Jézus a
hegyi beszédben ezt mondta
tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két
úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a
másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a
másikat megveti. Nem
szolgálhattok az Istennek is és a mammonnak is. (Ma sem
szolgálhatunk, hiába
minden ködösítés!) Ezért azt mondom
nektek: ne aggódjatok az életetek miatt,
hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem a testetek miatt, hogy mibe
öltöztök. Nem
több az élet az ételnél és a test a
ruhánál? Nézzétek az ég madarait!
Nem vetnek,
nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti
mennyei Atyátok
táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet
azoknál? Ti aggodalmaskodók,
melyiketek tudja életét egyetlen
lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat
miatt
miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait,
hogyan nőnek, pedig nem
fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon
még dicsősége teljében sem
öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a
mezei virágot, amely ma virul, és
holnap kemencébe kerül, így öltözteti az
Isten, akkor titeket nem sokkal
inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy
mit együnk? Mit igyunk?
Mibe öltözzünk? Ezeket a pogányok keresik. Mert a
ti mennyei Atyátok jól tudja,
hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten
országát és annak
igazságát keressétek, és ezeket mind
megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a
holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról!
Elég a mának a maga baja”
olvasható Máté evangiliumának 6,24-34
szakaszában.
Az isteni
gondviselés magasztalását
hallhatták Jézus szájából az
apostolok és hallhatjuk mi is kései utódaik. Ha a
Jézust megelőző időkben az isteni gondviselés azt
szolgálta, hogy felkészítse a
teremtett világot és az embert Jézus
jövetelére, vajon milyen célt szolgálhat a
ma is tartó Jézus utáni időben? A második
isteni személy emberré válása maga is
e gondviselés része, amely által a
jóságos Isten segítségünkre siet, hogy
megmentsen minket, bűnösöket. Ezt nevezzük
megváltásnak. A gondviselés tehát
arra irányul ma is, hogy újra megtaláljuk Istent,
s a vágyakozáson túl mindent
megtegyünk azért, hogy az üdvösséget
elnyerjük. Amikor arról beszélünk, hogy
Isten a gondunkat viseli, akkor arra gondoljunk, hogy megad nekünk
minden lelki
lehetőséget az üdvösséghez, de nem veszi el
szabad akaratunkat.
Vajon
én elfogadom-e a Gondviselés nekem szóló
ajándékait? Talán megelőzi azokat való
világuk egoista anyagelvűsége? Ne
mérlegeljünk! Még ha meg is mosolyognak,
merjünk szembe menni korunk, a római birodalom
bukását idéző szellemiségével!
(
István atya nyomán)
Míg
élt, betűzött reggel,
este,
erőt, vigaszt bennem
keresve.
A kis szobára boldog csend
ült.
Könnye sárgult lapomra
perdült.
Mindig a menny felé
vezettem,
s úgy szerettük egymást mi
ketten.
Aztán
elment. Örököltek
engem, a régi kopott könyvet.
Az új örökös magatelten
nézett körül a házon-kerten,
s mit nem ítélt elég
becsesnek,
eladogatta az ószeresnek.
Egy darabig megtűrt. Én
vártam.
Erő volt lapjaimba zártan,
élet, vigasztalás, békesség…
múltak a nappalok esték…
de nem nyitott ki… nem kellettem…
ott porosodtam elfeledten.
Most eladtak az
ószeresnek.
Kik öreg Bibliát keresnek,
talán belépnek ma, holnap,
s szomjú szívvel
megvásárolnak.
Aztán olvasnak reggel-este
erőt, vigaszt bennem
keresve,
a könnyük lapjaimra perdül,
a kis otthonukra boldog
csend ül.
(Túrmezei
Erzsébet)
A
történelem, az idők múlása nemcsak
homályba borítja a régi idők
emlékezetét,
hanem mindig fényesebbé teszi a múlt nagyjait.
Szent István király alakja,
egyénisége és műve is a dicsőség
fényébe öltözik az utókor
tiszteletében, s ezt
a hagyomány írásos legendái csak
táplálják. Ugyanakkor él bennünk a
vágy a
történelmi valóság
hitelesítésére.
Milyen
lehetett első szent királyunk
megjelenésében? Kerek vagy hosszú volt-e az
arcvonása? Alacsony, netán magas
volt-e a termete? A fönnmaradt hagyományok, a híres
királyi palást aranyos
szőttesében őrzött képe arra enged
következtetni, hogy arcalakzatában,
megjelenésében magyar volt Géza és Sarolt
fia. Ezt próbálták kifejezni azok a
művészek is, akik a markáns esztergomi, váci vagy
fehérvári szobrokban
megformálták őt.
Milyen lehetett első szent királyunk jelleme, lelkisége? Ha a történelmi valóság talaján maradunk, feltételezhetjük, hogy feltehetően bizánci keresztségben részesült, mivel édesanyja inkább a keleti görög egyházzal, amely akkor még nem szakadt el Rómától, volt kapcsolatban a bolgár-görög származása kapcsán. Erre utal nagybátyjának, Mihálynak neve is, amely a Bizáncban nagy tisztelettel övezett Szent Mihály arkangyalt állítja védőszentjéül. A római egyházban viszont kimutatható az, hogy a megkeresztelteknek az egyház vértanúinak nevét adták. Ezt támasztja alá az is, hogy a megkeresztelt avar uralkodó a Teodor nevet kapja. Géza fejedelem második neve is István lehetett, ha ezzel a névvel veretett pénzt, amivel azt is érzékelteti, hogy bizánci és római is egyidejűleg.
István
nem tartotta meg a Vajk nevet. Szent
István első vértanú nevét kapta.
Megkeresztelője és nevelői szent életű nyugati
bencés szerzetesek voltak. Ők oktatták az ifjú
Istvánt lelkiségre és kultúrára,
a világi udvari emberek pedig vadászatra és
fegyverforgatásra. Nevelésében,
mint tudjuk fontos szerepe van Szent Adalbertnak, Asztrik bencés
apát pedig az
Egyházhoz való kapcsolódás
területén formálja őt. Asztrik diplomáciai
kapcsolatának
szerepe volt abban, hogy a bajor Gizella István felesége
lett, ő járt közben,
hogy a pápa adományaként „apostoli király”
lehetett. Ezáltal alapíthatott két
érsekséget és püspökségeket, egy
férfi (Pannonhalma) és egy női apátságot.
István, apjával szemben, már belső
meggyőződéssel volt keresztény, mely a
fiának adott intelmeiből, a mának is szólva,
kiviláglik.
Számunkra
a jelenben István király
európaisága az, ami külön figyelmet
érdemel. Erősödő nyugathoz való
lelki-szellemi kapcsolatai mellett, helyet biztosít a
bizánci lelkiségnek is,
hisz Szent Vazul rendjének helyet biztosít a
Dunántúlon. Ez is alátámasztja
uralkodói bölcsességét, messzire
látó voltát, elfogulatlan
kereszténységét.
Kelet vagy
Nyugat? Ezzel a nagy kérdéssel
bizonyára szembekerült az Európa
szívébe szakadt, keletről érkező magyarság.
István jól mérte fel a helyzetet azzal, hogy a
Nyugat mellett döntött, hisz
döntésével elkerülte az avarok és
megannyi kis nép sorsát, a
felszívódást.
Ettől a pillanattól lett a magyarság a Nyugat
védőbástyája és Európa része.
Szent István európaiságát igazolja az is,
hogy Gizellában Bajor feleséget
választ magának, királyi koronáját a
római pápától kapja és lelki
kapcsolatot
tart fenn a kor francia szerzetesi reformcentrumával, Clunyvel,
amivel nagy
tiszteletet szerez az ország határain kívül
is.
Szent
István királyunkban tehát egyszerre
ünnepelhetjük a szentté avatott keresztény
uralkodót és hazánk európai kapcsolatainak
nagyszabású megalapozóját. Mi,
magyarok egyre jobban átérezzük, mit jelent a
jó döntés, sportban, tudományban,
politikában. Népünk rohamosan fogyatkozik.
Tapasztalati tények sorozata
igazolja, hogy megmaradásunk záloga ugyanaz, mint
István király idejében. Úgy
alkalmazkodni, hogy megmaradjunk.
(BÉEL
írása alapján)
Az
életünk során sokszor és sokféle
problémával találkozunk. Csüggedni nem
szabad,
hisz a Szentírás által Isten ad megoldásra
vezető útmutatást, csak élnünk kell
az alábbi lehetőségekkel:
Ha
helyesen akarsz bánni embertársaiddal, támpontokat
találsz a Római levél 12.
fejezetében, s ha családod miatt vagy gondban,
orvosságot a 121. Zsoltárból
vehetsz.
Ha
viszont bűneid gyötörnek, figyelmesen olvasd el Lukács
15, 1-32 evangéliumi
részt, biztos felébred bizalmad.
(Apát
úr jegyzeteiből)
Meghal a búzaszem.
Aranykalász
Sarjad szívéből. Kaszasuhanás…
Halál, melyet megint halál követ:
A cséplőgép…kemény malomkövek…
Az erjedés…a tűz…a fájdalom…
És most fehér kenyér az asztalon.
A szenvedések útján
ím, felér
A Koponyák hegyének asztalára
És vár reánk a megszegett kenyér.
Mi, akik epedünk és éhezünk,
Kinyújtjuk érte elaszott kezünk…
Égi erőt, új életet nyerünk
És üdvösség az, amit érezünk.
(T.E. 1933)
Globalizálódó
korunkban, a politikai határokat nem ismerő
információs társadalom
kialakulásának idején élénken
jelentkezik közéletünkben is az a szemlélet,
amely a nemzeti társadalom, etnikai identitás
helyét, érvényességét a
múltba
helyezi, illetve a polgárosodás klasszikus korának
történetiségének korába
utalja. Valóban feloldódóban vannak azok a
nemzetállami keretek, amelyek a
nyelv, a gazdaság, a piac és a politika
egységén alapultak. A kérdés azonban
nyitott, mint ahogy a vallásos világkép korszerű
voltának, személyes magánügy
vagy társadalom építő közügy
gyanánt való értelmezésének
megítélése is az.
A XX.
század közepétől már-már úgy
látszott,
hogy a szekularizációs folyamatok végképp
visszaszorítják az Isten felé forduló
közösségi-társadalmi mentalitást. A
rendszerváltozásnak nevezett
módszerváltozás, ha nem is fordulatot, de a
korábbiakhoz képest nyitást hozott
( Cserkészet, Kalász, Karitasz, Kolping , az azóta
megszűnt Katolikus Iskolánk
ekkor születte meg, de a Terményekért adandó
hála népviseletet is felélesztő
ünnepe és a Kálváriához vezető
körmenet ez időszakban éledt ujjá). Az
ezredvég
nagy jubileumai is olyan légkört teremtettek, amelyben a
pusztán fogyasztó
helyett az alkotó magatartás, a pusztán anyagelvű
helyett a teremtményi
lelkület, az individualizmus helyett a
nemzeti-közösségi életérzés
kapott
pozitív értelmet.
Nemzetünk
egyik legkarakteresebb néprajzi
csoportja a palócság, amely a vallásához
fokozottan ragaszkodik. Trianoni
területi szétszakítottsága ellenére is
máig megőrizte lelki és kulturális
közösségét. A térség
kulturális örökségének bázis
intézménye a Palóc Múzeum,
amely a közel múltban is sokrétűen átfogta a
palócok vallásos magyar
kultúráját. 1996-ban „káponkával”
és faragott kereszttel gazdagodott a Palóc
liget. Ezek az építmények a népi
vallásosság lényegi jellemzőit jelenítik
meg.
A kápolna egyébként a szandai eredeti
építészeti másolata, mely egy ruhás
„Máriácskát” foglal magában. Külső
megjelenésével és történetével
egyaránt paraszti
eleink sajátos tér-, idő- és
tárgyszemléletére emlékeztet,
beleértve az
alkalomhoz igazodó szobor ruhaviseletet is. A kápolna
megáldására, melyre sokan
emlékeznek közülünk is, Szent Anna napi
búcsú keretében történt. E már nagytérségi
búcsú az idén július 27-én
lesz, ahová mindenkit ( fiatalt és idős,
népviseletbe öltözöttet és
egyházközségi jelképet vivőt, szereplőt
és csak résztvevőt) örömmel látnak a
balassagyarmati testvérek.
Fontos a
fogékony fiatalok jelenléte, hisz a
leomló határokon túlról érkezőkkel
is kapcsolatba léphetünk, ami erősíti a
vallás és hitvilág megtartó erejét,
nemzetintegráló szerepét.
Indíttatást
kaphatnak például arra, hogy Szent László
legendájának nyomába szegődve
bejárják hazánkat, a Felvidéket és
Erdélyt, de ha Szent Istvánt választják,
akkor is sok szép, a közös múltunkban
gyökeredző információ (például a
szlovákiai Prencsfalván az istváni korona
felajánlás) szolgál a hitük
növekedésére.
(Limbacher
Gábor írása alapján)
XVI.
Benedek pápa jubileumi Szent Pál évet hirdetett
meg 2008.junius 28 és
2009.junius 29. közötti időszakban az apostol
születésének 2000. évfordulója
alkalmából. A történészek ugyanis
Krisztus után 7 és 10 közé teszik az apostol
születésének időpontját. A Szentatya a Szent
Pál évet meghirdető beszédében
három fő gondolatot emelt ki a szent életéből: A
Krisztusnak való teljes
önátadást, a görög szellemiség
és az evangéliumi igazság harmonikus
egybekapcsolását, és végül az
Egyház egységéért való
fáradhatatlan
erőfeszítését. Külön kiemelte a
Szentatya a Szent Pál év ökumenikus jellegét.
A
népek apostola rengeteget tett azért, hogy az
evangélium jó hírét elvigye
minden népnek és szüntelenül fáradozott
a keresztények egységéért,
egyetértéséért.
A Szentatya szavai különös súlyt kaptak azzal,
hogy I. Bartolomaiosz
Konstantinápolyi ökumenikus pátriárka
követei is jelen voltak a szentév
meghirdetésekor.
Segítsen
bennünket is Szent Pál apostol
példája és közbenjárása az
Egyház egységének őszinte
megvallásában, melyben
bátorítást jelent számunkra a
protestáns testvérekkel közösen még most
is tartó
Biblia éve. Ennek szellemében örömmel fogadunk
minden, Szent Pál apostolhoz
kapcsolódó írást, fotót, hogy a
Vadkerti Harangokban megjelentetve azokat, a mi
közösségeink is tevőleges
részesévé váljanak a meghirdetett
szentévnek.
(Egyházmegyei
honlapró)
(Tanmese
mindenkinek)
Az
Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket
oktató, iskolai gyűjtést rendező
vacsoráján felszólalt az egyik szülő, kinek
beszédére ma is sokan emlékeznek.
Miután megdicsérte az intézményt és
a hozzá tartozó nevelőket, így folytatta:
A
természet, ha külső hatásokkal nem
avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot.
Ettől függetlenül az én
fiam, Sanyi nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem
érti úgy meg a dolgokat,
mint más gyerek. A fiamban miért nem
található a természet
tökéletessége?
Elcsendesedett
a hallgatóság a kérdéstől.
Azt hiszem,
folytatta az apa, amikor egy
olyan gyermek születik, mint Sanyi, alkalom nyílik arra,
hogy kifejezzük az
emberiség igazi természetét, mégpedig
azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel.
Sanyi az apjával sétált, amikor
néhány ismerős gyereket látott baseballozni.
Sanyi kérdezte: Szerinted engednek játszani? Az
édesapa tudta, hogy a legtöbb
gyerek nem örülne, ha a fia az ő csapatában
játszana, ugyanakkor megérezte fia
azt az igényét, hogy tartozni akar valahová.
Ezért megkérdezte fiút, aki
legközelebb volt hozzájuk, hogy engedik-e a Sanyit
játszani.
A
megkérdezett fiú segítségkérő
tekintettel
körülnézett, s mivel nem kapott
segítséget, saját kezébe vette az
ügyet, és azt
mondta: 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik
körben vagyunk. Hozzánk
beállhat és a kilencedik körben pedig üthet is.
A nyolcadik
kör végére 3 pontra feljött
Sanyival erősödött csapat. Sanyi miután kesztyűt
húzott, a középpályán
játszott, ahol a játék ideje alatt nem járt
labda egyszer sem. Az új csapattag
ennek ellenére nagyon boldog volt. Fülig ért a
szája, amikor integetett neki az
édesapja.
A kilencedik
körben ismét ütöttek egy pontot.
Így már elérhető közelségbe
került a nyerési lehetőség is. Ám a
következő és
egyben utolsó ütő Sanyi volt. Ha ő üt, biztosan
veszítenek. Ilyen helyzetben ki
adná át neki az ütési lehetőséget?
Meglepő
módon Sanyinak adták az ütőt.
Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a
labdát, hiszen az ütőt sem
tudta rendesen megfogni. Ettől függetlenül, amint
ütéshez készült Sanyi, a dobó
közelebb lépett és nagyon lágyan szinte ejtve
dobta a labdát. Ám Sanyi mellé
trafált, de a második így dobott labdába
belenyúlt és egyenesen az egyik fogó
felé ütötte.
A
fogónak könnyűlabda volt és könnyen
kiüthette volna Sanyit, azonban az első bázis mellé
dobta a labdát. Mindenki
elkezdett kiabálni: Fuss Sanyi, fuss az elsőre! Sanyi a
többiek aktív
közreműködésével célba ért
és győzött a csapatuk. Hősként
ünnepelték őt a
többiek, mintha a bajnokságot nyerték volna meg.
Ezen a napon
mindkét csapat fiúi igazi
szeretetet és emberséget hoztak a világba,
folytatta elcsukló hangon,
könnyekkel a szemében a sérült gyermek
édesapja. Mi is, mindannyian képesek
vagyunk megváltoztatni a dolgokat. Minden nap ezer alkalom
nyílik arra, hogy
megvalósítsuk a „természet rendjét”. Olyan
sok, látszólag triviális módon
vagyunk kapcsolatban embertársainkkal és e kapcsolatokban
sokszor felmerül a
kérdés, tudunk-e adni valamennyi szeretetet és
emberséget, vagy elmegyünk a lehetőségek
mellett és egy kicsit hidegebben hagyjuk a világot. Ne
hagyjuk, adjunk!
(NET-HÍR)
A
Magyar Kolping Szövetség elfogadva az augsburgi
testvéreink meghívását, 34
fiatalt – köztük 7 érsekvadkertit – küldött
a július 4-6. között megrendezett
Bajor Kolping Napokra.
A
háromnapos találkozó alatt – a lelki
feltöltődés mellett – három kontinens
kultúrájából kaptunk, illetve
sajátunkéból adtunk ízelítőt a
népes
résztvevőseregnek, akik Dél-Amerikából
Ázsiából, Afrikából és
Európából
érkeztek.
A
tanulságos előadások, beszámolók
között kiemelkedett a dél-afrikai prézes,
Father Roland országukat bemutató beszéde, melyben
a drog keltette veszélyekre,
az AIDS-re és a mérhetetlen szegénységre
hívta fel a figyelmet, melyek az ő
térségüket súlyosan érintik.
Ám
nem csak komoly dolgokkal töltöttük a
hétvégét: együtt táncoltunk az
afrikaiakkal, közösen barangoltuk be a várost a
litvánokkal, élveztük a peruiak
néptáncát, és közben mi is adtunk egy
kis szeletet a magyar hagyományokból:
standunkon érsekvadkerti népviseletben hazai bort
kínáltunk, illetve
prospektusokkal, plakátokkal és egy kis
beszélgetéssel hoztuk közelebb
Magyarországot a minket még nem ismerőkhöz.
A
programokat vasárnap az augsburgi püspök és a
kolping-prézesek celebrálta
szentmise zárta.
A
befejező összejövetelen ifjúsági vezetőnk,
Szabó Gellért a kultúrák
kölcsönös
átadásának fontosságát,
megismerésének lehetőségét emelte ki a
közös hétvége fő
üzeneteként. Végszóként az augsburgi
egyházmegye égisze alatt
megvalósítandó
kölcsönös kapcsolattartásra és
jövőbeni együttműködésre tettünk
ígéretet
dél-afrikai, indiai és litván kolpingos
testvéreinkkel.
Írta:
mng
Ebben az évben ismét lehetőség nyílt
rá,
hogy a felső tagozatos hittanos gyerekek hittan táborban
vegyenek részt. 2008.
július 1-3-ig hazánk nyugati részét
látogattuk meg.
A
3 nap alatt sok programon vehettünk
részt. Kedden korán reggel indultunk Veszprémbe.
Először a Szent Mihály
Székesegyházat tekintettük meg, majd a Gizella
kápolnát. A kápolna mellől szép
kilátás nyílt a városra és a Viadukt
hídra. Ezután meglátogattuk a veszprémi
állatkertet, ahol sok érdekes állattal
találkozhattunk. Aztán elindultunk
Csepregre, a szállásra. Útközben
megtekintettük a jáki templomot és a Szent
Jakab kápolnát. Mikor Csepregre értünk
megvacsoráztunk majd elfoglaltuk a
szállást. A második napot egy kis
hajókázással indítottuk a Fertő-tavon.
Utána
megnéztük a fertőrákosi kőfejtőt, majd Fertődön
az Esterházy-kastélyt. Miután
megvacsoráztunk szentmisén vettünk
részt a csepregi templomban Sarlós Boldogasszony
ünnepe alkalmából. A
csütörtöki napot vetélkedővel kezdtük, amit
Vitéz Tamás és csapata nyert meg. A
vetélkedő után a csepregi tűzoltóságot
néztük meg. Azután elindultunk hazafelé.
Útközben megálltunk Kőszegen, ahol elmentünk a
Jurisics várhoz, a Hősök
kapujához és a Jézus Szíve templomba.
Utolsó nagyobb állomásunk Sopron volt.
Itt felmentünk a Tűztoronyba, elmentünk a Kecske templomba
és fagyiztunk egyet.
Nagyon
jól éreztük magunkat, köszönjük az
érdekes programokat a kísérő felnőtteknek: Marika
néninek, Ági néninek, Diának,
Ancsinak, Vikinek, Gyuszi bácsinak, Leventének, Petinek
és a legjobb
buszsofőrnek, Grolyó Laci bácsinak. Reméljük
lesznek még ilyen jó táborok a
közeljövőben.
Eszti
és Anna J
(A belső lomtalanítás
jegyében)
Amikor az
embernek rohamosan fogyni kezd az
ideje, hirtelen rádöbben, milyen pazarlóan
bánt vele. Jó volna az egykori
szociáldemokrata követelés immár
gunyorossá vált jelszavát skandálni: „nyolc
óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra
szórakozás”- de nem megy. Manapság az
emberek nagy része nem így osztja be az idejét.
Akad, aki 16 órát dolgozik, és
olyan is van bőven, aki ugyanennyit pihen, vagy szórakozik. A
napi időmérleget
ritkán tudjuk elkészíteni, Istennek talán
egy röpke fohász jut. S a családnak
sem sokkal több, hiszen a mindennapi munka (sok esetben a
kikényszerített
vasárnapi munka), a háztartás gondjai
felemésztik erőnket.
Özvegyember
létemre nem találom a helyem:
főzök, mosok, takarítok, de senki sem szól bele
és senki sem parancsol.
Ezerszámra vesznek körül a könyvek, de valahogy
nincs sok kedvem olvasni
mostanában. Rádiót és tévét
is csak háttérzajnak használom, hogy ne legyek
teljesen egyedül. Megy a világ, fogy az idő, a világ
ideje és az enyém (miénk),
mintha felesleges idő lenne, eltékozolt idő.
Különösen a rendszerváltozás
(módszerváltozás) óta folyik minden
össze lelki szemeim előtt: mintha
egyhelyben járt volna az egész ország.
Talán csak egyetlen, nagyon kemény
leckét kaptunk Istentől: nincs külső
segítség, csak magunkra számíthatunk,
maradék magyarok és keresztények. Az lesz, amit ki
tudunk sajtolni agyunkból és
szívünkből az emberiség, a haza, a magyarság
érdekében, hogy 1000 év után is
fennmaradjunk gyermekeinkben, unokáinkban tovább
élve.
Csak a
felesleges időt sajnálom, csak a
kidobott, elmulasztott idő miatt van egyre inkább növekvő
lelkiismeret
furdalásom. Micsoda katedrálist építhetett
volna a magyarság Istennek, micsoda
munkát végezhettünk volna el
egyénenként is, ha nincs bennünk
fáradtság és
kicsinyhitűség, ha nem ragaszkodunk annyira a 8 óra
munka, 8 óra pihenés és 8
óra szórakozás „jogához”! Ha dolgoztunk
volna, ha dolgoztam volna úgy, ahogyan
Isten rendelte, nem itt tartanánk. Persze lehet, hogy
türelmetlen vagyok.
Emberi léptékkel mérem az isteni időt. Pedig
hát az emberi történelem egésze
eddig az üresjáratok sorozata volt. Gyilkos,
értelmetlen háborúkban ritkítottuk
(ma is ritkítjuk) egymást, s minden nagy szellemi
teljesítmény szinte az idő
ellenében jött létre, sietve és elkapkodva.
Elpazarol, eltékozolt, felesleges
idő.
De hát
emberek, felebarátaim, keresztény
magyarok, tényleg ennyi felesleges időnk van? Isten
türelmére hagyatkozunk, s
dúdoljuk a régi dalt, „minden elmúlik egyszer”?
Hát persze, minden elmúlik
egyszer, s mi magunk is. Akkor nem lenne jobb, értelmesebb
és Istenhez közelebb
álló, ha nem hagynánk múlni a felesleges
időt?
Isten
kijelölte a mi időnket itt a Földön.
Eldönthetjük, mivel töltjük. Munkával,
pihenéssel vagy szórakozással. Én a
munkát ajánlanám.
(SzSzP)
Közel
ezer éve hangzottak
el ezek a mondatunk első szent királyunk
szájából. Az államiságunk
születésének
ideje volt az a kor. Sokan már idejét múltnak is
tekintik azokat, pedig ha
elgondolkodunk a sorok tartalmán, igen csak utat mutat
nekünk is, XXI. századi
utódoknak, akik a globalizálódó
világ válságával küszködünk.
Ennek tudatában
gondoljuk át és töltsük meg élettel az
alábbi sorokat, természetesen egy-egy
fogalom helyébe behelyettesítve annak mai
megfelelőjét:
1.)
A
katolikus hit megőrzése
2.)
Az
egyházi rend becsben tartása
3.)
A főpapok
tisztelete
4.)
A
főemberek és vitézek tisztelete
5.)
Az igaz
ítélet és a türelem gyakorlása
6.)
A
vendégek befogadása, gyámolítása
7.)
A
bölcsek tanácsának keresése
8.)
Az
elődök és hagyományok követése
9.)
Az
imádság megtartása
10.)A
kegyesség, irgalmasság, valamint a többi
erény gyakorlása
(A Szentírásolvasás
módja)
Egy
hívő ember szívesen látogatta meg
testvéreit, hogy Isten dolgairól beszélgessen
velük. Az egyik napon egy
bányászt látogatott meg. Késő
délután volt, a bányász már
hazatért a munkából,
megfürdött, átöltözött és a
kopott Bibliájának tanulmányozásába
mélyedt.
Nos,
János, hol gyűjtögetsz ma? Tette fel a
kérdést a látogató.
A
Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetében,
válaszolt a bányász.
Néhány
héttel később újból ellátogatott
hozzá. Akkor is a Biblia tanulmányozásában
találta Jánost. A Biblia még most is
annál a fejezetnél volt kinyitva. A
látogató csodálkozva meg is kérdezte:
Miért
olvasod ezt ennyi ideig János? Hát néhány
hete, amikor itt jártam, akkor is
ennél a fejezetben ástál!
Igen.
Valóban itt voltam akkor is. Tudod
testvérem, aknát ások itt.
Ne
olvassuk mi sem felületesen Szent Könyvünket.
Elmélkedjünk el az olvasott
részen, keressük mit is akar Isten üzenni nekünk,
vagy épp mit is vár tőlünk.
Aknát ássunk, mélyedjünk el a sorok
mondandóján, necsak fussunk felületesen át
azok felett.
(Apát
úr jegyzetei közül)
Mindig soknak tartjuk, amit mi
teszünk másoknak;
Ellenben amit mások tesznek érettünk,
azt semmibe vesszük.
Úgy látszik két szívünk van:
Egy lágy, gyöngéd, engedékeny- önmagunk
számára
És egy kemény, szigorú, zord- embertársaink
számára.
(Szalézi Szt. Ferenc)
Hálás
szívvel mondunk köszönetet azoknak a
jóakaratú embereknek, akik személyesen, vagy
közösségeiken keresztül nagy
bajunkban segítségünkre siettek. Adománnyal,
munkával, jó szóval álltak mellénk
házunk leégésének
pillanatától. Jó volt megtapasztalni azt, hogy a
mai világban
is mennyi jó szándék él az emberekben.
Érsekvadkert,
2008.július
Köszönettel:
A tűzkárosult Füleki család
Még
élnek a tavalyi
cserkésztábor emlékei és már
nemsokára itt az idei. Ebben az évben Szent Pált
kísérjük el apostoli útjain.
Pál, Isten
akaratából Krisztus Jézus apostola a
Vadkerten élő szent és hívő test-véreknek
Krisztusban. Kegyelem nektek és
békesség Istentől, a mi Atyánktól. (vö.
Kol 1,1-2)
Örömmel adjatok
hálát az Atyának aki méltókká
tett
titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a
világosságban.
Kiragadott minket a TV, az Internet, az Xbox, a diszkó
hatalmából és
áthelyezett szeretett fiának országába
és lehetőséget adott arra, hogy velem
együtt vándorolhattok utaimon az Úr 2008. esztendeje
au-gusztus havának 13. nap-jától
a 19-ig. Vándorlásunk Tar község
Csevice-forrásánál kezdődik, melyet a
Magasságbeli ereje ár-nyékoz, és nem lehet
mobiltelefonnal beszélni. (vö. Kol 1,12-13)
Siess, jöjj
hozzám mielőbb, a köpenyemet, (esőkabát,
meleg ruha, fürdőruha, kényelmes cipő, váltás
alsónemű, tisztálkodó szerek)
amelyet Vadkerten hagytam arra jöttödben hozd magaddal,
úgyszintén a könyveket
is, de legfőképp a pergameneket (Szentírás).
Továbbá gyűjtsetek össze testvérek
fejenként 7500 Ft-ot hogy azzal az éhezőket
támogatni tudjuk. (vö. Tim4,9-13)
Azt akarom, hogy
tudjátok meg, hogyan küzdünk
ér-tetek, hogy szívetek megvigasztalódjék,
és szeretetben összeforrva
el-jussunk a megértés teljességének minden
gaz-dagságára. (vö. Kol2,1-4)
Ti pedig testvérek ne
hagy-jatok fel a
jócselekedetekkel! Ha valaki nem enge-delmeskedik a
levélben megírt szavunknak,
azt tartsátok számon, és kerüljétek a
társaságát, hadd szégyellje magát. (vö.
2Tessz3,13-15)
Én Pál, a
saját kezemmel írom az üdvözlést. Minden
levelemben ez az ismertető jel. Így írok. A mi Urunk,
Jézus Krisztus kegyelme
legyen mindnyájatokkal! Ámen (vö.2Tessz 3,16-18)
A
vízicserkész honlapról, praktikus tanácsok:
A nyári szezonban
alighanem sokan keressük fel a
szabad vizeket túrázás és/vagy
fürdés céljából. Ne felejtsük
azonban a
következőket:
TILOS
fürdeni a következő helyeken:
Hajóútban,
kikötők, veszteglő- és rakodóhelyek,
kijelölt zárt vízisí és
vízirobogó (jet ski), valamint egyéb motoros
vízi
sporteszköz közlekedésére
szolgáló pályák,
hajóállomások területén,
egészségre
ártalmas vizekben és ahol azt tiltó tábla
jelzi. A kijelölt fürdőhelyek
kivételével a határvizekben és a
városok belterületén lévő szabad vizekben
vízi
jármű kísérete nélkül a Balaton Somogy
megyéhez tartozó területén, a parttól
1000 méternél, Veszprém és Zala
megyéhez tartozó területén a parttól
500
méternél nagyobb távolságra, valamint a
Tisza-tó területén a parttól 500
méternél nagyobb távolságra. Éjszaka
és korlátozott látási viszonyok
között, kivéve,
ha a vízfelület megvilágított, és
legfeljebb a mély víz határáig
300
m-nél nem szabad jobban megközelíteni a
következő helyeket:
vízlépcsők
és vízi munkák
100 m-nél nem szabad jobban
megközelíteni a
következő helyeket:
hajóutat és
hajózási akadályt jelző bóják,
nagyhajók, úszó munkagépek és
fürdés célját nem szolgáló
úszóművek, hidak,
vízkivételi művek, egyéb vízi
műtárgyak, komp- és révátkelőhelyek.
A
közösségek megtartó ereje az együtt
töltött időből táplálkozik. Ennek
szellemében köszöntöttük a
Lászlókat, Pétereket (természetesen az
épp aktuális
névnapokat is),a születés napjukat ünneplőket,
amit az akkor készült fotók is
megörökített.
Ebben
a szellemben a fiatalok kis csapata rendbe tette a hátsó
kertbe telepített
gyümölcsöst és a patak partot, hogy a
lapzárta idején zajló vadkerti várnapok
kellemes környezetben történjék meg. Ezt a
célt szolgálta egy felajánlásból
érkezett búvárszivattyú
felhasználásával kiépített
locsoló berendezés üzembe
helyezése is.
Vasárnaponként,
a nagymise után még lehet jelentkezni a
tóalmási üdülésre. Ugyanekkor
beszéljük
meg az épület külső tatarozási
megoldását. Amit lehet felajánlott
társadalmi
munkával kívánunk megvalósítani,
hisz az ünneplés mellett a munka is össze tud
kötni embereket.
Telefonszámaink.
340-228, 06-20-578-0867
Várjuk
hívását! A
Támogató Szolgálat vezetője
és dolgozói
-
Augusztus 15. Nagyboldogasszony ünnepe. Szentmisék reggel
fél 8 és este 7-kor.
-
Augusztus 20. Szent István királyunk ünnepe.
Szentmise reggel 8-kor.
-
Terménymegáldó körmenet augusztus 24.
én lesz.
-
Augusztus 28-án Honton
lesz
a szokásos havi szentségimádás és
szentmise papi és szerzetesi hivatásokért.
Szentségimádás 6-kor, szentmise este 7-kor.
Vadkertről
szóló egyházi
könyv kapható!
Keresztelt(ek):
Rinkács Gréta Rita
/Rinkács
Tamás – Kovács Viktória/
Csábi Dávid /Csábi István –
Hornyák Kitti/
Zsiga Luca /Zsiga Bernát –
Kristók Dorottya/
Fehér Levente /Fehér Zsolt –
Saját Éva/
Demeter Bálint – Vitéz
Katalin
Zsiga László – Horváth
Katalin
Halottaink:
Jakubecz István 1962
Halaj Sándorné Balla
Erzsébet 1942
Virág Tibor
Szabó István 1922
1. péntek
-
Dósa Pál, felesége Kopisz Borbála,
Pálinkás Ignac, felesége Paulicsek Mária
és
a család elhunyt tagjaiért
-
Benyó Sándor, Valent János, felesége
és gyermekei, násza, valamint Krajcs János
és felesége
2. szombat
-
Záhorszki József, szülei, testvére,
apósa, anyósa, család elhunyt tagjaiért
-
Balogh István, neje Kaba Ilona és a családok
élő és elhunyt tagjaiért
3. vasárnap
- Pistyúr Gergely és a család
halottaiért
-
Kovács István, felesége Mrekvicska
Erzsébet, szülők, testvérek és
családtagok
4. hétfő
-
Betegekért
5. kedd
-
6. szerda
-
7. csütörtök
-
Gáspár István 1. évforduló és
minden elhunyt családtagokért
-
Kristóf Imre, szülei, anyósa, Gyurkovics
Sándor és édesanyja
8. péntek
-
Halaj Gyula, felesége Margit, élő és elhunyt
családtagokért
-
Antal György, felesége Macska Ilona, szüleik,
gyermekeik, unokáik, menyük,
vejük valamint Mária Szebalda nővér
9. szombat
-
Boros Ernőné szül, Zsilkó Erzsébet 1.
évforduló
-
Murányi János, felesége Boda Katalin, fiuk
János, élő és elhunyt családtagokért
-
Szabó János, felesége Boda Ilona 1.
évforduló, Molnár Ignác, felesége
Boda
Emerencia 1. évforduló
10. vasárnap
- Boda, Csabák, Kovács, Gréczi
család
elhunyt tagjaiért
-
Szabó Ferenc 1. évforduló, felesége Czinege
Piroska, szüleik, vejeik
11. hétfő
-
12. kedd
-
13. szerda
-
Hálából
14. csütörtök
-
Pinke Ferencné, férje és szüleik,
Kristók János és szülei
15. péntek -
Kaba András, felesége Kovács Ilona,
vejük, Kaba, Kristók és Molnár család
halottaiért
-
Szakács János, felesége Kovács
Rozália, szüleik, hozzátartozók
-
Szabó Károly, felesége Híves Margit, 2
gyermekük, vejük és a család élő
és
elhunyt tagjaiért
16. szombat -
Kovács János, felesége Halaj Mária
és családtagok, Hrapan Pál, felesége
Szarvas
Mária, fiuk Pál és a család elhunyt
tagjaiért
-
Csillag Sándor, leánya és szülei
17. vasárnap
- Kovács István, felesége
Pálinkás
Mária, Gál Géza és 2 unokája
18. hétfő
-
Szabó János, szülei, testvérei, Kaba
család halottai
19. kedd
-
20. szerda -
21. csütörtök
-
22. péntek
-
Fábián Istvánné szül. Laczó
Ilona és szülei
-
Laczó András, felesége Jakubecz Mária,
lányuk, vejük, unokájuk valamint Szabó
András, felesége Csernák Rozália,
szüleik, testvéreik, nászuk és
nászasszonyuk
23. szombat -
Csabák János, szülei, sógorai, Kovács
Lajosné, sz. Mária és családtagok
-
Kiss András, a család élő és megholt
tagjaiért
-
Kukkel Józsefné, a család élő és
elhunyt tagjaiért
24. vasárnap
- Szabó Vince, felesége Kormosói
Ilona, szüleik, Mrekvicska Ignác és szülei
és Csillag Gyula és szülei
-
Halászi István, felesége Mária,
szülei, gyermekeik
-
Vitéz Sándor, testvére, sógora,
szülei, apósa, anyósa
25. hétfő
-
Élő és elhunyt családtagokért
26. kedd
-
27. szerda
-
28. csütörtök
-
39. péntek
-
Záhorszki Ignác, neje Nagy Erzsébet, szüleik
és testvéreik
-
Molnár és Záhorszki család
elhunytjaiért
30. szombat -
Kovács és Kökény család
halottaiért
-
Szabó János, felesége Boda Ilona, Vitéz
János és elhunyt hozzátartozók
-
Vitéz Istvánné Csillag Mária, 2 fia,
szülők és Mrekvicska József
31. vasárnap
- Varga Kálmán, felesége Szabó
Ilona,
szüleik, testvéreik, sógoraik és nászuk
-
Kácsor János, felesége Pálkovács
Ilona, szüleik és testvéreik