Vadkerti harangok
2007. november 

Királyköszöntő
Szentmiseszándékok
Ádventi öröm: közel az Úr
A négy gyertya
Remény
Evangélikus ünnep
Királyfira várva
Életmérleg
Szent András ének
Alexandriai Szent Katalin
Erzsébet
Daloljatok az Úrnak!
Szent Cecília
Kedves jubiláló házaspárok!
Cserkészek közt
Kolping Híreink
Híreink



Vissza az előző menüre

Királyköszöntő

(esettanulmány a mából)

 Mikor a megszálló hatalom helytartója – menteni akarván Jézust- az ismert kérdéssel fordult a főpapokhoz (Királyotokat feszítsem keresztre?), azok sok-sok mai kortársunk válaszával feleltek: Nekünk nincs királyunk, csak császárunk.

 Ezt kiáltjuk ki bezárt ajtóink mögül oly sokan, ma élő emberek, amikor kérdésünkre: Ki az? Szíved királya vagyok, fedi fel magát az ajtón kívül álló.

 Nem, nekünk nincs királyunk, csak császárunk. Megszálló hatalmak tartanak fogva, azok császára a mi urunk. Nem tudok ajtót nyitni, szól kifelé a családapa, mert még csak századszor látom a reklámot a tévében, azt kell néznem újra és újra. Feleségem sem ér rá, ő a prospektusok közt idegesíti éppen magát, mert oly nehéz választani a sok krém és megannyi púder közül. A fiam meg tanul, nem szabad őt zavarni. A közismert politikus előadását hallgatja a kábítószer-fogyasztás védelméről. Később sem érünk rá. Nekem krimit kell néznem, a feleségem pedig segít a gyereknek állarcot varrni. Aztán meg el is megy a gyerek itthonról. Talán betör valahová, vagy kirabol valakit útközben, mert keresete még nincs és a drognak jelentős a pénzigénye. Mi ugyan támogatjuk őt, de nekünk sem telik mindenre. Szóval nem érünk rá. Minden percünk be van programozva.

 Egyébként mit is mondtál. Ki vagy te? Jézus? Nem sokat tudok rólad. Mintha azt tanították volna hajdanán az iskolában, hogy a nép ópiuma vagy. Szóval valami kábítószer. Hogy a gyerek? Á, nem, az nem ópium, az házi és bio vadkender. Valami neki is kell, hisz oly magányos szegénykénk.

 Van, aki ki sem szól az ajtón. Csak odasomfordál a kémlelő nyíláshoz, aztán addig lapít ott csendesen, amíg el nem megy az „idegen”.

 Van, aki ajtót nyitna, de képtelen rá. Betegen, elhagyottan, öregen fekszik hamuszürke ágyában. Ó talán fel is derül egy pillanatra, szájának néma motyogását is meghallja az Úr. A zárt ajtókon át belép hozzá, leül a betegágya szélére, majd szelíden megfogva kezét, s kivezeti a házból. (Megint meghalt valaki, mondják napok múlva a ház lakói)

 Van, aki nem várja meg a Király jövetelét. Maga megy Hozzá. Aztán viszi magával, mert a Király hagyja magát elvinni. Bár titokzatos módon rejtezik bennünk a templomból hazavitt Úr, ám lépten- nyomon árulkodó jelek kísérik a Vele hazatérőt. Ezek a jelek megmutatkoznak a munkahelyen, az iskolában, tömegközlekedési eszközön, a boltban és mindenütt. Némelyikük láttán felkapják fejüket a velük találkozók. Keresztény, mondják róluk azok, akiknek valami sejtésük van erről az életformáról. Micsoda szeretet lakik benne, teszik fel maguknak a kérdést mások.

 Akik így tűnnek fel, akarva- akaratlanul, azok mind- mind a Király hírvivői, aki nem valami földi ország, s nem a mesék, hanem a Szívek Királya. Leginkább pedig a gyermeki szíveké. Azoké, akik fenntartás nélkül képesek szeretni és ha olykor botladozva is követni Őt. Már itt, a földön is, útban az Ő Országába.

/ T.A. cikke alapján/

Vissza az újság tetejére

Ádventi öröm: közel az Úr

Ha visszagondolunk a korábbi adventi vasárnapokra, úgy tűnik, hogy a karácsony előtti időszak lelke a bűnbánat, az engesztelés és a virrasztás. Ám ez csak egyik oldala az éremnek. A harmadik vasárnap (évek óta ekkor van hangverseny a templomunkban) viszont a kitörő öröm üzenetét hozza számunkra. Szofonész próféta arra szólítja fel isten népét, hogy örvendjenek  és szívből vigadjanak. Pál apostol pedig még meg is duplázza a filippiekhez írt felhívást. „Örvendjetek szüntelenül az Úrban! Újra mondom: Örvendjetek!” Nem szófecsérlés ez, hanem a mondandó fontosságának kiemelése.

 Minek örülsz? Feltehetjük a kérdést a mindennapi élet kötekedő stílusában épp úgy mint komolyan. Az utóbbi estre jól illik Szent Pál evangéliumi válasza: „ Az ”Úr közel van. Ám nem csak az adventi szent időben van közel, hanem a keresztény élet egészét tekintve is.

 A „közel van” jellegzetes kifejezés, állapítja meg Boda László a cikkében. Jézus ezt mondja az igaz lelkű írástudónak: „Nem vagy messze Isten országától:” Úgy is mondhatnánk tehát, hogy közel van, közelében van, melletted van, veled van. Krisztusban elközelgett, mondhatjuk megjött hozzánk az Isten országa.

 Ha nagyon szeretünk valakit és nagyon várunk, hasonló örömöt érzünk át megérkezésekor a pályaudvaron várva rá. Hogyan van közel az Úr? Úgy, hogy már itt van. Ezért kap hasonló értelmet a jó veled és a jó közeledben. A közelléte pedig az emberré léttel vált valóvá és azzal, hogy elküldte a Szentlelket. Közel van a szentmisében is és még közelebb, amikor tiszta szívvel magunkhoz vesszük a kenyér és bor színe alatt. Közel van hozzánk akkor is, ha templom előtt elhaladva kalapot emelünk, netán betérünk hozzá néhány percre. Közel van hozzánk a Szentírás olvasás idején, a szentségek vételében, az egyházban, az igazi barátságban és szerelemben.

 A karácsony várakozásában és eljövetelében az üdvösség érkezésének ünnepi örömét éli át gyermek és felnőtt, a keresztény család, meg a különféle közösségek.

 Olyan túláradó hangulati hatása van a közeledés misztériumának, hogy az dalba, zenébe kívánkozik. Legyen ez a közelgő karácsonyi hangversenyünk üzenete, hogy emelt fővel és minden helyzetben és őszintén mondhassuk, hogy közelebb, közelebb hozzád Istenem

Vissza az újság tetejére

A négy gyertya

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondja az első:

ÉN A BÉKE VAGYOK!

De az emberek nem képesek éltben tartani. Azt hiszem el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

 A második azt mondta:

ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

 Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott. De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kellene mindörökké! Elkeseredtében hirtelen sírva fakadt.

 Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

ÉN A REMÉNY VAGYOK!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit is.

Add, Urunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk a remény lángja. Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, a remény a szeretet és béke lángját!!! Amen

Vissza az újság tetejére

Remény

(A negyedik gyertya gondolatai)

 Az ember földi vándorlása véges, egyszer befejeződik. E vándorlás alatt az ember nemcsak a láthatót és a mulandót ragadja meg, hanem a tudata, lelke mélyén élő örök bizonyosság felé is törekszik. Az isteni lét bizonyosságába pedig az ember hittel kapcsolódik bele, vagyis testi és lelki mivoltában kiapadhatatlan bizalommal kötelezi el magát a hűséges és szerető Isten mellett. Ezt a kiapadhatatlan bizalmat Isten és a boldogító lét iránt a remény élteti és táplálja az emberi szívben.

 Természetes, hogy a remény fogalmával kapcsolatban is úgy van az ember, mint minden más fogalommal, vagyis viszonyítási alapokra épül. Van egy reális, evilági arculata, mely az egyes emberi életek és sorsok megtapasztalásaiból telítődik és nyer meghatározható tartalmat, valamint van egy elvonatkoztatott, túlvilági arculata, melynek Isten személyes ígérete, az örök boldogságban való részesedés adja állandó, lüktető, feszültséget hordozó tartalmát.

 A keresztény embernek az Istenre és az örök üdvösségre irányuló „reményét”, a hittel és szeretettel együtt isteni erénynek mondjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy a keresztény ember hitben való személyi lelki elkötelezettségét a remény kiolthatatlan sóvárgása és vágyakozása élteti és sarkallja újabb és újabb cselekvésre. A világban megjelenő paradoxon, hogy minden látszólagos és a valóságos reménytelenség ellenére a hívő ember remél és mindig is tud remélni, mert reményének gyökere nem ebben a világban van, s így végső célja is odaátra irányul. E ponton azonban nem kerülhető meg a szenvedés, az igazak szenvedésének problémája. Hogyan engedheti meg a jóságos és szerető Isten, hogy a benne hívő, remélő és az örök boldogság után sóvárgó” igaz” szenvedjen? A kérdés egyrészt akkor volna jogos, ha az ember élete, örök és teljes boldogsága az anyagvilágba volna helyezhető, másrészt azonban fontos megfigyelni azt a tényt, hogy éppen a szenvedés a remény előidézője és serkentője. Tehát nem az történik, amit az emberi logika kigondol és elvárna: a szenvedés, amelyre nem találunk magyarázatot az emberi szívből kiöli a hitet és a reményt. A keresztény remény hatalmas és kiolthatatlan ereje éppen arról tesz tanúbizonyságot, hogy a földi szenvedés „megváltó” (megszabadító) értékű, annak ellenére, hogy az ember (anyag) ösztönszerűleg midig menekült és menekülni is fog a szenvedéstől. E valóság mögött olyan titok húzódik végig, melyet az emberi szív, a lélek éppen a hit és remény belső erejével és bizonyosságával csupán csak sejt.

 A reménynek végül olyan tulajdonságai vannak, melyeket semmi mással nem lehet pótolni. Például a hitre épülve mindig a legideálisabb, legtökéletesebb állapot után vágyódik az ember. A remény békét, nyugalmat, örömet teremt a szívben, ami ébren tartva a kezdeményező képességet, álladó alkotásra serkent bennünket.

( Rencsik)

Vissza az újság tetejére

Evangélikus ünnep

(Szabó József Tanulmányi Ház szentelése katolikus szemmel)

„ A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben,
gyakoroljátok a vendégszeretetet.” (római levél)
 

 Nehéz időket élünk, amikor ha hagyjuk, az ünnepeink is elveszítik igazi tartalmukat. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy konganak a templomaink és kis hazánk is missziós területté válik. A széttárt karú csodavárás, a másikra való mutogatás csak a helyes úttól történő távolodást segíti elő. Nekünk vallásos embereknek azonban küldetésünk van. A dolgokhoz történő tevőleges hozzáállás ( imacsoportok működtetése, közösségi házak létrehozása, folyamatos hittan tanulás stb) az alapja a megszületendő új világnak és szebb jövőnek. A leghosszabb út is az első lépés megtételével kezdődik, mondja egy régi bölcsesség. Így van ez a hit területén is, ahol az első lépést mindenkinek magának kell megtennie, a gyökerekhez való visszatéréssel, majd mások ( elsősorban a környezetünk) visszavezetésével.

 Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem október 21-én, amikor a katolikus egyház a misszióra buzdított, a balassagyarmati EVANGÉLIKUS közösség ( ide tartoznak az érsekvadkerti testvérek is) tanulmányi házat szentelt.

 Az Apát úr prédikációját sokan hallottuk. Ezért most inkább dr Fabiny Tamás evangélikus püspök házszentelő gondolataiból osztanék meg néhányat tisztelt olvasóinkkal. Az ünnep Pál apostol az új élet kialakulása efezusi levél (4.17-24.) felolvasásával vette kezdetét, ami a folyamatos tanulásra tereli figyelmünket. Ezt a részt ragadnám meg most azzal, hogy ismertetem a püspök úr, tanulással kapcsolatos tanítását.

 Ha azt mondjuk, tanulunk Krisztusról, még nagyon a lecke elején járunk, hisz az adatgyűjtés időszakában élünk. Másoktól szerzett információk alapján, a Nap körül Keringő Plutó módjára, a legkülső körön kerülünk Jézus vonzáskörébe. A tanulás tudatos formája kell ahhoz, hogy stabilabb helyzetbe kerüljön életpályánk.

 Már bensőségesebb tanulási forma, ha ki tudjuk jelenteni azt, hogy tanulunk Krisztustól. Ekkor már alapolvasmányunk a Szentírás. Arra figyelünk, mit is mond nekünk az elolvasott rész, hisz általa Jézus szól hozzánk. Bolygóközi hasonlatot alapul véve a Föld és a Nap viszonya alakul ki ekkor Jézus és az ember között. Élet van a Földön, melynek minőségét, egy kis mennyország, egy kis pokol ugye mindennap megtapasztaljuk.

 Ha javítani akarunk életünk minőségén, folytatni kell a tanulást. Küldetésünk van. Életünk alapja Krisztus, aki fényforrásként világít a sötétség útjára tévedt világunkban. A tanulom Krisztust kifejezés, mint a tanulás harmadik formája azt jelenti, hogy minden időben és minden helyzetben a krisztusi életelv az életelvem, a tetteim és a szavaim között eltűnik a különbség.

 Nem könnyű feladat ez. Lemondás, áldozat, tanulás, a másik emberben való Istenarc meglátása mind e tanulási formát segíti. Ehhez adjon bázist a most birtokba vett tanulmányi ház és minden közösségi épület, ahol az Isten nevében összejönnek az emberek, hogy egy emberibb világ mustármagját elhelyezzék világunkban.

( emjé)

Vissza az újság tetejére

A Királyfira várva

(Szabó József Tanulmányi Ház szentelése katolikus szemmel)

 Krisztus Király ünnepén eltűnődtem, ez a magas méltóság, mármint a királyé, miként foszlott szét. Dániel próféta jövendölésében megmondta, hogy az Emberfia hatalma örök hatalom lesz, amely nem enyészik el, és királysága nem szűnik meg soha. János evangéliumában pedig Krisztust a mindenség királyának nevezi, aki egyben a föld királyainak fejedelme is. Azt is tudjuk, hogy Krisztus országa nem e világból való, hiszen maga mondta ezt Pilátus előtt. Nekünk, magyaroknak a királyság megszentelt fogalom, a Szent Korona és szent királyaink által magasra emelt tisztség, annak ellenére, hogy számos méltatlan és gyarló utód fején ült Szent István koronája.

 Ma azonban a királyság- főleg az újabb nemzedékek számára- valami régen letűnt, archaikusnak tetsző fogalom, hiszen a még ma is létező királyságok többségében is a király vagy királynő jelképes, ceremónikus személy és nem hatalmi tényező. Persze egy mai fogalmak szerint fogalmazott Biblia mégígy sem nevezhetné Krisztust elnöknek, vagy miniszterelnöknek a szentségtörés vagy nevetségesség gyanúja nélkül, mert a király nemcsak közjogi, hanem szakrális fogalom is. A régi, nagy királyok ennek tudatában uralkodtak, ahogyan teljes címükbe is foglalták: „Isten kegyelméből”. Isten kegyelme még a hitvány, méltatlan, alkalmatlan királyokat is mintegy felmentette, hiszen egy egész ország népét jutalmazta vagy büntette ( bünteti ma is) Isten azzal, hogy kit választott „világi helytartójának”.

 Mai demokráciánk híján van minden szakrálisnak, emelkedettségnek, a hagyományok között is úgy válogatnak a kormányok, mint az ócskásbolti vásárlók, a vezetők többsége pedig nemhogy király, még államférfi sem próbál lenni, mert úgy érzik uralkodásuknak rövid idejére nem érdemes kiemelkedniük abból a sárból és mocsokból, mely a minden felségességet és hagyományt elutasító tömegdemokráciát jellemzi.

 Nem véletlen, hogy Prohászka Ottokár egyik elmélkedésében megjegyzi Krisztus királyságáról: „ Ó mily hatalom az elgörbülő koronák, elfakult koronázási palástok, hervadó nemzetek fölött, mily magasan s impozánsan áll, s mily tavaszi üdeségben!” Krisztus, a valódi és örök király hatalma „fölényes”,, ahogyan Prohászka is nevezi, mert feljebbvalósága abszolút és megkérdőjelezhetetlen. Krisztus király volt Pilátus előtt és király volt a Golgotán is és király marad, amikor már királyok sem lesznek. Ez a testi szemmel láthatatlan hatalom Isten országában uralkodik, ahová a világosság gyermekei vágyakoznak, míg a sötétség gyermekei buzgón építik a pokolba vezető, soksávos, versenyképességet növelő (élet)útjaikat.

 Krisztus király ünnepe az egyházi év utolsó napja. Advent következik. Adventi időben nem a Király, hanem a Királyfi eljövetelét várjuk és ünnepeljük, aki majd velünk marad a világ végezetéig. Mennyire vágyunk egy jóságos, bölcs, igazságos uralkodóra itt a földön is, és látjuk milyen szenvedést jelent, hogy a Sátán „kegyelméből” hitvány kiskirályok bitorolják a hatalmat!

 Adventi időbe lépünk. A legnagyobb Király alattvalói Őt várják, míg mások csupán a „Télapó” vagy a család ajándékait és jó esetben a karácsonyfát imádják karácsony helyett. Adja Isten, hogy a háromkirályok idén is eltaláljanak Betlehembe és azt hozzák a kis Királyfinak, amire legjobban vágyunk: békességet, hitet, szeretet.

(Szszp-től)

Vissza az újság tetejére

Életmérleg

(Adventi jó tanács)

Az Úr, nem azt fogja kérdezni tőled, hány négyzetméteres lakásod volt.
Azt fogja tőled kérdezni,
Hány személyt fogadtál be jó szívvel a saját otthonodba!

Vissza az újság tetejére

Szent András ének

 Ünnepi ének zengő dala száll most
Szent András kérünk, vidd Isten Fiához!
Téged dicsérünk, mint jó példaképet,
Áldjuk a Szentet! 

Jézus szavának hirdetője voltál,
Még a kereszten is Őróla szóltál.
Szent tanításod befogadjuk híven,
Így áld meg Isten! 

Életed adtad az Isten Fiáért,
Hű szeretetből az Ő Egyházáért.
Áldozatunkat a tiédhez tesszük,
És Jézust vesszük!

Vissza az újság tetejére

Alexandriai Szent Katalin 

A Földközi-tenger partján, a mai Egyiptomban lakott egy fényes tengerparti villában. Most éppen könyvet olvas, mert igen érdekli a tudomány. Egyszerre kocsizörgés hallatszik és megáll a házuk előtt. Katalin bosszúsan nyit ajtót, mert régi kérője érkezett meg.

Remélem, szépséges Katalin, nem neheztelsz látogatásom miatt!  Eljöttem újból megismételni kérésemet: jöjj hozzám feleségül! Gazdag vagyok és minden kívánságodat teljesíteni, fogom.

Tudom Exodus, hogy gazdag vagy. Hajóid a tengereket járják és annyi a pénzed, hogy talán egész Alexandriát megvásárolhatnád. Annyi pénzed azonban még sincs, amivel engem megszerezhetnél.

Ezzel anélkül, hogy elbúcsúzott volna előkelő kérőjétől, kiment a szobából. Minderről tudomást szerzett édesanyja és rosszallóan szólt lányához:

Igazán nem értelek. Minden kérődet kikosaraztad. De hát nem maradhatsz örökre leánysorban! Mi a szándékot.

Magam sem tudom – válaszolta Katalin.

 Ha ez a helyzet, akkor keressük föl a szent embert, aki a piramis egyik barlangjában lakik. Sokan járnak hozzá és nagyon bölcs tanácsokat, osztogat.

Így is történt. Katalin elmondta a nehézségeit, s hogy egyetlen kérője sem nyerte meg tetszését. Erre a szent ember beszélt neki Jézus Krisztusról, s kérte, imádkozzon hozzá, hogy megismerhesse.

Katalin következő éjszaka érdekes álmot látott. A Szűzanyát látta Jézus társaságában, aki azt mondta, Katalin szívéből még hiányzik a hit és a megszentelő kegyelem.  Ekkor újra felkereste a remetét, aki megtanította a keresztény hit legfontosabb igazságaira. Ezután megkeresztelte és a pogány leány Isten gyermeke, Jézus jegyese lett.

Nem sokkal ezután Maxentius császár Afrikába érkezett és ekkor mindenkinek áldozatot kellett bemutatnia a pogány isteneknek. Katalin erre nem volt hajlandó.

Tudd meg császár, hogy a ti vallástok tévedések játéka. A pogány istenek nem léteznek. Csak egy Isten van, aki a világot teremtette s Fiát a földre küldte.

A császár őrült haragra gerjedt, mégsem végeztethette ki Katalint, mert a városban mindenki tisztelte a lányt. A császár híres bölcseket hívatott a palotájába, őket bízta meg, hogy cáfolják a lány állításait. A vitát a császár és a nép jelenlétében rendezték meg. Mikor a tudósok meglátták, hogy kivel kell vitatkozniuk, méltatlankodtak:

Miért kellett egyetlen lány meggyőzéséért ennyi tudós férfit felvonultatni? Bérmelyik tanítványunk könnyedén elbánt volna vele. A császár azonban óvatosságra intette őket. Ha ti győztök a lánnyal folytatott vitában, komoly jutalomra számíthattok. Ezután elővezették Katalint, akik a tudósok láttán így szólt a császárhoz:

Nem gondolod, hogy igazságtalan ennyi tudós férfit állítani egyetlen lány ellen? És még jutalmat is ígértél nekik. Hát mi lesz az én jutalmam, ha legyőzöm őket?

Megkezdődött a vita és hamarosan elnémultak a bölcsnek mondott tudósok. Képtelen voltak válaszolni Katalin kérdéseire és nem tudták megcáfolni állításait. A császár dühbe gurult, elzavarta a tudósokat. Katalint sem kímélte, hanem kegyetlenül megostoroztatta. Ő zokszó nélkül tűrte a fájdalmakat és Jézushoz fohászkodott segítségért. Ezt meg is kaptam, mert a börtönben hirtelen begyógyultak sebei. Ekkor újabb kínzásokat eszeltek ki és késekkel bélelt kerékkel akarták összevagdalni. A villám azonban lecsapott az égből és elégette a kínzószerszámokat. Ennek láttán a jelenlevő pogányok közül többen is a keresztény hitre tértek. Mindenfelé híresztelték: hatalmas a keresztények Istene! A császár, hogy elejét vegye a további megtéréseknek, lefejeztette Katalint. Így aztán a vértanúság bíborában léphetett égi Vőlegénye, Jézus Krisztus elé.

A legenda szerint angyalok vitték a holttestét a Sínai-hegyhez, ahol, azóta is áll a templom és a róla elnevezett kolostor. Így hirdeti ma is egy bátor lány Jézus iránti hűségét és szeretetét.

Vissza az újság tetejére

Erzsébet 

Nem gondolt arra, hogy szent lesz, soha:
derék embernek volt asszonya,
szívből szerette, s boldog volt nagyon,
gyermek-fiatalon.
Egy szív, egy lélek és kézben kéz,
arcán a mosoly szinte megigéz,
három kis szempárt zárt csókja le,
ez kincse, mindene.
És mint a forrás, ha vízzel telik
a gyűrűje, kiárad és szelíd,
kristályos ér lesz, szolgál másokat,
amerre áthalad.
Ő így szeret. Az Isten élteti
élő Lelkével, és Őt mondja ki
minden szavával, s övé a keze,
ha simogat vele.
S ez mindig így van. Ha borul az ég,
s hozzák a Másik bús halálhírét,
ha fel is jajdul: Meghalt a világ!
Mégis szeret tovább
nagyobb világban. És mivel szeret,
megérti: Istent hogy nem érti meg.
A gond vagy bánat? Isten jó s ezért
ő úgyis tudja, mért.
Nagy lett, bár nem tett különös nagyot:
csak szeretett és mindig pazarolt,
egészen komolyan vette azt, amit
a Krisztus Úr tanít.

(Szent-Gály Kata)

Vissza az újság tetejére

Daloljatok az Úrnak!

„Mindenki azt keresi, hogy hogyan énekeljen Istennek. Dalolj hát neki, de ne rosszul. Ezért szépen énekeljetek, testvéreim! Mert ha valamikor is azt mondanák neked, hogy egy zeneértő előtt énekelj, de úgy, hogy megnyerd tetszését, zeneművészeti eligazítás nélkül bizonyára félnél, hogy majd nem tetszik éneked a művésznek. Amit ugyanis egy zeneileg járatlan nem vesz észre az énekedben, azt a művész már megrója. Ezek után ki ajánlhat fel szép éneket Istennek, aki ugyanúgy megítéli az énekest, és ugyanúgy észrevesz és meghall mindent? Mikor lesz a te énekművészeted olyan kiváló, hogy a tökéletes fülek se találjanak benne semmi kivetnivalót?”  (Szent Ágoston)

Vissza az újság tetejére

Szent Cecília

Az irodalmi szövegek úgy mutatják be Cecíliát, mint egy fiatal lányt, akiben a nemesi származás, a testi szépség és az erények ékességed szokatlan harmóniában találkozott. Hitének jeleként állandóan a szívén viselte az Evangéliumot, s arannyal átszőtt ruhája alatt durva szőrből készült ciliciumot hordott. Szülei úgy határoztak, hogy feleségül adják Valerianushoz, s e tervet Cecília az akkori szokások szerint nem változtathatta meg. Így családja rangjához illően készült a házasságra. De szíve az orgonazúgás közben is csak az Úrnak énekelt. Amikor már kettesben maradt férjével, akkor tárta fel előtte a Király titkát: egy angyal őrzi féltékenyen a szerelmét és teste szűzi tisztaságát. Ámbár Valerianus még pogány volt, elfogadta Cecília magyarázatát egy feltétellel, ha meglátja ő is az angyalt. De megfenyegette Cecíliát, hogy ha ez nem történik meg, hazugságáért megöli őt. Valerianus teljesítette a szabott feltételt, amit felesége közölt vele: a Via Appián a harmadik mérföldkőnél koldusok vártak rá és elvezették Urbán pápához. Ez az ősz aggastyán megkeresztelte őt, és fehér ruhában küldte vissza Cecíliához. Hazatérve a szobájukban találkozott felesége angyalával, aki liliomból és rózsából – a szüzesség és a vértanúság jelei – font koszorút helyezett mindkettőjük fejére. Az angyal megkérdezte Valerianust, mit kívánna leginkább. Ő testvérének, Tiburtiusnak a megtérését kérte. S az ég segítségével Cecília Tibortiust is megnyerte a hitnek, s a gőgös római ifjú megtért az addig megvetett keresztények közé.

A megtérés után hamarosan a keresztút következett a két testvér számára. Mivel a prefektus által megöletett keresztényeket eltemették, ezért őket is bevádolták, és bíró elé vitték. Mivel megtagadták az előírt áldozati ceremóniát, gyorsan, karddal akarták kivégezni őket. Az eljárás gyorsaságának oka a bíró félelme volt attól, hogy ha késedelmeskedik, a vádlottak nagy vagyona nem az államra fog szállni. Másnap végezték ki őket.

Eltemetésük után Cecília is a bíró elé került. A gyenge szűz a per folyamán olyan bátorságot tanúsított és olyan meggyőződéssel védte a hitét, hogy a hallgatóságból százan tértek meg Krisztushoz, akiket Orbán pápa mind megkeresztelt. A prefektus három napot még adott Cecíliának, ezalatt ő az egyházra ruházta át vagyonát. Emiatt a prefektus visszariadt a nyilvános kivégzéstől, s parancsot adott, hogy Cecília házának fürdőjét fűtsék túl, s ott fojtsák meg vagy égessék el. A tervet azonban nem lehetett végrehajtani, amikor a hóhér karddal akarta megölni, három csapással sem tudta lefejezni Cecíliát. Három kardcsapás sebével hagyta ott, s ő barátai karjai közt halt meg, s még az utolsó perceiben is nyert meg lelkeket a hitnek.

Ünnepét már 545-ben november 22-én ülték Rómában. Egy ártatlan fordítási hiba következtében – mely szerint a saját esküvőjén ő maga játszott az orgonán – lett a szent zene védőszentje.

Vissza az újság tetejére

Kedves jubiláló házaspárok!

Ebben az esztendőben a Jóisten segítségével házasságkötésük 25, 50, 60, 65 éves évfordulójukat egyénenként bizonyosan megünnepelték.

Szeretettel várjuk és hívjuk Önöket, hogy 2007 12.16-án a 10 órai szentmise keretében , a felnövekvő nemzedéknek példát adva, közösen imádkozva az egyházközségünk híveivel, ünnepeljék meg az együtt töltött éveket.

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Az idei cserkésztábor

Augusztus 19. Vasárnap

Ideiglenes alvóhelyünkön negyed nyolckor ért minket az ébredés pillanata. Heves megye lakossága csőcsikók hiányában korábban kelt útra. Palócország ottmaradt népe eltüntette ottlétünk nyomát, Roland bátyánk vasparipáját megpatkolta, majd útra kélt. Visszaérkeztünk után zászlófelvonás következett, amit a bőséges reggeli követett. Majd miközben kapánk nyelének árnyéka egyre rövidebb lett, Julianna nénénk osztott babot, hogy számoljuk a jó cselekedeteink sorát, s tartott előadást Kaszap Istvánról. Miután műveltebbek lettünk, kikapcsolódtunk egy kis labda-ütögetéssel, majd nekiláttunk kis kápolnánk építésének. Ezt a tápláló ebéd követte, ami után kaptunk háromnegyed órányi pihenőt. Eztán kipihenten elkezdtünk kézműveskedni, a fiúk ostort fontak, a lányok képeslapot csináltak. Ezalatt megérkezett hozzánk plébános atyánk. Miután megismerkedett a táborral, nekilátott a gyóntatásnak, amit szentmise követett. Immáron lelki táplálékunkat is magunkhoz vettük, majd elindult a méta, mindenki nagy örömére. Jó kis játszmának indult, mindaddig míg Mátyás öcsénk el nem találta Nikolett húgunkat kétszer egymásután. A finom vacsora után, párbajoztak a kihúzott felek. S mivel már besötétedett tüzet gyújtottunk, s bemutattuk életmódunkat Rozi nénénknek. Mire az öreg már megelégelt bennünket, el is jött az ideje a zászlólevonásnak (avagy, ahogyan Ádám kisöcsénk nevezet: zászlólevonulásnak). Most már mi is elmennénk alunnyi, csak arra az alkalomra várunk, hogy az őrség figyelmen kívül hagyja a zászlót, s mi elvigyük az orruk elől.

Sólyom őrs

Augusztus 20. Hétfő

Édes húgaim és öcséim!

Különösképpen örültünk a hírnek, hogy itt az utolsó napon, ami Szent István királyunk neve napjára esett, mögvendégöltek a Berneceiek, a mise után az új gabonábul sütött kenyérkével. Hallottuk, hogy Sisa Pistárul sem feledkeztetek mög, Bernadett nénétek beavatott a rokonyságába. De hogy még Horpácsra is átrándultatok a jó Mikszáth Kálmánnak az életjit megszemlélnyi, igazán derék dolog vót. No, de nagyobb dolgok is mögestek eztán, maga a mennydörgö ménkö csapott le közétek, úgyhogy még a vacsorátok is elúszott.

Bizony kár, nagy kár ...de halljuk, hogy 100 esztendős cserkészetet miljen ízletes tortával ünnepeltétek, a ti Margó nénétek oszt kitett magájér! De hugy még csillagok is záporoztak az

égbül, ilyent még nem hallottunk, de igazán valami csodás látvány löhetett, ha mán jobban sikeredett, mint a fővárosban.

Augusztus 21. Kedd

Akármilyen kedves vendégek is vótunk, nekünk is haza kő térnyi egyszer. Vár a mama. Lebontottuk a tábort, kicsit szárogattuk a kendert még , mer' hát jó esett az éjszaka, visszatettünk minden ágat, fűszálat, 5 követ a helyére, 5 ki drótszamáron, ki motoros szánon hazaindútunk. Persze az esőnek csak el köllött kísérnyi minket, de mögvigsztaltuk magunkot egy kis pizzával hazafele. Eztán mindenki bódogan vetette alá magát a folyó meleg víz örömének.

Hát így esett meg a palóctábor Bernece rétjin, azóta is emlegetik, ha el nem felejtik.

***Vége***

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek


 

 Társadalmi munkában elkészült az estyi ház helyének parkosítása( fűmagvetés, fekete ribizli, málna, piszke és szőlő telepítés, nyársaló áthelyezés) megújult a házunk záró fala is. Mobil focikapuk és röplabda háló bővíti a gyermekeink játéklehetőségét.

 Lapzártakor érkezett a hír, hogy ismét sikeresen szerepeltek a fiataljaink a csehországi Nemzetközi Kolping Futbal Tornán. A még iskolásokból álló csapat a II. hely megszerzésével öregbítette Érsekvadkert hírnevét. Köszönjük nekik és a nyolc közé nem jutott másik csapatnak azt, hogy a saját költségen is vállalták a község képviseletét.

 Köszönjük mindenkinek, aki közreműködött a fenti tornára utazó 12 csíkszeredai fiatal kapcsolat építő, átmeneti vendégül látásában közreműködött.

 A Harangok karácsonyi számának lapzártája december 10. Eddig kérem az írásokat leadni, mert 12.20-án leáll a nyomda

FELHÍVÁS
A Kolping Támogató Szolgálat továbbra is várja azok jelentkezését, akik segítségre szorulnak maguk, vagy a ház körüli munkájuk ellátásában. Gépkocsival el tudjuk szállítani kórházba, rendelésre, bevásárolni, rokonlátogatásra, temetői látogatásra és az élet adta egyéb helyekre. Továbbra is foglalkozunk a térség hátrányos helyzetű gyermekeivel, hogy közösséget alkotva tartalmas életet élhessenek.

Telefonszámaink. 340-228,     06-20-578-0867
Várjuk hívását!  A Támogató Szolgálat vezetője és dolgozói

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

- Október 9-én ülést tartott a képviselő testületünk. Az év során megvalósult és az előttünk álló feladatok áttekintése mellett püspöki jóváhagyásra felterjesztette a temető tulajdonjog Önkormányzatnak történő átadás melletti köztemetővé válás megvalósíthatóságát, melyre a püspökatyától megérkezett az engedély.

- Hajnali szentmisék: hétfő, kedd, szerda, reggel 6-kor.

- Elsőpéntekes betegekhez december 6-7-én (csütörtök – péntek) megyünk. Karácsonyi betegellátás december 4. kedd 8-tól. Jelentsük be idős vagy beteg hozzátartozóinkat, hogy ők is eltudják végezni karácsonyi szentgyónásukat.

- December 8. Szeplőtelen fogantatás ünnepe. Szentmise reggel 8-kor.

- December 13-14-15. Adventi lelkigyakorlat lesz az est szentmisék keretében. A tavalyi évhez hasonlóan, most is lesz két vendég gyóntató atya is, már du. 5-től rendelkezésre állnak, amíg van gyónó. Ekkor végezze el mindenki a karácsonyi szentgyónását, mert az ünnepek alatt erre nem lesz lehetősége.

- Jubiláns házasok megáldása december 16. de. 10-kor, a nagymise keretében történik.

- Pásztorjáték a templomban december 23. nagymise után.

- Karácsonyi miserend: dec. 25. éjfél -  8. és 10-kor, dec. 26. 8 és 10-kor

- December 31. este 6-kor Szilveszteri hálaadás.

Keresztelt(ek):
Nagy Sebestyén /Nagy Gyula – Boda Angéla/
Varga Gábor /Varga Sándor – Horváth Erzsébet/

Házasságot kötöttek:

-

Halottaink:
Bugyi Istvánné Záhorszki Mária
Kukel János

Szentségimádások beosztásai
Vasárnapokon 16-17 óra között
december
02. Ferenc imacsoport
09. Pió imacsoport
16. II. János Pál imacsoport
23. Teréz anya imacsoport

Imaórák
Minden hónap 13-án az esti mise előtt 5-órától FATIMAI SZŰZANYA TISZTELETÉRE.
Minden hónap első vasárnap 15-16 Rózsafüzér Királynője tiszteletére és  titokcsere .

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

December

1. szombat     - Márton Sándor

                        - Orem András és hozzátartozók

                        - Hives Ferenc, felesége Kordics Anna és szüleik

2. vasárnap    - Mrekvicska Ignác, szülei, Szabó Vince és szülei, Csillag Gyula és szülei, Vitéz János, testvére József, édesanyja, és a család halottai

                        - Kristók Ignác, Pálinkás József, felesége Mrekvicska Margit és hozzátartozók

                        - Hálából egy élő családért és megholtjaikért

3. hétfő           - Paulicsek János, szülei és nagyszülők

                        - Sípos Ferenc

4. kedd           - Urbán és Gresina család halottaiért

5. szerda        - Halaj József, felesége Konopás Mária, szüleik, testvérei és hozzátartozók

6. csütörtök    - Gréczi István, szülei, anyósa, apósa, testvéreik és hozzátartozók

                        - Kristók István, felesége, sógora és a család halottaiért

7. péntek        - Pistyúr János, neje Erdős Margit, szüleik és a családok halottaiért

                        - Erdős István, férje, lánya, veje

                        - Vitéz József 1. évforduló, édesanyja, bátyja és a család halottai

8. szombat     - Mohai Sándorné sz. Dombai Mária 1. évforduló és édesapja

                        - Erdős István, felesége Boda Erzsébet, veje, unokája és a család elhunyt tagjai

                        - Füleki Istvánné, férje, fia, szüleik és 2 veje Péter István és Sipos József

9. vasárnap    - Antal József volt miniszterelnök (alapítványi)

                        - Szabó Ignácné szül. Vitéz Mária, férje, szüleik

                        - Rith József, neje Sztrecskó Sarolta és lányuk Veronika

10. hétfő         - Élő és elhunyt családtagokért

11. kedd         - Szabó Gergely, élő és elhunyt hozzátartozókért (alapítványi)

                        - Molnár István, Molnár, Laczó, Pincze család halottaiért

12. szerda      - Szabó és Mihalik család

13. csütörtök  - Klinger József 1. évforduló, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók

14. péntek      -

15. szombat   - Keresztúri Pálné, Teréz, férje, gyermekei és szülei

                        - Kordics Károlyné, férje, szüleik, testvéreik és hozzátartozók

                        - Szabó Istvánné Csillag Mária, édesapja, édesanyja, apósa, anyósa, 2 násza és élő családtagok

16. vasárnap  - Pistyúr Gáborné, férje hősi halott, 2 fiuk János és Gábor, valamint Jakubecz János, szülei, apósa, anyósa

                        - Szrenka Józsefné szül. Laczó Margit, férje, szüleik és fiuk, valamint Laczó Mihály és szülei

                        - Híves János, édesapja és nagyszülők

17. hétfő         - Czinege Jánosné szül. Híves Borbála, szülők, nagyszülők, hozzátartozók (alapítványi)

18. kedd         - Záhorszki András, felesége Varga Erzsébet, testvérei

19. szerda      -

20. csütörtök  -

21. péntek      - Molnár Lajosné szül. Pistyúr Erzsébet, apósa Lajos, bátyja János és szüleik

22. szombat   - Pistyúr János (1941), a Súth és a Pistyúr család halottaiért

                        - Urbán és Koza család élő és elhúnyt családtagjai, Vitál Ida és Ary Erzsébet

                        - Viktor Istvánné, férje, násza Szabó József, felesége, fia, lánya, menye és hozzátartozók

23. vasárnap  - Kovács István és Csillag nagyszülők

                        - dr. Borsa Mihály, szülei és hozzátartozók, Vitéz István, felesége, szülők, nagyszülők, Nagy Ignác, valamint Káposzta József és hozzátartozók, Csernák István és hozzátartozók

                        - Jakubecz János, szülei, Szabó András, felesége Kaba Borbála, gyermekeik, testvéreik, Szabó István, Borbála, Szabó és Kaba Szülőkért

24. hétfő         -

25. kedd         -

26. szerda      - Czinege József, szülei, testvérei, sógorai

                        - Vitéz Ferenc és élő és elhunyt családtagok

                        - ifj. Bozsonyík István, édesapja, apósa, Szabó Andrásné, 2. férje és szülei

27. csütörtök  - Molnár János, Pásztor Ignác, dr. Mészáros Ede, felesége Margit (alapítványi)

                        - Szabó Péter Pál 2. évf. Erdély Béla, felesége Dombai Margit, 2 gyermekük és nagyszülők

                        - Konopás István és a család elhunyt tagjai

28. péntek      - Kristók János, felesége Híves Katalin, szüleik és vejük

                        - Murányi Lajos, felesége, vejük Nagy József, szüleik és hozzátartozók

29. szombat   - Híves Mihályné szül. Mrekvicska Julianna, férje és hozzátartozók

                        - Vitéz Sándor 1. évforduló

                        - Boda János, felesége Dombai Piroska, fiuk János, Szász István és elhunyt hozzátartozók

30. vasárnap  - Csillag János hősi halott, felesége, leánya Erzsébet és szüleik

                        - Búzás Ildikó, Kovács és Búzás család élő és elhunyt családtagokért

31. hétfő         - Hálából

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre