Amikor a
világon az első vakok intézetét
–Amerikában-, a tervezők nem hagytak
ablaknyílásokat a falakban. Úgy gondolták,
hogy a vakoknak úgy sem lesz szükségük
fényre, világosságra. Tévedtek. Az
új
lakók beköltöztek otthonukba, az ablak
nélküli falak közé és levertek,
rosszkedvűek, idegesek lettek.
Gondozóik
rájöttek, hogy hiányzik nekik a
napfény. Jó nagy ablakokat vágtak hát a
falakba. A ragyogó napsugár beözönlött
az addig sötét termekbe. A sápadt arcok ismét
kipirultak, a betegek,
gyengélkedők meggyógyultak.
Gyertyaszentelő
a katolikus világnak ősi (4.
század eleji), népszerű, kedves ünnepe. A
világosságot ünnepeljük ekkor. Azt a
Boldogságos Szűzanyát, aki karján a világ
Világosságát, a kis Jézust hordozta.
Tudjuk, a jó Isten is a
fényt választotta saját
jelképéül. Égő csipkebokorban jelent meg
Hóreb hegyén
Mózesnak. A zsidókat világító
tűzfelhő vezette az Ígéret Földjére.
Közben a
Sínai hegyen a Tízparancsolatot is vakító
villámok fénye hirdette ki a népnek.
Az Újszövetség hajnalán a betlehemi csillag
ragyogása jelezte, hogy az Isten a
Földre lépett. Jézus maga is egy nagy ünnepen
kiáltott fel a jeruzsálemi
templomban: „Én vagyok a Világ Világossága!
Aki, utánam jön, nem jár
sötétségben!” „ Az Úr
megközelíthetetlen világosságban lakik”-
tanítja Szent
Pál. Mi is ezt mondjuk, amikor a szentmisén
Krisztusról hitet teszünk: „Isten
az Istentől, Világosság a
Világosságtól.”
De ezt a
legyőzhetetlen isteni Fényt és
ebben az élő hitet, mégis miért a gyenge
gyertyaláng jelképezi?
Először
is azért, a gyertyának gazdagmúltja
és történelme is van. Gyertyaláng,
mécs fénye világította meg a
katakombákban a
szentmiséken titkon résztvevő őskeresztények
áhítatos arcát. Az üldözések
megszűntek, templomok épültek, változtak az emberek,
korok, ám a változatlan,
örök hit szimbóluma, a gyertya ott él,
szolgál, világít minden templomunk
oltárán.
Az egyszerű,
élő gyertyaláng, a mesterséges
fények özöne jelzi a hitet. A gyertya meleg
lángja, fénye olyan, mint az ember
lelkében világító hit. Mindkettőre gondosan
kell vigyázni! Mert elég egy kis
léghuzat, és a gyertya kialszik. Mennyien nem
vigyázunk az élőhitünkre? Egy
hitetlen társ, vagy hitellenes szellemi áramlat
könnyen kiolthatja,
Gyertyaszentelő
a Szent Szűz ünnepe is. A sugárzó
hit végig kísérte őt földi
életében, Mária hitt a Jézus
születését hirdető
Angyal szavainak. Hitt abban az Istenben, aki egy szegényes
istálló kopott
jászlában, mint kisgyermek szendergett előtte.
Kérjük
hát az Istenszülő Szent Szüzet,
tanítson hitre minket, segítsen, hogy sok-sok
embertársunk kaphassa meg, és
őrizze a hit ajándékait!
(PÉVÉ
2005)
Ha valaki
több mosolyt
szeretne saját életében, akkor annak tennie is
kell érte valamit.
Hogy
miként is?
Természetesen
nem haraggal,
féltékenységgel, mohósággal vagy
gyűlölettel, hanem szerető kedvességgel,
nyitott szívvel, bizalommal.
(Dalai
Láma)
Boldogok vagyunk,
Hisz mánk és tegnapunk
Ott van Isten kezében,
S a holnap is egészen.
Benne remélhetünk!
Fölfelé nézhetünk!
S ha rábízzuk, mánk és
holnapunk,
Mi boldogok vagyunk!
(T.E.)
„Minden
kincsem az, hogy szolgáljalak Téged jó Uram.
Minden
kincsem az, hogy szolgáljalak Téged jó Uram.
Szolgálni
mind jobban,
Szolgálni
mind jobban.
Minden
kincsem az, …”
1270
január 18-án a Nyulak szigeti –ma Margit
sziget – kolostorban hunyt el IV.Béla és Laszkarisz
Mária leánya, Boldog Kinga,
Boldog Jolán és Boldog Konstanca testvére,
Árpád-házi Szent Margit. Margit a
dalmáciai Klissza várában született, ahol
szülei fogadalmat tettek, hogy ha
Isten megmenti az országot a tatároktól,
születendő gyermeküket egészen az ő
szolgálatára szentelik.
Margit
négy éves korában a veszprémi
domonkos apácákhoz került, ahol gondos
neveltetésben részesült. A Nyulak
szigetén épült kolostorban 1254-ben szerzetesi
fogadalmat tett, amelyet több
uralkodó házassági ajánlatát
visszautasítva, 1261-ben megerősített.
Önfegyelmezés,
teljes Istennek-adottság, a
legalantasabb szolgai munka végzése, hősies
vezeklés és a családi béke
munkálása jellemezte életét.
XII. Pius
pápa 1943. november 19-én avatta
szentté. A pápa szentté avatási
határozatában ez áll: „Mindig a
legsilányabb
ruhákba öltözött, alacsony rendű
szolgálatra áhítozott. A söprésben,
szennyes
helyek takarításában, konyhai munkában,
nehéz terhek cipelésében lelte
örömét.
Beteg nővéreket és szolgálókat a
fertőzés veszélyét is vállalva
szeretettelés a
megalázkodásnak nagy vágyával
szolgálta ki…
Az Úr
szenvedéseinek titkairól zokogva
elmélkedett és vértanúság
forró vágya lobogott benne.
Tevékenységét nem
korlátozta csupán az Istenhez intézett
lángoló könyörgésekre és
kemény
vezeklésekre. Nem habozott éles
szemrehányásokkal illetni a bűnt sem, akárki,
még ha a legnagyobb tekintélyt vagy
méltóságot képviselőszemély
követte is el.
Amikor pedig
látta atyja családját
marcangoló ellenségeskedését és
meghasonlását, a nép elnyomatását,
az
anyaszentegyháznak zsarnoki lábbal
tiprását, a kolostorok
elnéptelenedését,
Margit a mindenható Isten haragjának
engesztelésére és népe
számára a kegyelem
kieszközlésére, még bőségesebb
könnyhullatással imádkozott. Testét
böjtökkel
sanyargatta, vezeklő övet viselt, siratva azok bűneit, akik
gonoszul Isten
ellen cselekszenek, s egészen imádságba
merülve járt közben népéért
Istennél.”
Szent Margit
egészen új típust vezetett be a
szentek galériájába: lelke az engesztelő
áldozatnak volt leggyönyörűbb példája.
Hivatásként fogta fel az engesztelést nemcsak
azért, mert őt szülei Istennek
áldozták, hanem saját
elhatározásból is.
Két
ízben áldotta meg a jó Isten a magyar
népet Margit engesztelő áldozatának
elfogadásával. Korában két ízben
állt
szemben testvére és édesatyja, magyar a magyar
ellen. Margit úgy érezte, hogy
most neki kell az engesztelő áldozatot bemutatni, hogy az
Úr mentse meg Mária
országát a testvérháborútól.
1262-ben és 1266-ban sikerült kibékíteni az
apát
és fiát.
Már
közel 750 éve történtek a leírt
események, de modern formában ma is
érzékelhetünk hasonló, bűnökön
alapuló
szembenállásokat. Vajon ma támadnak-e
közülünk Margitok, hogy megmentsék
vesztébe rohanó nemzetünket. Imádkozzunk
és a szolgálatra vállalkozzunk!!!!
(újságcikk
alapján)
A
szertartásainkon ugye mindannyian
találkozhattunk gyertyával, tűzzel, fénnyel
és az állandóan jelt adó
örökmécsessel. Önmagukon túl mutató
szimbólumok ezek. Égő gyertyák a misés
oltáron! Örök mécses az
Oltáriszentség előtt! Égő gyertya a
kereszteléskor, a
haldokló ágyánál és a
temetéseken! Mind magukért és nekünk
beszélnek.
Ha
belegondolunk, belátható az, hogy az
emberi természet legmélyéről tör elő a
fény utáni vágy, annak kultusza. Késő
őszi este…homályos szobában ülünk…olyan
barátságtalanul rideg minden.
Meggyújtjuk a kályhában a tüzet…ropog a
száraz fa…táncolnak a lángnyelvek… és
íme: barátságosra enyhül az egész
szoba.
A tűz! A
világosság! A fény! A láng! Az élet
legszebb szimbóluma a láng: melegít,
világít, s nyugtalan lobogásával tör
mindig fölfelé. Bárhonnan jön egy kicsi
fuvallat, a lángot bizony eltéríti abba
az irányba. De el is ragadja magával? Óh nem! Erre
nem képes! A láng
pillanatnyi elhajlás után visszatér a tűz
magjához s a szélcsend beálltával
már
ismét a magasba tör. Ugye meglátható ebben a
lángban a saját lelkünk? A
kísértés fuvallatai el-elhajlítják a
lelket, de az végleg elszakadni nem tud
Istentől, s a pillanatnyi megtántorodás után
lobogása már ismét a szent
magasságot áhítja.
Gondoltál-e
már arra, Testvérem, hogy az
örök mécses az oltár előtt, az égő
gyertya az oltáron téged jelképez? Amint
ég,
fényt áraszt, de közben fogy, majd elég…
Mennyi
melegség, mennyi báj, mennyi poézis,
mennyi finom vallásos érzés rejlik a mi
szimbólumaink mögött! Szépek, kedvesek,
hasznosak azok, csak… csak legyen mögöttük eleven
lélek, áhítatos
élet!
(T.
Tihamér 1929.)
Több mint két
évezreddel ezelőtt útra keltek a
háromkirályok, hogy hódoljanak a gyermek előtt, s
drága kincsekkel; arannyal;
tömjénnel; mirhával halmozzák el őt. Idegen
tájakon, vad, ellenséges népeken
küzdötték keresztül magukat, hogy eljussanak
Betlehembe, leboruljanak a Kisded
előtt, s hitben erősödve, lélekben gyarapodva
térjenek vissza hazájukba.
Csillag vezette őket útjukon Betlehemig. Szilárd hittel
követték fényét, s nem
csalatkoztak: a csillag megmutatta nekik a jó irányt, a
helyes utat, a
járhatót.
Ilyenkor, vízkereszt ünnepén, elgondolkodunk, hogy mi, XXI. Századi vándorok, akik az egykori háromkirályokhoz hasonlóan keressük a Kisdedet, milyen tanácsot kérhetnénk napkelet bölcseitől. Mi mást is kérhetnénk, asszonyok és férfiak, tudósok és tudatlanok, restek és igyekvők, mint vezérlő csillagot? Vagy legalább egy kis fényt, belső világosodást, mely megmutatja a helyes irányt. Mert számosak és csábítóak a tévutak, s oly göröngyös, kanyargós, nehezen járható az igazi. A választás nehéz, a tét mérhetetlen. Segítsetek hát nékünk, Gáspár, Menyhért, Boldizsár, vándorló társaitoknak, a Gyermeket keresőknek, hogy miközben a tudód elmék vizslató tekintete egyre mélyebbre hatol az anyag szerkezetében a parányok felé, ezen egyre tágabban öleli fel a mindenség távlatait; a tudás mámora, a megismerés káprázata ne vakítsa el a bölcsesség mértéktartását, hogy a megismerésre való képesség gyönyörű adománya ne vezessen a teremtett világ elkorcsosulásához, pusztulásához. Adassék a tudatlanoknak tudás, a tudósoknak bölcsesség, a bölcseknek hatalom, a hatalmasoknak pedig erős akarat, hogy olyan úton vezessenek minket, mely a jövő távolában az ember és természet harmóniájába torkollik. Segítsenek nekünk Gáspár, Menyhért, Boldizsár, hogy leljük meg az utat az örömhöz. Küldjetek nékünk tanítómestereket, akik útközben elmondják százszor, elismételik ezerszer, s ha kell, szerte visszahangozzák az egész világon, hogy a soknál több az elég; hogy a mohóság útja a végtelenbe vész; hogy a törtető vágy szakadatlan perzselése kiszárítja az öröm forrását, megöli a percét, zsivajjal űzi el a csendet, s folytonos hajszával riasztja el a lélek benső békéjét. S fáradhatatlanul hirdessék, hagy a restek ópiuma, az irigység is csupán parázstánc egy végtelen ösvényen, mi nyugalmat nem terem. Keressetek hát nékünk, napkeleti bölcsek, tanítókat, kik az olcsó sikerek és önsorsrontó karrierek bálványimádóinak és irigyeinek toborzása közepette is bátrak világgá kiáltani: az örömhöz csak annyi kell, hogy elmondhassuk, ennyi elég. Egy kevés arany a test és szellem táplálására, egy kevés tömjén a lélek ápolására, egy kevés mirha érzékeink gyönyörűségére.
Küldjetek nékünk
Gáspár, Menyhért, Boldizsár szigorú
bírákat, kik megszeghetetlen törvényekkel
és szelíd erőszakkal igaz útra
kényszerítenek minden asszonyt és férfit. S
végül józan törvénymondókat, kik
örökre kőtáblákba vésik minden gyermek
szent jogát a szeretetre, a
gondoskodásra, az örömre, az
útmutatásra, a megvilágosodásra.
S ha megtaláljuk…? Mi milyen
ajándékot tennénk a
Gyermek lába elé?
Tegyük elé hitünket,
hogy elhihessük végre: mindannyiunknak megvan a
saját küldetése e termett
világban, Isten tervei szerint. Kinek-kinek a föld
művelése vagy a szőlő
metszése, s a kenyér sütése, a család
összetartása, egy település
közösségeinek
a szolgálata, országos feladatok
felelősségének vállalása.
Kérjük a közénk
született Kisdedet, növelje bennünk a hitet, hogy
megtaláljuk saját
küldetésünket, és merjük vallani azt.
Tegyük a jászol mellé reményünket, hogy mindazt, amiről
életünk folyamán álmodtunk, és
amiért kemény erőfeszítéssel annyit
küzdöttünk, meg is tudjuk valósítani, de
legalább gyermekeink, unokáink lelkében jó
talajba hulljanak, s jó gyümölcsöt
teremjenek.
S végül ajánljuk fel
szeretetünket, hogy magunkban,
szűkebb családi körünkben meg tudjuk teremteni a
béke szigetét, és a szeretet
ereje sugározza be
kisebb-nagyobb közösségeinket.
„Hatalmas Ég, új
Messiást küldj: Beteg a világ, nagy
beteg!...” sóhajt föl Ady, s ma is
annyian. Pedig egy új Messiás akár hamis is lehet.
És nincs is szükség új
Messiásra, hiszen a „régi megtenné,” ha
hagynánk…
Nógrádi
László (Lenti)
Önkéntesen,
önzetlenül vállaljuk 4
éve, a Káplár András által
létrehozott, SZENT KAMILL AZ ÉRSEKVADKERTI BETEG
GYERMEKEKÉRT
ALAPÍTVÁNY mellett működő Karitász csoportban
a munkát.
Mindenki adottságainak megfelelően:
ajándékkészítés,
gyűjtések lebonyolítása, ünnepek előtti
ajándékozás, betegek, idősek
látogatása.
Pár
gondolat a beteglátogatásról. Rohanó
világunkban kevés ideje marad az otthon ápolt
betegekre és idősekre a családnak.
Ajándék számukra, ha van valaki, aki nyugodtan
végig tudja hallgatni
félelmeiket, panaszaikat. Vigasztalni, bátorítani
tudja őket Isten Igéjével,
imádsággal, olvasnivalóval.
Így szeretnénk eleget tenni Jézus bibliai
parancsának:” amikor megtettétek,
ezeket akár csak egyel is, velem tettétek meg.”
/Máté
25,40/
Indítson Isten még embereket arra, hogy minél többen végezzük ezt a munkát, ez a kérésem Tőle.
Réti
Lajosné
A
szúrós szűrű bárány. Ezzel a mesével
vette kezdetét december végén a Kolping
Kistérségi Támogató Szolgálat
meghitt karácsonyváró ünnepe. Dr.
Szrenkáné Nagy
Erzsébet, a szolgálat vezetője a mese főhőseihez
hasonlította, a beteg,
fogyatékos embereket, akiket sajnos „szúrós szőrű
bárányként” ma is kirekeszt a
társadalom. De mi mindent tettek az elmúlt az
évben, hogy a sérült gyerekek és
felnőttek életét szebbé varázsolják?
A bájos karácsonyi produkciók után egy
kisfilmből ezt is megtudhatták azok a polgármesterek,
orvosok, pedagógusok és
szülők, akik ott voltak december 18-án a Kolping
Házban.
Kedves,
meghitt műsorral készültek a gyerekek az ünnepekre.
Halaj Balázs verse és a
szátoki Százszorszép Gyermekotthon lakóinak
produkciója egyaránt melengette a
szíveket. A sokszor látott- hallott Jókai novella
„a Melyiket a kilenc közül?
is” új színt kapott annyi szeretet és
öröm bujkált a gyerekek
játékában. Jó
volt egy kicsit megállni és csak rájuk figyelni. A
mennyből az angyal hangjai
pedig valahogy szebben és mélyebben hangzottak az ő
szájukból, mert bármelyik
profi kórus előadásában.
Ezután
a szolgálat eddigi életét
megörökítő fotókból vetíttek le
egy prezentációt,
megelevenedtek a közös foglalkozások,
kirándulások, az állatsimogatás.
A
szép kisfilm után a kötetetlen
beszélgetés és a finom falatok
elfogyasztása
következett, ezeket a lelkes szülők varázsolták
az asztalra.
Vitéz
Kata
„Nagy béke tölt el, új
dalra vágyom,
Most végre látom: az élet vár.
Ma végre érzem, ez nem csak álom,
A többi ember, mind jóbarát.”
Nagy ünnep számunkra az advent 3. vasárnapja, hisz visszatérő módon a zene hullámhosszán hangolódhatunk a karácsonyra. A balassagyarmati rézfúvós kvintett óriási zeneszerszámaiból kiáradó lágy hang megadta az alaphangulatot, ami előbb-utóbb vastaps formájában nyert kifejezést. Most sem maradt el a hegedű szívekbe hatoló megszólalása, a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola tanárainak és tanítványinak több tételű fellépése. A Dalegylet, a pedagógus- és diák kórus már örömmel várt szereplő e templomi rendezvényen. Jó eső érzés volt látni az 1éve alakult érsekvadkerti népdalkör sok munkát igénylő szereplését és a Siklai Istvánné által dirigált dejtári Szivárvány kórus ( kép róluk) színvonalas előadását, melyet az apát úr köszönő szavai, és a kolping házi vendéglátás és az Ember Csaba vezényelte dalegylet ráadás dalai tettek emlékezetessé.
Hát
megszólalni ilyen sok szép
zene, ének után, kezdte a zárszavát
András atya, nem könnyű feladat. Úgy
gondolom mindannyiunk köszönetét tolmácsolhatom
azoknak, akik ezt az élményt
adták a Karácsonyi hangverseny
megvalósulásával. Arra gondoltam közben,
hogyha
azt mondanák nekem, hogy ideadnak egy festővásznat meg
ecsetet mindenféle
festékekkel és fessem le azt ami itt történt,
azt a gyönyörű zenei élményt,
amit kaptunk , hát akkor néznék, hogy mit nem
kívántok tőlem. Majdnem hasonló
módon kell mondanom azt is, ha most erről a szép
estéről értékelést akarnék
adni, úgy járnék, mint ha le akarnám
festeni a hangokat, ami nagyon szépen
hangzott templomunkban. Öröm az, hogy a Jó Isten
sokféle ajándékkal ajándékoz
meg bennünket. Ajándékok a zeneszerzők, akik ezeket
a műveket alkották és
ajándék minden szereplő, aki különös zenei
élményben részesített bennünket.
Megsejtettek valamit a szeretetről, a békességről, az
adventről, karácsonyról,
Jézusról, Istenről, hitről és megadatott nekik az,
mint ahogy én nem tudom
lefesteni, ők le tudták írni, a zenével
megkomponált belső kincsüket. Persze
ami előtte volt és utána megmaradt, az ilyen
mindenféle bimbókkal teleírt
kottalap ugye? Nem sokat mond egy
kívülállónak. Itt jön a
zenészeknek, karmestereknek, énekeseknek a nagy
dicsősége, amikor a hideg papírról, a
kottáról a zene eszközei által
élővé
tették a szerzői gondolatokat. Munkájuk
gyümölcseként az élmények
sokaságát tolmácsolták felénk. Ne
feledjük, Istennek
is adunk hálát minden képességért,
mert ezeknek az énekeseknek, karmestereknek,
zenészeknek, a legkisebbtől a legnagyobbik, akik
felismerték magukban a Jó
Istennek ezt az ajándékát, nem őrizték
kincsüket, hanem ránk ragyogtatták az ő
szép műsorukkal. A Jó Isten áldása legyen
rajtuk mindegyikükön. Megköszönjük
fáradozásukat, munkájukat, amit sokszor hallott tapssal, vastapssal tudtunk viszonozni. Ez a
taps mindig annak a
jele, hogy örömünket, köszönetünket
tolmácsoljuk, valamit megjegyeztünk abból
amit nekünk ajándékoztak. Kicsit furcsa a templomban
a nagy tapsikolás. Ám hogy
is mondta az Úr Jézus: "azt akarom, hogy
örömük legyen, és örömük teljes
legyen". Hát az örömünk
kimutatásához hozzátartozik a taps.
Bizonyára a Úr
Jézus is tapsolt volna velünk, látva azt a
szépet, hallva azt a gyönyörűséget,
amiben részünk volt ezen az estén. Mindenkinek, aki
akár a lehetőség
megteremtésével, vagy akár csak
jelenlétével is közreműködője volt ennek az
estének hálás köszönet.
Természetesen elsősorban a főszervezőnek, Gyimesi tanár
úrnak mondunk köszönetet, s vele együtt
mindenkinek. Ő volt az, aki karmester
módjára, jó szervezőként ezt a mai
estét számunkra ajándékozta. Neki is
és
mindannyiuknak kegyelemteljes szép, boldog karácsonyt
kívánok. Remélhetőleg ez
a ma esti zenei élmény, átadva a benne rejlő
kincseket, szívünkben is
megpengetett, olyan húrokat, amilyeneket azok a zeneszerzők
lejegyeztek. Ám
nekünk is van kincsünk egyszerűeknek. Szabadna egy
éneket kérnem, egy
karácsonyit a jelenlévőktől? Engedjék meg, hogy
elkezdjem: Dicsőség mennyben az
Istennek…. E kérés sem maradt viszonzás
nélkül, hisz történetünkben először a
hallgatóság, együtt a szereplőkkel a fokozatosan
bekapcsolódó zenei kíséret
mellett, kérte minden ember számára a
földi békét is a közismert
karácsonyi énekkel.
A
hangverseny ugyan véget ért,
Ám a dallamok, az ott szerzett élmény
beépülve mindennapjainkba alakít
bennünket, jelenlévőket, az egyént és
közösségeit. Látszódik az, hogy nem
vagyunk magányosak. Számíthatunk egymásra
még akkor is, ha a nehéz időszakban
áldozatot is kell hozni egy nemes ügyért. Ezt
tették a háttérben maradó,
szintén köszönetet érdemlő segítők
és az alábbi rendezvényt támogatók:
Érsekvadkert
és Vidéke Takarékszövetkezet,
Önkormányzat, Egyházközség,
Érsekvadkert
Jövőjéért Alapítvány, FIDESZ 4.vk
vezetése, Nyugat-Nógrád COOP,ÉDIMODUL KFT,
Fater BT, Sági Péter, Mede Zoltán
vállalkozó, Fehér Tibor vállalkozó,
Halaj
Ferenc ( Tüzép), Zsiga László, Kolping
Család Egyesület, Horváth Lajos, Nagy
József, Valcz László vállalkozó,
Beke butik, Vadkerti Harangok, Major család,
Fábián család.
BEJUTOTTUNK,MEGCSINÁLTUK,
SIKERÜLT!
Ott
lehetünk a dzsemborin, ami minden cserkész álma! A
világ legnagyobb ifjúsági
szervezete, a Cserkész Világszövetség 2007
nyarán rendezi a 21. Cserkész
világtalálkozót, annak emlékére,
hogy éppen 100 éve, 1907 augusztusában nyitotta
meg Baden-Powell az első cserkésztábor kapuit. 40 000,
14-18 év közötti fiatal,
köztük mi, s mintegy 600 magyar cserkész gyülik
össze két hétre London mellett,
hogy megkoronázzuk a másfél éves
folyamatot, amiben a Magyarországon tartott
képzések alkalmával részt vettünk. A
képzést megelőzően próbáznunk kellett,
mely különböző angol nyelvi, műveltségi és
cserkésztudást mért fel. Ezt
követően több felkészítő hétvége
elvárásainak kellett s kell még megfelelnünk.
Mindez nem hiába, hisz mi képviselhetjük
hazánkat eme nagyszabású rendezvényen.
A helyi cserkészcsapatból mindhármunknak sikerült
teljesíteni a
feladatokat így beválogattak minket a magyar csapatba, az
észak alföldi,
Báthory István rajtagjaiként. Kijutásunk
azonban nem csak tudáson és rátermettségen,
hanem anyagiakon is múlik. Hármunknak közel
fél millió forintot kell összegyűjtenünk.
Ezidáig körülbelül a költségek
felét sikerült előteremteni, ezúton is
köszönjük
eddigi támogatóinknak
hozzájárulásukat. Ha tehetik, kérjük,
támogassanak
minket, hogy mindhárman jelen lehessünk:
06(20)-828-0282
-Támogatóink
adókedvezményt vehetnek igénybe.
Szeretnénk
kijutni, mert:
-kamatoztathatjuk
cserkésztudásunkat
-feléleszthetjük
szívünkben a cserkészeszményt 216
különböző ország cserkészeivel együtt
-megismerhetjük
más országok kultúráit
-gyakorolhatjuk
nyelvtudásunkat
-barátokat,
ismerősöket szerezhetünk magyarországi és
külföldi csapatokból
-kamaszkorunk
legnagyobb élménye lesz.
A
2007-es Világdzsemborit több mint ezerholdnyi (400
hektár) dimbes-dombos angol
vidéken, az Essex-beli Chelmesford területén fekvő
Hylands Parkban rendezik
meg. A táborhely parkok, kisebb erdők, farmok
összessége, és 50 km-re van
London északnyugati részétől, a főváros
központja pedig körülbelül egy órányi
utat jelent. Ezenkívül kiváló a
vasúti-, légi- és tengeri
összeköttetés a
fővárossal, például London minden nagy reptere
(Heathrow, Gatwick, Stansted,
Luton) elérhető innen 1-2 órán belül.
Hylands
Park
A
Hylands Park-i birtokot és a kastélyt Sir John Comyns
alakította ki a 18.
században, s azóta már számos tulajdonosa
volt. 1996-ban a chelmsfordi városi
tanács megvette a birtokot, és mára már
befejezték a helyreállítási
munkálatokat. A Hylands Park számos rendezvénynek
ad otthont télen-nyáron,
köztük egy minden évben 60.000 fiatalt ide
vonzó rock koncertnek is. A
táborhely mintegy 200 hektárnyi füves
területből, valamint a parkot határoló
gazdaságokból fog állni.
forrás:
www.cserkesz.hu
A múlt esztendőben fő
célunk volt, hogy a csoport tevékenységére
irányítsuk a község figyelmét,
jobban megismertessük az embereket a „munkánkkal”.
Feladatainkat önként
vállaltuk és természetesen mindannyian a
másokért való cselekvés jegyében
veszünk részt a karitatív feladatok
ellátásában.
Tevékenységünket
azonban
nehezebben és kevésbé hatékonyan
tudnánk végezni, az Önök
segítsége nélkül,
hiszen időnként sok emberre és pénzre is
szükségünk van. Hála a jótevőknek
minden célunkat meg tudtuk valósítani 2006-ban
és ebben az évben talán még
többet tudunk tervezni és elvégezni, a
rászorulók javára, mint előző évben.
Igyekszünk
szent Pál szavait szem előtt tartani:”… A szeretet
türelmes, a szeretet jóságos, a
szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is
kevély. Nem tapintatlan, nem
keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem
rója fel. …”
Több
helyi
vállalkozó és polgár tisztelt meg
adományával, illetve a Szt. Antal persely
tartalmának egy részét, és a
jótékonysági nap bevételét
fordíthattuk a
meghirdetett és a nyilvánosság
részére névtelen rászorulóknak
juttatott
segítségnyújtásokra.
Húsvét
előtt
a böjti időszakban filmvetítést szerveztünk a
templomban. Testi- és értelmi
sérült fiatalok játszották a passiót.
Aki látta meghatódva tapasztalhatta
ezeknek az embereknek az élni akarását és
akaraterejét, töretlen hitét Istenben
és az emberekben. Sokan erőt meríthettünk a mi
„csiplicsupli” nehézségeink
megoldásához, átvészeléséhez.
Ebben az időszakban hirdettük meg a
faluban a
ruha,-könyv, és használati tárgyak
gyűjtését. Három napon át fogadtuk a rengeteg holmit, melyet ez úton is
hálásan
köszönünk. Egy missziós központba juttattuk
el a zömét, ahonnan főként
magyarlakta területeken élőket segítenek. A
nyár folyamán válogattuk,
rendszereztük a begyűlt adományokat, de
természetesen a Vadkerten élő
rászorulók is részesültek a számukra
szükséges holmikból. Mivel ezeket az
eseményeket diszkréten kezeljük, így
áttételesen tudjuk közvetíteni Önök
felé a
hálás szavakat. Ezen a nagy akción
kívül is több alkalommal kaptunk ilyen
adományokat, melyek szintén célba értek,
helyben is. Egy kedves nyugdíjas
házaspár sok bútort adományozott, melyek
részben gazdára találtak, egy részük
még szállításra vár.
Az ősz, az óvodák
javára rendezett jótékonysági napra
való készülődéssel telt. Nagy izgalommal
vártuk az eseményt, hiszen ilyen nagy
összefogással megvalósuló
rendezvényünk még nem volt. Nagy örömmel
és sok
hálával gondolunk segítőinkre, hiszen
kisgyermekeink életét tettük szebbé az
összegyűlt 200 000 Ft-tal. Bizakodásra ad okot a
siker, hiszen mindannyian
nehezebben élünk, kevesebb a szabadidőnk és a
bevételünk, de összefogva mégis
örömet tudtunk szerezni óvodásainknak.
Köszönjük a műsoron fellépő művészek,
előadók és gyermekek
közreműködését, mert
szebbé tették ezt a délutánt, a sok szorgos
kéznek a munkát, illetve a
támogatóknak a vásárlást, az
adományozást. Reméljük, hogy
emlékezetes volt ez
az esemény és sokáig örülnek majd a
vásárfiának!
Karácsony előtt, a már
hagyománnyá váló
ajándékozásra
koncentráltunk. 67 000 Ft értékű volt az 54 db
ajándékcsomag, melyeket a
kisgyermekes családok kaptak. A beteg embereket és az
Öregek otthonába járókat
karácsonyi asztaldísszel leptük meg ünnepek
előtt.
Isten
áldását
kérve nézünk az új esztendőbe és
lelkesen készülünk megvalósítandó
feladatainkra.
Dombai
Szilvia
Köszönjük
mindazoknak munkáját, akik széppé
tették a december 27-i erdei házi és a
szilveszteri közös ünnepünket. Külön
köszönet azoknak, akik időt szántak arra, hogy az
újév első perceit a
templomban töltötték, kinyilvánítva az Ő
vele kezdés szándékát.
Százhalombattán,
a 16 csapat részvételével
rendezett „csocsó” bajnokságon 8.
helyezést értek el a Fábián
testvérek
Ezúton
is gratulálunk Horváth Csabának, aki 1
évre a verbiták felügyelete alatt az afrikai
Ghánában teljesít missziós
szolgálatot. Imádkozzunk azért, hogy terveit siker
koronázza.
Tájékoztatásul közöljük, hogy az erdei házi lelkigyakorlat 2007.03. 03-04én ( szombat-vasárnap) lesz. Az előadó a „Csaucseszkui” börtönt megjárt Harai Pál Meggyes ( Erdély) plébánosa lesz . Jelentkezni Beke Lászlónál lehet.
Mint
már közöltük, 2007. március 10-én,
szombaton az esti szentmisével kezdődően ünnepli
egyesületünk megalakulásának
15 éves jubileumát. A misét kolping házi
közgyűlés követ. Mindenki jelenlétére
számítunk.
Már
előre jelezzük, hogy március 15-én, a
faluban megtartott ünnepség után, társadalmi
munkával egybekötött programot
szervezünk az erdei háznál. Minden segítő
kéz számít!
- 2007. január
1-től a vasárnap és ünnepnapon a szentmisék 8
és 10 órakor lesznek.
-
Február 2. Gyertyaszentelő B. A.
szentmisék reggel 8 és este 6-kor
- Február 3
Balázsáldás
- Februárban 3-án elkezdődnek a
Lourdesi ájtatosságok a
szokott rendben este a szentmisék előtt fél
órával
- Felhívjuk mindazoknak a fiataloknak
figyelmét, akik
ebben az évben kívánnak házasságot
kötni és még nem jelentkeztek a februárban
Balassagyarmaton kezdődő jegyes oktatásra, január
végéig tegyék azt meg a
plébánia irodájában.
- Hétfőn este fél 8-tól a
cserkészház ad otthont a felnőtt
hittannak. Sok, hasznos, Ószövetségi ismerettel
gazdagodik az, aki nem sajnálja
az időt magától.
- Kérésre megerősítjük
azt, hogy hétfőtől- szerdáig a
szentmisék reggel 7-kor kezdődnek. Csütörtöktől -
szombatig este 6-kor mehetünk
misére. Fontos az is, hogy téli időszakban
vasárnap reggel 8-kor és 10 órakor
tehetünk eleget azt Úr napjának
megszentelésének. Az esetleges
változásról a
vasárnapi hirdetésekben történik
tájékoztatás.
- Február 21.
HAMVAZÓSZERDA!!!
SZIGORÚ
BÖJTI NAP,
A NAGYBÖJT KEZDETE.
- Nagyböjtben
péntekenként este fél 6-kor Keresztút.
Kereszteltek:
Bencsik Anna (Bencsik
Csaba
- Molnár Mária)
Házasságot
kötöttek:
-
Halottaink:
Vitéz
József 2006
Szabó Gergelyné Balga Mária
Pálinkás Jánosné
Benyó Erzsébet
Szűcs Ferencné Erdős Margit
Bozsonyik Józsefné Mák
Ilona
Szentségimádások
beosztásai
Vasárnapokon 15-16 óra
között
Minden hónap 13-án az esti
mise előtt 5-órától FATIMAI SZŰZANYA
TISZTELETÉRE.
Minden hónap első vasárnap
15-16 Rózsafüzér Királynője
tiszteletére és titokcsere .
- 2007.
január 1-től a
vasárnap és ünnepnapon a szentmisék 8
és 10 órakor lesznek, szombat este továbbra
is előesti szentmise lesz.
- Karácsony előtti
szentgyónásban részesült 67 idős beteg
testvérünk.
1.
csütörtök - Híves
Mihályné Mrekvicska Julianna (2. évf.)
férje és a családok élő és elhunyt
tagjaiért
2. péntek
- Kocsis Ferenc és
felesége
- Záhorszki József, veje,
szülei, gyermekei, és a családtagok
3. szombat -
Dósa Jánosné,
férje, szülők, apósa, anyósa, elhunyt
családtagok
- Kovács és
Kökény család halottaiért
- Jakubecz János, szülei,
Jakubecz Mihály és Csillik Margit és a
családok halottaiért
4.
vasárnap -
Kristóf Józsefné Antal Mária (1.
évf.)
- Élő családért
- Korpás Lajos, szülei,
anyósa, apósa, hozzátartozók és a
Bimbó
család halottaiért
5. hétfő
-
6. kedd -
7. szerda -
8.
csütörtök - Molnár
József, neje Boda Anna, vejük és
hozzátartozók
9. péntek
- Hugyecz
Józsefné,édesapja és sógora Orem
András
10. szombat -
Kristóf
Sándor, szülei, Murányi Istvánné,
férje, fiuk, menyük és hozzátartozók
- Szabó és Molnár
család halottaiért
- Egy súlyos beteg
édesanyáért, Záhorszki
Jánosné születésének 79.
napján
11.
vasárnap -
Szabó Ignác, neje Vitéz Mária, szülei,
testvérei
és násza Vitéz Sándor és szülei
- Kaba András, felesége,
násza Kristók József, felesége és a
család halottaiért
- Konopás István és a
család elhunyt tagjai
12. hétfő
-
13. kedd -
14. szerda -
15.
csütörtök -
16.
péntek -
17. szombat -
Laczó János
halálának 25. évfordulója és fia
János
- A Pataki és a Sipos család
halottaiért
18.
vasárnap -
Urbán Ignác, Urbán és Kaba család
halottaiért
- Pinke Kálmán,
felesége Szabóki Rozália és élő
családtagok
- Molnár János,
édesapja, és a család halottaiért
19. hétfő
-
20. kedd -
21. szerda -
Fábián Istvánné
sz. Laczó Ilona, Fábián és Laczó
család halottaiért
22.
csütörtök - Fábián
János, felesége Híves Margit, gyermekei és
nagyszülők
23.
péntek -
24. szombat -
Pásztor
István, szülei és apósa
25.
vasárnap - Csillag
Gyuláné sz. Pistyúr Anna, férje, gyermeke
Gyula és családtagok
26. hétfő
-
27. kedd -
28. szerda -