Vadkerti harangok
2014. október


Búcsúzva élni
Szentmiseszándékok
Az érsekvadkerti temetőben
Ferenc pápa üzenetei XI.rész
Sose halunk meg?
Szentkúti zarándoklat
Isten előtti alázat
Lemondásunk jutalma
Az ítéletalkotásról
Zsinati hírek
Életige
Úgy emlékezz Istenre egész életben, mint énrám!
Események dióhéjban
Ingyenes jogi tanácsadás
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Műfüves pálya bérlése
Híreink

Vissza az előző menüre

Búcsúzva élni


Ősz van. A természet is segít búcsúzni, elmúlni, meghalni. Életünk tele van találkozásokkal és búcsúzásokkal. Mikor túl közel engedünk valakit magunkhoz, bizony nagyon fáj, ha elveszítjük. Csakhogy az elválás nem mindig azt jelenti, hogy el is engedtük az illető személyt.

Napjainkra a veszteség, a halál tabu téma lett. Nem része a kultúránknak, legfeljebb november első napjaiban. Pedig úgy tűnik, az életben átélt veszteségeket nehezen kezeljük, az ezzel kapcsolatos érzelmeinkkel nem foglalkozunk őszintén. Úgy teszünk, mintha nem történt volna meg az elvesztés, és évekig hozzátapadunk a rég elmúlt dolgokhoz. Gyakran élünk egy rég megszűnt kapcsolat bűvkörében, akár a szeretet, akár a gyűlölet jegyében. Nem tudjuk lezárni a múltat, és így az újnak sem tudunk helyet adni. Görcsösen ragaszkodunk tárgyakhoz, személyekhez, mindenhez.

Verena Kast, a lélektan jungi iskolájához tartozó svájci szakember alapvető feladatnak látja az emberi személyiség fejlődési folyamatában a „gyászmunkát”. A lelki betegek gyógyítása során szerzett tapasztalataira alapozva jelenti ki, hogy minden veszteségélményt meg kell gyászolnunk.

Nem csak egy szeretett embert kell a halálnak átengednünk, hanem sokszor magunkat is: elképzeléseinket, ötleteinket, beállítódásainkat. Le kell mondani valamiről, ami kedves volt az életünkben. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a múlton csüggünk, és ebből az következik, hogy elzárkózunk a jövő elől, így valójában nem is a jelenben élünk.

Verena a „gyászmunka” négy szakaszát különbözteti meg: tagadás, feltörő érzelmek, keresés és az elválás, új kapcsolat magunkkal és a világgal. Minden embernek kötődnie kell más emberekhez, de azokat is el kell engednünk, még akkor is, ha az elengedés nehezünkre is esik. Meg kell tanulnunk úgy elengedni a másik embert, hogy ne kifosztva érezzük magunkat, hanem merjünk újra meg újra kötődni, noha tudjuk, hogy a kötést megint oldás követi a vele járó fájdalommal és újabb átállással együtt. Ha kilép az életünkből egy hozzánk közelálló ember, űr marad utána. Megtehetjük, hogy üres helyét gyorsan betöltjük vagy betemetjük, de meg állhatunk egy percre, hogy megkérdezzük magunktól: valóban csak ürességet érzünk? Hátha örülünk is, hogy életünk egy szakasza lezárult, talán hálát is érzünk, esetleg bűntudatot?

Minden leválási folyamat visszavezet önmagunkhoz. Egyedül vagyunk, magunkra maradtunk, elhagyatva, netán magányosan. Ekkor óhatatlanul felvetődik a kérdés. Ki vagyok, és kivé válhatok most, hogy az énképem alapja nem lehet többé a megszokott kapcsolat? Az átállás önvizsgálatot igényel, de a folyamat az új önmeghatározást is lehetővé teszi. Az élet állandó búcsúzás, olvashatjuk Lisieux-i Szent Teréznél. Eszünkbe juthatnak Jézus szavai is: „Aki meg akarja tartani életét, elveszíti azt”. Tudnunk kell, hogy ami valóban létezett, az csak a földről távozott, a mennyei valóságban vár reánk. Az idő, amibe beleszülettünk attól függően, hogy milyen „anyagból” vagyunk, őröl vagy csiszol.

(Kalász, 2009. nov. NÉ)

Vissza az újság tetejére

Az érsekvadkerti temetőben

Kezet fogtunk.

Én és az ősz – a vadkerti temetőben.

Színes szőnyeggel fogadott,

amit fáradtan hordott az öreg útra.

Az avar mély volt és titkokat rejtett.

Megsárgult levelet,

kifakult sorokat,

emberi sorsokat.

 

(enel, Hatvanból)

Vissza az újság tetejére

Ferenc pápa üzenetei XI.rész

A keresztények megosztottsága bűn

Minden alkalommal, amikor megújítjuk hitvallásunkat, amikor elimádkozzuk a Hiszekegyet, megerősítjük, hogy az Egyház egy és szent. Egy, mert eredete a szentháromságos Istenben van, aki az egység és a teljes szeretetközösség misztériuma. Szent, mivel Jézus Krisztuson alapul, Szentlelke hatja át, tölti el üdvözítő szeretetével. Az Egyház szent, de ugyanakkor bűnösökből áll. Mindnyájan bűnösök vagyunk, és mindennap megtapasztaljuk saját törékenységünket, nyomorúságunkat. A hit, amelyet megvallunk, megtérésre ösztönöz bennünket. Arra, hogy legyen bátorságunk mindennap megélni az egységet és az életszentséget.

Ha nem vagyunk egységesek, és nem vagyunk szentek, ez azért van, mert nem vagyunk hűségesek Jézushoz. Jézus azonban nem hagy magunkra minket, nem hagyja sorsára Egyházát. Velünk halad, megért bennünket. Megérti gyengeségeinket, bűneinket, megbocsát, feltéve, ha hagyjuk, hogy megbocsásson. Jézus mindig velünk van, segít nekünk, hogy kevésbé legyünk bűnösek, hogy szentebbek, egységesebbek legyünk.

Az első vigasztalás abból a tényből ered, hogy Jézus olyan sokat imádkozott a tanítványok egységéért. Ezt tette kínszenvedésének előestéjén, amikor arra készült, hogy egész életét értünk áldozza fel. Az Úr közvetlen halála előtt nem önmagáért aggódott, hanem ránk gondolt! Az Atyával folytatott szomorú beszélgetésében éppen azért imádkozott, hogy egyek legyünk vele és egymással.

Az Egyház a kezdetektől fogva arra törekedett, hogy megvalósítsa ezt a szándékot, amit Jézus annyira a szívén visel. Az első keresztényeket megkülönböztette az a tény, hogy a hívők sokaságának egy volt a szíve–lelke. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy olyan sok az egység ellen elkövetett bűn. Ne csak az egyházszakadásokra gondoljunk, hanem olyan mulasztásokra, amelyek mindennaposak közösségeinkben és vezet napjaink megosztottságához. Ezzel kapcsolatban komoly lelkiismeret vizsgálatot kell tartanunk. Egy keresztény közösségben a legsúlyosabb bűn a megosztottság, mert nem Isten, hanem az ördög műve, aki szétválaszt, aki elrontja a kapcsolatokat, aki előítéleteket sugall.

Kedves barátaim, mondta végül Ferenc pápa. Hagyjuk, hogy szíveinkben visszhangozzanak Jézus ezen szavai: „Boldogok a békességesek: ők Isten fiai.”Kérjünk őszintén bocsánatot minden alakalomért, amikor megosztottságot vagy értetlenséget okoztunk közösségünkben, jól tudva, hogy szeretetközösségre csak a szüntelen megtérés útján juthatunk el.

(VR.2014.09.07.)

Vissza az újság tetejére


Sose halunk meg?

Egy most halva fekvő szerző emlékére

A modern kor sok veszedelmes hazugsága közül az egyik legsúlyosabb az a hazugság, mely azt sugallja: „sose halunk meg”. A felvilágosodás óta az e világi, anyagi lét hite, a materializmus olyan erős gyökeret vert a mindennapi ember gondolkodásában és életszemléletében, hogy saját boldogságát is egyre ezen az ismert világon és ebben az egyetlen, számára adott létezésben, és csakis ebben akarta megtalálni. Így emiatt vált a halál valami kegyetlen és illetlen tabutémává, az ifjúság és az egészség a legfőbb értékké.

Az egyéniség kultusza kötelezővé tette az „önmegvalósítást”, a jóság, az önfeláldozás erénye helyett a fizikai erő és a pénzben mérhető tudás lett a sikeres élet mércéje. Minden, ami az elmúláshoz vezet vagy azzal kapcsolatos, kellemetlen képzeteket kelt az átlagemberben, tehát kerülendő. Ilyen a gyengeség, a fogyatékosság, a betegség, a szegénység, az öregség. Az emberiség mintegy hátat fordít saját múltjának is, és egyre eszeveszettebb sóvárgással tekint a jövő felé, melytől a tudomány és a technika még újabb csodáit várta lelkesen. A tér és az idő legyőzősére tett az emberiség nagy kísérletet, s úgy tetszik sokak számára, az emberiség még itt a Földön saját sorsának ura lesz előbb – utóbb, s nem szorul rá a megváltásra. Az „emberistennek” eszeveszett gőgje nyilvánult meg a szovjet marxizmusban, a német fasizmusban, de a mindkettőt legyőző amerikai fogyasztói társadalomban is. Az önzés tanait sajátítják el évtizedek óta azok a nemzedékek, amelyek az amerikai életforma bűvöletében nőttek fel, elhitetve az emberiség nélkülöző többségével is, hogy a Pénzisten javaiból előbb – utóbb nekik is jut majd. A „sose halunk meg” durva és könyörtelen hazugsága bűntudattal tölti el mindazokat, akik nem tudják megvásárolni azokat a gépeket, eszközöket, krémeket, vitaminokat, gyógyszereket, melyek örök ifjúságot, frissességet, boldogságot ígérnek, akárcsak a különféle biztosítótársaságok, melyek mintegy a földi lét csúcspontjának tekintik a kedvezményes életbiztosítást. Ebben a primitív és nevetséges világban a keresztények közül is sokan idegenül és megalázottan csetlenek-botlanak, akár rendelkeznek az áhított javakkal, akár nem: ők ugyanis tudják, milyen mulandó és hazug világhoz kellene alkalmazkodniuk.

Ebben a rettentő értékzavarban többféle, hamis életforma mosódik össze Magyarországon: a szülők még a késő Kádár- korban szerezték esetleg a világról alkotott nézeteiket, gyermekeik viszont az internetkorszak egyidejűségében próbálják megérteni a gondolatsebességgel változó világukat. A halál fenyegető értelmetlensége azonban sötét árnyékként telepszik rá a „sose halunk meg” rikító reklámjaira. A keresztény meggyőződés jó híre alig jut el a tömegekhez, akik a „sose halunk meg” sátáni hazugságában élnek, pedig ez a jó híregyszerűen annak erős hite, hogy bizony FELTÁMADUNK. Te is. Én is.

( +szszp. 2014. október)

Vissza az újság tetejére

Szentkúti zarándoklat


Október 5-e, vasárnap van. Lóg az eső lába. Mintha gyászba borult volna az ég is szülőfalunk „háborgó tengere” felett. Mégis közel kétszázan indultunk megújult Nemzeti Kegyhelyünkre, Szentkútra, hogy most is megvalljuk azt, hogy Mária Magyarország Nagyasszonya, aki velünk van minden viharban és vészben.

Nagy öröm volt látni a templom felé kígyózó sorokat, akik lobogóik alatt, keresztjükkel az élen haladtak a Szűzanya e szentélye felé. A gyóntató udvar teli megújulni vágyó emberrel, de a szabadtéri oltárt és az áthelyezett Lourdes-i barlangot magába foglaló téren alig van már ülőhely, pedig korán érkeztünk oda. Ám az utóbbi senkit sem zavar, hisz nem a kényelem, hanem az egymásra figyelés és Nagyasszonyunk köszöntése állt e napunk középpontjában. Ehhez adott támpontokat az ünnepi szentmise előtti órában Németh Gábor győri teológiai tanár az Aszkézis címet viselő katekézisében. Mondandóját egy tanmesével vezette be, mely röviden így foglalható össze: Egy lovas megállás nélkül vágtat a falu utcáin. Egy idős bácsi unva a céltalannak tűnő lovaglást, az alábbi kérdést intézte a száguldozó felé. Pista, hová mész ilyen rohanva? Nem én megyek bátyám, a ló visz - hangzott rá rögvest a válasz. Gondoljunk csak bele, nem hasonlít-e életünk a száguldozó lovaséhoz? Ugye sokszor elmondhatjuk azt, hogy nem mi megyünk, hanem engedjük, hogy a körülmények vigyenek. S ha nem engedjük meg ezt, ki is nevet minket a bennünket körül vevő világ. Legjobb „védőoltás” erre az aszkézis gyakorlása, ami nem más, mint szabadon lemondani valamiről. Mi vajon tudunk-e szabadon lemondani valamiről, amikor a birtoklási vágy oly erős? Az aszkézis esetében fontos az is, hogy nem az a lényeg, miről mondunk le, hanem hogy miért. Nagyon fontos ebben a témakörben az, hogy ami Istentől elválaszt, az képezze lemondásaink tárgyát. Ekkor vehetjük igazán kezünkbe önmagunkat, és nem dőlünk be a bennünket körülvevő eszközöknek, életvitelnek és időbeosztásnak, melyek nem mások, mint korunk zsarnokai. Az aszkézis alapja így nem lehet más, mint az alázat, ami soha nem gondol önmaga fényezésére.

Nagyon fontos az is, hogy ne uralkodjék el rajtunk a birtoklási vágy, mert az mámort ugyan ad, de elégedettséget soha!

A katekézist, a szentmisére történő ráhangolódásul közös éneklés követte. Ezalatt már zsúfolásig megtelt a tér és környezete. 11 órakor megszólalt a harang, amit a Lourdes-i Himnusz közös éneklése követett. Ez idő alatt az asszisztecia lobogók és egyházi jelvények kíséretében az új barlanghoz vonult, hogy Nikolas Brounwet, Lourdes püspöke megáldja azt. A püspök úr megáldás előtti, bevezető gondolatai a két kegyhely testvéri kapcsolatának erősítését emelte ki, melynek külső jeleként a barlangban helyezte el az ’56-os magyarok Lourdes-ba vitt, akkori rabságunkat jelképező lánc és szögesdrót darabjait.

A püspök úr tanításában is a barlangok életünkben betöltött szerepét hangsúlyozta. Elsőként felidézte a betlehemi barlangot, ami az állatok lakhelyéből, Mária rajongó szeretetével vált Jézus méltó és első otthonává. Bernadett is barlangban találkozott Máriával, ami a sötét helyet fényessé változtatja akkor és a sok gyógyulást követően azóta is.

Mária mosolygott akkor Bernadettre. Most pedig ránk mosolyog e szent helyen. Jelzi, hogy velünk van és marad, még akkor is, ha oly sokan elutasítják mosolyát. Mária egy „forrás” a jelenlévők számára. Ám abból nem elég csak nekünk inni, hanem másoknak is meg kell mutatni ezt a forrást akár itt, akár az egyházközségeink Lourdes-i barlangjai által!

(Szentkút, 2014.10.05. emjé)

Vissza az újság tetejére

Isten előtti alázat

Árpád-házi Szent Erzsébet Nagyboldogasszony napján jövőbeni anyósával, Zsófiával és annak lányával, Ágnessel együtt ment a templomba. Ruhájuk rangjuknak megfelelően díszes volt, fejükön kis aranykorona. Amikor Erzsébet a templomba lépve a megfeszített Jézus keresztjére pillantott, levette fejéről a koronát, s leborulva a földre imádkozni kezdett. Botrányos illetlenségnek tűnt ez a hiú fejedelemné szemében, ezért durván kifakadt Erzsébet ellen. Földön fetrengő eszelősnek nevezte őt, aki szégyelli s meggyalázza a fejedelmi koronát. Erzsébet könnyes szemmel kérte a méltatlankodó úrnőt: „Ne vegye rossz néven tettemet, de amikor az Úr Jézust töviskoronával láttam magam előtt, attól féltem, hogy az én arany koronám gúnyolná őt”.

Vissza az újság tetejére

Lemondásunk jutalma

Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 20,1–16a)

A szőlőmunkásokról szóló példázatnak számos olvasata van, hiszen sokféle szövegkörnyezetben felbukkanó bibliai képeket alkalmaz (gazda, szőlőhegy, munka, bér). Van azonban egy olyan vetülete is ennek az elbeszélésnek, amelyet olykor nem veszünk eléggé figyelembe.

Az evangélium előző fejezete szól a gazdagság veszélyeiről (Mt 19,23–26), illetve beszámol a tanítványok kérdéséről, amellyel azt firtatják, mi lesz a lemondásuk jutalma (Mt 19,27–30). Itt hangzik el Jézus válasza arról, hogy az elsőkből utolsók, az utolsókból elsők lesznek, s hogy „aki nevemért elhagyja [mindenét], százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége” (Mt 19,29). Tartalmilag ezekhez kapcsolódik hozzá a szőlőmunkások története, akik a nap végén azt remélik, hogy az elvégzett munkájuk alapján ki többet, ki kevesebbet kap majd bérként, zárásként megismételve az előző perikópa utolsó mondatát (Mt 19,30).

Mit akar itt Jézus tanítványainak az eszébe-szívébe vésni? Mire akarja tanítani őket?

Először is rámutat arra, hogy Isten úgy és annyit ad, amennyi neki tetszik. „Nem tehetem azt a sajátommal, amit akarok?” (Mt 20,15). Ám hogy ennél is többről van szó, azt a következő mondat mutatja meg: „Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” (uo.). Mindez rávilágít arra, hogy a munkások elvétették a lényeget. Nem az egy dénár a fontos, nem a bér, a fizetség. Aki azt hiszi, hogy Istenért tett erőfeszítéseinek valamiféle spirituális (vagy esetleg nagyon is e világi, anyagi) haszon mutatja meg az értelmét, az súlyos tévedésben van.

A Gazda jósága nem abban áll, hogy fizet a munkásainak — hanem abban, hogy kiválasztja őket. Nem az egy dénár a lényeg, hanem hogy akik korábban csak céltalanul ácsorogtak, dologtalanul tengették az életüket, azok most már tartoznak valakihez. Kellettek valakinek. Kapnak fizetséget, igen (ami már önmagában „százannyi”, az előző párbeszéd szavai szerint), ám nem ezen fordul meg a sorsuk, hanem azon, hogy „övék lesz az élet öröksége”. Ők már a Gazda emberei, ezért lesznek örökösök. Nem béresek ők, nem napszámosok, hanem olyanok, akikre ránézett az Úr, és azt mondta nekik: akarom, hogy hozzám tartozzatok!

Ez a kincs, ez az igazi jutalom! Milyen jó lenne ezt megértenünk! A hitünk titka nem az, amit mi teszünk benne, általa Istenért, hanem az, hogy ő már előbb kiválasztott minket arra, hogy higgyünk benne! Milyen csodálatos ez a személyesen felénk forduló isteni Szeretet! Mennyire jó, hogy az Ő kiválasztottai vagyunk! Ha ezt megértjük, belátjuk, minden egyéb másodlagos.

 

Török Csaba

Az ítéletalkotásról

Az előítéletet az ördög sugallja, olvasható a Szentatya üzenetébe és biztosan fennakadna a lapunkban közzé tett három szita első rostáján is. Na, de nézzük, hogy ismert személyek és hiteles mit is mondanak az ítélettel kapcsolatban.

„A gonosz könnyen gyanakszik másokra; mint aki szédül, azt hiszi, hogy minden mozog körülötte, pedig ebben nem a körülötte lévő dolgok, hanem a fejében nyugtalankodó vér a hibás” - vallja e témakörről Loyolai Szent Ignác.

„Annak a tükörnek, amelyeket mások elé tartasz, mindkét oldala tükör legyen!” - olvashatjuk Daniel Seebergernél.

„Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy” - írja e témakörről Exupéry.

„Ha valaki magát az igazság és a tudás bírájává emeli, az Isten nevetése süllyeszti le azt” - jelenti ki Albert Einstein.

„Rettenetes, ha a gyűlölet a vizsgálóbíró” - állítja Victor Hugo.

„Nem a mi dolgunk igazságot tenni. A mi dolgunk csak igazabbá lenni” - tanítja Reményik Sándor.

Vissza az újság tetejére

Zsinati hírek

Egyházmegyénk zsinata október kilencedikén folytatódott Nagyorosziban, a betegséggel küzdő Imre bácsi egyházközségében. Az egyházmegye élete került most megbeszélésre, ami öt pontban foglalható össze.

Az első szint az egyházmegyei szint, ami a papok helyezésének, a papi rekolekciók szükségességét és hatékonyságát, kérdéskörét foglalta magába a megbeszélés során.

A második pontban az esperesi kerületek életével foglalkoztunk, mely magában foglalta az ott szolgáló papság és a kerületben lévő egyházközségek jelenlegi és célként megjelölt, egymást erősítő kapcsolatát.

Legközelebb hozzánk a plébániák élete áll. Magában hordozza a pap és a hívek kapcsolatát, a közösségek egyházközségeket építő szerepét, a laikusok aktív közreműködését.

A negyedik témakörben az iskolai és plébániai hittanok tárgyköre, míg az ötödikben a közelünkben működő szerzetesrendek adta lehetőségekről váltottak szót a jelenlévők.

Zsinatunk időpontja beleesett az október 5-én Rómában kezdődött rendkívüli püspöki szinódus időszakába. A világ minden tájáról érkezett bíborosok a családpasztoráció kihívásaival foglalkoznak az evangélium tükrében. Munkájuk sikeréért templomainkban, így nálunk is, minden szentmisén az alábbi imát imádkoztuk:

Jézus, Mária és József, bennetek szemléljük az igaz szeretet csillogását. Hozzátok fordulunk bizalommal. Názáreti Szent Család! Tedd a mi családjainkat is a megélt közösség és imádság helyévé, az Evangélium hiteles iskolájává, kicsiny családegyházzá.

Názáreti Szent Család! Add, hogy a családoknak ne kelljen többé megtapasztalniuk az erőszakot, a bezártságot, a megosztottságot. Akiket pedig megbántottak vagy megbotránkoztattak, hamarosan megvigasztalódhassanak és meggyógyuljanak.

Názáreti Szent Család! Add, hogy Isten Szentlelke mindenkiben újraélessze annak tudatát, hogy a család szent és sérthetetlen, Isten tervének ékköve.

Jézus, Mária és József! Halljátok meg és hallgassátok meg könyörgéseinket. Ámen

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

 „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.” (Jn 6,35)

János leírja evangéliumában, hogy Jézus a kenyérszaporítás után, Kafarnaumban tartott nagy beszédében többek között ezt is mondta: „Ne azért az eledelért fáradozzatok, mely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek” (Jn 6,27).

Hallgatói számára egyértelmű, hogy a mannára utal, s ez egyben a „második” mannára való várakozást is jelenti, mely a Megváltó eljövetelekor száll majd alá a mennyből.

Nem sokkal ezután, ugyanebben a beszédben Jézus úgy mutatkozik be a tömegnek – mely még nem érti Őt –, hogy Ő maga a mennyből alászállott igazi kenyér, s ezt a hitünkkel kell elfogadnunk:

„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”

Jézus már úgy látja önmagát, mint a kenyeret. Ez ugyanis földi életének legfőbb célja. Kenyérré lenni, hogy megegyék. Kenyérré lenni, hogy átadja nekünk életét, hogy önmagává alakítson minket. Eddig tehát világos ennek az igének a lelki tartalma, az ószövetségi vonatkozásaival együtt. Szavai azonban titokzatosabbá és kellemetlenebbé válnak, amikor Jézus ezt mondja magáról: „A kenyér pedig, amit én adok, az én testem a világ életéért” (Jn 6,51b) és „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek” (Jn 6,53).

Az Eucharisztia hírüladása ez, ami sok tanítványt megbotránkoztatott és eltávolított Jézustól. Pedig éppen ez a legnagyobb ajándék, melyet az emberiségnek akar adni: saját jelenlétét az Eucharisztia szentségében, mely betölti a test és a lélek szomjúságát, s a Jézussal való bensőséges egység által az öröm teljességében részesít minket.

Ha ezzel a kenyérrel táplálkozunk, nem vágyunk semmilyen más eledelre. Minden szeretet és igazság utáni vágyunkat kielégíti az, aki maga a Szeretet, aki maga az Igazság.

„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”

Ez a kenyér tehát Vele táplál már itt lent, de azért kaptuk, hogy mi viszont a bennünket körülvevő emberiség lelki és fizikai éhségét csillapítsuk.

Krisztus üzenetét nem annyira az Eucharisztia által ismeri meg a világ, hanem sokkal inkább a keresztények életéből, akik az Oltáriszentségből és az Igéből táplálkoznak, akik életükkel és szavaikkal adják hírül az evangéliumot, s ez által teremtik meg Krisztus jelenlétét az emberek között.

A keresztény közösség élete az Eucharisztiának köszönhetően válik Jézus életévé, vagyis olyan életté, amely képes Isten szeretetét és életét adni a többieknek.

„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”

A kenyér hasonlatával Jézus megtanít minket a testvér iránti szeretet igazabb, „keresztényibb” módjára.

Mit jelent ugyanis szeretni?

Szeretni annyit jelent, hogy „eggyé válunk” mindenkivel, eggyé válunk mindabban, amire a többiek vágynak, a legkisebb és a legjelentéktelenebb dolgokban, azokban is, melyek számunkra kevésbé fontosak, de a többieket érdeklik.

Jézus azáltal, hogy kenyérré lett számunkra, ragyogó példáját adta ennek a szeretetnek. Kenyérré válik, hogy behatoljon mindenkibe, hogy ehetővé váljék, hogy eggyé váljon mindenkivel, szolgáljon, szeressen mindenkit.

Egyszóval, váljunk eggyé mi is, egészen addig, hogy egy falat kenyér legyünk a másik számára.

Ez a szeretet: oly módon eggyé válni a többiekkel, hogy érezzék, szeretetünk táplálja, megvigasztalja, felemeli és megérti őket.

 

Chiara Lubich

Vissza az újság tetejére

"Úgy emlékezz Istenre egész életedben, mint énrám!"

   Múlt század első éveiben Amerika őserdejében élt egy erkölcsös házaspár. Az apa - munkás, anya indián családból való. Keményen dolgoztak a mindennapi kenyérért.  1909.febr.12-én gyermekük született, akiről senki sem sejtette a jövőt. Apa nemsokára meghal.

Évek múlva anyja ölébe vette és így beszélt a lelkére:

"Fiam, TESTEDÉRT keveset tehetek - szegény vagyok: kenyér, táplálék éjt nappallá tevő munkám gyümölcse.

  LELKEDÉRT még kevesebbet tudok tenni, de bár tudatlan vagyok - de nem szűnök meg azon fáradozni, hogy számodra feltárjam ama fenséges sugarakat, melyek az égből jönnek.

  JÖVÖDÉRT semmit sem tehetek, félek, hogy a hétköznapok lármája, a világ kísértései, az élet hullámai megkísértenek, hogy felejtsd Isten szavát. De most amilyen hangosan csak tudom, füledbe kiáltom oly annyira ISTEN NEVÉT, hogy azt soha, senki, semmi el ne tudja halkítani lelkedben. Egész életedben UGY EMLÉKEZZÉL ISTEN NEVÉRE, MINT ÉNRÁM."

  Egy év múlva meghal.  De ezt az órát a fiú el nem feledte, akkor sem, amikor naggyá lett.

Lincoln Abraham, a rabszolgák felszabadítója, az Egyesült Államok 2-szer választott elnöke volt. Merénylet áldozata lett.                                        /Dr.Schaub Z.jegyz/

Vissza az újság tetejére

Események dióhéjban


Az immár hagyománnyá vált Falunapunk szeptember 27-én került megrendezésre a páston. A reggel kilenctől kifulladásig tartó rendezvény sok embernek nyújtott kikapcsolódást és szolgált találkozási helyéül a szülőfalujuktól távol élők és az itt lakó barátaik találkozási helyéül. Miközben főtt a gulyásleves és több sátorban a nagygönc, már ekkor is szinte minden náció talált magának programot. Gumivárak, arcfestés, fafaragás, kovácsműhely, íjászat, népi játékok a kicsiknek lekötöttséget, míg az egészség sátor, az Agrárkamara, a kirakodó vásár, koncertek és folklór műsorok, amatőr és profi fellépők a felnőtteknek biztosították a kikapcsolódást a hajnalig tartó tánclehetőség mellett.

Amíg a Páston a gyerekprogramok folytak, addig a Műfüves pályán Súth Edvin szervezésében Hamula Edit, ifj Holman József, Halaj Tüzép, Ruzsin Pál méhész és Szabóki Viktor szponzorálásával (labdák, kupák) a „Gönc Kupa” mérkőzései folytak sportszerűen és derűsen. A négy csapat, mely a csaták után egy csoportképre az újság kedvéért is összeállt, az alábbi erősorrendet alakította ki: első helyen végzett a Puruczki Tamás által szervezett JAMAICA. Őket a KOLPING követte Szabó Gergő szervezésében. A harmadik helyet az ELIT ALAKULAT szerezte meg. A Súth Edvin által szervezett csapat számára tornák következtében előállt siker ez a helyezés. A sort a Murányi Csaba által szervezett GÖNCÖSÖK zárták a torna táblázatán. Köszönjük az önszervezett falunapi programrész megvalósítását.

Október 11-én, szombaton két program is várta a rendezvények hiányát hirdetőket. Közösségi Házunk foglaltsága miatt a Kolping ház nagyterme Táncháznak adott otthont 17 órától. A zenét kedvelők a Gyöngyvirág Presszóban Bene Annamária (fuvola) és Fábián Annamária (gitár) „barokk muzsikájával” gazdagíthatták immár másodízben zenei élménytárukat.


Október 12. Az önkormányzati választások napja volt. A legtöbb embert ez mozgatta meg reggel hat és este hét között. Tevékenységük eredményeként az alábbi személyek kaptak bizalmat Érsekvadkert ügyeinek előmozdítására. Dr. Kovácsné Nagy Mária polgármesterként, dr. Kovács János, Valent József, Molnár János, Szabó János, Antal Jánosné és dr. Őszi Attila Csaba képviselőként tevékenykedik az elkövetkező öt évben.


KART-Art alkotótábor munkálkodott településünkön október 17 és 23 között. Az alkotók az ország szinte minden tájáról érkeztek hozzánk. Műveikből kiállítás nyílik október 18-án. Örömteli, hogy Balla Fanni és Sipos Dávid személyében két érsekvadkerti fiatal is munkálkodott a „csapatban”.

Október 18-án, szombaton szüreti vigadalom lesz a Tájházban, amit este szüreti bál követ a Közösségi Házban, míg október 25-én színházlátogatásra (Fekete szárú cseresznye) invitálnak bennünket a szervezők.


Október 22-én az esti órákban az Önkormányzati ünnepség keretében emlékeztünk meg 56 hőseiről, míg másnap a Magyar Hazánkért felajánlott szentmisén imádkoztunk múltunk ismeretében a szereteten alapuló jövőnkért.

Végül, de nem utolsó sorban kívánom megjegyezni a semmi nem történik-et harsogóknak, hogy novemberben és decemberben is lesznek programok településünkön. Így lesz KARÁCSONYI HANGVERSENY is templomunkban az öröm vasárnapján, december 14-én délután fél öttől. Igaz egy programra sem kényszerítenek senkit, de a frekventált helyeken időben tudatják a szervezők.

(emjé)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2014. november 17. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

A leköszönő önkormányzati képviselő testület utolsó ülésére szeptember 30-án került sor. A cikluszáró beszámolón túl rögzítésre került a választási bizottság hiányzó tagjainak és póttagjainak személye. Döntés született a szociális tűzifa pályázaton történő részvételünkről, és örömmel hallgattuk az Érsekvadkert hírnevét határokon túl is erősítő, a Karácsonyi Hangversenyen is állandóan fellépő Pedagógus Kórus éves sikereiről szóló beszámolót.

Az október 12-én választott képviselő testület alakuló ülése lapzártánk idején lesz, október 24-én 17 órakor az Ifjúsági Házban. Napirendi pontjai a törvényi előírásokhoz igazodóan az előttünk álló ciklus programismertetőjét, az alpolgármester megválasztását, a polgármester és képviselőtestületi tagok eskütételét a bér és tiszteletdíj kérdéskörét foglalja magába.

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.


Vissza az újság tetejére


Egyházközösségi hírek


Október utolsó vasárnapján hajnalra kell az órákat 1 órával visszaállítani.

Szentmisék az „új óra szerint” is fél 8 – fél 10- és a Pusztaberkiben fél 12-kor lesz.

 Az Új síremlékek megáldása október utolsó vasárnapján nov.26-án, vagy: nov. 1-én. Du. 3 órakor LESZ.  - Kérjük előre bejelenteni a síremlék megáldás szándékát.  Az új síremlékek megáldása előtt ez évben felső úti nagy keresztnél (Mátéffy Viktor sírja közelében) mondunk rövid közös imát az összes megholtért. Ott gyülekezzünk, onnan indulunk az áldásra.

 November 1-én, Mindenszentek napján szombaton de. fél 8-kor szentmise. Minden-szentek napja parancsolt ünnep, a szentmisén részt venni lelkiismereti kötelesség. A temető látogatás miatt a szentmise ne maradjon el.

– Azért előtte péntek este 6 órakor tartunk Mindenszentek előtti szentmisét. (Nem napján, szombaton, amikor mindenki a temetőket látogatja!)

 Ebben az évben Halottak napja, nov.2-a vasárnapra esik. Szentmisék: Fél 8-kor az összes Vadkerten nyugvó, vagy innen származó megholtért - fél 10-kor az ÖSSZES MEGHOLTÉRT ajánljuk fel a szentmisét.

 Pusztaberkiben nov-2-án, vasárnap fél 12-kor lesz az összes megholtért a szentmise.

 November 12-én szerda:  ÉVES SZENTSÉGIMÁDÁSI NAPRA hívjuk a K. Híveket. De. 10-kor ünnepi szentmisével kezdődik, majd óránként, a beosztás szerinti imaórák. Este fél 6 órakor rövid közös szentségimádás, szentmise zárja ünnepünket.

 November 23-án, vasárnap  a Szent Erzsébet nappal kapcsolatos KARITÁSZ GYŰJTÉS lesz.

   A templombúcsúnk november 30: Szent András napján lesz. A Búcsúi szentmisét Hajdú Jenő apát úr mutatja be.   Ez egyben ádvent 1. vasárnapja, másnap dec. 1-én reggel 6 órakor lesz az első hajnali szentmise.
 

KERESZTELÉSEK:

24.   Virág Attila, Dzsúlió (Virág Attila – Kortnyák Zsanett)

25.   Keresztes Adél, Eszter (Keresztes László- Szenes Zsuzsanna)

26.   Tenczer Dávid (Tenczer Róbert - Balla Gabriella)

27.   Zsiga Bendegúz, József (Zsiga László- Horváth Katalin)

28.   Pócz Zalán, Ferenc (Pócz Ferenc – Bulejka Veronika)

29.   Vajzer Bálint (Vajzer Gábor – Doman Eszter)

 

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

           Szept.27: Berta József – Urbán Mária Magdolna

HALOTTAINK:

          43. Záhorszki János (1951)

          44. Madaczki István (1935)  

          45. Mészáros Timea  (1971)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

November

1. szombat     - Pinke András

2. vasárnap   - Összes megholtért

3. hétfő           -

4. kedd           -

5. szerda        - Urbán Ignác, beteg felesége, Urbán és Kaba család halottaiért (Alapítványi)

6. csütörtök    - Kristók János, felesége Híves Katalin, szüleik és vejük

                        - Fábián István, felesége Csillag Mária és elhunyt hozzátartozók

7. péntek        - Keresztes József, szülei, és a Molnár család élő és elhunyt tagjaiért

8. szombat     - Erdős János, felesége Kopisz Mária, fiuk, vejük, szüleik és hozzátartozók

                        - Molnár János, felesége Valacsik Borbála, szüleik, testvéreik, Nagy Ignác, felesége Molnár Mária, szüleik, testvéreik

                        - Gál Géza, felesége Kovács Mária, 2 unokája, Holman István, felesége Vámos Erzsébet, 2 fiuk, szülők, élő és elhunyt hozzátartozók

9. vasárnap   - Vitéz Ferenc, felesége Nagy Erzsébet, szülők, nagyszülők és hozzátartozók

                        - Percsina Pál, felesége Csernák Margit, fiuk és szüleik

                        - Záhorszki András, felesége Kopisz Margit, gyermekeik, élő és elhunyt hozzátartozókért

10. hétfő        -

11. kedd         - Pistyúr és Híves család élő és elhunyt családtagjaiért

12. szerda      - Csernák István és lánya Katalin

                        - Balogh István, felesége Kaba Ilona, a Kaba és a Varga család elhunytjaiért

13. csütörtök - Szabó István, felesége Kristók Margit, szüleik és Fábián Ignác, felesége Kovács Erzsébet, unokavejük Ignác

14. péntek     - Kristóf József, felesége Tokodi Margit 3. évforduló, lányuk, menyük, élő és elhunyt hozzátartozók

15. szombat   - Szakács Ferenc 2, évforduló, szülei, testvérei, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Koza István 10. évforduló, felesége, Mészáros Borbála, szülők, élő és elhunyt hozzátartozók, Dósa János, felesége Csillag Ilona, szülők, hozzátartozók

                        - Valcz Ferenc, felesége Boda Margit, szüleik, élő és elhunyt családtagok, valamint Sors Károly és felesége

16. vasárnap - Konopás János, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Valkó Ignác, 2 fia, a Valkó és Péter család halottaiért

                        - Szabó Ignác, édesapja, édesanyja Vitéz Mária, a család élő és elhunyt hozzátartozói

17. hétfő        -

18. kedd         -

19. szerda      -

20. csütörtök - Kalmár József 5. évforduló és szülei, apósa Jakubecz János

                        - Szabó Istvánné Csillag Mária, édesapja, anyósa, apósa és élő hozzátartozók

                        - Pásztor István, felesége Pálinkás Mária és szüleik

21. péntek     - Urbán és Molnár család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Macska Károly, felesége Czinege Erzsébet, násza, nászasszonya, a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Pistyúr Ignác, felesége Szlúka Erzsébet, szüleik és gyermekeik

22. szombat   - Urbán és Koza család elhunyt tagjai, Záhorszki János és Szabó István

                        - Hálából és élő hozzátartozókért

                        - Kristók Ignác, élő és elhunyt hozzátartozók, Urbán Andrásné, 2 férje és hozzátartozók

23. vasárnap - Kiss András, élő és elhunyt hozzátartozók (Alapítványi)

                        - Kovács István, felesége Mrekvicska Erzsébet, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

                        - Nagy Jánosné Boda Margit, 2 férje és hozzátartozók, Vitéz József, felesége Szabó Anna és szüleik

24. hétfő        -

25. kedd         -

26. szerda      -

27. csütörtök - Fábián József, felesége Mrekvicska Rozália és a család halottaiért

28. péntek     - Kovács János, felesége Dósa Margit, vejük, szüleik, nászuk, nászasszonyuk

                        - Molnár Lajos 1. évforduló és a család elhunyt tagjaiért

29. szombat   - Káplár Győző, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Szúnyogh László 1. évforduló, édesapja, nővére, apósa, anyósa és hozzátartozók

                        - Szabó József, felesége Mák Margit, gyermekeik és hozzátartozók

30. vasárnap -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre