap - dr. Antall József volt
miniszterelnökért (Alapítványi)
-
Pistyúr Gábor hősi halott, felesége Boda
Mária, fiuk János 60. évforduló, fiuk
Gábor és hozzátartozók, Jakubecz
János, felesége Szabó Erzsébet,
szüleik,
lányuk Margit és férje Péter
-
Bozsonyík János, szülei, 4. évforduló,
élő és elhunyt családtagok
15. hétfő -
16. kedd
-
17. szerda
-
18. csütörtök -
19. péntek - Pistyúr
József, apósa,anyósa, szülei,
nagyszülei, testvérei és
hozzátartozók
-
ifj. Nagy József, szülei, testvérei, veje,
apósa Murányi Lajos, felesége és
hozzátartozók
-
Molnár, Szabó és Németh család
élő és elhunyt tagjaiért
20. szombat
- Vitéz Sándor, fia Sándor, élő
és elhunyt családtagokért
-
Pinke András, felesége Csabák Mária,
szülőkért és hozzátartozókért
-
Kordics Károly, felesége Kristók Erzsébet,
szüleik, testvéreik, él és elhunyt
hozzátartozók
21. vasárnap - Molnár Lajosné Pistyúr
Erzsébet, apósa, anyósa, testvérei
János és
József és szülei
-
Kaba János, felesége Kordics Mária, lánya,
veje, Varga János, felesége Pálinkás
Julianna és hozzátartozók
-
Urbán István, felesége Csernák
Mária, szüleik, Gresina István, felesége
Molnár
Mária, fia József és menye
22. hétfő -
23. kedd
-
24. szerda
-
25. csütörtök -
26. péntek - Pap Ádám,
élő és elhunyt hozzátartozók
-
Kristók Imre 10. évforduló, felesége
Glózik Mária, valamint a család élő
és elhunyt
tagjaiért
-
Záhorszki József, édesapja, élő és
elhunyt hozzátartozók
27. szombat
-
-
Híves, Mrekvicska és Valcz család élő
és elhunyt tagjaiért
-
Szabó
28. vasárnap - Kristók János, felesége
Híves Katalin, szüleik és vejük
-
Krizsán István, felesége Szabó Emerencia,
szüleik, testvéreik, sógoraik
-
Csabák János, felesége Kovács Mária,
szüleik, testvéreik, sógoraik
29. hétfő - Csillag
és Boda család halottaiért
-
Nagy Ignácné Vitéz Anna 1. évforduló
30. kedd
-
31. szerda
-