Advent szent várakozásában és reménykedésében az első Eljövetel ünnepére készülünk, de valójában a második Eljövetel vágya is bennünk él. Nemcsak a gyermek Jézust köszöntjük, hanem a hozzánk visszatérő Megváltót is szeretnénk üdvözölni. Mert olvassuk a próféták jövendöléseit, követjük a betlehemi csillagot, eltűnődünk a háromkirályok sorsán és ajándékai értelmén, de az egyházi évben fel-, majd eltűnő misztériumjáték, a legszebb és legigazabb történet folytatását is várjuk: a pillanatot, amikor Krisztus ismét megjelenik közöttünk. Gyerekes várakozás ez, hiszen öröktől fogva itt van velünk, ott van az Oltáriszentségben egészen az idők végeztéig. Mégis bennünk van az árvaság a gyötrelmes sóvárgás érzése, hogy testvérünk és közvetítőnk újra megérkezik közénk testi valójában.

Nem tudhatjuk a napot és az órát, de szeretnénk testi szemünkkel is látni a Láthatatlan Teremtőnek, a Világosság Atyjának egyszülött fiát, leborulni elé, megérinteni köntösének szegélyét, megérezni léleklátó tekintetének édes súlyát és melegét. Az egyre rövidülő nappalok és az egyre hosszabb éjszakák szomorú, fagyos világában különös ellenpont az a várakozással teli keresztény ünnep, mely még a nem hívőket és nem keresztény embereket is megérinti a maga szelíd, ártatlan szeretetével.. A Kisded, a Bárány, a Jászol, a Csillag és a Barlang jelképrendszerét minden ember felfogja. Aligha akad még egy vallás, mely az összetartozás, és a mennyei kegyelem ünnepét ilyen közérthető egységbe foglalná. Az adventi időszak a szegények ünnepe, és mégis az elmúlt 100 évben  fokozatosan  a Pénz és Vásárlás piaci ünnepévé vált, mintha a Mammon el akarná hódítani a Gyermektől ezt az ünnepet, hisz  az Áruházak és Utcák fényei csillogóbbak, mint a templomok gyertyái. Mai világunk, a szolgálatába szegődött médiák a külsőségek kiemelésével és folyamatos adagolásával elviszik a tömegembert a lényegtől, ami legbelül van és nem eladó: halhatatlan lelkünktől.

A régi egyházatyák az ember ”megistenüléséről” szóltak, hiszen a Megváltó éppen azt az ajándékot hozta, hogy Ádám bűnét eltörölve visszatérhetünk lényünk isteni természetéhez. Jézus Krisztus az igazolása és bizonyítéka annak az ószövetségi tanításnak, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett minket. Aki tehát nem hisz Krisztusban, önmagában sem találhatja meg Istent.

Várjuk az Eljövetelt, pontosabban megemlékezünk az elsőről. De amit lényünk minden szeretetével igazán várnunk kell, az a Második Eljövetel, a találkozás a Mesterrel, színről színre, testben és lélekben. Olyan komolyan és hűségesen kell Őt várnunk, akár az első keresztények. Nem érdemes találgatni, mikor jön el, de tudjuk, hogy eljön. Most még gyermekként, de akkor Megváltóként és bíróként, királyként és testvérként, hogy az Emberfia égi Atyjához vezesse élők és holtak sokmilliárdos, kétség és remény közt vergődő seregét. A Gyermekben már ott van a feltámadt, diadalmas, szabadító Messiás.

(szszp)

Krisztus királyságának liturgikus ünneplése visz­onylag új keletű. XI. Piusz pápa rendelte el a megemlékezést 1925-ben. Maga a gondolat azonban nagyon régi, az első keresztény közösségek idej­ére vezethető vissza. A filippiekhez írt levélben idézett himnusz a feltámadás révén dicsőségbe emelt Krisztus méltóságát a királykoronázás mozzanataival írja le. A fölmagasztalás megfelel a trónra ült­etésnek: a minden nyelv megvallja a koronázáshoz kötött üdvözlésnek, a térdek maghajlása pedig a hivatalos hódolatnak (Fil 2, 6-11). Amikor az első keresztények a megdicsőült Jézust Uruknak szólít­ják, és hittel vallják, hogy ő az Úr, a kifejezés mögött az uralkodói méltóság nyer hangsúlyt (Úr=Küriosz).­ Az evan­géliumok is érzékeltetik, hogy Jézus keresztjére rakott felirat: ő a zsidók királya, bár eredeti szán­déka szerint az elítélés okát jelzi, mégis komoly igazságot fejez ki a hívő szemlélő számára.

Természetesen a király címet nem használhatták megszorítások, illetve kiegészítő értelmezések nélkül, hiszen Jézus a maga küldetését – ellentétben a föld királyaival, zsarnokaival – a szolgálatban éli meg és juttatja kifejezésre (Mk 10, 41-45). Jézus uralkodói mivoltának sajátossága, „különbözősége” Szent János evangéliumában nyer összefoglaló kifejezést, amikor a Megváltó Pilátus előtt állva királyságáról vall: „Az én országom nem e világból való…” (Jn 18, 36 kk).

Az első keresztények, amikor felismerték a názáreti Jézus föltámadásában és működésében az ő Messiás mivoltát, ezzel már tanúságot tesznek az ószövetségi várakozások fényében az ő királyságáról, hiszen a Messiás, a „Fölkent” szó éppen erre utal. Mindenesetre azt látnunk kell, hogy Jézus szuverén módon értelmezi küldetését. A politikai és hatalmi hangsúly helyett az emberek megváltoztatása, Istenhez vezetése a fő célja. Az e világi típusú országszervezés helyett a lélek, a szív útját irányítja az Isten felé. Népet gyűjt Istennek, az elveszett után megy, felkínálja Isten uralmát, a megtérésé lehetőségét, de nem e világi, uralkodói módszerekkel, nem kényszerítő parancsszóval, hanem az üdvösség meghirdetésével. Ez nem a világ stílusa, amely hozzászokott a hatalmi szóhoz és általában az erősebb jogát ismeri el. Így Krisztus királysága és egyáltalában műve, az általa adott üdvösség, emberi mércével mérve, mindig magában hordoz valami bizonytansági tényezőt, amit csak a hit múlhat felül. Hányszor szeretnénk, hogy Isten valamilyen módon megmutassa hatalmát, erejét! Bizony nem egyszer gondolunk arra, hogy Krisztus erővel nyilvánítsa ki igazát, amikor szembesülünk a hívő lét megaláztatásaival. Ilyenkor nem Megváltónk hagy el minket, nem Isten „rejti el arcát” előlünk, hanem mi gondolkodunk túlságosan is e világ kategóriai szerint. Éppen ilyenkor jó arra figyelnünk, hogy ez az idő átmeneti, Krisztus számol második eljövetelével, királysága, igazsága nagy kinyilvánulásával a végső ítéleten.

De addig is kell, hogy hitünk töretlenül kapcsoljon minket Jézus már – természetfölötti síkon – őrökre megpecsételt uralmához.

Erre szolgál a mai ünnep szentleckéje, melyben Szent Pál egy őskeresztény himnusz idéz a kolosszei hívek bátorítására. A himnusz az első strófában, Krisztus teremtésben való részvételét magasztalja: minden benne, általa és érte lett teremtve, az egész világ benne létezik. A második versszak a megváltás rendjét fejti ki Jézus egyedül való jelentőségét azzal, hogy rámutat: mindent visszavezet az Atyához, egyetemes békességet szeretve. Ez a szemlélés majdnem misztikus magasságokba emelkedve szól Jézus uralmának titkáról. Itt a szív eltávolodik az élet zavargó forgatagából, hogy Megváltónk kozmikus valóságát csodálja. Olyan ez, mint amikor az ember a viharos tenger hatalmas mozgása, hullámai mögött rásejt az alatta lévő döbbenetes víztömeg fönséges nyugalmára. Hasonlót érez az ember, amikor a világmindenség végtelen nagyságára rásejt, amikor az ismeretterjesztő bemutatások emberei, gyarló kutatóeszközeit látja a végtelennek tűnő távolságok hatalmas méreteihez viszonyítva. Igaz, ez nem mindennapi adottság számunkra, mégis a valóság súlyát hordozza. Így Krisztus kozmikus nagysága is a valóság értelmezéséhez tartozik. Ha pedig túlságosan nehéz elszakadnunk e világi létünk mindennapi gondjaitól, a Jelenések könyve szokatlan és gazdag képanyagával vezet minket arra a szemléletre, hogy történelmünk háborgó tengere mögött Jézus Krisztus vezeti a világot a beteljesedés felé: Ő a Bárány, aki méltó arra, hogy a történelmi sorsok rejtett könyvének pecsétjét föltörje. (Jel 5, 5)

A mai evangélium is a kettős optikával láttatja Krisztus királyi uralmát. Egyrészt a kereszten vergődő, a halállal szembenéző Jézust mutatja, akinek műve emberileg kudarcra ítéltetett gúnyolódás tárgya. Másrészt ez a Jézus a jövendő tejhatalmú letéteményeseként mondhatja a megtérő latornak: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Nagy a kísértés, hogy életünket csak a megélt pillanatok első benyomásai szerint értelmezzük. Van mélyebb látásmód is, amelyre a hit segít és mely képes megragadni a felszín mögött lényeget.

Ez a látásmód segít annak a felismerésében, hogy Krisztus, mint a mindenség királya, vezeti, mégpedig személyes odafigyeléssel, hiszen ő a Jó Pásztor, aki „ismeri juhait, nevükön szólítja őket és kivezeti mindegyiket. (vö.: Jn 10, 34)

Gaál Endre

Cserkészek közt

Oktáber 21-én reggel kinéztem az ablakon, borult, felhős az ég. ..hideg van, inkább ki sem dugom az orrom. ..na, hogy lesz ebből szép kirándulás?! Kicsit elszomorodva főztem a teát, hogy termoszba töltve legyen, ami a borús napon melenget. Aggódva érkeztem a cserkészház elé, vajon hányan leszünk? Kár volt izgulni! 23 lelkes cserkész és jelölt várakozott a cserkészház előtt a nap is előkandikált, hát induljunk!
Plébános atyánktól búcsút vettünk, s indultunk Katalinpusztára, busszal.
Odaérkezvén oszlopba tömörültünk, s folytattuk utunkat a falu szélén lévő Gyadai tanösvényre. De mi az a tanösvény? Ott tanulni kell? Érdeklődtek a kisebbek. Hát igen, itt aztán könnyen lehet tanulni. A tájra jellemző növényzet és állatvilág tárult elénk útközben. Turistajelzések mentén haladva, állomásról állomásra mentünk. S minden megállóhelyen táblák, rajzok s leírások segítettek megérteni, hogy milyen az élővilág körülöttünk. Nem tankönyvek ábráiból kellett felismernünk az erdő fáit, hiszen ott voltak előttünk. Az őszi erdő színes pompája önmagában is elvarázsolt minket. Mintegy 5 km-es utunkra Hangyóca kísért el bennünket persze nemcsak tanulásból áll az élet, mi nagyon szeretünk játszani is.
Első pihenőnk alkalmával előkerültek a négyjegyű számok, s gyorsan a homlokunkon kötöttek ki, sőt volt, hogy a tarkónkon! S elindult a számháború: röpködtek a számok, kúsztunk -másztunk, kutattuk a zászlót, s bizony hullottak a cserkészek. Néhány viadal után mentünk tovább, de nem messzire, mert egy métára alkalmas terepre érkeztünk, s ennek nem tudtunk ellenállni.
Gyorsan két csapatra oszlottunk, beálltak a dobó, a fogó és az ütőjátékosok, s megkezdődött a hangos őrjöngés, drukkolás a hazafutásért. Majd néhány szendvicset magunkba tömtünk, s uccu tovább, hiszen, vártak még ránk meglepetések: vadászles, óriások tanyája, mocsárvilági krokodilus. Kiérvén a tanösvényről megálltunk annál a keresztnél, ahol odafelé a jó időért imádkoztunk, s délután hálát adtunk, hogy megadta ezt nekünk az Úristen.
Feltöltődtünk napfénnyel, a sárguló levelek szépségével, az erdők rejtekével, a játék örömével s egymás szeretetével.

Most is, mint minden évben megtartottuk a cserkésznapunkat, ami ismét nagyon jól sikerült. A napot misével kezdtük, amin csak mi cserkészek vettünk részt. A mise után Laczó Bogit nagycserkésszé avatták, aminek nagyon örült a Nefelejcs őrs , mert végre az őrs minden tagja nagycserkész lett.

Ezután átvonultunk a cserkészházba, ahol melegedtünk és tízóraiztunk. Az evés-ivás után elkezdtük a ping-pong és a csocsóbajnokságot. A csocsózást nagyon élveztük. Kovács Nikin és Holman Borin nagyon csodálkoztunk, amikor egymás után aratták a győzelmeket. Végül a -majdnem - verhetetlen párost is legyőzte Valent Niki és Kakas Réka, akik így megnyerték a versenyt. Nagy meglepetésünkre szintén lányok álltak a második és a harmadik helyen is. A ping-pong versenyt Hegedűs Peti nyerte.

Amikor a bajnokságok véget értek, kézügyességünket tehettük próbára. A Hattyúk segítségével lehetett bőrből nyakkendőgyűrűt készíteni, és gyöngyöt fűzni. Amikor ez is véget ért, Kovács Esztivel az élen jót csip-csip csókáztunk.

Lassan elkészült az ebéd is, amiből mindenki jól belakmározott. A finom ebéd után kimentünk az udvarra és jókat játszottunk a hideg ellenére. Majd csapatokba osztottak minket. Először a tábori képeket vetítették le kicsit másképpen, így kellet rájönnünk, hogy ki vagy

mi van a képen. Aztán dalokat hallgattunk és ki kellett találni az előadót és a szám címét. Majd az volt a feladat, hogy jól ismert dallamok szövegét kellett pótolnunk. Az újabb megmérettetés az volt, hogy a falu különböző pontjaira elmentünk, ahol találtunk (már amikor) egy cédulát, amikből végül egy szövegjött ki. A játék és uzsonna után mindenki megmutathatta tánctudását. A Sólyom őrs hastánccal, a Katicák cigánytánccal, a Nefelejcsek lambadával, az őrsvezetők pedig orosz tánccal szórakoztatták a közönséget. Az előadások után egy kis karaoke következett. Minden őrs elénekelhette a kedvenc dalát. A programokat a buli követte. Akinek pedig nem volt kedve a ricsajhoz, ugráláshoz, egy kis nyugalomra, vágyott, várta a teaház, ahol nagyon finom teákat kóstolhatott meg.

Ez a nap nagyon jól sikerült, mindenki új élményekkel lehetett gazdagabb.

Kolping hírek

-         Az október végén tartott országos tisztújító közgyűlés  az elmúlt 4 év munkáját elemezve foglalkozott az előttünk álló nehéz időszakban ránk háruló feladatokkal, megvalósítandó célokkal. A küldött gyűlés Kovács László személyében szoros befutóban új elnököt választott, aki Szemkő Juditot váltja ezen a társadalmi poszton.

-         Jól szerepeltek csapataink a csehországi nemzetközi Kolping focitornán. A tavalyi győztes csapatunk a 3. helyért játszva a ráadás büntető párharcban maradt alul Csíkszereda csapatával szemben és végzett az előkelő negyedik helyen a 15 nevezett csapat közül. Ugyanitt lettek 5. helyezett a közép és felsőfokú oktatatásban  most lévők alkotta csapatunk. Gratulálunk az Érsekvadkert név  általatok külföldön történt el és megismeréséhez.

-         Már most tudatjuk, hogy a Hangversenyt követő / Advent 3. vasárnapja/ Agapét a Kolping család szervezi az egyesületi munkamegosztás jegyében. Itt is kérjük a sütemény adományokat, de segítsünk be a Kalász Andrásnapi vendéglátásába is.

-         Sajnálattal kell közölnöm, hogy a liberális megélhetési bűnözés a templomunkat is elérte. Kifigyelve a hátsó bejáratok védetlenségét ellopták a könyves és Vadkerti Harangok perselyét. Az utóbbiban mintegy 26 ezer forint volt az átlagadományokból kikövetkeztetve. A kiadást szervező egyesület adományával segítette a megjelenést, amit a lap nevében köszönök nekik. FONTOS feladat a jövőben mindannyiunk ébersége, ami már azzal is megvalósítható, hogy templomnyitáskor érkezők közül valaki mindig maradjon a kórus feljáratánál, jelenléttel meggátolva a besurranó tolvaj tevékenységét.

-         Az idei évben is tervezzük a közös János, István ,Tamás névnapok a László nap mintájára történő közös megünneplését, az éjféli szentségimádással ünnepi rangra emelt szilveszteri évbúcsút. Bővebb információkat vasárnaponként, a nagymise után szerezhetünk. Itt befizethető a még hátrálékban lévő tagdíj is.

-         A Vadkerti Harangok decemberi száma  nyomdai szünet végett december 22-én jelenik meg. Írásokat, fotókat a plébánián Gyurcseknénak, vagy Molnár Jánosnak kérem átadni december 10.-i lapzártáig. (sph)

Támogató Szolgálat Felhívása

A Magyar Kolping Támogató Szolgálat
  2659 Érsekvadkert, Rákóczi út 126.
(A Kolping ház épülete.)
Segíteni tudjuk:
- otthoni teendőinek elvégzésében,
- házi, ház körüli munkában,
- bevásárlásban, takarításban,
- beteg, mozgásában korlátozott hozzátartozója gondozásában,
- orvoshoz, rendelésre, kontrollra való szállításban,
   (Kerekes szék szállítására alkalmas gépkocsival rendelkezünk.)
Hívjon, mi segítünk!

Telefon:  06-35-340-228, 06-20-578-0867
(Szné)

Októberben háromnapos lelkigyakorlat volt Hévízen a Kalász szervezésében. A helyi közösségből hatan töltekeztünk lelkiekben Gyuriga Károly atya elmélkedéseiből, amik a Szűzanya hét öröméről szóltak. A lelkiek mellett testi felüdülésben is volt részünk a híres gyógyvíz jótékony hatását élvezve.

Hittanverseny

Vissza az újság tetejére

A vecsési plébániák honlapja

Korábbi plébánosunk, Varga Péter új szolgálati helyének, a vecsési plébániáknak honlapját ajánljuk most. A közös kezdőoldalról a 3 egyházközség irányába lehet majd navigálni, jelenleg azonban még csak az Andrássy-telepi plébánia érhető el ebben a formában. A címe:  www.vecses.vaciegyhazmegye.hu
Vissza az újság tetejére