Vadkerti harangok
2013. március


Testvéreim, jó estét!
Szentmiseszándékok
Megváltás bűnösöknek és tisztáknak
Életige
Csendben és bölcsen
A hit évéről
Az önátadás imája
Körzeti lelki nap Érsekvadkerten
Jézus feltámadása, mint a hiányra adott válasz
Köszönjük atya
Liturgiáink szimbolizmusa
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Önkormányzati hírek
Híreink

Vissza az előző menüre

Testvéreim, jó estét!

 Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke: köszönöm!

 Először is imádkozni szeretnék emeritus püspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja, és a Szűzanya oltalmazza.

 A Szentatya ezután elimádkozta a hívekkel a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget, majd így folytatta:

 Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg.

 Azt kívánom, hogy ez az út, amit ma elkezdünk az Egyházban, és amelyben engem az itt jelenlévő bíboros helynököm fog segíteni, gyümölcsöző legyen ennek a gyönyörű városnak az evangelizálásában!

 Most szeretnék áldást adni, de előbb, előtte szívességet kérek tőletek: mielőtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem, hogy ti imádkozzatok az Úrhoz, hogy Ő megáldjon engem: a nép imáját kérem, amely áldást kér püspöke számára. Mondjuk el csendben ezt az imát, a ti imádságotokat értem.

 Ferenc pápa Urbi et orbi áldást adott minden jelenlévő hívőre, majd így búcsúzott tőlük:

 Testvérek, elköszönök. Nagyon köszönöm, ahogy fogadtatok. Imádkozzatok értem, és hamarosan újra találkozunk! Holnap a Szűzanyához szeretnék menni, imádkozni, hogy oltalmazza Róma egész városát. Jó éjszakát és jó pihenést!

Az első pápai megnyilatkozást követően néhány információ új szentatyánkról, Ferenc pápáról. Jorge Mario Bergoglio néven született 1936. december 17-én Buenos Airesben. Vegyészipari középiskola elvégzést követően választotta a papi hivatást. 1958. március 11-én kezdte meg noviciátusát a Jézus Társaságában. Humán tanulmányait Chilében végezte, majd 1963-ban visszatérve Argentínába, a buenoe airesi San José egyetemen szerez filozófiai diplomát. 1964-65 között irodalmat és pszichológiát tanít. Pappá 1969. december 13-án szentelik, 1973-ban pedig örök fogadalmat tesz a jezsuita rendben. Ezt követően hat éven át Argentína jezsuita provinciálisa, majd 1986-ban Németországban szerez doktori fokozatot

II. János Pál pápa 1992. május 20-án az argentin főváros segédpüspökévé, 1998-ban pedig érsekévé nevezi ki. Bíborossá is boldog II. János Pál pápa kreálta őt 2001. február 21-én

Ú új szentatyánk több lelkiségi könyv szerzője is, aki 2005 és 2011 között az argentin püspöki konferencia elnökeként is szolgálta egyházát.

Mától Szent Péter 266. utódjaként folytatja egyházunk szolgálatát. Imádkozunk érte a pápai himnusz szavaival: Tartsd meg Isten Szent Atyánkat, Krisztusnak helytartóját. Amen

(Magyar Kurír (lt), 2013.03.13)

Vissza az újság tetejére

Megváltás bűnösöknek és tisztáknak


 „Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter.”

 Miért éppen ők ketten futottak az Úr sírjához? Talán azért, mert Mária Magdolna hozzájuk futott a hírrel, hogy a sírt elzáró kő el van hengerítve? De miért nem más apostolokhoz futott ő, akiről az Úr mondotta, „megbocsáttattak bűnei, mert nagyon szeretett”?

 Mindenesetre ők ketten: Péter és János az Úr sírjához futottak. Ha most megállunk ennél a jelenetnél és eszünkbe jut, hol lesznek még együtt az Úr föltámadása után ők ketten, és hol voltak különösen is együtt halála előtt, akkor mély meglátásra juthatunk.

 A csodás halfogás után, mely a parton álló és még fel nem ismert Jézus parancsára történt egy egész éjszaka sikertelen halászatát követően „a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, fölvette köntösét, mert neki volt vetkőzve, és a tóba vetette magát. Tudjuk, miért jelenik meg ez alkalommal Jézus? Hogy Péternek megbocsássa háromszoros tagadását a háromszoros szeretetvallomás által. Tehát kétfajta ember van különösen érdekelve a húsvéti eseményekben. Az, aki bűneit siratja és bocsánatra vár, és az, aki a nagy és tiszta szeretetben az örökkévalóság ízét. Az előbbi Péter, az utóbbi pedig János.

 Az Utolsó Vacsorán is ők ketten érdeklődnek a legnagyobb titokról, a sötétség misztériumáról. „Tanítványai közül egyik, akit Jézus szeretett, ott nyugodott Jézus keblén. Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg kiről beszél?”Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram ki az?” Jézus így felelt: „Akinek a bemártott falatot adom.”

 Mivel nem asztalnál ültek, hanem a földre terített húsvéti vacsora körül feküdtek, csak a szeretett tanítvány és Péter tudott Júdás árulásáról. Ők ketten különös mélységben látják a sötétség misztériumát. János meg is jegyzi az evangéliumban, hogy amikor Júdás „átvette” a falatot, azonnal kiment és éjszaka volt.

 Az apostolok közül csak János és Péter követi tovább a letartóztatott Jézust. Mivel János ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába. Ő szólt az ajtón állónak Péter beengedése végett, hogy bevihesse Pétert is. Ekkor következik Péter tagadása az ajtón álló, majd a szolgák kérdezősködésére. Péternek ekkor a kakasszóra eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt. Sírásra fakadt, mert az emléken túl találkozott tekintete Jézuséval. S e tekintet a Szeretettel, az Irgalmassággal való személyes megérintettség hatását is kihozza Péterből.

 Ám az Úr halálával és temetésével csak emlék marad az Úr szeretete János iránt és a megbocsátása Péternek. Vagy valamiképpen átnyúlik az örök életbe, oda, ahol az igazak élnek és várakoznak? Vajon a bocsánat csak a földre szól, vagy a mennyben is érvényes? Vajon a szeretet, mellyel Jézus szerette Jánost, csak földi történet, vagy él a síron túl is? Mindenesetre Simon Péter a szenvedő Jézus tekintetében végtelen és földön túli irgalmasságot érzett meg, azt az irgalmasságot, mely többet ér, mint az élet. És János Jézus szívének dobogásában többet hallott, mint egy emberi szí dobogása, mely örökkévalóságot ígér, de megszakad. Jézus szívét az örökkévalóság, sőt az Örökkévaló dobogtatta, hiszen így szólt azon az estén: „aki engem látja az Atyát”, majd pedig: „amint az Atya szeret engem, úgy szeretlek én is titeket.”

 Íme, ezért futottak ők ketten. Péter, az égből jövő és örök bűnbocsánatra szomjazó, és János, az égi szeretettől megperzselt szívű.

 János előre engedi a sírnál Péter. Nemcsak azért, mert Krisztus akarata szerint Péter az első, hanem mert az igazi szeretet alázatos. Az ártatlan Krisztus szeretetétől megittasult lélek nem érzi magát nagyobbnak, előkelőbbnek, rangosabbnak a legnagyobb bűnösnél sem, aki Jézus bocsánatára szomjas.

 Most belép Péter a sírba, ugyanazt látja mint a másik tanítvány. Mégsem születik hit a szívében. Neki hallania kell a megbocsátás, a feloldozás szavát Jézus ajkáról. Akkor valóban hinni fog.

János azonban, látva a leplek alakját, ahogy Jézus távozott, hisz, de nem oktatja ki Pétert, mert annak más az útja. János, amikor az apostolok közül elsőként ismeri fel a parton álló Jézust, csak Péternek szól. Péter azonnal Jézus felé fut a vízen. János most nem fut vele együtt, mert most annak kell találkoznia az Irgalmassággal, aki örök megbocsátásra szorul.

 Ezek után ne csodálkozzunk, hogy Péter az örök bocsánatot hirdeti, azt, hogy a Jézus nevében megbocsátott bűnök meg lesznek bocsátva a mennyben is. Ennek szellemében hirdeti Jézus tanítását.

János pedig azt hirdeti: „ A szeretet ebben mutatkozik meg: Nem mi szerettük Istent, hanem ő szeretett minket. Szeretet az Isten, és aki szeretetben él Istenben él, és Isten őbenne.”

Ezen Barsi Balázs gondolatokkal kíván a Vadkerti Harangok szerkesztősége kegyelmekben gazdag Húsvétot minden olvasójának.

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

 „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” (Jn 8,7)

Miközben Jézus a templomban tanított, az írástudók és farizeusok egy asszonyt vezettek elé, akit házasságtörésen értek. „Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” (Jn 8,5) – kérdezték tőle. Így akartak csapdát állítani neki. Ha ugyanis Jézus a megkövezés ellen szól, úgy megvádolhatják, hogy szembeszegül a törvénnyel, amely szerint a népnek meg kell köveznie a bűnöst, és azoknak kell először követ vetniük rá, akik tetten érték. Ha viszont Jézus a halálbüntetés mellett dönt, szemére vethetik, hogy ez ellentétben áll azzal, amit Isten tanít a bűnösök iránti irgalmasságról. Jézus teljes nyugalommal lehajolt és ujjával írni kezdett a földön, aztán fölegyenesedett és így szólt hozzájuk:
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
Ennek hallatára azok egymás után mind eloldalogtak, kezdve a véneken. A Mester ekkor e szavakkal fordult az asszonyhoz: „Hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram!” – felelte az asszony. „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,10-11)
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
Jézus válasza természetesen nem azt jelenti, hogy elnézi a bűnt, jelen esetben a házasságtörést. „Menj, de többé ne vétkezzél!” – mondja. E szavak világosan megfogalmazzák, mi Isten parancsa.
Jézus egyszerűen csak a képmutatást akarja leleplezni, azokat, akik bíráskodnak testvéreik felett anélkül, hogy beismernék saját bűnösségüket. Így emeli ki a jól ismert mondást: „Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket.” (Mt 7,1-2)
Jézus szavai azokra is vonatkoznak, akik könyörtelenül megítélnek másokat, nem számolva azzal, hogy a vétkes esetleg meg is bánhatja bűnét. Viselkedéséből egyértelmű: Ő irgalmas azokhoz, akik hibát követnek el. Amikor a házasságtörő asszony vádlói egymás után távoztak, „ketten maradtak – mondja Szent Ágoston, Hippo püspöke –, a nyomorúság és az irgalom.”
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
Hogyan váltsuk életre ezt az igét?
Bárki álljon is előttünk, emlékezzünk rá, hogy bűnösök vagyunk! Mindnyájan vétkeztünk, s még ha úgy tűnik is, hogy nem követtünk el súlyos hibát, figyelembe kell vennünk, hogy talán nem ismerjük elég jól embertársunk nehéz körülményeit, amelyek miatt ilyen mélyre süllyedt és távol került Istentől. Vajon mi hogy viselkedtünk volna hasonló helyzetben?
Mi is sokszor megszakítottuk a szeretetkapcsolatot, amely egyesít Istennel, és nem maradtunk meg a hűségben.
Ha Jézus, az egyetlen ember, aki mentes a bűntől, nem vetett követ a házasságtörő asszonyra, akkor ezt mi sem tehetjük meg senkivel. Legyünk tehát irgalommal mindenki iránt, fékezzük meg indulatainkat, amelyek arra késztetnének, hogy könyörtelenül ítélkezzünk mások felett! Tudnunk kell megbocsátani és felejteni. Ne maradjon szívünkben ítélkezés, szemrehányás csírájában sem, mert abból harag és gyűlölet fakadhat, készen arra, hogy eltávolítson testvéreinktől. Új szemmel tekintsünk mindenkire!
Ha szeretet és irgalom lakik a szívünkben a bírálat és az ítélkezés helyett minden felebarátunk iránt, ezzel segítjük majd, hogy új életet kezdjen, és bátorítjuk az újrakezdésre is.

Chiara Lubich

Vissza az újság tetejére

Csendben és bölcsen

Aki másokat ismeri, okos.

Aki magát ismeri, bölcs.

Aki másokat legyőz, erős.

Aki önmagát legyőzi, hős.

Vissza az újság tetejére

A hit évéről

Böjte Csaba ferences testvér sok kereszténynek és jó akaratú embernek szerez örömet gondolataival, lendületes buzdításaival. Ezúttal a hit évére írott szavait közöljük.

Az Egyház meghirdette a hit évét. Sokan kérdezik, hogy ez mit is jelent? Mit jelent az élő hit, melynek megkeresésére bátorít az Egyház?

Érzékszerveink által kommunikálunk a külvilággal: látunk, hallunk, tapintunk, ízlelünk, szagokat érzünk. Jó dolog érzékszerveink birtokában elindulni, élni, belevetni magunkat a mindennapok forgatagába. Ezek az érzékszervek örömmel, élményekkel töltik meg a napjainkat, általuk bontakozik ki a földi létünk! Nélkülük szegényebbek, fogyatékosok vagyunk, a létezés teljességét sajnos hiányuk miatt nem tapasztalhatjuk meg!

Az emberiség egy részének személyes, boldogító tapasztalata az, hogy birtokunkban van egy érzékszerveinkhez hasonló képesség, melyet hitnek nevezünk, mely által kommunikálhatunk nagy szeretettel, alázattal Istenünkkel. A hitünk az az érzékszerv, mely által a természetfeletti világot át tudjuk ölelni, s mely által ez a világ bennünket meg tud szólítani.

Az élő hit, mely által Isten csodaszép arca a sötétben felragyog, engem örömmel, boldogsággal tölt el. Teremtőnk nagy ajándéka, melyet ki felfedez, s kinek mindennapjainak élő részévé válik, az azt igen sokra tartja, hisz általa szépen rendezett, lakott földdé válik a világ. Vívódásunk többé nem tragikus monológ, hanem a holnapot tervező, építő párbeszéd a Végtelennel. Csodálatos megnyílni a hitből fakadó imában Teremtőnk előtt, kicsinységünk és minden bűnünk ellenére belekarolni abba, ki mindenkinél jobban szeret, hagyni, hogy szelíd, nyugtató szavakkal talpra állítson, vezessen, biztos kézzel szép feladatok elvégzésére bátorítson. Az élő hit – akárcsak a látás a festőnek – értelmet ad az ember bolyongásának, létének itt a földön.

Az imádkozó ember útja soha nem ér véget, mert a hit által nem tudjuk megfogni, bejárni a szelíd Végtelent, de e csodálatos érzékszervünk által sok–sok minden láthatóvá, érthetővé válik napról napra Teremtőnk titkaiból. E kibontakozásnak nincs felső korlátja. A halál csak egy újabb kapu, mert a végtelenre teremtett létünk célja bebarangolni a végtelen Szeretetet, a végtelen Jóságot, a végtelen Bölcsességet, a végtelen Szépséget, az Istent, ki megosztotta velünk a létet! Így életünk a semmibe hulló zuhanásból a hit fényénél az Istenbe torkolló, kibontakozó, örömteli repüléssé válik.

Semmihez nem fogható boldogság a hit fényénél bátran kibontani az ajándékba kapott életünk minden egyes percét. Olyan jó egymás után megcsodálni mindazt a gyönyörű ajándékot, mit Teremtőnk pajkos szeretettel létünkbe elrejtett, melyeket megtalálva, bölcsen használva gazdagabbakká válunk, általuk csodákat tehetünk szeretetből, szelíden testvéreinknek. Nagy öröm Isten ajándékai alatt roskadozva, élő hittel elindulni és látni, ahogyan szorgalmas kezünk alatt a dolgok szépen, egymásból bontakoznak, mind bimbóból a virág, mely felfakad. Nem te alkottál, te csak ott vagy, szorgoskodsz szelíden, gyönyörködsz benne. Csodálod a hitedből, két kezed munkájából fakadó feltartóztathatatlan kibontakozást, némán állsz, mint édesanya gyermeke mellett, hisz ő szülte, s kinek léte, minden egyes mosolya, pici, puha kacsójának simogatása mégis Isten ajándéka. Álmélkodva leborulsz csodáid előtt, hisz nem vagy varázsló, tudod, hogy nem te teremted kis világodat, és mégis oly sok minden a te botorkáló hitedből született. Olyan vagy, mint a kútásó, ki nem ura a víznek s mégis a víz a munkája által született kútból fakadt. Áhítattal, örömmel leborulsz mindennapi csodáid partjainál, és poharat véve kezedbe magad is oltod szomjadat.

A hit évét hirdette meg anyánk, az Egyház! Gazdasági krízisekbe, erkölcsi válságokba, háborús konfliktusokba megfeneklett létünk egyetlen kitörési módja élő hittel megfogni a bennünket teremtő és szeretettel vezetni akaró Istenünk kezét. Én úgy születtem, hogy nem érzem a szagokat, vak vagyok az illatok világára, de elhiszem testvéreim őszinte örömét, mikor boldogan körbeállják a csodaszép rózsabokrot. Persze, hogy szeretnék részese lenni az örömüknek, ezért újból és újból nekifeszülök a kibontakozásomat visszafogó korlátaimnak, kérve Istentől, hogy nyissa meg ezt az érzékszervemet, hogy általa befogadhassam ajándékait. Várom alázattal, hogy megnyíljon az illatok világa előttem, és addig is bizalommal gyönyörködöm testvéreim örömében. Te, ki nem hiszel, lehet, hogy még nem is próbáltad használni ezt a csodás képességedet. Bizalommal tedd össze kezed, szólítsd meg Megváltódat, ki azt mondja a Szentírásban: „az ajtóban állok, zörgetek, ki megnyitja az ajtót, ahhoz bemegyünk......" Nyisd meg szíved ajtaját, tudatosan akarj hinni, lehet, hogy az Isten nem mint nagy folyók áradata tör be az életedbe, de biztos, hogy szelíden felfakad, s ez életadó kis forrás vizénél mindaz, mi benned érték, az virágba borul! S ha netalán Istenünk, ki bölcsen osztja ajándékait, téged még nem részesített volna e természetfeletti világra nyíló érzékszervvel, az élő hittel, ne keseredj el, hanem nagy alázattal kérjed e csodaszép ajándékot!

Imádkozom, hogy a hit éve számodra a hit megtalálásának az éve legyen!

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba testvér.

„Magyar Kurír”

Vissza az újság tetejére

Az önátadás imája

Mennyei atyám, köszönöm, hogy szeretetből teremtettél, és úgy szeretsz, ahogy vagyok. Köszönöm, hogy életet adtál, jónak és értékesnek alkottál engem! Beismerem, hogy ennek ellenére bűnös vagyok, de megváltott és szeretett vétkes. Hiszem és vallom, hogy Jézus Krisztus értem is meghalt és megváltott minden bűnömből. Feltámadásával egy örömteljes új életet hozott nekem.

Jézus Krisztus, élő Isten fia, átadom magam neked, átadom életem irányítását, mert nálad van a legjobb helyen. Légy úr magnyomban és minden kapcsolatomban! Légy úr a munkámban és a pihenésemben! Légy úr vágyaimban és anyagi helyzetemben! Légy úr a betegségemben! Légy úr az életem minden területén! Kérlek, küldd el nekem a Szentlelket, akit megígértél, hogy általa hűséges maradjak hozzád!

Szentlélek Úristen, erősíts meg az egyház szeretetében, a közösség és Isten országának építésében! Add meg az erőt, amit az apostolok is megkaptak tőled, hogy bátran, tüzes lélekkel tehessek tanúságot, Egyházunk felelős tagjaival együtt Isten szeretetéről, Jézus Krisztus szent nevében! Ámen!

Vissza az újság tetejére

Körzeti lelki nap Érsekvadkerten

„A legnagyobb dicsőség nem az,

Hogy soha nem vallunk kudarcot,

Hanem hogy minden bukás után

Képesek vagyunk felemelkedni!”

 

Hagyományainkhoz hűen 2013-ban is a hamvazószerdát követő szombaton nagy számban érkeztek testvérek, hogy Bacsmai László szekszárdi prézes atya vezetésével átelmélkedjék a megszentelődés útján témakört. A jelenlévő dányiak, esztergomiak, érsekvadkertiek, ferencvárosiak, kispestiek, városmajoriak a helyszínen gazdagodtak lelkiekben, de hogy az objektív okokból távollévőkkel is megosszuk élményeinket, rövid ízelítőt adok az elhangzott gondolatokból.

Megkezdődött a nagyböjt. Változást várunk a környezetünkben, ám ehhez az első lépést nekünk kell megtenni. Rá kell állni a Jóisten hullámhosszára, mert nála az adás sohasem szünetel. Ha nem jut el hozzánk az örömhír, az a mi vételi szándékunk hibás (bűnös) voltában keresendő. Ha őszintén akarjuk magunkat látni, úgy, ahogyan az Isten lát, mélyen magunkba kell néznünk. Tisztába kell lenni azzal, hogy önmagunkat be tudjuk csapni, melynek a legjobb útja a bűntudat elnémítása, ám az Isten becsapása lehetetlen vállalkozás. Tudatosítanunk kell azt is, hogy a múlttal nincs mit kezdenünk, mert az már kiesett a kezünkből, a jövőn pedig kár sokat meditálni, annak ismeretlen vendég volta miatt. Csak a jelen a miénk, amiben tudnunk kell élni és önzetlenül a jót téve szeretni. Természetesen a mában is vannak dolgok, amik kudarcélménnyel járnak. Ekkor sem a sebeink nyalogatásával kell foglalkoznunk, hanem az újrakezdésnek kell szemeink előtt lebegnie. Az újrakezdés pedig akkor válik sikeressé, amikor tudunk időt szánni az elcsendesedésre. Jézusra kell tekintenünk, aki lát bennünket. Célként kell kitűznünk, hogy másképp jövünk ki ebből az időszakból, úgy, hogy bűneink által nem válunk a későbbiekben visszaesővé. Egy jó tanács ehhez, hogy „legyünk gyorsak a hallásra és lassúak a szólásra”. Ne hagyjuk, hogy kineveljék belőlünk a bűntudatot. Időt kaptunk, hogy jó gyümölcsöt teremjünk, és ne kerüljünk a terméketlen fügefa sorsára.

Életünk során sokszor hasonlítunk a terméketlen fügefához és a tékozló fiúhoz, mert bűneink mély gödörbe juttatják életünk egy-egy szakaszát. Ám a helyzetünk sohasem kilátástalan, hisz nincs az a mélység, ahonnan Isten segítségével ne tudnánk kijönni. Ennek kulcsszavai: bűneink felismerése, őszinte bánat, rendszeres szentgyónás, küzdelem a bűnök ellen. Ekkor ismerjük fel igazán, hol is van életünk gyenge láncszeme, melynek megerősítésére legjobb „orvosság” a szentáldozás.

Jézus minden szentmisén kopogtat szíveink ajtaján, melyen csak belül van kilincs. Rajtunk múlik, hogy beengedjük-e oda Őt. Beengedjük és együtt működve a kegyelemmel állandóan a jót tesszük. Jézust a szentáldozásainkkal engedjük be életünkbe. Jelenléte senkit sem szorít ki onnan, hisz nem azért születik meg a kenyér és bor színe alatt nap mint nap a szentmiséken, hogy kiszorítson , hanem odavonzzon. Ezért is kell, hogy a szentmise legyen a csúcs az életünkben. Mondhatnám azt is, hogy csúcs, forrás és lakoma. Felmerül hát a kérdés, ha már a lakomán vagyunk, illik-e visszautasítani a felkínált ételt?

A lelki nap része volt a Kolping házi szentségimádás, a templomi keresztút, gyónási lehetőség Kövesi Ferenc atya jóvoltából.

A napot szentmisével zártuk. Betartva László atya napközben a szentmisével kapcsolatos felhívását, miszerint a szentmisén nem illő a „maszek” ima. Ezt tanúsítja a felolvasásra jelentkezők nagy száma, a szentmise részekhez igazodó, gitárosaink által kísért énekek zengő hangja.

Élmény és lelki feltöltődés volt ez a nap, amit az is mutat, hogy a záró szentmisét követően sem rohantak el a jelenlévők, hanem hosszasan beszélgettek a nap tanúságairól és egyéb világi dolgokról Jó volt látni a mosolyogva távozó arcokat, ami azt is jelenti, hogy jövőre is hasonlóan készülünk fel a nagyböjt méltó megünneplésére.

Érsekvadkert, 2013.02.16. emjé

Vissza az újság tetejére

Jézus feltámadása, mint a hiányra adott válasz

A nagycsütörtök az étkezés megszentelése, a nagypéntek a szenvedésé, a nagyszombat pedig a csend napja. Emberileg nézve e három na, út a bizonytalanság felé, és ráadásul megkerülhetetlen út.

Aki kulturáltan étkezik, érzi, hogy valamiként áldozik a természetből. A természet dolgai benne feláldozásra kerülnek, így is igaz, hogy a természet az embert szolgálja. Aki a szenvedésre keres választ, már kevesebb támpontot kap. A keleti ember passzív, megadja magát a fájdalomnak, míg a nyugati ember mindenféle mesterséges eszköz alkalmazásával kerüli azt.

Előbb- utóbb mindenki eljut a nagyszombatig, a csendig. Véget ér a küzdelem. A feszült élet után jön valamilyen megnyugvás, vagy ennek hiedelme. Ennek sokféle neve van: nirvána, világszellem, senki-ne-zavarjon - állapot, durvább esetben öngyilkosság. Krisztus nélkül erőlködve menthetetlenül kifulladunk.

Jézus a feltámadáskor nemcsak a célnál vár, hanem elénk jön, hogy Szentlelkével áthassa ezt a furcsa földi zarándokutat.

A feltámadás hite nélkül olyan életünk, mint amikor a repülőgép begyorsul a kifutópályán, ám a pálya végén nem felszáll, hanem nagy lendülettel belebicsaklik a földbe. A feltámadás tudata olyan, mint a felemelkedés biztos tudata.

(Sánta János)

Vissza az újság tetejére

Köszönjük Atya!

 Egyházközségi lelkigyakorlatunk dióhéjban

A hit éve van. Első este beszéljünk hát a hitről, amit törékeny cserépedényben hordozunk, kezdte mondandóját Hajdú Jenő atya. Őrizzük és növeljük e cserépedény nemes tartalmát, szemünk előtt lebegtetve azt a tényt, hogy hit nélkül élni, Istennek tetszeni nem lehet. A hitünk viszont csak akkor válik valóssá, ha az jó cselekedetekkel is párosul. Erre már Szent István királyunk is felhívja figyelmünket, fiához, Szent Imréhez idézett intelmeiben, melyek ma és nekünk is szólnak.

Hit nélkül megbénulna életünk, hisz a megszerzett ismereteink zömére a hit útján teszünk szert. Elismerem, hogy az apám az apám, mert elhiszem mindazt, ami tőle irányomba érkezik. Vérvételre sem kényszerítette egyikünk sem, hogy alátámassza apai kijelentését. Az altató orvosunkat sem kényszerítjük az altatógáz vegyelemzésére, hogy bizonyosságot szerezzünk annak javunkra szolgáló voltáról, de tanáraink tárgyi tudásunk növelésére átadott ismereteket sem szoktuk megkérdőjelezni.

S hogy vagyunk az Istennel, az iránta való hittel? Újabb nagy csodákat várunk a kánai menyegzőtől az újabb megtestesülésig, s nem vesszük észre a felénk érkező sok-sok jelet, az apró csodákat. Miért követelünk többet Istentől a hit terén, mint amit az emberektől elvárunk? Az ilyen követelődzés a kettős mérce útjára lépést jelenti, ami a bénult kéz jellegű haldokló keresztény hit útjára visz bennünket.

Kereszténynek lenni annyit jelent, mint kereszthordozónak lenni, hiszen nem tagadhatjuk, mindannyiunknak megvan a testre szabott keresztje, s meglesz a nagypénteke is. Ha odafigyelünk a Szentírás szavaira, Jézus erre fel is hívja figyelmünket: Ha őt akarjuk követni, az csak keresztjeink méltó hordozásával lehetséges. A kereszthordozás szenvedéssel jár, mely gyémánttá válik, ha keresztjeink összeérnek Krisztus keresztjével. Ugye tudjuk, Jézus is sokat szenvedett, amíg feljutott a Golgotára. Miből gondoljuk hát, hogy a mi életünk egy „sétagalopp”.Ha a Mester szenvedett, az igazi tanítvány sorsa sem lehet más.

Mi okozza a mi szenvedéseinket, tevődik fel a kérdés.

Először a testünk, amelyet egyik napról a másikra betegségek támadhatnak meg. Ne lázadjunk Isten ellen miattuk, hanem forduljunk orvoshoz. Fájdalmainkat tanuljuk meg Isten szeretetének jeleként megélni és felajánlani mások üdvéért.

Érhetik szenvedések lelkeinket is. Ezek sokszor fájdalmasabbak, mint a testi bajok kínjai. Megjelenésük a meg nem értés elhatalmasodásában, a másik emberben az istenarc fel nem ismerésében lát napvilágot. Küzdjünk hát ez ellen is, ami nem más, mint önmagunk leküzdésének útja.

A harmadik este gondolatai a szeretet köré csoportosultak élet példákkal alátámasztva. Egy gitáros mise énekünk sorait keltették bennem életre: Aki egy volt velem a szenvedésben, egy lesz velem a dicsőségben: Mit sem aggódom. Ezért jelent egy jó szó, egy szál virág még életében többet közeli hozzátartozónk esetében, mint a temetésére vitt kocsideréknyi. Tehát a szeretetet az életben kell gyakorlattá tenni, melynek megvalósítási formáit a mindennapok történései adják. S ha adunk szeretetet, akkor kapunk ám igazán, hisz minden jó szívvel küldött mosoly magasabb szintre emel bennünket. Nem kell hát aggódnunk, csak a szeretet pályáját kell befutnunk, csatlakozva a jobb lator gondolataihoz, belátva általa, hogy a szeretettel fogadott szenvedés gyógyító késként működik az üdvösséghez vezető úton.

Kedves Atya! Köszönjük ezt szép három estét. Köszönjük a március 15-én, nemzetünkért felajánlott szentmiséjét, a vasárnapi betegeink felé kegyelmet közvetítő szolgálatát, és azt, hogy négy napig együtt élhettünk.

2013.03.17. emjé

Vissza az újság tetejére

Liturgiáink szimbolizmusa I.rész

  Amióta ember él a földön, az mindig tisztelte az Istent és - érdekes - mindig jelképes, szimbolikus szertartások közt fejezte ki iránta tiszteletét. Tehát a szimbólumoknak használata az emberi természet legmélyéről fakad.

Egyházmegyei zsinatunk második tanácskozásán, melyről az előző számban már olvashattak tudósítást, a liturgiák témakörét jártuk körül. A teljesség igénye nélkül, sorozat formájában ismertetnénk néhány mozzanatot, annak lényegi jelentésével együtt.

Vegyük elő most a kezünket. Milyen szerepe is van e testrészünknek a liturgiáinkban?

A keresztvetésről már az előző számban olvashattunk. Tehát, aki tudja, Krisztus a keresztjével váltott meg bennünket, nem fogja szégyenkezve, sietve, elnagyolva magára rajzolni sem a liturgiák során, sem ima előtt és után ezt a jelet.

Nézzük meg most, hogyan tartja kezét az, aki csendes, nyugodt imában beszélget Istenével? Kinyújtja két tenyerét és nyugodtan összeteszi azt. E kéztartás tiszteletet, fegyelmet, önuralmat, kérést és nagy-nagy bizalmat fejez ki. Mintha csak odanyújtanánk két kezünket az Úr kezébe: „Íme, Atyám, a tiéd vagyok!”

Nézzük meg most, hogyan tartja kezét az az ember, akinek lelke az imádság során egészen elmerül Istenébe! Összefűzi két kezét s keblére szorítja. Mintha az imának benne áramló szent erejét őrizné, hogy abból semmi el ne vesszék.

Ha megfigyeljük a szentmise praefátio részét, amikor a pap az istendicsőítő szöveget énekli, tenyerét kinyújtva fölemeli két kezét a magasba, hogy mintegy leadó rádióállomás antennáiból sugározzék belőlünk a hála az Úristen felé. Ám ez a kéztartás Isten segítő kegyelmének vételére, az ünnepi áldást megelőző imák kapcsán is szerepet kap úgy, mint a rádiók antennája

(Tihamér atya írása alapján. Következik a térdhajtás.)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2013. április 22. hétfő

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

A szenvedések hősies elviselése lajtorja, amely az égbe vezet (részlet)

"Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:

Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,

míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya

beállítson majdan szobros csarnokába.

Krisztus urunk, segíts meg!

                                         Babits Mihály

 

A nehézségek, a feladatok sokszor meghaladnak bennünket, összecsapnak a hullámok a fejünk fölött és kiborulunk - hol te, hol a másik. A családban sem habos torta az élet minden nap. Aki gyereket nevel, az nem csak édes mézet, hanem sok ideget is megeszik: sok a stressz, a szorongás, a félelem, az aggodalom. Minden ember előbb-utóbb megtapasztalja a lélek koromsötét éjszakáját, amikor a fájdalom ólomsúllyal nehezedik a lelkére. A betegség, a szenvedés nagy-nagy titok, csak térden állva lehet beszélni róla.

Ha baj ér minket, égre emeljük tekintetünket, és sokszor Istent okoljuk a tragédiákért. Pedig ha őszintén magunkba nézünk, beláthatjuk, hogy a legtöbb szenvedést magunknak, vagy egymásnak okozzuk bűneinkkel, felelőtlenségünkkel, mulasztásainkkal, helytelen életmódunkkal. Sok fájdalmat, kudarcot arra lehet visszavezetni, hogy Istennel való kapcsolatunk rendezetlen. Ezeket igazságtalanság Isten nyakába varrni. Okos ember sziklára építi a házát, hogyha jönnek a viharok, ne dőljön romba fáradtságának gyümölcse. Minden ember életében biztosan jönnek a viharok, és krízishelyzetben látszik meg igazán, hogy hol van az életének a fókusza, a gyújtópontja.

Viszont vannak olyan szenvedések is, amelyekről senki sem tehet. A mennyei Atya ennyire közömbös irántunk, hogy megengedi őket?

Mindennek értelme van a földön. Isten nem szórakozásból engedi meg a tragédiákat az életünkben, nem kegyetlen szadista, hogy örömét lelje kínjainkban, a gondok által nem összetörni akar bennünket.

Szerető, bölcs Atyánk ő, aki ki akar bontakoztatni minket, azt akarja, hogy növekedjünk a szeretetben, hogy halálunk után vele egy asztalhoz ülhessünk. Szükségünk van arra, hogy szép lassan kiüresedjünk, megszabaduljunk önzéseinktől, hogy megnyíljon a szemünk a mélyebb igazságokra.

Keresztes Szent János mondta, hogy az ember olyan, mint a facsutak, ami hosszan mocsaras vízben hevert. Ahhoz, hogy lángra lobbanhasson, hogy eggyé válhasson a tűzzel, előbb ki kell sírnia magából a mocskos levet. E megtisztulási folyamat után válhat maga is lánggá, áraszthat fényt, meleget a sötét éjszakában...

…A Jóisten nagyon találékony, amikor arról van szó, hogy neveljen minket. Józsefet és Máriát azzal nevelte, hogy elveszett a kis Jézus. Hogy neked mi jön össze nem tudom. Isten úgy bánik velünk, mint a szobrász a márványtömbbel: éles vésőjével lekalapálja rólunk a felesleges kitüremkedéseket, hogy életünk végén szép, értékes alkotás váljon belőlünk.

Csaba testvér

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Január 25-én a Fábián család képviselte közösségünket a csepeli zenei napokon, melyről tudósítás az egyesület újságjában lesz olvasható.

Február 8-án szentmise keretében búcsút vettünk Lang Gyuri bácsitól, aki örökös elnökként Kolping családunkat immár odafentről segíti törekvéseiben.

A következő (húsvéti) szám lapzárta időpontja: 2013. 03. 17. (vasárnap).

Éves közgyűlésünk tervezett időpontja 2013. április 5., péntek. Este 6-kor, első péntek lévén, találkozunk a szentmisén, majd a Kolping házban kiértékeljük a mögöttünk hagyott évet, és egyeztetjük az ez évi programokat.

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Önkormányzati hírek

2013. február 25.-én, a falugyűlést követően ülést tartott önkormányzatunk képviselőtestülete. Az alábbi témakörök szerepeltek a napirenden:

A 2013. évi költségvetési rendelet megalkotása

Határozat a tornacsarnok megépítéséhez szükséges területrészek kisajátításáról.

A 2013. évi belsőellenőrzési terv elfogadása.

Március 13-án módosításra került hulladékgazdálkodási rendeletünk (ármeghatározás állami hatáskör a rezsi csökkentés szellemében). Határoztunk abban is, hogy az érdekvédelem hatékonyságának növelése érdekében csatlakozunk a Magyar Önkormányzatok Szövetségéhez. Ezen az ülésen jeleztük észrevételünket a Járási Rendőrkapitányság felé Döme Zsolttal kapcsolatban, aki az ősszel leváltott kapitány helyébe lépett.

Örömteli pillanatok soraként említem meg a március 15–i ünnepségünket. Emberemlékezet óta nem volt ezen a napon ilyen időjárás, amit a ránk szakadt hó jelentett. Mégis sokan eljöttek a hazánkért felajánlott szentmisére és a Közösségi házban megtartott megemlékezésre. Mi volt ebben az örömteli pillanat? Először is, hogy a zord idő sem takarta el szemünk elől a 165. évfordulót. A másik szívmelengető tett iskolásaink nagyszámú jelenléte és színvonalas programja, a Népdalkör eseményhez igazodó énekcsokra. Együtt ünnepelt itt ifjú és idős, ami azt súgja, van jövőnk, főként, ha hiszünk is abban, és a kákán is csomót kereső kritikát Kossuth-ék példájára alapozva teszünk is érte.

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Márc. 31-én, Húsvét reggelére kell az órákat 1 órával előre igazítani a Nyári időszámításhoz.

Április 16-án, ÉVES SZENTSÉGIMÁDÁSI NAPUNK LESZ. De. 10-kor szentmisével kezdjük, majd a szokásos módon óránként tartsák a körzetek az imaórákat. Fél 7-kor rövid szentségimádás, majd szentmise.

Április 21-én, Papi Hivatások napján papjainkért, új papokért imádkozunk.

Ápr. 28-án Búzaszentelés napján könyörgünk a jó Istenhez „mindennapi kenyerünkért” jó termésért.

Elsőáldozás május 12-én lesz.


Az 1%-os befizetett személyi adóról  ne feledkezzenek el rendelkezni!  
 A Katolikus egyház technikai száma (0011) megjelölésével.
Akinek munkáltatója számolja el adóját, az zárt borítékban, a borítékra írt Név,
Lakcím, adóazonosító felirattal, rendelkezhet az Egyház javára 1%-ról, és valamely Alapítvány javára a másik 1%-ról.
(Pl. Érsekvadkerten: Szent Kamill – az érsekvadkerti beteg gyermekekért közhasznú alapítvány javára (A kedvezményezett adószama: 18641107-1-12)

KERESZTELÉSEK:

             1./ Bencsics Alexandra (B. Antal, Kristóf Andrea)

            2./ Búzás Larissza (B. Péter – Lakatos Mónika)

            3./ Laczkó Luca (Laczkó László – Szabó Bernadett)

            4./Szabó Blanka, Anna (Szabó András – Szabó Bernadett)

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

           -

HALOTTAINK:

            7./ Varga Józsefné, sz. Babik Margit ( 1931)

            8./ Mravik Lászlóné, sz. Csernák Katalin (1958)

            9./ Farkas Istvánné, sz. Horváth Gizella (1954)

            10./ Csékei Lajosné, sz. Homolya Margit (1926)

            11./ Győri István (1932)

            12. Brozsek Károlyné, sz: Berta Margit (1922)

13./ Körmendi Lajosné, sz. Rados Ilona (1924)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Április

1. hétfő           - Kristók Jánosné Halaj Margit, lánya és veje, elhunyt hozzátartozók

2. kedd           -

3. szerda        -

4. csütörtök    -

5. péntek        -

6. szombat     - Fábián Ignác, felesége, vejük Dósa József, szülők és nagyszülők, valamint Boda és a Trombitás család halottaiért

                        - Kovács János, szülők és nagyszülők és a család halottaiért

                        - Szabó Ignác, felesége Kosztrihán Emerencia 1. évforduló és szüleik

7. vasárnap   - Csillag Gyula, szülei, Mrekvicska Ignác, szülei, Szabó Vince, felesége és szülei

8. hétfő           -

9. kedd           -

10. szerda      - Fábián Istvánné Laczó Ilona és szülei

11. csütörtök - Laczó András, felesége Kácsor Erzsébet 1. évforduló, szüleik, élő és elhunyt hozzátartozók

12. péntek     - Boda Gyula, felesége, szüleik, fiuk és Nagy Ignác

13. szombat   - Dósa Sándor 1. évforduló, élő és elhunyt családtagok

                        - ifj. Csordás Kálmán, fia, menye, szülei és a család halottaiért

                        - Murányi István, felesége Dombai Erzsébet, fiuk, menyük, Kristóf Sándor, szülei és hozzátartozók

14. vasárnap - Nagy János 2 felesége, szüleik, dr. Borsa Mihály és elhunyt testvérei, Nagy Ignác, Csernák István és hozzátartozók, Káposzta József és hozzátartozók

                        - Vitéz István, felesége, szülők, nagyszülők

                        - Buzás Ildikó, Buzás és Kovács család élő és elhunyt tagjaiért

15. hétfő        -

16. kedd         -

17. szerda      -

18. csütörtök -

19. péntek     -

20. szombat   - Pataki András, Pataki és Bimbó család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Jamrik Antal, felesége Kordics Borbála, fia, menye, veje, Kordics és Jamrik család halottaiért

                        - Pistyúr András, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

21. vasárnap - Molnár József, felesége Boda Anna, szüleik és hozzátartozók

                        - Szrenka József, szülei, apósa, Kristók János, élő és elhunyt hozzátartozók

                        - Lipcsei Ferenc, Lipcsei és Kajtor család elhunyt tagjaiért

22. hétfő        -

23. kedd         -

24. szerda      -

25. csütörtök -

26. péntek     -

27. szombat   - Boda Sándor, felesége Pobori Mária, nagyszüleik és Boda Sándorné Nagy Mária

                        - Molnár István, felesége, szüleik, vejük Pistyúr József, szülei és testvérei

                        - Őszi József 3. évforduló, szülei, testvérei és hozzátartozók

28. vasárnap - Holman Imre, felesége, lányuk, unokájuk, Hegyi és Csillik család halottaiért

                        - Koza János és a Jakubecz család halottaiért

                        - Murányi István és felesége Zsiga Mária, élő és elhunyt családtagok

29. hétfő        -

30. kedd         -

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre