Sötét az éj-még nincs itt a reggel.
Megtörten állok az ágya előtt,
És nézem Öt,- már tudom, hogy elmegy,
Magamra hagy egy más világ miatt.
Remegő kézzel fogom kezét,
Szemében a fény kihunyni kész.
Könny ízét érzi homlokán ajkam,
S őrjítően fáj ahogy emlékek,
Lassan, hogy arcán a fáradt mosoly
Már nem nekem, - a Megváltómnak szól.
Csillag hullt alá megint az égből,
Kihunyt a fénye, - többé nem ragyog,
Emlékké vált, s ez szívemben örök:
Anyám Te Csillag, - Tőled búcsúzom.

( Bitter T. Ákos)

Ki tud róla?    

Vadkerti Harangok olvasói minden alkalommal olvashatnak cikket a Támogat Szolgálat életéről, melyben beszámolunk örömeikről, munkájukról. Jelen cikkünkben egy mozgásában korlátozott idős bácsit kérdeztünk meg, mit jelent neki az, hogy a Támogató Szolgálat személyi segítője nap-mint nap felkeresi őt.

Miért kérte Feri bácsi a Támogató Szolgálat segítségét?-84 éves magatehetetlen ember vagyok. Sajnos csak egy a rokonom van ,annak meg nincs ideje velem foglalkozni.

Szereti-e Feri bácsi, hogy a Szolgálat segítői ide járnak? Igen, nagyon örülök, mert mindennel ellátnak Áldja meg az Isten, azt is aki idejár meg azt is , aki kitalálta ezt a vállalatot. Mindennel ellátnak, mindenben segítenek, egyedül nem tudnék létezni, mert rajtuk kívül nincsen senkim aki segítene. Zsuzsika, aki idejár a legkedvesebb hozzám, ő tartja bennem a lelket, az életet, mert ha ő nem lenne, biztosan én sem lennék. Ő takarít, mos rám, reggelit készít, fürdet, teát főz, bekeni a lábamat, kiváltja a gyógyszereimet, bevásárol nekem. Ha problémám van segít megoldani. A jó Isten áldását kérem rá ugyanúgy, mint a főnök asszonyra, Erzsikére, aki iderendelte hozzám. Sok boldogságot és jó egészséget erőt kívánok nekik.

Mi a véleménye a Támogató Szolgálatról? Borzasztóan örülök, hogy ilyen ápolót küldtek, aki még a gondolataimat is kitalálja. Nagyon-nagyon várom őt minden nap, és nagyon örülök amiért megalakult ez a vállalat és segíti az olyan szerencsétlen, magaga tehetetlen embereket, mint én is vagyok.

V. K

Focibajnokság

Húsvétot követő szombaton hat csapat sorakozott fel a balassagyarmati sportcsarnokban, hogy összemérjék futballtudásukat a IV. Nemzetközi Kolping Labdarúgó Torna alkalmából. A mezőnyt Erdélyből Csíkszereda, Felvidékről Ipolyszakálos, hazánkból pedig Százhalombatta, Romhány és – a házigazda – érsekvadkertiek alkották. Kiélezett, de sportszerű mérkőzéseket láthattak az érdeklődők, melyek végén az érsekvadkertiek második számú csapata szerezte meg a győzteseknek járó serleget. A képzeletbeli dobogó második fokára a romhányi fiatalok állhattak, akiket az Erdélyből érkezett barátaink követtek. A további helyezettek sorrendben: Érsekvadkert I, Ipolyszakálos és Százhalombatta.

Ezen a hétvégén is újabb élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtunk az eseményen, amiért külön köszönet jár a Kolping Ifjúság azon tagjainak, akik megszervezték nekünk tornát.

 A torna rendezése köztudott költségekkel is jár. Ennek lefedésében vállaltak szerepet az alábbi adományozók: Balla Mihály, Percsina Norbert, Csiki-Bege kft, Érsekvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet, Önkormányzat Érsekvadkert, Híves Mihály, Holman László, Holman József, Horváth Lajos, Jamrik József, Jamrik László, Sági Péter, Szabó János, Magyar Kolping Szövetség, Svejk Vendéglő, Vadkerti Harangok.

 Megköszönve támogatásukat tervezzük az V. tornát!

A búzaszentelés

5. mérföldkövéhez mentek, hogy az ottani berekben kutyát áldozzanak. A görögök idejében ezt a kultuszt a rozsdaistennek, Erysibiosznak mutatták be, hogy fordítsa el földjükről a rozsdajárvány okozta csapásokat.

A kereszténység búzaszentelő szertartásának első, hitelesnek tekinthető nyomai a IX. századból maradtak ránk. A rómaiakhoz hasonlóan április 25-éhez kötötték ezt az eseményt. Ezen a napon Szent Márk evangélistát ünnepli az egyház, de nagyjából ez az az időpont, amikor az ősszel elvetett búza olyan fejlődési állapotban van, hogy a gabonarozsdák és más károsítók gyakran és könnyen támadják. A frankok földjén elterjedt magánájtatosságból alakult ki a későbbi, már” hivatalosnak” is tekinthető, imádsággal és körmenettel egybekötött szentelési gyakorlat a XI. században, német nyelvterületen, majd onnan terjedt tovább, Magyarországra is gyorsan eljutott. A búzaszentelés napja hivatalos egyházi ünnep volt, maga a szentelés az egész Kárpát-medencében hasonlóképpen történt.

Szent Márk napján minden község népe, a pap vezetésével körmenet keretében kivonult a határba. Magukkal vitték a máskor is használt templomi zászlókat és a feszületet. Általában minden évben más-más helyre mentek, de csak oda, ahol szép és gondozott volt a búzatábla. A kijelölt táblához érve a hívek körülvették a papjukat, aki imádkozott, majd megszentelte a vetést. A szertartást követően mindenki igyekezett legalább néhány szál szentelt búzát tépni, azt mindig az imakönyvükben őrizték. A búzaszentelési körmenet alatt, és közben litániát imádkoztak és énekeltek. A szertartás végén a pap a négy világtáj felé fordulva négy evangéliumi szakaszt énekelt, annak jeléül, hogy az áldást az egész határ, sőt az egész világ búzavetésére kéri. A búzaszentelési körmenetet az ötvenes évek elején betiltották, azt követően vagy a templom falain belül végezték el a búzaszentelést, vagy kénytelenek voltak még arról is lemondani!

Napjainkban már nem tiltja senki, s így a búzaszentelésnek - legalább is elvben – nincs akadálya. Nagy kár volna tehát, ha hagynánk feledésbe merülni, hiszen a hitben való erősödésünket és gyarapodásunkat is szolgálja. Őrizzük, ápoljuk ezt a tisztes hagyományunkat is féltő szeretettel. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezt a Földet mi csak bérbe vettük az unokáinktól. Ezért kötelességünk azt minden szép hagyományunkkal együtt továbbadni nekik – ápoltan, tisztán és sértetlenül.

 (Bognár Sándor)

Kedves Énekkaros Testvérünk!

Itt állunk koporsód mellett, látjuk, te már földi pályádat befejezted. Az összetartozás és a szeretet jeléül jöttünk ki a temetőbe, hogy az énekkar - melynek te is tagja voltál - elbúcsúzzon tőled. A kóruson egy ideig üres lesz a helyed, reméljük lassan elfoglalja valaki. De lehet, hogy ez csak remény marad. Oly sokszor hirdették már papjaink is a híveknek, hogy jöjjenek énekelni, mert nagyon lecsökkent az énekkar létszáma. Akinek szép hangja van, jöjjön az Istent dicsérni. Én 16 éves koromtól énekkari tag vagyok, abban az időben 60-70 férfi járt a kórusba. Micsoda lélekemelő volt az, amikor ennyi férfihang egyszerre megszólalt a kántor intésére. Most 10-16-an vagyunk. Pedig én úgy tanultam, hogy aki szépen énekel a Jóisten dicsőségére, az kétszeresen imádkozik. A zenei hallást a Jóisten adta, de ebből az adományból nem mindenki kapott. De akinek többet adott, attól többet is vár el az ítélet napján. Mi a zene ajándékát ingyen kaptuk, ingyen is adjuk tovább, Isten dicsőségére. Hisszük, hogy ő megfizet ezért az utolsó napon. Egyszer megszólított egy ember, elmondta, hogy ő nagyon szívesen járna közénk énekelni, de sajnos nincs hangja. S mi nagyon köszönjük meg Istennek a lehetőséget, hogy ilyen szép hanggal dicsérhetjük Őt. Sajnos, meg kell mondanom, manapság annyira elanyagiasodott a nép, hogy ahol nem fizetnek, oda nem is mennek.  A Jóisten az embernek szabad akaratot adott.... az ember lehet jó is, rossz is, harácsoló is, rablógyilkos is, de tetteiért neki kell felelni. Sajnos, az ítéletre még ritkán gondolunk, pedig földi életünk egyszer véget ér, s bűneink miatt csak a Jóisten kegyes irgalmában bízhatunk, hogy megbocsátja vétkeinket...

 Kedves Ignác testvérünk! Te már átlépted a földi élet kapuját – várod az ítéletet. Mi hisszük, hogy tetteidért, s a szép és nemes szolgálatodért, melyet az énekkarban tettél, a Jóisten megjutalmaz, s azok között állsz majd, akiknek azt mondja az Ítélő Bíró: Jézus Krisztus: Jöjjetek atyám áldottai és bírjátok a világ kezdetétől néktek készített országot! Adja Isten, hogy így is legyen.

(Záhorszki Gergely)

Utóirat:

Az elmúlt években sajnos egyre gyakrabban megyünk olyan temetésre, ahol társunkat kísérjük utolsó útjára. Ennek kapcsán talán érdemes lenne visszagondolni azokra, akik emlékeink szerint tagjai voltak az énekkarnak - akár mint szólisták, akár mint karénekesek. Szolgálatukkal éveken, évtizedeken át tették szebbé ünnepeinket, s színesebbé egyházközségünk életét. Pótolni nem tudjuk őket, de igyekszünk hozzájuk hasonló lelkesedéssel, kitartással, fegyelemmel tenni a dolgunkat, gondolva a krisztusi szavakra: "Hálaadással a szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, szent dalokat és énekeket! Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa! /Kol. 3,16-17/.

Meghalt kántoraink: Havassy Ernő, Erdélyi Mihály, Kelemen István

Meghalt énekkarosok, akikre még a fiatalabbak is emlékeznek: Záhorszki Mihályné, Holman Ferencné, Molnár Lajosné, Molnár Istvánné, Berecz Károlyné, Koza Ferenc, Koza János, Dósa János, Molnár István, Gréczi István, Koza Kálmán, Molnár Ignác, Urbán Ignác.

Köszönjük

 Már hosszú ideje kísérem figyelemmel újságunk működését. Sokszor csak ráhatások eredményeként érkezik be határidőre egy-egy írás a helyi tervekről és történésekről. Pedig történnek szép események egyesületeink életében, amit ha mások buzdítására nem osztunk meg, csupán jelentéktelen és öncélú epizód szerepjáték. Hála Istennek eddig még nem kellett üres oldalt kiadni. Ezért várva csoportjaink és minden testvérünk közérdekű közleményét most köszönünk minden beérkezett, újságunkat éltető írást.

 A Harangok megjelenése kiadásokkal jár. Mint arról az előző számban hírt adtunk, a perselybe dobott adományok a költségek minimalizálása mellett némi tartalékkal fedezték kiadásainkat. A havi összesítések során mindig izgalommal vártuk az egyenleget. Meglepetés most ért először. Egy névtelenségbe rejtőző olvasónk 10.000Ft-os bankó perselybe helyezésével lepte meg a szerkesztőséget, csökkentve ezzel  helybeli 13 éves besurranó tolvaj által okozott veszteséget. KÖSZÖNJÜK kedves ismeretlen testvérünk!

 S ha már a köszönetnél járunk nem mehetünk el szó nélkül az utóbbi két közcélú templomi gyűjtés közzététele mellett, miszerint

A katolikus iskoláknak 227950Ft

A Szentföldi testvéreink javára 136900 Ft adomány érkezett. Köszönjük, amikor e megszorító intézkedésekben dübörgő gazdasági körülmények között ilyen szép összeggel támogatták a nálunk is rászorultabbakat.

2007. virágvasárnapján ,kcs

Hazament

Mindenki ismerhette Barák Imre gyógyszerész urat. Az Ipolyságon 1929-ben született, szerény ember 40 évig állt községünk szolgálatában, hogy a kiadott gyógyszerek mellett szavával is segítsen a rászorulókon, sok esetben még nyitvatartás után is. Nehéz helyzetekben is hű volt hitéhez és magyarságához. Pályáját befutva, hitét tovább adás mellett megtartva, az előző lapzártánk idején visszaadta lelkét teremtőjének. Teste 2007. március 15-től az ipolysági temetőben várja a feltámadást.

(Szerkesztőség)

Cserkészek közt

Idén ünnepeljük a cserkészet alapítójának, Lord Baden Powellnek (B-P-nek) és feleségének (Olave-nak) a 150.születésnapját, illetve a cserkészet 100. születésnapját, ennek kapcsán olvashatjuk a Cserkész Világszövetség főtitkárának levelét:

,,Eduardo Missoni főtitkár
 Cserkész Világiroda
Rue du Pré-Jérôme 5 PO.Boksz 91
1211 Geneva 4 Plainpalais SVÁJC
Genf, 2007. február 22.
Founder's Day -Thinking Day

Kedves cserkésztestvéreim!

Utolsó üzenete végén B-P ezt írta nekünk:

"...ragaszkodjatok mindig fogadalmatokhoz, akkor is, ha már nem vagytok fiúk. .." illetve manapság természetesen lányok is. A fogadalom az, ami minden más ifjúsági mozgalomtál és szervezettől megkülönbözteti mozgalmunkat a társadalomban, és a ragaszkodás ehhez a vállaláshoz az, ami minket cserkésszé tesz, nem pedig egyszerűen olyan emberekké, akik életünkből valamennyi időt a cserkészetre szánunk vagy szántunk.

Ma különleges történelmi pillanatban emlékezünk meg B-P és felesége, Olave közös születésnapjáról, hiszen ez a dátum B-P születésének 150. évfordulója, és a cserkészet centenáriumával is egybeesik. Ebben a száz évben lányok és fiúk, nők és férfiak százmilliói kötelezték el magukat, hogy minden lehetőt megtegyenek azért, hogy a világot egy kicsit jobban hagyják itt, mint ahogyan találták; és a cserkészek sokfelé és sok alkalommal valóban kitűntek. Jelenleg, a fokozódó különbségek, a globális feszültségek és a növekvő konfliktusok korában, amikor a felelőtlen életmód miatt az emberiség komolyan veszélyezteti bolygónk környezeti stabilitását, drámai módon egyre több, jó cserkészre van szükség.

Legyen a centenárium éve egy különleges vállalásra is alkalom. Fogadalmunkat ma megújítva ne csak a múlt felé tekintsünk, hálával B-P és mindazok felé, akik megnyitották számunkra „a boldogulás útját", és így lehetőséget adtak nekünk, hogy megélhessük azt az egyedülálló, izgalmas és aktív élményt, amit a cserkészet jelent.

Tekintsünk optimistán és bátran a jövő felé is, ahol a cserkészliliom és fogadalmunk biztosan irányít egy jobb világ létrehozása felé..

Tiétek a cserkészetben

Eduardo Missoni
főtitkár

Kolping hírek

A munkanap áthelyezések sok szabadnap lehetőséget adnak. Hívunk benneteket az erdei házhoz, egy helyi majálisra. Ez időszak biztosítana időt a lebontott estyi házhely tereprendezésére is. Pontos infók vasárnapokon, a nagymise utáni megbeszélések alkalmával szerezhetők.

 Ne feledjétek! Június 9. Körzeti családi nap az erdei háznál. Hallgathatunk előadást Szent Erzsébet életéről, gyönyörködhetünk a tököli nemzetiségi kórus műsorában. Lesz szentmise, játszóház, büfé és tábortűz. A részletes program plakáton is megjelenik.