A temetők látogatása az emberi kegyelet ünnepi tanúságtétele. Az autóból, buszból vagy vonatból kitekintő utas, az est sötétjében menetközben is láthatja a sokmillió gyertyafény elszórt szigeteit, amikor falvaink városaink mellett elhalad. Fővárosunk nagy élménye ebből a szempontból a Farkasréti temető. Aki szerettei sírjához, hamvaihoz látogat, azt körül veszik a gyertyafények, miközben maga is meggyújtja a kegyelet tiszteletadásának gyertyáit. Az égő gyertyák azt hirdetik nekünk, hogy az Örök Fény legyőzi az Örök Sötétséget.
Halottak
napja valójában nem egyetlen nap,
hiszen napokig tart a zarándoklat a temetőkbe. Nem a
keresztények kezdték. S
35000 éves sungiri sírlelet nemcsak egy elhunyt ősi
európai ember
csontvázmaradványa, de kivételes
értékű emléke a halottak kultuszának is.
Annak
a jele, hogy amióta ember az ember, nemcsak tiszteletben
tartotta halottait, de
a túlvilág hitéről is
tanúbizonyságot tett. Még az
elefántoknál is
megfigyelték, hogy a fák gallyait letépve
fedték be kimúlt társukat. A görög
drámákban Antigoné az, aki a király
embertelen parancsával szembeszállva
eltemeti halott fivérét. Mert a
végtisztességet megadni a kegyelet őserejű
lelkiismereti parancsa, amely erősebb a zsarnokok
akaratánál. Világvisszhangot
keltett, amikor a forradalmat leverő Spanyolország együttes
emléket állított a
győztesek és a legyőzöttek halottainak, mint ahogyan a
polgárháború emlékét
őrző Gettysburg csatamezején is közös az amerikai
Észak és Dél sokmilliós
zarándokainak tiszteletadása. A kegyelet
megindító emberi gesztusa, amikor az „Ismeretlen
katonának” állítanak emlékművet. Így
fejezzük ki tiszteletadásunkat mi emberek,
akik a halál árnyékában élünk.
Embervoltunk
szégyene, amikor a gyertyát
gyújtó és imádkozó kezek megjelennek
a temetőkben zsebre dugott kezek, még
inkább a sírok fosztogatói. Hová jutottunk?
Mi lett belőlünk? De hiszen már
régen tudjuk, hogy az Isten nélküli világ
szükségképpen embertelen világgá
alakul át.
Van –e
remény? Az emberiségben ősidők óta él
a halálon túli élet hite és
várakozása. Filozófusok és költők
viaskodnak
halálra ítélt létünkkel. Az
állat „kimúlik”, anélkül, hogy erre
ráeszmélne. Az
ember „meghal”, és ez azt jelenti, hogy számára a
halál olyan probléma, amely
életre szóló eszmélődés
témája. Van,
aki létezésünk botrányának tekinti, ha
úgy véli, hogy az ásó és kapa, vagy
a
krematórium mondja ki fölöttünk az utolsó
szót. Platón, a nagy görög filozófus
a lélek halhatatlanságát vallotta. A latin
költő „nem halok meg egészen” szavai
pedig már korában közmondássá
váltak.
A temető
gyertyái messzire világítanak. Nem
csupán a kegyelet, de a remény jelei is. Pál
apostol szerint testünk el van
jegyezve a halállal, amely bennünk munkál. A
keresztény hívőnek az általános
emberi várakozás hite és kétségei
között Jézus Krisztus adja meg a reményt. Ő
az, akivel sorsközösséget vállaltunk. „Mert
amint halálának hasonlóságában
egybenőttünk vele, úgy leszünk vele
feltámadásában is” adja tudtunkra a
szentírás a Római
levél 6.5 versében.
„BéEl”
Mindenki szeretne örökké élni, még a vallástalanok és hitetlenek is – talán az öngyilkosok érzik úgy, abban a rettentő pillanatban, hogy elegük volt a kínokból. Az emberi létezés keretei között, születéstől a halálig mindenkiben elhatalmasodik a vágy, milyen jó is lenne örökké élni, különösen a fiatalság és felhőtlen öröm, a siker és a mindenhonnan sugárzó szeretet boldog és ritka, gyorsan múló pillanataiban. A Boldogság és Szerencse istennői azonban ritkán járnak együtt látogatóba, s keresztény eleink jól tudták még ezt, amikor földi siralomvölgynek nevezték ezt az árnyékvilágot, mely csupán előszobája a mennyországi örök fényességnek és boldogságnak. A nagyon idős emberek, akinek teste-lelke is belefáradt már az életbe, bölcs belenyugvással tekintenek vissza életükre, s többségük Isten akaratát elfogadva búcsúzik, ám akad közülük is sok, aki az utolsó szalmaszálba is kapaszkodik, hogy tovább is élvezze megszerzett hatalmát, vagyonát, kényelmét és hírnevét.
Az
emberiség lassan elfordult Istentől, s
reménykedni kezdett saját tudásában,
erejében és ügyességében, hogy megejti
a
földi öröklét titkát. Mítoszok,
mesék, mondák, legendák nyomán indultak el
a
tudósok, hogy megfejtsék a létezés titkait.
A biológia és a genetika tudománya
sok mindent világossá tett előttünk.
Klónozással lehetővé vált a sejtek
és
élőlények másolása, s egész sereg
intézet foglalkozik az utolsó nagy akadály
leküzdésén, hogy megfejtsék a sejtek
öregedésének és halálának
titkát, s
megtalálják ellenszerét, vagyis az örök
földi, fizikai létezés kulcsát. Ennek
időpontját egy múltszázadban megjelent könyv
2050 körüli évekre jósolja
természetes halál esetére. Mi, akik tehát
most élünk, mondhatni, a földi
„öröklét” küszöbén
búcsúzunk az élettől, ha az író
Asimovnak igaza lesz.
De mielőtt
túlságosan sajnálkoznánk emiatt,
gondoljuk meg: ördögi találmány egyúttal
az emberiség halálát is jelentené, min
arról szót váltottunk a hétfő esti felnőtt
hittan teremtéstörténeti elemzése
során. Nem lenne többé szükség
gyermekekre, a világ fejlődése megállna,
rögzülnének az éppen akkorra kialakult emberi
viszonyok, ugyanazok az emberek
lennének a politikai vezetők, a milliárdosok, ugyanazok
az emberek vezetnék a
tv műsorokat… nem folytatom mindörökkön
örökké. Ez önző, kegyetlen és
félelmetes
világ lenne, még gonoszabb, mint a mostani, s
egészen biztos magával hozná az
emberség teljes pusztulását, hiszen ez
nyílt és visszavonhatatlan lázadás lenne
Isten és a Teremtés rendje ellen.
Ezért
hát jó keresztények módjára
éljünk és
gondolkodjunk, s ne bízzuk jövőnket és
reményeinket emberi agyra és kézre,
csakis Isten végtelen kegyelmére és
jóságára, mert Őbenne és Őáltala
nyerhetjük
el csak azt az örök életet, mely nem földi
szenvedések meghosszabbítása lesz,
hanem az újjászületett ember új élete.
„Szszp”
Lassan fogy el, vagy hirtelen alszik ki az ember élete? Mily nagy titok ez! Csak Isten tudja! Az örök élet felé törő lélek csak az Istenben tud igazán megpihenni. Ez a földi élet méltó előkészület a nagy találkozásra.
A
halál szigorú tanító! Egyaránt
megdöbbentő
világosságot gyújt az élet
igazságaira egy frissen hantolt sír, vagy 100 éve
készült, de a mában megújult
sírkereszt. Hitünk fényében a halál
nem
megsemmisülés, hanem határállomás.
Egy
családtag, jó barát, tudós, gyermek, a
közösséget szolgált pap, vagy ismeretlen
virággal borított és ápolt sírja
megtanít az odaátra tekinteni. Rávezet az
érettebb, nemesebb, bensőségesebb
gondolkodásra. Rávezet az életre, ahol a
szenvedés is elfoglalja méltó,
kitisztult, megértett magaslatait, ahol e
határállomás után már „több bűn
már
nem lehetséges.”
Megrendítő
sírhantjaink, egyszerű
keresztjeink tövében feltűnik az örök otthon
reménye, ahol a halál szomorúsága
szerte foszlik és a lélek eljut a Te Deum laudamus
végtelen szépségébe. A
párizsi temetőben ez áll Luis Veuillot
sírján:
„Eddig
hittem-most már látok.”
Krisztust
hordozó szívvel, már földi
életünkből is oly sokszor átpillanthatunk az
örök hazába, és ezek az emelkedett
percek éreztetik velünk, hogy Isten az Atyánk,
akiért élünk, akihez megyünk és
akinek édes karjaiban van örök, boldog otthonunk.
„ Jézusom, és szeretlek
égen földön kereslek,
Tudom jól, hogy megtalállak.
Jézusom én akarom, hogy Tied legyen kis dalom.
Azt is tudod, mindig várlak.”
Az egyre nehezebbé váló világunkban, amikor az emberek szembeállításának megtörő célzatát ellensúlyozva 11. alkalommal is megrendezzük a templomunkban KARÁCSONYI HANGVERSENYÜNKET, hogy a kisded váró béke költözzék szíveinkbe. Az elhangzó művek vezérfonalát a Rózsavőlgyi Márk zeneiskola tanárai és növendékei alkotják. Mindig szívet melengető látvány a Pedagógusaink által alkotott énekkar, az iskolai karének, a gyarmati Dalegylet szereplése. A fellépő csoportok száma nincs korlátozva, így örömmel vesszük az egy éve alakult érsekvadkerti kórus templomi bemutatkozását is. Fontos ahhoz azonban az is, hogy a fellépési sorrend összeállításához a szándékot jelezzék Gyimesi László tanárúrnak Érsekvadkerten. Ugyanez Balassagyarmaton megtehető a zeneiskola igazgatójánál, Ember Csabánál is.
E közös ünneppé vált előadásra belépőt most sem kell váltani, de minden adományt ( sütemény, üdítő, pénz és segítőkéz) örömmel fogadunk a szereplők támogatására, jelképes megvendégelésére. Adományok adhatók Beke László, Fábián András szervezőknek, de hivatali időben a plébánia irodában Gyurcsek Gyuláné is rögzíti a felajánlásokat.
Szerepvállalásra buzdítva az újabb adományozókat, ismét köszönjük a 2005 évi támogatóknak- Takarékszövetkezet Érsekvadkert, Községi Önkormányzat, Egyházközség, Érsekvadkert Jövőjéért Alapítvány, Balla Mihály országgyűlési képviselő, Boskó Tibor, Coop Rt , Csiki Bege KFT, Edimodul Kft, Fater BT, Fehér Tibor, Holman László, Halaj Ferenc (Tüzép), Horváth Lajos, Kolping Család, Mede Zoltán, Nagy József, Percsina Norbert, Sági Péter, Vadkerti Harangok, Valcz László, Zsiga László és a sok névvel itt fel nem tüntetett segítő, akik közreműködésükkel a közösségre, a globalizálódó világra gyakorolnak hatást e béke szigetén. (emjé)
Két,
súlyosan beteg ember
feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap
délután felült az ágyban egy
órácskára, hogy ezzel megmozgassa a
szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen
ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember
egész nap csak feküdt az ágyában,
a plafont bámulva. Beszélgettek a
családról, feleségről, gyerekekről, a katona
korukról, a nyaralásaikról, ahogy az
szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál
feküdt,
minden délután, amikor felült, azzal
töltötte az időt, hogy elkezdte
közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon
át a kinti világból. A másik ágyon
fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes
beszámolók tartották
életben, már alig várta őket, ez volt minden
változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával
díszített parkra nézett. Vadkacsák
és hattyúk úszkáltak a tavon, és
gyerekek
játszottak távirányítós
játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok
üldögéltek a
színes virágágyások mellett
órákig, egymásba felejtkezve. Miközben
az
ablak melletti beteg kimerítő részletességgel
írta le a kinti világot, a másik,
folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé
képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak
melletti
ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről
beszélt. Bár a folyton fekvő
ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte
őket a másik érzékletes
leírása alapján.
A
napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér
az ablak melletti embert
élettelenül találta az ágyában, mert
az éjjel csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék
az elhunytat. Amint alkalom
kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik
ágyban
fekhessen. A nővér szívesen segített,
kényelembe helyezve őt azon az ágyon,
majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól
gyötörve az ablak felé fordult az ember,
és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra
néz.
Megkérdezte
a nővért, mi
történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy
olyan szépnek festette le az
ablakon túli világot. A nővér elárulta,
hogy az az ember vak volt, nem láthatta
a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani
akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság
boldogabbá
tenni másokat, nem törődve saját
helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva
csökkenthetjük
őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg
másokkal, megsokszorozzuk
azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold
össze azokat a dolgokat az
életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
Minden
nap ajándék az
élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek
száma - bármilyen sok is
jusson – véges.
Janstó
Erzsébet
„Vannak pozitív és vannak negatív motiváló szellemek. Pál apostol így tanít: nem a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a gonoszságoknak égi magasságokban lakó fejedelemségei ellen.”
Már jócskán az augusztus 20-i tragédia után, a hazugságok igaz voltának hirdetésének idején, a hirtelen jött őszben, a kedélyeket lehűtő hírek (árak és politikai hazárdjátékok) hallatán el-elgondolkodom a magyar ember, egyáltalán az ember állhatatlanságán, állóképességének hiányán, elvtelen magatartásán. Mégis csak van sikere, merem mondani az elmúlt 45 év sátáni törekvéseinek. A cél az volt, - sajnos ma is az, mert még nem volt igazi szellemi rendszerváltás-, ki kell hagyni Istent, az erkölcstant. Iskoláink 70-80%-ban nincs is erről szó. Jézustalanná kell tenni az embereket és a társadalmat. A közelmúltban hallhattuk mindannyian a tv-ben, hogy Európának nincs szüksége Istenre, hisz az uniós alkotmányból is kimaradt. Olyan ellentmondásos idétlenség ez, mintha valaki kijelentené azt, hogy az autónak nincs szüksége konstruktőrre, a művészi táncnak koreográfusra, a zenekarnak karmesterre. Hányszor megbukott már az anyagelvűség eszmeileg is, gyakorlatban is. Ugyanígy a szélsőséges liberalizmus is. És nem térnek észre a megrögzött követők sem, de a kiutat keresők sem. El sem tudnak már mást képzelni, csak az anyag és az ösztönösség lélek, szellemiség nélküli variánsait. Képtelenek felfogni, hogy magasabb, magasztosabb eszméket is be kellene szőni az egészséges egyéniség kialakításához, családalapításhoz, a társadalom dinamikus bontakoztatásához. Szomorú kép édes hazánkban a közvélemény-kutatások eredményeinek változása. Kikhez sodródnak az eszmény nélküli, anyagba beledöngölt embertömegek? Szegény, lelkileg hajléktalan, nemes értékektől megfosztott tömeg, mi kell neked, ki kell neked? Szörényiék egy régi dalában hallottam feltenni egy ma is aktuális kérdést: óh mond, Te kit választanál? (Ma is súlya van e kérdésnek, hisz vasárnap önkormányzatokat választ az ország minden települése.) És íme vég nélkül sorakozik fel a kínálat. A szabadelvűek szabadosságot és élvezeteket kínálnak, csábító, vonzó külsőségekbe öltöztetve. Mételyes ártó vírusokkal teli portékák ezek. A médiában gyakran megjelenik az a szenvtelen értékelés, hogy vannak, akik biztosítják a szabadosság szellemében, hogy szabadon én döntsem el megtartom-e születendő gyermekem, vagy minden következmény nélkül elvetem, megölöm őt! A tízparancsolat feledésbe megy, hiszen sehol nincs a reklámon, meg pár médiumot kivéve újságokban, tévében, hogy magyar ember, magyar fiú, élj tiszta életet, hogy ne csald meg házastársadat, hogy ne hazudj, ne lopj, hogy tiszteld az öregeket, hogy tegyél sok jót és imádd a Te Uradat, Istenedet. Ez a gyászos szellemiség csak pillanatnyi hasznot és élvezetet keres. Ne félj, hittant és erkölcstant nem engedünk tanítani, ha mellettünk döntesz. Senkinek sem tartozol elszámolni Isten, papok, család megszületett, megölt kis és nagy gyermekek nem számítanak, mert ez egy „igazi való világ”.
Van-e erő, amely a sok rosszat jóra tudja fordítani? Igen, de tisztában kell lennünk, hogy hatalmas szellemi erők feszültségében élünk. Vannak pozitív és vannak negatív motiváló szellemek. Pál apostol így tanít: „nem a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a gonoszságnak égi magasságokban lakó fejedelemségei ellen.” Az elromlott jó szellemről szól ez az intés, aki kilépett, magát kiszakította, Istennek a jó gondolkodást és helyes cselekvést irányító koreográfiájából. Ö a sátán. Görögül Diábolosz, azaz megosztó, szétdobáló, mardosó, az üvöltő oroszlán, aki öl, hazudik, ígérget és becsap, a végén pedig kétségbe ejt. Tele van a világ az ő áldozataival és hogy tisztában legyünk az igazi való világgal tudnunk kell a jó lélekről is. Ő Isten szent lelke, sokat tudunk róla. Amíg a gonosz lélek megoszt személyiségeket, innen a sok skrizofén, a szentlélek felelősséget kér, erkölcsi nevelés fórumait kínál, istenismeretet ihlet. Amíg az ellenlélek szétzilálja házasságot (különféle felelősség nélküli együtt létet előtérbe helyezve), Isten lelke a szentségi házasságot sürgeti, ahol az igazi egyéniségek, jellemek teremnek, amíg az önmagában is megosztott boldogtalan ellenlélek, jellem nélküli, szánalomra méltó törpéket bérel fel, mintegy kiszolgáló balekokat, hogy hazudjanak, lopjanak, csaljanak ígérjenek fűt-fát, addig a Szentlélek Teréz anyákkal, János Pál pápákkal, szerény tiszta életű papokkal, sok gyermeket vállaló nagy egyéniségekkel, a magyar népet igazán szerető vezetőkkel kínál kiutat, kínálja új világ felépítését, a sok rossz jóra fordítását. A labda a mi térfelünkön pattog. Gondolkodjunk el a régi sláger felvetésén. Te kit választanál?
2004. K Lajos atya
Kedves
Vadkerti hívek!
A
Kolping Támogató Szolgálat címe
megváltozott.
Új irodánk címe: Érsekvadkert,
Rákóczi út 126.
(A Kolping ház
épülete.)
Továbbra is várunk szeretettel
mindenkit,
Ha
nincs, aki kórházba, rendelőbe elvigye,
Ha
nincs, aki, kontrollra, rendelőbe szállítsa,
Ha
nincs, aki haza vigye a kórházból,
Ha
nincs, aki ápolja otthonában, míg
betegségéből felgyógyul,
ha
segítségre szorul otthoni teendőinek
elvégzésében
Hívjon,
mi segítünk!
Telefonszámaink:
06-35-340-228,
06-20-578-0867
(Szné)
„Nem túlzás azt állítani: a magyar katolikus közvélemény várakozással tekint a piarista rendre, hogyan tudja megoldani Sík Sándor gazdag szellemi örökségének megőrzését, hozzáférhetővé tételét és terjedését.
Sőt, ezzel a várakozással tekintenek rájuk »kívülálló« irodalmi és közéleti személyiségek is.
Mindenképpen meg kell találni a megoldást arra, hogy Sík Sándor ne váljék holt »levéltári anyag«-gá! Ennek érdekében mindenekelőtt ismételten javasolom, hogy szobáit hagyják meg eredeti állapotukban; bár ez a zsúfoltság következtében nehéz feladat, de: megéri. Úgy véljük, a piaristák természetszerű feladata és nagy tisztessége biztosítani, akár áldozatok árán is, azokat a kereteket, amelyek között gyakorlatilag lehetővé válik Sík Sándor élete hagyatékának felhasználása és bevitele a köztudatba. ...Ő ebben a házban kívánt élni és meghalni; méltó és igazságos, illő és üdvösséges, hogy további életének is ez a Ház legyen a gyújtópontja.”
A fönti sorokat Kardos Klára, Sík Sándor hagyatékának első rendezője írta Albert István
tartományfőnöknek 1963 decemberében, két hónappal Sík Sándor halála után. A „Sík Sándor emlékszoba" terve azonban nem valósult meg. A budapesti, Mikszáth Kálmán téri rendházban található szobáiba -gyakorlati okokból, a rendház szűkössége miatt –az őt követő tartományfőnökök (Albert István, Varga László, Jelenits István, Kállay Emil) költöztek, úgy, hogy többé-kevésbé megőrizték annak eredeti berendezését. Sík Sándor könyvei egészen 1995-ig a polcokon maradtak, majd a rendtartomány Központi Könyvtárába kerültek. A bútorok nagy része is helyén maradt 2003 nyaráig, amikor a tartományfőnökség átköltözött a Váci utcai rendházba és azokat is magával vitte. (2004 óta a rendtartomány muzeális gyűjteménye található a szobákban.)
A Sík Sándortól maradt emlékek szellemi tekintetben legfontosabb része azonban természetesen kéziratainak és iratainak gyűjteménye, amelyet Kardos Klára kezdett el rendezni, majd évekig a budapesti rendház vendégszobájának egyik szekrényében őrizték.
Amikor
1978-ban a rendtartomány hányattatott sorsú
levéltára
a Mikszáth Kálmán téri rendházba
költözött, ezt az irat együttest is a
levéltárban helyezték el. Végleges
rendezése 2004 decemberében kezdődött meg. A
fönti előzmények után született meg ezen
virtuális emlékszoba terve -a valódi
emlékszoba pótlásául, de ugyanakkor
annál sokkal nagyobb nyilvánosság
számára.
Ebben
a "szobában" tehát elsősorban olyan Sík
Sándorral kapcsolatos írásos, képi,
és hangos emlékek találhatók, amelyeket a
Magyar Piarista Rendtartomány Központi
Levéltára, Központi Könyvtára, valamint
budapesti rendháza őrzött meg. (Koltai András, 2004 )
* * *
A fent leírt
cserkész papköltő emlékszobája a
http://archivum.piar.hu/siksandor/
címen
található meg.
Érdemes böngészgetni ezt az oldalt.
Vissza az újság tetejére
Borongós időben indultak a buszok és sok személykocsi a Magyarok Nagyasszonya búcsúra. A tavalyi évhez hasonlóan most is sok településről érkezett a nemzetünk felemelkedésért itt és együtt imádkozni akaró a teret megtöltő testvérek sokasága. Most is a papunk vezetésével, körmenetben mentünk a kegytemplomhoz, hogy kiszabadulva a mindennapok önhajszolásából, időt szánva a lelki egészség megóvására, feltöltődve térjünk vissza saját környezetünkbe úgy, hogy az hatással legyen a bennünket körülvevőkre. Ehhez adott támpontokat Beer Miklós püspök atyánk a nagymise keretében elhangzott tanítása által. Okunk van most ismét, hogy az egész, az ország vezetői vezénylés által vesztébe rohanó magyarságért imádkozzunk. Hisszük azt, hogy mint Szent István óta számtalanszor, most is, a moralitásában fejre állt világban is meghallgatást nyerünk, hisz a Boldogasszony sem tétlenkedik, ha látja fiai kérő hitét.
Aggódunk
nemzetünkért, jövőnkért. Ám a jó
Isten nem hagy el bennünket, ha hittel kérjük Őt
és napjainkat áthatja
e
Nemzeti Kegyhely szelleme, ahová ma nem csak járművekkel,
hanem négy, keresztet
alkotó irányból fiatalok és idősek
érkeztek, hogy együtt szemléljük
Máriát és a
Keresztre feszített Krisztust, ahová nap mint nap vissza
kell térnünk gondolatainkban.
Ez megváltoztatja szürke hétköznapjainkat
és eszközei lehetünk Isten
irgalmának. Nem azt firtatjuk, hogy
ki
hazudik jobban, hanem Krisztus szeretetét tolmácsoljuk,
amiből új Pünkösd támad
és több remény lesz az emberek számára
50 évvel 56 után.
A
szentmisét most is körmenet követte. Aki
mozogni tudott, mind részese volt a lenyűgöző
hitvallásnak. Jó volt látni, hogy
az élen haladó kereszt már visszaérkezett,
amikor a sor vége épphogy elhaladt a
bazilika előtt.
Felemelő
érzés volt az is, hogy rengetegen
maradtak itt a litániára is. Ez idő tájt
érkeztek meg gyalogosaink is. Négy fiatalunk a
nógrádmegyeri
gyülekezőhelyről, a már Esztergomból ismert
Kapiszrán testvér vezetésével
indulva képviselt bennünket, de
a nagybátonyi gyalogosok között is voltak
közösségünket képviselők. Minden
csoportot a Püspök atya fogadott ekkor. A több ezer
ekkor érkező fáradt
fiatalokat a Gável testvérek zenéje hangolta
rá a számukra és a búcsút
záró Püspök
atya által celebrált szentmisére, ami után
sokakban megfogalmazódott az, hogy
jövőre ugyan így ugyan itt találkozunk.
„ zarándok”
Vissza az újság tetejére
A
műsorfolyam az ott lakók műsorával kezdődött, amely
kis színjátékból,
versmondásból és különböző dallamok
átdolgozott verziójának
énekléséből állt
össze. Ezután kezdődött a vendég
„sztárok” előadása, melyet az érsekvadkerti
KALÁSZ asszonyok legújabb színdarabjával
nyitottak meg. A közönség nagyon
élvezte a fiatalságukról szóló
humoros előadást, melynek nótáit ők is
énekelték. Nagy tapsot kaptunk. Ezután
következett a herencsényi népdalkórus
és
az ilinyi színjátszó csoport, majd
újból bennünket hívtak a „színpadra”.
Előadtuk a vásári jelenetet, amivel már sok helyen
felléptünk. Ezt a műsorrészt
a Balassagyarmati Cigányzenekar nótacsokra zárta,
melyet a nótázó asszonyok
rögtönzött táncukkal színesítettek.
Ekkorra már vacsoraidő lett, így egy kicsit
elcsendesedett a nézőtér, melyet
táncparketté alakítottak át. Közben
meglátogathattuk azokat a lakókat, akik már testi
állapotuk miatt nem tudtak
szobáikból kimozdulni. Nagyon örültek a
népviseletbe öltözött látogatóknak.
Még
mindenki a vacsorát fogyasztotta, amikor a dolgozók
átöltöztek a szüreti
bálhoz. Volt, aki parasztlánynak, néhányan
menyecskének de egy-két vállalkozó
szellemű dolgozó parasztlegénynek öltözött
és elindult a szüreti felvonulás.
Énekkel, nótával, falusi kisbíróval
körbejártuk az épület együttest. Ezalatt
falunk két elkötelezett szórakoztatója
Tóth Gyula és társa hangolták
hangszereiket, majd megkezdődött a bál. Rögtön
megtelt a táncparkett,
összefogódzkodva, nótázva roptuk a
zenére. Jó hangulatban búcsúztunk el
tőlük,
nagyon megköszönték mindnyájunknak a
szereplést és visszavárnak minket más
alkalmakra is. Pár nappal később jött az
újabb meghívó, még a lapzárta előtt
a
napközi otthonos idősek nézhették meg
Balassagyarmaton asszonyaink vidám
műsorait.
(Barákné)
A Tóalmáson szerepelt foci csapataink november 10-13-én Csehországba utaznak, hogy ismét elvigyék Érsekvadkert és a Kolping család hírét. Nehéz feladat vár rájuk, hisz a nyolcadik szereplés alkalmával tavaly megszerzett első hely megvédése a tét e nemzetközi focitornán.
A
nyári több helyszínű kirándulások
tovább növelték
a csapat egységét, hisz a közös pihenést
számtalan közös munka is követte.
Társadalmi
munkában lebontásra került az „estyi” ház
tetőszerkezete oly mértékben, hogy
már csak a gépmunka maradt
hátra.
Kicseréltük a Kolping ház ablakait és
megújult az utcai terem belső tere is.
Sajnos a további, pénzigényes munkálatok a
forráshiányosság következtében
váratnak magukra.
Az ősz
kezdetén, tapasztalatot szerezve az
életveszélyes épületek
bontásában, egy 10 fős csapat Fábián
András Gárdonyi
utcai, szintén életveszélyessé vált
szülői házának tetőelbontását
végezte el. A
csapat másik fele sem unatkozott, hisz a benti házunk
festés utáni
nagytakarítását végezte el. Az sem
mellékes, hogy már rendezett teremben, közös
vacsora keretében köszöntöttük a
Mária, Mihály és Gellért nevű
testvéreinket és
az 56. születésnapját ekkor ünneplő
Andrást.
(én)
Vissza az újság tetejére
- Hétfőn
esténként 1/2 8-tól
a cserkészházban felnőtt hittan van. Az
érdeklődés felkeltése végett
közöljük,
hogy az Ószövetség Teremtés
történetével kezdtünk, melyben számtalan
mai
álláspont a történelmi tények
tükrében került ismertetésre. Mivel minden
rész
egyben önálló téma is, ne idegenkedjünk
attól, hogy csak most kapcsolódunk be a
hitünket erősítő folyamatba.
- November 1.
mindenszentek
ünnepén de. 9-kor ünnepi nagymise, du, 2-kor temetői
ájtatosság
- November 2. halottak
napján reggel 7, és este 6-kor szentmise
- November 4. de. 9-kor
cserkészmise, melyre a híveket is szeretettel
várjuk.
- Templombúcsúnk november
30. csütörtökön este 5-kor a kerületi
imanappal kapcsolatosan. Ünnepi szentmise
este 6-kor.
Kereszteltek:
Freistag
Milán (Freistag
Zoltán - Vigyinszki Ágnes)
Virág
Frida Amanda (Virág János - Virág Frida)
Házasságot
kötöttek:
-
Halottaink:
Boda János
Kovács István
Kutka Antalné Penti Julianna
Maglódi Ferencné Hajdú Éva
Szentségimádások
beosztásai
Vasárnapokon 16-18 óra
között
november
05 János Pál imacsoport
12 Teréz anya imacsoport
19 Ferenc imacsoport
26 Pió imacsoport
december
03 János Pál
imacsoport
10 Teréz anya imacsoport
17 Ferenc imacsoport
Minden hónap 13-án az esti
mise előtt 5-órától FATIMAI SZŰZANYA
TISZTELETÉRE
Minden hónap első vasárnap
15-16 Rózsafüzér Királynője
tiszteletére és titokcsere .
Misék
hétköznapokon 18 órakor, vasárnap 1/2 8
és 10 órakor vannak.
1. szerda -
Elhunyt lelkipásztorainkért és
szolgálattevőkért
2. csütörtök - Az
egyházközség elhunytjaiért
3. péntek -
Kristók János, neje Híves Katalin vejük
és nagyszülők
- Dr. Borsa Mihály kanonok, szülei, Vitéz
Ferenc,
szülei és élő családjáért
- Urbán Sándor, szülei, veje, násza,
és Szabó
Andrásné, 2 férje és szüleik
4. szombat - Erdős Jánosné
szül. Kopisz Mária, férje és a
családok halottaiért
- Vitéz Sándor, a Vitéz és a
Skrivanek család
halottaiért
- Krizsan István, szülei, apósa, anyósa
5. vasárnap - Czinege
János
és neje, szüleik, fiuk István, menyük
Borbála és hozzátartozók
(alapítványi
mise)
- Urbán Ignác, szülei és a Kaba
család halottaiért
(alapítványi mise)
- Kristóf Imre és a család élő
és meghalt
hozzátartozóiért
6. hétfő - Élő
és elhunyt családtagokért
- Kovács József, szülei, apósa,
anyósa és
hozzátartozók
- Erdős János, szülei, testvére Mária,
a Halaj
család halottai, Kristók Imre és neje
7. kedd -
8. szerda - Kristók János,
szülei, Pinke Ferenc,
felesége és szüleik
9. csütörtök - Varga
János, násza Jakubecz Gergely, a
családok élő és elhúnyt tagjaiért
- Paczolai István, neje Kopisz Emerencia, szüleik
és hozzátartozóik
- Balogh Ignác, neje Dombai Borbála, szüleik,
fia,
2 menye és unokája
10. péntek - Záhorszki
János, neje Szabó Apollónia, szüleik,
gyermekeik, vejeik és menyük
- Boda János, neje Dombai Piroska, fiuk János,
vejük Száz István, szüleik és
hozzátartozóik
- Elhunyt és élő családtagokért
11. szombat - Holes Antal,
halálának 3. évfordulója és a
család élő tagjaiért
- Pistyúr Károly, neje Szlúka Margit,
gyermekeik és
élő családtagok, valamint Híves Mihály, 2
felesége és hozzátartozók
- Csernák István és
hozzátartozók
12. vasárnap -
Kovács
Lajosné és élő és meghalt
hozzátartozók
- Szabó János, 2 gyermeke, szülők,
nagyszülők és
hozzátartozók
- Vitéz Sándorné, férje, gyermekei,
testvére Ignác
és János unokája
13. hétfő -
14. kedd - Szabó István és
felesége, gyermekei és Fábián Ignác,
felesége és szüleik
15. szerda -
16. csütörtök -
17. péntek - Pinke István
és neje, vejük Dombai János,
Kovács Gyula és neje, lányuk Urbán
Ignácné
-
Pelle
Andrásné halálának 2. évford.,
férje, gyermekeik, valamint Dombai Gábor,
felesége és hozzátartozók
- Valcz Ferenc, neje Boda Margit, 2 menyük,
családtagjaik, valamint Sors Károlyné és
férje
18. szombat - Kristók Ignác,
Pálinkás József, neje
Mrekvicska Margit és hozzátartozók
- Macska Károlyné halálának 20.
évfordulója, férje
és hozzátartozók
- Balogh Istvánné szül. Kaba Ilona
halálának 5.
évfordulója, férje, a Balogh és Kaba
család halottai
19. vasárnap - Molnár István, neje
Laczó Erzsébet,
szüleik és hozzátartozók
- Urbán Ignácné szül. Kovács
Erzsébet, szülei,
apósa, anyósa és Molnár család
halottaiért
- Valkó Ignác, 2 gyermeke, a Péter
és a Valkó
család halottaiért
20. hétfő -
21. kedd -
22. szerda - Fábián Istvánné
szül. Laczó Ilona és a család halottai
23. csütörtök -
24. péntek - Kordics János, felesége
Pálinkás Anna, vejük András, sógoruk
Kálmán és Ignác és szüleik
- Sági József, fia és szülők
- Záhorszki János, szülei, testvérei,
valamint
Gréczi János, neje Híves Mária és
szüleik
25. szombat - Pataki András,
szülei, a Pataki család halottai, valamint
Gulyáné Bimbó Erzsébet és a
Bimbó
család halottai
- Csabák és Jakubecz család halottai
és Boda József
- id. Kakas József halálának 10.
évfordulója és a
család halottai
26. vasárnap - Dr.
Horváth
József, Kiss István és az Érsekvadkerten
szolgált papokért
- Néder Géza apát úr
halálának 4. évfordulója
- Vincze János, szülei és
hozzátartozók
- Fábián János, neje Híves Margit,
gyermekeik és
nagyszülők
27. hétfő -
28. kedd -
29. szerda -
30. csütörtök - Egyházközség
híveiért