Kisgyermekként arra figyeltem fel, hogy karácsonykor mennyire másképp történik az ajándékozás, és mennyire másmilyen is volt az ajándék, mint húsvétkor. Karácsonykor nem kellett keresni az ajándékokat, mert azokat a karácsonyfa fényeinél egyből felfedezhettük azokat, és mindjárt ki-ki a magáét birtokba is vehette.

A húsvéti ajándékozásnak más volt a rituáléja, és más volt az ajándék is. Akkor még fényes nappal volt a feltámadási szertartás, s utána mindjárt kezdetét is vette a titok, az elrejtett ajándék felkutatása. Szüleink névre szólóan rejtették el azokat a kert zugaiba, bokraiba. Nem volt könnyű ezekre rátalálni. Egyet azonban tudtunk: érdemes keresni. Van remény. S ha valamelyikünk a hosszú, sikertelen kutatás után mégis sírásra görbülő szájjal feladta volna, szüleink biztatták, ne adja fel. Sőt az ajándékukat már meglelő testvérek is segítségre siettek a rejtőzködő ajándék meglelésében. A keresés sohasem fulladt kudarcba. A rejtek végül feltárult, nem maradt el a rátalálás öröme, az alleluja.

A húsvéti ajándékok kettős örömöt rejtettek. A rátalálásét, s az ajándékozásét. Az ajándékok egytől egyig kínálni való ínyencségek voltak. Ám egyikünknek sem jutott eszébe félre vonulni és egymagában felfalni azt. A körbekínálás édességétől százszorta finomabbat ehetett mindenki. Hát nem egy evangéliumi csoda ez?

Ma már tudom, hogy ennek a játéknak felettébb fontos szerepe volt. Bevezetett a húsvéti misztérium világába, s abba, hogy ez a misztérium, ez az ajándék örök rejtély, gazdagságának mélységeit vég nélkül kereshetjük. Erre biztatást is kapunk Jézustól a hegyi beszédben: „Keressétek Isten országát és annak igazságát” (Mt 6,33). Keressük, de nem mint a tűt a szénakazalban, esélytelenül és reménytelenül, hanem ott, ahol Jézus vár ránk, az asztalnál, ott, ahol Ő megtöri a kenyeret, ahol megeleveníti halálának és föltámadásának emlékét, ahol a szentáldozásban a hitünk szent titka, az Úr halála és föltámadása, életünk titkává lesz. Minél teljesebben megéljük ezt a titkot, annál beljebb és beljebb jutunk megismerésében. Keresésünk reményteljesen mindig új és új kezdethez érkezeik.

zéel 2013

Anyai szeretet

Hívom a családokat 2014 áprilisában

Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!

Egy szép napon a férj – megbecsült kutatóintézeti vezető – közölte feleségével, hogy változtatniuk kell életmódjukon. Eddig elviseltem – mondta –, hogy te azért, hogy az egyetemi karriered töretlenül íveljen felfelé, a háztartás és gyerekeink gondozása mellett tudományos fokozatot szereztél annak árán, hogy én erősen besegítettem itthon. Így természetesen nem haladhattam úgy a kutatómunkámban, ahogy kellett volna. De ez így nem mehet tovább. Nem azért kötöttem házasságot, hogy a konyhában tölthessem a szabad időmet, sőt, a munkám rovására mosogassak és takarítsak. Neked se megoldás az, hogy fél kézzel a bölcsőt ringatod, fél kézzel meg a disszertációdat írod. Felesége értetlenül nézett rá. Mit gondolsz – kérdezte –, mit tegyünk? Van valamilyen elgondolásod? Döntenünk kell – válaszolta a férj –, melyikünkből lesz tudós, melyikünk lesz a család gondozója!

Sok házaspár szembesül korunkban ilyen, vagy hasonló gondokkal. Régebben ez a probléma nem volt általános. Az emberek nagy többsége a hagyományokat követve akarta berendezni családi életét, ezt érezte természetesnek. A társadalmi elvárások is összhangban voltak a kialakult hagyományos férfi és női szereppel, az apai és anyai hivatás hagyományos értelmezésével, a házasság és a család intézményéről vallott hagyományos felfogással. Ezek a hagyományok a Bibliában gyökeredznek (Ter, 2,24;). A II. Vatikáni Zsinat így tanít erről: „Maga Isten a szerzője a házasságnak, mely különböző javakkal és célokkal rendelkezik, s ezek igen nagy jelentőségűek az emberi nem fönnmaradása, az egyes családtagok személyes fejlődése és örök sorsa, s magának a családnak és az egész társadalomnak méltósága, biztonsága, békéje és jóléte szempontjából. … Így tehát a férfi és a nő, akik a házassági szövetség révén »már nem két test, hanem csak egy« (Mt 19,6), személyük és tevékenységük bensőséges kapcsolatában egymás kölcsönös segítségére és szolgálatára vannak, egységüket átélik és egyre szilárdabban magukénak érzik. Ez a bensőséges egység, mint két személy kölcsönös ajándékozása és a gyermekek java megkívánja a házastársak teljes hűségét, és sürgeti fölbonthatatlan egységüket.” (GS 48)

Mondjatok példát baráti, rokoni, ismerősi körből olyan házaspárokra, akik mindketten szép és példás családi élet mellett tiszteletre méltó karriert futottak be!

A Teremtő elgondolásai alapján kialakult hagyományok és a társadalmi elvárások közötti összhang napjainkra megbomlott, és egyre távolabb kerül egymáshoz. Ferenc pápa Evangelii Gaudium (Az evangélum öröme) c. apostoli buzdításában felhívja a figyelmet arra, hogy noha hatalmas a haladás a tudományban és technikában, az egészségügyben és a kommunikáció területén, az emberek mindennapos bizonytalanságban élnek, terjednek bizonyos betegségek, sokak szívében elhatalmasodik a félelem és a reménytelenség, még az úgynevezett gazdag országokban is; kialszik az életöröm, növekszik a tisztelet hiánya, az egyenlőtlenség és az erőszak. Mindezzel együtt jár, hogy az emberi kapcsolatok, így a családi kapcsolatok is törékennyé, bizonytalanná váltak. Minthogy pedig a család a társadalom alapsejtje, az a hely, ahol meg lehet tanulni a különbözőségben való együttélést, az egymáshoz tartozást, és ahol a szülők a maguk kultúráját adják gyermekeiknek tovább, mindez nemcsak a családok, hanem a társadalom széteséséhez is vezet. (vö. EG 52, 66)

Soroljatok fel olyan tudományos „eredményeket”, társadalmi, kulturális tényezőket, amelyek a család kárára vannak, és ezen keresztül rombolják a társadalmat! Milyen hatással vannak az emberi kapcsolatok a társadalmi kohézióra?

A házassági szövetség, amelyet a Teremtő alapított, és amely a házastársi szeretet és élet bensőséges közössége, a férfi és a nő visszavonhatatlan személyes beleegyezése által jön létre. Szabadon, önként, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul kölcsönösen egymásnak ajándékozzák magukat, és kölcsönösen elfogadják egymást. Ebben az elajándékozottságban teljesednek ki. A minden transzcendenciát elutasító individualizmus és erkölcsi relativizmus ezzel szemben azt sugallja, hogy az egyén java előbbre való, mint a közjó, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartása mindenkinek a saját megítélésére van bízva. Ennek a szemléletnek köszönhető, hogy mai társadalmunk élhetetlenné és életképtelenné kezd válni. Mennyire igaznak bizonyul Jézus szava: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt.” (Lk 17, 33)

Ferenc pápa mondta idén Szent Valentin püspök ünnepén, február 14-én, amikor Szent Péter téren jegyespárokkal találkozott: „A házasságon bizony mindennap dolgozni kell, mondhatni kézműves munkáról van szó, aranyművességről, hiszen a férjnek az a feladata, hogy feleségét egyre érettebb nővé tegye, a feleségnek pedig az a feladata, hogy férjét egyre érettebb férfivá tegye. Növekedni emberségben is, mint férfi és mint nő. És ez köztetek megy végbe. Ezt hívják közös növekedésnek. Nem az égből pottyan az öletekbe! Az Úr megáldja, de a ti kezetek munkája, abból származik, hogy miként viselkedtek, milyen életmódot folytattok, hogyan szeretitek egymást. Úgy élni, hogy együtt növekedjünk! Mindig úgy cselekedj, hogy a másik növekedjen. Dolgozzatok ezen! És így – nem tudom – lehet, hogy egy nap sétáltok majd falutok utcáján, az emberek pedig összesúgnak mögöttetek: »Nézd, milyen szép asszony, milyen erős!« »Amilyen férje van, érthető!« Rólad pedig: »Nézd, micsoda férfi!« »Amilyen felesége van, nem csoda!« Erről van szó! Együtt kell növekednetek, mindkettőtöknek a másik növekedését kell segítenie. Gyermekeiteknek pedig ez lesz az öröksége: olyan apukájuk és anyukájuk volt, akik együtt növekedtek, az egyik a másikat érettebb férfivá és érettebb nővé tette!”

Szüleitek, nagyszüleitek hogyan egyeztették össze családi és munkahelyi kötelezettségeiket, ambícióikat? Milyen segítség várható ebben a munkahelyektől, munkaadóktól?

Igazad van – mondta a bevezetésben említett házaspárból a feleség –, ez így nem mehet tovább. Sodródunk, a különféle kötelezettségek között őrlődünk, és nem látjuk, hogy így mire fogunk jutni. Azt azonban látjuk, hogy válságba jutottunk, és ha ez így megy tovább, válságba kerül a házasságunk is. Arra pedig nem számíthatunk, hogy rövidesen olyan új munkaügyi szabályok és szociális intézkedések lépnek életbe, amelyek egy csapásra megoldják a problémát. Azt gondolom, hogy a mi problémánkat nekünk kell megoldanunk. Először is keressük meg együtt, hogy Isten milyen utat jelölt ki számunkra, mit vár tőlünk, hogyan tudjuk megvalósítani azt az elképzelést, amit teremtésünkkor megálmodott, és hogyan tudunk egymásnak segíteni abban, hogy valóra váltsuk Isten álmát. Arról meg vagyok győződve, hogy Isten egymásnak szánt bennünket, és azt akarja, hogy egymást boldoggá tegyük. Ezen az úton kegyelméből megindultunk. Most arra kérjük: adja tudtunkra, hogy Ő mit vár tőlünk. Ne a saját elképzelésünket akarjuk mindenáron megvalósítani, hanem Isten akaratát. Ő nem fog cserbenhagyni minket. Figyeljünk Rá, és meg fogja adni a szükséges kegyelmeket. Nélküle úgysem juthatunk semmire. A pár perccel ezelőtt még oly indulatos férj átölelte feleségét, és halkan csak annyit mondott: Bocsáss meg, rossz napom volt, fáradt és ingerült voltam. Eddig is naponta tapasztalhattuk, hogy Isten velünk van, hát hogyne találnánk meg egységben Vele minden problémánkra a megoldást?

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Köszöntjük égi és földi édesanyánkat!

Szeresd szüleidet, amíg teheted, amíg élnek!

Hiába rendelsz kocsi számra koszorút a sírjára, hiába állítasz százezreket érő síremléket, hiába zengeted a harangokat óránként, nem pótolja azt, amit életedben megtagadtál tőlük, vagy elmulasztottál megtenni értük

Bef: Öreg harcos a háborúból hazatérve éjjel ért a faluba. Nem hazament, hanem a sírásót ébresztette fel, hogy közben meghalt, eltemetett édesanyja sírjához menjen elsőként.

A sötétben odamennek, a katona fiú megáll némán, majd elerednek könnyei, és fejét csóválgatva mondogatja a sírásónak:

"Öreg, ez nem az ő sírdombja! Hogy is férhetne el ilyen szűk helyen az én édes-anyámnak végtelen szeretete!"

Testvérek!

Anyák napja ébressze fel lelkiismeretünket, hogy a jó Isten parancsa szerint, és a szüleinktől kapott sok jóságért hálából szeressük jobban a mi drága jó szüleinket.

Nekünk, katolikus keresztényeknek 2 édesanyánk van! A földi édesanya mellett ragaszkodó szeretettel köszöntjük a mi nagy testvérünknek, Jézusnak édesanyját is. Mert ő rábízott minket, hogy anyai gonddal szeresse mindazokat, akik az ő tanítványai. De ez a kereszten elhangzott végrendelkezés nemcsak Máriának szóló kérés volt, hanem nekünk szóló bátorítás is: "Íme, ő a te anyád.!"

Május első vasárnapja: anyák napja! Május az égi Édesanyának, Máriának hónapja is. Köszöntsük hát mindkét édesanyánkat, hiszen anyai szeretetüket élvezzük, és szeretetük nem fogy el, és nem lesz tehetetlen az Égben sem.

Búzaszentelés

Szent Márk apostol ünnepén, április 25-én (naphoz közelebb eső vasárnapon) az Egyház szertartás keretében megáldja a vetéseket, kérve Isten áldását, hogy az elvetett magokból bőséges termés jusson minden ember asztalára. Régebben körmenetben mentünk a faluhoz legközelebb lévő búzatáblához, ma pedig a lekaszált búzalevelek kerülnek a templomba, hogy együtt legyen minden e szép ünnephez. Közösségben énekelünk, imádkozunk, hogy áldás legyen verejtékes munkánk gyümölcsén. Ezt foglalja jól össze az alábbi ima is.

Kegyes jóságodat kérjük mindenható Isten, hogy ezt a zsenge termést, amelyet eddig a levegő és az eső mértékével növeszteni méltóztattál, áldásod esőjével erősítsd, és a föld gyümölcseit megérlelni kegyeskedjél. Add meg népednek, hogy jótéteményeidért mindig hálát adhasson Neked. Elégítsd ki az éhezőket a föld bőséges termése által, hogy a szegények és szűkölködők is magasztalhassák nevedet. A mi Urunk Jézus Krisztus által, ámen.

Életige

„Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8)
Jézus a hegyi beszéddel kezdi meg tanítói működését. A Genezáreti-tó mellett Kafarnaum közelében felment egy hegyre, leült − ahogy akkoriban a tanítók szokták −, és beszélt a tömegnek a boldogságokról. Az Ószövetség többször is használja a „boldog” kifejezést: azokat tünteti ki ezzel a jelzővel, akik valamilyen módon valóra váltották az Úr Igéjét.
Jézus a tanítványok számára részben már ismert boldogságokat idézi, azt azonban először hallják, hogy a tisztaszívűek nemcsak fölmehetnek az Úr hegyére (vö. Zsolt 24,4) − amint azt a Zsoltár megénekli −, hanem meg is láthatják Istent. Milyen tehát az a magasabb rendű tisztaság, mely ekkora jutalmat érdemel? Jézus beszédei bőséges magyarázatot adnak erre. Forduljunk tehát hozzá, hogy a hiteles tisztaság forrásából meríthessünk!
„Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.”
„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek” (Jn 15,3): Jézus szerint ez a megtisztulás leghatékonyabb eszköze. Elsősorban nem a vallási szertartások gyakorlása tisztítja meg a lelket, hanem az Ige. Jézus Szava nem olyan, mint az embereké. Benne ugyanaz a Krisztus van jelen, aki − bár más módon − jelen van az Eucharisztiában is. Az Ige révén Krisztust fogadjuk magunkba, s ha engedjük őt cselekedni, megszabadít a bűntől, vagyis tisztává teszi a szívünket. A tisztaság tehát a megélt Ige gyümölcse: abból fakad, hogy életre váltjuk Jézus igéit, melyek megszabadítanak ragaszkodásainktól. Ezek ugyanis elkerülhetetlenül kialakulnak bennünk, ha létünk nem Istenben és tanításában gyökerezik. Előfordulhat, hogy a tárgyak, a teremtmények vagy önmagunk rabjaivá válunk. Ha viszont egyedül Isten áll szívünk középpontjában, minden más elveszíti jelentőségét.
Hogy sikerrel járjunk, jó, ha a nap folyamán többször is azzal a fohásszal fordulunk Jézushoz, Istenhez, amelyet a Zsoltárban olvashatunk: „Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem!” (vö. Zsolt 16,2). Ismételjük el gyakran, főként, amikor a különböző ragaszkodások olyan álmokat, érzéseket, szenvedélyeket ébresztenek bennünk, melyek elhomályosíthatják tisztánlátásunkat és megfoszthatnak szabadságunktól. Kedvünk támad megnézni bizonyos reklámokat vagy tv-műsorokat? Nem! Mondjuk ezt: „Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem.” Ez az első lépés. Ha újra kifejezésre juttatjuk Isten iránti szeretetünket, sikerülni fog kilépni önmagunkból, s így ismét tiszták leszünk.
Észrevesszük, hogy egy ember vagy egy munka akadályt gördít közénk és Isten közé, s veszélyezteti vele való kapcsolatunk áttetszőségét? Itt a pillanat, hogy újra kimondjuk neki: „Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem.” Ez segíteni fog abban, hogy megtisztítsuk szándékainkat és visszaszerezzük a belső szabadságot.
„Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.”
A megélt Ige szabaddá és tisztává tesz, mivel szeretet. Hiszen a szeretet az, mely isteni tüzével megtisztítja szándékainkat és egész bensőnket. A Biblia szerint ugyanis az értelem és az akarat a szív legmélyén lakozik.
Az a szeretet azonban, amit Jézus kér, és ami lehetővé teszi ennek a boldogságnak az élését, a kölcsönös szeretet, mely akkor születik meg, ha valaki − mint Jézus − kész életét adni a többiekért. Ez a szeretet magával ragadja a másikat; kölcsönösséget és olyan légkört teremt, melynek legfőbb ismertetőjegye pontosan az áttetszőség és a tisztaság. Mindez Isten jelenlétéből fakad, és csakis Ő képes arra, hogy tiszta szívet teremtsen bennünk (vö. Zsolt 51,12). A kölcsönös szeretettel élve az Ige kifejti bennünk hatását: megtisztít és megszentel.
Az elszigetelt ember nem tud sokáig ellenállni a világ csábításainak, a kölcsönös szeretet viszont olyan közeget biztosít számára, melyben képes megőrizni tisztaságát és hiteles keresztény életét.
„Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.”
A mindig újra visszaszerzett tisztaság gyümölcse ez: „láthatjuk” Istent, vagyis megértjük, hogy Ő működik személyes életünkben és a történelemben, meghalljuk szívünkben szóló hangját és felfedezzük őt mindenütt, ahol jelen van: a szegényekben, az Eucharisztiában, Igéjében, a testvéri közösségben, az Egyházban.
Megízleljük jelenlétét már itt a földön, ahol „a hitben élünk, a szemlélés még nem osztályrészünk” (2Kor 5,7), mindaddig, amíg majd örökre, „színről színre” láthatjuk őt (1Kor 13,12).
Chiara Lubich

Falubajnokság 2014

A szeptember-október hónapban lezajlott focibajnokságunk záró mérkőzését követően azonnal felmerült az igénye a tavaszi folytatásnak. Előzetesen jelezzük, hogy ebben az Önkormányzat és a Tizenhárom Almafa Alapítvány egyaránt partner.

2013 őszéhez képest változás lesz abban, hogy a megyei III. osztályban szereplők nem minősülnek igazolt játékosnak.

Tervezett játéknapok a MŰFŰVÖN: 2014. 05.10- 06. 28, szombatonként 18 órától.

Jelentkezési határidő: 2014. 04. 25.

Nevezéssel kapcsolatos an érdeklődni lehet Molnár Jánosnál a 06 30 494 5143 telefonszámon vagy az emje52@gmail.com email-en.

Néhány gondolat a bűnről

A bűn az, ami hátráltat abban, hogy jobban szeressek. A bűn az, ami a világot embertelenné teszi. A bűn az, ha elfelejtem inspirációmat és tétlen maradok. A bűn az, ha nem teszem meg a jót, amit megtehetek - olvashatjuk Henri Bouladnál.

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, amikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem amikor erénynek álcázza magát - vallja Weöres Sándor.

Az ördögnek egyetlen bejárata van a lelkünkbe: az akarat; egyéb rejtett kapuk nincsenek. Nincs olyan bűn, amit nem akarattal követtek el. Amibe az akarat nem egyezik bele, az nem bűn, hanem emberi gyengeség - tanítja szent Pio atya.

A bűnök a csüggedés talaján szaporodnak. Az egyik vétek könnyen a másikhoz vezet, és máris ördögi körbe keveredtél, míg meg nem érted: múltadnak nem kell uralnia a jövődet - vallja a bűnről Erwin Lutzer.

Kolping hírek

Május 1-jén társadalmi munkát szervezünk a benti háznál. A programban szerepel a kiülő rész munkálatainak folytatása, a kertekben ránk váró feladatok.

Május 17-én nemzetközi foci bajnokság lesz a Petőfi Sándor Általános Iskola műfüves pályáján.

Családi nyaralásaink augusztus első felében lesznek. A Fiatalok Gyula, míg a szeniorok Cserkeszőlő bevételét tűzték zászlóikra.

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

A falugyűlést követően, február 26-án testületi ülés keretében került elfogadásra a 2014. évi költségvetésünk, amit egy szóval úgy jellemezhetünk: szűkös!

Az ülés keretében, igazodva a törvényi előírások változásaihoz, módosításra kerültek intézményeink alapító okiratai is.

Az egyéb ügyek mellett (például a diákolimpikonok támogatása) a közelgő választások sikeres lebonyolítása érdekében sor került a Szavazatszámláló bizottság megválasztására is.

Vissza az újság tetejére

Műfüves pálya bérlése

A Petőfi Sándor Általános Iskola területén lévő műfüves sportpálya az iskolai sportfoglalkozásokat követően, minden nap 22 óráig a sportolni vágyó fiatalok és felnőttek számára bérleti díj ellenében igénybe vehető.

Tornák esetén öltözőt biztosítunk! Esti pályavilágítás van!

Bérleti díj:

Alkalomszerű használat esetén:                                   4500 Ft/ óra

Rendszeres (legalább 10 alkalom) használatnál:       3500 Ft/ óra

Focitornák esetén a rendszeres használat díját kell fizetni!

A bérlési időszakra vonatkozó térítési díj munkaidőben a Polgármesteri Hivatal pénzügyi irodájában fizethető be. A befizetést igazoló bizonylatot a pálya használata előtt a gondnoknak be kell mutatni. Pénztári időn túli használat díja a helyszínen, a használat előtt is fizethető.

További információt és időpont egyeztetést kérni - hétvégi használat esetén is - Molnár Jánosnál (Érsekvadkert Rákóczi u 137.) személyesen vagy a 06-30-494-5143 telefonszámon lehet.

Vissza az újság tetejére