Erzsébet
ujjongva köszöntötte a Boldogságos Szüzet: „Boldog vagy Mária, mert hittél…de hogyan
lehet, hogy az én Uramnak anyja jön el
hozzám?”
Erzsébet meglátta Máriában Isten
alázatos szolgáját, és örvendezett.
Szegény,
behavazott szívünk, hogy hajszolja a karácsony
misztériumát. Szimbólumok és
dekorációk nélkül is megtalálhatjuk a
Betlehembe vezető ösvényt, ha magát az
Istent keressük.
Engedd
Uram, hogy ujjongva örüljek, ha bárkiben-
vallásos és nem vallásos emberben-
megcsillan a Te Lelked. Add, hogy felismerjem őket: akik nem
önmagukat imádják,
hanem hajlandók másokért, a jó
ügyért, a szebb világért áldozni
életüket.
A
mai ember itt a Földön akarja megtalálni a mennyet.
Karácsonykor, amikor az
Isten földre száll, Ő is mennyországot akar a
Földön. Ezen a ponton két vágy
találkozik. Karácsony ünnepe nekünk
arról beszél, hogy Isten is ezt mondja: nem
csupán odaát, hanem már itt akarom a
mennyországot.
Az
ember szerint a mennyország valami, Isten szerint Valaki.
Az
egyik szerint a boldogság nem más mint élvezet,
szórakozás gyönyör, míg a másik
esetben a boldogság maga az Isten. Az egyik csupán Isten
ajándékát akarja, míg
a másik magát az Istent. Ezt az Istent
kell hát meglátnunk embertársainkban, hogy
rátaláljunk az igazi
boldogságra.
A
Szűzanya hitével és odaadó szeretetével
akarjuk befogadni Jézust, hogy
szeretetét sugározzuk a szolgáló
szeretetben. Szeretetszolgálatot hirdetünk,
hogy Krisztus - hordozók legyünk a Szűzanyával
együtt, hogy teljesítve
akaratát, a szeretet uralkodjék bennünk.
A
tudós Fraunhofer készüléket szerkesztett,
amellyel meg lehet állapítani a
csillagok távolságát és a csillagok
összetételét. Halála után a
sírkövére
írták, hogy közel hozta hozzánk a csillagokat.
Jézusnak
nincs sírköve, hisz köztünk van és
bennünk él, ám a betlehemi kisdedként, majd
életével szintúgy, közel hozta , elhozta
nekünk a mennyországot.
Ezt
jelenti számunkra a karácsony.
(
Sz.I. 2005.)
(részlet)
Bántja
lelkem a nagyváros
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
-úgy, mint régen-
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De
jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Ady Endre
A búcsú és a számvetés sohasem könnyű és minél idősebb az ember, annál nehezebb. A fiatal mindig vár és remél valami jobbat, a bölcs öreg már annak is tud örvendezni, ha nem jön rosszabb. ( Pedig, mint látható jönni fog) Kelgyorsult életünkben mindenki rákényszerül a sietségre, legnagyobb zsarnokunk az óra és a naptár, mely könyörtelenül méri azt, amiből senki sem tudja mennyivel rendelkezik. Ugye mindannyian látjuk, hogy nem más ez mint az idő. Múlása, tartama viszonylagos, amit másképp él meg az évszázados tölgyfa és másképp egy mikroorganizmus. Mi emberek, valahol a mikro és a makrokozmosz határán létezünk, nekünk azt a néhány évtizedet (kb. 42 millió percet) kell jól beosztanunk, amit Isten nekünk ajándékozott. Az idő csak a megfigyelő szempontjából létező valami. Az idő maga az egyéni és közös emlékezet. Ha nincs aki emlékezzen egy adott korra, maga a kor is örökre megszűnik, üres lappá válik a históriában. Az eltelt évek az emlékezet temetőjébe kerülnek, csak homályos képek és dátumok maradnak fenn, lassan összefolyva, kiüresedve annak függvényében, ahogyan a szemtanúk eltávoznak közülünk. A világ sok csodás építménye, piramisok, templomok évszázadokig készültek, mert jeleket akartak hagyni maguk után a régi emberek. Mi rövidebb ciklusokban gondolkodunk, s a kormányok négyéves ciklusai adják meg a horizontot. Vajon mi magyarok és mi keresztények miféle jeleket hagyunk magunk után?
A
világ és benne a magyarok számára nem sok
jót hozott a 2006-os esztendő, de a jövő sem mutat derűsebb
képet. Növekvő
szegénység, a pénzközpontú
globális rend félelmetes elbizakodottsága, az
erkölcsi válság sokakban ébreszt aggodalmat.
A
keresztény magyarságra nézve is nehéz
éveken vagyunk túl, de adjunk hálát
Istennek, hogy el tudtuk viselni a
megaláztatást és a gyűlöletet és
imádkozzunk többet közösségben, hogy
végre
elszánja magát e kis nemzet arra, hogy élen akar
járni a KRISZTUS követésében,
egymás szeretetében és
megsegítésében. Hogy ne a liberális
kapitalizmus jelszavaival
éljünk és ne akarjunk másokat
kiszorítva minél többet fogyasztani, hanem
munkánk és tehetségünk szerint
szolgáljuk Isten országát és ezt kicsi
hazát.
Fohászomban
az új esztendőre nemcsak a
szokásos dolgokat kérem, nemcsak békét,
egészséget, bőséget a magyarságnak
és
minden jóakaratú embernek, hanem azt is amit
Prohászka püspök ”gyakorlati
kereszténységnek” nevezett, és amire
buzdított. Fel tehát a szívekkel, hogy
mindenki lássa és hogy lássuk meg egymást a
mindennapokban is.
Búcsúzunk
az óévtől és reménykedünk. Nemcsak
a szentségek vételéhez kell a jó
előkészület, hanem ahhoz is, hogy kegyelmi
állapotban fogadjuk Isten legnagyobb
ajándékát, az időt. Időt a jó
megcselekvésére és a rossz
eltiprására. A 2007-es év, melyben a
püspöki kar
Szent Erzsébet életét állította
elénk, a magyarság legszebbéve lehet, ha
végre
nem leszünk kicsinyhitűek. Ennek szellemében
kívánok magunknak Istennek és
embertársainknak szentelt, boldogabb új évet.
(SzSzP
forrás)
Talán
nincs annál nagyobb öröm, mint látni a
gyermekek csillogó arcát. Ezt a nagy
örömet élhettük át a
Támogató Szolgálat
Mikulás-váró ünnepségén mi
felnőttek
újra.
A
Mikulás és a Krampusz láttán kiült a
gyermek arcokra a meglepetés, az öröm, a
boldog várakozás. Ezt látva mi felnőttek
könnyeinket próbáltuk elrejteni és
újra éltük gyermek- korunk szép,
várakozás teli napjait.
A zavartan, de örömmel a Mikulás elé járuló gyerekek látványa, boldogságuk új erőt adott a Mindennapi küzdelmekhez és újra megfogalmazódott bennünk a Szentírás szava: „Ne fáradjunk bele a jótettbe, mert ha bele nem fáradunk, annakidején aratni is fogunk. Rajta hát! Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel,…”(Galatákhoz 6.)
Boldog
új esztendőt kívánni jöttem én,
Ennek a szép téli napnak sugárzó
reggelén.
Kamrátokba sok jót
Házatokba békét
Szívetekbe boldogságot
Áldott csendességet.
A tervekhez szerencsét
A munkához kedvet,
Mindenféle jókból
A legkedvesebbet.
Kérem a Jóistent
Adjon áldást rátok,
Hogy az újév mindennapját,
Boldogan járjátok.
(olvasótól)
(Körlevél részlet a
Szent Erzsébet év megnyitásakor)
Közös
Európánk az alapvető szabadságjogok
egységére, valamint a gazdaság
közösségére
épül. Ezek az elemek adják fő mozgató
rugóit. Ugyanakkor többen hiányolják
Európából az igazi
emberséget.
800
évvel
ezelőtt Sárospatakon megszületett egy gyermek,
Árpád-házi Szent Erzsébet, aki
még kislányként került el
Türingiába, jövendőbeli férje, Lajos
őrgróf
családjához. Mi magyarok mégis magunkénak
érezzük őt, bár tudjuk Ő az egész
Egyházé. Most 800 év
távlatából keressük: mi tette Őt
Európa szívévé, miért
annyira vonzó ma is az Ő alakja?
Amikor korunk
válságát vizsgáljuk, akkor látjuk,
hogy az nem egyszerűen pénzügyi vagy
környezeti, hanem magának az embernek a
válsága, hisz a médiák
agyonhallgatták az
Árpád- házi szent királyok
példaadó hagyományát, amit II.András
királyunk
Erzsébet nevű lánya is tovább éltetett. Ma
világszerte és hazánkban is
fogyatkoznak a mély barátságok, egyre többen
félnek házasságot kötni, gyermekeket
a világra hozni és nevelni, mert megfogyatkozott az
erősítő példa, a
tapasztalat. Igen sokan áldozatul esnek a
valótlanság káprázatának,
miközben „
való világnak” hiszik és mondják azt.
Szükségünk van arra az egyszerűségre,
amely Szent Erzsébetet a világhoz, Istenhez
kötötte. Valahányszor megújultunk a
történelem során, ez mindig olyan embereken
keresztül történt, mint Szent
Benedek, Szent Ferenc, Szent Erzsébet, Boldog Teréz Anya,
Boldog
Batthyány-Strattman László, akik újra
indultak Krisztustól. Most sincs más útja
a megújuláshoz Európának és benne
nemzetünknek.
A fiatal
Erzsébet és Lajos őrgróf házasságot
kötöttek. Szentségi házasságuk
testi-lelki
egység és megszentelődés forrása lett.
Olyannyira, hogy amikor Erzsébet a
szeretet örömében odáig ment, hogy
éhínség idején a fejedelmi
raktárakat is
megnyitotta, férje, Lajos őrgróf azt felelte az
áskálódó udvari
előkelőségeknek: „ Engedjétek jót tenni”!
Az igazi
szerelem, a házasság. A család „nagy titok”.
Ugyanakkor bátorság is , melyben
két szerető ember mer családi életre
vállalkozni, arra, hogy egy testté legyenek
a házasságban, képessé válva
általa Isten szeretetének befogadására.
Ismertető
jeggyé a felbonthatatlanság válik egyben jele is
lesz az Istenhez való hűségnek.
Keljünk a család védelmére: a
magunkéra és a környezetünkben
lévőkére.
Imádkozzunk a magyar családok
egységéért, a nagyszülők, a gyermekek
és
távolabbi rokonok boldog
együttműködéséért. Tegyük ezt
példamutatással, tudásunkkal,
a rászorulók támogatásával.
Ugyanekkor lépjünk fel a családellenes,
személyiségromboló minden törekvés
ellen. Törekedjünk megélni a házasságon
alapuló család misztériumát,
hiszen
a jó család olyan közösség, ahol az
élet megtelik hűséggel, igazsággal,
szépséggel és szeretettel, vagyis értelmessé
válik az élet.
FIATALOK,
készüljetek boldog házasságra! Az
egyház örül szerelmeteknek. Törekedjetek
megélni a házasságon alapuló család
misztériumát, ami az értelmes élet alapja.
Ne hagyjátok zátonyra futni azt, s ne
bátortalanítson el benneteket a
széthullott családok sokasága!
Isten
hívása képessé tesz benneteket arra, hogy a
tisztaságon alapuló házasságból
soha se haljon ki az igaz szerelem.
HÁZASTÁRSAK,
köszönjük, hogy igent mondtatok egymásra
és az életre, s hogy újra meg újra
tanúságot tesztek a hűség
öröméről, akár a templomi közös
ünneplés alkalmával
is. Imádkozzatok együtt a családban,
találjatok időt a beszélgetésre egymással
és gyermekeitekkel.
ÖZVEGYEK és
EGYEDÜLÁLLÓK! Nagy tisztelettel tekintünk arra a
küzdelemre,
melyet az egyedüllét okoz. Szent Erzsébet
segítsen felismerni azt, hogy ebben
az élethelyzetben is lehetünk önmagunkat is
gazdagító ajándék mások
számára. A
történelemből tudjuk, hogy Szent Erzsébet
vallásossága sohasem lett önmagába
forduló élménykeresés, abból mindig
a szolgálat lelkülete fakadt. Példája arra
tanít minket, XXI. században élőket, hogy
megszabaduljunk a fogyasztói
társadalom kényszereitől, az önzéstől, az
egymás iránti közönytől, az
elhidegüléstől. Életpéldája nagylelkű
szeretetre bátorítson bennünket.
A mai
válság
megoldásának útja: Evangéliumi úton
visszatalálni Istenhez, melyet Árpád-házi
Szent Erzsébet nyolc évszázada
példaként állított elénk. Minden
munkánk és pihenésünk,
örömünk és bánatunk között
keressük Istent, hogy egymásra is
rátaláljunk. Így
megtapasztaljuk, hogy a szeretet nem magánügy, a szeretet
nem tud meglenni
jótettek nélkül.
Engedjünk
az
isteni szeretet vonzásának, győzzük le
kényelmességünket, hogy Szent Erzsébet
példájára mi is Európa szíve
lehessünk már a most megkezdett Szent
Erzsébet évben is.
(2006.11.29. Én)
(Aktuális könyvismertető)
Eresszük
meg kissé képzelőtehetségünket: Ma
éjjel az emberek elhatározzák, hogy
holnaptól betartják a tízparancsolatot.
Vajon mi lenne akkor?
Hajnalodik…
itt is, ott is kelnek már az
emberek a nyugodt éjszakai pihenésből, s
csodálatos: ma nem a reggeli kávéért
kiáltanak először, hanem valamennyien térdre hullnak
ágyuk előtt és meleg,
felüdítő imában köszöntik az
Úristent. Mindenki elvégzi imáját, hiszen
ma
érvényben van a tízparancsolat!
Jön
a reggeli kávé, és itt vannak a friss
újságok is. Milyen furcsa? A kávé
még
soha ilyen ízletes nem volt, az újság lapjain meg
üres foltok ásítanak, főleg
ott, ahol máskor pletykák és politikai
hirdetések, vagy családi botrányok
szoktak terpeszkedni. Hja, érvényben van a
tízparancsolat! Csalni pedig nem
szabad, ezért kávéból van a
kávé, a tejszínnek pedig köze van a tejhez.
Hazudni
sem szabad, ezért olyan üresek az újságok.
Vége
a reggelizésnek. Mindenki siet a
munkájára. Megy a tömérdek diák az
iskolába, s mind csodálatosan jókedvű, mert
nem azon jár az esze, mit fog hazudni a
tanárjának, miért nem tudja a leckét –
hiszen hazudni ma nem szabad-, hanem a leckét ismétli
fejében, a jól megtanult
leckét, hiszen ma mindenki a kötelességét
teljesíti!
A
munkások is igyekeznek a gyárakba,
üzemekbe. Mindenki frissen, megelégedetten nyúl
gép és szerszám után. Nem is
merne sem lazítani, sem lázítani a mai nap senki…
Nem szidják a főnököt, a
tulajdonost…. Hja, érvényben van a tízparancsolat!
És
elindul a gazdasszony a piacra, hogy
bevásároljon. Micsoda kényelem, micsoda
biztonság! Vesz egy liter tejfölt és
előtte meg sem kóstolja, mivel biztos abban, hogy nincs abban
krumpli liszt és
az őrölt paprika sem tartalmaz egészségre
ártalmas anyagot. A visszajáró pénzt
meg sem olvassa, mert az eladó a másik helyen is
utána ment. Bocsánat
kevesebbet adtam vissza az előbb! Tessék, itt van a még
visszajáró pénze! Így
természetes ez, hisz ma betartják a
tízparancsolatot.
Messzi
útról jön haza a férj és a
felesége
azzal az igazi örömmel repül a nyakába, amit csak
az egészen nyugodt
lelkiismeret és a folt nélkül megőrzött
házassági hűség adhat. Jön haza az
iskolából a gyermek. Boldogság tudni a
szülőknek, hogy gyermekük minden szava
szent igazság.
Délután
éppen nagygyűlés van a főtéren. A
máskor oly dühös arccal tajtékzó,
órákat beszélő szónokok alig tudnak
két
percet beszélni: mert ma csak az igazságot szabad mondani!
Az
utcáról eltűnnek a rendőrök is. Nincs
dolguk, hisz ma nincsenek bűnös emberek! Az oszlopokról
leveszik a sok sikamlós
hirdetést, képet, a fiatalok pedig nyugodtan
sétálhatnak a főváros utcáin, hisz
ma senkit sem szabad bűnre vinni! Kinyitják a
börtönöket is, hisz nincs többé
gonosztevő! Az adóhivatalokban nagy
a
tolongás: „kérem, tessék kijavítani az
adóbevallásomat, hisz a jövedelmem
tízszer annyi, mint a leadott papíron szerepel. „
Ilyen
lenne egy nap, amelyben komolyan
megtartanánk a tízparancsolatot. És ha ebből a
napból egy hét lenne? És
a hetekből egész élet? Micsoda földi
paradicsom virágozna ki ebben a siralomvölgyben!
Micsoda
költői fantázia, mondják erre oly
sokan. Ez nem fantázia, hanem Isten akarat! Az Isten akarata,
hogy tartsuk meg
a tízparancsolatot és ezzel biztosítsuk a
földi élet egyensúlyát. Ám a
földi
élet akkor sem lesz mennyország! Szenvedés,
betegség, halál akkor is
megmaradnak. De eltűnik életünkből az a
tömérdek sok kín, melynek okai egyedül
mi vagyunk.
(T. Tihamér 1929)
Egy
asszony kijött a házból, és három
hosszú,
fehér szakállú öregembert
látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte
őket. Így szólt: "Nem hinném, hogy
ismernélek benneteket, de éhesnek
látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és
egyetek valamit!" A ház ura
itthon van? - kérdezték? Nem - válaszolta az
asszony. - Nincs itthon.
Akkor nem mehetünk be - felelték. Amikor este a
férje hazaért, az
asszony elmondta neki, mi történt. "Menj, mondd meg
nekik, hogy
itthon vagyok, és hívd be őket!" Az asszony
kiment, és újra
behívta az öregeket. Együtt nem mehetünk be
a házba - felelték. Miért
nem? - kérdezte az asszony. Az egyik öreg
magyarázatba kezdett: "Az
ő neve: Jólét." - mutatott egyik
barátjára, majd a másikra
mutatva azt mondta: ő a Siker, és én
vagyok a Szeretet.
Majd így folytatta: "Most menj vissza a házba,
és beszéld meg a
férjeddel, melyikünket akarjátok behívni."
Az asszony bement a
házba, és elmondta a férjének,
amit az öreg mondott. A férj
megörült. "Ez nagyszerű!" - mondta. "Ebben az
esetben hívjuk
be Jólétet! Hadd jöjjön be, és
töltse meg a házunkat jóléttel!" A
felesége nem értett vele egyet. "Kedvesem, miért
nem hívjuk be
inkább a Sikert?" A menyük eddig csak hallgatta őket,
és most
előállt saját javaslatával: "Nem lenne jobb a
Szeretetet behívni? Az
otthonunk megtelne szeretettel." Hallgassunk a
menyünkre! -
mondta a férj a feleségének. "Menj, és
hívd be Szeretetet, hogy legyen a
vendégünk!" Az asszony kiment, és
megkérdezte a három öreget: Szeretet?
Kérlek, gyere be, és legyél a
vendégünk! Szeretet felállt, és
elindult a
ház felé. A másik kettő szintén
Sikert: Én csak Szeretetet hívtam,
ti miért jöttök? Az öregek egyszerre
válaszoltak: "Ha Jólétet vagy
Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint
kellett volna
maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is
vele
tartunk." Ahol Szeretet van, ott megtalálható a
Jólét és a Siker is!!!!!!
(tanmese a mának)
Vissza az újság tetejére
Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén. Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. Ő, önmaga akart lenni az áldás, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyilvánulása. Reformjához nem hozott égi kincseket. Kérdéseinkre a válasz bennünk feszül. Isten mindannyiunkat a saját képére, hasonlatosságára teremtette. Mi is üres kézzel jöttünk erre a földre, azzal a hivatással, hogy áldás, ajándék, simogatás legyünk, válasz a fojtogató kérdésekre, út, mely tovább vezet.
Nemcsak kívülről kell a megoldást várni, útszélére sodródott koldusokként. Ne kezünket nyújtsuk alamizsna után a nagyvilág fele, hanem egymásban bízó lélekkel terveket szőjünk, anyagi forrásainkat bölcsen felhasználva, Istenben bízó lélekkel teremtsünk magunknak otthont szülőföldünkön. Az igazi megoldás Te vagy, mi vagyunk!
Ajándék. Olyan jó dolog ajándékot kapni, és olyan fontos, hogy mi magunk is ajándékká váljunk. Sokfele ajándék van, minden szülő a gyermekének a lét ajándékát adja. Jó lenne, ha közösen gyermekeinknek meg tudnánk adni egy nyugodt, békés Magyarország ajándékát. A süllyedő Titanicon hiába fényesítették a kanalakat, a kilincseket, a hajót kellett volna megmenteni. Most nemzetünk hajóját, népünk közösségét kellene megerősíteni.
Önmagunk számára áldássá válva lehetünk világunk áldásává, hogy más népekkel együtt egy új világot álmodjunk.
Hiábavaló a kis egyéni megtakarításunk, a személyes győzelem, ha a közös nagy csatánkat elbukjuk, a közös otthonunk darabokra törik.
Merjünk értékes vetőmagot szórni a holnapba!
A
Jó Istenünk arra biztat bennünket,
hogy egymásnak jó testvéreiként, egy
családdá legyünk. Biztos, hogy Szent István,
a maga módján, a 7 törzset egy nemzetbe
kovácsolta. Ezek a törzsek valószínű nem
is mind beszéltek ugyanazon a nyelven, ahogy
kultúrájukban, hitükben, szokásaikban
is lehettek eltérések. Biztos, hogy értékek
tűntek el, sodródtak félre, de úgy
gondolom, ma közülünk senki nem szeretné
szétverni a nemzetünket, és visszamenni
a Töhötöm, vagy valamelyik másik törzsbe.
Jó nekünk itt magyarnak lenni, egy családban
összetartozni, határok nélkül egymásra
találni.
Jézus
Krisztus arról beszélt, hogy
azt szeretné, hogy egy akol legyen és egy pásztor.
AII. Vatikáni zsinat ezt a
gondolatot így fogalmazta meg: "Isten azt akarja, hogy az
emberiség egy családot
alkosson, és mi egymásnak testvérei legyünk.
"Én hiszem, hogy ez a szép álom
meg fog valósulni! Biztos, hogy ez áldozatokkal
jár. Minden nép az Európai Unióban
értékeket fog elveszíteni, de ugyanakkor új
értékeket is fog nyerni. Az lenne jó,
hogy a mi magyar kultúránkból minél
többet be tudnánk vinni a népek nagy
családjába!
Tudatosan
kellene vállalni a közösséghez
való tartozást, azt, hogy egy atyánk van a
mennyben, és mi ugyanannak a családnak
gyermekei vagyunk.
Szerző: Csaba testvér Forrás: www.devaigyerekek.hu
Vissza az újság tetejére
(Imahét a Krisztus- hívők
egységéért)
„Ó,
terjeszd ki Jézusom, oltalmazó szárnyad
És
csitítsd el szívemben bút, örömöt,
vágyat.
Légy
mindenem, légy fényem
Sötéten
jő az éj.
Nagy
irgalmadból élnem,
Szüntelen
segélj.”
Advent
előestéjén, a templomi hirdető táblán
olvasott időpontban, mintegy a januári vadkerti közös
imánk folytatásaként
kaphattunk a balassagyarmati gyülekezet rendezvényén
keresztül képet az
Evangélikus Egyház életéből. Ismét
hallhattuk az énekkaruk tanúságokkal
szolgáló dalait, bízva abban, hogy a
következő közös, vadkerti alkalommal sok
testvérünk is kedvet kap karének helyi, a
kántor úr által meghirdetett
megvalósítására.
A
szívélyes fogadtatásban
megnyilvánuló
szeretet, a gondnok úr szavai melegséggel
töltötte el szívünket. A teológus
hallgatók műsora, melyben Assisi Szent Ferenc „Tégy engem
békéd eszközévé”
kezdetű, sokunk által megénekelt imája a
megszületendő ” gyermekre” terelte a
jelenlévők figyelmét, a felolvasott
Szentírási rész után. Egy fontos, ott
elhangzott, kijelentést is szeretnék
megszívlelésre ajánlani az egyre
sötétedő
napjainkban, miszerint a sötétben bujkáló
ember tettei is általában sötétek. Ne
kövessük őket, hanem az után menjünk, aki
gyermekként a betlehemi éjszakában
földre szállva fényt hozott a világba.
Használjuk ki a karácsonyi készületet
arra, hogy tetteinket ne kelljen sem sötétben, sem pedig
világosban
szégyellnünk magunk és embertársaink előtt
egyaránt.
A műsort
rövid vetítés, majd kötetlen
beszélgetéssel egybekötött agapé
követte, ahol megfogalmazódott az igény az
évek során már kialakult érsekvadkerti
közös imádság 2007 évi
megvalósítására.
Azért,
hogy minden érdeklődő testvérünk be
tudja illeszteni a találkozót programjába
jelezzük, hogy az imaórát 2007.
január 18,-án , csütörtökön
este 6 órai szentmise után tervezzük
templomunkban, ahová várunk és hívunk
mindenkit.
( egy
résztvevő)
Karácsonyeste. Hangulatok
szállnak…
Fehér hópelyhek… fehér
angyalszárnyak…
Szelíd melegséggel van
szívük tele.
Aztán- megyünk tovább, sötét
lesz újra,
Csillag nem ég, utunk hóval
befújja
Bús életünk dermesztő tele.
Karácsonyeste… Ó, csak
gyermekemlék!
Szívünk kérdezve ver:
Emlékszel még?
És éled, újul sok csodás
mese.
Aztán megyünk tovább. Reánk tipornak
Szürkén a gondok, hogy mit
hoz a holnap,
És nem kísér már az emléke
se.
Karácsonyeste. Csoda! Vég
és
kezdet.
Világosság és élet született
meg,
Hol halál volt csak,
naptalan sötét.
Élet, aki az életét letett,
S szent szeretettel fel
magára vette
A megváltásnak
emberköntösét.
Karácsonyeste! Csoda! Új
teremtés!
A kegyelem, az élet
megjelent és
Kincseivel, lelkem, feléd
siet.
Egyedül, árván tovább miért
haladnál?
Van Megtartód, akit ha
megragadtál,
Kegyelem, élet, minden a
tied.
(Túrmezei Erzsébet)
-
Hagyományainkhoz
hűen most is
közösségben töltjük a szilvesztert, melyre
Beke Lászlónál lehet jelentkezni december
28-ig, hogy a megfelelő
előkészület időben elvégezhető legyen. Némi
forint óvadék jelentkezéskor fontos
lehet.
-
Éjfél
előtt 10 perccel
átmegyünk a templomba, hogy rövid
szentségimádás keretében
kérjünk erőt a megkezdett újév emberibb
megéléséhez.
Ide mindenki eljöhet, aki szükségét érzi
az Úrjézussal történő
évkezdésnek.
-
Január
utolsó szombatján Zenei
Napok Csepelen. Aktív jelenlétünkkel
erősítsük a már kialakított kapcsolatot.
-
Február
közepén 15 éves lesz az
egyesületünk. Jubileumi
közgyűlés keretében ünnepeljük meg azt.
Részletes programról a vasárnapi
összejöveteleken tájékozódhatunk
Karácsony
előtti időre meghirdetett
beteglátogatás során 67 testvérünk
részesült szentgyónásban
2007. január 1-től a
vasárnapi szentmisék időpontjai az alábbiak
lesznek:
reggel 8 óra, 10 órakor
nagymise
December
24-én, közvetlenül a
nagymise után, a hittanosok
pásztorjátékát láthatjuk. Ne
siessünk,
ajándékozzunk jelenlétünkkel nekik időt, hogy
a maguk módján felelevenítik
számunkra a betlehemi eseményeket.
Vízkereszt
idején több év
óta ismét lehetőség van a házszentelésre.
Most is folytatódik bejelentés
alapján,
az Apát úrral egyeztetett időpontban.
A téli
időszakban módosul a vasárnapi
szentség imádási időtartam.
Januártól délután 3 és 4
óra között
van lehetőség csendes imára az
Oltáriszentség előtt. Titokcsere esetében az azt
követő egy óra az elmélkedés időpontja.
Kereszteltek:
Raduly Gréta Anna (Raduly
Róbert József - Hegedűs Ágnes)
Rottenbacher Ábel György (Rottenbacher György -
Szabó Mónika)
Házasságot
kötöttek:
-
Halottaink:
Hornyák
Kálmánné (szül.Berze
Margit)
Dósa Jánosné (szül.Csillag Ilona)
Füleki Istvánné (szül.Kovács
Erzsébet)
Mohai Sándorné (szül.Dombai Mária)
Vitéz Sándor
Szentségimádások
beosztásai
Vasárnapokon 15-16 óra
között
január
07
János Pál imacsoport
14 Teréz anya imacsoport
21 Ferenc imacsoport
28 Pió imacsoport
Minden hónap 13-án az esti
mise előtt 5-órától FATIMAI SZŰZANYA
TISZTELETÉRE.
Minden hónap első vasárnap
15-16 Rózsafüzér Királynője
tiszteletére és titokcsere .
- 2007.
január 1-től a
vasárnap és ünnepnapon a szentmisék 8
és 10 órakor lesznek, szombat este továbbra
is előesti szentmise lesz.
- Karácsony előtti
szentgyónásban részesült 67 idős beteg
testvérünk.
1. hétfő
-
2. kedd - Varga Szilárd,
felesége és gyermekeik
3. szerda -
4. csütörtök - Kovácspál
János, fia János, Bartók László,
szülei és a család hozzátartozói
5. péntek - Péter István,
Boda Gergely hősi halott, szüleik, hozzátartozók
és Kovács Gergely
6. szombat -
Murányi István
1. évforduló, felesége Komlós Ilona,
szüleik és Komlós János
- Halaj Ferenc, szülei, testvérei, apósa,
anyósa és
hozzátartozók
- Murányi István, felesége, gyermekük
István,
szüleik és hozzátartozók
7. vasárnap - Péter
János
halálának 10. évfordulója, szülei,
István 60. évforduló, Csillik Balázs,
Kovács
Borbála és fiuk Csillik János
-
Majer István halálának 1.
évfordulója, szülei, anyósa, apósa,
élő és meghalt
hozzátartozók
-
Jamrik Antal, szülei és a család halottai
8. hétfő
-
9. kedd -
10. szerda -
11. csütörtök -
12. péntek -
13. szombat -
Pistyúr Ignác,
neje Szlúka Erzsébet és gyermekeik
- Szabó János, Vitéz János, dr. Boda
János és
elhunyt hozzátartozók
- Szabó
Károlyné szül. Híves Margit, férje
és a család halottai
14. vasárnap - Nagy
Károlyné
szül. Vidő Mária, szülei, apósa, anyósa,
lánya Boda Sándorné szül. Nagy Mária
és hozzátartozók
- Verebes és Boda család elhunytjai
15. hétfő
- Segítő
Szűzanyához
16. kedd - Boda Kálmán, veje
Kovács János, Boda és Valkó család
halottai
17. szerda -
18. csütörtök -
19. péntek - Hálából élő
családért
- Dósa József és
hozzátartozók, valamint a Boda és
a Trombitás család halottai
20. szombat -
Gubik András,
édesanyja, a Szarvas és Gubik család halottai
- Kökény József, szülei,
testvérei, anyósa, apósa
és a család halottai
- Hálából
21. vasárnap - Kopcsák
János
Tamás, Fábián Gergely, felesége és
nagyszülők
- Súth Antal, felesége Bicskei Anna, fiuk,
szüleik
és unokavejük
- Molnár Lajos, menye Pistyúr Erzsébet,
bátyja
János és a Pistyúr család halottai
22. hétfő
-
23. kedd -
24. szerda -
25. csütörtök -
26. péntek - Szabó János,
szülei, testvére, Kaba család halottai
(alapítványi mise)
27. szombat -
Hornyák Kálmán
és felesége Berze Margit
- Valcz
Ferenc, felesége, szüleik, 2 menyük, valamint Sors
Károlyné és férje
- Tomis István halálának 1.
évfordulója és szülők
28. vasárnap - Nagyné
Kovács
Erzsébet, szülei és testvére Gábor
- ifj. Csillag János, id. Csillag Gyula, felesége
Kordics Borbála, szüleik, nagyszüleik, Dombai Gergely,
felesége Mrekvicska
Borbála, szüleik, nagyszüleik
- Pálinkás István, felesége Erdős
Mária és szüleik,
Csillag István, felesége Kristók Mária
és szüleik
29. hétfő
- Dósa János
halálának 3. évfordulója, édesapja,
apósa, anyósa, sógorai és nagyszülők
30. kedd -
31. szerda -