Vissza az újság tetejére

Elszakadt egy húr

 Már kigyulladt a koszorúk 3. gyertyája is. Közeledik a Megváltónk születése. Az Evangélium is arra szólít fel bennünket, hogy örüljünk, még akkor is, ha a jelen körülmények a 2000 évvel ezelőtti szegénységet zúdítják nyakunkba sátáni mosollyal.

 Az öröm ünnep már a nagymisével kezdetét vette. Jubiláns ( 25, 50, 60, 65 és 67 év) házaspárok újították meg hűségi fogadalmukat. Jelenlétük példát adott számunkra, hogy nem a kormányzat által ajnározott ideiglenes élettársi kapcsolat, hanem a holtomiglan, holtáiglan minden körülmények közti megvalósítása ad teljes emberi életet és nemzeti felemelkedést. Itt köszönjük (  Halászi Károly- Káplár Mária, Szabóki András- Verebes Mária, Hegedűs László- Tomis Margit, Kovács János- Balga Margit, Szabó László- Molnár Erzsébet, Jamrik László- Erdélyi Éva, Híves Mihály- Jakus Mária, Pásztor János- Mezei Beáta, Pobori László -Kis Mária, Laczó András- Szabó Rozália, Valkó János -Varga Erzsébet, Híves András -Molnár Mária, Gubík János-Varga Erzsébet, Antal Ferenc- Pálinkás Borbála, id. Ferencsik József- Pinke Mária, Kristók Sándor- Molnár Ilona, Bozsonyík János- Szrenka Erzsébet, Paczolai István- Balogh Mária, Záhorszki János-Mocsaran Margit, ) , házaspárnak, hogy jelenlétükkel és közös szentmise keretében, megosztották velünk örömüket és tanú jelét adták annak, hogy a nemzet egysége a családok egységében rejlik.

 A vasárnap délelőtti része a szemen keresztül jutatta az örömhírt a szívekbe, még a délután folyamán a zene húrjain keresztül kapott lelki élményt a közel 400 jelenlévő testvér. A már hagyományos Karácsonyi Hangverseny szereplői- A balassagyarmati Rézfúvós Kvintett, a Dalegylet Balassagyarmartól, a Temeláné által felkészített általános iskolai kórus, Fábián Annamária, a romhányi Kamarakórus, a Szivárvány Kórus Dejtárról,  Dobai Szabolcs és Perneczky Zsolt által megszólaló hegedű és orgona, a Molnár Pistit kórházba kerülés végett nélkülöző Dalegyletünk és a Pedagógus énekkarunk műsorszámai készítették fel lelkeinket a Mennyei Kisded fogadására.

 Köszönjük minden szereplőnek a nekünk ajándékozott időt, a nagy számú hallgatóságnak tapsait és a közös éneklést, ami már most ösztönöz minden szervezőt a következő Hangverseny megrendezésére.

 Végül, de nem utolsó sorban köszönjük a háttérben névtelenül végzett munkát és a nevesített anyagi támogatást az alábbiak szerint: Major család, Fábián László, özv. Dósa Józsefné, Beke butik, Valcz László, Kolping család, Kolping Ifjúság, Mede Zoltán, Vadkerti Harangok, Fehér Tibor, Kristók József, Édimodul KFT, Fater BT, Őnkormányzat, Egyházközség, Érsekvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet, Érsekvadkert Jövőjéért Alapítvány, Nyugat Nógrád COOP ZRT, Zsiga László, Horváth Lajos, Percsina Norbert, Halaj Tüzép, NN, Sági Péter.

Maradj velünk, mert esteledik

(Ökomenikus ima heti gondolatok)

 Mindannyiunk számára ismerősen csengenek az emmausi tanítványok szavai. Mi minden történik útközben, hogyan formálódik a beszélgetés a hozzájuk csatlakozott titokzatos Útitárs szándékai szerint. Csak ámulni lehet azon, hogy Jézus milyen türelemmel és szeretettel vezeti őket az összefüggések felismerésére. Vajon Jézus mai tanítványaiként tudunk-e így útitárssá lenni kortársaik számára? Azok számára, akik talán maguk sem tudják, mi hiányzik nekik, de érzik, hogy valahol rossz irányba kanyarodott életük, kicsúszott lábuk alól a talaj. Kezdenek ráérezni arra, hogy a reform égisze alatt nap mint nap félrevezetettek, kihasználtak, becsapottak és talán már a szívük is elhagyta őket. Várják, remélik ők a segítséget, még ha nem is tudják honnan érkezik az. Legyünk hát útitársukká, hogy megtapasztalhassák az igazi értékek ízét és feltörjön belőlük a maradj velünk emmausi igénye és közösségben mondhassuk:

Maradj velünk, Urunk, mert esteledik. Maradj velünk és egész egyházaddal. Maradj velünk a nap alkonyán, az élet alkonyán, a világ alkonyán. Maradj velünk, ha ránk borul a szenvedés és a nyomorúság éjszakája, a kételkedés és a kísértés éjszakája, a kínos halál éjszakája. Maradj velünk és minden híveddel most és mindörökké. Ámen.

Jászol és kereszt

”Karácsonykor Isten szeretetének simogatása megjelent, testet öltött. Védtelen gyermekként jött, szegénységben, üldözöttként, és épp ilyen védtelenül, kivetetten végezte be a földi pályáját. Jászol és kereszt Isten cselekvésének gyönyörű jelei, szimbólumai. Ha a karácsony fényét meg akarjuk őrizni a hétköznapokban is, akkor vállalnunk kell a jászol szegénységét és alázatát, és a kereszt önfeláldozását is.
  Legyen ez a karácsony, hálás tudatosítása annak, hogy Isten szeretete a tenyerén tartja ezt a világot és az életünket. Nem a vak véletlen termékei vagyunk, nem a semmiből a semmibe tartunk, hanem szeretetből szeretetbe tart az életünk.”                                                                                                                                                  (Székely János)

Nézegetem a képeket, amelyek Róla és rólunk készültek, amikor káplánként velünk volt. Mosolyog és nevet! Mindenütt! Széles, őszinte mosoly, nyílt tekintet!
Legtöbbször mindkét kezével kisgyerekeket vezet. Ahol nem, ott gitározik, vagy könyvet tart a kezében és jellegzetes kéztartásával beszél. Hozzánk. Beszél, rólunk-nekünk! Itthon, Szátokon, Zánkán, az erdőben, Assisiben vagy Rómában.
Mi hallgattuk és éreztük, nem mindennapi ember!
Kiválasztott! Mi is azok vagyunk, mert Isten megajándékozott azzal, hogy hozzánk vezérelte.

Most, püspök!
Amikor szólt hozzánk a szertartást követő szerény fogadáson, azt kérte: ”Kérlek Titeket. továbbra is vegyetek emberszámba!” Igazi ”jánosatyás” köszöntő! Méltó, Hozzá!
Mint ahogy az, a címerében megjelenített két szimbólum is: a jászol és a kereszt.
Szegény, alázatos, önfeláldozó! Valóban az!
Kérjük a Jóisten áldását Rá! Imádkozzunk, hogy olyan jó pásztora legyen híveinek püspökként, amilyen káplánként nekünk volt!
A Kolping Család nevében: Sági Péter

A hálaadáson hallottuk

 Szilveszter napja az elmúlásra emlékeztet bennünket. Eltemetünk egy évet és abban a reményben kezdünk egy másikat, hogy nem az lesz az utolsó számunkra. Igaz, mindig lesznek, akik már jövőre nem élhetnek ezzel a reménnyel. A mögöttünk hagyott évben 55 testvérünknek volt az utolsó lehetősége a közös ünneplésre. Közülük 35-en a betegek szentségével megerősítve érkeztek a nagy számadásra, átlépve egy mindannyiunk számára majdan megnyíló kapu küszöbén. Nekünk élőknek kell FONTOS legyen az, hogy a még kommunikálni tudó betegeinkhez hívjuk a papot, megadva ezzel a lehetőségét a jövő biztos alapokra helyezésének.

 Fogy a közösségünk, hisz az 55 eltávozott helyett csak 21 gyermeket kereszteltek templomunkban. Még rosszabb képet mutat a házasság kötések száma, hisz a 12 keresztlevél kikérő (máshol kötött egyházi házasságot) mellett csak 7 pár jött az Isten házába, hogy a házasság szentségének vételével áldással kezdjék a holtig tartó közös életüket. Hála Istennek a két adat alapján 24 vadkerti fiatal indult Isten áldásával a házas életre. Sajnos sokan bedőlnek a sátáni korszellemnek, ami már országgyűlési szinten is fellazítja ( élettársi kapcsolat legalizálás) az egészséges nemzet alapjául szolgáló, házasságon alapuló (szent)családi köteléket. Missziós feladatunk itt adódik először. Családjainkban mozdítsuk elő az együttélések házassággá válását!!!

 Az élet olyan, mint az üres edény. Az idő pedig ajándék mindannyiunk számára Istentől. Senki számára sem lehet mindegy, milyen ajándék kerül ebbe az edénybe, vagy csak üresen tátong a számadás pillanatában. Csak a ma felett rendelkezünk! Ezért kell szüntelenül a jóra törekednünk. Ennek tükrében néhány 2007-es adat áll itt előttünk.

22 gyermekünk volt elsőáldozó, 46 középiskolásunk részesült a bérmálás szentségében. 70 óvodás, 308 általános és 80 középiskolás vesz részt rendszeres hitoktatásban, de a felnőtteknek is kedd esténként adva a lehetőség a hitbeli növekedésre. Tavaly 47 ezret meghaladta az áldozások száma és 898 alkalommal kerestük meg betegeinket. 138 testvérünk a templomban, míg 231-en az otthonaikban részesültek a betegek kenetében.

 A lelkieken túl néhány anyagi adat is álljon itt előttünk. Csak az idén adott adományokból 3,5 milliós költséggel megújult az orgonánk, míg a világítás korszerűsítése 1,3 millió forintba került, de fedezet volt egyéb kisebb javításokra, karbantartásokra. Ám nem csak magunk felé voltunk nyitottak, hisz a katolikus iskoláknak 190 ezer, a betlehemi katolikusok megsegítésére120 ezer, a Szent Atya szándékára142 ezer, Missziós célra 160 ezer, a Karitász tevékenység erősítésére 200 ezer, míg a kispapok és a szécsényi ferencesek számára272 ezer forint gyűlt össze és került átadásra. Adományaikat, ami a legkisebb tételt épp úgy magában foglalja, a szegény asszony két fillére módján köszönjük és kívánunk kegyelmekben gazdag új évet, ami reményeink szerint ez évi tetteinkben realizálódik.

( 2008.01.01. a krónikás)

Cserkészek közt

Jó munkát!

Egy nagyszerű túrára hívlak Titeket, igaz, kicsit szokatlan időpontban:

Februárban. Hidegben. Éjszaka.

"Tél tábornok" mindig kitesz magáért, és ezúttal sem várható napsütéses idő...főleg egy éjszakai túrán :)

A hangulat azonban garantáltan derűs lesz:), hiszen aki vállalja, hogy az ágyban szundikálás, szobaajtót megremegtető horkolás helyett, a plüssmackót és kis-majmot hátrahagyva egy éjszakán át a falvak és a csillagok pislákoló fényeit meg-megpillantva az erdőben

vándoroljon... nos, az "savanyú" cserkész nem lehet. :)

Ne habozz hát, tarts velünk a TÓRA!

-Na de milyen tóra????

Hát a farkasordíTÓRA!!!!!!!!

Üdvözlettel, Cech Vilmos

412. Kalaz anti cserkészcsapat

Ui: a túra BIPI születésnapján indul, így törekedjünk a cserkész-szellemiségnek megfelelő részvételre /trágár szót, alkoholt, cigarettát, túravezető ellen lázító gondolatcsírákat ne hozzunk magunkkal. /:)

 Közeleg BP születésnapja

Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, akit Bi-Pi-nek ismerünk 1857. február 22-én született Londonban. Bi-Pi még csak három éves volt, amikor apja meghalt. A család ettől kezdve nem élt jómódban. Bi-Pi első tanítónője édesanyja volt, majd a Rose Hill iskolába járt Turnbridge Wellsben, ahonnan 1870-ben ösztöndíjat nyert a híres Charterhouse iskolába.

Amikor oda beiratkozott, az iskola Londonban volt, de később vidékre, Godalmingbe költözött. Bi-Pi életére nagy hatással volt, hogy a természet közelében élhetett. Mindig nagyon szeretett új képességekre szert tenni. Zongorázott és hegedült. Színészkedett és néha bohócot alakított. Már a Charterhouseban kezdett érdeklődni a cserkészés és az erdei élet iránt.

Nyulakat fogott a bozótban, főzött, ügyelve, hogy a füst el ne árulja búvóhelyét, fejszével fát vágott, madarakkal és állatokkal barátkozott. Hányszor megmásztam a fákat (és megdermedtem) ott fönt, ha taláros tanárok mentek el alattam. -írta.

A szünidők sem mentek kárba. Mindig kalandokat keresett. Egy szünetben csónakon körüljárták Dél-Angliát. Egy másik alkalommal kenuval fölmentek a Temze forrásáig. A viktoriánus Angliában a fiatalok nemigen vállalkoztak ilyesmire. Az itt tanultaknak későbbi életében nagy hasznát vette.

Az iskolában Bi-Pi nem szerzett kiváló osztályzatokat, amint ez bizonyítványaiból is kiderül. Egy beírás: matematika - Láthatóan abbahagyta a tanulást. Francia -Jó eredményt érhetne el, de ellustult, alszik az iskolában. 1876-ban, a középiskola után először Oxfordba jelentkezett, de nem vették föl.

Pár héttel később azonban a sandhurst-i katonai akadémián második lett a több mint száz jelentkező közül. Így elkerülte a kiképzést és alhadnagyi rangban rögtön a 13-as huszárokhoz került, akik akkor Indiában állomásoztak.

Indiában a fiatal katonatiszt tovább gyakorolta a cserkészést, térképészetet és földerítést. Sikerei következtében hamarosan kiképző lett. Módszere annak idején szokatlan volt:

kis csoportok működtek egy vezető irányításával. Aki jó munkát végzett, külön elismerést kapott. Később Dél-Afrikában, Máltán és Írországban teljesített szolgálatot a legkülönbözőbb beosztásokban, de főként mint kém és felderítő. Élményeiről készült rajzai és írásai eleinte újságokban jelentek meg, később pedig könyveket is írt. 1899-ben a dél-afrikai holland telepesek, a búrok elleni háborúban Mafeking város megvédésével bízták meg. A 217 napos sikertelen ostrom során Bi-Pi-re mély benyomást tett a lőszerhordással, élelmiszerszállítással, hírvitellel, sebesültek ápolásával megbízott fiúk ügyessége és találékonysága. Erről később így írt: Ez a tapasztalat arra tanított, hogy ha a fiúk kiképzése alkalmazkodik természetükhöz, igen gyorsan tanulnak, továbbá, hogy a fiúk feltéve, hogy megbízást kapnak lényegesen nagyobb feladatokat képesek elvégezni, mint azt az ember gondolná.

folyt. köv.

Kolping hírek

A betlehemező gyerekek ismét járták a falut, hogy a bejelentkezett családokhoz elvigyék az örömhírt. Köszönjük az erre vállalkozó gyerekeknek és az őket rövid idő alatt felkészítő „ Dóri tanító néninek”, hogy nem hagyták megszakadni a több éve, a mások megsegítésére felelevenített hagyományt, mellyel Karitasz célra  68.100 Ft gyűlt össze.

 Köszönjük mindazoknak ( 82-en voltunk) akik egész napos munkájukkal lehetővé tették, hogy családias légkörben köszönthettük az évvégén névnapjukat ünneplő testvéreinket. Köszönjük az ország legidősebb dudásának, Pál Pista bácsinak, hogy a népművészet mestereként a zene mellett tanulságos népmesékkel gazdagította ( lásd a fotón) gyermekeink tudását.

 A sűrű program ellenére fiataljaink 2 csapattal képviseltek bennünket Százhalombattán, a már másodszor megrendezett „csocsó „bajnokságon. Igaz az első helyet ( 2. lett a Fábián Laci- Bozsonyík Kristóf, míg az 5. helyen a Szabó János- Zachar Péter) nem mi hoztuk el, de újabb kapcsolatok kiépülésével gazdagodtak a jelen lévő közösségek, ami erőt adhat a közösségek megbontására irányuló törekvések megtörésében.

 Február 9-10 én Kolping északi körzeti LELKIGYAKORLAT lesz az erdei házban. A lelkigyakorlatot vezeti a herminamezei Pajor András atya, akivel János atya idejében már felnőtt hittanon találkozhattunk. Jelentkezni február 6-ig lehet Beke Lászlónál.

 A Kolping Család éves közgyűlésének várható időpontja 2008. február 22. péntek este 7 től. Megjelenésre, programalkotó jelenlétetekre feltétlenül számítunk.

FELHÍVÁS

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói