A búcsú és a számvetés sohasem könnyű és minél idősebb az ember, annál nehezebb. A fiatal mindig vár és remél valami jobbat, a bölcs öreg már annak is tud örvendezni, ha nem jön rosszabb. ( Pedig, mint látható jönni fog) Kelgyorsult életünkben mindenki rákényszerül a sietségre, legnagyobb zsarnokunk az óra és a naptár, mely könyörtelenül méri azt, amiből senki sem tudja mennyivel rendelkezik. Ugye mindannyian látjuk, hogy nem más ez mint az idő.  Múlása, tartama viszonylagos, amit másképp él meg az évszázados tölgyfa és másképp egy mikroorganizmus. Mi emberek, valahol a mikro és a makrokozmosz határán létezünk, nekünk azt a néhány évtizedet (kb. 42 millió percet) kell jól beosztanunk, amit Isten nekünk ajándékozott. Az idő csak a megfigyelő szempontjából létező valami. Az idő maga az egyéni és közös emlékezet. Ha nincs aki emlékezzen egy adott korra, maga a kor is örökre megszűnik, üres lappá válik a históriában. Az eltelt évek az emlékezet temetőjébe kerülnek, csak homályos képek és dátumok maradnak fenn, lassan összefolyva, kiüresedve annak függvényében, ahogyan a szemtanúk eltávoznak közülünk. A világ sok csodás építménye, piramisok, templomok évszázadokig készültek, mert jeleket akartak hagyni maguk után a régi emberek. Mi rövidebb ciklusokban gondolkodunk, s a kormányok négyéves ciklusai adják meg a horizontot. Vajon mi magyarok és mi keresztények miféle jeleket hagyunk magunk után?

  A világ és benne a magyarok számára nem sok jót hozott a 2006-os esztendő, de a jövő sem mutat derűsebb képet. Növekvő szegénység, a pénzközpontú globális rend félelmetes elbizakodottsága, az erkölcsi válság sokakban ébreszt aggodalmat.

 A keresztény magyarságra nézve is nehéz éveken vagyunk túl, de adjunk hálát Istennek, hogy el tudtuk viselni a megaláztatást és a gyűlöletet és imádkozzunk többet közösségben, hogy végre elszánja magát e kis nemzet arra, hogy élen akar járni a KRISZTUS követésében, egymás szeretetében és megsegítésében. Hogy ne a liberális kapitalizmus jelszavaival éljünk és ne akarjunk másokat kiszorítva minél többet fogyasztani, hanem munkánk és tehetségünk szerint szolgáljuk Isten országát és ezt kicsi hazát.

  Fohászomban az új esztendőre nemcsak a szokásos dolgokat kérem, nemcsak békét, egészséget, bőséget a magyarságnak és minden jóakaratú embernek, hanem azt is amit Prohászka püspök ”gyakorlati kereszténységnek” nevezett, és amire buzdított. Fel tehát a szívekkel, hogy mindenki lássa és hogy lássuk meg egymást a mindennapokban is.

  Búcsúzunk az óévtől és reménykedünk. Nemcsak a szentségek vételéhez kell a jó előkészület, hanem ahhoz is, hogy kegyelmi állapotban fogadjuk Isten legnagyobb ajándékát, az időt. Időt a jó megcselekvésére és a rossz eltiprására. A 2007-es év, melyben a püspöki kar Szent Erzsébet életét állította elénk, a magyarság legszebbéve lehet, ha végre nem leszünk kicsinyhitűek. Ennek szellemében kívánok magunknak Istennek és embertársainknak szentelt, boldogabb új évet.

(SzSzP forrás)

Vissza az újság tetejére

(Körlevél részlet a Szent Erzsébet év megnyitásakor)

  Közös Európánk az alapvető szabadságjogok egységére, valamint a gazdaság közösségére épül. Ezek az elemek adják fő mozgató rugóit. Ugyanakkor többen hiányolják Európából az igazi emberséget.

  800 évvel ezelőtt Sárospatakon megszületett egy gyermek, Árpád-házi Szent Erzsébet, aki még kislányként került el Türingiába, jövendőbeli férje, Lajos őrgróf családjához. Mi magyarok mégis magunkénak érezzük őt, bár tudjuk Ő az egész Egyházé. Most 800 év távlatából keressük: mi tette Őt Európa szívévé, miért annyira vonzó ma is az Ő alakja?

 Amikor korunk válságát vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy az nem egyszerűen pénzügyi vagy környezeti, hanem magának az embernek a válsága, hisz a médiák agyonhallgatták az Árpád- házi szent királyok példaadó hagyományát, amit II.András királyunk Erzsébet nevű lánya is tovább éltetett. Ma világszerte és hazánkban is fogyatkoznak a mély barátságok, egyre többen félnek házasságot kötni, gyermekeket a világra hozni és nevelni, mert megfogyatkozott az erősítő példa, a tapasztalat. Igen sokan áldozatul esnek a valótlanság káprázatának, miközben „ való világnak” hiszik és mondják azt. Szükségünk van arra az egyszerűségre, amely Szent Erzsébetet a világhoz, Istenhez kötötte. Valahányszor megújultunk a történelem során, ez mindig olyan embereken keresztül történt, mint Szent Benedek, Szent Ferenc, Szent Erzsébet, Boldog Teréz Anya, Boldog Batthyány-Strattman László, akik újra indultak Krisztustól. Most sincs más útja a megújuláshoz Európának és benne nemzetünknek.

 A fiatal Erzsébet és Lajos őrgróf házasságot kötöttek. Szentségi házasságuk testi-lelki egység és megszentelődés forrása lett. Olyannyira, hogy amikor Erzsébet a szeretet örömében odáig ment, hogy éhínség idején a fejedelmi raktárakat is megnyitotta, férje, Lajos őrgróf azt felelte az áskálódó udvari előkelőségeknek: „ Engedjétek jót tenni”!

 Az igazi szerelem, a házasság. A család „nagy titok”. Ugyanakkor bátorság is , melyben két szerető ember mer családi életre vállalkozni, arra, hogy egy testté legyenek a házasságban, képessé válva általa Isten szeretetének befogadására. Ismertető jeggyé a felbonthatatlanság válik egyben jele is lesz az Istenhez való hűségnek. Keljünk a család védelmére: a magunkéra és a környezetünkben lévőkére. Imádkozzunk a magyar családok egységéért, a nagyszülők, a gyermekek és távolabbi rokonok boldog együttműködéséért. Tegyük ezt példamutatással, tudásunkkal, a rászorulók támogatásával. Ugyanekkor lépjünk fel a családellenes, személyiségromboló minden törekvés ellen. Törekedjünk megélni a házasságon alapuló család misztériumát, hiszen a jó család olyan közösség, ahol az élet megtelik hűséggel, igazsággal, szépséggel és szeretettel, vagyis értelmessé válik az élet.

FIATALOK, készüljetek boldog házasságra! Az egyház örül szerelmeteknek. Törekedjetek megélni a házasságon alapuló család misztériumát, ami az értelmes élet alapja. Ne hagyjátok zátonyra futni azt, s ne bátortalanítson el benneteket a széthullott családok sokasága!  Isten hívása képessé tesz benneteket arra, hogy a tisztaságon alapuló házasságból soha se haljon ki az igaz szerelem.

HÁZASTÁRSAK, köszönjük, hogy igent mondtatok egymásra és az életre, s hogy újra meg újra tanúságot tesztek a hűség öröméről, akár a templomi közös ünneplés alkalmával is. Imádkozzatok együtt a családban, találjatok időt a beszélgetésre egymással és gyermekeitekkel.

ÖZVEGYEK és EGYEDÜLÁLLÓK! Nagy tisztelettel tekintünk arra a küzdelemre, melyet az egyedüllét okoz. Szent Erzsébet segítsen felismerni azt, hogy ebben az élethelyzetben is lehetünk önmagunkat is gazdagító ajándék mások számára. A történelemből tudjuk, hogy Szent Erzsébet vallásossága sohasem lett önmagába forduló élménykeresés, abból mindig a szolgálat lelkülete fakadt. Példája arra tanít minket, XXI. században élőket, hogy megszabaduljunk a fogyasztói társadalom kényszereitől, az önzéstől, az egymás iránti közönytől, az elhidegüléstől. Életpéldája nagylelkű szeretetre bátorítson bennünket.

  A mai válság megoldásának útja: Evangéliumi úton visszatalálni Istenhez, melyet Árpád-házi Szent Erzsébet nyolc évszázada példaként állított elénk. Minden munkánk és pihenésünk, örömünk és bánatunk között keressük Istent, hogy egymásra is rátaláljunk. Így megtapasztaljuk, hogy a szeretet nem magánügy, a szeretet nem tud meglenni jótettek nélkül.

 Engedjünk az isteni szeretet vonzásának, győzzük le kényelmességünket, hogy Szent Erzsébet példájára mi is Európa szíve lehessünk már a most megkezdett Szent Erzsébet évben is.

(2006.11.29. Én)

Vissza az újság tetejére

Ha betartanánk a tízparancsolatot

(Aktuális könyvismertető)

   Eresszük meg kissé képzelőtehetségünket: Ma éjjel az emberek elhatározzák, hogy holnaptól betartják a tízparancsolatot. Vajon mi lenne akkor?

   Hajnalodik… itt is, ott is kelnek már az emberek a nyugodt éjszakai pihenésből, s csodálatos: ma nem a reggeli kávéért kiáltanak először, hanem valamennyien térdre hullnak ágyuk előtt és meleg, felüdítő imában köszöntik az Úristent. Mindenki elvégzi imáját, hiszen ma érvényben van a tízparancsolat!

   Jön a reggeli kávé, és itt vannak a friss újságok is. Milyen furcsa? A kávé még soha ilyen ízletes nem volt, az újság lapjain meg üres foltok ásítanak, főleg ott, ahol máskor pletykák és politikai hirdetések, vagy családi botrányok szoktak terpeszkedni. Hja, érvényben van a tízparancsolat! Csalni pedig nem szabad, ezért kávéból van a kávé, a tejszínnek pedig köze van a tejhez. Hazudni sem szabad, ezért olyan üresek az újságok.

   Vége a reggelizésnek. Mindenki siet a munkájára. Megy a tömérdek diák az iskolába, s mind csodálatosan jókedvű, mert nem azon jár az esze, mit fog hazudni a tanárjának, miért nem tudja a leckét – hiszen hazudni ma nem szabad-, hanem a leckét ismétli fejében, a jól megtanult leckét, hiszen ma mindenki a kötelességét teljesíti!

   A munkások is igyekeznek a gyárakba, üzemekbe. Mindenki frissen, megelégedetten nyúl gép és szerszám után. Nem is merne sem lazítani, sem lázítani a mai nap senki… Nem szidják a főnököt, a tulajdonost…. Hja, érvényben van a tízparancsolat!

   És elindul a gazdasszony a piacra, hogy bevásároljon. Micsoda kényelem, micsoda biztonság! Vesz egy liter tejfölt és előtte meg sem kóstolja, mivel biztos abban, hogy nincs abban krumpli liszt és az őrölt paprika sem tartalmaz egészségre ártalmas anyagot. A visszajáró pénzt meg sem olvassa, mert az eladó a másik helyen is utána ment. Bocsánat kevesebbet adtam vissza az előbb! Tessék, itt van a még visszajáró pénze! Így természetes ez, hisz ma betartják a tízparancsolatot.

   Messzi útról jön haza a férj és a felesége azzal az igazi örömmel repül a nyakába, amit csak az egészen nyugodt lelkiismeret és a folt nélkül megőrzött házassági hűség adhat. Jön haza az iskolából a gyermek. Boldogság tudni a szülőknek, hogy gyermekük minden szava szent igazság.

   Délután éppen nagygyűlés van a főtéren. A máskor oly dühös arccal tajtékzó, órákat beszélő szónokok alig tudnak két percet beszélni: mert ma csak az igazságot szabad mondani!

   Az utcáról eltűnnek a rendőrök is. Nincs dolguk, hisz ma nincsenek bűnös emberek! Az oszlopokról leveszik a sok sikamlós hirdetést, képet, a fiatalok pedig nyugodtan sétálhatnak a főváros utcáin, hisz ma senkit sem szabad bűnre vinni! Kinyitják a börtönöket is, hisz nincs többé gonosztevő!  Az adóhivatalokban nagy a tolongás: „kérem, tessék kijavítani az adóbevallásomat, hisz a jövedelmem tízszer annyi, mint a leadott papíron szerepel. „

   Ilyen lenne egy nap, amelyben komolyan megtartanánk a tízparancsolatot. És ha ebből a napból egy hét lenne?  És a hetekből egész élet? Micsoda földi paradicsom virágozna ki ebben a siralomvölgyben!

   Micsoda költői fantázia, mondják erre oly sokan. Ez nem fantázia, hanem Isten akarat! Az Isten akarata, hogy tartsuk meg a tízparancsolatot és ezzel biztosítsuk a földi élet egyensúlyát. Ám a földi élet akkor sem lesz mennyország! Szenvedés, betegség, halál akkor is megmaradnak. De eltűnik életünkből az a tömérdek sok kín, melynek okai egyedül mi vagyunk.
 (T. Tihamér 1929)

Vissza az újság tetejére

A szeretet mindent megold

 Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú  öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: "Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!" A ház ura itthon van? - kérdezték? Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon. Akkor nem mehetünk be - felelték.  Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.  "Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!" Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.  Együtt nem mehetünk be a házba - felelték.  Miért nem? - kérdezte az asszony.  Az egyik öreg magyarázatba kezdett: "Az ő neve: Jólét." - mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: ő a Siker, és én vagyok a Szeretet. Majd így folytatta: "Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni."  Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.  A férj megörült. "Ez nagyszerű!" - mondta. "Ebben az  esetben hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!"  A felesége nem értett vele egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?"  A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával: "Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk  megtelne szeretettel."  Hallgassunk a menyünkre! - mondta a férj a feleségének. "Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!"  Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget:  Szeretet?  Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk!  Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő  szintén  Sikert: Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?  Az öregek egyszerre válaszoltak: "Ha Jólétet vagy Sikert  hívtad  volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk." Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!!!!

(tanmese a mának)

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén. Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. Ő, önmaga akart lenni az áldás, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyilvánulása. Reformjához nem hozott égi kincseket. Kérdéseinkre a válasz bennünk feszül. Isten mindannyiunkat a saját képére, hasonlatosságára teremtette. Mi is üres kézzel jöttünk erre a földre, azzal a hivatással, hogy áldás, ajándék, simogatás legyünk, válasz a fojtogató kérdésekre, út, mely tovább vezet.

Nemcsak kívülről kell a megoldást várni, útszélére sodródott koldusokként. Ne kezünket nyújtsuk alamizsna után a nagyvilág fele, hanem egymásban bízó lélekkel terveket szőjünk, anyagi forrásainkat bölcsen felhasználva, Istenben bízó lélekkel teremtsünk magunknak otthont szülőföldünkön. Az igazi megoldás Te vagy, mi vagyunk!

Ajándék. Olyan jó dolog ajándékot kapni, és olyan fontos, hogy mi magunk is ajándékká váljunk. Sokfele ajándék van, minden szülő a gyermekének a lét ajándékát adja. Jó lenne, ha közösen gyermekeinknek meg tudnánk adni egy nyugodt, békés Magyarország ajándékát. A süllyedő Titanicon hiába fényesítették a kanalakat, a kilincseket, a hajót kellett volna megmenteni. Most nemzetünk hajóját, népünk közösségét kellene megerősíteni.

Önmagunk számára áldássá válva lehetünk világunk áldásává, hogy más népekkel együtt egy új világot álmodjunk.

Hiábavaló a kis egyéni megtakarításunk, a személyes győzelem, ha a közös nagy csatánkat elbukjuk, a közös otthonunk darabokra törik.

Merjünk értékes vetőmagot szórni a holnapba!

A Jó Istenünk arra biztat bennünket, hogy egymásnak jó testvéreiként, egy családdá legyünk. Biztos, hogy Szent István, a maga módján, a 7 törzset egy nemzetbe kovácsolta. Ezek a törzsek valószínű nem is mind beszéltek ugyanazon a nyelven, ahogy kultúrájukban, hitükben, szokásaikban is lehettek eltérések. Biztos, hogy értékek tűntek el, sodródtak félre, de úgy gondolom, ma közülünk senki nem szeretné szétverni a nemzetünket, és visszamenni a Töhötöm, vagy valamelyik másik törzsbe. Jó nekünk itt magyarnak lenni, egy családban összetartozni, határok nélkül egymásra találni.

Jézus Krisztus arról beszélt, hogy azt szeretné, hogy egy akol legyen és egy pásztor. AII. Vatikáni zsinat ezt a gondolatot így fogalmazta meg: "Isten azt akarja, hogy az emberiség egy családot alkosson, és mi egymásnak testvérei legyünk. "Én hiszem, hogy ez a szép álom meg fog valósulni! Biztos, hogy ez áldozatokkal jár. Minden nép az Európai Unióban értékeket fog elveszíteni, de ugyanakkor új értékeket is fog nyerni. Az lenne jó, hogy a mi magyar kultúránkból minél többet be tudnánk vinni a népek nagy családjába!

Tudatosan kellene vállalni a közösséghez való tartozást, azt, hogy egy atyánk van a mennyben, és mi ugyanannak a családnak gyermekei vagyunk.

Szerző: Csaba testvér       Forrás:   www.devaigyerekek.hu

Vissza az újság tetejére

Ökumené

(Imahét a Krisztus- hívők egységéért) 

„Ó, terjeszd ki Jézusom, oltalmazó szárnyad
És csitítsd el szívemben bút, örömöt, vágyat.
Légy mindenem, légy fényem
Sötéten jő az éj.
Nagy irgalmadból élnem,
Szüntelen segélj.”

 Advent előestéjén, a templomi hirdető táblán olvasott időpontban, mintegy a januári vadkerti közös imánk folytatásaként kaphattunk a balassagyarmati gyülekezet rendezvényén keresztül képet az Evangélikus Egyház életéből. Ismét hallhattuk az énekkaruk tanúságokkal szolgáló dalait, bízva abban, hogy a következő közös, vadkerti alkalommal sok testvérünk is kedvet kap karének helyi, a kántor úr által meghirdetett megvalósítására.

 A szívélyes fogadtatásban megnyilvánuló szeretet, a gondnok úr szavai melegséggel töltötte el szívünket. A teológus hallgatók műsora, melyben Assisi Szent Ferenc „Tégy engem békéd eszközévé” kezdetű, sokunk által megénekelt imája a megszületendő ” gyermekre” terelte a jelenlévők figyelmét, a felolvasott Szentírási rész után. Egy fontos, ott elhangzott, kijelentést is szeretnék megszívlelésre ajánlani az egyre sötétedő napjainkban, miszerint a sötétben bujkáló ember tettei is általában sötétek. Ne kövessük őket, hanem az után menjünk, aki gyermekként a betlehemi éjszakában földre szállva fényt hozott a világba. Használjuk ki a karácsonyi készületet arra, hogy tetteinket ne kelljen sem sötétben, sem pedig világosban szégyellnünk magunk és embertársaink előtt egyaránt.

 A műsort rövid vetítés, majd kötetlen beszélgetéssel egybekötött agapé követte, ahol megfogalmazódott az igény az évek során már kialakult érsekvadkerti közös imádság 2007 évi megvalósítására.

  Azért, hogy minden érdeklődő testvérünk be tudja illeszteni a találkozót programjába jelezzük, hogy az imaórát 2007. január 18,-án , csütörtökön este 6 órai szentmise után tervezzük templomunkban, ahová várunk és hívunk mindenkit.

( egy résztvevő)

Vissza az újság tetejére

Túrmezei Erzsébet: Karácsonyeste

Karácsonyeste. Hangulatok szállnak…
Fehér hópelyhek… fehér angyalszárnyak…
Szelíd melegséggel van szívük tele.
Aztán- megyünk tovább, sötét lesz újra,
Csillag nem ég, utunk hóval befújja
Bús életünk dermesztő tele. 

Karácsonyeste… Ó, csak gyermekemlék!
Szívünk kérdezve ver: Emlékszel még?
És éled, újul sok csodás mese.
Aztán megyünk tovább. Reánk tipornak
Szürkén a gondok, hogy mit hoz a holnap,
És nem kísér már az emléke se. 

Karácsonyeste. Csoda! Vég és kezdet.
Világosság és élet született meg,
Hol halál volt csak, naptalan sötét.
Élet, aki az életét letett,
S szent szeretettel fel magára vette
A megváltásnak emberköntösét. 

Karácsonyeste! Csoda! Új teremtés!
A kegyelem, az élet megjelent és
Kincseivel, lelkem, feléd siet.
Egyedül, árván tovább miért haladnál?
Van Megtartód, akit ha megragadtál,
Kegyelem, élet, minden a tied.

(Túrmezei Erzsébet)

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

-         Hagyományainkhoz hűen most is közösségben töltjük a szilvesztert, melyre Beke Lászlónál lehet jelentkezni december 28-ig, hogy a megfelelő előkészület időben elvégezhető legyen. Némi forint óvadék jelentkezéskor fontos lehet.

-         Éjfél előtt 10 perccel átmegyünk a templomba, hogy rövid szentségimádás keretében kérjünk erőt a megkezdett újév emberibb megéléséhez. Ide mindenki eljöhet, aki szükségét érzi az Úrjézussal történő évkezdésnek.

-         Január utolsó szombatján Zenei Napok Csepelen. Aktív jelenlétünkkel erősítsük a már kialakított kapcsolatot.

-         Február közepén 15 éves lesz az egyesületünk. Jubileumi közgyűlés keretében ünnepeljük meg azt. Részletes programról a vasárnapi összejöveteleken tájékozódhatunk

Vissza az újság tetejére