Vissza az újság tetejére

A megszegett kenyér

(Tanmese mindenkinek)

Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató, iskolai gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, kinek beszédére ma is sokan emlékeznek. Miután megdicsérte az intézményt és a hozzá tartozó nevelőket, így folytatta:

 A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Sanyi nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat, mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége?

Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől.

 Azt hiszem, folytatta az apa, amikor egy olyan gyermek születik, mint Sanyi, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel. Sanyi az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni. Sanyi kérdezte: Szerinted engednek játszani? Az édesapa tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha a fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fia azt az igényét, hogy tartozni akar valahová. Ezért megkérdezte fiút, aki legközelebb volt hozzájuk, hogy engedik-e a Sanyit játszani.

 A megkérdezett fiú segítségkérő tekintettel körülnézett, s mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet, és azt mondta: 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk. Hozzánk beállhat és a kilencedik körben pedig üthet is.

 A nyolcadik kör végére 3 pontra feljött Sanyival erősödött csapat. Sanyi miután kesztyűt húzott, a középpályán játszott, ahol a játék ideje alatt nem járt labda egyszer sem. Az új csapattag ennek ellenére nagyon boldog volt. Fülig ért a szája, amikor integetett neki az édesapja.

 A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot. Így már elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség is. Ám a következő és egyben utolsó ütő Sanyi volt. Ha ő üt, biztosan veszítenek. Ilyen helyzetben ki adná át neki az ütési lehetőséget?

 Meglepő módon Sanyinak adták az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a labdát, hiszen az ütőt sem tudta rendesen megfogni. Ettől függetlenül, amint ütéshez készült Sanyi, a dobó közelebb lépett és nagyon lágyan szinte ejtve dobta a labdát. Ám Sanyi mellé trafált, de a második így dobott labdába belenyúlt és egyenesen az egyik fogó felé ütötte.

 A fogónak könnyűlabda volt és könnyen kiüthette volna Sanyit, azonban az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni: Fuss Sanyi, fuss az elsőre! Sanyi a többiek aktív közreműködésével célba ért és győzött a csapatuk. Hősként ünnepelték őt a többiek, mintha a bajnokságot nyerték volna meg.

 Ezen a napon mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és emberséget hoztak a világba, folytatta elcsukló hangon, könnyekkel a szemében a sérült gyermek édesapja. Mi is, mindannyian képesek vagyunk megváltoztatni a dolgokat. Minden nap ezer alkalom nyílik arra, hogy megvalósítsuk a „természet rendjét”. Olyan sok, látszólag triviális módon vagyunk kapcsolatban embertársainkkal és e kapcsolatokban sokszor felmerül a kérdés, tudunk-e adni valamennyi szeretetet és emberséget, vagy elmegyünk a lehetőségek mellett és egy kicsit hidegebben hagyjuk a világot. Ne hagyjuk, adjunk!

(NET-HÍR)

Vissza az újság tetejére

Egy hétvége négy kontinens fiataljaival

A Magyar Kolping Szövetség elfogadva az augsburgi testvéreink meghívását, 34 fiatalt – köztük 7 érsekvadkertit – küldött a július 4-6. között megrendezett Bajor Kolping Napokra.

A háromnapos találkozó alatt – a lelki feltöltődés mellett – három kontinens kultúrájából kaptunk, illetve sajátunkéból adtunk ízelítőt a népes résztvevőseregnek, akik Dél-Amerikából Ázsiából, Afrikából és Európából érkeztek.

A tanulságos előadások, beszámolók között kiemelkedett a dél-afrikai prézes, Father Roland országukat bemutató beszéde, melyben a drog keltette veszélyekre, az AIDS-re és a mérhetetlen szegénységre hívta fel a figyelmet, melyek az ő térségüket súlyosan érintik.

Ám nem csak komoly dolgokkal töltöttük a hétvégét: együtt táncoltunk az afrikaiakkal, közösen barangoltuk be a várost a litvánokkal, élveztük a peruiak néptáncát, és közben mi is adtunk egy kis szeletet a magyar hagyományokból: standunkon érsekvadkerti népviseletben hazai bort kínáltunk, illetve prospektusokkal, plakátokkal és egy kis beszélgetéssel hoztuk közelebb Magyarországot a minket még nem ismerőkhöz.

A programokat vasárnap az augsburgi püspök és a kolping-prézesek celebrálta szentmise zárta.

A befejező összejövetelen ifjúsági vezetőnk, Szabó Gellért a kultúrák kölcsönös átadásának fontosságát, megismerésének lehetőségét emelte ki a közös hétvége fő üzeneteként. Végszóként az augsburgi egyházmegye égisze alatt megvalósítandó kölcsönös kapcsolattartásra és jövőbeni együttműködésre tettünk ígéretet dél-afrikai, indiai és litván kolpingos testvéreinkkel. 

Írta: mng

Vissza az újság tetejére

Hittanos tábor 2008

      Ebben az évben ismét lehetőség nyílt rá, hogy a felső tagozatos hittanos gyerekek hittan táborban vegyenek részt. 2008. július 1-3-ig hazánk nyugati részét látogattuk meg.

     A 3 nap alatt sok programon vehettünk részt. Kedden korán reggel indultunk Veszprémbe. Először a Szent Mihály Székesegyházat tekintettük meg, majd a Gizella kápolnát. A kápolna mellől szép kilátás nyílt a városra és a Viadukt hídra. Ezután meglátogattuk a veszprémi állatkertet, ahol sok érdekes állattal találkozhattunk. Aztán elindultunk Csepregre, a szállásra. Útközben megtekintettük a jáki templomot és a Szent Jakab kápolnát. Mikor Csepregre értünk megvacsoráztunk majd elfoglaltuk a szállást. A második napot egy kis hajókázással indítottuk a Fertő-tavon. Utána megnéztük a fertőrákosi kőfejtőt, majd Fertődön az Esterházy-kastélyt.  Miután megvacsoráztunk szentmisén vettünk részt a csepregi templomban Sarlós Boldogasszony ünnepe alkalmából. A csütörtöki napot vetélkedővel kezdtük, amit Vitéz Tamás és csapata nyert meg. A vetélkedő után a csepregi tűzoltóságot néztük meg. Azután elindultunk hazafelé. Útközben megálltunk Kőszegen, ahol elmentünk a Jurisics várhoz, a Hősök kapujához és a Jézus Szíve templomba. Utolsó nagyobb állomásunk Sopron volt. Itt felmentünk a Tűztoronyba, elmentünk a Kecske templomba és fagyiztunk egyet.

  Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük az érdekes programokat a kísérő felnőtteknek: Marika néninek, Ági néninek, Diának, Ancsinak, Vikinek, Gyuszi bácsinak, Leventének, Petinek és a legjobb buszsofőrnek, Grolyó Laci bácsinak. Reméljük lesznek még ilyen jó táborok a közeljövőben.

Eszti és Anna J

Vissza az újság tetejére

A felesleges idő

(A belső lomtalanítás jegyében)

 Amikor az embernek rohamosan fogyni kezd az ideje, hirtelen rádöbben, milyen pazarlóan bánt vele. Jó volna az egykori szociáldemokrata követelés immár gunyorossá vált jelszavát skandálni: „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás”- de nem megy. Manapság az emberek nagy része nem így osztja be az idejét. Akad, aki 16 órát dolgozik, és olyan is van bőven, aki ugyanennyit pihen, vagy szórakozik. A napi időmérleget ritkán tudjuk elkészíteni, Istennek talán egy röpke fohász jut. S a családnak sem sokkal több, hiszen a mindennapi munka (sok esetben a kikényszerített vasárnapi munka), a háztartás gondjai felemésztik erőnket.

 Özvegyember létemre nem találom a helyem: főzök, mosok, takarítok, de senki sem szól bele és senki sem parancsol. Ezerszámra vesznek körül a könyvek, de valahogy nincs sok kedvem olvasni mostanában. Rádiót és tévét is csak háttérzajnak használom, hogy ne legyek teljesen egyedül. Megy a világ, fogy az idő, a világ ideje és az enyém (miénk), mintha felesleges idő lenne, eltékozolt idő. Különösen a rendszerváltozás (módszerváltozás) óta folyik minden össze lelki szemeim előtt: mintha egyhelyben járt volna az egész ország. Talán csak egyetlen, nagyon kemény leckét kaptunk Istentől: nincs külső segítség, csak magunkra számíthatunk, maradék magyarok és keresztények. Az lesz, amit ki tudunk sajtolni agyunkból és szívünkből az emberiség, a haza, a magyarság érdekében, hogy 1000 év után is fennmaradjunk gyermekeinkben, unokáinkban tovább élve.

 Csak a felesleges időt sajnálom, csak a kidobott, elmulasztott idő miatt van egyre inkább növekvő lelkiismeret furdalásom. Micsoda katedrálist építhetett volna a magyarság Istennek, micsoda munkát végezhettünk volna el egyénenként is, ha nincs bennünk fáradtság és kicsinyhitűség, ha nem ragaszkodunk annyira a 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás „jogához”! Ha dolgoztunk volna, ha dolgoztam volna úgy, ahogyan Isten rendelte, nem itt tartanánk. Persze lehet, hogy türelmetlen vagyok. Emberi léptékkel mérem az isteni időt. Pedig hát az emberi történelem egésze eddig az üresjáratok sorozata volt. Gyilkos, értelmetlen háborúkban ritkítottuk (ma is ritkítjuk) egymást, s minden nagy szellemi teljesítmény szinte az idő ellenében jött létre, sietve és elkapkodva. Elpazarol, eltékozolt, felesleges idő.

 De hát emberek, felebarátaim, keresztény magyarok, tényleg ennyi felesleges időnk van? Isten türelmére hagyatkozunk, s dúdoljuk a régi dalt, „minden elmúlik egyszer”? Hát persze, minden elmúlik egyszer, s mi magunk is. Akkor nem lenne jobb, értelmesebb és Istenhez közelebb álló, ha nem hagynánk múlni a felesleges időt?

 Isten kijelölte a mi időnket itt a Földön. Eldönthetjük, mivel töltjük. Munkával, pihenéssel vagy szórakozással. Én a munkát ajánlanám.

(SzSzP)

Vissza az újság tetejére

Szent István király intelmei

Közel ezer éve hangzottak el ezek a mondatunk első szent királyunk szájából. Az államiságunk születésének ideje volt az a kor. Sokan már idejét múltnak is tekintik azokat, pedig ha elgondolkodunk a sorok tartalmán, igen csak utat mutat nekünk is, XXI. századi utódoknak, akik a globalizálódó világ válságával küszködünk. Ennek tudatában gondoljuk át és töltsük meg élettel az alábbi sorokat, természetesen egy-egy fogalom helyébe behelyettesítve annak mai megfelelőjét:

1.)   A katolikus hit megőrzése
2.)   Az egyházi rend becsben tartása
3.)   A főpapok tisztelete
4.)   A főemberek és vitézek tisztelete
5.)   Az igaz ítélet és a türelem gyakorlása
6.)   A vendégek befogadása, gyámolítása
7.)   A bölcsek tanácsának keresése
8.)   Az elődök és hagyományok követése
9.)   Az imádság megtartása
10.)A kegyesség, irgalmasság, valamint a többi erény gyakorlása

Vissza az újság tetejére

Aknát ások

(A Szentírásolvasás módja)

 Egy hívő ember szívesen látogatta meg testvéreit, hogy Isten dolgairól beszélgessen velük. Az egyik napon egy bányászt látogatott meg. Késő délután volt, a bányász már hazatért a munkából, megfürdött, átöltözött és a kopott Bibliájának tanulmányozásába mélyedt.

 Nos, János, hol gyűjtögetsz ma? Tette fel a kérdést a látogató.

 A Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetében, válaszolt a bányász.

 Néhány héttel később újból ellátogatott hozzá. Akkor is a Biblia tanulmányozásában találta Jánost. A Biblia még most is annál a fejezetnél volt kinyitva. A látogató csodálkozva meg is kérdezte: Miért olvasod ezt ennyi ideig János? Hát néhány hete, amikor itt jártam, akkor is ennél a fejezetben ástál!

 Igen. Valóban itt voltam akkor is. Tudod testvérem, aknát ások itt.

Ne olvassuk mi sem felületesen Szent Könyvünket. Elmélkedjünk el az olvasott részen, keressük mit is akar Isten üzenni nekünk, vagy épp mit is vár tőlünk. Aknát ássunk, mélyedjünk el a sorok mondandóján, necsak fussunk felületesen át azok felett.

(Apát úr jegyzetei közül)

Vissza az újság tetejére

Tükör

Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másoknak;
Ellenben amit mások tesznek érettünk,
azt semmibe vesszük.
Úgy látszik két szívünk van:
Egy lágy, gyöngéd, engedékeny- önmagunk számára
És egy kemény, szigorú, zord- embertársaink számára.

(Szalézi Szt. Ferenc)

Vissza az újság tetejére

Köszönet nyilvánítás

 Hálás szívvel mondunk köszönetet azoknak a jóakaratú embereknek, akik személyesen, vagy közösségeiken keresztül nagy bajunkban segítségünkre siettek. Adománnyal, munkával, jó szóval álltak mellénk házunk leégésének pillanatától. Jó volt megtapasztalni azt, hogy a mai világban is mennyi jó szándék él az emberekben.

Érsekvadkert, 2008.július

Köszönettel: A tűzkárosult Füleki család

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Még élnek a tavalyi cserkésztábor emlékei és már nemsokára itt az idei. Ebben az évben Szent Pált kísérjük el apostoli útjain. 

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola a Vadkerten élő szent és hívő test-véreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól. (vö. Kol 1,1-2)

Örömmel adjatok hálát az Atyának aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. Kiragadott minket a TV, az Internet, az Xbox, a diszkó hatalmából és áthelyezett szeretett fiának országába és lehetőséget adott arra, hogy velem együtt vándorolhattok utaimon az Úr 2008. esztendeje au-gusztus havának 13. nap-jától a 19-ig. Vándorlásunk Tar község Csevice-forrásánál kezdődik, melyet a Magasságbeli ereje ár-nyékoz, és nem lehet mobiltelefonnal beszélni. (vö. Kol 1,12-13)

Siess, jöjj hozzám mielőbb, a köpenyemet, (esőkabát, meleg ruha, fürdőruha, kényelmes cipő, váltás alsónemű, tisztálkodó szerek) amelyet Vadkerten hagytam arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfőképp a pergameneket (Szentírás). Továbbá gyűjtsetek össze testvérek fejenként 7500 Ft-ot hogy azzal az éhezőket támogatni tudjuk. (vö. Tim4,9-13)

Azt akarom, hogy tudjátok meg, hogyan küzdünk ér-tetek, hogy szívetek megvigasztalódjék, és szeretetben összeforrva el-jussunk a megértés teljességének minden gaz-dagságára. (vö. Kol2,1-4)

Ti pedig testvérek ne hagy-jatok fel a jócselekedetekkel! Ha valaki nem enge-delmeskedik a levélben megírt szavunknak, azt tartsátok számon, és kerüljétek a társaságát, hadd szégyellje magát. (vö. 2Tessz3,13-15)

Én Pál, a saját kezemmel írom az üdvözlést. Minden levelemben ez az ismertető jel. Így írok. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen (vö.2Tessz 3,16-18)

 

A vízicserkész honlapról, praktikus tanácsok:

A nyári szezonban alighanem sokan keressük fel a szabad vizeket túrázás és/vagy fürdés céljából. Ne felejtsük azonban a következőket:

TILOS fürdeni a következő helyeken:

Hajóútban, kikötők, veszteglő- és rakodóhelyek, kijelölt zárt vízisí és vízirobogó (jet ski), valamint egyéb motoros vízi sporteszköz közlekedésére szolgáló pályák, hajóállomások területén, egészségre ártalmas vizekben és ahol azt tiltó tábla jelzi. A kijelölt fürdőhelyek kivételével a határvizekben és a városok belterületén lévő szabad vizekben vízi jármű kísérete nélkül a Balaton Somogy megyéhez tartozó területén, a parttól 1000 méternél, Veszprém és Zala megyéhez tartozó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra, valamint a Tisza-tó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra. Éjszaka és korlátozott látási viszonyok között, kivéve, ha a vízfelület megvilágított, és legfeljebb a mély víz határáig

300 m-nél nem szabad jobban megközelíteni a következő helyeket:

vízlépcsők és vízi munkák

100 m-nél nem szabad jobban megközelíteni a következő helyeket:

hajóutat és hajózási akadályt jelző bóják, nagyhajók, úszó munkagépek és fürdés célját nem szolgáló úszóművek, hidak, vízkivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és révátkelőhelyek.

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

A közösségek megtartó ereje az együtt töltött időből táplálkozik. Ennek szellemében köszöntöttük a Lászlókat, Pétereket (természetesen az épp aktuális névnapokat is),a születés napjukat ünneplőket, amit az akkor készült fotók is megörökített.

Ebben a szellemben a fiatalok kis csapata rendbe tette a hátsó kertbe telepített gyümölcsöst és a patak partot, hogy a lapzárta idején zajló vadkerti várnapok kellemes környezetben történjék meg. Ezt a célt szolgálta egy felajánlásból érkezett búvárszivattyú felhasználásával kiépített locsoló berendezés üzembe helyezése is.

Vasárnaponként, a nagymise után még lehet jelentkezni a tóalmási üdülésre. Ugyanekkor beszéljük meg az épület külső tatarozási megoldását. Amit lehet felajánlott társadalmi munkával kívánunk megvalósítani, hisz az ünneplés mellett a munka is össze tud kötni embereket.

FELHÍVÁS

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére