Tudjátok,
hogy a konklávé kötelessége, hogy
püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik,
a bíboros testvéreim a világ másik
végére
mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a
fogadtatást. A római egyházmegyei
közösségnek megvan a püspöke:
köszönöm!
Először
is imádkozni szeretnék emeritus
püspökünkért, XVI. Benedekért.
Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr
megáldja, és
a Szűzanya oltalmazza.
A
Szentatya ezután elimádkozta a hívekkel a
Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a
Dicsőséget, majd így folytatta:
Most
pedig induljunk el ezen az úton: a püspök
és a nép közös útján. A
római egyház útja ez, azé a
városé, amely a szeretetben
minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet,
a köztünk lévő bizalom útja
ez. Imádkozzunk mindig egymásért,
kölcsönösen. Imádkozzunk az egész
világért,
azért, hogy széles körű testvériség
valósuljon meg.
Azt
kívánom, hogy ez az út, amit ma elkezdünk
az Egyházban, és amelyben engem az itt jelenlévő
bíboros helynököm fog
segíteni, gyümölcsöző legyen ennek a
gyönyörű városnak az
evangelizálásában!
Most
szeretnék áldást adni, de előbb, előtte
szívességet kérek tőletek: mielőtt a
püspök megáldaná a népet, azt
kérem, hogy
ti imádkozzatok az Úrhoz, hogy Ő megáldjon engem:
a nép imáját kérem, amely
áldást kér püspöke
számára. Mondjuk el csendben ezt az imát, a ti
imádságotokat
értem.
Ferenc
pápa Urbi et orbi áldást adott minden
jelenlévő hívőre, majd így búcsúzott
tőlük:
Testvérek,
elköszönök. Nagyon köszönöm, ahogy
fogadtatok. Imádkozzatok értem, és hamarosan
újra találkozunk! Holnap a
Szűzanyához szeretnék menni, imádkozni, hogy
oltalmazza Róma egész városát. Jó
éjszakát és jó pihenést!
Az
első pápai megnyilatkozást követően
néhány információ új
szentatyánkról, Ferenc
pápáról. Jorge Mario Bergoglio néven
született 1936. december 17-én Buenos
Airesben. Vegyészipari középiskola
elvégzést követően választotta a papi
hivatást. 1958. március 11-én kezdte meg
noviciátusát a Jézus
Társaságában.
Humán tanulmányait Chilében végezte, majd
1963-ban visszatérve Argentínába, a
buenoe airesi San José egyetemen szerez filozófiai
diplomát. 1964-65 között
irodalmat és pszichológiát tanít.
Pappá 1969. december 13-án szentelik,
1973-ban pedig örök fogadalmat tesz a jezsuita rendben. Ezt
követően hat éven át
Argentína jezsuita provinciálisa, majd 1986-ban
Németországban szerez doktori
fokozatot
II.
János Pál pápa 1992. május 20-án az
argentin főváros segédpüspökévé,
1998-ban
pedig érsekévé nevezi ki. Bíborossá
is boldog II. János Pál pápa kreálta őt
2001.
február 21-én
Ú
új szentatyánk több lelkiségi könyv
szerzője is, aki 2005 és 2011 között az
argentin püspöki konferencia elnökeként is
szolgálta egyházát.
Mától
Szent Péter 266. utódjaként folytatja
egyházunk szolgálatát. Imádkozunk
érte a
pápai himnusz szavaival: Tartsd meg Isten Szent Atyánkat,
Krisztusnak
helytartóját. Amen
(Magyar
Kurír (lt), 2013.03.13)
„Péter
és a
másik tanítvány elindult, és a
sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a
másik tanítvány gyorsabban futott, mint
Péter.”
Miért éppen ők ketten futottak az
Úr sírjához?
Talán azért, mert Mária Magdolna hozzájuk
futott a hírrel, hogy a sírt elzáró
kő el van hengerítve? De miért nem más
apostolokhoz futott ő, akiről az Úr
mondotta, „megbocsáttattak bűnei, mert nagyon szeretett”?
Mindenesetre ők ketten: Péter és
János az Úr
sírjához futottak. Ha most megállunk ennél
a jelenetnél és eszünkbe jut, hol
lesznek még együtt az Úr
föltámadása után ők ketten, és hol
voltak különösen is
együtt halála előtt, akkor mély
meglátásra juthatunk.
A
csodás halfogás után, mely a parton
álló és
még fel nem ismert Jézus parancsára
történt egy egész éjszaka sikertelen
halászatát követően „a tanítvány, akit
Jézus szeretett, így szólt Péterhez: Az
Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr
az, fölvette köntösét, mert
neki volt vetkőzve, és a tóba vetette magát.
Tudjuk, miért jelenik meg ez
alkalommal Jézus? Hogy Péternek megbocsássa
háromszoros tagadását a háromszoros
szeretetvallomás által. Tehát kétfajta
ember van különösen érdekelve a
húsvéti
eseményekben. Az, aki bűneit siratja és bocsánatra
vár, és az, aki a nagy és
tiszta szeretetben az örökkévalóság
ízét. Az előbbi Péter, az utóbbi pedig
János.
Az
Utolsó Vacsorán is ők ketten érdeklődnek a
legnagyobb titokról, a sötétség
misztériumáról. „Tanítványai
közül egyik, akit
Jézus szeretett, ott nyugodott Jézus keblén. Simon
Péter intett neki és kérte:
„Kérdezd meg kiről beszél?”Az Jézus keblére
hajolt és megkérdezte: „Uram ki
az?” Jézus így felelt: „Akinek a bemártott falatot
adom.”
Mivel
nem asztalnál ültek, hanem a földre
terített húsvéti vacsora körül
feküdtek, csak a szeretett tanítvány és
Péter
tudott Júdás árulásáról. Ők
ketten különös mélységben
látják a sötétség
misztériumát. János meg is jegyzi az
evangéliumban, hogy amikor Júdás „átvette”
a falatot, azonnal kiment és éjszaka volt.
Az
apostolok közül csak János és Péter
követi
tovább a letartóztatott Jézust. Mivel János
ismerőse volt a főpapnak, bejutott
Jézussal a főpap udvarába. Ő szólt az ajtón
állónak Péter beengedése végett,
hogy bevihesse Pétert is. Ekkor következik Péter
tagadása az ajtón álló, majd a
szolgák kérdezősködésére.
Péternek ekkor a kakasszóra eszébe jutott
Jézus
szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg
engem.” Kiment és keserves
sírásra fakadt. Sírásra fakadt, mert az
emléken túl találkozott tekintete
Jézuséval. S e tekintet a Szeretettel, az
Irgalmassággal való személyes
megérintettség hatását is kihozza
Péterből.
Ám
az Úr halálával és
temetésével csak emlék
marad az Úr szeretete János iránt és a
megbocsátása Péternek. Vagy valamiképpen
átnyúlik az örök életbe, oda, ahol az
igazak élnek és várakoznak? Vajon a
bocsánat csak a földre szól, vagy a mennyben is
érvényes? Vajon a szeretet,
mellyel Jézus szerette Jánost, csak földi
történet, vagy él a síron túl is?
Mindenesetre Simon Péter a szenvedő Jézus
tekintetében végtelen és földön
túli
irgalmasságot érzett meg, azt az irgalmasságot,
mely többet ér, mint az élet.
És János Jézus szívének
dobogásában többet hallott, mint egy emberi
szí
dobogása, mely örökkévalóságot
ígér, de megszakad. Jézus szívét az
örökkévalóság, sőt az
Örökkévaló dobogtatta, hiszen így
szólt azon az estén:
„aki engem látja az Atyát”, majd pedig: „amint az Atya
szeret engem, úgy
szeretlek én is titeket.”
Íme,
ezért futottak ők ketten. Péter, az égből
jövő és örök bűnbocsánatra
szomjazó, és János, az égi szeretettől
megperzselt
szívű.
János
előre engedi a sírnál Péter. Nemcsak
azért, mert Krisztus akarata szerint Péter az első, hanem
mert az igazi
szeretet alázatos. Az ártatlan Krisztus
szeretetétől megittasult lélek nem érzi
magát nagyobbnak, előkelőbbnek, rangosabbnak a legnagyobb
bűnösnél sem, aki
Jézus bocsánatára szomjas.
Most
belép Péter a sírba, ugyanazt látja mint
a másik tanítvány. Mégsem születik hit
a szívében. Neki hallania kell a
megbocsátás, a feloldozás szavát
Jézus ajkáról. Akkor valóban hinni fog.
János
azonban, látva a leplek alakját, ahogy Jézus
távozott, hisz, de nem oktatja ki
Pétert, mert annak más az útja. János,
amikor az apostolok közül elsőként
ismeri fel a parton álló Jézust, csak
Péternek szól. Péter azonnal Jézus
felé
fut a vízen. János most nem fut vele együtt, mert
most annak kell találkoznia
az Irgalmassággal, aki örök
megbocsátásra szorul.
Ezek
után ne csodálkozzunk, hogy Péter az
örök
bocsánatot hirdeti, azt, hogy a Jézus nevében
megbocsátott bűnök meg lesznek
bocsátva a mennyben is. Ennek szellemében hirdeti
Jézus tanítását.
János
pedig azt hirdeti: „ A szeretet ebben mutatkozik meg: Nem mi
szerettük Istent,
hanem ő szeretett minket. Szeretet az Isten, és aki szeretetben
él Istenben él,
és Isten őbenne.”
Ezen
Barsi Balázs gondolatokkal kíván a Vadkerti
Harangok szerkesztősége
kegyelmekben gazdag Húsvétot minden
olvasójának.
„Az vesse rá az első követ, aki
bűntelen
közületek!” (Jn 8,7)
Miközben
Jézus a templomban
tanított, az írástudók és farizeusok
egy asszonyt vezettek elé, akit
házasságtörésen értek. „Mózes
azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg
kell kövezni. Hát te mit mondasz?” (Jn 8,5) –
kérdezték tőle. Így akartak
csapdát állítani neki. Ha ugyanis Jézus a
megkövezés ellen szól, úgy
megvádolhatják, hogy szembeszegül a
törvénnyel, amely szerint a népnek meg kell
köveznie a bűnöst, és azoknak kell először
követ vetniük rá, akik tetten érték.
Ha viszont Jézus a halálbüntetés mellett
dönt, szemére vethetik, hogy ez
ellentétben áll azzal, amit Isten tanít a
bűnösök iránti irgalmasságról.
Jézus
teljes nyugalommal lehajolt és ujjával írni
kezdett a földön, aztán
fölegyenesedett és így szólt hozzájuk:
„Az vesse
rá az első
követ, aki bűntelen közületek!”
Ennek hallatára azok egymás után mind
eloldalogtak, kezdve a véneken. A Mester
ekkor e szavakkal fordult az asszonyhoz: „Hova lettek? Senki sem
ítélt el?”
„Senki, Uram!” – felelte az asszony. „Én sem
ítéllek el. Menj, de többé ne
vétkezzél!” (Jn 8,10-11)
„Az vesse
rá az első
követ, aki bűntelen közületek!”
Jézus válasza természetesen nem azt jelenti, hogy
elnézi a bűnt, jelen esetben
a házasságtörést. „Menj, de többé
ne vétkezzél!” – mondja. E szavak világosan
megfogalmazzák, mi Isten parancsa.
Jézus egyszerűen csak a képmutatást akarja
leleplezni, azokat, akik bíráskodnak
testvéreik felett anélkül, hogy beismernék
saját bűnösségüket. Így emeli ki a
jól ismert mondást: „Ne ítéljetek, hogy meg
ne ítéljenek! Amilyen ítélettel
ítéltek, olyannal fognak megítélni
titeket.” (Mt 7,1-2)
Jézus szavai azokra is vonatkoznak, akik
könyörtelenül megítélnek másokat,
nem
számolva azzal, hogy a vétkes esetleg meg is
bánhatja bűnét. Viselkedéséből
egyértelmű: Ő irgalmas azokhoz, akik hibát követnek
el. Amikor a házasságtörő
asszony vádlói egymás után távoztak,
„ketten maradtak – mondja Szent Ágoston,
Hippo püspöke –, a nyomorúság és az
irgalom.”
„Az vesse
rá az első
követ, aki bűntelen közületek!”
Hogyan váltsuk életre ezt az igét?
Bárki álljon is előttünk, emlékezzünk
rá, hogy bűnösök vagyunk! Mindnyájan
vétkeztünk, s még ha úgy tűnik is, hogy nem
követtünk el súlyos hibát,
figyelembe kell vennünk, hogy talán nem ismerjük
elég jól embertársunk nehéz
körülményeit, amelyek miatt ilyen mélyre
süllyedt és távol került Istentől.
Vajon mi hogy viselkedtünk volna hasonló helyzetben?
Mi is sokszor megszakítottuk a szeretetkapcsolatot, amely
egyesít Istennel, és
nem maradtunk meg a hűségben.
Ha Jézus, az egyetlen ember, aki mentes a bűntől, nem vetett
követ a
házasságtörő asszonyra, akkor ezt mi sem
tehetjük meg senkivel. Legyünk tehát
irgalommal mindenki
iránt, fékezzük meg indulatainkat, amelyek arra
késztetnének, hogy
könyörtelenül ítélkezzünk
mások felett! Tudnunk kell megbocsátani és
felejteni.
Ne maradjon szívünkben ítélkezés,
szemrehányás csírájában sem, mert
abból harag
és gyűlölet fakadhat, készen arra, hogy
eltávolítson testvéreinktől. Új szemmel
tekintsünk mindenkire!
Ha szeretet és irgalom lakik a szívünkben a
bírálat és az ítélkezés
helyett
minden felebarátunk iránt, ezzel segítjük
majd, hogy új életet kezdjen, és
bátorítjuk az újrakezdésre is.
Chiara Lubich
Aki másokat ismeri,
okos.
Aki magát ismeri,
bölcs.
Aki másokat legyőz,
erős.
Aki önmagát
legyőzi, hős.
Böjte
Csaba ferences testvér sok kereszténynek és
jó akaratú embernek szerez örömet
gondolataival, lendületes buzdításaival.
Ezúttal a hit évére írott szavait
közöljük.
Az
Egyház meghirdette a hit évét. Sokan
kérdezik, hogy ez mit is jelent? Mit
jelent az élő hit, melynek megkeresésére
bátorít az Egyház?
Érzékszerveink
által kommunikálunk a külvilággal:
látunk, hallunk, tapintunk, ízlelünk,
szagokat érzünk. Jó dolog
érzékszerveink birtokában elindulni, élni,
belevetni
magunkat a mindennapok forgatagába. Ezek az
érzékszervek örömmel, élményekkel
töltik meg a napjainkat, általuk bontakozik ki a földi
létünk! Nélkülük
szegényebbek, fogyatékosok vagyunk, a
létezés teljességét sajnos hiányuk
miatt
nem tapasztalhatjuk meg!
Az
emberiség egy részének személyes,
boldogító tapasztalata az, hogy birtokunkban
van egy érzékszerveinkhez hasonló
képesség, melyet hitnek nevezünk, mely által
kommunikálhatunk nagy szeretettel, alázattal
Istenünkkel. A hitünk az az
érzékszerv, mely által a természetfeletti
világot át tudjuk ölelni, s mely
által ez a világ bennünket meg tud
szólítani.
Az
élő hit, mely által Isten csodaszép arca a
sötétben felragyog, engem örömmel,
boldogsággal tölt el. Teremtőnk nagy
ajándéka, melyet ki felfedez, s kinek
mindennapjainak élő részévé válik,
az azt igen sokra tartja, hisz általa szépen
rendezett, lakott földdé válik a világ.
Vívódásunk többé nem tragikus
monológ,
hanem a holnapot tervező, építő párbeszéd a
Végtelennel. Csodálatos megnyílni a
hitből fakadó imában Teremtőnk előtt,
kicsinységünk és minden bűnünk ellenére
belekarolni abba, ki mindenkinél jobban szeret, hagyni, hogy
szelíd, nyugtató
szavakkal talpra állítson, vezessen, biztos kézzel
szép feladatok elvégzésére
bátorítson. Az élő hit – akárcsak a
látás a festőnek – értelmet ad az ember
bolyongásának, létének itt a
földön.
Az
imádkozó ember útja soha nem ér
véget, mert a hit által nem tudjuk megfogni,
bejárni a szelíd Végtelent, de e csodálatos
érzékszervünk által sok–sok minden
láthatóvá, érthetővé válik
napról napra Teremtőnk titkaiból. E
kibontakozásnak
nincs felső korlátja. A halál csak egy újabb kapu,
mert a végtelenre teremtett
létünk célja bebarangolni a végtelen
Szeretetet, a végtelen Jóságot, a végtelen
Bölcsességet, a végtelen Szépséget, az
Istent, ki megosztotta velünk a létet!
Így életünk a semmibe hulló
zuhanásból a hit fényénél az Istenbe
torkolló,
kibontakozó, örömteli repüléssé
válik.
Semmihez
nem fogható boldogság a hit fényénél
bátran kibontani az ajándékba kapott
életünk minden egyes percét. Olyan jó
egymás után megcsodálni mindazt a
gyönyörű ajándékot, mit Teremtőnk pajkos
szeretettel létünkbe elrejtett,
melyeket megtalálva, bölcsen használva
gazdagabbakká válunk, általuk csodákat
tehetünk szeretetből, szelíden testvéreinknek. Nagy
öröm Isten ajándékai alatt
roskadozva, élő hittel elindulni és látni, ahogyan
szorgalmas kezünk alatt a
dolgok szépen, egymásból bontakoznak, mind
bimbóból a virág, mely felfakad. Nem
te alkottál, te csak ott vagy, szorgoskodsz szelíden,
gyönyörködsz benne.
Csodálod a hitedből, két kezed
munkájából fakadó
feltartóztathatatlan
kibontakozást, némán állsz, mint
édesanya gyermeke mellett, hisz ő szülte, s
kinek léte, minden egyes mosolya, pici, puha
kacsójának simogatása mégis Isten
ajándéka. Álmélkodva leborulsz
csodáid előtt, hisz nem vagy varázsló, tudod,
hogy nem te teremted kis világodat, és mégis oly
sok minden a te botorkáló
hitedből született. Olyan vagy, mint a
kútásó, ki nem ura a víznek s mégis
a
víz a munkája által született
kútból fakadt. Áhítattal, örömmel
leborulsz
mindennapi csodáid partjainál, és poharat
véve kezedbe magad is oltod
szomjadat.
A
hit évét hirdette meg anyánk, az Egyház!
Gazdasági krízisekbe, erkölcsi
válságokba, háborús konfliktusokba
megfeneklett létünk egyetlen kitörési
módja
élő hittel megfogni a bennünket teremtő és
szeretettel vezetni akaró Istenünk
kezét. Én úgy születtem, hogy nem
érzem a szagokat, vak vagyok az illatok
világára, de elhiszem testvéreim őszinte
örömét, mikor boldogan körbeállják
a
csodaszép rózsabokrot. Persze, hogy szeretnék
részese lenni az örömüknek, ezért
újból és újból
nekifeszülök a kibontakozásomat visszafogó
korlátaimnak, kérve
Istentől, hogy nyissa meg ezt az érzékszervemet, hogy
általa befogadhassam
ajándékait. Várom alázattal, hogy
megnyíljon az illatok világa előttem, és
addig is bizalommal gyönyörködöm testvéreim
örömében. Te, ki nem hiszel, lehet,
hogy még nem is próbáltad használni ezt a
csodás képességedet. Bizalommal tedd
össze kezed, szólítsd meg Megváltódat,
ki azt mondja a Szentírásban: „az
ajtóban állok, zörgetek, ki megnyitja az
ajtót, ahhoz bemegyünk......"
Nyisd meg szíved ajtaját, tudatosan akarj hinni, lehet,
hogy az Isten nem mint
nagy folyók áradata tör be az életedbe, de
biztos, hogy szelíden felfakad, s ez
életadó kis forrás vizénél mindaz,
mi benned érték, az virágba borul! S ha
netalán Istenünk, ki bölcsen osztja
ajándékait, téged még nem
részesített volna
e természetfeletti világra nyíló
érzékszervvel, az élő hittel, ne keseredj el,
hanem nagy alázattal kérjed e csodaszép
ajándékot!
Imádkozom,
hogy a hit éve számodra a hit
megtalálásának az éve legyen!
Kisebb
testvéri szeretettel, Csaba testvér.
„Magyar Kurír”
Mennyei
atyám, köszönöm, hogy szeretetből
teremtettél, és úgy szeretsz, ahogy vagyok.
Köszönöm, hogy életet adtál, jónak
és értékesnek alkottál engem! Beismerem,
hogy ennek ellenére bűnös vagyok, de megváltott
és szeretett vétkes. Hiszem és
vallom, hogy Jézus Krisztus értem is meghalt és
megváltott minden bűnömből.
Feltámadásával egy örömteljes új
életet hozott nekem.
Jézus
Krisztus, élő Isten fia, átadom magam neked,
átadom életem irányítását,
mert
nálad van a legjobb helyen. Légy úr magnyomban
és minden kapcsolatomban! Légy
úr a munkámban és a pihenésemben!
Légy úr vágyaimban és anyagi helyzetemben!
Légy úr a betegségemben! Légy úr az
életem minden területén! Kérlek, küldd
el
nekem a Szentlelket, akit megígértél, hogy
általa hűséges maradjak hozzád!
Szentlélek
Úristen, erősíts meg az egyház
szeretetében, a közösség és Isten
országának
építésében! Add meg az erőt, amit az
apostolok is megkaptak tőled, hogy bátran,
tüzes lélekkel tehessek tanúságot,
Egyházunk felelős tagjaival együtt Isten
szeretetéről, Jézus Krisztus szent nevében!
Ámen!
„A legnagyobb
dicsőség nem az,
Hogy soha nem vallunk
kudarcot,
Hanem hogy minden
bukás után
Képesek vagyunk
felemelkedni!”
Hagyományainkhoz
hűen 2013-ban is a hamvazószerdát követő szombaton
nagy számban érkeztek
testvérek, hogy Bacsmai László szekszárdi
prézes atya vezetésével
átelmélkedjék
a megszentelődés útján témakört. A
jelenlévő dányiak, esztergomiak,
érsekvadkertiek, ferencvárosiak, kispestiek,
városmajoriak a helyszínen
gazdagodtak lelkiekben, de hogy az objektív okokból
távollévőkkel is megosszuk
élményeinket, rövid ízelítőt adok az
elhangzott gondolatokból.
Megkezdődött
a nagyböjt. Változást várunk a
környezetünkben, ám ehhez az első lépést
nekünk
kell megtenni. Rá kell állni a Jóisten
hullámhosszára, mert nála az adás
sohasem szünetel. Ha nem jut el hozzánk az
örömhír, az a mi vételi
szándékunk
hibás (bűnös) voltában keresendő. Ha őszintén
akarjuk magunkat látni, úgy,
ahogyan az Isten lát, mélyen magunkba kell
néznünk. Tisztába kell lenni azzal,
hogy önmagunkat be tudjuk csapni, melynek a legjobb útja a
bűntudat elnémítása,
ám az Isten becsapása lehetetlen
vállalkozás. Tudatosítanunk kell azt is, hogy
a múlttal nincs mit kezdenünk, mert az már kiesett a
kezünkből, a jövőn pedig
kár sokat meditálni, annak ismeretlen vendég volta
miatt. Csak a jelen a miénk,
amiben tudnunk kell élni és önzetlenül a
jót téve szeretni. Természetesen a
mában is vannak dolgok, amik kudarcélménnyel
járnak. Ekkor sem a sebeink
nyalogatásával kell foglalkoznunk, hanem az
újrakezdésnek kell szemeink előtt
lebegnie. Az újrakezdés pedig akkor válik
sikeressé, amikor tudunk időt szánni
az elcsendesedésre. Jézusra kell tekintenünk, aki
lát bennünket. Célként kell
kitűznünk, hogy másképp jövünk ki ebből az
időszakból, úgy, hogy bűneink által
nem válunk a későbbiekben visszaesővé. Egy
jó tanács ehhez, hogy „legyünk
gyorsak a hallásra és lassúak a
szólásra”. Ne hagyjuk, hogy kineveljék
belőlünk
a bűntudatot. Időt kaptunk, hogy jó gyümölcsöt
teremjünk, és ne kerüljünk a
terméketlen fügefa sorsára.
Életünk
során sokszor hasonlítunk a terméketlen
fügefához és a tékozló fiúhoz,
mert
bűneink mély gödörbe juttatják
életünk egy-egy szakaszát. Ám a
helyzetünk
sohasem kilátástalan, hisz nincs az a
mélység, ahonnan Isten segítségével
ne
tudnánk kijönni. Ennek kulcsszavai: bűneink
felismerése, őszinte bánat,
rendszeres szentgyónás, küzdelem a bűnök ellen.
Ekkor ismerjük fel igazán, hol
is van életünk gyenge láncszeme, melynek
megerősítésére legjobb „orvosság” a
szentáldozás.
Jézus
minden szentmisén kopogtat szíveink ajtaján,
melyen csak belül van kilincs.
Rajtunk múlik, hogy beengedjük-e oda Őt. Beengedjük
és együtt működve a
kegyelemmel állandóan a jót tesszük.
Jézust a szentáldozásainkkal engedjük be
életünkbe. Jelenléte senkit sem szorít ki
onnan, hisz nem azért születik meg a
kenyér és bor színe alatt nap mint nap a
szentmiséken, hogy kiszorítson , hanem
odavonzzon. Ezért is kell, hogy a szentmise legyen a
csúcs az életünkben.
Mondhatnám azt is, hogy csúcs, forrás és
lakoma. Felmerül hát a kérdés, ha már
a lakomán vagyunk, illik-e visszautasítani a
felkínált ételt?
A
lelki nap része volt a Kolping házi
szentségimádás, a templomi keresztút,
gyónási lehetőség Kövesi Ferenc atya
jóvoltából.
A
napot szentmisével zártuk. Betartva László
atya napközben a szentmisével
kapcsolatos felhívását, miszerint a
szentmisén nem illő a „maszek” ima. Ezt
tanúsítja a felolvasásra jelentkezők nagy
száma, a szentmise részekhez igazodó,
gitárosaink által kísért énekek
zengő hangja.
Élmény
és lelki feltöltődés volt ez a nap, amit az is
mutat, hogy a záró szentmisét
követően sem rohantak el a jelenlévők, hanem hosszasan
beszélgettek a nap
tanúságairól és egyéb világi
dolgokról Jó volt látni a mosolyogva
távozó
arcokat, ami azt is jelenti, hogy jövőre is hasonlóan
készülünk fel a nagyböjt
méltó megünneplésére.
Érsekvadkert,
2013.02.16. emjé
A
nagycsütörtök az étkezés
megszentelése, a nagypéntek a szenvedésé, a
nagyszombat pedig a csend napja. Emberileg nézve e három
na, út a
bizonytalanság felé, és ráadásul
megkerülhetetlen út.
Aki
kulturáltan étkezik, érzi, hogy valamiként
áldozik a természetből. A természet
dolgai benne feláldozásra kerülnek, így is
igaz, hogy a természet az embert
szolgálja. Aki a szenvedésre keres választ,
már kevesebb támpontot kap. A
keleti ember passzív, megadja magát a fájdalomnak,
míg a nyugati ember
mindenféle mesterséges eszköz
alkalmazásával kerüli azt.
Előbb-
utóbb mindenki eljut a nagyszombatig, a csendig. Véget
ér a küzdelem. A feszült
élet után jön valamilyen megnyugvás, vagy
ennek hiedelme. Ennek sokféle neve
van: nirvána, világszellem, senki-ne-zavarjon -
állapot, durvább esetben
öngyilkosság. Krisztus nélkül erőlködve
menthetetlenül kifulladunk.
Jézus
a feltámadáskor nemcsak a célnál
vár, hanem elénk jön, hogy Szentlelkével
áthassa ezt a furcsa földi zarándokutat.
A
feltámadás hite nélkül olyan
életünk, mint amikor a repülőgép begyorsul a
kifutópályán, ám a pálya
végén nem felszáll, hanem nagy lendülettel
belebicsaklik a földbe. A feltámadás tudata olyan,
mint a felemelkedés biztos
tudata.
(Sánta János)
A
hit éve van. Első este beszéljünk hát a
hitről, amit törékeny cserépedényben
hordozunk, kezdte mondandóját Hajdú Jenő atya.
Őrizzük és növeljük e
cserépedény nemes tartalmát, szemünk előtt
lebegtetve azt a tényt, hogy hit
nélkül élni, Istennek tetszeni nem lehet. A
hitünk viszont csak akkor válik
valóssá, ha az jó cselekedetekkel is
párosul. Erre már Szent István királyunk
is felhívja figyelmünket, fiához, Szent
Imréhez idézett intelmeiben, melyek ma
és nekünk is szólnak.
Hit
nélkül megbénulna életünk, hisz a
megszerzett ismereteink zömére a hit útján
teszünk szert. Elismerem, hogy az apám az apám, mert
elhiszem mindazt, ami tőle
irányomba érkezik. Vérvételre sem
kényszerítette egyikünk sem, hogy
alátámassza
apai kijelentését. Az altató orvosunkat sem
kényszerítjük az altatógáz
vegyelemzésére, hogy bizonyosságot szerezzünk
annak javunkra szolgáló voltáról,
de tanáraink tárgyi tudásunk
növelésére átadott ismereteket sem szoktuk
megkérdőjelezni.
S
hogy vagyunk az Istennel, az iránta való hittel?
Újabb nagy csodákat várunk a
kánai menyegzőtől az újabb megtestesülésig, s
nem vesszük észre a felénk érkező
sok-sok jelet, az apró csodákat. Miért
követelünk többet Istentől a hit terén,
mint amit az emberektől elvárunk? Az ilyen
követelődzés a kettős mérce útjára
lépést jelenti, ami a bénult kéz jellegű
haldokló keresztény hit útjára visz
bennünket.
Kereszténynek
lenni annyit jelent, mint kereszthordozónak lenni, hiszen nem
tagadhatjuk,
mindannyiunknak megvan a testre szabott keresztje, s meglesz a
nagypénteke is.
Ha odafigyelünk a Szentírás szavaira, Jézus
erre fel is hívja figyelmünket: Ha
őt akarjuk követni, az csak keresztjeink méltó
hordozásával lehetséges. A
kereszthordozás szenvedéssel jár, mely
gyémánttá válik, ha keresztjeink
összeérnek Krisztus keresztjével. Ugye tudjuk,
Jézus is sokat szenvedett, amíg
feljutott a Golgotára. Miből gondoljuk hát, hogy a mi
életünk egy
„sétagalopp”.Ha a Mester szenvedett, az igazi
tanítvány sorsa sem lehet más.
Mi
okozza a mi szenvedéseinket, tevődik fel a kérdés.
Először
a testünk, amelyet egyik napról a másikra
betegségek támadhatnak meg. Ne
lázadjunk Isten ellen miattuk, hanem forduljunk orvoshoz.
Fájdalmainkat
tanuljuk meg Isten szeretetének jeleként megélni
és felajánlani mások üdvéért.
Érhetik
szenvedések lelkeinket is. Ezek sokszor fájdalmasabbak,
mint a testi bajok
kínjai. Megjelenésük a meg nem értés
elhatalmasodásában, a másik emberben az
istenarc fel nem ismerésében lát
napvilágot. Küzdjünk hát ez ellen is, ami nem
más, mint önmagunk leküzdésének
útja.
A
harmadik este gondolatai a szeretet köré csoportosultak
élet példákkal
alátámasztva. Egy gitáros mise énekünk
sorait keltették bennem életre: Aki egy
volt velem a szenvedésben, egy lesz velem a dicsőségben:
Mit sem aggódom. Ezért
jelent egy jó szó, egy szál virág
még életében többet közeli
hozzátartozónk
esetében, mint a temetésére vitt
kocsideréknyi. Tehát a szeretetet az életben
kell gyakorlattá tenni, melynek
megvalósítási formáit a mindennapok
történései
adják. S ha adunk szeretetet, akkor kapunk ám
igazán, hisz minden jó szívvel
küldött mosoly magasabb szintre emel bennünket. Nem kell
hát aggódnunk, csak a
szeretet pályáját kell befutnunk, csatlakozva a
jobb lator gondolataihoz,
belátva általa, hogy a szeretettel fogadott
szenvedés gyógyító késként
működik
az üdvösséghez vezető úton.
Kedves
Atya! Köszönjük ezt szép három
estét. Köszönjük a március 15-én,
nemzetünkért
felajánlott szentmiséjét, a vasárnapi
betegeink felé kegyelmet közvetítő
szolgálatát, és azt, hogy négy napig
együtt élhettünk.
2013.03.17. emjé
Egyházmegyei
zsinatunk második tanácskozásán, melyről az
előző számban már olvashattak
tudósítást, a liturgiák
témakörét jártuk körül. A
teljesség igénye nélkül,
sorozat formájában ismertetnénk
néhány mozzanatot, annak lényegi
jelentésével
együtt.
Vegyük
elő most a kezünket. Milyen szerepe is van e
testrészünknek a liturgiáinkban?
A
keresztvetésről már az előző számban olvashattunk.
Tehát, aki tudja, Krisztus a
keresztjével váltott meg bennünket, nem fogja
szégyenkezve, sietve, elnagyolva
magára rajzolni sem a liturgiák során, sem ima
előtt és után ezt a jelet.
Nézzük
meg most, hogyan tartja kezét az, aki csendes, nyugodt
imában beszélget
Istenével? Kinyújtja két tenyerét és
nyugodtan összeteszi azt. E kéztartás
tiszteletet, fegyelmet, önuralmat, kérést és
nagy-nagy bizalmat fejez ki.
Mintha csak odanyújtanánk két kezünket az
Úr kezébe: „Íme, Atyám, a tiéd
vagyok!”
Nézzük
meg most, hogyan tartja kezét az az ember, akinek lelke az
imádság során
egészen elmerül Istenébe! Összefűzi két
kezét s keblére szorítja. Mintha az
imának benne áramló szent erejét
őrizné, hogy abból semmi el ne vesszék.
Ha
megfigyeljük a szentmise praefátio részét,
amikor a pap az istendicsőítő
szöveget énekli, tenyerét kinyújtva
fölemeli két kezét a magasba, hogy mintegy
leadó rádióállomás
antennáiból sugározzék belőlünk a
hála az Úristen felé. Ám
ez a kéztartás Isten segítő kegyelmének
vételére, az ünnepi áldást megelőző
imák kapcsán is szerepet kap úgy, mint a
rádiók antennája
(Tihamér
atya írása alapján. Következik a
térdhajtás.)
A
képújságunk mellett ezúton is
tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta
egy alkalommal, délután öt
órától ingyenes jogi tanácsadás van
a Polgármesteri Hivatalban.
Közreműködő
ügyvéd: dr. Molnár Arnold
Bejelentkezni a
06-20-823-1091
telefonszámon lehet
A következő időpont: 2013. április 22.
hétfő
"Szenvedni annyi, mint
diadalt aratni:
Óh hány
éles vasnak kell rajtunk faragni,
míg
méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
beállítson
majdan szobros csarnokába.
Krisztus urunk,
segíts meg!
A
nehézségek, a feladatok sokszor meghaladnak
bennünket, összecsapnak
a hullámok a fejünk fölött és kiborulunk -
hol te, hol a másik. A családban sem
habos torta az élet minden nap. Aki gyereket nevel, az nem csak
édes mézet, hanem
sok ideget is megeszik: sok a stressz, a szorongás, a
félelem, az aggodalom.
Minden ember előbb-utóbb megtapasztalja a lélek
koromsötét éjszakáját, amikor a
fájdalom ólomsúllyal nehezedik a lelkére. A
betegség, a szenvedés nagy-nagy titok,
csak térden állva lehet beszélni róla.
Ha baj ér
minket, égre emeljük tekintetünket, és sokszor
Istent
okoljuk a tragédiákért. Pedig ha őszintén
magunkba nézünk, beláthatjuk, hogy a
legtöbb szenvedést magunknak, vagy egymásnak okozzuk
bűneinkkel, felelőtlenségünkkel,
mulasztásainkkal, helytelen életmódunkkal. Sok
fájdalmat, kudarcot arra lehet visszavezetni,
hogy Istennel való kapcsolatunk rendezetlen. Ezeket
igazságtalanság Isten
nyakába varrni. Okos ember sziklára építi a
házát, hogyha jönnek a viharok, ne dőljön
romba fáradtságának gyümölcse. Minden
ember életében biztosan jönnek a viharok,
és krízishelyzetben látszik meg igazán,
hogy hol van az életének a fókusza, a
gyújtópontja.
Viszont vannak olyan
szenvedések is, amelyekről senki sem
tehet. A mennyei Atya ennyire közömbös irántunk,
hogy megengedi őket?
Mindennek
értelme van a földön. Isten nem
szórakozásból
engedi meg a tragédiákat az életünkben, nem
kegyetlen szadista, hogy örömét
lelje kínjainkban, a gondok által nem
összetörni akar bennünket.
Szerető, bölcs
Atyánk ő, aki ki akar bontakoztatni minket, azt
akarja, hogy növekedjünk a szeretetben, hogy halálunk
után vele egy asztalhoz ülhessünk.
Szükségünk van arra, hogy szép lassan
kiüresedjünk, megszabaduljunk önzéseinktől,
hogy megnyíljon a szemünk a mélyebb
igazságokra.
Keresztes Szent
János mondta, hogy az ember olyan, mint a
facsutak, ami hosszan mocsaras vízben hevert. Ahhoz, hogy
lángra lobbanhasson,
hogy eggyé válhasson a tűzzel, előbb ki kell
sírnia magából a mocskos levet. E
megtisztulási folyamat után válhat maga is
lánggá, áraszthat fényt, meleget a
sötét
éjszakában...
…A Jóisten
nagyon találékony, amikor arról van szó,
hogy
neveljen minket. Józsefet és Máriát azzal
nevelte, hogy elveszett a kis Jézus.
Hogy neked mi jön össze nem tudom. Isten úgy
bánik velünk, mint a szobrász a
márványtömbbel: éles vésőjével
lekalapálja rólunk a felesleges
kitüremkedéseket,
hogy életünk végén szép,
értékes alkotás váljon belőlünk.
Csaba
testvér
Január
25-én a Fábián család képviselte
közösségünket a csepeli zenei napokon, melyről
tudósítás az egyesület
újságjában lesz olvasható.
Február
8-án szentmise keretében búcsút
vettünk Lang Gyuri bácsitól, aki
örökös
elnökként Kolping családunkat immár
odafentről segíti törekvéseiben.
A
következő (húsvéti) szám lapzárta
időpontja: 2013. 03. 17. (vasárnap).
Éves
közgyűlésünk tervezett időpontja 2013. április
5., péntek. Este 6-kor, első
péntek lévén, találkozunk a
szentmisén, majd a Kolping házban
kiértékeljük a
mögöttünk hagyott évet, és
egyeztetjük az ez évi programokat.
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
2013.
február 25.-én, a falugyűlést követően
ülést tartott önkormányzatunk
képviselőtestülete. Az alábbi
témakörök szerepeltek a napirenden:
A
2013. évi
költségvetési rendelet megalkotása
Határozat
a
tornacsarnok megépítéséhez
szükséges területrészek
kisajátításáról.
A
2013. évi
belsőellenőrzési terv elfogadása.
Március
13-án módosításra került
hulladékgazdálkodási rendeletünk
(ármeghatározás
állami hatáskör a rezsi csökkentés
szellemében). Határoztunk abban is, hogy az
érdekvédelem hatékonyságának
növelése érdekében csatlakozunk a Magyar
Önkormányzatok Szövetségéhez. Ezen az
ülésen jeleztük észrevételünket a
Járási
Rendőrkapitányság felé Döme Zsolttal
kapcsolatban, aki az ősszel leváltott
kapitány helyébe lépett.
Örömteli
pillanatok
soraként említem meg a március 15–i
ünnepségünket. Emberemlékezet óta nem
volt ezen a napon ilyen időjárás, amit a
ránk szakadt hó jelentett. Mégis sokan
eljöttek a hazánkért felajánlott
szentmisére és a Közösségi házban
megtartott megemlékezésre. Mi volt ebben az
örömteli pillanat? Először is, hogy a zord idő sem
takarta el szemünk elől a
165. évfordulót. A másik szívmelengető tett
iskolásaink nagyszámú jelenléte és
színvonalas programja, a Népdalkör eseményhez
igazodó énekcsokra. Együtt
ünnepelt itt ifjú és idős, ami azt súgja, van
jövőnk, főként, ha hiszünk is
abban, és a kákán is csomót kereső
kritikát Kossuth-ék példájára
alapozva
teszünk is érte.
Márc.
31-én,
Húsvét reggelére kell az órákat 1
órával előre igazítani a Nyári
időszámításhoz.
Április 16-án, ÉVES
SZENTSÉGIMÁDÁSI NAPUNK
LESZ. De. 10-kor szentmisével
kezdjük, majd a szokásos módon
óránként tartsák a körzetek az
imaórákat. Fél
7-kor rövid szentségimádás, majd szentmise.
Április
21-én,
Papi Hivatások napján papjainkért, új
papokért imádkozunk.
Ápr.
28-án
Búzaszentelés napján könyörgünk a
jó Istenhez „mindennapi kenyerünkért” jó
termésért.
Elsőáldozás
május
12-én lesz.
1./ Bencsics Alexandra (B. Antal,
Kristóf
Andrea)
2./ Búzás Larissza (B. Péter –
Lakatos Mónika)
3./ Laczkó Luca (Laczkó László –
Szabó Bernadett)
4./Szabó Blanka, Anna (Szabó András
– Szabó Bernadett)
HÁZASSÁGOT
KÖTÖTT:
HALOTTAINK:
7./ Varga Józsefné, sz. Babik Margit
( 1931)
8./ Mravik Lászlóné, sz. Csernák
Katalin (1958)
9./ Farkas Istvánné, sz. Horváth
Gizella (1954)
10./ Csékei Lajosné, sz. Homolya
Margit (1926)
11./ Győri István (1932)
12. Brozsek Károlyné, sz: Berta
Margit (1922)
13./
Körmendi Lajosné, sz. Rados Ilona (1924)
1. hétfő -
Kristók Jánosné Halaj Margit, lánya
és veje, elhunyt
hozzátartozók
2. kedd
-
3. szerda
-
4. csütörtök -
5. péntek -
6. szombat
- Fábián Ignác, felesége, vejük
Dósa József, szülők és
nagyszülők, valamint Boda és a Trombitás
család halottaiért
-
-
Szabó Ignác, felesége Kosztrihán Emerencia
1. évforduló és szüleik
7. vasárnap - Csillag Gyula, szülei, Mrekvicska
Ignác, szülei, Szabó Vince,
felesége és szülei
8. hétfő -
9. kedd
-
10. szerda
-
11. csütörtök - Laczó András, felesége
Kácsor Erzsébet 1. évforduló, szüleik,
élő
és elhunyt hozzátartozók
12. péntek - Boda Gyula,
felesége, szüleik, fiuk és Nagy Ignác
13. szombat
- Dósa Sándor 1. évforduló,
élő és elhunyt családtagok
-
ifj. Csordás Kálmán, fia, menye, szülei
és a család halottaiért
-
Murányi István, felesége Dombai Erzsébet,
fiuk, menyük, Kristóf Sándor, szülei
és hozzátartozók
14. vasárnap - Nagy János 2 felesége, szüleik,
dr. Borsa Mihály és elhunyt
testvérei, Nagy Ignác, Csernák István
és hozzátartozók, Káposzta József
és
hozzátartozók
-
Vitéz István, felesége, szülők,
nagyszülők
-
Buzás Ildikó, Buzás és Kovács
család élő és elhunyt tagjaiért
15. hétfő -
16. kedd
-
17. szerda
-
18. csütörtök -
19. péntek -
20. szombat
- Pataki András, Pataki és Bimbó
család élő és elhunyt tagjaiért
-
Jamrik Antal, felesége Kordics Borbála, fia, menye, veje,
Kordics és Jamrik
család halottaiért
-
Pistyúr András, szülei, apósa, anyósa
és hozzátartozók
21. vasárnap -
-
-
Lipcsei Ferenc, Lipcsei és Kajtor család elhunyt
tagjaiért
22. hétfő -
23. kedd
-
24. szerda
-
25. csütörtök -
26. péntek -
27. szombat
- Boda Sándor, felesége Pobori Mária,
nagyszüleik és Boda Sándorné
Nagy Mária
-
-
Őszi József 3. évforduló, szülei,
testvérei és hozzátartozók
28. vasárnap - Holman Imre, felesége, lányuk,
unokájuk, Hegyi és Csillik család
halottaiért
-
Koza János és a Jakubecz család halottaiért
-
Murányi István és felesége Zsiga
Mária, élő és elhunyt családtagok
29. hétfő -
30. kedd
-