Vadkerti harangok
2011. november

Szentmiseszándékok
Halhatatlan király
December 8. - Szűz Mária szeplőtlen fogantatása
Házasságon alapuló családot kell felmutatni
Reményik Sándor: Az Ige
Életige - Evangélium mindennap
Teréz anya a megbocsátásról
Meghívó helyett
Az elfeledett Isten
Misszió
Ingyenes jogi tanácsadás
Cserkészek közt
Kolping híreink
Híreink

Vissza az előző menüre

Böjte Csaba adventi fohásza

Ülök az egykedvű őszi borongásban, 2009. november 28-án, az egyházi év utolsó napján. Csend van bennem, várakozás. Múlik egy év, vagy egy egész világ? Nem tudom. Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk!

Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap, kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból.

Testvérem lásd, van, kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe belé álmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal.

Istentől áldott adventi, megtérést, szent időt kívánok szeretettel,

Csaba testvér

Vissza az újság tetejére

Halhatatlan király

Krisztus Király ünnepén

Néhány évvel ezelőtt a fiatalok hívták fel figyelmemet a Mennyei királyság című amerikai mozifilmre. A nagyszabású hollywoodi alkotás a keresztes háborúk korát és világát tárja a nézők elé látványos jelenetekkel, de tulajdonképpen nagyon kevés mondanivalóval. A közhelyek és közmondások között egyetlen, vallási tartalmát tekintve említésre méltó kijelentést tudtam megjegyezni: „Az ember mozdulhat parancsra. A fiú követheti atyját. De ha királyok mozgatnak is téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te felelsz. Isten előtt állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél, és azt sem, hogy az erény nem volt járható út a számodra”.

Krisztus király mai ünnepe kapcsán ez a jelenet jutott eszembe. Nem csak evilági királyok és elöljárók hatalma alatt állunk, hanem Jézust is királyunknak, életünk urának tekinthetjük. Az ő szavára is mozdulnunk kell, s érdemes engedelmeskednünk parancsának. A földi királyok a történelem folyamán sokszor vitték háborúba alattvalóikat, Krisztus azonban ilyet nem kér tőlünk. Emberi erőinket, fizikai és szellemei képességeinket nem hadviselésre veszi igénybe, hanem azt kéri tőlünk, hogy az ő Országa, Isten Országa ügyéért fáradozzunk, és annak növekedéséért munkálkodjunk. Egyrészt amiatt nevezhetjük Krisztust királynak, mert méltóságában fölé emelkedik a teremtett világnak és benne minden teremtménynek, így az embernek is, másrészt pedig azért, mert ő minden emberi szív királya, aki a szívünket megnyerő szelídségével és jóságával tanít bennünket Isten akaratának megismerésére és teljesítésére. Mindannyiunknak személyes felelőssége, hogy keressük-e és megtesszük-e mindazt, amit Isten kér tőlünk, s azt az utat járjuk-e, azt az élethivatást választjuk-e, amit számunkra kijelöl. Krisztus királyi méltóságának mai ünnepével lezárul az egyházi év, s egy hét múlva, adventben elkezdjük megváltói méltóságát szemlélni.

A mai ünnep evangéliuma ebben az esztendőben a mi Urunk keresztre feszítéséről szól. A katonák, akik korábban gúnyból töviskoronát tettek Jézus fejére, s királyi palást gyanánt vörös katonaköpenyt terítettek rá, a kereszt alatt is gúnyból nevezik ők királynak. A Pilátus által készíttetett tábla „a zsidók királya” felirattal nem Krisztus igazi királyságára utal. De milyen uralkodó, milyen király ő valójában? Jézus egyértelműen kinyilvánítja Pilátus előtt, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Országa tehát nem egy bizonyos földrajzi területet fed le, hanem lelki értelmű. Országába „állampolgárságot” a bűnbánat gyakorlásával és lelki újjászületéssel lehet szerezni. A kereszten meghaló, de a feltámadásban halhatatlan királyként mutatkozó Jézus halhatatlanságot, pontosabban örök életet ígér nekünk. A kereszten azt mondta a vele megfeszített és bűneit beismerő embernek, hogy vele lesz a mennyben. Ez az ígéret nem csupán neki szólt, hanem mindazoknak, akik bűnbánattal közelednek hozzá. Krisztus, aki a kereszten mutatta meg, hogy nem uralkodni akar az embereken, hanem üdvösségüket szolgálni, azt kéri mindannyiunktól, hogy szívünket vonjuk el a földi dolgoktól, és életünk keresztjét hordozva kövessük őt királyi útján a menny felé.

Horváth István Sándor

Vissza az újság tetejére

December 8. - Szűz Mária szeplőtlen fogantatása

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38

A mai Szűz Mária ünnep az adventi várakozás máriás jellegére figyelmeztet minket. Jézus édesanyjától azt a szeretetteljes, türelmes, reményteli és örvendező várakozást szeretnénk megtanulni, amely őt jellemezte, s amelyet a legjobban talán a gyermekeket váró kismamák, a távolból hazainduló gyermeküket váró édesanyák, a munkából hazaérkező férjüket váró feleségek, a türelmüket el nem vesztő családanyák és a reményből élő nők ismernek. Attól kezdve, hogy Mária méhébe fogadta Jézust, már nem csak a Megváltó érkezésének hitében él, hanem tudja is, hogy hamarosan elérkezik a Megváltó. Adventben nem egy teljesen ismeretlen személyre várakozunk, hanem tudjuk, hogy reményteli várakozásunk Jézusban teljesedik be.

Vissza az újság tetejére

A házasságon alapuló családot kell felmutatni

Három éve ünnepeltük Szent Erzsébet évet, majd a történelmi egyházakkal együtt a Biblia évét. Most már lassan véget ér a családok éve, mely során oly sok szó esett a család fontosságáról, de nem söprődött szőnyeg alá válságuk sem.

Ha család szóba kerül, sajnos általában a család és a házasság válságáról szoktunk beszélni. Pedig nem a házasság van válságban, hanem maga az ember. Ha túl sokat beszélünk a válságról, akkor mi magunk mélyítjük el azt. Egyházunk, II. János Pál szavaival élve, a család evangéliumát hirdette meg. A család az, ami a humán tőke nagy százalékát ajándékozza a társadalom számára.

A társadalom, az állami törvényhozás nem mindig méltányolja a családnak ezt a szolgálatát. Pedig a családnak joga van a társadalmi elismerésre, ha már ő teszi le a legtöbbet a társadalom asztalára. A családnak joga van ahhoz, hogy ne homályos fogalmakkal beszéljünk a házasságról, családról, hisz minden homályos fogalmazás a házasságon alapuló család lényegének elkenését is jelenti.

A Család évének meghirdetése, az ember méltóságának védelmét is jelenti. Egyházunkban három terület, az élet, a házasság és a család szolgálata szorosan összetartozik. Benedek pápánk is gyakran szokta mondani, hogy a megnevezett három terület az ember igazságát is szolgálja.

Mi az ember igazsága? Vetődhet fel a kérdés kedves olvasónkban. Az, hogy egyszeri, megismételhetetlen, arra teremtetett, hogy ajándék legyen, és hogy valaki neki ajándékozza magát. Az ember nem tárgy, nem eszköz, hanem a szeretet célja szeretne lenni. Amikor az élet, a házasság és a család célját szolgálja az Egyház, akkor az embert szolgálja. A méltóságát, ami a létéből fakad. Személy voltát, ami való világunkban sajnos egyre inkább háttérbe szorult. Egyre inkább a profit lesz cél, és eszköz az ember, pedig a Teremtő fordítva gondolta ezt. Manapság megfordult az áldozat iránya. A profit lesz a mindenek feletti érték, amiért feláldozzuk az életet, a személyt.

II. János Pál pápa hozta a köztudatba a család evangéliuma kifejezést. Ő mondta ezzel kapcsolatban, hogy Isten szeretetének célja az ember, mert őz az egyedüli lény, akit Isten önmagáért szeret. Legyen a házasságban is a másik a cél, a szeretetem célja, vagyis maradjon személy. Legyen ez a gondolat minden napjaink vezérfonala, hogy épp családokat alkotva úrrá lehessünk a gazdasági- és az annál még nagyobb morális válságon. Legyünk szolidárisak más családokkal. Mindenképpen meg kell mutatnunk a társadalomnak, hogy van még házasságon alapuló család, van még nagycsalád, akik képesek egymást erősítve, Egyházunk értékrendjében összekapaszkodni. Bátran kell megvallanunk, hogy családban élni jó, a család örömhír, a család minden negatív jelenség ellenére is élhető.

(Eszcsé írása alapján)

Vissza az újság tetejére

Reményik Sándor: Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!

Vissza az újság tetejére

Életige

Evangélium mindennap

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3)

Jézus nyilvános működésének kezdetén áll: megtérésre hív mindenkit, hírül adja, hogy Isten országa közel van, és meggyógyít mindenfajta betegséget. Tömegek kezdik követni Őt. Ekkor fölmegy egy hegyre, és a körülállókhoz fordulva hírül adja életprogramját: ezt nevezzük „hegyi beszédnek”.

Jézus üzenetének újdonsága már beszédének első szavaiból kitűnik. Nem a gazdagokat nevezi boldogoknak, hanem a szegényeket, az alázatosakat, a kicsiket, a tisztaszívűeket, azokat, akik sírnak, és az elnyomottakat. Ezzel feje tetejére állítja a megszokott gondolkodásmódot, különösen korunk társadalmában, amelyben gyakran a konzumizmus, a hedonizmus, a presztízs kerül előtérbe. Ez a Jézus által hirdetett örömhír derűt és reményt ad a legelesettebbeknek is. Bizalommal tölt el a szerető Isten iránt, aki közel áll azokhoz, akik fájdalmakon, próbatételeken mennek keresztül. Az öröm és az üdvösség hírüladása ez, melynek tömör összefoglalása a nyolc boldogság közül már az elsőben megtalálható, amely a mennyek országát ígéri a lélekben szegényeknek:

„Boldogok a lélekben szegények…”

De mit jelent „lélekben szegénynek” lenni?

Azt, hogy el tudunk szakadni az általunk birtokolt javaktól és dolgoktól, a teremtményektől, önmagunktól. Egyszóval azt jelenti, hogy háttérbe helyezünk szívünkben mindent, ami megakadályozza, hogy nyitottan álljunk Isten előtt, hogy tegyük az Ő akaratát. A felebarátban pedig váljunk eggyé Vele! Úgy szeressük, ahogyan kell; arra is készen, hogy mindent elhagyjunk: apát, anyát, „földet” és hazát, ha Isten ezt kérné tőlünk!

„Lélekben szegénynek” lenni azt jelenti, hogy nem a gazdagságban bízunk, hanem Isten szeretetében és gondviselésében. Gyakran az egészségünk iránti aggodalom a gazdagságunk, vagy a rokonok miatti szorongás, egy bizonyos munka miatti nyugtalanság, a „hogyan is viselkedjek” bizonytalansága, vagy a jövőtől való félelem. Mindez gúzsba kötheti és önmagába zárhatja lelkünket. Megakadályozhatja, hogy kinyíljon Istenre és a felebarátra. Pontosan ezekben a bizonytalan pillanatokban hisz a „lélekben szegény” ember Isten szeretetében, Őrá veti minden aggodalmát, és megtapasztalja atyai szeretetét.

Akkor vagyunk „lélekben szegények”, ha hagyjuk, hogy a mások iránti szeretet vezessen bennünket. Ebben az esetben ugyanis megosztjuk vagy rendelkezésre bocsátjuk, amink van, a szükséget szenvedők javára: mosolyunkat, időnket, javainkat, képességeinket. Mivel szeretetből mindent odaadtunk, szegények vagyunk; más szóval üresek, semmik, szabadok, tiszta szívűek.

Ez a szeretet gyümölcseként megélt szegénység a szeretet forrásává válik: mivel kiüresítettük önmagunkat, tehát szabadok vagyunk, képesek leszünk arra, hogy teljes mértékben, fenntartások nélkül befogadjuk Isten akaratát, és minden testvérünket, akivel találkozunk.

Aki megéli a szívnek ezt a tisztaságát és ezt a lelki szegénységet, annak Jézus megígéri a mennyek országát: boldogok,

„… mert övék a mennyek országa.”

A mennyek országát nem vásárolhatjuk meg pénzért, nem hódíthatjuk meg hatalommal. Ajándékba kapjuk. Jézus ezért kéri tőlünk, hogy legyünk olyanok, mint a gyermekek, vagy mint a szegények, akik – amint a gyermekek is – rá vannak szorulva arra, hogy mindent másoktól kapjanak. A Szentlélek, akit vonzani fog ez a szeretettel teli űr, be tudja majd tölteni lelkünket, mert nem fog olyan akadályt találni, ami a vele való teljes közösség útjában állna.

Aki „lélekben szegény”, mivel nem tartott meg magának semmit, mindent birtokolni fog. Mivel önmagától szegény, Istennel gazdagodik. Erre is érvényes az evangéliumi ige: „adjatok, és akkor ti is kaptok”[1]: adjuk, amink van, és nem kevesebbet kapunk cserébe, mint a mennyek országát.

Egy argentin édesanya mesélte a következő tapasztalatot:

„Anyósom nagyon ragaszkodik fiához, a férjemhez, annyira, hogy féltékeny rá. Ez a magatartása mindig nehézséget szült közöttünk, és megkeményítette a szívemet vele kapcsolatban. Egy éve daganatot állapítottak meg nála. Kezelésekre és ápolásra volt szüksége, amelyet egyetlen lánya nem tudott megadni neki. Az evangélium igéi, melyeket egy idő óta próbálok életté váltani, megváltoztatták a szívemet: kezdtem megtanulni szeretni. Minden félelmemet felülmúlva magunkhoz fogadtuk anyósomat. Megpróbáltam új szemmel nézni rá, és szeretni őt: Jézus az, akin őbenne segítek.

Anyósom, aki nem érzéketlen a szeretetre, nagy meglepetésemre minden mozdulatomra hasonló szeretettel válaszolt. Isten kegyelme létrehozta a kölcsönösség csodáját!

Áldozatos hónapok következtek, amik mégsem tűntek nehéznek; és amikor anyósom itt hagyva minket derűsen átment az Égbe, mindannyiunkban béke volt.

Azokban a napokban vettem észre, hogy gyermekem lesz, akire már 9 éve vártunk! Számunkra ez a gyermek Isten túlcsorduló szeretetének kézzel fogható jele.”

Chiara Lubich

[1] Lk 6,38

Vissza az újság tetejére

Teréz anya a megbocsátásról

A szerető Atya mindannyiunk szerető Atyja. Mindig kész rá, hogy megbocsásson, hogy felejtsen. Mindig jelen van. Nem kell messzire mennünk, hogy felkutassuk: ott van a szívünkben. Szeret, hív, védelmez, gyengéden, szeretettel. A megbocsátáshoz nagy szeretetre van szükség; ahhoz pedig, hogy felejteni tudjunk, nagy alázatra.

A megbocsátás csak akkor teljes, ha felejteni is tudunk. Amíg nem tudunk valamit egészen elfelejteni, nem bocsátottuk meg teljesen. Ez az, amivel fájdalmat okozunk egymásnak: előhozzuk azt is, ami elmúlt, és újra meg újra felemlegetjük – ami azt jelenti, hogy nem felejtettük el.

Hogy felejteni tudjunk, alázatra van szükség. Ezért nagyon fontos, hogy alázatot tanuljunk. Ez az egyik gyönyörű dolog, amit Jézus kér tőlünk: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” A szelídséget mondja először: szelídséget egymás felé, a testvéreink felé, és alázatot Isten felé. A szelídség – vagy szeretet, együttérzés, ahogy tetszik – és az alázat teszi teljessé a megbocsátást. Mert mielőtt megbocsátunk valakinek, fel kell ismernünk, hogy magunk is megbocsátásra szorulunk. És itt jön a szív alázata. A megbocsátásban van leginkább jelen a béke.

Forrás: Magyar Kurír

Vissza az újság tetejére

Meghívó helyett

„Miért van bú a földtekén?
Miért, ezt kérdem tőled én.
Miért, hisz annyi ember vár,
szeretetre, s nem talál.”

A karácsonyi készület idejéhez, adventhoz érkeztünk. Hagyományainkhoz hűen, az öröm vasárnapján, december 11-én a nagymise keretében köszöntjük a jubiláns házaspárokat, akik életükkel megmutatták nekünk, hogy házastársi hűség nem lehetetlen vállalkozás. Legyünk minél többen hálaadásuk tanúi s részesei.

A délután sem marad program nélkül. Délután ½ 5-től, Liszt Ferenc születésétek 200. évében KARÁCSONYI HANGVERSENY lesz templomunkban, melyre a szeretet jegyében hívunk szolgálatot tevő szereplőket, támogatókat, hallgatókat, hogy a megszólaló dallamok is közreműködjenek szíveinkben, a kisded befogadásának előkészítésében. A részletes programot Gyimesi tanár úr állítja össze, és olvasható lesz a hirdetőtábláinkon.

Tudjuk azt, hogy anyagiakban szegényebbek lettünk. Így rendezvénytámogatókat is nehezebb találni. Belépődíjat ennek ellenére sem szedünk, de adományokat (segítség a rendezésben, sütemény, üdítő, pénz) szívesen elfogadunk melyek a hangverseny kezdetéig adhatók át Beke Lászlónak, Fábián Andrásnak vagy Molnár Jánosnak.

Itt és most, kedvet csinálva az új arcoknak, köszönjük tavalyi támogatóink anyagi közreműködést, hozzájárulva a rendszeresen fellépő Pedagógus Kórusunk, Érsekvadkertnek is hírnevet szerző, országosan elismert minősítéséhez.

Tavaly támogattak: Berta József, Bozsonyík János, Csabák Margit és András, Érsekvadkert Jövőjéért Alapítvány, Egyházközség, Fater BT, FIDESZ képviselők, Halaj Tüzép, Holman László, Horváth Szikvíz, Kovács és Tsa BT, Kolping Család Egyesület, Kristók János, Kristók József, Major család, MEDE Szerszámszaküzlet, Név nélküliek, Nyugat-Nógrád COOP Zrt., Önkormányzat, SZAMOVILL Kft., Takarékszövetkezet, Vadkerti Harangok, Záhorszki Ignác.

Vissza az újság tetejére

Az elfelejtett Isten

Ha az embernek jól megy a dolga, általában könnyen elfelejti Istent, és boldogságát, sikereit, gazdagságát és egészségét önmagának tulajdonítja. A legtöbb ima akkor száll az ég felé, amikor nem úgy történnek az események, ahogyan szeretnénk. Valószínűleg az öregek, a betegek, a magányosak, csalódottak és szegények imádkoznak, akik már nem számíthatnak emberi segítségre, megértésre, könyörületre. Ezért képzelem néha el, hogy valahol a mennyországban működik egy „panasziroda”, ahol lajstromozzák a könyörgéseket, míg egy jóval kisebb irodában az angyalok iktatják a hálaadó imákat.

Az egyre nagyobb személyes jólétre, kényelemre és vagyonra törekvő nyugati társadalmak jelenlegi válsága alapjaiban rendíti meg az utóbbi évtizedekben meghonosodott felfogást az emberi élet céljáról. Az egyre emelkedő energia- és élelmiszerárak, a növekvő munkanélküliség és sok egyéb ok miatt egyre több embernek kell rádöbbennie, hogy hamis bálványokat imádott, a liberális demokrácia és kapitalizmus, a Piac és a Pénz cserbenhagyta hűséges híveit, sőt pusztulásra is ítélte őket.

Talán nem tévedek, ha megjósolom, hogy ebben az új helyzetben emberek milliói térnek vissza az elfeledett Istenhez és megcsúfolt, kigúnyolt, ódivatúnak tartott törvényeihez, igazságaihoz. Ebben a világméretű változásban az emberek kezdik újra felismerni, hogy nemcsak testük van, hanem lelkük is, hogy a földi érzékszerveinkkel felfoghatatlan világ fontosabb és tartósabb, mint ez a romlandó, átmeneti létezés. A „vasárnapi” keresztények vagy a templomot belülről soha nem látók, a „maguk módján” hívők és vallásosak is ráébrednek, hogy eddigi biztonságuk megingott, önmagukban sem bízhatnak, csak a közösségekben, a családban, a nemzetben, a gyülekezetben és legfőképpen a Megváltó ígéretében. Nagy újjászületése lesz a kereszténységnek mindenütt, ahol lerombolták a templomokat, vagy hagyták őket rommá válni, esetleg eladták őket raktárnak vagy lakóháznak. Az történik meg a vallását vesztett Nyugaton, ami megtörtént a kommunizmus bukása után az egykori Szovjetunió tagállamaiban: az emberek visszatérnek az elfeledett Istenhez, még az egykori gyilkosok és támogatóik is ott hajlongnak és térdelnek az általuk lerombolt oltár előtt. Az egész világon újra tömeges igény támad a vallás tanítására és vigaszára, felértékelődik a papi és szerzetesi hivatás, megtelnek a templomok és pártfogók, fogyasztók nélkül maradnak az üzleti egyházak és szekták, a kuruzslók és világcsalók. Minél nagyobb lesz a káosz, a szétszórtság és rendezetlenség, annál inkább vágyódnak majd a tömegek a krisztusi tanításra, nem csak hallani akarják majd, hanem követni, megélni, továbbadni az utódoknak, mint az értelmes létezés kulcsát.

Egy hosszú világkorszak végén nem kell eltemetnünk a tudományt és a technikát, de végre újra ki kell mondanunk, hogy az emberiségen csak az Istennek tetsző tudomány, technika, munka és politika segíthet. Ebben a közelgő új korban hatalmas feladat vár megint a Katolikus Egyházra: olyan munka,mint amikor a Római Birodalom bukása után újjá kellet szerveznie a közösségeket, és megőrizni a múltból, ami az új rend építéséhez szükséges. Csak remélni tudom, hogy Istent a következő nemzedékek már soha sem felejtik el. Követni fogják a bencések jelmondatát, imádkozni és dolgozni fognak.

(szszp)

Vissza az újság tetejére

Misszió

„Indulj és menj, hirdesd szavam, népemhez küldelek én” - hangzik egy gitáros misénk énekének kezdő sora. S ha fellapozzuk a Szentírást, olvashatjuk az apostolok tanító körútra küldésének folyamatát és célját. Ugye emlékszünk, Jézus kettesével küldte tanítványait, hogy népévé tegyenek nemzeteket és nemzedékeket. Mintha az evangélium kelt volna életre már péntek este, ugyanis két, a templomban otthonosan mozgó fiatalember is jelen volt az esti szentmisén. Mise után útjuk a plébániára vezetett. Mintha az egyikük ismerős lenne valahonnan. Igaz, már máskor is volt ilyen érzésem, de az idő fátyla akkor elhalványította ezt. Most másképp történt. Missziós vasárnap ők tanítottak bennünket a templomban. A nagymisén az ismerős arcú fiatalember, Tamás, aki édesanyja által érsekvadkerti srác, beszélt nekünk küldetéséről, a hivatása felismeréséről a misszió etimológiai jelentésén keresztül.

A misszió küldetést jelent, kezdte mondanivalóját Tamás, az egri szeminárium hallgatója. Mint tudjuk, Jézus is küldetéssel jött közénk, amit továbbadási kötelezettséggel adott át tanítványainak. E kötelezettség folyamata azóta is tart. Az élet könyvébe most a mi nevünk szerepel a továbbadás munkálásánál, hisz az örömhír továbbadása mindannyiunk küldetése is. Kereszténységünkből fakad, hogy a királyi papság részesei vagyunk, ami testet ölthet szerzetesi közösség, papi hivatás, családban élés szeretet által áthatott képében.

Az apostoloknak Jézus korában, nekünk pedig most kell Jézus lábává, kezévé, ajkává válnunk. Egész életünkkel, szüntelenül és töretlenül, ott ahol éppen vagyunk, kötelességünk hirdetni az Örömhírt, hogy általa való világunk visszataláljon az igazi értéket, az örök életet adó útra.

A missziós vasárnap ugyan elmúlt. A lecke adva van. Ne várjunk vele holnapig, hisz csak a mának vagyunk birtokosai. Már mától életünkkel hirdessük, hogy Jézus az Úr, és imádkozzunk minden kispap célba éréséért. Külön imádkozzunk Tamásért, hogy a kálvária búcsún jelen lévő Szabolcs után, második vadkerti származású újmisést köszönthessünk, bízva abban, hogy meghallva a hívó szót, helybéli követőik lesznek.

(én 11.10.30.)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2011.december 19. hétfő 17-18 óra között

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Sík Sándor

A múlt havi számban a Cserkészinduló kapcsán találkoztunk Sík Sándorral, most tudjon meg egy kicsit többet róla:

Sík Sándor 1945-tőI 1961-ig majdnem minden év ádventjén és nagyböjtjében konferenciákat tartott a budapesti (Piarista utcai majd a Mikszáth Kálmán téri) piarista kápolnában, illetve azzal párhuzamosan Budapest egyik nagyobb templomában, rendszerint a belvárosi plébániatemplomban vagy az Egyetemi templomban. Ezek a négy-hat előadásból álló beszéd-sorozatok a második világháborút követő másfél évtizedben, a kommunista diktatúra legsötétebb éveiben a magyar katolikus szellemi-lelki tájékozódás legmaradandóbb megnyilatkozásai voltak, melyek sokaknak nyújtottak lelki és szellemi vigaszt. A templomokat, ahol konferenciáit tartotta, minden alkalommal zsúfolásig megtöltötték az emberek. A konferencia ,,műfaja'' Sík Sándor életében Szegeden kezdődött. Az 1943/1944-es egyetemi tanév második felében is tartott már a szegedi egyetemi hallgatók számára egy konferencia-sorozatot a Miatyánkról. Ezt a gyakorlatot folytatta 1945 ádventjétől Budapesten. 1947-ben nem tartott konferenciákat, de az iskolák államosítása után, 1948 ádventjétől kezdve minden karácsony és húsvét előtt megtartotta őket. A Sorozat akkor ért véget, amikor l960-ban betegsége miatt csak egy ádventi beszédet tudott elmondani. 1961 nagyböjtjében ugyan még vállalkozott az ádventi beszédsorozat befejezésére, de utána már nem volt ereje ilyen nagyszabású munkára.

A konferenciák népszerűségének egyik oka azok sajátos hangneme volt. Sík Sándor nem szónokolt, és nem is költőként ragadta magával hallgatóit. Úgy beszélt, ahogy a cserkésztáborban, tábortűz mellett szokás. Emelkedett volt ez a hang, egy kissé száraz is, csak néha lágyult el vagy izzott át. Az előadások professzorosak voltak: gondolatokat fejtettek ki, tényeket ismertettek, gondolkodásra, egy-egy téma figyelmes körüljárására biztattak, olyan embereknek szóltak, akik nem olcsó vigaszra vágytak. Sík Sándor legtöbbjüket jól ismerte, hiszen keze alatt nőttek föl. Kérdéseiket komolyan vette, gondjaikat átérezte, és hiteles szóval igyekezett őket megszólítani.

Ezért olyan témákról tartott előadásokat, amelyeknek igazából nem volt szakértője. Erre volt szükség, a történelmi helyzet szorítása közepette ő volt abban a helyzetben, hogy szólhatott. Feladatként vállalta tehát ezeknek a témáknak korszerű, gondos feldolgozását, szinte elölről végigtanulva a biblikus, történelmi műveket, életrajzokat. Segítségére voltak ebben rendtársai, a piarista teológiai főiskola tanárai, de kapott könyveket Pannonhalmáról és máshonnan is. Kissé túlozva mondhatnánk, hogy másfél évtizeden át az egész ország katolikus (sőt keresztény) értelmisége helyett figyelt, olvasott, szóvá tette azt, ami a legtisztábban látók tájékozódásában, beszélgetéseiben letisztult.

Konferenciabeszédeinek egy részét - kissé rövidített, szerkesztett formában - Sík Sándor maga tette közzé a Vigília hasábjain. Halála után néhány további beszédet Rónay György és Kardos Klára rendezett sajtó alá, részben szintén a Vigíliában, részben pedig A kettős végtelen életmű-válogatás második kötetében (1969). Ezt az tette lehetővé, hogy a beszédekről a hallgatók közül egyesek jegyzeteket készítettek, és e jegyzeteket a költő munkatársa, Kardos Klára gépelt szövegekké szerkesztette. Ezek közül néhányat maga a szerző is átnézett, javított.

1957-től kezdve a konferenciákról hangfelvételek is készültek.

Éjjeli őrség

Tábortűznek parazsánál

Éji őrök, üldögélünk.

Tábor alszik, csillag alszik,

Messze még a virradat.

Üldögélünk egymás mellett,

Olykor-olykor megkotorjuk

A hunyorgó parazsat,

S hallgatunk rá nagyokat.

Tisztás szélén körbe-körbe

Apró sátrak szundikálnak'

Túl az erdőn törpe házak,

Rongyolt falvak alszanak.

Völgyön is túl város alszik:

Villanyfénynél hánykolódva

Lát lidérces álmokat.

Messze még a virradat.

Erdő alszik, tábor alszik,

Ország alszik, minden alszik,

Inaszakadt kísértetes

Álom ólma mindenen.

Csak mi ketten itt a tűznél

Üldögélünk éberen,

Virrasztgatunk éberen,

Meg az Isten odafenn.

Szót se szólunk: egy az őrsünk,

Egy a sátrunk, egy a szívünk,

Egy iramra zúgja marsát

Vérünkben a gondolat.

Színig áll a gondolattal

Szívünk kelyhe: meg van írva:

Köd is egyszer elhasad

Álom egyszer elszakad.

Cserkésztestvér: meg van írva:

Isten mozdul, felleg omlik,

Óra harsan és az éjnek

Síró mélye felszakad,

Akkor éber csepp tüzünkkel

Ébregetni álmodókat,

Keltegetni holtakat:

Mi leszünk a virradat.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

A fiataljainkból összeállított csapattal november végén csehországi nemzetközi labdarúgó tornán képviseljük Érsekvadkertet. Bízunk abban, hogy maradandót alkotnak a bennünket képviselők.
Az újságunkat készítő nyomda december 20-tól az újév kezdetéig leáll. Ezért a decemberi számunk LAPZÁRTÁja 2011.12.10. Eddig kérem a szokott módon eljuttatni a megjelenésre szánt írásaikat.

Kolping Támogató Szolgálat

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228, 06-20-578-0867
Várjuk hívását! A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

1. A karácsonyi előkészület, ádvent 1 vasárnapjával kezdődik November 27-én.

2. November 30-án, szerdán Szent András apostolnak, templomunk védőszentjének napján, az esti szentmisén 6 órakor Gyönyör László volt vadkerti káplán (Ipolyhídvégi plébánossal ünnepeljük.

3. Az első hajnali szentmise nov. 28-én, Hétfőn reggel 6 órakor lesz.
A hajnali szentmisék rendje: Hétfőn-kedden-szerdán (kivéve: nov. 30) reggel 6 órakor, a többi napokon este 6-kor lesznek adventi szentmiséink. Minden szentmise előtt fél órával gyóntatás. (Használják ki az időt, mert nem biztos, hogy lelkigyakorlatunkkor lesz több gyóntatónk.)

4. Az elsőpéntekesek karácsony előtti gyóntatása, áldoztatása dec. 1, 2-án; a külön, csak erre az alkalomra bejelentetteké dec.12-én. (Kérjük a sekrestyében felíratni őket)

5. December 8-a, Csütörtök: Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe, szentmise: reggel 6 és este 6 óra.

6. Ádventi lelkigyakorlatos készületünk dec.15-16-17-én este 6-kor

7. Ádvent 3. vasárnapján (dec.11-én) de. fél 10-kor JUBILÁNS HÁZASOKAT VÁRJUK KÖZÖS HÁLAADÓ SZENTMISÉRE (25, 50, 55, 60 évesek és az azon túliak bármely évfordulót ünnepelnek.)

8. KARÁCSONYI MISERENDÜNK: dec. 25 éjféli szentmise 0 óra
dec. 25-én r. fél 8 - de. fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)
Dec.26-án r. fél 8 de. fél 10 (Pusztaberkiben fél 12)

10. Dec. 31-én, Szilveszter napján, Hálaadás szentmisével este 6 órakor.

KERESZTELÉSEK:

23. Pizinger Petra,Rozália (Pizinger József- Villant Henrietta)
24. Beluczki Panna (Beluczki Zsolt – Varga Judit)
25 Szalai Adél (Szalai Tamás - Lovász Emőke)

HÁZASSÁGOT KÖTÖTT:

HALOTTAINK:

39. Pistyúr János (1933)
40. Makó Tibor (1945)
41. Tomis Andrásné, szül. Szrenka Mária (1927)
42. Puzsár László (1954)
43. Kristók Józsefné, szül. Tokodi Margit (1929)

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

December

1. Csütörtök - Betegeinkért

2. Péntek - Pistyúr János, felesége: Erdős Margit, gyermekei, szüleik és hozzátartozóik

- Szabó, Czinege, Paulicsek és Csűri család élő és elhunyt tagjaiért

- Keresztes József 10. évf. szülei, Molnár család élő és elhunyt tagjaiért

3. Szombat - Márton Sándor, szülei élő és + családtagokért

- Mrekvicska Ignác, szülei, Szabó Vince, felesége: Kormosói Ilona, szüleik, Csillag Gyula és szülei

- Vitéz János, édesanyja, öccse: József 5 évf. anyósa: Szarvas Józsefné, sz. Kocsis Margit és hozzátartozókért

4. vasárnap - Hegyi János és elhunyt családtagokért

- Vitéz Ferenc, szülők, nagyszülők, dr. Borsa Mihály atya, szülei, testvérei Nagyszülei

- Klinger József, szülei, anyósa, apósa, hozzátartozók - Kakas Mihályné, sz. Hustyava Mária és hozzátartozókért

5. Hétfő -

6. Kedd -

7. Szerda -

8. Csütörtök - r 6: Szűzanya tiszteletére

- este 6: Erdős István, felesége, lányuk, vejük, unokavejük: Zagyvai Gyula

- Fábián István, élő és + hozzátartozók, Laczó János élő és elhunyt hozzátartozók

9. Péntek - Urbán és Gresina család élő és elhunyt hozzátartozóiért

- Laczó András, felesége: Jakubecz Mária, lányuk, vejük, unokájuk, Szabó András, felesége: Csernák Rozália és szüleik és Mihalik család halottaiért

10. szombat - Szabó Gergely, élő és elhunyt hozzátartozókért

- Pálinkás József, felesége. Mrekvicska Margit, szüleik, hozzátartozóik

- Híves Mihály, felesége: Mrekvicska Julianna, szülők, nagyszülők élő és elhunyt hozzátartozók

11.Vasárnap - Pistyúr Gábor hősihalott, felesége, 2 fia: János és Gábor, hozzátartozók, Jakubecz János, felesége és szüleik

- dr. Antall József volt miniszterelnökért

- Bozsonyik János, szülei 1. évf. és testvére: István

12. hétfő -

13. kedd -

14. szerda -

15.Csütörtök - Szrenka József, felesége: Laczó Margit, szüleik, fiuk, és Laczó Mihály és Hozzátartozókért

- Kristók János, felesége. Híves Katalin, szüleik és vejük

16.péntek - Kristók Imre, felesége: Glózik Mária 10. évf. Kristók, Horváth és Erdős család élő és elhunyt tagjaiért

- Záhorszki András, felesége: Varga Erzsébet, lányuk és vejük

17. szombat - Boda János 3 évf. szülei, veje, és a Csordás család halottaiért

- Pistyúr János, Súth, Varga, Pistyúr család elhunyt tagjaiért

- Vitéz Sándor, fia: Sándor és a család élő és meghalt tagjaiért

18.vasárnap - Rith József, felesége, lánya, Ríth és Sztrecskó család megholtjaiért

- Viktor Istvánné, férje, násza, Szakács József, felesége, 2 fia, lánya, menye és hozzátartozókért

- Záhorszki Jánosné, szüle. Mocsaran Margit 1 évf. szülei, hozzátartozói, - Záhorszki, Dombai és Kordics család halottaiért

19. hétfő -

20. kedd -

21. Szerda -

22.csütörtök - Molnár István, felesége: Murányi Margit, szülők és hozzátartozók

- Szabó János, felesége. Boda Ilona, szülők és hozzátartozók

23.péntek - SZŰZANYA TISZTELETÉRE utolsó hajnali mise

24. szombat éjféli mise

25. vasárnap Karácsony ünnepe: fél 8 - fél 10

26. hétfő - ifj. Molnár István 4 évf. szülei, Laczó és Molnár család halottaiért

- Molnár Lajosné 21. évf. bátyja, szüleik, nagyszüleik, élő és meghalt hozzátartozókért

27. kedd - Molnár János, Pásztor Ignác, Dr. Mészáros Ede, felesége: Margit és hozzátartozóikért

28. szerda -

29.Csütörtök - Csillag és Boda család halottaiért

30.péntek - Pistyúr János, felesége: Valent Mária

31.szombat este 6 HÁLAADÁS

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre