Az
egyház mindenkor tisztelte a szentírást, mint
magát az Úr testét is, hiszen a
szent liturgiában veszi és nyújtja a
híveknek az élet kenyerét, mind Isten
igéjének, mind Krisztus testének
asztaláról. Az isteni írásokat a
szenthagyománnyal
együtt mindig hite legfőbb szabályának tartotta
és tartja egyházunk, mert ebben
a próféták és apostolok szavain
keresztül a Szentlélek szólal meg. Az Isten
sugalmazására egyszer és mindenkorra vannak
írásba foglalva az embert Istenhez
vezető gondolatok, melyek minden korban és változatlanul
közvetítik magának
Istennek az igéjét. A Szentírásnak kell
tehát táplálnia és irányítania egyházunk
tanítását és a keresztény
vallást
is.
A szent
könyvben a Mennyei Atya végtelen
szeretettel siet fiai elé és beszélget velük.
Márpedig akkora erő és
hatékonyság van az Isten igéjében, hogy
támasz és életerő az egyháznak,
hitszilárdság az egyház gyermekeinek,
táplálék a léleknek, tiszta és el
nem
apadó forrása a lelki életnek. Isten szava eleven
és átható, mondja már a
zsidókhoz írt levél is. Amit pedig Isten kimond az
úgy van, hiába magyarázzák
másként a másként gondolkodó,
eltérítő kalandorok. Feladatunk tehát adva van.
Naponta olvassuk e könyvet, mert az mindenkihez szól. Vagy
csak strigula
kedvéért vettük meg, hogy polcainkon porosodjon?
Tavaly Gárdonyi Géza sorai
voltak, most Túrmezei Erzsébet verse legyen
segítségünkre napi olvasási
igényünk növelésében.
Sok
porosodó, drága Biblia,
Ha kinyitását mindhiába
várja.
Lenne nagyörömest
Távoli vak testvérünk
Bibliája.
Elveszítette
mindkét karját,
Rászakadt a vakság éjjele.
De felragyogott neki
Krisztus,
És az élete fénnyel lett
tele.
Szomjazott az
ige
kristályvizére.
Hogyan is olvashatna
Bibliát?
Keze nincs, hogy betűit
tapintsa,
És nem betűzheti, mint aki
lát!
Mégis
Bibliát olvas!
Előtte vakírásos Bibliája.
Nyelvével tapintja ki
betűit,
S lelke az ige mélységeit
járja.
Így
betűzte elölről végig
többször
Isten szent könyvét. Az
élete,
Vigasztalása, kincse,
békessége!
S bibliája – sokunk ítélete.
Éhezzük-e,
ahogy ő éhezi,
És látó szemünk tapad-e úgy
rája,
Nem vádol-e bennünket távoli
Testvérünk
végigcsókolt Bibliája?!
Az
inspiráció, melyet szoktak ihletnek vagy
sugallatnak is fordítani, voltaképp
belégzést jelent: amikor a földi halandó
lelkébe Isten vagy a túlvilági hatalmak
belélehelnek valami számára is
felfoghatatlan erőt, tudást, képességet. Az isteni
sugallat lényünk lényegéből,
lelkiismeretünkből táplálkozik.
Mozgósít minden eddigi élményt,
tapasztalatot,
villám módjára lecsapva hoz
megvilágosodást.
Az
emberiség törvényhozóinak,
prófétáinak,
látnokainak, költőinek életében gyakran
kimutatható ez a villámcsapásszerű
felismerés, mely nemcsak egyéni életüket
változtatta meg, hanem egész népek,
sőt az emberiség életét is. Az ember, az
emberiség jobbik énje üzen ilyenkor,
melyre csodálkozva pillant az is, akinek tollába
mondták az Igét. Valami új, valami
döbbenetes és visszavonhatatlan kinyilatkoztatás
született, mely isteni
eredetű, de emberi kéz által rögzített.
A hívő
ember ezt a kivételes lelki állapotot
mindennap, minden órában elérheti, amikor
imádkozik, vagyis egyedül marad és
személyes párbeszédet kezd Istennel. Istenhez a
legjobb énünkkel fordulunk, Ő a
legtisztább akaratunkat szólítja meg. Istennel az
imában tegező viszonyban
vagyunk, mert Ő szülőnk, testvérünk és a
legjobb barátunk, aki elől semmit nem
titkolhatunk el. Nincs értelme alakoskodni Őelőtte, hiszen mi
kezdeményeztük az
imádság párbeszédét, végtelen
tudása magába foglalja minden kimondatlan
bánatunkat és kívánságunkat is.
Így hát aki Istennel van, soha nincs egyedül.
Mi, gyarló emberek, néha szánt
szándékkal nem figyelünk Őrá, nem akarjuk
meghallgatni barátságos figyelmeztetését, a
szelíd korholást. Hányszor nem
hallgatunk a „jobbik eszünkre”! Hányszor hurrogjuk le
jobbik énünket,
halhatatlan lelkünk parancsát! Pedig az isteni sugallat,
mint a napfény,
egyetemlegesen árad szét és sugárzik
mindenkire.
Aki
árnyékba húzódik a napfény elől
magára
vessen- gonosz úton jár. Aki nem szólítja
Istent és nem hallgat szavára, saját
lelkének gyilkosa.
Ma, úgy
látszik, nagyon sok szerencsétlen
lélek fordult el végképp Istentől. Nem
kíváncsiak sugallatára,
vigasztalására,
tanácsára. Csak ezen a világon és csak az
anyagiakban keresik boldogságukat.
Isten teremtményei, de elfordultak teremtőjüktől,
mesterüktől, atyjuktól,
testvérüktől, barátjuktól.
Naponta
olvassuk hát a Szentírást,
hallgassunk az isteni sugallatra, hogy segítségükre
lehessünk!
(SzSzP
írása alapján)
(Gondolatok az októberi
litániákhoz)
Korunkat
sajátos lemondás, fáradság üli meg.
A nagyhangon beharangozott konvergencia törvény
ellenére sem dübörög a
gazdaság, amit a most közzé tett adatok is mutatnak.
Terjed a tanácstalanság:
merre vezet az út a jövőbe? Szaporodnak a
csalódások: már túl sokszor
bizonyultak illúziónak és tévútnak a
nagy hanggal beharangozott programok, a
fejlődésbe és tudományba vetett hit.
Hiányzik manapság a reménykedés ereje, az
út világossága és az a lelki tőke, amire
szükség lenne a föld
megújulásához.
A
földön minden probléma megoldható, ha
előteremtjük a szükséges szellemi tőkét, ami
nem más, mint a szívek ereje, a
lelkiismeret ereje, a szeretet és felelősség ereje!
Ám a lelki-erkölcsi erő
megszerzésének csak egyetlen útja. A lélek
erejét csak attól kaphatod meg, aki
a lelket megteremtette! Csak az élet teremtője tudja megadni
neked az életnek
azt a leheletét, ami belülről tesz erőssé
téged. Imádkozó emberré kell lenned,
aki Istenhez fordul, megnyitja magát neki, az Ő lelkét
szívja magába az imában.
Akkor megkapod az élet leheletét, a lélek
életerejét, a reménység erejét, a
világos utat és a türelmes szeretetet.
A
rózsafüzér a lelki erőhöz vezető szilárd
út. Naponta imádkozzátok a
rózsafüzért, hangzott a fatimai üzenet. Ha az
előbbi
kérést teljesíted, Isten egyre új
ösztönzéseket és sugallatokat ad neked, hogy
Mária példájára te is folyamatosan tedd a
jót. Csak az imádkozók lesznek alázatos,
szolgálatkész emberek, akik Mária
módjára( Ime az Úr szolgáló
leánya) mindig az
Isten rendelkezésére állnak.
A
rózsafüzér Istenhez való
közelsége
elmélyíti lelked kútforrásait, újra
eltölti kegyelemmel azt. Világosabb lesz
bensőd, eltörpül a kudarctól való
félelmed, a lélek fáradságát por
módjára fúja
el a „ mennyei szél”. Ám az élet ezen
kútforrásából nap mint nap inni kell.
Ezzel veszel vigasztalást Istennél és így
lesz erőd mások vigasztalásához.
Az
imában kapni fogsz és adni is ezért tudsz.
Elengedni és engedni akaratodból, reményt
és békét adni, mivel lelked erőt,
világosságot
és szeretetet nyert, Isten Lelke leheleteddé vált,
Jézus pedig életprogramoddá.
Nem hallgatsz a média guruk kívül csillogó
ám belül üres üzeneteire, emelt
fővel jársz a mindennapok rögös útján,
mivel Isten elérkezett életedbe.
Október.
A rózsafüzér hónapja. Máriához
fordulva istenre hagyatkozni soha sem késő. A folytatás
és újra kezdés
lehetősége a kezünkben van. Éljünk hát
vele, hogy magunk megváltozásával
segítsünk a Magyarok Nagyasszonyának
felemelkedésünk előmozdításában.
(
H.M. cikke alapján)
Abban az
időben Jézus ezt mondta
Nikodémusnak: Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a
mennyből
alászállott, az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy
Mózes fölemelte a kígyót a
pusztában, úgy fogják felemelni az
Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne
vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy
szerette Isten a világot, hogy egyszülött
Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen.
Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy
elítélje a világot, hanem hogy
általa üdvözüljön a világ. ( Jn
3,13-17)
Lelki
megújulásunk forrása mindig az, hogy
újra és újra Krisztus keresztjére
tekintünk. Megváltásra váró
emberként
szüntelenül erre a keresztre tekintünk, amely meghozta
számunkra a megváltást.
A világ számára Jézus halála nem
sikertörténet, hiszen félelem, fájdalom
és
szenvedés jellemzi. Sokan botrányosnak és
értelmetlennek tartják. A hívő ember
azonban meglátja mögötte Isten akaratát, s
megérti a kereszt igazi üzenetét:
megváltás, üdvösség, élet,
és remény fakad a keresztből. Jézus
halálakor
elsötétült az ég, megrendült a föld,
s mindezt látva római százados megvallotta
hitét. Ha csak a keresztre tekintek, lassan elhomályosul
körülötte minden,
lélekben megrendülök, s szívemben
megszülethet a hit.
/
Horváth Sándor István Szombathely/
Nem
történik térségünkben semmi, hangzott el
régebben bizonyos fórumon ez a kijelentés.
Hála Istennek a történések ennek
ellenkezőjét támasztják alá.
Eldöntendő kérdés
értékválságban küszködő
világunkban mi is a valami, hogy csak a lábunk elé
nézve leragadunk a földön,
avagy emelt fővel járva észre vesszük való
világunk pici csodáit.
A már
rendhagyó, terményekért hálát
adó
körmenet hitvalló volta sok testvérünk
alázattal végzett áldozatos
munkájának
gyümölcse. A nagykátaiak élen haladó,
virágból készült koronája, az
odafigyelés
magas fokát sugárzó ünnep pici dolog a
világegyetemben, ám közösségek
életképes
voltát tükröző esemény. Csak ennyi?
Rá egy
hétre a háborúk áldozataira
emlékeztünk a templomban és a hősök
terén. Múltunk történéseit
idéztük, ám a
mában a jövőbe tekintettünk egy kicsit. Ennyire
képes a gyarló ember, de képes,
ha akaratát úgy irányítja.
Öröm
volt a következő vasárnapi nagymisét
bemutatni, indított útnak bennünket az Apát
Úr!
Rengeteg
fiatalunk gyónt erre a szentmisére készülve,
hisz „VÉNI SZANKTE” van. Isten
nélkül tanévet sem lehet kezdeni! Csak ennyi!
És miért csak most ennyi? A nyári
szünetben miért nem ennyi?
Tóalmáson
körzeti focibajnokság is megvolt.
Mi, a résztvevők álltuk a költségeket. Ennek
ellenére jó volt együtt lenni,
tenni. Ennyi! Igen, ennyi, mert jó közösségben
lenni.
Mint
már az előző számunkban ( Vadkerti
Harangok: www.ersekvadkert.vaciegyhazmegye.hu címen bárki olvashatja )
jeleztük ki Szent
Teréz balassagyarmati látogatását, aki
Vác felől érkezve Érsekvadkerten is
áthaladt. Ismert, hogy szentté avatásakor nem
tudtak csodákról, nagy tettekről
beszámolni, hisz rövid élete nem volt más,
mint belesimulás Isten tenyerébe. A
csodák itt és most történnek, hisz
látogatására megtelnek a templomok. Leontin
atya néhány gondolatát, amit sok
testvérünk hallhatott a helyszínen
megosztanék
tisztelt olvasóinkkal. Meglepő története, mely
szerint a szent gyarmati
vendéglátása a „Terézke”
működési területén személyét
és szüleit ért vendégként
kezelés viszonzásaként is fel lehet fogni
így utólag. A prédikációban nagyon
szépen vonult végig a „kicsiség nagysága”,
mely az alázat és önzetlen szeretet
alapján áll. Olvasható
élettörténetében, hogy Isten kezében
labda szeretne
lenni. Ugye mindannyian ismerjük a labda szerepét. Abba
belerúgnak a gyerekek (
olykor a felnőttek is), földhöz vágva
pattogtatják, de az én labdám címmel
megannyiszor magukhoz is ölelik. Ennyi szeretett volna lenni?
Ennyi! Igen
ennyi. Egyszerű, az Isten kezébe labdaként
belesimuló. És lett a kis emberek
nagy szentté válásának
példaképe. Ereklyéje bejárja a
világot. Missziósként
térít. Odavonz. Ennyi? Igen ennyi, ami a másokat
szem előtt tartó közösséggé
formál, még akkor is, ha való világunk
minden szócsöve az önmegvalósító
egoizmust sulykolja belénk az alázat
erényének meghunyászkodássá
silányításával.
Lapzárta
időpontjában ( szeptember 15-16.) a
közösség élt a hagyományával. A
gondos kezek által gondozott Kálváriánk
búcsúját. Nagy dolog mondja a
közönyös ember. Számára csak ennyi.
Számunkra is
ennyi? Nem, nekünk sokkal több, hiszen a Trubin család
által 1868-ban
kezdeményezett ( a templomi nagy kereszt is tőlük
származik), Boda Pál által
felkarolt kápolna 1904-től hirdeti Isten
dicsőségét. Együtt ünnepeljük itt
Mária neve napját és a Szent Keresztet, hisz azok
egymástól elválaszthatatlanok
és a nagyfokú alázat példaképei
minden kor emberének. Ennyi? Igen ennyi, de
nagyon is ennyi! Kérdés csupán annyi, mennyire
tudunk ezzel zúgolódás nélkül
élni? Mihez tartás végett,
zárszóként és röviden
idéznék a prédikációban
elhangzott történetből. Emberünk, nevezzük Galamb
Mihálynak felesége elvesztése
után nagyon mogorva ember lett családjával
és környezetével egyaránt. Nem
ismert sem Istent, sem embert. Némi változás akkor
történt életében, amikor a
megszületett unokája szintén a Galamb Mihály
nevet kapta. Ő lett a Galamb
Misike, akiben saját magát látta. Nagy terveket
szőtt, ám az élet közbeszólt.
Vonatgázolás végett Misikének
temetés lett a földi végállomás.
Háztól temettek
akkor.Áll a család a fehér koporsó
körül. Az édesanya sírását alig
tudják
elállítani. Mihály csak áll és
néz meredten a kicsi koporsóra, majd hirtelen
mozdulattal, sokak megrökönyödésére
letépi a koporsó keresztjét és mindenki
szeme láttára földhöz vágta
üdvösségünk jelét. A temetés
lezajlott, ám
Mihályunk lelkében még nagyobb
békétlenség költözött. Nem hagyta
békén Öt a
meggyalázott kereszt. Egy késő este csöngetett a
plébánosnál és keresztet kért
tőle az öreg Mihály. Még aznap éjjel a
sírt kihantolva adta vissza kis
unokájának azt a keresztet, melyhez belső hangként
annyira ragaszkodott a kis
Misike.
- emjé
Évad-
Az Úr, nem azt fogja
kérdezni tőled, mennyi volt a fizetésed. Azt kérdi
majd, nem aljasodtál-e le
érte.
Mint azt a
vasárnapi evangéliumban /Lk
12.13-21/ hallhattuk a tömegből valaki odalépett
Jézushoz és megszólította:
„Mond meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az
örökséget.” Ám ezzel a
szavakkal elutasította őt Jézus: „Ember, ki hatalmazott
fel rá, hogy bírótok
legyek és elosszam örökségeteket?” Majd a
tömeghez fordult: „Vigyázzatok és
óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a
vagyonban való bővelkedéstől függ
az ember élete.”
Példabeszédet
is mondott nekik: Egy gazdag
embernek bőséges termést hozott a földje. Így
okoskodott magában. Mit tegyek?
Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már mit
teszek: lebontom a csűrömet és
nagyobbat építek, oda gyűjtöm majd a termést
és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok
évig elég! Pihenj,
egyél, igyál és élj jól! Ám
az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még ma
éjjel
visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire
marad? Így jár az aki vagyont
halmozott fel magának, ahelyett, hogy Istenben
gazdagodnék.
Aranyszájú
Szent János egyik mondása szerint
az ember által gyűjtögetett anyagi javakat három
veszély fenyegeti itt a
földön: vagy önmaguktól elavulnak, vagy a
tulajdonos pazarlása emészti fel
őket, vagy idegenek csalárd módon elrabolják őket.
Úgy tűnik e évszázados
bölcsességet kevesen ismerik napjainkban. Azokra gondolok,
akik az anyagi javak
felhalmozását tarják követendő
életelvnek, mit sem törődve a szegények
megsegítésével.
Az
említett 3 veszély számos formában van
jelen napjainkban. A fiatalok a legújabb mobiltelefont,
legmodernebb
számítógépet és más
hasonló eszközöket akarják birtokolni. Mivel a
gyártó cégek
a haszon érdekében újabbnál újabb
termékeket dobnak a piacra, sok termék válik
gyorsan elavulttá. Bár jól
használhatók, de az új varázsa annak
birtoklásába
hajszol. A pazarlással is nap mint nap találkozhatunk.
Miközben sokan
nélkülöznek a konvergencia zászlaja alatt,
egyesek két kézzel szórják a pénzt
szórakozásra, fölösleges, éppen
megtetsző dolgokra. A harmadik veszély is bőven
jelen van napjainkban. Sokan úgy vesztik el vagyonukat, hogy
mások ( BAUMAX, IL
FERRO, Biogiliszta, stb) becsapják őket. Az anyagi javakat
könnyű elveszíteni.
Ha szüntelenül azok biztonságos
megőrzésével, kamatoztatásával
törődünk,
elfelejtünk emberként élni. A felhalmozott vagyon
boldogság helyett rettegést
hoz, amit jól mutat mai „nagyjaink” kigyúrt alakok
kíséretében történő
közszereplése is.
A földi
gazdagsággal szemben a lelki
kincsekkel egészen másként állunk. Nem
véletlen tehát, hogy az anyagi javak
gyűjtése helyett Jézus az Istenben való
gazdagodást, a lelkiekben való
bővelkedést ajánlja a fenti Evangéliumi
részletben. A jóság, a szelídség, a
türelem, a megbocsátás, a békességre
való törekvés, a szeretet gyakorlása, az
alázatosság, az odafigyelés, az
együttérzés és más lelki javak mind-
mind olyan
kincsek, amelyek sohasem mennek ki a divatból, nem
számítanak elavultnak és
akkor sem fogyunk ki belőle, ha pazarlóan bánunk
velük és a tolvajok sem
képesek elrabolni tőlünk.
Az Istenben
való gazdagodás egyik módja éppen
ez lehet. Akinek van módja, segítse a
rászorulókat. Nem
könyöradományról van
itt szó, hanem az igazi nagylelkűség
lehetőségéről. A vagyon és a kapott
ajándék
megtölti kezedet, zsebedet. Amit viszont másoknak adsz, a
szívedet tölti meg
örömmel és boldogsággal.
(
HIS 2007-08-06)
Ha
még emlékszenek rá, szeptember 2.-án a
nagymise prédikációjában kitért az
Apát
úr az alázat szerepére életünkben. A
Keresztény Élet ezzel dátummal megjelent
számában Boda László az alázat
értékét mutatja be. Balassagyarmaton a
„terézi„
látogatás kapcsán keményen kicsengett a
Leontin atya prédikációjából, Kis
Szent
Teréz életpéldája alapján, az
alázat és a szeretet kapcsolata. Fogjuk fel ezt
alkalmazandó felhívásként mi is, mert
általa biztosan kijutunk abból a
válságból, melyet az isteni útról
történő, névlegesen keresztény
Magyarországgá
válásunk idézett elő. S mielőtt
cselekednénk, tisztázzuk magunkban, mit is
jelent az alázat fogalma.
Az
alázat büszkeségtől mentességet,
szerénységet jelent. Annak
belátását, hogy gyarló teremtmények
lévén megvannak
a korlátaink, melyeket legfeljebb Isten kegyelméből
hághatunk át, mert
tehetségünk és akaratunk kevés hozzá.
Szent
Pál számos helyen szól az alázatról,
most azonban Szent Péter apostoltól idézek:
„Ugyanígy, ti fiatalok
engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás
iránt pedig viseltessetek alázattal,
mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az
alázatosaknak azonban kegyelmet ad.
Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak
idején megdicsőíthessen
benneteket.”
Teljesen
világos, hogy Istennel szemben csak
az alázatnak van helye, a teremtő és teremtmény
viszonyát ez az érzés
alapvetően meghatározza. Az elöljáróknak
kijáró engedelmesség,
szolgálatkészség
alázata nem jelent megalázkodást,
meghunyászkodást, jogfosztottságot ( való
világunk ezt hangsúlyozva él
tévedésben), csupán a keresztény ember
társadalmi
kötöttségét és
felelőségét. Isten úgy kívánja, hogy
az emberi társadalomban is
az értelmes rend érvényesüljön s az
Istentől kisugárzó parancs megerősíti a
Tőle származó emberi tekintélyt is. Az
elöljárónak azonban élen kell járniuk
mindabban, ami hitelessé teszi őket az alájuk rendeltek
szemében. Az emberi
történelemben egyébként azokra a hatalmasokra
emlékszünk a legjobb szívvel,
akik tudatában voltak saját kicsiségüknek.
Akik pedig gőgösek voltak, azokat
szépen, csöndben kitörli az emlékezet.
Egymás
embertestvériként fogadjuk el
kölcsönös gyarlóságainkat, annak
tudatában, hogy Isten gyermekeiként osztozunk
a közös jótéteményekben, ami az
önkéntesen vállalt, senkit meg nem
alázó alázat
eredménye.
Ez a
mélyen gyökerező alázat az alapja a
kereszténységben elrejtett demokratikus gondolatnak, ez
az a „szabadság,
egyenlőség, testvériség”, amit a
felvilágosodás kisajátított és
szellemében
napjainkig visszaél vele.
Alázatosság,
mondja a keresztény ember, s ha
sikerül megtartania és gyakorolnia ezt az erényt,
akkor ő lesz a mindenkori,
legmodernebb demokrácia támasza.
Ez az
alázat nem jelenti azt, lefokozzuk,
lealacsonyítjuk magunkat. Azzal sem jár, hogy
dölyfös urak szolgái leszünk. Ez
az alázat elsősorban Istennek szól és Isten
művének. Minden cselekedetünk ebből
kell, hogy következzék. Kicsinyek vagyunk, s ami jót
és nagyot elértünk, azt
Őérte és Őáltala cselekedtük. Csak
Istené a dicsőség, míg a hiba és a
tévedés a
mi tulajdonságunk.
Nehéz,
egész életre szóló lecke az
alázaté a
tökéletesség felé vezető úton, melynek
mementója Krisztus keresztje.
(
tanár úrtól)
(Búcsú előtti gondolatok)
Nagyobb
megtiszteltetés nem érhet embert,
mint a Boldogságos Szűz Máriát. Hiszen, ha valakit
így köszöntenek, hogy „
kegyelemmel teljes”, akkor ez azt jelenti, hogy ennek az embernek
életét az
isteni életből való részesedés teszi
teljessé, vagyis Isten örök elgondolása
szerinti életet él. Egyenes következménye a
feni idézetnek az is, hogy vele van
az Úr. Nemcsak, vagy lesz vele, hanem a jelenlét
folyamatos és időn átívelő.
Mindannyiak
ismerjük az angyali üdvözletet,
az angyallal folytatott párbeszédet. A
szolgáló leányság vállalása
nem
megalázó, hanem kiválasztottságot
magával hozó hozzá állás az ismert
eseményekben.
Mária
nem kételkedik Zakariás módjára, de nem
is hiszékeny. Mária megkérdezi az angyaltól
a messiási édesanyaság mikéntjét.
Ö
tudta meg először az emberek közül, amit mi a
hitünk által tudunk, hogy ami
akkor és ott történt az a Szentlélek műve,
mely a leáldottabb asszonyi rangra
emeli Máriát.
Isten
gondolatai nem a mi gondolataink. Egy
olyan korban, amelyben csak a férfi számított, egy
egyszerű názáreti szüzet
választ ki az Isten, hogy az emberiség
üdvösségének eszköze legyen. Istent
akkor sem és most sem érdeklik az emberi
előítéletek. A Boldogságos Szent Szűz
egész élete a kimondott igen jegyében zajlik le
és válik a hit legtökéletesebb
példaképévé.
Magyarok
Nagyasszonyának ünnepén tekintsünk
Égi Édesanyánk alakjára, aki mindenben
rá tudott hagyatkozni Isten
bölcsességére. Nem jelentett ez passzivitást
nála. Neki is meg kellett élnie a
Krisztus követés összes drámai
mozzanatát, az elszakadások sorozatát, a hit
homályában való járást. Vegyük
hát észre, ezzel tud példaképünk
lenni, hisz
mindenkinek meg van a saját kis keresztje, bárhogy is
nevezzük azt.
Mária
életében első az Atya akarata, a Fiú
szolgálata és a Szentlélek Úristen. Ha mi,
magyarok Nagyasszonyunk törvényei
szerint igyekszünk élni, akkor a jövőben is
beteljesedik majd az ismert, szép,
magyar egyházi ének szövegének
igazsága: „ Hadd legyünk mi is tiszták, hősök,
szentek! Hazánkat így mentsd meg!”
(bépé)
Már
csak múlt időben beszélhetünk a
nyárról,
hisz már a tanítás is megkezdődött. Sok
csoportban és több pontján jártunk ez
idő alatt. A cserkészek a Börzsönyben
erősítették közösségüket, melyről
az
előző számban is olvashattunk. Volt hittantábor,
Észak- magyarországi és
tóalmási csoportos kirándulás, de
képviselték Érsekvadkertet a III.
Egyházmegyei Találkozón éppúgy, mint
Galgagután az új templom felszentelésén.
Résztvettünk a Palóc Búcsún,
más települések ( Nagykáta, Tura) is
szép számmal képviseltették
magukat a terményekért hálát
adó körmenetünkön. Voltak egyéni
kirándulások, de nem száradtak ki ez alatt sem
a templom kertvirágai és a sövény sem nőtte
túl magát. Megszépült a
Kálváriánk
központi keresztje, megújult a temetőben egy kereszt
valamint a Sós – Kápolna.
Biztosan sokan
élményekben is gazdagodtak ez
idő alatt. Örömmel venné újságunk, ha
megosztanánk olvasó táborunkkal azokat,
hogy legalább az olvasás szintjén részesei
lehessenek örömeinknek. Ennek
szellemében tesszük közkinccsé a Cserkeszőlői
templom hirdető tábláján
olvasható tanúságos verset, amit Túrmezei
Erzsébet írt :
Valamit
kérnek tőled.
Megtenni
nem kötelesség.
Mást
mond a jog,
Mást
súg az ész.
Valami
mégis azt kívánja: Nézd,
Tedd
meg, ha teheted!
Mégis
arra a harmadikra hallgass,
Mert
az a szeretet!
Messzire
mentél. Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért
még egyet kellene.
De
tested, véred lázad.
Majd
máskor!- nyugtat meg az ész.
És
a jog józanságra int.
De
egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd
meg, ha teheted!
Mindig
arra a harmadikra hallgass,
Mert
az a szeretet!
Valakin
segíthetnél.
Joga
nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán
összetörte szíved.
Az
ész is azt súgja: Minek?
De
Krisztus nyomorog benne.
És
a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd
meg, ha teheted!
Mindig
arra a harmadikra hallgass,
Mert
az a szeretet!
Ó,
ha a harmadik
Egyszer
első lehetne,
És
diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet
elégnél hamar.
Valóban
esztelenség volna,
De
a szíved békességről dalolna,
S
míg elveszítenéd,
Bizony
megtalálnád az életet!
Bízd
rá magad arra a harmadikra!
Mert
az a szeretet!
Augusztus
15. szerda
Bölöncsák
öcsénk költött minket reggelröl.
Aztán Roland bátyánk a paraszti élet
munkáiba
kalauzolt a reggeli tornán, ahol zúgott is egy nagyot.
Hogy segítsünk rajta
elzarándokoltunk a Kutyikáho'. Az út
keménynek bizonyult, cipők hada ragadt a
mocsarakba. A cipők megmenekültek, hogy láthassák a
Hont járás fergeteges
előadását. A mező közepén díszmagyarba
öltöztünk, reméljük senki nem leselkedett!
Bár vannak kétségeink! A mise meglepetéssel
kezdődött, mert kedves plébánosunk
tartotta. De ért más is: az ottani kántor
szirén hangja ritkította meg a
tömeget, s űzte el az erdő vadállatait. A
kútból annyi vizet pumpáltunk, hogy még
a kallantyú is kiakadt tőlünk. Hazafelé az út
gyorsabban fogyott, a nyelvünk hegye
is kilógott. Bálint útközben mellizomra
gyúrt, de sikert nem ért el. Végül is
hazatértünk,
mártóztunk egyet a patak hűs vizében. Utána
kiadós vacsora zöldség és hús
kombinációja,
majd egy kis zsírégető méta. Szuper
tábortűz után eltettük magunkat holnapra.
Augusztus
16. Csütörtök
Kedves
bátyám és néném! Lassan írom,
mer' tudom, hogy rosszul hallanak. Nagy Vadkerti
Ácsok nagyon jó dógoznak. Azé a nagy
feladatnak nekiindultunk, s Bálint öcsénk meljizma
némileg megnövekedett, de bicepszre még
gyúrni köne Uegyezte mög Bernadett
mögtiszteltetés,
hogy azzal bíztak mög bönnünket, hogy mi
építsük fel Palócország
várát a
Csóványos köveibő', de vótak akik
puhánynak bizonyultak, azé' ne essenek
kétségbe,
a nénénk).
Most
gyütt eszembe, Arnyi jámborságának
jelét jó kimutatta a röggöli alatt, azzal
hugy a pad alá borult buzgalmában. Vót, aki
mögmásztaja várat, hogy megmérje a
méretjit neki, megint mások mög
rövidebb-hosszabbított úton a várat
elkerülve
próbáltajaz alapkövet mögtalálnyi.
Kedveskéim!Amit
Roland bátyánk kimond az úgy is van ! Eztet
tanúsítja ja következö eset:
Hasadékba fölfelé baktatva, Roland
bátyánk elkurjantotta enmagát:
-Nézzetek
a lábatok elé, mer' szarvasnak agancsát is
találhattok, mer' embör itten még
nem járt.
Abban
a szent minutában Vihariék pulyája nem
felbucskázott egyben?! Az örömhír mán
Vadkertre is eljutott, érkezett is az
örömkalács melegibe. No most mán mennénk
alunnyi, csak aztat várjuk, hogy a honti pulyák, hogy
bódogulnak a vörös szörü
hercegvel az éjszakai randevún.
Utóirat:
Nényém, bátyám, ha gyünnek
hazafelé és talányának egy zöd,
müjanyag, amolyan
csikóbörös forma demizsonyt, aztat főtétlen
hozzák magukval, mer Bernadett
nénénk azóta is
siratja.
Folyt.
köv.
Szeptember
8-án ismét Tóalmás adott otthont a
körzeti focibajnokságnak. Fiaink nagy csatában
büntetőkkel szorultak le a
dobogóról. A lányok sikere most sem szakadt meg.
Mácsik Viktória két góljával
arattak diadalt a nagy rivális és jó barát
Romhány csapata felett egy olyan
tornán, ahol a mozgalom felül kerekedett az anyagi
nehézségeken.
A szabad idő
tervezhetősége végett jelezzük,
hogy a benti házunknál társadalmi munkát
szervezünk október 6 és 13 napokon.
Ekkor kerülne sor a bevakolt estyi ház utó
munkálataira,
Fűmagvetéssel
egybekötött termőföldes tereprendezésre,
gyümölcs ( ribizli, málna szőlő )
telepítésre, a tavasszal telepített
gyümölcsös télre való
felkészítésére.
Ne
feledjétek. A Magyarok Nagyasszonya búcsú
a múltunk végett kötelez. Találkozzunk a
belső parkolóban, ahonnan kereszt és
lobogók kíséretében, együtt induljunk
a Szűzanyához, hogy közös jelenlétünk is
erősítse élni akaró szándékunkat.
Kolping
Szövetség Támogató Szolgálat
2659 Érsekvadkert, Rákóczi út 126.
Segíteni tudjuk:
- otthoni
teendőinek elvégzésében,
- házi, ház
körüli munkáiban,
-
bevásárlásban,
takarításban,
- beteg,
mozgásában korlátozott hozzátartozója
gondozásában,
- orvoshoz,
rendelésre, kontrollra való
szállításban,
(Kerekes
szék
szállítására alkalmas gépkocsival rendelkezünk.)
(Szolgáltatásaink ári jövedelem
függőek, az orvos úti költséges papírt
is ki tud állítani, melyet mi figyelembe tudunk venni.)
Hívjon, mi segítünk!
Telefon: 06/35/
340-228 vagy 06/20/ 578-08-67
-
Októbertől az esti
szentmisék este 6-kor kezdődnek.
- Októberi
rózsafüzér:
hétfő, kedd, szerda a Kálvária
kápolnában este fél 6-kor.
Csütörtök, péntek,
szombaton este fél 6-kor a templomban. Vasárnap
fél 10-kor, a nagymise előtt.
- Október
1-től minden
hétfőn este fél 8-kor felnőtt hittan kezdődik a
Cserkészházban.
Mindenkit szeretettel várunk, aki fontosnak tartja hitünk
jobb megértését,
lelki töltekezést.
- Október
7- én
vasárnap a reggeli mise után autóbuszokkal
megyünk Szentkútra, hogy az
ott megjelent zarándokokkal közösen
köszöntsük a Magyarok Nagyasszonyát. Az
autóbusz várható költsége
személyenként 1200Ft. Jelentkezni Beke
Lászlónénál
(Beke butuk) és Gyurcsek Gyulánénál
(sekrestye) lehet. Jelentkezés a fenti
összeg letételével lehetséges
Úgy
tervezzük, hogy az előző
évek gyakorlata szerint, a buszparkolóból
körmenetben megyünk a Kegyszoborhoz .
Ide várjuk a kocsival érkezőket is, hiszen egy
közösséget képviselünk a nagy
közösségben.
Hazaindulás
a litánia utáni
közös búcsúzással veszi kezdetét,
körmenetbeni járművekhez vonulás, az otthoni
templomi beköszönéssel ér véget a
búcsúi nap.
- Idén is gyűjtünk
terményeket a kispapok részére.
Előreláthatólag október
11-től 13-ig
(csütörtök, péntek, szombat). További
információ a templomi hirdetésekből
tudható meg.
- Október
23-án
emlékezünk meg utolsó
szabadságharcunkról. Vegyünk részt az
önkormányzatunk
által szervezendő ünnepségen.
Keresztelt(ek):
Nagy Lili /Nagy
Zsolt –
Freund Katalin/
Fazekas
Gábor – Fábián
Szilvia
Halottaink:
Tóth
Kálmán 1971
Kurfis Ignác 1943
Sipos Ferenc 1936
Erdős Ferencné Pálinkás
Margit 1937
Balga Sándor 1947
Jakubecz Jánosné Szabó
Erzsébet 1924
Záhorszki Gergelyné Csillag
Erzsébet 1929
Szrenka János 1933
Szentségimádások beosztásai
Imaórák
Minden hónap 13-án az esti
mise előtt 5-órától FATIMAI SZŰZANYA
TISZTELETÉRE.
Minden hónap első vasárnap
15-16 Rózsafüzér Királynője
tiszteletére és titokcsere .
1. hétfő
-
2. kedd
-
3. szerda
-
4. csütörtök
-
5. péntek
-
Fábián Ferenc, szülei, testvérei,
apósa, anyósa
-
Csordás Istvánné szül. Gubik Julianna
halálának 10. évfordulója, férje,
szüleik, a Csordás és Gubik család halottai
6. szombat
-
Hives Ferenc, felesége Kristók Borbála,
szülők és hozzátartozók
-
Koza István (3. évf.) szülők és
hozzátartozók
-
Boros Ernőné
7.
vasárnap -
Vincze János, szülei és hozzátartozók
-
Fábián János, felesége Hives Margit,
gyermekei és nagyszülők
8. hétfő
-
Szabó János, szülei, testvérei, Kaba
család halottai (Alapitványi)
9. kedd
-
Boda Gyula, felesége, a család halottai és Zachar
László
10. szerda
-
Jakubecz Lajos, neje Kaba Piriska, szüleik, Csillag István,
neje Erdős Margit
és szüleik
11. csütörtök
-
12. péntek
-
Hálából 25. és 55. házassági
évfordulóra, valamint Mezei Ferenc és
felesége
Mátyás Mária
13. szombat -
Súth János, szülei, veje és a család
halottai
-Csillik
és Záhorszki család halottai
-
Paulicsek Péter 1. évf.
14.
vasárnap -
Szabó János, felesége, 2 gyermeke Julianna
és János, Farkas Lajos, felesége, szülők,
nagyszülők és hozzátartozók
-
Varga Ignác, neje Pistyúr Margit, és a
családok halottai
-
Kolnár János, édesapja, apósa,
anyósa és elhunyt családtagokért
15. hétfő
-
Élő és elhunyt családtagokért
16. kedd
-
17. szerda
-
Jakubecz János
18. csütörtök
-
Csillag Ferenc, neje Jakubecz Margit, szüleik, élő
és elhunyt családtagokért
-
Molnár József, neje Boda Anna, szüleik és
hozzátartozók
19. péntek
-
Boda János, 2 felesége, szüleik, sógora
és Csabák István
-
Kristók, Valkó, Dósa és Gréczi
család halottai
-
Záhorszki Istvánné, szül, Holman Ilona (20.
évf.) férje, szülei, testvérei,
20. szombat -
Kökény, Kovács és Gyurcsek család
halottaiért
-
Kovács Ignác, Kovács és Nagy család
halottaiért
-
Jakubecz Gergely, szülei, Czinege család halottai,
és násza Varga János
21.
vasárnap -
Cseh Józsefné, férje, élő és elhunyt
családtagokért
-
Hálából 20 éves házassági
évfordulón
-
Szabó János, anyja Murányi Rozália,
édesapja és testvérei
22. hétfő
-
Varga Jánosné szül. Körmendi Erzsébet,
férje, gyermekei, Gubik Pálné, férje,
leánya és unokái
-
Fábián Istvánné Laczó Ilona,
élő és elhunyt hozzátartozókért
23. kedd
-
Szabó Ignácné szül. Záhorszki Margit,
férje, gyermekeik, szüleik és testvéreik
24. szerda
-
Csillag János hősi halott, felesége, leányuk
Erzsébet és szüleik
25. csütörtök
-
26. péntek
-
Kovácspál István és családtagok,
Pistyúr Ignác, felesége Szlúka
Erzsébet, 2
gyermekük és szüleik
-
Dósa János, fia és a család összes
halottaiért
27. szombat -
Murányi István, felesége, fiuk, menyük,
Kristóf Sándor és szülei
-
Jamrik Antalné 1. évforduló
-
Pálinkás és Hives család élő
és elhunyt hozzátartozóiért
28.
vasárnap -
Zöllei és Horváth család halottaiért
-
Kalmár István, fia és a család halottai
-
Mrekvicska József, felesége Csillag Mária, fiai,
unokaveje, Kristók Ignác,
felesége Pinke Erzsébet és elhunyt
családtagokért
29. hétfő
-
30. kedd
-
31. szerda
-