Lassan fogy el, vagy hirtelen alszik ki az ember élete? Mily nagy titok ez! Csak Isten tudja! Az örök élet felé törő lélek csak az Istenben tud igazán megpihenni. Ez a földi élet méltó előkészület a nagy találkozásra.

  A halál szigorú tanító! Egyaránt megdöbbentő világosságot gyújt az élet igazságaira egy frissen hantolt sír, vagy 100 éve készült, de a mában megújult sírkereszt. Hitünk fényében a halál nem megsemmisülés, hanem határállomás.

  Egy családtag, jó barát, tudós, gyermek, a közösséget szolgált pap, vagy ismeretlen virággal borított és ápolt sírja megtanít az odaátra tekinteni. Rávezet az érettebb, nemesebb, bensőségesebb gondolkodásra. Rávezet az életre, ahol a szenvedés is elfoglalja méltó, kitisztult, megértett magaslatait, ahol e határállomás után már „több bűn már nem lehetséges.”

  Megrendítő sírhantjaink, egyszerű keresztjeink tövében feltűnik az örök otthon reménye, ahol a halál szomorúsága szerte foszlik és a lélek eljut a Te Deum laudamus végtelen szépségébe. A párizsi temetőben ez áll Luis Veuillot sírján:

 „Eddig hittem-most már látok.”

  Krisztust hordozó szívvel, már földi életünkből is oly sokszor átpillanthatunk az örök hazába, és ezek az emelkedett percek éreztetik velünk, hogy Isten az Atyánk, akiért élünk, akihez megyünk és akinek édes karjaiban van örök, boldog otthonunk.

„Vannak pozitív és vannak negatív motiváló szellemek. Pál apostol így tanít: nem a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a gonoszságoknak égi magasságokban lakó fejedelemségei ellen.”

Már jócskán az augusztus 20-i tragédia után, a hazugságok igaz voltának hirdetésének idején, a hirtelen jött őszben, a kedélyeket lehűtő hírek (árak és politikai hazárdjátékok) hallatán el-elgondolkodom a magyar ember, egyáltalán az ember állhatatlanságán, állóképességének hiányán, elvtelen magatartásán. Mégis csak van sikere, merem mondani az elmúlt 45 év sátáni törekvéseinek. A cél az volt, - sajnos ma is az, mert még nem volt igazi szellemi rendszerváltás-, ki kell hagyni Istent, az erkölcstant. Iskoláink 70-80%-ban nincs is erről szó. Jézustalanná kell tenni az embereket és a társadalmat. A közelmúltban hallhattuk mindannyian a tv-ben, hogy Európának nincs szüksége Istenre, hisz az uniós alkotmányból is kimaradt. Olyan ellentmondásos idétlenség ez, mintha valaki kijelentené azt, hogy az autónak nincs szüksége konstruktőrre, a művészi táncnak koreográfusra, a zenekarnak karmesterre. Hányszor megbukott már az anyagelvűség eszmeileg is, gyakorlatban is. Ugyanígy a szélsőséges liberalizmus is. És nem térnek észre a megrögzött követők sem, de a kiutat keresők sem. El sem tudnak már mást képzelni, csak az anyag és az ösztönösség lélek, szellemiség nélküli variánsait. Képtelenek felfogni, hogy magasabb, magasztosabb eszméket is be kellene szőni az egészséges egyéniség kialakításához, családalapításhoz, a társadalom dinamikus bontakoztatásához. Szomorú kép édes hazánkban a közvélemény-kutatások eredményeinek változása. Kikhez sodródnak az eszmény nélküli, anyagba beledöngölt embertömegek? Szegény, lelkileg hajléktalan, nemes értékektől megfosztott tömeg, mi kell neked, ki kell neked? Szörényiék egy régi dalában hallottam feltenni egy ma is aktuális kérdést: óh mond, Te kit választanál? (Ma is súlya van e kérdésnek, hisz vasárnap önkormányzatokat választ az ország minden települése.) És íme vég nélkül sorakozik fel a kínálat. A szabadelvűek szabadosságot és élvezeteket kínálnak, csábító, vonzó külsőségekbe öltöztetve. Mételyes ártó vírusokkal teli portékák ezek. A médiában gyakran megjelenik az a szenvtelen értékelés, hogy vannak, akik biztosítják a szabadosság szellemében, hogy szabadon én döntsem el megtartom-e születendő gyermekem, vagy minden következmény nélkül elvetem, megölöm őt! A tízparancsolat feledésbe megy, hiszen sehol nincs a reklámon, meg pár médiumot kivéve újságokban, tévében, hogy magyar ember, magyar fiú, élj tiszta életet, hogy ne csald meg házastársadat, hogy ne hazudj, ne lopj, hogy tiszteld az öregeket, hogy tegyél sok jót és imádd a Te Uradat, Istenedet. Ez a gyászos szellemiség csak pillanatnyi hasznot és élvezetet keres. Ne félj, hittant és erkölcstant nem engedünk tanítani, ha mellettünk döntesz. Senkinek sem tartozol elszámolni Isten, papok, család megszületett, megölt kis és nagy gyermekek nem számítanak, mert ez egy „igazi való világ”.

 Van-e erő, amely a sok rosszat jóra tudja fordítani? Igen, de tisztában kell lennünk, hogy hatalmas szellemi erők feszültségében élünk. Vannak pozitív és vannak negatív motiváló szellemek. Pál apostol így tanít: „nem a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a gonoszságnak égi magasságokban lakó fejedelemségei ellen.” Az elromlott jó szellemről szól ez az intés, aki kilépett, magát kiszakította, Istennek a jó gondolkodást és helyes cselekvést irányító koreográfiájából. Ö a sátán. Görögül Diábolosz, azaz megosztó, szétdobáló, mardosó, az üvöltő oroszlán, aki öl, hazudik, ígérget és becsap, a végén pedig kétségbe ejt. Tele van a világ az ő áldozataival és hogy tisztában legyünk az igazi való világgal tudnunk kell a jó lélekről is. Ő Isten szent lelke, sokat tudunk róla. Amíg a gonosz lélek megoszt személyiségeket, innen a sok skrizofén, a szentlélek felelősséget kér, erkölcsi nevelés fórumait kínál, istenismeretet ihlet. Amíg az ellenlélek szétzilálja házasságot (különféle felelősség nélküli együtt létet előtérbe helyezve), Isten lelke a szentségi házasságot sürgeti, ahol az igazi egyéniségek, jellemek teremnek, amíg az önmagában is megosztott boldogtalan ellenlélek, jellem nélküli, szánalomra méltó törpéket bérel fel, mintegy kiszolgáló balekokat, hogy hazudjanak, lopjanak, csaljanak ígérjenek fűt-fát, addig a Szentlélek Teréz anyákkal, János Pál pápákkal, szerény tiszta életű papokkal, sok gyermeket vállaló nagy egyéniségekkel, a magyar népet igazán szerető vezetőkkel kínál kiutat, kínálja új világ felépítését, a sok rossz jóra fordítását. A labda a mi térfelünkön pattog. Gondolkodjunk el a régi sláger felvetésén. Te kit választanál?

2004. K Lajos atya

Támogató Szolgálat Felhívása

Kedves Vadkerti hívek!

A Kolping Támogató Szolgálat címe megváltozott.
Új irodánk címe: Érsekvadkert, Rákóczi út 126.
(A Kolping ház épülete.)
Továbbra is várunk szeretettel mindenkit,

Ha nincs, aki kórházba, rendelőbe elvigye,
Ha nincs, aki, kontrollra, rendelőbe szállítsa,
Ha nincs, aki haza vigye a kórházból,
Ha nincs, aki ápolja otthonában, míg betegségéből felgyógyul,
ha segítségre szorul otthoni teendőinek elvégzésében
Hívjon, mi segítünk!

Telefonszámaink:  06-35-340-228, 06-20-578-0867

(Szné)

Cserkészek közt

„Nem túlzás azt állítani: a magyar katolikus közvélemény várakozással tekint a piarista rendre, hogyan tudja megoldani Sík Sándor gazdag szellemi örökségének megőrzését, hozzáférhetővé tételét és terjedését.

Sőt, ezzel a várakozással tekintenek rájuk »kívülálló« irodalmi és közéleti személyiségek is.

Mindenképpen meg kell találni a megoldást arra, hogy Sík Sándor ne váljék holt »levéltári anyag«-gá! Ennek érdekében mindenekelőtt ismételten javasolom, hogy szobáit hagyják meg eredeti állapotukban; bár ez a zsúfoltság következtében nehéz feladat, de: megéri. Úgy véljük, a piaristák természetszerű feladata és nagy tisztessége biztosítani, akár áldozatok árán is, azokat a kereteket, amelyek között gyakorlatilag lehetővé válik Sík Sándor élete hagyatékának felhasználása és bevitele a köztudatba. ...Ő ebben a házban kívánt élni és meghalni; méltó és igazságos, illő és üdvösséges, hogy további életének is ez a Ház legyen a gyújtópontja.”

A fönti sorokat Kardos Klára, Sík Sándor hagyatékának első rendezője írta Albert István

tartományfőnöknek 1963 decemberében, két hónappal Sík Sándor halála után. A „Sík Sándor emlékszoba" terve azonban nem valósult meg. A budapesti, Mikszáth Kálmán téri rendházban található szobáiba -gyakorlati okokból, a rendház szűkössége miatt –az őt követő tartományfőnökök (Albert István, Varga László, Jelenits István, Kállay Emil) költöztek, úgy, hogy többé-kevésbé megőrizték annak eredeti berendezését. Sík Sándor könyvei egészen 1995-ig a polcokon maradtak, majd a rendtartomány Központi Könyvtárába kerültek. A bútorok nagy része is helyén maradt 2003 nyaráig, amikor a tartományfőnökség átköltözött a Váci utcai rendházba és azokat is magával vitte. (2004 óta a rendtartomány muzeális gyűjteménye található a szobákban.)

A Sík Sándortól maradt emlékek szellemi tekintetben legfontosabb része azonban természetesen kéziratainak és iratainak gyűjteménye, amelyet Kardos Klára kezdett el rendezni, majd évekig a budapesti rendház vendégszobájának egyik szekrényében őrizték.

Amikor 1978-ban a rendtartomány hányattatott sorsú levéltára a Mikszáth Kálmán téri rendházba költözött, ezt az irat együttest is a levéltárban helyezték el. Végleges rendezése 2004 decemberében kezdődött meg. A fönti előzmények után született meg ezen virtuális emlékszoba terve -a valódi emlékszoba pótlásául, de ugyanakkor annál sokkal nagyobb nyilvánosság számára.

Ebben a "szobában" tehát elsősorban olyan Sík Sándorral kapcsolatos írásos, képi, és hangos emlékek találhatók, amelyeket a Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára, Központi Könyvtára, valamint budapesti rendháza őrzött meg. (Koltai András, 2004 )

* * *

A fent leírt cserkész papköltő emlékszobája a

http://archivum.piar.hu/siksandor/

címen található meg.

Érdemes böngészgetni ezt az oldalt.

Szentkúton jártunk

 Borongós időben indultak a buszok és sok személykocsi a Magyarok Nagyasszonya búcsúra. A tavalyi évhez hasonlóan most is sok településről érkezett a nemzetünk felemelkedésért itt és együtt imádkozni akaró a teret megtöltő testvérek sokasága. Most is a papunk vezetésével, körmenetben mentünk a kegytemplomhoz, hogy kiszabadulva a mindennapok önhajszolásából, időt szánva a lelki egészség megóvására, feltöltődve térjünk vissza saját környezetünkbe úgy, hogy az hatással legyen a bennünket körülvevőkre. Ehhez adott támpontokat Beer Miklós püspök atyánk a nagymise keretében elhangzott tanítása által. Okunk van most ismét, hogy az egész, az ország vezetői vezénylés által vesztébe rohanó magyarságért imádkozzunk. Hisszük azt, hogy mint Szent István óta számtalanszor, most is, a moralitásában fejre állt világban is meghallgatást nyerünk, hisz a Boldogasszony sem tétlenkedik, ha látja fiai kérő hitét.

 Aggódunk nemzetünkért, jövőnkért. Ám a jó Isten nem hagy el bennünket, ha hittel kérjük Őt és napjainkat áthatja e Nemzeti Kegyhely szelleme, ahová ma nem csak járművekkel, hanem négy, keresztet alkotó irányból fiatalok és idősek érkeztek, hogy együtt szemléljük Máriát és a Keresztre feszített Krisztust, ahová nap mint nap vissza kell térnünk gondolatainkban. Ez megváltoztatja szürke hétköznapjainkat és eszközei lehetünk Isten irgalmának.  Nem azt firtatjuk, hogy ki hazudik jobban, hanem Krisztus szeretetét tolmácsoljuk, amiből új Pünkösd támad és több remény lesz az emberek számára 50 évvel 56 után.

  A szentmisét most is körmenet követte. Aki mozogni tudott, mind részese volt a lenyűgöző hitvallásnak. Jó volt látni, hogy az élen haladó kereszt már visszaérkezett, amikor a sor vége épphogy elhaladt a bazilika előtt.

  Felemelő érzés volt az is, hogy rengetegen maradtak itt a litániára is. Ez idő tájt  érkeztek meg gyalogosaink is. Négy fiatalunk a nógrádmegyeri gyülekezőhelyről, a már Esztergomból ismert Kapiszrán testvér  vezetésével indulva képviselt bennünket, de a nagybátonyi gyalogosok között is voltak közösségünket képviselők. Minden csoportot a Püspök atya fogadott ekkor. A több ezer ekkor érkező fáradt fiatalokat a Gável testvérek zenéje hangolta rá a számukra és a búcsút záró Püspök atya által celebrált szentmisére, ami után sokakban megfogalmazódott az, hogy jövőre ugyan így ugyan itt találkozunk.

„ zarándok”

A balassagyarmati bentlakásos öregotthon dolgozói meghívásának tett eleget az a pár lelkes asszony, aki a KALÁSZ csoporton belül tagja a színjátszó körnek. 2006. október 12-én, az idősek napja alkalmából az otthon falai között szüreti bált és felvonulást szerveztek.

A műsorfolyam az ott lakók műsorával kezdődött, amely kis színjátékból, versmondásból és különböző dallamok átdolgozott verziójának énekléséből állt össze. Ezután kezdődött a vendég „sztárok” előadása, melyet az érsekvadkerti KALÁSZ asszonyok legújabb színdarabjával nyitottak meg. A közönség nagyon élvezte a fiatalságukról szóló humoros előadást, melynek nótáit ők is énekelték. Nagy tapsot kaptunk. Ezután következett a herencsényi népdalkórus és az ilinyi színjátszó csoport, majd újból bennünket hívtak a „színpadra”. Előadtuk a vásári jelenetet, amivel már sok helyen felléptünk. Ezt a műsorrészt a Balassagyarmati Cigányzenekar nótacsokra zárta, melyet a nótázó asszonyok rögtönzött táncukkal színesítettek. Ekkorra már vacsoraidő lett, így egy kicsit elcsendesedett a nézőtér, melyet táncparketté alakítottak át. Közben meglátogathattuk azokat a lakókat, akik már testi állapotuk miatt nem tudtak szobáikból kimozdulni. Nagyon örültek a népviseletbe öltözött látogatóknak. Még mindenki a vacsorát fogyasztotta, amikor a dolgozók átöltöztek a szüreti bálhoz. Volt, aki parasztlánynak, néhányan menyecskének de egy-két vállalkozó szellemű dolgozó parasztlegénynek öltözött és elindult a szüreti felvonulás. Énekkel, nótával, falusi kisbíróval körbejártuk az épület együttest. Ezalatt falunk két elkötelezett szórakoztatója Tóth Gyula és társa hangolták hangszereiket, majd megkezdődött a bál. Rögtön megtelt a táncparkett, összefogódzkodva, nótázva roptuk a zenére. Jó hangulatban búcsúztunk el tőlük, nagyon megköszönték mindnyájunknak a szereplést és visszavárnak minket más alkalmakra is. Pár nappal később jött az újabb meghívó, még a lapzárta előtt a napközi otthonos idősek nézhették meg Balassagyarmaton asszonyaink vidám műsorait.
 (Barákné)