Ősz van. A természet
is segít búcsúzni, elmúlni,
meghalni. Életünk tele van találkozásokkal
és búcsúzásokkal. Mikor túl
közel
engedünk valakit magunkhoz, bizony nagyon fáj, ha
elveszítjük. Csakhogy az
elválás nem mindig azt jelenti, hogy el is engedtük
az illető személyt.
Napjainkra a
veszteség, a halál tabu téma lett. Nem
része
a kultúránknak, legfeljebb november első napjaiban. Pedig
úgy tűnik, az életben
átélt veszteségeket nehezen kezeljük, az
ezzel kapcsolatos érzelmeinkkel nem
foglalkozunk őszintén. Úgy teszünk, mintha nem
történt volna meg az elvesztés,
és évekig hozzátapadunk a rég elmúlt
dolgokhoz. Gyakran élünk egy rég megszűnt
kapcsolat bűvkörében, akár a szeretet, akár a
gyűlölet jegyében. Nem tudjuk
lezárni a múltat, és így az újnak
sem tudunk helyet adni. Görcsösen
ragaszkodunk tárgyakhoz, személyekhez, mindenhez.
Verena Kast, a
lélektan jungi iskolájához tartozó
svájci
szakember alapvető feladatnak látja az emberi
személyiség fejlődési
folyamatában a „gyászmunkát”. A lelki betegek
gyógyítása során szerzett
tapasztalataira alapozva jelenti ki, hogy minden
veszteségélményt meg kell
gyászolnunk.
Nem csak egy szeretett
embert kell a halálnak
átengednünk, hanem sokszor magunkat is:
elképzeléseinket, ötleteinket,
beállítódásainkat. Le kell mondani
valamiről, ami kedves volt az életünkben. Ha
ezt nem tesszük meg, akkor a múlton csüggünk,
és ebből az következik, hogy
elzárkózunk a jövő elől, így
valójában nem is a jelenben élünk.
Verena a
„gyászmunka” négy szakaszát
különbözteti meg:
tagadás, feltörő érzelmek, keresés és
az elválás, új kapcsolat magunkkal és a
világgal. Minden embernek kötődnie kell más
emberekhez, de azokat is el kell
engednünk, még akkor is, ha az elengedés
nehezünkre is esik. Meg kell tanulnunk
úgy elengedni a másik embert, hogy ne kifosztva
érezzük magunkat, hanem merjünk
újra meg újra kötődni, noha tudjuk, hogy a
kötést megint oldás követi a vele
járó fájdalommal és újabb
átállással együtt. Ha kilép az
életünkből egy hozzánk
közelálló ember, űr marad utána.
Megtehetjük, hogy üres helyét gyorsan
betöltjük vagy betemetjük, de meg állhatunk egy
percre, hogy megkérdezzük
magunktól: valóban csak ürességet
érzünk? Hátha örülünk is, hogy
életünk egy
szakasza lezárult, talán hálát is
érzünk, esetleg bűntudatot?
Minden
leválási folyamat visszavezet önmagunkhoz.
Egyedül
vagyunk, magunkra maradtunk, elhagyatva, netán
magányosan. Ekkor óhatatlanul
felvetődik a kérdés. Ki vagyok, és kivé
válhatok most, hogy az énképem alapja
nem lehet többé a megszokott kapcsolat? Az
átállás önvizsgálatot igényel,
de a
folyamat az új önmeghatározást is
lehetővé teszi. Az élet állandó
búcsúzás,
olvashatjuk Lisieux-i Szent Teréznél. Eszünkbe
juthatnak Jézus szavai is: „Aki
meg akarja tartani életét, elveszíti azt”. Tudnunk
kell, hogy ami valóban
létezett, az csak a földről távozott, a mennyei
valóságban vár reánk. Az idő,
amibe beleszülettünk attól függően, hogy milyen
„anyagból” vagyunk, őröl vagy
csiszol.
(Kalász, 2009. nov.
NÉ)
Kezet
fogtunk.
Én
és az ősz – a vadkerti temetőben.
Színes
szőnyeggel fogadott,
amit
fáradtan hordott az öreg útra.
Az
avar mély volt és titkokat rejtett.
Megsárgult
levelet,
kifakult
sorokat,
emberi
sorsokat.
(enel,
Hatvanból)
Minden
alkalommal, amikor megújítjuk hitvallásunkat,
amikor elimádkozzuk a
Hiszekegyet, megerősítjük, hogy az Egyház egy
és szent. Egy, mert eredete a
szentháromságos Istenben van, aki az egység
és a teljes szeretetközösség
misztériuma. Szent, mivel Jézus Krisztuson alapul,
Szentlelke hatja át, tölti
el üdvözítő szeretetével. Az Egyház
szent, de ugyanakkor bűnösökből áll.
Mindnyájan bűnösök vagyunk, és mindennap
megtapasztaljuk saját törékenységünket,
nyomorúságunkat. A hit, amelyet megvallunk,
megtérésre ösztönöz bennünket.
Arra, hogy legyen bátorságunk mindennap megélni az
egységet és az
életszentséget.
Ha
nem
vagyunk egységesek, és nem vagyunk szentek, ez
azért van, mert nem vagyunk
hűségesek Jézushoz. Jézus azonban nem hagy
magunkra minket, nem hagyja sorsára
Egyházát. Velünk halad, megért
bennünket. Megérti gyengeségeinket, bűneinket,
megbocsát, feltéve, ha hagyjuk, hogy megbocsásson.
Jézus mindig velünk van,
segít nekünk, hogy kevésbé legyünk
bűnösek, hogy szentebbek, egységesebbek
legyünk.
Az
első
vigasztalás abból a tényből ered, hogy
Jézus olyan sokat imádkozott a
tanítványok egységéért. Ezt tette
kínszenvedésének előestéjén, amikor
arra
készült, hogy egész életét
értünk áldozza fel. Az Úr közvetlen
halála előtt nem
önmagáért aggódott, hanem ránk
gondolt! Az Atyával folytatott szomorú
beszélgetésében éppen azért
imádkozott, hogy egyek legyünk vele és
egymással.
Az
Egyház a kezdetektől fogva arra törekedett, hogy
megvalósítsa ezt a szándékot,
amit Jézus annyira a szívén visel. Az első
keresztényeket megkülönböztette az a
tény, hogy a hívők sokaságának egy volt a
szíve–lelke. A tapasztalat azonban
azt mutatja, hogy olyan sok az egység ellen elkövetett bűn.
Ne csak az
egyházszakadásokra gondoljunk, hanem olyan
mulasztásokra, amelyek mindennaposak
közösségeinkben és vezet napjaink
megosztottságához. Ezzel kapcsolatban komoly
lelkiismeret vizsgálatot kell tartanunk. Egy keresztény
közösségben a
legsúlyosabb bűn a megosztottság, mert nem Isten, hanem
az ördög műve, aki
szétválaszt, aki elrontja a kapcsolatokat, aki
előítéleteket sugall.
Kedves
barátaim, mondta végül Ferenc pápa. Hagyjuk,
hogy szíveinkben visszhangozzanak
Jézus ezen szavai: „Boldogok a békességesek: ők
Isten fiai.”Kérjünk őszintén
bocsánatot minden alakalomért, amikor
megosztottságot vagy értetlenséget
okoztunk közösségünkben, jól tudva, hogy
szeretetközösségre csak a szüntelen
megtérés útján juthatunk el.
(VR.2014.09.07.)
Az
egyéniség kultusza kötelezővé tette az
„önmegvalósítást”, a jóság, az
önfeláldozás erénye helyett a fizikai erő
és a pénzben mérhető tudás lett a
sikeres élet mércéje. Minden, ami az
elmúláshoz vezet vagy azzal kapcsolatos,
kellemetlen képzeteket kelt az átlagemberben,
tehát kerülendő. Ilyen a
gyengeség, a fogyatékosság, a betegség, a
szegénység, az öregség. Az emberiség
mintegy hátat fordít saját múltjának
is, és egyre eszeveszettebb sóvárgással
tekint a jövő felé, melytől a tudomány és a
technika még újabb csodáit várta
lelkesen. A tér és az idő legyőzősére tett az
emberiség nagy kísérletet, s úgy
tetszik sokak számára, az emberiség még itt
a Földön saját sorsának ura lesz
előbb – utóbb, s nem szorul rá a
megváltásra. Az „emberistennek” eszeveszett
gőgje nyilvánult meg a szovjet marxizmusban, a német
fasizmusban, de a
mindkettőt legyőző amerikai fogyasztói társadalomban is.
Az önzés tanait
sajátítják el évtizedek óta azok a
nemzedékek, amelyek az amerikai életforma
bűvöletében nőttek fel, elhitetve az emberiség
nélkülöző többségével is, hogy a
Pénzisten javaiból előbb – utóbb nekik is jut
majd. A „sose halunk meg” durva
és könyörtelen hazugsága bűntudattal tölti
el mindazokat, akik nem tudják megvásárolni
azokat a gépeket, eszközöket, krémeket,
vitaminokat, gyógyszereket, melyek örök
ifjúságot, frissességet, boldogságot
ígérnek, akárcsak a különféle
biztosítótársaságok, melyek mintegy a
földi lét csúcspontjának tekintik a
kedvezményes életbiztosítást. Ebben a
primitív és nevetséges világban a
keresztények közül is sokan idegenül és
megalázottan csetlenek-botlanak, akár
rendelkeznek az áhított javakkal, akár nem: ők
ugyanis tudják, milyen mulandó
és hazug világhoz kellene alkalmazkodniuk.
Ebben
a
rettentő értékzavarban többféle, hamis
életforma mosódik össze Magyarországon:
a szülők még a késő Kádár- korban
szerezték esetleg a világról alkotott
nézeteiket, gyermekeik viszont az internetkorszak
egyidejűségében próbálják
megérteni a gondolatsebességgel változó
világukat. A halál fenyegető
értelmetlensége azonban sötét
árnyékként telepszik rá a „sose halunk meg”
rikító reklámjaira. A keresztény
meggyőződés jó híre alig jut el a tömegekhez,
akik a „sose halunk meg” sátáni
hazugságában élnek, pedig ez a jó
híregyszerűen
annak erős hite, hogy bizony FELTÁMADUNK. Te is. Én is.
(
+szszp. 2014. október)
Október
5-e, vasárnap van. Lóg az eső lába. Mintha
gyászba borult volna az ég is
szülőfalunk „háborgó tengere” felett. Mégis
közel kétszázan indultunk megújult
Nemzeti Kegyhelyünkre, Szentkútra, hogy most is megvalljuk
azt, hogy Mária
Magyarország Nagyasszonya, aki velünk van minden viharban
és vészben.
Nagy
öröm volt látni a templom felé
kígyózó sorokat, akik lobogóik alatt,
keresztjükkel az élen haladtak a Szűzanya e
szentélye felé. A gyóntató udvar
teli megújulni vágyó emberrel, de a
szabadtéri oltárt és az áthelyezett
Lourdes-i
barlangot magába foglaló téren alig van már
ülőhely, pedig korán érkeztünk oda.
Ám az utóbbi senkit sem zavar, hisz nem a
kényelem, hanem az egymásra figyelés
és Nagyasszonyunk köszöntése állt e
napunk középpontjában. Ehhez adott
támpontokat az ünnepi szentmise előtti órában
Németh Gábor győri teológiai
tanár az Aszkézis címet viselő
katekézisében. Mondandóját egy
tanmesével
vezette be, mely röviden így foglalható össze:
Egy lovas megállás nélkül vágtat
a falu utcáin. Egy idős bácsi unva a céltalannak
tűnő lovaglást, az alábbi
kérdést intézte a száguldozó
felé. Pista, hová mész ilyen rohanva? Nem
én
megyek bátyám, a ló visz - hangzott rá
rögvest a válasz. Gondoljunk csak bele,
nem hasonlít-e életünk a száguldozó
lovaséhoz? Ugye sokszor elmondhatjuk azt,
hogy nem mi megyünk, hanem engedjük, hogy a
körülmények vigyenek. S ha nem
engedjük meg ezt, ki is nevet minket a bennünket
körül vevő világ. Legjobb
„védőoltás” erre az aszkézis gyakorlása,
ami nem más, mint szabadon lemondani
valamiről. Mi vajon tudunk-e szabadon lemondani valamiről, amikor a
birtoklási
vágy oly erős? Az aszkézis esetében fontos az is,
hogy nem az a lényeg, miről
mondunk le, hanem hogy miért. Nagyon fontos ebben a
témakörben az, hogy ami
Istentől elválaszt, az képezze lemondásaink
tárgyát. Ekkor vehetjük igazán
kezünkbe önmagunkat, és nem dőlünk be a
bennünket körülvevő eszközöknek,
életvitelnek és időbeosztásnak, melyek nem
mások, mint korunk zsarnokai. Az
aszkézis alapja így nem lehet más, mint az
alázat, ami soha nem gondol önmaga
fényezésére.
Nagyon
fontos az is, hogy ne uralkodjék el rajtunk a birtoklási
vágy, mert az mámort
ugyan ad, de elégedettséget soha!
A
katekézist, a szentmisére történő
ráhangolódásul közös
éneklés követte. Ezalatt
már zsúfolásig megtelt a tér és
környezete. 11 órakor megszólalt a harang, amit
a Lourdes-i Himnusz közös éneklése
követett. Ez idő alatt az asszisztecia
lobogók és egyházi jelvények
kíséretében az új barlanghoz vonult, hogy
Nikolas
Brounwet, Lourdes püspöke megáldja azt. A
püspök úr megáldás előtti, bevezető
gondolatai a két kegyhely testvéri kapcsolatának
erősítését emelte ki, melynek
külső jeleként a barlangban helyezte el az ’56-os magyarok
Lourdes-ba vitt,
akkori rabságunkat jelképező lánc és
szögesdrót darabjait.
A
püspök úr tanításában is a
barlangok életünkben betöltött szerepét
hangsúlyozta. Elsőként felidézte a betlehemi
barlangot, ami az állatok
lakhelyéből, Mária rajongó szeretetével
vált Jézus méltó és első
otthonává.
Bernadett is barlangban találkozott Máriával, ami
a sötét helyet fényessé
változtatja akkor és a sok gyógyulást
követően azóta is.
Mária
mosolygott akkor Bernadettre. Most pedig ránk mosolyog e szent
helyen. Jelzi,
hogy velünk van és marad, még akkor is, ha oly sokan
elutasítják mosolyát.
Mária egy „forrás” a jelenlévők
számára. Ám abból nem elég csak
nekünk inni,
hanem másoknak is meg kell mutatni ezt a forrást
akár itt, akár az
egyházközségeink Lourdes-i barlangjai által!
(Szentkút,
2014.10.05. emjé)
Árpád-házi
Szent Erzsébet Nagyboldogasszony napján jövőbeni
anyósával, Zsófiával és annak
lányával, Ágnessel együtt ment a templomba.
Ruhájuk rangjuknak megfelelően
díszes volt, fejükön kis aranykorona. Amikor
Erzsébet a templomba lépve a
megfeszített Jézus keresztjére pillantott, levette
fejéről a koronát, s
leborulva a földre imádkozni kezdett. Botrányos
illetlenségnek tűnt ez a hiú
fejedelemné szemében, ezért durván kifakadt
Erzsébet ellen. Földön fetrengő
eszelősnek nevezte őt, aki szégyelli s meggyalázza a
fejedelmi koronát.
Erzsébet könnyes szemmel kérte a
méltatlankodó úrnőt: „Ne vegye rossz néven
tettemet, de amikor az Úr Jézust
töviskoronával láttam magam előtt, attól
féltem, hogy az én arany koronám
gúnyolná őt”.
A
szőlőmunkásokról szóló
példázatnak számos olvasata van, hiszen
sokféle szövegkörnyezetben felbukkanó
bibliai képeket alkalmaz (gazda, szőlőhegy, munka, bér).
Van azonban egy olyan
vetülete is ennek az elbeszélésnek, amelyet olykor
nem veszünk eléggé
figyelembe.
Az
evangélium előző fejezete
szól a gazdagság veszélyeiről (Mt 19,23–26),
illetve beszámol a tanítványok
kérdéséről, amellyel azt firtatják, mi lesz
a lemondásuk jutalma (Mt 19,27–30).
Itt hangzik el Jézus válasza arról, hogy az
elsőkből utolsók, az utolsókból
elsők lesznek, s hogy „aki nevemért elhagyja [mindenét],
százannyit kap, s az
örök élet lesz az öröksége” (Mt
19,29). Tartalmilag ezekhez kapcsolódik hozzá a
szőlőmunkások története, akik a nap
végén azt remélik, hogy az elvégzett
munkájuk alapján ki többet, ki kevesebbet kap majd
bérként, zárásként
megismételve az előző perikópa utolsó
mondatát (Mt 19,30).
Mit
akar itt Jézus
tanítványainak az eszébe-szívébe
vésni? Mire akarja tanítani őket?
Először
is rámutat arra,
hogy Isten úgy és annyit ad, amennyi neki tetszik. „Nem
tehetem azt a
sajátommal, amit akarok?” (Mt 20,15). Ám hogy
ennél is többről van szó, azt a
következő mondat mutatja meg: „Rossz szemmel nézed, hogy
én jó vagyok?” (uo.).
Mindez rávilágít arra, hogy a munkások
elvétették a lényeget. Nem az egy
dénár
a fontos, nem a bér, a fizetség. Aki azt hiszi, hogy
Istenért tett
erőfeszítéseinek valamiféle spirituális
(vagy esetleg nagyon is e világi,
anyagi) haszon mutatja meg az értelmét, az súlyos
tévedésben van.
A
Gazda jósága nem abban
áll, hogy fizet a munkásainak — hanem abban, hogy
kiválasztja őket. Nem az egy
dénár a lényeg, hanem hogy akik korábban
csak céltalanul ácsorogtak,
dologtalanul tengették az életüket, azok most
már tartoznak valakihez.
Kellettek valakinek. Kapnak fizetséget, igen (ami már
önmagában „százannyi”, az
előző párbeszéd szavai szerint), ám nem ezen
fordul meg a sorsuk, hanem azon,
hogy „övék lesz az élet öröksége”.
Ők már a Gazda emberei, ezért lesznek
örökösök.
Nem béresek ők, nem napszámosok, hanem olyanok, akikre
ránézett az Úr, és azt
mondta nekik: akarom, hogy hozzám tartozzatok!
Ez
a kincs, ez az igazi
jutalom! Milyen jó lenne ezt megértenünk! A
hitünk titka nem az, amit mi
teszünk benne, általa Istenért, hanem az, hogy ő
már előbb kiválasztott minket
arra, hogy higgyünk benne! Milyen csodálatos ez a
személyesen felénk forduló
isteni Szeretet! Mennyire jó, hogy az Ő kiválasztottai
vagyunk! Ha ezt
megértjük, belátjuk, minden egyéb
másodlagos.
Török
Csaba
Az
előítéletet az ördög sugallja, olvasható
a Szentatya üzenetébe és biztosan
fennakadna a lapunkban közzé tett három szita első
rostáján is. Na, de nézzük,
hogy ismert személyek és hiteles mit is mondanak az
ítélettel kapcsolatban.
„A
gonosz
könnyen gyanakszik másokra; mint aki szédül,
azt hiszi, hogy minden mozog
körülötte, pedig ebben nem a körülötte
lévő dolgok, hanem a fejében
nyugtalankodó vér a hibás” - vallja e
témakörről Loyolai Szent Ignác.
„Annak
a tükörnek, amelyeket mások elé tartasz,
mindkét oldala tükör legyen!” -
olvashatjuk Daniel Seebergernél.
„Magunkon
ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon. Ha
sikerül helyesen ítélkezned saját
magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs
vagy” - írja e témakörről
Exupéry.
„Ha
valaki magát az igazság és a tudás
bírájává emeli, az Isten nevetése
süllyeszti
le azt” - jelenti ki Albert Einstein.
„Rettenetes,
ha a gyűlölet a vizsgálóbíró” -
állítja Victor Hugo.
„Nem
a
mi dolgunk igazságot tenni. A mi dolgunk csak igazabbá
lenni” - tanítja
Reményik Sándor.
Egyházmegyénk
zsinata október kilencedikén folytatódott
Nagyorosziban, a betegséggel küzdő Imre
bácsi egyházközségében. Az
egyházmegye élete került most
megbeszélésre, ami öt
pontban foglalható össze.
Az
első
szint az egyházmegyei szint, ami a papok
helyezésének, a papi rekolekciók
szükségességét és
hatékonyságát,
kérdéskörét foglalta magába a
megbeszélés
során.
A
második
pontban az esperesi kerületek életével
foglalkoztunk, mely magában foglalta az
ott szolgáló papság és a kerületben
lévő egyházközségek jelenlegi és
célként
megjelölt, egymást erősítő kapcsolatát.
Legközelebb
hozzánk a plébániák élete
áll. Magában hordozza a pap és a hívek
kapcsolatát, a
közösségek egyházközségeket
építő szerepét, a laikusok aktív
közreműködését.
A
negyedik
témakörben az iskolai és plébániai
hittanok tárgyköre, míg az ötödikben a
közelünkben működő szerzetesrendek adta
lehetőségekről váltottak szót a
jelenlévők.
Zsinatunk
időpontja beleesett az október 5-én Rómában
kezdődött rendkívüli püspöki
szinódus időszakába. A világ minden
tájáról érkezett bíborosok a
családpasztoráció kihívásaival
foglalkoznak az evangélium tükrében. Munkájuk
sikeréért templomainkban, így nálunk is,
minden szentmisén az alábbi imát
imádkoztuk:
Jézus,
Mária és József, bennetek szemléljük
az igaz szeretet csillogását. Hozzátok
fordulunk bizalommal. Názáreti Szent Család! Tedd
a mi családjainkat is a
megélt közösség és imádság
helyévé, az Evangélium hiteles
iskolájává, kicsiny
családegyházzá.
Názáreti
Szent Család! Add, hogy a családoknak ne kelljen
többé megtapasztalniuk az
erőszakot, a bezártságot, a megosztottságot.
Akiket pedig megbántottak vagy
megbotránkoztattak, hamarosan megvigasztalódhassanak
és meggyógyuljanak.
Názáreti
Szent Család! Add, hogy Isten Szentlelke mindenkiben
újraélessze annak tudatát,
hogy a család szent és sérthetetlen, Isten
tervének ékköve.
Jézus,
Mária és József! Halljátok meg és
hallgassátok meg könyörgéseinket. Ámen
„Én vagyok az élet kenyere. Aki
hozzám jön,
nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik
meg.” (Jn 6,35)
János
leírja evangéliumában, hogy Jézus a
kenyérszaporítás után,
Kafarnaumban tartott nagy beszédében többek
között ezt is mondta: „Ne azért az
eledelért fáradozzatok, mely veszendő, hanem azért
az eledelért, amely megmarad
az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek”
(Jn 6,27).
Hallgatói
számára egyértelmű, hogy a mannára utal, s
ez egyben a „második”
mannára való várakozást is jelenti, mely a
Megváltó eljövetelekor száll majd
alá a mennyből.
Nem
sokkal ezután, ugyanebben a beszédben Jézus
úgy mutatkozik be a
tömegnek – mely még nem érti Őt –, hogy Ő maga a
mennyből alászállott igazi
kenyér, s ezt a hitünkkel kell elfogadnunk:
„Én
vagyok az élet
kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és
aki bennem hisz, sohasem szomjazik
meg.”
Jézus
már úgy látja önmagát, mint a
kenyeret. Ez ugyanis földi életének
legfőbb célja. Kenyérré lenni, hogy
megegyék. Kenyérré lenni, hogy átadja
nekünk életét, hogy önmagává
alakítson minket. Eddig tehát világos ennek az
igének a lelki tartalma, az ószövetségi
vonatkozásaival együtt. Szavai azonban
titokzatosabbá és kellemetlenebbé válnak,
amikor Jézus ezt mondja magáról: „A
kenyér pedig, amit én adok, az én testem a
világ életéért” (Jn 6,51b) és „Ha
nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az
ő vérét, nem lesz élet
tibennetek” (Jn 6,53).
Az
Eucharisztia hírüladása ez, ami sok
tanítványt megbotránkoztatott és
eltávolított Jézustól. Pedig éppen
ez a legnagyobb ajándék, melyet az
emberiségnek akar adni: saját jelenlétét az
Eucharisztia szentségében, mely
betölti a test és a lélek
szomjúságát, s a Jézussal való
bensőséges egység
által az öröm teljességében
részesít minket.
Ha
ezzel a kenyérrel táplálkozunk, nem vágyunk
semmilyen más eledelre.
Minden szeretet és igazság utáni vágyunkat
kielégíti az, aki maga a Szeretet,
aki maga az Igazság.
„Én
vagyok az élet
kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és
aki bennem hisz, sohasem szomjazik
meg.”
Ez
a kenyér tehát Vele táplál már itt
lent, de azért kaptuk, hogy mi
viszont a bennünket körülvevő emberiség lelki
és fizikai éhségét csillapítsuk.
Krisztus
üzenetét nem annyira az Eucharisztia által ismeri
meg a világ,
hanem sokkal inkább a keresztények
életéből, akik az Oltáriszentségből
és az
Igéből táplálkoznak, akik életükkel
és szavaikkal adják hírül az
evangéliumot,
s ez által teremtik meg Krisztus jelenlétét az
emberek között.
A
keresztény közösség élete az
Eucharisztiának köszönhetően válik Jézus
életévé, vagyis olyan életté, amely
képes Isten szeretetét és életét
adni a
többieknek.
„Én
vagyok az élet
kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és
aki bennem hisz, sohasem szomjazik
meg.”
A
kenyér hasonlatával Jézus megtanít minket a
testvér iránti szeretet
igazabb, „keresztényibb” módjára.
Mit
jelent ugyanis szeretni?
Szeretni
annyit jelent, hogy „eggyé válunk” mindenkivel,
eggyé válunk
mindabban, amire a többiek vágynak, a legkisebb és a
legjelentéktelenebb
dolgokban, azokban is, melyek számunkra kevésbé
fontosak, de a többieket
érdeklik.
Jézus
azáltal, hogy kenyérré lett számunkra,
ragyogó példáját adta ennek a
szeretetnek. Kenyérré válik, hogy behatoljon
mindenkibe, hogy ehetővé váljék,
hogy eggyé váljon mindenkivel, szolgáljon,
szeressen mindenkit.
Egyszóval,
váljunk eggyé mi is, egészen addig, hogy egy falat
kenyér
legyünk a másik számára.
Ez
a szeretet: oly módon eggyé válni a
többiekkel, hogy érezzék,
szeretetünk táplálja, megvigasztalja, felemeli
és megérti őket.
Chiara
Lubich
Múlt század első
éveiben Amerika őserdejében
élt egy erkölcsös házaspár. Az apa -
munkás, anya indián családból való.
Keményen dolgoztak a mindennapi kenyérért.
1909.febr.12-én gyermekük született, akiről
senki sem sejtette a jövőt.
Apa nemsokára meghal.
Évek
múlva
anyja ölébe vette és így beszélt a
lelkére:
"Fiam,
TESTEDÉRT keveset tehetek - szegény vagyok:
kenyér, táplálék éjt nappallá
tevő
munkám gyümölcse.
LELKEDÉRT
még kevesebbet tudok tenni, de bár
tudatlan vagyok - de nem szűnök meg azon fáradozni, hogy
számodra feltárjam ama
fenséges sugarakat, melyek az égből jönnek.
JÖVÖDÉRT
semmit sem tehetek, félek, hogy a
hétköznapok lármája, a világ
kísértései, az élet hullámai
megkísértenek, hogy
felejtsd Isten szavát. De most amilyen hangosan csak tudom,
füledbe kiáltom oly
annyira ISTEN NEVÉT, hogy azt soha, senki, semmi el ne tudja
halkítani
lelkedben. Egész életedben UGY EMLÉKEZZÉL
ISTEN NEVÉRE, MINT ÉNRÁM."
Egy év múlva meghal. De ezt az órát a fiú el
nem feledte, akkor
sem, amikor naggyá lett.
Lincoln
Abraham, a rabszolgák felszabadítója, az
Egyesült Államok 2-szer választott
elnöke volt. Merénylet áldozata lett.
/Dr.Schaub
Z.jegyz/
Az
immár hagyománnyá vált Falunapunk
szeptember 27-én került megrendezésre a
páston. A reggel kilenctől kifulladásig tartó
rendezvény sok embernek nyújtott
kikapcsolódást és szolgált
találkozási helyéül a
szülőfalujuktól távol élők és az
itt lakó barátaik találkozási
helyéül. Miközben főtt a gulyásleves és
több
sátorban a nagygönc, már ekkor is szinte minden
náció talált magának programot.
Gumivárak, arcfestés, fafaragás,
kovácsműhely, íjászat, népi
játékok a
kicsiknek lekötöttséget, míg az
egészség sátor, az Agrárkamara, a
kirakodó
vásár, koncertek és folklór műsorok, amatőr
és profi fellépők a felnőtteknek
biztosították a kikapcsolódást a hajnalig
tartó tánclehetőség mellett.
Amíg
a
Páston a gyerekprogramok folytak, addig a Műfüves
pályán Súth Edvin
szervezésében Hamula Edit, ifj Holman József,
Halaj Tüzép, Ruzsin Pál méhész
és
Szabóki Viktor szponzorálásával
(labdák, kupák) a „Gönc Kupa”
mérkőzései
folytak sportszerűen és derűsen. A négy csapat, mely a
csaták után egy
csoportképre az újság kedvéért is
összeállt, az alábbi erősorrendet alakította
ki: első helyen végzett a Puruczki Tamás által
szervezett JAMAICA. Őket a
KOLPING követte Szabó Gergő szervezésében. A
harmadik helyet az ELIT ALAKULAT
szerezte meg. A Súth Edvin által szervezett csapat
számára tornák következtében
előállt siker ez a helyezés. A sort a Murányi
Csaba által szervezett GÖNCÖSÖK
zárták a torna táblázatán.
Köszönjük az önszervezett falunapi
programrész
megvalósítását.
Október
11-én, szombaton két program is várta a
rendezvények hiányát hirdetőket.
Közösségi Házunk foglaltsága miatt a
Kolping ház nagyterme Táncháznak adott
otthont 17 órától. A zenét kedvelők a
Gyöngyvirág Presszóban Bene Annamária
(fuvola) és Fábián Annamária (gitár)
„barokk muzsikájával” gazdagíthatták
immár
másodízben zenei élménytárukat.
Október
12. Az önkormányzati választások napja volt.
A legtöbb embert ez mozgatta meg
reggel hat és este hét között.
Tevékenységük eredményeként az
alábbi személyek
kaptak bizalmat Érsekvadkert ügyeinek
előmozdítására. Dr. Kovácsné Nagy
Mária
polgármesterként, dr. Kovács János, Valent
József, Molnár János, Szabó János,
Antal Jánosné és dr. Őszi Attila Csaba
képviselőként tevékenykedik az
elkövetkező öt évben.
KART-Art
alkotótábor munkálkodott
településünkön október 17 és 23
között. Az alkotók az
ország szinte minden tájáról
érkeztek hozzánk. Műveikből
kiállítás nyílik
október 18-án. Örömteli, hogy Balla Fanni
és Sipos Dávid személyében két
érsekvadkerti fiatal is munkálkodott a „csapatban”.
Október
18-án, szombaton szüreti vigadalom lesz a
Tájházban, amit este szüreti bál
követ a Közösségi Házban, míg
október 25-én
színházlátogatásra (Fekete
szárú
cseresznye) invitálnak bennünket a szervezők.
Október
22-én az esti órákban az Önkormányzati
ünnepség keretében emlékeztünk meg 56
hőseiről, míg másnap a Magyar Hazánkért
felajánlott szentmisén imádkoztunk
múltunk ismeretében a szereteten alapuló
jövőnkért.
Végül,
de nem utolsó sorban kívánom megjegyezni a semmi
nem történik-et harsogóknak,
hogy novemberben és decemberben is lesznek programok
településünkön. Így lesz
KARÁCSONYI HANGVERSENY is templomunkban az
öröm vasárnapján, december 14-én
délután fél öttől. Igaz egy programra sem
kényszerítenek senkit, de a
frekventált helyeken időben tudatják a szervezők.
(emjé)
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2014. november 17.
hétfő
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
A
leköszönő önkormányzati képviselő
testület utolsó ülésére szeptember
30-án
került sor. A cikluszáró beszámolón
túl rögzítésre került a
választási
bizottság hiányzó tagjainak és
póttagjainak személye. Döntés született
a
szociális tűzifa pályázaton történő
részvételünkről, és örömmel
hallgattuk az
Érsekvadkert hírnevét határokon túl
is erősítő, a Karácsonyi Hangversenyen is
állandóan fellépő Pedagógus Kórus
éves sikereiről szóló beszámolót.
Az
október 12-én választott képviselő
testület alakuló ülése lapzártánk
idején
lesz, október 24-én 17 órakor az
Ifjúsági Házban. Napirendi pontjai a
törvényi
előírásokhoz igazodóan az előttünk
álló ciklus programismertetőjét, az
alpolgármester megválasztását, a
polgármester és képviselőtestületi tagok
eskütételét a bér és
tiszteletdíj kérdéskörét foglalja
magába.
A
Petőfi Sándor Általános Iskola
területén lévő műfüves sportpálya az
iskolai
sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22
óráig a sportolni vágyó fiatalok
és felnőttek számára bérleti díj
ellenében igénybe vehető.
Tornák
esetén öltözőt biztosítunk! Esti
pályavilágítás van!
Bérleti díj:
Alkalomszerű
használat esetén:
4500
Ft/ óra
Rendszeres
(legalább 10 alkalom) használatnál:
3500
Ft/ óra
Focitornák
esetén a rendszeres használat díját kell
fizetni!
A
bérlési időszakra vonatkozó
térítési díj munkaidőben a
Polgármesteri Hivatal
pénzügyi irodájában fizethető be. A
befizetést igazoló bizonylatot a pálya
használata előtt a gondnoknak be kell mutatni.
Pénztári időn túli használat
díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.
További
információt és időpont egyeztetést
kérni - hétvégi használat esetén is
- Molnár
Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u
137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143
telefonszámon lehet.
Október
utolsó vasárnapján hajnalra kell az
órákat 1 órával
visszaállítani.
Szentmisék
az „új óra szerint” is fél 8 – fél 10-
és a Pusztaberkiben fél 12-kor lesz.
Az
Új síremlékek megáldása
október utolsó
vasárnapján nov.26-án, vagy: nov. 1-én. Du.
3 órakor LESZ. - Kérjük
előre bejelenteni a síremlék
megáldás szándékát.
Az új síremlékek
megáldása előtt ez évben felső úti nagy
keresztnél (Mátéffy Viktor sírja
közelében) mondunk rövid közös imát
az összes megholtért. Ott gyülekezzünk, onnan
indulunk az áldásra.
November
1-én, Mindenszentek napján szombaton
de. fél 8-kor szentmise. Minden-szentek napja parancsolt
ünnep, a szentmisén
részt venni lelkiismereti kötelesség. A temető
látogatás miatt a szentmise ne
maradjon el.
–
Azért előtte péntek este 6 órakor tartunk
Mindenszentek előtti szentmisét. (Nem
napján, szombaton, amikor mindenki a temetőket látogatja!)
Ebben
az évben Halottak napja, nov.2-a
vasárnapra esik. Szentmisék: Fél 8-kor az
összes Vadkerten nyugvó, vagy innen
származó megholtért - fél 10-kor az
ÖSSZES MEGHOLTÉRT ajánljuk fel a szentmisét.
Pusztaberkiben
nov-2-án, vasárnap fél 12-kor lesz
az összes megholtért a szentmise.
November
12-én szerda: ÉVES
SZENTSÉGIMÁDÁSI NAPRA hívjuk a K.
Híveket. De. 10-kor ünnepi szentmisével kezdődik,
majd óránként, a beosztás
szerinti imaórák. Este fél 6 órakor
rövid közös szentségimádás,
szentmise zárja
ünnepünket.
November
23-án, vasárnap a Szent
Erzsébet nappal kapcsolatos KARITÁSZ
GYŰJTÉS lesz.
A templombúcsúnk
november 30: Szent András napján lesz. A
Búcsúi szentmisét Hajdú Jenő apát
úr
mutatja be. Ez egyben ádvent
1.
vasárnapja, másnap dec. 1-én reggel 6
órakor lesz az első hajnali szentmise.
24.
Virág
Attila, Dzsúlió (Virág Attila – Kortnyák
Zsanett)
25.
Keresztes
Adél, Eszter (Keresztes László- Szenes Zsuzsanna)
26.
Tenczer
Dávid (Tenczer Róbert - Balla Gabriella)
27.
Zsiga
Bendegúz, József (Zsiga László-
Horváth Katalin)
28.
Pócz
Zalán, Ferenc (Pócz Ferenc – Bulejka Veronika)
29.
Vajzer
Bálint (Vajzer Gábor – Doman Eszter)
HÁZASSÁGOT
KÖTÖTT:
Szept.27:
Berta József – Urbán Mária
Magdolna
HALOTTAINK:
43.
Záhorszki János (1951)
44.
Madaczki István (1935)
45.
Mészáros Timea (1971)
1. szombat
- Pinke András
2. vasárnap - Összes megholtért
3. hétfő -
4. kedd
-
5. szerda
- Urbán Ignác, beteg felesége, Urbán
és Kaba család
halottaiért (Alapítványi)
6. csütörtök - Kristók János,
felesége Híves Katalin, szüleik és vejük
-
7. péntek -
Keresztes József, szülei, és a Molnár
család élő és elhunyt
tagjaiért
8. szombat
- Erdős János, felesége Kopisz Mária, fiuk,
vejük, szüleik és
hozzátartozók
-
-
Gál Géza, felesége Kovács Mária, 2
unokája, Holman István, felesége Vámos
Erzsébet, 2 fiuk, szülők, élő és elhunyt
hozzátartozók
9. vasárnap - Vitéz Ferenc, felesége
Nagy Erzsébet, szülők, nagyszülők és
hozzátartozók
-
Percsina Pál, felesége Csernák Margit, fiuk
és szüleik
-
Záhorszki András, felesége Kopisz Margit,
gyermekeik, élő és elhunyt
hozzátartozókért
10. hétfő -
11. kedd
- Pistyúr és Híves család élő
és elhunyt családtagjaiért
12. szerda
- Csernák István és lánya Katalin
-
Balogh István, felesége Kaba Ilona, a Kaba és a
Varga család elhunytjaiért
13. csütörtök - Szabó István, felesége
Kristók Margit, szüleik és Fábián
Ignác,
felesége Kovács Erzsébet, unokavejük
Ignác
14. péntek - Kristóf
József, felesége Tokodi Margit 3.
évforduló, lányuk,
menyük, élő és elhunyt hozzátartozók
15. szombat
- Szakács Ferenc 2, évforduló, szülei,
testvérei, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Koza István 10. évforduló, felesége,
Mészáros Borbála, szülők, élő
és elhunyt
hozzátartozók, Dósa János, felesége
Csillag Ilona, szülők, hozzátartozók
-
Valcz Ferenc, felesége Boda Margit, szüleik, élő
és elhunyt családtagok,
valamint Sors Károly és felesége
16. vasárnap - Konopás János, élő és
elhunyt hozzátartozók
-
Valkó Ignác, 2 fia, a Valkó és Péter
család halottaiért
-
Szabó Ignác, édesapja, édesanyja
Vitéz Mária, a család élő és elhunyt
hozzátartozói
17. hétfő -
18. kedd
-
19. szerda
-
20. csütörtök - Kalmár József 5.
évforduló és szülei, apósa Jakubecz
János
-
Szabó Istvánné Csillag Mária,
édesapja, anyósa, apósa és élő
hozzátartozók
-
Pásztor István, felesége Pálinkás
Mária és szüleik
21. péntek - Urbán és
Molnár család élő és elhunyt
tagjaiért
-
Macska Károly, felesége Czinege Erzsébet,
násza, nászasszonya, a család élő és
elhunyt tagjaiért
-
Pistyúr Ignác, felesége Szlúka
Erzsébet, szüleik és gyermekeik
22. szombat
- Urbán és Koza család elhunyt tagjai,
Záhorszki János és Szabó
István
-
Hálából és élő
hozzátartozókért
-
Kristók Ignác, élő és elhunyt
hozzátartozók, Urbán Andrásné, 2
férje és
hozzátartozók
23. vasárnap - Kiss András, élő és elhunyt
hozzátartozók (Alapítványi)
-
-
Nagy Jánosné Boda Margit, 2 férje és
hozzátartozók, Vitéz József,
felesége
Szabó Anna és szüleik
24. hétfő -
25. kedd
-
26. szerda
-
27. csütörtök -
28. péntek -
-
Molnár Lajos 1. évforduló és a
család elhunyt tagjaiért
29. szombat
- Káplár Győző, élő és elhunyt
hozzátartozók
-
Szúnyogh László 1. évforduló,
édesapja, nővére, apósa, anyósa és
hozzátartozók
-
Szabó József, felesége Mák Margit,
gyermekeik és hozzátartozók
30. vasárnap -