Vadkerti harangok
2006. október


A halál árnyékában
Szentmiseszándékok
A földi öröklét
Harárjelző sírhantok
Felhívás hangversenyre
Az ablak
Mondom néktek
Támogató Szolgálat felhívása
Cserkészek közt
Szentkúton jártunk
KALÁSZ látogatás a balassagyarmati öregek otthonában
Kolping Híreink
Híreink

Vissza az előző menüre

A halál árnyékában

Az érsekvadkerti temető éjjel  A temetők látogatása az emberi kegyelet ünnepi tanúságtétele. Az autóból, buszból vagy vonatból kitekintő utas, az est sötétjében menetközben is láthatja a sokmillió gyertyafény elszórt szigeteit, amikor falvaink városaink mellett elhalad. Fővárosunk nagy élménye ebből a szempontból a Farkasréti temető. Aki szerettei sírjához, hamvaihoz látogat, azt körül veszik a gyertyafények, miközben maga is meggyújtja a  kegyelet tiszteletadásának gyertyáit. Az égő gyertyák azt hirdetik nekünk, hogy az Örök Fény legyőzi az Örök Sötétséget.

  Halottak napja valójában nem egyetlen nap, hiszen napokig tart a zarándoklat a temetőkbe. Nem a keresztények kezdték. S 35000 éves sungiri sírlelet nemcsak egy elhunyt ősi európai ember csontvázmaradványa, de kivételes értékű emléke a halottak kultuszának is. Annak a jele, hogy amióta ember az ember, nemcsak tiszteletben tartotta halottait, de a túlvilág hitéről is tanúbizonyságot tett. Még az elefántoknál is megfigyelték, hogy a fák gallyait letépve fedték be kimúlt társukat. A görög drámákban Antigoné az, aki a király embertelen parancsával szembeszállva eltemeti halott fivérét. Mert a végtisztességet megadni a kegyelet őserejű lelkiismereti parancsa, amely erősebb a zsarnokok akaratánál. Világvisszhangot keltett, amikor a forradalmat leverő Spanyolország együttes emléket állított a győztesek és a legyőzöttek halottainak, mint ahogyan a polgárháború emlékét őrző Gettysburg csatamezején is közös az amerikai Észak és Dél sokmilliós zarándokainak tiszteletadása. A kegyelet megindító emberi gesztusa, amikor az „Ismeretlen katonának” állítanak emlékművet. Így fejezzük ki tiszteletadásunkat mi emberek, akik a halál árnyékában élünk.

  Embervoltunk szégyene, amikor a gyertyát gyújtó és imádkozó kezek megjelennek a temetőkben zsebre dugott kezek, még inkább a sírok fosztogatói. Hová jutottunk? Mi lett belőlünk? De hiszen már régen tudjuk, hogy az Isten nélküli világ szükségképpen embertelen világgá alakul át.

  Van –e remény? Az emberiségben ősidők óta él a halálon túli élet hite és várakozása. Filozófusok és költők viaskodnak halálra ítélt létünkkel. Az állat „kimúlik”, anélkül, hogy erre ráeszmélne. Az ember „meghal”, és ez azt jelenti, hogy számára a halál olyan probléma, amely életre szóló eszmélődés témája.  Van, aki létezésünk botrányának tekinti, ha úgy véli, hogy az ásó és kapa, vagy a krematórium mondja ki fölöttünk az utolsó szót. Platón, a nagy görög filozófus a lélek halhatatlanságát vallotta. A latin költő „nem halok meg egészen” szavai pedig már korában közmondássá váltak.

  A temető gyertyái messzire világítanak. Nem csupán a kegyelet, de a remény jelei is. Pál apostol szerint testünk el van jegyezve a halállal, amely bennünk munkál. A keresztény hívőnek az általános emberi várakozás hite és kétségei között Jézus Krisztus adja meg a reményt. Ő az, akivel sorsközösséget vállaltunk. „Mert amint halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk vele feltámadásában is” adja tudtunkra a szentírás  a Római levél 6.5 versében.

„BéEl”

Vissza az újság tetejére

A földi öröklét

  Mindenki szeretne örökké élni, még a vallástalanok és hitetlenek is – talán az öngyilkosok érzik úgy, abban a rettentő pillanatban, hogy elegük volt a kínokból.  Az emberi létezés keretei között, születéstől a halálig mindenkiben elhatalmasodik a vágy, milyen jó is lenne örökké élni, különösen a fiatalság és felhőtlen öröm, a siker és a mindenhonnan sugárzó szeretet boldog és ritka, gyorsan múló pillanataiban. A Boldogság és Szerencse istennői azonban ritkán járnak együtt látogatóba, s keresztény eleink jól tudták még ezt, amikor földi siralomvölgynek nevezték ezt az árnyékvilágot, mely csupán előszobája a mennyországi örök fényességnek és boldogságnak. A nagyon idős emberek, akinek teste-lelke is belefáradt már az életbe, bölcs belenyugvással tekintenek vissza életükre, s többségük Isten akaratát elfogadva búcsúzik, ám akad közülük is sok, aki az utolsó szalmaszálba is kapaszkodik, hogy tovább is élvezze megszerzett hatalmát, vagyonát, kényelmét és hírnevét.

  Az emberiség lassan elfordult Istentől, s reménykedni kezdett saját tudásában, erejében és ügyességében, hogy megejti a földi öröklét titkát. Mítoszok, mesék, mondák, legendák nyomán indultak el a tudósok, hogy megfejtsék a létezés titkait. A biológia és a genetika tudománya sok mindent világossá tett előttünk. Klónozással lehetővé vált a sejtek és élőlények másolása, s egész sereg intézet foglalkozik az utolsó nagy akadály leküzdésén, hogy megfejtsék a sejtek öregedésének és halálának titkát, s megtalálják ellenszerét, vagyis az örök földi, fizikai létezés kulcsát. Ennek időpontját egy múltszázadban megjelent könyv 2050 körüli évekre jósolja természetes halál esetére. Mi, akik tehát most élünk, mondhatni, a földi „öröklét” küszöbén búcsúzunk az élettől, ha az író Asimovnak igaza lesz.

  De mielőtt túlságosan sajnálkoznánk emiatt, gondoljuk meg: ördögi találmány egyúttal az emberiség halálát is jelentené, min arról szót váltottunk a hétfő esti felnőtt hittan teremtéstörténeti elemzése során. Nem lenne többé szükség gyermekekre, a világ fejlődése megállna, rögzülnének az éppen akkorra kialakult emberi viszonyok, ugyanazok az emberek lennének a politikai vezetők, a milliárdosok, ugyanazok az emberek vezetnék a tv műsorokat… nem folytatom mindörökkön örökké. Ez önző, kegyetlen és félelmetes világ lenne, még gonoszabb, mint a mostani, s egészen biztos magával hozná az emberség teljes pusztulását, hiszen ez nyílt és visszavonhatatlan lázadás lenne Isten és a Teremtés rendje ellen.

  Ezért hát jó keresztények módjára éljünk és gondolkodjunk, s ne bízzuk jövőnket és reményeinket emberi agyra és kézre, csakis Isten végtelen kegyelmére és jóságára, mert Őbenne és Őáltala nyerhetjük el csak azt az örök életet, mely nem földi szenvedések meghosszabbítása lesz, hanem az újjászületett ember új élete.

„Szszp”


Vissza az újság tetejére

Határjelző sírhantok   

( Temetői gondolatok)

 Lassan fogy el, vagy hirtelen alszik ki az ember élete? Mily nagy titok ez! Csak Isten tudja! Az örök élet felé törő lélek csak az Istenben tud igazán megpihenni. Ez a földi élet méltó előkészület a nagy találkozásra.

  A halál szigorú tanító! Egyaránt megdöbbentő világosságot gyújt az élet igazságaira egy frissen hantolt sír, vagy 100 éve készült, de a mában megújult sírkereszt. Hitünk fényében a halál nem megsemmisülés, hanem határállomás.

  Egy családtag, jó barát, tudós, gyermek, a közösséget szolgált pap, vagy ismeretlen virággal borított és ápolt sírja megtanít az odaátra tekinteni. Rávezet az érettebb, nemesebb, bensőségesebb gondolkodásra. Rávezet az életre, ahol a szenvedés is elfoglalja méltó, kitisztult, megértett magaslatait, ahol e határállomás után már „több bűn már nem lehetséges.”

  Megrendítő sírhantjaink, egyszerű keresztjeink tövében feltűnik az örök otthon reménye, ahol a halál szomorúsága szerte foszlik és a lélek eljut a Te Deum laudamus végtelen szépségébe. A párizsi temetőben ez áll Luis Veuillot sírján:

 „Eddig hittem-most már látok.”

  Krisztust hordozó szívvel, már földi életünkből is oly sokszor átpillanthatunk az örök hazába, és ezek az emelkedett percek éreztetik velünk, hogy Isten az Atyánk, akiért élünk, akihez megyünk és akinek édes karjaiban van örök, boldog otthonunk.

 „Sak”

Vissza az újság tetejére

Felhívás hangversenyre

„ Jézusom, és szeretlek égen földön kereslek,
Tudom jól, hogy megtalállak.
Jézusom én akarom, hogy Tied legyen kis dalom.
Azt is tudod, mindig várlak.”

 Érsekvadkerti Karácsonyi Hangverseny a templomban Az egyre nehezebbé váló világunkban, amikor az emberek szembeállításának megtörő célzatát ellensúlyozva 11. alkalommal  is megrendezzük a templomunkban KARÁCSONYI HANGVERSENYÜNKET, hogy a kisded váró béke költözzék szíveinkbe. Az elhangzó művek vezérfonalát a Rózsavőlgyi Márk zeneiskola tanárai és növendékei alkotják. Mindig szívet melengető látvány a Pedagógusaink által alkotott énekkar, az iskolai karének, a  gyarmati Dalegylet szereplése. A fellépő csoportok száma nincs korlátozva, így örömmel vesszük az egy éve alakult érsekvadkerti kórus templomi bemutatkozását is. Fontos ahhoz azonban az is, hogy a fellépési sorrend összeállításához a szándékot jelezzék Gyimesi László tanárúrnak Érsekvadkerten. Ugyanez Balassagyarmaton megtehető a zeneiskola igazgatójánál, Ember Csabánál is.

  E közös ünneppé vált előadásra belépőt most sem kell váltani, de minden adományt ( sütemény, üdítő, pénz és segítőkéz) örömmel fogadunk a szereplők támogatására, jelképes megvendégelésére. Adományok adhatók Beke László, Fábián András szervezőknek, de hivatali időben a plébánia irodában Gyurcsek Gyuláné is rögzíti a felajánlásokat.

A hangverseny tervezett időpontja: 2006. december  17 délután ½ 5

Érsekvadkerti Karácsonyi HangversenySzerepvállalásra buzdítva az újabb adományozókat, ismét köszönjük a 2005 évi  támogatóknak- Takarékszövetkezet Érsekvadkert, Községi Önkormányzat, Egyházközség, Érsekvadkert Jövőjéért Alapítvány, Balla Mihály  országgyűlési képviselő, Boskó Tibor, Coop Rt , Csiki Bege KFT, Edimodul Kft, Fater BT, Fehér Tibor, Holman László, Halaj Ferenc (Tüzép), Horváth Lajos, Kolping Család, Mede Zoltán, Nagy József, Percsina Norbert, Sági Péter, Vadkerti Harangok, Valcz László, Zsiga László és a sok névvel itt fel nem tüntetett segítő, akik közreműködésükkel  a közösségre, a globalizálódó világra gyakorolnak hatást e béke szigetén.                                     (emjé)

Vissza az újság tetejére

Az ablak

 Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katona korukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
 Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,  azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.
 Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
 Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.

 A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.

 Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
  Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve  saját helyzetünkkel.
 Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

 Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek  száma - bármilyen sok is jusson – véges.

Janstó Erzsébet

Vissza az újság tetejére

Mondom néktek

„Vannak pozitív és vannak negatív motiváló szellemek. Pál apostol így tanít: nem a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a gonoszságoknak égi magasságokban lakó fejedelemségei ellen.”

Már jócskán az augusztus 20-i tragédia után, a hazugságok igaz voltának hirdetésének idején, a hirtelen jött őszben, a kedélyeket lehűtő hírek (árak és politikai hazárdjátékok) hallatán el-elgondolkodom a magyar ember, egyáltalán az ember állhatatlanságán, állóképességének hiányán, elvtelen magatartásán. Mégis csak van sikere, merem mondani az elmúlt 45 év sátáni törekvéseinek. A cél az volt, - sajnos ma is az, mert még nem volt igazi szellemi rendszerváltás-, ki kell hagyni Istent, az erkölcstant. Iskoláink 70-80%-ban nincs is erről szó. Jézustalanná kell tenni az embereket és a társadalmat. A közelmúltban hallhattuk mindannyian a tv-ben, hogy Európának nincs szüksége Istenre, hisz az uniós alkotmányból is kimaradt. Olyan ellentmondásos idétlenség ez, mintha valaki kijelentené azt, hogy az autónak nincs szüksége konstruktőrre, a művészi táncnak koreográfusra, a zenekarnak karmesterre. Hányszor megbukott már az anyagelvűség eszmeileg is, gyakorlatban is. Ugyanígy a szélsőséges liberalizmus is. És nem térnek észre a megrögzött követők sem, de a kiutat keresők sem. El sem tudnak már mást képzelni, csak az anyag és az ösztönösség lélek, szellemiség nélküli variánsait. Képtelenek felfogni, hogy magasabb, magasztosabb eszméket is be kellene szőni az egészséges egyéniség kialakításához, családalapításhoz, a társadalom dinamikus bontakoztatásához. Szomorú kép édes hazánkban a közvélemény-kutatások eredményeinek változása. Kikhez sodródnak az eszmény nélküli, anyagba beledöngölt embertömegek? Szegény, lelkileg hajléktalan, nemes értékektől megfosztott tömeg, mi kell neked, ki kell neked? Szörényiék egy régi dalában hallottam feltenni egy ma is aktuális kérdést: óh mond, Te kit választanál? (Ma is súlya van e kérdésnek, hisz vasárnap önkormányzatokat választ az ország minden települése.) És íme vég nélkül sorakozik fel a kínálat. A szabadelvűek szabadosságot és élvezeteket kínálnak, csábító, vonzó külsőségekbe öltöztetve. Mételyes ártó vírusokkal teli portékák ezek. A médiában gyakran megjelenik az a szenvtelen értékelés, hogy vannak, akik biztosítják a szabadosság szellemében, hogy szabadon én döntsem el megtartom-e születendő gyermekem, vagy minden következmény nélkül elvetem, megölöm őt! A tízparancsolat feledésbe megy, hiszen sehol nincs a reklámon, meg pár médiumot kivéve újságokban, tévében, hogy magyar ember, magyar fiú, élj tiszta életet, hogy ne csald meg házastársadat, hogy ne hazudj, ne lopj, hogy tiszteld az öregeket, hogy tegyél sok jót és imádd a Te Uradat, Istenedet. Ez a gyászos szellemiség csak pillanatnyi hasznot és élvezetet keres. Ne félj, hittant és erkölcstant nem engedünk tanítani, ha mellettünk döntesz. Senkinek sem tartozol elszámolni Isten, papok, család megszületett, megölt kis és nagy gyermekek nem számítanak, mert ez egy „igazi való világ”.

 Van-e erő, amely a sok rosszat jóra tudja fordítani? Igen, de tisztában kell lennünk, hogy hatalmas szellemi erők feszültségében élünk. Vannak pozitív és vannak negatív motiváló szellemek. Pál apostol így tanít: „nem a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a gonoszságnak égi magasságokban lakó fejedelemségei ellen.” Az elromlott jó szellemről szól ez az intés, aki kilépett, magát kiszakította, Istennek a jó gondolkodást és helyes cselekvést irányító koreográfiájából. Ö a sátán. Görögül Diábolosz, azaz megosztó, szétdobáló, mardosó, az üvöltő oroszlán, aki öl, hazudik, ígérget és becsap, a végén pedig kétségbe ejt. Tele van a világ az ő áldozataival és hogy tisztában legyünk az igazi való világgal tudnunk kell a jó lélekről is. Ő Isten szent lelke, sokat tudunk róla. Amíg a gonosz lélek megoszt személyiségeket, innen a sok skrizofén, a szentlélek felelősséget kér, erkölcsi nevelés fórumait kínál, istenismeretet ihlet. Amíg az ellenlélek szétzilálja házasságot (különféle felelősség nélküli együtt létet előtérbe helyezve), Isten lelke a szentségi házasságot sürgeti, ahol az igazi egyéniségek, jellemek teremnek, amíg az önmagában is megosztott boldogtalan ellenlélek, jellem nélküli, szánalomra méltó törpéket bérel fel, mintegy kiszolgáló balekokat, hogy hazudjanak, lopjanak, csaljanak ígérjenek fűt-fát, addig a Szentlélek Teréz anyákkal, János Pál pápákkal, szerény tiszta életű papokkal, sok gyermeket vállaló nagy egyéniségekkel, a magyar népet igazán szerető vezetőkkel kínál kiutat, kínálja új világ felépítését, a sok rossz jóra fordítását. A labda a mi térfelünkön pattog. Gondolkodjunk el a régi sláger felvetésén. Te kit választanál?

2004. K Lajos atya

Vissza az újság tetejére

Támogató Szolgálat Felhívása

Kedves Vadkerti hívek!

A Kolping Támogató Szolgálat címe megváltozott.
Új irodánk címe: Érsekvadkert, Rákóczi út 126.
(A Kolping ház épülete.)
Továbbra is várunk szeretettel mindenkit,

Ha nincs, aki kórházba, rendelőbe elvigye,
Ha nincs, aki, kontrollra, rendelőbe szállítsa,
Ha nincs, aki haza vigye a kórházból,
Ha nincs, aki ápolja otthonában, míg betegségéből felgyógyul,
ha segítségre szorul otthoni teendőinek elvégzésében
Hívjon, mi segítünk!

Telefonszámaink:  06-35-340-228, 06-20-578-0867

(Szné)

Vissza az újság tetejére

Cserkészek közt

Sík Sándor virtuális emlékszoba

„Nem túlzás azt állítani: a magyar katolikus közvélemény várakozással tekint a piarista rendre, hogyan tudja megoldani Sík Sándor gazdag szellemi örökségének megőrzését, hozzáférhetővé tételét és terjedését.

Sőt, ezzel a várakozással tekintenek rájuk »kívülálló« irodalmi és közéleti személyiségek is.

Mindenképpen meg kell találni a megoldást arra, hogy Sík Sándor ne váljék holt »levéltári anyag«-gá! Ennek érdekében mindenekelőtt ismételten javasolom, hogy szobáit hagyják meg eredeti állapotukban; bár ez a zsúfoltság következtében nehéz feladat, de: megéri. Úgy véljük, a piaristák természetszerű feladata és nagy tisztessége biztosítani, akár áldozatok árán is, azokat a kereteket, amelyek között gyakorlatilag lehetővé válik Sík Sándor élete hagyatékának felhasználása és bevitele a köztudatba. ...Ő ebben a házban kívánt élni és meghalni; méltó és igazságos, illő és üdvösséges, hogy további életének is ez a Ház legyen a gyújtópontja.”

A fönti sorokat Kardos Klára, Sík Sándor hagyatékának első rendezője írta Albert István

tartományfőnöknek 1963 decemberében, két hónappal Sík Sándor halála után. A „Sík Sándor emlékszoba" terve azonban nem valósult meg. A budapesti, Mikszáth Kálmán téri rendházban található szobáiba -gyakorlati okokból, a rendház szűkössége miatt –az őt követő tartományfőnökök (Albert István, Varga László, Jelenits István, Kállay Emil) költöztek, úgy, hogy többé-kevésbé megőrizték annak eredeti berendezését. Sík Sándor könyvei egészen 1995-ig a polcokon maradtak, majd a rendtartomány Központi Könyvtárába kerültek. A bútorok nagy része is helyén maradt 2003 nyaráig, amikor a tartományfőnökség átköltözött a Váci utcai rendházba és azokat is magával vitte. (2004 óta a rendtartomány muzeális gyűjteménye található a szobákban.)

A Sík Sándortól maradt emlékek szellemi tekintetben legfontosabb része azonban természetesen kéziratainak és iratainak gyűjteménye, amelyet Kardos Klára kezdett el rendezni, majd évekig a budapesti rendház vendégszobájának egyik szekrényében őrizték.

Amikor 1978-ban a rendtartomány hányattatott sorsú levéltára a Mikszáth Kálmán téri rendházba költözött, ezt az irat együttest is a levéltárban helyezték el. Végleges rendezése 2004 decemberében kezdődött meg. A fönti előzmények után született meg ezen virtuális emlékszoba terve -a valódi emlékszoba pótlásául, de ugyanakkor annál sokkal nagyobb nyilvánosság számára.

Ebben a "szobában" tehát elsősorban olyan Sík Sándorral kapcsolatos írásos, képi, és hangos emlékek találhatók, amelyeket a Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára, Központi Könyvtára, valamint budapesti rendháza őrzött meg. (Koltai András, 2004 )

* * *

A fent leírt cserkész papköltő emlékszobája a

http://archivum.piar.hu/siksandor/

címen található meg.

Érdemes böngészgetni ezt az oldalt.

Vissza az újság tetejére

Szentkúton jártunk

Szentkút 2006 (fotó: Barák Barna Imre) Borongós időben indultak a buszok és sok személykocsi a Magyarok Nagyasszonya búcsúra. A tavalyi évhez hasonlóan most is sok településről érkezett a nemzetünk felemelkedésért itt és együtt imádkozni akaró a teret megtöltő testvérek sokasága. Most is a papunk vezetésével, körmenetben mentünk a kegytemplomhoz, hogy kiszabadulva a mindennapok önhajszolásából, időt szánva a lelki egészség megóvására, feltöltődve térjünk vissza saját környezetünkbe úgy, hogy az hatással legyen a bennünket körülvevőkre. Ehhez adott támpontokat Beer Miklós püspök atyánk a nagymise keretében elhangzott tanítása által. Okunk van most ismét, hogy az egész, az ország vezetői vezénylés által vesztébe rohanó magyarságért imádkozzunk. Hisszük azt, hogy mint Szent István óta számtalanszor, most is, a moralitásában fejre állt világban is meghallgatást nyerünk, hisz a Boldogasszony sem tétlenkedik, ha látja fiai kérő hitét.

 Aggódunk nemzetünkért, jövőnkért. Ám a jó Isten nem hagy el bennünket, ha hittel kérjük Őt és napjainkat Szentkút 2006 (Fotó: Barák Barna Imre)áthatja e Nemzeti Kegyhely szelleme, ahová ma nem csak járművekkel, hanem négy, keresztet alkotó irányból fiatalok és idősek érkeztek, hogy együtt szemléljük Máriát és a Keresztre feszített Krisztust, ahová nap mint nap vissza kell térnünk gondolatainkban. Ez megváltoztatja szürke hétköznapjainkat és eszközei lehetünk Isten irgalmának.  Nem azt firtatjuk, hogy ki hazudik jobban, hanem Krisztus szeretetét tolmácsoljuk, amiből új Pünkösd támad és több remény lesz az emberek számára 50 évvel 56 után.

  A szentmisét most is körmenet követte. Aki mozogni tudott, mind részese volt a lenyűgöző hitvallásnak. Jó volt látni, hogy az élen haladó kereszt már visszaérkezett, amikor a sor vége épphogy elhaladt a bazilika előtt.

  Felemelő érzés volt az is, hogy rengetegen maradtak itt a litániára is. Ez idő tájt  érkeztek meg gyalogosaink is. Négy fiatalunk a nógrádmegyeri gyülekezőhelyről, a már Esztergomból ismert Kapiszrán testvér  vezetésével indulva képviselt bennünket, de a nagybátonyi gyalogosok között is voltak közösségünket képviselők. Minden csoportot a Püspök atya fogadott ekkor. A több ezer ekkor érkező fáradt fiatalokat a Gável testvérek zenéje hangolta rá a számukra és a búcsút záró Püspök atya által celebrált szentmisére, ami után sokakban megfogalmazódott az, hogy jövőre ugyan így ugyan itt találkozunk.

„ zarándok”

Vissza az újság tetejére

KALÁSZ hírek

Látogatás a balassagyarmati öregek otthonában

KALÁSZ műsor (Fotó: Barák Barna Imre)A balassagyarmati bentlakásos öregotthon dolgozói meghívásának tett eleget az a pár lelkes asszony, aki a KALÁSZ csoporton belül tagja a színjátszó körnek. 2006. október 12-én, az idősek napja alkalmából az otthon falai között szüreti bált és felvonulást szerveztek.

A műsorfolyam az ott lakók műsorával kezdődött, amely kis színjátékból, versmondásból és különböző dallamok átdolgozott verziójának énekléséből állt össze. Ezután kezdődött a vendég „sztárok” előadása, melyet az érsekvadkerti KALÁSZ asszonyok legújabb színdarabjával nyitottak meg. A közönség nagyon élvezte a fiatalságukról szóló humoros előadást, melynek nótáit ők is énekelték. Nagy tapsot kaptunk. Ezután következett a herencsényi népdalkórus és az ilinyi színjátszó csoport, majd újból bennünket hívtak a „színpadra”. Előadtuk a vásári jelenetet, amivel már sok helyen felléptünk. Ezt a műsorrészt a Balassagyarmati Cigányzenekar nótacsokra zárta, melyet a nótázó asszonyok rögtönzött táncukkal színesítettek. Ekkorra már vacsoraidő lett, így egy kicsit elcsendesedett a nézőtér, melyet táncparketté alakítottak át. Közben meglátogathattuk azokat a lakókat, akik már testi állapotuk miatt nem tudtak szobáikból kimozdulni. Nagyon örültek a népviseletbe öltözött látogatóknak. Még mindenki a vacsorát fogyasztotta, amikor a dolgozók átöltöztek a szüreti bálhoz. Volt, aki parasztlánynak, néhányan menyecskének de egy-két vállalkozó szellemű dolgozó parasztlegénynek öltözött és elindult a szüreti felvonulás. Énekkel, nótával, falusi kisbíróval körbejártuk az épület együttest. Ezalatt falunk két elkötelezett szórakoztatója Tóth Gyula és társa hangolták hangszereiket, majd megkezdődött a bál. Rögtön megtelt a táncparkett, összefogódzkodva, nótázva roptuk a zenére. Jó hangulatban búcsúztunk el tőlük, nagyon megköszönték mindnyájunknak a szereplést és visszavárnak minket más alkalmakra is. Pár nappal később jött az újabb meghívó, még a lapzárta előtt a napközi otthonos idősek nézhették meg Balassagyarmaton asszonyaink vidám műsorait.
 
(Barákné)

Vissza az újság tetejére

Kolping hírek

  A Tóalmáson szerepelt foci csapataink november 10-13-én Csehországba utaznak, hogy ismét elvigyék Érsekvadkert és a Kolping család hírét. Nehéz feladat vár rájuk, hisz a nyolcadik szereplés alkalmával tavaly megszerzett első hely megvédése a tét e nemzetközi focitornán.

  A nyári több helyszínű kirándulások tovább növelték a csapat egységét, hisz a közös pihenést számtalan közös munka is követte. Társadalmi munkában lebontásra került az „estyi” ház tetőszerkezete oly mértékben, hogy már csak a gépmunka  maradt hátra. Kicseréltük a Kolping ház ablakait és megújult az utcai terem belső tere is. Sajnos a további, pénzigényes munkálatok a forráshiányosság következtében váratnak magukra.

  Az ősz kezdetén, tapasztalatot szerezve az életveszélyes épületek bontásában, egy 10 fős csapat Fábián András Gárdonyi utcai, szintén életveszélyessé vált szülői házának tetőelbontását végezte el. A csapat másik fele sem unatkozott, hisz a benti házunk festés utáni nagytakarítását végezte el. Az sem mellékes, hogy már rendezett teremben, közös vacsora keretében köszöntöttük a Mária, Mihály és Gellért nevű testvéreinket és az 56. születésnapját ekkor ünneplő Andrást.

(én)

Vissza az újság tetejére

Egyházközösségi hírek

- Hétfőn esténként 1/2 8-tól a cserkészházban felnőtt hittan van. Az érdeklődés felkeltése végett közöljük, hogy az Ószövetség Teremtés történetével kezdtünk, melyben számtalan mai álláspont a történelmi tények tükrében került ismertetésre. Mivel minden rész egyben önálló téma is, ne idegenkedjünk attól, hogy csak most kapcsolódunk be a hitünket erősítő folyamatba.

- November 1. mindenszentek ünnepén de. 9-kor ünnepi nagymise, du, 2-kor temetői ájtatosság
- November 2. halottak napján reggel 7, és este 6-kor szentmise
- November 4. de. 9-kor cserkészmise, melyre a híveket is szeretettel várjuk.
- Templombúcsúnk november 30. csütörtökön este 5-kor a kerületi imanappal kapcsolatosan. Ünnepi szentmise este 6-kor.

Kereszteltek:

Freistag Milán (Freistag Zoltán - Vigyinszki Ágnes)
Virág Frida Amanda (Virág János - Virág Frida) 

Házasságot kötöttek:
-
 

Halottaink:

Boda János
Kovács István
Kutka Antalné Penti Julianna
Maglódi Ferencné Hajdú Éva

Szentségimádások beosztásai
Vasárnapokon 16-18 óra között

november
 05 János Pál imacsoport
 12 Teréz anya imacsoport
 19 Ferenc imacsoport
 26 Pió imacsoport

december
 03 János Pál imacsoport
 10 Teréz anya imacsoport
 17 Ferenc imacsoport 

 Imaórák
Minden hónap 13-án az esti mise előtt 5-órától FATIMAI SZŰZANYA TISZTELETÉRE
Minden hónap első vasárnap 15-16 Rózsafüzér Királynője tiszteletére és  titokcsere .

Vissza az újság tetejére

Szentmiseszándékok

November

Misék hétköznapokon 18 órakor, vasárnap 1/2 8 és 10 órakor vannak.

1. szerda  - Elhunyt lelkipásztorainkért és szolgálattevőkért
2. csütörtök - Az egyházközség elhunytjaiért
3. péntek - Kristók János, neje Híves Katalin vejük és nagyszülők
                - Dr. Borsa Mihály kanonok, szülei, Vitéz Ferenc, szülei és élő családjáért
                - Urbán Sándor, szülei, veje, násza, és Szabó Andrásné, 2 férje és szüleik
4. szombat - Erdős Jánosné szül. Kopisz Mária, férje és a családok halottaiért
                - Vitéz Sándor, a Vitéz és a Skrivanek család halottaiért
                - Krizsan István, szülei, apósa, anyósa
5. vasárnap - Czinege János és neje, szüleik, fiuk István, menyük Borbála és hozzátartozók (alapítványi mise)
                - Urbán Ignác, szülei és a Kaba család halottaiért (alapítványi mise)
                - Kristóf Imre és a család élő és meghalt hozzátartozóiért
6. hétfő   - Élő és elhunyt családtagokért
                - Kovács József, szülei, apósa, anyósa és hozzátartozók
                - Erdős János, szülei, testvére Mária, a Halaj család halottai, Kristók Imre és neje
7. kedd -
8. szerda  - Kristók János, szülei, Pinke Ferenc, felesége és szüleik
9. csütörtök  - Varga János, násza Jakubecz Gergely, a családok élő és elhúnyt tagjaiért
                - Paczolai István, neje Kopisz Emerencia, szüleik és hozzátartozóik
                - Balogh Ignác, neje Dombai Borbála, szüleik, fia, 2 menye és unokája
10. péntek - Záhorszki János, neje Szabó Apollónia, szüleik, gyermekeik, vejeik és menyük
                - Boda János, neje Dombai Piroska, fiuk János, vejük Száz István, szüleik és hozzátartozóik
                - Elhunyt és élő családtagokért
11. szombat - Holes Antal, halálának 3. évfordulója és a család élő tagjaiért
                - Pistyúr Károly, neje Szlúka Margit, gyermekeik és élő családtagok, valamint Híves Mihály, 2 felesége és hozzátartozók
                - Csernák István és hozzátartozók
12. vasárnap - Kovács Lajosné és élő és meghalt hozzátartozók
                - Szabó János, 2 gyermeke, szülők, nagyszülők és hozzátartozók
                - Vitéz Sándorné, férje, gyermekei, testvére Ignác és János unokája
13. hétfő -
14. kedd - Szabó István és felesége, gyermekei és Fábián Ignác, felesége és szüleik
15. szerda  -
16. csütörtök -
17. péntek  - Pinke István és neje, vejük Dombai János, Kovács Gyula és neje, lányuk Urbán Ignácné
                - Pelle Andrásné halálának 2. évford., férje, gyermekeik, valamint Dombai Gábor, felesége és hozzátartozók
                - Valcz Ferenc, neje Boda Margit, 2 menyük, családtagjaik, valamint Sors Károlyné és férje
18. szombat  - Kristók Ignác, Pálinkás József, neje Mrekvicska Margit és hozzátartozók
                - Macska Károlyné halálának 20. évfordulója, férje és hozzátartozók
                - Balogh Istvánné szül. Kaba Ilona halálának 5. évfordulója, férje, a Balogh és Kaba család halottai
19. vasárnap  - Molnár István, neje Laczó Erzsébet, szüleik és hozzátartozók
                - Urbán Ignácné szül. Kovács Erzsébet, szülei, apósa, anyósa és Molnár család halottaiért
                - Valkó Ignác, 2 gyermeke, a Péter és a Valkó család halottaiért
20. hétfő -
21. kedd -
22. szerda - Fábián Istvánné szül. Laczó Ilona és a család halottai
23. csütörtök -
24. péntek - Kordics János, felesége Pálinkás Anna, vejük András, sógoruk Kálmán és Ignác és szüleik
                - Sági József, fia és szülők
                - Záhorszki János, szülei, testvérei, valamint Gréczi János, neje Híves Mária és szüleik
25. szombat - Pataki András, szülei, a Pataki család halottai, valamint Gulyáné Bimbó Erzsébet és a Bimbó család halottai
                - Csabák és Jakubecz család halottai és Boda József
                - id. Kakas József halálának 10. évfordulója és a család halottai
26. vasárnap - Dr. Horváth József, Kiss István és az Érsekvadkerten szolgált papokért
                - Néder Géza apát úr halálának 4. évfordulója
                - Vincze János, szülei és hozzátartozók
                - Fábián János, neje Híves Margit, gyermekeik és nagyszülők
27. hétfő -
28. kedd -
29. szerda -
30. csütörtök - Egyházközség híveiért

Vissza az újság tetejére
Vissza az előző menüre