Vissza az újság tetejére

Mondom néktek

Pálforduló napján térségünkben is lezárult az imahét. Helyszíne az idén a balassagyarmati Evangélikus templom volt. Stella Leontin atya zárógondolatai a sikerorientált világunk mulandó sikerélményét és a valódi siker adta boldogság köré csoportosultak a Pállá váló Sauli időszaktól napjainkig.

 A vakbuzgó, a keresztények teljes likvidálására törekvő zsidó, a damaszkuszi úton megvakul e világnak, ám jól látóvá válik egy másik világban. Igaz sokat szenvedett, hisz életében részese három hajótörésnek, kereszthordozást sem kerülte el s végül fejét veszik Rómában. Sikeres, boldog ember volt Pál? A világ számára, ahol elvetette a krisztusi hit magját, nem. Mint azt ma, 2000 év távlatából látjuk, a magból ma is termő fa nőtt. Mi ez ha nem siker és el nem múló boldogság?

 Mi is hasonló cipőben járunk. Megélhetési bűnözés, öszödi beszéd, szétvert egészség ügy, gondolkodás kiirtó törekvések, Győzikén és celebeken nevelkedő ifjúság. Vajon sikeres és boldog lesz az igazi értékeket szőnyeg alá söprő világunkban? Sikeres a hasonló körében és legfeljebb parányi ideig, amit a nagy semmi, az anyagi válságot is felülmúló lelki üresség tölt be hosszú távra.

 Összeszedve magunkat talpra kell állni. Bátor tettekkel felhívni a világ figyelmét arra, hogy a sikerhez és boldogsághoz más út is vezet, mint amit ő kínál számunkra. Ne csüggedjünk, ha azon a más úton kevesen járnak. Szent Pált is kevesen követték korában, mégis mint a népek apostola mílyen mély nyomokat hagyott a történelemben. Isten szemében teljes, sikeres és boldog ember volt. És ez a lényeg.

 Nekünk is céllá kell tenni a történelmi nyomhagyást, amely túlmutat való világunk vakságán. Igaz mi sem leszünk sikeresek a világ szemében. A látszólagos kudarc sem okozhat csüggedést, hisz a mi sikerességünk célállomása Isten kezében van. Abba besimulva akarunk élni, a világ pedig menjen a maga útján. Isten szeretetét kell belopnunk a mammon centrikus világunkba, még akkor is, ha ezen sokan mosolyognak. Mosolyognak, mert nem látják be azt, hogy a szeretet világmegtartó ereje van, míg a pénzhajszolás csak válságokat idéz elő.

A szeretet a gerinces élet alapja is. A szerető ember mindig tud adni, A szerető ember a szeretet által mindig valaki. Te aki szeretsz, így vagy valaki ebben a világban. Futod a pályád, teszed a dolgod, megtartod és tovább adod a megélt hited, ami egy új világot és szebb jövőt hoz még a bennünket megmosolygók számára is.

(emjé)

Vissza az újság tetejére

Ha szeretsz valakit ÖRÖKRE remélsz benne

A szeretet szükségszerűsége magában foglal egy, a jövőre irányuló dimenziót. Amikor jegyesek voltatok, mennyi mindent terveztetek közösen! Így van ez még most is? Ha ötvenévesen nem mondjátok azt, hogy „végre elkezdhetünk együtt élni”, akkor már nem szeretitek egymást.

„Ha szeretsz valakit, örökre remélsz benne” -mondta Gabriel Marcel. Hiszel benne. Amikor egy asszony azt hiszi, már ismeri férjét, akkor már nem szereti. Amikor már feltérképezte, megítélte, osztályozta, kategorizálta... És amikor egy férj azt hiszi, hogy ismeri feleségét, hogy már nem kell figyelnie rá, meghallgatnia, amikor beszél, és beszédre bírnia, amikor hallgat (ezek a nehéz pillanatok!), ha már semmi újat, semmi váratlant sem vár tőle, ha már nem figyelmes iránta, már nem találékony, ha már nem teremtő szellem, és ugyanakkor már nem viseli el, hogy a felesége az -akkor már nem szereti. Csak azt hiszi, hogy ismeri.

Amikor a szülők azt hiszik, ismerik gyermekeiket, már nem hisznek bennük, amikor megítélik őket és azt mondják:

„Nem felejtem el, hogy mit tettél, már tudom, mit érsz” -amikor már nem hisznek többé a gyermekeik szívében rejlő végtelen jóságban, akkor már nem szeretik őket. Ismerik és megítélik gyermekeiket. Borzasztó módon lehet ölni a családban egymás megismerésével!

Mennyi gyermek jobb a családon kívül, mert másutt még hisznek bennük, a családban viszont már „ismerik őket”!...

Louis Évely: Szerelem és házasság

(Barnától)

Vissza az újság tetejére

Örömmel szolgálni

A jól átgondolt és létrehozott Noé bárkája játszóház immár 4. alkalommal is örömöt varázsolt a gyerekek hétvégéjébe. Öröm számomra, hogy egyre többen jönnek a játszóházba, ahol jól érzik magukat, kikapcsolódhatnak. Szerveztünk már a gyerekeknek karácsonyi kézműves foglalkozást, diavetítést, körjátékot, színezést, rajzolást, vetélkedőt, és szabad játékot is, mert csocsózhatnak is, jobb időben kinn az udvaron labdázhatnak.

Öröm számomra, hogy a szülők is támogatnak bennünket, ki egy kis üdítővel, ki pedig finom süteményt készít a játszóház gyermekeinek. Köszönöm nekik, hogy ezzel is segítik működésünket.

Öröm számomra, hogy a bérmálkozásra készülő fiatalok nagy aktivitással vonják bele magukat, és készségesen segítenek a szervezésekben, szívügyüknek tekintik az óvodások és kisiskolások közösséggé formálódását.

Dicséret illeti őket, hogy szép számmal részt vesznek az előkészítő hittanokon is, havonta egyszer filmet nézünk, amiről beszélgetünk is, és ezek mellett kiveszik részüket a játszóházban is, ami egy szolgálat számukra, mégis örömmel és szeretettel jönnek, és felszabadultan játszanak a kisebbekkel.

A karácsony előtti időszakban pedig aktívan vettek részt a pásztorjáték próbáin, amellyel karácsonykor megörvendeztettük az egyházközség tagjait.

Köszönöm a fiataloknak, hogy tevékenyek, aktívak, együttműködők. Imádkozom értük, hogy a bérmálás szentségének felvétele után is tevékeny tagjai legyenek egyházközségüknek. Támogassuk őket és imádkozzunk értük.

 Bartók Ágnes
hittanár

Vissza az újság tetejére

A pénz

Hatalmas pénzügyi válság söpör végig a világon, ahogyan ez már régóta várható volt. Pedig még az elején tartunk, mert a tőzsdéken végighullámzó krízis csak apró jelzése annak, a globális gazdaság bajban van, fiktív pénzösszegek áramlása mögött nincs valódi érték, nincs termelés, a számok a semmit sokszorozzák, márpedig elemiben megtanultuk azt, hogy a nullával nem lehet szorozni. Minél gazdagabb egy nemzet, egy vállalat, vagy maga az egyén, annál nagyobb és fájdalmasabb a veszteség, miközben a szegények gyűlölettel és némi elégtétellel szemlélik a gazdagok vergődését, hiszen a szegényeknek nincsenek tartalékaik, veszteni valójuk is alig. Mi, magyarok valahol a világ peremén éldegélünk sok száz éve, még királyaink is folytonos készpénz-hiánnyal küszködtek, s már a középkorban az akkori bankároktól kaptak némi kölcsönt, hogy udvartartásuk ne haljon éhen, s ki tudják fizetni a katonák zsoldját.

 XVI. Benedek pápa a püspöki szinóduson azt mondta, az egész világon végigsöprő válság a siker- és pénzhajszolás hiábavalóságát bizonyítja. „Isten Igéje mindennek az alapja, az igazi valóság. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy az anyag, a szilárd dolgok, amelyeket megérinthetünk, a legbiztosabb valóságok. Az, aki a látható, tapintható dolgokra akar építkezni,mint a siker, a karrier, a pénz, homokra építkezik.” Hiszen a pénz „eltűnik, semmivé válik, csupán másodrangú valóságot jelent. Realista az, aki felismeri a valóságot Isten Igéjében”.

 Mi, magyar kisrealisták ide-oda rakosgatjuk az egyre fenyegetőbb sárga közüzemi csekkeket, tudjuk, hogy semmit sem ér a keresetünk, a nyugdíjunk, de a homokra épült állam és a nagyvállalatok csakis pénzben gondolkodnak, s ha nem tudunk fizetni, akkor jogszerűen, ha nem is erkölcsileg elfogadható módon éhen halunk, megfagyunk. Igen, a pénz illúzió, amióta csak feltalálták a keleti kereskedőnépek. A csereeszközből új isten lett, az egykor testi rabszolgaságot felváltotta a kamatrabszolgaság, a templomokat felváltották a tőzsdék, bankok, bevásárlóközpontok pogány gyülekezőhelyei. A Mammon, az aranyborjú, az Ady Endre által megénekelt Disznófejű Nagyúr rátelepedett mindennapjainkra, uralja életünk minden pillanatát. A kapitalizmus a „szabad” piac nevében mindenkit feleslegessé tett, aki nem a Pénz szolgálatában áll. Ez a rabszolgaság látszólag önkéntes, hiszen tele vagyunk jogokkal és esélyegyenlőséggel, de az árazó- és pénztárgépek kellemetlen kattogása mindenkit rádöbbent: az vagy és annyi vagy, amennyi a hitelkártyádon szerepel.

 A mai világ ott tart, hogy elismeri, a pénz tényleg nem boldogít, de bármennyire illúzió is a gazdagság, ez a világ a pénzforgalom alapján működik és ha összedől, annak az lesz az oka, hogy a pénz mindenhatóságába vetett hit – ez a bálványba vetett hit- úgy semmisül meg, mint egykor a görög-római sokistenhit. A világ szegényei félelem nélkül, sóvárogva várják ezt a pillanatot, amikor a pénz eltűnik, és marad a föld, a víz, az értelmes munka, de egyenlőre el sem tudjuk képzelni, mindez hogyan következik be. Azt minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy egy korszak immár véget ért, amikor „ember embernek farkasa „volt, és kellet is, hogy legyen, ha gazdag, sikeres akart lenni. Most arra vár az emberiség, hogy az Egyház megfogalmazza a pénz és főleg az uzsora utáni világ lehetőségét, vagyis annak az új aranykornak az ígéretét, amikor a munka, a tudás és a becsület visszanyeri méltóságát, mint egykor a keresztény Európában.

(SZ.SZ.P.)

Vissza az újság tetejére

Életünk a számok tükrében

 Már az év végi hálaadáson kaphattunk információkat arról, hogy mi is történt velünk a mögöttünk hagyott 2008. évben. Nem könnyű kereszténynek lenni. Ám ha visszagondolunk egy- egy szentírási részre, nem is kaptunk sehol sem a könnyű voltra ígéretet. Kereszténynek lenni azt is jelenti, hogy Jézus képét és nem egy üres képkeretet hordozunk szívünkben. Ennek lelki jelei is vannak, melyek a szentségek vételére történő készület tartalmi voltában látnak napvilágot. Fontos, hogy már a keresztségre is készüljünk, kinyilvánítva valós szándékunkat a keresztelendő keresztényi nevelésében. Ne csak küldjük a gyermekeket templomba, mert elsőáldozó vagy bérmálkozó lesz, hanem a szülők együtt a gyermekekkel vegyenek részt a szentmiséken, mert csak így nyer komoly tartalmat a szentségek vétele ifjúságunk körében.

 Ne hagyjuk magukra betegeinket sem. Időben hívjunk papot a betegek kenetének vételéhez, mert e szentségek csak az élő emberre fejti ki hatását.

 Néhány lelki adat a 2008-as esztendőből. 34 gyermeket kereszteltek templomunkban, ami örömteli növekedés az előző évi 21-hez képest. 26 gyermekünk volt első áldozó, ami néggyel magasabb a tavalyi számnál. 51 fiatalunkat bérmálta meg dr. Paskai László bíboros atya. 317 gyermek jár rendszeresen hittanra és megközelítette az 50 ezret az áldozások száma is. 848 alkalommal látogattuk meg első péntekes betegeinket, akik közül 84-en részesültek utolsó kenetben is. A betegek világnapján 131 testvérünk készült fel a templomi betegek kenetének vételére. Sajnos 46 testvérünket el is veszítettük, akik közül 36-an felkészülve léptek az ítélőszék elé.

 Életünkhöz szorosan kapcsolódnak rendezvényeink is. Az ökumenikus imaóra, lelkigyakorlatok, körmenetek, egyesületi ünnepek, nagyszülők megáldása az unokák jelenlétében, hangverseny a jubiláns házasok közös hálaadása. A teljesség igénye nélkül említett események élőbbé teszik közösségünket, még akkor is, ha egy –egy programon, mint a jubiláns házasok közös ünnepén, az „ezüstlagzisok” nyomós okból, vagy közönyből, súlyuknál kisebb arányban vesznek részt közösségformáló ünnepünkön.

 A lelkiek mellett életünk velejárója és nem célja az anyagiakkal történő gazdálkodás is, melyet a testületünk a bevételi és kiadási számlák összevetésével elemzett a január 26.-i ülésén. Természetesen a számadás nyitott, hisz hivatali időben megtekinthető. Minden számadatot itt és most közölni több oldalt lekötne a harangokból, ezért csak a főbb adatok kerülnek ismertetésre. A 2007-es évet 8,5 millió forint maradvánnyal zártuk. 2008-ban nagyobb beruházás nem volt tervezve. Az állagmegóvó karbantartások, többek között nyílás zárók és kerítések festése 700 eFt, a plébánia omladozó kéményeinek korszerűsítése 660 eFt költséggel jártak. Az Egyházközség tulajdonát képező Kolping házra 460 eFt-ot költöttünk, melyre az egyházközség kezelésében 1 millió forint, erre a célra kapott adomány (Apát úr hirdetése is tartalmazta ezt) szolgált fedezetül és ad megvalósítási alapot a befejezéshez. A működési költségek ésszerű határok között tartásával az év végi pénz maradványunk megközelítette 12 millió forintot. Ha a testvérek tavalyi szintű anyagi támogatása kiegészül a templomi hirdetőn is olvasható, erejükhöz igazodó, adóalap csökkentő céltámogatással, akkor a plébánia épület megújulva (szükséges tervek és engedélyek megvannak) válik díszévé falunknak, árulkodva a világnak az itt lakók egyházszeretetéről. (A felújítás lapzártakor kezdetét veszi)

 A célgyűjtéseink is eredményesek voltak. A hirdetések során ismertetett összegeket maradéktalanul, vagy fölfelé kerekítve juttattuk el a célállomásaik felé.

 A testület foglalkozott még a templom külső vakolat omladozó voltával, a katolikus iskolánk épületének sorsával (ismét meghiúsult az öreg otthon), a templom és környezetének dísz kivilágításával, a működő egyesületek életével is. Ezek mind jövőbeni feladatot jelentenek a közösség számára, melynek változásairól folyamatosan tájékoztatás kaphatunk a vasárnapi szentmisék keretében és a Vadkerti Harangokban.

(sf.)

Vissza az újság tetejére

Evangélium mindennap

Ha fellapozzuk Szentírásunkat Lukács evangéliumának 9, 22-25 sorait olvashatjuk, hogy amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt tanítványaihoz: „ Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt tanítványaihoz.: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!  Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”

 Jézus nem játszott sohasem zsákbamacskát. Egyházunk e téren is követi Jézust, hisz már a nagyböjt kezdetén elárulja, ez az időszak a szenvedő Krisztussal való találkozás ideje. Az evangéliumok szerint Jézus háromszor beszél előzetesen apostolainak és tanítványainak a rá váró szenvedésekről és halálról. Ő tehát felkészül erre, de miközben övéi nem értik szavait, s úgy tűnik, meglepetésként éri őket, amikor mesterüket elfogják és keresztre feszítik.

 A nagyböjt a lelki felkészülésre ad nekünk időt ebben a népnyúzó korban is. Időt ad, hogy csatlakozzunk a keresztúton haladó Jézushoz, felvéve saját keresztjeinket. Miként Jézus számára a szenvedésen keresztül vezet az út a feltámadás dicsőségébe, ugyanígy mi is a halálon át juthatunk el az örök életre.

(István atya írása alapján)

Vissza az újság tetejére

Karitasz-hírek

Már öt éve végzi kis csapatunk szeretettel és felelősséggel önként vállalt munkáját. Természetesen adományozóink és önkénteseink nélkül sem tudnánk hasznos tevékenységet végezni. Magánemberek, vállalkozók bízzák ránk felajánlott adományainkat, és meghagyják nekünk azt a szabadságot, hogy kiválasszuk azokat a cél szerinti tevékenységet és cél szerinti juttatásokat, amelyekkel ott segítetünk, ahol arra éppen a legnagyobb szükség van.

A nagylelkű emberek adományai a sokgyermekes, anyagilag rászoruló és sérült gyermeket nevelő családokhoz kerültek.

A jótékonysági vásár bevételét a Petőfi Sándor Általános Iskola kapta a tervezett játszótér megvalósításához.

A tűzesetet szenvedő családok pénzbeli támogatást kaptak.

A Szent Kamilla az Érsekvadkerti Beteg Gyermekekért alapítvány teljes összegét a súlyosan beteg gyermekek gyógykezelésére fordítjuk.

Köszönet a betlehemező gyerekeknek, akiknek gyűjtése az alapítványba kerül. Magánszemélyek és társaságok is gyarapítják ezen összeget. Ide való befizetést a Takarékszövetkezetben lehet megtenni. Adójuk 1%-a szintén felajánlható az alapítvány javára. Adószámuk: 18641107-1-12. Ennek az alapítványnak semmilyen kezelési költsége nincs, tehát minden befizetett forint szétosztásra kerül.

Köszönjük mindenkinek, aki a Karitászt önzetlenül támogatta az elmúlt évben is, akár pénzzel, akár tárgyi adománnyal vagy önkéntes munkával.

„A halk panaszokra
legyen nyitott füled,
a bánatra
érzékeny a szíved!
A letörtet
karold fel újra,
az elveszettnek
add vissza méltóságát.” (Christa Spilling-Nöker)

Vissza az újság tetejére

Kalász-hírek

2008. december 21-én a Közösségi Házban rendeztük meg a Kalász karácsonyt. Műsorral és agapéval (szeretet-lakoma) kedveskedtünk a szép számban összegyűlt közönségnek. Műsorunkban helyet kapott a vers, az elbeszélés, a jelenet, irodalmi összeállítás és ének. A karácsonyra való ráhangolódás szeretettel, örömmel teli perceiben, óráiban segítségünkre voltak a Nyugdíjas Klub tagjai is, Köszönjük. A falatozás közben jóízű beszélgetések zajlottak a közönség és a szereplők között. Köszönjük minden Kalász-testvérünknek az aktív részvételt.

Januári összejövetelünkön a hónap szentjeinek életéről olvastunk és beszélgettünk, mint követendő példaképekről.

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Farkasordító túra 2009.02.6-7.

Érsekvadkertről 13-an vágtunk neki a 18 km-es távnak civilek, cserkészek vegyesen. Három személyautóval indultunk este 8 órakor Diósjenőre, ahonnan átvonatoztunk a túra rajtjához Nógrádra.

A rajtnál vártunk egy órát, hogy a Budapest felől jövők megérkezzenek. Idén jóval többen voltunk az előző évihez képest, talán mert rövidebb volt a táv és az időjárás is jobbnak ígérkezett. Nekivágtunk a gyaloglásnak. Első pihenőnk a vár volt. Itt bevezették a keretmesét, tartottunk egy 15 perces szerelvény igazítást, majd elindultunk a hegyek felé. Arra számítottunk, hogy felmegyünk a Csóványosra is, de sajnos ez most kimaradt. Utunk célja a Foltán kereszt volt, ahol készítettek egy csoportképet, amin mindenki rajta volt, majd elindultunk "hazafelé"

Diósjenőre. A hangulat talán nem volt olyan felszabadult mint tavaly, a keretmese is kicsit sutára sikeredett de mindösszesen egy nagyon jó túra volt, kellemes társasággal, szép időben, és természetesen teliholddal. "a túlélő"

Lecsúsztunk

Mit is jelenthet valójában ez a cím?

Talán ezt: Idén a télen sok hó volt, nincsen gyerek, aki ne szánkózott volna. Az előző években szűkén voltunk ennek a nagyszerű szórakozási lehetőségnek. Hátizsákunkban egy termosz meleg teával, néhány szendviccsel kerestünk egy jó szánkózó helyet, a domb tetején ráültünk a szánkóra és lecsúsztunk.

Vagy talán ezt:

Gondolhatunk az ország, a társadalom állapotára is. A belső válságban lévő országunkat még egy világméretű gazdasági válság is megtorpedózta. Sajnos nagyon illik ez a fogalom ránk, lecsúsztunk.

Lecsúsztunk a farsangról. Február 21-ére terveztük, de az alsótagozatos iskolások színházban voltak. A csapat java nélkül márpedig nem farsangolhatunk. Február 25-e pedig már hamvazószerda, utána nem mulatunk. Azt találtuk ki, hogy nem tartunk jelmezbált, nem rendezünk bulit, csak egy szolid csapat összejövetelt.

Lesz teaház, vetélkedő Magyarországról, beszélgetés a húsvétról, cserkészjátékok, asztalitenisz, uzsonna.

Majd a nyáron rendezünk egy cserkésznapot, és bepótoljuk a most elmaradt vigasságokat.

Christian Huygens:

Aki a világmindenséget szemléli...
A világmindenség szemlélete elvezet az alázatossághoz.
Ha megfelelő módon jelenítjük meg a miénkhez hasonló földek és az azokat benépesítő lények nagyságrendjét, nem fogjuk többé a földi nagyságot bámulni.
És nem nézhetünk föl Istenre, mindezen nagy világok ősokára másképp, mint mély tisztelettel lelkünkben.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

FELHÍVÁS

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére