Vadkerti harangok
2008. December

A Szentírás éve 12.
Szentmiseszándékok
Karácsonyi ének
Ellesett gondolatok
Karácsony öröme
Mit jelent számodra a karácsony?
Itt van Isten köztünk
Isten töltőállomásai
Bibliai kapaszkodók (8)
Búcsúi gondolatok
Templombúcsú
Nagytakarítás
Szilveszter
Ingyenes jogi tanácsadás
Kedves Mikulás!
Saint-Exupery és a Mikulás nap
Az Élet Igéje
Cserkészek közt
Kolping Híreink
Híreink

Vissza az előző menüre

A Szentírás éve 12.

(gondolatok Kristus Király ünnepén)

 Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit korábban hallottak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik, olvashatjuk lukács Evangéliumának 2,15-20 versében.

 A pásztorok felismerték a Megváltót. Ezek az egyszerű emberek elsőként tudták meg karácsony éjjelén az angyaloktól azt, hogy Betlehemben megszületett a kis Jézus. Elsőként is érkeznek a Betlehemi gyermekhez és a hagyomány szerint nem mentek üres kézzel. Ők nem tudtak olyan értékes ajándékokat vinni, mint a valamivel később érkező háromkirályok, ezért talán egy kis bárányt, meg valamiféle ennivalót vihettek magukkal. A pásztorok így fejezték ki szeretetüket. Azt a szokást tehát, hogy karácsonykor ennivalót adunk azoknak, akiket szeretünk, minden bizonnyal a pásztorok kezdték el, s napjainkba széles körben elterjedt az egyházi és civil egyesületek kivitelezésében. Hisz annál szegényesebb karácsonyt nehéz elképzelni, mint amikor valakinek ételre sem jut ezekben a hideg, téli napokban.

  Sokadik válság idejét éljük napjainkban. Ez sem szoríthatja háttérbe a segítőkészségünket. Az 1920-as évek végén is hatalmás válság rázta meg a világot. Akkor is tudtak segíteni. Példa erre Giuseppe Roncalli, a későbbi XXIII. János pápa alábbi esete. Pápai követként dolgozott Bulgáriában. 27. karácsonyán levelet írt Itáliában élő szüleinek, melyben az alábbiak olvashatók: „Mivel karácsony éjjelén rám fogtok gondolni, elküldöm nektek utolsó 100 lírámat, ami megmaradt visszautam során. Idén talán egy kissé sokat költöttem az út során, csak ennyit sikerült megtakarítanom. De ne aggódjatok értem! A Gondviselés gyermeke vagyok, és az Isteni Gondviselés nem engedi, hogy akár nekem, akár nektek hiányozzon a legszükségesebb, és éppen a legmegfelelőbb időben megadja mindazt, amire szükségünk van. Ezt a kis pénzt, amit most küldök, karácsonyi ennivalóra költsétek és semmi másra!” A későbbi pápa, aki az első világháborúban 5 testvérét veszítette el, azért köthette szülei lelkére, hogy ennivalót vegyenek maguknak, mert jól tudta, hogy a nagy szegénység miatt bizony gyakran éheztek. Bár ő sem élt fényűző módon, szegénységéből telt arra is, hogy segítse nélkülöző szüleit.

 Karácsony tájékán próbáljunk meg mi is valami jót tenni! Nem azért, hogy hálálkodjanak érte, hanem úgy, mintha valóban Jézusnak tennénk. Talán adhatnánk egy kis élelmet az éhezőknek. Talán lehetnénk egy kicsit türelmesebbek. Talán meghallgathatnánk valakit, aki egyedül él. Talán adhatnánk egy kis időt a beszélgetésre annak, akitől máskor sietve távozunk. Talán így a mi szemünk is felnyílna, s pásztorok módjára megláthatnánk az ünnep angyalait, felismernénk a jászolban fekvő gyermekben Isten Fiát, a mi Megváltónkat. Ennek szellemében kívánunk kegyelmekben gazdag karácsonyt és áldásos új évet.

(István atya és a szerkesztőség)

Vissza az újság tetejére

Karácsonyi ének

Miért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
Mégis itt rídogálsz állatok közt.
 

Bölcs bocik szájának langy fuvalma
Jobb tán mint csillag-űr szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
Mint a magas égi birodalom?
 

Istálló párája, jobb az neked,
Mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
Kezed csak bús anyád melléért nyult.
 

Becsesnek láttad te e földi test
Koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
S nem vélted rossznak a zord életet?
Te, kiről zengjük, hogy „megszületett”!
 

Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyújts gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
Törékeny játékunkat, a reményt.

(Babits Mihály)

Vissza az újság tetejére

Ellesett gondolatok

Mi Isten komédiásai vagyunk,
S azért küldött bennünket a világba,
Hogy az embereket megtanítsuk az
Igazi örömre.

(Assisi Szent Ferenc)

Vissza az újság tetejére

Karácsony öröme

 Jézus születésének s vele megváltásunk kezdetének emléknapja, vagyis a karácsony megdobogtatja a keresztény emberek szívét. Mint a szeretet ünnepe, az egész világot bekapcsolja az öröm túláradó közösségébe. Azt a jelen világot, amely annyira megromlott, amely annyira rászorul a megváltásra. Mert ha reklámnak is, de kiteszik áruházainkban a karácsonyfát, igaz már jóval az ünnep előtt. Az adventi liturgia keretében gyertyákat gyújtunk egytől négyig, mielőtt az ünnep éjszakáján templomaink megszámlálhatatlan sokasága teljes fénybe borulna, szerte a világon.

 Izajás próféta hangját halljuk az Ószövetség messzi távolából. „Várom, hogy eljöjjön a világ világossága”. Karácsony ünnepi öröme az, hogy eljött. A történelem pedig igazolta a jövendölés szavait, hogy a Messiás föllépése utáni századokban, évezredekben „elterjed az egész világon az Isten országa” olvashatjuk Iz 62.4 szentírási szakaszban. Ki figyel most oda a generációk írásba foglalt hosszú sorára, amely Jézus születését megelőzte. Csak a Kisdedet látjuk, a jászol ragyogásának víziójában, és már csak arra figyelünk, amit Máté evangéliuma Izajás próféta jövendölését idézve így mond el: „Íme, anya lesz a szűz, és fia születik, Fiának neve: Emmánuel, vagyis velünk az Isten”.

 Karácsony olyan kivételes ünnep, hogy bár tisztulással készülünk rá, magán az ünnepen már nem a bűnbánaté és nem a fogadkozó jó feltételeké a szó, hanem a túláradó örömé, meg az Isten-dícséreté. Izajás próféta olyan hasonlatot alkalmaz, amelyhez nem kell kommentár, amelyet nem csupán az egymást nagyon szerető fiatal házasok értenek meg a szívük hullámhosszán, hanem mi, mindannyian, akik velük voltunk, vagyunk, leszünk az esküvői oltárnál és velük első gyermekük születésénél. Mert ezt mondja a próféta Isten népének, karácsonyi üzenetként:

 „Ahogyan eljegyzi magának a vőlegény a menyasszonyt, úgy választalak saját népemmé téged, amint örvend egymásnak az ifjú pár, olyan boldog a te örömöd az Istenben”. (Iz 62,5)

(K Élet,béel)

Vissza az újság tetejére

Mit jelent számodra a karácsony?

  Még kisebb koromban egy karácsonyon testvéremmel együtt egy-egy törékeny kerámia bárányt is kaptunk. Az éjféli misére készülődtünk, amikor a karácsonyfa alól el akartam venni az új pulóveromat, és rajta volt a kisbárány. A pulóvert felkaptam, s a bárány leesett és eltörött. Édesanyám látta, hogy nagyon szomorú vagyok, szorongatom kezemben a báránykámat és összeillesztésével próbálkozom. Gyere, most ne vesződj vele, mondta az édesanyám, hisz már indulnunk kell az éjféli misére.

 Mise után testvérem kicserélte a bárányt, azt mondta, hogy a másikat megragasztja. Ezt a karácsonyt érzem a legszebbnek. Ő is teljesen más volt, sugárzott a karácsonyi szeretet róla. És talán nem is a bárány miatt, hanem a cselekedete miatt volt oly boldog ez a karácsonyom.

(egy tizenévestől)

Vissza az újság tetejére

Itt van az Isten köztünk

(gondolatok az ökumené jegyében)

 A karácsony közelsége is segít nekünk Isten közelségét újra és újra átélnünk. Karácsonykor testben közel jött, „ …és láttuk az ő dicsőségét”, de „… az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekei legyenek, mindazokat, akik hisznek az ő nevében…” (János ev). Az ökumenikus imahéten, január 3. hetében, Istennek azok a gyermekei gyűlnek össze, akik hisznek az ő nevében. Akik pedig e név jegyében vannak együtt, azok nem maradnak magukban és nem is csak távoli üzenetet kapnak, hanem átélhetik az isteni jelenlét minden áldását.

 Az újkori ökumenikus mozgalom hosszú utat járt be. Sebeket kaptak és adtak a legjobbak is az út során. A hozzá fűzött remények megfogyatkozása nem jelent aktualitásvesztést. Kifejezetten örvendetes az, hogy az egységkereső fáradozások megszabadultak a politikai-ideológiai erők befolyásától.

 A tanítványok krisztusi egységének lehetősége és feladata az újszövetségi kortól napjainkig érvényes. S ebben van jelentősége, hogy a Krisztusba vetett közös hit és hitgyakorlat az ő valóságos jelenlétében zajlik. Fontos, hogy ezt a valóságos jelenlétet átéljük, erről egymásnak is bizonyságot tegyünk.

 Sokan nem vagyunk még egy asztal körül, de Krisztus és az ő országa, amint azt ígérte, ott van körülöttünk, köztünk és bennünk, ha az ő nevében jövünk össze 2009 januárján, a templomi hirdetésben is hallható időpontban.

( dr.B.Z. ref lelk)

Vissza az újság tetejére

Isten töltőállomásai

Egyetlen valaki menthet meg bennünket bűneinktől és azok következményeitől, a kétségbeeséstől és az örök kárhozattól:

 a halálból feltámadt Jézus Krisztus.
Mit kell hát nekünk tennünk?
Megtérni, bűnbánatot tartani, hogy irgalmat kapjunk!
Követnünk kell egyetlen megmentőnket, Jézust, aki meg tud menteni a kétségbeeséstől, a céltalan élettől!

Először is meg kell járnunk a hit útját. Legyünk okos keresztények, akik minden hitigazságot megismerünk, és elfogadunk kivétel nélkül. Ne legyél okosabb Jézusnál, ne akard cáfolni az örök élet és feltámadásunk tanítását! Meg kell tartanunk az Istenhez vezető út közlekedési szabályait! Balgaság volna szeszélyeink szerint ki-kihagyni ezekből ezt vagy azt.

Tragédiához vezetne, ha például autóvezetés közben éppen "nem lenne kedvem" a jobbkéz-szabály megtartásához. Épp így halálos oktalanság volna, ha hangulatunk szerint elhagynánk a szentmiséket, ha a lopás, a hazugság vagy éppen a paráznaság tilalmait figyelmen kívül hagynánk. Vagy mindent, vagy semmit! -ez legyen a jelszó.

Végül ne késlekedjünk igénybe venni azokat a töltőállomásokat, amelyek Isten ingyenes segítségeit, a kegyelmeket hivatottak "folyósítani" szükség idején: születéskor a keresztséget, bűnbe esvén a bűnbánat szentségét, felnőtté váláskor a bérmálást, a hűség és állhatatosság megszerzéséhez az Oltáriszentséget, a küldetés megerősítéséhez a papszentelést vagy a házasságot. Ezek között sem válogathatunk kényünk-kedvünk szerint -Isten

országa nem bevásárlóközpont.

Groteszk és szánalomra méltó volt annak a beteg asszonynak a magatartása, aki az egyik kórteremben igen jó katolikusnak mondta magát. Ekkor felkínáltam neki a szentáldozást.

-Arról én már leszoktam. Idős vagyok hozzá. Egyébként is -folytatta -,pörölök az Istennel, mert pár hónapja elvette a negyvenhat éves fiamat. Miért nem engem? Hogyan tehette ezt?!

Vigasztalni kezdtem:
-Úgyis találkozni fogunk az Atya házában, ahogy ezt Jézus megígérte...
Erre szinte rikácsoló hangon ezt kiáltotta felém: -Mondja, maga tényleg ezt hiszi?!
És ez az asszony jó katolikusnak mondta magát...
Jó katolikus! Miért dicsekszel? Kegyelemből vagyunk, amik vagyunk! 

Kerényi Lajos: Mondom néktek... III. című kötetből idéztünk

Vissza az újság tetejére

Bibliai kapaszkodók (8)

Az életünk során sokszor és sokféle problémával találkozunk. Csüggedni nem szabad, hisz a Szentírás által Isten ad megoldásra vezető útmutatást, csak élnünk kell az alábbi lehetőségekkel:

Szülőkkel kapcsolatban örök érvényű igazságokat ad a Szentírás Sir. 3, 1-3, 8. verse, míg ha az egyensúlyodat keresed, és nehezen találod meg támpontul a közelben, a Sir. 4, 4. 6-20.  versek szolgálnak.

(Apát úr jegyzeteiből)

Vissza az újság tetejére

Búcsúi gondolatok

„Van akinek elfogy, van akinek beérik az ideje” kezdte a prédikációját Balázs Béla kaposvári megyéspüspök atya az advent első vasárnapjára eső templom búcsúnk ünnepi szentmiséjén. Advent van. A várakozás idejébe léptünk. A földi dolgokon túl vajon várjuk-e, hogy szíveinkben is megszülessen a Messiás?  Mert ha nem jön létre a kisded szívünkbe költözése, a karácsonyunk lényegét veszített, legfeljebb születésnapi megemlékezéssé silányul, ami a lelki sivatagosodás jele is egyben.

 Mi, emberek sokat ártunk a természetnek. Fogy a jó víz, a tiszta levegő, az ózonréteg vékonyodása végett sivatagosodik az élettér. Nagy gond ez, de még ennél is nagyobb, ha a lelkekben is felüti fejét e természeti változás jele. 

 Tavasszal, amikor megjelennek a fák első rügyei, mindannyian örülünk, hisz rövidesen, az idő múlásával (érésével), itt a tavasz, mely a nyárba torkollik. Vidámság tölt el bennünket. E derűs lét nem veszíthet erejéből az ősz és tél közeledtével sem. Lelkiekben tovább kell vinni a tavasz hangulatát, mert a mostohább természeti (társadalmi) viszonyok között csakis ekkor és ott tud újra meg újra megszületni Jézusunk. Annak idején sem látványos helyen jött közénk, páncélautót sem vett igénybe életének védelmében, nem újabb sarcokat kivető király akart lenni, hanem pici gyermek, aki folyamatosan felvállalja az emberi sorsokat. Itt az oltáron is folyamatosan közénk jön. Rejtőzködve, de az emberek számára időt érlelő és „fogyasztható módon” érkezik. Csak be kellene fogadnunk házainkba (szíveinkbe), hogy ne kelljen ismét környezetünkben is „betlehemi istállót” keresnie. Ez most a készület idejének érlelő üzenete.

(2008. XI. 30. egy jelenlévő)

Vissza az újság tetejére

Templombúcsú

Főtisztelendő Püspök Atyák!

Kedves közösségben ünneplő testvérek!

 Nagy ünneppé vált egyházközségünkben a mai nap, hisz az egyházi év kezdetén üli meg templomának búcsúnapját. E jeles egybeesés alkalmából külön örömet jelent, hogy az egyházközség képviselő testülete és az általunk képviseltek nevében a ma püspöki szolgálatot teljesítő egykori káplánjainkat, Balázs Béla kaposvári megyés püspökatyát, Udvardy György és Székely János Esztergom –Budapest egyházmegye segédpüspökét köszönthetem közösségünkben.

 Visszagondolva közös múltunkra, belátható, hogy nem volt egyszerű a 70-es és 80-as évek Állami Egyházügyi Hivatal („bajuszos püspök a megyei tanácsról”) által felügyelt, a hit megtartását célként megélt papi szolgálata, de számos buktatót hozott magával a 90-es években ránk szabadított, a médiák által túlharsogott, értelmet tompító globalista törekvések sorozata is.

 Az említett időszakokra eső szolgálatukat itt és most is megköszönöm, hisz észrevétlenül is elültették szíveinkbe a hit magját.

 Most, hogy a Püspök atyákkal egy közösségben és szentmise keretében történő ünneplés részesei lehettünk, bizalom és remény lett úrrá felettünk, hittel vallva, hogy szolgálatuk és tanításuk újabb és sikeres magvetésnek bizonyul. Jelenlétükkel megerősödik bennünk eleink hite, hogy vállalva sorsukat, folytatjuk a Szentély falán olvasható vállalásuk napjainkban történő megvalósulását, amely az örök időkre megfogadjuk-ban épült be tudatunkba.

 Közös törekvéseink megvalósulásáért végzett munkájukra kérem Isten áldását, egyben köszönöm az együtt ünneplésben nekünk ajándékozott idejüket.

(Érsekvadkert, 2008, november 30.)

Vissza az újság tetejére

Nagytakarítás

 Egy fiú szobájának fala szomorú látványt nyújtott. Tele volt aggatva ocsmány rajzokkal, silány fényképekkel. Egyszer meglátogatta nagybátyja, aki festőművész volt. Nagyon elszomorodott ezen a látványon, de nem szólt egy szót sem. Néhány nap múlva azonban küldött unokaöccsének egy különösen szép képet, igazi műalkotást. A fiú a képet a szobájának legjobban látható falán helyezte el. Ám néhány fotót el kellett távolítania, hogy hely legyen a most kapott kép számára.

 Úgy tűnt, hogy attól kezdve megváltozott az egész szoba. Valahogy tisztább lett. Egyik képe után a másik folyamatosan tűnt el a szoba faláról. Nem illettek az ajándékba kapott szép festményhez.

 Így van ez a Biblia olvasással is. Annak elkezdése azzal az üdvös eredménnyel jár, hogy faladról, könyvszekrényedből ez is, az is eltűnik. És talán a szíved sötét zugaiból is eltűnik egy és más.

 Mert, „Ha valaki Krisztusban van, az új teremtmény. A régi tovatűnt, lám valami új valósul meg” olvasható a 2. kor. 5, 17 alatt.

 Tanúság, hogy amikor Jézust befogadod, magad is érzed, hogy két úr nem fér meg benned: Isten és a Sátán. Nem lehet együtt benned a bűn és a jóság. Az egyiknek el kell tűnnie.

(Apát úr jegyzetéből)

Vissza az újság tetejére

Szilveszter

  Az újévről többnyire a szilveszteri mulatság, az óév búcsúztatása jut eszünkbe, pezsgővel, petárdákkal, tűzijátékkal, elnöki beszéddel, újévi fogadásokkal és macskajajjal. Az ötvenes években többnyire szűk családi körben, rádió mellett ünnepeltünk a Rákosi korszak kényszerű vidámságai mellett. Aztán jött a Kádár –kor a maga állami televíziós szilveszterével, középpontban a kor megmondó emberével, Hofi Gézával. Ugye emlékszünk. Jól megmondta a tv-ben. Máris vidámabban vettük a bekövetkezett áremeléseket. A szilveszteri kabaré előtt általában angol vagy amerikai krimit tűztek műsorra, mellyel csak is ekkor engedett az aczéli kultúrpolitika a kapitalista fellazításnak. Egy erősen zárt és őrzött, nem is oly túl vidám barakkban éltünk, egy rendőrállamban, amelyet nem sok humorérzékkel megáldott vezetői terv szerint vezetgettek újabb és újabb reformok útján a szakadék felé.

 Most nagyjából ugyanaz a helyzet, csak több tv csatorna blődségei közül válogathatunk, hiszen a tudomány és a technika megállíthatatlanul fejlődik. Az a kádári „olvasó nép”, mely legalább olcsón kapta az engedélyezett újságokat és könyveket, ma már semmit sem olvas. Az emberek 60%-a  évente egy könyvet sem vesz kezébe, nevetőizmai pedig csak a legmocskosabb humorra rándulnak össze. Számukra már szegény Hofi Géza, aki a közülük való bunkót játszotta, lassan már klasszikusnak számít. A szilveszteri ünnep kevés kivétellel a társas magányé, megint egy olyan országban, mely semmit sem remélhet, és – akárcsak a proletárok- csak láncait veszítheti.

 A szilveszter pogány ünnep, semmi kétség, de nekünk, keresztény hívőknek ez is alkalmat ad a lelkiismeretvizsgálatra. A naptári év eltűnése, múltba íródása arra késztet, hogy egy kicsit elszámoljunk önmagunkkal, mit tettünk önmagunk, családunk, közösségeink, hazánk és az emberiség javára. Ez a számvetés nem kellemes dolog, pedig mi jobban ismerjük a mentő körülményeket is. A gyávaság, lustaság, közömbösség, a betegség és a szegénység, a tehetetlenség és a tehetségtelenség valamennyi kifogását. Ez a gyász és a temetés pillanata. Elmúlt egy esztendő, amit temetünk, s vele önmagunkat is. Ám van ebben valami különös is, az életben maradás, túlélés extázisa. Mintha legyőztük volna az időt, pedig csak az emberi időszámítás egy fordulópontján jutottunk túl. A győzelem legfeljebb annyit jelent, hogy január elsején testi értelemben még létezünk.

  Miközben e sorok íródtak, elszégyelltem magam. Mit ér a költő, hacsak mázsás igazságokat vagdos olvasói fejéhez? Bocsánatért, mint megannyiszor, most is Prohászka Ottokárhoz fordulok bocsánatért és ihletért. Ő írja: Kezdjük meg az évet reménnyel. Tenger az idő, vihar és napsugár, szerencse és baj jár rajta, de bízzunk: ISTEN segít. Legyen új élet az új év! Lefoglalom Isten segítségét s áldását szüleimre, gyermekeimre, hitvestársamra, testvéreimre és felebarátaimra!

 Igen, tenger az idő. Csak bele ne fulladjunk.

(SzSzP alpján)

Vissza az újság tetejére

Ingyenes jogi tanácsadás

A képújságunk mellett ezúton is tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy havonta egy alkalommal, délután öt órától  ingyenes jogi tanácsadás van a Polgármesteri Hivatalban.

Közreműködő ügyvéd: dr. Molnár Arnold

Bejelentkezni a 06-20-823-1091 telefonszámon lehet

A következő időpont: 2008. január 19. hétfő

Vissza az újság tetejére

Kedves Mikulás!

Hálásan köszönöm kis családom és a boldoggá tett gyerekek nevében is nagylelkű látogatásod. Kérlek tolmácsold köszönetem remek kísérőidnek (krampuszoknak) is!

(egy apuka)

Vissza az újság tetejére

Saint-Exupery és a Mikulás nap

(Tanmese a mának)

„Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Szinte mindenki ismeri Saint-Exupry szavait, de miként is kapcsolódik össze az író és a Mikulás ünnepség? December 5-én került sor a már hagyománynak számító ünnepségre a Fogyatékosok Világnapja alkalmából a Közösség Házban a Kolping Támogató Szolgálat rendezésében. Meghallgattuk a DULATE kórus dalait-melynek tagjai vakok és gyengén látók-, a szátoki Százszorszép iskola diákjainak tréfás meséit. Megcsodálhattuk a szépen koreografált táncot, melyet a diákok adtak elő tanáraik segítségével. Újdonság, az eddigiektől eltérő volt, hogy nem „csak” sérült emberek léptek színpadra, hanem a helyi KALÁSZ Csoport asszonyai is, akik a summások életébe engedtek betekintést. Nagy örömünkre szolgált, hogy nemcsak a fogyatékkal élő emberek szórakoztatták sérült társaikat,, hanem a társadalom teljes értékű tagjai is nekünk ajándékozták estéjük egy részét. Köszönjük! Bízunk benne, ezáltal új hagyomány indulhat útjára. A Támogató Szolgálat vezetője képek és Exupery Kis Herceg című meséjének segítségével mutatta be az elmúlt év eseményeit, mellyel bizonyította, a Szolgálat minden dolgozója igyekszik szívével látni és próbál bennünket megszelídíteni. Érezzük, fontosak vagyunk számukra, meghallgatják véleményünket és tudjuk,, a mindennapok gondjainak megoldásában számíthatunk rájuk. Hálásak vagyunk érte! Az este agapéval és jótékonysági vásárral zárult, melynek tárgyait  KARITASZ –tagok ajánlották fel.

Tisztelettel: Fábiánné, Csejk Erika

A Kolping Támogató Szolgálat telefonszámai:35/340-228 és 06/20 578-0867

Vissza az újság tetejére

Az Élet Igéje

(Tanmese a mának)

Szomjaztál-e már valaha a végtelenre?

Érezted-e valaha szívedben az emésztő vágyat, hogy átöleld a mérhetetlen mindenséget?

Vagy más szavakkal: voltál-e már magadban elégedetlen azzal, amit csinálsz és azzal, ami vagy?

Ha így van, akkor boldogan fogod felfedezni azt az életszabályt, amely elvezet téged az áhított teljességre, s nem engedi, hogy elfecséreld napjaidat.

Van az evangéliumnak egy elgondolkodtató mondata, amelyet ha csak egy kicsit is megértünk, ujjongással fogadunk. Sűrítve megtaláljuk benne mindazt, amit az életben tennünk kell. Összefoglalja mindazokat a törvényeket, amelyeket Isten az emberi szív mélyébe vésett. Hallgasd meg: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.” (Mt 7,12).

Ezt a mondatot nevezik „aranyszabálynak”.

Krisztus mondta így, de már előzőleg ismerték az egész világon. Benne volt az Ószövetségben.

Ismerte már Seneca és Kínában Konfuciusz.

És még sokan mások. Már ebből is látszik, hogy Isten mennyire fontosnak tartja: azt akarja, hogy minden ember életének ez legyen az alapszabálya.

Szívesen olvassuk, úgy hangzik, mint egy jelmondat.

Hallgasd meg még egyszer:

„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.”

Így szeressük minden felebarátunkat, akivel a nap folyamán találkozunk! Képzeljük magunkat az ő helyzetébe, és úgy bánjunk vele, ahogyan szeretnénk, ha velünk bánnának, ha a helyében lennénk.

A bensőnkben lakozó hang, Isten hangja rávezet majd arra, hogyan találjuk meg a szeretet legalkalmasabb kifejezését.

Éhezik valaki? -  Én magam vagyok éhes – gondoljuk, és adjunk neki enni.

Igazságtalanságtól szenved? – Én vagyok az aki elszenvedi!

Eltévelyedett valaki és kétségek gyötrik? – Mintha velem történne. És mondjunk neki vigasztaló szavakat, osszuk meg vele gondjait! Ne nyugodjunk meg, amíg azt nem látjuk, hogy lelke megkönnyebbül és megszűnnek a kétségei.

Ismerek valakit, aki nyomorék? – Annyira karom őt szeretni, hogy szinte saját testemben és szívemben érezzem az ő fogyatékosságát. A szeretet fog majd rávezetni a legmegfelelőbb magatartásra, ami megéreztetheti vele, hogy nem csak egyenértékű másokkal, hanem a kegyelem segítségével ő még több is náluk, hiszen mi keresztények tudjuk, milyen nagy értéke van a szenvedésnek.

Tegyünk így mindenkivel, anélkül, hogy bármiféle megkülönböztetést tennénk rokonszenves és ellenszenves, fiatal és öreg, barát és ellenség, honfitárs és külföldi, szép és csúnya ember között… Az evangélium szava mindenkire vonatkozik.

Mintha általános felzúdulást hallanék… Megértem… Talán egyszerűnek tűnik, amit mondok, mégis micsoda  változást kíván! Mily messze van ez megszokott mindennapi gondolatainktól, cselekedeteinktől!

Bátorság! Meg kell próbálnunk! Egy ily módon eltöltött nap felér egy élettel. És estére nem ismerünk magunkra.

Valami soha nem ismert öröm áraszt el bennünket. Erő költözik belénk. Isten velünk lesz, mert Ő azokkal van, akik szeretnek.

Napjaink így válnak teljessé. Néha talán csökken a lelkesedésünk, és kísértést érzünk, hogy elbátortalanodjunk, hogy abbahagyjuk az egészet. És vissza szeretnénk térni korábbi életünkhöz…

Csak ezt ne! Bátorság! Isten megadja nekünk a kegyelmet. Kezdjük mindig újra! Ha kitartunk, észre fogjuk venni, hogyan változik meg körülöttünk lassanként a világ.

Megértjük végre, hogy az evangélium a legcsodálatosabb élet hordozója, fényt gyújt a világban, ízt ad létünknek, magában hordozza minden problémánk megoldását.

És nem nyugodhatunk mindaddig, amíg nem közöljük rendkívüli élményünket másokkal is: barátainkkal, akik meg tudnak érteni, rokonainkkal és mindazokkal, akik felé ösztönzést érzünk arra, hogy elmondjuk. És íme, újjászületik a remény.

„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.”

(Katától)

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Don Bosco tanácsai fiúknak

Közeleg az év vége, az új év eleje, az újévi fogadalmak "szezonja". Az itt olvasható jótanácsokból köthetünk egy szép csokrot a következő évre. (amit persze be is tartunk az év során.)

Nem kívánok mást a fiúktól, csak azt, hogy tegyenek jót és legyenek mindig vidámak. Legyetek nagyon vidámak, hogy ne kövessetek el bűnt! Az ördög fél a vidámságtól. A kísértésekben fohászkodj őrangyalodhoz! Az ő leghőbb kívánsága, hogy megsegítsen, amikor segítségre van szükséged. Tégy jót mindenkivel, rosszat senkivel!

Hogyan lehet megőrizni a lélek szépségét? Néri Szent Fülöp a következő öt eszközt szokta ajánlani:
-         menekülj a rossz társaktól,
-         kerüld a tétlenséget,
-         légy mértékletes a táplálkozásban,
-         imádkozz,
-         gyakran járulj a szentségekhez.

Bármilyen fáradság is kevés, amikor az egyházról és a pápaságról van szó.

Jobban óvakodjatok a rossz társaktól, mint a mérges kígyó marásától. Rossz barátoknak számítanak:
-         akik illetlen dolgokat beszélnek vagy a szemérmetesség ellen cselekszenek;
-         akik becsmérlően szólnak a vallásról;
-         akik nem vesznek részt az egyházi szertartásokon (szentmisén),
-         vagy kötelességeitek megszegésére biztatnak benneteket.

Egy ifjú számára a boldog élet alapja a szentáldozás. Úgy társalogj, hogy akik veled beszélgetnek, barátaiddá váljanak. A testnek segítenie kell a lelket a jó cselekedetek végzésében; őt kell szolgálnia. A lélek a test úrnője. Tanúsítsatok nagy, gyöngéd, igazi és állhatatos tiszteletet a Szűzanya iránt. Ha tudnátok, milyen jelentősége van ennek, nem cserélnétek el a világ minden aranyáért. Hány lelket meg lehet menteni jó példával! Amikor egy fiú elhagyja szüleit, hogy papi hivatásának engedelmeskedjék, Jézus Krisztus foglalja el az ő helyét a családban. Az az erény, amely boldoggá tesz benneteket itt a földön és az örökkévalóságban: az alázatosság és a szeretet. Úgy engedelmes, és szent leszel! A szem ablak, amelyen át a gonosz lélek belopja a szívbe a bűnt. Az élvezetek útján nem jutsz a mennyországba! Két szárnyunk van, amellyel az égbe emelkedhetünk: a gyónás és a szentáldozás.

Az egészség és a hosszú élet feltételei: a tiszta lelkiismeret, tehát minden este nyugodtan feküdj le, a kárhozat félelme nélkü1; a mértékletes élet; a munka; a jó társaság; a kicsapongások kerülése. Aki szóval, beszélgetéssel, cselekedettel megbotránkoztat, az nem barát: az a lélek gyilkosa! Jézus és Mária gyönyörűségei: az ifjak. Legyetek Istennel, mint a madár, amely érzi az ág remegését, mégis folytatja énekét, mert tudja, hogy vannak szárnyai. Az Úr mindig megáldja azokat a fiukat, akik engedelmeskednek szüleik akaratának. A legnagyobb kincs: az Isten kegyelme. Mindig azt láttam, hogy akik állhatatlanok, akik minden súlyos ok nélkül megváltoztatják elhatározásaikat, azoknak minden dolguk sikertelen lesz. Az ártatlanság olyan, mint egy liliomszál a tövisek között, amelyet Isten leszed az Ő kertjében, hogy díszül helyezze a szíved fölé. Kereszténynek vallani magunkat, és nem cselekedni keresztény módra: képmutatás. A munka hatásos fegyver a lélek ellenségei ellen. Kedves fiaim, nem ajánlok nektek önsanyargatást és vezeklő korbácsot, hanem munkát, munkát, munkát. Jobban iszonyodjatok a rossz olvasmányoktól, mint a pestistől. Minden méreg kevésbé veszélyes az ifjúság számára, mint a rossz könyvek. A legrosszabb: a bűn! Minden veszedelemben forduljatok Máriához, és én biztosítlak benneteket, hogy meghallgat titeket. Jusson eszedbe minden este: ha ezen az éjszakán kellene meghalnod, mi lenne a sorsod?

Úgy kell dolgoznunk, mintha sohasem kellene meghalnunk, és úgy kell élnünk, mintha bármelyik nap meghalhatnánk.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Újabb senior taggal bővült kolping családunk Záhorszki Ignác személyében. Vasárnap köszöntük őt a benti házban. Ugyanekkor érkezett egy szomorú hír: Hegyi János, aki az alapítástól a rajta úrrá lévő betegsége pillanatáig közösségünkhöz tartozott meghalt. Imával ajánlottuk őt a „születendő kisded” irgalmába.

 Mindenkinek köszönjük, aki szervezésben, anyagiakban segítette a karácsonyi hangverseny lebonyolítását. Köszönjük a szereplők nekünk ajándékozott munkáját, a hallgatóság fogadó készségét.

 Közös szilveszterünk most is a benti kolping házban lesz az esti hálaadást követően. A templomban tartandó, rövid éjféli szentségimádásra várjuk azokat a testvéreket is, akik más helyeken ünnepelnek.

 Január végén Zoltai zenei napok Csepelen. Készüléssel kapcsolatos egyeztetés január első vasárnapján a nagymise utáni megbeszélésen lesz. Ugyanekkor kérem jelezni és 1000Ft-al megerősíteni a 2009. évi Kolping újság igényt is.

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Emlékeztetőül: Karácsony I. napján: éjfélkor, fél 8 -- fél 10 óra  (Pusztaberkiben fél 12)

Karácsony II. napján: fél 8 és du. 4 óra a szentmisék időpontja  (Pusztaberkiben fél 12) 

December 31-én este 6 órakor Szilveszteri Hálaadó szentmise
Éjfélkor rövid szentségimádás, az újév kezdetén Isten áldását kérjük családjainkra, egyházközségünkre, és az egész világra 

Január 1. Újév napja, parancsolt ünnep, az új esztendőt Isten nevében, szentmisével kezdjük, ne súlyos bűnnel, mise mulasztással. szentmisék: fél 8 - fél 10 (Pusztaberkiben fél 12) 

Az elsőpéntekes betegeket jan. 4- utáni héten keressük fel, Vízkereszt: Jan. 4-e, Minden szentmise elején VÍZ megáldás, szenteltvíz
hintéssel

Január első napjaiban szívesen fölkeresem azok otthonait, akik lakásukat akarják megáldatni, főleg az új lakásokra gondolok. Ne vendéglátásra készüljenek, előre megbeszélt időben szívesen meglátogatom most is és máskor azokat, akik igénylik. Nem szokásom a falu-járás, de ahová hívnak, és az időpontot egyeztetni tudjuk, szívesen elmegyek.

Január 22-én, csütörtök este lesz náluk az ÖKUMENIKUS IMÁDSÁG. Pontosabb időt hirdetésben jelezni fogjuk.


Vadkertről és a Szentekről szóló egyházi könyv kapható!

Keresztelt(ek):

Virág Zsanett Erzsébet /Virág Ernő Csaba – Németh Anna/

Házasságot kötöttek:  
-

Halottaink:
Nagy Jánosné Boda Margit 1911
Palman József 1945
Pálinkás János 1932
Hegyi János 1954

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Január

1. csütörtök    -

2. péntek        - Molnár István 1. évforduló

3. szombat     - Nagy Jozsef, szülei, apósa Murányi Lajos és felesége, Kelemen István és hozzátartozók

                        - Murányi István (3. évforduló) felesége Komlós Ilona, szüleik és hozzátartozók

                        - Péter István (5. évforduló), Boda Gergely hősihalott, szüleik, hozzátartozók és Kovács Gergely

4. vasárnap    - Urbán Sándor, veje, násza, szüleik, Szabó Andrásné, 2 férje és szüleik

                        - Majer István, szülei, apósa, anyósa, valamint a Fábián család élő és elhunyt tagjaiért

5. hétfő           -

9. péntek        - Kaba János, élő felesége, lánya Ilona, veje Balog István, szülei és hozzátartozók

                        - Kovácspál János, fia, veje Bartók László és elhunyt hozzátartozók

                        - Varga szilárd, felesége Erdős Margit, gyermekeik, élő és elhunyt családtagok

10. szombat   - Halaj Ferenc, 2 testvére, szülei, apósa, anyósa és sógornője

                        - Murányi István, felesége, fiuk István és szüleik

                        - Hustyava István és a Jakubecz család halottaiért

11. vasárnap  - Erdős János, felesége Kopisz Mária, szüleik, testvéreik

                        - Antal Sándor, felesége Holman Mária, fiuk Sándor és vejük Csillag József, szüleik, testvéreik

                        - Boda Sándorné született Nagy Mária, édesanyja, apósa Boda Sándor, Boda, Pobpri, Csernák családok elhunytjaiért

12. hétfő         -

13. kedd         -

14. szerda      -

15. csütörtök  - Vodnák Imre, felesége Szűcs Mária 1. évforduló, Vodnák és Szűcs család halottaiért

                        - Boda Kálmán, szülei és testvérei és családtagok

                        - Boda Gyula, felesége, fiuk és szüleik

16. péntek      - Szabó Károly, felesége Híves margit, 2 gyermekük, vejük és a család élő és elhunyt tagjaiért

                        - Mrekvicska János és hozzátartozók

                        - Varga János, násza Jakubecz Gergely, unokájuk István és hozzátartozók

17. szombat   - Benyó Ferenc, Lázár József, felesége Kucsera Anna

                        - Jamrik Antal, szülei és a család halottaiért

                        - Hálábóé élő és elhunyt családtagokért és Drágffy családért

18. vasárnap  - Szakács János 1. évforduló, felesége Kovács Rozália és a család élő és elhunyt hozzátartozóiért

                        - Vincze János, szülei és hozzátartozók

                        - Fábián János, felesége Híves Margit, gyermekeik és nagyszülők

19. hétfő         -

20. kedd         -

21. szerda      -

22. csütörtök  - Kopcsák János Tamás, Fábián Gergely, felesége és nagyszülők

23. péntek      - Boda János, felesége Jakubecz Emerencia és szüleik, Verebes József, felesége Kosztrihán Erzsébet és szüleik

                        - Nagy Jánosné született Boda Margit, 2 férje és hozzátartozók

24. szombat   - Gubik András, édesanyja és a család halottaiért

                        - Molnár Lajosné, apósa, anyósa, bátyja János, szülők nagyszülők

                        - Csordás Kálmán, felesége, a család halottaiért, valamint Boda János, neje Boda Ilona

25. vasárnap  - ifj. Csillag János, Csillag Gyula, felesége Kordics Borbála, szülők, nagyszülők, Dombai Gergely, felesége Mrekvicska Borbála, szülők, nagyszülők

                        - Csillik Károly, felesége Holman Veronika és Hegyi János

                        - Kovács károly, felesége, gyermekei, vejei, menye és unokái

26. hétfő         -

27. kedd         -

28. szerda      -

29. csütörtök  - Szabó János, szülei, testvére és a Kaba család halottaiért (alapítványi)

30. péntek      - Dósa János halálának 5. évfordulója, édesapja, anyósa, apósa, sógorai és nagyszülők

31. szombat   - Kristóf Józsefné Antal Mária, 2 testvére, édesapja és apósa

                        - Súth Antal, felesége Bicskei Anna, fiuk, szüleik és unokavejük

 

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre