Vadkerti harangok
2008. április

A Szentírás éve 4.
Szentmiseszándékok
Hívőnek mondod magad és??
Édesanyámnak szeretettel
Beszélgetések Istennel
A Könyv és a könyvek
Hivatások születése
Felhívás
Bibliai kapaszkodók
Az inspiráció Lelke
Életmérleg
Az én Miatyánkom
Utóhang
Való világ
Cserkészek közt
Kolping Híreink
Híreink
Vissza az előző menüre

A Szentírás éve 4.

 Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejénél, a másik a lábánál. Így szóltak hozzá: Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat- felelte - és nem tudom hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass!” -felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” És elmondta, amit Úr üzent és üzen nekünk is e János 20, 11-18-ban olvasható sorok által.

 Alig múlt el Húsvét. A Húsvétot követő szentmisék evangéliumában az alaptémát a feltámadt Jézussal történő találkozások adják. E találkozások is azt bizonyítják, hogy a feltámadást teli torokból történő tagadó, napjainkban kifinomult, propaganda ellenére is lehetséges a hit látásmódjára eljutni, melynek következtében ma is felismerhető Jézus. A felismeréshez Mária Magdolnának elég volt az, hogy néven szólította meg őt Jézus, míg az emmauszi tanítványok szeme a kenyértöréskor nyílik meg. Ha ezekben a napokban mi is elindulunk, hogy keressük az Urat, egészen biztosan mellénk lép, ránk tekint, megszólít bennünket, a nevünket mondja. Hiszen a Feltámadott azonnal megismer bennünket és mindannyiunkat magáénak tekint. A találkozás a bizonytalankodókat megerősíti, s reménnyel tölti el a korábban csüggedőket. Talán még az is elhangzik, hogy ne félj, mert megváltottalak és neveden szólítottalak. Ugye, most már emlékszel is erre a pillanatra?

(István atya írása alapján)

Vissza az újság tetejére

Hívőnek mondod magad és ??

(párbeszéd az egyetemen)

Az egyetemi hallgató hívő volt, professzora azonban nem hitt Istenben. Köztük folyt le az alábbi, kapcsolatainkban velünk is lehetséges, párbeszéd:
Hallom, ön hívő keresztény?
Igen, professzor úr.
S ön valóban hiszi, hogy a Szentírásban Isten szavát olvashatja?
Igen, professzor úr.
S mikor volt a kezében utoljára a Szentírás?
Talán egy hete, professzor úr.
Tudja barátom, ha nekem lenne olyan könyvem, amelyről azt hinném, hogy abban Isten szavát találom, egyetlen nap sem múlnék el anélkül, hogy ne olvasnék belőle

(Apát úr jegyzeteiből)

Vissza az újság tetejére

Édesanyámnak szeretettel

(köszöntjük az édesanyákat)

 Ki védtelenebb a földön a gyermeknél, s ki biztonságosabb menedék az édesanyánál? Az első pillanattól összeköti őket egy titokzatos nyelv, amit rajtuk kívül senki sem ért. Erről tanúskodik az alábbi Gárdonyi Géza versidézet, az alábbiak szerint:

Mikor a gyermek gőgicsél,
Az Isten - tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint vadvirággal esti szél,
Az anya vissza úgy beszél,
Oly lágyan, oly édesen…
De őt sem érti senkisem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
Apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

 Az igazi anyák mind értik az angyalok nyelvét: a szeretetét. Átjönnek a túlsó partról is, mint Tolsztoj három szent aggastyánja, s éjjelente betakarnak meleg nagykendőjükkel, égő szemük pedig őrködik felettünk  Nem lehet náluk senki önzetlenebb. Hasonlítanak valakihez, aki egykor örök eszménnyé vált, s akit legendáink arany lapjai betlehemi boldogságos kismamának neveznek.

 Jönnek mind az anyák ebből a könyvecskéből; évszázadokból, ezredekből, jönnek és megállásra kényszerítenek ifjakat, leányokat, akiknek nevelése valóban az ő kezükben van, akiktől egy Pázmány Péter írás szerint a „tejjel együtt az erkölcsöket is kapják, amely az új edényben a legtartósabb.” De valóban megkapják napjainkban is?  Vagy inkább a korszellem egoizmusa és közönye lép az örök erkölcsi törvények helyébe és szüli az Isten nélküli, embertelen világot, ahol szabad a tanárverés, a tücsök és a hangya mese szerinti, liberális gyerekcsínynek nevezett rablás és betörés.

 Az anya gondozza, még a fúvó széltől is védi kicsinyét. Ő vár, szül és nevel, hisz e hivatás a vérében van. Nem is tehet másként. A nemlétünk zárját Ő nyitja fel, remélve bennünk egy testté lett csodát.

 Csöndesen gondoljunk most az édesanyákra akár közelünkben, akár már odaát vannak. Átgondolva kapcsolatunkat, Édesanyámnak szeretettelt küldjük számukra a bennünket ábrázoló, gondolatbeli képeslapunkon. Csak így hódítható vissza a már lassan feledésbe merülő, gyönyörű magyar szó: ÉDESANYA.

( Tóth S cikke alapján, 2008.Gyümülcsoltó Boldogasszony napján)

Vissza az újság tetejére

Beszélgetések Istennel

(Gondolatok az imákhoz és a Szentírás napi olvasásához)

 A személyes imádság az ember legbensőbb magánügye, csak a legnagyobb szentek, elmélkedők, gondolkodók mertek erről vallani, írni, Istennel való párbeszédeiket nyilvánosság elé tárni. Az imádságot a legtöbb ember egyoldalú párbeszédként éli meg. A fohász égbe száll, a mindenütt jelenlévő, de láthatatlan Istenhez, aki meghallgatja imánkat, de csak ritkán szólal meg, akkor is leginkább kiválasztottainak, prófétáinak, égi és földi hírnökeinek.

 Így hát – gondolhatják kedves Olvasóim!- némiképp megdöbbentett és megzavart, amikor esti imádságaim során válaszokat is kaptam Istentől, vagyis elkezdtem beszélgetni a Mindenhatóval. A beszélgetések szavakba önthető módon történtek és történnek, de közvetlenül, gondolati úton. Sokáig töprengtem, szóljak-e erről, mert ha nem is eretneknek, de bizonyosan bolondnak néznek, arról nem is téve említést, hátha az ördög incselkedik velem, amikor azt hiteti el, hogy a mindenség Ura és Teremtője válaszol kérdéseimre. Még a mélyen hívő emberben is ott bujkál a hitetlenség, hátha csak énem, agyam egyik fele tréfálkozik velem.

Az imádság, akárcsak a Krisztus Urunktól kapott mintája, a Miatyánk, kérés, mely földi és égi javakra vonatkozik, a test és lélek szükségleteire. Az imádság alázatos könyörgés, gyermeki kapcsolatot kíván létesíteni, közbenjáróinkra, Jézusra és Szűz Máriára hivatkozva. Kérés és hálaadás egyben, palackposta a téridő tengerébe hajítva, abban a reményben, sőt biztos tudatban, hogy Istenéhez ér az üzenet, azonnal és úgy, ahogyan szívünk legmélyén akartuk.

 Párbeszéd Istennel? Igen. Azt hiszem, ez az imádság valóságos dimenziója, a legmagasabb fok, a legnagyobb kiváltság, melyet emberi lény elérhet. Isten ott van minden hullámhosszon, egyszerre képes milliárdnyi lélek hívására válaszolni, mindenkinek a saját nyelvén és a saját problémái felől közelítve meg a kérdést. A távolinak tűnő, hallgatag Isten megszólal és válaszol. Persze nem minden kérdésre. Ha ostobaságot kérdezek, vagy olyan dolgot firtatok, melyhez értelmem kicsiny, Isten csak annyit mond. „Tudod te is, hogy nem válaszolhatok.” Talán azért elegyedik mégis szóba velem, mert mindig azzal kezdem és végzem imáimat: „Legyen meg a Te akaratod.” Csak olyasmit akarok tudni vagy kérni, ami Isten szándéka is. Többnyire az emberiség és Magyarország dolgairól kérdezem, de nem a jövendőt akarom tudni, hanem a jelent megérteni, hogy biztosan haladjak az Ő útján

 Keresztény testvéreim, higgyétek el, nem dicsekvésből mondtam el mindezt. Isten nemcsak kéréseket, könyörgéseket és háláimat akarja hallani. Nyissátok meg szíveteket és beszélgessetek Vele, amikor egyedül vagytok és nem zavar a külvilág. Isten nem az angyalok légiója által őrzött nagyúr, üzeneteinket nem angyal- titkárok bontják fel és felelnek rá, ha kedvük tartja. Személyes vonalunk van hozzá és soha sincs kikapcsolva a készülék. Ó bennünk van és örül, ha megkeressük. Nemcsak Atyánk, hanem barátunk, sőt Krisztus által testvérünk is. Úgy válaszol, hogy megértsük, ami nyelvünkön, a mi gondolatainkkal. Végtelen bölcsességében érzékeli a mi végességünket. Háborgassuk nyugodtan, de ne ostromoljuk felesleges és hitvány kérdésekkel. Higgyünk teljes szívvel abban, hogy úgy van jól, ahogyan az velünk megtörténik, mert Ő akarja. Csak abban kérjük segítségét, hogy akaratát teljesítsük. Imádkozzatok így, és felelni fog. Beszélgethettek Istennel.

(Sz.Sz.P)

Vissza az újság tetejére

A Könyv és a könyvek

Bőrbe köttetjük, oltárra tesszük a Bibliát, és szinte úgy érezzük, nem is könyveink között van a helye, hanem ott, ahol vallásos életünk erővonalai sűrűsödnek. Riaszt, hogy mások egyszerűen besorolják az emberi kultúra örök értékű emlékei közé. Még az arab hadvezér állítólagos mondása is eszünkbe jut, aki egykedvűen nézte a világhírű alexandriai könyvtár pusztulását, s nem igyekezett megmenteni az ókor pótolhatatlan könyvkincseit, mert ami ott ég, vagy egyezik a Koránnal, s akkor fölösleges, vagy ellenkezik, s akkor ártalmas. Ha igazán komolyan vennénk, hogy a Biblia: Isten levele hozzánk, nem kellene-e nekünk is így gondolkodnunk a Könyv és a könyvek viszonyáról?

Az alexandriai könyvtár égéséről szóló anekdotának nincs valóság-alapja. S nekünk sem kell rossz lelkiismerettel vizsgálgatnunk magunkat, vagy riadtan bírálgatnunk a nem hívők Biblia iránt ébredő lelkesedését. A Biblia egészen isteni könyv, de ugyanakkor egészen emberi könyv is. Sugalmazott írások gyűjteménye, de Isten nem úgy sugalmaz, hogy az emberi szerző személyes erőfeszítését fölöslegessé tenné. Ha a Jób-könyv vagy a negyedik Evangélium szerzőjének irodalmi díjat kínáltak volna föl, nem kellett volna elutasítania. Nem valami titokzatos tollbamondás belső hangjára figyelve írták ők meg a műveiket, hanem megküzdöttek érte, mint akármelyik más szerző: a szóval, az igazsággal, a test és a lankadó lélek gyöngeségeivel.

A Biblia nem égből pottyant isteni levél, hanem emberi könyv is, könyv a könyvek között. Mert Isten egészen gyöngéden kapcsolódott bele az emberek egymással folytatott dialógusába. A mi szavainkat akarta használni, hogy megértsük őt. Egymással folytatott eszmecserénket tisztította föl, az igazságért, megértésért, pontosabb szóért küszködő embert tette meg az ő Igazságának tanújává. Vállalva ezzel a föl nem ismertetés kockázatát is. Amint ember lett az emberek között, úgy tett könyvet az asztalunkra a többi könyvünk közé, s ennek a könyvnek igazi nagysága csak az előtt nyílik meg, aki emberi esetlegességeit, fogyatkozásait s a többi könyvvel való testvéri kapcsolatát nem szégyelli tudomásul venni.

Ha valami monumentális világégésben elpusztulna minden más könyv, csak a Biblia maradna meg, az egymagában érthetetlenné válnék számunkra. Amint Isten szavát sem értenénk, ha körülötte elnémulna minden emberi szó. A Könyv maga kívánkozik a többi könyv közé, testvérként, egyszerűen, szinte rangrejtve, ahogyan a Szó maga lépett az emberek sorába, amikor „testté lett és köztünk vett lakást". Jézust nem szeretheti, aki nem törekszik arra, hogy felebarátját szeresse; a Könyv zárait sem nyithatja meg az, aki nem nyúl gyakran más könyvek után.

Profanizálják a Bibliát? Talán épp azért, mert mi túlságosan is aranyba, bőrbe, tömjénfüstbe burkoltuk. Ki ismeri jobban Jézust? Az, aki Istennek vallja, de egyúttal messzire tolja magától, vagy az, aki tagadja, hogy Isten, de gyakran keresi a tekintetét? Ki kerül közelebb a Bibliához? Az, aki szent könyvként, de idegenül nézi, vagy az, aki pusztán emberi művet lát benne, de forgatja, él vele, s lassanként belőle? Ha erre az alternatívára kell felelnünk, nem lehet kétséges a válaszunk.

A valóságban — természetesen — nemcsak a szélsőséges megoldások útja nyílik elénk. A harmadik út a teljes igazságé: ezt akarjuk egyre világosabban látni, ezen igyekszünk mind előbbre haladni. Egyaránt hűségesen a Szóhoz s az emberek dialógusához, a Könyvhöz és a könyvekhez.

(Részlet Jelenits István Betű és lélek című könyvéből)

Vissza az újság tetejére

Hivatások születése

Jó Pásztor vasárnap van. Egyházunk elmélkedésének középpontjába a hivatásokról történő megemlékezést helyezi. Tavaly ugye emlékszünk két ghánai testvér járt nálunk, hogy felhívja figyelmünket mások szolgálatára. Az idén az egri szeminárium két kispapja ( Fekete Roland és Kajtár Nándor) tett tanúságot arról, hogy a hivatások születése nem követi az emberi logikát. Olyan ez, mint a szél szárnyalása, ami ott fú ahol akar.  Most idézzük vissza Kajtár Nándor másodéves kispap  tanúságtételét.

 „Úgy élni, hogy minket látva az embereknek kedvük legyen jobb emberként élni”. Lelkiatyám  sokszor elhangzó szavai ezek, melyek a szeminárium falai közt és azon kívül járva is sokszor eszembe jutnak. Olyan szavak ezek, melyek mindannyiunkra vonatkoznak, hívekre és papokra egyaránt, nem lehetőségként, hanem keresztényi kötelezettségként. Erre emlékeztet Jézus is: „ Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti Mennyei Atyátok is tökéletes.” Ebben áll hivatásunk, erre kaptunk meghívást Isten Egyházában.

 De minden hivatástörténet más és más, személyre szóló, éppen ezért nyújthat valami ujjat számunkra, függetlenül attól, hogy valaki pap vagy sem.

 Családommal 16 éves koromig éltem együtt, amely alatt rengeteg költöztünk, ami magával hozta az addig sem nyugodt életünk erőteljes megromlását. Mára mindegyikünk külön él egymástól. Csak édesanyám és jómagam találkozunk, ha hazautazom szeretett városomba, Ceglédre. Szüleim egyáltalán nem teljesítették a keresztelésemkor tett fogadalmukat, melynek természetszerű velejárója, hogy nem nevelkedtem vallásos családban. Akkor miként jutottam idáig? Az idő kevés ahhoz, hogy minden fontos mozzanatot megemlítsek, azonban a legfontosabbat mindenképpen megnevezem. Ez a szerető Isten gondviselése, melynek gondolata manapság gyakorta kiesik a látókörünkből. Azaz isteni Gondviselés, amely engem sem óvott meg a csalódásoktól, a problémáktól, küzdelmektől, elkeseredettségtől és fájdalmaktól. Sőt!!! Ám megtanít ezeket megoldani, túlvészelni. Akkor is, ha gyakorlatilag minden remény halottnak is látszik. És ebben kell látnunk a keresztényi élet magasztosságát: Istennel élni jóban rosszban. Természetesen felmerülhet kérdésként, hogy miért nem választottam a családos hivatást, hogy felépíthessem mindazt, ami korábban nem adatott meg számomra. A családos élet sem kevesebb, mint a papság. Ma sajnos olyan világban élünk, melyben a tisztességes keresztény család nem feltűnő jel, bár sokan furcsállják azt. A jó és szentéletű pap azonban mindig megosztja az embereket. Úgy, ahogy Jézus is, hisz nem lehet elmenni mellette közömbösen. Szent Pál is ezt vallja, amikor az 1 kor 4,9 alatt az alábbiakat írja: „ látványossága lettünk a világnak angyaloknak és embereknek”.

 És mi az ami ébren tartja a hivatásomat? Az, amit Szent X. Pius pápa oly gyakran hangoztatott,  a rendszeres szentáldozás és az imádság, ami az Istennel való élő kapcsolat alapköve. Amelyek úgy táplálják keresztény életünket, mint sivatagot az eső.

 De milyen is egy jó pap?! Olyan mint a száguldó vonaton a vészfék, amelyet az Egyház meghúz, ha a vonat a szakadék felé robog. Ám az utasok döntése és felelősége, hogy kiszállnak, vagy belerohannak a halálba. Hinnünk és reménykednünk kell, kedves testvérek, egy jobb élet felől, amely kárpótol bennünket a sanyarú napokért, hirdeti a zsoltáros. Én ezt a reményt akarom, akarjuk tovább adni, hogy ne éljünk sokáig egy reménytelen és igazi örömök nélküli világban.

 Gondolkodjunk el ezek után ismét saját sorsunkon. Vajon mi mennyire hallgattunk a hívó szóra. Ne dolgozzunk a szél ellen, hisz azt börtönbe zárni lehetetlen és minden ilyen irányú kísérletünk lesz a problémáink okozója.

(Érsekvadkert, 2008.04.13.)

Vissza az újság tetejére

Felhívás

 A híradásokból nap mint nap értesülhetünk arról, milyen veszélyeknek vannak kitéve értékeink. Nem elég a siránkozás és a csodavárás, hisz az nem old meg semmit. Éber tetteket igényel a veszély visszaszorítása, ami a helyi polgárőrség önkéntes megerősítésével lehetséges. Múltbéli és jelenbeli tapasztalatok mutatják a folyamatos jelenlét visszatartó hatását. Gyere te is és tapasztald meg a másokért végzett szolgálat szépséget és jelentkezz polgárőrnek. Jelentkezni lehet Doman Lászlónál és Jamrik Józsefnél személyesen és a hónap utolsó vasárnapján este 8 kor Ifjúsági házban tartott összejöveteleken.

(szerkesztőség)

Vissza az újság tetejére

Bibliai kapaszkodók

Az életünk során sokszor és sokféle problémával találkozunk. Csüggedni nem szabad, hisz a Szentírás által Isten ad megoldásra vezető útmutatást, csak élnünk kell az alábbi lehetőségekkel:

Ha Istent akarod keresni és megtalálni a természetben, olvasd el figyelmesen Sir, 42-43 fejezetét. Ha a történelemben keresed Istent, nem kell messzire lapozni, hiszen a Sir, 44-53  fejezetben válaszra találsz.

És ha békétlen világunkban békességet keresel, a Róm. 5,1-2 és Jn. 14, 27 szentírási részek elolvasásával biztosan megtalálod keresésed tárgyát.

(Apát úr jegyzeteiből)

Vissza az újság tetejére

Az inspiráció Lelke

(Pünkösdi útravaló megbérmáltaknak)

 Pünkösd a Szentlélek eljövetelének emléknapja. Kiemelt rangú ünnep (Érsekvadkerten ebben az évben bérmálkozás napja is), hiszen Isten Lelke jelen van a teremtés kezdetétől az Egyház kezdetéig, jelen van az Egyház történelmében, a Szentírás sugalmazójaként, a zsinatokon megfogalmazott hittételek igazságának őrzőjeként és a kegyelmek kiáradásában. Érdemes tehát kiemelni pünkösdben az inspiráció Lelkét.

 Mi is az inspiráció? A költői ihlet elemzése talán segít megérteni tartalmát. Tudjuk, hogy a nagy poéták életében is vannak időszakok, amit szélcsendnek is nevezhetünk. De ha valakit elragad az ihlet, megszületik a rangos költemény. Aztán egyszerre megszakad a varázs. Olyan ez, mint amikor az esti szobában lekapcsoljuk a villanyt. Goethével a legnagyobb költők vallottak úgy, hogy ihletett állapotban valami magasabb erő ragadja el az alkotót. Mintha nem is ő maga írna. S ebben Avilai Szent Teréz találkozik Goethével. Csakhogy az utóbbi néven tudja nevezni azt a magasabb erőt: úgy érzi, mintha a Szentlélek vezetné írás közben a tollát. Úgy, mint a prófétáknál. Mégis meg kell különböztetni a Szentlélek ihletét a költők olykor nagyon is profán ihletétől, aztán a gyűlölet, a szesz és kábítószer ihletétől, a sámáni inspirációtól. Mert Isten Lelkének sugallata az üdvösség ihlete,  különösen ami a Szentírás  inspirált voltát illeti.

 Olvassuk csak el ismét a nyilvánosság elé kiálló Péter beszédét az Apostolok cselekedeteiből. Azét a Péterét, aki korábban elbújt társaival együtt, nehogy baja essék. Figyeljük meg István diakónus szavait és magatartását, mielőtt megkövezik. Mi történt velük? Mi az ami így kiforgatta őket korábbi mivoltukból? És mi történt az első pünkösdkor? Úgy beszélnek, mint akik megittasodtak. De nem attól, amiről egy opera szereplője énekelve kijelent, hogy ” Anyám, a bor beszél belőlem.” Ők a Szentlélek ihletésétől ittasodtak meg. Valami hajtja őket, mint feltámadó szél a vitorlákat. „Krisztus szeretete sürget minket”, mondja egy helyen Pál apostol.

 Mi a titka? – kérdezzük a remek művek alkotóitól. Mi a titok? Kérdezzük Pétertől, Páltól, a vértanúktól, a hitvallóktól, a szentektől és a boldogoktól, meg a képen látható átlelkesült keresztényektől, akik a közelmúltban bérmálkoztak, vagy rövidesen bérmálkozni fognak. A válasz: a Pünkösdi Lélek, Isten Lelke. A teremtés Lelke, az igazi alkotások Lelke, a kezdetek Lelke, a lendület Lelke, a megújult életek és az újonnan bérmálkozóiban megújuló Egyház Lelke.

 Ma is rászorulunk az inspirációra. Mert a képernyő síkdimenziójával csak az élő tanúk térdimenziója veheti fel a versenyt globalizálódó világunkban, azoké, „akiket Isten Lelke vezérel”. Pünkösd ihlető lelkéhez fordulunk ismert énekünkkel, ami egyben fohász is: „Szállj szívünkbe nagy Isten, lélekadó Lélek!”.

( B.L. cikke alapján)

Vissza az újság tetejér

Életmérleg

Az Úr, nem azt fogja kérdezni, ki volt a szomszédod. Azt azonban megkérdi tőled, milyen szomszéd voltál te.

Vissza az újság tetejér

Az én Miatyánkom

 Mikor szíved már csordulásig tele, mikor nem csönget rád, soha senki se, mikor sötét felhő borul életedre, mikor kiket szeretsz nem jutnak eszedbe. Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, reményteljesen, s fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

 Mikor magányod ijesztőn rád szakad, mikor kérdésedre választ a csend nem ad, mikor körül vesz durva szók özöne, átkozódik a rossz, erre van Istene! Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba és hittel rebegd: Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

 Mikor mindenfelől forrong a nagy világ, mikor elnyomásban szenved az igazság, mikor szabadul a Pokol a Földre, népek homlokára Káin bélyege van sütve. Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!  Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog s kérd: Uram! JÖJJÖN ELA TE ORSZÁGOD!

 Mikor beléd sajdul a rideg valóság, mikor életednek nem látod hasznát, mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve. Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne! Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod s mondd: LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

 Mikor a kis ember fillérekben számol, mikor a drágaság az idegekben táncol, mikor a gazdag milliókat költ: hogy éljen, s millió szegény a nincstől hal éhen. Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed s kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

 Mikor életedbe lassan bele fáradsz, mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz, mikor : hogy imádkozz nincs erőd, minden lázad benned, hogy tagadd meg Őt. Ó lélek ne csüggedj! Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba s hívd Istenedet! Uram! Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

 Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek, munkád elismerik, lakást is szereznek. Mikor verítékig hajszolod magad, később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak! Ó lélek ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek: Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

  Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják, mikor a béke sehol! Csak egymást gyilkolják, mikor népeket a vesztükbe hajtják s kérded: miért tűröd ezt Istenem mi Atyánk?

  Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba s könyörögve szólj! Lelkünket kikérte a rossz, támad s tombol! URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL! MENTS MEG A GONOSAZTÓL! Amen.

 ( dr. Papp Lajos ) 

Vissza az újság tetejér

Utóhang

(Válasz az én Miatyánkomra)

S akkor megszólalt a Mester, keményen, szelíden,
Távozz Sátán, szűnj vihar! Béke s Csend legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek? Bízzatok! Hisz én megígértem nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
S a végső időkig VELETEK MARADOK! 

Vissza az újság tetejér

Való világ

(a közönnyel még a pokol sem lehet osztályrész)

 Biztosan sokan ismerik a tücsök és a hangya történetét, miszerint a hangyák végig dolgozták az egész nyarat, hogy akkora is legyen tartalékuk, amikor már a természet nem biztosít biztos megélhetést. A tücsök pedig ez idő alatt nem csinált mást, mint lenézve a hangyák szorgalmát, csak muzsikált a nagyvilágba.

 Eljött a tél. A hangyákat nem érte meglepetés, hisz verejtékes munkával készültek erre az időszakra, ám a tücsöknek a hegedűjén túl semmije sem volt. Kért hát a hangyáktól, hogy tanulva a lenézettek szorgalmából új életet kezdhessen, ha megéri a tavaszt.

 A mese napjainkban is folytatódik. A hangyák ma is szorgalmasan dolgoznak, ám a tücskök nem tanultak eleik sorsából, hisz környezetpusztító, hasztalan tevékenységgel töltik napjaik nagy részét. Ma is csapatostul jelennek meg a hangyaközpontokban, hogy saját maguk és családtagjaik részére kérjenek megélhetési segítséget. A segítség rendszeresen meg is érkezik, melynek egy része kábulat keltő szerekre költődik, míg a maradvány a félkarú rablók martaléka lesz. Így hát most már jogot formálva ismétlődik a kérés és gyarapszik a kérők köre.  S ha valaki felteszi a kérdést: te tücsök, helyén való ez az életforma? Már is rasszista a kérdést feltevő, hisz a tücsök már régen nem tücsök, hanem ízelt lábú hegedű virtuóz. Ezt a megszólítást egyre többször ki is kéri magának a tücsök barátunk.

 Az időkerék egyre gyorsabban forog. A segélyigény egyre magasabb, sőt már jog is kötelezettség nélkül. S ha nem teljesül igényük drasztikusan megnövekszik a hangyák elleni „gyerek tücsök csínyek száma”.

 Mit tegyenek szegény hangyák, ha a hangya hatalom becsukja a szemét e csínyek láttán. Hát hangyaegyletekbe tömörülnek és javaik körül járőröznek, nehogy az ízelt lábú hegedűvirtuózok martalékává váljék mindaz amit maguk és mások szolgálatára kitartó munkával építettek ki. Ám ennek hatékonysága csak a hangya szorgalom mellett kialakult önzetlen hangya összefogással érheti el azt a szintet, amely már az össztársadalmi nyugalom alapjául szolgál és reményt ad egy új világ, egy szebb jövő megteremtésében.

( Net cikk alapján) 

Vissza az újság tetejér

Cserkészek közt

A cserkészet

Mottó: „A cserkészetben fiatalokat igyekszünk szerencsés módszer szerint nevelni, olyan fiatalokat, akikből emberek lesznek. Becsületre, áldozatkészségre igyekszünk őket nevelni, egyenlőségben, testvériségben és önzetlenségben.”

Teleki Pál -A cserkészet "életforma", az emberformálás egyik (nem egyetlen) sajátos útja.

Ezt a mozgalmat eredetileg serdülő fiúk számára alapította Baden-Powell Angliában 1907-ben, de hamarosan világszerte elterjedt. Ma világszerte 30 millió tagja van a mozgalomnak, és körülbelül 250 millióra tehető azoknak a száma akik az indulás óta cserkészkiképzésben részesültek szerte a világon.

F eltehető a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy ilyen eredményesen működik a cserkészet itt Európában és széles körben a tengeren túl is? Tömören talán így fogalmazhatjuk meg ennek az okát: hűség, korszerűség, értékesség és hasznosság jellemezte mindig a cserkészetet. Ma is erre törekszik! Magyarországon először 1909-ben szerveztek cserkészcsapatokat, de 1948-tól az 1980-as évek végéig a cserkészszövetségek és a csapatok kénytelenek voltak munkájukat beszüntetni. Nálunk itt Erdélyben az 1930-as években már létezett magyar cserkészcsapat a Román Cserkészszövetség keretén belül.

A karácsonyi forradalom után megpezsdült az élni akarás a romániai magyar ifjúságban is. Az Erdély-szerte újraéledt cserkészet. Csíkszerdából indult el és 1990 májusában megalakult a Romániai Magyar Cserkészszövetség. A cserkészet alapja a 10 cserkésztörvény és a cserkészfogadalom. A cserkészet lényegi jegyei röviden a következőkben foglalható össze:

1. A cserkészet valláserkölcsi alapon áll. Normái a tízparancsolatot hirdető vallások tanításaira épültek, de összeférnek, illetve nem állnak ellentétben az elterjedt más vallásokkal (kivéve természetesen a szélsőséges tanokat hirdető szektákat). Nem egyházi egyesület. Vallási toleranciát hirdet, egységes erkölcsi, pedagógiai követelményekkel. A cserkészetbe nem "belekerült" a vallás, hanem "benne van", mondta az alapító Bi-Pi, de ez a közösség szellemét, szellemiségét jelenti, nem az elzárkózást.

2. A cserkészet nem politikai szervezet, mint mozgalom, nem tartozik párthoz. Ifjú és felnőtt tagjai természetesen lelkiismeretük szerint politizálhatnak, sőt helyes, ha ezt magánemberként meg is teszik. A cserkész életforma olyan nézetet alakít ki a cserkészben, amelynek következtében tisztább nézeteket fog vallani.

3. Nemzetközi szervezet, mely becsüli a nemzeti értékeket, és őrzi, műveli, fejleszti azokat.

4. Az emberformálás értelmi, érzelmi és testi nevelést is jelent. Míg az iskolában az értelmi-, a művészetekben az érzelmi-, a sportban a test-nevelés van túlsúlyban, a cserkészetben arányuk közel egyenlő. A cserkészpróbák természetesen sok konkrét ismeretet és gyakorlatot követelnek meg, de elsődleges cél az érdeklődés fejlesztése, minden szépre, értékesre, újra nyitott egyéniség kialakítása.

5. Az emberformálás műhelye a cserkészcsapat; alapegysége a 6-8 fős őrs. Ez utóbbi az a szűkebb közösség (nem banda), ahol az alig idősebb, de képzettebb őrsvezető irányításával a tagok önmagukat és egymást formálják, alakítják a cserkészélet során. A cserkészek a saját személyiségüket is beleviszik ezekbe a kis közösségekbe, ettől lesz színesebb az őrs élete. Az őrsöket a csapat fogja össze, a csapatnak van közös célja, hagyománya, közös programja, van kirándulása, tábora.

6. A cserkészpedagógia legfontosabb szempontja:

 -példával nevel

-a csapattagok egyéniségének tisztelete mellett. A legvonzóbb a fiatal vezetők példája.

-az emberré-nevelés és élményszerzés összekapcsolódik. Ez maradandó pedagógiai hatást eredményez. Szükségük van a serdülőknek az egészséges "kamasz romantikára", kirándulásokra, táborra Ez utóbbi nem tömeges "nyaraltatás", hanem az összeforrott közösség részére élményekben gazdag, bajtársiasságot fejlesztő együttlét a természetben, s alkalom a leleményesség kifejlesztésére, egyszóval a cserkészév koronája -önállóságra nevel, felelősségre, határozott döntésekre, öntevékenységre, aktivitásra. Baj esetén a cserkész reagálása nem a " jaj, most mi lesz?", hanem: "Most mit kell tennem?".

7 .A cserkész mozgalomjellemzői:

-teljes mértékben önkéntes - mindenki irányába nyitott, aki vállalja a követelmények teljesítését. Anyagi előnyt sem közvetlenül, sem közvetve nem ígér(a vezetőknek sem -sőt). A szó nemes értelmében "elitet" nevel, elismerve, hogy ez az eredmény más úton is elérhető.

(A 104. sz. Csíkszeredai Ady Endre cserkészcsapat honlapjáról)

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


Az október  22- 25 közötti időre meghirdetett lengyelországi útra a lapzártakor még 10 szabad hely volt. Jelentkezni 15 000Ft befizetése mellett ( kb 50 00Ft/ személy a teljes költség) a takarékszövetkezetben Molnár Jánosnénál lehet. 

 A juniális tervezett időpontja 2008. 06. 07. Vendégünk lesz Bencsik János Tatabánya polgármestere, aki 2005-ben gyalog ment az általa irányított városból a Csíksomlyói Szűzanyához. Játszóház, büfé, kirándulás, kulturális programok, szabadtéri szentmise szolgál lelki és testi épülésünkre. A rendezvény nyitott, minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk.

FELHÍVÁS

A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

Szentmisék április 13-tól vasárnaponként fél 8, fél 10 órakor Érsekvadkerten valamint fél 12-kor Pusztaberkiben. Szombatonként változatlanul este 7 órakor lesznek továbbra is a szentmisék.

Május 12-én, Pünkösdhétfőn a 10 órai szentmise keretében Dr.Varga Lajos püspök atya részesíti a Bérmálás szentségében a sikeres vizsgát tett fiatalokat.

Májusban szerda kivételével minden este 7-kor van a szentmise, utána májusi ájtatosság. Szerdán reggel 7-kor szentmise, este 7-kor a Kálvária kápolnában májusi litánia.
Május 25-én Úrnapja 1/2 10-kor szentmise körmenet a templom körül.

Vadkertről szóló egyházi könyv kapható.

Keresztelt(ek):
Gubík Milán András (Gubík Ákos-Kordics Melinda)
Dósa Sándor (Dósa Sándor-Temirbajeva Nargiza)

Házasságot kötöttek:
  -

Halottaink:
Antal Ferenc 1947
Csáki József 1942
Orem Andrásné Nagy Erzsébet 1928
Antal Ferencné Pálinkás Borbála 1930

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

Május

1. Csütörtök             -Egy család élő és elhunyt hozzátartozóiért

-Hálából

2. Péntek

3. Szombat             -Fábián József, felesége Czinege Margit, szüleik,

vejük: Mrekvicska János

-Szűz Anya tiszteletére, Kristóf Magdolna társulatának

élő és elhunyt tagjaiért

-Jakubecz János, felesége Szabó Erzsébet és szüleik

4. Vasárnap             -Urbán Ignác, szülei, Kaba család elhunyt tagjai

(alapítványi)

-Molnár János, édesapja, Kaba András, felesége

és elhunyt hozzátartozók

-Homolya Lászlóné született Szandai Ilona,

szülei és hozzátartozók

5. Hétfő             -Élő és elhunyt családtagok

6. Kedd             -Pobori Kálmán, két nővére, szüleik és hozzátartozók

7 .Szerda             -Bulejka Istvánné 1. évforduló, férje és hozzátartozók

8. Csütörtök             -

9. Péntek             -Jakubecz Mihály, felesége Mrekvicska Mária,

gyermekük és hozzátartozók

-Halaj Sándor, Boda és Valkó család halottai

10. Szombat             -Erdős Ferenc, felesége Pálinkás Margit

és hozzátartozók

-Berényi István, felesége Gubík Erzsébet 10. évforduló

és a család halottai

-Hálából élő és elhunyt családtagok

11. Vasárnap -Szabó Andrásné született Czinege Anna, férje,

szüleik, testvéreik és vejük

-Szrenka János és felesége Szabó Ilona és szüleik

-Krizsan István, szülei, Szabó Károly,

felesége és szüleik

12. Hétfő             -

13. Kedd             -

14. Szerda             -

15. Csütörtök -Híves Mihály, neje Molnár Mária, gyermekei

és nagyszülők

16. Péntek             -Márton József, szülei, testvére, sógora,

Szabó család elhunyt tagjai

-Borbély Istvánné, szülei, testvére és hozzátartozók,

17. Szombat -Márton Sándor, két felesége és szüleik,

Márton József és szülei

-Jakubecz János, veje Viczián József, Czinege András

-Koza János, Kovács Teréz és a család elhunyt tagjai

18. Vasárnap -Kristóf József -Cseh József, felesége Kristók Mária,

élő és elhunyt családtagok

-Szabó Ferenc, felesége Czinege Piroska, szüleik, vejeik

19. Hétfő             -

20. Kedd             -

21. Szerda             -

22. Csütörtök -Boda Istvánné, született Molnár Margit, férje,

két fia, vejei és szülők

23. Péntek             -Valkó Vince, felesége Halaj Erzsébet, szüleik,

testvéreik, gyermekeik és unokájuk János

-Vitéz Sándor, szülei, testvére és nagyszülők

24. Szombat -Deszpót Mihály 1. évforduló

-Prof. Dr. Molnár Sándor, szülei, vejük és nagyszülők,

Kristók Mihály, felesége Erdős Mária, fiaik,

menyük és nagyszülők

-Halaj Ignác, neje Kosztrihán Mária, fiuk Ignác,

vejük József és szüleik

25. Vasárnap -Szabó Ignácné, született Vitéz Mária, férje,

Záhorszki Jánosné és hozzátartozók,

-Babik László, szülei, apósa és hozzátartozók

26. Hétfő             -

27. Kedd             -

28. Szerda             -

29. Csütörtök -Csillag István, felesége Boda Anna, gyermekeik,

nagyszülők, Mrekvicska András, felesége és gyermekeik

30. Péntek             -Jézus Szíve tiszteletére,

Jézus Szíve család élő és elhunyt tagjaiért

31. Szombat -Vitéz Ferenc, dr. Borsa Mihály, szülők, nagyszülők

élő és elhunyt családtagok

-Kiss András, a család élő és elhunyt tagjai

-Kukkel Józsefné,a család élő és elhunyt tagjai

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre