Az idei nyár sem múlhatott el közös nyaralások nélkül. Ebben az évben két helyszín és átfedő időtartam jellemezte a közösségben eltöltött időnket. Kisgyermekes családjaink a gyulai vár bevételére vállalkoztak, míg az alapítók csapata egyházmegyénk legdélkeletibb településén, a Cibakháza filiájaként szereplő Cserkeszőlőn alkotott üdülő közösséget. Mindkét csapatra jellemző volt a pihenve egymásra figyelés és a hitbeli erősödés Kisrigó László püspök atya és Varga Tamás lelkipásztori kisegítő közreműködésével.

Most néhány gondolat a cserkeszőlői napokról. Népes csapatunk egyik fele az új, de üresen álló plébánia épület vendégszobáiban ütött tanyát, míg a másik fele a fürdőbázissal határos Camping öt, a gyergyócsomafalviak által most készített, faházát vette birtokba. A látszólag különálló helyek mégis együtt nyaralásról tettek tanúságot. Nemcsak azzal, hogy a sok medence valamelyikében találkoztunk, hanem azzal is, hogy rögtön továbbadtuk, mit érdemes ki próbálni, vagy hol kaphatunk különböző kezeléseket. A közösségben lenni jó megéléséről tanúskodik az is, hogy nagy tortával köszöntöttük a 17. életévét töltő Zsófit, de zengett az éljen soká a 46. és 60. születésnap és a 23. házassági évforduló ünneplése kapcsán is.

A kirándulás sem maradhatott ki cserkeszőlői életünkből. Tiszainokán, Pfeiffer Ferencék 200 hektáros családi birtokán tettünk látogatást, ahol egy igazi falusi gazdaság felépülési folyamatáról hallhattunk a 350 éves tölgyfa alatt, amely még szintén a régi családi birtok része volt, a volt magtárból kialakított lakóépülettel együtt. Megjegyezni kívánom, hogy az ötgyermekes geodéta pedagógus házaspár 1990-ben Csepelről tért vissza ide, és a semmiből alakította ki e pincészettel is rendelkező farmot.

Egy kirándulás vagy üdülés nem az igazi, ha csak a földiekről szól. Ennek tudatában már érkezéskor felmértük a templomi közösséggel történő találkozások lehetőségeit. A vasárnapi, szerdai és pénteki (Nagyboldogasszony) igeliturgia egyike sem múlhatott el nélkülünk. Megtapasztaltuk a paphiány, a megrázó esemény (itt volt plébános a tavaly ősszel meggyilkolt, Nógrádban szülei sírjára eltemetett Szarvas András) emlékét és lelki jelenlétét a templom falán elhelyezett márványtábla is jelzi a betérők számára - csodákat tud tenni egy kis közösség életében, melynek élére a kántorukból lett lelkipásztori kisegítő, Varga Tibor állt, magával ragadva a távolodó fiatalokat és időseket egyaránt. A nép nyelvén beszélő ember minden igeliturgián támpontokat adott a szent cselekményben résztvevőknek, melyből zárszóként néhányat megosztok kedves olvasóinkkal.

Jézus felénk is nyújtja a kezét, mint a vízen járni akaró Péter felé, hangzott el e kijelentés vasárnap reggel. Vajon mi észrevesszük-e ezt a felénk nyújtott kezet? Merünk-e fenntartás nélkül abba kapaszkodni, vagy  a világ mocsarába, a nagy szabadosságba való elsüllyedést választjuk?

Kolbe atyát szerda reggel állította példaképül elénk. Ő az életéről is le tudott mondani azért, hogy egy másik ember éljen. Vajon én miről tudok vagy tudnék lemondani egy istenarcot rejtő másik ember számára?

Nagyboldogasszony napján tudatosította bennünk, hogy nem vagyunk árvák, hisz van égi édesanyánk, aki most is vigyáz reánk. Bízzunk benne, s merjük kérni közben járását Szent Fiánál, hogy legyen erőnk megmaradni hitben és magyarságban egyaránt.

A kirándulás véget ért ugyan, de az élet élni akar és megy tovább. Az egyházi és egyesületi és politikai események sorban követik egymást, melyek tevőleges jelenlétre hívnak bennünket úgy, mint a Kálvária búcsúnk, a szentendrei Kolping családi nap, a szentkúti zarándoklat Magyarok Nagyasszonya alkalmából és az önkormányzati választások.

2014.08.19. emjé

Kérés és hálaadás

A mai evangéliumban Jézus és a kánaáni asszony beszélgetését olvassuk. Az asszony azt kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg lányát, akit fogva tart egy gonosz szellem. Kissé meglepődünk azon, hogy Jézus, aki más esetekben szívesen fogadta az ilyen jellegű kéréseket, most szóra sem méltatja őt, úgy viselkedik, mintha meg sem hallotta volna. Az asszony mégsem akar távozni, az elutasítást jelző hallgatás ellenére is bízik, ezért ha nem is tud Jézus közelében maradni, továbbra is hangos kiáltásokkal ismétli meg kérését. Emiatt a tanítványok arra kérik Mesterüket, hogy küldje el. Erre Jézus már nem hallgatásával, hanem szavaival kifejezetten megtagadja a kérést, mondván, hogy küldetése csak a választott néphez szól és nem a pogányokhoz. E határozott visszautasítás sem készteti távozásra az asszonyt, aki Jézus lába elé borulva ismétli meg sokadszorra kérését. Az Úr még ekkor sem enged neki, hanem kijelentésével valósággal megsérti az asszonyt, hiszen a kutyákhoz hasonlítja. Ő viszont nem sértődik meg, hanem a Jézus által említett „kutyás-mondást” a saját javára fordítja, s így erősíti meg kérését. Jézus ekkor enged, megdicséri hitét, meggyógyítja lányát. Mit tanulhatunk e történetből?

Elsőként a kitartó kérést kell megemlítenünk. Amikor Istentől kérünk valamit, akkor nem szabad feladnunk. Egy idős asszony meséli el, hogy unokája évek óta súlyos beteg. Felsorolja, milyen módszereket, kezeléseket alkalmaztak nála, hány helyre vitték már orvosokhoz és professzorokhoz, miféle készítményeket hozattak neki külföldről. Bátorítom, hogy imádkozzon unokájáért. Erre így válaszol: „Azt már megtettem, nem segített!” - aztán távozik. Szavaiból arra következtetek, hogy a sokféle gyógymód között próbálkozott az imádsággal is, de mivel nem hatott néhány nap vagy hét alatt, abbahagyhatta. Vigyázzunk! Az imádkozás nem erre való! Így nem szabad imádkoznunk! Aki azt mondja, hogy nekiáll imádkozni egy szándékra és Isten három hét alatt teljesítse kérését, az teljesen félreérti az imát. Mert Isten talán éppen azt akarja megtudni, hogy mennyire vagyunk kitartóak.

A másik lényeges üzenet, hogy Isten nem elutasító. Lehet, hogy csak próbára akar tenni minket. Próbára teszi kitartásunkat, hitünket. Ha az első visszautasításnak tűnő eset után elfordulunk tőle, nem kérjük tovább őt, akkor az a bizalmatlanságunk jele. Azzal a bizalommal érdemes imádkoznunk, hogy Isten meghallgat minket. És azzal a bizalommal, hogy jól tudja, mire van szükségünk lelkünk üdvössége érdekében.

A harmadik mondanivaló pedig az, hogy Isten jósága minden ember felé kitárul, senki, egyetlen ember, egyetlen nép sincs kizárva abból. Jézus korában elterjedt volt a zsidók között az a felfogás, hogy Isten csak őket, a választott nép tagjait segíti, üdvözíti. Amikor Jézus meghallgatja ennek a nem zsidó, hanem pogány asszonynak a kérését, bizonyítja, hogy Isten senkitől nem tagadja meg szeretetét. Szeretetének, jóságának, gondviselésének megtapasztalása és végső soron az üdvösség elnyerése nem egyes népek vagy egyes személyek kiváltsága, hanem minden ember számára elérhető.

Befejezésül még egy tanulság: Amennyire buzgók és lelkesek vagyunk a kérő imában, olyannyira legyünk buzgók a hálaadásban is!

A három szita

„Tanmese a mának"

Egy napon valaki meglehetősen felindulva kereste fel Szókratészt: Ó, Szókratész, hallottad-e, mit művelt a barátod? Ezt rögtön el kell, hogy mondjam neked. Egy pillanat! – szakította őt félbe a bölcs. – Amit mondani akarsz, átszűrted-e a három szitán?

Három szitán? Kérdezte csodálkozva az illető. Igen, kedves barátom, három szitán. Lássuk csak, vajon az, amit el akarsz mesélni, átmegy-e a három szitán!

Az első szita az igazság. Meggyőződtél-e arról, hogy amit el akarsz mondani, az igaz? Nem, nem, csak mások elmondásából tudom.

Vagy úgy! De a második szitát már biztosan használtad. Ez pedig a jóság szitája. Vagyis az, amit el akarsz mondani, ha nem bizonyosodtál meg róla, hogy igaz, legalább jó? Nem, ellenkezőleg.

Ahá - szólt közbe Szókratész -, akkor használjuk még a harmadik szitát is, és tegyük fel a kérdést, vajon szükséges-e, hogy elmondd nekem ezt a számodra oly felháborító dolgot.

Szükségesnek éppenséggel nem mondható, jelezte a „hírhozó”.

Tehát, mondta a bölcs mosolyogva, ha az, amit el akarsz mondani, sem nem biztos, hogy igaz, sem nem jó, sem elmondása nem szükséges, akkor felejtsd el az egészet, ne bosszantson az se téged, se engem!

K kalendárium 2013.

Életige

Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek tettekre váltani azt a magyarázatot, amelyet Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója havonta a Biblia egy-egy mondatához fűzött, s amely széles körben hatással van az egyének és közösségek életére.

„Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked.” (Sir 28,2)

Ez az életige az egyik ószövetségi könyvből való. Krisztus előtt 170-180 körül írta egy írástudó bölcs, Ben Szira, aki Jeruzsálemben folytatott tanítói tevékenységet. Olyan témát tanít, mely kedves az egész bibliai bölcseleti hagyomány számára. Eszerint Isten irgalmas a bűnösökhöz, és nekünk is példája szerint kell cselekednünk. Az Úr megbocsátja minden vétkünket, mert „irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban” (vö. Zsolt 103,3.8). Becsukja szemét, hogy ne lássa többé bűneinket (vö. Bölcs 11,23), elfelejti és a háta mögé veti minden vétkünket (vö. Iz 38,17). Ő ugyanis, mivel ismeri kicsiségünket és nyomorúságunkat – írja másutt Ben Szira –, „megsokszorozza a bűnbocsánatot”. Isten, mint minden apa és anya, mivel szereti gyermekeit, megbocsát nekik, megajándékozza őket bizalmával, elrejti hibáikat, és fáradhatatlanul bátorítja őket.

Isten, mivel apa és anya, nem elégszik meg azzal, hogy szereti gyermekeit és megbocsát nekik. Az a vágya, hogy ők is testvérként tekintsenek egymásra, egyetértsenek, szeressék egymást. Az egyetemes testvériség tehát Istennek az emberiségről alkotott nagy terve. Olyan testvériség ez, amely erősebb az óhatatlanul bekövetkező megosztottságnál, feszültségeknél, haragnál, amelyek a meg nem értés és az elkövetett hibák következtében oly könnyen kialakulnak.

Gyakran családok hullnak szét, mert nem tudunk megbocsátani egymásnak. Ősi gyűlölet táplálja a rokonok, a társadalmi csoportosulások, a népek közötti megosztottságot. Még olyanok is akadnak, akik azt tanítják, hogy ne felejtsük el az elszenvedett sérelmeket, hogy tápláljuk magunkban a bosszút… Így az alattomos harag megmérgezi a lelket és kikezdi a szívet.
Vannak, akik azt gondolják, hogy a megbocsátás a gyengeség jele.

Nem így van. A megbocsátás igen nagy bátorság megnyilvánulása, igazi szeretet, a leghitelesebb szeretet, mert érdek nélküli. „Ha csupán azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok?” – mondja Jézus. Ezt mindenki meg tudja tenni. „Szeressétek ellenségeiteket!” (vö. Mt 5,42–47)

Nekünk is meg kell tanulnunk Jézustól az apai és anyai szeretetet, az irgalmas szeretetet mindazok iránt, akikkel napunk során találkozunk, különösen azok iránt, akik valamiképp hibáznak. Akik pedig meghívást kaptak egy közösségi lelkiségre, azaz a keresztény lelkiségre, azoktól az Újszövetség még többet kér: „Bocsássatok meg egymásnak!” (Kol 3,13) A kölcsönös szeretet szinte szövetséget kér tőlünk: legyünk mindig készek megbocsátani egymásnak! Csak így járulhatunk hozzá az egyetemes testvériség létrejöttéhez.

„Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked.”

E szavak nemcsak arra hívnak, hogy legyünk könyörületesek, hanem eszünkbe juttatják azt is, hogy a megbocsátás szükséges feltétele annak, hogy nekünk is megbocsássanak. Jézus maga figyelmeztet minket: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (Mt 7,2) „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” (Mt 5,7) Ha ugyanis a szív megkeményedett a gyűlölettől, nem lesz képes felismerni és befogadni Isten irgalmas szeretetét.

Hogyan váltsuk hát tettekre ezt az igét? Természetesen bocsássunk meg azonnal, ha lenne még valaki, akivel nem békültünk ki! Ez azonban még nem elég. Át kell kutatnunk szívünk legrejtettebb zugait, hogy kiűzzük belőle az egyszerű közömbösséget, a jóakarat hiányát, bármiféle fölényes magatartást, a felületességet bárki irányában, akivel csak találkozunk.

Ezenkívül szükség van még egy megelőző műveletre is. Tekintsünk minden reggel új szemmel arra, akivel találkozunk a családban, az iskolában, a munkahelyünkön, az üzletben! Legyünk készen arra, hogy ne azt nézzük, ami nem tetszik a viselkedésükben, hogy ne ítélkezzünk, hogy bizalomban részesítsünk másokat; hogy mindig reméljünk, mindig higgyünk! Ezzel a teljes amnesztiával, ezzel az egyetemes megbocsátással a szívünkben közeledjünk mindenkihez! Egyáltalán ne emlékezzünk mások hibáira, mindent takarjunk be szeretetünkkel! Napunk során pedig bocsánatkéréssel vagy a barátság egy-egy jelével próbáljunk meg jóvátenni egy udvariatlanságot, egy türelmetlen megnyilvánulást! A másik ember ösztönös elutasítása helyett hagyjuk élni magunkban a teljes befogadást, a határtalan irgalmat, a teljes megbocsátást, a részvétet, a másik szükségleteire való odafigyelést!

Ha azután az Atyához fohászkodunk – mindenekelőtt amikor bocsánatot kérünk a hibáinkért –, látni fogjuk, hogy kérésünk teljesül, és teljes bizalommal mondhatjuk majd: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” (Mt 6,12)

Chiara Lubich/Magyar Kurír

Kolping hírek

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

2014. július 29-én tartott soron kívüli Képviselő-testületi ülés az alábbi témakörökben foglalt állást:

Határozat született a rendkívüli önkormányzati támogatás igényléséről, ami a befolyt bevételek és a működési kiadások egyensúlyát az alulfinanszírozásunk miatt kívánja megteremteni. Határozat született az Intézmények konyhája és a Mikszáth Kálmán Közművelődési Intézmény tevékenységi köreinek életszerű bővítéséről és az Államkincstár felé történő jelentéséről.

Egyebek között foglalkoztunk Bakó László nemzetközi favágó versenyen indulásának támogatásával, a Konopás-féle ház sorsával, a Drágffy-sírkő sírkő-parkbani kiemelt helyre kerülésével és a Derék-pataki víztározó útjának végleges üzembe helyezésével.

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.

Vissza az újság tetejére